33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 11. 17:46 | Link

Lyra Aurora Black

Órák után

Mindjárt itt a szünet végre. Ezzel a gondolattal kinézek az ablakon és mivel jó az idő (nem túl szeles), úgy döntök, kimegyek egy kicsit. Elkezdek öltözni. Mert úgy döntöttem a tavacskához megyek sétálni. Na majdnem minden megvan, csak a sapkám nincs meg. Elkezdem keresni. Feltúrom az ágyam. Meg is van, a párnám alatt volt. Felveszem és elindulok le a falu felé. Ahogy megyek, sok ismerős arcot látok. Mindenkinek köszönök. Kicsit megállogatok beszélgetni. De közben észre sem veszem és le érek a tavacskához. Ahogy körülnézek nyugalom áraszt el, olyan mese szép a táj. Beszívom a tiszta vízi levegőt. Kellemesen esik a fagyos levegő. Elindulok keresni egy kellemes, szélcsendes helyet. Itt ugyanis kicsit fúj a szél. Kicsit sétálok és meg is találom a megfelelő helyet a pihenéshez. Egy nagy fűz. Átbújok az ágak között, és máris egy elég szélcsendes helyen vagyok, közel a vízhez. Közel ülök a parthoz és szét nyitom elöl az ágakat. Innen még szebb a tavacska. Úgyhogy kényelmesen elhelyezkedem. És gyönyörködöm a táj varázsában. Órákon át itt tudnék lenni, nézni a nádak táncát a szélben. Hallgatom a madár dalt, és pihenek.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:50
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 12. 18:27 | Link

Állia

Órái végeztével úgy döntött, hogy egy kis levegőváltozásra van szüksége, így ahelyett, hogy az iskola birtokán keresett volna magának egy csendes kis zugot, szokatlan módon a falu irányába indult meg. A hűvös időjárásra tekintettel vastag sálat, és kesztyűt is húzott - előbbit egészen az orráig -, úgy vágott neki útjának. Bogolyfalva felé menet nem találkozott egy ismerősével sem, amit egyáltalán nem bánt, nem volt kedve az értelmetlen bájcsevegésekhez.
Egy pillanatnyi hezitálás után a település határa felé irányította lépteit, hogy egy addig még általa be nem járt területet fedezzen fel. Érzéke volt a nyugodt helyek megtalálásához, így még csak meg sem lepődött, amikor kis idő múlva egy bájos kis tavacskánál lyukadt ki. Környéke kihalt volt, csak a természet hangjait lehetett hallani: a szél süvítését, az állatok motozását, a növények nyögését a szinte már dermesztő fuvallat alatt. Céltalanul bóklászott, megkerülte a víztükröt, hogy aztán az azt övező fák közé vesse magát, céljául egy vén fűzet tűzve ki. Ahogy közeledett a faóriás felé, észre kellett vegye, hogy társasága akadt: az ágak között egy másik lány üldögélt már. Egy pillanatra megtorpant, elgondolkodott, hogy megzavarj-e a másikat, míg végül úgy döntött, megér egy próbát a dolog, hátha nem küldik el melegebb éghajlatra alkalmatlankodása miatt.
Lépteit tehát az idegen felé irányította, és mikor már pár méteres közelébe ért, egy rövid torokköszörülés után meg is szólította.
- Szia! Bocsi, zavarok?
Meg sem várva a választ lépett közelebb, hogy jobban megvizsgálhassa a lányt, aki korabelinek tűnt - hamar arra a megállapításra jutott, hogy egy iskolatársával futhatott össze. Második pillantásra azt is nyugtázta, hogy életében nem látta még őt, így sem levitás, sem gólya nem lehetett. Következtetéseit igazolandó újabb kérdést tett fel neki:
- Jól gondolom, hogy te is bagolyköves vagy? Még nem láttalak a suliban, bár ez nem meglepő, tekintve, hogy elsős vagyok.
Megszólalását követően kicsit megemelte szemöldökét, ezzel jelezve, hogy egyben kérdésnek is szánta előző mondatát; kíváncsi volt, hogy ezúttal miféle diákkal hozta össze a sors.
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 12. 20:22 | Link

Lyra

Olyan jó itt. Csönd és béke van. Ahogy ezen gondolkodom, hangokat hallok magam mögül. Nem fordulok meg, így is tudom, hogy nem állat. Finoman, szinte észrevehetetlenül hátra nézek és látom, hogy egy lány jön, biztos ő is pihenni szeretne itt. Hát engem nem zavar. Már nem is nézek hátra. Úgy látszik észre vett, mert már nem hallom a lépteit. Biztos most dönti el, hogy ide-e akar jönni. Megint elindult felém. Biztos beszélgetne. Hát ha akar akkor beszélgessünk. Persze csak ha jó fej. Én még kicsit nézem a tavat, mert épp kacsák úsznak rajta és nagyon aranyosak. Megállt közben a lány mögöttem. Elkezdi köszörülni a torkát. Majd megszólít. Egész kedvesnek tűnik. Még nem fordulok meg. Háttal térdelve válaszolok neki.
-Szia. Nem zavarsz.
Kedves dolog tőle, hogy megkérdezi, zavar-e. Hát tőlem jöhet. Megfordulok és felmérem. Aranyos lány. A sálja alapján levitás. Nem ismerős. De kevés embert ismerek. Túl nagy a suli ahhoz, hogy mindenkit ismerjek. Közben ő még kérdez. Ő sem ismer engem. Még azt se tudja, hogy egy suliba járunk.
-Igen Bagolyköves vagyok.
Felelem kurtán. Ő még csak elsős, hát azért nem ismerem.
-Én se téged. Bár az elsősöket nem igazán ismerem. Levitás vagy, ugye?
Teszem fel az egyértelmű kérdést. Közben kedvesen mosolygok rá. Az elsősök eleinte még tudtommal elég félősek. Úgyhogy nagyon kedves próbálok lenni. Látszik rajta, hogy nem igazán tud hova tenni. Hát hagyom, hogy kérdezzen még. Nem mondom meg ki vagyok. Hagyom, hogy rejtélyes legyek.  
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:55
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 16. 10:48 | Link

Állia

Az ismeretlen lány továbbra is maga elé bámulva adta meg válaszát Lyrának, ami, meg kell hagyni, zavarta kissé a levitást. Már épp indult volna, hogy megkerülje és megvizsgálhassa arcát, mikor végül a rellonos megfordult, hogy felmérje társaságát.
Kíváncsian figyelte a lány vonásait, ám nem sokat tudott kiolvasni belőlük, a másik megmaradt az udvarias érdeklődésnél és ennél többet Lyra sem tudott megfejteni belőle. Első kérdésére tömör választ kapott, ami tetszett neki, nem volt híve a felesleges szócséplésnek. Az utána következő mondatokra azonban halványan összeráncolta szemöldökét, hiszen épp most mondta neki az idegen, hogy nem ismeri, mégis egyből eltalálta házát. Csak egy pillanatnyi töprengés kellett hozzá, hogy rádöbbenjen: minden bizonnyal a sáljára tűzött címer árulta el, hogy a kékek közé tartozik. Egyből szimpatikusabb lett számára a lány, kedvelte a következetes embereket. Ezen felbuzdulva egy bátrabb mosolyt engedett meg magának, miközben válaszolt.
- Igen, az vagyok. Benned melyik ház tagját tisztelhetem? Leülhetek?
Ismét csak költőinek szánta második kérdését, csak illedelmességből tette fel, nem hitte volna, hogy a lánynak bármi kifogása lesz ellene, így hát közelebb lépett és letelepedett mellé. Amint leült a földre, ismételten rá kellett döbbenjen, hogy bizony már hűvösre jár az idő, lassan beköszönt a tél. Egy pillanatnyi gondolkodás után előkapta pálcáját, majd halkan elmormolta az igét, amellyel egy apró, meleg lángocskát idézhet meg.
- Lacarnium Inflamare! Így ni, máris jobb, nem?
Rávigyorgott a másikra, majd pálcájával úgy irányította a kis tüzet, hogy az kettőjük között legyen, ezzel melegítve őket. Pár pillanatig csendben, gondolataiba merülve üldögélt, majd hirtelen villant agyába, hogy még be sem mutatkozott. Halvány pír jelent meg arcán, úgy fordult ismét a mellett lévőhöz.
- Egyébként Lyra vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
Kinyújtotta kezét egy kézfogásra, közben szemeivel újra a lány - új ismerőse! - arcát fürkészte. Lehet, hogy mégse olyan reménytelen eset a barátkozásban?
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 18. 18:18 | Link

Lyra

Élvezem a titokzatosságom. De úgy nézem a levitás nem. De már megfordultam úgy, hogy most már lát. Hát elég kíváncsian nézünk egymásra. Én még mindig hideg nyugalommal beszélek. Nem beszélek túl sokat, mert felesleges. Ő se beszél sokat. Ez tetszik, nem szeretem a csacsogókat. Kivételek azok akikkel jobban vagyok, azokkal szeretek sokat beszélni, de mivel nem ismerjük egymást, még felesleges mindenféléről beszélni. Közben kérdezek. És viccesnek találom a levitás pillanatnyi zavarát arra hogy levitás-e. Úgy látszik elfelejtette a sálon lévő címert. Rájött, látszik, hogy tetszik neki, hogy mindent kitalálok és nem kell annyit magáról beszélnie. Ő engem nem talál ki, nem csoda. Rajtam egy amerikai zászlós sál van. Aminek semmi köze sincs egyik házhoz se. Sálamat odébb húzva, és ezzel megmutatva címerem válaszolok.
-Rellonos. Nyugodtan ülj le, de kicsit hideg a föld, ezért ülök én is a lábamon.
Remélem nem zavarja hogy kicsit megmondom neki mit csináljon. Egyszerűen csak nem akarom hogy meg fázzon, remélem nem zavarja. De közben a lány leül. Látszik, hogy érzi, hogy hideg van. Elő kapja a pálcáját és kis tűzet varázsol. Majd közénk rakja. Biztos úgy gondolta, hogy én is fázom. Ezt megtéve nem szólt többet. Én se. Hisz mit kéne mondanom? Talán be kéne mutatkoznom. Rá nézek és épp megszólalnék mikor meglátom hogy elpirul. És felém fordul. Ő kezdte a bemutatkozást. Látszik, hogy udvarias. Eközben kezet nyújt. Kedvesen mosolyogva elmondom ki vagyok.
-Én Állia vagyok, nagyon örülök én is a találkozásnak.
Eközben kezet rázok vele. Próbálok finom lenni. Hisz én elég keményen rázok kezet. Közben mosolygok, ő is mosolyog. Lehet, hogy még barátok is leszünk.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:02
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 20. 00:34 | Link

Állia

Miközben megindult társasága felé, az arrébb húzva sálját fényt derített a rejtélyre: egy sárkányos címer díszítette öltözékét. Szóval egy újabb rellonossal hozta össze a sors. Csak ennyi kellett, hogy gondolatai közé beférkőzzön egy bizonyos másik, hímnemű sárkány, ajkai közül pedig egy sóhaj szakadjon ki. Azonban nem álmodozhatott, figyelmét visszaterelte a lányra, aki szóban is megerősítette a zöldek közé tartozását, hogy utána maga mellé invitálja. Barátságos tanácsára csak egy újabb mosollyal felelt - hosszú kabátja lévén, ő lábai helyett arra ült, hogy elkerülje az esetleges kellemetlen fel- vagy épp megfázást.
A melegítőbűbáj elvégzését követően a bemutatkozásra került sor közöttük, majd kézfogásuk után Lyra szólalt meg ismét.
- Még nem is hallottam ezt a nevet, de nagyon tetszik.
Egy újabb, az előzőeknél szélesebb vigyort villantott Álliára, majd ráunva a némaságra még egy kérdést tett fel a rellonosnak.
- És téged mi szél hozott erre? Csak levegőzni jöttél egyet, vagy volt valami konkrét szándékod is itt, a tóparton? Ah, remélem nem vagyok tolakodó.
A pír visszatért arcára, félt, hogy túlzásba vitte a kérdezősködést, elvégre az visszás is lehetett, hiába, hogy ő csak érdeklődni akart. Szerencsétlenül érezte magát, hogy ennyire suta a beszélgetések terén, most érezte igazán kárát, hogy szívesebben töltötte idejét könyvek vagy állatok, mint emberek között. De hát minden rossz szokást meg kell törni egyszer - még ha nem is tartotta rossznak általános zárkózottságát -, és épp itt az ideje, hogy gyakorolja kicsit a társalgás művészetét. De hát, minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás.
Ez utóbbi mondást tökéletesen igazolta ő is, ahogyan száját rágcsálva, kezeivel kabátja ujját gyűrögetve ült, és vadul gondolkodott, hogy mégis mivel oldhatná a feszültséget. Általában nem zavarta két ember között a csend, de most érezte, hogy ez az a fajta kínos némaság, amely akkor van jelen, ha még nem sikerült megtalálni a közös hangot. Csak abban reménykedhetett, hogy kérdéseivel sikerült beindítania valamiféle beszélgetést, más esetben reménytelennek tetszett helyzete, ötletei kimerülőben voltak.
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 20. 17:12 | Link

Lyra

Kicsit feszült ez a beszélgetés úgy érzem. És már tudja, hogy rellonos vagyok. Aminek látszik, hogy nem örül. Hát legalább a tanácsomon nem sértődőt be, ami jó. Miután bemutatkoztunk csak csendben ülünk a meleg kis láng mellett. De hamar megszólal újra Lyra. Érdekes név. Talán még nem is hallottam. Az biztos, hogy tetszik.
De úgy látszik még az én nevem se olyan gyakori. Ezen muszáj mosolyognom. Hát ha mind a ketten ritkák vagyunk akkor lesz miről beszélgetni.
-Én se a tied. De a Lyra is nagyon szép. Bár szerintem még ezt a nevet sose hallottam. Szóval ritkaság vagy.
Mondom az igazságnak megfelelően. Talán külföldi név. Vagy valami újítás. Ezt majd megnézem a könyvtárban. Eközben persze mosolygok. Talán kérdezni kéne valamit, de mit? De ki se kell találnom, ő már kérdez.
-Hát csak levegőzni és pihenni. Sok dolgom volt mostanában, jól esik a csönd és a nyugalom.
És hirtelen ötlettel én is kérdek.
-És te? Csak levegőzöl vagy van dolgod? Talán szorgalmi feladathoz kell valami? Mert akkor segítek nagyon szívesen.
Talán én is gyűjtők valamit, hisz már elég rég csináltam szorgalmit. Közben keresem a megfelelő témát, hogy ne legyen annyira feszült szegény levitás. Erről eszembe jut hogy tavaly én is ilyen voltam. Csöndes, inkább olvastam vagy a baglyommal voltam. Mindig pirultam, nem tudtam mit mondjak vagy kérdezek. De volt egy évem és sikerült. Ehhez mondjuk fontos a jó mentor is. Bár a rellonosok is jó fejek ha háztársról van szó. Különben tényleg kicsit rosszak tudnak lenni. Hát mondjuk ebben én is benne vagyok. Hát a rellon az rellon, én szeretem. Kellemes hangulat van mindig a klubteremben. Majd még oda is megyek. Ezt végig gondolva ránézek Lyrára és látom hogy kicsit elveszett ezért kérdek.
-Hányadikos is vagy? Úgy elsős?
Gólya lehet, olyan kis esetlen még. De lehet hogy csak egy csendes nagyobb. Kiderül mindjárt. Közben még kérdek, hogy beszéljen egy kicsit, mert olyan csöndben van.
-Szereted a sulit? Vagy már inkább nagyon várod hogy hazamenj a szünetre?  
Eközben már vigyorgok, mert eszembe jut a szünet és a hazamenetel. Már olyan régen láttam az otthoniakat. Jó lenne egy hó csata. De most nincs igazán hó otthon sajna. Meg most nem is lesz otthon mindenki. Na ez még ráér. Ki kell még találnom valami jó témát, ez most a legfontosabb. Talán valami sulis téma. Ezen gondolkodom és nézem a vizet.        
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:08
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 21. 22:02 | Link

Állia

Miközben a tó partján üldögélt új ismerősével, öntudatlan kalandoztak el gondolatai eddigi itt töltött élete felé. Ahhoz képest, hogy teljesen új volt neki  mind a környezet, mind az emberek, már most otthonaként gondolt az épületre, és új családjaként háztársaira - no meg persze egy zöld is helyet kapott a kis femiliben. Megdöbbentette az a végtelen gondtalanság, amiben napjai teltek, szinte az volt az érzése, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Ez volt a helyzet most is: találkozik egy lánnyal a falu mellett, aki még véletlenül sem bunkó, nem piszkálódik, nem valami elvetemült félőrült, hanem tökéletesen megvannak. Gyanús volt neki, hogy eddig senkivel sem hozta össze a sors ittléte során, akivel nem ez lett volna a helyzet.
De ahelyett, hogy ilyesmin gondolkodik, illene örülnie szerencséjének, és visszairányítania figyelmét a beszélgetésre.
- Köszönöm. Hát nem túl gyakori, Magyarországon nem nagyon adnak eredeti latin neveket, ez apa mániája nálunk. Habár ha jól tudom, az iskolában pont van még egy Lyra, legalábbis nekem ezt mondták, de még nem találkoztam vele.
Egy perc sem telt el, és már meg is kapta a következő választ is, egy kérdéssel megtoldva, melyre elgondolkodva válaszolt.
- Csak sétálni akartam egyet a levegőn, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felfedezősdit játszottam. Még nem jártam eddig erre, és gondoltam, épp itt az ideje. Aztán megtaláltam a tavacskát és megláttalak téged is. A többit már tudod.
Egy újabb mosolyt küldött Állia felé rövid története befejeztével, majd eszébe jutott, hogy az esetleges szorgalmiról egy szót sem szólt még, így gyorsan folytatta is a beszédet.
- Most, hogy így mondod, nem ártana végre dolgoznom egy kicsit, de annyira semmi kedvem az ünnepek előtt nekiállni tanulni. Majd ráérek év vége előtt hajtani.
Felnevetett saját lustaságán, majd tekintete újra a messzeségbe zuhant, gondolatai azon jártak, hogy még mennyi idő jut neki, nekik, mielőtt kénytelen lesz a nyáron hazamenni. A lelke egy eldugott zugában persze hiányzott neki otthona, de jelenleg sokkal érdekesebb volt a kastély és a benne élők világa, mint a már megszokott napok Kolozsvárott.
A lány hangjára tért magához, aki egy újabb kérdést tett fel neki. Félig még mindig otthonára gondolva, szórakozottan válaszolt.
- Igen, igen, gólya vagyok. Tényleg, és te? Nem tűnsz sokkal idősebbnek nálam.
Arcát a másik felé fordította, majd nem kellett sok, hogy az most a szünete felől érdeklődjön.
- Szeretem, nem értem azokat, akik szerint unalmas, én élvezem, ha azt csinálhatom, ami érdekes. Még ha néha tanulni is kell - egy fintorra húzta el a száját, majd felnevetve folytatta válaszát - Nem megyek haza a szünetre, úgy voltam vele, hogy ez az első évem itt, akkor már legyen teljes és töltsem itt az ünnepeket is. Nem tudom egyébként, mi itt a szokás, körülbelül mennyien mennek haza? Kihalt lesz majd a kastély? Lesz valami különleges program szentestére?
Észre sem vette, hogy már szinte dőltek belőle a szavak, és tekintetét egy pillanatra sem kapta le a lányról, végig a szemeibe nézve beszélt. Befejezve a mondatot azonban hamarosan észbe kapott, és lesütve tekintetét dünnyögte el halkan egy időre az utolsó mondatát.
- Jaj, ne haragudj ha túl sokat beszélek, nem tudom, mi van velem.
Szemeivel újra a lányra tekintett és kíváncsian várta, hogy mit reagál majd a rellonos.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. december 22. 23:20
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 22. 09:11 | Link

Lyra

Jó itt üldögélni. A levitás lány is nagyon aranyos. Erről eszembe jut a húgom, ő is olyan aranyos tud lenni. Jaj az otthoniak, de régen láttam őket. Bár ha haza mentem volna se látok mindenkit, mert mire vissza kell jönnöm, addigra érne csak haza nővérem. Hát majd nyáron otthon leszek, most még úgyis tanulnom kell. Még jó pár szorgalmi áll előttem. Meg lassan tanulnom kell a vizsgákra, minek vettem fel ennyi tárgyat? Nem is bírom lassan. De le adni se bírom. Ilyen az én formám inkább egy hónappal, tán kettővel előbb elkezdek tanulni, hogy be tudjak mindent magolni.
Hoppá elkalandoztam, figyelek Lyrára, mert még a végén lemaradok a válaszokról.
Tényleg van másik Lyra a suliban, én nem is tudtam. Hát nem ismerek mindenkit. Majd körbekérdek. Gyors válasz a következő kérdésemre már jön is. Én nem fedeztem fel, pedig úgy érdekesebb lett volna. Majd még én is meg próbálok felfedezni valamit. Szünetben elindulok arra amerre még nem voltam. Igen a többit tudom. Hisz én is megéltem. Ezen muszáj mosolyognom. Ő is mosolyog. Majd befejezi a válaszát. Lustaság, én tavaly nagyon sok szorgalmit csináltam egész évben. Ezen kicsit nevetek. Majd megmagyarázom, nehogy azt higgye, hogy rajta. Bár ő is nevetett.  
-Bocsi, csak eszembe jutott, hogy én szöges ellentéted voltam.
Hát a nyár már majdnem itt van. Hát a vizsga időszak lassan már kopogtat, már a gondolattól is libabőrős leszek. Mennyit kell majd tanulnom, de nincs kedvem már most. Persze jó lesz majd haza menni és piheni, az otthonikkal lenni. Talán kicsit unalmas a sulis pörgéshez képest. Közben kérdezek. Látszik, hogy elbambult. És hóbortosan válaszolt. Eltaláltam, gólya. Hát úgy látszik még elég jól tartom magam, mert nem tudja, hogy hányadikos vagyok. Mosolyogva megmondom.
-Én másodikos vagyok. És köszi, bóknak veszem, hogy nem látszom öregnek.
A következő kérdésemre érdekes választ kapok. Bár megszokott szerintem. Ez az iskola tényleg nagyon jó. Tanulni, hát azt tényleg kell. Közben folytatja a választ. Ő se megy haza. Hát akkor már biztos lesz kivel beszélgetnem. Már féltem hogy nem marad olyan szinte akivel dumálhatnék. Tavaly én se mentem haza, de nagyon jó volt itt is a karácsony. A levitás is elkezd erről kérdezni. Látszik, hogy kíváncsi. Hát akkor válaszolok. Mosolyogva neki is állok.
-Hát elég sokan haza mennek. Kicsit kihalt lesz, de nagyon vicces ilyenkor a kastélyban lenni, nagyon sok új dolgot lehet találni. És jól el lehet beszélgetni azokkal akik itt maradtak. Lesz. Annyit mondok, hogy lesz egy vacsora, egy nagyon érdekes kis vacsora. Én nagyon élveztem tavaly. Szerintem tetszeni fog.
Egyet sóhajtok, mert annyit beszéltem hirtelen, hogy muszáj. De még mindig a szemébe nézek. Ő viszont hirtelen elkapta rólam a szemét. És bocsánatot dünnyögött, mint valami maci. Ezen megint nevetek. Rám nézet, kíváncsi vagyok mit fog szólni ahhoz, hogy kinevetem.    
 
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:18
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 23. 01:15 | Link

Állia

Ahogy lassan feloldódott, egyre könnyebbé vált a beszélgetés a számára, habár még mindig kissé kényelmetlenül érezte magát, ha sokáig csak a saját hangját hallotta. Ennek ellenére felbátorodva válaszolgatott és kérdezett újra és újra az idősebb lánytól, mivel más ötlete úgy sem volt, amivel elüthették volna idejüket.
- Hogy érted, hogy a szöges ellentétem? Mármint a szorgalmikra gondolsz? Én se vagyok ám mindig ilyen, csak utóbbi időben jobb dolgom is volt, mint a könyvek fölött görnyedni.
És a legmeglepőbb mindebben az volt, hogy tényleg úgy állt a dolog, hogy Lyra szívesebben töltötte idejét mással, mint imádott könyveivel, és nem is bánta ezt kimondottan. Az előző évekhez viszonyítva volt ez igazán furcsa, mert eddig az írott oldalakban találta csak meg igazán társát - no persze az állatok mellett -, de idén rá kellett jönnie, hogy egyes emberek társaságát is kimondottan élvezi. Szokatlan volt neki ez a változás, ahogy az eddigi zárkózottsága kezdett semmivé lenni. Persze még nem volt egy közösségi ember, de jó úton halad efelé, azt viszont már nem tudta, hogy ennek örül-e. Valahol mindig megvetette kicsit azokat, akik csak másokra támaszkodva tudtak meglenni, és büszke volt függetlenségére. Most viszont átkerült a másik oldalra, és kezdte más szemszögből vizsgálni a dolgokat, hogy nem is olyan kellemetlen, ha további emberekkel kell számoljon életében.
Gondolatmenete végére pont meg is érkezett Állia újabb válasza, amely megerősítette korábbi elképzelését a lány korát illetően. Megjegyzésére csak elmosolyodott és helyeslően bólogatva toldotta meg a lány szavait.
- Annak is szántam, szinte sugárzod magadból a fiatalságot.
Ez így volt, a lányból áradt a még gyermeki aura, habár nem tudhatta, hogy idősebb korában milyen lesz, egyelőre nyílt volt és vidám, a legtöbb korabelihez hasonlóan. Ezt az általános jókedvet lehetett kivenni szavaiból is, melyekkel a kastélybeli karácsonyról kezdett el mesélni a levitásnak. Az érdeklődve hallgatta, mindent tudni szeretett volna előre, amit csak lehetett. Nem viselte túl jól a meglepetéseket, főleg, ha azok negatívak voltak, jobb szeretett előre felkészülni az elkövetkezendő dolgokra.
- Miért lesz érdekes a vacsora? Mármint a menün kívül lesz valami más különlegesség is?
Minden részletet hallani akart, az sem érdekelte, ha ezzel lelövi magának a poént, egyszerűen túlontúl kíváncsi volt, hogy mit tartogathat számára az iskola a szünetben.
Elnézést kérése után a rellonos halkan felnevetett, feltehetőleg rajta. Ezen megint elszégyellte kicsit magát, azonban megelégelte az állandó pironkodást így megemberelve magát egyenesen a barna szemekbe tekintett és állta a másik pillantását. Attól függetlenül, hogy ő volt a fiatalabb, nem állt szándékában kisgyerekként viselkednie, egy határozott emberként tekintett magára, és ehhez akarta tartani magát, mindenkivel szemben.
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 23. 12:10 | Link

Lyra

Egyre jobban tudunk beszélni. Most már elég oldott a hangulat. Persze én is próbálok úgy beszélgetni, hogy ne legyen feszült. Aszt hiszem Lyrával jobban szeretnék lenni. Mert nagyon hasonlít rám, hisz emlékszem milyen félénk voltam én is. Azon csodálkozom, hogy levitás, szerintem a rellonba jobban illene. Bár ki tudja, lehet, hogy csak én látom most így. Hát úgy látszik rosszul fogalmaztam az előbb. Mindjárt meg is magyarázom. Mosolyogva kezdek beszélni.
-Jaj, nem csak én az első évebben kevésbé voltam ilyen közvetlen inkább félénk voltam az elején talán a második fél évben inkább. Úgyhogy nem bántásból mondtam.
Ehhez már egy kicsit én is pirulok. De ez hamar elmúlik, mert én nem vagyok pirulós típus. Hát ez végül is mindegy. Hát tényleg nem értem, miért levitás a kis hölgy, szerintem a rellonban is ellenne, bár még kicsit csiszolni kell a beszélgetésén különben szerintem elég vad hozzá. Közben csöndben üldögélünk mindketten, úgy látszik el gondolkodtunk. Hát akkor kérdek még valamit. De mi lenne jó beszélgető téma? Valami olyan kéne ami elindítja most már rendesen a beszélgetést. Talán könyvekről, az szerintem jó lenne. Felé fordulok és mosolyogva kérdek.
-Gondolom szeretsz olvasni, igaz? Milyen könyveket szeretsz?
Nem túl erősen kérdezem, nem szeretnék tolakodni. Közben elnézelődöm, nagyon szép ez a hely, most kicsit jobban süt a nap. Kicsit fúj a szél, felborzolja a hajam és majdnem elviszi a sapkám egy hirtelen széllöket. Közben válaszolok a következő kérdésére és várom mit szól hozzá. Kapok egy kedves dicséretet ami nagyon jól esik. Szeretem ha dicsérnek, de ki nem. Nagy mosollyal meg köszönöm.
-Köszönöm. Nagyon jól esik.    
Hát tényleg még gyerekes vagyok közben. Hát ez van én szeretek ilyen lenni. De tudok nagyon komoly, mégis sugárzó is lenni, ezért vagyok olyan szerethető. Szegény lányt már most kíváncsivá tettem, pedig még alig meséltem. Nem fogok elmondani mindent. Hisz elvenné a meglepetést és azt a varázslatos érzést ami eltölti az embert mikor belép és szembe jön az a sok szép. Miközben ezen gondolkodom már bombáz is a kérdésekkel. Kedvesen mosolyogva kitérő válasszal fellelek.
-Nem mondom el, mert akkor oda varázs. De tetszeni fog ne aggódj. Vacsi finom lesz. Többet nem mondok, én tavaly élveztem.
Remélem megelégszik ennyivel. Nem akarom, hogy mindent tudjon. Ezt most el is hagytuk, másról beszélünk és kicsit ki nevetem.
Már nem pirul. A szemembe néz. Egyre biztosabb aminek örülök. Ezt meg is mondom neki.
-Egyre biztosabb vagy, ami jó. Örülök hogy ilyen bátor vagy. Nem akartalak a nevetés sem el meg sérteni, csak olyan vicces hogy szerintem nagyon erős kemény lány vagy. Szerintem inkább rellonos lehetnél csak egy kicsit biztosabbnak kell lened.
Remélem nem zavarja, hogy ezt mondom.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:24
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 25. 22:05 | Link

Állia

Az emberi kapcsolatok terén lévő tapasztalatlansága lehetett az oka, hogy most is félreértette a rellonos szavait. Szemöldökeit megemelve hallgatta annak magyarázatát, hogy ő mire is gondolt, és csodálkozása csak nőttön nőtt, amikor az befejezte a mondandóját. Közvetlen? Ő? Ugyan, dehogy, csak próbált nem élhetetlennek tűnni új ismerőse előtt, tartva a felesleges bátorító szócsépléstől. Ennek szellemében, egy rövid, önmagát gúnyoló kacaj után válaszolt.
- Nem vettem bántásnak, de szerintem félreismertél. Nem hinném, hogy közvetlen lennék, sőt, ha tehetem, kerülöm az embereket.
Őszintén, nem nagyon érdekelte, hogy erre mit mondhat a másik, életfelfogásában nem szerepelt a többi emberhez való igazodás. Ő ilyen, és erről ennyit, változni nem valószínű, hogy nagyon változna. Ha valakit zavar, hát így járt, ő tökéletesen meg volt elégedve a helyzetével jelenleg.
Negatív gondolatai azonban hamarosan semmivé lettek, mikor Állia barátságos kérdései után rádöbbent, hogy valószínűleg kissé túlspilázta magában a dolgot. Idegességétől megszabadulva szusszantott egyet, hogy utána újra mosolyogva fordíthassa figyelmét a lány felé.
- Igen, nagyon szeretek, ha tehetem, mindig olvasok egy keveset. Furcsa lehet, de szeretem a szakirodalmakat, ha épp érdekel az adott téma. Főleg a mágikus bestiákról szóló kötetek érdekelnek, de újabban oda meg vissza vagyok az elemi mágiáról szóló tanulmányokért is. De persze mellette a könnyebb témájú könyveket is kedvelem, a mugli írók munkáit sem vetem meg.
Egy levegővételre hadarta el válaszát, mindig elragadta a lelkesedés, ha drága irományai jöttek szóba, magáról elfeledkezve tudott akár órákon át is mesélni az éppen olvasott műről. Azonban most hamar magához tért, így egy nyugodtabb levegővétel után visszadobta a labdát társának.
- És te? Egy másik könyvmolyhoz van szerencsém, vagy te inkább kerülöd az olvasást, amennyire lehet?
A tőle szokatlan bókáradat után a téma a közeledő karácsony felé terelődött, amely kimondottan felkeltette Lyra érdeklődését. Ez volt az első éve a kastélyban, így érthető volt, hogy tudni akarta, mire számítson a szünetben, ha már egyszer itt tölti. Azonban a rellonos lány nem mutatkozott túl közlékenynek, minden bizonnyal csak a levitást akarta megóvni attól, hogy elrontsa a meglepetését, nem tudhatta, hogy ezzel csak bosszantja a kéket. Ha egyszer ő tudni szerette volna, hogy mi lesz, akkor ne más döntse már el, hogy mi neki a jó. Ettől függetlenül nem akarta elrontani a hangulatot, így beletörődve a másik nemleges válaszába csak aprót bólintott.
- Hát jó.
Mikor a másik szemeibe pillantott annak rövid nevetése után, olyan kommentet kapott, amelyre a legkevésbé sem számított. Rellon? Most már egészen biztos, hogy félreismerte a lány. Rá is vágta volna rögtön ezt, azonban egy rövid belegondolás után rá kellett jöjjön, hogy talán van alapja a dolognak. Egyelőre nem akart azonban jobban belemenni ebbe, még csak elmélkedés szintjén sem, így inkább egy kitérő válasszal intézte el a meglepő szavakat.
- Nem sértettél meg. Ami a rellont illeti... Hát, ha így gondolod, biztosan, bár szerintem én tökéletesen beillek a kékek közé.
Egy apró mosollyal ajkain zárta le ezt a témát, helyette inkább pálcájával közelebb intette magához az azóta is szüntelenül lobogó kis lángocskát, hogy aztán belebámulva merüljön el újra csapongó gondolataiban.
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 27. 18:17 | Link

Lyra

Úgy látszik, hogy nem ismerem eléggé az embereket, mert Lyra szerintem elég kifejező. Közben elkomorodom, ahogy romlik az idő, de folytatom a gondolatmenetet. Talán csak velem, nem tudom, nem ismerem. Ezen elmerengek, közben a tavat nézem mereven, ami egyre csak tajtékozik most már a széltől. Ebből a merev állapotból csak a nevetése ráz fel. Gúnyosan, elég kellemetlenül nevet, de nem tudom min. Talán rajtam, talán nem. Lassan, kérdőn ránézek. Elkezd beszélni, én pedig figyelek. Kiderül, hogy csak magán nevetett. Emberkerülő, egyel talán nem közvetlen a maga leírása szerint. Talán ha még beszélgetünk, megtudom, hogy végül is milyen. Közben halvány mosollyal válaszolok.
- Értem... biztos igazad van.
Én is ilyen voltam, de megváltoztam. Segített a suli, ha nem járnék ide, még mindig csöndes, csak a barátaimnak, családomnak valamennyire megnyíló könyvmoly lennék, de ezt hamar elhessentem a fejemből. Nem érdekel, inkább megtöröm a csendet egy kérdéssel: megkérdem szeret-e olvasni, amire egy mosolygós választ kapok. Szeret, aminek örülök, most már van egy biztos témám. Ettől egy kicsit felvidulok, ahogy hallgatom a választ, elgondolkozom. Szereti a szakirodalmat, én ebben egyetértek, ha jó téma, akkor én is szeretem. Ahogy hallgatom, szinte teljesen magamra ismerek. Amit mond teljesen illik rám is. Ezen elmosolyodom. Közben figyelem őt is, látom rajta, hogy olyan témára tértünk, amit szeret. Könnyebben, nyugodtabban beszél. Ráadásul újra mosolyog. Érzem, hogy erről tudunk beszélni. Ahogy ezt így elgondoltam már be is fejezte a beszédet, majd visszadobta a labdát nekem. Én szintén imádok olvasni. Mondhattam volna, de úgy éreztem, hogy így nem az igazi. Inkább valahogy bővebben mondom, úgy jobb. Ki is találtam a mókás választ.
-Én nem vagyok könyvmoly... inkább az e fölött álló ilyen állat vagyok, mert nagyon imádok olvasni és elég gyorsan olvasok.
Van, aki azt mondja, hogy nagyon gyors vagyok. Szerintem nem. Nálunk mondjuk megszokott, hogy mindenki gyorsan olvas, de ez most részletkérdés. Miközben gondolkoztam, elterelődőt a téma. Ellátott bókokkal. Majd a karácsonyi vacsi lett a téma, de mivel falba ütközött, kis idő után feladta és elfogadta, hogy nem mondom el, mire számíthat. Remélem, megérti, hogy jobb ez így. Újabb témaváltás. Most általam. Kedves bóknak szánva közöltem, hogy illene a rellonba. Látom, hogy meglepődött, nem is gondolta volna. Pedig szerintem oda illő egyéniség. Gondolkodik rajta, ami jó, de rövid gondolkodás után kitérő választ kapok. Előfordulhat, hogy igaza van. Annyi bizonyos, még közvetlenebbé válik, akkor komoly egyéniség lesz. Úgyhogy szerintem, egy maximum két év és már nem is fogok ráismerni, ha visszagondolok a mostani félősebb, csendesebb lányra, aki most Lyra nevet viseli. Ezt meg is mondom neki. Nagy mosollyal elkezdek beszélni.
- Szerintem komoly egyéniség leszel. Bármelyik ház tagja leszel, vagy most vagy, az a ház biztos nagyon örülni fog neked. Remélem egy-két év múlva is barátok leszünk. Mikor már biztos nagyon menő leszel.
Ezzel elhallgatok. Remélem, nem köt bele abba, hogy barátomnak neveztem. Jó lenne, ha barátomnak nevezhetnék egy ilyen egyéniséget, ritka az ilyen kedves, okos lány, főleg ilyen eredetiséggel. Ezen gondolkodva figyelem, ahogy közelebb húzza a lángot magához. Hirtelen rájövök, hogy fázik. Elő kapom a pálcám és én is varázsolok egy lángot. Közben közlöm az okát.
- Vidd közelebb a tiedet, ha fázol most már nekem is van. Bocsánat, hogy csak most jutott eszembe.
Most már csöndben maradok egy kicsit. Nézem a lángot és gondolkodom az eddigi beszélgetésünkön.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. január 19. 23:51
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa