36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 4. 18:56 | Link

Révaym

 Elfogadom a karját ott a boltnál és együtt indulunk sétánkra. Miközben jobbommal az oldalához simulok, balomban a törékeny mámorpipacsot tartom és nézegetem elgondolkozva. Vajon miért kaptam meg tőle? Mit szeretett volna jelezni vele? Tudja-e egyáltalán, hogy mire is képes ez a törékeny virág? Az amortencia varázsa, a szépség és szerelem esszenciája lengi körbe azt akinél van. Érzem az erejét, a tüzet ami az ujjaimat átjárja, az illatot ami körbeleng általa. Ő is érzi? Lépteink andalgók, csevegésünk elhal és csak sétálunk csendben egymás mellett.
 Észre sem veszem, hogy végül a tóparton kötünk ki. Ha neki is megfelel egy nyitott támlájú padon helyezkedünk el, én- hűen önmagamhoz- lovaglóülésben, hogy ne elnézzünk a messzeségbe, persze ő maradhat így is. Tovább forgatom magam előtt a virágot, nézem, figyelem hol a szirmokat, hol azt, akitől kaptam őket. Révaym olyan felszabadult most, olyan békésnek tűnik. Jól esik, hogy mindezt én váltom ki belőle, legalábbis bízom benne, hogy én és nem a növény mágiája. Csodás csalás, mégis valótlan bájolás volna és így elvenné önbizalmamat. De ha jobban belegondolok már előtte megtaláltuk egymást, tehát...

- Mond mire vágysz most? Mit szeretnél ebben a pillanatban?

 Félve teszem fel a kérdést, s közben fahéjszín íriszemet végig arcán tartom, ha szemben ül velem akkor a szemébe próbálom fonni pillantásomat, amint ajkamat elhagyják a szavak, ha nem, úgy pilláit fürkészem. Várom, hogyan reagál, hogy mit felel, hogy játszik-e az érzéseivel, vagy a szavakkal. Nem vagyok csalhatatlan emberismerő, de azt hiszem egészen jól eligazodom az ő bonyolult és izgalmas észjárásán, így most magamban felállítok néhány lehetséges választörzset, amit a valósággal megtölthet.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. október 4. 21:24 | Link



Valahogy még mindig furcsa volt egy hölggyel karöltve sétálgatni. Nem mintha a feleségeim óta nem lettek volna futó kalandjaim, csak az valahogy mégis más volt, a legtöbbjüket nem vállaltam fel a nyilvánosság előtt. Ebbe rendszerint bele is szoktak nyugodni, mert hát előre szóltam: elveszíthet, ha megpróbál korlátozni. így jóformán a maga ura voltam akkor is, ha éppen volt valakim. Erre tessék, itt sétálok romantikusan egy nővel, aki itt lakik, nem messze dolgozik. Bónusz feltét: én is errefelé lakom.
Mióta átadtam a virágot, valahogy más volt körülötte, kissé olyan volt, mint... na pont olyan. Nem volt szokatlan a számomra ez az érzés, a lányom negyedvéla, de azért kicsit megmosolyogtatott a gondolat.
Nem kellett folyamatosan valami olyasmiről fecsegnünk, ami egyikünket sem érdekelte különösebben, ezért pedig hálás voltam neki, sosem volt erősségem a bájcsevegés. Mindig kiült az arcomra az a bizonyos idegbeteg mosoly.
A tópartra érvén ő lovaglóülésben ült le, így velem szemben helyezkedett el. Én valahogy nem preferáltam az így való ülést, talán Maxim Winter szerepe volt rám ennyire rossz hatással. Enyhén oldalra fordulva, a lábam keresztbe vetve a másikon kényelmesedtem el kicsit. Fürkészve figyeltem az arcát. Érdekelt, vajon boldog-e, hogy érzi magát, mit gondol most. De ezek voltak azok a szavak, amiket sosem ejtettem ki számon.
- Időt. Abból sosincs annyi, amennyit szeretnék... Azt hiszem nem tudnék most olyat mondani, amire vágyom és kézzelfogható lenne. Elég önző vagyok ahhoz, hogy ha valamit szeretnék, azt meg is szerezzem. Bár szerintem az már feltűnt - a mutatóujjammal szórakozottan elpöccintettem egy hajtincset az arcából, majd lágyan rámosolyogtam. Gyönyörű szemei voltak, valahogy az egész nő megragadta a figyelmemet. Bár már nem tudom, mikor és hogyan.
- Miért, te mire vágysz most? - fordultam felé, az egyik lábam így a másik alá került, de legalább teljesen vele szemben ültem. - Mit szeretnél a legjobban?
Azt hiszem, magamhoz képest meglepően hevesen reagáltam, nem szokta ennyire beleélni magam a dolgokba. Talán jobb lett volna, ha visszatérek a kicsit hűvösebb, tartózkodóbb önmagamhoz, de most ez nem volt olyan egyszerű.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2016. október 9. 22:34
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 9. 20:45 | Link

Révaym

 Beszédes szemei többet mondtak most szavainál, amiket kiejtett ajkán csak féligazságoknak hatottak, de igazságok voltak persze. Ültünk egymással nagyjából szemben egy padon, kinn a tónál és ő időt kért. Megértem, nincs ideje a lányára, magára sem, ha onnan nézzük, hogy a magánembert alig ismerik. Nem jut ideje ismeretségeket kötni, s így keveseknek adatik meg, hogy a színfalak mögé lássanak. Nekem sikerült, azt hiszem bepillantást nyernem, de persze megvan ennek is a maga története. Mikor és hogyan alakult ez így, már nem is fontos talán. Csak a most számít és a jelen, a pillanat.

- Bár adhatnék neked időt...Varázsló vagyok, de ehhez sajnos kevés az erőm és ezen nem tudok változtatni. A lányod megérti, az idő amit vele töltesz nagy kincs. Az ajándékod, amit választottunk is segít ebben.

 Mondom, és közben észreveszem, hogy úgy néz rám, mintha kérdései lennének, de nem szól hozzám igazából egy szót sem, csak olvasni enged a gondolataiban. Mit mondhatnék, hogyan felelhetnék a kérdéseire, hogy én mire vágyom. Egek ez a kérdés annyi emléket idéz fel bennem. Fájót és kedveset egyaránt. Válaszom csak féligazság lehet, ahogy az övé volt az előbb.

- Én csak nyugalomra vágyom. Mert másban már rég nem reménykedhetek.  

 Az utolsó pár szót igazából szinte suttogom, mert nem szeretném elrontani ezt a kellemes hangulatot, ami kialakult köztünk. Tehát veszek egy mély levegőt és belemerülök a köztünk beállt csend néma, puha szövetébe. Nézem őt és gondolkozom, azon ami az eltelt évek alatt történt, ami ide vezetett.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. október 9. 22:51 | Link



Kicsit túlságosan is megnyíltam, de az is lehet, hogy máshoz képest nem eléggé. A lelkem mélyén mindig élt bennem a sejtés, hogy Artemisia nem mindig fogja megérteni a dolgaimat, azonban ez nem csak rá volt igaz. Ő még próbálta tolerálni és elnézni a makacsságomat, azt hogy szinte alig töltök vele időt. Vagyis közel sem annyit, mint más tette volna az én helyemben. Nekem ez így volt természetes, még ha néha nehezemre is esett.
A válaszára szomorkás félmosoly kúszott az arcomra, hogy aztán megrázzam a fejemet, a kezemet a térdére helyezve óvatosan. Soha nem vártam volna el tőle, hogy ő oldja meg a problémáimat, meg tudtam állni a saját lábamon.
- Tudom, nem is ezért mondtam... Egyszerűen válaszoltam arra, hogy mire is vágyom. Mindenki azt szeretné, amije nincs. Számomra ez az idő azokkal, akik fontosak a számomra. Konkrétabb dolgot kéne mondanom? Szeretném, ha nem látnám azt az elkeseredett pillantást a szemedben, valahányszor elmerengsz! - Sóhajtottam fel, hogy aztán elkapjam a pillantásomat más felé. Kissé már túlságosan is kiadtam magamat, szinte rosszul éreztem magam amiatt, hogy ez kicsúszott. Eredetileg nem akartam, hogy ez az egész jelentsen számomra bármit is. Nem miatta, csak nem vágytam egy újabb nőre, aki pokollá teszi az életemet.
Fogalmam sem volt, mit mondhatnék az utóbbi szavaira, szóval csak elvettem a kezem a térdéről és finoman a két kezem közé fogtam az övét. Ritka érzés volt, de segíteni akartam neki és kissé nyomasztott, hogy nem tudok.
- Ha bármiben... szóval... hozzám fordulhatsz, remélem tudod.
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 10. 12:20 | Link

Révaym

 Kellemetlenül érezheti magát, mert kicsit többet mutatott meg magából, mint azt szerette volna. Ezt látom rajta, persze el nem mondaná mert azzal is még jobban megnyílna. Valahogy sejtettem, hogy a sok hirtelen változás nehezen lesz emészthető számára, és számomra sem. Ádám óta ő az első valóban komoly...hmm mi is ez...viszonyom...kapcsolatom...a státusz talán nem is olyan lényeges.

- Tudom, hogy megállod, efelől kétségem sincs. De jó volna néha ilyen varázserővel is rendelkezni, nem? Amit látsz a szememben az viszont csak pillanatnyi elkomorulás a múlton, ilyen vagyok, de hidd el jó most itt, veled. Ha ki nem is mondod sem bánom, mert érzem ez kölcsönös. És köszönöm, hogy számíthatok rád. Te is rám, ugye tudod?

 Reagálok szavaira. Persze, hogy nem én fogom megoldani a gondjait, ahogy ő sem az enyémet. Annyit tehetünk, hogy megértőek vagyunk és a magunk módján szeretjük a másikat.

- Félre az agyalással! Mit szólnál hozzá, ha összedobnék valamit nálam. Kezd hideg is lenni, és éhes is vagyok. Te nem?

 Kérdezem immár mosolyogva. A múlt csak múlt a jövő még titok a jelen a fontos amiben most vagyok. Várakozón fürkészem arcát és remélem eszik velem.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2016. október 13. 01:16 | Link



Talán máskor jobban figyelhetnék arra, mit is mondok, kinek és miért, milyen körülmények között. Akkor nem érezném azt a kínos, enyhén maró érzést a torkomban, amit most is. Mindig ezt érzem, mikor túl sokat árulok el, vagy éppen érzelmes gesztust teszek, ami nem vall rám. Most is ilyesmi volt, de annyira nem bántam, mint az esetek nagy részében. Kétségtelen volt a lojalitása felém, legalábbis nagyon reméltem, hogy nem adna ki a firkászoknak, ha egyszer valami folytán ennek vége szakadna.
- Igen, jó volna. Néha kicsit túl sok időt töltök a merengő mellett, szerintem ez már krónikus. Aztán persze mindig ráébredek, hogy ez nem illik hozzám, felkelek és ismét megyek a dolgomra. Ami azt illeti... reménykedtem benne, valami furcsa módon, hogy tényleg jól érzed magad... És igen, tudom. Számítok is rád - simítottam meg az arcát lágyan, aztán csak elkaptam a pillantásomat más felé, hogy kicsit rendezzem a gondolataimat. Alapvetően barátságos környék volt, olyan kis csendes, meg békés. Nem ragaszkodtam ezekhez, de néha muszáj volt lelassulnom, nem pörögni és gyújtani egyik szálról a másikra, nem belehalni a szerepeimbe. Ahhoz pedig bizony kellett a megfelelő idő és hely, hogy ezeket elhagyjam egy kicsit.
- Hm... Na, nem bánom... Részemről rendben van, ha szeretnéd. Tényleg kezd hideg lenni... De ha akarod, akár étterembe is mehetünk, nem feltétlenül kell neked melózni vele. Végeredményben rád bízom, ne rajtam múljon - azon esetek egyike volt, mikor kiadtam a kezemből a döntést. Nem szerettem a tömeget, de arra sem akartam kötelezni, hogy miattam ugráljon egy sort, szóval megadtam neki a választás lehetőségét. Közben kibogoztam az összegabalyodott lábaimat, felkeltem és a zakómból kibújva a vállára terítettem. Oh, de édes tudok lenni néha napján! Szinte már fájdalmasan jó parti vagyok.
- Nos? Akkor mehetünk? - nyújtottam felé a kezem várakozón.
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 23. 20:59 | Link

Révaym

 Vállamon zakójával kéz a kézben sétálni kezdünk visszafelé a városba. Először nehezen állt rá, hogy én főzzek, mert kímélni szeretett volna, ami nagyon jól esett, de végül rálett a dologra. Nekem az éttermi étkezés inkább feszengés mint kikapcsolódás, ezt persze nem mondtam el neki, ugyan minek fárasztottam volna ezzel a csacskasággal.

- Mit ennél? Fura, de azt tudom milyen követ vegyünk a lányodnak, de azt nem, hogy te miket szeretsz például enni. Alig tudok rólad! Valentinról valamit. Ezen javítanunk kellene, mi a véleményed?

 Nézek fel rá kicsit szégyenlősen, mert én nem az újságok által bemutatott megközelíthetetlen színművészt látom itt most magam mellett, hanem egy férfit akivel rövid ideje vagyok és még alig ismerem. Persze ez azt gondolom kölcsönös, azzal a különbséggel, hogy én eddig csak az Iskola lapjában voltam. Legutóbb például a korom miatt...ha tudnák, amit nemrég én megtudtam. Egek, ez a kis dolog annyi mindent megmagyaráz és csak most, ennyi év után derült rá fény. Ha úgy adódik, majd elmesélem neki is.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa