A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

Valószínűleg a bagoly, amely kora délután pottyant az ölébe valamikor a délutáni tanulás ideje alatt, már egész nap üldözhette őt, vagy csak szimplán eltévedt, hiszen a legtöbb posta reggeli közben találja meg a diákságot. De amikor kinyitotta a csöpp borítékot, egy kérést talált csak benne:

Aláírásként egy ismeretlen név állt, ami régről valahogy mégis ismerősen csengett. A tanulást félretéve és a pergamenjeit összetekerve behunyta szemét, és megpróbálta előidézni azokat az emlékfoszlányokat, amik az olaszos név hatására előtörtek és bekúsztak csukott pillái mögé.
Olaszország, napsütötte mediterrán vidék, családi nyaralás, tengerpart, két kisgyerek, rokonok…
Szemei felpattantak, rájött, hogy még mindig szerencsétlen baglyot markolássza, aki ijedten pislog rá kerek sárga szemeivel, és kis híja volt csak, hogy nem kezdte el csőrével az ujjait bökdösni. Felkapta a tollát, szálkás betűivel lekörmölte a választ a papír hátuljára, és útjára eresztette a kis tollast:

Nagy izgalommal összedobált pár cuccot egy kosárba, pokróc, dobozba keksz, üvegbe limonádé, hiszen még nyár van, és jól esik a hűs folyadék. Teljesen piknik érzése volt, és nagyon megörült neki, hiszen már rég volt egy kis szabadideje. A tó mellé érve lepakolta holmiját, letelepedett a leterített pokrócra, és kezébe vette az elmaradhatatlan könyvet, amíg a lány meg nem érkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=731832#post731832][b]Lily Brown - 2018.08.13. 11:36[/b][/url]

Valószínűleg a bagoly, amely kora délután pottyant az ölébe valamikor a délutáni tanulás ideje alatt, már egész nap üldözhette őt, vagy csak szimplán eltévedt, hiszen a legtöbb posta reggeli közben találja meg a diákságot. De amikor kinyitotta a csöpp borítékot, egy kérést talált csak benne:

Aláírásként egy ismeretlen név állt, ami régről valahogy mégis ismerősen csengett. A tanulást félretéve és a pergamenjeit összetekerve behunyta szemét, és megpróbálta előidézni azokat az emlékfoszlányokat, amik az olaszos név hatására előtörtek és bekúsztak csukott pillái mögé.
Olaszország, napsütötte mediterrán vidék, családi nyaralás, tengerpart, két kisgyerek, rokonok…
Szemei felpattantak, rájött, hogy még mindig szerencsétlen baglyot markolássza, aki ijedten pislog rá kerek sárga szemeivel, és kis híja volt csak, hogy nem kezdte el csőrével az ujjait bökdösni. Felkapta a tollát, szálkás betűivel lekörmölte a választ a papír hátuljára, és útjára eresztette a kis tollast:

Nagy izgalommal összedobált pár cuccot egy kosárba, pokróc, dobozba keksz, üvegbe limonádé, hiszen még nyár van, és jól esik a hűs folyadék. Teljesen piknik érzése volt, és nagyon megörült neki, hiszen már rég volt egy kis szabadideje. A tó mellé érve lepakolta holmiját, letelepedett a leterített pokrócra, és kezébe vette az elmaradhatatlan könyvet, amíg a lány meg nem érkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=732648#post732648][b]Carmela Conticelli - 2018.08.22. 21:56[/b][/url]

Bagoly ébresztette álmából, mit Lilynek küldött, hogy találkozhatnak-e. Nagyon izgatott volt, hogy már kapott választ. El is olvasta, és már el is készült a találkozóra. Nagy nehezen, sok útba igazítással, de végül megtalálta az unokatestvérét a kis tónál.
- Ciao Lily! - köszönt illedelmesen, de már nem tudott tovább várni, ezért már bele is kezdett a kis regényébe  - Annyira vártam, hogy végre láthassalak, Susan nagynénénk nagyon sokat mesélt rólad meg a szüleidről. Tényleg Angliában születtél? Milyen Anglia? Még ott élsz? Mióta éltek ott? Milyenek a szüleid? Mit dolgoznak? Van testvéred? - itt tartott egy kis szünetet, és nagy levegő után folytatta - Amikor nagyon boldog és egyben ideges is vagyok akkor nagyon hadarok és nem tudom befogni a számat. - hadarta zavartan és lámpalázzal.
Miután befejezte ezt a kis szómenés, akkor jutott eszébe hogy nem volt illedelmes és csak köszönt, nem mutatkozott be.
 - Sajnálom, el is felejtettem, Carmela Conticelli vagyok, de jobb szeretem a Lia becenevet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=733109#post733109][b]Lily Brown - 2018.08.27. 13:59[/b][/url]

Már nagyon várta a találkozót unokatestvérével, hiába csak fél napja tud róla hosszú idő óta először. Pár pillanat után letette a kezében tartott könyvet, és szemét behunyva sütkérezett a nyár utolsó sugaraiban, így várta Carmelát.
Halk lépések közeledtek felé, majd mikor elhaltak, rájött, most hozzá érkezett az illető, nem csak elhalad mellette, hogy szintén a tavacska partján leljen nyugalomra. Kinyitotta szemét, majd felnézett a mellette álló alakra, szélesen elmosolyodott köszöntését hallva.
- Szia! - Folytatni azonban nem tudta, mert a vörös hajú nem igazán hagyta ebben. Tágra nyílt szemmel hallgatta a kérdések áradatát. Eldöntötte, nem fog addig megszólalni, míg nem két másodpercnyi szünetet fog tartani a lány, és csak utána válaszol a kérdéseire, ám amikor már megszólalhatott volna, inkább a nevetés tört fel belőle.
- Lia, te mindig ennyit beszélsz? - Kérdezte végül vidáman. - Én pedig Lily Brown vagyok, szólíthatsz Lilynek, vagy Lizinek is. Ne aggódj, minden kérdésedre fogok válaszolni, de először ülj le nyugodtan ide a pokrócra, és vegyél egy kis sütit. Remélem szereted, vaníliás karika.
Carmela felé nyújtotta a dobozt, tele a finomabbnál finomabb falatokkal, utána pedig egy limonádéval megtöltött poharat nyújtott felé. Mikor a piknik ötlete felmerült benne, visszavitte tankönyveit az ideiglenes hálósátrába, majd célirányba vette a konyhát, hogy összeüssön valami finomságot. Az elkészült süti mellé csomagolt két poharat és tányért, limonádét, és gyümölcsöt is, valamint a pokrócot.
- Szóval a kérdéseidre visszatérve, igen, Angliában születtem, Scarborough-ban. Bár még kicsi voltam, nagyon szerettem ott lenni, szerettem játszani a kertben. Négy éves voltam, amikor elköltöztünk Magyarországra egy munkalehetőség miatt. Sajnos a negyedik évfolyamot már nem tudtam befejezni, mert vissza kellett menni, a nagymamámnak sürgős ápolásra volt szüksége. Így a Roxfortban kezdtem el tanulni, szerencsére mehettem egyenesen a Hollóhátba, nem kellett újra beosztási ceremóniával vesződni. - Soha nem hagynám ott a kékek házát, bárhol vagyok. Jó érzés volt, hogy hasonló emberek vesznek körül, mint amilyen vagyok. - Mikor letettem az RBF-et, ahogy ott hívják, a Rendes Bűbájos Fokozatot, visszajöttem Magyarországra, mert sokkal jobban szeretek itt lenni. Anglia esős. Szép, de nagyon szürke a sok esőtől. A szüleimet nagyon szeretem, és gyógyítóként dolgoznak. Testvérem sajnos nincs.
Ezen a ponton a válaszát rövidre zárta, nem akarta felhozni ezt a fájó pontot részletesebben.
- Mesélj te is! Hogyhogy idejöttél a Bagolykőbe? Mesélj Susan néniről is! Öcséd és a szüleid rendben vannak?