36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. január 11. 21:47 | Link

Douglas Börtön

Soha többé nem használom a hopphálózatot. Igazán hasznos dolog, csak arra nem számolt, aki feltalálta, hogy ha az embernek el kell mennie onnan, ahova érkezett - és történetesen nem mehet vissza -, akkor sajnos a visszaút problémás. Márpedig akkor nincs seprű, elvarázsolt autó, vonat, semmi, amivel jött és amit használhatna arra, hogy visszamenjen. Nem, akkor marad a jól bejáratott, ősi módszer: a lábbusz.
Nem tudom, annak a hapsinak miért kellett egy nyomorult kisvárost választania, hogy találkozzunk. Legalább nem volt olyan messze, mint Budapest, onnan is gyalogoltam már hazáig. De ez most más helyzet. Az a fazon igazán kivívta a haragomat. Nem véletlen, hogy öblös léptekkel üldöztem egész sokáig, hogy lerobbantsam a fejét arról a csábos kis nyakáról. Végül azonban sikerült elmenekülnie, én pedig már nem találtam volna vissza a városba. Elég volt elmennem egy ideig, hogy megkérdezhessem, merre van a kastély.
Meglepően hamar értem vissza a faluba, azonban ez nem volt olyan vicces, mint legutóbb. Ugyanis jelenleg tornacsuka helyett magassarkú volt rajtam, amiben még normális úton is necces ennyit gyalogolni, nemhogy a Mátrában, a kanyargós kis utakon. Ezért nem szoktam magassarkút húzni, most kivételesen mégis megtettem, mert muszáj volt figyelnem a megjelenésemre, ha már tárgyalni akartam azzal a pasassal. Na jó, mindenki tanúsíthatja, hogy ha valami, hát egy profi diplomata nem vagyok... nagyon nem.
Amikor odaértem a falu széléhez, a régről ismert, apró parkos részhez közelítettem. Az volt a legközelebb, ahol vizet találhattam... finom, éltető vizet. Jelenleg az volt az egyetlen, ami elhessegethette a borús gondolataimat. Akármilyen hideg volt, lerúgtam a lábamról a cipőimet, nem érdekelt semmi. Forrón égett mindkét talpam, nyúzottak voltak, sajogtak. Leültem a tó szélére, jóleső sóhajjal lógattam bele a lábam a jéghideg vízbe.
Hirtelen megnyugvás és jó érzés töltötte el az egész testem. Ez az elemi mágia... mint valami drog. Nyeltem egy nagyot, édes érzés támadt a számban a hirtelen változástól, lehunytam a szemeimet. Hátrahajtottam a fejem, kiropogtattam a nyakam. Akármilyen megterhelő volt a napom és akármennyire visítoztak a lábujjaim némi meleg vérért, eldöntöttem, hogy itt maradok egész éjjel.
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 11. 22:48 | Link

Miss Riviera

Hosszú nap. A szilveszteri éjszaka óta ez volt a legmozgalmasabb szombat éjszakája, de szerencsére vége van. A Pub valószínűleg még hajnalig nyitva lesz, de ő eldöntötte, hogy mára befejezte a munkát. Nem volt tőle túl szép dolog, de mivel ma az a hogyishívják új srác viszi a műszakot, annyira nem esett nehezére elballagni.
Szokás szerint a kis tó felé vette az irányt, bár nem az volt a legegyszerűbb útvonal, ő mégis jobban kedvelte. Ennek egyszerű okát valószínűleg sokan megértenék: csendes és különleges kis hely így éjszaka, a víz pedig számára mindig is egyet jelentett a nyugalommal.
Már majdnem a tó végénél járt, mikor hirtelen megtorpant. Lassan hátrapillantott a válla felett, mert nem volt benne egészen biztos, hogy nem csak képzelődik. Akkor meglátta a lányt, egész a tó szélén ücsörgött. Doug nem volt épp jó kedvében, de valamilyen oknál fogva még gondolkodás nélkül indult meg a lány felé.
Csöndesen odasétált mellé, de persze nem túl közel, azért nem volt teljesen biztos benne, hogy egy átlagos lánnyal van dolga, a halálát pedig egészen máshogy képzelte el. Akkor vette észre, hogy az ismeretlen a lábait a vízbe lógatja.
- Két lehetséges elméletem is van. - Sóhajtotta. - A, - ez a legfantáziátlanabb - bolond vagy. Vagy B, valamiféle vízi nimfa vagy, de mivel nem táncolsz meztelenül a többi nimfa nővéreddel a holdfényben, kicsit csalódott vagyok. - Hangja teljesen komoly volt, épp olyan, mintha egy teljesen átlagos dologról beszélgetnének, mint például az időjárás.
Nagyon kevés kellett volna hozzá, hogy hangosan felröhögjön saját baromságán, de egyelőre még sikerült rezzenéstelen arccal bámulnia az ismeretlenre.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. január 11. 23:09 | Link

Douglas Börtön

Amikor megláttam a férfit, furcsa gondolatok futottak át a fejemen. Egyrészt, mit keres itt ilyenkor egy felnőtt férfi? Mármint oké, én is itt vagyok, de normális esetben már rég a kastélyban lennék és a folyosókat járnám, hogy megkeressem a bajkeverőket és kiosszak pár szaftos büntit. És emellett, egyáltalán miért szólít meg? Figyelem az arcát a sötétben, de még sosem találkoztam vele.
Ennek ellenére türelmesen, mégis kissé érdektelenül hallgattam végig a mondanivalóját. A vízi nimfás dologra eleinte csak el akartam fordítani a fejemet, de aztán egy jó ötlet jutott az eszembe. Elvigyorodtam, de ahogy hozzám illik, nem túl barátságos vigyor volt. Sőt, mi több, elég veszélyes és fenyegető vigyor. Nem direkt, a gondolataim ezt csalták ki belőlem, nem akarok én feleslegesen bajt. Bár nem hiszem, hogy ő bármi bajt tudna nekem okozni.
Nem válaszoltam eleinte semmit a megállapítására, hanem a víztükörre helyeztem tekintetemet. Egy-két mozdulattal intettem kézfejemmel és ujjaimmal magam felé, mintha csalogattam volna a vizet, az pedig lassan hullámzani kezdett. Majd mint egy nyúlvány a gravitációra fittyet hányva indult meg felfelé, madár formát véve fel, de még mindig csatlakozva a tóhoz. Lassan mozgott, mint egy kígyó, a kézmozdulataimmal egy ritmusban, körberepült engem, de nem ért hozzám, majd feltartott karom körül is. Abban a pillanatban a madár megmerevedett, egy pillanat alatt változott jégszoborrá és a tenyeremben maradt.
A férfire néztem, rákacsintottam.
- Biztos vagy benne, hogy nem? - Vigyorogtam rá továbbra is, a madárkát dédelgetve a kezeim között. Nem olvadt el, gondoskodtam róla. - Mit gondolsz most?
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 23:09
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 11. 23:46 | Link

Miss Riviera

Nem volt biztos benne, hogy a lány miképp fog cselekedni, de azt, hogy nem sikoltott, vagy rohant el, egészen jó jelnek vette. Vagy épp ezért kellett volna mielőbb hátat fordítania és lelécelnie?
A sötétben nem igen tudta kivenni a lány arcvonásait, épp csak annyira, hogy megállapíthassa, elég idős már ahhoz, hogy egyedül eldöntse, mikor és hol akar lábat mosni. A vigyora viszont jóval szembetűnőbb volt bárminél. Doug eleinte nem tudta hova tenni. Egyáltalán nem volt bájosnak nevezhető, inkább eszelős, de ez még édes kevés volt ahhoz, hogy a férfi meggondolja magát.
A lány nem válaszolt, helyette a víztükörre emelte tekintetét, aztán a kezét is. A víz pedig engedelmeskedett.
- Igazán lenyűgöző - jegyezte meg, viszonozva a kacsintást is, miután végre képes volt megmukkanni. A lány mutatványától bizony a szava is elállt.
- De ez még nem jelenti azt, hogy nem vagy bolond. - Sóhajtotta, miközben letelepedett az idegen hölgyemény mellé. Nem úgy tűnt, mintha félne tőle, vagy el akarná zavarni, ezért bátorkodott kérdezés nélkül helyet foglalni a fűben.
A lány vigyorától a hideg futkosott a hátán, de igyekezett ezt figyelmen kívül hagyni. Bár még mindig nem lehetett teljesen biztos benne, hogy nem közönséges alakváltó szörnyeteg, egyáltalán nem érdekelte. Mindig is az a fajta ember volt, aki kevesebbet gondolkodik és többet cselekszik. Az ösztöneire hallgatott, mivel azok eddig még sosem hagyták cserben.
- Hydromágus vagy, ugye? - Képtelen volt levenni a pillantását a lány kezében lévő jégmadárról. Egy kicsit közelebb is hajolt hozzá, egyik kezét pedig a madárka felé nyújtotta. Csak meg akarta érinteni, hogy valóban az e, aminek látszik.
 
Utoljára módosította:Douglas Burton, 2014. január 11. 23:46
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. január 12. 00:08 | Link

Douglas

- Tetszik, mi? - Vigyorogtam elégedetten, amikor láttam, hogy csodálja. Pedig ez nagyon nem elemi mágia volt. Egy látványos vásári trükk volt, ami egyszerűbb, mint amilyennek tűnik, külsős számára mégis túl bámulatos. Az elemi mágia tökéletes védekezési technika és fegyver is, de sokkal többről szól. Egy különleges kapcsolatról az elemeddel, ami fölötte áll minden emberi kapcsolatnak. Egy olyan kötelék, amit nem is lehet igazán leírni. Lehet, hogy csak az én személyiségem miatt kelt bennem az elemi mágia ilyen mély érzéseket, lehet, hogy ez az utolsó dolog, amibe jelenleg kapaszkodom... de megéri. Hiszen ez más. Olyan dolog, ami arra készteti a szívem, hogy dobogjon, mi kötelez folyamatos lélegzetvételre. Ami éltet.
Persze, ezt nem fogom ecsetelni egy idegen férfinek, aki most leül mellém, csak úgy, minden kérdés nélkül. Nem is ismer. Tudja, hogy hydromágus vagyok és egy tó mellett állunk. Hahó... ennek komolyan nem esik le, hogy két pillanatomba telne megfojtani?
- Nem, én túlságosan is józan vagyok, a körülményekhez képest. - Állapítottam meg, miközben előrehajoltam. Kiemeltem a lábaimat a vízből. A lábujjaim vörösek voltak, fénylettek a víztől. Erőlködve tudtam csak behajlítani őket, de végül megmozgattam mindegyiket, hogy kicsit visszatérjen beléjük a finom, meleg vér. Szinte éreztem, ahogy a sejtjeim jólesően felsóhajtanak a melegre, majd a bőrömön ki is ütött, tűző forróságért. - Te viszont nem tűnsz túl józan elméjűnek... vagy csak buta lennél? - Kérdeztem, miközben pár ujjamat a víz tetejére raktam és változtattam a hőmérsékletén. Egy kellemesebb hőfokot állítottam be, lefagyott ujjaimnak még mindig meleg volt, de legalább fokozatosan melegedett vissza, nem egyből. Szóval visszaeresztettem, játszadoztam kicsit velük.
- Hydromágus... szóval rájöttél. Akkor még kevésbé értem, miért vagy itt. Vagy netán a meztelen táncot várod? - Vontam fel az egyik szemöldökömet. Na nem mintha táncoltam volna neki meztelenül... vagy ruhában. Csak szerettem volna kicsit megérteni. Aztán eszembe jutott egy másik lehetőség.
- Várj csak, találkozunk már? Lehet, hogy csak nem emlékszem rád? - Kérdeztem, miközben gyanakvóan méregettem. Na igen, volt egy-két mélypontom, amikor az estét a faluban töltöttem és "kicsit" felöntöttem a garatra. Lehet, hogy azért ilyen bátor, mert ő emlékszik rám?
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 12. 00:51 | Link

Loreláj

Korábban is találkozott már elemi mágussal, csak épp hydromágussal nem, így nem csoda, hogy kifejezetten tetszett neki a műsor.
Figyelte, ahogy a lány kihúzza vörösre színeződött lábait a vízből, aztán pedig újra visszahelyezi őket. Már egyáltalán nem aggódott érte, pontosan tudta, hogy mit jelent elemi mágusnak lenni. Mielőtt a lány visszatette volna a lábait a vízbe, előtte megérintette a kezével a felszínét, ami valószínűleg egy újabb trükkhöz volt szükséges.
- És túlságosan is magabiztos, nem gondolod? - Úgy tett, mintha meg se hallotta volna a kérdésbe burkolt sértést. Válaszadás helyett pedig inkább ő is kérdezett. A kezdeti ámulat helyét valami egészen rideg, közönyös érzés váltotta fel.
Egyenes háttal ült, kezeit maga előtt összefonta és úgy figyelte tovább a víz tükrén táncikáló holdsugarakat. Fél szemét természetesen az ismeretlenen tartotta. Már nem sétálhatott volna csak úgy el, az romba döntötte volna az önbecsülését.
- A bestiák a szakterületem. Azt hiszed megijedek egy lánytól, csak mert azt hiszi, hogy ő a vizek úrnője? Kérlek. - Meglehet, hogy ezzel egy csöppet elvetette a sulykot, de úgy tűnt, egyáltalán nem izgatja. A hangja még mindig komoly volt, de határozottan érezhetővé vált benne a gúny és az ingerültség.
Pontosan nem is sejthette, hogy a lány mennyire sajátította már el a képesség fortélyait, de mivel sose szeretett veszíteni, ilyesminek még csak a halvány lehetősége sem merült fel benne.
- Azt erősen kétlem.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. január 12. 01:12 | Link

Dáglesz

Erre már kicsit felé fordítottam a tekintetem. A hirtelen keménység, a váltás... látszott, hogy hamar megkeményítette magát. Nocsak, valaki játszani akar! Milyen szerencse, hogy éppen játékos kedvemben vagyok és olybá tűnik, nagyon jó kis játszópajtit kaptam. És őszintén szólva, ez meglehetősen tetszik.
Kifejezéstelen arccal, nyugodtan figyelem, amíg elmondja amit akar, a gyenge sértéseit. Látszik, hogy nem ismer, biztos nem találkozott még velem. De azt hiszem, kap egy kis ízelítőt belőlem. Hűvös nyugalommal nyugtattam rajta békés, sötétbarna tekintetem. Aztán amint végighallgattam a beszédét, lehajtottam a fejem és pár pillanatig csak nyugodtan lélegeztem.
Aztán egyszer, egy váratlan pillanatban felkaptam a fejem, jóízűen felnevettem. Már régen találkoztam ilyen nevetséges emberrel, nagyon mulattató volt, mennyire nyeregben érezte magát, annak ellenére, hogy én nem is versengtem vele. Legalábbis nem állt szándékomban. Szegény szerencsétlen egy egyedüli versenyben futkorászott körbe-körbe, versenytárs nélkül és ez borzasztóan mulattató volt, főleg elképzelve.
- Én nem akartalak megijeszteni... - Vallottam be mély levegőt véve, újra visszahajtva a fejem, rápillantottam, a vigyorom már sokkal mulatságosabb volt. Csillogtak a szemeim, ahogy rápillantottam. Egy kis ideig néztem, majd cinkos mosolyra húzódtak az ajkaim. - Egészen idáig.
Ezen megállapítás után egy könnyed kézmozdulattal varázsoltam egy vízgömböt a férfi feje köré. Hiába, azt nem lehetett leszedni, maximum kifröcskölni belőle valamennyit, de levegőhöz jutni belőle... hát, talán bőrlégzéssel. De sajnos az evolúció már elvágta ezen menekülési esélyét. Nem akarom én megölni, csak kíváncsi vagyok, mennyire nagy fiú most, hogy ilyen helyzetben van.
Aztán csak hogy viccesebb legyen, elkezdtem lehűteni a vizet, a szélét meg is fagyasztom kicsit.
Annyira rég játszottam ilyen jót.
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 12. 12:38 | Link

Akvagörl


Az lány harsányan felnevetett, onnantól kezdve pedig már tudni lehetett, hogy készül valamire. Megszólalnia se kellett volna, a tekintete mindent elárult. A lány arcára függesztette kékjeit, a mosolyt azonban nem viszonozta. Felvonta a szemöldökét, magában azon morfondírozva, vajon honnan szalajtották ezt az őrült nőszemélyt.
Aztán a feje körül hirtelen egy vízbuborék jelent meg, ő pedig legszívesebben tapsolt volna az újabb ügyes mutatvány láttán. Mivel a tó közvetlen közelében voltak, a lánynak valóban volt egy kis előnye, de emiatt meglehet, hogy egy kicsit elbízta magát.
Doug úgy tett, mintha meglepte volna a támadás, zavart, rémült tekintettel vizsgálta meg a gravitációra fittyet hányó vízgömböt belülről. De ez nem volt elég a lánynak, játszadozni kezdett a víz hőmérsékletével, egy kicsit meg is fagyasztotta a gömb szélét. Azt persze nem tudhatta, hogy a férfi ettől egy cseppet sem fog megijedni. Volt már ennél nagyobb slamasztikában, a víz pedig - mint már említettem -, számára mindig is a megnyugvással volt egyenlő. Egy medencében ülve például könnyebben ki tudta üríteni az elméjét, jobban tudott koncentrálni egy adott problémára. Igaz, ez egy kicsit extrémebb változat ahhoz képest, de valójában nem is olyan nagy a különbség.
A férfi, mintha fel akarná adni, felemelte a kezeit a magasba, csakhogy a jobbikban addigra már ott ékeskedett a pálcája is, amit idő közben a kabátja bal zsebéből ügyeskedett ki. Mire a lány észbe kaphatott volna, Doug már egy laza mozdulattal kötöző bűbájt küldött rá. Nem volt szüksége szavakra, a nonverbális varázslást minden valamire való mágus hamar megtanulja, ő pedig egyébként sem volt egy átlagos alak. A bűbáj eredeti elképzelései szerint megbénította volna a lányt a bokájától egészen a nyakáig, de mivel a bal kezével ügyesebben forgatja a pálcát, most leginkább a lány kezeire próbált koncentrálni. Úgy tűnt, ezekre is nagy szüksége van a víz manipulálásához.
Ha ezzel sikerül akár csak egy pillanatra is megzavarnia a koncentrálásban, a buborék valószínűleg nem fog magától megmaradni a feje körül, ekkor pedig végre levegőt vehet majd, aztán arrébb gurul, úgy pedig már könnyen talpra tud állni.
De ebben inkább csak reménykedett. Ha a szükség úgy hozza, talán még marad elég ideje egy esetleges kábító átokhoz.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa