34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. április 27. 12:45 | Link

Czettner R. Luca
[2014. 05. 01., 05:10]


Gyakorlatilag mindenem fájt - az Eridonos meccs után egy ideig a Gyengélkedőn voltam, de mostanra már kiengedtek. A térdem, a bordám meg minden, de szerencsére a még mindig ijesztő, indián kinézetű ember helyre rakott. Nem is lenne problémám a sérüléseimmel, de az hogy Ashley elkapta a cikeszt, az a tény, hogy egy tizenöt éves lány elhalászta előlem, na az letaglózott. Először is, gratuláltam neki a meccs után (bár lehet hogy olyan zsibbadt voltam, hogy csak gondoltam rá), mert tényleg nem mindennapi dolog volt, amit csinált - de engem ő most győzött le először. A meccs után felvetődött bennem a kérdés, hogy megérdemelt-e a helyem a Bükki Bikáknál.
Éppen ezért nem tudtam aludni. Csak forgolódtam az ágyban, és gondolkoztam. Végül amikor felkelt a nap, úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább. Összeszedtem magam, kikeltem az ágyból - vigyázva hogy Mira ne ébredjen fel - és elmentem a műterembe. Lassanként összekapartam a mobil festőállványom, meg mindent ami a festéshez kell, és elindultam a faluban. Lábaim végül a kis tavacskához vezettek; az egyik vízközeli padnál állítottam fel az állványt. Nem a tavat akartam lefesteni - sosem voltam az a tájképes fajta -, de muszáj volt egy kis friss levegőt érezni a bőrömön. Igaz, még nem volt túl meleg, de ez a kellemesen hűvös idő jól jött, hiszen tökéletes volt arra, hogy kikapcsolhassam kicsit az agyam.
Kréta elő. Először vázlatot csinálok.
Fekete-feér képet akartam, valami elvontat - kezem járni kezdett, szinte ösztönösen húztam be a vonalakat, mintha ez a kép mindig is a kezemben lett volna, csupán még nem lett volna időm lefesteni. Előttem egy alak sziluettje kezdett szép lassan kibontakozni, s mintha ez a csontvázszerű alak vonalakon állt volna; csak rajzoltam, rajzoltam...
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. április 27. 13:26 | Link

Kristóf ♥;;


Hűvös van, de már tavaszias az idő, sétához kellemes.
Nagyon kemény pár nap van a háta mögött. Nem azért, mert annyira dolgozott, vagy tanult volna, mert szinte a legtöbb dolgát a háttérbe szorította. Lehet nem túl szimpatikus dolog, de még a prefektusi mivoltát is. Gréta nénivel azért beszélt, mint tanársegéd, de ezen, és a csapatkapitányságon kívül semmire nem volt hajlandó. Kicsit kedvét szegte, jó, nem is kicsit, az első mérkőzésük, mint mindig, erre a meccsre is úgy állt ki, hogy nyerni szeretne. A csapatára nem lehet panasza, bármilyen bakik is csúsztak be, mindenki a szívét-lelkét kitette a pályára, és úgy küzdött, mint soha. Adri rettentően ügyes volt, nem egy gólban volt benne a keze, Rufus és Adél, akik csereként jöttek támogatni, úgy vetették bele magukat, mintha mindig is azt csinálták volna. Egy szó, mint száz, nagyon büszke rájuk.
Ezúttal nem töltötte a gyengélkedőn az idejét, még a meccs után, rögtön lement a sérültjeikhez, Nerellával tudott egyedül beszélni, a lány rendben volt ahhoz képest, amit a vastól kapott, ám aggodalma inkább Kristóf és Zsombor felé volt nagy. Mindkét csapattagról tudja, hogy állnak hozzá a dolgokhoz. A két ember közül, mégis előbbi miatt aggódót. Nem ismer még egy olyan embert, aki ennyire tapasztalt lenne, ennyire odatenné magát mindig, ekkora akaraterő lenne benne, azután pedig, hogy a cikesz nem nála, hanem Lucus barátnőjénél kötött ki, biztos volt benne, hogy nem viseli jól, de fogalma sem volt, hogyan kéne vele beszélnie. Ült az ágya mellett, még az pihent a gyengélkedőn. Majd elhagyta, és napokra eltűnt a lány a szemek elől. Dolgozott. Már előre azon, mit kellene, min lehetne javítania a következő meccsre. A keze már rendben volt, szóval tényleg egészségesnek mondhatta magát. Csak a gondolkodás, és azok az érzelmi zavarai nem szűntek. Ki kellett szellőztesse a fejét, így úgy döntött, olyan helyre megy, ahol ilyenkor, korán reggel még senki sincs. Május elseje van, a munka ünnepe, a boltok is zárva, amik mellett elballagott lefelé jövet. Pár kirakaton elidőzött, de gondolataiban végig más dolgok jártak. A tavacskához érve, vett egy friss, mély levegőt. Majd leguggolt egy kőért, hogy megkacsáztassa azt a víztükrön. Ekkor figyelt fel nem messze a munkálkodó alakra. Felismerte. Egyszerre örült és rémült meg attól, hogy odamenjen. De miért is? Mert érezte, tudta, hogy a fiúban is kavarognak az események következményei. Igyekezte kizárni, de nem tudta azt, amit a másik érzett. Miközben közelebb lépdelt, tisztes távolból kezdett el integetni, hátha felnéz a papírról, ám mikor odaért, rá is köszönt.
- Szia. Jobban vagy már? - Ez egy kifejezetten béna kérdés ebben a helyzetben. – Sajnálom a meccset…
Ez nem szánakozás, ez inkább valami bocsánatkérés akart lenni. Mikor lejött a pályáról elgondolkodott azon, hogy talán ő vezeti rosszul ezt a bandát, és még sokat kell tanulnia. ezért is örül annyira, hogy így is, hogy már csak helyettes, büszkén ölti magára Kristóf is a csapattalárt.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. április 27. 13:53 | Link

Luca


Csak a lapra figyeltem, mindent kizártam a tudatomból. A nő alakja feltűnően szögletes volt, sosem került ki a kezeim alól még ilyen ember, akinek ennyire ne lettek volna valóságos vonalai. Az arca nem látszott, háttal állt, de meztelen volt. Nem tudom, miért festettem pont ezt.
Ekkor szólalt meg egy hang. Összerezzentem és felnéztem - csapatkapitányomat, Lucát pillantottam meg. Elmosolyodtam egy kicsit, bár nem jött a legjobbkor hogy kiszakadtam az alkotás folyamatából.
- Szia. - köszöntem vissza, s közben végignéztem magamon; sebtében felkapott hófehér fölsőmön most a kréta nyomai éktelenkedtek. - Persze, megvagyok, csak kissé le vagyok lombozódva. Meg fájogat az oldalam.
Próbáltam biztató mosolyt produkálni, de az a helyzet, hogy tényleg baromira elfáradtam - nem is fizikailag, inkább mentálisan... akkor azonban, mikor bocsánatot kért, egyből elfelejtettem a depressziómat.
- Luca, áruld el nekem, hogy mégis miért kérsz bocsánatot... Semmi sem a te hibádból történt.
Csak én vagyok béna - tettem hozzá magamban.
A lány arca bűntudatot tükrözött - valahogy magamat láttam benne, mikor felvettem a csapatkapitányi címet; amikor még gőzöm sem volt a kviddicsről, és minden vereség miatt magamat hibáztattam. Kicsit komikus volt, hogy egy körülbelül húsz centivel alacsonyabb lányban láttam meg önmagam. Pszichológushoz kéne járnom?
- Tényleg nem miattad volt. Szerintem erről nem a csapat tehetett, hanem a sors hozta így. - Mikor kimondtam, akkor jöttem rá, hogy tényleg így gondolom, ennek ellenére azonban haragudtam magamra. Valahogy szabotálnom kellett volna a sorsot, a fenébe is!
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. április 27. 14:36 | Link

Kristóf ♥;;


Hűvös van, de már tavaszias az idő, sétához kellemes.
Bolondság lett volna azt hinnie, hogy mert korán van, egyes egyedül elbújhat a világ elől, jó, igazából ez nem is volt terve, csak a nyugalom, amibe azért nem zavarna be a társaság. Ő eléggé szociális típus, a többi testvéréhez, meg a legtöbb navinéshez képest, bár sokkal nehezebb az, hogy kivel is. Kell egy bizonyos fokú bizalom és nyitottság az illetőhöz, ami most igen is megvan. Ahogy a művészkedő fiún végigsiklott a tekintete, akaratlanul kúszott huncut mosoly a szája sarkába. Nagyon régen rajzolt már, hiányzik is neki, de mostanában se ideje, se ihlete nem volt. Nem jött az a múzsacsók. Kezeit zsebre dugva figyelte helyettesét és annak szavait.
- Nem akartalak ám megzavarni. – az illem mindig utólag diktál nála, de legalább jelen van. – Igen, mindenki kicsit letört, mint a bili füle. De nagyot küzdöttek, Adél és a hajtók is fantasztikusan küzdöttek, ahogy te is Ashleyvel, még a gurkó után is…
Hangja picit elhalkul a végére, mintha elfogyott volna a levegője, de nem így van, csak rossz visszaemlékezni utóbbi esetre, mikor is eltalálta egy őt, akire elvileg Lucának kellett volna figyelnie. Elsőre még sikerült is neki, de aztán eltévesztette.
- Hogy miért? Mert mégis csak én küldtelek ki benneteket, én kértem Rellát, hogy vállalja az első meccset ő, és a gyengélkedőn kötött ki. Aztán itt vagy te, azt a gurkót is nagyon benéztem… Nem fogok mártirkodni, de azt sem hagyom, hogy te magadba zuhanj emiatt. Érzem, hogy neked is rossz, de ugyan annyira az én hibám is, mint a tiéd.
Végigmondva, végig a tekintetét kereste, majd a padra ült, lábait felhúzva és átkarolva azokat. Alapvetően hamar átragad rá az, ha valaki nagyon vidám, vagy ellenkezőleg szomorú, letargikus. Itt viszont, már ezzel - a két darabka kis mondattal - sokkal jobb a lelkecskéjének. Érzi, hogy a szükséges pihenés kezd a javára válni, mert nem csak szellemileg, de minden tekintetben jobb most itt, mint járőrözve valamelyik este kitölteni ezt egy szabályszegő Rellonoson. Na, nem mintha nem tenné szívesen.
- Igazad lehet. – Mondott volna mást is, de érti benne a logikát, és egyáltalán nem tudna, meg nem is akarna belekötni. Kettőjük közül nem Lucánál van a tapasztalat, és mint elég nyilvánvaló a bizalma és tisztelete, meg sem kérdőjelezné a cikeszhajkurászó szavait.
- Kristóf, nagyon örülök neki, hogy a nagy csapatod ellenére itt is maradtál, velünk is játszol.
Biztos benne, legalábbis reménykedik, hogy az, hogy ennyire a szívén viseli még mindig, annak a jele, hogy érdekli őt a csapat, az eredmény, a teljesítmény, vagy akár Luca. Szüksége van még rá, hogy valakire támaszkodjon. Mikor a kapitányságot megkapta, habozás nélkül kereste fel Kristófot, először arra gondolt, hogy sírva felmond és visszaadja azt a nyomorult jelvényt, mert ő úgy sem képes rá, de mire oda került a sor, rájött, hogy képtelen bármit feladni, ha nem sikerül, akkor is megy tovább és újra próbálkozik.
- Amira nagyon mérges volt, hogy megint így végződött?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa