A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

Merőben más így. Az időjárás tökéletes, ahogy a mellette lépkedő Michelle szintén. Vasil sosha nem gondolta volna, hogy valaha is összeszűri a levet a bélpoklossal. Az hazugság lenne, hogy nem fordult meg a fejében soha, de ismerve kettejük merőben eltérő habitusát nem vette komolyan ezt a gondolatot. Egészen a kincses gödörig. Na, jó, talán már előbb is, de, hogy akkor világosodott meg, az biztos.
- Tök fura ez Mich – fordul a lány felé, miközben egymás mellett lépdelnek. Ami feltűnhetne az ott lévőknek, hogy nincsenek egymásba gabalyodva, mint két szerelmes. Nos, ezt egyikük sem érzi helyénvalónak, hiába is mondhatják egy párnak egymást.
A kis tavacska látványa tényleg romantikus hangulatot árasztana, egy szerelmes párnak. Dehogy Vasil és Michelle valójában micsoda egymásnak, ezt még maguk sem voltak képesek megfogalmazni. Vasil semmiképpen. Talán az „egy lépéssel közelebb valamihez” megfelelő alternatíva lenne a kettejük kapcsolatához, de semmi mást nem tudna ráhúzni. Ennek örülhetne is, hogy nem sablonos, és végül is beletörődött már, hogy Michelle lelke nincs felkészülve erre, lehet, hogy sosem lesz. Ahhoz túl zabolátlan, hogy megtörhessen, és szerelmes tekintettel rohanjon a bolgár karjaiba. Ezt maximum két másodperc erejéig és csakis kettesben lehet elképzelni, akkor is csak akkor, ha Michelle éppen úgy van. Vasil a maga részéről túl másmilyen ahhoz, hogy hasonlóan cselekedjen. Túl óvatos még mindig, az eddigi élete eléggé meghatározza a továbbit, szóval végül is így neki is tökéletesen megfelel. Ha ránéz Michelle, tudja, érzi, hogy mi van az ívelt bordák mögött, és ez eléggé feltölti őt. Azonban a csábos ajkak… azoknak kevésbé tud ellenállni. Mégis, nem teheti meg a lánnyal azt, hogy lerágja a száját és feltapasztja a sajátjára, hogy állandóan érezze azt.
- Az a helyzet, hogy… - kicsit megáll és szembefordul a másikkal, miközben csípőre teszi a kezét. Végigméri a lányt és elgondolkodó arcot vág, és ez nem véletlen. Nagyon is nézi a másikat, lassan kifújja a levegőt az orrán, majd hirtelen ötlettől vezérelve, elkapja a lány arcélét két kézzel és egy apró csókot lehel rá.
- Nem, mégsem annyira fura – vonja meg a vállait egy félmosollyal.
- Az jutott eszembe, hogy be kéne, lökjelek a tóba, neked meg be kéne rántanod magad után. Ilyennek képzelem el minket – vigyorog és egy lépéssel közel megy, miközben a Michelle derekára teszi a kezeit, vészesen közelítve a kimondott akció megvalósításához. Pedig most csak ki akarja zökkenteni őt a hallgatásból. Mégiscsak jobb, ha beszélnek azok az ajkak, amikért megőrül állandó jelleggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=495919#post495919][b]Vasil Dimitrov - 2015.07.15. 22:23[/b][/url]

Merőben más így. Az időjárás tökéletes, ahogy a mellette lépkedő Michelle szintén. Vasil sosha nem gondolta volna, hogy valaha is összeszűri a levet a bélpoklossal. Az hazugság lenne, hogy nem fordult meg a fejében soha, de ismerve kettejük merőben eltérő habitusát nem vette komolyan ezt a gondolatot. Egészen a kincses gödörig. Na, jó, talán már előbb is, de, hogy akkor világosodott meg, az biztos.
- Tök fura ez Mich – fordul a lány felé, miközben egymás mellett lépdelnek. Ami feltűnhetne az ott lévőknek, hogy nincsenek egymásba gabalyodva, mint két szerelmes. Nos, ezt egyikük sem érzi helyénvalónak, hiába is mondhatják egy párnak egymást.
A kis tavacska látványa tényleg romantikus hangulatot árasztana, egy szerelmes párnak. Dehogy Vasil és Michelle valójában micsoda egymásnak, ezt még maguk sem voltak képesek megfogalmazni. Vasil semmiképpen. Talán az „egy lépéssel közelebb valamihez” megfelelő alternatíva lenne a kettejük kapcsolatához, de semmi mást nem tudna ráhúzni. Ennek örülhetne is, hogy nem sablonos, és végül is beletörődött már, hogy Michelle lelke nincs felkészülve erre, lehet, hogy sosem lesz. Ahhoz túl zabolátlan, hogy megtörhessen, és szerelmes tekintettel rohanjon a bolgár karjaiba. Ezt maximum két másodperc erejéig és csakis kettesben lehet elképzelni, akkor is csak akkor, ha Michelle éppen úgy van. Vasil a maga részéről túl másmilyen ahhoz, hogy hasonlóan cselekedjen. Túl óvatos még mindig, az eddigi élete eléggé meghatározza a továbbit, szóval végül is így neki is tökéletesen megfelel. Ha ránéz Michelle, tudja, érzi, hogy mi van az ívelt bordák mögött, és ez eléggé feltölti őt. Azonban a csábos ajkak… azoknak kevésbé tud ellenállni. Mégis, nem teheti meg a lánnyal azt, hogy lerágja a száját és feltapasztja a sajátjára, hogy állandóan érezze azt.
- Az a helyzet, hogy… - kicsit megáll és szembefordul a másikkal, miközben csípőre teszi a kezét. Végigméri a lányt és elgondolkodó arcot vág, és ez nem véletlen. Nagyon is nézi a másikat, lassan kifújja a levegőt az orrán, majd hirtelen ötlettől vezérelve, elkapja a lány arcélét két kézzel és egy apró csókot lehel rá.
- Nem, mégsem annyira fura – vonja meg a vállait egy félmosollyal.
- Az jutott eszembe, hogy be kéne, lökjelek a tóba, neked meg be kéne rántanod magad után. Ilyennek képzelem el minket – vigyorog és egy lépéssel közel megy, miközben a Michelle derekára teszi a kezeit, vészesen közelítve a kimondott akció megvalósításához. Pedig most csak ki akarja zökkenteni őt a hallgatásból. Mégiscsak jobb, ha beszélnek azok az ajkak, amikért megőrül állandó jelleggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=495953#post495953][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.07.15. 23:10[/b][/url]

Akkor ez most egy... Randi. Oké, bevallom furcsa ezt a szót Michelle közvetlen környezetében alkalmaznom, főleg, ha ez a közvetlen környezet az egyik programja. Hol is kezdjem? A javasasszony óta nem töltött túl sok időt a bolgárral, mert hogy is mondják? Élni és élni hagyni, arról nem beszélve, hogy amint szőkénk meghallja a randevú szót és annak variációs kombinációit, inkább nemet változtat, hogy beálljon szexi hula táncosnak Madagaszkáron. Igen, vissza is menne. Mivel azonban a mai program megnevezése találkozó, így vár egy kicsit a műtéttel és a sötét gondolatokkal. A tó mellett sétálva amúgy is eltöpreng a helyzet abszurditásán: ők most elvileg egy pár, azonban nem fogják egymás kezét, nem fetrengenek a fűben, nem csinálnak hasonlóan vérgáz dolgokat - legalábbis a Saint-Venant értelmező kézi szótára szerint -, így meg olyan... Baráti az egész hangulata. És az, hogy tulajdonképpen a légkör nem változott, nagyban segíti a körülmények feldolgozását: képes ő egy zárt, egyszerű kapcsolatra, minden a legnagyobb rendben.
- Hát, inkább nem megszokott - igazából totálisan wtf, de ezt csak nem vághatja a navinés fejéhez, főleg mikor az hirtelen megáll és úgy dönt, ellenőrzi Michelle testi minőségét. Elképesztő, hogy a kézzel-lábbal tiltakozás ellenére is szinte villámcsapásként éri a fiú minden érintése. Pedig igazán rászólt magára, hogy maradjon nyugalomban, persze mindhiába. Nem is reagál arra, hogy nem furák. De, roppant mód azok, ahogy a Michelle-ben dolgozó érzések is.
- Vasil, ha megteszed, csak egyikünk jön ki élve a tóból - fenyegetően kettejük közé csúsztatja kezeit, bár ez inkább magának afféle gát. Ha nem lenne ott, egészen biztosan megint a smacizásnál kötnének ki, ami bár nem elítélendő, mostanság roppant gyakori tevékenység. És a probléma be is következik, mint azt a korábbiakban felvázoltam: nem tud huzamosabb ideig a bolgár közelében tartózkodni úgy, hogy ne kívánja meg legalább egy hangyányit. Így aztán, ha már nem úsznak, legalább valami örömük legyen, a francia karjai végül a fiú nyaka köré fonódnak és lehúzza magához annak fejét, hogy ajkaik találkozzanak. Az igazság az, hogy így tudja a legegyszerűbben kifejezni azt, amit kimondani képtelen. De mi is volna mindez...? Végtére is lényegtelen, szőkénk most végre vindikálja a jogot magának, hogy megszerezze azt a bizonyos hosszú csókot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=495970#post495970][b]Aiden Ward - 2015.07.16. 00:29[/b][/url]

Visszatérés a kastélyba, yaay! Szokatlan, hogy minden szembejövő diák rendesen fel van öltözve, ahogy az is, hogy két perc szabadban tartózkodás után nem akarom kiszáradt torokkal, az életemért küzdve bevetni magam az első árnyékos helyre – csak, hogy rájöjjek, ott sem jobb semmivel.
Ezt kihasználva járom körbe a kastély közvetlen környékét, később pedig a falut is becserkészem. A nyaralás előtti itt eltöltött idő molyfing volt, és enyhe zavart vált ki belőlem a hosszú hassüttetés utáni hirtelen váltás. Nem vagyok eltévedve, csupán annyira, hogy néha még keresem a lakhelyünkként szolgáló bungalókat az alagsor helyett, és akkor a fülemben folyamatosan kísértő tengerzúgásról már ne is beszéljünk! Még jó, hogy hajóingadozást nem képzelek… bár ki tudja, mivel leptek meg minket lelkes kis házimanóink visszatértünk alkalmából a kajában.
Tétlen bámészkodásomat egy szőke hajkorona és ismerősen ide-oda billenő csípő együttesének felbukkanása a perifériámban zavarja meg. Fókuszálok, és… nézzenek oda! De ki Michelle mellett ez a srác? Enyhén oldalra döntött fejjel, összehúzott szemekkel, kíváncsian követem őket a tekintetemmel, és valami egészen nyilvánvaló információ próbálkozik utat törni magának a fejemben. Körülbelül akkor indulok feléjük, kizárólag egy kedves barát köszöntése és némi rendkívül érdekfeszítő bájcsevej kicsikarása céljából, amikor megállnak, és… MI A FRÁSZ TÖRTÉNIK ITT? Az ott komolyan Michelle? A Saint-Venant lány, akit én ismerek?
És akinek épp a nyelvét dugja le a torkán, nyilvánvalóan Vasil lesz. Az ikertesós incidens. Tudok mindent ám, csak ilyen… traumák szükségeltetnek hozzá, hogy felidézzem őket.
Pár másodperc. Ennyire van szükségem ahhoz, hogy kilábaljak az előttem lévő történések sokkjából, és nagy léptekkel meg is szüntessem a cuki párocska, és köztem lévő távolságot. Sőt, még egy másodpercet várok, mintha mérlegelnék, esetleg lehetőséget adnék arra, hogy a szöszke természetfeletti képességeivel megérezze jelenlétemet, és még mielőtt bekövetkezhetne, véget vessen a katasztrófának. HAH!
- Aztaku – azthittedmi? – tyafáját! Éljen soká az ifjú pár! Összeadjalak titeket titokban? – gondoskodom arról, hogy elég hangosan beszéljek ahhoz, hogy többméteres körzetünkben minden élőlénynek feltűnjön a balhé. Ja, kellenek a szemtanúk. És nem csak azért, mert Michelle bepasizott, de pillanatokon belül ki is fog nyírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=496000#post496000][b]Vasil Dimitrov - 2015.07.16. 10:02[/b][/url]

Hát, neki nem megszokott. Sem látványban, sem semmiben. Igaz, sosem volt az a macsó típus, aki falta a nőket és jobban tették a lányok, ha kerülik, már csak a saját érdekükben is. Nem, nem volt egy vadállat, csak nem szerették őt, és ezért mindig keresztbe tettek neki, ahol csak lehetett. De nem vak, tudja, hogy miket csinálnak a párok nyilvánosan –és nem nyilvánosan -, de az bizonyosan nem, amit ők ketten tesznek. Mégis valamiért úgy érzi, hogy Michell-lel szemben ez a helyes, hogy a lány ne akadjon ki és kapcsolatuk tovább fonódjon egy – lehetőleg pozitív – irányba.
- Na, ezt vártam, te vagy az, nem álmodom – vigyorodik el, majd ajkaik össze is forrnak, hogy végre párként működjenek egymás mellett. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy inkább természetesnek veszi ezt a reakciót, minthogy beskatulyázott közhelynek. Azért egy kicsit meglöki a lányt közben a tó felé, csak, hogy incselkedjen vele, akkor is, ha tényleg a tóban végzi esetleg. Vasilt nem zavarja, ha megfürdetik, pláne ha egy olyan lány teszi vele, mint e francia.
Csókjukat azonban megzavarják, sajnos nem kelet felől és nem két nap múlva pirkadatkor. Hanem éppen a legjobb résznél. A legjobb rész a tapadástól az elszakadásig tart, szóval ez a megállapítás mindenképpen helyes volt. A csók megszakítása viszont igen helytelen.
Vasil tehát elszakad az önkéntes pap szavai miatt az édesen csábító ajkaktól. Szentségtörés egyébként, csak úgy mondom. Megnézi magának az illetőt és biztos benne, hogy már látta valahol. Azonban nem jön rá, hogy hol, pedig ha egy kicsit belegondolna, rájöhetne, hogy a rellonos kviddics csapatban látta feltűnni a srácot. nyilván kissé zavart és piruló fejjel, de ezt senki sem róhatja a szemére.
- Ö, helló. Azt hiszem, egyelőre ott még nem tartunk. Sajnos még a gyűrűket sem vettem meg – elvigyorodik, próbálja oldani a hangulatot, ami egyébként nem is annyira feszéjezett, már ha nem pillant Mich arcára. De ezt jelenleg nem figyeli.
- Vasil – nyújt kezet az idegennek. – Ismeritek egymást? – vág ám az esze, mint a borotva, tudja, hogy ez nem csak olyan kis odaköszönés volt. Már csak azért sem, mert eddig senki sem jött oda hozzájuk, meg úgy általában sem szoktak ismeretlenek ilyesmivel szemtelenkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=496100#post496100][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.07.16. 13:01[/b][/url]

Végre nincs olyan rekkenő hőség, hogy örülnie kelljen egy esetleges fürdetésnek, így letenne erről a tervről. Épp eleget pancsoltak a tengerben, lassan már tengeri beteg lett volna, ha mindez így folytatódott volna. De nem, így heves reakcióját csókkal pecsételi meg. Egy édes, hosszú csókkal. Furcsa, ha testiségről van szó, könnyedén kifejezi bárkinek, hogy szereti (csók, finom érintések) vagy utálja (van valami lila a szemed alatt... PUFF). Ezt átkonvertálhatná valami kevésbé személyes térbe hatolóan, mondjuk szavakká. Azok hosszú kilométeres távolságból is remekül szuperálnak, bár feleannyira sem kielégítőek, mint az eddigi technika. És, ha már erre járunk, jó ideje nem csinálta... Hát, tudjátok. Igazából a születésnapja előtt sem, de azóta végképp, ez pedig betudható annak a valaminek, ami közte és a bolgár között van alakulóban. Ez nem célzás, mindössze tény: a végén jó lány lesz, ez pedig ijesztőbb, mint az sz betűs szó.
Na de térjünk vissza a tóhoz, ahol épp rendkívüli módon elmerül fontos tevékenységükben - még az sem zökkenti ki, hogy a navinés a víz felé próbálja terelni, ugyanis rendkívül dekoratív lábain rendkívül masszívan áll, így igazából nagy vonalakban annyit lehet elérni, hogy még inkább egymásba gabalyodjanak. És ez így is lenne, ha valami idegesítő károgás nem szakítaná félbe őket. Ajkaik túl korán és túl váratlanul válnak el, Michelle arca pedig elfintorodik, mintha csak vackorba harapott volna. Aiden annyira tapintatos, nem? Hogy az isten lába rúgná *síp*... Kékjeit kifejezetten barátságtalanul emeli a rellonosra, mindeközben az ölelésből is kibontakozik. Egyetlen egyszer próbálna normális emberként viselkedni, normális párkapcsolatban, akkor is betoppan ez a gyökér.
- A házasság amúgy hülyeség, semmi szükség papírra ahhoz, hogy bizonygassak valamit. Ha anélkül nem működik, azzal se fog - ez igazából válasz és figyelmeztetés is egyben: nem kell ide pap, lánykérésről pedig pláne szó sem lehet. Ha pedig ez nem volna elég, Aiden érezheti, ahogy késként vájnak belé Michelle íriszei. Igen te paraszt, ez egy női jelzés arra, hogy kopjál le de nagyon gyorsan, mert arra a szervedre lépek, amivel gondolkozol. És az nagyon fog fájni.
- Hogyne - bosszúsan erősíti meg, hogy igen, az egyik legjobb haverja a srác, ami így is marad, csak kotródjon már el innen. - Mondd, Mr. Tapintat, sokáig akarsz még itt állni, vagy hajlandó vagy mást idegesíteni? - ismét megvillannak a kékek, ezúttal azonban gonosz mosoly kúszik fel a lány arcára, ugyanis Aiden nagy franc, nem mesélt neki Shayleenről, de a pletykák így is terjednek. Rellonos buli, rémlik? Itt az ideje kicsit visszaszúrni, ha már a fiú direkt ezért van itt. - Mondjuk azt a navis csajt, Rómeó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=502389#post502389][b]Aiden Ward - 2015.08.03. 00:10[/b][/url]

Lazán zsebre tett kezekkel ácsorgok, az arcomon virító kifejezés körülbelül azt sugallhatja, hogy megnyertem a lottó ötöst, és srácok, azt kell, hogy mondjam… ez még annál is jobb! Ha nem is az újdonsült fiúja szeme láttára fog ezért csúnyán megkínozni, esetleg egyenesen eltenni láb alól, de már abban a pillanatban tudtam, hogy ezért szörnyen meg fogok lakolni, amint lefüleltem őket. Nos, szerencsétlen helyválasztás, illetve karma és ilyenek, you know.
A teljesen egymásba merült – szó szerint is, fúj – párocska szétrebben a hangom hallatán, kedves barátném átható tekintete pedig pont azt sugallja, amitől tartottam. Mindegy, egyszer élünk, vagy mi.
A belga, bolgár, boglár, tudja franc, valami szláv gyerek értetlen arckifejezését látva szúrós pillantást vetek Michelle-re, amolyan, most komoly, hogy még nem is meséltél rólam üzenettel. Pedig mióta kavarhatnak már! Tutira előbb tudta –volna – a környezetükben mindenki – ha látta volna őket bárki –, mint ők, hogy járnak. Igazság szerint… egészen cukik így együtt. Persze leszámítva azt a világító kék tekintetet. Szerintem pont azt terveli ki, hogyan fog felnyársalni azokkal a batárnagy késeivel.
- Igen, tudom – bólintok a név hallatán mindent-tudó mosollyal, aztán kezet rázok a sráccal. Egész szimpatikus. Sajnálatos, hogy pont azt a nőszemélyt kellett kipécéznie, akinek ilyen remek barátai vannak, mint jómagam. – Ó, ne már, Michelle! Most törted darabokra a terveit, hát milyen vagy! – csóválom a fejem. Persze, hogy kihasználom az első ellentétes dolgot, amit kiejtenek a szájukon, egymás után.
- Sikerült a banya szívébe lopnom magam, komoly szándékaim is voltak vele kapcsolatban, de hát… betoppant a szőke herceg, bár a fehér lovat nem látom sehol – kémlelek körbe, mintha valóban arra számítanék, hogy a semmiből az utasszállító kelléke is megjelenik. Azok a bizonyos szándékok pedig… ugyan, ki akarna járni ezzel a sokkal inkább köz, mint önveszélyes nőszeméllyel, félnék, hogy egy rossz szó és kitekeri a nyakamat. Ja, hogy ennek az esélye most is minden pillanattal egyre inkább növekszik? Tehát, talán nem olyan meglepő, ha elárulom, annyira komolyan soha nem gondolkodtam a szöszivel kapcsolatban, de azért egyszer… hm, ez a csónak bizony már elúszott.
- Ó, mármint… megzavartam valamit? – vágok olyan ártatlan fejet, mintha nem ez lett volna a célom az első perctől kezdve. – Úúúúgy sajnááálom! – teszem hozzá, a megadott helyeken jól elnyújtva a hangokat, csak mert hobbimmá vált az életemmel való játszadozás hirtelenjében.
- Navis lány, navis srác. Valamiben mégiscsak hasonlítunk, kedves Michelle – mosolyodom el, de kivételesen nem a kilencven százalékban használt, idegőrlő görbét veszem elő, hanem valamivel őszintébb, lágyabb – egy cseppnyit gúnyos – verzióját. Ebben a játékban csak te szenvedsz, drága, gyenge visszavágás volt ez, pláne az SV-mércét nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=502486#post502486][b]Vasil Dimitrov - 2015.08.03. 14:38[/b][/url]

Vasil megfigyeli a fiút. Számításai szerint Michelle jó ismerőse, ha egy ilyen poénnal indít, ami egyáltalán nem esik rosszul a bolgárnak, de biztos benne, hogy a szőkének ez egy jó kis fricska. Nem, gond ennyi bele is fér. Szóval, jó gyerek lévén bemutatkozik és kezet is nyújt, amit a másik el is fogad, de a megjegyzése már nem annyira jön be a bolgárnak. Egyrészt ő nem ismeri, legalább egy nevet mondhatott volna még hozzá, akkor leokézná az egészet. De így, udvariatlan volt a másik, ami nem tesz jó benyomást Vasilra, aki rengeteg bunkó emberrel találkozott már a durmstrangi évei során. De egyelőre nem ítélkezik, hagyja évődni a másik kettőt, talán még egy kicsit élvezi is, hogy Michet kissé megpiszkálják, mert a fiú kedveli, ha összeszaladnak a kis gödröcskék a lány arcán, meg összehúzódik a tekintete. Végül is mindenhogy tetszik neki Mich, és most az is kedvelni való, hogy nem ő a célpont.
A két ismerős beszélgetése viszont olyan irányba halad, ami Vasil önérzetét erősen sérti és ha tudná, hogy a „navis lány” Shayleen, még külön az ő becsülete miatta is kezdene rosszul lenni. Mintha két tárgyról beszélgetnének ezek ketten, Vasil karba is fonja a kezeit, úgy mered rá a másikra és félig-meddig Michellere.
- Egyébként a barátod alapból ilyen bunkó, vagy külön nekem csinálja? – néz Michellere, majd a srácra. – Ne haragudjatok meg, de ha ez a ti kis barátkozásotok ilyen irányban halad tovább, nélkülem is folytathatjátok – mindkettőt szemrevételezi magának, de visszafordul a srác felé.
- Egy bemutatkozás illene, gondolom az előzőeket nem annak szántad. Emellett - pillant Michellere is – ha nem tűnt volna fel nektek, én is itt vagyok. Talán némi tisztelet lehetne irányomba, legalább annyi, hogy ha itt vagyok nem néztek Michelle játékszerének, vagy akármijének. És a navinés lányt sem kéne kibeszélni egy harmadik félnek. Bulizzatok együtt és olyankor hozzátok fel a témát, amikor mi nem vagyunk jelen - ingatja meg a fejét, majd leereszti a kezét. Nem, nem a megszeppent, vagy éppen kedves Vasil most. Ő sem szereti ha a barátnője előtt lekezelik, ráadásul a francia még csak meg sem emelte a szemöldökét miatta. Megsértődhetne, de inkább csak helyre akarja állítani a rendet, hogy itt elvileg három felnőtt beszélget.