36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. augusztus 27. 15:53 | Link

°Alex Johansonnak

*Tényleg már csak pár nap és a nyár véget ér, ami Annát különösképpen nem zavarja, semmi baja az ősszel, sőt, kifejezetten szereti. Ilyenkor kezd teázgatni, olvasni mindenféle komoly műveket stb. És a hidegebb őszi napokon mégis csak jobb tanulni, mint nyáron, mikor hívogat a jó idő. Ugyanis Annának idén ezeken a forró napokon is muszáj volt okítania magát, hiszen a szülei úgy vélték milyen jó lenne, ha többet tudna, mint a többi évfolyamtársa. Nem igazán volt választása, szóval...
Mivel tegnap volt egy kisebb vihar úgy döntött, hogy fekete bakancsát húzza fel lábaira. Ehhez egy egyszerű fekete csőnadrágot, zöld hosszú ujjút és egy farmer mellénykét választott. Még gitárját gyorsan felkapta és igyekezett is ki a szobából. Szüksége van a friss levegőre, amúgy is imád a természetben tartózkodni és még ha zenélhet is... Fantasztikus. Egyébiránt mostanság már nem téved el annyiszor, mint az első pár napban. Azért persze előfordul, hogy teljesen bekavarodik, de akkor segítséget kér valakitől és a problémája már meg is oldódik. Lazán, ráérősen lépked, hisz' nem rohan ő sehová. Valamiért azt hitte, hogyha itt fog lakni mindennap megkeresi a tesóját, ám elvan ő egyedül is, sőt. Ezen a helyen mindig akad társaság, szóval minden rendben van vele. Ádám se nagyon kutakodott utána, neki is megvan a maga dolga, ez így jó, ahogy van.
Kis idő elteltével már az iskola kapuját lépi át. Szereti a falut, olyan kis nyugalmas hely. Persze azt már megtanulta, hogy a játszóteret jobb, ha elkerüli, kivéve, ha nem akarja a gyerekek visongását hallgatni. Nos, igen... Ezt azért szeretné elkerülni, nem igazán rajong a kölykökért. Manapság egyre szemtelenebbek és nem is lehet velük mit kezdeni. Nem, nem. Inkább választja a saját korosztályát. 10 percen belül még a kis tavacskára is rálel. Örömmel helyezi kényelembe magán a kissé vizes padon. Ölébe a veszi a gitárját, penget rajta egy kicsit, majd kicsit hangol rajta, s végül belekezd. Persze mindenekelőtt felköti a haját lófarokba, az mindig az útjában van.*

°Zene&°Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. október 2. 22:10 | Link

Zserbó

Elment a Lencsi néni a vásárba, csuhajja. Mamuszt kötött a lábára, csuhajja…
Az tény, hogy ma elment vásárolni. Az is oké, hogy mamuszban - méhecskésben - indult, s most abban lépdelt végig a kastélytól egészen a tó partjáig. Az estére való tekintettel földig érő, vastag hálóing van rajta, a szivárvány minden színében pompázó. Miután Keith elaludt a meditációs gyakorlataik után, úgy gondolta, csodálatos volna, ha kisétálna a tóhoz, és keresne néhány éjjeli tündérkét, akik csillámport szórnak minden egyes szárnycsapásukkal, és halványan derengenek a holdfényben, ahogy az a mesékben szokás. Meggyőződése, hogy léteznek ilyen apró lények, és most majd jól összebarátkozik velük. Együtt fognak énekelni és táncolni, befogadják, s tiszteletbeli nagytüdérré avatják. Tán még tündérport is kaphat tőlük, amivel beszórhatja holnap a padlást.
Mamuszában surran végig a fűben, hálóruhájának alját felemelve, fülig érő szájjal. Szinte észre sem veszi, már ki is ér a tóhoz, ahol első lépésével lerúgja mamuszát, és mezítelen lábujjait a hideg fűbe fúrja. Csodálatos érzés! Nevetése máris végighasít a csendes éjszakán.
-It wont matter who loves who
You'll love me or I'll love you
When the night comes falling
When the night comes falling
When the night comes falling from the sky.
- lelkes éneklése közben kezeit kitárva pörög körbe-körbe. A muzsika, amit ma oly’ sokszor végighallgatott a régi bakelitről teljesen átjárja a lelkét. S olyan beleéléssel adja elő, mintha legalábbis Dylan-nel állna egy színpadon. Jó, a nézőtéren, mondjuk. Mire a szám végére ér, eldől a parton, s magán kuncogva kezd hempergőzni. Felfázás? Ugyan! Van itt helyben indiánfőnök, aki hamar kikúrálja majd. S ha már úgyis a fűben van, dzsungelharcos módjára kezd kúszni a víz felé. No, most majd jól elkapja azokat a tündérkéket. Egy sem menekülhet az ő mérhetetlen szeretete és kíváncsisága elől. Amint eléri a tavat, ujjait belelógatja a vízbe, de egy nyikkanás kíséretében gyorsan vissza is húzza. Ma nem fog szinkronúszni, úgy tűnik. Poklot lehet fagyasztani ezzel a hideggel.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2014. október 2. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lynette C. Graham
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 21. 20:04 | Link

Návay Viktor


Szabadnak éreztem magamat, és szinte már zavarba ejtően izgatottnak. Eddig olyan voltam akit még a legkisebb széltől is óvtak, mintha törékeny lennék, erre most itt vagyok, egy teljesen másik országban, egy házban ami csak az enyém. Mondjuk, ha jobban belegondolok, eddig kicsit furcsa is a helyzet. 3 napja vagyok itt, és mindegyik este félve aludtam el. Nem egy kicsi házról van szó, én pedig teljesen egyedül vagyok, ha akarnék se tudnék beszélni senkihez, bár ha megpróbálnám, és valaki visszaszólna azonnal elájulnék, úgyhogy inkább nem tettem rá kísérletet. Anyáéknak megígértem, hogy minden héten, de legalább 2 hetente fognak tőlem kapni egy levelet, hogy még élek, nem támadott meg senki, és minden egyes testrészem rendben a helyén van. Idegesítő ez az óvásmánia. Mondhatni felnőtt vagyok, úgy érzem tudok magamról gondoskodni, vagy ha kell, meg is védem magamat.
Mielőtt megérkeztem volna Bogolyfalvára, pár napot eltöltöttem Magyarország fővárosában is. Meggyőztem nagyit, hogy mindenképpen szeretném látni, sok jót hallottam róla. 3 napig voltam ott, ebből kettőn volt velem, az utolsón visszament anyáékhoz, és eleresztett, mehetek a saját utamra. Legalább volt egy napom, amikor azt csinálhattam amit akartam. Oké, nem mintha azt az egy napot csupa rosszalkodással töltöttem volna, de legalább kimozdulhattam egy kicsit. Aztán jött a nagy nap, utaztam tovább, és hát itt is vagyunk. Az egyetlen társaságom a kiscicám volt, aki jelenleg a nappalimban lévő fotelbe telepedett le, és horkolt. Úgy néz ki ma este se számíthatok rá. Felmásztam a hatalmas csigalépcsőn, majd belenéztem a ruhásszekrényemen lévő tükörbe. Odakint már kissé hűvös van ehhez az öltözethez, úgyhogy piros ruhámat egy egyszerű farmerra cseréltem, majd magamra kaptam egy fekete ujjatlan és egy bőrkabátot. Kifelé menet megsimogattam a cicát, majd elhagytam a lakást.
Hihetetlen milyen hamar sötétedik idekint! Jön a tél, ez már tagadhatatlan. Sosem szerettem a hideget, ha választanom kellene, mindig inkább a melegre szavaznék. Kezemet a kabát zsebébe mélyesztettem, majd elindultam a falu vége felé, ha jól tudom errefelé van egy kisebb tó. Tökéletes helyszín egy kis esti, nyugis kiruccanáshoz. Hamar oda is értem, természetesen sehol senki. Agyam azonnal azon kezdett el kattogni, hogy nemsokára egy baltás gyilkos fog előmászni a tóból, és lemészárol. Igen, ilyeneken is csak az én különleges elmém képes agyalni. Közelebb mentem a kis tavacskához, majd nem messze tőle leültem a fűben, térdemet a hasamhoz húztam, karommal pedig átkulcsoltam. Így üldögéltem, és bámultam a vizet, amiben gyönyörűen tükröződött a hold, és a csillagok fénye. Nem bántam meg, hogy idejöttem. Tényleg nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. november 13. 18:24 | Link

Adam Kensington
Outfit



Most már nagyon eeelegeeem van mindenből. De még mennyire. Magányra vágyom, egyedül akarok lenni, hogy ki tudjam fújni a fáradt gőzt, tudjak nyugodtan gondolkodni, és ismét feltöltődni, hogy új erővel kezdhessek folytathassam a megszokott, néha kicsit zűrös életem. Valami nyugis hely kéne, és így estefelé a szabadban fogok leginkább nyugis helyet találni. Néhány órája már lement a nap, és lassan itt van a takarodó is, de engem most ez izgat a legkevésbé. Felkapok az éjjeliszekrényemről néhány lapot, és két darab szénceruzát, meg persze a rajztáblám, amiket nemes egyszerűséggel bedobok a táskámba, és halkan kiosonok a Levita toronyból, hogy lehetőleg ne vegyenek észre. Fogalmam sincs, hova akarok menni, csak azt tudom, hogy kell a friss levegő. Tekintetemmel végig a földet fixírozom, nem is nézek fel, csak megyek valamerre. Gyors, apró lépteimmel hamar hátrahagyom a kastély kapuját is, s az erdő felé veszem az irányt... Végül a Kis tavacskánál lyukadok ki, bár nem tudom hogyan, és miért pont ide, de ha már itt vagyok, és nincs itt senki más, itt maradok. Tökéletes... Leülök az egyik padra, mindkét lábam felhúzom, aztán csak nézem a víztükröt, ahogy megtörik rajta a Hold fénye. Néhány percig csendben bámulom a tavat, majd előkapom táskámból a lapokat, és a szénceruzát, s rajzolni kezdek. Előtte persze még a pálcám segítségével egy kis fényt varázsolok magamnak, hogy lássák is valamit. Szeretek szénnel dolgozni, szintre mindig azzal rajzolok. Most a tó lágyan fodrozódó felszínét örökítem meg, rajta egy pici, törékeny, táncoló tündérlánnyal. Gyors mozdulatokkal viszem fel a szént a lapra, és még egy kicsit remeg is a kezem, de nem attól, hogy fázom, csak egy kicsit ideges vagyok. Ennek eredménye pedig az, hogy eltörik a ceruza, s egy szép csíkot hagy maga után a papíron.
- Ne... Ne ne ne ne...! Csak ezt ne.... - Már csak ez hiányzott... És még radírt sem hoztam, pedig azzal többé-kevésbé el tudnám tüntetni a csíkot. De mivel nincs most itt radír, az ujjammal próbálok javítani a hibámon, közben pedig anyanyelvemen igen szép szavakat motyogok magam elé, a pálcámról meg szinte teljesen elfeledkezem, az kiesik a kezemből, halk puffanással érkezik a földre.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. november 13. 18:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. január 16. 00:23 | Link

Dwayne bácsi és a merülő forraló meséje

Egészen régóta el szeretne már menni a tóhoz megnézni a jeget; sok kérdés felmerült benne ezzel kapcsolatban. Vajon a sellők nagyokat koppannak, mikor ki akarnak jönni a felszínre? Van jégvágójuk? Téli álmot alszanak? Meg kéne kérdeznie Gréta nénit. Vagy csak többet tanulni. Vajon korcsolyázható állapotban van ilyenkor a tó? Végül is elég hideg van, ahhoz mindenképpen, hogy az erdő állatkái egymásra vadásszanak, és a másik bundájából gyártsanak maguknak kabátkákat. Annyival mesésebb lenne a tavon játszani, mint a faluban, vagy hol is alakítottak még ki pályát. Még azt sem nézte meg. Jesszus, minden kapacitása kimerül abban, hogy Keef nyakában lóg a nap huszonnégy órájában. A felállás mindig ugyanaz, csupán a helyszín változik folyamatosan. Most is csupán azért jött egyedül, mert pajtása Brant tanítja festeni. Vagy ki tudja, mire, de nem volt valami izgalmas. Bár szereti elnézegetni a fiúcskát alkotás közben, de a levitás jelenléte miatt folyamatos zavart érzett az erőben. Felvette hát kis vízálló mamuszát, mellé rikító sárga vastag harisnyát, illetve vagy három hatalmas pulóvert.
-Let's dance put on your red shoes and dance the blues - énekelget ide-oda ugrándozva, haját rázva. És csupán egyszer bukik akkorát, valahol félúton, hogyha egyetemista lenne, még UV-ra sem mehetne el ezután. Ám mindenféle testi és lelki törés nélkül, szerencsésen megérkezik a helyszínre.
A tó. Szemet gyönyörködtető látvány, és roppant hívogató, mint egy kedves dementorka, aki csücsörítve várja élete párját egy lelket mélyen megérintő csókra. Ennek a csalogatásnak pedig Lencselányunk képtelen ellenállni, merthogy az életösztön legapróbb szikrája is hiányzik belőle. Mint egy sellő, aki mindenáron be akar menni a japán étterem konyhájába, hogy gratuláljon a séfnek.
Nem is habozik hát, amint eléri a tó partját, egyik lábát ráhelyezi a jégre, és kipróbálja, mennyire recseg. Semmi. Marad a nagy csönd, így lelkesen rámászik két lábbal. Még mindig semmi. Ugrál párat. Továbbra sem történik semmi érdekes. Felkacag, és egyből beljebb csúszkál pár métert.
-Éééés akkor kedves nézőink! Jevgenyij Pljuscsenko a pályára lép! - meghajolgat, ahogy illik, és integetve tesz pár kisebb kört. - Az olimpiai aranyat már most a kezében érezheti, de nézzük csak, minő csodálatos kűrt mutat be nekünk! - belekezd kedvenc kűrzenéjébe, miközben oda és vissza csúszkál, ugrándozik, pörög, táncol, ahogy azt a mamájánál a TV-ben látta. Épp egy tökéletesnek mondható rittbergert mutat be, mikor egy nagy reccsenés: volt Lencse, nincs Lencse. Elmerült, mint Gareth a Titanicban. Pont annyira nem mókás, mint ahogy a klasszikus filmben kinéz. Feje búbjáig eltűnik a jeges vízben, és ijedtében még jó nagyot is kortyol belőle. Természetesen, a higgadtság - mint mindig - most is jellemző rá: pánikba esve kezd kapálózni a felszín felé egy pillanat alatt elgémberedett végtagjaival. Viszlát, Kísz, ne merj a vörös törpe után beleszeretni másba!
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2015. január 16. 00:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. február 2. 14:42 | Link

Kinsey



Megint kiszabadultam éjszaka. Muszáj volt.
Amikor már mindenki elcsendesedett a Rellonban –volt, aki azért, mert elaludt, mások azért, mert a gyengélkedő felé vonszolták magukat– elindultam a falu felé. Hosszú ideje gondolkoztam már rajta, hogy oda kellene költöznöm. Na, nem mintha gyűlöltem volna a kastélyban élni, egyszerűen csak annyira megszoktam annak idején, amikor a bátyámmal osztozkodtunk a lakáson. Sokkal megnyugtatóbb volt, hogy nem vesznek körül emberek és nem mutogat mindenki a vámpírra. Akkor mehettem haza, amikor csak akartam, és akkor ittam, amikor nekem tetszett.
Nem féltem, hogy esetleg a prefektusok elkapnak. Már régen megtanultam kezelni őket. Halkan suhantam át a folyosókon és szinte észrevétlenül lopakodtam ki az ajtón, hogy azután egyenesen a tavacska felé vegyem az irányt.
Szerettem ilyenkor odakint járkálni. Senki elől sem kellett elrejtőznöm és nem kellett embertömegen keresztülnyomakodnom, hogy elérhessem a célomat. Ezúttal nem véletlenül indultam meg. A „nagyöreg” vámpírral való találkozás ráébresztett, hogy régen láttam Kinseyt. Találkoztunk ugyan egyszer, amikor még Angliában voltunk, de az csak egy futó beszélgetés volt, épp arra elég, hogy mindketten megtudhassuk, a másik még él.
Megfordult a fejemben, hogy bemenjek a boltba, de végül elvetettem az ötletet és miután körbenéztem az összes bolt kirakatát, a tavacska felé indultam. Leültem a partra és egy ideig csak néztem a vizet. Jó érzés volt egyedül lenni. Megnyugtatott és végre időt adtam magamnak, hogy gondolkozhassak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 6. 15:49 | Link

E.D.J


Minden hideg, minden csendes. Teljes nyugalommal sétálgathattam már órák óta a tavacska körül, kora este nem éppen itt járkálnak az emberek. Az ujjaimat már nem éreztem, de ez nem tántorított el attól, hogy a fagyott víz közelében csúszkáljak a havon. Vigyorogtam magamban, senkit nem érdekelt, hogy ki ez a dilis, aki a sapkája alól kilógó haját eszi, és örül magának.
Egy rossz lépéssel megcsúszott a lábam és nagy hátast dobtam. Az első percben fájt a fejem, de az ütést tompította a sálam és a sapka. Hangos nevetésbe kezdtem, kezeim és lábaim lassan mozgásba kezdtek. Hóangyalt próbáltam csinálni, kisebb sikerrel. A fagyos hó már nem engedelmeskedett annyira, de én élveztem.
Nem tudom mennyi ideje feküdtem ott a hátamon, azt viszont igen, hogy nem volt kedvem felkelni. Az ujjaim lefagytak, tekintetemmel az üres, fehér eget pásztáztam. Azt hiszem mégis jól bevertem a fejem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. március 22. 14:27 | Link

Vikendre
Egy szép márciusi, napsütéses délutánon

Szüksége van némi friss levegőre. Az otthon töltött idő épp elegendő volt bezárva, most pedig, mivel már szökése miatt lefülelték és fokozottan ügyelnek rá, nem teheti meg, hogy csak úgy ellóg. Itt még a falnak is füle van - lévén varázsvilág, ez teljesen és abszolút reális kijelentés -, ezért muszáj úgy kiszakadni a négy fal közül, hogy az ne legyen szabályba ütköző. Nem könnyű, meg kell vallania, nem könnyű. De mint tudjuk, azok a betegek, akik szigorú felügyelet alá vannak vonva életük valamely területén, azok különös odaadással és profizmussal tanulják meg kijátszani a szabályokat, a precizitásról nem is beszélve. Így hát elhagyja a kastély területét, ami technikailag igaz, azonban a falu határán túl nem merészkedik, tehát nem címkézhető fel szökésnek. Zseniális elme, én mondom.
Szóval köszönhetően a jó időnek, egy hosszú farmert és viszonylag bő pólót húz magára tornacipővel, rá pedig egy dzsekit, hogy ugyan ha hideg lesz, ne fázzon meg. Tudniillik a lány mindig jobban fázik, mint mások, ami persze valahol érthető, hiszen nincs ami melegítse. Szóval ilyen lenge szerelésben elindul lefelé, méghozzá a kis tavacskához, hogy a csendben és madárcsicsergésben (az van már egyáltalán?) leheveredjen a fűbe és az ég egy adta világon semmit ne tegyen. Gyönyörű tervek és megérkezve nem is tesz másképp. Nem zavarja a bőrét érő még hűvös levegő a nap még erőtlen sugarai finoman ellensúlyozzák a gyenge fuvallatokat, így dzsekijét leterítve elterül a fűben, haja kis ívben terül el körülötte. Lehunyja szemét és végre valaminek úgy igazán örül. Hogy a csendnek vagy a nyugalomnak, azt ugyan maga sem tudná megmondani, de kétségtelen tény, hogy ráfért a magány, elzárva az irritáló tényezőktől. No meg az agykurkászoktól. Nem akar többé beszélni. Majd minden megjavul magától, ha pedig nem, akkor c'est la vie...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warrenné Epresi Véla
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 1. 17:40 | Link

Dwayne Warren
[zárt]

Két hét se szó se beszéd lelépés után úgy éreztem, magyarázattal tartozom egy bizonyos személynek. Megígértem neki, hogy gondoskodni fogok róla, hogy meglátogatom, hogy főzök neki, hogy minden megmarad, csak a felállás lesz más. Szó szerint. De nekem dolgom volt, azt mondtam pár nap is jövök. Nos, ez jó pár napra sikeredett, most pedig a tavacska partján ülve kissé félve merek csak Dwayne-re sandítani. Nem igazán tudom, haragszik-e, de ha elmondom, mi történt, azzal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ugye?
- Ne haragudj, hogy nem adtam életjelet, csak... - kifújom a levegőt és végig a tóra nézek. - Pár nagydarab fickó megtámadott. Fenyegetőztek, hogy ha nem tűnök el egy bizonyos személy környékéről, akkor csúnyán megbánom. Az egyik meg is ütött, mikor megpróbáltam kimászni a helyzetből... - egy elég vérszegény mosolyt erőltetek arcomra. Igazából valami olyasmit mondtam, hogy nem ilyen böhöm nagy mamlasz állatok fogják nekem megmondani, hogy mikor és kivel és mit csinálok. Az egyikre talán a s*ggfej kifejezést is használtam... De ez akkor sem lehet ok, hogy megüssön, az isten szerelmére! Mindenesetre ezt inkább nem osztom meg Dwayne-nel...
- De már jól vagyok. Többet nem jönnek - felhúztam a lábaimat és karjaimmal átöleltem őket. Nem volt igazából semmi bajom, mondjuk a hajam alatt még picit éreztem néha a fájdalmat ott, ahol megütöttek. Nem volt valami kellemes és kis híján szó szerint a fal adta a másikat. Patkányok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 13. 18:53 | Link


...Esendővé váltam, árulóvá, hazuggá, olyan férfivá, aki nem foglalkozik a miértekkel, a jövővel, csak a mának és az érzékeknek él.
Elárultam.
Már évek óta éltünk kapcsolatban, és szerettem. Legalább is azt hiszem, biztos voltam az érzésben egészen eddig az éjszakáig. Egészen addig, míg meg nem láttam hosszú barna haját, formás lábait, és csókra csábító ajkait, melyekért már rögtön, az első pillanatban majd megvesztem.Buja volt, izgató, és én nem bírtam ellenállni. Szinte már elemi erővel vonzott magához, és a testem könyörgött csupán egyetlen érintésért. Meg akartam érinteni, végig akartam simítani minden egyes porcikáján! Csókolni akartam, duzzadttá, vörössé marcangolva száját, úgy, hogy másnap és harmadnap is emlékezzen arra a szenvedélyre, amit kiváltott belőlem!
Túl könnyű volt, azonban megadta mindazt a kielégülést, amire vágytam.
Használtam.
Nem voltam romantikus, nem beszéltem a jövőről, arról, hogy mi lesz kettőnkkel, hogy mi vár ránk ezután az éjszaka után. Nem kellett a lelke, csak a testét akartam, azt a befogadó, puha, női testet, melynek képtelen voltam ellenállni...

Már az elején tudta, hogy mit is jelent könyvkiadót nyitni, azonban valahogy soha nem tudatosult benne, hogy esetleg egyesek képesek arra, hogy ilyen módon leírjanak egy aktust. Persze azzal is tisztában volt, hogy mekkora divatot jelentenek az ilyen jellegű könyvek, azonban valahogy mindig is hitte, hogy majd az ő kiadója más lesz, olyan, ahol ilyen jellegű irományok nem fognak megjelenni, vagy ha mégis, azt nem neki kell elolvasnia. Ugyanis ezek után a sorok után, határozottan úgy érezte, hogy levegőre van szüksége, pedig a szabadban tartozkodott. A kezében tartott papírköteget lazán összefogta hát, majd az esetleges kíváncsi tekintetekkel mit sem törődve kezdte legyezni kipirult arcát.  Teljesen vörössé vált, és míg már a romantikus történetekhez hozzászokott, ezeknek az olvasását még gyakorolnia kellett. Prűd viselkedése és a mindennapjaira jellemző visszafogottsága - a másik nemmel kapcsolatban - eléggé nehézzé tette az ilyen dolgokat. Hiszen soha nem tapasztalt hasonlót, de még csak megközelítőt sem, így az erről való olvasás kellően nagy kihívásnak bizonyult. Hiszen hogyan is olvashatna ilyen dolgokat, ha már attól is kiverte a víz, ha valaki pillantásában felfedezte az érdeklődést? Nem igazán szokott a közeledéshez, és bár egészen tűrhetően viselkedett, igyekezett a férfiakkal megtartani a három lépés távolságot.  Természetesen ha ez nem sikerült, akkor minduntalan teljesen leblokkolt és arca hajának vörösségéhez igazodott egy pillanat alatt, miközben csak az alkalomra várt, mikor is menekülhet.  
Most azonban ilyen veszély nem fenyegette. Már órák óta a kis tó mellé leterített pokrócán süttette magát a napon, és hagyta, hogy a szeplői a meleg hatására előbukkanjanak. Hatalmas szalmakalapját ettől függetlenül a fejére biggyesztette, és úgy érezte így talán önmagát nem csak a naptól, hanem másoktól is könnyedén megvédheti.  
Mikor végre a eltűnt arcának színe teljes természetességgel fordult a hasára és túrt bele a mellette helyetfoglaló kosárba, melybe igazi kincsek vártak arra, hogy jóízűen belakmározzon belőlük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 14. 17:24 | Link

Tompos Csege úr:3

*Mióta hazaérkeztek a Madagaszkárról Anna képtelen a fenekén maradni, csak megy, megy és megy egyfolytában. Hol a konyhában, hol a könyvtárban, hol a nagyteremben jelenik meg, s vigyorogva köszönti rég nem látott helyiségeket. Iszonyúan hiányzott már neki a könyvtár fantasztikus illata, a konyhában a manók mozgolódása... Minden! Ki sem tudná fejezni mennyire boldog, hogy végre itt lehet.
Ja, most épp Bogolyfalva utcáit rója, olyan helyeket szándékozik felfedezni, ahol még sosem járt. A kirándulás egész sokat formált a lánykán. Nyitottabb lett, többet kacag, s már nem is fél csakúgy random beszélgetni diáktársaival. Ádám büszke lesz rá! Nem fogja többé könyvmolynak tartani, főleg mikor látja, ahogy majd a barátaival szórakozik. Mondjuk a Pubban. Ja, valamelyik nap lehet el is megy Dióval. Kiderül még...
A falu egyáltalán nem kihalt, valószínűleg mert nyár van és épp alkonyat. Ilyenkor a kis suhancok szaladoznak mindenfelé, vagy épp a kastély lakói járkálnak erre. Már majdnem el is felejtette mennyire király hely ez a Bogolyfalva, pedig eleinte Madagaszkár is az volt, utána meg... A forróság elpusztított a Podmaniczky lányt. Még jó, hogy itt nincs akkora hőség, Anna valószínűleg elrohanna Grönlandra, természetesen Dioka társaságában.
Lassan megérkezik a tavacskához, ami a falu határa után található. Húú, ez a séta milyen jó volt. Borzasztóan hiányzott már az ismerős környék. Mivel már eléggé este van apró kis fénypontok jelentek meg a tavacska körül. Milyen szééép! Közben Anna közelebb merészkedik a vízhez, s belelógatja a lábát. Hmm... Vajon mit szólnának hozzá, ha ő most csobbanna egyet?*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. július 15. 22:23 | Link



Merőben más így. Az időjárás tökéletes, ahogy a mellette lépkedő Michelle szintén. Vasil sosha nem gondolta volna, hogy valaha is összeszűri a levet a bélpoklossal. Az hazugság lenne, hogy nem fordult meg a fejében soha, de ismerve kettejük merőben eltérő habitusát nem vette komolyan ezt a gondolatot. Egészen a kincses gödörig. Na, jó, talán már előbb is, de, hogy akkor világosodott meg, az biztos.
- Tök fura ez Mich – fordul a lány felé, miközben egymás mellett lépdelnek. Ami feltűnhetne az ott lévőknek, hogy nincsenek egymásba gabalyodva, mint két szerelmes. Nos, ezt egyikük sem érzi helyénvalónak, hiába is mondhatják egy párnak egymást.
A kis tavacska látványa tényleg romantikus hangulatot árasztana, egy szerelmes párnak. Dehogy Vasil és Michelle valójában micsoda egymásnak, ezt még maguk sem voltak képesek megfogalmazni. Vasil semmiképpen. Talán az „egy lépéssel közelebb valamihez” megfelelő alternatíva lenne a kettejük kapcsolatához, de semmi mást nem tudna ráhúzni. Ennek örülhetne is, hogy nem sablonos, és végül is beletörődött már, hogy Michelle lelke nincs felkészülve erre, lehet, hogy sosem lesz. Ahhoz túl zabolátlan, hogy megtörhessen, és szerelmes tekintettel rohanjon a bolgár karjaiba. Ezt maximum két másodperc erejéig és csakis kettesben lehet elképzelni, akkor is csak akkor, ha Michelle éppen úgy van. Vasil a maga részéről túl másmilyen ahhoz, hogy hasonlóan cselekedjen. Túl óvatos még mindig, az eddigi élete eléggé meghatározza a továbbit, szóval végül is így neki is tökéletesen megfelel. Ha ránéz Michelle, tudja, érzi, hogy mi van az ívelt bordák mögött, és ez eléggé feltölti őt. Azonban a csábos ajkak… azoknak kevésbé tud ellenállni. Mégis, nem teheti meg a lánnyal azt, hogy lerágja a száját és feltapasztja a sajátjára, hogy állandóan érezze azt.
- Az a helyzet, hogy… - kicsit megáll és szembefordul a másikkal, miközben csípőre teszi a kezét. Végigméri a lányt és elgondolkodó arcot vág, és ez nem véletlen. Nagyon is nézi a másikat, lassan kifújja a levegőt az orrán, majd hirtelen ötlettől vezérelve, elkapja a lány arcélét két kézzel és egy apró csókot lehel rá.
- Nem, mégsem annyira fura – vonja meg a vállait egy félmosollyal.
- Az jutott eszembe, hogy be kéne, lökjelek a tóba, neked meg be kéne rántanod magad után. Ilyennek képzelem el minket – vigyorog és egy lépéssel közel megy, miközben a Michelle derekára teszi a kezeit, vészesen közelítve a kimondott akció megvalósításához. Pedig most csak ki akarja zökkenteni őt a hallgatásból. Mégiscsak jobb, ha beszélnek azok az ajkak, amikért megőrül állandó jelleggel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2015. július 19. 18:14 | Link


Hiába szabadultak végre-valahára el a szigetről, Adélt elfogta az az érzés, hogy a nyavalyás hőség direkt követte őket ide. Arra már nem is emlékezett, hogy Madagaszkár előtt is meleg lett volna, de ott az volt, és most, hogy megint itt voltak, még mindig meleg volt. Teljesen egyértelmű a kép.
Legszívesebben bebújt volna egy hűtőbe, de ilyesmi nem nagyon volt a kastélyban (és el nem tudta képzelni, hogy nem romlanak akkor meg a dolgok odabent, mert olyanról, hogy éléskamra, még nemigen hallott), így kénytelen volt más lehetőségek után nézni. Mivel pedig a beiratkozása előtt rengeteg időt eltöltött a faluban és környékén kolbászolással, tudta is, hol hűthetné le magát kicsit. Hogy a szabályzatot hány ponton sérti meg a kis kiruccanása, azt nem latolgatta, miközben átvágott az iskola előtti nyílt terepen, és az erdő mellett, a fák árnyékában elindult a Bogolyfalva felé, de volt egy olyan érzése, hogy körülbelül egy és kettő közé tehető ez a szám. Az még belefér. Főleg, ha el se csípik, vagy kiderül, hogy valójában nem gáz, ha sétál egyet vasárnap délután.
Szóval nem is olyan sokára feltűnt előtte a barátságos kis tavacska, lelkesen oda is futott, és már rúgta is le cipőit, és fél lábon ugrálva kezdett dulakodni a zoknijával. Nem akart nagy pancsolást rendezni, csak a lábait akarta a tóba lógatni, és közben rimánkodni, hogy egy sellő se rántsa le lehetőleg.
Miközben leült, kis válltáskájából elővette tükrét, és ellenőrizte külsejét. Semmi fura elváltozás, ha nem számítjuk, hogy az iskolai nyaralás során szépen lebarnult. De azt legalább nem maga művelte, hanem a Nap. Neki megengedte, a Nap jó fej. Már amikor nem süt ennyire, és kell megsülni tőle. De Adél azért szerette, jobb volt, mint mikor télen bujdosott, és vacogtathatta a fogait orrba-szájba. Főleg szájba, orrban kicsit fura lett volna, még tőle is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. július 21. 15:52 | Link

Nessa

Hopp(análás) hangja törte meg az esti levegőt. Csupán egy halk pukkanás a tavon. Majd azonnal a víz csobbanása és hangos nevetés. Kicsit eltévesztette a célt, de még szerencse, hogy csak térdig ázott el. Vagyis a cipője használhatatlan lesz másnap.
Még tapicskolt egy kis ideig az iszapban, mire kivergődött a partra.
- Hát ez aztán megkoronázta az estét!
Nem tervezték ilyen hosszúra... vagy legalábbis Kino nem tervezte ilyen hosszúra ezt a kis kirándulást. Késő délután elindultak Nessával bejárni a budapesti éjszaka legjobb helyeit. Kellett is, hogy egy kicsit kieressze a gőzt. Az elmúlt hetek, sőt hónapok elég kemények voltak, csakúgy mint barátnőjének. Ez az este pedig tökéletes volt a vízbe pottyanást leszámítva.
- De legalább csak a ruhám alja lett egy kicsit vizes - mutatta fel a fehér szoknya átázott, fodros szélét, majd nagyot ásított.
Kicsit elvesztette az időérzékét, így igazán meglepte a hajnal első sugara. Ilyenkor szokott felkelni. Van hogy korábban, hogy minden előtt még végignézhesse a napfelkeltét.
- Még szerencse, hogy holnap szabadnapunk van, nem tudom, hogy végezném el a munkát. Tuti, hogy ma egész nap aludni fogok.
 Levette a magassarkúját, így mindjárt kényelmesebb volt. Általában inkább lapos talpú cipőket hordott. Éppen elég magas, nem kell neki még a tíz centis sarok hozzá.
Ujjaival mélyen a földbe vájt, és beszívta a friss, hajnali levegőt, majd elmosolyodott.
- Többször ejthetnénk meg ilyen estéket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. augusztus 14. 00:25 | Link

Állia Szipenni

Ruha, Gitár


Szerettem a szabadban tevékenykedni. Akkor meg pláne, ha az a bizonyos tevékenység a zenélés volt. Egyszer aztán gondoltam egy nagyon, hátra csaptam a gitárom, lebaktattam a faluba, valami csendes, eldugott kis helyet, ahol a húrok mozgásának hangját nem zavarja semmi. Már eléggé a falu falu határán túl jártam, amikor megfordult a fejemben, hogy csak tartoztam az ördögnek ezzel az úttal és inkább visszamegyek a szobámba, a gondolatmenetet azonban az a tény szakította félbe, hogy megtaláltam azt a helyet, amit kerestem. Vagy legalább is úgy éreztem. Első látásra parknak tűnik, de...de csinálni is kéne valamit, nem csak ott állni, mint bálám szamara! Lassan végtagjaim is megértették e gondolatot és vánszorogva megindultak a kis park irányába. Ahogy egyre beljebb haladtam a fák között, megláttam egy kis tavat. Vidám mosollyal a képemen letelepedtem a tavacska mellé, elővettem a gitáromat, vele együtt a pengetőt, kezeibe vettem őket és megpengettem őket. A hangolást még indulás előtt elvégeztem, így erről nem kellett most nem kellett foglalkoznom. A zene hangjai remekül eljátszadoztak a falevelekkel, miközben a szél hátán szálltak a messzeségbe. Énekelni kezdtem, nem törődve azzal, ki hallja éppen, ki nem. Élveztem és ez a lényege az egésznek, nem?
Utoljára módosította:Mat Filips, 2015. augusztus 14. 22:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 16. 13:52 | Link

Zoé

...Szép hely ez, ide máskor is ki fogok jönni...

 Megérkezünk a tavacskához, ami nagyon barátságos hangulatú hely. Sok ember kinn ücsörög a part melletti fák árnyékàban de pár merészebb pihenő pancsolni is bemerészkedett a vízbe. Ha lenne nàlam fürdőruha követném a példájukat, ehelyett lehelyezkedek egy fa alá.

- Azt mondtad, igaz, hogy szereted a lepkéket? Pillangós ékszered is van akkor jó pár, ugye?

 Érdeklődöm mosolyogva, mert lelki szemeim előtt màr fel is villant az ő ékszere. Ezüst lepke bross festett achátlemezekkel mozaikolva. Az achát olcsó kő de színezve csodás motívumokat formàló sávjaival vetekszik akár egy ametiszt vagy akvamarin szépségével is.

...Jó volna elkészíteni neki a brosst...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 31. 14:04 | Link


Fogalma sincs mennyire legális ez részükről, azonban különösebben nem is érdekli. Megbeszélték Harolddal, hogy kijönnek a tóhoz és mókáznak egy kicsit, amolyan laza páros nap, csak kettesben. Jah, igen, merthogy ők most járnak... A történetük nem nyúlik vissza olyan hosszú időre, viszont az összhang teljes mértékben megvan, így arra jutottak, megpróbálják közösen. Semmi szerelmes drámajelenet, aláfestéssel egybekötött nyakba ugrás, egyszerűen csak jól érzik magukat, szeretik egymást és lesz, ami lesz. A legtöbben ott követik el a legnagyobb hibát, hogy évekre terveznek, minden mozzanat ki van találva és állandóan, sülve-főve együtt vannak, legalábbis Rebeka álláspontja szerint. Épp azért szereti annyira a fiúval töltött időt, mert kettejük elfoglaltságai nem mindig teszik ezt lehetővé.
- Gyere máááár! - kiált ki, mivel hogy ő már a tóban van térdig. Még csak térdig, de meg kell vallani, nem túl meleg a víz. Illetve ahhoz képest hideg, hogy milyen melege van vöröskénknek. Megigazítja bikini felsőjét, biztos, ami biztos alapon, majd kisöpri szeméből a haját - merthogy nem fogta össze. Minek? Ha minden igaz, a végére úgyis csurom vizesek lesznek, halottnak a csók egy konty. Óvatosan beljebb gázol a mélybe, bár még mindig csak combja feléig ér ez a nyavalyás folyadék itt. Érdekes módon kifejezetten örül, hogy tetoválásai napvilágot látnak, Harold előtt nem rejtegeti őket soha. Mások előtt se szokta, de a tanárok nem szívlelik az összevarrt gyerekeket a suliban.
- Azt hiszem vagy beledobsz a vízbe, vagy sose merülök el - megpróbálja lefröcskölni magát, de rögtön érzi is, hogy baromi hülye ötlet volt. Ez a cucc hideg. Persze magában reménykedik, hogy a rellonos nem óhajtja szó szerint bedobni, de ha egyszer ez volt a kérés... Félő, hogy megteszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2015. augusztus 31. 20:48 | Link

Annelie




Egy újabb este, amit vendéglátója kanapéján élvezhetne, de mégsem teszi. Előző éjszakai vándorútja nem bizonyult hiábavalónak - eredménye egy élmény, amely további élmények reményével kecsegtet. Most mégsem ugyanarra indul el. Nem engedheti meg, hogy túl érdekes legyen számára egy... ragadozó. Nem, ezt már megtanulta. Ha egyszer hagyod, hogy körbefonja a sötétség a bokádat, többé nem szabadulsz; egyre feljebb fog kúszni a lábszáradon, átöleli a tested, kiszívja a levegőt a tüdődből, az életet a szívedből és megtölti halk, duruzsoló hangjával az elméd leghátsó szobáját is. És bármennyire is próbálod lenyesni az indákat, nem fogsz tudni teljesen megszabadulni. Ő és te eggyé váltok. Összefolytok. Mint mikor két folyó találkozik. Nem lehet már soha megmondani, hogy melyik csepp kihez tartozott. Van a találkozás előtti pillanat és van a vég, amikor beleömlenek együtt a tengerbe. A határvonalat az összetalálkozás adja.
Mélyen beszívja a tüdejébe a friss, esti levegőt. Úgy fogadja a tücskök ciripelését, a szúnyogok zümmögését, mint régi barátokat. Jól tette, hogy nem csak ingujjban indult neki az éjszakának, a könnyed, sötét kabát meleget és takarást is ad. Zsebre tett kézzel indul meg a falu határa fele, abban a reményben, hogy nyugodtan kiélvezheti a fejében uralkodó csendet.
Az állóvíz patináns szagát már messziről megérzi, csak az orra után is mehetne. De tegnap már látta messziről, úgyhogy nincs szükség arra, hogy vakon bolyongjon a sötétben. Beér a fák közé, ahol a csendet csak egy-egy magányos ág-reccsenés, bagoly-huhogás töri meg. Az erdei állatok, ha vannak is ilyen messze a sűrűtől, nem mutatják magukat. De a közelben mintha valami lenne. Fényt lát, de nem mesterséges, emberi fényt.
Megáll a fák jelölte perem szélén, félig még takarásban - és kissé kinyílt ajkakkal felnéz. Szentjánosbogarak csoportja köröz az ágak között, egy-kettő közelebb merészkedve és halvány derengésbe vonva a fiú arcát. Mintha a csillagok leköltöztek volna az égből, hogy körbeöleljék őt lágy, éteri fényükkel.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Zárt. :3
Írta: 2015. szeptember 6. 14:14
| Link

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután ||


Amikor ez a gondolat megfogalmazódott a kis buksimban, azt hittem, hogy öngyilkosságot fogok elkövetni, ha kilépek a kastély hűvös falai mögül. Végül megtettem és ki mentem a kapun. Még a kastély udvaráról sem értem ki, de már akkor melegem volt. Tűzött a nap, szellő nuku én meg ügyes voltam és elindultam. Valamikor késődélután öt illetve hat óra környéke lehetett, amikor elindultam a faluba a rajzcuccommal, hogy keressek valami jó kis helyet, ahol kiélhetem az elfojtott a rajzolási vágyamat.
Még a tornyunkban a hónom alá vágtam a rajzmappám s hátizsákom tele volt ceruzákkal, tollakkal, pasztellkrétával, radírral... egy szóval mindenel ami nekem volt és szükségem lehetett rá.
Ahogy haladtam a falu felé, Hime hűségesen követett engem, mint egy kacsamamát a kicsinye, avagy kutya a gazdáját.
- Szerinted Hime, hol lenne jó helyünk? Hol szerezhetek valami ihletet? - Pillantottam a kis kutyára, aki mellettem loholt. Ám a csöppség csak egyet vakkantott és haladt tovább.
- Értem, akkor menjünk arra, amerre visz a lábunk! - Mosolyogtam rá, bár halványlila gőzöm sem volt mit szeretett volna közölni velem.
Hosszas sétálás után a falu határához közelítettük, meg sem tántorodva mentem tovább egyenesen. Addig mentem, amíg meg nem pillantottam egy határozottan zöld területet, ami olyan volt, mint egy park. Azonnal tudtam ez lesz számomra a tökéletes hely. Csendes, nyugodt, békés meg minden. Bele is húztam a tempómba. Meg sem álltam a tóig. Amikor megérkeztem, kezemben még mindig Hime pórázát szorongattam, ahogy a tavat csodáltam. A kis szőrmók odasündörgött a tó partjához, hogy megvizsgálhassa a vizet.
- Hime, fúj! Nem szabad! Még beleesel! - Szóltam rá határozottan a kis kölyökre, aki láthatólag nem akart onnan elmászni.
- Ne csináld már, tényleg bele fogsz esni! - kicsit húztam a pórázon, hogy fel fogja tényleg ideje indulni. Remélem szót fogad.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. szeptember 8. 11:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 18. 21:37 | Link

Egyelőre egymagam

...Mi ez az egész, minden olyan más lett...

 Az életem felfordult. Nem, nem csak Zoli miatt vagyis részben. Ami a tantermében történt, az hozott ki a sodromból teljesen. A mágia körülvett és úgy látszik hatással van rám, pedig mugli vagyok. Szüleim soha sem mondtak mást, semmi furcsa nem történt velem soha. Szóval nem értem.
 Kicsit vissza kell vonulnom, nyugalmat kell találnom, hogy helyrerázódjak. Ezért kijöttem most ide, a tópartra rajztömbömmel, egy badella teával és sok sok megálmodott ékszer tervével a fejemben. Szerencsére megy a bolt, számtalan megrendelésem van. Mindenkihez a hozzá illő ékszerre éreztem rá, szóval munkám van bőven.
 Kiérve szabadon találok egy padot, amire azonnal le is telepszem. Előveszem táskámból a mappámat és a tolltartómat, majd felvetek egy tiszta, hófehér lapot és elkezdek rajzolni egy gyűrűt. A ceruzák közül HB-st választok a skicceléshez és csak a részeltezéshez váltok majd puhábbra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. szeptember 26. 23:10 | Link

Alíz és Ferdinánd
ruha | egy sáros vasárnap

Persze, sózzuk rá Gwenre a gyereket az évforduló napjára. Valami hasonló fordulhatott meg a keresztapja fejében, a pár nappal ezelőtti levélben. Nagy sóhajtások közepette válaszolt rá, igenlően. Nem kalkulálta be a programba keresztfiát, ami azt jelenti, hogy a "Lógjunk együtt Kiliánnal egész nap" tervet le kellett fújnia. Csak nem akar a fiú egész végig egy kisfiúra vigyázni. Azért a szőke örül, az együtt töltött időnek Ferdivel, mert nem sokat találkoznak a szüneteket leszámítva. Most is az van és gondolta megmutatja a fiúcskának a falu melletti kis tavat. Kora ősz lévén, minden sáros, de ez nem okozhat nekik problémát. Nemrég esett ezzel lehűtve és frissítve az időt. Az éjszakai szél nem csillapodott, ugyanolyan lengén fúj. Lehet, hogy nem kellett volna lehozni a fiút, már most mindene sáros, de mit tehetett a lány. A kastélyban nem lenne el a kissrác. Olyan örökmozgó, mint a keresztanyja, nem bír meglenni a fenekén egy percig sem, ezzel Gwent megfuttatva. A kis tavacskánál most éppen kacsákat etet kenyérmorzsával. Néhányat sikerül kicsalnia a vízből, mert nem dob el odáig, ezáltal a madarak is kijönnek a vízből. Biztos nem olyan agresszívak, mint a hattyúk, hogy megcsipkedjék a kölyköt, aki folyamatosan simogatni szeretné őket. Gwen egy pillanatra felnéz a vigyázásból, mert hangokat hall az idevezető út felől. Nem érkezik senki, Gwen pedig éppen időben néz vissza. Ferdinánd megindul a víz felé, a kacsákat követve. Megunhatták a társaságot, (vagy csak az nem tetszik nekik, hogy elfogyott a kaja) és máshol keresnek szórakozást, ha egyáltalán tudnak olyat. Azonban a kisfiú nem akarja ilyen könnyen elengedni a tollasokat és a vízbe is követni szeretné őket. A lány éppen időben nyúlik utána, ezzel visszatartva a vízbe pottyanástól.
- Ilyet nem szabad - néz szigorúan a kissrácra, de nem tud rá haragudni. Olyan kis aranyos és annyira szereti Gwent. Ezért is öleli meg a lányt, meg, mert bűntudata van.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 10. 22:16 | Link

Hablegény


Túlságosan is zajlanak az események az utóbbi időben, már lassan saját magával képtelen lépést tartani. Túl sok ember, túl sok kontakt, ő meg csak úszna az árral, de sokszor még azt sem hagyják. Valahogy gyűjti maga köré a népet, ami hihetetlen a számára, hisz nem tesz semmi különöset, csak úgy... van. Mégis van, akit barátjának nevezzen és még ennél is tovább mehetne a felsorolásban. Bár érdekes, hogy ez fullasztja, viszont a számára teljesen idegen közeg és szokások hidegen hagyják, nincs kultúrsokk és semmi ilyesmi. Egész hamar sikerült beleszoknia, már amennyire ennyi idő alatt lehetséges. Az órákat is könnyedén vette eddig, pedig sok mindenről még mindig fogalma sincs. Viszont ezen segít saját magán, amilyen gyorsan csak tud. Frusztrálja, ha nem tud valamit, szeret mindennek utánajárni, addig elemezni a dolgokat saját magában, míg értelmet nem talál benne. Hamar fel fog zárkózni a szakavatottak közé és bizony van egy olyan tudat is benne, hogy túl fogja szárnyalni valamennyit. Legalább is ebben bízik.
Viszont az olyan zseniknek is kell némi pihenő, mint amilyen ő. Mivel haza nem megy, mert minek menne, ha úgy sem érdekel senkit, hogy ott van-e vagy sem, így megrohamozta a Bogolyfalvát ma, úgy sem járt még itt. Egyedül indult felfedezőútra gondolataival övezve, zenével elnyomva azokat, ha túl sok jutott belőlük. Olykor megrohamozza a gondolatok kusza fonala, amit képtelenség rendszerezni, csupán elveszni lehet benne. Az meg neki sem jó, ilyenkor jön egy az alternatív megoldás; fejhallgató fel és csak bámul ki a fejéből. Így bolyongott végig az egész faluban, majd ért el a tóig, vagy két órával sötétedés előtt. Az egyik fa tövébe dobta le magát a táskájából előhúzott könyv társaságában, mert nem is ő lenne, ha nem így tenne. Képes órákra belemerülni a betűk rengetegébe, átsuhanni egy másik világba, egy másik ember testébe, felfogni egy másik ideológiát. Csupán elszakadni a valóságtól és közösen alkotva egy új világot a könyv írójával. Hisz ugyan az a könyv teljesen mást rejthet két különböző ember számára.
Nemrég sötétedett be és mivel nem született macskaszemmel, sem bagolynak, elemlámpát meg nem szokása magával hordani, más elfoglaltság után kellett néznie. Attól a perctől csábította a tó, amint ideért, de eddig ellenállt a kísértésnek, több okból is. Azért elég hűvös van már és a suliba se kutyagolna vissza szívesen vizesen. Viszont ez már kit érdekel? Az unalom törvényt bont. De egyelőre nem jutott tovább, mint a cipő-zokni kombótól megszabadulva, nadrágját térdig feltűrve masírozott a hideg vízbe.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. október 10. 22:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 14. 16:34 | Link

Zephyrine Sabra Iweala

Nem rég óta voltam itt, de azt hiszem, az utóbbi időszakban sikeresen elszoktam a társasági eseményekben. Legközelebb akkor voltam emberekhez, ha az aktuális munkaadómat próbálták zaklatni, ezért képen könyököltem őket, vagy ilyesmi. Aztán a nyakamba szakadt hirtelen a diáksereglet, akik itt tanultak, nekem pedig szó szerint már lassan fóbiám lett tőlük. Én voltam a fekete bárány, noha barna volt a hajam, de ez nem zavarta őket. Amikor lehetett az ajtó közelébe ültem, hogy amint megszólal az óra végét jelző hang, felugorhassak és eltűnjek a helyszínről. Ismeretségeket nem kötöttem, nem is különösebben érdekelt semmi ilyesmi. A mai napom is viszonylag gyorsan elment, ahhoz képest, amire számítottam, szóval amint véget értek az óráim, visszamentem a szobámba, felkaptam pár könyvet, arra az esetre, ha tanulni lenne kedvem. Mondjuk nem mintha ez valószínű lenne...
Azzal el is indultam a dolgomra, de mindenhol voltak emberek, amik elbizonytalanítottak abban, hogy én az adott helyen akarok-e maradni. Végül egy tavacska mellett kötöttem ki, ami viszonylag nyugis helynek tűnt, legalábbis sehol nem láttam egy lelket sem. Leraktam a pad szélére a két tankönyvet, majd kilazítottam a nyakkendőmet, a taláromat meg azonnali hatállyal levágtam a padra és úgy döntöttem ideje kicsit kiengedni a feszkót. Ledőltem a földre, majd ismét körbenéztem és elkezdtem felülésezni, miután megállapíthattam, hogy nincs itt senki. Tanulás és iskola ide vagy oda, attól még a napi rutinom megmarad, maximum átidőzítem más időpontra. Szóval miután megcsináltam ötven felülést, kiterültem a fűben és az eget bámulva hallgatóztam. Remélem, hogy ezek nem lépések voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fenyvesi Eliza Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 21
Írta: 2015. december 26. 16:03 | Link

Rozsos Annamária

Csípte az arcomat a hideg, de elindultam. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne foglalkozzak állatokkal. A madarakat különösen szeretem, és tudom, ez nehéz időszak számukra. Hideg van, élelmet nehéz szerezni. Hoztam magammal egy zacskó szotyit. Tudom, tudom ez igen kevés, de még szándékomban állt több zacskóval hozni. Elindultam hát, az út kissé csúszott, de az ég derült volt. Lehajtott fejjel sétáltam, közben elmerengtem gondolataimban. Ilyenkor rendesen transzba esek, és csak arra vettem észre magam, mire már neki mentem valakinek. Egy lány volt, kezében ő is szotyit tartott.
-Bocsáss meg, ugye nem esett semmi bajod? - kérdeztem tőle, és felsegítettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Soóki Zsóka Boglárka
INAKTÍV


Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 2184
Írta: 2016. január 15. 23:03 | Link

Rellonos bácsi

Ahogy ma felöltöztem


Haját szépen megfésülte, majd piros sapkáját a fejébe nyomta, indulásra készen. A mai napot, nem szeretné az előkészítőben tölteni, egy kicsit körülnézne a faluban, hátha akad valami érdekes számára. Kesztyűt is húzott kicsi kezecskéire, hátha akad olyan személy, akivel tud hógolyózni, vagy hóembert építeni. Rengeteg fehér hó van a környéken, eddig azonban még nem akadt személy az ilyesmire. Valamiért a nővérkéje sem akart hideg emberkét építeni, pedig az nagyon jó móka. Mindenre felkészülve hagyja el az előkészítő kapuját, megindulva a falu széle felé. Ott talán nem fogják bántani az építményét és még az egyik tanárnéninek is megmutathatja. Emma néni biztos megnézné mi szépet épített. Mindenhol párokat, vagy nagyobb hármasokat lát, beszélgetnek, nevetnek mindenféléről. Senki nincs egyedül, akihez esetleg odamehetne, hogy segítséget kérjen. Ahol több ember van, ott már nem érzi magát olyan jól, nem tud megszólalni és inkább csöndben figyeli az eseményeket. Soha nem volt társasági lény, a testvéreivel mindent együtt oldottak meg, nem volt szükség másra. A tavacskához érve sem talál magának partnert a nehéz munkához, ezért a tó széléhez megy. Itt-ott a vízen láthatni lehet befagyott jégdarabokat, és a vízpartot is jég borítja. Hallotta, hogy ilyenkor befagynak a tavak és olyanok lesznek, mint az a pálya, ami a téren is van. Amennyire nem szeret társaságban lenni, annyira nem érzi át a veszélyhelyzeteket sem. Meggondolatlansága abból fakad, hogy kisebb korában az állatkertben nem volt veszélyforrás számukra, az állatokat jól elzárták, emiatt semmilyen hasonló helyzetbe nem keveredhetett. A jeget is elég vastagnak találja, ahhoz, hogy rámerészkedjen és csúszkáljon egy kicsit. Egyik lábát már rá is helyez, miközben karjait oldalra tartja, akár egy kötéltáncos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Tiberiusz | Bodza | RicsiCsikó örcsibarcsija | jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. április 2. 19:02 | Link

Gwen | Kora esti órák


Öltözék

Találkozót beszéltem meg ma kora estére Gwennel, a Parfümvarázs alkalmazottjával, vagyis régi alkalmazottjával. Furcsa, hogy nincs többé a kicsi rózsaszín boltocska, hiába telt el már jó néhány hét azóta, még mindig nem tudom felfogni, hogy csődbe ment. Pedig az elején annyira flottul ment minden, és én naiv kislány módjára azt hittem, ez mindig így lesz. Lám, minden nap tanul az ember valamit… Igaz, azóta nem tétlenkedtem, elkezdtem varázspszichológusként dolgozni Pesten az ispotályban, és a legnagyobb meglepetés az egészben, hogy tetszik is, amit csinálok, pedig anno csak azért szereztem meg ezt a képesítést, hogy a sárkány-nagyi, és a szüleim leszálljanak rólam, elvégre ez egy diploma, így én sem lógok ki a sorból.
Talán ennek a meglepő szimpátiának köszönhető, hogy egészen idáig nem volt alkalmam rá, hogy felkeressem a szőke lányt, és a neki járó végkielégítést átadjam. Nem tudom, eszében volt-e az egyáltalán, hogy én ilyesmivel tartozom neki, mindenesetre én borzasztóan kellemetlenül érzem magam, hogy ennyire elhúzódott ez az egész. Nem mertem nyilvános helyre hívni, hogy átadjam neki a borítékot, tekintettel a jelenlegi helyzetre, ami most a kastélyban és a faluban egyaránt van. A minisztériumnál ugyanis betelt a pohár, és ideküldték a kopóikat szaglászni, ergo most mindenki gyanús, most mindenkit megfigyelnek. Nem igazán venné ki jól magát, ha mondjuk a teaházban bonyolítanánk le ezt a teljesen tisztességes üzletet. Még a végén azt hinnék, kenőpénzt adok Gwennek, hogy hallgasson ügyes-bajos dolgaimról, pedig erről aztán szó sincsen. Aztán szépen lecsuknának bennünket, elkoboznák a pálcánkat, és hűvösre tennének mindkettőnket, aztán lenne miről írnia az iskolai pletykalapnak. Jut eszembe, azért a paparazzi fotóért, ami a különszámban megjelent, még el kell kapnom a felelőst…
De ez most mindegy is. Sietős léptekkel igyekszem a kis tavacskához, ez viszonylag csendes környék, talán itt nem kerülünk bajba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. május 5. 19:33 | Link


A helyzet az, hogy Rebeka elkezdett szelídülni. Persze ezt igen nehéz elhinni, hiszen a stílusa, megjelenése és alapvető magatartása mit sem változott, de mindez csak a látszat. Odabent megkezdődött egy folyamat, ami nemcsak elfogadásra, de megbocsátásra is sarkallta. Olyan sokáig fújt az apjára, hogy már azt is elfelejtette, milyen lehetett egyszer egy másik férfit, akit az apjának hitt, szeretni. Nagyon sokat töprengett ezen, miközben az események egyre csak felgyorsultak körülötte. Már túl is van egy sikeres vizsgaidőszakon, sikerült szereznie egy vadi új tetkót a bal sípcsontjára, a haja vörösebb, mint valaha (hiszen a tél folyamán nem volt, ami világos színűre szívja), és jelenleg jobb kedélyű, mint valaha.
Mindezek örömére úgy döntött, hogy ad Zsigmondnak egy esélyt, hogy bizonyítsa, igenis jó apja lenne. Beavatja hát olyan dolgokba, amiket elvileg egy lánynak meg kell beszélnie szerető szülőjével. A levelezésük során megállapodtak abban, hogy a kis tavacskához menjenek, ami nem volt egyszerű. Ezek a nyomorult felügyelők megkeserítik az ember életét, én mondom, de még szerencse, hogy Rebeka nem zavar sok vizet. Még az amorfizációt sem merte használni, pedig...! Az minden szempontból pozitív.
Mikor odaér, apját már ott találja, azt a bizonyos semmirekellő csapos férfit, akit olyan mélységesen megvetett. Most mégis mosolyra görbül a szája. Felesleges olyasmire számítani, minthogy nevetve odarohan hozzá és megöleli, odabújik hozzá és mindenféle vidám dolgokról fecsegnek, de... Azért az a mosoly biztató.
- Szia - még csak véletlenül sem csúszik ki a száján az, hogy "apa", de nem ellenséges. Haladás! Lehuppan a fűre és kinyújtott lábait keresztbe rakja, megtámaszkodik két kezén és nagyon alaposan tanulmányozni kezdi a bakancsát. Kíííínos. - Na szóval csak arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valamit közösen, ha már izé... Család vagyunk, vagy mi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 14. 23:52 | Link

Anne

Egy szabad hétvége szombatjának délelőttje...


Manapság igen csak jól mennek a dolgok. Tanulás terén szinte már nincs is akadály, amit nem tudnék leküzdeni. Az összes szorgalmimat, amiket beküldtem elfogadták, és ezzel pontok nyertem a házamnak. Végre úgy érzem, hogy hasznos is vagyok, nem csak úgy éldegélek a kastély falai közt, a lábamat lógatva. Szerencsére már túl vagyok az első kviddicsmeccsemen, amin énszerintem várakozáson felül teljesítettem, bár ezt lehet, hogy csak én gondolom így. Na mindegy. A lényeg az, hogy nem paráztam annyira, mint az azelőtti heteken, és még csak le se estem a seprűről, sőt, semmi rosszat nem csináltam. Jó, mondjuk gólt nem dobtam, így az még várat magára. Az is lehet, hogy már nem sokáig, mert holnap meccs van, és bármi megtörténhet.
Most, jelenleg itt sétálgatok Bogolyfalva utcáin, jó sok finomsággal megtömött táskával a hátamon. Mindig beszoktam vásárolni a szabad hétvégéken, hogy legyen mit kajálnom olyankor is, amikor nagyon elfoglalt vagyok, és nincs időm lemenni enni.
Szerencsémre most sem rossz az időjárás, sőt, szép tavaszias idő van. Nagyon nagy a meleg, de ez ugyan nem érződik annyira, mert van annyi szellő, hogy ezt enyhítse. A napokban nagyon gyakori az ilyen idő, és én ezt igyekszem minél többször kihasználni. Így teszek most is, ezért nem egyből a kastélyba megyek vissza, hanem a kis tavacskához, ahova még nem volt szerencsém elmenni. Legtöbbször társaságban voltam, és mindig elment az idő, az ilyen-olyan boltba mászkálgatásokkal.
Mikor kiérek a zöld, füves területre, bebizonyosodik, hogy megérte ide eljönni. Gyönyörű látvány. Alapjában véve nem az vagyok, aki teljesen bele van zúgva a természetbe, de nincs is ellenemre egy séta.
Picikét közelebb megyek a tavacskához, és leguggolok, nézve a napot, a víz felszínén. Nem sokkal rá fel is pillantok a sugárzó égitestre, de egyből elrántom a fejemet, mert most is, ahogy mindig, zavarja a szememet.
Utoljára módosította:Szőke Gellért, 2016. május 17. 18:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. május 25. 21:37 | Link

Krisztina

Mostanában elég sokat bolyongok, mint valami holdkóros fickó.. Legalábbis úgy éreztem, mivel már megint kint bolyongtam este a faluban. Kezdtem úgy gondolni, hogy jobb lenne néha otthon töltenem a szabad estéimet, de nem. Most is itt kódorgok és eszem ágában sincs hazamenni. Még a gondolata is pocsék volt, hogy korábban essek be az ajtón mint az szükséges, mert nem volt kedvem leállni Kyleval dumálni. Nem vele volt a gond, csak néha rájött az a... Még nevet se tudtam volna adni ennek a helyzetnek, na meg hétvége volt, gondoltam lejön a barátnője és nem akartam az a bizonyos tartó fél lenni a játékban. A dzsekim zsebébe süllyesztettem a kezeim és baktattam a tó felé. A tavacska olyan gyerekes elnevezés. Régen még a tengerparti homokba ásott gödröt is annak hívtuk amibe beleöntöttünk egy kis vizet. Egészen odáig nem zavarta senki a nyugalmamat, csupán az itt-ott megrezzenő bokrok, vagy éppen egy előttem elfutó állat. A tóhoz érve körbenézve megpillantottam valakit, aki ha jól láttam az eget bámulta. Hétvége van.... Olyan kölyök korú lehetett, szóval nem vonzotta különösebben az tekintetem, inkább a tény, hogy teljesen egyedül van itt. Mi van? Már a lovagiasság is kihalt ebben a nyomorúságos világban, hogy szerencsétlen leányzóknak egy társ sem akad? Mély sóhaj kíséretében szólítottam meg az ott lévőt.
- Nem félsz egyedül? - szegezem neki a kérdést semleges hangnemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fazekas Lily
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 17. 19:40 | Link

Beka


Az egész napja jól telt eddig - már, amit nem alvással töltött. Későn kelt, dél előtt kilenckor, ami tőle nagyon szokatlan volt, mert még hétvégén is hatkor kelt.
Szabad hétvége lévén lesétált a többiekkel a faluba, majd a tó felé vette az irányt. Mert meg szerette volna nézni a tavat. Furcsa, de szereti a tavakat. Valaki olvasni, rajzolni, énekelni szeret, de ő a tavakat szereti bámulni. Igen, ebben is különbözött a többiektől, mert még senkitől se hallotta, hogy szeretné a tavakat nézegetni.
A tóhoz érve megállapította, hogy napos, meleg idő van. Nem kánikula, csak sima meleg, amit a nyári szellő kellemessé varázsolt. A tó víztükre visszaverte a nap fényét, így már majdnem vakító volt.
Jobban körül nézett, mert mindig minden apró részletre figyelt. Igen, talán ezért volt jó rajzoló, de ki tudja.
Megpillantott egy lányt, neki is, hosszú, vörös haja volt, és nagyjából egyidős volt vele, de magasabb volt, mint ő.
- Szia!- Köszönt rá a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa