Luna - holdfény az éjszakámban

 Zsömle meg én, csak így mi ketten, sétálunk csendben a tó partján. Lehoztam csavarogni egyet csak úgy mint férfi a férfival. Valójában az az igazság, hogy úgy el volltam havazva melóval az utóbbi hetekben, hogy csak olyankor álltam fel a gép elől, amikor Zsömmel kijöttem járni egyet-egyet. Szerncsétlen baromira unja magát, vagy alszik, vagy eszik, ha épp nem ezt a két dolgot csinálja, akkor engem figyel azokkal a nagy bánatos szemeivel. Fene egye meg az érzelgős fajtámat, hogy ennyire hozzám nőt ez a behemót. Itt szaladgál, csaholva kerget valamit, amit elvileg meglátott, de lehet, hogy csak a saját farkát. Fene tudja. Minden esetre ő le tudja vezetni a feszültségét, én meg csak állok és bambán bámulok kifelé a fejemből, amiben csak a gondolattaim visszhangoznak. Na nem azért mert olyan üresség van belül, félreértés ne essék. Egészen más az oka. Klassz az a kütyü, amit Adamtől vettem, és így már értek minden nekem mondott szót és engem is értenek, viszont a zajokat, amik körülvesznek továbbra sem hallom. A nap még pont fenn könyököl a látóhatáron, onnan sasol, mint egy vörös fejű katona. Persze csatát vesztett, mert amint felkel a hold neki lőttek. A magam részéről bírom ezt az időszakot, meg a hajnalt. Akkor ugye pont fordítottá válik a meccs és az éjszaka úrnője lép le a színről utat engedve párjának. A görögök és más népek sok néven emlegetik őket Luna és Sol, Artemis és Apollón, ahány ház annyi szokás. Nekem a Luna tetszik a legjobban, mert egyszerű, szép és kecses, mint egy nő testének íve. Hogy el tud kalandozni az ember egy egyszerű természeti jelenséget látva...  

Luna - holdfény az éjszakámban

 Zsömle meg én, csak így mi ketten, sétálunk csendben a tó partján. Lehoztam csavarogni egyet csak úgy mint férfi a férfival. Valójában az az igazság, hogy úgy el volltam havazva melóval az utóbbi hetekben, hogy csak olyankor álltam fel a gép elől, amikor Zsömmel kijöttem járni egyet-egyet. Szerncsétlen baromira unja magát, vagy alszik, vagy eszik, ha épp nem ezt a két dolgot csinálja, akkor engem figyel azokkal a nagy bánatos szemeivel. Fene egye meg az érzelgős fajtámat, hogy ennyire hozzám nőt ez a behemót. Itt szaladgál, csaholva kerget valamit, amit elvileg meglátott, de lehet, hogy csak a saját farkát. Fene tudja. Minden esetre ő le tudja vezetni a feszültségét, én meg csak állok és bambán bámulok kifelé a fejemből, amiben csak a gondolattaim visszhangoznak. Na nem azért mert olyan üresség van belül, félreértés ne essék. Egészen más az oka. Klassz az a kütyü, amit Adamtől vettem, és így már értek minden nekem mondott szót és engem is értenek, viszont a zajokat, amik körülvesznek továbbra sem hallom. A nap még pont fenn könyököl a látóhatáron, onnan sasol, mint egy vörös fejű katona. Persze csatát vesztett, mert amint felkel a hold neki lőttek. A magam részéről bírom ezt az időszakot, meg a hajnalt. Akkor ugye pont fordítottá válik a meccs és az éjszaka úrnője lép le a színről utat engedve párjának. A görögök és más népek sok néven emlegetik őket Luna és Sol, Artemis és Apollón, ahány ház annyi szokás. Nekem a Luna tetszik a legjobban, mert egyszerű, szép és kecses, mint egy nő testének íve. Hogy el tud kalandozni az ember egy egyszerű természeti jelenséget látva...  

Nesztor
#Luna

Luna

 A szaglásom kifinomult, na nem annyira, mint négy lábú komámnak, de azért megérzem a közelemben elhaladó illatát. Semmi feltűnő, én mégis utána fordulok és egy nőt látok sétálni. Szőke haja és formás idomai láttán beindul a mozi odabenn. A ház és a közös gyerek, meg egyebek helyett kicsit másfelé kalandozom a filmen, amikor kacsolok. Már azon tanakodom miként érjem utól és szólítsam meg, amikor az én hű haverom gondoskodik a megoldásról, mert tiszta erejéból nekiszalad a nőnek, hogy csókjaival hevesen üdvözölje. - Zsömleee! Nee, ne, ne! - szaladok oda a duóhoz azonnal és kezdem húzni inam szakadtából drága szőrös cimborám, aki a maga jó súlyával igen nehéz esetnek bizonyul, s valamiért a vezényjelekre sem akaródzik neki reagálni. Mondjuk nem csodálom, az alatta kiterült hölgy szebb mint hittem. - Ha már így levette a lábáról, had mutassam be, a neve Zsömle, én pedig Nesztor vagyok, a pasas akire elvileg hallgatnia kellene - segítem talpra a nőt mosolyogva, ha hagyja, ha nem akkor az után teszem meg mindezt, hogy ismét a lába és nem a háta alatt van a talaj. - Mivel kárpótolhatom? - érdeklődöm azon az egészen kellemesnek mondható hangon, melyet a megigézett fordítógép ad nekem. Továbbra is mosolyogva figyelem, de bocsánatkérőn nézve rá mert igazából tényleg ciki ez a helyzet. Remélem nem kap tőlem frászt, feltéve, hogy Zsömesztől nem kapott. Míg válaszára várok gyors és kivételesen nem fotós szemmel mérem fel a terepet. Fekete farmerbe bújtatott lábak és fenék, laza dzseki és jókora színes körsál emellé bájos arc és mutatós hajkorona. Szép, nagyon szép, én meg mázlista vagyok...

Nesztor

Luna

 A hölgy nem kér a segítségemből. Nagyon nem veszem a lelkemre. Nincs nekem bajom a független, erős nőkkel. Együtt éltem kettővel is egy jó ideig. Az anyám és a húgom sem pont egyszerű esetek, szóval megszoktam. Persze akkor jó vagyok, ha rászorult a konzervre a tető, na mindegy. Hamar túllendülünk a bemutatkozáson, de nem állom meg, hogy megjegyzést ne tegyek - Nagyon szép neve van. Sokan jöttek ezzel már, ugye? - kérdezem és huncut kisfiús mosolyom nem lankad, hiába látom rajta, hogy nem esett jól neki Zsömle hirtelen üdvözlőköre - A Hold istennőjét hívják így, gondolom tudja - folytatom, egy kicsit filozofikusan, már amennyire ez hallható a hangból, amit a szerkezet ad nekem. Mintha szinkronizálva lennék...frankó, olyan vagyok, mint egy híres színész, akinek magyar hangja van! Állati! A magamban való örömködést a nő szavai szakítják félbe. - A lehetőségek? - emelem államhoz kezem és enyhén borostás állam kezdem vakargatni - Egy csodás vacsora az ország legjobb görög éttermében, egy séta Zsömlével és velem itt a szép kis tó partján, egy pohár ital a pubban vagy...- picit talán erős lesz, de ha már kigondoltam kimondom - Csevegés a falu legkényelmesebb kanapéján, vagyis nálam - amikor ideáig eljutok Zsömle úgy néz fel rám, mintha valami hülyeséget mondtam volna. Komolyan néha rosszabb, mint a bátyám. Az is kamasz korunkban minden csajozós szövegemet baromságnak tartotta. Úgy könnyű, ha első óta vagy együtt a suli legszebb csajával. Na, sebaj, nyugtatólag megvakarászom kutyám fejét, bár nem tudom neki, vagy nekem van-e erre nagyobb szükségem.  

Nesztor

Luna

 A szépséges hölgy kissé be van még mindig rágva rám, ez süt a nonverbális jeleiből. Az ilyen viselkedésre a igazi gyógyír a tánc és az uozo, de mivel sajnos, egyelőre még nem tartunk ennél a résznél ezt egyelőre nem említem meg. Szerencsére, mert miután végigsorolom mikkel szeretném vagy tudnám kiengesztelni megtörik a jég és egy csodás mosoly önti el azt a szép arcát. - Szóval pizza, hm... - morfondírozok látványosan, majd elvigyorodom - Szuper! Akkor irány a Félszemű, vagy van olyan hely ahová szívesebben menne? - kérdezem meg, mert ugye van, akinek bevált helyei vannak, amiket szeret meglátogatni, főleg ha épp fájdalomdíjat zsebel be egy heves ebtámadás okán. - Nem zavarja, ha Zsömle is velünk tart? - faggatom tovább a virágszálat, miközben immár kicsit megkönnyebbülten vakarászom a fejét jókora vadállat barátomnak, aki sokkal kellemesebb vacsorapartner, mint gondolná. Ritkán kunyerál és azt is olyan ártatlanul és emiatt sikeresen teszi, hogy már fontolgatom, hogy leckéket veszek tőle. Hold hölgyem válaszának fényében indulunk el oda ahová ő szeretne. Nincs nekem bajom a pizzával, főleg, ha azt egy olyan nő társaságában ehetem meg mint a mellettem álló fehérnép. Igazából szinte bármit mondhatott volna, szóval ez így pont jó. A levegő már egy kicsit hűvös lett, ahogy a napot elnyelte a látóhatár, úgyhogy klassz lesz egy meleg helyen kiengedni a gőzt és közben felmelegedni, mint a töltött káposzta.

Nesztor