36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 1. 22:08 | Link

Lucy

  Emma a kastélyban sétálgatott, amikor egy kisebb csapat mellett elhaladva hallotta, hogy a kis tavacskához készülnek a délután. Jó ötletnek találta, ezért a tanítás után gyorsan elszaladt a szobájába, és lepakolta cuccait. Kiengedte a haját, és felvett egy kényelmesebb ruhát. Dolgait egy pici táskába pakolta, és elindult a rövid kis úton. A terület szélén helyezkedett el a terület, és a tónál még csak pár ember lézengett. Ujjatlan kesztyűjéből előtűnt pirosas színű bőre, amivel lelökött egy kis adag havat az egyik virágcserép széléről. Magasított talpú csizmája alatt ropogott a hó minden lépésénél. Mindig is imádta a fagyos téli délutánokat. Gondolatai közben minduntalan elkalandoztak. Erre volt jó ez az egész itt lét. Hiszen végre rendbe tudta szedni a gondolatait. Magáról, az iskoláról és a családjáról. Már nagyon hiányzott neki a családja. Az elején, amikor idekerült, még csak a húgát féltette, de most már a részeges apja is hiányzott neki. Hiszen ő is a család tagja. A barátait is hiányolta, pedig itt is vannak ismerősei. De azért mégsem ugyan az a helyzet. Az egyik fához sétált. A régi szép időkben az apja mindig azzal viccelődött, hogy megrázta a fákat, és a hó a lány nyakába esett. Emmának ezen az emléken mosolyognia kellett, és úgy gondolta, most neki is ki kell ezt próbálnia.
  ~ Hiszen miért is ne? ~ gondolta, és összeszedve minden erejét a egy óriásit rúgott a fába. A hó fele az ő nyakába esett, de ez kicsit sem zavarta. Inkább az a másik hang érdekelte, ami a fa másik feléről jött felé. Odament, mert gondolta, hogy a hó lehetett a gondja szegénynek.
  - Jajj, nagyon sajnálom! Nem akartam! Azt hittem nincs itt senki! - szabadkozott a lány.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 2. 12:15 | Link

Emma

Lucy, miután pár levitás lánnyal, sétára indult. Gondolkodni szeretett volna, elmélkedni arról, mi is történt azóta, hogy idejött. Elég gyorsan beilleszkedett, amin egy kicsit meglepődött. Eddig nem volt az a túl barátkozós lány. De örült neki, mivel legalább nem érezte magát egyedül. Honvágya sem volt, bár nagy valószínűséggel azért, mert nem volt rá ideje. Most sem akart az otthoniakra gondolni, így elhessegette maga elől a képet. Inkább társaira gondolt. Kedvesek, és az idősebbek sem nézték le tapasztalatlansága miatt. Közben észre sem vette, hogy már a falu határán jár. A kis tavacska mellett sétált el, ahol lelassított. Ahogy ránézett a befagyott tóra, elkezdte érezni a hideget. Eddig észre sem vette. Hirtelen valami hideget érzett a nyakán.
- Jaj, de hideg - állapította meg hangosan, és hátranyúlt, hogy lesöpörje magáról a havat. Felpillantott, mert biztos volt benne, hogy valahonnan a fa körül érkezett a hűs fürdő. Ekkor egy lány hangját hallotta, aki szabadkozva ment oda hozzá. De Lucy csak legyintett, és felnevetett.
- Semmi gond! - majd mikor látta a másik lány kétségbeesését, megerősítette - Tényleg nem gond, legalább felébredtem egy kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 2. 12:45 | Link

Lucy

  Emma a gondolataiba meredve észre sem vette, hogy közben a fa mögé állt egy másik lány. Ő pedig a fán lévő fél havat rázúdította szegényre. Amikor odament a lányhoz, akkor sűrű bocsánatkérések közepette próbálta a lányról valahogy leszedni a havat. Szőke, hullámos haja volt, és sötét szeme. Egy pillanatra Emma elmerült abban a csokoládébarna szempárban. Valakire emlékeztette, de nem jutott eszébe, hogy kire. Valamit a titokzatos lány, még magasabb is volt nála.
  A szőke hajú lány, csak mosolygott a lányon, de Emma attól még felelősnek érezte magát.
  - Hát, ha nem gond! - húzta el a száját. - Amúgy Emma vagyok! És te? - kérdezte, és arcára egy barátságos mosolyt erőltetett. Ha valaki vele volt, akkor sosem szokott szomorkodni. Akkor majdnem száz százalékosan a partnerére figyelt, és nem volt rá ideje, hogy a saját dolgaival törődjön. Kezével a nyakához nyúlt, de ott csak a kabátja puha anyagát érezte. Teljesen elfelejtette, hogy tél van, és ezért a dzsekije megakadályozza, hogy a keze a kis csillag alakú medál hűvös féméhez érjen. Hozzáért kissé kócos hajához, és egy könnyed rántással az egészet taszította. Nem ért sokat, mert utána vissza is hullt a barna hajtömeg, de attól még jó érzés volt.
  - Én Eridonos vagyok! Még csak most elsős! És te? Még nem láttalak erre felé. - magyarázta a lány szokásához híven. Amikor új emberrel találkozott, akkor szerette, ha legalább az alapokat ismeri róla. Ő már csak ilyen volt. Akinek ez nem tetszik, annak el lehet menni. Bár ez még nem igazán fordult még elő vele.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 5. 13:01 | Link

Emma

A lány bemutatkozott. Emmának hívják... szép név. Lucy is a kezét nyújtotta, és közben megszemlélte a vele szemben álló lányt.
- Lucy vagyok és levitás - mosolygott Emmára. Emma alacsonyabb volt nála, sötétbarna, göndör haja, és a hajánál világosabb szeme volt. Lu észrevette, ahogy a nyakához kapott, de nem tudta mire vélni. Talán valamilyen kabalája lehet? - kezdett el gondolkozni. De nem tette fel a kérdést, mert tartott attól, hogy Emma tolakodásnak veszi. Inkább másról kezdett el beszélni.
- Én sem láttalak még, bár szerintem amiatt, hogy még csak most kezdtem a sulit. Te hányadikos vagy? - másodikosnak tippelte a lányt, így eléggé megdöbbent a válaszán. Lucy pillantása a tóra vándorolt. Be volt fagyva, valahogy hiányoztak belőle a misztikus lények. Maga a tó hangulata magához vonzhatta például a sellőket. Majd Emmához fordult, és megkérdezte.
- Normálisan élnek ebben a tóban sellők?
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 6. 13:23 | Link

Lucy

  Emma alapjáraton egész normálisan szeretett viselkedni. De most, hogy a nagy egyedüllét, és a honvágy megkörnyékezte, igazán kedve lett arra, hogy becsapja a szegény kis elsőst, aki most jött ide. Persze a végén biztos volt benne, hogy elmondja neki a teljes igazságot, de addig is jó lesz egy kicsit szórakozni, hogy elvegye a figyelmét. Így legalább nem azon töri a kis buksiát, hogy mi lehet az otthoniakkal.
  - Tudod, ebben a tavacskában nem igazán csak sellők vannak. Én inkább sziréneknek mondanám őket. Gondolom hallottál már róluk. A természet gonosz lényei, akik a hangjukkal, és a bájukkal elvarázsolnak, és magukhoz vonzanak, majd mikor elég közel érsz hozzájuk, megfogják a karodat, és berántanak a vízben. Addig tartanak ott, amíg meg nem fulladsz. - mondta enyhén horrorisztikus hanggal. Gonosz vigyorral figyelte, hogy a lány mit szól a történetéhez.
  - És ha már itt tartunk, akkor lehetséges, hogy beszélnem kéne neked az őrült rellonosokról. Van nekik egy külön pincéjük, ahol az újoncokat kínozzák, és különféle dolgokat próbálnak ki. Talán még varázslatokat is. Engem néhány eridonos mentett meg, mert el akartak vinni. Ombozi volt az első, aki eljött értem. Tőle különös képen félj! - ijesztgette, és közben egyre-egyre közelebb lépkedett a lányhoz.
  Emma saját magán is elképedt. Ő nem szokott ilyeneket csinálni. Hiszen ez milyen undok dolog? De ebbe most nem akart belegondolni. Hiszen olyan jó érzés volt. Ha más megcsinálhatja, akkor ő miért ne tehetné? Az egyik legjobb szórakozás a világon.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 9. 11:51 | Link

Emma

Lucy meglepetten meredt társára, aki éppen rémtörténeteket mesélt neki a tóról és a rellonosokról. A tavas, szirénes sztorit még úgy-ahogy elhitte, mert róluk hallott már, de csak legendaként. De a rellonosok és az őrült laboratóriumok? A fejét rázta. Hallott már egy-két nem éppen kedves dolgot a zöldekről, de már találkozott egy-kettővel, és ők kedvesnek tűntek. Nem hitte el róluk, hogy tényleg megtennék az elsősökkel, hogy kínozzák őket. Ezt közölte is az előtte álló lánnyal.
- Tudod, kedvesnek tűnsz és segítőkésznek, de ezt azért nem hiszem el. Itt vagyok már jó ideje, szóval ennyire már én is rájöhettem, hogy ez mese. - rázta a fejét. Ekkor vette észre Emma gonosz vigyorát. Tényleg szórakozik vele - állapította meg. Mondhatná, hogy ezt még visszakapja, de nem volt az a bosszúálló típus. Őt inkább a tudományok érdekelték, mint az emberi természetek. De most már kíváncsi volt: miért beszél be neki mindenfélét egy vele egyidős lány? Ha idősebb lenne nála, érthető lenne, hogy jól akar szórakozni a kis tapasztalatlan gólyákon. De ő is csak egy gólya volt! Valaminek kell lennie a háttérben, hiszen olyan jól indították a kapcsolatukat. Nem hitte, hogy ez, amit most Emma kimutat, a lány valódi természete. És eltökélte, hogy mindenképpen ki fogja deríteni, mi történt Emmával. Amúgy sem rossz ötlet összebarátkozni egy eridonos lánnyal.. eddig nem is nagyon találkozott eridonosokról. Azt hallotta róluk, hogy azért osztották be őket oda, mert bátrak, és vakmerőek. Vajon Emma is ilyen lenne?
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 10. 13:25 | Link

Lucy

  Egy pillanatig úgy tűnt, hogy a lány nem fogja elhinni. De utána csak a rellonosokról kezdett el fecsegni, aminek egyértelmű jele volt, hogy a sellős, szirénes dolgot teljes mértékben bevette. A lánynak akaratán kívül is mosoly jelent meg az arcán, és nem bírta tovább. Kibukott belőle a nevetés.
  - Te komolyan elhitted? - kérdezte, és hangja egyszerre volt lenéző, és kedves. - Huhh...azt hittem a levitások okosabbak. - jegyezte meg. - Jah, és közlöm, hogy a tóban nem élnek se sellők, se szirének. - mondta közlés képen. - Szóval semmi para. Amúgy a rellonosok is tudnak jó fejek lenni, persze! De mindig ilyenek. Engem sem akartak elrabolni. - beszélt hozzá, és magyarázott meg mindent, mint egy dedósnak. Igazából nem akarta lenézni a lányt, de olyan régen gonoszkodott már valakivel, és itt volt ez az ártatlan lány, aki még csak nem rég került ide. Szegénykén most Emma éli ki a rossz érzéseit.
  Mikor már úgy tűnt, hogy nem fog mást mondani, Emma megfordult, és útnak akart menni. De aztán belegondolt, hogy mennyire esne rosszul ennek a lánynak, ha egy kis gonoszkodás után itthagyná csak így. Meg az eridonosokra is nagyon rossz fényt vetne. Szóval inkább csak a fához sétált, és elkezdte piszkálni a törzsét.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 13. 12:59 | Link

Emma

Egyre kevésbé volt neki szimpatikus az eridonos lány. Először átverte, majd kioktatta. Ezt a kettőt Lu egyáltalán nem bírta. Főleg az esett neki rosszul, amikor megjegyezte, hogy "azt hittem, a levitások okosabbak". Eddig sem volt túlságosan biztos magában, de azt az egyet tudta, hogy van egy kis esze. Nem tekintette magát zseninek, de annyira ostobának sem, ahogy a lány beállította őt. Meglepődött rajta, amikor Emma elindult, de visszafordult. Azért fordult vissza, hogy ne érezze magát nagyon rosszul? Akkor ezzel már elkésett. Lucy kérdően nézett rá. Várta, hátha mond még valamit a lány, de hallgatott. Csak a fa törzsét kapirgálta.
- Elmehetsz, ha szeretnél, ne aggódj miattam - rántotta meg a vállát hanyagul Lu. Remélte, hogy nem látszanak az arcán az érzései. Komolyan, "jégkirálynős" tekintettel nézett Emmára. Végül nem ő, hanem Emma fordította el előbb a tekintetét. Most már biztos volt benne, hogy az eridonossal való barátsága már most szétfoszlott.
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 15. 11:04 | Link

Lucy

  Emma egyre rosszabbul érezte magát, hogy ilyen gonosz módon viselkedik ezzel a lánnyal. Amikor megfordult, csak akkor jött rá, hogy mennyire bunkó volt. Ezért inkább ott maradt, hogy ezzel is egy kicsit javítson a helyzetén.
  - Nem, én... - elhallgatott. Nem tudta, hogy mit mondjon. Vajon, ha megmondja a lánynak, hogy sajnálja, akkor otthagyja? Nem volt sok kedve megint egyedül maradni, a saját siralmas gondolatai között. De ez ellen csak egy dolgot tudott tenni.
  - Sajnálom! - bökte ki végül, és a cipője orrát kezdte el vizslatni, mintha olyan érdekes lenne. Nem tudta, hogy mit mondhatna még ennek a lánynak, így inkább csak megakarta várni a választ.
  ~ Jajj! Nem akarom, hogy haragudjon! ~ mondogatta magában. Kétségbeesésében már csak ezt tudta tenni. Csak reménykedhetett.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. február 15. 19:52 | Link

Emma

Lucy kíváncsian várta, mi fog kisülni ebből a találkozásból. Amikor Emma bocsánatot kért, meglepődött. Azt hitte, ennél csak rosszabb lehet a kapcsolatuk. De amikor látta a lány arcán az elkeseredettséget, megszánta.
- Tudod mit? - nyújtotta a kezét Emma felé - kezdjük újra. Az egészet. Lucy Carmen vagyok, levitás elsős.
Nem tudta, mi lesz erre a reakciója az eridonos lánynak. De úgy gondolta, ha már így sikerült elrontaniuk a barátság kezdetét, próbáljanak meg valami jót kihozni belőle. Még az is lehet, hogy tényleg jóban lesznek.
~ Remélem, rendeződni fog minden. És jobban megismerem ezt a gyors hangulatváltozású lányt. Először kedves volt, aztán gonoszkodott, most meg sajnálta már az egészet. De miért? ~ elmélkedett. Majd tovább folytatta a beszédet. Magán is meglepődött, milyen fesztelenül cseveg.
- Különben, nem tudom te hogy vagy vele, de én egészen beleszerettem ebbe a tájba. Most nézz körül! A fák, amiken most a hó a dísz, a tó, amin a jég meg-megcsillan. A Nap próbál áttörni a fehér rétegen, de nem sikerül neki.. Még túlságosan is korán van ahhoz, hogy eljöjjön az ő időszaka - majd felnevetett - mindenféle bolondságot összebeszélek neked, igaz?
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 21. 16:34 | Link

Lucy

  Emma összes félelme ellenére a levitás lány felajánlotta, hogy kezdjék újra az egészet. Amikor a lány újra bemutatkozott, Emma megengedett magának egy apró mosolyt.
  - Emma vagyok! Eridonos, és én is elsős! - mondta hozzá, amikor rájött, hogy ez kimaradt. Lucy a tájat figyelte, és szemével leírta a gyönyörű tájat. Emma is tüzetesebben átnézte. Majd újra, és újra végigsimította szemével. Mintha az egészet magába akarná szívni.
  ~ Igen! Ezért jöttem ide! Hogy megnyugodjak! ~ gondolta a lány, és érezte, hogy egyre tűnik el a fejéből a gonosz gondolat.
  - Szerintem is szép! Mindig ide jövök ki, ha nyugalomra van szükségem! - mondta, és feltűnt neki, hogy máris többet mondott, mint általában szokott az ismeretleneknek. De most az egyszer nem bánta. Sőt. Megnyugtatónak gondolta.
  - Amiket az előbb mondtam...nos...tényleg bocsi mindenért! - mondta a lány, mert még mindig bánta az előzőt. Nem tudta kiverni a fejéből, hogy bánt ezzel a szerencsétlen lányra. Minden szomorúságát és dühét rázúdította a gonoszságaival.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Lucy Carmen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 214
Írta: 2014. március 10. 09:42 | Link

Emma

- Semmi gond - legyintett a lány. - Akkor megegyezhetünk. Te néha gonosz vagy, én meg fura, na? - mosolygott. Gyorsan túltette magát a dolgokon. Ez is egy tulajdonsága volt: gyorsan megsértődik, de még gyorsabban felejti el haragját.
- Szóval, nincs kedved csinálni valamit? - kérdezte még. Olyan "nem akarok csak üldögélni, csináljunk valami normálisat" hangulatban volt. Olyan érzése volt, mintha megivott volna egy kávét, és most kezdene el hatni. Persze, nem ivott kávét, de... na, értitek! Automatikusan beletúrt a hajába. Most mit csináljon, mit mondjon? Ekkor rádöbbent, hogy az előbbi dolog (az, hogy beletúrt a hajába) nem volt valami jó ötlet, mert most úgy nézhet ki, mint egy oroszlán.  Elnevette magát, és Emmához fordult.
- Lehetőleg tükröt ne adj a tíz kilométeres körzetemben senkinek - mutatott a hajára.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa