36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 2. 11:26 | Link

Oliv

Teljesen kiterülve feküdtem a fűben, tagjaimat szétvetve, és a csillagokat bámulva. Ebben a melegben muszáj voltam egy kicsit lefeküdni, mert bár vágytam a mozgást, de nem tudtam sokáig hajtani magam. Hiába sötétedett már be, még mindig szinte perzselt a forróság, de itt a tó mellett egy picit jobb volt, mert a vízgőz hűtötte a levegőt.
Szerettem így egyedül kószálni olykor, ettől a szokástól nem tudtam, és nem is akartam szabadulni, főleg, hogy amúgy is szinte minden este járőröznöm kellett. Ma viszont szabad voltam, mint a madár, és ezt kihasználva pihengettem idekint. Kahlil valószínűleg dolgozatot javított odafent, és bár kísértett, hogy segítsek neki, de valljuk meg, hiába voltam bejegyzett melodimágus, az elmélethez nem sokat konyítottam, így talán jobb, ha nem piszkálok bele ilyesmibe. Erről a gondolatról aztán eszembe jutott, hogy gyakorolni kéne, és oldalra fordítva a fejem a tóra szegeztem a tekintetem. Halk dallamot kezdtem dúdolni, valami kicsit búsan nyugodtat, a mágiát a vízre irányítva, hogy az finoman gyűrűzzön a hang nyomán. Néha belegondoltam, hogy mennyire nagy energia is az mm, és hogy mekkora pusztításra lenne képes. Régen nem gondolkoztam ezen, csak használtam, és ennyi - azt hiszem kezd rám hatással lenni, hogy sokat vagyok Kahlillal.
Füttyszóra váltottam, és nem érdekelt, hogy ha esetleg valaki hallja a dallamot, csak szórakoztam magamnak. Jó volt ez az édes semmittevés, már csak azért is, mert közben szépen lassan elkezdtem lehűlni. Igazán vége lehetne már ennek a forróságnak.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. augusztus 2. 11:47
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 2. 19:36 | Link

Lyra

Céltalanul bolyong a faluban. A múltkorihoz képest már szinte teljesen nyugodt, de mégse annyira, hogy a lelkiismerete előtörjön. Mondhatni, aznap éjjel belefáradt abba, hogy amiatt utálja magát, amiről nem is igazán ő tehet. Vámpír, vért iszik, olykor megöl embereket, de ez azzal jár... állítólag, mégis.. Drake szerint fényévekkel jobb a hasonszőrű társainál. Ő maga mondta, hogy szinte csodálatra méltó, mennyire... emberi maradt. most már csak vállat von, mert tudja, ez nem egy végtelen állapot, bármikor billenhet a mérleg nyelve, és ő nem fog mást tenni, csak úszni az árral. Nem róhatják fel neki, nem vonhatják felelősségre, nem utálhatják, mert.... fajához méltón viselkedik. És emberek... meg fognak halni, jobb esetben, és az eridonosnak fontosabb, hogy a saját "rétegébe" sikerüljön beolvadnia, hisz az onnan kötődő kapcsolatokon nem igazán fog az idő.
Megint az az ismerős szívdobogás, és az illat. Találkozott már vele egyszer, így nem is gondolkodik, egyenesen a tavacska felé veszi az irányt, hisz a lánynak ott kell lennie. Talán most tudnak is beszélgetni mindenféle hisztéria nélkül. Oliv még most is jót kuncog  a másik vámpír viselkedésén, mintha bármi célja lett volna az elemi kíváncsiságon kívül. Őszintén szánalmasnak tartja, de ezt persze megtartja magának. Sose érzett késztetést aziránt, hogy saját magának nyilvánítson valamit, de persze... hisz ezek rellonos jellemvonások, amiket ő nem örökölt, hála az égnek. Tulajdonképp a pincelakókat - legalább is nagy többségüket-, még annyira se tartja, mint a manókat, akik a kastélyban dolgoznak, de ez persze egyéni szociális probléma.
- Szia, zavarok? Nem baj, ha leülök?- csendül fel a hangja, ahogy a lányhoz ér, és egy halvány mosoly kíséretében le is ül, persze távolságot tartva.
- Sajnálom, hogy a múltkor miattam lett feszült a hangulat, de tényleg csak a kíváncsiság vezérelt- úgy érzi, ennyivel tartozik, hisz sejti, nem lehet könnyű két vámpír kereszttüzében tengődni.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 2. 19:56 | Link

Oliv

Szinte már épp elkezdtem csodálkozni, hogy még senki sem járt erre, és nem óhajtott velem feltétlen beszédbe elegyedni, mikor meghallottam a lépteket. Könnyedén haladt a közeledő, volt az egészben valami nem-emberi, amiből arra mertem következtetni, hogy valamelyik vámpír tanoncot vetette erre a sors, és tényleg, hamarosan fel is tűnt egy szőke lobonc, aminek az eridonos példány volt a tulajdonosa.
- Csak tessék - intettem a gyep szabad része felé, elvégre nem volt semmi kifogásom a lányka ellen, ha pedig neki feltett szándéka velem társalogni, akkor csak tessék. Olykor azért eltűnődtem, hogy honnan ez a birkatürelem, amit mostanában produkálok, mindenesetre most csak feküdtem tovább a fűben, a lányt fürkészve.
- Semmi vész - mosolyogtam egy haloványat a bocsánatkérésre. - Engem nem zavarsz, csak Kath egy kicsit nagyobb vehemenciával kezeli az ilyen helyzeteket. Ami szerintem érthető - tettem még hozzá, mert ha én vámpír lennék (ami hála az égnek nem vagyok), akkor biztos, hogy bármi áron védeném a területem, még akkor is, ha ettől az egésztől volt némi "pisiljuk körbe a territóriumunkat" feelingje az egésznek. Magam is rellonos voltam, tökéletesen megértettem Kath-et.
- Mindenesetre szerintem jobb, ha elkerülöd őt - javasoltam, mert nem tudtam, hogy ők azóta beszéltek-e már egymással, vagy történt-e bármi fejlemény. Egy biztos, legközelebb nem biztos, hogy ott leszek, hogy lenyugtassam Kath-et.
Az oldalamra fordultam fél kézen támasztva a fejem, miközben a lányt néztem. Kedves arc, nyílt tekintet - ha nem tudom, akkor egészen biztos, hogy nem nézem ki belőle, hogy vámpír. Nekem pedig nem volt okom kötözködni vele, bár azt azért nem felejtettem el, hogy Kath a szövetségesem. Ezt a szót használom leginkább a kapcsolatunkra, mert a barát kicsit talán erős fogalmazás lenne, bár ki tudja.
- Hogy kerültél ide? - kérdeztem végül, remélhetőleg elég nyilvánvalóan ahhoz, hogy a lány ne a tóra értse.
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 13:28 | Link

Lyra

Nem érti, miért érez késztetést aziránt, hogy szóra bírja a lányt, akárhányszor találkozik vele. Sejti, nagyrészt Nadya műve, a barátnőjét még Drake harapta meg... állítólag, és kis híján bele halt a vérvesztésbe, neki is olyan furcsa az illata, csak nem ennyire feltűnő.
- Nektek, rellonosoknak bizonyára, de az én eridonos mivoltom teljesen feleslegesnek érzi, hogy a magunkénak nyilvánítsunk egy közterületet, és nem mellesleg baromi nagy önzőségnek, de hát- tárja szét a kezét, amolyan "ez van" feelinggel. Nem érzi rosszul magát, csak a véleményét fejezte ki, és ahhoz joga van ugyebár. Tényleg feleslegesnek érezte Kath kirohanását, hisz semmit nem tett azon kívül, hogy közelebb merészkedett hozzájuk, persze ez nem jelenti azt, hogy hagyta volna magát, ha elfajulnak a dolgok. Nem is olyan rég bebizonyosodott, hogy az eridonost se kell félteni, tud ő kreatív is lenni, ha arról van szó. Kezdi egyre inkább elfogadni, már nem a régi, és bár élvezni még nem tudja, igyekszik szemet hunyni az emberi gondolkodása felett, hisz már nem kell úgy tennie, mintha az lenne, nem ember.
- Nézd, csak mert van még egy vámpír, aki feltételezem, mióta megtudta, hogy én itt vagyok, az egész kastélyt magáénak érzi, én attól még nem fogok egy sarokban kuporogni, ha összefutunk, hát... nem elkerülhetetlen, de ne várd tőlem, hogy féljek egy magamfajtától- néz rá komolyan, bármilyen is a viszonyuk a rellonos vámpírral, talán őt érzi a legközelebb magához, hisz bizonyára átélte már azt, amit Oliv is, és ez megnyugtatja, az hogy nem épp a legfényesebb a kapcsolatuk, nem számít, Oliv még így is kevésbé érzi egyedül magát, neki elég a tudat, hogy van a közelében valaki, aki olyan, mint ő, a többi  már mellékes.
- Az illatod. Tudod, ezt akartam elmondani a temetőben. Van egy barátnőm, a mostohaapám megharapta, majdnem bele is halt, nos, neki is hasonló illata van, csak nem ennyire.... kirívó- húzza kissé össze a szemeit, úgy vizslatja Lyrát.
- Nem lehet könnyű... mármint, a vámpír szájában összefut a nyál... nem, eszem ágában sincs megharapni- teszi is fel a kezét védekezőileg, de nem tehet róla, sejti, a rellonos őszinte választ akar hallani, nem holmi kertelést, Oliv meg nem fogja vissza magát.
- És kicsit féltékeny vagyok emiatt rád, gondolom... megharaptak, de... de te nem lettél egy szörnyeteg, ez igazán... aljasság- mosolyodik el fanyarul, miközben a füvet kezdi tépkedni.
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. augusztus 18. 13:28
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 14:03 | Link

Oliv

- Mások vagyunk, és nincs ezzel semmi baj. Bár valamiért én úgy gondolom, hogy az éjszaka teremtményei, akik vadásznak, valamilyen területre szorulnak. De lehet, hogy tévedek. - Kimondatlan megállapodás volt az köztünk Kath-tel, hogy ha egyszer valami módon legyűrne a méreg, akkor is tovább segítjük egymást, hiszen nem tudhattuk, hogy működik, így az ő területe akár mintha az enyém is lett volna, de persze én ezt nem vettem komolyan. Nekem nem kellett vér, hála az égnek és a szerencsémnek, ezzel a helyzettel pedig tökéletesen elégedett voltam, mert már túltettem magam azon, hogy valamilyen szinten már én is az éjszakához tartozom.
- Nem mondtam, hogy félj - legyintettem. - Csak nem tartom jó ötletnek, hogy direkt provokáld. De erre talán már magad is rájöttél.
Furcsa volt a lány, valahogy éreztem rajta, hogy nem olyan rég lehet még az élőhalottak sorában, mert nem tette egészen magáévá a szokásos gondolkodásukat. Mindenesetre erre nem vesztegettem több időt, mert szóba került valami, ami sokkal inkább érdekesnek bizonyult, mint az, hogy vajon egymásnak esnek-e Kath-tel. Különben is, mi közöm nekem ahhoz?
- Valóban? - kérdeztem vissza kíváncsian, a lány arcát fürkészve, mielőtt nemes egyszerűséggel kinevettem volna. - Kérlek, harapj meg, úgyis rég láttam már haldokló vámpírt! - mondtam neki, de a hangomon érezhető volt, hogy nem gondolom komolyan. Aztán meg is magyaráztam a dolgot. - A vérem mérgező nektek, te előbb halnál bele, ha innál belőle, mint én a mérgedbe.
Aztán a vallomást hallva elmosolyodtam.
- Nem te vagy az első, aki ezért jött hozzám beszélgetni, és azt hiszem nem is az utolsó, bár megjegyzem, örülnék, ha nem mászkálna az iskolában több vámpír - mondtam meg őszintén. - De nehogy azt hidd, hogy így is könnyű volt elfogadnom a helyzetet. A barátnődnek... neki vannak képességei? - kérdeztem aztán tapogatózva.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa