A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=887736#post887736][b]Kállai Lénárd - 2025.03.15. 11:02[/b][/url]

Fényesen süt a nap, örülök hogy végre jó idő van. Egy szál pólóban, és farmerban menetelek a tóhoz, nyakamban a számomra kincset érő nyakláncom tér önálló útra. Vállamra a kék gitárom nehezedik. Mellettem Levi sétál szintén gitárral. Végre sort kerítünk a tanítására. Mert amikor otthon próbáltuk egyszer, kiderült, hogy ő neki nem igazán áll rá a keze. Aztán a bátyám eljött a bagolykőbe, és nem igen találkoztunk. Mert amíg én az előkészítővel voltam elfoglalva, Ő  a suliban szerezte a tudást. Ő menő, én kevésbé. Mint a tűz, és a víz. Szöges ellentét, de ennek ellenére jól kijövünk egymással. Szerencsére, szép az idő ezért nem is csodálkozom azon, hogy mindenki kint tölti a szabadidejét. Valaki barátokkal, de olyat is észreveszek aki egy könyv társaságában üldögél a fűben. Egy fához sétálunk és letelepszünk. Kipakoljuk a kastélyból hozott piknik kosarat. Törökülésbe helyezkedem, és közben a gitárom hangzását tesztelem, hogy ha kell állítsak rajta. Zöld tekintetemet tanítványomra emelem. Nem szeretném bevallani, hogy mennyire izgulok a ceremónia miatt, de ha neki nem mondom el akkor kinek fogom.
– Iszonyatosan izgulok! De ha téged beosztottak, akkor engem is befognak. – imádom húzni Levi agyát. Igazi testvér vagyok.
– Szerintem Eridon mint téged, de mondjuk a Rellon se lehet rossz. – elgondolkodva figyelem a tavat. – A levitába is beoszthatnak hiszen szeretek tanulni. Nem, Eridon lesz. Mert sokat álmodozom, és úgy tudom az Eridonosok között sokan vannak akik ilyen jellemvonásokkal rendelkeznek. Nem? – bizonytalan vagyok még abban, hogy melyik ház milyen erényt képvisel. Egy könyvtári könyvben olvastam, hogy a házaknak mi a történetük, de aztán lehet hogy hazudott a könyv. Miután végzek a saját hangszerem hangolássával, Levit nézem.
– Segítsek beállítani a gitárt? – kérdezem, mosolyogva. És, közben jót derülök, mert az hogy jól néz ki nem változtat a tényen, hogy nem tud a hangszerekel bánni. Fél kezemmel felkapok egy szendvicset, és beleharapok, hogy azért ne éhesen próbáljam meg a reménytelen bátyámat tanítani, mert tudjuk jól, hogy annak nem lenne jó vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=887941#post887941][b]Kállai Levente - 2025.03.28. 11:36[/b][/url]

- Ebben biztos vagyok, a héten postázzák a felvételi értesítőket, szerintem mire hazamegyünk a szünetre, ott fog várni téged is. - jó lesz azért otthon, több időt tudunk majd együtt tölteni, vannak közös szabadidős tevékenységeink, amiket jó sok hónapra nélkülöznünk kell. - Nem, az álmodozás inkább a Navine sajátja. Vagy a Levitáé. Az Eridon nyitott, hangos azonnal, de rögtön cselekvő. Ők nem nagyon álmodoznak. - legalábbis ezt tapasztaltam meg másokon az elmúlt években, amiket az Eridon falai között töltöttem. Amúgy is mindegy, hogy melyik házba kerül majd, ő a kisöcsém, és nagyon fogok örülni neki, hogy végre ott van. Az első pár hónapban szerintem még együtt is fogunk lógni, utána meg majd fokozatosan elmegy a barátok irányába, de nem bánom, remélem sokan lesznek majd, akikkel jó kis kalandokba keveredik majd.
- Aha, kérlek. - nyújtom felé, mert abszolút béna vagyok, sőt, szerintem botfülem is van, de a kitartásomra nem lehet panasz. Már csak az az egy kérdés van, hogy vajon ez elég lesz-e. Ha nem, akkor is legalább kis időt voltunk együtt, amíg nem találunk más közös hobbit. - Mugli viselkedéselemzésre jelentkeztem. - sokáig nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, de végre megvan az irány, mert egy nap majd a muglimagyarázat szerkesztők közé szeretnék tartozni. Ahhoz pedig ez lesz a tökéletes irány. Sajnos az eredeti kviddicses álmoknak végleg végük lett, nem tudom visszahozni azt a formám, és ahogy lepillantok, most is látom, ahogy finoman remeg a kezem. Sajnos ez nem fog helyrejönni már. Egyesek szerint igen, de túl sok idő telt el azóta.- Nagyon jó az órarend, mellette simán tudok járni a próbákra is. Képzeld, lehet, hogy megcsináljuk a Rómeó és Júliát, csak beleviszünk több mágiát, és esélyes vagyok Rómeó szerepére. - és minden lány, aki júlia lehet nagyon szimpatikus, én pedig alig várom, hogy kiválasszák, ki lenne a legjobb a szerepre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=887948#post887948][b]Kállai Lénárd - 2025.03.28. 17:24[/b][/url]

Mosolyogva bólintok. Már alig várom, hogy együtt járjunk a Bagolykőbe. Hogy megmutathassa a kastély minden titkos helyiségét, és persze, hogy megismerjem a barátait. Jó lesz együtt hülyülni, és reményeim szerint én is az Eridon “klubot” fogom erősíteni.
– Biztosan. – helyeselek, és vadul kezd dobogni a szívem. Hébe-hóba hallottam dolgokat az idősebb előkészítésektől, még az első években. Szóval nem vagyok teljesen tudatlan, de azért mégis más egy könyvben olvasni, mint megtapasztalni azt ami a kastély falai között zajlik.
– Aha – kicsit akkor félreértelmeztem a könyv mondanivalóját, de nem gyötrődöm hosszú ideig azon, hogy téves információim voltak, mert nemsokára úgyis megtapasztalom, hogy hogy mennek a dolgok a Bagolykő Mágustanodában. Olyan esetlenül nézz rám Levi, hogy elvigyorodom. Nagyon türtőztetnem kell magamat, hogy ne röhögjem ki az ügyetlen bátyámat. Átveszem tőle a gitárt, és megpendítem a húrokat, hogy rájöjjek mennyire is van elhangolva szegény hangszer, és mit kell állítani. Szinte minden hang egy kicsit el van csúszva ahhoz képest, hogy hol kéne lennie. Hol túl magasan, hol túl mélyen.
– Mit csináltál te ezzel a gitárral? – csóválom fejemet, félmosolyra húzva számat. Majd próbálom rendbe hozni azt amit Levi elállítgatott. Közben pedig fél füllel hallgatom amiket mesél. Amióta elkezdtem hangszeren játszani megtanultam úgy zenélni, hogy közben tudjak másra is figyeli ha kell. Ha zenéről van szó akkor könnyen megosztom a figyelmemet. Mert a zene, és a dallamok most már zsigerből jönnek, így nem kell rájuk koncentrálni. Érzésre csinálom. Mikor már majdnem tökéletes a hangzása a gitárnak, felnézek Levire.
– Érdekesen hangzik. – válaszolom, de azért nem vagyok annyira jártas a témában. – Ennek örülök akkor eleget tudsz tenni a sulinak, és a hobbidnak is. – mosolygok, és hogy lekössem a kezemet addig is a gitár húrjaival játszadozom, hogy le fogom majd elengedem
– Jól fogod alakítani, hiszen te vagy maga Rómeó. – nevetek, és azon gondolkodom, hogy vajon mikor lesz a fellépés. – Majd elmehetek valamelyik előadásra? – kérdezem, és azon kezdek el filózni, hogy mivel kezdjük a gitár órát. – Tessék, itt van a gitár. – nyújtom felé, és miután megbeszéltünk mindent meg is kezdhetjük az órát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=887967#post887967][b]Kállai Levente - 2025.03.29. 12:49[/b][/url]

Zavartan megvonom a jobb vállamat, ami talán egy laza flegmaságnak tűnik, de valójában a bizonytalanságom leplezésére szolgál. Elvégre tényleg nagyon messze áll tőlem ez az egész zenélés, viszont szeretném, ha lenne az öcsémmel közös hobbim, és mivel ő szeret zenélni, azt hittem nekem is menni fog. Hasonlóan vagyunk felépítve, és valahogy mégsem megy a dolog úgy, mint kéne Viszont amíg beállítja a dolgokat, mesélek, és amikor felhozza, hogy én magam vagyok Rómeó, elnevetem magam.
- A lányok ezt még nem igazán tudják. - cikis tudom, de még nem volt barátnőm, pár lánnyal házibulikban ugyan smároltam már, de semmi olyan dolog nem történt, pedig nagykorú vagyok már. Nem igazán találtam még olyat, akivel lehetett volna ilyeneket csinálni.
- Persze, lesz egy főpróba, amin a család és a barátok vehetnek részt. Arra gondoltam, hogy elhívom rá anyáékat. Szerinted eljönnének? - tudom, hogy Bécs és Bogolyfalva messze vannak egymástól. Mi is, ha hazamegyünk, először a Bogolyfalvi vonattal elmegyünk a nyugatiig, onnan átmetrózunk a keletibe, ami ugye két metró is, és onnan még a railjettel két és fél óra, ha éppen nem késik semmi. Sokszor késő délután szállunk le, és mire hazakeveredünk, már a vacsoraidő elején vagyunk.
- Köszi, szuper. Mit tanulunk ma meg? - kérdezem érdeklődve, remélve, hogy ma nem leszek annyira pocsék, mint legutóbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=887969#post887969][b]Kállai Lénárd - 2025.03.29. 14:35[/b][/url]

Fülig vigyorodom. Aha, szóval csak a szája nagy.
– Ez van, majd összejön – vigasztalom megkönnyebbülve. Mert nem jó, hogy egyedül van, de legalább nem fog magamra hagyni. – Én itt vagyok addig is. – mosolygok, és vállon veregetem. Ami azért is vicces, mert ennek fordítva kéne történnie, de részletkérdés. A próba hallatán felcsillan a szemem. Elmehetne az egész család a próbára? Wow.
– Szívesen megnéznénk, szóval mindenképpen elmegyünk. Hacsak nem jön közbe valami anyunak. – válaszolom, hiszen a szinkron miatt olykor beesik egy-egy hirtelen szöveg egyeztetés vagy stúdiózás.
– De küldj haza egy baglyot, aztán kiderül hogy megtudja-e úgy szervezni. De szerintem törekedni fog rá, hogy itt lehessen. – mert szerencsére a szüleink nem szoktak sokszor kivételezni. Szóval, nincsen mondjuk az, hogy én háttérbe szorultam volna Levi miatt. Mindig nagyon figyeltek arra, hogy ne legyen ilyen probléma.
– Mennyi maradt meg abból amit gyakoroltunk múltkor? – kérdezem, nyugodtan. – Mert azt hiszem akkor odáig jutottunk, hogy elmondtam melyik akkord hol található – megpróbálok visszaemlékezni arra mik hangzottak el akkor – És, két húr lefogásával csináltunk egy alap dallamot. –
beszéd közben megmarkolom a szürke, L betűt formázó nyakláncomat, amit ereklyeként hordok magamnál, és próbálom felidézni, hogy mi történt azon a bizonyos estén amikor célommá tettem, hogy megtanítom gitározni.
– Akkor kezdjük azzal, hogy az első E akordott lefogod a mutató ujjaddal – kezdem az utasítást – aztán a G akkordot a középsővel, és végül a gyűrűs ujjaddal az A húrt fogd le, és a pengetővel szólaltasd meg. – nagyon reménykedem, hogy nem lesz túl bonyolult neki a sok betű lekövetésse, ha igen majd megpróbálkozunk más módszerrel. A rövid farmerrem hátsó zsebéből előhúzok egy papírcetlit, és egy tollat, majd kúsza betűkkel ráfirkantom a sorendett.
– Na, itt is van hogy melyiket, mikor kell lefogni. De én is mutatom. – majd egyszerűen ráteszem ujjaimat az elmondott sorrendben, és tekintettemmel Levit fürkészem, hogy érthető-e. Majd hozzáteszem.
– Ha nem megy, akkor sincsen probléma, senki nem születik úgy hogy megy neki valami. Hanem sok gyakorlással fejlődünk oda, hogy már egy egész szám kottáját, letudjuk követni. – bölcselkedem

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=887986#post887986][b]Rothstein V. Imola - 2025.03.30. 12:20[/b][/url]

Ahogy az összes víz kicsorog a tenyeréből, újra megmeríti kezeit. A hideg víz fagyosan éri bőrét, Imola azonban valahol még élvezi is a jeges víz keltette erős ingert. Azt hiszi egyedül van, másképp nem merne kísérletezni. Még az is eszébe jut, leveszi a karkötőt. Figyelme teljes mértékben a tóra hárul, a közeledő lépteket sem hallja meg. Az ujjai között csordogáló víz mintha elbűvölte volna. Egyszerre aggasztja a helyzet, és nyugtatja meg a friss levegő, a tó látványa, a víz közelsége.
Az arcába csobbanó víz meglepi. Mintha álomból ébredne. Pislog néhányat a szemét ért víztől, mielőtt felkelne. Vizes kezeit lerázza, kesztyűit pedig előhúzza a zsebéből, nem szeretne megfázni. Karkötője egy pillanatra ismét előbukkan, ahogy felhúzza kezére a kesztyűt.
- Semmi baj - feleli, kicsit talán megkésve. Zsebre dugott kézzel áll a srác előtt, szemeit a víz tükrére fordítja. - Kacsázni próbáltál? -Imolát Hege tanítgatta egyszer, s egészen jól is ment neki. Mostanában azonban nem sok időt mert a víz mellett tölteni.
A választ várva most néz először igazán a fiúra. Ismerős neki, talán látta már a faluban, de még az is lehet, hogy összekeveri valakivel. Nem sok időt tölt a szabadban, nem jár ki eleget, a nagymamája szerint, a faluban lakókat is főleg az iskolából hazafele szokta szemlélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888242#post888242][b]Kállai Levente - 2025.04.05. 06:42[/b][/url]

- Jó lenne, ha el tudnának jönni. - nem is hiszem, hogy látott színpadon gyerekkorom óta, és azért egy ilyen szerepben mégiscsak egy nagyot lép előre az ember. Mert ezeket a szerepeket, mint Rómeó vagy Parisz a Szép Helénában olyan szerepek, amik a nagyok közé emelnek. Én pedig pont ott szeretnék kikötni. - Szerintem is. - a szüleink rendesek, csak sokat dolgoznak, messze laknak innen. Oké, Bécsben jobban lehet élni, de néha tök jó lenne, ha mondjuk mi is hazajárós diákok lehetnénk, akiket otthon anya főztje vár.
- Valamennyi biztos. - azért próbálkoztam én, csak az eredményeim siralmasak egy picit, de mégis megpróbálkozom mindazzal, amit mondott. Ahogy mondja, hogy mit gyakoroltunk, úgy fogom le őket, hogy lássa, az elmélet megy, csak gyakorlatban vagyok totálisan béna. A pengetővel pengetek, és figyelem a papírcetlit. Olyan ez, mint amikor a Jóbarátokban Phoebe tanította Joey-t. Egyesével csodásan megy minden, de amikor össze kell hangolni, akkor hirtelen egy nagy katyvasz lesz. Pedig a fejemben még meg is van, hogy mikor mi következik, de mégsem lesz olyan.
- Szerintem az egész szám kottája nem lesz meg. - mondom ki őszintén, mert a nyekergést, amit a gitárból ki tudok hozni, nem lehet sikernek elkönyvelni, főleg, hogy külön külön tényleg megy. Még mondom is magamban, hogy mi után mi jön, aztán csak sóhajtok. - Talán tényleg másik hangszer kéne, csak ez olyan menő, a lányok szeretik a gitáros fiúkat. - én meg a lányokat, minden nap másikba leszek szerelmes, és jó lenne, ha el tudnám őket valamivel kápráztatni, de azt hiszem, hogy ha gitárral maximum az elkergetésük meg csak. - Oké, muti, hogy te hol tartasz, hallgassunk egy kis jó zenét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888247#post888247][b]Kállai Lénárd - 2025.04.05. 10:40[/b][/url]

Bólintok, mert teljesen rendben van, hogy szeretné ha a hozzátartozói megnézzék.
– Menni fog, csak gyakorolni kell. Ha gondolod csinálhatunk a gitárórából rendszert. – dobom be ötletnek, mert tudom jól hogy a gitározás olykor milyen nehezen tud menni, és azt is hogy miért adják fel rengetegen. Sokszor rontjuk el, és próbálunk nem elszomorodni azért, mert mondjuk félre fogjuk, és egészen mást hozzunk össze mint ami a kottában van. De szerencsére én nem az a fajta ember vagyok aki könnyen feladja, szóval még próbálkozunk. A fejemet csak ide oda ingatom, mert tudom jól hogy amit mond nem igaz.
– Semmi sem lehetetlen, csak próbálkozni kell. – ekkor eszembe jut egy olyan dolog amivel lehet, hogy meg tudom fogni. – A színész szerepeidet se tudod rögtön, amikor megkapod. Hanem, sokat gyakorlod, és mondod fel a falnak. – kicsit felnevetek – vagy nekem. Egy, szó is száz, ne add fel akkor amikor valami elsőre nem sikerül. És tudom, hogy otthon már próbáltuk, de akkor azért nem volt annyira sok időnk. Most van. – hosszú monológom után, hallgatásba burkolózom majd szélesen elvigyorodom, és fejben felírom magamnak a képzeletbeli listámra, hogy mivel lehet cukkolni Leventét.
– Szóval csak ezért akarsz megtanulni? Hogy menőzhess a csajoknak? Ha ezt tudom sose ajánlom fel, hogy tanítalak. Azt hittem tényleg érdekel. – tettetett csalódottságot fejezek ki arcomon, de a számszélén, csak megjelenek a legapróbb nevetőráncok. Mielőtt még komolyan venné, hogy megharagudtam rá, elnevetem magamat. Majd a gitáromat szorosabban magamhoz tartom, és elgondolkodom mit játszak el neki. Valami olyat amit biztosan ismer. Majd eszedbe jut, hogy otthon egyszer hallottam amint a szobájában hallgatja a Havana számot. Így annak az akkordjait idézem fel magamban. Mert egyik nap amikor unatkoztam elkezdtem megtanulni, és mára már egész stabilan megy. Lefogom az első akkordokat majd amikor már a dalamot felvettem, elkezdem énekelni a szöveget.
– Hey, havana, ooh-na-na – az első sorokat már simén tudom.
– Half of my heart is in Havana, ohh-na-na. – majd ay, ay. Éneklem, de azt inkább dúdolom. Majd a további szöveget is eléneklem. Kis idő múlva az utolsó szövegrészhez érkezem.
– Havana, ooh-na-na. Half of my heart is in Havana, ooh-na-na, he took me back to East Atlanta, na-na-na oh, but my heart is in Havana. – veszek egy észrevehetetlen levegőt.
– My heart is in Havana, Havana, ooh-na-na – majd hangom fokozatosan veszít az erősségéből. Kinyitom a szememet, amit a dal közben lecsuktam, mert ilyenkor tudom a legjobban kizárnia  körülöttem lévő zsivajt. Levi barna tekintetét kezdem el figyelni, hogy ő mit gondol, mert rengeteget számít nekem a véleménye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888439#post888439][b]Kállai Levente - 2025.04.13. 07:44[/b][/url]

- Ez igaz, csak a színészet valahogy ösztönből jön, és azt hittem, hogy ez is úgy fog, de nem, ami egy kicsit bosszantó. - valójában nem is kicsit, mert szeretek simán csak jó lenni. A kviddiccsel is ez volt, csak aztán jött az az eset, és azóta se sikerült helyreraknom a dolgot magamban. Kaptam pszichológusi segítséget is, mondták, hogy ez a kézremegés inkább poszttraumás, mint valós, akárcsak a fájdalom, de mégsem tudtam olyan jól elvonatkoztatni tőle. És arra gondoltam, hogy talán a zene jobban menne, de lehet, hogy nem a megfelelő hangszert választottam hozzá. - Nem csak azért, de a lányok szeretik a gitáros fiúkat, szóval hasznos lenne náluk is. És ne ítélj el, egy nap majd a te életedbe is jön valaki, akinek majd nagyon is imponálni akarsz, és akkor tök jó lesz, hogy tudsz gitározni. - látom én, hogy kész elnevetni magát, így a ragadós boldogsága rám is hatással lesz, és csak nézem, ahogy elmosolyodik. Tudja, hogy minden lányt szeretek, hogy a pillanat tört része alatt vagyok képes igencsak szerelembe esni. Nem volt még barátnőm, de vannak már tapasztalataim. Egy ideig minden lánynak cuki vagyok, de aztán jönnek a fiúk, akiknek erősebb a szőrzete, magasabbak, mélyebb a hangjuk vagy éppen elutasítóak, és akkor már ők lesznek azok, akiket nagyon akarnak. Szóval a dolog úgy áll, hogy a lányok sírnak a rendes srácok után, ha meg egyet találnak, akkor sikítva menekülnek előle.
Leteszem magam mellé a gitárt és figyelmesen hallgatom az öcsémet, aki szépen énekel miközben játszik. Teljesen felismerhető a dal, nincs benne tévesztés, és látszik, hogy teljesen átszellemült. Úgy néz ki a szüleink két művész gyereket is kaptak az égiektől. Ahogy a szám a végére ér megtapsolom őt, és büszke arccal nézek rá. - Szerintem nem csak a gitárral, de a az énekléssel is foglalkozhatnál komolyabban, mert nagyon jól ment. Melyik számot szereted a leginkább eljátszani? - kérdezem, miközben magamhoz veszek egy zöldalmát és beleharapok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888441#post888441][b]Kállai Lénárd - 2025.04.13. 09:07[/b][/url]

Megvonnom a vállam.
– Azért a színészet kicsit más, nem? – kérdezem, elgondolkodva. – hiszen ott egy karaktert próbálsz megszemélyesíteni, míg a zenében inkább akkordokat, és hangjegyeket próbálsz memorizálni. Szóval, nem hiszem, hogy ahhoz kellene mérned a színvonalat. – próbálom kicsit vissza hozni a lelkesedését ami kezd elillani. A lányokra csak legyintek.
– Aha, biztosan. – unotan válaszolok, bár egyáltalán nem látom elképzelhetetlenek azt, hogy így fog történi. Hangszeren játszani menő erre már akkor rájöttem, amikor előkészítős tem.
Örülök neki, hogy nem tévesztettem, mert azért néha még becsúszik egy-egy baki az előadásba, de most kivételesen sikerült. Szerencsére nincsen lámpa lázam így sosem aggódom, hogy ha közönség előtt kell fellépnem.
– Igen, lehetne. Viszont még lenne hova fejlődni szerintem szóval, majd lehet hogy ellátogatok valakihez aki tud nekem ének órákat adni, mert megy, de nem a legeslegjobb. És, ahogy te a színészetben, úgy én a zenélésben vagyok maximalista. De hát így tudunk sikereket elérni a hobbynkban. – mosolygok. – Amúgy nem szeretnél majd elmenni te is egy gitár órára, csak megnézni. Hátha csak én nem vagyok elég képzetlen hozzád, mert meglehet, hogy amúgy megy. Mert csak mi próbálkoztunk, és egy szakember biztosan máshogy közelíenné meg a problémát. - Ajánlom fel neki hátha belemegy
– Igazából nincsen kedvenc, mindegyiket valamiért megtanultam. Vagy mert a szöveg fontos számomra, vagy esetleg felnézek adott zenészre. Például, a kutyából szalonna, Póka Egontól akire mai napig felnézek a sikerei miatt. Ha gondolod megmutatom, mert az egyik kedvencem már kívülről megy. –  belekezdtem a dalba, és bár én egy sokkal lágyabb dalamban játszom mint az eredeti, így is élvezhető. Az egész szöveget kívülről fújom, otthon a szobámban ha zenét hallgattam csak Egon ment. Szerintem anyuék egy idő után már kivágták volna a zenelejátszót a francba, vagy elvették volna, hogy inkább zenéljek én valamit, de ne játszak le még egyszer egontól, úgy semmit.
– Kicsit sokat hallgattam őt otthon. A szünetben. – kicsit pengetni kezdem a gitáromat, de fel sem tűnik, hogy az énekes egyik leghíresebb számát dúdolom.
– Amúgy van valami főbb célkitűzésed a következő tanévre? – érdeklődöm, hogy addig se álljon be a csend, bár a gitárom úgy sem hagyja, de azért beszélgessünk is Levivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888452#post888452][b]Kállai Levente - 2025.04.13. 15:19[/b][/url]

- Persze, másabb a kettő, de még hasonló, hiszen művészet és mind a kettőben benne vagy te magad is. Attól még, hogy karakterekről és akkordokról beszélgetünk, fontos az emberi tényező is. Én mindig úgy formálom a karaktereket, hogy azokban benne vagyok én magam is. - szerint a jó színész az, aki érzelmeket ébreszt az emberekben és aki saját magát is bele tudja vinni egy karakterbe. A világon a legtöbben talán pont Rómeót játszották el, és én készülök lenni a millió plusz egyedik, aki erre készül, mégis, én úgy szeretném eljátszani őt, hogy közben Rómeó mellett Levente is megjelenik a színpadon. Tudom, ez bonyolult, de én tudom, hogy mire gondolok ilyenkor, én értem, hogy mit szeretnék közvetíteni.
- Ez egy jó gondolat. Még mutálni is fogsz, szóval a hangképzés nem árt, főleg utána, hogy megtaláld azt, ahogy a legjobban kijönnek belőled a hangok. - én nem feltétlenül hobbiként tekintek a színészetre, viszont ebben nem szeretném kijavítani, mert tudom, hogy néha túlságosan erős érzelmi állapotban vagyok a színészettel kapcsolatos véleménykifejtés kapcsán, és ha már úgyis ilyen kevés időnk van együtt, azt töltsük jó hangulatban. - Nem, szerintem nekem simán nincs tehetségem hozzá, mert ügyesen magyarázol, a gyakorlat azonban elmegy rajtam, viszont ha szeretnél komolyabban foglalkozni az énekléssel, akkor az énektanáromat tudom javasolni. - nem tudom persze, hogy mennyire ér rá, meg anyáékkal is meg kell beszélnie, mert azért nem olcsó mulatság az ilyen. Nekem van fizetésem, én amint tudtam leváltam, hogy ne anyáékat terheljem ezekkel a kiadásokkal, de ő még fiatal, viszont, ha úgy van, akkor szívesen segítek neki anyagilag, hogy kibontakozzon.
- Persze, szívesen meghallgatom. - sejtem, hogy melyik számra gondol, de ahogy belekezd, már tudom is, hogy jól tippeltem, és tényleg az az, amit jópárszor én is hallottam, amikor otthon voltam. A kérdésére viszont megingatom a fejem. - Nincs, maximum az, hogy jó gyakorlati helyet találjak magammnak, de ennyi. Nem tűztem ki nagy terveket. És te? Van valami terv az első évre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888455#post888455][b]Kállai Lénárd - 2025.04.13. 16:36[/b][/url]

Fáradtan felsóhajtok.
– Miért tudsz ilyen jól érvelni? – mordulok fel, és letekintek a szendvicsemre amiről időközban teljes mértékben megfeledkeztem. Egy harapással elpusztítom az egészet majd Levire nézek. Majd vissza az ételre, és próbálom fogalmazni amit készülök tőle megkérdezni. Végül kibököm.
– Te csináltad a szendvicseket? – kicsit felemelem az említett ételt. – Mert nagyon finom. – hogy megerősítsem szavaimat a kezemben tartott szendvicset megeszem. Valamiért hirtelen iszonyatosan éhes lettem talán csak a sok mesélés lehet az oka. Mert felkapom a következőt is. Miközben falatozom próbálok Levire is koncentrálni, és miután az újabb falat legördült a torkomon újra megszólalok.
– Japp – bólintok a hang monológjára. Az énektanár viszont jó lenne, mert akkor rendesen megis tanulhatnék. Vidáman szólalok meg, most már a kenyér, és mindenféle nélkül.
– Jó ötlet. Az, hogy belefér-e az időmbe az majd elválik bagolykős órarendtől függően meg egyéb elfoglaltságok mellett, de majd lehet megkeresem. Vagy nem tudom. Hol szoktatok próbálni? – érdeklödőm, mert amúgy jól hangzik. Miután lejátszottam a számot Levit hallgatom.
– Az se rossz. Fhu, jó sok van. – kezdem felvezetőnek hátha vissza retten attól, hogy meghallgassa.
– Például az, hogy találjak barátokat, felfedezni a kastélyt, hogy megtanuljak kviddicsezni, akár a ház csapatba megpróbálni bekerülni – azt nem teszem hozzá, hogy ezt inkább miatta csinálom, vagyis  ő is közrejátszik abban, hogy szeretnék kviddicsezni. – Kalandozni, és mivel hallottam, hogy mennyire óriási a könyvtár ezért a legtöbb könyvet kiolvasni. – mély levegőt veszek, mert időközben elkezdtem hadarni. – Mivel imádok kísérletezni ezért szeretnék kitalálni egy új bájitalt. Kitűnő vizsgákat írni, legalább egy kitüntetést nyerni, meg azt hiszem az, hogy csatlakozzak valami klubhoz, vagy szakkörköz. – belegondolva kicsit sok célt tűztem ki. – Aztán nyilván ezt nem egy évre tűztem ki hanem addig amíg a bagolykőbe járok. – nevetek, mert az se biztos  hogy mindegyik meg tudom csinálni. Miután már kellően jóllaktam újra a húrokat birizgálgatom, mert nincs jobb dolgom éppenséggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888460#post888460][b]Kállai Levente - 2025.04.14. 07:06[/b][/url]

- Mert öregebb és bölcsebb vagyok. - felelem teljes nyugalommal, de azért egy kis mosoly ott bujkál a szám szegletében. Csak pár év van közöttünk, viszont én ebben a pár évben arra törekedtem, hogy minél függetlenebb és eredményesebb legyek. Vagyis, összességében olykor megesik, hogy igen bölcs gondolatokat közvetítek.
- Kösz, próbálkozom. Van egy lány, aki főzni tanít, hogy ha majd véget ér az iskola, akkor is el tudjam látni magam és ne csak gyorskajákon éljek. - most, hogy már az alapképzés vége van és kezdődik a mesterképzés, lassan átlakulnak a napjaim. Kevesebb tárgy, de azok célirányosak, így nehezebbek is. Aztán ott van az, hogy több idő töltök majd a színházban, és összességében tényleg szeretnék stabil felnőttként kikeveredni az iskolából. Szóval, amikor meghallottam, hogy a lány nagyon szeret főzni, megkérdeztem, hogy megtanítana-e engem is, és nyitott volt rá. Már egész sok minden megy, és a szendvics is azért nem lett unalmas, mert ő mutatott egy jó kis szószt, ami mindennek kihozza az ízét.
- A színházban, ott a legegyszerűbb, meg ott van egy szoba, ahol tudunk gyakorolni. - ő is ott dolgozik, a többiek munkáját is segíti, szóval eléggé menő és sok munkája van, de tudom, hogy vannak külsősök is. Hogy velük hol gyakorol, azt viszont nem tudom. Helyette hallgatom az öcsémet, és a felsorolástól kiül a döbbenet az arcomra, de aztán megnyugtat, hogy ezt az egészet nem egyetlen tanév alatt szeretné végigvinni, így kifújom a levegőt. - Huh, okés. Ez így szerintem jól hangzik ennyi évre elosztva. Remélem, hogy jó barátokat fogsz találni az első időszakban, és a könyvtár tényleg hatalmas és nagyon sok jó könyv van benne. - mondjuk szerintem kicsit sok idejét venné el, ha szakkörözne, klubozna és kviddicsezne is, de ezt majd ő megtapasztalja, ahogy a bájitalfőzést is, mert nem mindig olyan könnyű az, de remélem, hogy semmi se fogja a kedvét szegni. - Az a fontos Léni, hogy azt tedd, amihez kedved van és amit élvezel. A szabadidőd kevesebb lesz, viszont érdemes olyan dolgokkal megtölteni, amit boldogságot adnak. - ha már bölcs vagyok, akkor ugye érdemes a tapasztalatokat is megosztani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888470#post888470][b]Kállai Lénárd - 2025.04.14. 14:43[/b][/url]

– Na az jó, újabb kiszemelt? – röhögök, mert mindig azzal jön mennyi lánnyal van együtt.
Nagyot nevetek, mert néha tényleg olyan mint egy kész lexikon.
– Nem tanultál te kicsit sokat iskolás éveid alatt? – még mindig nevetek, de a komolyságát látva kicsit visszaveszek a röhögésből. Azért annak örülök, hogy mindenre gondol.
– Aha, értem. Akkor tényleg lehet ellátogatok majd néha oda. – már előre tervezetek mikor, és hogy, mit viszek.
– Tudod, hogy imádok kisérletezni meg olvasni. – szerénykedem.
– Amúgy majd lehet, hogy keresek valakit aki ugyan úgy felvette a bájitaltant mint én, és akkor majd ketten kisérletezgetünk – felemelem a kezemet, és a vicc kedvéért ördögien összedörzsölöm a kezemet.
– Igen. Nagy bizalommal indulok neki a gimnáziumi tanulmányaimnak. És, remélem hogy sok barátot szerzek. Meg ilyesmi. – meg persze, szeretnék felérni az ő sikereihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888490#post888490][b]Kállai Levente - 2025.04.15. 10:06[/b][/url]

- Nem, az egyik haverom barátnője. Sosem vonzott. - pedig randiztunk egyszer és a randi végén megkérdeztem, hogy nem mutathatom-e be az egyik barátomnak, mert szerintem ő az, akit keres. Nyitott volt rá, és azóta is együtt vannak. Hívjatok nyugodtan Cupidonak.
- De, de nem baj, és ne aggódj, attól még teljesen a humoromnál tudok maradni, úgyhogy ne aggódj. A suli sokat formál rajtad is majd. Nem átformál, viszont segít rálelni önmagadra, segíti az értékeid jobb kibontakozását. - én nagyon szeretem ezt a helyet, azért is döntöttem inkább a mester mellett, mert még nem akartam elszakadni, plusz itt van a színház is, olyan tökéletesen meg lehet itt oldani mindent, mintha az egész értem lenne, és ezt nagyon imádom. Jó, tudom, hogy nem így van, de nem kizárt, hogy egyike leszek majd Bogolyfalva új lakóinak én is.
- Persze, csak felügyelettel, inkább kérjetek felnőtt segítséget, mert a bájitalok veszélyesek, egyetlen rossz mozdulat és katasztrófát lehet előidézni, és nem igazán szeretném azért elveszíteni az öcsémet, mert szeret kísérletezgetni. - ezt viszont komolyan mondom neki, mert tudom, hogy néha hajlamos túl könnyedén venni nagyon is komoly dolgokat, és tényleg nem szeretném, hogy kivagyiságból legyen katasztrófa, mert azokat a legtöbb esetben nem lehet visszafordítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888508#post888508][b]Kállai Lénárd - 2025.04.17. 10:39[/b][/url]

Vállat vonok.
– Értem. – ha neki ez jó, akkor nem ellenkezem. Az ő élete, úgy alakítja ahogy szeretné. Elmosolyodom.
– Akkor jó. Nem is szeretném elveszíteni a tökéletes testvéremet.– és szándékosan fogalmazok így. Mert még mindig úgy gondolom, hogy a balesete nagyon megrázta, így próbálok minél inkább mellette állni, mert szerencsére most már jobban van, de nem jelenti azt, hogy meg sem történtté tehetnénk az eseményeket, mert rajta is sokat formált a trauma, és ezt nem tudja arra fogni, hogy csak az iskola.
– Hát, ha így van. – válaszolom, mert még nem tudom, hogy így lesz-e. De ha ő azt mondja elhiszem. A kísérletezgetésre pedig csak legyintek.
– Nyilván vigyázunk. – elmosolyodom. Majd kérek segítséget a bájitaltan tanártól.
– Felveszem a bájitaltant, és akkor majd kitanulok ezt-azt. És, majd megkérem a tanárt, hogy segítsen. – a tekintetemmel most Levi gitárját fürkészem, ami a kezében pihen. És, ekkor eszembe jut, hogy amúgy gyakorolni jöttünk, először. Gyorsan felidézem mi is történt eddig, és csak ezután szólalok meg ismét.
– Na szóval, vissza az órához. – mondom ki ellentmondás nem tűrően. És, kicsit lepillantok a jegyzetfüzetembe, ahova feljegyeztem pár napja, hogy mit is szeretnék, hogy megtanuljon Levi.
– Eddig elmondtam a húrok neveit, és megmutattam egy számot. Akkor most egy dalszövegnek az első sorát próbáljuk meg lejátszani. Rendben? – érdeklődöm, hogy érhető-e mi lesz most.
– Van olyan zeneszám amit meg szeretnél tanulni? – mindenkinek motiváló tud lenni, hogy végre a saját hangszerén, tudja elénekelni a kedvenc előadó számát. Hátha így könnyebb neki is. Hiszen ha szereti, akkor biztosan kis milliószor hallotta. És, akkor még én is ismerhetem, így nekem is könnyebbség a tanításnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888560#post888560][b]Kállai Levente - 2025.04.21. 07:48[/b][/url]

- A tökéletes nem létezik, de nem is baj, mert a tökéletlenségünk miatt vagyunk szerethetőek. - sosem vágytam arra, hogy tökéletes legyek, ellenben vágytam olyan dolgokra, hogy kiválóan meg tudjak oldani feladatokat. Főleg a színjátszásban, ami véleményem szerint nagyon jól megy, így nincs okom panaszra. Én már elégedett ember vagyok, tele számos hibával, de legalább emberi, ami már jó.
- Helyes, ha óvatosan csináljátok, akkor biztos, hogy rendben lesz minden. - szerencsére ez egy iskola és tényleg elég jól oda szoktak figyelni arra, hogy ne csináljunk nagy butaságokat. A kicsik meg tanító jelleggel bírnak, szóval rendben vannak. Iszok még egy kortyot, mielőtt válaszolnék, mert nem szeretném megbántani azzal, hogy borzalmasan rossz vagyok a hangszerekkel való bánásmódban, de nagyon úgy néz ki, hogy ez az igazság. - Azt hiszem, ez nekem nem fog menni, nem igazán vagyok tehetséges ebben. Szerintem más közös hobbi után kell néznünk, mert kábé semmi nem maradt meg azzal kapcsolatban, amit mutattál, és nem hiszem, hogy ez véletlen lenne. Egyszerűen tehetségtelen vagyok ehhez. - ami nem  baj, hiszen nem kell mindennek egyeznie, amit szeretünk. Testvérek között is vannak különbségek, néha igen erősek is, de attól még jól érzik magukat egymás társaságában. Szerintem mi is ilyenek vagyunk.
- Viszont, ha betöltöd a tizenhatot, akkor jöhetsz velem zenei fesztiválokra is. Szerintem élveznéd őket.- sok műfajt megismerhetne jobban, és találhatna olyan dalokat, amiket szívesen megtanulna még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888563#post888563][b]Kállai Lénárd - 2025.04.21. 10:17[/b][/url]

Végig gondolom ami elhangzik, és egyet kell értenem vele.
– Ez igaz. – mindenki a saját életét formálja, és próbáljuk nap mint nap meglátni a jót, mert mindig van.
– Igen. – felelek, mert már nem tudok mit mondani. – Kíváncsi vagyok milyen tanárok lesznek a bagolykőben. – lenézek hű társamra, és a gitárom kék alapját fürkészem. Réges-régen amikor megláttam a hangszerboltban a kezemben tartott gitárt, tudtam hogy ő kell nekem. Mert rögtön beleszerettem a kinézetébe, fogásába, és a legfőképpen a hangzásba.
Harmadszorra próbáljuk újra, és már otthon is próbálkoztunk. Lehet, hogy tényleg egyszerűen csak nem ez lesz az ő hobbija. Mikor ezt megerősíti az eddig lobogó tűz ami bennem dolgozott kezd kialudni. Mert kezdek rájönni, hogy valóban ez lehet, és csak remélni tudom, hogy nem én vagyok ennyire béna hozzá.
– Hát, jó. – felemelem a kezemet. – Nem próbálkozunk többet, de ha még szeretnél próbálkozni vele akkor keres tanárt, hátha csak nekem nem megy. Ha az se, akkor tényleg reménytelen vagy. – mondom ki sok idő hallgatás után.
Felcsillan  a szemem a fesztiválra, és rögtön számolgatni kezdek, hogy az még mennyi idő.
– Még két év. – az nem is olyan sok. És, a következő célom, hogy megkeresem két év múlva a nyári szezon fellépőit, hogy melyikeket szeretném megnézni.
– És, te szoktál eljárni? Akár haverokkal. – kérdezem. Mert akkor biztosan ismeri kik azok akik a legtöbbször fellépnek, vagy legalábbis kik fellépők. De az is lehet, hogy nincsenek állandó fellépők.
– Vagy inkább, nem mész. Mert jobban lefoglalnak más dolog. – mert az is lehet, hogy inkább a tanulásra tette fel az iskolás éveit nem arra, hogy bulizzon, bár a nyarára nem igazán látok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888646#post888646][b]Kállai Levente - 2025.04.26. 05:44[/b][/url]

Szeretem, hogy meghallgatja és meg is fontolja azt, amit mondok. Ha valakinek sosem szeretnék még csak véletlenül sem ártani vagy rossz tanácsot adni, az a kisöcsém. Nagyon szeretem őt, és amikor először adták a kezembe, már akkor megfogadtam, hogy mindig vigyázni fogok rá. Itt csak ketten vagyunk, a szüleink másik országba élnek, ezért tényleg csak a hosszabb szünetekre megyünk haza, ami nem mindig szerencsés, de anyagilag is meg kell fontolni, hogy mi a helyes.
- A legtöbbjük fiatal, ami talán meglepő, viszont, ahogy elkezdenek beszélni, rájössz, hogy nagyon nagy tudásuk is van hozzá. Hogy az életkor tényleg csak egy szám, mert a tudás az, ami igazán mérvadó. Nagyon sokat lehet tanulni tőlük, örülnek, ha van kérdésed és szívesen meg is válaszolják, ami tök jó meg hasznos. - meg persze türelmesek is, ami szintén jó, mert találkoztam már korábban, még az itteni előtti iskoláimban olyanokkal, akik nagyon nem voltak gyerekközpontúak. Ez a hely nagyon sok esetben más, mint a muglik világa, és ez számomra csak még szerethetőbbé teszi az egészet.
- Szerintem maradjunk annál, hogy reménytelen vagyok. - nevetem el magam, mert ennyire tehetségtelennek lenni is művészet valahol. De nem bánom, mert más téren meg ki tudok bontakozni és a színészet nekem olyan szegmens, ami sokkal fontosabb, úgyhogy rendben vagyunk így. Inkább közösen eltöltött időnek gondoltam, de most, hogy bekerül majd az iskolába, könnyebb lesz ezt egyeztetni.
- Minden évben elmegyek velük, mert szeretem a zenét, a fesztiválhangulatot, a tombolást. Ott egy kicsit másabb lesz a légkör, nincsenek tanárok, nincs szigorú időbeosztás, igazi fáradt gőz kiengedés, és szerintem neked is tetszeni fog. - nekem elég sok kötöttség van az életemben ahhoz, hogy a jó egyensúlyhoz a fesztiválok járuljanak hozzá. - Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyennek találod majd a Bagolykő első évét, szerintem az az egyik legizgalmasabb. Új helyek, új ismeretek. A másodév már megszokottabbnak hat, jobban tudod, hogy milyen is az év felépítése és a legtöbb tanár stílusát már megismered.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888653#post888653][b]Kállai Lénárd - 2025.04.26. 18:15[/b][/url]

Szélesen elmosolyodom.
– Akkor biztos jó lesz. Bár reméljük nem fognak strébernek tartani azért, mert kíváncsi vagyok. – nevetek halkan, mert azért az vicces lenne. Bár persze ha tényleg ez történne akkor minden bizonnyal nem nevetnék ennyire. Elég volt nekem az, hogy a mugli általános iskolában cikiztek azért, mert hozzájuk viszonyítva más voltam.
Még mindig tartom azt az elvem, hogy nem reménytelen. Mert bár azt mondtam, hogy ha a tanár sem működik akkor reménytelen, nem gondolom, hogy így lenne.
– Lehet, hogy csak másik hangszer kellene. Csak a gitárt próbáltad igaz? – kérdezem. – Mert lehet, hogy csak ez a hangszer nem neked való. Talán másik fajtát kellene próbálnod. Esetleg valami fúvós, vagy vonós hangszert. – ajánlom. De lehet, hogy nem kellene nagyon erőltettem azt ami nem megy. A zene, és fesztivál szavakra még inkább felülök, és inkább az ölembe teszem a gitárt, hogy biztosan ne tegyek benne kárt. Ahogy hallgatom már is érezni kezdem a tömeg, és a zene egyvelegét.
– Jól hangzik. – a kíváncsiságtól csillog a szemem.
– Amúgy mennyire drága egy belépő? – kérdezem, mert valamelyik újságban olvastam nyáron, hogy idéntől nagyon felmentek a jegy árak. Mint a napi, és a hetiek is.
– Én is várom már. És remélem, hogy helyt tudok állni majd az órákon. – fejemet az ég felé fordítom. A fa lombján át szűrődik a nyár utolsó sugarai, amik kicsit barnítják a bőrünket. Nem ártott volna egy napszemüveg, de azt elfelejtettem hozni, így most hunyorogva meredek a nap felé.
– Furcsa belegondolni, hogy a következő évben már kezdem a gimit. – mondom ki végül. Hogy Levinek, vagy magamnak szántam-e a kijelentést azt én sem tudom, de egyelőre emésztgetem a nagyon is valóságos gondolatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=888666#post888666][b]Kállai Levente - 2025.04.27. 09:11[/b][/url]

- Az első évben nem hiszem, hogy olyan sok következtetést vonnak le. Vagyis de, a következtetéseket levonják, viszont pontos képet még nem kapnak. Az első év mindig a helykeresésről szól. Elválik, hogy ki vagy a társaságodban, ki a házban, ki az évfolyamon, ki az iskola egészében. Szépen fokozatosan építkező szerepek ezek, amik nem árt, ha kapcsolódnak egymáshoz, de nem kötelező. Csak az a fontos, hogy tiszta és nyílt irányod legyen. - ha valaki nagyon csapong, egyszer így viselkedik, másszor meg úgy, akkor nem lesz olyan jó a megítélése és ettől megkímélném őt. Tudom, hogy sokan elkezdenek alkalmazkodni, megjátszani magukat, hogy jobban belpasszoljanak egy-egy társaságba, de szerintem ez teljesen felesleges. Önmagunknál jobb megjelenésünk amúgy sem lehet.
- Majd megfontolom. Most egyelőre nem érzek rá késztetést, hogy máshoz nyúljak. - felelem könnyedén. A gitár is onnan jött, hogy legyen egy közös irány, közös zenélés, de nem igazán akartam magam miatt csinálni, és nem feltétlenül volt ez jó irány, hiszen számos más közös programunk is lehet majd.
- Változó, attól függ, hogy hány nap, melyik koncertek, melyik fesztiválok, melyik év, melyik helyszín, mindig változnak ezek a dolgok, majd amikor aktuális lesz, akkor foglalkozunk vele, de ne aggódj ezen, én elég sok pénzt összegyűjtöttem már. - hogy a szüleinknek könnyebb legyen, a tandíjat és az iskolai költségeket, mint pennák, tankönyvek magamnak fizetem két éve, emellett szállásra és kajára nem kell költenem, de van munkahelyem, hiszen a színházi társulat oszlopos tagja vagyok. A jövedelmemből keveset költök az iskolán kívül másra, beszédtanárt és énektanárt fizetek, meg amikor beülünk valahova a többiekkel. Jól bánok a pénzzel, pontos könyvelésem van a költésekről is, így mindig tudom, hogy hogyan állok.
- Biztos, a fontos, hogy az elején ne veszítsd el az önbizalmad, ha nem sikerül valami azonnal. Mert lesznek dolgok, amik nem sikerülnek majd. Viszont lassan lehet, hogy vissza kellene indulnunk, mert lejár a kimenőd és nekem is el kell még mennem egy megbeszélésre a színházba. - jó társaságba rohan az idő és ez bizony látszik is abból, hogy a nap lejjebb van már, az árnyékok is egészen megnyúltak mostanra. - És igen, fura belegondolni, de nagyon jó is. Aztán hirtelen felnőtt leszel, ami menő lesz megint. De előbb a tanodás menőség jön. - vigyorodom el, majd felkelve elkezdem összeszedni a cuccokat, hogy induljunk lassan neki.