A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
|
|
|
Blaise és Tesó *-* <3- Na, már csak egy kicsit maradj úgy- nézek könyörgőn Milanra, miközben kezemben a ceruza szinte meg sem áll. Úgy döntöttem, ma olyat mutatok neki, amit még nem, sőt senkinek, és hogy őszinte legyek, el is szoktam ettől a tevékenységtől, de most szép az idő, jó a kedvem – már amennyire az jó tud lenni, ilyen viharhullámok közepette-, és a tóban kacsák is vannak. Először látom így, és akkor is haza fogok vinni egyet, ha a rellonos megint azt mondja, hülye vagyok. De hát olyan kis cukik. - Na, kész- vigyorogva jelentem ki, már-már ünnepélyes hangnemben, bár szerintem ő jobban fog örülni ennek a ténynek, hisz órák óta kellett egy helyben állnia, de hát na, a végeredményért megérte. Kiveszem a hajamból a gumit, mert amúgy idegesít, hogy össze van kötve. Komolyan nem vettem észre, mikor sokasodott meg itt az emberek száma, így most őszinte pislogással meredek körbe, majd letéve a mappát, felállok, odasétálok Blaisehez, és átkarolva a nyakát, csókolom meg. Belegondolva, tényleg hiányzott, hogy ezt tegyem, és most, hogy ő is tudja rólam azt, amit akkor rejtegettem előle, minden gond nélkül élvezhetem ki a perceket. Hülye voltam, mondjuk ez nem újdonság, viszont tény, túl elhamarkodottan döntöttem helyette is, bele se gondolva abba, hogy ezzel neki fájdalmat okozhatok. - Megnézed?- biccentek a fejemmel a mappa felé, bár már nem is annyira magabiztosan, ha rajzolgatásba kezdek, nem nagyon mutatom meg senkinek. - Jujj nézd már…. Vigyük haza- dobódok fel, és futok a kis kacsához, aki épp most evickél ki a vízből. Igen, ez határozottan egy rellonos, kezdő pszichopatára vall, de tojok én rá. kép
|
|
|
Ophelia LaFonde Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. március 20. 16:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256063#post256063][b]Ophelia LaFonde - 2014.03.20. 16:53[/b][/url] Blaise és Tesó *-* <3- Na, már csak egy kicsit maradj úgy- nézek könyörgőn Milanra, miközben kezemben a ceruza szinte meg sem áll. Úgy döntöttem, ma olyat mutatok neki, amit még nem, sőt senkinek, és hogy őszinte legyek, el is szoktam ettől a tevékenységtől, de most szép az idő, jó a kedvem – már amennyire az jó tud lenni, ilyen viharhullámok közepette-, és a tóban kacsák is vannak. Először látom így, és akkor is haza fogok vinni egyet, ha a rellonos megint azt mondja, hülye vagyok. De hát olyan kis cukik. - Na, kész- vigyorogva jelentem ki, már-már ünnepélyes hangnemben, bár szerintem ő jobban fog örülni ennek a ténynek, hisz órák óta kellett egy helyben állnia, de hát na, a végeredményért megérte. Kiveszem a hajamból a gumit, mert amúgy idegesít, hogy össze van kötve. Komolyan nem vettem észre, mikor sokasodott meg itt az emberek száma, így most őszinte pislogással meredek körbe, majd letéve a mappát, felállok, odasétálok Blaisehez, és átkarolva a nyakát, csókolom meg. Belegondolva, tényleg hiányzott, hogy ezt tegyem, és most, hogy ő is tudja rólam azt, amit akkor rejtegettem előle, minden gond nélkül élvezhetem ki a perceket. Hülye voltam, mondjuk ez nem újdonság, viszont tény, túl elhamarkodottan döntöttem helyette is, bele se gondolva abba, hogy ezzel neki fájdalmat okozhatok. - Megnézed?- biccentek a fejemmel a mappa felé, bár már nem is annyira magabiztosan, ha rajzolgatásba kezdek, nem nagyon mutatom meg senkinek. - Jujj nézd már…. Vigyük haza- dobódok fel, és futok a kis kacsához, aki épp most evickél ki a vízből. Igen, ez határozottan egy rellonos, kezdő pszichopatára vall, de tojok én rá. kép
|
|
|
|
Milan Blaise Felagund INAKTÍV
FelaFia offline RPG hsz: 50 Összes hsz: 265
|
Írta: 2014. március 20. 17:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256089#post256089][b]Milan Blaise Felagund - 2014.03.20. 17:36[/b][/url] LaFonde családocskaEddig nem nagyon értette, mi az, ha valakinek elgémberednek a végtagjai, hiszen ő tanulás közben is mindig mozgatja mindenét. Nem az a fegyelmezetten ülő diák, még akkor sem, ha jellemében amúgy igen. Elég ellentétes, és rengeteg benne a disszonancia, de hát így kell szeretni, és a jelekből van, aki megteszi, ráadásul olyan, akit ő is szeret, így ez mondhatjuk, hogy egy jó kör volt. Engedelmesen, bár igen türelmetlenül áll, a lábait már alig érzi, és a háta valami csoda, ahogy húzódik, és könyörög, hogy egyenesedjen ki. - Remélem akkor is engem választasz, amikor az egyhelyben görnyedéstől púpos leszek, mint Quasimodo. Jó, ennyire nem vészes a helyzet, de hatalmasat nyújtózkodik, amikor végre engedélyt kap rá, hogy kiegyenesedjen. Nincs is ennél jobb! Leszámítva persze azt a csókot, amit a lánytól kap, és ami miatt akaratlanul is megjelenik egy kis félmosoly a szája szegletében. Szörnyen gyűlölte a percet, amikor a rellon előtti részen összefutottak, ám mégis az indította el azt, hogy ismét egymás mellett kössenek ki, amiért viszony nem tud eléggé hálás lenni a sorsnak. A keze – bár ujjait összeforrasztották – még mindig fáj egy kicsit, de egyáltalán nem bánja, hiszen, ha rá gondol, csak a szükséges áldozatot látja. Végül is, a lányba nem is tett kárt, vissza is kapta, így aztán egy szava se lehet a dologgal kapcsolatban. - Ha már ennyi álltam érte… Meg amúgy is, simán csak érdekli, hogy mit alkotott, és persze akkor is tetszene neki, ha egy túl nagy fejű pálcikaember lenne, embertelenül nagy sálban. Ez a sál amúgy is csak egy vicces szülinapi ajándék volt, még fiatalabb korában, viszont most, hogy előkerült, sikeresen emlékeztette arra, hogy fel kéne keresnie régi barátját, aki azóta már házas, sőt gyermeke is született. Jó lenne kicsit felidézni a múltat és szívesen meghallgatja a jelent is, hiszen a helyzetük nagyjából egyforma, már ami a lányokat illeti. - Azta… ha egyszer egy csapat gyilkos kedvű alak miatt le kell lépnünk, csakis napos országba megyünk. Te kiülsz embereket rajzolni, én meg nevelem majd otthon a magánhadseregünket. Ezért komolyan kérhetnél pénzt. Tegnap este amúgy is elgondolkozott ezen a lehetőségen, mármint mi lesz, ha tényleg valami nagyobb zűrbe keverednek, és mondjuk menni kell. Ő csak ahhoz ért, amit eddig csinált, és nem biztos, hogy egy másik minisztérium, pusztán a munkaerő piac pangása miatt, nem szólna ennek, hogy amúgy náluk van, szóval itt az ideje, hogy legalább sárkány szelídítőnek betanuljon valamelyik cirkuszhoz. - Nem hiszem, hogy a mamája örülne neki. Nagyon más így a lány, de érződik rajta, hogy felszabadultabb, mintha hatalmas tehertől szabadult volna meg, és valóban így van, hiszen amit elmondott neki, az nem egy egyszerű dolog, de hálás érte, hogy ezzel együtt megfontolta és élt az újrakezdés lehetőségével. így most jobb mind a kettejüknek. Ami viszont kevésbé kecsegtető, hogy elkezdett mindenkit máshogy nézni. Elkezdett azon gondolkozni, hogy kinek mi járhat a fejében, ha Opheliára néz vagy gondol. Persze, itt most nem a férfias gondolatokra kíváncsi, azokat jobb, ha nem tudja, hiszen Ophelia igen szép lány, de azt, ha valaki ártani akar neki, egyszerűen tudni akarja. Tekintetét a lányról egy ideje már elfordította, a sálat levéve ugyanis megakadt a szeme egy szőke hajú nőn, aki feléjük néz. Már akkor is látta, amikor a lány megcsókolta, ám azt a pillantást betudta a csóknak. Most azonban valami más, valami nyugtalan lett úrrá rajta. Ösztönösen közelebb lép a lányhoz, aki a kacskákkal van elfoglalva, és finoman megtapintja a pálcáját is. Hiába jobb a méregkeverésbe, mint az átkokba, mégse mondhatja neki, hogy "várj kérlek, amíg elkészül a méreg”, mert simán szembe röhögi a másik. A legkellemetlenebb pedig, hogy ezt a nőt már látta, vagy ha nem is magát a nőt, akkor valakit, akinek a vonásai megegyeznek az ő legtöbb vonásával. A felismerés, hogy nem ismeretlen számára az arc kellemetlen, és gondolkodóba ejtő, hiszen fogalma sincs, ki is lehet pontosan, és mikor történt meg az ominózus találkozás. A válasz pedig majdnem kiégeti a retináját, olyan közel van, és gondolt is rá, az elsők között, hiszen ő is Opheliához hasonlította a vonzó teremtést, azonban az agya ezt az információt hátrébb csúsztatta, és mégis, emiatt még kellemetlenebb a helyzet. Próbálja elszakítani a tekintetét a nőtől, és inkább a szőke lány felé figyel, mielőtt még kap egy hatalmas pofont azért, mert egy másik nőt néz. Kezd kialakulni az üldözési mániája. - Ugye tudod, hogy a szobatársaid kivágnának, ha a fürdőkádból kacsaúsztatót csinálnál?
|
|
|
|
Daphne A. LaFonde Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. március 20. 18:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256126#post256126][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.20. 18:06[/b][/url] Húgi és kedvese, Milan A faluban még mindig nem nézett körbe, főleg nem házak után járt szabad perceiben. Egyelőre megfelelt neki az áporodott levegőjű szállodai szobája is, ahová visszahúzódhatott éjjelente, vagy kora délelőtt a reggeli futás után. Minden napot edzéssel indít, szeret mozogni, főleg futni, hiszen olyankor minden dolgot, s helyzetet annak pontos képében át tud látni. A mai edzés során a közeli tóhoz sietett, kocogásából egyre gyorsabb ütemet követelt meg magától, ahogy húga járt fejében, az elmúlt napok, az a különös auror, az egész felfoghatatlan, megemészthetetlen helyzet. Úgy tűnt megoldódik körülöttük minden, történetük mesés véget ér, de sajnos nem várt csodát Opheliától, aki bizonyára értetlenül fog állni az eset előtt. Némán, ritmikusan szedve a levegőt szaladt, combjai és vádlijai égtek, karján az izom megfeszült a tempótól. Haja egyszerű copfban ütődött léptei ütemére hátának, ő pedig erősen koncentrált az előttük álló akadályokra. Neki is nehéz lesz, de a legrosszabb nem rá vár. Tartott attól, hogy elöntik majd az érzelmei, ha szembesül régen látott, de sohasem feledett testvérével, ám ez csak a jéghegy csúcsa volt. A tóhoz egy közeli fa tövénél áll meg egy pillanatra, hogy térdeire hajolva kifújja magát, de amint felpillant, és a boldogan úszkáló kacsák felé néz, különös emlékképek villannak lelki szemei elé, ahogy meglátja húgát. Fiúval van, boldognak tűnik, legalábbis a csókból, amit elcsíp, erre következtet. Nagyot nyel a felismerésre, nem várt pillanat ez, ami felkészületlenül éri. Sokáig meredten bámulja a fiatalokat, még az sem zavarja, hogy az Opheliát ölelő fiú is észreveszi őt, és sokáig az ő irányába sandít. Dübörgő szívvel hajol le, hogy cipőfűzőit újrakösse, melegítőnadrágját, és annak pulóverrészét megigazítsa magán, végül végigsimítson kókuszillatú haján. Húzza az időt, hiszen oly sokat várt erre a találkozásra, hogy most hirtelen nem is tudja miképpen reagáljon. Zavarja meg a fiatal párt ezzel a hírrel? Erőt vesz magán lassan, miközben lenyújtja fáradt tagjait, közben csupa buta megszólító mondatot generál fejében. Képtelennek érzi magát erre, talán jobb lett volna átesniük ezen Dwayne-nél, és akkor most nem kellene egy fa mellett azon morfondíroznia, hogy hogyan szólítsa meg egyetlen húgát. Léptei és testtartása egyaránt határozott, úgy megy a romantikázó páros felé, mintha a világ legtermészetesebb dolgára készülne. Ophelia semmit nem vesztett szőkeségéből, és ez mosolyra készteti Daphnet, de egyelőre csak testvére hátát látja, így pisze orráról, s gyönyörű kék szemeiről még nem tud véleményt formálni. - Szervusztok - köszön halkan, nem messze tőlük, Ophelia háta mögött állva. Amikor ránéznek a megszólítottak, ő elmosolyodik, és reszkető kezekkel mutatkozik be. - Daphne Amelie LaFonde a nevem, a nővéred vagyok. Emlékezz rám! Emlékezned kell rám, kérlek emlékezz rám... Gondolatai a régmúlton járnak, mosolya keserédes, de őszinte. Annyi mindent ha nem is, de Ophelia első gyermekéveit közösen, nagy boldogságban élték meg. Hát eljött a pillanat, itt vannak, együtt, újra látja húgát, aki édes kisdedből tinédzserré nőtte ki magát.
|
|
|
|
Ophelia LaFonde Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. március 20. 19:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256202#post256202][b]Ophelia LaFonde - 2014.03.20. 19:00[/b][/url] Találka - Túldramatizálod- legyintek vigyorogva, persze azért kicsit megsajnálom szegényt, elvégre én se szívesen állnék egy helyben, úgy, hogy valaki megmoccanni se hagy. Sőt az is csoda, hogy most nyugton bírok ülni a fenekemen, bár, van ami leköt, ilyenkor azért egy fokkal könnyebb. Élvezem ezt az időt, se túl meleg, és a szellő is csak langyosan fúj. Az emberek arcán meg látszik, hogy nekik is tetszik ez, mintha boldogabbak lennének, bár sose hittem abban, hogy ehhez bármi köze van az időjárásnak, lehet meg kéne fontolnom eztán. - Jó, valóságos hős vagy. Én tuti nem bírtam volna- bújok oda hozzá, ha már egyszer megtehetem, aztán mégis félszeg mozdulattal nyújtom neki a mappát, had lássa a remekművem. Anno, a nevelésem részéhez tartozott, hogy elsajátítsam az ilyen, és hasonló baromságokat, azért a balett tudásommal mégse fogok nagyzolni, főleg mert az órák helyett inkább krav magát tanultam, mert annak mégis több hasznát veszem. Legalább is akkor így gondoltam, most meg felváltotta ezt sok más. - Nem lesz semmi ilyen…. Dwaynel megoldjuk, oké? És akkor se fogok ráhatás miatt költözni, majd akkor, ha én akarom úgy- komorulok el egy pillanatra, mert nem tetszik a kép, amit felvázolt, de látok rá esélyt, vagyis biztos ezt tenném, ha nem lennék olyan makacs, mint amilyen. Nem a megfutamodásomról vagyok híres, azt hiszem. De aztán már szinte fel se fogom a szavakat, amiket hozzám intéznek, tökéletesen lefoglal Donald látványa. Igen, elnevezem, mert úgyis az enyém lesz. - Hát majd tartom Vandánál, vagy Dwaynel, vagy…. mondd csak, neked mekkora a fürdőszobád?- tekintek fel rá, vigyorogva, mégis könyörgő szemekkel. Oké, a Szanatórium tényleg hemzseg, még így is, hogy Kowai felszívódott, hála a jó égnek, szóval ott kilőve, plusz Hero szerintem nem nézné jó szemmel az új játszótársát, Gömbiről nem is beszélve. - Mi az, mit nézel?- most már én is felegyenesedek, hogy Blaise tekintetét követve, keressem azt, ő mit talál érdekesnek. Egyből elfog a rossz érzés, mikor a nő közeledni kezd, bizalmatlanul mérem végig, egyre közelebb araszolva páromhoz, de szerintem ez a mozdulat öntudatlan. Felvont szemöldökkel tekintek, hol a nőre, hol a kinyújtott kézre, kivételesen tökre nem tudom ezt a jelenséget hová tenni. - Aha klassz, de szerintem célt tévesztett, nekem nincs testvérem- vonok is vállat egyből, majd még mindig a kis kacsát fogva masírozok a tó partra, hogy beleengedhessem a vízbe, hogy aztán had menjen a többiekhez. Ó, drága keresztapám, meg az ő húzásai, mit hihetett? Pont a trutyi kellős közepén lejt be valaki, aki azt állítja, hogy a nővérem, én meg majd örömkönnyek közepette vetem magam a nyakába? Jesszus, Pierre ezt tényleg komolyan gondolta?
|
|
|
|
Milan Blaise Felagund INAKTÍV
FelaFia offline RPG hsz: 50 Összes hsz: 265
|
Írta: 2014. március 20. 21:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256395#post256395][b]Milan Blaise Felagund - 2014.03.20. 21:19[/b][/url] Szépséges LaFonde lányok- Hát igen, egy valódi csoda vagyok. Ilyet még egyet nem találsz. Nagyon helyes, hogy még bújik is, ekkora áldozatot hozni valakiért, na ilyet még biztosan nem tett. Nem is nagyon akar, maximum a lányért. A kezében tartva a mappát, pimasz mosoly húzódik az arcára, majd lepillantva rá, nyom egy puszit a fejére. - Szerintem legközelebb csak a sál legyen rajtam. Olyan jól áll. A férfi említésére kicsit jobban öleli. Ösztönös reakció, de nem tehet róla. Nem bízik meg benne, pedig lehet jobb lenne, épp csak annyira, hogy ne aggodalmaskodjon mindig, amikor Ophelia vele van. A férfi csak nem akarhat neki rosszat, ha a lány ennyire megbízik benne. Valószínű, hogy a fiúnak különben is magával a férfi nem jelenlétével van jelenleg problémája. - Itt maradnál amúgy? Mármint ezen a helyen, vagy inkább elköltöznél valahova messzebb? Nem tudja, hogy miért kérdezi, nincs semmi konkrét terve, csak érdeklődik. Végzősként lassan el kell köteleződnie, és itt már beszélgetett a főnökkel, aki egy igen kemény, de tisztességes ember, hiszen elmondta, hogy van lehetőség az elhelyezkedésre, de azt is elmondta, hogy hosszú út vezet a jobb állásokhoz, persze van, aki előbb jut fel, de ez a ritkább. Még csak érdeklődött, régebben, semmi sem biztos, de nem árt gondolkozni a dolgokon, ha már megkapták ezt a második esélyt. - Óóó… nem is láttad még az új szobám. Nem olyan nagy, egy kacsával nem tudok osztozni, de ha gondolod, vetetek egy házat a kacsához. Azt szeretné ő látni, ahogy odaáll a szülei elé, és elmeséli nekik, hogy Ophelia megkedvelt egy kacsát, ezért gyorsan kéne venni egy házat Bogolyfalván, és oda beköltöztetni a kacsát, ők meg vállalják, hogy néha kihozzák a tóra. Valószínűleg a szülei azonnal veszik a kabátjukat és elmennek megvenni azt a házat, amit a kiskacsának kinéznek. - Nem tudom, csak olyan…ismerős… Nincs az a pénz, amiért azt mondaná, hogy „annyira hasonlít rád”, mert még a végén a lány megnyúzná azért, mert itt van mellette, erre más nőt néz és azt mondja, csak azért nézi, mert rá hasonlít. A legbénább duma, szóval érezhetően igaz. A közelebb húzódó lány derekát átölelve biztosítja, hogy itt van vele. Aztán a nő bemutatkozik, és leesik az álla. Szíves mondaná, hogy ő megmondta, hogy rá hasonlít, de mivel nem mondta, így csak áll némán, figyelve párja reakcióját, és egy kicsit se meglepődik meg, amikor a lány inkább a kacsákat választja. Ő azonban előre lép kicsit, és viszonozza a kézfogást. - Milan Blaise Felagund vagyok. Örvendek. Megkérdezhetem, hogy hány testvérére számíthatunk még? Ő maga is hasonlót gondol, pont most, túl képtelen az egész helyzet. Itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel. Arról tudna, ha Opheliának lenne testvére, de mivel a lány se tudott róla, ez most nagyon furcsa helyzet. Kezeit a zsebébe téve hol Opheliára, hol a környékre, hol az előtte állóra pillant. Jobb lenne visszaindulni a kastélyba, vagy valahova, ahol védve vannak. - Nagyon hasonlítasz rá, de ez nem elég, a húgom is hasonlít rá, mégsem rokonok, ennél azért több kellene. Valami bizonyíték, meg magyarázat, hogy miként lehet valakinek testvére, ha ő maga sem emlékszik rá.
|
|
|
|
Daphne A. LaFonde Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. március 21. 18:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256657#post256657][b]Daphne A. LaFonde - 2014.03.21. 18:19[/b][/url] Húgi és kedvese, Milan Igen, mondhatni valami ilyesmire számított. Nem fektetett a lehetséges első találkozás elé nagy elvárásokat, és az, hogy ez most véletlenül történt meg, a kezdeti testét körbeölelő reszketés után hamarosan nyugalom járja át részeit. Ophelia szemei mit sem változtak, és hogy ebben a pillanatban inkább a kacsát választja helyette, nem tűnik bűnnek. - Semmi baj - suttogja maga elé, majd a hozzálépő fiatalemberre pillant. Az bemutatkozik, és kezet fog vele, amire tiszteletteljesen biccent, s közben figyelemmel hallgatja szavait. - Kedves Milan, ugye szólíthatlak így? Nem szeretném neked bizonygatni, hogy LaFonde vagyok, és hogy közöm van a húgomhoz. Ha nem haragszol, utána megyek, mert találtam módot arra, hogy megmutathassam neki: testvérek vagyunk. Kérdésedre, hogy megfelelő válasszal éljek, van egy bátyja is, de ő nincs itt, egyelőre csak én érkeztem hozzá. A fiúra mosolyog remélve, hogy megérti őt, mert nagyon fontos lenne, hogy a fiatalabb szőkével tölthessen egy kis időt. A kacsát szorongató Ophelia után sétál, könnyed lépteivel gyorsan utoléri a lányt. Először csendben sétál mellette, lopott pillantásokat küld felé, gyönyörködik benne, és igyekszik elnyomni magában a túláradó szeretetet húga iránt. - Ha szeretnéd, megmutathatom ki vagyok, s hogy te ki voltál - néz le a mellette sétáló alacsonyabb lánykára. Hangsúlya komoly, érződik rajta a barátságos közeledés. Nem szándékszik erőszakos viselkedést mutatni, hiszen az nem jellemző rá, csupán választási lehetőséget ad a rellonosnak. - Testvéremként ismertelek téged Franciaországban. Amikor anya ágynak esett és apa a kocsmákat járta, én olvastam esténként neked Bogar bárd meséit. Nem mond többet, a mesecím után rögtön elhallgat. Bőven elég volt egyszerre ennyi információ a kisebbnek, és ha mást nem is, de hallgatni azt kitűnően tud. Szeretne mindent elmondani amit csak tud, de ha jól látja a helyzetet, húga nem fogja meghallgatni, hamarabb kapna pálcát, és átkozná el őt, minthogy tovább hallgassa sületlenségnek tűnő szavait. - Nincsenek bizonyítékaim, de az összes emlékem neked adhatom - fordul féloldalasan Ophelia felé, hogy láthassa arcát, figyelhesse vonásait, a legtisztábban hallhassa hangját. - Van egy merengőm. Ha készen állsz rá odabent, akkor gyere el. A Bérczes rezidenciában lakom egyelőre. Hozz valakit nyugodtan magaddal, bárkit akiben megbízol. Akkor saját szemeddel nézheted meg életed első éveit, anyát, apát, Damiant. Direkt nem árulja el Damianról, hogy ő a középső gyermek, a lány bátyja, hamarosan úgyis meg kell tudnia, és ebben a percben ennyi mindkettejüknek elegendő.
|
|
|
|
Ophelia LaFonde Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. március 22. 13:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=256936#post256936][b]Ophelia LaFonde - 2014.03.22. 13:30[/b][/url] Tesó & Blaise <3- Ebben igazad van- simítok végig Blaise arcán, miközben halványan mosolygok rá. Tudom, vagy is sejtem, hogy poénnak fogja fel az egész mondatot, de tényleg igaza van. Más már sikítva futna el, ha csak fele annyit tudna rólam, mint ő. De Blaise hülye, ezt valahogy senki nem tudja megcáfolni, még ő se. Egy normális ember nem akarna ekkora zűrt maga köré, még akkor se, ha szerelmes. Tényleg butít az az érzés. - Jó, de akkor legközelebb nem nyilvános terepen rajzollak le- nevetem el magam, mert valamiért szó szerint értem a csak sál legyen rajtam szöveget, azt meg nem szeretném, ha Blaiset szatírnak könyvelnék, azt meg még úgyse, ha bárki láthatná úgy, aki nem én vagyok. Na, jó, talán kicsit túltengek a birtoklási vágyból. - Fogalmam sincs, szeretek itt, és jelenleg minden ideköt… ezért nem is tudtam végleg meglépni, pedig már hányszor próbáltam- csóválom meg a fejem, egy lemondó mosoly kíséretében. Hányszor volt már, hogy leléptem, hányszor jöttem vissza mégis… Lehet, tényleg nem akarok elmenni, még így se, hogy tudom, a legjobb az lenne. - Azért azt ne… jó, itt hagyom- sóhajtok fel percek után, miután gondosan mérlegeltem, mennyi esélye lenne szegénynek a macskák kereszttüzében. Csoda, hogy Lilla még él, bár ő rendesen ki van képezve, talán a legstrapabíróbb kanári. A nőt meglátva, tök furcsa érzés kerít hatalma alá, még a hideg is kiráz egy pillanatra. Ahogy közeledik, nekem úgy jön meg a kedvem kifutni a világból, na de az mégse én lennék ugyebár. - Nekem is- suttogom magam elé, és szinte öntudatlan húzódok közelebb Blaisehez. A nevét hallva, bizalmatlanság és óvatosság költözik a tekintetembe, majd közlöm is nemes egyszerűséggel, hogy nem én vagyok az a lány… Persze milyen is lenne a világ, ha nem lenne a csaj kitartó. Pedig azt hittem, sikerült a tudtára adnom, részemről ennyi az ismerkedés. - Ne légy vele ellenséges. Ha tényleg a nővérem vagy, mint ahogy azt mondod, hozzá kell szoknod, hogy az életem része- villannak a szőkére a szemeim. Oké, még mindig azt hiszem, kamuzik, de így senki nem beszélhet Blaisel…. maximum én, amikor felhúz. - Nem érdekel, ki voltam, az foglalkoztat, ki leszek- sóhajtok fel, aztán felegyenesedve nézek a nővérem szemébe. - Nézd, szeretnék én hinni neked, de pont most tévedsz ide… miért most? Volt rá közel tizenhét éved, hogy rám találj, de semmi. Most meg nyakig ülök valamiben, erre felbukkansz te, és azt próbálod nekem beadni, hogy nem vagyok egyke, érted? Ha lett volna testvérem… jó, oké, akkor se tudnám, mert azok, akik neveltek, nem voltak valami bőbeszédűek, ami a rendes családom illeti- sóhajtok fel, és a kezem nyújtom, remélve, hogy Blaise is észreveszi, és idejön, hogy hozzábújhassak. - Azt mondja, meg tudja mutatni, hogy nem kamuzik… Mi van, ha tényleg nem vagyok egyke?- nézek páromra zavartan, és értetlenül. Oké, nekem ez így sok, mégis… kíváncsi vagyok. - Oké, a hétvégén lemegyek… de egyedül- nézek a nőre, holott a szavakat nem csak neki szánom, de hát na… ha rosszul jönnének ki a dolgok, és mégis nekem lenne igazam, nem szabad mást is odarángatnom.
|
|
|
|
Milan Blaise Felagund INAKTÍV
FelaFia offline RPG hsz: 50 Összes hsz: 265
|
Írta: 2014. március 29. 17:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=261779#post261779][b]Milan Blaise Felagund - 2014.03.29. 17:03[/b][/url] LaFonde duó
Az első, ami eszébe jut a nő viselkedéséről, az, hogy számára igen unszimpatikus. Nem szívesen van vele egy légtérben, mert a stílusa számára igencsak kiábrándító, főleg, ha valóban az, akinek mondja magát. Szívesen visszaszólna neki, az ajkai szólásra nyílnak, azonban mégsem teszi. Ophelia miatt nem. Mert ha tényleg igaz, nem akarja, hogy a kapcsolatukat egy esetlegesen erősnek vélt válasz sodorja veszélybe. Nem feltétlenül muszáj neki rosszba lennie a lány családjával, amennyiben a tagok a normálisabb feléből kerülnek ki. A nőt egyelőre igyekszik nem besorolni, bár valljuk be, elég erős a késztetése rá. Inkább próbál arra összpontosítani, hogy a lány az „életem része” jelzővel illette őt. Háh, akkor ez már bizony komoly, és most, ebben a helyzetben elég is ahhoz, hogy kicsit lejjebb vegye a kakaskodási kedvet. Különben is, mi van ha igaz nem? Ennek is meg kell adni a lehetőségét, és valami hasonló merül fel most a lányban is, aki zavartan felveti neki a helyzetet. Bizonyítani. - Akkor lesz melletted még valaki, valaki olyan, aki által megismerheted a múltad. Nem olyan rossz az. Egy testvér, mindig sokat dob az emberen. Csendesebben beszél, mint szokott, miközben egy tincset a lány füle mögé hajt. Aranyos volt felfogott hajjal is, igazán szép, amikor látszik a nyaka, de sokkal jobban szereti mégis, ha a tincsek kiengedve vonják körbe a lány arcát. Nem emelik ki annyira a szemét, mégis csinosabb így. A gondolatra, hogy egyedül megy, érezhetően megfeszül a teste. Amióta többet tud, mint eddig valaha, sokkal gyanúsabb mindennel és mindenkivel szemben, aki kettesben akar maradni a lánnyal, és kifejezetten gyanús, ha a semmiből hirtelen a testvérének adja ki magát. - Vigyázz vele, hiszen az emlékeket meg lehet másítani. Figyelned kell az apró jelekre. Hajol egész közel a lányhoz, hogy csak ő értse, amit mond. Ha gyilkos, akkor legalább ne adjon tippeket neki, hogy hol bukhatnak meg a próbálkozásai. Az egymással szemben állás viszont kezd kínossá válni, az idő pedig, lassan, de biztosan hűvösödik, ami csak annyit jelenthet, hogy itt az ideje a távozásnak. - Khrmm… Apró köhintéssel jelzi, hogy ismét meg fog szólalni, nem, mintha annyira számítana, hogy előre bejelenti, hiszen mindenképpen megteszi, engedély nélkül is, ez csak ösztönös volt, mint ahogy az is, hogy igyekszik közelebb tartani magához a lányt, mármint fizikailag, mint eddig bármikor, ha egymás mellett álltak. Ösztönösen az oldalát simítja mutatóujjával, mintha nyugtatni kellene. - Lassan itt az ideje, hogy menjünk. Van pár betervezett dolgunk mára. Ez nem feltétlenül igaz, de igazabb, mint, hogy nincs más vágya, csak itt lenni, és állni, mint egy szobor, hátha eléri őket valami égi csapás, amire mindenki vár ebben a nagy nyugalomban.
|
|
|
|