36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. június 7. 18:52 | Link

Évi
14. 06. 10.
ruha



  Nyár. Meleg. Ezek az első gondolatok, amik lezajlanak a nyári hónap elérkezte előtt. Szerettem ezt a három hónapot, hiszen ilyenkor nincs iskola meg ilyenek, most még is szomorkás hangulatom volt. A levél, amit otthonról kaptam igen csak ijesztő volt, hiszen anya nem árulta el, hogy mi az a "nagy baj", amiről beszélt. Hiába írtam vissza, mintha a föld nyelte volna el őket, másfél hónapja egy levél sem érkezett tőlük. Az időm nagy részét a szobámban töltöttem és vagy zongoráztam, vagy pedig készültem a vizsgákra, de inkább az előbbi. Főleg a hangulatomhoz illő kottákat szedtem elő és azokat zongoráztam. Már-már a depresszió kapujában álltam, amikor végül erőt vettem magamon és kiléptem a burokból.
  Ki kellett szabadulnom a kastélyból, így miután kiértem a falak közül a falu felé vettem az irányt. Szerettem Bogolyfalvát, a szüleim tervezték is, hogy ideköltöznek, de végül elvetették az ötletet, hiszen itt nincs akkora terület, mint otthon a birtokunkon. Egy egyszerű türkizes szoknyát viseltem, fekete topánkával. Amíg a macskakövön sétálgattam, azon filóztam, hogy vajon mi lehet az a nagyon nagy baj, ami miatt nem kaptam egyetlen egy levelet sem. A birtokot biztos nem vehették el, hiszen rendesen fizettük a számlákat... gondolom. Ez biztos nem lehetett baj, hiszen anyu és apu is jól keresnek.
  Aput sem rúghatták ki, hiszen honnan is rúghatták volna ki, ha állattenyésztő?  Az nem olyan munka, amiből csak így leépítés szintén dobálják ki az embereket, szóval ezt is kizárhatjuk. Anya munkája is hasonló, csak ő állatorvos és hát beteg állat mindig van. Újabb lehetőség kizárás. Vivi? Vivi! De neeem, ő pedig főiskolán van, biztos, hogy nem lehet vele baj... bár... áhh nem, hagyjuk is! Megráztam a fejem és elrúgtam egy kisebb kavicsot. Észre sem vettem, de lassan kiértem a faluból. Lefordultam egy úton és meglepetten pillantottam fel, amikor vizet láttam magam előtt. Ijedten hőköltem vissza, hiszen kis híja volt annak, hogy belesétáltam volna a vízbe.
  A tavacskától nem messze egy padot néztem ki magamnak, amin még senki sem ült. Így jobban körülnézve rajtam kívül talán csak a halak voltak itt a tóban. Sehol senki. A padhoz lépdeltem és leültem rá. Közben végig a csillogó vízfelszínt néztem, ami egy felszínre törő halacskától hullámzani kezdett.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. június 7. 18:53
Hozzászólásai ebben a témában

Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 7. 19:11 | Link

Imádom a nyarat. ÉS hamarosan vége a sulinak is. Hiányozni fog a kastély és a sok barátom és iskola társam akiket megismertem ebben az évben. Azt hiszem ideje lenne egy kicsit körülnéznem.
- Hova menjek?-gondolkodtam. Aztán eszembe jutott. A kis tóhoz megyek. Év elején voltam ott egyszer.Nagyon szép hely, és megnyugtató. Gyorsan felvettem egy saru szandált egy narancssárga rövidnadrágot és egy narancs ujjatlan felsőt és elindultam. Szeretek ezen az úton menni.  Úgy éreztem hogy a szokásosnál hamarabb értem a tóhoz . Vagy mégsem? Gondoltam  körbe járom a tavat.    sétáltam és elgondolkoztam,hogy milyen is lesz ez a nyári szünet? Olyan sok minden történt.  Nem is vettem észre,hogy nekimentem a padnak csak akkor mikor már átestem rajta.

- Auu. hogy az a jó...........-káromkodtam. Aztán észre vettem,hogy a padon ült Iza.- Oooooooo. Iza. Szia. Hogy vagy? Minden rendben? Ne haragudj, nem figyeltem. Az én hibám. Ugye nincs semmi bajod?
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. június 7. 19:41 | Link

Évi
14. 06. 10.
ruha



  A tény, hogy nem tudom, anya milyen bajról írt, nagyon is felidegesített, ami meglátszott rajtam. Az órákon kissé ingerült voltam és nem is teljesítettem megfelelően, a lányokkal alig beszéltem, elfelejtettem dolgokat, satöbbi. Alig ettem valamit, ennek ellenére nem vesztettem a súlyomból, pedig azt mondják, hogy a stressz jó fogyáshoz. Na persze. Akkor én vagyok az élő példa rá, hogy ez nem igaz. Ma is kicsit ideges voltam, de a friss levegő, mint mindig, most is megnyugtatott. Lejjebb csúsztam a padon és behunytam a szemem. A lófarokba kötött hajamból kilógott egy tincs, amit pedig a szél előszeretettel fújdogált a szemembe, ahogy most is.
  A távolból lépteket hallottam, de nem nyitottam ki a szemem. Hát igen, nekem fantasztikus fülem van, mindent meghall, csak azt nem, amit kellene. Arra sem figyeltem, hogy a léptek egyre közeledtek, aztán végül valaki átesett rajtam. Ijedtemben a szemeim felpattantak és hirtelen előredőltem az a valaki pedig valószínűleg lecsúszott a két lábamról. Elég szépen elkáromkodta magát, aztán ám nézett. Zihálva pillantottam vissza rá, de nem ismertem fel. Ő viszont ismert, hiszen a nevemen szólított. Ez van, ha az ember nem ismeri az alsóbb éveseket. Azt viszont tudtam, hogy Levitás, hiszen nem egyszer láttam már a klubhelyiségben.
  - Szia. Öhm... bocsánat, de hogy is hívnak? - Egyszer úgy is megkérdeztem volna. - Én jól vagyok, bár te most estél át rajtam. Veled minden rendben?
  Ha tényleg legurult az ölemből, akkor most felsegítettem, és belenéztem a szemeibe. Tényleg nem ismertem fel, sőt, fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda valójába ő.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 7. 20:01 | Link

Iza kicsit furcsán nézett rám mikor megkérdeztem mikor minden rendben van-e?
Nem ismert engem. De  kedves volt és felsegített. És kedvesen kérdezte meg hogy mi a nevem.
- Ohhhh........... öhm én Évi vagyok. Örülök,hogy megismertelek. -Nyújtottam a kezem. -Ne haragudj elgondolkodtam,nem is vettem észre, hogy itt van ez a pad. Év elején nem volt még itt. Gondolom nem tudod honnan ismerlek igaz? A nagyobbak meséltek rólad. . Igen jól vagyok. Csak a karom fáj egy kicsit.  Na mindegy majd biztos jobban lesz. Biztos jól vagy? Nem rúgtalak meg?

Azt hittem Iza  kiabálni fog velem, de nem. Nem szólt egy hangos szót sem. Eléggé meglepett. Múltkor mikor neki mentem az egyik nagyobbnak hála a drága osztálytársaimnak az nagyon kiakadt mindenféle szót mondott aminek a felét nem értettem. Talán jobb is.  Iza nem látszott mérgesnek,de úgy láttam valami nyomasztja. A szeme olyan furcsa volt.

- Öhm.. Ne-ne haragudj a kérdésért,nem akarlak megbántani,de úgy látom ,hogy valami bajod van. Látszik a szemeden. Nem muszáj elmondani,csak....... - nem tudtam befejezni a mondatomat. Mit is képzelek egy sokkal idősebb Levitás majd pont nekem? Egy béna kis elsősnek mondja el a dolgait. Ugyan már. Nem akartam, hogy megharagudjon még jobban, mert az biztos, hogy nem nagyon örül az ember ha átesnek rajta. Meg ha megzavarják, ezért nem fejeztem be a mondatom. Nem tudtam  semmit sem mondani. Annyira szégyelltem magam.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 8. 15:16
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. június 8. 16:03 | Link

Évi
14. 06. 10.
ruha



  Ez történik akkor az emberekkel, ha nem veszik a fáradságot arra, hogy megismerjék az alsóbb éveseket. Emlékszem, én szinte az összes felsőbb évest ismertem, amikor elsős voltam. Sőt, még nagyjából mindenkihez arcot is tudtam párosítani a nevekhez. A mai napig ismerem a felsőbb éves Levitásokat és a külsősöket is, nagyjából. Viszont a külsősök közül csak pár diákot tudok megnevezni, hiszen nem találkoztam olyan sok mindenkivel. A szomorú viszont az, hogy a még a saját házamból sem ismerem az alsósokat. Jó, tudom, hogy még én is csak másodikos vagyok, de hát akkor mi lesz jövőre? Ahh, mindegy, hagyjuk is inkább...
  Szóval, a kissé balszerencsés találkozás után elárulta, hogy Évinek hívják. Elfogadta a segítségem, én pedig felhúztam a földről. Ha felült mellém a padra akkor felült, ha nem, akkor nem. Kezet fogtam vele, és bár egy kicsit furcsálltam a helyzetet, nem szóltam egy szót sem. A lány elmagyarázta, hogy év elején még nem látta ezt a padot. Az említett ülőhelyre pillantottam és gondolatban elnevettem magam. Arra viszont felkaptam a fejem, hogy honnan ismer. A nagyobbak meséltek rólam? Hogy... vagy miért?
  - Meséltek rólam? - A hangom kissé rekedt volt és a szám is kiszáradt. Hogy hogy meséltek rólam? Ki? Kik és miért? További kérdéseket már nem tettem fel, hiszen a kiszáradt számat is orvosolnom kellett, így csendben maradtam. Évi eközben újra beszélni kezdett és arról érdeklődött, hogy van-e valami bajom. Állítólag látszott a szememen. Hát igen, ez az egyik baj, hogy az én szemem szinte mindig tükrözi az érzéseimet. Felsóhajtottam és megráztam a fejem.
  - Hát nem tudom... családi ügy, de még én sem tudom, hogy mi... - újra lehajtottam a fejem, aztán felálltam és a tóhoz sétáltam. Leguggoltam a víz elé és lassan belemerítettem a jobb kezem. Ahogy az ujjaim a vízhez értek a hideg is kirázott egy kicsit. A hajam előrehullott én pedig kénytelen voltam leülni a fűre, ha nem akartam belezuhanni a tóba. Leeresztettem magam a földre és a lányra néztem. Vártam, hogy mond-e még valamit, vagy csendben fogunk itt üldögélni.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 8. 16:33 | Link

Iza felsegített a földről. Mikor elmeséltem neki, hogy  a nagyobbak meséltek nekem róla elég furcsán viselkedett. Megkérdezte, hogy kik, és miért? Erre csak annyit tudtam válaszolni:
-    Nem tudom , hogy kik voltak . Nem ismerem őket. Még év elején mikor jöttem, akkor mondta néhány felsőbb éves, hogy ha esetleg valaki elakad, vagy valami baj van, kérjünk segítséget tőled, mert te tudsz segíteni. – válaszoltam neki. – Elmondták, hogy nézel ki.

Mikor rá néztem láttam, hogy valami baja van.  Meg is kérdeztem tőle, nem akartam megbántani. Elmondta, hogy családi ügy és, hogy ő sem tudja, hogy mi az.
-    oooooo.  Ne- ne haragudj.  Nem akartalak megbántani. Kérlek, ne haragudj. – Habogtam. – Nem  - nem tudtam.
Ezután csak álltam. Nem akartam, hogy mérges legyen rám. Sosem szerettem haragban lenni senkivel.
Azt hittem Iza fog mondani valamit. De nem szólt semmit. Vártam, hátha megszólal ,  de nem tette.  
- Öhm... Tudok valamiben segíteni? - kérdeztem.

Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 8. 20:22
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. június 10. 19:15 | Link

Évi
14. 06. 10.
ruha



Bevallom, azért egy kicsit meglepett Évi válasza. Miután megkérdeztem, hogy honnan ismer és ő elmagyarázta, hogy honnan, tényleg meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire "híres" vagyok, vagy mi. Én egész eddig azt hittem, hogy csak egy lány vagyok a többi közül, de hát akkor itt a bizonyíték, hogy nem. Azt viszont még most sem értettem, hogy miért pont engem mondtak. Több olyan Levitás van - vagyis hát majdnem mindenki -, aki szívesen válaszol az elsősök kérdéseire és esetleg körbevezeti őket a kastélyban, vagy azon kívül. De hát most már mindegy, én is szívesen segítek bárkinek, ha kérdése van, vagy ilyesmi.
- Értem. Esetleg segíthetek valamiben? - Rámosolyogtam és kicsit helyezkedtem a földön. Most különösebben még az sem zavart, hogy tiszta zöld lesz a már amúgy is türkizkék-zöldes árnyalatú szoknyám. - Eltévedtél, vagy...?
Nem akartam felsorolni az összes lehetséges dolgot, ami miatt segítséget kérhetett volna, így hát csendben maradtam. Majd ő elmondja, ha akarja és kész. Amikor elárultam, hogy valami furcsa családi balhé készülődik otthon, habogni kezdett és rengetegszer bocsánatot kért, aztán rám nézve csak így megállt.
- Semmi baj, nem tudhattad - egy gyors mosoly, aztán a hullámzó vízfelszínt kezdtem el bámulni. Bár a nap még magason járt, a levegő kezdett lehűlni és... és ez mind hazugság. Igaz, hogy késő délután volt, a hőmérséklet akkor sem csökkent huszonöt fok alá, szóval érthető volt, hogy inkább közelebb húzódtam a vízhez. A egyik kacsóm belelógattam a vízbe és figyeltem, ahogy az évgyűrűkhöz hasonló körkörös izék megjelentek a felszínén. Igen, nem tudtam mi volt a neve, így elintéztem egy "izé"-vel.
- Nem nem tudsz, de azért köszönöm - rápillantottam és kihúztam a kezem a vízből. Hagytam, hogy lecsöpögjön róla a víz, aztán újra visszadugtam, és élveztem a hideg folyadékot a kezemen.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 3. 15:01 | Link

Eléggé feleslegesnek éreztem magam. Iza nem nagyon akart mesélni semmit.
- Figyelj, hátha tudok segíteni. Mondd el – próbálkoztam. Reméltem, hogy nem ordítja majd le a fejemet, hogy ne kíváncsiskodjak. Leültem a fűre, tisztességes távolságra Izától. Én mindenre felkészülök, ha kell menekülök, bár amit meséltek róla, nem egy idegbeteg.
- Ööö. Hallottam egy barátomtól, hogy szereted a kviddicset. Játszatsz, vagy csak szereted? – Faggatóztam. Nézni nagyon szerettem a kviddicset, de játszani még nem próbáltam. Nem álmom leesni 20 méter magasról. Reméltem, hogy Iza lassan megnyílik, de ha nem akkor tovább próbálkozok.  Telt az idő, de Iza nem nagyon nyílt meg, hiába próbálkoztam, úgy voltam vele, hogy feladom. Hátradőltem a füvön és néztem a felhőket. A kellemesen lengedező szél lassacskán felerősödött, a felhők is kezdtek sötétedni.  
- Eső lesz - szólaltam meg végül. Otthon mindig figyeltem a fellegeket, így kiismertem magam bennük.
- Ahogy látom nem lesz nagy eső. Csak egy kis zápor. Szeretem az eső illatát, és ha a szél fúj egy kicsit. És te? – Informálódtam Izától.
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 3. 16:44 | Link

Évi


Akár mennyire is bizonygattam hogy nem tud segíteni, a lány annál inkább mondogatta, hogy de, de tud. Egy vállvonással jeleztem neki, hogy tényleg nem tud mit tenni és inkább hanyagoljuk a témát.
- Nézd, kedves, hogy segíteni akarsz, de tényleg nem tudsz - válaszoltam feltehetően már utoljára. Évi leült a fűbe és amikor visszakérdeztem, hogy honnan ismer, kis gondolkodás után válaszolt is, aztán a kviddicsről kérdezett. Örültem, hogy valami olyan témát hozott fel, amiről már én is szívesebben beszéltem, így hát elhelyezkedtem a padon és mesélni kezdtem. Nem, nem egy mesét, csak az lap dolgokat, amik így hirtelen az eszembe jutottak.
- Igen játszom és szeretek is. Bár nekem kevés szerepem van, még is jó a csapat része lenni - mosolyogtam rá a lányra, akik közben elterült a fűben. Tekintetét az égre emelte és kijelentette, hogy esni fog. Én is felnéztem az égboltra és valóban: a csúnya gonosz esőfelhők már kezdtek gyülekezni az égen, nálam pedig még csak egy esernyő sem volt, de sebaj, majd egy leperex megoldja. Azt viszont nem tudtam, hogy Évi hogyan fogja megoldani, hiszen ő még elsős és nem tanulta ezt a varázslatot és hát... nekem sem megy mindig tökéletesen. Így hát lassan feltápászkodtam a padról, amikor meghallottam a lány újabb kérdését.
- Igen, én is szeretem az illatát - válaszoltam a kérdésére, aztán mellé sétáltam és nyújtottam a kezem, segítségképpen. - Jössz? Én visszamegyek a kastélyba, mert ha tényleg esni fog, akkor bizony megázunk.
Amíg is kifejtegettem, hogy miért is nyújtottam a kezem, addig megérkeztek az első villámlások én pedig meredtem bámultam a tavat. Sürgősen vissza kellett sietnem a kastélyba, mert Vatta nem igazán bírja a viharokat. Esőben még szeret futkozni, de a villámlásoktól megőrül.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
IzaAnyu
Írta: 2014. július 8. 11:05
| Link

- Értem – válaszoltam Izának. Engem nem szokott zavarni, ha eláztam, de a nagy viharokat nem kedveltem. Lassan Iza segítségével felkeltem. Én még maradtam volna, de ahogy az eső jobban elkezdett esni és villámok is jöttek úgy döntöttem, hogy inkább én is felmegyek a kastélyba.
- Várj, Iza! Megyek veled, persze csak, ha nem zavarok – mondtam.  A mondatom végére az eső úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Teljesen eláztunk, ezért gyorsan felsiettünk a kastélyba. A bejáratnál pedig elbúcsúztunk, aztán mentem átöltözni.
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. július 8. 11:46 | Link

Évi
~ zárás


Évi beleegyezett, hogy feljön velem a kastélyba. Amikor kezet nyújtottam neki, ő elfogadta a segítségem, én pedig felhúztam a földről. Szerettem volna minél előbb felérni a kastélyba, mert nem lett volna jó, ha elázunk. Szerettem az esőt, meg minden, de azért még is csak eső és akár meg is fázhatnánk. te jó ég, olyan lettem, mint anya! Ő mondta mindig, hogy az esőtől meg lehet fázni, én persze annál inkább kirohangáltam és élveztem a cseppeket. Most viszont fel kellett mennem, mert Vattának szüksége lehet rám, így amikor a lány elengedte a kezem, nagy léptekkel elindultam a kastély felé. Évi utánam szólt, én pedig visszafordulva intettem a kezemmel, hogy siessen, és akkor... hát, akkor elkezdett zuhanni az eső. Halk sikoly hagyta el a szám a hirtelen zuhanyra, aztán az ég is villámlott egyet, azt pedig követte egy szép égi dörrenés. A hangra összerezzentem, majd Évivel együtt beléptünk a bejárati csarnokba, ahol elköszönt tőlem és pillanatok alatt el is tűnt a szemem elől. Egy percig még ácsorogtam ott, aztán elindultam, hogy megnyugtassam a kutyám. Nem lett volna jó arra felérni a szobámba, hogy minden szét van rágva, a kottáim a földön, az ágyam szanaszét, a ruháim kint a szekrényből. Volt már rá példa, hogy otthon a nyári szünetben ez várt engem, amikor egy lovaglásból későn értem haza és Vatta a vihartól teljesen megbuggyanva szétrombolta a szobám. Ezt most nagyon szerettem volna elkerülni, így tehát felsiettem a lépcsőkön, majd egy kicsit várakozva a portré előtt, megkaptam a kérdést, aztán beléptem. Felszaladtam a szobámhoz és kissé kíváncsian nyitottam be...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa