36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 18:05 | Link

Levi

Elég hosszú időre utaztam el ahhoz, hogy az már mindenkinek feltűnjön, ami nem volt szerencsés húzás, de mint tudjuk, a családon segíteni kell, illetve a munka sem vár meg minket. Legalábbis ölbe tett kézzel biztosan nem. Hazajöttem és duplán rosszul indult a „hazaértem buli”. Nem vagyok egy éjszaka mászkálós fajta, de kivételesen eljöttem otthonról. Davidnek is és nekem is szükségünk volt időre, hogy feldolgozzuk az információkat. Azt hittük azzal, hogy Ginny-t kimenekítjük a fogságból, minden megoldódik. Csak arra nem gondoltunk, hogy ő meghal a kórházban. Muszáj volt kiszakadnom az otthoni feszült környezetből, ami bármelyik pillanatban robbanást idézhetett volna elő. David az utolsó élő rokonát most vesztette el és bár mellette a helyem, éreztem rajta, hogy most egy kis magányra van szüksége. Nekem is el kellett gondolkodnom, hova tovább, mert a mélységes depresszióból kirántani valakit nem egyszerű feladat.
A lábam vitt előre, miközben lehámoztam magamról lenge hosszú ujjú felsőm. Nem is tudom miért vettem fel induláskor. Talán csak a hideg rázott a kimerültségtől, én meg magamra kaptam. Edzőcipőm halkan koppant néha a betonon, ahogy távolodtam a háztól, én pedig egyre jobban engedtem le. Mire a falu szélére értem, úgy éreztem kidőlök. A kis tavacskát megpillantva rögtön irányt választottam és a parthoz érve ledobtam magam a fűbe. Hajam körülöttem nagy ívben terült el, én pedig nem zavartatva magam teljesen elnyújtóztam, kezemet oldalra fektetve nyugtattam. Egyetlen dolgon járt az eszem. Vissza kell szereznem a fergeteges humorérzékemet, mert ha interjút akarok csinálni, akkor dupla adag szarkazmusra lesz szükségem, figyelembe véve az alany kilétét.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. július 19. 18:10
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. július 19. 18:32 | Link

Nina

Mivel hivatalosan is beköszöntött a hétvége, úgy döntött, hogy kirúg a hámból. Délig fetreng az ágyba, mindezek után teleeszi magát, majd sétál egyet a faluban. A délig alvás majdnem sikerült, vagy legalábbis ágyban volt délig, de inkább olvasott, szokás szerint. Mindezek után tényleg lement enni, de nem koránt sem bírt annyit megenni, mint amennyit tervezett. Hős volt szerencsétlen gyerek, ha csak a saját fejében is, de higgyétek el nekem, hogy ott nagyon. Délután, mikor már úgy érezte, hogy semmi nem jön össze, legalább lemegy sétálni egyet a faluban, abban a reményben, hogy összefut valami ismerősszerűséggel, akivel elütheti a napot. Így hát felhúzta a tornacipői közül a legkényelmesebbet és maga mögött hagyta a kastélyt. Miközben lefelé sétált a faluba, néha azért megállt, visszapillantott, igyekezett szentimentális lenni, de aztán megvonta a vállát annyiban hagyta a dolgot. Este amúgy is viszont látja a tornyokat, egyébként sem megy messzire, még a falu legtávolabbi pontjáról is látni a kastélyt, felesleges eljátszani az érzelgőst, amihez amúgy sem értett igazán, de megpróbálta, ez is valami.
Mikor leért a faluba, első útja a cukorboltba vezetett. Bár nem volt különösebben oda az édességekért, azért a mentolos cukornak nem tudott ellenállni. Vett is belőle egy zacskóval, majd ráérős léptekkel megint, valamerre. Nem igazán figyelte, sosem volt az a céltudatos gyerek, legalábbis a tényleges célokat sosem részesítette előnyben. Lassan lépkedett, a cukrokat pedig folyamatosan dobálta bele a szájába. A cél az volt, hogy akármilyen magasra is dobja fel, mindig beletaláljon a szájába, ritkán vétette el, de ha megtörtént, akkor megsajnálta a kárba veszett cukrot, majd mérgében megpróbálta elrúgni, igencsak kevés sikerrel. Épp a tavacska mellett vitte el az útja, amikor egy oldalpillantás során észrevett a fűben valamit. Összevonta a szemöldökét, percek alatt mérlegelte megéri-e neki odamenni, de mivel mindig is krimi fanatikus volt már megszületett a fejében az összeesküvés elmélet. Csöndesen odaosont a földön fekvő valamihez, majd megállva tőle néhány centire óvatosan előrehajolt, még a nyakát is nyújtotta, és így próbálta meg ellenőrizni, él-e még a delikvens.
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 18:50 | Link

Levi
azért szeretlek <3

Csukott szemmel reluxálva – akarom mondani relaxálva fetrengtem a puha fűben, mellettem a tó apróbb hullámzásait hallgattam és nagyon mélyen gondolkodtam. Talán el is bóbiskoltam egy kicsit. Az álmom sem volt kellemesebb, mint a valóság, de egy próbát minden megér. A ködben rohanni valami után, amiről fogalmad sincs, hogy mi, elég kellemetlen, de mivel az álmodat nem tudod irányítani, így megállni sem tudsz. És ez az a pillanat, ahol kinyitod a szemed és… Nos, én mikor kinyitottam, nem a tiszta eget láttam, hanem egy fiút, aki a nyakát nyújtogatva hajolt felém, mintha vízi hulla lennék, amit partra sodort az a hatalmas hullámzás, ami szökőár szintű ebben a kis pocsolyában. A legtöbb lány első reakciója a logikus sikítás és „perverz” jelző kiáltása. Nos, én nem vagyok a „legtöbb lány”, úgyhogy nemes egyszerűséggel orrba nyomtam az illetőt, de mentségemre legyen mondva, egyáltalán nem azért, mert egy vadállat vagyok. Csak veszélyesen élek. Valószínűleg nem eshetett neki jól, úgyhogy amíg ő elfoglalta magát a fájó ponttal én felkeltem és szemügyre vettem az illetőt. Nem tűnt ragadozónak, sem gyilkosnak, így gyors megfontolásból felkeltem és odaléptem hozzá, mielőtt a kastélyig rohan, hogy valami elmebeteg megpróbálta betörni az orrát. Pedig nem is állt volna távol az igazságtól, már ami a szitut illeti.
- Ooooké, ne haragudj. Nekem is sikítanom kellett volna, mint mindenki másnak – kissé esetlenül veregettem meg a hátát, és nem, nem olyan bivalyerősen, hogy eltörjön a gerince. Ez olyan nyugtatgatás féle (?) volt. Azt nem mondanám, hogy dolgozott bennem a lelkiismeret furdalás, mert az nem nagyon szokott, de egy picit megbántam a reakciót. Csak abban reménykedtem, hogy nem az lesz a válasz, hogy gyomorszájon vág. Bár nem a talio elv érvényesülne, az elégtétel meglenne. Mindenesetre, ha feltételezzük, hogy nem néz terroristának és nem támad vissza, közelebb hajolok az orrához.
- Bocsánat. Nem akartam, reflex volt – kissé hanyagul megvontam a vállam és próbáltam nagyon szépen pislogni rá. De tényleg olyan NAGYON szépen. Olyan vélásan, hogy megbocsásson. Hát tud nekem bárki is ellenállni? Reméljük, hogy nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. július 19. 19:09 | Link

Nina
érzem...

Na tessék, kell neked megnézni, hogy mások élnek-e még. Ha Rellonos lenne, valószínűleg simán elsétált volna a fekvő valami mellett és nem érdekelte volna, hogy a delikvens él-e, vagy hal-e. De ő igyekezett piros lenni, mármint nem elpirulni, hanem Eridonosként viselkedni. Így összeszedte magát és odasétált, erre a lány szemei hirtelen kipattannak, majd a következő másodpercben már kap egy szép öklöst az arcába. Hirtelen kap az orrához, miközben a tüdejében lévő egyszerre préselődik ki a tüdejéből egy kellemes nyögés kíséretében. Ritkán ütik meg lányok, főleg olyan lányok, akik hullának tettetik magukat így tessék neki elnézni, hogy nem reagált a legjobban.
- Visítani?
Kezd összezavarodni, még mindig az orrát fogdossa, ami iszonyatosan sajog, de nem már koránt sem olyan rossz, mint az első másodpercekben. Nem hallott reccsenést, így majdnem biztos lehet benne, hogy nem tört el az orra. Közel a füléhez majdcsak meghallotta volna, ha a szaglószerve úgy dönt, hogy kettéválik. Így most már nem marad más, mint kérdőre vonni a lányt.
- Reflex mi? Bokszolónak készülsz?
Lassan leengedi a kezeit, miközben grimaszolgat, beleszagol a levegőbe, egyszóval teszteli, használható-e még a sérült testrész, kicsit érdekes lenne mostantól orr nélkül élni. Majd a kézfejét csak úgy próbaképp hozzáértetni, majd megszemléli az eredményt, ami igencsak véres.
- Nagyon ügyes balos volt, kedves Mike Tyson.
Fél kezével beletúr a zsebébe, miközben félvigyorral rákacsint a lányra, nem haragszik ő, nem abból a fából faragták. Bár maga tény, hogy a mentegetőző bokszoló iszonyat szép teremtés volt, segített a dolgon, de nem csak emiatt nézte a dolgot.
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 19:43 | Link

Levi
naaa, ne légy morci :3

Úgy tűnik, hogy a korábbi kondim nem veszett el nyomtalanul. Bár már fele annyit se gyakorlok és edzek, mint anno, még mindig van bennem spiritusz, legalábbis minden jel erre utal. A vérző orrot látva elhúztam a számat. Na jó, talán TÉNYLEG túllőttem a célon. Szó szerint. A találatom végtelenül pontos volt és az erőkifejtésben sem akadt hiba, mondhatni zseniális behúzás a maga nemében, csak épp nem most kellett volna, és nem az ismeretlennek, aki ártalmatlannak bizonyult. Mindenki követ el hibákat – persze ez nem volt az! -, de ezeken túl kell lendülni, így a visszakérdezést el is engedtem a fülem mellett és inkább szaglószervét tanulmányoztam. Nem hallottam reccsenést, tehát a sérülés nem annyira komoly. Ezt mondjuk nem terveztem hangoztatni.
- Nem, de sportoló vagyok. Viszont ezután meggondolom – felvontam fél szemöldököm a felvetésen. Az én vékonyka testalkatommal ennyire bokszoló típus lennék? Szinte kész sértésnek hangzik, ha ebből a szemszögből nézem. Viszont, ha a hangsúlyt a remek ütésemre helyezzük, máris hízelgőbb, ami azt jelenti, hogy az utóbbit fogom gondolni, így jár mindenki a legjobban. A gyönyörű, szinte már eszményi pillantást a várt hatás követi. Düh elpárolog, megvan a szemhunyás a dolog felett és béke van! Nem mondhatnám, hogy kedves dolog kihasználni, vagy visszaélni bizonyos dolgokkal, de ha már van, ne csak legyen.
- Köszönöm, ha gondolod, megtanítom neked is. Ha nem én vagyok a bábu, amin gyakorolsz – biccentettem felé és végre elmosolyodtam. Az orra elég vészesen nézett ki, így kihalásztam egy zsebkendőt a zsebemből és közelebb lépve óvatosan megtöröltem. Mondtam már, hogy tök jó ápolónő lennék? Halál óvatosan itattam fel a karmazsin folyadékot, miközben már tettem is fel a következő kérdést, hogy ne legyen ideje tiltakozni, mert az okozott kárt nekem kell helyrehoznom.
- Szóval, mi járatban vagy erre? Azon kívül, hogy ártatlan, alvó lányokat lesel meg és ijeszted őket halálra – kicsit oldalra billentettem fejem mondandóm közben, számat is mosolyfélére húztam féloldalt, amikor tipikusan ironikusan magyarázok valamit. Egy pici mimika a fűszer mindig. A szarkazmus a desszert lesz. Ahogy épp a következő törlési mozdulatot hajtottam volna végre összepréseltem ajkaimat, mert csak most tűnt fel a csuklóm. Elég rondán nézett ki, ami azt jelentette, hogy az a nyilalló fájdalom a házban valóságos volt. Elkaptam a kezem és egy zsepit nyomva a srác kezébe abbahagytam az addigi mozdulatsort. Nem hittem volna, hogy marad bármi nyoma. Ez van.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. július 19. 20:06 | Link

Nina
nem vagyok : D

Túlságosan el van foglalva azzal, hogy az orrát törölgeti, így először el is felejt reagálni, de mivel egy idő után kellemetlen lesz a hallgatást, igyekszik felvenni a kezdődő beszélgetés fonalát, bár mérföldekkel könnyebb lenne, ha tudná, mit is mondott pontosan az alkalmi társalkodópartner.
- Kösz, de nem verekszem.
Ha már nagyon bántani kellene valakit, akkor előkapná a pálcáját, de ezt tényleg csak végszükség esetén tenné meg, amúgy meg nem egy agresszív fajta. Az ő fegyvere inkább verbális. Szereti egzecíroztatni a nagyérdeműt, a szarkazmus és az ironizálás sem áll messze tőle, bár gyakran nem tudatosan használja őket, egyszerűen csak kicsúszik a száját. Tudjátok, ő olyan "ami a szívén az a száján" típus. Szó nélkül, bár kissé zavartan tűri, hogy a kedves bokszoló kisasszony felvegye a képzeletbeli nővérke ruháját. Nem mintha ez nem puhítaná meg még jobban, mert most már aztán ha akarna sem tudna rá haragudni, de érzi, hogy legalább próbálja megbánni, a hirtelen cselekedetet. Ő biztosan ordított volna, ha ő lett volna a fekvő-szendergő szerepében.
- Ez úgy hangzott, mintha valami perverz kukkoló lennék.
Egyáltalán nem állt szándékában ilyesmi, a kíváncsiság hajtotta. De van egy olyan érzése, hogy ez nem igazán érdekli a lányt, ráadásul az igazság sem sokkal kellemesebb, inkább hangzik kicsit bénán, mint normálisan, így úgy dönt, ezt inkább nem forszírozza tovább, marad kukkoló.
- Csak sétáltam egyet. Szombat van.
Mondja ezt úgy, mintha az embernek semmi más dolga nem lenne szombaton, mint sétálni egyet. Kinyújtja a kezét a véres zsepiért, titkon megörül a piros színnek is, hiszen mégiscsak kényszer, és betegség, és piros, máris jobban érzi magát, hogy a kezében foghat egy piros dolgot, még akkor is, ha az csak egy véres zsebkendő.
- Valami baj van?
Céloz itt a présel ajkakra. Nem ő kérte meg, hogy törölje meg a véres orrát, ha ennyire nem tetszett neki bele sem kellett volna kezdenie. Már épp szabadkozott volna, de a benső hang elhallgattatta.
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 19. 20:52 | Link

Levi
akkor jó *^*

Miután túljutottunk a verekedés témán, úgy döntöttem, jobb, ha lendítek a helyzetünkön. Elég, ha az orra véres, nem kell, hogy az egész ruhája az legyen, meg hát… Ha már így orrba somtam, megérdemli, hogy megpróbáljam helyrehozni. Vagy ha nem is, én most így döntök. Miközben a zsebkendővel őt tisztogatom, felteszem neki a százmillió dolláros kérdést, ami úgy tűnik nem hangzott elég ironikusan. A válaszára megforgattam a szememet.
- Az enyém meg úgy, mintha ártatlan lennék – úgy pislogtam rá, mint egy alienre, hozzá pedig a hangsúlyom is kellően kifejezte, hogy totál nem vágom, mi ez a kijelentése. Melyik bolygóról jött, hogy nem esik le neki? Költői volt a kérdés ahelyett, hogy úgy kezdtem volna, mi járatban erre. Na mindegy, ne lovagoljunk ilyen felesleges dolgokon, inkább haladjunk előre, hiszen tényleg. Szombat este van.
- Jah, ti most lejöhettek a faluba – bólintottam egyet. Ismerem a kijárási tilalmat, ami bár rám nem igen vonatkozik, tekintve, hogy itt élek és mestertanonc is vagyok, de ez van. A szabályokat ismernünk kell ahhoz, hogy megszeghessük őket. Ez amolyan alapszabály típusú dolog. Ezek után pillantottam meg a vörös csuklómat, amin öt ujjlenyomat kezdett kirajzolódni. Remek, úgy nézek ki, mintha nem is tudom mit csináltak volna velem, pedig a helyzet sokkal egyszerűbb. David nem szándékosan ragadott meg így, észre sem vette, én viszont az eredményt látva ösztönből húzódtam el a fiútól, ápolónői szerepem ledobva magamról, a kezébe nyomva egy másik zsepit.
- Nincs. Csak fáj a kezem, tudod, azért még nőből vagyok – gyorsan eltereltem a témát, míg magam mögé rejtettem a sérült csuklót. Becsúsztattam a kezem farzsebembe, így kerülve a feltűnés látszatát, hiszen bárki megteheti ezt a mozdulatot, míg csak rejtegetni hátul… Gyanús. Mivel kínos csendet éreztem közeledni, így úgy döntöttem, megtöröm valami hasznossal.
- Amúgy Nina vagyok. Még egyszer bocs a bal horogért – elmosolyodtam, de ez valahol nem volt őszinte. A felismerés, hogy nincs minden rendben nem tetszett és bár ez arcomra nem volt kiírva, kissé ideges lettem.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. július 20. 11:01 | Link

Nina


Na hát, a következő megjegyzésekre nem igazán tud semmi okosat mondani. De legalább két dolgot letudott szűrni a lányról, az egyik, hogy koránt sem olyan ártatlan, mint amilyennek a szépsége mutatja, a másik pedig, hogy mestertanonc. Bár kicsit degradáló volt a második megjegyzése, de főhősünk úgy döntött, hogy szemet huny felette és nem bőszíti fel jobban a lányt, mert még a végén kap a szeme alá is egyet.
- Áhh, értem.
A hangsúlyban pedig benne volt a válasz többi része, ami valahogy így hangzik: "Nem csak óvodásnak nézel, de hülyének is. Remek". Ehhez társul még a bólogatás és a széles művigyor is, ami az egyben a visszájára fordítja a válaszát. Nem, nem hisz neki, de ugyanakkor kérdezősködni sem fog, ő nem az a fajta. Biztos jó oka van arra a lánynak, hogy nem mondja el.
- Levente.
Bólint, közben néhányszor elmondja magában a nevét, hogy megjegyezze, mert pocsék memóriával rendelkezik ezen a téren, de valamiért illett a lányhoz a név, így talán egyszerűbb dolga lesz. Miután végeztek a formaságokkal, felveszi a földre ejtett zacskót amiben bőven maradt még mentolos cukor, majd feldobva egyet hátradönti a fejét és kitátja a száját, hogy a megfelelő helyen landoljon.
- Lehet nem ártana, ha egy kicsit lazítanál, sokkal jobban néznél ki.
Csak egy apró kis megjegyzés. Mindig jó megfigyelő volt, eleget olvasott detektívregényeket ahhoz, hogy ezeket átültetve a valóságba egy kicsit ő is játszhassa az eszét. De mivel még inkább ütőtávolságon belül van, inkább elindul a tó irányába, hogy közelebb a vízhez leüljön és tovább dobálja az édességet a szájába.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa