Dwayne bácsi és a merülő forraló meséje

Egészen régóta el szeretne már menni a tóhoz megnézni a jeget; sok kérdés felmerült benne ezzel kapcsolatban. Vajon a sellők nagyokat koppannak, mikor ki akarnak jönni a felszínre? Van jégvágójuk? Téli álmot alszanak? Meg kéne kérdeznie Gréta nénit. Vagy csak többet tanulni. Vajon korcsolyázható állapotban van ilyenkor a tó? Végül is elég hideg van, ahhoz mindenképpen, hogy az erdő állatkái egymásra vadásszanak, és a másik bundájából gyártsanak maguknak kabátkákat. Annyival mesésebb lenne a tavon játszani, mint a faluban, vagy hol is alakítottak még ki pályát. Még azt sem nézte meg. Jesszus, minden kapacitása kimerül abban, hogy Keef nyakában lóg a nap huszonnégy órájában. A felállás mindig ugyanaz, csupán a helyszín változik folyamatosan. Most is csupán azért jött egyedül, mert pajtása Brant tanítja festeni. Vagy ki tudja, mire, de nem volt valami izgalmas. Bár szereti elnézegetni a fiúcskát alkotás közben, de a levitás jelenléte miatt folyamatos zavart érzett az erőben. Felvette hát kis vízálló mamuszát, mellé rikító sárga vastag harisnyát, illetve vagy három hatalmas pulóvert.
-Let's dance put on your red shoes and dance the blues - énekelget ide-oda ugrándozva, haját rázva. És csupán egyszer bukik akkorát, valahol félúton, hogyha egyetemista lenne, még UV-ra sem mehetne el ezután. Ám mindenféle testi és lelki törés nélkül, szerencsésen megérkezik a helyszínre.
A tó. Szemet gyönyörködtető látvány, és roppant hívogató, mint egy kedves dementorka, aki csücsörítve várja élete párját egy lelket mélyen megérintő csókra. Ennek a csalogatásnak pedig Lencselányunk képtelen ellenállni, merthogy az életösztön legapróbb szikrája is hiányzik belőle. Mint egy sellő, aki mindenáron be akar menni a japán étterem konyhájába, hogy gratuláljon a séfnek.
Nem is habozik hát, amint eléri a tó partját, egyik lábát ráhelyezi a jégre, és kipróbálja, mennyire recseg. Semmi. Marad a nagy csönd, így lelkesen rámászik két lábbal. Még mindig semmi. Ugrál párat. Továbbra sem történik semmi érdekes. Felkacag, és egyből beljebb csúszkál pár métert.
-Éééés akkor kedves nézőink! Jevgenyij Pljuscsenko a pályára lép! - meghajolgat, ahogy illik, és integetve tesz pár kisebb kört. - Az olimpiai aranyat már most a kezében érezheti, de nézzük csak, minő csodálatos kűrt mutat be nekünk! - belekezd kedvenc kűrzenéjébe, miközben oda és vissza csúszkál, ugrándozik, pörög, táncol, ahogy azt a mamájánál a TV-ben látta. Épp egy tökéletesnek mondható rittbergert mutat be, mikor egy nagy reccsenés: volt Lencse, nincs Lencse. Elmerült, mint Gareth a Titanicban. Pont annyira nem mókás, mint ahogy a klasszikus filmben kinéz. Feje búbjáig eltűnik a jeges vízben, és ijedtében még jó nagyot is kortyol belőle. Természetesen, a higgadtság - mint mindig - most is jellemző rá: pánikba esve kezd kapálózni a felszín felé egy pillanat alatt elgémberedett végtagjaival. Viszlát, Kísz, ne merj a vörös törpe után beleszeretni másba!

Dwayne bácsi és a merülő forraló meséje

Egészen régóta el szeretne már menni a tóhoz megnézni a jeget; sok kérdés felmerült benne ezzel kapcsolatban. Vajon a sellők nagyokat koppannak, mikor ki akarnak jönni a felszínre? Van jégvágójuk? Téli álmot alszanak? Meg kéne kérdeznie Gréta nénit. Vagy csak többet tanulni. Vajon korcsolyázható állapotban van ilyenkor a tó? Végül is elég hideg van, ahhoz mindenképpen, hogy az erdő állatkái egymásra vadásszanak, és a másik bundájából gyártsanak maguknak kabátkákat. Annyival mesésebb lenne a tavon játszani, mint a faluban, vagy hol is alakítottak még ki pályát. Még azt sem nézte meg. Jesszus, minden kapacitása kimerül abban, hogy Keef nyakában lóg a nap huszonnégy órájában. A felállás mindig ugyanaz, csupán a helyszín változik folyamatosan. Most is csupán azért jött egyedül, mert pajtása Brant tanítja festeni. Vagy ki tudja, mire, de nem volt valami izgalmas. Bár szereti elnézegetni a fiúcskát alkotás közben, de a levitás jelenléte miatt folyamatos zavart érzett az erőben. Felvette hát kis vízálló mamuszát, mellé rikító sárga vastag harisnyát, illetve vagy három hatalmas pulóvert.
-Let's dance put on your red shoes and dance the blues - énekelget ide-oda ugrándozva, haját rázva. És csupán egyszer bukik akkorát, valahol félúton, hogyha egyetemista lenne, még UV-ra sem mehetne el ezután. Ám mindenféle testi és lelki törés nélkül, szerencsésen megérkezik a helyszínre.
A tó. Szemet gyönyörködtető látvány, és roppant hívogató, mint egy kedves dementorka, aki csücsörítve várja élete párját egy lelket mélyen megérintő csókra. Ennek a csalogatásnak pedig Lencselányunk képtelen ellenállni, merthogy az életösztön legapróbb szikrája is hiányzik belőle. Mint egy sellő, aki mindenáron be akar menni a japán étterem konyhájába, hogy gratuláljon a séfnek.
Nem is habozik hát, amint eléri a tó partját, egyik lábát ráhelyezi a jégre, és kipróbálja, mennyire recseg. Semmi. Marad a nagy csönd, így lelkesen rámászik két lábbal. Még mindig semmi. Ugrál párat. Továbbra sem történik semmi érdekes. Felkacag, és egyből beljebb csúszkál pár métert.
-Éééés akkor kedves nézőink! Jevgenyij Pljuscsenko a pályára lép! - meghajolgat, ahogy illik, és integetve tesz pár kisebb kört. - Az olimpiai aranyat már most a kezében érezheti, de nézzük csak, minő csodálatos kűrt mutat be nekünk! - belekezd kedvenc kűrzenéjébe, miközben oda és vissza csúszkál, ugrándozik, pörög, táncol, ahogy azt a mamájánál a TV-ben látta. Épp egy tökéletesnek mondható rittbergert mutat be, mikor egy nagy reccsenés: volt Lencse, nincs Lencse. Elmerült, mint Gareth a Titanicban. Pont annyira nem mókás, mint ahogy a klasszikus filmben kinéz. Feje búbjáig eltűnik a jeges vízben, és ijedtében még jó nagyot is kortyol belőle. Természetesen, a higgadtság - mint mindig - most is jellemző rá: pánikba esve kezd kapálózni a felszín felé egy pillanat alatt elgémberedett végtagjaival. Viszlát, Kísz, ne merj a vörös törpe után beleszeretni másba!

Dwayne bácsi

Bluggy. Bluggy-bluggy. Bluggy-bluggy-bluggy. Ha már itt jár, tart egy kis terápiás foglalkozást a tóban lakó élőlényeknek. Ráér, végül is. A három vízzel telt vastag pulóver nyilván kicsit sem akadályozza a mozgásban, tiszta Phelpsnek érzi magát, vagy inkább egy hajógerincet lefejelt agylágyulásos Arielnek.
Az első sokk után valahogy csak kibukkan a feje a vízből, és levegőért kapkodva kalimpál, hátha sikerül közben megkapaszkodnia valami szilárdban. Néhány letört jégdarabka felesleges megtapizása után csak sikerül stabilba tennie magát. Mármint nem oldalba, hanem eléri, hogy ne süllyedjen minduntalan a felszín alá. Egyetlen aprócska probléma maradt csupán: képtelen kihúzni magát a vízből, bárhogy próbálkozik vele. Talán le kéne venni a pulóvereit, mert mázsás súlyként nehezednek rá. Jó ötlet lenne? Ki tudja, talán a sellőfiúk jól megkukkolnák, annak pedig Kísz nem örülne. Viszont annak sem fog, ha kap egy hibernált vöröst vacsorára. Biztos szép jégszobor lenne belőle, és sokak számára jóval elviselhetőbb társasággá válna, ám sokkal kellemetlenebbé válna az ölelgetése. Nem. Vetkőzés egyelőre elnapolva. Milyen más lehetősége volna egyre fogyatkozó erejével?
Kétségbeesetten tekint körbe, hátha jár valaki a környéken, mert ugyebár a főhősnőt sosem szokták kinyírni már a sorozat első részében. Lám! Mily’ meglepő, de arcába tapadt haján keresztül megpillant egy közeledő alakot.
-Ha.. hahóóó! - próbálkozik némi hangot kipréselni magából a fogvacogáson kívül, hátha Dvéjn bácsi - akit persze nem ismer fel - kicsit sietősebbre fogja a lépteit. Nem, persze, nem kell úgy szaladni! Ugorjon már be a mekibe is egy sajtburgerért, mielőtt kiszedné a vízből. Plusz hozhatna hozzá akár egy fagyit forró csokiöntettel a tetején, ha már ott jár. Ja, igen, és hölgyünknek hiányzik már Trill és Wow is, igazán útba ejthetné a tornyot. Lencse addig remekül ellubickol ott, ahol van.
-Css... csak egy kis... segítség kéne - vinnyogja, miközben egy aprócska üdvözlő mosolyt próbál ráerőltetni lefagyott arcára. Véletlenül se higgye azt az úr, törpénk nem érzi magát tökéletesen a helyzet magaslatán.

A nagy ho-ho-horgász

Nem akarja elhagyni ezt a gyönyörű világot! Hiszen még csak négy évet tölthetett el Kísz felemelő társaságában, és az olyan nagyon kevés! A mennyország sokkal borzasztóbb hely lehet ennél, ha nincs ott a fiúcska. Bár esetleg kísérthetné őt egész életében, de az, hogy ne érinthessen meg embereket… a legnagyobb büntetés volna a világon.
Ehhez hasonlatos gondolatok járnak már a fejében, mikor valami elkapja a bokáját, és kirántja a vízből. A kellemetlen része az a procedúrának, hogy egy pillanatra fejjel lefelé találja magát a vízben, aminek köszönhetően újabb adag vizet nyel le. Krákogva, fuldokolva lengedezi végig az utat a partig, pulóverei a nyakába csúsznak, ám a kínos helyzet ellen képtelen tenni, mert nem érzi a karjait, amivel esetleg helyre tudná igazítani a ruháit. A földre érkezés sem tűnik fel neki túlzottan, mert minden egyes porcikája zsibbad, már-már inkább fáj.
-I… i… i - próbálná kinyögni a helyes választ. S ha ez most egy feleletválasztós kérdés lett volna, talán még el is találta volna a megfelelő betűt. Mivel a szemeit nem nyitotta ki, egyelőre nincs tisztában vele, hogy volt papuskájukat tisztelheti a megmentő szerepében. Nem. Egyelőre csak tátog, mint egy kondérba szeletelésre váró halacska. Egy perc néma csenddel adózik az életének - kivételes alkalom.
-Kkhhh... Köszönöm! - lefagyott ujjaival megpróbálja elkotorni szemei elől a hajat, hogy aztán ülő helyzetbe tornássza magát. Nagyjából úgy mozog, mint egy reumás lajhár, hogy aztán meglepő sebességgel boruljon rá a férfire. Nos... ha áll, akkor csak a térdeit karolja át, ha bármiféle térdelő vagy ülő pozícióban van, akkor pedig a nyakába borul. Kivéve, ha Dwayne arrébb megy egy fél lépést, mert akkor kiterül a fűben.
-Már... már azt hittem... soha többé nem... ehetek áfonyás tekercset - úgy tűnik, a könnyei legalább nem fagytak belé, mert irdatlanul elkezd bőgni, mint egy óvodás. Azonkívül, hogy megpróbálja jól összevizezni a bácsit, még össze is taknyozná, ha engedi.
-Nagy-gy-gy-gggy-gyon fázom - kocognak a fogai, s megpróbálja felemelni karjait, hogy megmutassa lefagyott ujjacskáit az úrnak. Most gyönyörűen le lehetne törni egyesével az összeset.

Radiátor bácsi

Nem bánná, ha egyből forróvízbe mártogatná őt az úriember, legyen bármi következménye annak a lépésnek. Hát nem érti meg, hogy mennyire fázik? Kicsit sem esik meg a szerencsétlen kislányon a szíve? Tán még egy nundut is képes lenne a mosógépben hagyni, miután az kicentrizett.
-S… segítene? - kéri fel öltöztető nőnek a bácsit, miután egyelőre használhatatlan állapotban vannak a karjai, és még mindig úgy mozognak, mint egy részeg polip csápjai. De ha jobban belegondol, nem is akar nagyon mocorogni Dwayne ölében, ott legalább kicsit kellemesebb az idő. Tulajdonképpen az is megeshet, hogy köréfagytak a kezei, és most már örökké így kell maradniuk. Mókás lenne, ha tanárként így próbálna meg órákat tartani. De legalább vizsgaírás közben Dwayne foglalkozhatna mással, míg Lencse szemmel tartja a diákokat. Végül csodálatos szimbiózisban élhetnék le az életüket, kivéve, ha megjelenik Keef, mert az mindenkinek... kínos volna.
-Énn… csak… el akartam menni a… a sellőbálra - tök logikus, nem? Hiszen a bácsi szintén arra jött, vagy mégsem? Gondos kezek küldték erre; az már egyszer biztos, hogy jár érte a pacsi. Átadná Lencse, de azzal van elfoglalva, hogy minél kisebbre kuporodjon össze az úr melegségében fürdőzve.
-Ésss… elha-ha-ha-hagytam a mamuszom - dadogja kétségbeesetten, miközben megpróbálja maga alá húzni lábacskáit, talán elég kellemetlen ponton taposva/tornázva ezzel, s még az eddiginél is jobban összevizezve megmentőjét.
-Nem tudná… visszaszerezni nekem? Kísztől kaptam - rekedtes hangon nyavalyog, miközben lehunyja a szemeit. Egészen kimerült ettől a kis kalandtól. Ráadásul egyre kellemesebben érzi magát a kölcsönkapott kabátban: ja, nem. Még mindig remeg, mint Micimackó, ha nem kapja meg a kellő mézmennyiséget.

Dwayne bácsi

Lencse egyszerűen megállna a fejlődésben, ha a bácsi azt kérné, kezdjen neki vetkőzni. Nem mintha olyan szégyellős alkat lenne, s tán még azt is hinné, hogy azért szükséges a művelet, mert most tényleg lemennek a víz alá a sellőkhöz… ám ebben a főnixfagyasztó hidegben nem tudná rávenni magát arra, hogy megszabaduljon a gönceitől, még ha az segítene is. Nem, inkább elücsörög békés fagyhalál közeli állapotban vizes cuccaiban, és immár Dwayne szintén vizes kabátjában.
-Igen - bólogat lehunyt szemmel. - Sellőbál. Méggg… nem tetszett hallani… róla? - szörnyen meg volna botránkozva, ha elemében lenne. De nemhogy elemében, még csak akkumulátorában sincs a kishölgy jelen pillanatban. Arcába tapadt hajtincsein keresztül végül csak felnéz az úriemberre, ahogy az elkezdi melengetni a lábait.
-Igaz! Ezt… de aranyos... Emlékszik rám? - sosem folytatott a bácsival hosszabb beszélgetéseket, talán egyszer-kétszer száguldott el mellette az eridon toronyban vagy a folyosókon, így roppantmód meghatja, hogy Dwayne megjegyezte a nevét. Kicsit el is pityeredik ismét, mert legalább a szíve kiolvadt. Talán ezért ereszt most a fején.
-Eléggé… ez most… mintha… uhh, eléggé fáj ám... a lábam - jéggé fagyott végtagjainak felolvadása nagyjából olyan érzés, mintha most meg parázson mászkálna. A bácsi könyörületesebben is csinálhatná a dolgait. Nem mintha ez nem volna szükségszerű, de Lencse inkább úgy érzi, ez a büntetése, amiért megint rosszul viselkedett.
-Nem kéne… mozogni, hogy felmelegedjek? - látszik, hogy kezd kicsit magához térni, mert beindult az agyműködése. Ha ezt lehet annak nevezni…
-Esetleg… fel… felvehetne, és futhatna… pár kört… velem - nem gondolja, hogy jobb ötlet lenne, ha ő maga futna pár kört. Különben sincs még meg a mamusza. Anélkül pedig nem mehetnek sehová.

Dwayne nyolcszázadik RPG hozzászólásának emlékére

Dwayne bácsi

Nagyot szusszan a meleg levegő hatására. Ó, így most pont jó, ne is csináljanak innentől kezdve mást. Az, hogy lassan Wórcsi bácsi is megfagy, egy teljesen mellékes tényező. Mindjárt bebújik a pulóvere alá is, és akkor majd tényleg lesz oka a panaszkodásra. Hmm… ez nem is tűnik olyan rossz ötletnek. Olyanok lehetnének, mint a sziámi ikrek. S éppen nyitná a száját, hogy megossza remek gondolatát, mikor az úriember belegázol a büszkeségébe. Naná, hogy tud járni!
-Tudok menni magamtól is! - szerencsétlenkedve próbálja magát kiküzdeni megmentője öléből, pedig még mindig bőgni volna kedve, annyira fáj a hidegtől mindene. Azért kicsit meginogva talpra áll, de érzi, hogy ez nem az igazi.
-De… a mamuszom. Anélkül nem… nem mehetek hazz-zzza - Dwayne ölében sokkal jobb idő volt. Anyuuu! Kell neki mindig valami hülyeséget csinálni, persze, nyilván. Tesz egy bizonytalan lépést előre, de mintha valami fűrész jelenetbe csöppent volna bele, és épp a saját végtagjait próbálná lerágni, olyan érzése van ettől. Kénytelen hát volt papusához visszafordulni, és kissé felemelni karjait.
-Vegyen feeeel! - nyavalyog, mint egy nagyra nőtt gyerek, és megpróbál beleakaszkodni a másik nyakába. Mindketten jobban járnak, ha hamarabb be tudnak érni a kastélyba, ezt Dwayne is igazán beláthatja.
-Ugye… ugye nem kell majd leamputálni a… a lábujjaimat? - aggodalmaskodik.
-Szeretem a lábujjaimat. Hiá… brr… hiányoznának. Keefnek is biztosan - bizonytalanul pislog fel az úrra megnyugtatásra várva.

Dwayne bácsi

Sokkal kényelmesebbnek találja, hogy Dvéjn bácsi cipeli hazáig. Vagyis… um… tulajdonképpen fogalma sincs, hova tartanak, de a kastélyon belül neki már bármi megfelel. Ott bizonyára már elég meleg lesz ahhoz, hogy ne fagyjon szénné. Csak - talán - Kísznek nem fog tetszeni, hogy egy másik hímnemű egyed is átvitte egy küszöbön.
-Óóó, de… de… ha most át tetszik vinni… a küszöbön... az… az… ne tessék semmi romantikusra gondolni közben - motyogja zavartan. Bár gyanús, hogy az úrnak semmi ilyesmi nem fordult volna meg a fejében, ha a törpe nem mondja. Nem tehet róla, a filmekben csak a házasság után szokás az ilyesmit, és ő ezt a gesztust Kísz odaadásával azonosítja. Jajj, csak nem lesz mérges. Vagy rakassa le magát a küszöb előtt? Mielőtt dűlőre juthatna a problémájában, visszatérnek a tóban pancsolásra.
-Hát… beleestem - vallja be szinte már szégyenkezve, bár valójában semmi hasonlót nem érez. Mégis mit keresett volna a jéghideg vízben? Gondolta fog pár halat másnap ebédre, csak nem jött be.
-De… ne tessék elmondani… a nővéremnek! Mert… ő biztos nagyon mérges lenne - addig is, míg szépen lassan haladnak befelé, elkezd a bácsi pulóverével matatni, hogy bedugja alá a kis kacsóit.
-Ne tessék… félreérteni! Csak olyan kellemesen... meleg - magyarázkodik a lehető legártatlanabb tekintetét mellékelve, de egyszerűen apró csonti ujjai képtelenek felolvadni, Dvéjn pedig tényleg elég melegnek tűnik. Mármint… úgy, mint egy radiátor. Szóval. Árasztja magából a hőt. Na, értjük, ugye?
-De… a küszöbnél talán… mégiscsak le kéne raknia. Nem… én igazán… nem szeretném Kíszt megbántani.

Dwayne bácsi

Dwayne, a hős lovag. A nők megmentője. A szüzek védelmezője. Az édesanyák és gyermekek pártfogója. Az elesettek oltalmazója. A gyengék mecénása. No, szóval értjük. Lencse pedig ennek biztos tudatában egészen elengedi magát, és fejecskéjét kényelmesen pihentetve a mellkasán utazik a kastélyba. Le kéne váltania a seprűjét a bácsira. Vagy inkább Kísszel kéne többet cipeltetnie magát. Szegény fiúcska, nincs így is elég dolga a hölgyeménnyel…
-Van. Nemrég jött az iskolába - de nem kell attól tartani, hogy nővére a feje tetejére állítja a kastélyt. Ő ahhoz túlságosan… rendes. És a legkevésbé sem hasonlít a húgára, mert ha őrült is, nem abban a romboló értelemben, mint Lencse.
-A bácsinak… van testvére? - ha már egyszer ilyen kis meghitt helyzetbe keveredtek, képtelen csendben megmaradni. Persze azon is igyekszik egy ideig, hogy kevésbé tapizza le az urat, mert bár nem érzi helytelennek, mégiscsak egy felnőtt férfiről van szó. Egy tanárról. Vagy valami hasonlóról. Ha diák volna, még ennyire sem aggódná túl a kérdést, hiszen folyton másokat fogdos, számára teljesen természetes a fizikai közelség.
-Szeretem a küszöböket - sóhajt fel fáradtan. - A bácsi nem? Keef a pajtásom, aki… minden küszöbön átvisz. Mert Ő olyan… lovagias - csodálkozik, hogy az úrnak fogalma nincs Keith kiléte felől. Létezik még ilyen ember? Szinte felháborító.
-Ha Keef vinné át Önt is a küszöbökön, akkor megértené a problémámat. Mert az olyan… intim. Mármint… nem arra gondolok, hogy a bácsi most majd kérje meg Keith-t, mert… mert ne. Biztos akad valakije, aki átemelné… - érdekes elképzelni azt a szituációt, amelyben az úriember belepattan valakinek a karjaiba. Mindenesetre láthatóan kezd magára találni a hölgyemény, mert elkezdett beszélni. Nem annyira harsányan, inkább meglehetősen halkan, de legalább van hangja. És a remegése is csitult valamelyest; már nem úgy tűnik, mintha a rázkódástól darabokra akarna hullani.

Dwayne bácsi

-Csodálatos lehet a húgának, hogy három bátyja van! - állapítja meg mosolyogva. Ő maga elégedett két idősebb testvérrel, de szívesen elfogadna még két fiút a családban. Az mindig olyan bájos, amikor az idősebbek próbálják megvédeni a húgukat… kérdés, hogy Lencsével hogyan bírnának. Szerencse, hogy Fynnci sosem próbálta visszafogni. Egyrészt esélytelen lett volna, mintha valaki erdőtüzet próbálna egy pohár vízzel oltani, másrészt a bátyja fejében is akadnak problémák...
-És Önnek nincs családja? - de amint kimondja a kérdést, beugrik neki Zója nénivel folytatott beszélgetése.
-Dwayne bácsi! - nagyra nyitja szemeit, ahogy felpislog rá. Igazán nem akarna a magánéletében nagykanállal turkálni, de képtelen befogni. Eszébe sem jut, hogy esetleg rosszat tehetne azzal, hogy szóba hozza, amit a számára oly’ kedves pszichológus néni mondott.
-Zója nénivel szeretik egymást, nem? - kérdi. Vagy inkább kijelenti. Merthogy az ő elképzelésében csak viszonzott szerelem létezik. Még sosem olvasott olyan mesekönyvet, ahol a főhősnő szeretné a herceget, de az ne szeretné viszont.
-Szóval akkor mégiscsak kell, hogy legyen családja. Mármint elég idősnek tetszik lenni ahhoz - leöregezte volna megmentőjét? Dehogy…
-Úgy értem… mármint… ha valaki megtalálja a pajtását, akkor felnőttként már egy család lesznek. Kísszel is biztosan azok leszünk, de túl fiatalok vagyunk, ezért nem lehet még a férjem. Tetszik érteni? - a küszöb problémát át is ugrotta egyből. Jelenleg jobban foglalkoztatja Dwayne magánélete. A hidegnél is. Persze, csak akkor, ha az úriember nem dobja inkább vissza a tóba, ami esélyes...