Rugero Ortega

 A napok telnek és hírt nem hallok róla. Valami baj van, érzem legbelül. Hiába ragyog a nap, számomra sötét fellegek borítják az eget. Szomorúságom nyomora elemészt. Hamarosan indulok a birtokomra, de még előtte egy kicsit megpróbálok itt nyugalomra lelni. Igazából azt várom, hogy majd bekopog az ajtón, magához ölel, megcsókol és minden rossz, ami eddig volt semmivé válik. De ez csak álom, tudom jól. A tavacska szélén üldögélek, kijöttem ebédelni, hiszen naphosszat a rendelőben gubbasztok, akár egy vénséges vén holló a fészkében. A szendvicset eszegetve elnézelődöm, figyelem a táj szépségét és nyugalmát. Próbálok erre koncentrálni és minden negatív és gyötrő gondolatot kizárni elmémből, mintha ajtót csapnék a kéretlen látogatóra. Eddig elég gyatrán megy, de nem adom fel. Ki fogok jutni ebből a szakadékból is, ahogy eddig mindegyikből kikecmeregtem, amibe az élet sodort vagy magam estem. Körülöttem jó néhány diák és falusi élvezi a csodás kora nyarat idéző délutánt így van mivel elterelnem figyelmemet. Páran zenét hallgatnak így én is ezt teszem velük együtt, hiszen a víz elhozza felém a muzsika hangját.  

Rugero Ortega

 A napok telnek és hírt nem hallok róla. Valami baj van, érzem legbelül. Hiába ragyog a nap, számomra sötét fellegek borítják az eget. Szomorúságom nyomora elemészt. Hamarosan indulok a birtokomra, de még előtte egy kicsit megpróbálok itt nyugalomra lelni. Igazából azt várom, hogy majd bekopog az ajtón, magához ölel, megcsókol és minden rossz, ami eddig volt semmivé válik. De ez csak álom, tudom jól. A tavacska szélén üldögélek, kijöttem ebédelni, hiszen naphosszat a rendelőben gubbasztok, akár egy vénséges vén holló a fészkében. A szendvicset eszegetve elnézelődöm, figyelem a táj szépségét és nyugalmát. Próbálok erre koncentrálni és minden negatív és gyötrő gondolatot kizárni elmémből, mintha ajtót csapnék a kéretlen látogatóra. Eddig elég gyatrán megy, de nem adom fel. Ki fogok jutni ebből a szakadékból is, ahogy eddig mindegyikből kikecmeregtem, amibe az élet sodort vagy magam estem. Körülöttem jó néhány diák és falusi élvezi a csodás kora nyarat idéző délutánt így van mivel elterelnem figyelmemet. Páran zenét hallgatnak így én is ezt teszem velük együtt, hiszen a víz elhozza felém a muzsika hangját.  

Dr. Evena Noxen

 A nap már nagyon hiányzott a zimankós tél után. A fűben ücsörögve élveztem, ahogy a zene  az iskolatársaktól átszűrődik az én oldalamra. Elmerengtem, miért vagyok egyedül. Az év során eddig nem nagyon ismerkedtem. Jobb szeretem, ha mások nyitnak felém, bár ez a dél-európai mivoltomnak ugyancsak ellentmondott. Szerencsére elég élvezetet okozott a zene hallgatása ahhoz, hogy elterelje figyelmemet.
 A mugli-világ leghallgatottabb slágerei az utóbbi időkben kedveztek anyanyelvemnek, de az iskola nem nagyon. A tanítást megszokni még nehezebb volt, mint gondoltam. Olyannyira, hogy megint elfeledkeztem magamról. Ez gyakori szokásommá vált az utóbbi időkben. Sokszor elbotlottam saját lábamban, vagy legurultam egy-egy lépcsőn, amin a többiek jól szórakoztak. Én kevésbé. A tavacska mellett is sikeresen elvesztettem az egyensúlyom, mikor álltam volna fel, hogy visszamenjek a szürke könyveim mellé.
 Nehezen tápászkodtam fel a földről, mert nem sikerült időben a kezemet magam elé tennem. Leporoltam magam, és meglepetten konstatáltam, hogy senkinek nem tűnt fel annyira az attrakció. Azt viszont sajnálattal vettem észre, hogy a mustársárga nadrágomnak búcsút mondhatok. A térdem sajgott és valami piros csöpögött az orromból is... Megint eleredt a vérem.

Rugero Ortega

 Bámészkodásomat és a zenehallgatás élményét halk dudorászással spékelem meg. Épp egy spanyol nyelvű dal szól, amit mint anyanyelvemet beszélek, így egykönnyen követem le a sláger szövegét, miközben tekintetemmel hóbortos felületességgel pásztázom végig a tájat a tavacska körül. Látásom perifériájára hirtelen jut el egy természetellenes és jellemzően vészjósló mozdulat, melyet nem messze tőlem követ el épp egy számomra ismeretlen alak. Egy esés ez, úgy bizony, amit már szegény illető nem tudott kivédeni. Figyelmetlen volt-e csupán vagy valami más okkal történt azt nem láttam. Azt viszont már igen, hogy most feláll, leporolja magát zavartan, de valami nem stimmel vele, ezt le sem tagadhatná, hiszen úgy néz körbe, mintha remélné, hogy valaki látta őt. Nincs nagyon messze tőlem, így tisztán kiveszem, hogy a nadrágja kiszakadt és eleredt az orrából a vér. Gondolkodás nélkül azonnal odafutok hát hozzá és még a dal hatásától vezérelve spanyolul szólítom meg a diák korúnak kinéző fiút - ?Te sientes bien? - ekkor kapok észbe és magyarul folytatom - Orvos vagyok, had nézzem meg a térded és az orrod. Rendben? - előhúzom pálcám és ha a fiú engedi rendbe hozom a sérüléseit. Kivételesen ezt a módszert gyorsabbnak tartom, mint berobogjak vele a rendelőmbe, annak ellenére, hogy a motorommal itt parkoltam le a közelben.

Dr. Evena Noxen

-¿Te sientes bien?- jött egy hang azon a nyelven, amit jó ideje nem hallottam.
-¡Sí!- vágtam rá reflexből. Fogalmam sem volt, honnan tudta, hogy beszélek spanyolul, de tetszett, hogy van itt valaki, aki emberi nyelven beszél. Elővette a pálcáját, de látszólag várt valamire. Egy hang nem akart kijönni a torkomon, de így legalább szemügyre tudtam venni a hölgyet, aki segít. Nagyon kedves arca volt, ahhoz képest, hogy orvos... Szerencsére tőle nem jött ki a fehér-köpeny-fóbiám... Az egész életem egy nagy "rendelőbe mászkálás" lehetne, ha nem tudna mindenki arról, milyen szerencsétlen is vagyok. De már a környezetem hozzászokott és figyelnek rám.
-La sería buena...- feletem szintén elképedve. Nem igen jutott eszembe, hogy is van magyarul az a pár szó, de látszólag nem is kellett. Kellemesnek éreztem a nyelvem dallamosságát az itteni silány hangsúlyok helyett. Szerintem az arcomra is kiült egy furcsa vigyor, pedig még mindig a piros folyadék volt a fókuszban. Merthogy nem állt el a vérzés...

Rugero Ortega

 Spanyolul kérdez vissza. Tehát értette amit mondtam, mert azt kétlem, hogy ilyen tökéletességgel le tudna utánozni valaki ilyen körülmények között egy számára idegen nyelven elhangzó mondatot. Válasza is engem igazol, így spanyolul reagálok szavaira. - ¡Bien...!- mosolygok rá és míg közelebbről is megnézem sérüléseit bemuatakozom, ezzel is elterelve figyelmét a fájdalomról - Me llamo Evena Noxen, y soy doctora soy de Bogolyfalva ¿ y Tú? - eközben miután megengedte szép lassan elkezdem pálcámat előbb orra felett mozgatni és egy igézet segítségével helyrehozni az ott keletkezett kárt, ami sajnos kicsit maró érzéssel jár - Un minuto... - mondom nyugtató hangon, ahogy dolgozom - ...y sera mejor - a pálcámból lövellő vörös fénnyel fókuszálok és a varázslat szinte összeugrasztja azt a megpattant eret, melyből a vérzés ered. Ezután a térde következik. Az szerencsére csak zúzódott, mert a nadrágja megvédte a nagyobb bajtól. A pálcámból kiáradó türkizkék varázslat hűsít, fájdalmat csillapít, miközben visszaállítja a sejtek eredeti állapotát. Ez kicsit furcsa érzés, de sokkal kevésbé kellemetlen, mint az orrvérzés elállítása volt az imént. Nem telik el öt perc és már csak ruhájának szakadása és vérfoltja emlékezteti arra, hogy mekkorát zakózott pár perce. - ¡Ya terminamos!- egyenesedem fel és teszem el pálcámat farmerem megbűvölt zsebébe. Ezután végignézek a fiún, hogy lássam minden rendben van-e. Az orra a helyén, a lábában a csontok is, így elégedetten mosolygok rá a jó munka végeztével.

Dr. Evena Noxen

 Mikor meghallottam, hogy rendbe lettem hozva, kissé esetlenül próbáltam felkelni a földről. Nem mertem körülnézni, mennyien figyelték az akciót vagy épp a reakciót, de igazából mindegy is volt. Le mertem volna fogadni, hogy mindenki minket bámul, függetlenül attól, az elejétől jelen volt, vagy csak később csatlakozott be a bénázásomba. El tudtam volna süllyedni. Nem is kellett volna érte a tóba ugranom, a föld is megfelelő lett volna a szégyenemnek.
- Yo soy agradecido. - feleltem a cipőfűzőm szugerálva, hátha kikötődik és kapok a sorstól egy lehetőséget a figyelem középpontjának átadására. Éreztem, hogy iszonyatosan lángol a fejem. Valószínűleg egy vulkán elbújhatott volna mellettem és az egész nagytermet meg tudtam volna tölteni melegséggel a cudarabb időkben. Gyűlöltem ennyire szerencsétlen lenni, bár Ő is pont ezt kedveltem benne.