A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

A mai nap végre újat fog hozni. Sajnos sem időm, sem lehetőségem nem volt élesben gyakorolni a melodimágiát, hamarosan pedig talán több emberrel is fogom. Lédával való megismerkedésünk nagyon sokat lendített előre a hangulatomon, a szöszi rellonos felszabadított valami alól, ami meggátolta, hogy türelmesebb legyek, meg élvezzem az iskolát. Ja, igen, ez is eljött. Bár lehet, hogy a kviddics-MM-Léda szentháromság vezetett idáig, de végül is teljesen mindegy. Viszont azt nem szeretném, ha túlságosan is rám szállnának mindenféle hülye ötlettel, vagy pletykáljanak rólam. Valahogyan azt sosem bírtam, ráadásul Tildával is találkoznom kéne, mert mostanában túlságosan elkerüljük egymást, aminek semmi értelme. Néha visszasírom a napokat, amikor táncolhattam az idegein büntetlenül, most meg alig látom. Majd változtatok ezen is valamit. Most a kis tavacska felé tartok, ahol Turnman Katival találkozom majd, egy kis gyakorlás erejéig. Azon kívül, hogy MM-es semmit sem tudok róla, ja, de mégis, azt, hogy Mestertanonc az egyszarvúsoknál. Írtam neki levelet, hogy mi lenne ha segítene nekem – nagyon sok mindenkinek írtam, sikertelenül – gyakorolni, ő pedig válaszolt meglepetésemre. Közben meg is érkezem a kis tavacskához, egy földig érő sötétebb egyberuhába. Senki sincs a környéken, úgyhogy leülök a padra, amíg meg nem érkezik Kati és elkezdem olvasni az Edictumot. Igaz, lassan megjelenik az új, de nem szoktam olvasgatni, általában csak átfutom a pletykarovatot. Viszont a múltkoriban benne volt Kati, akit várok, kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakult a dolog közötte és Palarn között, aki „meglepetésre” megint úgy tűnik, hogy lányt cserélt. A lapok szinte maguktól nyílnak ki a pletykarovatnál, én pedig elkapom a kezemet, mert valami ragacsos izé kicsap belőle, majd elpattog az erdő felé.
- Szórakozzatok tudjátok kivel – morgolódom, majd olvasni kezdem a cikket. Gyorsan odaérek Katihoz, hiszen az első rész nekik van szentelve. Fogadhatnék is Palarnra ezentúl, hiszen úgy tűnik, hogy a kviddicsboltosunkat faképnél hagyta, az új lány kedvéért. Ezt én nem tudom megérteni, de hát pasiból van a gyerek, kár erőltetni a megértését. De legalább Katitól kérdezhetek majd, ha nagyon uncsi lesz az együtt töltött időnk. Miközben haladok tovább nem is figyelem, hogy jön-e valaki, egészen belemélyedek a többi cikkbe is. Remek ez a mostani szám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=301379#post301379][b]Gryllus Annabell - 2014.05.29. 15:33[/b][/url]

A mai nap végre újat fog hozni. Sajnos sem időm, sem lehetőségem nem volt élesben gyakorolni a melodimágiát, hamarosan pedig talán több emberrel is fogom. Lédával való megismerkedésünk nagyon sokat lendített előre a hangulatomon, a szöszi rellonos felszabadított valami alól, ami meggátolta, hogy türelmesebb legyek, meg élvezzem az iskolát. Ja, igen, ez is eljött. Bár lehet, hogy a kviddics-MM-Léda szentháromság vezetett idáig, de végül is teljesen mindegy. Viszont azt nem szeretném, ha túlságosan is rám szállnának mindenféle hülye ötlettel, vagy pletykáljanak rólam. Valahogyan azt sosem bírtam, ráadásul Tildával is találkoznom kéne, mert mostanában túlságosan elkerüljük egymást, aminek semmi értelme. Néha visszasírom a napokat, amikor táncolhattam az idegein büntetlenül, most meg alig látom. Majd változtatok ezen is valamit. Most a kis tavacska felé tartok, ahol Turnman Katival találkozom majd, egy kis gyakorlás erejéig. Azon kívül, hogy MM-es semmit sem tudok róla, ja, de mégis, azt, hogy Mestertanonc az egyszarvúsoknál. Írtam neki levelet, hogy mi lenne ha segítene nekem – nagyon sok mindenkinek írtam, sikertelenül – gyakorolni, ő pedig válaszolt meglepetésemre. Közben meg is érkezem a kis tavacskához, egy földig érő sötétebb egyberuhába. Senki sincs a környéken, úgyhogy leülök a padra, amíg meg nem érkezik Kati és elkezdem olvasni az Edictumot. Igaz, lassan megjelenik az új, de nem szoktam olvasgatni, általában csak átfutom a pletykarovatot. Viszont a múltkoriban benne volt Kati, akit várok, kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakult a dolog közötte és Palarn között, aki „meglepetésre” megint úgy tűnik, hogy lányt cserélt. A lapok szinte maguktól nyílnak ki a pletykarovatnál, én pedig elkapom a kezemet, mert valami ragacsos izé kicsap belőle, majd elpattog az erdő felé.
- Szórakozzatok tudjátok kivel – morgolódom, majd olvasni kezdem a cikket. Gyorsan odaérek Katihoz, hiszen az első rész nekik van szentelve. Fogadhatnék is Palarnra ezentúl, hiszen úgy tűnik, hogy a kviddicsboltosunkat faképnél hagyta, az új lány kedvéért. Ezt én nem tudom megérteni, de hát pasiból van a gyerek, kár erőltetni a megértését. De legalább Katitól kérdezhetek majd, ha nagyon uncsi lesz az együtt töltött időnk. Miközben haladok tovább nem is figyelem, hogy jön-e valaki, egészen belemélyedek a többi cikkbe is. Remek ez a mostani szám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=301770#post301770][b]Turnman Katalin - 2014.05.30. 00:59[/b][/url]

Nevetés. Ez volt az első reakcióm, amikor elolvastam az eridnos lány levelét. Hogy én segítsek neki melodimégiát gyakorolni? Én? Teljesen elképzelhetetlennek éreztem a szituációt, önmagamat meg egyszerűen alkalmatlannak a feladatra. Meg egyébként is valahogy rémlett, hogy ő fizikais, tehát velem nem megy sokra. Mit tudnánk gyakorolni? Az csak egy dolog, hogy bejegyzett melodimágus lettem, de ettől még nem tudok mindent. Igazából büszke vagyok magamra, mert mikor én kezdtem, nem is igazán volt más tanonc, akivel segíthettünk volna egymásnak, úgyhogy tényleg csak a szorgalmamon múlt, hogy ott tartok, ahol. Azon kaptam magam, hogy hirtelen már azon agyalok, mi mindent lett volna jó anno valakivel együtt gyakorolni. Összességében fellelkesültem a dolog iránt.
Szóval most lelkesen és jókedvűen sétálok a kis tavacska felé, ahová a találkozót megbeszéltük. Hoppanálhattam volna ugyan, de aztán úgy voltam vele, hogy ezt a pár száz métert igazán meg tudom tenni a kastélytól a tóig, mert ennyi mozgás amúgy is kell. Kicsit szaporázom a lépteimet, mert nem szeretném, hogy sokat kelljen rám várnia. Közben gondolatban összeszedem azt a kevéske infót, amim Annabellről van. Eridonos, a könyvtáros nőci húga és melodimágus. Nagyjából ennyi. Hamarosan ki is szúrom, ahogy a padon üldögél és újságot olvas.
- Ez egy szenny - jegyzem meg, mikor közelebb érve felismerem, hogy az Edictum májusi száma van a kezében. A szavaim ellenére, a hangom könnyed, komolytalan, szinte vidám. Globálisan azért nem így vélekedek az újságról, néha tényleg vannak benne érdekes dolgok, csak a pletykarovatért nem vagyok kifejezetten oda. Nem is olvastam, hogy legutóbb mit írtak rólunk. Ha megtenném, valószínűleg csak felidegesíteném magam.
- Szia - pótlom az elsőre lemaradt köszönést, miközben leülök mellé a padra és magam mellé dobom a táskám - Remélem, nem vártál sokat. És amúgy, most akkor te kábé milyen szinten vagy? A fizikais varázslatokkal sajna annyira nem vagyok képben - ezt mondjuk megkérdezhettem volna - meg kellett volna kérdeznem - levélben, de már mindegy. Van egy pár ötletem, még ha nem is tűnik úgy, hogy nagyon készültem volna. Egyébként pedig hátha van valami konkrét dolog, amit gyakorolni szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=301778#post301778][b]Gryllus Annabell - 2014.05.30. 09:49[/b][/url]

Az Edictum most magával ragadott, mindegyik cikke tetszett, nem tudom, hogy miért. Talán az izgalom az, ami falja velem a sorokat. Nagyon szeretném elsajátítani a melodimágiát olyan szintre, hogy büszke lehessek magamra, sőt az sem lenne baj, ha Kahlil is az lenne. Már csak azért, mert ő a házvezetőm és még sosem bizonyítottam neki, általában kivonom magam az eridonos feladatokból, mégis kedvelem őt. Furcsa is lenne, ha bármikor is elmenne, nem tetszene a dolog, nem hiszem, hogy bárki mást meg tudnék szokni az Eridon élén. Szinte már eggyé vált az Eridonnal, nélküle szegényebb lenne ház, még akkor is, ha ez általában nem érdekel.
„Ez egy szenny”
Felkapom a fejem, a hajamat pedig a szemem elé fújja a feltámadt széllöket, így még nem látom, hogy ki szólt hozzám. Lány hang, próbálom melodimágikus szemmel nézni. Félresöpröm megzabolázatlan tincseimet, és Kati szemeibe nézek. Csak ő lehet, azért ennyire nem vagyok agyalágyult, láttam a tavalyi tablón is.
- Helló! – nézem, ahogy lazán leül mellém, mintha rég nem látott barátnők lennénk. Bárcsak Léda is ilyen fesztelen lenne, azt igazán tudnám értékelni. Mondjuk mellette én sem ilyen vagyok, és olyan jó lenne. De ha már Kati így kezdi, akkor talán lesz közös nevező.
- Eléggé kezdő szinten, sajnos nem tudtam még eleget gyakorolni. Egy-két dolog már megy, de szeretnék tovább fejlődni. Te voltál az egyetlen, aki elvállata a segítséget a gyakornokok közül, úgyhogy előre is köszi – a beszédem a szokásos, nem túl kedves, de nem is lekicsinylő, inkább mondjuk úgy, hogy tényszerű. Nem ismerem őt, nem fogok egyből lebratyizni vele.
- Arra gondoltam, hogy az Umbrát segíthetnél gyakorolni, a fluctifragus már egész jól megy – na, igen, de majd meg őrültem, mire sikerült olyan szintre elérnem vele, hogy az már nekem is megfeleljen. Nagyjából bevackoltam magam a könyvtár egy nagyon zárt területére – igen kiköveteltem Tildánál, na és? – és napokig szenvedtem vele, vagy hetekig nem tudom, de a tanulmányaimat félredobva belevetettem magam az MM rejtelmeibe. Mondjuk Tilda annyira nem örült, hogy néha szájharmonikáztam is, de nem nagyon zavart.
- A fenébe, azt zárt térbe kell, igaz? Akkor menjünk – fel is pattanok és kérdően nézek rá, már-már parancsolóan. Pedig biztosan idősebb nálam, de nem vagyok az a türelmes típus, pedig kellene a melodimágiához. Igaz, fejlődtem ebben is, de na.