36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. szeptember 22. 23:48 | Link

Kisherceg

Rám esteledett. Mármint még nem teljesen, de közel állt hozzá, én meg halkan felsóhajtva róttam tovább a köröket a falu környékén. Nem hiszem el, hogy ekkora marha tudok lenni! Az esetek nagy többségében sokkal jobban oda szoktam figyelni, de ma valahogy elkalandozhatott a figyelmem... Szóval jól kiszúrtam magammal, mert Arwen öntörvényűen úgy döntött, hogy jobb lesz, ha elmegy és körbenéz a faluban.
Szóval felkaptam a fekete kabátomat, majd a keresésére indultam. A faluban elég valószínűtlen volt a felbukkanása, de azért egy-két járókelőt meginfóztam, hogy nem látta-e. Többnyire nem szolgált használható infókkal, de végül egy kiscsaj közölte, hogy amúgy mintha a tavacska felé látta volna menni. Aztán még ki is röhögött, amiért nem tudtam róla, hogy van a környéken egy tó! Isten lássa lelkem, tényleg nem tudtam a létezéséről... talán néha jobban érdeklődhetnék a környezetem iránt.
Szóval most éppen halkan szitkozódva, zsebre vágott kézzel torpantam meg a tótól nem messze. Azt hiszem, talán itt van az a kis senkiházi... Halványan elmosolyodtam.
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. szeptember 24. 23:53 | Link

Szarvaspacis néni


A víz selymesen ölelte át testem, ahogy felszínén ringatózva vártam az időt, amikor ismét a partra keveredhettem. Halkan dúdoltam, ujjaimmal apró köröket rajzoltam a gyenge habok közepébe. Lassan kezdett lefelé siklani az égről a nap, az első sötétedő árnyékok már a közeli fák törzseit rágcsálták és egyre közelebb merészkedtek a tóhoz.
Percenként fel-felpillantottam, ellenőriztem az eget, a tó kellemes volt, a fenékaljon számtalan szép kövecskével, kagylókkal és miegymással, de mit ért akkor az a sok csinos ketyere és mütyür, ha egyszer senkivel nem tudtam megosztani.  Ha az ember egyedül volt, akkor még a legszebb palota is csak kalitkafogakkal rendelkező szörnyetegnek tűnt.
Nagyot sóhajtottam és talán valami rövid monológot is intéztem volna az estnek, ha nem kúsztak volna füleimbe avar és gazbokrok csörgésének zajai. Túl állandóak és egyenletesek voltak ahhoz, hogy a szél játékai legyenek és minden pillanattal egyre hangosabbá váltak, egyre közelebbről csendültek fel. Riadtan buktam le, csupán szemeim maradtak odafenn, hogy továbbra is szemmel tartsák a hang forrását. Erre nemigen jártak emberek, de kivételek mindig akadtak sajnálatos módon.
Közelebb úsztam a parthoz, hogy néhány vízinövény mögül jobban körbe tudjak nézni. Gyanakodva fésültem át a sötétedő tájat, összefont szemöldökkel és összeszűkült tekintettel.
Azonban amilyen felfedezésre bukkantam, attól néhány másodpercig köpni-nyelni nem tudtam. Egy csikó volt nem messze a peremtől, amelynek a homlokából - esküszöm az égre - egy szarv ágaskodott a magasba.
No gondoltam szép két lény talált egymásra, és a dolgot nem is hagytam ennyiben, kiúsztam a káka mögül és amennyire csak tudtam a partra evickéltem, fél testemmel kiemelkedve a vízből.
- Hé paci... - suttogtam, egyik kezem felé nyújtva, hátha magamhoz csalogathatom egy röpke időre.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. szeptember 25. 22:53 | Link

Kisherceg

Hát, nem hiszem, hogy ez volt álmaim esti programja, hogy itt bóklásszak a környéken, egy zabolátlan, pimasz kis nyominger őz-lovat üldözve. Mikor a nyakamba vállaltam, akkor sokkal lelkesebb voltam. Nem mintha most már nem szeretném, vagy nem egy valóra vált álom lenne, hogy ő az én társam, de néha komoly fejtörést tud okozni! Ez pedig határozottan szomorú.
Pláne, most, hogy itt se volt ez a kis dög és nekem meg meg kellett találnom. Aztán ugye felvilágosítottak a tök nem híres tó létezéséről, amit aztán meg is kerestem, abban a reményben hogy ez egy-szarvú-ördög esetleg ott tesped.
Szóval zsebre vágott kézzel torpantam meg onnan nem messze, hogy aztán nézzem, amit az arany folt közelebb baktat a tóhoz, majd lehajol, hogy megszaglásszon valamit.
Azaz mint ahogy realizálnom kellett utólag, valakit. Te jó ég, nincs egy kicsit hideg ahhoz, hogy fürödjön valaki itt az este folyamán? Én már a látványtól idefagytam és kirázott a hideg, nem hogy még bele is menjek a vízbe... Fúj. Hamar elkékülnék, hogy méltó legyek a házamhoz.
Végül a kislány megbökdöste a srác kezét az orrával, én meg halványan elmosolyodva sétáltam egy kicsit közelebb.
- Szép jó estét. Nem akarom megzavarni a meghitt hangulatot, csak a hölgy engedély nélkül lépett meg otthonról - nevettem fel kicsit, Arwen meg rám prüszkölt. Kicsit jobban szemügyre vettem a srácot és hát hűha. Oké, nem pont erre számítottam?
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. október 8. 18:24 | Link

Szarvaspacis néni


A furcsa lény lassan közeledett felém, nem úgy tűnt, mintha megijesztettem volna, pedig le mertem fogadni, hogy nem mindennap találkozik félig a tóból kikandikáló sellőficsúrokkal.
Mikor odaért kinyújtottam felé egyik kezem, úgy érezve magam, mint valami oroszlánszelídítő. A szarvaspaci orra súrolta tenyerem, amire önkéntelen is elnevettem magam. Még körülbelül olyan öt percem maradhatott, mielőtt kimásznék a tóból és ellopnám Lottinak. Tuti ő sem látott még ilyen izét, pedig a háza jelképe ez a fenevad.
Már a buksiját simogattam, teljesen önfeledten, mikor meghallottam egy - immár teljes bizonysággal - embertől származó hangot. Meglepetten pillantottam fel a lányra, majd vörös képpel visszacsúsztam a vízbe egészen addig, amíg csak a két szemem és orrom látszódott már csak ki. Kezeim is visszahúztam, remélve, hogy az ujjak közötti hártya nem szúrt szemet az ismeretlennek.
Négy nyomorult perccel kellett volna később érkeznie és akkor semmi gondot nem okozott volna az incidens. Négy, apró percecskével. Dühös voltam magamra, amiért ennyire felelőtlenül nekiálltam szarlovakat simogatni és rá is, amiért nekiállt vadidegenekhez beszélni a szarvlova miatt.
-sz-sz-szebbet... M-milyen rossz lo-lovacska lehet-lehetett... - hebegve-habogva, makogva, nyögve- nyelve, értelmetlenül válaszoltam. Mégis ilyenkor mint tudna mondani egy sellő egy emberlánynak?
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. október 13. 02:19 | Link


Kisherceg

Ahogyan a kis patás jószág közelebb bandukolt, egyből barátkozni is kezdett a vízben idejét mulató fiúval. Alapjában nem szerette az embereket, pláne nem ha az illető hímnemű, szóval ez a számomra meglepetésként lett elkönyvelve. Nem bírtam megállni, én is tettem pár lépést előrébb, talán ekkor tűnt fel először, hogy a sráccal valami nem stimmel. Arwen persze ezt nem bánta, hagyta, hogy a fiú simogassa a fejét, egészen addig, míg meg nem zavartam a meghitt pillanatot.
Amint megszólaltam, a sellő-kinézetű-szöszke azonnal visszacsúszott a vízbe és szinte ki sem látszott onnan. Nem értettem, miért is rémült meg annyira hirtelen, hiszen nem készültem rá, hogy most eladom egy mugli múzeumnak. Bár a leesett államat lehet, hogy még össze kellene szednem valahonnan.
Ő is elég zavartnak tűnt, meg dadogott is, de hogy most a hideg vagy a zavar miatt, az sajnos elég nagy talány.
- Hát, tényleg nem viselkedett túl jól - néztem megrovóan a patásra, aki erre a földet kezdte kaparni, kifejezve nemtetszését. Persze nem igen vettem tudomást róla, csak megráztam kicsit a fejemet, hogy aztán visszanézzek a fiúra.
- Minden rendben van? - hülye kérdés, de sosem találkoztam még hablegényekkel, szóval azt hiszem, nem ismerem az ilyenkor használatos protokollt... Írnom kéne egy könyvet, az angolok értékelnék. - Mármint... zavarok? Mert én nem akartam...
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. november 9. 16:45 | Link

Szarvaspacis néni


Amikor megláttam a tóparton a kis patás jószágot bele sem gondoltam, hogy nemsokára egy nem épp hasonló kaliberű " anyuka " is fog járni a pakkhoz, aki a csikót keresi. Persze, számíthattam volna erre, logikus lépés lett volna, de mint általában a logikát én híresen messziről elkerültem.
Zavaromat tehát a hirtelen jött, nem várt vendég csinosan elő is csalogatta, pedig régóta nem vörösödtem el hölgyek társaságától, pedig volt egy-kettőhöz szerencsém.
- Nem...vagyis de...vagyis... - elcsendesedtem, kezdtem úgy érzeni magam, mint egy ötéves kölyök, akit egy felnőtt valami csínytevésen kapott, tudtam, ohh...pontosan tisztában voltam azzal, hogy a lány fajtái tudnak a létezésünkről és hogy, valamilyen szinten el is fogadják ezt a tényt, de mégis olyan piszok nehéz volt idegenek előtt felfedni, hogy nem vagyok olyan mint a többiek, hiszen az emberek egymást anyagi hátterük, ruháik, vallásaik, elveik sőt, bőrszínük alapján is könnyedén elítélik, én meg sellőfarokkal és pikkelyes pofával lettem megáldva.
- Nem, nem zavarsz... - kicsit kijjebb emelkedtem a vízből, meglátott, most már teljesen mindegy, hogy mennyi lépést hátrálok, amúgy is leomlott mögöttem a híd.
- Csak nem szoktam még meg, hogy ebben az alakomban is lássanak az emberek - ismerem be, zavartan mosolyogva, mintha egy szép vonal az arcon mindent megoldhatna, bár ami azt illeti, ha valóban mesébe illő az a vonalka elég sok mindent meg tud oldani.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 10. 13:07 | Link

Kisherceg

Az új könyvem első szabálya az lesz, hogy ne igen zavard szerencsétlen habkölköt, mert így is elég a problémája, nincs szüksége még a tolakodásodra is. Ezt én már meg is szegtem, mert ahelyett, hogy csináltam volna egy hátraarcot, itt toporogtam még mindig, hol a fiút, hol Arwent figyelve.
A srác kicsit el is vörösödött, mire én az ajkamba harapva fojtottam el egy mosolyt. Ez a helyzet már nehezen lehetne ennél is kínosabb.
- Akarod, hogy elmenjek? Nem akarlak még ennél is gázabb szituba keverni, szóval ha gondolod, összeszedem a kishölgyet, megpördülök 180 fokban és már itt sem vagyok - közöltem a magam egyszerű stílusában, mivel nem igen szerettem cifrázni a dolgokat, ha a magyar nyelvről volt szó. Azért meglátszik, hogy nem anyanyelvi szinten beszélem, még így 8 év távlatából sem.
Végül közölte, hogy nem zavarom, kicsit kijjebb emelkedve a vízből, én meg igyekeztem nem hatalmas szemekkel bámulni őt... kevés sikerrel. De azért én próbálkoztam, eskü.
- Ebben is? - kérdeztem kissé zavartan, de mikor elmosolyodott, halványan ugyan, de követtem a példáját. Ha többet nem is igen tudok tenni, legalább ne legyek olyan, mint valami eszelős, aki most frászt kapott és bepanaszolja az auror ismerősének, hogy egy sellő megijesztette. Az nem az én asztalom.
- Ugye nem okozott semmi komolyabb gondot? - böktem az egyszarvú felé, aki még most is duzzogott rám. Pf. Tinik...
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. november 29. 00:06 | Link

Szarvaspacis néni


- Mhm - szélesedett el vigyorom. Végre a saját terepemen voltam, nem engem sokkoltak, hanem én pofáztam meghökkentő, szemöldököket rángató dolgokról. Éppen ideje volt. Fejemmel feltekintettem az égre, a nap már csak épp'hogy látszódott odafenn, javarészt csak a peremen úszkált a fenekéből egy kevés, narancssárga felhőkoloncokkal karöltve. Egészen biztos voltam abban, hogy fél percnél tovább még a legszívósabb fénynyaláb sem fogja kibírni.
- Mit szólnál hozzá ha megmutatnám? - fordultam ismét a lány felé, s kihasználva, hogy éppen én ülök a nyeregben a meglepetéseimmel felhúztam magam a tópart szélére és felszabadítva kezem a fára mutattam. Már nem izgatott annyira a tény, hogy szinte minden porcikámat felfedtem a lány előtt, éreztem magamon tekintetét és bár tényleg próbálta leplezni a lapos pillantásait, veszett fejsze nyele volt az ügy.
- Ha benyúlsz az odúba, találni fogsz egy fekete hátizsákot, ha megkérnélek ide tudnád hozni? Persze nélküle is megmutathatom, mit értettem másik alak alatt, de tudod félreérhető lenne a helyzet...van rá kb...25 másodperced...24... - kezdtem iszonyatosan élvezni a helyzetet és ez arcomon is rettentően meglátszott.
Az átváltozást amúgy sem kerülhettem el és ha a lány nem vak akár a víz alá bújok, akár a felszínen maradok, a szikrázó fény így is úgy is egyértelműsíteni fogja benne, hogy valami történt.
- Gondot? Kezes bárány volt, el sem hiszem, hogy valaha is tett valami rosszat a kishölgy - nevettem el magam ujjaim végighúzva a csikó buksiján. Ha volt neki buksija. Fogalmam sem volt az élőlények anatómiájáról és arról, hogy mi milyen nevet viselt, elvégre nem voltam és se biológus se gyógyító, de még csak király sem, akinek mindenhez kellett értenie.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 29. 03:50 | Link

Kisherceg

Azon a mosolyon egyből látszódott, hogy nem sok jóban sántikál az úrfi. Szóval enyhén rosszat sejtő arckifejezéssel, bizonytalanul, de viszonoztam a mosolyt. Nem tudtam hova tenni az "ebben is" kijelentését, hiába kattogott végig az agyam a mondat összes értelmét. Bamm, meg vagyok lőve...
Pár pillanatig a horizonton alábukó utolsó napsugarakat kémlelte, majd ismét hozzám fordult, azzal a bizonyos kérdéssel, hogy megmutassa-e.
- Attól tartok, ledöbbennék - közöltem enyhén megilletődve és még éppen tanúja voltam ahogy kihúzta magát a tópart szélére. Határozott elképzelésem volt, hogy nem fogom különösebben megbámulni, de hát Merlin szakállára, ki az, aki nem bámul meg egy habfiút, ha lehetősége adódik rá? Szóval a szemem sarkából mértem csak végig a csuromvizes szőkét, bár azt hiszem, ez sem maradt titok előtte.
Egyre csibészesebb vigyor terült el az arcán, ahogy közölte, hogy igazán idehozhatnám a fa odvából a hátizsákját. Minek a hátizsák? Azonban egyre rosszabb sejtésem támadt, ahogy elkezdett visszaszámolni, hát jóformán futólépésben tettem meg az utat a fáig. Végigfuttattam a kezem a fa érdes törzsén, hiszen jóformán sötét volt és ha még a fénnyel vacakolok, egyértelműen nem sikerül a táskát időben prezentálnom. Az odúban tényleg ott lapult a táska, kissé porosan, de ott volt. Egy határozott mozdulattal kihúztam, majd visszasiettem a fiúhoz, hogy aztán mellé passzoljam a táskát.
- Gondolom ez lenne az... - köszörültem meg a torkomat, zavartan ácsorogva és továbbra is igyekeztem nem megbámulni. Ő közben Arwennel kötött közelebbi ismeretséget. Furcsa volt, hiszen a kis primadonna alap esetben nem kedvelte a férfiakat.
- Örülök, hogy nem mutatta a rosszabbik oldalát. Néha hajlamos rá. Múltkor az egyik szomszédom hajkoronáját igyekezett megritkítani. Rémesen tud viselkedni - a figyelmem jóformán a csak a törpe szökevényre koncentráltam.
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. december 3. 21:46 | Link

Szarvaspacis néni

Úgy láttam mint az idő, mint a szituáció nem hagyott más lehetőséget az átváltozáson kívül, így végül nem is ellenkeztem a sorssal, hanem helyette kiélveztem, amennyire csak lehetett.
A lány reakcióján felnevettem, én is biztosra vettem, hogy le fog esni az álla, de minimum egy meglepett és elkerekedett tekintettel fogja jutalmazni, ha meglátja azt, ami a közeljövőben be fog következni. A nagyon közeli jövőben.
Hamar el is küldtem a cuccaimért, s hogy siettessem el is kezdtem visszaszámolni, bár azért kicsit túlzásba estem az időt illetően. De mégiscsak nyomatékosítanom kellett, hogy nem szabad félvárról venni a dolgot, mert ha kicsúszunk akkor már én is el tudok menni magam érte, de addig olyan öltönyben fogok parádézni, amit a természet szabott rám.
- Igen, igen, nagyon profi vagy - bólogattam nagy elégedettséggel magamhoz vonva a zsákot. Általában kevés holmit hordtam benne, mivel amúgy is a közelben volt a pub, így nem is volt csoda, hogy sem nagykabát, sem más, téli vagy késő őszi ruházat nem lapult a gyomrában, csupán egy farmer egy fekete ing és egy bakancs, zoknival.
- Lehet csak nem tetszett a szomszéd frizurája, tudod a hölgyek néha kényesek a másik megjelenésére - tréfálkoztam, miközben újra a napra tekintettem. Néhány másodpercem volt, már alig látszódott a pereme, szinte teljesen magába falta az alkony.
- Kérlek fordulj el és akármit is látsz a szemed sarkából ne fordulj vissza, amíg nem szólok rendben? - kértem meg rá, a vigyorgó kölyökből majdhogynem egy szempillantás alatt teljesen megkomolyodva. Felőlem aztán végignézhette volna az egész műsört, nem voltam különösebben szégyenlős az emberi testemben, de gondolom ő ezzel másként lett volna, így az ő érdekében kértem, amit kértem.
Amikor megtette, már kezdtem lassan világítani, talán még a végén ő is észlelte, ahogy bőröm egyre világosabb lett. Lehunytam szemeim és hagytam, hogy az az ismerős bizsergés átjárja testem és belevackolja magát minden porcikámba. A fény egyre terebélyesedett, s vakítóvá nőtte ki magát mielőtt nyom nélkül kihunyt volna, bőrömbe pedig hirtelen belemart a hideg szél. Az emberek gyengék és mégis erősebbek nálam. Ezt a tényt mindig is nehéz volt megértenem, pláne megemésztenem. Fogaimat csikorgatva másztam ki a tóból és téptem fel a táska cipzáros részét, hogy azt a kevés anyagot ami egy keveset felmelegített magamra tudjam rángatni.
- Oké, megfordulhatsz - adtam meg az engedélyt az ingem gombjaival bajlódva.
- Meglepetés! - vigyorogtam el, mikor az utolsó apró gombocska is átcsusszant a résen. Hamar beletúrtam vizes hajamba, hátrasimítva azt, hogy mégse lógjon annyira a szemembe majd kíváncsi és érdeklődő tekintettel a lány felé fordítottam pilláim.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. december 19. 17:59 | Link

Kisherceg

A dicséretre természetesen kihúztam magam, mintha akkora kihívás lenne egy fa odvában kiválasztani, hogy az most a hátizsák, vagy a hátizsák. Milyen durva lett volna, ha mondjuk odatoppanok egy mókust lengetve, hogy "Nézd, nézd, ezt találtam, ugye ez az?". Na, az már mindennek a teteje lett volna.
Egészen értelmes magyarázatot szolgáltatott arra, hogy Arwen vajon miért is csapott fel hirtelen mesterfodrászba, szóval egy széles mosollyal biccentettem aprót. Legalább ez a rejtvény megoldódott.
- Teljesen igazad van, lehet, hogy ez történt! - Szinte már semmit sem láttam, hiszen a nap egyre csak kúszott lefelé az égről, én pedig nem hoztam zseblámpát, hát kénytelen voltam a pálcám után kutatni a kabátom belső zsebében. Éppen ezért furcsán is néztem rá kissé, mikor azt kérte, forduljak el, de nem hezitáltam. A reálisan gondolkodó énem a hirtelen komolyság láttán megszavazta neki a bizalmat, én pedig szót fogadtam. Ilyesmi sem gyakran fordult elő. Az ujjaim végül a  pálcára találtak, hát ráfontam őket és előhúztam, csupán azért, hogy az oldalam mellett lógatva várjam a csodát.
Hirtelen egyre nagyobb fényesség támadt, láttam a saját árnyékomat és a környezetem is még utoljára fényárban sütkérezett. A kísértést, hogy megforduljak, csak nehezen sikerült leküzdenem, de végül rávettem magamat arra, hogy ne tegyem meg.
Hallottam, ahogyan a táska cipzárjával bíbelődött, aztán nem sokkal később engedélyt kaptam arra, hogy megforduljak. Nem is igen húztam az időt, megpördültem a sarkam körül, hogy aztán csak nagyokat pislogjak.
- Wow... mármint. Ezt... hogy? Most te komolyan...? - Az abszolút tanácstalanság egy új fokát ismertem meg, ahogyan közelebb léptem a szőke fiúhoz és végigfuttattam rajta a tekintetemet. Nem sok minden változott, azon kívül, hogy már volt valami ruha rajta, ja és enyhén magasabb lett nálam. Ez tökre nem volt érvényes.
- Hát... hu. Ööööö, Grace vagyok, aki többnyire nem ennyire sokkos vagy kretén, hogy még csak be se mutatkozzon - nyújtottam kezet megszeppenve végül.
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2017. február 6. 19:49 | Link

Szarvaspacis néni

Az életmentő mágia megtörtént és hatalmas uszony helyett rögvest több végtag is előkerült, meg rám némi ruha, mely ugyan teljes mértékben nem óvott meg a hidegtől, de vajmi keveset azért csak segített a jeges szél kizárásában, még ha nem is eleget ahhoz, hogy akaratlanul is, de ne vacogjanak fogaim, vagy álljanak ég felé, újonnan kinőtt, szőke szőrszálaim.
- Mintha meglepődtél volna a varázslat láttán, pedig azt hittem itt mindenki ilyen szenvedélyekkel él - A lehető legártatlanabb pofimat vetettem be, társként pimasz hangsúllyal előadott mondatom mellé, hogy még erősebb hangvételt nyerjen a játékos csipkelődésem. Szerettem ilyesmivel dobálózni a mágiával rendelkező személyek felé. Úgy éreztem ilyenkor magam, mint egy bűvész, aki más bűvészeket nyűgöz le egy egyszerű itt a piros, hol a piros játékkal. Csak ez amolyan itt a farok, hol a farok játék volt.
- Vadász Richárd - fogtam meg kezét és ráztam meg kedélyesen. - Aki többnyire nem a jéghideg vízben lubickol ám. Sőt, kifejezetten kevesen tudnak erről az aprócska titkomról. Őrizd meg jól - kacsintottam rá, bár az sem izgatott volna, ha világgá kürtöli. Lassan én magam is ezt teszem, mostanában a figyelmetlenségemnek hála. Meg abban is biztos lennék, hogy sok minden nem változna, de néhányan tuti megbámulnának, mint valami cirkuszi teremtményt. És, hogy ezt honnan tudom? Mert az ő helyükben én is ezt tenném.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa