36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 13:35 | Link

Dwayne Warren és a kiskacsák


Nincs ma semmi dolga, sajnos nem valószínű, hogy találkozhatna Opheliával, és a környéken senkit sem ismervén teljesen egyedül van. A rezidencia sötét szobájában dolgozik következő cikkén, de hamar megunja a franciaországi ásatás leírását, és hátradől bársonyszékében, hogy pennája selyemtollain végigsimítva gondolataiba merüljön. Túl sötét, túl csöndes most ez a szoba, szokatlan módon még a magány is kezdi felütni fejét egyébként szilárd lelkében. Nyomasztó Bogolyfalván lennie, ahol ismerősök és valós munka nélkül céltalannak érzi a napokat. Igyekszik kimozdulni, minden reggelét a cukrászdában tölti, és a hírek bogarászása közben élvezi a csésze kávét, amit a kedves kiszolgáló lány szolgál fel neki; fut a falu körül, és néha még a kastély környékét is bejárja, csakhogy érezze: él. Hiába gondolja úgy, hogy a világ végére jött felkeresni testvérét, a munka, a főszerkesztő és öccse itt is eléri őt.
A pennát óvatosan az asztal lapjára teszi, majd feláll a székből, és ruhásszekrényéhez lép, hogy a jó időre való tekintettel finom anyagú világos ruhát válasszon magának. A hátán ügyesen felhúzza könnyű cipzárját, haját megigazgatja, s a fürdőben némi illatot fúj magára. A tizenegyes szoba kulcsát a portán egy mosollyal adja le, és lapos sarkú topánjában a falu felé veszi az irányt. Sem táska, sem más kiegészítő nincs nála, apró erszénye bújik csak meg ruhája egyetlen zsebében, amit a közeli boltban vesz elő. Ebben az időben mi mást is lehetne tenni, mint meglátogatni a kacsákat a közeli tónál, és puha kenyérrel ajándékozni meg őket.
Daphne egy kiló fehér kenyeret vásárol, aminek ő maga sem tud ellenállni, a még meleg s ropogós sarkát útközben megkezdi, és azt falatozgatva ér a tóhoz. Az első pillantásra magányosnak látszik, csak a kacsapárok, és apró gyermekeik játszanak a vízfelszínen, mire a fiatal nő lassú lépteit felváltja a boldog, már-már gyermeteg szaladás.
- Kicsikéim, gyertek ide - guggol le a kövek között közel a tóhoz, és egy falat kenyeret saját szájába téve letöri a következő adagot, hogy a hozzá igyekvő madarak felé dobja azt.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 24. 13:57 | Link

Daphne A. LaFonde

A kitört fogak visszanövesztése bizony nagyon, nagyon kellemetlen.
Mintha ténylegesen el lenne átkozva, arányaiban véve sokkal gyakrabban történnek vele munkahelyi balesetek, mint másokkal. Tény, hogy szakmájából kifolyólag nagyobb esélye van a kobakbeverésre, ettől függetlenül igazán ideje lenne megtanulnia vigyáznia saját testi épségére. Az ugyanis egyáltalán nem megy. De nem ám.
Hogy a figyelmét elterelje a kellemetlenségről, mára kiköltözött a napra. Ha teheti menekül a kőfalak közül, nehezen viseli el a hosszas bezártságot, levegőre, fényre van szüksége, mint valami szobanövénynek. A tónál kevesen vannak, ha mégis, legalább akad valami látnivaló, a birtokon kívül pedig kevésbé kell tartania tőle, hogy egy tanoncába botlik. Most épp egyáltalán nem lenne kedve különórákat tartani.
Jobb arcélét tapogatja, néha fel-felszisszen. A bőr arrafelé söté-lilás színezetű, ha pedig jobban kinyitná a száját látszana, hogy bár e fájdalmas procedúra során lassacskán visszanőnek elvesztett őrlőfogai, mosolya mégis meglehetősen hiányosnak mutatkozik. Jobb lenne tehát nem beszélnie.
Az arcát a Nap felé fordítja, szemét elvakítja a fény. A beteg állatok szeretik a napot, gyógyítja őket, őt is, ahogy a parton üldögél, akár egy felborzolt tollú madár. Hol a tavat, hol a kacsákat nézegeti, még talán dúdolgat is magában, mikor tekintete megakad egy nyári ruha szegélyén.
 - Megtaláltad a kislányt?
Persze, hogy felismeri a nőt, nehéz lenne eltévesztenie, a kastélyban viszonylag kevés van, akki hozzá hasonló. Igaz, lehet, hogy Daphne egyáltalán nem az a szóba elegyedő fajta, de bocsássuk meg Dwayne-nek, ő ezt igazán nem tudhatja. Hősünknek nem volt gyerekszobája.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 14:20 | Link

Dwayne Warren


A ragyogóan fénylő Nap alatt vidám mosoly kúszik hófehér arcára, amivel a felé úszó, hápogó kacsákra néz. A friss kenyér fogai alatt ropog, az egyik kedvenc ízét adva ezzel neki, bár korántsem hasonlítható a francia bagetthez, amit odahaza délelőttönként fogyaszt.
Guggoló testhelyzetét hamar megváltoztatja, zsibbadó tagjait ülve nyújtóztatja ki, s így lesz figyelmes arra a mély hangra, amit napokkal ezelőtt a kastélyban hallott. Dwayne Warren.
Oldalra pillant, tekintete a férfi arcát járja, a bőrét csúfító sötét foltokon át végül szemein állapodik meg. Lenyeli a falatot, s csak aztán felel annak kérdésére, örül, hogy valaki - az egyetlen, aki ismeri helyzetüket -, törődik vele.
- Igen, éppen itt - néz maguk mögé a háttérbe, hogy azonnal visszaidézze magában testvére arcvonásait. - A kedvesével volt, és tudja én úgy láttam, hogy szeretik egymást. Egymás karjába siettek előlem, mintha bántani akarnám Opheliát, de ez úgy gondolom teljesen érthető. Számomra az érdekes, hogy a fiú ölelésében biztonságban érezte magát.
Szavai közben újabb kenyérdarabkákat dob a köré gyülekező madaraknak, s Dwayne-re pillantva felé nyújtja a zacskó kenyeret.
- Etesse őket nyugodtan - mosolyodik el biztatóan, aztán néhány csendes perc után ismét a betegarcú aurorhoz fordul. - Maga mindig ilyen balhés volt? Az arcát meg kellene nézetnie, elég csúnya. Gondolom érzékeny az érintésre.
Nem tolakodásból mondja, inkább segítő szándékkal, bár való igaz, semmi köze a férfi ügyes-bajos dolgaihoz, így meg sem lepődne, ha ugyanazzal az arccal találkozna felelésképpen, mint amit nemrégen annak szobájában látott, takarítás közben. Akkor zavarában nyúlt az idegen könyveihez, hogy ne tétlenül várja a húgával kapcsolatos meg nem érkező információkat, most egyszerű jó tanácsról van szó.
- Ha a húgomnak lesz ideje, eljön a Bérczes rezidenciába, és a merengőmben megmutatom neki az emlékeimet - árulja el kérdezés nélkül a tóparton üldögélő, csöndes társaságának. Jóleső, hogy beszélhet valakihez, aki nem idegesítő, és csak akkor és annyit mond, amennyit ő hallani szeretne. Ő sem a fecsegő nők táborát erősíti, amit oly sok férfi elvárna tőle. Jobban szereti a nyugodt délutánokat, a kellemes csendben eltölthető időt. Békés.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 24. 14:39 | Link

Daphne A. LaFonde

 - Fiatalok, tavaszt éreznek ilyenkor.
Megvonja a vállát, de tudja, ugyan, nincs ebben semmi baj. Amikor ő ennyi idős volt ugyanígy rohangált a szebbik nem után, igaz, nem ilyen eltúlzott romantikus, egymás karjaiba omló módon. Abban az időben, pláne feléjük ez egyáltalán nem volt elvárt vagy divat. Ideje sem lett volna nyáladzani.
A tó felé nézve tovább bökdösi az arcát, mintha szórakoztatná, hogy fáj. Inkább idegesíti azonban. Magában nem igazán díjazza, hogy a rellonos aprólány nyílt terepen turbékol azzal a másik penészvirággal, úgyis túlságosan sokat elárult már neki. az pedig végképp nem hiányozna, hogy egyszer a Felagnd-srác törje rá az ajtaját szívességet kérve. Túl kiterjedt a rajongó tábora anélkül is.
A felajánlásra vesz a kenyérből, erőt véve a tóba dobja, melyre a kacsák azonnal versenyt úsznak. Szórakoztató kis állatok, megmosolyogtatják, bár a gesztus hamar szisszenésbe és grimaszba vált.
 - Nem balhé, csak gondolom túl jól végzem a munkám - kezével arca sérült felét dörcsölgeti, melyből lassan ismét múlik a fájdalom - Látta már orvos. Fognövesztés. A sajátjaimat elhagytam tegnap. Munkahelyi baleset, volt már rosszabb is.
Kérdés nélkül újabb kenyérdarabot vesz a közösből, közelebb, a tó széle felé pöcköli, hogy a kacsákat is errefelé csalja. Mindeközben hallgat.
 - Nem tudom, hogy fogja venni. Legyél óvatos - a kérdés nélküli történetre kérés nélküli tanáccsal felel, kerülve Daphne tekintetét - Amennyire tudom, a családja eléggé... nem volt jó gyerekkora. Ne zúdíts rá egyszerre mindent. Nagyon törékeny lány. Még ha nem is mutatja.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 15:02 | Link

Dwayne Warren


Elmosolyodik csupán, de nem mond semmit. Az ő életéből kimaradt ez az időszak, fiúk helyett seprűjén gyakorolt, vagy tanult, hogy a legjobb lehessen, mindenkit lekörözvén, övé legyen a dicsőség, ami aztán oly hamar vált köddé, hogy újra, és újra késztetést érezzen a bizonyításra. Valójában nem tudta miért akar mindenkinek megfelelni, de az évek alatt lassan kényszerré vált ez benne. Tenni, tenni, soha fel nem adni, és akkor leszel valaki. A Mardekárból kikerülvén azonnal munkába állt, először Egyiptomban ástak, majd hazautaztak és francia vidékeken kutattak. Társai között is első szeretett volna lenni, csakúgy, mint kisdiákként, fiatal felnőttként is erősen élt benne a versenyszellem. Nem volt ideje ismerkedni, az esetleges közeledésben sem hitt, félt hogy eredményeit, kulcsfontosságú gondolatait óhajtja a másik, minden kuszának tűnt, és ördöginek. Mintha nem ő kellett volna a másik nemnek, csak valami, egyetlen darabka belőle. Mindezekre visszagondolva itt, Bogolyfalván nevetésben tör ki, hiszen ezen a helyen nyugalom és remény járja át az embert, többé nem fél a régi rémalakoktól. Elmúlnak.
Az auror a tó közepe felé dobja a kenyérdarabkát, mire a hűtlen jószágok eltűnnek a nő környékéről, és versenyt úszva a finom falatok után erednek. Ő vidáman néz utánuk, hogy az újabb, közeli dobásra ismét megrohamozzák őket a madarak.
- Békés állatok, szeretem, hogy itt vannak - vonja meg vállát, mintha kérdésre felelt volna. Arcvonásaiba derű költözik, tele élettel fordul a belilult orcájú férfihoz. Mikor az elárulja problémáját, hogy miért járt orvosnál, Daphne a szájához kap, és döbbenten szorítja mindkét kezét arcára, kiejtve kezéből a kenyeret.
- Szegény! - kiáltja, de hangja eltorzulva töri magának az utat az ajkakra tapasztott ujjak között. Kékjei óriásira nőnek, testét összehúzza az 'átérzett' fájdalom hatására. Egy pillanat erejéig még a hideg is végigfut karjain. - Elhamarkodottan ítéltem meg magát a szobájában.
Lesüti a szemét, arcáról leereszti kezeit, és az előzőleg leejtett kenyér után nyúl, hogy az egészből egy nagyobb darabot letörve sok kicsire válassza azt szét. Amikor a férfi beszél, ő ránéz, keresi annak tekintetét, de mindhiába. Dwayne nem néz rá, maga elé beszél, mire a nő is visszafordul a tó felé.
- És bátor - egészíti ki az auror szavait, amit azonnal megmagyaráz. - Említettem neki, hogy hozhat bárkit, akiben megbízik, gondoltam itt Milanra, vagy egy barátra, akár magára, de elutasította, egyedül fog jönni. Ez elismerésre ad okot.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 24. 15:17 | Link

Daphne A. LaFonde


A reakcióra az ő szeme is kikerekedik, szinte már rémülten pislog a nőre, mi okozhatta ezt a fajta döbbenetet. Persze, sokkal jobban is odafigyelhetne arra, amit mond: lehet, hogy bizonyos csonttörések, izomszakadások emlegetése neki már-már mindennapos beszédtémák, másokat ájulásig szekálhat vele. Azt pedig végképp nem szeretné, hogy a szőke szépség beboruljon a kacsák közé, elépzelve, mi történt vele.
Még szerencse, hogy ez nem történik meg. Párszor még kíváncsian visszasandít felé, megjegyezne még valamit, de inkább nem teszi, ejti a kivert fogak és hibás megítélés kényelmetlen témáját. Helyette folytatja a dobálózást, fél kézzel, kissl darabos mozdulatokkal.
 - Vagy önfejű - szögezi le könnyedén - Semmibe vesz mindent, amit neki mondok, de hát... ki vagyok én, hogy hallgasson rám? Nem vagyok az apja.
Hangja kissé sérteten morózus, bár ahogy minden más érzelme, ez is hamar elpárolog a felszínről. Bármit mondott eddig a rellonos lánynak, ő mintha igyekezett volna annak teljes ellentétét művelni, mintha egyszerűen egymás ellen játszanának. Cseppet sincs könnyű dolga vele.
 - Csak annyit akartam mondani - folytatja végül, új hangsúllyal -, ne várj el tőle túl sokat. Persze én sem ismerem sokkal jobban, mint te.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 15:44 | Link

Dwayne Warren


Őszinte reakcióján mintha meglepődne a mellette ücsörgő férfi, mire enyhén elpirul, általában visszafogottan viselkedik, most viszont túlságosan jól érzi magát. A Nap, a kacsák, mind jókedvre derítik, és az sem hátrány, hogy Dwayne itt van. Sohasem gondolta volna a rendetlen, szobájában marhasültet ebédelő amerikairól, hogy szabadidejében a tóparton pihen, és a természet szépségeiben gyönyörködik. Fásultnak, és koravénnek tűnt akkor, rápillantva ezekben a percekben viszont egészen zavaros a kép. Daphne összehúzza világos szemöldökeit, és karjára engedve arcát, féloldalasan figyeli a kenyérdobáló aurort.
- Nem csodálkoznék rajta - mondja fintorogva, és családjára gondol. Édesanyja is az volt, minden szülői tiltás ellenére ment hozzá számító apjához, és szülte meg hármukat. Daphne is önfejű fiatal volt, de eszes is, és képes volt meglátni fontos különbségeket dolgok között. Damian, csakúgy, mint apja a kocsmában és a nőkben látja meg a gyönyört, Daphnenak nem egyszer kellett öccse után takarítania a törött üvegeket, vagy elküldeni a családi házban időző hetyke nőcskéket, akiket előző éjjel szedett össze jó kedélyű testvére. - Nálunk senki sem normális.
Ujjai között apró gömbökké gyúrja a testhőjétől átmelegedő kenyérdarabokat, majd feltápászkodva a földről, egészen a tó széléig merészkedik. Ott ismét leguggol, s kezét kinyújtja, úgy várja az egyelőre bizalmatlan kacsákat.
- Ne vegye úgy a szívére, fiatalka még - mosolyog vissza a férfia, nem véve tudomást sértett hangvételéről. - Kevesen vannak ilyen korban, akik hallgatnak a náluk idősebbekre. Maga talán megfogadta a szülei tanácsát?
Nem mondja ki hangosan, de hangjában benne van az él, miszerint rossz gyereknek képzeli Dwayne-t, olyannak, aki szó nélkül ment bandázni, és mindenben benne volt, aminek a vége szidás és verés lett.
- Én semmit nem tudok róla - rázza meg a fejét, de nem szomorú, eltökélt szándéka, hogy ez megváltozzon. - Az orra pisze maradt, és némelyik vonásunk hasonlít, de Ophelia inkább apára ütött. Anya magas nő volt, azt hiszem inkább én örököltem őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 24. 16:16 | Link

Daphne A. LaFonde


 - Te mit tudsz a családról? Apai ágon.
Oldalra billentett fejjel pillant felé. Kezét elveszi az arcától, visszaengedi maga mellé. Az arca még mindig sajog, úgy érzi magát, mint egy csecsemő, akinek most bukkannak ki a fejfogai. Ha egyedül lenne a szobájában még talán különféle tárgyakat is elkezdene rágcsálni ideges kutya módjára, ám most kénytelen megemberelni magát.
Apró információfoszlányai vannak mindössze Ophelia hibbant családjával kapcsolatban. Többet nem bíztak volna rá, talán nem is kellene tudnia, hiszen az ügyben neki semmi köze hozzá. Most is puszta kíváncsiság vezérli, semmi több.
Vállat ránt, hümmög, ahogyan a saját gyerekkorára gondol. Tény, ő is mindent megtett, hogy ellentmondjon otthon, kikerüljön a képzelt nyomás alól. Mennyi balhét okoztak, hányszor sodorták veszélybe magukat... de akkor minden olyan könnyűnek tűnt. Sebezhetetlennek képzelték magukat. Pedig akkoriban is már gyakran, nos, elhagyta a fogait.
 - Auror akar lenni - folytatja végül hirtelen -, de nem kellene. Akiket bántalmaznak gyerekként gyakran vesznek a fejükbe ilyesmit.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 16:58 | Link

Dwayne Warren


Furcsán érinti a kérdés, sokáig bámulja a kenyérre várakozó kacsákat, vagy a tófelszínt, és a szemben álló fákat. Nem tudja mit mondhatna, Cecile azt tanította neki, hogy akiről nem tud jót mondani, arról inkább ne is beszéljen. Ennek ellenére a férfira néz, és szóra nyitja cseresznyeajkait.
- Apa lecsúszott ember volt, aki édesanyámon igyekezett visszamászni a varázslótársadalom krémjébe. Hamar meghalt, nemsokkal anyánk után ment el. A többiekről még ennyit sem tudok, de belőle kiindulva, hát...
Apja nem hagyott mély nyomot benne, kislányként üveg mellett látta, vagy kölcsönökért rimánkodni különböző vendégektől. Nem hiszi, hogy rossz ember volt, csak letért a jó útról, és bemocskolta a LaFonde nevet.
- Szeretnék megválni apám nevétől, és elhagyni a múltat. Majd egyszer az a pillanat is eljön.
Az utolsó összegöngyölt darabot is bedobja a vízbe, majd visszaül a férfi mellé, a távolságot megtartva, nem túl közel hozzá. A hír hallatán elnémul, nem örül neki, félti húgát ettől a szakmától, de erről nem szeretne beszélni.
- Mondja el neki, hogy elhagyhatja azokat a szép fogait, és talán meggondolja magát - mosolyodik el komolytalanul, ám biztos benne, hogy ez a silány érv nem volna elég ahhoz, hogy Ophelia pályatervet módosítson. - Biztosan maga miatt. Az élete része lett, bízik a szavában, felnéz magára, ha nem is apjának, de egészen közeli léleknek gondolhatja a jelenlétét. Hiszen vigyáz rá. Ha valaki törődik velünk, azt megszeretjük, és van, hogy olyanná akarunk válni, mint amilyen ő.
Hosszú haját megigazítja szavai után, bal vállára fésüli a dús sörényt, és ügyes mozdulatokkal fonni kezdi annak végeit. Közben a kacsákat kíséri figyelemmel, ahogyan azok a további falatokat kérik, és körülöttük keringve, hápogva hívják fel magukra a férfi, s nő figyelmét.
- Amíg nálunk élt, addig nem bántotta őt senki - mondja végül, hiszen Dwayne utolsó szavai szíven ütik. - Kellemes légkör uralkodott a házban, semmi okunk nem volt panaszra. Aztán elvitték, és arról az időszakról valószínűleg maga többet tud, mint én.
Utoljára módosította:Daphne A. LaFonde, 2014. március 24. 17:05
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 24. 18:16 | Link

Daphne A. LaFonde

A leírás a férfiról elég sok mindent elmagyaráz. Csak bólogat, ám nem felel semmit, diszkrécióval kezeli az ehhez hasonló információkat. Hogy miért van szüksége erre, legyen a saját, apró titka, de a nőtől mégis könnyebbnek tűnt kérdezni, mint Opheliától. Tény, sokat változott a lányka pozitív irányba és egyre kevesebb alkalom van, hogy a férfi szíve szerint szájba vágná a megjegyzéseiért, a kommunikációjukon még lenne mit javítani.
 - Nem hiszem, hogy a fogai meghatnák. Tényleg... nagyon lila még?
A választól félve kérdezi meg, ismét megtapogatja az arcát, amiről, bár sokat lohadt a duzzanat, mégis különösen érzékeny az érintésre. Magukat a fogakat nem meri kitapintani egyáltalán, nem bízik az ilyesfajta mágiában és valahol tart tőle, hogy iszonyatos agyarakat növesztenek a szájában. Az itteni ispotályban látták el, a magyarokban pedig naná, a legkevésbé sem bízik meg.
A többit némileg megszeppenve hallgatja a többit. Mindig voltak barátai, sőt, az iskolában mondhatjuk, hogy népszerűnek számított, azonban senki sem tekintett rá majdhogynem apaként. Ebből meglehet, semmi sem igaz, mindössze Daphne egy feltevése, a kijelentés azonban kényelmetlen feszengésre készteti.
Nem jó, inkább aggasztó érzés ez.
 - Nem tudok semmi konkrétat. De talán jobb is - a kacsák hápogása végül meghatja, így újabb kenyeret dob közéjük - És most hogy tervezed, magadhoz veszed vagy valami?
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 20:36 | Link

Dwayne Warren


Közelebb hajol a fájó archoz, hogy minden szögből megnézhesse a csúnyán belilult, néhol már feketének tűnő orcát.
- Ugyan, katonadolog - legyint biztató mosollyal, remélve, hogy saját arcára nem ül ki a féltés, és aggodalom, majd visszahúzódik és onnan nézi tovább az aurort. Jelleméből adódóan legszívesebben az egész világot átölelné, és megoldaná mindenki problémáját, meggyógyítaná az összes beteget, és időt, s energiát nem kímélve dolgozna a jóért. Saját élete keményebb dió, s bár megtesz mindent azért, hogy az összes helyzetből kihozza a maximumot, néha őt is eléri a felemésztő kudarc.
- Még nincs hely, ahová jöhetne - rázza meg a fejét, és egy falat kenyeret vesz fogai közé. Amíg azt komótosan rágcsálja, csak maga elé néz, végül egész testével elfordul a víztől, hogy szavait egészen Dwayne-nek tudja mondani. - Egyelőre egy kis szobát bérlek Bérczeséknél, és közben kiadó házat keresek a faluban. Ha a későbbiek során szeretne hozzám költözni, természetesen fent tartom számára a lehetőséget. Őszintén szólva nagyon szeretném, hogy együtt éljünk, és lassan bepótoljuk az elvesztett időt. Amúgy sem jó a folytonos egyedüllét.
Franciaországban egy apró lakást birtokol, amit saját ízlésének megfelelően rendezett be, tévével és CD-lejátszóval, amit esténként bekapcsolva kedvenc dallamait hallgathatja. A régi Poésy-Piaf kúriában öccse és Cecile él, oda Daphne már csak nagy ritkán tér haza. Damian hiába okos férfi, sorban játssza el az élettől kapott lehetőségeit, és napról napra jobban hasonlít a LaFonde nevet viselő férfi tagokra, ami az igyekvő nőt sokszor a sírba viszi. Hiába igyekszik, építi testvérének a kapcsolatot, állást néz, és pénzt ad neki, a húszas évei elején járó bohó francia mit sem törődve másokkal habzsolja az életet. Egyszer élünk, nem? mondja oly sokszor, amire a nő már nem tud mit felelni.
- Szeret itt élni? - kérdezi a fájós fogú aurortól, és a kenyér közepéből kicsíp egy puha részt. Azt jóízűen eszegeti meg, lassan kezd éhes lenni, ilyenkor igazi kincs az emberiség legnagyobb találmánya. Míg a választ várja, a hápogó társaságnak is szorgalmasan dobja az összegurigázott darabokat, ne maradjanak ők sem éhen. A kiskacsák őrültek módjára veszekszenek az ételen, míg a nagyobbak egymással vannak elfoglalva. Daphne felnevet az aranyos madarakon, hogy végül ismét visszapillantson a férfira.
Utoljára módosította:Daphne A. LaFonde, 2014. március 24. 20:38
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 26. 19:26 | Link

Daphne A. LaFonde

Lassacskán feldolgozza az arcában lüktető, tompa fájdalmat, igyekszik nem figyelembe venni. Sokkal rosszabb is volt elvégre, ez inkább apró, idegesítő és kellemetlen nyomás, mintha órák óta szúnyogok zümmögnének a füle mellett. Aprót elmosolyodik, amikor Daphne is biztosítja afelől, ezzel a halálos sérüléssel is életben fog maradni, a háta mögött a kezeivel támasztva magát néz ismét a napba.
   -  Biztosan szívesem megy majd. A rellonosok az alagsorban laknak. Érted... lenn a pincében. Tiszta penész meg bűz minden, néha kiönt arrafelé valami vécé és akkor áh... embertelen, nem is értem, hogy engedhetik ezt. Furcsa ez az ország.
Összeszorítja a szemeit addig, amíg látóterében fénylő, vörösessárga foltok kezdenek táncolni körbe-körbe. Nem egy hős lovag, pláne nem gyermekvédelmi kirendelt, azonban ezek az apróságok az ő szemét is szúrják, csoda, hogy másokét egyáltalán nem. Még a saját hazájában is elképzelhetetlen lenne, hogy több tucat fiatalt koedukált hálókban helyezzenek el egy koszos pincében, felnőtt felügyelek hiányával. Arról már szót sem ejtene, hogy a házak szerinti rendezés a szemében már-már a rasszizmus határát súrolgatja.
   -  Nem igazán - vallja be végül a szemét dörzsölgetve - Furcsa ez a nyelv. Nem értek itt semmit. Furcsa dolgokat is esznek. Olyan... mások.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 26. 20:04 | Link

Dwayne Warren


Elmosolyodik. A kacsák oly követelődzőn veszik őket körül, hogy nem bírja megállni, muszáj újabb és újabb darabokat törnie a kenyérből, míg végül annak már csak csücske marad a zacskóban. Míg hallgatja Dwayne szavait kiveszi és kettétöri azt, hogy a nagyobbik részt kedvesen odanyújtsa társaságának.
Sajátját kezei között tartja, s úgy bújik meg a pinceházon járó gondolataiban.
- Furcsa bizony - bólint a kacsaelemózsiát fixírozva. Még nem szokta meg az anyaországát követő apró falut, ahol egyelőre még lakhelye sincs. Szálláshelyét szálláshelyre fogja cserélni, marseille-i otthona helyett más tulajdonában fog bérlőként meghúzódni. Úgy érzi, hogy amiért eddig kemény munkával dolgozott meg, most az életében mind hiábavaló fejezetekként hullanak porba. Albérlő lesz egy aprócska varázsfaluban, ahol nem ismer senkit. Szíve motorja után vágyódik, szeretné hallani annak kemény hangját, és érezni a benzin átható illatát. Csizmát és bőrszerelést szeretne húzni, bukósisakba bujtatni szőke tincseit, és szelni a francia utakat. Olyankor mindent elfelejt, talán még az életről is megfeledkezik. Nincs más, csupán a sebesség, a száguldás szabadsága, a betonon összefolyó felezővonal, és a világot megváltó tervei. Segít Damianon, és visszafizeti Cecile-nek az összes rájuk áldozott centjét. Helyrehozza az Opheliával történteket, és forradalmasítja az ereklyekutatók munkáját. Boldogságot hoz az emberiségre, ezután soha többé nem ülnek majd hajléktalanok a házak tövében. És akkor, ott, talán véget érhet a létező világörökség. A motoron megszűnik Daphne-nak lenni, egybeolvad járművével, és erős férfiakat meghazudtolva vezeti azt. Törékeny testén megfeszülnek az izmok, mindenre képessé válik.
Gondolataiból az auror szavaira ébred fel, és elpirulva pillant fel rá. Szeretne bocsánatot kérni tiszteletlensége miatt, helyette azonban inkább a kacsák felé fordítja fejét, és odaadja nekik az utolsó falatokat is.
- Nehéz nyelv - neveti el magát a férfi halvány kirohanására, majd egy kósza pillanatra saját nyelvtanulására gondol. Nem volt egyszerű. - És szeretné megtanulni? Ilyen környezetben nem volna túl nehéz. Az ételeik közül én nagyon szeretem a töltött káposztát, nem egyszer volt alkalmam megkóstolni, és biztosíthatom, hogy nagyszerű étel.
A káposzta megemlítése közben gyomortájékát korgó-morgó hangok hagyják el, mire ő kezeit hirtelen tapasztja éhes hasára. Arca kipirosodik, de szája szélébe mosoly költözik, hiszen nem hiszi, hogy pont ezt a férfit zavarná egy korgó gyomor hangai.
- Kell nekem finom falatokról beszélnem...
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 27. 17:49 | Link

Daphne A. LaFonde


   -  Nem vagyok egy... nyelvtanuló zseni... nem hiszem, hogy menne.
A nőről elkapva a tekintetét, nagyon lassan közli ezt a parányit talán elferdített tényt. Soha, még csak futólag sem gondolkodott nyelvtanuláson, elboldogult az angollal, más pedig egyszerűen még csak nem is érdekli. Különben pedig elég valószínűtlen, hogy lenne esze és kitartása egy ilyesfajta feladathoz: magában örül, hogy írni-olvasni egyszer megtanították az anyanyelvén, ennél többre pedig nem is hiszi, hogy képes. Osztja az édesapja véleményét, miszerint két fivérével együtt egyetlen fél észen osztoznak és abban sem biztos, övé a legnagyobb darabja.
Átveszi a kenyeret, kisebb darabkákat morzsol belőle, egyszerre többet dobva a madarak közé. Ha pedig Daphne nem hívná fel rá a figyelmét, még csak fel sem tűnne ez az apró, bocsánatos malőr. Ugyan már, tudja egyáltalán, ki mellett ül? Dwayne cseppet, köszönőviszonyban sem áll a legtöbb udvariassági formával, pedig igyekszik ő, ám ez a piszokkal ellentétben nem tapad meg rajta könnyedén. Haladásnak könyveli el mindenesetre, hogy a kés és villa szakszerű használatába kezd egyre inkább belejönni, lassan egy félálomban lévő négyéves szintjét is üti.
   -  Szívesen meghívlak valamire, ha gondolod - fejével a falu felé bök - Bár nekem nem szabadna ennem csak ilyen pépes vackot még egy ideig...
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 27. 19:47 | Link

Dwayne Warren


Tekintetében érdeklődés csillan, ahogy csendben figyeli az aurort. Lábait felhúzza, hogy térdeit átölelve élvezhesse a jelent. Miután elfogy a kenyér, és Dwayne is a tóba veti az utolsó morzsadarabkákat, a kacsák hátat fordítanak nekik, és a vízfelszínen hullámokat idézve úsznak távolabb tőlük. Daphne szereti a nyelveket, bár ő sem a nyelvkurzusok legjobbjaként szerepelt, mégis élvezettel töltötte el a tanulás legtöbb perce. Annak ellenére, hogy kedveli az állandóságot, a megszokást és a biztos pontokat, szívesen fordítja arcát az új felé, és ismerkedik meg addig nem látott tájakkal, melyek legtöbbje furcsa, nehéz nyelvekkel párosul.
- Minden csak elhatározás kérdése - könnyedén vonja meg vállait. Nem szeretné győzködni a férfit, hiszen nem ismeri őt, így nem tudhatja, hogy milyen képességei vannak, azonfelül pedig milyen az időbeosztása, egyáltalán belefér-e elfoglaltnak tűnő életébe az olyan luxus, mint a nyelvtanulás.
Tudja, hogy egy idő után ragadni fog a marhasültet kézzel-lábbal evő férfire is néhány magyar kifejezés, amit még akkor sem kerülhet el, ha egész évben a szobájában ül. Végzetszerű egy magyar iskolában, ahol az embert körbeveszik az anyanyelvi beszélők, és harsogó szavaik úgy törik át az idegen koponyáját, hogy az tehetetlenül fárad bele estére zsongó, fájón megtelt fejébe.
Ujjával a földbe rajzol, a porban ide-oda húzza ujjbegyét, s közben hol mozdulatait, hol a távolban zsibongó kacsacsapatot figyeli.
- Ha van ideje - fordítja arcát Dwayne irányába elfogadva a szíves meghívást, majd szomorúan elhúzza ajkait, mikor a férfi továbbfűzi mondandóját. - Nem tudom hol tudnánk magának pépes vackot szerezni, de úgy, hogy nem eszik velem, én se tudnék jóízűen megebédelni.
Lesüti szemeit, halványan talán bele is vörösödik két orcája az előző szavakba, mire elfordul, s tüstént feláll a földről. Arrébb lép párat, hogy ruháját és kezét leporolva a kosz ne a férfi felé szálljon.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. március 27. 20:10 | Link

Daphne A. LaFonde


   -  Ez már régen nem elhatározás.
Ő is vállat von, bár nem olyan egyszerűen, sokkal darabosabb mozdulattal. Valójában a kulcscsontja is eléggé sajog, ám arra csak apró hajszálrepedések törtek, különösebb ellátást nem igényel. Még mindig a fogai aggasztják leginkább, bár nem emlékszik, talán már egy sem az a jelenlegiek közül, amiket a természet adományozott neki. Mégis, ő férfi, a férfinek étel kell, így azonban abból csak limitált mennyiséget kaphat, legalább még egy napon át. Nem fogja kibírni. De nem ám. Kizárt.
   -  Semmim sincs, csak időm.
Ő is feltápászkodik, nagyjából lesöpri a nadrágjára szóródott fűszálakat és port, bár ez sem sokat segít a ruhadarab állapotán. Mióta a manókat néhány kínos eset okán kitiltotta a szobájából a mosások is eléggé megritkultak, az pedig, hogy nincs anyaként/feleségként funkcionáló nőnemű emberszabású az életében csak rontott az egyébként is kaotikus helyzetén. Mindegy is.
   -  Valahol biztos adnak nekem bébiételt vagy valami.
Hiányos fogsorral vigyorog, hisz' nem is tehet mást. Azért reméli vele tart a nő, nincs is annál szomorúbb, mint mikor egyedül kell ennie - zsinórban negyedjére a héten.

Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 27. 21:11 | Link

Viszlát, Dwayne! Viszlát, kacsák! - zárás


Nem tudja eldönteni, hogy mit lát a mellette támaszkodó férfi arcán. Fáj annak válla, fáj az arca, fájnak a fogai, úgy ül ott, mintha az utolsó segélykiáltások után meghalni tért volna ki a kis tó mellé. Daphne sokáig mered az elszíneződött arcra, majd ismét lehajtja fejét, hogy a földön köröző ujjbegye nyomát pásztázhassa. Eddig békésnek érzékelte a közös perceket, ám amikor az auror újfent megszólal, kijelentése lavinát indít el a fiatal nőben. Semmit nem tud a másikról, egyetlen biztos információt sem, csupán száraz morzsái vannak, amelyekkel egyelőre tehetetlen.
- Kitűnő, mert jelenleg én sem szolgálhatok mással, mint napi huszonnégy szabad órával - feleli halvány mosollyal, míg nézi a magát poroló embert. Koszos. Szívesen segítene ezen az állapoton, egyetlen mozdulatába kerülne, de nem teszi. Nincs szüksége még egy olyan, vagy hasonló pillantásra, mint amit az auror szobájában kapott némi rendrakás, és polctisztítás után. Majd ő jelzi, ha segítséget szeretne kérni, és az sem biztos, hogy az elsődlegesen neki szólna gondjáról.
Dwayne elmosolyodik, mire a szőke haját hátradobó nő oldalra billenti fejét, és együtt érzően viszonozza annak mosolyát.
- Keresünk valami finomat, jöjjön - jelenti ki, és megvárva míg a mindenében fájó férfi csatlakozik hozzá, annak tempójához lassulva indulnak el a falu irányába. Csendesen telik sétájuk, úgy tűnik mindketten elégedettek azzal, hogy nem szószátyár társaságba botlottak. A falu egy kicsiny vendéglőjében találnak krumplipürét, amihez bár most nem járhat marhasült, mégis jólesőn fogyasztják azt el.
Motorra kell ülnie. Szüksége van az önkívületre, olyan erővel érzi a késztetést, olyan súllyal telepszik rá lelkére a vágy, aminek képtelen ellenállni. Mihamarabb haza kell utaznia, hogy motoros ruháját felöltve sebességbe kapcsolhasson.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa