[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=732674#post732674][b]Ainsley Bolton - 2018.08.22. 23:10[/b][/url]
Leilakacsaetetős outfit | kicsi-kacsák- zárás - -
Köszi - mosolyogtam vissza a lányra.
-
Hű, elég sok tantárgyad van. Hogy bírod így a tanulást, én már a saját öt tantárgyammal is elég sokat szenvedek - meglepetten hallgattam a lányt. Jövőre én is több tantárggyal szeretném folytatni az iskolát, de így, hogy év közben érkeztem, nem akartam túl terhelni magam.
Miközben a vizsgákról ls a tantárgyakról beszélgettünk, Sehunnak is sikerült végre ennie. Bekapta a kis kenyérdarabkát és büszkén forgolódott újabbak után kutatva.
-
Érdekes - mindig érdekelt a koreai nyelv, mint ahogy a kínai, a japán és a többi keleti kultúra. Sose ástam bele magam mélyebben, de lehet, hogy majd itt a Bagolykőben, ahol ennyi nemzetiségű ember van, valami kis tudást összeszedek az országokról. -
A többieknek is lesz neve, vagy csak velük kivételezünk? - kuncogtam. Nem akartam, hogy szegény kis kacsák rosszul érezzék magukat, úgyhogy mindenképpen el akartam nevezni a többieket is. Nem voltak olyan sokan, nagyjából 10-en úszkáltak a vízen, így nem lesz nehéz dolgunk.
-
Én őt - mutattam az egyik vadóc kacsára, aki a többiek elől lopkodta a kenyérdarabokat. -
Adamnek nevezem, a hasonlóan lázadó bátyám után - ahogy tovább néztem a kis úszkáló sárga lényt, egyre inkább láttam a hasonlóságot közte és a testvérem között, ami felettébb különös volt, hiszen ez itt még is csak egy kacsa, míg Adam, egy hús-vér ember. Nem éppen összehasonlítható. Ám valahogy mégis megvolt a hasonlóság.
Egyre közelebb merészkedtek a parthoz, ezzel hozzánk is. Így az ételhez is könnyebben hozzáfértek. Néhány bátrabb kis kacsa, köztük Adam is, kifutott a partra, tőlünk kicsit messzebb. Nem sokat időztek a szárazföldön, szinte egyből futottak is vissza a vízbe.
Egy igazán bátor kacsa odamerészkedett hozzánk is, ahogy próbáltam neki egy falat kenyeret adni, a kezemet finomabbnak találta. Szorosan rázárta a csőrét, elég nagy fájdalmat okozva, amely sikoltásra késztetett. Erre a kis kacsa megijedt és visszafutott a vízbe és elúszott.
A kezemre pillantottam, amelyen a kacsacsőr nyom látszott.
-
Bocsi, szerinte mén most visszamegyek a körletbe, mert ezt valahogy el kéne látnom - mondtam a lánynak, miközben már az első könnycsepp a szemembe szökött. -
Örülök, hogy találkoztunk, további jó etetést - erőltettem mosolyt az arcomra, majd sietősen a kastély felé vettem az irányt.