36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 00:09 | Link

Kornél

Unatkoztam. Rettenetesen.
Szerettem volna egy kicsit kimozdulni a kastélyból, hogy levegőhöz jussak, de abban az esetben vinnem kellett volna a csilli-villi pórázomat Serenhez és aranyos mosollyal nézni rá. Azt előbbi még talán ment volna, de az utóbbi már határozottan kevésbé. Tehát ez volt az egyszerű oka, hogy miért is tartózkodom én mostanában olyan feltűnően sokat az iskola falai között, holott ez egyáltalán nem volt jellemző rám.
Ezúttal semmiféle ostobaságot sem terveztem, amikor elhagytam a szobámat. A legutóbbi alkalom remek lecke volt. Soha többé nem akartam Firenzébe kirándulni teljesen egyedül, sőt önmagában vámpírokat nem akartam üldözőbe venni. Nem mintha mindannyian sokkal erősebbek lennének nálam, csak éppen jobb félni, mint megijedni. Ahol egy van, ott lehet több is, nem igaz?
Példának okáért, máris itt van ez a kis szöszi, akiről egyelőre semmit sem sikerült megtudnom. Ha akkor nincsen ott velem Lyra, valószínűleg sokkal csúnyább vége lett volna az estének. Nem tudom, melyikünk járt volna rosszabbul… talán egy kicsit mind a ketten, elvégre mégsem szándékoztam egy csattogó fogú vempet letépni a nyakamról.
Úgy éreztem, hogy megfulladok, ezért magát a kastélyt mindenképpen el kellett hagynom, de a falu határit nem szándékoztam átlépni. Célirányosan a tavacska felé tartottam. Sok emlék kötött oda, de a legtöbb felejthető volt, így tökéletesen megfelelt a gondolkodáshoz. Nem merészkedtem túl közel a vízhez; végigdőltem a fűben, lehunytam a szememet és csak hallgattam az engem körülvevő zajokat.
Ez egyelőre tökéletesen megfelelt szabadság címen.

Öltözék
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 00:30 | Link

Kath

Az utóbbi napokban mindent úgy élt meg, mintha először járna a kastély falai között. Gyakran eltévedt, de igyekezett ezzel is csak többet adni saját magának. Szétnézett, próbált tájékozódni és bizonyos dolgokhoz kötni az utat, soha nem volt  ebben igazán jó, ráadásul kómás volt. Cserben hagyta a máskor tökéletes alvókája. De ahogy sötétedett, úgy lett ő is egyre éberebb. Szeretett volna szétnézni, nem csak a kastélyban, hanem annak a környékén, kíváncsi volt mennyit változott a hely. Biztosan nem sokat, de szerette volna erre fogni a csavargást. Így aztán magára kapta az éppen kezébe akadt cuccait és elindult világot látni. Nem mintha annyira messzire jutott volna, épp csak a tóig jutott el. Lassabbra vette a tempót, nézelődött, már amennyit látott. Nem volt kellemetlen a sötétség, inkább megnyugtatta. Jó érzés volt, hogy körbeveszi, hogy nem lehet könnyen kiszúrni. Elégedetten vágta zsebre a kezeit és abban a pillanatban össze is vonta a szemöldökét. Nem számított rá, hogy itt találja meg a rengeteg démona közül az egyiket. Rákulcsolta az ujjait a dobozra és kihúzta a cigarettásdobozt. Azt hitte, ez már régen elveszett, de hát, ha már itt van, kár lenne veszni hagyni. Igaz, diák lévén még nem gyújthatna rá de nem az a fajta, aki foglalkozik a szabályokkal. Továbbá, már a korban ott van bőven, hogy dohányozhasson. Az öngyújtó kattan, ő pedig jóleső érzéssel szívja le a kesernyés füstöt ami végigkaparja a torkát. Nem tartozott ez a mindennapi káros szenvedélyei közé éppen csak akkor tette, amikor ideges volt, vagy csak megkívánta. A dobozt ezután zsebre vágta és lassan sétált tovább.
Nem gondolta, hogy másvalakit is fog ilyen kései órán itt találni. De ahogy jobban megnézte, a fűben tényleg volt valakit. Lepöccintette a hamut a cigi végéről és hangosan megköszörülte a torkát. Nem állt szándékában senkit megzavarni, vagy megijeszteni. De kicsit azért furcsa, hogy valaki éjnek-idején kint fetrengjen a fűben, minden ok nélkül.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 00:39 | Link

Kornél

A gondolataim hihetetlen sebességgel pörögtek. Szerettem volna mindent a lehető legjobban csinálni, csakhogy mindig beleestem abba a hibába, hogy hagytam eluralkodni az érzelmeimet. Ezt nem tehettem meg. Még egyszer legalábbis semmi képpen. Így is épp elég alkalommal szorultam már életmentésre, nem volt rá szükségem, hogy egyszer az aktuális megmentőmet is magammal rántsam a gödörbe. Nem viseltem volna túlzottan jól, ha rajtam kívül bárkinek baja esik. Én túlélem, vagy legalábbis nem olyan nagy kár értem, de a barátaimat, azokat az embereket, akik számomra valamilyen érthetetlen okból kifolyólag fontosak, nem hagyom.
Tökéletes csönd vett körül és örültem, hogy ezúttal senkinek sem támadt kedve egy kis éjszakai túrához. Nem értékeltem volna túlzottan, ha a sötétben áttaposnak rajtam. Nem mintha bármilyen más körülmények között annyira szuperül kezeltem volna a helyzetet, csakhogy jelen pillanatban még annyira sem, mint egyébként.
A lépteket már egészen távolról meghallottam és imáim sajnos nem találtak meghallgatásra, így az a bizonyos valaki –akinek egyelőre még csak nem is sejtettem a kilétét– egyre közelebb jött hozzám. Nem moccantam meg, minek is hívjam fel magamra a figyelmet? Talán szerencsém lesz és elmegy mellettem… talán, persze. Mikor is volt nekem utoljára szerencsém?
Amikor kattant az öngyújtó kinyitottam a szemeimet és azonnal be tudom azonosítani a nem várt személyt.  Fogalmam sincsen, hogyan kellett volna reagálnom a közelségére, minden esetre, ha verne még a szívem, az most egészen biztosan meglódult volna.
-Gyűlölöm, hogy cigizel. –közöltem szenvtelenül, mikor megpróbálta felhívni magára a figyelmemet.
Természetesen az előbbi kijelentésemet nem gondoltam komolyan, tökéletesen hidegen hagyott, csak éppen reméltem, hogy a hangomból azért már be tud azonosítani, meg egyébként is… hazudjunk mindketten.
Lassan felültem, nehogy ráhozzam a frászt és az ajkamba harapva mértem végig. Kétszer. Legalább.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. július 9. 00:41
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 01:24 | Link

Kath


Nem gondolt konkrét személyre, amikor eltépelődött, ki fekhet a fűbe. De amikor meghallotta a nagyon is ismerős hangot, kínjában nem tudott mást csinálni, mint felnevetni. Annyi ember közül, pont ennek a kis démonnak kell itt fetrengnie a fűben éjnek idején. Az egész annyira epikusnak tűnik. Máskor hetekig nem látta a kis boszorkányt. Mi lesz így? Napi szinten bele fog bukni? Nem kívánta ezt a kínt senkinek, de nem azért, mert a lány társasága kellemetlen lett volna. Szeretett szenvedni és ezt a szenvedést csak magának akarta, bármennyire nehezen is vallotta be.
-Akkor ne nézz ide.
Lassan elindul felé, ha már itt van miért ne mehetne oda csak úgy köszönni. Néhány gyors lépés és már ott is van a Kath mellett. Lassan letelepszik mellé, azt persze meg sem kérdezi, hogy zavar-e, nem, ő soha nem zavar.
-Egyébként sem cigizek. Csak néha.
Az utolsó slukkokat mélyen szívja be, a csikket pedig belepöccinti, egyenesen a tó vizébe. Hosszan fújja ki a füstöt, legalább addig sem kell beszélgetnie a kis szörnyeteggel. Azóta sem gondolta végig egészen, a klubhelyiségben elhangzottakat, úgy volt vele, hogy ez a téma még ráér egy darabig, pihenteti az agyának valami eldugott szegletében és amikor rengeteg ideje lesz, majd előszedi és elrendezi magában a dolgokat. Minderre nem volt ideje, de most, hogy jobban belegondol, nem is akar ezen gondolni. Neki aztán mindegy, hogy miből van a lány, bár az sérti, hogy erősebb nála de ennyi az, amit hátrányként fel tud sorolni, egyelőre.
-Ha kajálni akartál jössz helyre jöttél nem?
Színpadiasan pislog körbe, mintha keresne valami alkalmas egyedet, majd megvillant egy féloldalas mosolyt és csuklóját Kath elé tolja. Nem tehet róla, szegény lánykát annyira könnyű provokálni, ő pedig imádja feszegetni a határokat.
-Kérsz egy kicsit? Biztos nagyon finom vagyok.
Ez minden, csak nem értelmes emberi reakció, viszont, ha jobban belegondolunk, annyira mégsem meglepő, hiszen maga Kornél sem éppen normális.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. július 9. 01:46
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 11:23 | Link

Kornél

Úgy gondolom, hogy a Sorsnak remek humorérzéke van. Már csak azt nem értem, hogy miért mindig rajtam mutatja be a legújabb és egyben legostobább ötleteit? Még sohasem gondoltam arra, hogy én remek alany lennék bármilyen realityben, de ezek után egészen biztosan részt fogok venni egyen. Csak és kizárólag teszt céljából; egészen biztosan megdobná a nézettséget, ha élő adásban tépnék le a fejemet.
-Téged jobb szem előtt tartani.
Ez csak amolyan ténymegállapítás volt. Egyszerűbbnek tűnt gondolkodni és kontrollálni az esetleges váratlan helyzeteket -mert pontosan tudtam, hogy ilyenben részem lesz-, ha tudom, hogy Kornél hol is helyezkedik el pontosan. Így például nem fogom véletlenül eltörni a nyakát, csak mert egy centivel odébb csapok, mint kellene.
Viccet félretéve, régen láttam már a fiút. Sokkal megnyugtatóbb volt tudni, hol is van, mert egyelőre képtelen voltam feltétel nélkül bízni benne. Na, nem mintha máskor gondolkodás nélkül megtettem volna, amit kért.
-Persze. -hagytam rá, elvégre valóban hidegen hagyott.
Ahogy leül mellém pillanatokon múlik csak, hogy arrébb ne csússzak. Nem mintha bármi problémám lenne Kornél közelségével, a probléma én magam vagyok. Alkalmatlannak lettem nyilvánítva mindenféle emberi kapcsolat kialakítására; de akkor miért annyira más a helyzet itt és most? Kornélt el tudom viselni magam mellett, márpedig ez csak nagyon kevés élő kiváltsága.
Követem a tekintetét, miközben végigpillant a parton. Egy lélek sincsen itt. Ez bizonyos szempontból jó, hiszen így senki sem zavar meg, miközben megpróbálom egy kicsit helyre billenteni a kirakós darabkáit.
De ugye, az érmének is két oldala van...
-Vagy talán neked nem kellett volna idejönnöd. -jegyeztem meg és látványosan végigmértem a fiút. -Honnan tudod, hogy nem éppen az első erre tévedő halandóra vártam?
Mert tehettem volna ezt is. Seren is megemlítette, hogy a faluban kellene táplálkoznom. Márpedig egy ilyen kis közösségben mi számít a legjobb stratégiának?
Senki sem láthat.
Nem hiszem, hogy Kornélt túl mélyen érintik a szavaim. Egyrészt, mert ő Kornél, másrészt, ha van egy kis esze, tökéletesen tisztában van vele, hogy sohasem bántanám őt. Egy újabb kiváltság.
Felhúzom a térdeimet és összekulcsolom előtte a kezeimet. Védekezek. Talán saját magamtól, talán a beszólásai elől menekülök, minden esetre bezárkóztam.
-Utálom mások csuklóját harapdálni. A nyak sokkal optimálisabb. -forgattam meg a szemeimet, majd halványan elmosolyodtam. -Viszont egy cigit elfogadok. -vettem elő a legangyalibb mosolyaim egyikét.
Nekem már aztán teljesen mindegy; nem túl valószínű, hogy belehalok.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. július 9. 11:24
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 13:48 | Link

Kath


Igyekezett nem rátaposni semmire, életben hagyni mindent a talpa alatt, de nem ment egyszerűen. Semmit nem látott. Hiába hunyorgott, a szeme nem szokott hozzá a sötétséghez. A falu fényei pedig távolnak tűntek, nem törték át a sötétséget.
-Nem bízol bennem?
Titokról nem volt szó. Mégis magától értetődőnek tűnt, hogy ez nem egy olyan dolog, amit délutáni csevegés közben közöl az ember a barátaival. S bár Kornél nem volt a kiszámíthatóság mintapéldánya, sértette a feltételezés. Ugyanakkor, valamilyen szinten egyet is értett vele, hiszen soha nem tudni, hogy éppen mi csúszik ki a száján, de hosszú távon ez sem jelenthet akkora akadályt, aki ismeri az tudja, hogy a hazugság csak úgy dől belőle. Kathel persze más a helyzet, neki még nem volt annyi alkalma hazudni, de biztos, hogy megfogja tenni, amint a lány lehetőséget ad rá, szemrebbenés nélkül.
-Miért ne? Simán megtehetnéd, nem lát senki. Egész jó kis hely arra, hogy megvacsorázz.
Nem gondolkodik, nem fontolja meg, amit mond, inkább csak kimondja amit gondol, most épp minden hazugság nélkül. Lehet, hogy a lány azt várja, hogy Kornél majd megijed tőle, de csalódnia kell. Fesztelenebbül érzi magát a társaságában, mint bárki máséban.
-Na hát azt tuti nem engedném. Még a végén kinyírsz, akkor pedig morcos lennék. Bár, ha szépen nézel...
Hiába emeli égnek a szemét, gyanítja, hogy a lány nem lát belőle semmit. Oldalra pillant, dereng előtte a lány sziluettje, képes kivenni a mozdulatok is, de csak a fantáziájára hagyatkozhat.
-Miért csinálod ez?
Óvatosan közelebb ül, megfogja a lány kezeit és megpróbálja lefejteni a őket a lábszáráról. Bele sem gondol abba, hogy mindez miatta van, de azért felismeri ő is a védekező mechanizmust, gyakorolta eleget.
-Cigit? Az előbb szúrtál le a bagóért.
Vigyorogva csóválja a fejét, majd kinyújtja a lábát benyúl a zsebébe, előveszi a dobozt, és a gyújtót, ad a lánynak is egy szálat, amit lovagiasan meg is gyújt, majd magának is kihúz egyet a dobozból. Miért ne?
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 14:42 | Link

Kornél

A sötétség a legjobb barátom.
Én tökéletesen látok, ellentétben mindenki mással, aki a környezetemben él. Olyan ez, mintha lenne egy saját világom. Mások botladoznak, én biztos lábakon állok. Némiképp megnyugtató a tudat, hogy ez a fegyverem minden körülmények között nálam van. Nappal kevesen találhatnának rám, hiszen Rich-csel élek, aki valószínűsíthetően nem engedné, hogy megöljenek, azonban az éjszaka a barátom.
Kornélra nézek és fogalmam sincsen, hogy mit is kéne pontosan mondanom.
-Bízom benned, épp ez a probléma. -vontam meg a vállaimat kicsit.
Nem tudom, mennyire értette meg a gondolatmenetemet mindenféle külön magyarázat nélkül, de azért reméltem, hogy halványan dereng neki valami és nem kell kiselőadást tartanom az elmúlt évemről. Egyikünk sem élvezné túlzottan. Éppen ez az oka, hogy eddig még senkinek sem meséltem el pontról pontra. Mindenki, aki a szívemhez közel áll tud valami. Néhány részletet. De a véres valóságot inkább megtartottam magamnak.
Sohasem gondoltam volna, hogy valakivel ilyen komoly eszmecserét fogok folytatni az én étkezési szokásaimról. Olyan téma ez, amit igyekszem elkerülni -sok egyéb mellett. Nem szeretem, ha ennyire mélyen belemásznak a magánszférámba, de itt és most teljesen más volt a helyzet.
-Persze, csak aztán belebotlok Nothart egyik kis kedvencébe... vagy magába Nothartba és vége a dalnak. -húzódtak ajkaim mosolyra.
Nem tudom, ki lenne képes engem megmenteni, ha egészen véletlenül a karjai közé keverednék. Gyanítom senki. Az lenne az utolsó táncom. Érthető, hogy miért is nem ugrok ki a bokorból minden lépésre, és miért nem próbáltam még meg elfogyasztani a lakóközösség felét.
-Nem öltem meg még senkit. -forgattam meg a szemeimet.
Senkit, aki nem akart bántani.
Ezt hangosan már nem teszem hozzá, épp csak elraktározom az agyam egyik távoli kis zugába, mondván, hogy ott a következő időszakban nagyon jó helyen lesz -mondjuk egy olyan száz évig.
Engedek neki és eleresztem a lábaimat, de nem engedem el a kezét. Utolsó mentőövként kapaszkodok belé.
-Kornél, én... -hogyan is magyarázhatnám el? -Sok minden megváltozott, sokan megbántottak és... Azt hiszem, én csak félek.
Nem tudom elmondani. Be vagyok zárva egy fal mögé. Egy fal mögé, amit én magam építettem. Borzalmas érzés, de ez van. Nem tudok mit tenni, egyedül nem tudom lebontani.
-Nekem szabad. Én már nem fogok tüdőrákban elpatkolni. -nevettem fel és átvettem a cigit, de a másik kezem automatikusan megtalálta Kornél szabad kezét.
Mélyet szívtam cigiből és lassan engedtem ki a füstöt. Tulajdonképpen ez is csak egy pótcselekvés, nincsen szükségem semmi ilyesmire, hiszen nem vagyok ember.
De így annak érzem magamat.
-Miért jöttél vissza? -fordultam Kornél felé és lélekben már felkészültem a hazugságra.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 16:19 | Link

Kath


Bármennyire is próbál rájönni a dolog lényegére, nem ért. Talán csak nem annyira csiszolt, mint amennyire kellene, de az is lehet, hogy egyszerűen csak nem ért a nők nyelvén, őket mindig nehéz volt megérteni s bár ő nem volt benne borzalmas, ez azért mégiscsak sok.
-Nem értem, hogy ez miért baj.
Dehogynem, már amikor kiejtette a szavakat, akkor megbánta. Nincs az az idióta aki bízna benne. Ráadásul kezdi úgy érezni, hogy a kicsi Kathy részéről ez a bizalom teljesen máshogy értelmezendő, mint ahogy ő vette az első körben. Kezd összezavarodni.
-Hogy kibe?
Felesleges lenne elhitetnie a lánnyal, hogy tudja, miről van szó. Fogalma sincs, ki a Nothart, a mondat végét viszont nagyon is jól érette. Egyben az egész azonban mégis kicsit sántított számára. Nem hiába, tényleg régen elment és sok haszontalan információ homályosult el az agyában. Ha kellene is tudnia, mire akar ezzel a lány kilyukadni, akkor ez is az elfelejtett dolgok között volt.
-Olyat nem öltél meg, aki hagyta magát? Nehezen hiszem el, ez így magában, főleg, hogy pár napja épp csak nem dicsekedtél el azzal milyen ügyes kis vadász vagy.
Jót vigyorog a dolgon és ez a vigyor egészen addig meg is marad, amíg nem érzi meg a lány kezét a kezében. Egy pillanat olyan kedve lesz, mint akinek bevertek. Fintorog egy sort, köhint, mintha a füst ment volna félre, de bármilyen meglepő, nem engedi el, inkább összekulcsolja az ujjaikat, minden annyira magától értetődő, mintha reflex lenne.
-És attól jobb lesz, ha belém kapaszkodsz? Nem tudok rajtad segíteni.
Mutat rá a dologra, az egyik szemöldöke a magasba emelkedik, úgy néz arra, amerre Kath arcát sejti, de tudja, hogy a lány tökéletesen látja őt. A megjegyzést a dohányzásra inkább figyelmen kívül hagyja, nem szeretné ezzel rontani a hangulatot, ami amúgy sem épp úgy alakul, ahogyan ő tervezte.
-El akarom végezni a sulit, nem akarok Sopronban dekkolni. Szerintem ez bőven elég indok.
Mégis mire gondolhat? Az tuti, hogy amikor visszajött, eszében sem volt kics Kathy, most meg kezdi ezt a hülye csajos dumát. Azt várja, hogy valami romantikus bukjon ki a száján, rossz lóra tett, még ha miatta jött volna vissza, akkor se vallaná be.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 16:33 | Link

Kornél

Persze, hogy nem érti. Az emberek többsége egyébként sem tudna ilyesmit felfogni. Azok, akik meg fel tudnák dolgozni az infót, nos, azok hihetetlenül közel állnak hozzám, tehát nincs is rá okuk, hogy ilyesmin agyaljanak.
Kevés emberben bízok meg, ami nem véletlen. Ha az ember lányát minden áldott nap szíven szúrhatják egy karóval, nem dobálózik olyan könnyedén a barátság kártyákkal. Legalábbis az én esetemben biztosan nem. A számomra új vámpírkisasszonyt még nem volt szerencsém megismerni igazán, így aztán nem tudhatom, hogy ő miként vélekedik erről, minden esetre nem túl jó pont azzal kezdeni a kapcsolatépítést, hogy a mellettem álló -vélhetőleg barátnőmnek- milyen remek illata van.
Ennél kevesebbért is villantottam már meg a fogam fehérjét.
-Felejtsd el. -ráztam meg egy kicsit a fejemet. -Úgy sem tudnám tökéletesen elmagyarázni.
Vagy mégis? Nem. Nem akartam erről beszélni, épp ezért elfordultam a másik irányba, hogy végigpörgethessem a fontos infókat a fejemben Kornélról és a megfelelő helyre csúsztassam a képzeletbeli kis noteszemben.
Felnevetek a kérdésen, de csak egészen halkan. Sikerült kiválasztanom egy olyan nevet, amit nem tud hova tenni. Márpedig ha valaki ezzel nincsen tisztában, akkor hogyan is került a Rellon falai közé? Becsukott szemmel rohangál?
-Nothart. -ismételtem meg a nevet. -Kon mestertanonc, rellonos, de igazából nem számít. Azon a tényen nem változtat, hogy nem lenne jó ötlet a faluban vacsizni.
Miért hiszi mindenki azt, hogy ez ennyire egyszerű? Hogy csak úgy megfogom a drágát és átharapom a torkát, aztán mint aki jól végezte dolgát, már ott sem vagyok? Nem ennyiből áll. Sokkal több van benne, mint azt bárki is képzelné, csak hát, ők ugye nem vámpírok; innentől kezdve meg tényleg felesleges lenne a szócséplés.
-Nekem mindenki hagyja magát. -ja, persze... Kornélnak nem beszéltem a kis képességemről. -Csak egyszer öltem. -beszívtam a füstöt és elnéztem a tó felett. -Megpróbálták kitépni a szívem, szóval gyakorlatilag önvédelem volt.
Nem tudom, miért osztottam ezt meg vele, minden esetre megtettem. Talán nem a legjobb ötlet, de bánom is én! Állítson egy fadarabot a mellkasomba, ha valami nem tetszik. Még csak tiltakozni sem fogok!
Ujjai az enyém köré fonódnak és nekem ez így tökéletesen megfelel. A kérdésre csak megrántom a vállamat.
-Így legalább annyira nem vagyok egyedül.
Ez a legtöbb, amivel szolgálhatok. Tekintetem elidőzött a fiú arcán, de nem lettem sokkal okosabb. Könnyedén olvasok bárkiben; benne is. Csak éppen annyira nem akartam ebben a pillanatban felfogni semmit sem, hogy egyszerűen csak átsiklottam a nyilvánvaló felett.
-Nem tudom. -ingattam a fejemet. -Én egészen biztosan nem jöttem volna vissza a helyedbe, de ez persze csak az én néző pontom.
És ha életben akarok maradni, akkor sajnos még egy darabig szükségem van a bébicsőszömre.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 16:55 | Link

Kath


-Rendben.
Amúgy sem az a fajta, aki túl sokat lovagol a témán. Ha nem akarja elmondani, akkor nem mondja el. Kornélnak édes mindegy, legalább nem kell hallgatnia a felesleges locsogást, aminek a nagy része úgyis csak mentegetőzés lenne, na hát erre pont nem kíváncsi. De Kath még így is jobban áll, mint bárki más ebben a kastélyban. Ritkán lehet őt lefoglalni egy fél óránál tovább, még Kornél maga is értékeli ha valakinek sikerül lekötnie a figyelmét.
-Biztos, fogalmam sincs, ki az.
Megvonja a vállát, részéről ennyi a dolog. Magasról tesz az olyan emberekre akiket nem ismer. Ha meg kell ismernie a sors úgyis elintézi a dolgot, ha meg nem, akkor valószínű, hogy az ő sztorijában nem lesz szereplő. Kornél eléggé hisz benne, pont ezért gondolkodott el a lány ismételt megjelenésén. Túl sokat szerepel a történetben, attól függetlenül, hogy fiú mellékszereplőként kezeli, úgy tűnik a sors nem ért ezzel egyet
-Engem nem kellene megigézned. Ha erre gondolsz.
Hallott mendemondákat a vámpírokról, de nem biztos benne, hogy mind igaz. Ha esetleg bakot lőtt, csak reménykedni mer benne, hogy a lány nem fogja kinevetni. Nagyon kezdő még a témában, de legalább igyekszik, ezt is értékelni kell valamire, az ő esetében igencsak sokra.
-Akkor az nem számít. Csak védekeztél.
Megint csak az a kérdés, hogy miért ilyen nyugodt? Kicsi Kathy most vallott be egy gyilkosságot, neki pedig a szeme sem rebben. Inkább szippant egy utolsót a cigijébe és a még égő csikket messzire pöcköli, be a tóba. Tekintetével követi egy darabig, legalább addig sem kell reagálnia a következő megjegyzésre. Semmi frappáns nem jut az eszébe, megcsömörlött, ez rosszabb, mint a gyilkolós rész.
-Hát ha neked ez így jó.
Aprót szorít a lány kicsi kacsóján, megakar bizonyosodni róla, hogy nem csak elképzelte a szituációt, hanem ez tényleg meg is történt. Épeszű ember bizonyára nem tenne ilyen lépéseket a srác felé, főleg nem olyan, aki ismeri.
-Itt a legjobb, nem piszkál senki, vagy legalábbis senki otthonról.
Elvigyorodik a fejét pedig Kathy felé fordítja. Mit nem adna most azért, ha láthatna! Legalább a fél karját, vagy az egyik fülét, de azt biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 17:20 | Link

Kornél

Hálát adok az égnek, amiért épp Kornéllal hozott össze ebben a pillanatban. Nem mintha nem viselném el mások társaságát is, csak rájuk nézve talán inkább lennék fenyegető, mintsem normális. Mert ez a mostani viselkedésem az én szótáramban már súrolja  a normális kategóriát.
Remek, legalább ebben az életben egyszer valaki tiszteletben tartja a magánszférámat; na, de hogy éppen Kornél az?
-Mint mondtam, teljesen lényegtelen. -vontam meg a vállamat és a tó irányába indítottam meg a csikket.
A következő kijelentésre csak elgondolkozva fordulok a fiú felé. Ezt az ajánlatot már jó pár élőtől megkaptam, de fogalmam sincs, mennyire vehetem őket komolyan. A legtöbbjük egyszerűen mazochista és minden áron szenvedni akar. Ott van az a csoport is, akik egyszerűen csak ki akarják próbálni a dolgot és ne feledkezzünk meg azokról sem, akik később majd világgá kürtölik, hogy nekik bizony már volt dolguk vámpírral.  
Az ilyeneknek kellene átharapni a torkát.
-Meglepsz. -mosolyodtam el halványan. -Ha tudnád, hányan mondták már nekem ugyanezt!  
Nem mintha annyira büszke lennék rá, hogy túl sokan felfedeztek; egyszerűen csak tudatában vagyok a ténynek, hogy úgysem változtathatom meg a múltat, szóval már teljesen mindegy, kinek mit mondok arról, mi is történt velem az elmúlt egy évben.
Persze csak azoknak, akik jelentenek számomra valamit. Lehetőleg többet, mint egy vértasakot.
Védekeztem. Persze. Én is ezzel mentem saját magamat, nehogy összezuhanjak.
-Attól még gyilkosság volt. -sóhajtottam fel és visszadőltem a fűbe.
Szerettem volna elhinni, hogy attól sokkal jobb lesz, ha egyszerűen önvédelemnek nyilvánítom, de a lelkemen nem könnyített. Igen, mocskok voltak és igen, ha én nem mozdulok ők végeznek velem, de attól még emberek voltak. Életük volt, családjaik és barátaik. A munkát csak azért nem említem, mert hát milyen dolog már vámpíroknak dolgozni?
-Nekem tökéletes. -fordítottam felé a fejemet. -De ha zavar, nyugodtam futásnak eredhetsz. Esküszöm, hogy nem próbállak meg elkapni! -halvány mosoly játszott az ajkaimon, bár Kornél ebből igazán keveset láthatott.
Megértettem az álláspontját és azzal is tisztában voltam, hogy ha én választhatnék az otthonom és a kastély között, maradnék. Csakhogy nekem több opcióm is volt.
Meglöktem a lábammal az övét és felnevettem.
-Szándékosan csinálom, csak hogy ne unatkozz. -biztosítottam még mindig mosolyogva.
Kíváncsi lettem volna, hogy milyen esetben mondaná azt, hogy köszöni szépen, akkor ő most menekülne. Mennyire messzire kellene ehhez elmennem?
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 17:51 | Link

Kath

-Tudod mit? Akkor én nem mondom..
Nem szereti ha ő egy a sok közül. Nem akart ő nagyvonalú lenni, sem egyik bagázsba sem beletartozni, az önzetlenség is távol állt tőle, az egyetlen ok, amiért felajánlotta, hogy a lánykának ne kelljen mennie máshoz kuncsorogni. Elfintorodik. Tényleg ez lenne az indok? Ez az, ami a leginkább önzőnek hangzik és közben egyszerre önzetlen és botor. Akkor most melyik? Ő maga is belezavarodik benne.
-Számít az?
Emberek életéről van szó, amit nem lett volna joga elvenni. De bárki, az ő helyzetében így viselkedett volna, ráadásul a dolog titokban maradt, nem járkál utána senki, nem körözik, idővel majd a lelkiismerete is lenyugszik, nincs más dolga, mint várni. Kornél már csak tudja, elég rossz dolgot tett ahhoz, hogy ilyesmit ki merjen jelenti, persze nem hangosan, csak a gondolatai között. Kathyt inkább nem eteti ezzel a hülye dumával, amit sanszos, hogy már elmondtak neki páran.
-Nem fogok elfutni, nincs akkora szerencséd. Pedig lehet, hogy mennem kellene.
A mondandója utolsó felét nem azért teszi hozzá, amire Kath valószínűleg gondolni fog, de inkább meghagyja abban a tévhitben, nem akar magyarázkodni, főleg nem az érzéseiről, amik nem is nagyon léteznek a számára. Megpróbálja kivenni a lány mozdulatait a sötétben. Érzi, hogy a keze hátrébb húzódik, ebből gondolja, hogy a lány helyzetet vált, de arra álmában sem mert volna gondolni, hogy lefekszik, márpedig a sziluettje szinte teljesen eltűnt a sötétben. Nevetve lök vissza a lábával, majd értetlenül csóválja a fejét.
-Ha most látnálak, tuti lekapnálak.
Szabad kezével támaszkodik a háta mögött, felnéz az égre, abban reménykedve, hogy lát valami fényeset. A szemének már elege van a sötétből és az agyának is.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 18:07 | Link

Kornél

-Helyes, ne olvadj bele a tömegbe.
Ilyen reakcióban sem volt még részem senkitől. Általában jön a jól megszokott duma, hogy de bizony ők annyira komolyan gondolták, mint még senki más. Persze. Ha éhes vagyok, szerzek valahogyan –bár némiképp megtépázza majd az önbizalmamat, mikor Seren előtt toporgok egy pórázzal a számban. Minden esetre, ez az egyetlen megoldás, én pedig kivételesen hallgatok a józan eszemre és élek a lehetőséggel; de azért az elraktározom Kornél ajánlatát is, ki tudja, mikor lesz rá szükségem.
Számít-e? Igen. Biztosan számít. Úgy értem, számítania kell, nem igaz? Az emberi életek nem tűnnek csak úgy el a levegőben. Voltak valakik. Ezen van a hangsúly.
-Kellene. –vontam meg a vállamat. –Úgy értem, én sem örülnék neki, ha egy dühös vámpír letépné a fejedet.
Azért éppen az övét, mert egyrészt ő volt mellettem, másrészt ha bevallom, ha nem, akkor is elég közel állt hozzám ahhoz, hogy gyilkoljak érte. Ismételten csak abba az 1%-ba sorolhatnám, ahol a hozzá hasonlóak kapnak helyet. Jól látszik, hogy mennyire gyér a lista… ez, azt hiszem, azt is mutatja, hogy mennyire hibás gépezet vagyok.
Felpislogok rá a sötétben, de csak a profilját látom. Nem tudom, hányan szeretnének hasonló helyzetbe keveredni, viszont én most akartam menekülőre fogni. Minek is erről túl sokat beszélni, rosszul vannak összedrótozva odabent a dolgok. Nincsenek érzéseim; vagy legalábbis eddig nem voltak, de most Kornél mindent összezavart.
-Egészen biztos vagyok benne, hogy jobban járnál, ha elfutnál.
Minden értelemben.
Hiába is mondom, nem akarom, hogy elmenjen. Akármilyen abszurd is a helyzet, sokkal jobban érzem maga így, hogy mellettem van. Minek is tagadni, attól még ez a helyzet.
Felnevetek és csak kicsúszik a kérdés.
-Miért? Sötétben nem megy?
Nem mintha provokálni akarnám; áh, dehogy.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 18:32 | Link

Kath


-Soha nem voltam a tömeg része.
Világ életében számkivetett volt, ezt kár tagadni. Ráadásul utálta, az egyként emlegették az összes többivel. Ezért is reagált annyira hevesen az imént, pedig az ajánlat félig-meddig komoly volt. Nem csak a kíváncsiság hajtotta, valamilyen perverz élvezet töltötte el attól, ha arra gondolt, ő tarthatja életben a lányt. Normális ez? Pedig neki az életben nem voltak ilyen indíttatásai, talán kezdi elveszíteni önmagát? Csak néhány napja van itt, ettől a gondolattól egy kicsit megilletődik.
-De az teljesen más. Én vagyok annyira csökött idióta, hogy nekimenjek egy vámpírnak. Persze, ez is csak elmélet, ki tudja, mit hoz a jövő.
Erre gondolni sem akart. Nem volt más vágya, minthogy elvégezze az iskolát, aztán elhúzzon innen, minimum egy másik földrészre. Abban sem volt biztos, hogy mestertanoncnak itt akar maradni. Megígérte az anyjának, hogy kijárja az iskolát, annak ellenére is, hogy volt egy kis közjáték a hadseregnél. Örömmel jött el, mert ha végigjárja az útját akkor megkap mindent, amit csak akar.
-Az tuti. De nehogy azt hidd, hogy félek, nincs neked akkora szerencséd. Kis béka vagy, akárminek is hívod magadat.
Megkeresi a lány térdét, néhányszor megütögeti, mintha csak egy kutya fejét ütögetné, ezzel is tudatosítva a lányban a véleményét, azonban ezzel a mozdulatsor nem ér véget. A keze lassan elindul felfelé, a lány belső combjára. Közben a pofátlan vigyor elterül az arcán, ahogy szokott.
-De, ha nagyon megerőltetem magamat.
Elképzelni, hogy nagyjából milyen testhelyzetbe lehet, ha már az egyik lába megvan akkor a másik sem lehet olyan messze. Ahelyett azonban, hogy megfogná és felrántaná a lányt. Fentebb tornázza magát és egy gyors mozdulattal fölé kerekedik, vagy legalábbis nagyon reménykedik benne.
-Máskor nem leszek ennyire odaadó.
Mintha egy szempár sejlene fel, ebből megbizonyosodik arról, hogy legalább jó helyen van. Közelebb hajol a lányhoz, végigcsókolja az arcát, egészen addig amíg meg nem találja az ajkait, néhány másodpercet tétovázik csak, de az ösztönei nem hagyják sokáig nyugodni, szóval nem húzza a pillanatot, inkább megcsókolja.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 18:46 | Link

Kornél

-Tudom. -biccentettem rá. -Nem is hittem soha, hogy az vagy.
Nyílt kártyákkal.
Én sem voltam soha egy a sok közül -talán valamikor nagyon régen, mostanra azonban teljesen megváltozott a helyzet. Nem mintha önnön akaratomból váltam volna ki ilyen szinten a tömegből. Jó pár éve kezdtem a menekülést, de a hab a tortán az átváltozásom volt. Azt nem terveztem meg előre, pedig igencsak hatásos lett volna, ha tudatában vagyok, mire is készülök. Talán átgondoltam volna. Párszor. Jópárszor.
Felmosolygok Kornélra. Szeretnék neki igazat adni, de tényleg, csak hogy egyre inkább hajt az idióta címre. Konkrétan azóta, hogy egyáltalán válaszolt. A legtöbben ezt valószínűleg nem tették volna meg, nem mintha én ezt annyira sajnálnám.
-Pedig el tudom képzelni. -jegyeztem meg. -Mármint, hogy idióta vagy. -halkan felnevetek és felpillogok az égre.
Nos, itt vagyok. Talán nem a legokosabb, de mégis csak Kornél mellett sikerül eltöltenem ezt az estét. Reménykedtem benne, hogy egy jó darabig nem találkozunk az ominózus jé-te-még-élsz eset után, de ha én egyszer valamiben reménykedek, egészen biztos, hogy a visszájára fordul a helyzet.
Mint mondtam, a világ utál engem.
Ez most nem csak egy amolyan gyermeteg kijelentés, mert éppen elveszítette, a fülbevalóm, vagy letört a körmöm. Ennél engem sokkal komolyabb problémák vesznek körül. Átlagos tininek lenni; a fél karomat odaadnám ezért.
-Majdnem elfelejtettem, köszi, hogy emlékeztetsz! -villantok meg egy mosolyt és igyekszem nem tudomást venni a kezéről.
Nem mintha annyira jól menne, sőt. Kifejezetten rosszul kezelem a helyzetet odabent, aminek csak az lehet az oka, hogy senki sem ért még hozzám, mióta olyan lettem, amilyen. Jó, ne számoljuk azt, amikor éppen az életemet akarták megmenteni. Ritka kivétel.
Már épp valamiféle frappáns visszavágással készülök, amikor egyszer csak egy Kornéllal találom szemben magamat. A lehető leghülyébb a helyzet, tekintve, hogy én provokáltam ki, közben pedig mégis aggódok. Nem normális, igen tudom, de ez én vagyok.
-Egy igazi lovag vagy. -suttogtam, mielőtt beleolvadtam volna a csókjába.
Abban a pillanatban ötletem sem volt, mennyire okos ebbe belevágni. Vámpír vagyok, az ösztöneim túlpörögtek és vigyáznom kellett, nehogy kárt tegyek a fiúban.
Megkapaszkodtam a felsőjében és még közelebb húztam magamhoz. Szükségem volt rá, mint a - csak azért nem mondom, hogy a levegőre, mert arra nemigen van szükségem.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 19:13 | Link

Kath


-Helyes, nem szeretem ha egy lapon emlegetnek mindenki mással.
Talán ez volt az egyik leggyengébb pontja. Nem akart ő betegesen különbözni a többiektől, nem tett meg semmit azért, hogy más legyen. Nincs teletűzdelve fémmel a teste, nem varratta ki a fejét, de még csak különlegesen sem öltözik. A lényeg csak annyi, hogyha a tömegről beszélnek ő ne legyen abból egy és rögtön mindenki boldog. Lehet, hogy ez is a gyerekes rigolyái közé tartozott, de ettől érezte magát jobbnak, mint a szürke átlag.
-Pedig nem vagyok az, illetve, egy orvos szemével biztos, de néha tudok egészen átlagosan viselkedni, mint ahogy most.
Ritka pillanat, amivel megtiszteli a lányt. Most nem érzi szükségét annak, hogy támadjon, vagy védekezzen, most csak van. Mivel a lány elmondta a kis titkát, igyekszik azzal viszonozni, hogy normálisan áll a dolgokhoz. Maga sem tudja, miért teszi, talán csak a saját lelkiismerete megnyugtatására. De egyelőre nem tart ott, hogy számba vegye ezeket a dolgokat a lány combja sokkal inkább lefoglalja.
-Tudom, de ne mond el senkinek.
Addig húzza, ameddig csak tudja. Hiába, azért mégiscsak férfiból van, egy csinos lány fekszik alatta. Részletekbe meg inkább bele sem gondol. Nem számít, hogy halott-e vagy élő, vagy mit eszik, jelen pillanatban nem. Maga is meglepődik rajta, hogyha kicsit megerőlteti magát, mennyire hétköznapi tud lenni. Igyekszik nem kibillenni a féltve őrzött egyensúlyból.
Lassan távolodik el tőle, de nem megy messzire az egyik kezét a lány nyakára teszi, megpróbálja vele kitapintani a pulzusát, de hiába próbálkozik, bármennyire is erősen, nem találja. Felnevet, a fejét csóválja. Egy kósza másodpercig még hitt benne, hogy Kathy talán csak kamuzott, de csalódnia kellett, megint.

Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 21:40 | Link

"Well I like to be the one who chooses
but now babe I can't lose!"


-Rögtön gondoltam. –hagytam rá különösebb vita nélkül.
Én sem szerettem. Elég nehezen kezeltem, ha valaki a szürke átlagba próbált meg engem is beilleszteni. Annyira más voltam, hogy az már szinte fájt, épp ezért komolyan sértette az önérzetemet, amikor bárki mással egy lapon emlegettek. Már ha ez a bárki nem éppen egy volt az 1%-ból, ugye.
El kellett ismernem, hogy valóban hihetetlenül normális volt velem szemben. A mai este folyamán nem csak a vérfelajánlással lepett meg, de ha jobban belegondoltam, akkor azzal is, hogy nem úgy viselkedett, ahogyan szokott. Na, nem mintha bármi kifogásom lenne ellene. Akkor is éppen ugyanúgy érezném magam a társaságában, mint most.
Azért jöttem ki ide, mert szükségem volt a magányra, de ahogy Kornél mellém telepedett, rá kellett ébrednem, hogy úgy istenigazából arra lenne szükségem, hogy valaki helyre rakjon. Ez a beszélgetés már-már megfelelt minden kritériumnak.
-Most normális vagy. Fájó szívvel, de el kell ismernem. –nevettem fel.
A mai este folyamán többet nevettem, mint az elmúlt egy évben összesen. Ez persze nem probléma, csak éppen furcsa, hogy Kornél van rám ilyen hatással. De még mindig jobb, hogy éppen ő az, mintha teszem azt, valamelyik…hm…másik ház tagja lenne, nem? Például, ha egy navinéssel nevetni látnának, akkor egészen biztos, hogy én is be vagyok szívva.
Egy ilyen titkot szíves örömest megtartottam magamnak. Kifejezetten különlegesnek éreztem magam tőle, hogy Kornél pont nekem mondta ezt, de ha karóval fenyegetnek, akkor sem árultam volna el soha senkinek. Ez az én titkom volt. A mi titkunk. Egyébként is nehezen viseltem, ha belenyúlnak az életembe.
Nem moccantam, amikor megérztem a kezét a nyakamon, de mindez csak pár másodpercig tartott. Odanyúltam és óvatosan lefejtettem az ujjait, de továbbra sem eresztettem el őket.
-Nem tudom eldönteni, hogy most megpróbáltad kitapintani a pulzusom, vagy egyszerűen csak meg akartál fojtani. –állítottam szembe a tényekkel egy ici-pici éllel a hangomban. –Tudod, a legtöbb nő már rég sikoltozva rugdosódna.
Bizonyára bennem van a hiba, de én továbbra is kapaszkodom belé, mintha legalábbis az életem múlna rajta. Az érzelmi gátam előbb vagy utóbb romokba fog dőlni; mindenki meneküljön amerre lát!
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 22:18 | Link

Kath

-Most kivételesen.
Nem akar arra gondolni, hogy vajon mikor fog borulni az agya. Bármelyik pillanatban elöntheti a szomorúság, a bánat, vagy a csalódottság, azt pedig most nagyon akarja. De legalább a lány miatt nem kell aggódnia, Kathy megtudja védeni magát ha esetleg arra kerülne sor, ettől pedig könnyebb lesz a lelkének, legalább egy kicsit. Nem egészen biztos benne, hogy Kath emlékszik-e a becsavarodásaira? Nem sűrűn lehetett abban az állapotban elkapni, legtöbbször olyankor elbújt valahol, kivárta amíg jobb lesz a közérzete, de mindig volt szerencséje. Akadt olyan pillant amikor társaság előtt csavarodott be. Nem emlékszik, hogy vajon Kathyt is megtisztelte-e ezzel a viselkedéssel. Reménykedik benne, hogy igen, mert legalább nem foga váratlanul érni a dolog.
-Nem lehetek egy kicsit kíváncsi?
Féloldalas mosoly terül szét az arcán. Tudta, hogy simogatásnak kellett volna álcáznia, de Kath simán átlátott rajta. Sok dolog érdekelte ezzel a vámpír dologgal kapcsolatban, de nem akarta egyből letámadni szegényt, előtte még kiélvezte a pillanatot. Ráhajolt a lány nyakára és csókoknak álcázva folytatta a keresést.
-Te tényleg halott vagy. Megfojtani nem akartalak, az már eljutott az agyamig, hogy nem tudnálak.
Félig négykézláb, félig Kathen fekve egyensúlyoz, igyekszik megtalálni a megfelelő fekvő pozíciót, ami még nem válik kényelmetlenné. Eszébe jut, hogy talán nem itt kellene ezt lerendezniük, de sötét van és sehol senki. A gátlások pedig felszabadulnak a sötétben, még akkor is ha csak egyikük lát rosszul, az már haladás.
-Milyen időközönként szoktál enni? Most éhes vagy? Tényleg kíváncsi vagyok, milyen az, amikor megcsapolnak.
Nem tehet róla, gyermeki bolondsággal és lelkesedéssel áll neki a témának. Tetszik neki Kath, de így még jobban tetszik neki, hogy nem hétköznapi, legalább nem lehet fölötte elsiklani egyszerűen, igéző.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 22:33 | Link

Kornél

-Megjegyeztem.
Fogalmam sincsen, hogy mennyire gondoltam át, azt amit jelen pillanatban művelek. Elvégre, nézzük csak a tényeket. Vámpír vagyok. Bármelyik pillanatban kárt tehetek Kornélban, még akkor is, ha ez egyáltalán nem áll szándékomban –márpedig nyilvánvalóan nem áll. Nem tudom, mit kéne tennem.
Belefáradtam már, hogy mindig az elkövetkező pillanaton gondolkodjak, hogy mindig én cselekedjek helyesen. Szerettem volna egy egészen kicsit csak és kizárólag önmagam lenni. Semmi cicoma, semmi halhatatlan szépség, semmi bűverő. Csak Katherine. Az a lány, aki akkor voltam, mikor Kornél még itt volt.
Nem is volt az olyan régen, de nekem évezredeknek tűnt. Az emlékek szépen lassan fakulni kezdtek, én pedig rájöttem, hogy nem várhatok folyton. El kell kapnom őket, különben örökre elveszítek mindent, ami valaha is fontos volt az életemben. Többek között például az anyámat, vagy Kornélt. Bár kifejezetten sokat javított a memóriámon a jelenlegi pozíciónk.
A kérdést abszolút figyelmen kívül hagyom. Ha kíváncsi akar lenni, úgy is az lesz, teljesen mindegy, hogy én mit mondok.
Halkan felsóhajtottam, mikor megérzetem ajkait a nyakamon, de hamar összekaptam magamat.
-Ki tudja? Még senki sem próbálta. –mosolyodtam el halványan és reméltem, hogy azért valamennyit lát a sötétben.
Nem, talán tényleg nem. Valójában, nem lenne túl okos ötlet, megpróbálni, mivel bár nem halhatok bele, előbb-utóbb működésbe lépne az önvédelmi reflexem és akkor a tíz méteres körzetemben mindennek vége.
Vettem egy mély levegőt és fordítottam a pozíciónkon és ráültem a csípőjére, mivel semmi szükségem sem volt rá, hogy Kornél elájuljon nekem.
-Nem igazán, de egy kis nasi sohasem árt. –villantottam meg egy gyors mosolyt, majd egészen közel hajoltam a nyakához. –Ha meg akarsz halni, azért figyelmeztess előtte. –suttogtam és szépen lassan közelítettem.
Nem akartam neki fájdalmat okozni, épp ezért gyorsan haraptam, maximum két tűszúrást érezhetett. Nem, tényleg nem voltam éhes, de ez most más volt. Az érzelmeim túlpörögtek és nagyon kellett vigyáznom, nehogy túl sokat vegyek magamhoz a fiú véréből.
Viszonylag rövid ideig tapadtak csak ajkaim a nyakára, és mielőtt elhúzódtam volna tőle még puhán megcsókoltam. Egyértelműen éreznie kellett a saját vérének az ízét, de ez a tény abban a pillanatban tökéletesen hidegen hagyott.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 22:53 | Link

Kath

-Biztos, hogy volt aki próbálta, maximum nem élte túl, hogy elmesélhesse.
Kornél személy szerint szívesen kísérletezett volna rajta, de így is kezdte túllépni az a szerényen meghúzott határt, amit megfogadott, hogy nem lép át. Nem akart érzelmet villantani, nem akar egyáltalán közel kerülni a lányhoz, hiszen tudja, úgyis csak megbántaná. Jelen esetben pedig Kath biztosan megbosszulná a rajta ejtett sérelmeket, az pedig nem biztos, hogy kifizetődő lenne, ugyanis fej nélkül nem igazán lehet élni az unalmas hétköznapokat.
-A kérdéseimre nem válaszoltál. Ebből pedig csak egyre több lesz.
Vágja oda kicsit sértődötten, de aztán amikor hirtelen pózváltás következik, már nem ellenkezik annyira. Végigsimít a lány oldalán, csak azt sajnálja, hogy nem lát, pedig ezt biztos, hogy eltudná nézni egy darabig.
-Szóval, ha megkérlek, akkor megölsz?
Ez a gondolat egyszerre nyugtatta meg és spannolta föl. Talán meggondolatlanság volt ilyet kérnie Kathtől. De ő mindig csak magára gondol, ahogy gondolt most is és nem érdekelte, hogy a lány hogy fog elszámolni a lelkiismeretével ha esetleg baj lesz. Sőt, nem is gondolt ilyesmire, megbízott a lányban, fene se tudja, miért. Szinte nem is érezte a tűszúrásokat, elöntötte az eufória, nem gondolta volna, hogy ez ilyen lesz. Pedig valójában szó sincs semmi extráról, egyszerű vércsapolás, neki mégis mintha többet jelentett volna. Amikor nem érezte magán a lány ajkait többé, csalódottan nyögött fel és amit helyette a szájára kapott, a közelébe sem ért az előzőnek.
-Tévedtem, borzalmas ízem van.
Soha nem kóstolt még vért, közvetlenül az artériából, de ezt még kicsi Kathy csókja sem tudta megédesíteni, borzalmas volt, legszívesebben kiköpött volna de erőt vett magán.
-Nem értem, hogy tudok te ezt lenyelni, ráadásul annyit.
Igyekezett nem hányingert kapni és öklendezni, inkább nyelt egy nagyot, vett egy mély levegőt és a lány kezei után nyúlt.
-Azt hiszem, megtartalak.
Hogy ez pontosan mit jelent? Azt értelmezze csak a kicsi lány.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 23:06 | Link

Kornél

-Minden esély megvan rá. –vontam meg a vállaimat.
Igen, ha valaki megpróbált volna eltenni láb alól, nagyon valószínű, hogy az illető most valahol egy tó fenekén, vagy éppen darabokban elásva próbálná összekaparni magát. Na, nem azért, mert én ennyire hihetetlenül veszélyes vagyok, sokkal inkább az lehetett volna az oka, hogy nem kezelem túl jól a váratlan helyzeteket. Márpedig azért az elég váratlan, ha valakit megpróbálnak megfojtani, nem igaz? Bár lehetséges, hogy csak én pörgöm túl a kérdést.
Pontosan ettől tartottam. Ezért nem is nagyon adtam még egyenes választ egyik kérdésére sem. Nem szeretek erről beszélni, márpedig Kornélnak megszámlálhatatlan kérdése van. Nem azt mondom, hogy túlságosan bonyolult lenne valós magyarázattal előállni, sokkal inkább egyszerűbb mellébeszélni. De hát, szokjon csak hozzá. Én is hozzászoktam már az ő hiányosságaihoz.
Továbbra is rezeg a léc az én remek ötleteim kapcsán –elvégre abból volt már egy pár–, de megteszem, amit kért. Nem csak miatta, magam miatt is. Elérkezne az a pont, amikor idáig jutunk és nem tudom, hogy akkor képes lennék-e kontrollálni saját magamat. Jobb a békesség.
-Nem ígérek semmit.
Nem állt szándékomban hitegetni. Abban a pillanatban még fogalmam sem volt róla, hogy le tudok-e majd állni. Valójában ezen addig nem is gondolkoztam, amíg meg nem éreztem a vére ízét. Olyan ez, mint kisgyereknek cukrot adni; egyre többet és többet akartam. Leállítani magamat igazán nem volt gyerekjáték, ezzel ellentétben.
-Nem sok választásom van. –sóhajtottam fel és hátrébb húzódtam. –Egyébként pedig igenis jó ízed van.
Felnevettem és megforgattam a szemeimet. Az emberek ezt a büdös életben sem fogják megérteni, minek is keressek hasonlatot? Emberi szavakkal nem lehet azt leírni, amit én az elmúlt pár percben éreztem. Nincsen rá megfelelő kifejezésük.
Ha ember lennék meglódult volna a szívem, de jelen esetben csak egy óvatos mosolyra futotta.
-Nem tudod, miről beszélsz. –csóváltam meg a fejemet, de azért továbbra is ott maradtam, ahol voltam.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 23:21 | Link

Kath

-Kár, akkor kénytelen leszek én feszegetni a határaidat.
A probléma ezzel a mondattal csak annyi, hogy halálosan komolyan gondolta a dolgot. Neki nem számítottak az olyan apróságok, mint a testi épsége, ezt Kath már jól tudhatná, most azonban, mintha csak a sors hívta volna ki maga ellen egy párbajra. A fegyver pedig nem más, mint kicsi Kathy. Nem tehetett róla, soha nem volt normális, ez látszik abból is, hogy képtelen villantani akár egy normális reakciót is.
-Ez azért nagyban megkönnyítené az életemet. Tudni, hogy bármikor meghalhatsz, ha azt akarod.
Ez tényleg sokat lendítene a hétköznapokon. Az ember véget vethet a saját életének, de Kornélnak soha nem lenne bátorsága ilyen lépésre, sokkal vonzóbb, ha valaki elteszi láb alól. Nála ezzel csak az a probléma, hogy gyakran vannak olyan napjai, amikor komolyan azt gondolja, hogy soha többet nem felkelni. Ilyenkor pedig még az öncsonkításra is képes ráfanyalodni. Mi lesz, ha tudatában lesz annak, hogy  van egy olyan ember a közelében, aki megtudja ölni. Maga a felhőtlen boldogság, depresszió esetén.
-Rendben, ebben te vagy a szakértő de többet nem csókolhatsz meg így, undorító volt.
Attól, hogy elfogadja a tényt - vagy legalábbis úgy tűnik - az még nem jelenti azt, hogy Kath megfog szabadulni a csípős megjegyzésektől. Ilyet nem ígérhet, maximum egy kicsit kegyesebb lesz, alkalomadtán.
-Szabadon elmehetsz Kath, ha nem tetszik a helyzet. Tuti, hogy nem foglak visszatartani, keresek mást. Amit most bemutattál, azt simán eltudom viselni a kérdés csak az, vajon te, hogy bírnál velem. Nem kényszerítelek semmire, ahogy ígérni sem szoktam neked semmit, de ezt már nagyon is jól tudod. Ahogy a szabályokat is.
Hogy megmutassa, mennyire gondolja komolyan a dolgot, még el is engedi és a kezeit a saját testéhez szorítja. Fancsali képest vég, ezzel leplezve, hogy úgy érzi magát, mint egy kisgyerek akitől bármikor elvehetik a kedvenc játékát.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 23:36 | Link

Kornél

-Valakinek muszáj.
Nem mintha különösebben örültem volna neki, hogy éppen Kornél az univerzum által erre a játékra kijelölt személy. Aggódtam érte és magamért is. Sohasem volt senki, akiből egymás után többször is ittam volna. Általában olyan embereket választottam, akiket még az életben nem láttam és szerettem volna továbbra is fenntartani ezt a tendenciát, csakhogy most a fiú tökéletesen összezavarta a fejemet. Talán nem a legszerencsésebb ebben az állapotban döntéseket hoznom.
Minden esetre megtettem, innen pedig nincsen visszaút.
A következő megjegyzés előtt várok egy pillanatot a válasszal. Nem csak magam miatt, Kornél miatt is. Helyre raktam már a puzzle-darabkákat vele kapcsolatban, így meg sem lepődök semmin.
-Nem szándékozom a gyilkosod lenni. –fúrtam tekintetem az övébe.
Talán az lenne a legegyszerűbb, ha egyszerűen csak ráhagynám az egészet, de én nem ilyen vagyok. Nem tudnám elviselni, ha Kornél így gondolna rám –márpedig kétségkívül azt teszi. Ezért is játszom el egy pillanat erejéig a gondolattal, hogy felszívódom, végül mégis csak be kell látnom, hogy nem szeretném őt itt hagyni.
Még így sem. Még most sem.
Pedig egyszerű lenne. Sokkal könnyebb, mint rengeteg dolog, amit átváltozásom óta tettem, most mégis itt csücsültem és eszem ágában sem volt elmenni.
-Sajnálom. –húztam el a számat. –Régen találkoztunk, kiestem a gyakorlatból.
Tényleg meg sem fordult a fejemben, hogy Kornél hogyan fog reagálni a saját vérére. Még engem is kirázott volna a hideg a helyében, pedig én tényleg nagyon jól tűröm az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket.
Egy valódi hőssel van dolgunk.
Ha nem lenne olyan mérhetetlenül remek önkontrollom, akkor abban a pillanatban a keze után kaptam volna, ahogy eleresztett. Így viszont csak némán várakoztam egy röpke pillanatig. Csak és kizárólag ezután nyúltam a kezéért és fűztem össze ismét az ujjainkat.
-Nem, nem akarok elmenni. –ráztam meg a fejemet és picivel közelebb hajoltam. –Én tudom, hogy mire vállalkozom, csak arra voltam kíváncsi, hogy te tisztában vagy-e vele. –még közelebb hajoltam és az ajkaim alig pár centire voltak az övéitől. –De ha neked megfelel, hogy gyakorlatilag egy hullával csücsülsz itt, akkor nekem nincsen semmi problémám.
Csak, hogy tisztázzuk a helyzetet.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 23:58 | Link

Kath

-Ki lenne erre alkalmasabb?
Önbizalomnak nincs híján, talán elhamarkodott kijelentés volt és az igazat megvallva, ő semmire sem alkalmas. Soha nem fejez be semmit és amit csinál sem csinálja soha normálisan. Kath valami normálisabb, értelmesebb férfiegyedet érdemelne, de Kornél van olyan önző, hogy ebbe még bele sem gondol. Majd rosszabb napjain, amikor beüt a baj, gondolkodik ezen. Régen sem számított sokat, akkor most miért lenne másként?
-Pedig lehetnél, szép és gyors halált szeretnék. Nem akarok szenvedni.
Micsoda remek randizós téma. Kíváncsian várja, hogy a következő találkozásnál milyen téma fog majd a terítékre kerülni. Könnyelműen bánik az életével, teljesen biztos abban, hogy a sajátja egy betevő falatot nem ér és bármikor képes lenne könnyen eldobni magától. Más kérdés, hogy vajon a örömteli pillanataiban is képes lenne-e ilyen következtetésre, ha hirtelen választás elé kényszerítenék. Nála soha nem lehet tudni, mint az időjárás.
-Kibírtam.
Bármennyire is élvezi a helyzetet, a saját vére azért még neki sok volt. Nem hozza szóba, nem kerít neki nagy feneket, hiszen mindenki megkóstolja a saját vérét, még akkor is, ha esetleg ráharap a szájára, de ilyen formában, azért nem mindenkinek adja meg a szerencse, egy vámpír szájából...
-Akár elhiszed, akár nem, nem sokat változtál. Én viszont komolyodtam, vagy legalábbis szeretném ezt elhinni. Majdnem biztos vagyok benne, hogy tudlak emberi lényként...nőként kezelni.
Nem pedig játékszerként. Nem fejezi a be a mondatot, a szó a torkára forr. Fogalma sincs, honnan jönnek fel ezek a dolgot, valahonnan biztosan mélyről. Arról viszont fogalma sincs, hogy ez hazugság, vagy komolyan gondolja? Idővel ki fog derülni, ha hagyja.
-Lehet, hogy már nem élsz, mégis élettel telibbnek tűnsz mint én.
Nagy nehezen, de megszorítja a lány ujjait, próbál valamit kisajtolni magából, még. Egész jól áll, hiszen a hazugságoktól eltekintve - amik nem is biztos, hogy azok voltak - normálisan viselkedett. Mit tesz még vele?
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 10. 00:30 | Link

Kornél


-Kezdjem el sorolni? –nevetek fel.
Nem, valójában senki mást sem tudtam volna említeni Kornélon kívül. Csak éppen még mindig voltam bennem némi félsz. Én hajlamos vagyok bajba keveredni és öngyilkos küldetésekbe indulni teljesen egyedül, miközben elhiszem, hogy túlélhetem valahogy. Őt nem ránthatom magammal, arra képtelen lennék. Most mégis elindultunk lefelé a lejtőn –nos, legalább az a pozitívumok közé sorolható, hogy ketten vagyunk.
De vajon ez változtat a tényen? Ismerem már annyira Kornélt, hogy tudjam, most éppen maga alatt van –és akkor enyhén fejeztem ki magamat. Valószínűleg ez a kapcsolat mindkettőnek sokkal nehezebb lesz, mintha egyszerűen csak összejönnénk valakivel, aki még semmit sem tud rólunk; legalábbis semmi igazit.
Várok egy pillanatot a válasszal, hiszen pontosan tudom, mi is játszódik le a fiú fejében és valamiért ez egyáltalán nem tetszik nekem; nem akarom hallani, amit mond.
-Nem leszek a gyilkosod. –vágom rá, szinte gondolkodás nélkül.
Ismerős szavak.
Én is ugyanezzel a kéréssel fordultam Seren felé, alig pár nappal ezelőtt, de most, hogy a színpad másik oldalán vagyok, már teljesen másképp látom a helyzetet. Nem vagyok gyilkos és senkit sem akarok bántani. Nem vagyok hajlandó végignézni, ahogyan Kornél meghal a kezeim között. Követtem már el butaságokat, de nem vagyok hülye.
Az emberek többsége, akik fontosak számomra, valamiért mindig holtan végzik; általában előbb, mint utóbb. Egyértelműen rossz karma, de érdekel is ez engem! Megint közel engedtem magamhoz valakit, akiért majd aggódhatok az idő előrehaladtával. Csakhogy ez most cseppet sem érdekel.
Ki. Persze, elvégre életben maradt. A legtöbb ember mindössze pár percet bír ki a társaságomban, tehát Kornél igazi veteránnak számít. Ezért minimum tapsot érdemelne.
-A majdnem biztos, az már jó. Főleg nálad. –mosolyodom el halványan.
Legszívesebben fejbe verném valamivel, csak térjen már észhez, de tudom, hogy ez jelen helyzetben nem megoldás. Gyakorlatilag kézikönyvet írhatnék arról, hogyan is kell kezelni Kornél hangulatingadozásait.
Legördülök róla és a mellkasára fektetem a fejemet, miközben összekulcsolt ujjainkat bűvölöm.
-Ne mondj ilyeneket. –suttogom a pólójához intézve szavaimat. –Én már meghaltam, te viszont csak pillanatnyilag érzed így.
Honnan jött ez a fene nagy optimizmusom? Kornél egyértelműen rossz hatással van rám, de bánom is én! Inkább hagyjam el még egy kerekemet, de most tökéletesen érzem magam.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 10. 00:49 | Link

Kath

-Ne, inkább ne.
Jelen pillanatban nem tudja eldönteni, hogy Kath viccel-e vagy komolyan mondja. Nem esik túl jó a vaskos önbizalmának, hogy bárki életében is pótolható darabként szerepel. Ez a gondolat igencsak felidegesíti, de most inkább csak vesz egy mély levegőt és elnyomja a felkívánkozó gorombaságot. Sok minden átsuhan a fején, de egyik sem olyan fontos, hogy szóvá tegye, nem tér el, nem beszél félre, maradnak az tárgynál.
-Jól van, megértettem.
Az már más kérdés, hogy tényleg így is gondolja-e. Természetesen nem, még szép. Ha nagyon megakarna halni elég lenne rendesen megidegesíteni a kis szörnyecskét. Pár nappal ezelőtt egész közel állt hozzá. Ez a gondolat megnyugtatja, de annyiban is hagyja a dolgot, nem akarja feleslegesen felzaklatni a lányt, csak akkor ha úgy érzi, itt az ideje.
-A fenébe Kath, ne higgy már nekem olyan könnyen.
Elégedetlenül nyög fel. Hát tényleg nem tanult semmit? Próbálkozik ő, de amíg nem biztos benne, hogy igazat mond, addig Kath nem veheti még kósza elgondolásnak sem a dolgokat, nehogy készpénznek. A kettősség egy pillanat alatt eltűnik és helyette visszatér a lezser, jófiús imázs, igyekszik hamis biztonságérzetbe kergetni nem a csak a lányt, hanem saját magát is. Hagyja, hogy Kath mellé feküdjön, hogy ráfeküdjön a mellkasára, még a kezét is hajlandó tovább fogni. Micsoda áldozatok, ennyi erővel akár egy szertartás keretében kasztrálhatnák is. Még szerencse, hogy sötét van, és senki más nem kíséri végig ezt a jelenetet. Sokkal nyálasabban hatna, ha a téma is egy kicsivel szerényebb lenne. Így, hogy ma este már volt vér, és gyilkolás és halál, annyi nem érzi csöpögősnek a dolgot. Ha meg Kathynek az a vágya, hogy ilyet játsszon, akkor legyen, valahogy kifogja bírni, remélhetőleg.
-Bebizonyítom neked, hogy nem vagy olyan hallott, mint gondolod. Illetve, a technikai dolgokon nem tudok változtatni, de úgy teszek, mint aki nem veszi észre, rendben?
Nem lesz nehéz. A nyilvánvaló dolgoktól eltekintve Kath teljesen olyan volt, mint bármelyik lány, csak sokkal izgalmasabb.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 10. 01:02 | Link

Kornél

-Helyes, én is így gondoltam.
Természetesen egy szavamat sem szabad komolyan venni. Könnyedén átveszem a környezetemben lévők tulajdonságait és most éppen Kornél van terítéken. Ha ezt tudná, egészen biztosan nem hinné el egyetlen árva szavamat sem. Csakhogy még sejteni sem sejthetni, elvégre éppen ezért is olyan érdekes megfigyelni a reakcióit bizonyos helyzetekben. Mi lenne abban a buli, ha tudná, hogy szándékosan idegesítem? Természetesen semmi.
Nem hiszek neki. Egy pillanatig sem, de ennyiben hagyom a dolgot. Mi értelme tovább feszegetni a kérdést? Úgy sem fogom megölni őt, akármennyire is könyörög érte. Ami a legutóbb a klubhelyiségben történt, az egy egyszer botlás volt, én magam sem gondoltam komolyan, hogy akkor és ott végzek a fiúval.  Vajon képes lettem volna rá?
Nem akarok ezen gondolkodni, de a kérdés továbbra is ott lebeg az agyamban, mint valami neonvillogó. Talán jobban meg kellett volna gondolnom a dolgot; ezerszer jobban.
Nem mozdulok, nem ugrok fel, nem rendezek dührohamot, egyszerűen csak felsóhajtok és végigfuttatom a tekintetem a fiún.
-Hinni akarok neked. –jelentem ki ellentmondást nem tűrően. –Ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor legalább tudjuk, hogy én csesztem el, itt és most.
Nem szokásom csúnyán beszélni, de elindult bennem felfelé a pumpa, azonban kívülről teljesen nyugodtnak szerettem volna látszani. Márpedig, ha a kikívánkozó nyakonvágást el kell nyomnom magamban, akkor valahogyan ki kell eresztenem a gőzt.
Elhelyezkedem Kornélon és próbálok neki valamiféle használható érvet felhozni. Valamit, ami eltereli a figyelmét saját magáról. Fogalmam sincsen, ez mennyire jó megoldás, minden esetre egyszer megéri kipróbálni, elvégre mit veszíthetek?
Elmosolyodom, hiába tudom, hogy nem láthatja. Végigpörgetem az agyamban a lehetséges opciókat –már a bennem felmerülőket–, de a helyzetek felével nem tudnék mit kezdeni, a másikkal pedig még annyira sem.
-Erre kifejezetten kíváncsi vagyok. –jegyzem meg és felemelem a fejemet, hogy láthassam a fiú arcát. –Csak ügyesen csináld!
Fogalmam sincs, mikor éreztem magam utoljára többnek, mint egy nyomorult vérszívó; ja, igen… úgy körülbelül öt perccel ezelőtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 10. 01:25 | Link

Kath

Csak cancog, komolyan nem szeretne erre reagálni. Mert ha belemélyed a dologban, akkor félő, hogy elragadják az indulatai. Nem biztos benne, hogy még ebben a nyugodt helyzetben is mi lenne a dolog végkimenetele. El is tereli inkább a gondolatait, valamilyen kellemesebb téma felé. Akad itt bőven, kellemes és kellemetlen is. De bármiről szívesebben beszélget mint erről.
-Az egy dolog, hogy akarsz, de ne tedd. Hallgass az eszedre, mérlegelj.
Soha nem fordult még elő, hogy bárkit is figyelmeztetett volna, legalábbis ennyire nyíltan még soha. Aki közelebbi kapcsolatot ápolt vele, az tudta, hogy nem szabad azt készpénznek venni, amit kiejt a száján, közéjük tartozott Kath is. De most mégis annyira könnyű volt őt meggyőzni, mert pontosan azt mondta, amit a lány hallani akar, ez pedig egyszerre volt győztes és vesztes helyzet. Lehet, hogy már holnap meggondolja magát, az is lehet, hogy két perc múlva, nála soha nem lehetett az ember biztos semmiben.
-Nem cseszted el, csak...egy kicsivel hiszékenyebb vagy, mint kellene.
Próbálja meggyőzni, visszabillenti a kellemes folyamba ezt a társalgást és nagy nehezen Kath engedni látszik és áttér egy kellemesebb témára. Szabad kezével végigsimítja a hátát, újra és újra, mintha csak melegíteni akarná, pedig tudja, hogy nincs rá szüksége, de ez amolyan reflex dolog, a csajok amúgy is odavannak az ilyesmiért, ebből is érzik, hogy a srácok törődnek velük.
-Letesztelhetjük mennyit felejtettél, amióta elmentem. Viszont, ez nem épp a legalkalmasabb hely rá. Mivel, lehet hogy te nem érzed, de a föld irtózatosan hideg. Folytathatjuk ezt, csak nem itt, hanem mondjuk egy melegebb helyen.
Itt ő konkrétan az ágyára gondolt, de nem akart egyből tolakodónak tűnni. Most meghagyja neki a választást, amit a múltkor nem adott meg neki. Kíváncsian várja, Kath hány másodperc alatt egyezik bele a dologba.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. július 10. 02:17
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa