Zoli
ruha

Arra jutottam, hogy munka mellett még ha meg is tudom oldani az utazgatást, ez azért mégse annyira jó. Jó, annyit nem is voltunk távol, meg nem is hiányzott maga a hely, de ha az embernek munkája van nem teheti meg ezt folyamatosan. Nem az az ember vagyok, akit ez túlságosan érdekel, csak néha eszembe jut.. Ja de tényleg. Leandro állása! Akkor én nem is tudom mit problémázok. Annyit keres, hogy nekem még csak meg se szabadna fordulnia a fejemben a kétségnek. Hát igen, csak ugye ő sincs mindig. És akkor meg megtehetem azt, hogy megyek vele Liverpoolba. De okos vagyok. Csak hogy erre hetekkel hamarabb is rájöhettem volna.
Mindegy, azért amíg tudok, mindenképp dolgozok, mert nekem sem árt, ha van pénzem. Ugyanis azt nem tudom, a vásárlásaimat mennyire szeretné finanszírozni. Szeretem , ami márkás, ami jól néz ki, és ha abból sok van, ezt ő is tudja..
Annyira szeretnék mindig vele lenni, tényleg ki se mozdulni, de azért szükségünk van néha szünetre, és habár ő itt annyira nem találja fel magát, pub is van meg csárda is, és azt hiszem többre nincs szüksége. Az, hogy életében alig járt itt, de már megismerik, biztos jelent valamit. Ez engem annyira nem foglalkoztat, de addig bizony én is csinálok valamit, amíg ő nincs, mert ha egyedül vagyok nem a kedvenc időtöltésem a szobában ücsörgés.
Elsőként egy kávéért futok le, méghozzá jegeskávéért, mert otthon mindenféle van - lévén mindketten koffeinfüggők vagyunk. A kávét csak szeretni lehet, nekem pedig a néhány másik alapvető dolog mellett erre is nagyon-nagyon szükségem van.
Aztán végül a tavacskához találok ki. Természet és néhány ember csak, itt lehet gondolkodni. Anyák napja van, azért kiütközik egy picit, hogy annyian mégsincsenek, mint szoktak. Ja, hát nekem ez a nap ugyanolyan, mint a többi, nem kell azzal foglalkoznom, mit adjak a számomra legfontosabb embernek. Annyi jót tudok róla mondani, hogy életet adott nekem... Persze ő azt se akarta, de ha már így alakult, én itt vagyok. Az is neki köszönhető részben, hogy ide jutottam, na de nem lehet már segíteni ezen. Főleg rajta nem... Azért szülinapján gondolkoztam rajta, esetleg egy ideggyógyászatra kérek neki időpontot, vagy speciális gyógykezelőt fogadtatok neki, de ezt is elvetettem... Nem dobok ki rá pénzt.
Boldog vagyok, csak úgy egyszerűen minden nélkül. Habár azért ahhoz, hogy én a sziklákon a tavacska partján megtaláljam az egyensúlyomat a lapos talpú cipő jobb lett volna, csak akkor még kisebb lennék. És most különben sem ez a fontos. Csak a kávém maradjon meg. Bele is eshetek.. de az.. szent és sérthetetlen.

Zoli
ruha

Arra jutottam, hogy munka mellett még ha meg is tudom oldani az utazgatást, ez azért mégse annyira jó. Jó, annyit nem is voltunk távol, meg nem is hiányzott maga a hely, de ha az embernek munkája van nem teheti meg ezt folyamatosan. Nem az az ember vagyok, akit ez túlságosan érdekel, csak néha eszembe jut.. Ja de tényleg. Leandro állása! Akkor én nem is tudom mit problémázok. Annyit keres, hogy nekem még csak meg se szabadna fordulnia a fejemben a kétségnek. Hát igen, csak ugye ő sincs mindig. És akkor meg megtehetem azt, hogy megyek vele Liverpoolba. De okos vagyok. Csak hogy erre hetekkel hamarabb is rájöhettem volna.
Mindegy, azért amíg tudok, mindenképp dolgozok, mert nekem sem árt, ha van pénzem. Ugyanis azt nem tudom, a vásárlásaimat mennyire szeretné finanszírozni. Szeretem , ami márkás, ami jól néz ki, és ha abból sok van, ezt ő is tudja..
Annyira szeretnék mindig vele lenni, tényleg ki se mozdulni, de azért szükségünk van néha szünetre, és habár ő itt annyira nem találja fel magát, pub is van meg csárda is, és azt hiszem többre nincs szüksége. Az, hogy életében alig járt itt, de már megismerik, biztos jelent valamit. Ez engem annyira nem foglalkoztat, de addig bizony én is csinálok valamit, amíg ő nincs, mert ha egyedül vagyok nem a kedvenc időtöltésem a szobában ücsörgés.
Elsőként egy kávéért futok le, méghozzá jegeskávéért, mert otthon mindenféle van - lévén mindketten koffeinfüggők vagyunk. A kávét csak szeretni lehet, nekem pedig a néhány másik alapvető dolog mellett erre is nagyon-nagyon szükségem van.
Aztán végül a tavacskához találok ki. Természet és néhány ember csak, itt lehet gondolkodni. Anyák napja van, azért kiütközik egy picit, hogy annyian mégsincsenek, mint szoktak. Ja, hát nekem ez a nap ugyanolyan, mint a többi, nem kell azzal foglalkoznom, mit adjak a számomra legfontosabb embernek. Annyi jót tudok róla mondani, hogy életet adott nekem... Persze ő azt se akarta, de ha már így alakult, én itt vagyok. Az is neki köszönhető részben, hogy ide jutottam, na de nem lehet már segíteni ezen. Főleg rajta nem... Azért szülinapján gondolkoztam rajta, esetleg egy ideggyógyászatra kérek neki időpontot, vagy speciális gyógykezelőt fogadtatok neki, de ezt is elvetettem... Nem dobok ki rá pénzt.
Boldog vagyok, csak úgy egyszerűen minden nélkül. Habár azért ahhoz, hogy én a sziklákon a tavacska partján megtaláljam az egyensúlyomat a lapos talpú cipő jobb lett volna, csak akkor még kisebb lennék. És most különben sem ez a fontos. Csak a kávém maradjon meg. Bele is eshetek.. de az.. szent és sérthetetlen.

Ria

Már több napja terveztem, hogy kinézek a kis tavacskához. Csak sajnos annyi tanulni való felhalmozódott, hogy soha nem jutottam oda. Pedig megfordult a fejemben, hogy bizony nem ártana kimenni, hátha nyugodtabban tudnék tanulni. Bár a könyvtárat tanulás szempontjából jobbnak véltem, a szellemi információ serkentő hatással lehet az ember gondolkodására. Most azonban nem kötött semmi tanulással kapcsolatos dolog. Éppen ezért gondoltam itt az idő kinézni arra a helyre, ahova már nem egyszer vágytam.
Elindulok szépen lassan, figyelem a madarak csiripelését, ahogy a fák ágain a levelek susognak a kellemes szellő hatására. Ahogy sétálok, és közben elmélkedek, amit annyira nem szeretek mégis megtörténik, mert attól félek, nehogy valakinek nekimenjek. Már közeledek, amikor észreveszem, hogy valaki már ott van. Látom, ahogy óvatosan kapaszkodik és egyensúlyoz, miközben a másik kezében valami pohárféleség van. Megköszörülöm a torkom, elvégre el van foglalva és nem szeretném megijeszteni.

-  Khm. Segítsek valamiben?

Kinyújtom a kezem, hátha engedi, hogy segítsek neki. Ekkor esik le, hogy egy hölgy az. Ahogy rálesek a cipőjére, megállapítom, hogy sajnos nem a terepnek megfelelő lábbelit választott. Határozottan elmosolyodok, nem a látványon, hanem azért, hogy még kedvesebb benyomást keltsek benne.

Zoli

Elmerülök a gondolataimban, de ha nincs lélekjelenlétem azt hiszem a vízben is. Ez eddig még nem történt meg, de ha ennyivel előrébb áll a kávé, mint az, hogy szárazon megússzam, még minden lehetséges. Nekem tényleg szükségem van a koffeinre, még ha csurom víz is leszek, és esetleg meg is fázok. Jó idő van, de azért annyira mégsem, hogy elázva rohangáljak idekint.
Belegondolva pedig az sem érdekel. Ha megfázok, az nekem már nem tesz be. De persze azért önkénytelenül is próbálom az egyensúlyomat megtartani, reflexszerűen csak meg akarok állni egyenesen, amikor emberi hangot hallok. Elsőre egy kicsit megilletődök, mondhatni hideg zuhanyként inkább ez ér a koncentrálás közben, mint egy esés. Lassan fordulok felé, és azalatt a néhány pillanat alatt meg is nyugszom. Még mosolygok is neki, aztán ami hirtelen eszembe sem jutott, köszönni kéne.
- Sziaaa!
Kicsit túlzottan aranyosra is sikeredhetett, de én örülök, ha ezt látják, meg most ezt is érzem.
- Köszi!
Még előbb megköszönöm, de aztán meg is fogom kezét. Elsőre nem akartam én innen sehová menni, mert azért is jöttem ide, hogy közelebb legyek a vízhez, közvetlen tudjam nézegetni.. Csak be kell látni, ha valami nem jön össze.
Segítségével kilépegetek, elég ingatag módon ugyan, de a poharamra nagyon ügyelve, és még ki is fújom magam, mert ez is koncentrációt igényelt részemről. Imádom a magassarkúmat, csak az az érzésem, hogy az nem imád engem.
- Köszi mégegyszer!
Mindenesetre itt vagyok, talajon, úgyhogy meghúzom a jól megérdemelt kávémat is, és édesen vigyorgok a valahonnan nagyon ismerős, de általam behatárolhatatlan, meg persze előttem álló személyre.