A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880751#post880751][b]Ava Sophia Volkov - 2024.08.04. 08:12[/b][/url]

- Hasonlót érzek én is itt kint. Szeretem a szabad levegőt. - mosolyodom el a gondolatra, hogy mi ilyen kinti gyerekek lehetnénk, ha tényleg működne minden. Persze sok minden van, amiről most még csak álmodozom, de remélem, hogy egy nap megvalósulhatna. Olyan természetes és mégis izgalmas érzéseim vannak Aurél mellett, amiket nem engedhetek el szó nélkül. A lányok álmodoznak, ezt tudom, de eddig még sosem tettem. Azonban amióta odalépett hozzám az első találkozásunkkor, felröppentek a gyomromban a pillangók, éjjel mosolyogva álmodozom és reggel kipihentebben kelek. Alig várom, hogy iskolai napok legyenek, hogy lássam a folyosón, és hétvégéken tudjam úgy alakítani a napot, hogy ha itt van, akkor legyünk együtt kicsit. Kérdéseket írtam össze, amikről tudunk hosszabban beszélni, mégis olyan spontánnak hatnak, mintha éppen akkor jutott volna eszembe, és közben lopva figyelem, hogy mit szeret, és van, hogy "véletlen" éppen nálam is van belőle. A lány lét nagyon sok furfangosságot hordoz magában, de úgy tűnik, sokszor kell a szerelem ahhoz, hogy ez felszínre bukkanjon. Én pedig olyan vagyok, mint egy buldózer, egy ideig csak komótosan közeledek, aztán bumm, becsapódok, mint most is, ahogy a számat Aurél szájának nyomom. Ezt azért még gyakorolni kell.
- Szeretnék a barátnőd lenni. - suttogom csillogó szemekkel, miután újra megcsókol. Oké, ez a második határozottan jobban sikerül, mint az első, ami finoman szólva se lett tökéletes. De a második! Hát az igazi Mia Thermopolisos lábfellibbentős csók volt! A nyomatékosítás kedvéért most én csókolom meg, nem akarom ezt a dolgot abbahagyni, de nyilván azért egy idő után elfáradunk majd, elzsibbad a szánk vagy ilyesmi, meg aztán nem szeretném, hogy Aurél dereka beálljon. - Aput mindenképpen tájékoztatom, hogy barátom van. - suttogom megint, vigyorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880784#post880784][b]Dragomán M. Aurél - 2024.08.05. 19:36[/b][/url]

Ava

Bólogatok még, de aztán a beszélgetésnek ez a része félbe is marad, mert megcsókol. Nem mondhatnám, hogy annyira váratlanul ért, főleg, miután Bogi már mindent megalapozott kellő ráérzéssel, és őszintén szólva panaszra sem találok okot. Végtére is én is szerettem volna megcsókolni már mióta. Bele is mosolygok abba az első próbálkozásba, ami azért nem is sikerül szörnyen szerintem, még ha lehet ez jobb is, de majd gyakorlunk.
- Ennek örülök - jelentem ki rámosolyogva, majd ha már újra megcsókol, visszacsókolok, majd nyomok egy puszit a feje búbjára is. Erre talán majd ki kellene találnunk valami kényelmesebb megoldást, hogy annyival magasabb vagyok nála, de nem világrengető probléma egyébként. Majd megoldjuk. Most nem is teszem szóvá inkább, mert igazán ráér.
- Van kedved leülni a parton? Vagy inkább sétálnál? - kérdezem meg aztán, tudomásul véve, hogy előbb mégiscsak ő szólna az apjának rólam. Aztán majd utána lehet nekem sem ártana valamelyik edzés után mondjuk, hogy nehogy gyáva nyúlnak gondoljon a tanár úr, de majd megbeszéljük ezt is. Most úgysincs itt ő, szóval ez sem olyan igazán sürgős téma, ami nem tűr halasztást.
- Akartam amúgy virágot hozni neked, csak aztán Bogi meghívott a bulira, és gondoltam, ne hurcoljunk egy szegény növényt, meg arra is rájöttem, hogy nem tudom, mi is a kedvenced. Szóval elárulod, milyen virágot szeretsz a legjobban? - kérdezem meg. A képességkorlátozó láncot nem igazán hordom, mióta Zsófi azt mondta, hogy nem muszáj, mert én nem félek az elememtől. Sőt, inkább szeretem, hogy van, és ha Ava elárulja, melyik virágot szereti a legjobban, akkor talán megpróbálhatok egyet neki varázsolni, vagy hogy lehet ezt mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880808#post880808][b]Ava Sophia Volkov - 2024.08.07. 07:10[/b][/url]

Nem gondoltam volna akkor, amikor elkezdődött az egész bírósági eljárás, költözés és új élet, új szülővel, hogy ennyire izgalmas lesz. Először jött Kadosa, a legeslegcsodásabb barát a világon, aztán az elemi mágia, és most Aurél. Barátom van! Nekem! Szinte kimondani is hihetetlen. De mégis igaz. Ugrálni és táncolni van kedvem, és azt hiszem... Taylor Swiftet hallgatni. Na jó, ez azt hiszem maradjon csak titok, nem kell mindent azonnal ellőni.
- Üljünk le, akkor a magasságunk egészen rendben van. - Aurél tökéletes, mert húzhatok hozzá magassarkút. Már csak meg kell tanulnom járni bennük, de ez legyen a legkevesebb innen már. Menni fog az. Én ebben legalábbis nagyon reménykedem. Eddig én magam vagyok a szerencse lánya, azt hiszem, egy törött boka még belefér a dolgokba.
- Jó volt, hogy elmentünk. Bogi sokat segített azon, hogy bátrabban megcsókoljalak. - vallom be, miközben az ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, hogy megindulhassunk a part felé. Vele. A pasimmal. Oké, ez így bénán hangzik, de most nagyon nem érdekel. Járok valakivel. Csókolóztam. Ez a legjobb nap valaha! Vagyis, az esküvőmig. Azért az majd megint egy nagyon legjobb nap lesz. - Minden virágot szeretek, de a kedvencem a hóvirág. Viszont azt nehogy hozz! Mármint ne szakítsd le. De jó lenne, ha egy nap lenne egy kertem, amiben van sok hóvirág. Meg szeretem a liliomokat és a kardvirágokat is. - tényleg minden virágot szeretek, mert még vagy húszat felsorolnék, de persze nem teszem. - Neked melyik a kedvenced?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880828#post880828][b]Dragomán M. Aurél - 2024.08.08. 22:31[/b][/url]

Ava

- Ez igaz - állapítom meg a fejemet ingatva. Abban is biztos vagyok azonban, hogy találunk erre majd kreatív megoldást, például azt, hogy most leülünk, vagy éppen lehajolok hozzá, netán ölbe kapom. Majd megoldjuk ezt is, nem hiszem, hogy legyőzhetetlen problémával állnánk szemben. Összekulcsoljuk az ujjainkat, és rámosolygok, ahogy elindulunk, kicsit közelebb sétálni a tavacskához.
- Boginak tuti kerítőnőnek kellene menni, mert nem is mondtam senkinek semmit... de mégis ráérzett - válaszolom neki. Sajna ez nem teljesen igaz, be kell majd egyszer vallanom neki, hogy mégis meséltem róla Titának, amikor még nem tudtam a családnevét, és az önismeret beadandó sem beadandóként indult valójában, előbb azonban azt kérdezem meg, mi is a kedvenc virága, amint leülünk. Még odázom kicsit azt a témát.
- Nem... nem... virágot nem szakítunk le. Cserépben akartam amúgy, de majd odaadom. Van neked egy korallvirágom, ami rózsaszín és sokat virágzik és nagyon szép - mondom, miután megrázom a fejem kicsit zavartan. Már azelőtt se szerettem vágott virágot adni, vagy egyáltalán virágot leszakítani, hogy kiderült volna, hogy elemi mágus vagyok. Azóta már értem is, miért lehet ez így valójában.
- A napraforgó meg jól áll. Nekem... mindent szeretek, ami zöld, de azt hiszem, hogy a tulipán, de a liliomok is szépek nagyon, és anyunak vannak kardvirágai, egyszer mindenképp meg kell nézned majd. Bíborvörösek - osztom meg vele. Ha nem lenne annyira nagyon messze a tavasz, még akár meg is próbálnék idevarázsolni egy hóvirágot a terromágiát kihasználva, nem akarom azonban kínozni szegény kis virágot annyira az idényén kívül, viszont ha már a tóparton ülünk, azt megmutathatom, hogyan tudok kacsázni mágiával. - Ezt ígértem, hogy megmutatom, nézd... - mondom, és már emelkedik is egy kavics, hogy aztán többször pattanjon a víz felszínén. - Amúgy... azt hiszem, bevallhatom... vagyis hát be is kellene... tudod, az az önismeret beadandó, amit széljegyzeteltünk Zsófinak, az igazából nem volt beadandó. Úgy kezdődött, hogy... hát én még sose voltam szerelmes korábban, mindig csak azt hittem, és most inkább megkérdeztem embereket, hogy biztosan tudjam... de már akkor meg akartalak csókolni, amikor belógtál az Eridonba és rétest sütöttünk. Ha tudnád, milyen nehéz volt nem megtenni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880871#post880871][b]Stephen Zimmermann - 2024.08.14. 18:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880902#post880902][b]Ava Sophia Volkov - 2024.08.17. 07:30[/b][/url]

- Tuti, én sem mondtam senkinek, vagyis, Kadosának igen, de Kadosa meg a legjobb barátom, szóval tuti, hogy ő tartotta a száját. Szerintem nem is ismeri Bogit. - ami nem biztos, hogy baj, mert nem szeretném, ha Kadosa is egy-egy bekérdezés áldozata lenne. Tudom, hogy ő Julival nagyon sokat próbálkozott és sajnálom, hogy nem jutottak tovább a vonzalmon. Mi Auréllal szerencsésebbek vagyunk ezek szerint. Olyan tök természetes, hogy fogja a kezem és itt van mellettem.
- Azok olyan gyönyörűek! - pillantok rá csillogó szemekkel és ahogy leülünk, szembe helyezkedek el vele, hogy jobban rá tudjak látni az arcára. Szeretem nézni a vonásait és azt, ahogy a mimikája természetes reakciókat közvetít. Tudom, hogy lesznek még problémáink, ő a földön jár, míg én a levegőben, de most úgy érzem, hogy minden akadály leküzdhető.
- Ha felnőtt leszek, olyan házba szeretnék beköltözni, ahol nincsenek virágok, de van nagy zöld terület. A ház előtt is, ahol persze lehet kisebb is, de a ház mögött egy szép kert. Meg szeretném tervezni, hogy milyen virágok lesznek ott és hogyan elrendezve, és szeretnék egy kis kertet is, saját paradicsommal és zöldségekkel. Elől meg egy olyan részt, amit mindig lehet dekorálni. Fényfüzérekkel, faragott tökökkel. Lehet akár régebbi ház is, amit megújul apránként. - ez a ház a nagy vágyam, ha lehet ilyet mondani, és tényleg nagyon szeretném, ha egy nap a valóságban is összejönne. Közben meghív magukhoz, amibe belepirulok, mert mégiscsak az anyukájával találkozom, ami más, mint, hogy ő találkozik az apukámmal, elvégre mégiscsak a tanára. Sok apró bólintással jelzem, hogy ez nagyon tetszik, és a mosolyom is széles vigyorba csap át. - Nagyon szeretném megnézni. - ki hitte volna, hogy ide kerülve ennyi izgalmas dologgal kell majd szembenéznem? A víz felé fordítom a tekintetem, követem a kavics útját, és elámulva nézem, hogy pattog, miközben Aurél még csak hozzá sem ért. - ÚJRA! - kiáltom lelkesen, mert ezek a kis apróságok és az egész elemi mágia annyira le tud nyűgözni, hogy az hihetetlen. Egyik ámulatból a másikba esek, amikor újra megszólal. Kell egy pár pillanat, hogy mindenre reagálni tudjak, méghozzá visszafelé. - Én is nagyon szerettelek volna megcsókolni. Amikor úgy csináltam, mint aki nem tudja, hogyan is tekerje fel a tésztát, valójában csak azt szerettem volna, hogy odagyere és átölelj. Anyu egyik filmjében is így jön össze a nő és a férfi. Láttam, hogy megszagoltad a hajam, a vitrin üvegében. Aztán semmi. Sampont is váltottam. - forgatom meg a szemem kicsit játékosan, mert tényleg ez történt, nem voltam benne biztos, hogy miért is történik az, ami történik, pontosabban, hogy nem történik, így váltottam, hátha jobb lesz. - Jó volt beszélgetni a szerelemről, én sem voltam korábban, csak néhány sztárba, de amúgy nem, szóval tök jó vot, hogy beszélgettünk róla, és tudod… szerintem el kellene küldened. Mert hátha ez segíti abban, hogy ő is felvállalja a szerelmét. Talán megmutatja Ezrának, és akkor együtt lesznek szerelmesek egymásba. Jó lenne. - én már most imádok szerelmes lenni, és úgy érzem, hogy ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880905#post880905][b]Dragomán M. Aurél - 2024.08.17. 13:06[/b][/url]

Ava

- Mármint ilyen kis teraszra gondoltál? Azok olyan hangulatosak. Láttam néhányat Bogolyfalván. Egyszer végignézhetjük őket, olyan sok utca nincs is, ahol családi házak vannak - válaszolom. Az is egy jó sétának hangzik. Ki tudja, talán még olyat is találunk, ami még ha nem is teljesen olyan, mint amit elképzelt, de majdnem. Az meg kifejezetten tetszik, hogy kertet szeretne, meg zöldségeket termeszteni. Mosolyogva hallgatom, mert igazán jó kis álom, vagy már félig éppenséggel terv is. Nekem tényleg nagyon bejön, olyasmi, amit én is el tudnék képzelni, főleg, ha minden különösebb probléma nélkül sikerül áthidalnunk azt az aprócska, némi aggodalomra okot adó dolgot, hogy ellentétes az elemünk. Lehet, hogy Zsófiból is ki kellene húzni erről valamiféle szakvéleményt úgy mellékesen, de most nem foglalkozom ezzel különösebben, ráér.
- Majd nyár végén, amikor nyílnak, megmutatom - válaszolom lelkesen. Anyu virágai tényleg szépek nagyon, bár nem csoda, hiszen a családja generációk óta foglalkozik növénytermesztéssel. A vérében van, és amíg ki nem derült, hogy terromágus vagyok, azt hittem, nálam is csak erről van szó. Megmutatom aztán, hogy tudok elemi mágiával kacsázni, és elnevetem magam, amikor felkiált, hogy újra. Nem kell kétszer kérnie, megismétlem a mutatványt. Engem is szórakoztat, ami azt illeti. Az egyik első dolog volt egyébként is, amit megtanultam. Időnként Farkassal azon versenyzünk, hogy ki tudja tovább pattogtatni a követ. Utóbb már nekem is sikerült nyernem néhány alkalommal. Egyre jobban megy. Ha pedig már itt vagyunk kettesben úgyis most Avával, úgy érzem, nincs miért tovább titkolnom, hogy az a híres önismeret beadandó tulajdonképpen miatta lett kitalálva, és már legutóbb is nagyon meg akartam csókolni, úgyhogy végülis még hálás is lehetek Boginak, mert nagyon megkönnyítette a dolgunkat.
- Ez vicces - válaszolom kuncogva arra, hogy filmekből inspirálódott, és átölelem, magamhoz húzva, hogy ezúttal már minden hezitálás nélkül és nyíltan a hajába fúrjam az orrom és beszívjam az illatát.
- Most is jó az illata, bár kicsit tényleg más, mint múltkor... - állapítom meg, és nyomok egy puszit is a feje búbjára. Ki gondolta volna, hogy észrevette és még sampont is vált emiatt. - Be is adom neki, de előbb elolvashatnád és azt komolyan mondtam, hogy széljegyzeteljük neki az egészet. Szerintem még tagadásban van mindkettő, pedig... ha valakinek, hát Zsófinak csak tisztában kellene lennie magával, mint aki önismeretet tanít. Nem úgy néz ki, mint aki azért tanítja, mert nem tudja... szóval valamelyik este beülhetünk a társalgóba vagy éppen a könyvtárba ehhez, mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880957#post880957][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.08.19. 13:31[/b][/url]

Először fel sem tűnik, hogy koncentrációjának konkrét tárgya is lenne, mármint általa materializálódott formában, csak miután felém fordul, és én ijedten ugrok egyet, mivel ezzel egyidejűleg egy jó adag víz fröccsen szét karomon. Jut belőle az arcomra is, de jobbára csak eláztatja felsőmet, és inkább a hirtelen hideg, ami meglep, mintsem az, hogy a tó közelében vízzel találkozhatok.
Egy-két pillanatig megmerevedek, mint akit sóbálvány átokkal szórtak, és nem egy vízbuborékot pukkasztottak szét rajta, és mindennemű reakciómat, amit amúgy a számmal produkálnék, megpróbálok pislogásba fordítani. Sokat kell, nagyon sűrűn pilláznom.
- Kipukkaztoddam a buborékod - jegyzem meg sajnálkozva. - 'Ogy dzsináltad amúgy?
Semmi vész, vizes lettem kicsit, ha hamar megszáradok, a lényeg, hogy a levél sértetlen, nem köptem ki, és nyeltem le meglepettségemben. Remélhetőleg Stephen is tud új golyóbist formálni a vízből. Mert bizonyára ő csinálta, most, hogy már ráismertem a levitásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880978#post880978][b]Ava Sophia Volkov - 2024.08.20. 09:03[/b][/url]

- Jóóó, gyűjthetünk ötleteket, hogy mi milyenben szeretnénk élni. - azt nem teszem hozzá, hogy együtt, mert azért még oda el is kell jutni. Öt perc járás nem elég erre, bár úgy érzem, hogy nekem teljesen rendben van, mert Aurél nem csak a szerelmem, hanem a barátom is. Az egyik legjobb. Azt mondják, hogy a tökéletes házassághoz pedig ez a kettő kell. Szóval pipa. De tudom, ne rohanjak, nem tesz jót. Meg aztán még tényleg egy csomó kaland van addig a pontig, hogy ez bekövetkezzen. De ez a program nagyon tetszik. Vinni fogok magammal ceruzát és papírt, hogy rajzolhassak házrészleteket.
- Köszönöm, már nagyon várom. Meg a megismerkedést is. - nem feszengek a családdal való találkozástól, most még nem, de azért remélem, hogy tetszeni fogok nekik. Nem vagyok olyan szép, hogy a napra lehet nézni, de rám nem, de szerintem bűn ronda sem. És tudok énekelni, de nem szálltam el magamtól, akkor sem, amikor Odett megkérdezte, hogy írunk-e és énekelünk-e dalokat együtt. Ha apa engedi, közös albumunk is lesz, ami nagyon izgalmas! Lehet, hogy ez lesz az én utam, mert semmi más nem fog meg, de ezt nem szeretném nekik elmondani, mégiscsak Aurél választottja vagyok, és nem akarom, hogy úgy érezzék, sok jobb lányt kaphatott volna helyettem.
Ahogy magához húz, változtatok a pozíciómon, és úgy alakítom a helyzetet, hogy amíg ő a hajammal van elfoglalva, ami hangos nevetést vált ki belőlem, addig én az ölébe kúszok, és a karjaimmal körbefogom a nyakát, hogy újra megcsókolhassam. Mindig csókolózni szeretnék vele, bizsereg a szám, ami lehet, hogy nem normális. Vagy, más párok is ezt érzik, csak ők már megtanultak uralkodni magukon?
- Vagy fél, hogy elvesztheti a legjobb barátját. Én is féltem, hogy így járok, ha nem érzel ugyanúgy, mint én. Azért is kértelek meg, hogy segíts, hogy lássam, mit csinálsz. És akkor tudtam, hogy rendben vagyunk, ma pedig Boginál is néztem, hogy mit szólsz a válaszomra. Ha csak egyszer is kínos lett volna neked a dolog, akkor nem mertelek volna megcsókolni. Lehet, hogy ő is így van vele. Segít most Ezrának, de közben meg együtt is dolgoznak, beszél vele rólunk, a háttérben ő is ott van. Kínos lenne csókolózni majd csak barátoknak lenni. - tudom, hogy ha szakítunk valami miatt, akkor már mi sem lehetünk barátok többé, mert az nagyon furcsa és kellemetlen lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=880995#post880995][b]Stephen Zimmermann - 2024.08.20. 12:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881000#post881000][b]Dragomán M. Aurél - 2024.08.20. 15:54[/b][/url]

Ava

Azt hiszem, tényleg érett már mindkettőnk részéről ez a csók éppen úgy, mint a beszélgetés, ami köré épül. Az ölembe mászik közben, ami nem biztos, hogy a legjobb ötlet, de jobban leköt egyelőre az, ahogy átkarolja a nyakam, és ismét megcsókol. Hatékonyan el tudja terelni a figyelmemet, az már biztos. Átkarolom én is a derekát, és visszacsókolok, mielőtt még kibeszélnénk Zsófit is. Mert mi aztán annyival jobban tudjuk a partvonalról, hogy igazán színt kellene vallania Ezrának, mert határozottan csak úgy pattognak közöttük a szikrák, csoda, hogy nem szó szerint is, tekintve, hogy Zsófi eleme a tűz. Bár ki tudja, mi az, amit esetleg nem is látunk, ugye. Az biztos, hogy szép pár lennének.
- Jó, az igaz - ismerem be arra, hogy tényleg nem a legjobb, ha az ember esetleg egy ilyen miatt veszít el egy barátságot. - De... azért ők... hát tényleg csak rájuk kell nézni - válaszolom. Értem, hogy miért lehet ez aggasztó, bár én nem szoktam ilyesmiken gondolkodni úgy igazán, főleg nem sokáig. Ő az első, akinél azért kicsit visszatartott a gondolat, hogy nem szeretném, ha esetleg ez is úgy végződne, mint az előző próbálkozásom. Az is elég hevesen indult, csak aztán pont olyan hamar ki is aludt a tűz, és nyomi lett a vége. Most viszont az volt más, hogy izgultam, amit nem szoktam. Nem olyan pillangók a gyomromban érzés, csak megfordultak a fejemben olyan kérdések, amikre máskor nem is gondoltam, mert úgy voltam vele, hogy úgyis minden megoldódik. Most meg vannak terveim is. Például majd elhívni a végzős bálba, ha már ott tartunk. - Lehet, hogy egy másik barát kellene neki akkor... vagy mondjuk valaki, akire Ezra féltékeny lehet, és akkor rájön, hogy kell neki Zsófi? Azt mondtad, filmekből inspirálódtál, hátha náluk is beválik. Talán meg kellene néznünk valamit inspirációnak a moziban például.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881025#post881025][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.08.20. 20:21[/b][/url]

Ez csak víz! - jut eszembe a reklámszöveg, miután a srác jót derül, azt hiszem, rajtam. Tényleg nem haragszom rá, amiért összefröcskölt, nem direkt csinálta, és ebben a nagy melegben tulajdonképpen még jól is esett, ha jobban belegondolok. És a jelek szerint ő sem bánkódik a buborék miatt nagyon, így én is elmosolyodom, bár elég szerencsétlenül, inkább csak a szám sarkait felhúzva, mintha nem is lenne őszinte a gesztus, pedig a szememen láthatja, hogy az. Csak ez a fránya levél a nyelvem alatt mindent megbonyolít!
Azt eddig is tudtam, vagy hát sejtettem, hogy van valami kötődése a vízhez, de kissé szomorkásnak tűnő vallomása apró "o" betűre formálja ajkaim. Azért nem látványosabban döbbenek meg, mert... tudjátok, a levél.
- Szóval víz'ajlídó vagy! Tudhaddam volna! - csóválom meg a fejem, aztán kicsit tétován, nem tudva, hogy illetlenség-e, kicsit kinyitom a szám, hogy megmutassam neki, mit rejtegetek. - Iden, ezér' beszélek ilyen 'ülyén. 'Andragóla. Egy hónabig! Egy!
Nem vagyok hisztérikus, minden rendben. Semmiség. Holnapra már el is felejtem, hogy ott van. Mármint.. remélem, hogy nem felejtem el, mert úgy simán lenyelem! Inkább csak remélem, hogy nem fog ennyire zavarni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881027#post881027][b]Stephen Zimmermann - 2024.08.20. 20:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881040#post881040][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.08.21. 19:13[/b][/url]

Próbálom visszafogni a nevetésem, mert ragályos, amit a srác művel, láthatóan nagyon jól érzi magát a bőrében, amiért rettenetesen irigylem. És izgatottsággal tölt el, hogy értette a popkulturális utalásomat is. Talán ő is mugli szülőktől származik? Vagy legalább részben? Akárhogy is, az égbe emelem öklömet.
- Avadár tyapad, dzsib-dzsib!
Csak az a kár, hogy én nem tudok valami elemmel beszállni, és úgy hangzom, mint aki elharapta a nyelvét. Ez az én formám. Megrántom a vállamat, mert hát fogalmam nincs, miért ilyen körülményes ez az egész folyamat, és még Návay tanárnő is kifejezte, hogy az, aki mindezt kitalálta, biztosan nagyon unatkozhatott, vagy úgy találta, jó poén lenne kiszúrni a jövendő generációkkal. Jó, talán nem mondta mindezt pont így, de én úgy éreztem, mintha mondani akarná.
- Az sajdos nem én döndöm el - préselem össze a szám. - De nagyon rebélem, hogy nem valami khígyó vagy ilyesbi. Valami alanyos lennék. Meg berze hasznozs. Mondgyuk valami kugyaféle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881085#post881085][b]Stephen Zimmermann - 2024.08.23. 17:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881107#post881107][b]Sipka Laura Titanilla - 2024.08.25. 10:10[/b][/url]

Szóval félvér. Cseppet sem meglepő, ugyanakkor nem is olyasmi, ami alapján bővebb következtetéseket tudnék vagy akarnék levonni. Bőven elég nekem, amit ő maga elárul, és ha nem aggódnék a számban ázó levél miatt, lelkesen megmosolyognám szavait. Helyette csak bólogatok, és magamra mutogatok, jelezve, hogy nekem is nagy kedvencem volt ez a mese.
Leendő képességem azonban többet érdemel némi arcmimikánál, úgyhogy óvatosan, és meglehetősen zavarosan adagolom az információkat, és közben komoly nehézségek árán a nyálamat is a számban igyekszem tartani.
- Igen, egy némedgyuhász klassz lenne - bólintok, és úgy találom, valóban az lenne, ha egyszer elérem a céljaim, és auror leszek, akkor jól jönne egy mindent kiszagoló, fürge, erős állat. Ehhez persze nem csak az animágia tanulásában kéne megfelelnem, de minden másban is. Jelenleg pedig nem olyanok az eredményeim, amilyenekkel aurorképzőben találnám magam pár éven belül.
De mielőtt ezen jobban elméláznék, Stephen valamit mutatni szeretne. Sűrűn bólintok párat, miközben törökülésbe helyezkedem mellette, és kíváncsian pillázom rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881189#post881189][b]Ava Sophia Volkov - 2024.09.01. 09:10[/b][/url]

Egy valamit biztosan tudok: nem szeretnék semmivel sem sokáig várni. Nem tudom, hogy erről Aurélnak mi a véleménye, de én a magam részéről olyan ember vagyok, aki inkább szeret mindent gyorsan megtapasztalni, és ha jó, akkor sokszor. A csókot se értem, hogy miért húztuk eddig, de azóta már egészen jól bepótoltuk. Nem akartam elveszíteni az egyik legjobb barátomat. Ez az egy logikus magyarázat van csak. De most már nem csak a legjobb barátom, hanem a szerelmem is. Apának még szólnom kell ugyan, de holnaptól, reményeim szerint, a hivatalos szerelmem lesz. Alig várom, hogy reggel a nagyteremben, mindenki előtt csókoljam meg, jelezve, hogy Aurél elkelt, és senkinek sem kell álmodoznia róla. Huh oké, ez a birtoklási vágy kicsit meglepett, hogy milyen erős, de majd megtanulom kezelni.
- Jó, menjünk moziba. Átolvasom, hogy milyen filmek szólnak a szerelem összehozásáról, így a régebbiek közül, és akár tarthatnánk mozimaratont is. Kutatási céllal. Egy hétvége, ahol csak filmezünk. Mit szólsz? - mozis randi, ágyban filmezős randi. Ez már kettő alkalom, amikor randizhatunk. Ez eléggé jól hangzik szerintem, és majd még menet közben úgyis lesz egy csomó. Ja igen, ott van még a házakat nézegetős randi is, szóval mostantól minden napunkban lehet egy kis randi, én nagyon szeretném, ha minden nap lenne olyan alkalmunk, mint most, ahogy csak ülünk, összeölelkezve és beszélgetünk. Annyira sok téma van még, amit meg kell vitatnunk egymással.
- Annyira örülök neki, hogy rád találtam. De ha nem indulunk vissza a kastélyba, egy büntetőmunkával fogunk kezdeni. - nem mintha szeretnék ilyet, szóval fel is kelek róla és ha felkel, akkor ujjaimmal az ujjai közé férkőzőm, hogy kéz a kézben sétáljunk vissza. Már most utálom, hogy el kell válnom tőle, és alig várom, hogy reggel újra lássam és érintsem őt. Addig azonban van egy őrült nagy feladatom. Elmondani mindezt apának. Ó jaj nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881293#post881293][b]Császár Miklós - 2024.09.07. 11:22[/b][/url]

- Ki a jó kutya? Na ki a jó kutya? - kérdezem nevetve. Pihe vakkant és egészen a mellkasomig ugrik. Amekkorára nőtt, le is dönthetne a lábamról. Szerencsére készültem már erre, mert nem először csinálja. Pocó pedig még nála is nagyobb. Szegény Pannát el is tudná ütni, mint egy úthenger, ha akarná.
- Úgy bizony, te vagy az, Pihe - Összeborzolom a bundáját. Most már csahol és a nyála is fröcsög. Muszáj megtörölnöm az arcomat, aztán meg a kezemet is beletörlöm a nadrágomba nevetve. A faágat, amit visszahozott épp, ismét messzire hajítom, Pihe meg már szalad is utána.
- Amíg a bot után szalad, még egy ideig nem fog eszébe jutni, hogy bemenjen a vízbe, de tuti nem fogjuk megúszni, és igazából amilyen meleg van... - mondom ki a véleményemet, leülve a legközelebbi padra. - Hazafele meg majd fagyizhatnánk is. Lenne kedved? Addig csak elfárad mindkettő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881299#post881299][b]Czicza Panna Flóra - 2024.09.07. 13:27[/b][/url]

Pihével ellentétben Pocó ma egészen nyugis. A briardom egészen kicsi korom óta megvan, ő az én lelki társam és nagyon szeretem. Amikor ide költöztünk, párszor megszökött, furcsa volt neki az új hely, de szerencsére mára már megszokott mindent, és Pihét is nagyon szereti, szívesen játszik vele. Amíg Miki kutyusa arra törekszik, hogy a botot hozza vissza, addig az enyém őt kergeti, és büszkén néz ránk a tény miatt, hogy visszakergette és nem hagyta, hogy Pihe megszökjön. Mindenki magából indul ki, úgy tűnik Pocó is.
- Nagyon ügyes kutyus vagy, nem hagytad, hogy elvesszen. - természetesen én is jutalmazom az ügyessége miatt, és jól megsimogatom, aztán hagyom, hogy újra nekiinduljon a kutyus barátjával, én pedig a sajátomat követve leülök a padra, felhúzva a bal lábam, és felé fordulva teljesen.
- Bemehetünk mi is, szerintem hazáig megszáradunk. - én mindenképpen, de ő sem öltözött olyan sok rétegbe, hogy ne így legyen. Kékjeimmel követem a kutyákat, akik már közelebb merészkedtek a vízhez, de nem olyan bátrak, hogy bemenjenek. - Naná, fagyizzunk! Lassan úgyis vége a nyárnak. Szeretném még kiélvezni, amíg tart. Halloweenig úgyis elég uncsik a napok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881428#post881428][b]Császár Miklós - 2024.09.10. 11:37[/b][/url]

- Aha… jó ötlet, úgyis olyan meleg van ma - válaszolom. Felkelek és meg is szabadulok gyorsan a pólómtól, ledobva azt a padra. Ettől sincs kevésbé melegem, de igaza van Pannának, még akkor is megszáradnék hazáig, ha ruhástól ugranék be a tóba. Talán hazáig se kellene menni, csak percek kérdése lenne. Azért még jobb ötletnek tűnik, hogy levegyem a pólómat, és a rövidnadrágból is kibújok. A cipőimet pedig az egész kupac tetejére teszem, miután belegyúrom a zoknimat. Csak a kutyák szemet ne vessenek rá. Pihe egyszer megette egy egész pár cipőmet. Anyu nem volt túl boldog tőle, amikor meglátta, hogy csak a talpa van meg, mert a gumit nem bírta szétrágni azonnal. Egy évébe telt a dolog, közben meg kinőtt a mindent meg kell rágni korszakából is végre.
- Aki előbb ér be, az választja a fagyit - kiáltom, és már rohanok is, hogy aztán nagyot csobbanjak beugorva. Nem kell sok idő, hogy Pihe is kövessen. Neki is biztos jó melege van ilyen szép bundával. Nevetve dugom ki a fejem a vízből, megtörölve a szemem és Pannát keresem. Most akkor megelőzött vagy sem? - Citrom és sárkánygyümölcs? Panna, merre vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881453#post881453][b]Phoenix Owens-Graves - 2024.09.11. 09:58[/b][/url]

Még csak alig néhány perce ülnek itt, ölelkezve, Dominik máris észleli, hogy nem csupán a fáradtság mutatkozik barátnőjén. A vörösnek bőven volt ideje gondolkodni, de még mindig nem tudja, az eszére vagy szívére hallgasson inkább. Szereti a fiút, ez valószínűleg nem is fog változni, ám az együtt töltött évben több bukkanójuk volt, mint egy magyar közútnak.
- Nem igazán, nem. Úgy érzem, a múltkori veszekedésünk már csak pont volt az i-re. Szünetet kellene tartanunk, egy ideig csak magunkra koncentrálni - sokkal könnyebben mondja ki, mint gondolta volna, pedig abban sem volt biztos, hogy ezt akarja. - Nem akarom, hogy félreértsd. Szeretlek és nem akarlak mással látni, sem tovább lépni, de úgy érzem, együtt nem fejlődünk, csak visszafogjuk egymást. - Domi felé fordul és az arcára simít. Talán egy, talán három hónap, talán egy év is lehet, mire visszatalálnak egymáshoz. Talán soha és ezzel is tisztában van. Ahogy azzal is, mennyire rossz érzés volt állandó kétségek között élni ebben a kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881465#post881465][b]Szécsi Dominik - 2024.09.11. 19:46[/b][/url]

Amióta ideért, érzi a lányon, hogy valami nincs rendben, ezt részben betudja az utazás utáni fáradtságnak, de az érzékei azt súgják, hogy más is van a levegőben. Mielőtt még a Vörös bármit is mondana, Dominak az a tippje támad, hogy talán az anyjával zördülhetett össze megint a lány, ami nem lenne meglepő. Amikor viszont Nix megszólal és szóba jön a legutóbbi veszekedésük, a srác gyomra szinte azonnal összerándul. Elsőre megszólalni se tud, csak dolgozza fel a hallottakat és nem érti. Odakint kibékültek, akkor most mi rosszat tett? Azóta igyekezett, igaz csak online tudtak kommunikálni, lehet hogy ez volt a baj. A torkát is gombóc szorítja, közben meredten bámul a tó másik partjára, de nem néz a lányra. Lehet, hogy odakint összejött valakivel? Máris ilyen gondolat villan be az elméjében, de mielőtt még túlagyalná, a lány folytatja, Dominik pedig végig hallgatja őt. - Visszafogjuk? - kérdően pillant Nixre, ez rosszul is esik neki, egy kicsit magára is veszi a kijelentést, így most az érintés sem olyan jóleső, mint ami amúgy az lenne. Nem húzódik el, de most viszonozni sem tudja, csak azt érzi, hogy összezúzzák a mellkasát. Ehhez tudná hasonlítani.
- Nem értelek félre, de nyugodtan mondhatod, hogy én húzlak vissza, mert erről van szó - pillant rá, ahogy közli, mert meggyőződése, hogy csak erről lehet szó. Érezte. Jól érezte, hogy előbb-utóbb úgyis ez lesz a vége, hogy a lány rájön majd Dominik hiányosságaira. Ettől félt és ez most beigazolódott. Feláll Nix mellől és előre is tesz pár lépést, így hátat fordítva neki, miközben két tenyerét is a tarkójára fűzi, mintha csak agyalna.- És most ez mit jelent? Ne találkozzunk egy hétig, vagy hogy gondoltad? - fordul felé végül vissza, sosem volt még ilyen helyzetben, így fogalma sincs arról, hogy most mit vár tőle a Vörös.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881471#post881471][b]Phoenix Owens-Graves - 2024.09.11. 20:44[/b][/url]

Sejthette volna, hogy hiába kéri, Dominik félre fogja érteni és azt vonja le az egészből, amit ő jónak lát. Márpedig a vörösnek semmi kedve veszekedni és haragban elválni, csupán egy kis térre van szüksége.
- Tökéletesen félreértetted - bólint, azt pedig, hogy meg sem lep, visszanyeli. Talán épp ezzel rontotta egész idáig el, fel kellett volna vennie a nadrágot, ha a fiú nem volt rá képes.
A hátát nézi, majd a tavat és legszívesebben felállna, hazamenne és többet nem gondolna erre a beszélgetésre. Blúza ujját kezdi babrálni, egy kis ideig csendben gondolkodik.
- Miért, te hogy gondoltad amikor múlt hónapban ugyanezt kérted? - kérdez vissza aztán, csak-csak kiszökik a száján. - Úgy érzem, az energiáink nem passzolnak - na igen, azért a spirituális lelke is végre szót kap. - Nem tudok még egy évet eltölteni egy ennyire bizonytalan kapcsolatban, egy bizonytalan emberrel. Azt remélem, ezzel mindketten rájövünk majd, hogy mit akarunk és az a dolog valami közös folytatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881473#post881473][b]Szécsi Dominik - 2024.09.11. 21:42[/b][/url]

Dominik lehet, hogy félreértette, de hiába is mondja ezt így Nix, ha ő maga nem érzi úgy, hogy a lány visszahúzta. Inkább csak saját magában látja a hibát, ami már akkor is ott motoszkált benne, amikor az amerikai út során szóba hozta ezt a témát. - Nem tudom Phoenix, teljesen meg voltam zavarodva, túl sok volt a suli, a továbbtanulás, hogy mit kezdjek magammal. Nem gondoltam át - mondja teljes őszinteséggel, ahogyan ott, most sem tudna mást mondani. Tudja jól, hogy tennie kell a kapcsolatukért, erre viszont nem számított. A lány ledermeszti a folytatással, ami rosszabb is annál, mint amikor csak szünetet kért. Az igazság fáj és ez most arcon csapja a fiút. A helyzet pedig az, hogy igazán vitatkozni sem tudna Nixel, hisz tudja magáról, hogy jelenleg teljes káosz az élete. - Oké - felel röviden, miközben Nix szemeibe néz, de nem képes túl sokáig állni a tekintetét. El is fordul egy pillanat erejéig, hogy megtörölje a szeme sarkát, mert ciki lenne, ha a vörös látná, hogy Dominik ezt megkönnyezi. Kell neki pár másodperc, hogy legyűrje a torkában szorító érzést, ezután fordul csak vissza felé. - Legyen így - felel egyetértően, mert vitatkozni itt nem érdemes. Hiába harcolna jelenleg foggal-körömmel ez ellen, ha a lány ezt így érzi. Azzal csak rontana a helyzeten. Közelebb lépve Nixhez még magához öleli, mintha csak búcsúzna. Pedig ez nem búcsú, a szeretetét akarja kifejezni, jelezni valahogy azt, hogy számít a folytatásra, végül lassan lebontja karjait és nehéz szívvel, fájó mellkassal hagyja ott a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881500#post881500][b]Phoenix Owens-Graves - 2024.09.12. 22:00[/b][/url]

Semmi értelmét nem látja annak, hogy erre rákontrázzon és újabb meg újabb köröket fussanak. Ebben a kapcsolatban két halmaz van. Dominik és Phoenix. Közös nincs. Ezen kellene dolgozniuk, de előbb arra van szükségük, hogy magukon dolgozzanak.
Csendben van, várja a választ, a reakciót. Neki sem könnyű, most talán könnyebbnek is érzi magát, miután ki tudta mondani, mit szeretne. Elvégre mindketten akarták ezt a szünetet, ha nem is voltak képesek elfogadni. Egyszerre fájdalmas, mégis felszabadító számára nem görcsösen ragaszkodni valamihez, amit ilyen-olyan módon fejleszteni szükséges.
- Majd beszélünk. Bármikor kereshetsz, ha szükséged van valamire - intézi hozzá szavait, hisz attól, mert most szünetet tartanak, még ugyanúgy szereti és szeretne segíteni neki az életben.
Búcsúzóul megöleli a fiút. Kissé véglegesnek hat ez a búcsú, s ki tudja, talán az is lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881593#post881593][b]Sadie Sallow - 2024.09.14. 23:20[/b][/url]

Tényleg csak egy rövid sétára voltunk a háztól, és rám is fér a friss levegő. Nem elegyedünk céltalan, értelmetlen small talk-ba, míg baktatunk a tó felé, és csak egyszer pillantok Will felé közben, nem is pontosan tudom, miért. Gyűlölök beszélni, csak azért, hogy beszéljek, de a szótlanság feszélyezni kezd, ha amúgy érzem, hogy kimondatlan dolgok feszülnek a levegőben.
A víztükör szinte mozdulatlan, a fákat is csak finom bólogatásra készteti a meleg nyári szellő, a Nap pedig bár lemenőben van, még meleg sugarai nyaldossák bőrömet. Nem a stéghez megyünk, ahol jó pár héttel ezelőtt rám talált, inkább a tópart felé vesszük az irányt, arra, amerre a csónakház is áll. A pia Willnél van, úgyhogy felé nyújtom kezem, egyértelmű kérést fogalmazva meg, de ujjaim gyors összeérintésével teszem világosabbá, mit akarok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881594#post881594][b]William Martin Krise - 2024.09.14. 23:36[/b][/url]

Hetek teltek el azóta, hogy a stég szélén állva a holdfényben meglátta a lány bőrének véraláfutásait. Azóta, amikor a tó mentén sétál, gyakran eszébe jut az este, amit a plafon bámulásával töltött hallgatva a zuhanyzó órákon át zubogó vizét és Sadie sápadt arca másnap este a hűtőszekrény mellett. Ezt az arcot azonban nem kell emlékezetből felidéznie, ugyanis a lány a kanapéjának és a verandájának visszatérő, csöndes látogatójává vált.
Sem Sadie, sem ő nem tett fel kérdéseket. És ez jól van így.
A szeme sarkából látott mozdulatra felvont szemöldökkel oldalra néz a lányra. A jobb kezében két, nyakánál összefogott üveg rummal, a balban a takarójával a kezében sétál mellette azóta, hogy a nappali ajtajában megállva feltette a kérdését: a tóhoz megyek, jössz? Jött.
   -  Szívesen - nyújtja felé az üvegeket, amikor pedig a lány elvette az egyiket, a másikat visszaereszti az oldala mellé.
Pár lépéssel később pedig először lelassít, majd megáll. A csónakháztól nem messze, a tó stéggel átelleni oldalán nyárvégi, pipacsokkal foltozott fű fedi a lankákat; a kedvenc helyét, ahol gyakran tölti az estéit, ha egyedül marad. A takarót ledobja maga mellé, majd a lábával egyengeti el úgy-ahogy és aztán leül rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881599#post881599][b]Sadie Sallow - 2024.09.15. 08:56[/b][/url]

Valahányszor túlcsordultam, elegem lett a világból, annak hangos, zavaró lakóiból, lépteim Will háza felé vezettem. És ez elég gyakran megtörtént, ráadásul már csukott szemmel is odataláltam volna. A férfi beengedett az otthonába, nem zavarta, hogy ott csövezek, és ami a legfontosabb: békén hagyott. Egyedül akartam lenni, és mégsem - mellette pedig ez az abszurd képlet összeállt.
Most azonban megkérdezte, vele tartok-e a tóhoz, és bár semmi kedvem nem volt, tudtam, hogy rám fér, ami pedig végképp meggyőzött, hogy nem üres kézzel indult útnak.
El is kérem türelmetlenül az egyik üveget, és amíg Will leteríti a takarót, én a számhoz emelem és meghúzom az erős italt. Mint valami francos kalóz, komolyan.
- El fogok innen húzni - jelentem ki hirtelen, kimondva az egyik olyan gondolatom, ami már egy ideje megfogalmazódott bennem, csak épp folytatás híján megtartottam magamnak. Hiszen nincs meg, hogy hova. - Úgy értem, ha végeztem. A suliban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881601#post881601][b]William Martin Krise - 2024.09.15. 11:11[/b][/url]

Ahogy leül a megszokott helyére a megszokott pléden a megszokott italával, a világ máris kicsit jobb, csöndesebb és kevésbé rémisztő lesz. Az ujjai rutinosan bontogatják az üveg szájára tapasztott zárjegyet, gyűrik össze a papírt, majd pöckölik el a tó vize felé. Ő belehunyorog a lemenő nap még meleg, de már nem bántóan éles fényébe, a kupak pedig egy apró reccsenéssel enged az akaratnak a tenyere alatt.
   -  Vissza Angliába, vagy máshová?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=881603#post881603][b]Sadie Sallow - 2024.09.15. 11:33[/b][/url]

Én a zsebembe süllyesztem a papírt és a kupakot is, utóbbira se lesz szükség már, most azonban nem indulok el kukát keresni. Will példáját pedig nem fogom követni, sőt, össze is szűkül kissé a tekintetem ahogy meglátom a vízen tovasodródó kis galacsint.
- Írtam az otthoniaknak - felelem kissé megrágva a szavakat. - Hogy tudják, elvégeztem ezt a szart. Mármint technikailag még nem fejeztem be, de kétlem, hogy meghúznának.
Ez persze nem válaszolja meg egészen a férfi kérdését, de sejteti, hogy haza szeretnék menni. Azonban ha nem lesz hova, nyilván a másik lehetőség jöhet csak szóba. A máshova azonban elég tág fogalom.