36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 12. 16:30 | Link

Drága

Elég nehéz elfojtani magamba az érzést, hogy hiányzik és látni akarom, de ha kötelezettségem van, mint például az órája járás, akkor muszáj lenne, mert a figyelmemet rajta kívül semmi más sem köti le. Nem is lenne kötelező bejárnom órákra, azaz de, csak megtehetném, hogy nem, viszont én nem az vagyok, és nem is szeretnék megváltozni, jó ez így. Úgysincs olyan sok, kibírom még talán.
Lényegében az volt az első dolgom suli után, hogy egy baglyot reptessek a Drága felé, méghozzá annyival, hogy a tavacskához menjen ki, ennél több nem kellett, és miután kicsit összeszedtem magam én is elindultam a megjelölt helyre. Az, hogy van egy kis szél még talán jó is, egyébként pedig meglepően meleg van. Ez szintén csodás, nem is akarom, hogy beboruljon az ég, vagy akár vihar legyen, imádom, amikor kint is lehet császkálni, és melegen sem kell öltözni. Én sem vagyok túlöltözve, de ez nem is probléma.
Viszonylag gyorsan leérek, még magassarkúban is. El kell ismernem, hogy minél többet használom, annál jobban szeretem, és ha egy kicsivel is magasabbnak akarok tűnni meg tökéletes. Persze Jeffre így is fel kell néznem, de nem zavar, szerintem pont jó is. Sokszor nem volt még probléma a magasságom, és az átlagot így is meghaladja, tehát nem panaszkodhatok.
A gondolkodás nekem nagyon megy, de azért remélve, hogy nem kell várnom leülök nyugodtan az egyik padra, egy párszor körbenézve, hátha itt van már valahol, aztán pedig a tavacska felszínének fodrozódását, apró hullámait figyelem, kizárva a külvilágot pár másodpercre.
Most sem tudom másra gondolni, csakis Rá, és arra, hogy igazából azt szeretném, ha egy perce se kellene elengednem, mindig velem lehetne, bár ez realista életszemlélettel megoldhatatlan, legalább a közelemben tudhatom, és ha a faluba költözünk majd, akkor még inkább.


ruha
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 19. 10:28 | Link



Manócska
Medál


Sietek, sietek, sietek. Már egy kicsit késésben vagyok, de elaludtam, nincs mit szépíteni. Kis zselé, egy fehér trikó, egy farmer, sport cipő és már szaladok is a tó felé. Ide beszéltük meg a találkát. Remek időnk van, jót fog tennie z a kis séta. Vagyis nem is a séta, hanem az, hogy láthatom az én Szerelmemet.
Mikor már a tavacska közelében járok, lépteim lelassítom és a terepet pásztázom, végül a szőkeséget egy padon ücsörögve pillantom meg. Megállok és mosolyogva gyönyörködök benne pár percig, aztán halkan a háta mögé lopózok és megijesztem. Széles vigyorral nézek rá, mikor tekintetét felém fordítja. Most kapok egyet, hogy itt ijesztgetem, de mit tehetek? Kihagyhatatlan volt.
-Szia Cica.
Nyomok egy csókot az arcára, és huppanok le végül mellé.
-Mi a helyzet, hogy vagy?
Nézek rá, és a padon átkarolom, aztán hirtelen felpattanok. El is felejtettem az ajándékát.
-Ezt azért kapod, Édesem, mert nagyon szeretlek.
Kacsintok rá, és előveszem a zsebemből a kis dobozkát, benne egy medállal.
Miután odaadtam neki a kis ajándékát, homlokon csókolom és visszacsüccsenek mellé.
-Ne haragudj, sokat vártál? kicsit elaludtam, későig dolgoztam tegnap.
Magyarázkodok a pár perces késésem miatt, végül szemeim a lány íriszeibe mélyesztem és mosolyogva gyönyörködök benne.
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 19. 11:13 | Link

Életem

Miniszívrohamként ér, ahogy megijeszt, mivel eléggé belefeledkeztem a kis tó bámulásába, de nem haragszom Rá. Inkább széles vigyorral fordítom felé a fejemet, természetes, hogy tekintetét keresve.
- Szia.
Csak édesen mosolygok Rá, majd ahogy egy puszi után leül mellém ezt folytatom is.
- Csodásan, boldogan. És Te?
Ahogy átkarol tenném ezt én is a háta mögé nyúlva, de amilyen hirtelen felpattan csak nézek Rá először iszonyat okos ábrázattal.
- Oooh, Jeff, ezt igazán nem kellett volna...
Igen, Jeff, innentől a Drágán kívül így fogom hívni, tetszik. Persze ettől függetlenül örülök én neki, de mégsem leginkább az ajándéknak, hanem hogy Ő itt van nekem. Átadja a kis dobozt, én pedig csillogó szemekkel nyitom ki, mintha kisgyerek lennék, olyan érzésem van közben, de ez teljesen más. Egy kis gitár medál, apró csillogó kövekkel díszítve.
- Ez gyönyörű.. Nagyon szépen köszönöm. És ami a legfontosabb: én is szeretlek.
Visszaül mellém, nekem pedig az első tennivalóm, hogy apró csókot adok ajkaira, majd csak vigyorgok Rá továbbra is, mint eddig. Most már ténylegesen át tudom karolni, még mielőtt válaszolnék kérdésére.
- Dehogy, semmi gond. És az a fontos, hogy itt vagy már.
Nem kell magyarázkodnia, nem érdekel, nem vagyok allergiás a késésre, és tényleg nem is lényeges. Azt mondom talán ha valami üzleti megbeszélés lenne, akkor ne késsen, de így nem zavar, csak szépen csendben pillanatokra elmerülök tekintetében.
- Van már terved a mai napra, Édes?
A kérdés előtt még fejem a vállára döntöm, és még arra a kis időre is, amit itt kívánok tölteni kényelmesen elhelyezkedek. Őszintén, nekem nincs tervem. Mindegy mikor, hol vagy miért, Vele: ez a lényeg. Felőlem csinálhatunk bármit, mehetünk akárhová, csak talán nem ártana kitalálni. Van egy másik lehetőség is persze, elindulunk és csak megyünk, de bizonyára sikerül majd valamire jutni. Amíg nem szól semmit addig pedig csak mosolygok.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Violetta, 2013. június 22. 18:22
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 25. 21:38 | Link



Manó

Mosolyogva konstatálom, hogy az ajándékom elnyerte méltó tetszését. Csak megsimogatom az arcát a mondatra, hogy nem kellett volna. Oh, dehogynem. Érte és Neki, bármit!
-Hát, én is remekül vagyok, Szívem, csak egy pirinyót fáradtan, sokat dolgoztam ma is.
Mesélem neki, mosolyogva, aztán kitérünk arra, hogy mit is szeretne csinálni, illetve mit is szeretnénk csinálni. Eszembe jut, hogy tulajdonképpen, ma igen keveset sikerült ennem és innom, így egyből beugrik a kezdő programunk.
-Mit szólnál hozzá, ha együtt elmennénk az étterembe és ennénk valami finomat?
Kacsintok rá, és fel is állok. Először kinyújtóztatom végtagjaimat, mivel, hogy ma sikerült sokat ülnöm és még nem is edzettem. Sőt, mostanában elhanyagoltam a mozgást, ami nagyon nem jó, és amit nem csak a testemen, de a lelkemen is ugyanúgy érzek.
Mikor a lány is feláll, odalépek hozzá, és átkarolom. Szorosan magamhoz húzom, két kezemmel megölelem és mosolyogva állam a buksijára helyezem.
-Jaj, Te! Ha tudnád, mennyire hiányoztál!
Sóhajtok fel és el sem engedem. Tán percek is eltelnek, hogy csak így állunk a tavacskánál, de ezek a percek pillanatoknak tűnhetnek. Olyan jó lenne, ha minden reggel mellette ébredhetnék, és minden este vele hajthatnám nyugovóra a fejemet, de semmit sem szeretnék elkapkodni, tanultam a két előző kapcsolatomból.
Elengedem a lányt, és megfogom a kezét. Miközben az étterem felé vesszük az irányt, kérdezgetni kezdem.
-Mikor költöztök a faluba?
Nézek rá, mosolyogva, és kézen fogva, egyre sebesebb léptekkel haladunk a cél felé.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa