A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
|
|
|
Állia Szipenni
Ruha, GitárSzerettem a szabadban tevékenykedni. Akkor meg pláne, ha az a bizonyos tevékenység a zenélés volt. Egyszer aztán gondoltam egy nagyon, hátra csaptam a gitárom, lebaktattam a faluba, valami csendes, eldugott kis helyet, ahol a húrok mozgásának hangját nem zavarja semmi. Már eléggé a falu falu határán túl jártam, amikor megfordult a fejemben, hogy csak tartoztam az ördögnek ezzel az úttal és inkább visszamegyek a szobámba, a gondolatmenetet azonban az a tény szakította félbe, hogy megtaláltam azt a helyet, amit kerestem. Vagy legalább is úgy éreztem. Első látásra parknak tűnik, de...de csinálni is kéne valamit, nem csak ott állni, mint bálám szamara! Lassan végtagjaim is megértették e gondolatot és vánszorogva megindultak a kis park irányába. Ahogy egyre beljebb haladtam a fák között, megláttam egy kis tavat. Vidám mosollyal a képemen letelepedtem a tavacska mellé, elővettem a gitáromat, vele együtt a pengetőt, kezeibe vettem őket és megpengettem őket. A hangolást még indulás előtt elvégeztem, így erről nem kellett most nem kellett foglalkoznom. A zene hangjai remekül eljátszadoztak a falevelekkel, miközben a szél hátán szálltak a messzeségbe. Énekelni kezdtem, nem törődve azzal, ki hallja éppen, ki nem. Élveztem és ez a lényege az egésznek, nem?
|
|
|
Mat Filips INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember offline RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Írta: 2015. augusztus 14. 00:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=505169#post505169][b]Mat Filips - 2015.08.14. 00:25[/b][/url] Állia Szipenni
Ruha, GitárSzerettem a szabadban tevékenykedni. Akkor meg pláne, ha az a bizonyos tevékenység a zenélés volt. Egyszer aztán gondoltam egy nagyon, hátra csaptam a gitárom, lebaktattam a faluba, valami csendes, eldugott kis helyet, ahol a húrok mozgásának hangját nem zavarja semmi. Már eléggé a falu falu határán túl jártam, amikor megfordult a fejemben, hogy csak tartoztam az ördögnek ezzel az úttal és inkább visszamegyek a szobámba, a gondolatmenetet azonban az a tény szakította félbe, hogy megtaláltam azt a helyet, amit kerestem. Vagy legalább is úgy éreztem. Első látásra parknak tűnik, de...de csinálni is kéne valamit, nem csak ott állni, mint bálám szamara! Lassan végtagjaim is megértették e gondolatot és vánszorogva megindultak a kis park irányába. Ahogy egyre beljebb haladtam a fák között, megláttam egy kis tavat. Vidám mosollyal a képemen letelepedtem a tavacska mellé, elővettem a gitáromat, vele együtt a pengetőt, kezeibe vettem őket és megpengettem őket. A hangolást még indulás előtt elvégeztem, így erről nem kellett most nem kellett foglalkoznom. A zene hangjai remekül eljátszadoztak a falevelekkel, miközben a szél hátán szálltak a messzeségbe. Énekelni kezdtem, nem törődve azzal, ki hallja éppen, ki nem. Élveztem és ez a lényege az egésznek, nem?
|
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2015. augusztus 14. 11:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=505205#post505205][b]Állia Szipenni - 2015.08.14. 11:21[/b][/url] Mat FilipsRuha Mi is volt ennek a címe? Két napja hallottam egy dallamot a folyóson és azóta gondolkozom rajta. Talán a szabadban könnyebben eszembe jut, gondolattal indultam útnak fél órája, de eddig csak egy hideg limonádét ittam a faluban és céltalanul sétálgattam. Végül elindultam a faluhatárán túlra. Megszokásból belenyúltam a talárom zsebébe és megérintetem a zongorám. A zsugorított hangszert azért vettem magamhoz, hogy gyakoroljak. Talán most meg is teszem.... A gondolataimból egy gitár hangja ráz fel. Körül nézek, hogy hol vagyok. Parkra hasonlító helyre vezetett a lábam. Nem éppen gyakorlásra megfelelő hely, de legalább festői a környezet. Elindulok a zene irányába, ezzel majd nem egy időben elkezd énekelni az ismeretlen zenész. A hangja alapján fiú lehet, esetleg mélyebb hangú lány. Kiérve a fák közül oldalról pillantom meg a gitározó srácot. Hátra lépek egyet, hogy takarjanak a fák, nem akarom zavarni. A hangja után legszembetűnőbb dolog a fiú iszonyatos sapkája. Bár a hosszú farmert is elég furcsa ebben a melegben, de ahogy mondani szokták ízlések és pofonok. Megvárom a dal végét, aztán kilépek a fák közül. Közben köszönök. -Hello.
|
|
|
|
Mat Filips INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember offline RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Írta: 2015. augusztus 14. 23:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=505583#post505583][b]Mat Filips - 2015.08.14. 23:53[/b][/url] Állia Szipenni
Ruha, GitárA zene teljesen magával ragadott. Olyannyira sikerült megbabonáznia, hogy észre sem vettem, hogy figyelnek, amint a szám végére értem a láthatatlan közönség egy sima "Hello"-val köszöntött, ez pedig elég váratlanul ért. Olyannyira, hogy kis híján belefordultam a kis tóba. Vöröses árnyalatú arcszínnel felpattantam, lesöpörtem a fűmaradványokat a képtelen felemről, s szép lassan közeledtem a lány felé. Csak akkor jutott eszembe, hogy valamit ki is kéne nyögnöm, amikor már a lány előtt álltam. - Öh, izé, szia! -fogdostam a tarkóm zavaromban- Bocs, ha idesegített a dalolászásom, már húzok is el! -mutattam a kis park "kijárata" felé. Éreztem, hogy nem kellett volna énekelnem. A gitár-szóló még csak-csak elmegy, de az énekhangom még nem az "Elviselhető" szinten tartózkodik, szóval nem csoda, ha a lányt sikerült megajándékoznom egy nagyon szép dobhártya-gyulladással. Nagyon el akartam kerülni a kínos csendet, így elszántan gondolkoztam egy témán, de végül maradtam az alaptémánál. - Vagy ha esetleg mégsem kaptál ideg-rohamot a hangomtól, akár játszhatnék is neked valamit -kaptam a földön heverő gitáromhoz. Imádok másoknak zenélni, pláne, ha az illető még bele is egyez. Remélem ez a lány sem fogja túlzottan ellenezni. Maximum kedvesen vissza utasítja.
|
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2015. augusztus 15. 17:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=505754#post505754][b]Állia Szipenni - 2015.08.15. 17:20[/b][/url] Mat FilipsÚgy látszik nem a sapkája legfurcsább. Amikor köszönök neki, majd nem bele esik a vízbe. Ehhez még jön a paradicsom színűre változó arca. Néhány pillanatig bírom csak nevetés nélkül, utána kacagva figyelem a srácot. Egyenlőre nem mond semmit, a gitárját hátra hagyva közeledik felém. Ebből arra következtetek elakar küldeni melegebb éghajlatra vagy valami hasonlót akar közölni. Megpróbálom abba hagyni a nevetést, de elég egy pillantás a srác vörös arcára és újra elkezdek kuncogni. Amikor már csak néhány lépés választ el tőle meg áll és a tarkóját fogdosva elkezd beszélni. Hát nem tudom minek néz, hogy egy "Hello" miatt el kellene mennie. Abba hagyom a nevetést és mosolyogva várom a folytatást. Nem úgy néz ki, mintha tényleg elfog menni. Ebben igazam is lesz, hosszú csend után újra beszélni kezd. Az ajánlat meglep, bár a srác eddigi reakció itt sem értem. Először azt hiszi, hogy idegesít. Most meg már nekem akar játszani. A kettő között nincs összefüggés. Mielőtt válaszolok végig mérem a srácot. Egyel talán nem ismerős és a borzalmas sapkán kívül nincs is rajta semmi figyelem megragadó, már ha nem számítjuk a paradicsom színű arcát... Vállat vonok, végül is mért ne? -Mért ne, én itt úgy sem tudnék nagyon gyakorolni.A fiú már fel is kapja a gitárját, amin nagyon szép minták vannak.
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember offline RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Írta: 2015. augusztus 19. 22:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=507118#post507118][b]Isaac Matthew Philips - 2015.08.19. 22:44[/b][/url] Állia Szipenni
Ruha, GitárNos, a "bemutatkozásom" remekül sikerült, hisz egy sima köszönéstől is majdnem a vízben landoltam. A kínos helyzet vörös ételfestékként hatott a bőrszínemre, így sikerült mosolyt, sőt nevetést varázsolnom a lány arcára. Na, legalább már az elején megismerte az őrült és szórakoztató oldalamat. Amint odasétálok hozzá, elárulom sejtésem, miszerint zavarom és odébb kéne állnom, de azért kikérem a véleményét, hogy nem kapott-e többpontos agyvérzést a hangszálaim és a gitárhúrok duettjétől. utána elballagok a hangszeremért, majd vissza hozzá és felajánlottam, hogy játszok neki valamit?! Csak úgy árad belőlem a logika, mint mindig. Megfigyeltem, hogy egy kisebb szkennelést végez rajtam, szóval én is hasonlóképp tettem. A szerelésesből ítélve laza lány, az iménti reakciója a paradicsom-pofáma pedig arra, hogy érti a poént, vagy legalább is van humorérzéke. De egy komplex vélemény megformálása helyett inkább reagáltam a válaszára, miközben visszahuppanok az előbbi helyemre. - Gyakorolni? Miért, milyen hangszeren játszol? -fogom ölembe a hangszeremet, de még nem kezdek játszani rajta, inkább megvárom, amíg a lány a mondat végére ér. Elvégre így illendő, vagy nem? És ha már illendőség: - Tényleg, de paraszt vagyok, még a neved se kérdeztem! -csaptam a homlokomra hirtelen...
|
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2015. augusztus 21. 10:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=507489#post507489][b]Állia Szipenni - 2015.08.21. 10:38[/b][/url] Mat FilipsVidáman figyelem a srácot, a köszönésem óta sok vicces dolgot csinált. Ami valamiért szimpatikussá tette. Néhány perc alatt megbeszéljük, hogy nem kell elmenni és inkább játszón nekem. Az előbb halott dal alapján jól játszik, bár a hangja nem éppen énekeshez illő... Mondjuk a fiú eddig elég logikátlan, szóval ez még valahogy illik is a képbe. Úgy mint a dilis sapka és hosszú farmer. Ezekre majd nem rá is kérdezek, mivel nem értem, hogy hogyan nem kapott még hőgutát ebben a melegben. De végül elvetem a kérdést, nem kell mindent tudnom. Elég ha élvezem a környezetet és a zenét. A srác leül, de még nem kezd játszani, helyette vissza kérdez. Tisztes távolságban leülök mellé. Közben válaszolok. -Zongorázom. Szinte be se fejezem a mondatott, amikor a homlokára csap. Enyhén megemelkedik a szemöldököm, hát ez most mi volt? A magyarázat szinte azonnal jön is. Elmosolyodom, még mindig nem értem a logikáját. Kényelmesen elhelyezkedem, aztán válaszolok. -Állia Szipenni vagyok. Feltolom a napszemüvegem a fejem tetejére. -Na és téged, hogy hívnak?
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember offline RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Írta: 2015. szeptember 26. 00:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=523579#post523579][b]Isaac Matthew Philips - 2015.09.26. 00:57[/b][/url] Állia Szipenni
Ruha, Gitár- Zongorázol? Ez nagyon király! Nagyon szeretem a zongorás átdolgozásokat. -mondom a mellettem épp helyet foglaló lánynak. Átfutott az agyamon az a gondolat, hogy talán egyszer majd ő is játszhatna valamit a zongoráján, de végül elvetettem az ötletet. Elég értelmetlen formában tettem fel a tipikus "És mi a neved?" címszavú kérdést. Hát hiába, hozom a formámat. De a rengeteg agyalás helyett inkább válaszoltam a kérdésére: - Isaac Matthew Philips a becsületes nevem. De az egyszerüség kedvéért az emberek többsége Matt-nek, Matty-nek, vagy Issac-nek hívnak. -mutatkoztam be és elgondolkodtam rajta, hogy poénosan kezet rázok veled, de már így is tudja, milyen idióta vagyok, nem kell a továbbiakban is igazolnom ezt. No, de lássunk is neki a játéknak! -gondoltam magamban. Igen ám, de a pengetőm még késleltetni akarta az előadást. Magam körül nézelődve kerestem "A csudába..." "Pedig biztos itt kell lennie..." és egyéb mondatokat motyogva a bajszom alatt. Végül rekord sebességű egy perc alatt végre megtaláltam, ám ekkor jutott eszembe, hogy anélkül is játszhattam volna. Még mielőtt felhúztam volna magam ezen, elkezdtem úgymond' felkonferálni magam: - Nos, akkor kezdem is. Remélem felismered... -villantottam egy sejtelmes mosolyt és pengetni kezdtem a húrokat. A Safe and Sound-ot kezdtem játszani, de csak a refrént énekeltem, nehogy a hangom elrontsa a gitár hangját...
|
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
|
|
|