31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 463
Írta: 2021. június 3. 20:41 | Link

Bulizók
Mit keresek itt?
Outfit

Minden pörög körülöttem. Újabb és újabb emberek gyűlnek a tóhoz, tanárunk mellett felbukkan egy másik felnőtt is, akivel szintén szóba elegyednek a diákok. Én hosszú pillanatokig megmukkanni sem tudok, hiába kérdez tőlem a rellonos. Dícséretére is csak zavartan nézek végig magamon, és reflexből mondok egy "köszit".
- Igazából én sem tudom, miért jöttem - hebegem végül kérdésére. Ujjaim továbbra is csak a szatyrot szorítják, egyik kezem engedi csak el, hogy elvegyem Mórictól a narancslével megtöltött poharat, amit kértem tőle.
Talán én még jobban meg vagyok lepve, hogy a tónál ácsorgok, mint ahogy a rellonos, de a legváratlanabb mégis az, mikor meglátom Améliát is. Odamennék hozzá, hogy legalább valaki más is legyen mellettem, aki nagy valószínűséggel pont annyire élvezi ezt a bulit, mint én. Időm azonban nem marad rá, mert vállamon navinés prefektustársam keze landol. Térdeim megrogynak picit, ahogy megérzem Kende karjának súlyát, ám elindulok velük együtt a két rellonos felé. Csak tudnám miért!? S ha pedig érzékszerveim még nem lennének telítődve az ingerekkel, valaki mögöttem még énekelni is kezd. Legalábbis valami olyasmit.
Néha nagyon tudom irigyelni, hogy Lili ennyire lelkesen bele tudja vetni magát mindenbe, és, hogy mindenkivel jóban tud lenni. Míg ő vígan cseveg a sörröl, én csak csendben ácsorgok a navinés mellett, és próbálom kitalálni, mit csináljak. Talán most kéne átadnom amit hoztam, aztán elköszönni, és visszamenni a kastélyba. Akkor még bajba se kerülnék. Úgy döntök tehát, hogy most van a pillanat, hogy átadjam a szülinaposnak az ajándékomat.
- Öhm... Boldog szülinapot! - lépek picit előre, s nyújtom Marina felé a csomagot. A mogyorót időközben kivettem belőle, s most a kiürült poharammal együtt szorongatom. Már csak azt kell eldönteni, tényleg elinduljak-e. Hátha Amélia is jönne velem, akkor egyedül se lennék, ami nem lenne nagy gond, hiszen a Nap már elindult a horizont felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2021. június 8. 11:33 | Link

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

Gondolhattam volna. Jajj, Móric! Tulajdonképpen miért is nem hasított a fejembe azonnal a megoldás: ő hozta előre idén a születésnapomat. Csak tudnám miért! Marina válla felett tekintek rá a távolban, ahogy Bettivel beszélget és az a eszement haverja is körülöttük sertepertél. Nem időzik el pillantásom, hiszen a születésnapos összeteszi milyen hónap és nap van. Összeáll neki: őt ünneplik ma. Mosolyom kitart, magam előtt fonom karba a kezem, majd bólintok egyet kérdésére. Többet mondanom sem kell, a kezembe nyom egy üveg italt, így tesz az idegen férfivel is, majd úgy viharzik el, mint aki itt sem volt. Ha valóban kinyírja, remélem nem nagyon fogja kímélni a Tökfejet. Innen éppen addig nézem el őket, amíg az az idióta dőlni nem kezd. Összetörik magukat, az még remek lesz.
Nem akarok udvariatlan lenni, így aztán fordulok is a férfihez, aki mint kiderült nem aurori pozícióban van. Akkor vajon miért kérdezget itt engem? Bocsánatkérően pillantok fel rá, majd leszek ismét szkeptikus, ahogy beszélni kezd. Persze! Ha tartanom kellene tőle, biztosan nem mondaná, hogy „tőlem nem kell tartanod”. Aztán mintha a zene megakadna, de nyilván csak a szívverésem csapódik vissza a fülemből. Perverznek néztem egy papot? Elnyúlt arcomat igyekszem rendezni, ami nem sikerül egyhamar. Lesütöm a szemem és hallgatom tovább. Atya isten! Jaj, egyáltalán illik ilyesmit gondolni ilyenkor? Miért az jut eszembe, hogy áldássék a gyümölcs? Zavarba jöttem talán, azért? Megköszörülöm a torkomat, tincsemet simítom a fülem mögé. – Értem, bocsánatot kérek – őszintén, aztán mégis hamar összekapom magam és kihúzva tartásomat nézek fel rá. – Én Amélia vagyok. Nem láttam sajnos ma Lénát, de ha gondolja szívesen megkérdezek egy két embert – ajánlom fel, hátha a segítségére lehetek és akkor máris több értelme volna itt lennem. A kezében tartott sörre nézek, majd sajátomra. – Fogalmam sincs. Kóstolja meg esetleg – helyettem is, mondanám, ám azzal lehet átlépnék valami erkölcsi határfélét. – Tehát, rendes pap? Templommal és gyülekezettel? – kérdezek rá a férfinál, mert nem is gondoltam volna, hogy ez a varázsvilágban is jelen van. Érdekes. Újabb kérdése érkezne, de újabb ismeretlen lép mellém és köszön az atyának. Balázsnak. Bettivel szalad közben össze a tekintetem és intek neki egy aprót szabad kezemmel, a másikban tartott sörre pedig furcsán sandítok rá, amíg Balázs atya és a lány beszélgetnek.
 Ha ezt Hunornak elmesélhetném egy teljes napon át rajtam nevetne… Egy buliba jutok el és az első ember akibe belefutok az egy pap. Nem is én lennék.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. június 8. 11:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Fellner Ádám
Diák Levita (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 104
Írta: 2021. június 8. 20:04 | Link

Buli - Leila


Annyi fajta italtól roskadozott a pulttá avanzsálódott asztal, hogy magam sem tudtam eldönteni, mit is igyak. Kapjak fel egy dobozos sört, igyak egy kis bort, esetleg bekeverjek valami töményet naranccsal vagy kólával. Ötletem sem volt, meg annyira túl sokat nem is akartam inni, így végül csak egy sörre esett a választásom, azt kaptam fel, majd fel is pöccintettem a tetejét és meg is kóstoltam a habzó csodát. Egész jó volt, sőt, jobb volt, mint amilyenekkel eddig találkoztam, el is kezdtem forgatni a dobozt, hogy lássam, hol is gyártották. Valami dán szöveg volt rajta, ebből is lejött, hogy ez bizony nem kőbányai málnás. Közben eszembe jutott Bori, hogy neki is vihetnék valami italt, el is tekintettem az ételes pult irányába, láttam is, ahogy ott ácsorog, s fecserészik az egyik barátnőjével. Nem tudtam, melyik lehet, ezt a lányt még nem láttam a társaságában, de Borinak elég sok ismerőse akadt, így nem csodáltam, hogy voltak olyan barátai, akiket még nem ismertem. Gondoltam rá, hogy odalépek hozzá, s megkérdezem, mit inna, de aztán az is megfordult a fejemben, hogy keverhetnék neki egy vodka-narancsot, mert arról tudom, hogy szereti. Már épp nyúltam volna az üveg után, amikor meghallottam a nevemet, s ahogy felkaptam a fejem, megláttam Leilát.
Nagyon meglepett a jelenléte, egy kicsit le is sokkolt, mert rá egyáltalán nem számítottam. A veszekedésünk óta nem is találkoztunk, azóta nem beszéltünk egymással, s ha őszinte akarok lenni, nem is akartam vele beszélni, mert még mindig bántott az, ami történt. - Nem hiszem, hogy beszélnünk kellene, ami fontos volt, azt épp elmondtad múltkor - vetettem oda ridegen a szavakat, s próbáltam róla elterelni a figyelmem, így elkaptam a vodkásüveg nyakát, meg odahúztam egy poharat, s neki álltam, hogy keverjek Borinak valami finomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 579
Összes hsz: 3695
Írta: 2021. június 8. 21:12 | Link

Reiner meg az “emberei”
születésnapi meglepetés lettem - ki lepődik meg jobban? - rám nézhetsz - hova kerültem?


Mindenki pörög az arcán, amivel nem lenne feltétlen bajom, de a legtöbben körülöttem teszik. Biccentek Kende felé, amikor mutogatja a whiskyt, majd tartva a szemkontaktust húzom le rezzenéstelen arccal Darikkal, mintha cseppet sem lenne furcsa, hogy éppen egy diákommal iszok. - Nyugalom, Darik, akkor csak segít rajtad az alkohol - engem is útjára, mert ez sem tud megülni a valagán. Cortez a vállamon ülve forgatja ide-oda nyakát, mert nem nagyon érti, hogy mégis mi ez a nyüzsgés körülötte. Az előkészítőben sem szokott még hozzá, az én haverjaim meg már túl estek a mutáláson, így a zaj csak még zavaróbb. Ujjaimmal dörzsölöm meg szemeimet látványosan, majd töltök magamnak még egy istenes adagot és állok vissza eredeti helyemre. Legalább egy ideig hadd higgyem el, hogy felelősségteljes felnőttként vagyok itt, mert ezeknek hiába a figyelmeztetés, most is tőlem harminc centire borul az egyik Mórocz és a barna dán. Sóhajtva lépek arrébb, hogy véletlen se legyek nekik útban. Cortez ugrik le hirtelen a nyakamból, az asztalra érkezik, ami meginog a hirtelen jött mozdulattól. Az állat meg, mintha mi sem történt volna, néz körbe a körülötte lévő mindenségen, mint valami minőségellenőr, majd gondolván egyet ugrik át egy rekesz sör fölött és indul el a hosszú asztal soron. Elképzelésem sincs mi a terv, de még így is komótos léptekkel indulok utána, mert semmi kedvem rohangálni, mint egy vadbaromnak. A zsivajból hallom ki a visítást valamelyik fáról, halovány mosoly lesz ajkaimon, miközben a hang irányába fordulok. Sóhajtva indulok tovább, míg Cortez nemes egyszerűséggel rugaszkodik el az asztalról és ugrik Amélia vállára. Lefelé nyújtogatja a nyakát, hogy tervei szerint elérje az üveget, mert legnagyobb bánatomra egyik állatom sem hülye, és tudja basszameg, hogy amelyik kézben van, az valószínűleg nyitva is. Visszafojtom a röhögést, ajkaimat préselem össze, majd torkomat köszörülve lépek el egy “bocs” kíséretében a férfi mellett, hogy tanítványom elé lépjek.
- Bocs - emelkedik el Cortez a lány válláról anélkül, hogy megmozdulnék. Őszintén mosolyodom el, és így legalább minimálisan abszolváltam a felkészülni törő röhögésem ingerét. Cortezt a levegőben tartva esnek vissza kékjeim Améliára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 378
Írta: 2021. június 8. 21:18 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | belépés csak engedéllyel | kukkantás | szedd alá!

Éppen annyi időm van, hogy Betti kezébe nyomjam a poharat, mert meghallom a teljes nevemet, amitől megáll bennem az ütő. Nem is kell sokat várnom, hogy Rinnel magamon fetrengjek a földön, de no prob, tesó, a sört megmentettem. És más nem is számít. Amikor végre leszáll rólam, felállok, meghúzom a sörömet, és csak utána állok neki leporolni a valagamat, mert nem poén, ha foltos, vágod. Vigyorogva lépkedek vissza Furcsajhoz.
- Bocs, itt vagyok, csak megtámadtak - ingatom fejemet drámaian, mert komolyan nem akarja elhinni az ember fia, hogy eljön bulizni, és még támadgatják. Van ilyen szó amúgy? Nincs. Szerintem sincs. Nem baj, most lesz, később meg levédetem, majd megkérdezem Kiscsibét hogy kell. - Mit szólnál, Furcsaj, ha kevernék neked valami ihatóbbat, mielőtt megtáncoltatlak? - kapom elő pálcámat és lép működésbe azonnal a rendszer, majd szólal meg pár másodperc múlva a bromantikusan bromantikus dalunk. Felkapom fejemet, felugrok a padra, miközben gyorsan iszom ki a maradékot az üvegből, majd Kende felé ordítom a szöveget, mintha valami elbaszott tehetségkutatóban lennék. - Since I was born they couldn't hold me down, another misfit kid, another burned-out town, never played by the rules, I never really cared, my nasty reputation takes me everywhere - az üveg remek mikrofonként szolgál. Lábam mozog a ritmusra, miközben éneklem a dalt, minden sornál megfelelően mozogva. Hol előrehajolok, hogy hirtelen egyenesedjek fel, hol szabad kezemet emelem a magasba, miközben a dal halad előre. Ééééés jön az utolsó refrén. - We stand and we won't fall, we're the one and one for all, the writing's on the wall, we are the youth gone wild - és akkor: - Vó-ó-óóóó-ó-óóóóóóóóó - üvöltöm torkom szakadtából. A dal végeztével koccolok le röhögve Kendével, ha kell elverekedem magam a padon odáig, majd lépkedek vissza Bettihez és ugrok le a padról. - Na, hol is tartottunk? - pillogok rá párat, kékjeim kíváncsian fürkészik arcát. - Ja, igen, szóval mit szólnál, haaaa… - kapok fel egy pöpi módon behűtött vodkát. - Megspékelném diszkréten a narileved, mielőtt a parkett ördögévé teszlek? - villantok meg szemtelen mosolyt felé, és igazából már válasz nélkül bontom is a vodkát Bettinek.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. június 8. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Másodikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 88
Írta: 2021. június 8. 23:11 | Link

H҉a҉p҉p҉y҉B҉i҉r҉t҉h҉d҉a҉y҉
hívatlanul | dal neked | szolidba


Még mindig azt az üveget öleli, mintha muszáj lenne, de leginkább azért, mert az már az övé és senki másé. Az emberek gyűlnek, egyre nagyobb a tömeg és ő vicsorogva szisszen egyet. Szerencsére velük nem kell legalább egy fedél alatt élnie, vagyis nem úgy, ahogy attól igencsak befeszülne és akkor senki se örülne annak, mert olyankor inkább jobb bezárni valami ajtó mögé. Lehet most is azt kellene, mielőtt rájön, hogy az alkohol milyen jó neki. De nem az, viszont az íze se, tudja azonban, hogy nem azért kell inni. Végignéz az arcokon, hogy aztán rájöjjön, hiába van itt egy ideje, aligha ismer valakit és akit igen, az meg el van foglalva. Nézhetne boci szemekkel, hogy valaki szórakoztassa, nem erről híres szerencsére. Feltalálja magát, ahogy lepöcköli a kupakot és nagyot kortyol. Arca rándul fintorba, meg nem nyikkan, kézfejével törli meg száját és merít bátorságot, hogy akkor most fog műsort tartani. Ja nem?
- Mivaaan? – kurjanta, beleszőve az apró kérdést a dalocskába, az elégetlenkedő félnek. Végül mégis abbahagyja, mert nem tudja hogy van tovább, így röhögve hajol el a pohár el, lemászik az asztalról és körbe fordul. Amúgy is beindul a buli, valami veszett nóta jön, ő kortyol párat és az üveggel forog körbe néha, táncikál, mintha muszáj lenne. Csak a dallamot dúdolja, megállva néz ismét körbe. Mikor lettek megint ennyien? Hunyorog kicsit, ahogy a szívatás órája előtt látott macskaszerű lény futkos az asztalon. Kész a káosz. Felkiált, majd megindul a szülinapos felé. Semmit sem hozott, de tényleg nem készült, így rögtönöz.
- Marina! – pattan oda, fél karjában öleli magához az üveget majd lecsatolja nyakából a láncot – nem azt, amin lakatja lóg, hanem egy vastagabb, ezüst darabot, amit még otthonról örökölt. – Boldog szülinapooot. Tiéd, szerencsét hoz. Vagy add el és veszel valami... Csajos izét – von vállat, hogy felőle mehet a dolog. Szinte könnyebbnek érzi a nyakát hogy nincs ott. Nyom két puszit a lány arcára, már ha a helyzet engedi, majd visszaadja a haverjainak. Még pörög kettőt, majd lesöpör és asztalt, ami a leüresebb és felülve, törökülésbe húzza a lábait. Innen is kilóg, nincs ezzel gond, mert iszogatva, dölöngélve énekelget. Hja hát kérem, nemigen ivott idáig, szóval most nagyon jót érez. Egy kicsit elvesztette a kapcsolatot a valósággal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 222
Összes hsz: 343
Írta: 2021. június 9. 15:54 | Link


#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI



Már nem is volt nagyon ideje Csibével foglalkozni tovább, úgy elborította agyát a düh. Vagyis az emberek számára úgy tűnhetett, meg talán egy pillanatig komolyan is gondolta, de aztán csak a srác nyakába vetette magát. Amit valljuk be őszintén nem gondolt, hogy ennyire dráma lesz az eséssel, de hát nincs olyan, amit nem tudnak kevésbé látványosan csinálni. Mármint komolyan, mindenki köréjük gyűlt mint valami cirkuszi látványosságok, miközben a porban fetrengtek ennél jobb Rin-Ric pillanatot el se lehetett képzelni.
Nevetve nézte a feltartott sört, az éneket, meg hát az egész szituációt, mert végre úgy érezte, hogy jó helyen van. Megérkezett a világba. Felnézett Kendére, és kacsintott egyet a felajánlásra, de igazából megmelengedte a szívét, hogy a srácok még erre is gondoltak. Mondjuk a kacsa meg nokedlit nem teljesen értette. Főleg, hogy azt sem tudta mi az a nokedli, de ezt a mondatot el tudta engedni.
- Csináljunk belőle versenyt. Ki issza meg előbb a feleseket - rántotta meg szemöldökét a lány kihívóan. Aztán csak élvezte, hogy egy pillanatig nem kell forognia mint a ringlispíl, és Loki öleli. A szöszke ölelése volt a kedvence, mert úgy le tudta nyugtatni, ahogy senki másé. - Köszönöm - suttogta vissza, egy pillanatra a pilláit is lehunyva. Aztán megjelent Lili. Marina elnevette magát, majd Loki mellkasára csapott játékosan, hogy ne bántsa a barátnőjét, és felállt. Hirtelen sokan is megjelentek ajándékokkal, mintha csak ezt a pillanatot várták volna, szóval átvette Bettitől, Ádámtól - nem is tudta, hogy itt van -, aztán pedig az a fura éneklős gyerek is odalépett hozzá. Persze ő sose ítélkezett, csak amikor már volt miért, szóval mosolyogva fogadta. - Köszönöm - vette át, és megölelte a srácot szabad karjával. - Nem fogom eladni. Az nagyon cringe lenne. Meg amúgy is ha szerencsét hoz, miért adnám el? - ráncolta a szemöldökét a barna, és a közeli asztalra lerakva a csomagokat a csuklójára akasztotta a láncot, többször áttekerve rajta.
Kendéhez és Lilihez lépett, és mosolyogva fogadta a tényt, hogy ezek szerint egészen kijönnek egymással ők ketten. - Mit szólnátok, ha felpörgetnénk a bulit, és innánk valami töményebbet? Persze a sör mellé, mert jézusom, honnan szereztetek be ennyi dán sört? Hát imádlak - ölelte meg Kendét is. Komolyan, ez lesz az este szava, az ölelés.
- Hey... - akadt meg a mondatban, és barátaihoz fordult. - Nem tudjátok véletlen a srác nevét? Áhh mindegy. Hey Kócos, nem jössz inni velünk? - kiabálta a fiúnak, akitől a láncot kapta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Írta: 2021. június 10. 04:09 | Link

Városnapja - Június 15.



Rengeteg munkaóra, szellemi és anyagi hozzájárulás kell ahhoz, hogy egy település fejlődjön, hát még ahhoz, hogy a fejlődés szóhoz a dinamikus jelző is joggal társulhasson. Éppen ezért öröm, hogy Bogolyfalván sikerült mostanra kivívni az emberek bizalmát, akik elismerik, hogy bizony, a település vezetése valamit jól csinál. Új üzletek nyitnak, újabb beruházások kezdődnek. A falu várossá vált, és ez még csak a kezdet! Ezt megünnepelendő a városnak saját nap is jár, melyen az itt élők kikapcsolódhatnak, megismerkedhetnek egymással, és megünnepelhetik az elmúlt évek változásait. Ez a nap pedig nem más, mint június 15-e.
Ezen a napon kicsiket és nagyokat egyaránt számos programmal várják a tó környékére, ahol piknikezési és főzési lehetőséget is biztosít a tanács. A kisebbeket légvár, játszóház, arcfestés és millió minta közül választható csillámtetoválások várják, a nagyobbaknak vetélkedőket, sorversenyeket szerveztek értékes ajándékokkal. Meghirdetésre kerültek továbbá közös versenyszámok, főzőversenyek is, a családok részére.
A Mágustanoda, és az Előkészítő számára is nyitott a lehetőség, hogy bemutatkozhassanak e napon, részükre sátrak kerültek kiosztásra, melyek alatt akár családosan is megpihenhet az ember az árnyékban. A tanári gárdák lelkes tagjai kézműves foglalkozásokkal, mesékkel, játékokkal várják az érdeklődőket, valamint a nap folyamán lehetőség van különböző mágikus és mugli sportok kipróbálására is.
Természetesen azok számára, akik nem szeretnének főzéssel bajlódni, sem játékokon megmérettetni magukat, a terület szélén felállított bazársor biztosít széleskörű és változatos lehetőségeket. Van itt minden, a vattacukortól a vízipisztolyon át a mini bűvölt seprűig minden, mire csak az ide látogatók vágyhatnak. Itt tényleg csak a képzelet szabhat határt.
Az egész napos rendezvény hivatalos megnyitója délelőtt tíz órakor kezdődik, amikor is a település polgármestere köszönti a város lakóit. Ám maga a rendezvényhelyszín a főzési időt figyelembe véve már hét órakor megnyitja kapuit, az önkéntesek várják az érkezőket, előkészülőket. Az esemény zárómomentumára nyolc órakor kerül sor, majd utcabál kezdődik, a pihenni térők védelme érdekében helyszínváltoztatás nélkül, a kis tó mellett. Itt több neves előadó és környékbéli tehetség is bemutatkozik a változatosság és a jó hangulat jegyében.
A tanács tagjai mindenkit szeretettel várnak, aki szeretne egy jó hangulatú, vidám napon részt venni, érkezzenek egyedül, barátokkal, vagy családi társaságban is.


//A játék időtartamának nem kívánunk időkorlátot szabni, ezért is nem hoztunk létre külön témát neki, játékszinesítő élmény, esemény, amely mellett természetesen minden további játéknak is helye van a témában. Jó szórakozást kívánunk! Pirul //

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 367
Írta: 2021. június 11. 21:15 | Link

HAHI, SKUBIZZD A SNITTET: UGRUNK AZ IDŐBEN BULIZÓK. - Hsz alján dőltel fontinfó

Fontos:  Móric megmentette a sört. – Helyes, mert ha kiborult volna nem kapsz másikat haver! – kiabál oda, majd fordul vissza Lilihez. Aki szökdécsel, Kende meg még szép, hogy vigyorogva szökdécsel vele és követi a tekintetét. Felröhög, amint a szösztalicska és a dudi befut, majd húzza meg ismét az üveget a kezében lendületesen kortyolva. Nem most fog ajándékozni még, így hagyja a népet kibontakozni. Szemei kerekednek ki, leengedi az üveget tátott szájjal néz fel a dudera, aki az asztalon táncol neki (:smirk:) nem is akármire. Az üveget nyomja valami szemüveges srác kezébe, majd térdeit felrántva ugrik fel az asztalra. Móric a dalszöveg elejét ordítja, Kende kicsapja a lángos pózt, majd: I look and see it's not only me, So many others have stood where I stand, We are the young so raise your hands! – dobja ökleit a magasba, aztán szökken párat, mert folyt.köv.: - They call us problem child, We are the youth gone wild – a többit pedig hamisan ordítja tovább a spancijával, miközben headbangel egy kört, így nem csak kipirosodik, de homokszín haja is csupa kócba áll. Csillogó szürkéskékkel nevetve koccol le a haverjával, hajol meg a népnek, majd leugrik és a szösztalicska hajába adva egy puszit áll be a társasághoz Lili mellé. Mae is kitöltené végre az alkoholt. Ám Kende felröhög, amikor bedobja, hogy a sörön túl jöjjön valami keményebb.  – Ez tömény, nem víz – kocogtatja meg az üveget a kezében, amit a szemüvegestől hálásan vett vissza. Amolyan hydromágus over here gödröcskés mosolyt villantva. Az előnye megvan. Furcsa, de jelenleg ennek is örül, még ha kihívás is berúgnia. – De így is van! - Ezt a kört is fizeti mindenkinek, aki szereti! - Skera ide! – csapja fel a kezeit a levegőbe ismét, hogy na, - A szülinapos inni akar, tessék cukinak lenni és idehúzni a helyes hátsókat! – Kiabálna Rókának, hogy hallja e, de viszonylag szereti a fogait nem kiütve, így csak a vörösre vigyorog, ha összefut a tekintetük. A bulizó társaság nagy része - a jóarcok, just sayin - jön és megissza a maga felesét, hogy néhány kör után Marina Darik egyik kedvenc számára menjen mindenki Low low low – Flo Ridaval. Kende mosolyogva figyeli, ahogy a szösztalicskát további ajándékokkal találják meg. Tánc van. Pia van. Kaja van. Sokan teli arccal röhögnek a másikra. A buli pörög, az idő telik. Az addig mindenhova rohangáló, táncikáló Maet ássa elő órákkal később. Csípőjére teszi a kezét, teker rajta meg a sajátján haveri alapon tisztes távolból, majd vigyorogva ugrik elé és csapja össze a kezét. Két mutatóujja célozza meg az asztalt, mintha mugli stukik lennének. – Lassan éjfél van szépségem – vonogatja a szemöldökét és táncosan mozdít a csípőjén, ami elég jól sikerül, így elégedetten fordítja irányba a barnát bárkivel is dumált. – Dude! Idő van! – kiáltja el magát, mert hallja meg az az állat különben mókust dug a kispárnahuzatába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 89
Írta: 2021. június 13. 18:26 | Link

SütisSzülinap

- Ugyan, ne kérj bocsánatot, teljesen normális az, hogy nem adtál ki csak úgy információkat egy idegennek, értékelem - mondtam őszinte mosollyal, mert ennyi erővel tényleg bárki kérdezhette volna a húgomról, s ha locsi-fecsi lenne ez a lány, akkor az idegen már rég a testvérem körül lófrálni. Ez a fiatal hölgy pedig abszolút elővigyázatosan járt el, így nem volt miért haragudnom rá.- Amélia? Örvendek  - kezet ráztam a lánnyal, ha nem volt ellenére, majd bólintottam a szavaira. Nem is tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy ma még nem látta erre mászkálni, vagy inkább ideges legyek, hogy ha nem itt van, akkor vajon hol lehet. Persze, nagykorú már, s azt hiszem, egy kicsit túlzásba vittem ezt a nagytesó őrző-védő szolgálatot, de mégis féltettem Lénát.
- Á, köszönöm, nagyon kedves vagy, de kérdezni én is meg tudom a többieket, nem szeretnélek feltartani. Amúgy is talán túlzásba viszem, végül is, már tud magára vigyázni - mondtam egy halovány mosollyal. - Nem , inkább kihagyom- nem akartam megsérteni senkit, sem Améliát, sem pedig az ünnepeltet, de egyáltalán nem akartam alkoholt fogyasztani, sőt, legszívesebben az összes üveget eltüntettem volna, látva a fiatalok kezeiben a poharakat. El is fordultam egy pillanat erejéig, hogy lerakjam a kezembe nyomott dobozt, ekkor jött szemből egy ismerős arc, s azt hiszem, épp úgy meglepődtem, ahogyan Zsófia, s ki tudja, hogy most mit gondolhatott, látva, hogy épp egy doboz sört raktam le a pultra. - Ez…ajándék volt - mondtam egy zavart mosollyal, miközben intettem neki. - Jó bulizást - tettem még hozzá, s visszafordultam megint Améliához. - Ő…az éttermemben dolgozik, kicsi a világ - jegyeztem meg, s bólintottam a lány kérdésére. - Igen, katolikus, de itt Bogolyfalván nem túl nagy a gyülekezet, és templom sajnos nincs, ami használható lenne, ezért a Művelődési házban szoktunk összeülni - Közben megpillantottam egy tálcán finomnak tűnő süteményeket, nem tudtam, hogy miből készülhetett, de nagyon is jól nézett ki, így felkaptam belőle kettőt, az egyiket a lány felé nyújtottam. - Te vallásos vagy egyébként? Mert van egy énekkarunk is, és szívesen látunk új tagokat, ha volna kedved- nem mintha ez volna a reklám helye, de kedves lánynak tűnt ez az Amélia, s jól jött volna még egy-két tag, ezért is kérdeztem rá. Közben falatoztam a sütiből, s míg tovább beszélgettünk, néha körbepillantottam, majd loptam még egy sütit, mert nagyon ízlett. Az idő meg csak telt, egymást követték a dalok, s furcsa mód nem sok idő elteltével már kifejezetten táncolhatnékom volt, a zene üteme, ritmusa átjárta minden porcikámat, a fények és a színek pedig sokkal izgalmasabban hatottak rám, mint korábban. - Ahh gyönyörű a fülbevalód ahogy szikrázik - nyúltam Amélia füle felé, hogy közelebb hajolva is szemrevételezzem azt a kis követ a foglalatban, ami ezer irányba szikrázott. Arcomra mosoly szökött a csodálattól, majd amikor meghallottam a következő dallamot, a szívemhez kaptam. - Ez a zenee tadamm, tadamm érzed? Imádom, gyere táncoljunk - ledobva a dzsekimet, kézen fogtam, pörgettem rajta egyet, s már táncoltam is, mert valami vitt, nagyon vitt.
Utoljára módosította:Nemes Balázs, 2021. június 13. 18:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ráczhalmi Ármin
Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2021. június 14. 12:35 | Link

Családom és egyéb állatfajták

Van az az izé, közmondás - vagy szólás? sose tudtam megkülönböztetni - hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. Hát úgy tűnik, az univerzum nagyon komolyan veszi ezt a cuccot, mert én három gyerekkel érkeztem és erre gyorsan várossá minősítették Bogolyfalvát. Apropó, nem kéne ilyenkor át is nevezni? Az itt élőknek nyilván mindegy, de másoknak összezavaró lehet, mintha ránéznék a térképre és aszongya, New York falva, lakosság 8 milla.*
- Repülarepüla...-*hajolok le hatodik érzékemtől vezérelve, még épp idében nyúlva lányom hónalja alá és kapva fel,*- repül a Panka!-*Mielőtt gyermekem teljes testsúllyal fejest ugorhatna az édességes stand kínálatába, hirtelen a nyakamban találja magát és az élmény meglepetése eléri, hogy átmenetileg megfeledkezzen a nyalánkságokról. Lesz majd az is, de a később koncepcióját az összes ivadékom rettenetesen utálja. Amúgy megértem. Az élet igazságtalan, de hiába magyaráznám, hogy én se kaptam három gyerekhez adekvát mennyiségű kart, szemet és fejet, amit kapkodhatok, fütyülnek rám. Dimi nélkül valszeg odaragasztottam volna őket a sufniban talált talicska aljához, hogy sérülés nélkül juthassunk el az előkészítő sátráig. A bébék szerencsére még elég kicsik hozzá, hogy egyszerűen kendőbe kösse őket az ember és a hátára dobja, ha kell (B1 nálam, B2 éppen Dimi nyakába csimpaszkodik, mert ő az aktuális kedvence). Panka viszont motoregér és már nagylány, úgyhogy ha lehetne, se próbálkoznék ilyesmivel. Általában jól elvan kettőnk között, valaki ujjába csimpaszkodva, most viszont túl sok az érdekes, színes, szagos mindenféleség, szóval tátott szájjal sétál bárki lába alá.*
- Jövő ilyenkor már iskolás leszel!-*paskolom meg az említett bocs mancsát, amivel az enyémbe kapaszkodik, nem annyira emlékeztetőül, mint hogy figyelmét a várható programok felé tereljem. Persze, addig még vár ránk az iskolatáska kiválasztása, az írószerek és egyéb kellékek beszerzése, á, inkább neki se kezdek ennek a mentális listának most.
A megőrzőnél Virginia és Riley vannak szolgálatban - elsőre le se esik, mert a számomra megszokott doki két méteres, úgyhogy a nyaktekergetés híján harmadjára is bemutatkozom neki. Napi blama pipa! Panka lába alig éri a földet, már szalad tovább, Benjivel kicsit el kell beszélgetni, mielőtt hajlandó lenne csatlakozni a többi tökmaghoz, játék lajhárját magához szorítva. Nézem, ahogy elvegyül, aztán Dimi felé fordulok, hogy lássam, neki kell-e esetleg segítség B2-höz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2021. június 16. 12:40 | Link



Az üveg orosz vodkát, amit tévedésből vettem, lévén, hogy egy röpke - habár a legrosszabb - pillanatra azt hittem, hogy a dán tyúk kevésbé dán, mint amennyire orosz, , széles vigyorral passzolom le az ünnepeltnek, még azt is hagyom, hogy körbeörömködjön kicsit, arconnyalás mondjuk nem játszik meg az öleléstől is hányok, de azt bírom, mikor nevet, szóval ja, fogjuk rá, hogy megérte.
Közben persze megy a násztánc, pacsi ennek, pacsi annak, tüzetesebben egyiket sem ismerem, de az azért így első blikkre is gyorsan megvan, hogy mindnek van valami fenszi kis stikkje, hát ámen, szexepilnek elmegy, nekem nem fáj, és amúgy is jobb, mintha karót nyelt kispöcsökkel lenne dugig tolva a hely. Jahm, izgi.
Koccintok Marikával, a díszes társasággal, de még XYZ-vel is, és már a nyolcadik kiscsaj sikítja bele a fülembe, hogy mennyire ariii, ha egy pasin sok a tetkó, grrr, azok a cukcsi vajszívű rosszfiúúúúk!, mikor megpillantom a peremvidéken ragadt Haydent. Egyem meg.
- Ne várj tőle sokat - mondom köszönésképp, mikor mellé érve átnyújtok neki egy fehér műanyag poharat. - Vörösbornak hazudott olcsó cefre, de raktam bele neked narancsot, hátha.
Nem tudom, él-e bárki a földön, aki szeletekre vágott narancsot tesz az italába, de ez önmagában olyan szar volt, kóstoltam!, hogy ha nem tunkolom tele gyümölccsel, Hayden biztos nem kér belőle többet. Rögtönzött kényszermegoldás. Nem mintha az lenne a célom, hogy korán este fejreálljon itt nekem, azt viszont nem bánnám, ha megszólalna végre. Ismét. És nem épp azért, hogy felszólítson arra, hogy ne nyúljak a hajához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


Róka
offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 221
Írta: 2021. június 16. 22:22 | Link

Bulizók & Romhányi


Az amúgyis rettenetes időérzéke a nullára csökken nagyjából, fogalma sincs, hogy két percet, vagy két órát ácsorog ott egyedül. Fél szemét Rékán tartja, aki néha kitekint a peremen hagyott barátnőjére, de olyan pillantással, mintha valami útszélen hagyott, elárvult kiskutya lenne a vörös. Végig is néz magán, hogy tényleg ennyire szerencsétlenül néz-e ki, de végül arra a megállapításra jut, hogy nem vészes. A még éppen elmegy kategória.
Visszainteget Lucasnak, mosolyt erőltet arcára, mikor valaki feltétlenül el akar neki mondani valami világmegváltóan fontosat - a többségüknek mondjuk a nevét sem tudja. Bosszantja, hogy ennek ellenére mégis megtalálják, legszívesebben haza menne, mert rosszul van ettől a tömegtől, de mire végleg elszánja és rábeszéli magát az eltűnésre megérkezik az, akire egészen eddig várt.
A köszönés kimerül egy halvány, de legalább őszinte mosolyban, tolla ugyan van, de papírja nincs, így ha akarna sem tudna kérdezősködni, vagy beszélgetést kezdeményezni, legfeljebb, ha alkarját írná tele. De nem is akar ilyesmire vetemedni.
Így, hogy van kire fókuszálnia kevésbé zavarja a rengeteg ember, bár szűnni nem akaró émelygésén nem segít. Illendőségből elveszi a poharat, de tudja, hogy nem fog inni, sőt talán az első adandó alkalommal, mikor Áron nem látja, egy bokor tövében fog kikötni a fehér műanyag tartalma. Tartja magát a nincs ivászat szabályhoz, nem csak azért, mert egészen biztosan hányna tőle, hanem azért, mert jobban fél, miféle más következményei lennének, ha amúgy sem tiszta tudatára még az alkohol is rátelepülne.
Ugyanott áll, mint ahol lecövekelt, amikor megérkeztek, pillantása ingázik a bulizó tömeg és újdonsült társasága közt. A zene hangos, és rossz, nem kimondottan Róka stílusa, túl sok az ember, pláne az idegen, a lábai pedig kezdik feladni a túl sok egyhelyben álldogálástól. Nem ez lesz a kedvenc estéje, ez már egészen biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 116
Írta: 2021. június 17. 14:57 | Link

Party Time
He's Just Not That Into You (2009)



Nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy mit fogok mondani. Egyedül azt sejtettem, hogy ez után Ádám majd még annyira sem akar majd velem beszélni. Én leszek a rossz hír hozója, de az isten szerelmére, muszáj. Inkább most, mielőtt még ugyanaz lesz, mint Sophie-val. Azonban ahogy megpillantottam az italospultnál, a gyomrom egy hatalmas gombócba sűrűsödött össze. Talán láthatta is rajtam, hogy miután neve elhagyta ajkaimat, megszeppentem. De az élből való elutasítás új tüzet szított fel bennem.
- Most nem arról van szó. Igen, barom voltam, amiért lesmároltalak. Nagyon sajnálom, mert én nem tudtam, hogy te... - összeszorítottam a számat. A picsába. Már megint elterelődött a téma. Hiába nem akartam most erről beszélni, egyszerűen elkerülhetetlen volt. Mondhatni a barátságunk tört ezzel a dologgal felébe.
- Azt akarom elmondani, ha végre idefigyelnél rám... - emeltem meg a hangomat, ahogy egyre inkább ment fel bennem a pumpa. Ennyit arról, hogy hűvösen kezelem a helyzetet. - ... hogy múltkor dolgoztam lent a pubban, és láttam ott Borit. Valaki m... - böktem volna ki a lényeget, amikor maga az ártatlanság mintaképe jelent meg Ádám mellett.
- Szia Leila! Nem is tudtam, hogy te is jössz - csiripelte, miközben belekarolt Ádámba. Nekem meg elpukkant az agyam. Abban a percben.
- Én meg azt nem tudtam, hogy ti ketten nyitott kapcsolatba vagytok. Komolyan olyan hülye vagy, hogy pont a pubba szeded fel a csávókat, amelyikben én dolgozom? - kérdeztem karba fonva a kezem, mert csak így tudtam megállni, hogy ne kapjak szinte azonnal a hajába. Lehet, hogy én se voltam jobb, mint ő, de legalább egyik csávónak se hazudtam azt, hogy csak ő létezik számomra. Kurva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2021. június 18. 10:14 | Link



Akkor asszem ennyit arról, hogy a ma estét - megtörve a nem is olyan mély csendet - végigmókázzuk, és a tömegben vagy a tömegen túl, szarom is én le hol, kikkel és hogyan, de világosodásig fejtegetjük az életet, egymás szavába vágva keressük a válaszokat az emberiség hajnala óta létező, mindenki fantáziáját bizgeráló kérdésekre, aztán beleröhögünk az új nap első fényeibe, what a lovely thought!, hogy végül könnyes búcsút vegyünk egymástól - szigorúan azután persze, hogy daliás lovagként visszakísértem őt a Navinébe. Mert hogy Navinés, ugye?
Egyébként nem.
Hülye lettem volna bízni az előzőkben, őszintén, még azzal sem számolhattam, hogy egyáltalán megszólal, de így, hogy fasztudja miféle hirtelen felindulásból a füzetét sem hozta magával, egy az egyben vágta el a lehetséges kommunikációt kettőnk között. Mire számított? Úgy mégis. Hogy majd állunk egymás mellett, és minden válasz nélkül, minimál reakcióval az arcán végigstandupolom neki az éjszakát? HELL NO.
- Füzeted betelt? - kérdezem, hátha kibújik a szög a zsákból, és Hayden valójában tényleg azzal az eltökélt szándékkal hagyta azt a szobájában, hogy erőt vesz magán és majd ma jól megszólal. Nem akarok bunkón viselkedni vele, vagy feleslegesen bántani őt, hiszen élvezem a társaságát, és jelenleg semmire sem vágyom jobban, mint hogy újra halljam a hangját. Pillantásom a poharam tartalmára vándorol, kicsit meglötykölöm benne az olcsó bort, aztán egy levegővel eltüntetem az egészet. Vesszen csak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 463
Írta: 2021. június 18. 19:02 | Link

Bulizók, de főleg Móric
Mit keresek itt?
Outfit

Arra már régen rájöttem, hogy nem vagyok bulikba való, arra nem tudom hogyan nem, hogy rellonosok mellé se. Pedig ahogy elnézem a Móric és Marina párost, abszolút nem tudok, és talán soha nem is fogok tudni normálisan beszélgetni velük. Bár az is lehet, hogy csak az alkohol teszi, hiszen Móriccal egészen jót beszélgettünk, mikor megismertük egymást. Persze, csak ha nem számítjuk a kezdeti veszekedésünket.
Visszaintegetek Améliának, s már indulnék is felé, hogy ne érezzem magam egyedül, mikor Móric hozzám szól. Zavart mosoly ül ki az arcomra ajánlata hallatán. Ösztönösen a poharamba nézek, és kicsit meg is lötyögtetem a tartalmát. Mit akar ez nekem ebbe a pohár narancslébe keverni? A poharamról ismét a srácra nézek, és csak ekkor értelmezem a "megtáncoltatlak" részt.
- Hát... Nem is tudom - felelek halkan. Hosszabb beszélgetésre azonban megint nem akad alkalom, mert a rellonost megszállja valami, s mint aki rohamot kapott kezd vonaglani az asztalon.
Arcomra már-már ijedt kifejezés ül, ahogy a két éneklő fiút nézem, és próbálom feldolgozni, amit látok. Közben eszembe sem jut meginni a narancslevet, pedig ha még azt is újra kéne töltenie Móricnak talán adna egy kis menekülési időt. Bár, nem vagyok benne biztos, hogy nem töltené tele a poharamat tiszta vodkával. Akkor is olyan sokkban állnék, mint ahogy állok, mikor visszatér hozzám a rellonos. Valóban a vodkát veszi a kezébe, és már tölti is, én meg csak állok, és valamiért el sem húzom a poharat. Csak hagyom, hogy tegye amit tesz. Ösztönösen szagolok bele a pohárba, a narancson kívül azonban nem érzek sokat. Na, most beleigyak, vagy sem? Ártani nem árthat sokat, igaz? Poharamról Móricra pillantok, majd erőt veszek magamon, és óvatosan kortyolok az italba.
- Nincs rossz íze - mosolyodom el halványan. Valahol legbelül jó érzéssel tölt el, hogy megtettem, hogy belekóstoltam. S valami legbelül arra ösztönöz, hogy igyam ki az egészet, sőt igyak még, hogy menjek és igyak a szülinapossal. Az eszem azonban megállít, és meggyőzöm magam, hogy nincs nekem helyem Kende, Móric és Marina mellett. Helyette csak még egy aprót kortyolok a poharamból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 378
Írta: 2021. június 18. 19:41 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Betti, majd Kiscsibe, végül Dudi és Rin - kicsi a rakááás | másik szedd alá! | vizualizáljunk | kukkantás

Aj, bakkerka. Tökre tudom, hogy kéne ajándékozni is, de elkap a hév, hogy kicsapjam a koncertet a dude-dal, majd visszaszambázzak Bettihez, akinek ma nincs is olyan savanyú képe, mint általában szokott lenni, szóval ez eléggé jó alap annak, hogy már töltsem is a narilevébe a vodkát. Persze látom az arcán, hogy annyira nem tetszik neki, de hát ez van. Fogadni mernék rá, hogy még nem próbálta a megspékelt narilevet, így megtiszteltetés, hogy a szende levitást én vihetem a rosszba. Kitöltöm neki, ő kortyol, addig én lehúzom a sörömet és figyelem vigyorogva.
- Naná, hogy nincs. Keveset kaptál, mielőtt nagyon a fejedbe szállna, és te táncolnál legközelebb az asztalon - egyébként belegondoltatok abba, hogy mekkora császárság, hogy részegnek sem kell lennem ahhoz, hogy simán megcsináljam ezt, míg valaki akkora béna, hogy innia kell hozzá? Behalok. Az asztal felé fordulok, elcsórok még egy sört, majd akad meg a tekintetem a férfin, aki éppen Kiscsibét húzza táncolni. Konkrétan leesik az állam. Nemtom feltűnt-e valakinek, de az egy felnőtt csávó, Kiscsibe meg nem elég, hogy nem csávó, de még nem is felnőtt. Miafasz?! - Várj meg itt, kérlek - mosolygok kedvesen Bettire, és csak remélem, hogy nem szökik meg, majd denszelek oda Kiscsibéhez és a pasihoz. Könnyed mozdulattal kapom el Kiscsibe kezét és forgatom magamhoz. - Gyere velünk inni - pillantok el róla a pasira. - Ha megbocsát, ellopom a szárnyast - bólintok egyet neki, majd kezdem el magam után húzni a lányt, hogy Bettinél torpanjunk meg. Egész jól eldumálunk, oszt máris jön az éjfél csira, bár azért elmondanám, hogy sör követ sört két levitás társaságában, ami igencsak nagy kihívás. Ha ezért nem jár valami díj, akkor semmiért. Messziről hallom meg haverom hangját.
- Mi? Máris? - há’ ne bassz, hogy ennyire elszaladt az idő! Pálcámat előkapva teszem be a legjobb dalt, ami létezik ever, majd fordulok a lányok felé. - Jöttök velem? Kéne a háttérből a supportot tolni, ne dőljek ki idő előtt - mármint, hogy én most komolyan gondolom, hogy tartsák a hátam. Szó szerint. Az üveget számhoz emelve, még odafele ürítem ki, majd toppanok meg Kende mellett. Vállán átdobva a kezemet kezdek el mozogni. - Nyomjuk csorooooo! - hirtelen állok meg. - Először ajándék, amíg nagyjából képben vagyok - bólintok egyet, majd lépkedek egy elég nagy doboz felé, amit Rin elé teszek az asztalon. - Boldog születésnapot már ajcsival, min elskede - vigyorodom el szélesen. Vahahahaha, hogy mennyire rohadt jó vagyok, már előre tudom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 166
Írta: 2021. június 18. 21:26 | Link

Theo
Június 15. Városnapozás |

______________________________________________________


Mielőtt az első mondathoz elérnénk le szeretném szögezni, hogy nem szeretem ezeket a családbarát, vígjátékok idilli káoszába illő nagy betűs napokat. Talán kicsit mindig is zavart, hogy túl sok volt itt a boldog ember. Apuka, anyuka, gyerek. Együtt. Nevetgélve, tréfálkozva. Utáltam beismerni, hogy féltékeny voltam. Egyszer meg szerettem volna tapasztalni milyen ez, milyen ha gondtalanul lehetsz a családod körébe. Kijárhattok falunapokra, rendezvényekre, állatkertbe rettegés nélkül, hogy azon kattogna az ember vajon mi lesz ha hazaértek, mikor a színjátéknak vége és a függönyök eltakarnak újra. Büntetést kapok vagy közömbös fejsimogatást?
A gondolattól is kirázott a hideg, hogy az a nyomorult akár egy ujjal megérintsen. Merné megpróbálni, felrúgnám a picsába. Különben is, már én voltam az erősebb. Szóval habár nincs családi love meg szeretet, nincs ütlegelés sem. Fél siker. Igaz, már család sincsen.
A bazárnál kezdtem. Úgy terveztem, hogy a délutánomat itt töltöm, nézelődök, röhögök a versenyzők szerencsétlenkedésén, piknikezek kicsit távolabb és felzabálom a vásári kínálatot. Este pedig hazadobom Gombócot és visszajövök kicsit táncolni a koncertekre.
És, hogy miért jöttem le mégis nappal, ha utálom a nyáladzást és túlcsorduló családosdit? Ez a retek messze elnyúló illat vonzott ide. Ahogy megéreztem a vattacukor mámorító édességét tudtam, hogy Vattai Júlia ma vattacukrot fog enni, akkor is, ha ehhez az oroszlán rózsaszín barlangjába kell bevonulnia. Tehát álltam, kis nyári ruhácskámban, a kezemben a pórázra kötött nyúllal és azt kerestem, hol van ennek a démoni éteknek a forrása. Az előbb láttam két vihorászó lányt egy még egészen egyben lévő darabbal. Az ilyen édességek öt percnél nem tartanak, szóval közel kell lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 245
Összes hsz: 380
Írta: 2021. június 18. 22:30 | Link

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

Éppen csak bekerülök Marina forgatagába, majd itt a férfi, aki pap, hogy utána egy állat a semmiből támadjon meg. Hirtelen rugózik térdem, és sikkantok ijedtemben. Bármi is ez a csíkos, lompos farkú állat legalább egyikünket izgatja a sör. Tekintetem pedig Brightmore tanár úrra esik. Annyira nem lehetett kín az az Edictum interjú, hogy rám uszítsa a… bármi is ez az állat. Elfogadom egy bólintással a bocsánatkérést és fordulok is vissza Balázs atyához. Kihúzom magam. Értékeli, hogy nem adtam ki információt, majd mosolyogva rázom meg a kezét.
- Igazán? Ezt nem is tudtam - emelkedik a szemöldököm, majd billen oldalra a fejem. - Tudja, az iskolaújságnál vagyok. Fontosabb ügy kapcsán keressen fel, ha a diákok körében elterjesztené - ajánlom fel, majd csillan a szemem. - Akár egy interjút is készíthetnék - teszem hozzá, majd meglátva a süteményt veszem át megköszönve. - Én nem. Viszont zongorázom, bármikor szívesen kísérem a kórust - bár tagja nem lennék. Voltam kórista, elég volt. Lepillantok a süteményre. Nincsen rajta porcukor, az meg sem fordul a fejemben mi van benne. Vállamat megvonva harapok bele és eszegetem, amíg beszélgetünk.
Melankóliám folyamatosan oldódik, amint az utolsó falatot is megeszem. A zene mintha távolabbról szólna, és lelassulna, míg mosolyom szélesedik a bókra, a végére pánik-szerűen kerekedik ki a szemem és kapok oda. - Szikrázik? - de nem süt, engem pedig már visznek is táncolni, amin nevetek. Hiszen én nem táncolok! - Tadamm, Tadamm - bólogatok. Tyűha! Mégis táncolok. Mintha valahogy könnyed végtagjaimat emelné a dallam és pörgök-forgok. Vagy… nem. - Szia - vigyorom terül el arcomon. A Tökfej. Kezem nyúl fel és mutatóujjam löki arrébb az egyik homlokába lógó tincset. Boing boing. Ajkamba harapva kuncogok fel, ismétlem meg. - Ó, Balázs kedves fickó, biztos megbocsát... vagy gyere velünk! - fordulok az atyához. Tadamm, Tadamm, Tadamm lépek, ahogy Móric karjába kapaszkodva lépkedek gyorsabban, szinte repülünk. - Egy pillanat én vagyok a szárnyas? - kérdezem, ahogy megállunk Betti előtt és nevetek fel hangosan nem is tudom miért. Móric lába mellé teszem a lábam és nézek lefele. Kérdem én: csoda, ha szárnyamnak kell lennie, hogy beérjem, ha egyszer akkora, mint egy zsiráf? Felnézek rá, barátnőmhöz fordulok, majd lépek mellé. - Tetszik a szoknya - mondom, mert olyan szépen sorakoznak rajta a gombok. Pillantásom jár körbe, akad néha meg valamin amit elnézegetek. Kérdezgetem Bettit szinte mindenről, mosolygok a Tökfejre. Mert színesek. Minden színes lett.
- Kidőlnél, kapálózhatnál a hosszú lábaiddal, mint a zsiráf, ha felborul -imitálom, majd fordulok Bettihez. - Te tudod, hogyan kell csinálni, amit kért, hogy csináljunk? - karolok belé és lépdelek oda, ahova. - Biztos tudod - persze, mert Betti okos és szép. Ám hamar felkapom a fejemet, mert úgy tűnik a három muskétás sorba áll, mint tavasszal a madarak. Betti karjába kapaszkodva lépek arrébb a szomszédos asztalhoz és leülve húzom magammal. - Örülök, hogy itt vagy - vigyorodom el. - Képzeld, perverznek néztem egy papot - suttogom, ahogy elújságolom neki. - De ez titok - nézek rá, szám elé téve ujjamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


Róka
offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 221
Írta: 2021. június 19. 21:55 | Link

Bulizók & Romhányi


Mégis mire számított, mikor ide jött? Hogy majd idejön, és akkor hirtelen megváltozik minden? Odalesz a szociális szorongása, elmúlik így egyik pillanatról a másikra, mintha sosem lett volna, és akkor vidáman táncikál majd a tömeggel, önfeledten nevet és beszélget. Ehelyett az ájulás kerülgeti, és ezen nem sokat segít az a számon kérő hangsúly, amivel a füzete hogy és holléte felől érdeklődnek. Néhány másodpercig megszeppenten pislog a fiúra, majd megpróbál rávilágítani arra, hogy kivételesen olyan pulóver van rajta, aminek nincs zsebe, szóval nem tudta magával hozni. Meg hát el is felejtette, ha egészen őszinte akar lenni magához, valahogy nem gondolt bele, hogy ténylegesen szükséges lehet rá. Lehet, de éppen csak lehet, hogy szkeptikus volt azzal kapcsolatban is egy kissé, hogy Áron tényleg eljön. Nem kimondottan bízik az emberekben, és az ígéreteikben, túl sokszor csalódott ahhoz, hogy a bizalom megmaradjon.
Előkeresi azért a tollat, ami elfért a nadrágja zsebében, és felmutatja, mintha ezzel annyira sokra mennének mindketten. El is teszi inkább, vissza oda, ahonnan jött, ne legyen ott útban a kezében. Na nem mintha amúgy különösebben szüksége lenne a kezeire valamiben. Legfeljebb abban, hogy fogja azt a fehér műanagypoharat, amiből úgy dönt, hogy most mégis iszik. Nem sokat, épp csak egy leheletnyit. Hogy a tehetetlenség vagy a megfelelési kényszer biztatja erre, az remek kérdés, talán leginkább mindkettő. Valamint a gondolatai legmélyén, egészen hátul ott motoszkál a kisördög, hogy végre felszabadulhat egy kicsit, eldobhatja a gátlásait, és beszélhet. Megszabadulhat a félelmektől, amiket a saját kimondott szavai jelentenek. De ugyanakkor egyelőre igyekszik megmaradni annak a józan és néma lánynak, aki amúgy is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 463
Írta: 2021. június 19. 23:41 | Link

Bulizók
Mit keresek itt?
Outfit

Láthatóan Móricot nem nagyon izgatja, hogy nekem van-e kedvem inni vagy sem, egyszerűen beletölti a vodkát a poharamba. Én pedig beleiszom, mert az csak nem árthat, s valami legbelül hajt, azt sugallja, hogy ezt is ki kell próbálni egyszer. Odáig viszont soha nem mennék el, hogy az asztalon táncoljak. Elképzelni is nehéz, hogy én táncoljak, nem törődve mások véleményével, kizárva a külvilágot. Sok-sok liternyi alkohol sem lenne elég ahhoz, hogy ennyire kiforduljak önmagamból. De most csak ez az egy pohár lesz, bajom nem eshet tőle, így lassan kortyolgatva iszom ki a narancslevet. Egy árnyalatnyi mellékízt adott csak neki a vodka, talán ezért is a nagy biztonságérzetem, és aztán pár korty alatt már ki is ittam a pohár tartalmát. Belepillantok az üres pohárba, majd fel Móricra, s bólintok neki. Maradok, ha már ilyen szépen kérte. Bár a józan eszem még mindig azt mondja, hogy menni kéne, visszaérni a kastélyba, amíg nem késő, a belső kisördög azonban  mintha kezdene felül kerekedni, s rávesz, hogy próbáljam meg elengedni magam, és úgy viselkedni, mint a legtöbb 17 éves diák. Az első lépés az, hogy nem megyek el, itt maradok, bármennyire is zavar a tömeg, a hangzavar és az üvöltő zene. Szemeim Móricot követik ahogy Améliához ér, hiszen ők ketten azok, akiket biztos pontnak mondhatok most itt. Az is igaz mondjuk, hogy barátnőm is sokkal élénkebb, mint szokott, de talán ez segít majd nekem is.
Amélia jelenléte biztonságot ad, jókedve pedig engem is felderít, és nem is szólok rá rellonos barátunkra, mikor ismét tölt a poharamba. Beszélgetünk, én pedig már egy doboz sörbe kóstolok bele, mert Móric azt is a kezembe nyomta. Az viszont nem csúszik olyan könnyen, mint a narancsba kevert vodka. Inkább váltok hát vissza, és közben fel sem fogom, milyen iramban tűnnek el gátlásaim, és terül szét az én arcomon is hatalmas mosoly. Lelkesen szállok be a beszélgetésbe is, és már nem is gondolok arra, hogy el kéne menni.
Ahogy a többiek, az én fejem fölött is elrepül az idő, s órámra nézve tátott szájjal veszem tudomásul, hogy bizony a tizenkettes fölött áll a mutató.
- Fogalmam sincs, miről beszél - nevetek fel, ahogy én is belekarolok Améliába, és engedem, hogy magával húzzon. Közben felkapok egy üveget az asztalról, mely színéből ítélve málnaszörpöt tartalmaz. Csak a cimkét kéne megnéznem, hogy rájöjjek, nem az, de inkább csak beleiszom, s meg is tartom magamnak, ahogy leülünk Améliával. - Én is örülök neked - mosolygok rá a szőkére, és még jól meg is ölelgetem. Most egymással vagyunk elfoglalva, szegény Móricot meg hagytuk egyedül menni. - Lakat a számon! - Most nem gondolkodom, kivételesen nem, így nem is fogom fel, mennyire abszurd barátnőm titka. - Én most nagyon jól érzem magam! - jelentem ki. Talán tényleg az a kulcsa a felhőtlen boldogságnak, ha nem gondolkodik az ember?
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2021. június 20. 00:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 2823
Írta: 2021. június 21. 13:36 | Link

Ármin & the Big Three
Pankás outfit

Puttonyosan indultunk neki felfedezni az első városnapot. Város!!! Még mindig nem dolgoztam fel. De van ez így. Lassan dolgozok fel egyebeket is. Mint azt például, hogy a Bébé egyik tagja épp a tarkómat vakarássza szeretettel, miközben Ármin mellettem viszi a másik Bét a kendőben, Panka meg itt ugrál előttünk-mellettünk. Ez az egész így... még mindig szürreális. Hogy van itt nekem helyem. Velük. Hogy menet közben néha megfogja Ármin a kezem, észre se veszi, aztán engedi is el, amikor a nagylány után kell nyúljon, hogy felkaphassa. Önkéntelenül is ökölbe szorul a kezem, ahogy a hiányt megérzem.
Valahogy sikerül megérkezni a gyerekmegörzőhöz, egyben átverekedtük magunkat ide mindenféle hiszti nélkül. Ki volt az a zseni, aki édességes pultokat tett a megörző és a bejárat közé? Egy ilyen vásár egyébként is nehezített pálya a szülőknek. Ármin viszont nagyon jól kezeli az ilyesmit. Született apuka. Egy pillanatig belefeledkezek a réveteg bámulásba, ahogy őt figyelem, csak akkor zökkenek ki, amikor felém fordul, hogy lássa, hogy boldogulok. Elfelejtettem, hogy van egy gyerek a hátamon. Már rutinos mozdulatokkal oldom ki a kendőt s hozom előre a totyogót.
- Látod, Bori, mi van ott? - mutatok Rileyra, de valahogy ez az ellenkező hatást éri el. A kislány a sírás határán, remegő ajkakkal kapaszkodik a nyakamba, lábait is körém csavarja s nem enged.
- Mi a korhatár a játszóházban? - szólok ki a borifej mögül. Fél karral tartom, míg a másikkal csitítóan simogatom a hátát. - Benji és Panka bement már, nézd! - Erre már felemeli a fejét s óvatosan hátrales. Végül csak győz a kíváncsiság s elenged engem, bár még visszanéz mindkettőnkre, mielőtt kacsázva beszaladna a többiek után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 222
Összes hsz: 343
Írta: 2021. június 22. 16:46 | Link


#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI



Meglepő módon még Romhányi is odajött a szülinapjára. Mármint nem mintha nem lennének jóban, csak azt se tudta, hogy ennyire jóban vannak. Érted. Hatalmas mosollyal fogadta, igazából teljesen mindegy is volt, hogy mit hozott, ha üres kézzel is jelentek meg az emberek, annak is ugyanúgy örült a barna. Meg hát már nem azért, de pár órával ezelőtt még azt se tudta, hogy ez az ő szülinapja, szóval elég képmutató lett volna, hogy megharagudik ezért másra. Aztán elkapta a forgatag. Ittak Kendéékkel, beszélgetett egy kicsit Borcsával - legalábbis reménykedett benne, hogy így hívják Móric barátnőjét, amúgy is, hol van a másik Móric??? -, meg úgy aki jött. Épp akkor kezdett táncba Lilivel a sokadik felese után, amikor Kende odalépett hozzá. És habár nagyon szívesen maradt volna a szőke lánnyal kettesben, legalábbis amennyire egy ilyen partin lehet, mégse akarta megsérteni Kendét. Hagyta, hogy a fiú irányítsa, mind a csípőjét, mind utána az asztalhoz. Átfutott rajta az izgatottság, hogy nemsokára kiderül ki a legnagyobb ivó köztük, de poharak helyett egy hatalmas dobozt kapott. Miközben csípője ide-oda rángott a zene ritmusára kérdőn nézett barátaira.
- Ugye nem fog senki kiugrani belőle - kérdezte meg félve a lány, aztán mosolyogva bontogatni kezdte. Ahogy kihúzta belőle a narancssárga műanyagot, először nem is fogta fel, hogy mi az, csak hogy egy pillanattal később a döbbenet kiüljön az arcára, ránézzen a két srácra, és egy sikkantás közepette a nyakukba ugorjon. Újfent. De erre már számíthattak azért. Egy pillanattal később már fordult is vissza, hogy elkezdje felhúzni a maskarát magára. A dobozban azonban volt még valami. Ahogy ránézett...
- Csak nem kettő? - húzódott huncut mosolyra a szája. Hát persze, hogy nem hagyják a srácok, hogy egyedül csináljon magából hülyét.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2021. június 22. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2021. június 24. 10:08 | Link



Rápillantok a felmutatott tollra, a bizonyítékra, hogy ő készült, csak épp a füzet maradt le - hát istenem, a vonalastrend biztos nincs partiban a dresszel, vagy úgy volt vele, hogy a sötétben minek is erőltetné meg a szemét, tököm se tudja, de tudjátok... nem is érdekel. Felesleges filózgatás helyett inkább visszanézek rá. Seszínű, általában szürkének mondott szemeim az arcára függesztem és várok. Még nem biztos, hogy érdemes ezt tennem; kezemben az üres pohárral itt állnom és abban bíznom, hogy átfordul benne valami velem kapcsolatosan, ami miatt szépen lassan megnyílik majd előttem.
Vetek egy pillantást a borfoltos pohár fenekére, és bár pofás lenne még néhány kör, pláne, ha ennyi várható a ma estétől, nem indulok vissza, s tűnök el a tömegben, dáh, meg se moccanok. Elég jól ismerem magam - az évek meg a rutin, jah, úgy, úgy - ahhoz, hogy tudjam: az alkohol ráerősít a mindenkori frusztrációmra, azt pedig kicsit sem hiszem, hogy Hayden szeretné megismerni a tárgyalótermi szituációkban növesztett, alighanem tökéletesre finomított, alázatos vonások mögé rejtett fölényes énem, akit nem érdekel részvét vagy más körülmény, csakis a másik fölé kerekedés. Tisztelettel, hódolattal... és az utolsó szó birtokában, természetesen.
- Oké, még a vak is látja, hogy utálsz itt lenni - szólalok meg aztán, tekintetemmel az övét keresve. - Szeretnél lelépni egy csendesebb helyre vagy nyomjunk sztornót az egész estére?
Nem mintha amúgy sűrűn tenném, most viszont egyáltalán nincs kedvem kertelni. Mondja meg, hopppardonelnézést, how dare i!, jelezze, tátogja, mutogassa el, mire vágyik, mindegy, hogyan, csak adja tudtomra hogyan tehetném egy kicsit is boldoggá. Rendben van, hogy nem ebben a környezetben. Tehát hol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 89
Írta: 2021. június 24. 19:28 | Link

Szülinapos buli

Bár a húgomra sajnos nem sikerült rálelnem egyelőre, egy finom sütire azért lecsaptam, s mellette akadt egy remek beszélgetőpartner is a fiatal hölgy személyében. A korához képest egész érett gondolkodása volt, ez egy kicsit meg is lepett, ellenben öröm volt nyugtázni, hogy még akadnak gondolkodó fiatalok.  Szóba jött a kis közösség, és az énekkar is, eszembe is jutott, hogy felajánlom, csatlakozzon, mert jól jött volna még néhány énekes hang.
- Igen, de szeretném bővíteni a tagságot, hogy akár kórusversenyre is mehessünk a csapattal - meséltem lelkesen, bár az a csekély négy fő, akik már tagok voltak, még nem volt igazán nevezhető komoly kórusnak. Közben azt is megtudtam, hogy Amélia az iskolaújság egyik tagja, így ahogy az ő fejében szikra gyúlt, úgy az enyémben is. - Ez nagyon jó ötlet! Tényleg? Adhatnék én is interjút? Mert akkor lehetne egy ilyen kis toborzó is az énekkarhoz, már ha szabad és nem ütközik az iskola szabályzatába - már ezer éve jártam Bagolykőre, nem is emlékeztem, hogy pontosan miket is lehet megjelentetni az újságban, s hogy vajon a vezetőséget zavarná-e egy felhívás egy egyházi kis kórust illetően. -  Nahát, tényleg? Eddig zene nélkül énekeltünk, de ez nagyon jó ötlet! Szívesen venném, ha zongoráznál nekünk, és belefér a szabadidődbe- felcsillant a szemem, tényleg megörültem, közben a sütim is elfogyott, finom volt, s nem sokkal később valami lazaság vette át felettem az uralmat. Én magam ebből mit sem vettem észre, egy külső szemlélőnek viszont feltűnhetett a furcsa viselkedés. A sütemény tartalma felfokozta az érzékszerveimet, sőt, az agyamban is olyan mechanizmusokat indított el, amik talán addig nem is léteztek. Vagy léteztek, csak én nem tudtam róla, mindenesetre némi hallucináció, jókedv, s lazaság volt jellemző rám. - Ahhaa, gyönyörű - talán nem is szikrázott semmi, mégis láttam a szikrákat, a rövid vizsgálódás után azonban olyan jó dal szólt, hogy táncolnunk kellett. Viszont alig néhány tánclépés után megjelent egy fiatal srác, s egy pillanat alatt pörgette ki táncpartneremet az ujjaim közül, hogy aztán magával vigye.
- Jövöööök - feleltem vidáman, s táncos mozdulatokkal követtem a fiatalokat, a dzsekimet meg valahol félúton a porban elhagytam.
Améliáéktól nem messze, az iszogató - vagy épp arra készülő - társaság közelében kezdtem el ropni a táncot, s meglátva a születésnapost, örömmel hangosan köszöntöttem. - Boldogaaat! - ekkor azonban az egyik fiatal valami nagyon jól néző itallal a kezében lépdelt el mellettem, tekintetem le nem vettem a sárga italról, majd körbenéztem, hogy hol is láthatok ilyet, s kikötve az italos pultnál, elvettem az egyik kitöltött poharat, majd meg is húztam. - Az a….az enyém volt - nyögte oda kissé bosszúsan az egyik fiatal. - Oppááá, akkor tessék - széles mosollyal nyújtottam vissza neki a még félig tele poharat, de aztán le is konyult a mosolyom, mikor észrevettem, hogy csak fiatalok vannak körülöttem. Tök rossz érzés volt, mert nem értettem, hogy most időt utaztam a jövőbe és azért nem ismerek senkit, vagy idő előtt öregedtem volna meg. Nem láttam sehol Ákost, meg Kareszt sem, aztán körbefordultam, hátha Tányát meglelem. De nem, Ő sem volt ott, viszont eszembe jutott az a fickó, akivel előző este láttam elmenni. Biztosan most is vele volt. Elő is halásztam a telefont a zsebemből, s némi pötyögés után tárcsáztam a nőt, majd leejtettem a telót, de csak sikerült térdelve összeszednem a földről. -  Hallóóóóóó halllóóóóó Táánya? - nem tudom, hogy mikor vehette fel, de végre sikerült a fülemhez tartani. - Sziiiia , én csak…aazt akartam mondani, hihi, hoogy nem zavar, hogy randizgatsz azzal az öltönyös pasassaaaal, nem , De.. ih…hellószia…- közben elsétált mellettem egy ismerős - Tudod hola kulcs? Nem találom a motorrrkulcsot? Jaaa és hooogy túlléptem rajtaaad, szóóval nem kell izgulnod miatta.  Naaa akkor ééértem jössz? Aaa..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 367
Írta: 2021. június 24. 22:01 | Link


A tó felett az égbolt mélykékből egyre inkább fekete árnyalatokkal keveredik, míg a csillagosnak nem mondható, felhős ég alatt bulizók között megfordul ilyen is- olyan is. Kende pedig fordul velük, avagy forgatja őket. Kezei közt váltakozik a feles pohár, a sör és a táncpartnerek, akik elkapják félúton ő pedig senkit nem utasít vissza. Sőt odatáncolgat olyan társasághoz is, akiket baromira még csak nem is ismer. - Minden frankó góré?! - csapja ki a TS-ének, mielőtt még megtorpanna a Szösztalicska mögött. A havercsaj minden ellenkezés nélkül hagyatkozik a még mindig nem elázott hyromágusra, így Kende hatalmas vigyorral kajabál oda Móricnak: éjfél van. Idő van.
- Duddos, te sose vagy képbe - nevet már az asztalnál, mert hát nem? Ránézel és szalad a fonál után a Brokémon, mint postás a kantaúr elől. - De dúl a bromantika - teszi hozzá, hirtelen fordul lebiggyesztett ajkakkal a két levitás bige felé, akik hárembe kísérgetik a spanciját, akit hagy is felköszöntősbe vágni magát. Legalábbis azt hiszi, de kiderül, hogy Kende is ajándékozik. Hangosan röhög fel és koccol a dudival, amikor a bazi nagy dobozban rejlő szerelés előkerül. Értetlen pislákol, megtapogatja a farzsebét, mert ő még baromira nem is adta oda a cuccost, de lóg a dán a nyakában. A hátát paskolgatva öleli vissza. - Hallod, én is örülök neked Szösztalicska, de tőlem nem kaptál volna olyan ajándékot, ami ennyit takar - vigyorodik el, nyilvánvalóan kamuzva, majd kapja elő az ajit. Egy sör-bornyitó, amibe a Szösztalicska becenév kissé csálén, de bele van gravíroztatva. Még egy béna masni is ráfért. - Boldog szülit - nyújtja nevetősen a mostanra félig T-Rex születésnapos felé. - Vedd át, hogy pultos srácot játszhassak - tolja jobban a másikhoz, majd fejét ritmusra mozgatva pördül az asztalhoz, ami mellett a két levitás lány instabilan támassza egymást. - Mi van kisokos? Fel sem ismerlek a vigyorral a búrádon - töhöhöhö. Kitölt két vodka felest és első körben az elszabadult kékeknek nyújtja, majd az asztal másik oldalára állva csapja ki a háromszor tizenhét feles poharat a felület szélének mentén. Felpillant a legjobb barátaira, lesandít a háromcentes gyűszűkre, de eh, ha már egyszer itt vannak nem nyalogatják a töményt. - Mi nem vagyunk szentek… - énekli a csávóval, akinek a hangjára még sokan lelkesen táncolnak és borulnak meg. Kende be akar végre egyszer rúgni és már túlságosan közel áll hozzá. Így nyúl is ki balra az üvegért, lekapja a kupakot és röppenti végig a sorba rakott poharak felett. - Gyerekeeeeek... Kész a vacsi! - kiáltja oda nevetve Mae-nek és Móricnak. - Magyar pálesz, a dán hagyományos pásztorlánynak és a közös barinknak - vigyorog a duddosra. Behelyezkedik az asztal egyik oldalára, szemben vele, így az asztalfőnél lévő sor egyértelműen a szülenaposra vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


Róka
offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 221
Írta: 2021. június 24. 22:14 | Link

Bulizók & Romhányi


A szürke és a zöld tekintet néhány másodpercre összeakad, mielőtt Róka szégyenlősen sütné le sajátját. Cipője hirtelen sokkal érdekesebbnek tűnik, mint bármi más, ami történik körülötte. Hálát ad azért, hogy legalább az arca nem borul lángba, mint általában, ha zavarba jön. Látni még sosem látta magát, hogy milyen vörösen, de abból ítélve, hogy milyen mértékben ég az arca ezekben a pillanatokban, nos, jobban hasonlíthat egy érett paradicsomra, mint egy húsvér emberre.
Meglepik a következő szavak. Úgy érzi, mintha a fiú valóban azt szeretné, hogy jól érezze magát, mintha boldoggá akarná tenni. A meghökkenéssel kevert döbbent pillantáson és a bennmaradt levegőn kívül mással azonban nem szolgálhat válaszul, kedvenc szőke barátnője, az az áldott Réka ugyanis máris úgy gondolja, hogy ideje lenne lecsekkolni, mi van Rókával. Előbb Áron nyakába ugrik, majd két cuppanós puszi után Hayden következik, ugyanezzel a rituáléval. Próbál mosolyt erőltetni az arcára, hogy a rellonos lány ne lássa, mennyire szenved. Bűzlik az alkholtól, bár valószínű nem azért, mert annyit ivott volna, a pólóján lévő folt legalábbis arról árulkodik, hogy leöntötte magát. Vagy valaki más volt rá igencsak pipa. - Ugye milyen isteni a buli? Te is nagyon jól érzed magad, ugye? Vigyázz rá, mert kezed eltöröm. - Utolsó szavait persze már nem a lánynak címzi, jár mellé néhány szúrós pillantás is, mielőtt hadarná tovább mondandóját. - Na jó szórakozást, engem ott várnak - mutogat valamerre hátra, és ahogy jött, úgy tűnik el ismét az ismeretlen arcok között. Legalább elhitte, hogy minden rendben. Bocsánatkérő kiskutya szemekkel pislog a fiúra, így próbálja meg kiengesztelni azért, amit Réka leművelt az előbb, meg azért, hogy elrontja a bulit. Végül úgy dönt, itt már szavak nélkül nem boldogul, ideje elővenni azt a golyóstollat. Jobbján feltűri pulóvere ujját, hogy aztán apró betűket kanyarítson a finoman hegesedett bőrre. Több tíz nem túl hosszú, vízszintes heg fut végig alkarján, amik miatt a tinta nyoma itt-ott kissé domborúvá válik. - Nekem ez nem megy. Ne haragudj. Menj, érezd jól magad. - Két sorba írja, hogy ne foglalja el az egész alkarját, néhol kissé talán nehezen olvasható, de azért érthető, mit akar. Talán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2021. június 25. 08:06 | Link



Megugró szívvel és a másik lendületétől felnyögve tárom szét karjaim, hogy a tőlem telhető legnagyobb hősiességgel viselve a lesből ránk támadó idegen ölelését, jobbommal - mintegy viszonozva a már kevésbé szomjas gesztust - még a hátához is hozzáérjek. Semmi bajom a spontán emberekkel és a csajok közeledésének fogadása sem esik különösebben nehezemre, de most pont nem sikerült coolheadpartyface hangulatban elkapnia. Míg a nyakamban lógó lány úgy puszilgat, mintha egyébként közeli viszonyban lennénk, én le sem veszem a szemem Hayden-ről. Tekintetem meredten, már-már szúrósan mélyül az övébe, mintha az engem kerülgető lázas gondolat a pillantásomon át üzenné: kár, hogy nem te vagy itt.
Aztán a támadó lecserél Hayden-re, és érkezik a kulcskérdés meg a tipikus iamthebestfriend-féle hegyibeszéd is. Heh, horkantok fel válaszul, és a mellkasom előtt összefűzött kezeim fölött bámulni kezdem azt szerencsétlen, üres poharat. Mondhatnám, hogy ez életem bulija, sis' meg azt is, hogy f*ck, marha csalódott vagyok, mert tökmáshogy képzeltem ezt az estét, de nincs kedvem kinyilatkoztatni, hogy amúgy én is emberből vagyok, akit ritkábban ugyan, de dettó ugyanúgy, mint bárki mást, olykor elsodornak a gyarló vágyak.
Csak akkor pillantok fel újra, mikor a harmadik elhagyja a terepet. Kérdő tekintetem Hayden-re vezetem, várok, hátha választ kapok az előzőleg feltett, és azóta is a levegőben lógó kérdésemre: megyünk vagy maradunk? Türelmesen nézem végig, ahogy ismét előkerül a toll, ahogy felgyűrődik a karján a pulóver, és bár látom a bőrén hegesedő emlékeket, engem most egyedül az érdekel, amit ír. Közelebb lépek hozzá, és a válla fölött, a sötéttől hunyorgó szemekkel olvasom össze az itt-ott elmosódott, bőréből a hegekkel együtt kitüremkedő betűket.
Végül elmosolyodom. Sajnálom, hogy nem örömmosoly ez, hogy ajkaimat a gőg húzza oldalra és nem az izgalom, de nem érdekel, senkinek sem fogok könyörögni azért, hogy vele lehessek. Dölyfösen lépek el tőle, és a fejemet meg-megingatva, csalódott nevetéssel kezdek hátrálni. A szemeimből lassacskán kihuny az érdeklődés fénye, vonásaimba belesimul a komorság, hogy helyét valami egészen más, az új iránti megfoghatatlan vágy vegye át. Poharamat még Hayden felé emelem, egészségedre!, azután eggyé válok a hangos zenére tomboló tömeggel.


// Drága Hayden, köszönöm az élményt! //
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2021. június 25. 10:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Orbán Gábriel
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Vadőr



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 78
Írta: 2021. június 25. 17:51 | Link

Városnapozunk
Veréna


A legjobb biztosíték arra, hogy minden a legnagyobb rendben van, hogy az unokaöcséd azt mondja, hogy persze, vidd csak el az egyetlen gyerekét egy rendezvényre. Ki az a megátalkodott őrült, aki elengedné a gyerekét valakivel, aki ténylegesen birtokolja egy másik ember életét, sőt, tovább megyek, aki elintézte azt, hogy birtokolhassa? Ugye. Minden rendben van. Lassan egy éve élek így, és bár teljesen biztonságba sose fogom érezni magam, de azért klasszisokkal könnyebben vagyok, mint korábban. Ha minden jól megy, nyáron el tudom intézni azt az utolsó kérdéses pontot is, ami még visszatart a teljes felszabadulástól. Szabad vagyok, de még érzem magamon a láncokat. Egy nap, talán egy nap... nem, kizárt. De a mostani életem rendben van.
- Szóval semmihez sincs kedved, Flóri?
Mivel már végigsoroltam minden lehetőséget, ami csak van, és ő mindenre csak a fejét rázta, gyanítom, hogy nem maradunk sokáig. Szépen halad mellettem, fogja a kezem, és egészen addig rendben is vagyunk, amíg meg nem torpan az apró embergyerek, és bele nem szagol a levegőbe. Csöpp orra ráncolódik.
- Apád nem adott reggelit ezek szerint, csodás.
Az utolsó szót kicsit ironikusan teszem hozzá, és persze halkabban. Lehajolva, könnyű szerrel emelem meg a kisfiút, és emelem fel, hogy aztán így folytassuk az utat a készülő ételek irányába. Azért cukorral mégsem tömném a gyereket rögtön első étkezésnek. Szerzünk kenyeret, szalonnát meg kolbászt, felénk jól vannak lakatva az aprónépek is, és rendes étellel etetjük őket. Gabonapehely, na hagyjuk. Végignézek a lehetőségeken, és végül kiszúrok egy nőt, aki biztos, hogy van olyan érzékeny, hogy megesik a szíve egy éhes gyereken, így felé veszem az irányt.
- Ne haragudjon, hogy zavarom, nem reggeliztünk, mielőtt elindultunk, nem kérhetnénk esetleg valami reggelinek valót a gyereknek? Természetesen kifizetem.
Hogy érzékeltessem a gyerek fogalmát, kicsit megemelem a kezemben található példányt, aki mosolyogva néz a nőre. Ejnye Flórián, hát ilyen korán kezded?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 236
Írta: 2021. június 25. 18:46 | Link

Gábriel


Ez egy nagyon, nagyon, nagyon rossz ötlet Séf! Így próbáltam védeni a Panzió hírnevét a sajátom árnyékától, amikor a felettesem arra kért, képviseljem magunkat a város tiszteletére rendezett, egésznapos ünnep főzőversenyén. Biztos ön ebben Séf? Kérdeztem meg ulolsó utáni próbálkozásként, de a férfi csak azt hajtogatta: Ott a helye az üst mellett Veréna. Ne féljen már annyira. Maga nem egy veréb, hanem egy Főnix! Értem? Erre nem tudtam mit mondani. Letaglózott. Jó értelemben. Nagyon megledveltem. Úgy vezette a konyhát, mintha minimum egy michelni csillagos étteremé lenne. Nem is kívánhattam volna nála jobb főnököt. Így most itt vagyok. Egy sátor alatt kaptunk helyet. Egy asztalt két széket. A segítségeimet pedig szintén maga a Séf választotta ki, a konyha tagjai közül. A területünk előtt egy táblán a nevezési számunk, 6-os állt. Alatta az ételek és az én nevem meg a Panzióé. Tudják ki főz. Nem titok már jó ideje. Emiatt nem is aggódom. Inkább amiatt, hogy ne valljak szégyent. Felkötött, fehér sapka alá rejtett hajjal, fehér kötényben, amire a Panzió nevét és logóját bűvölték, állok elgondolkozva. Kezemben hosszú fakanállal figyelem a tűz fölé akasztott hatalmas vasbográcsokat. Az illatokat fürkészem. Abból tudom az ízeket bekalibrálni. A specialitásaimat készítem. Engedélyt kaptam, hogy azzal a menüvel induljak, amivel csak szeretnék. Szóval a kedvenceimet készítem. Tejszínes-tárkonyos vadragu levest az egyikben, vörösboros marhapörköltet a másikban. Rotyognak szépen. Épp hajolok, hogy belekavarjak az egyikbe, amikor megszólítanak. Odakapom a fejem a hang irányába. Ajkam automatikusan húzódik mosolyra, ahogy a kisfiúval összeakadnak kékjeim. - Egy kis kenyér, húsos szalonna és hozzá paradicsom? Mit gondol? - intézem szavaimat a férfihez, aki a lurkót kíséri - Szereted az ilyesmit? - nézek a fiúra és megint elmosolyodom. Szeretem a gyerekeket. Mindig is szerettem. Az éhséget is megértem, mert volt részem benne. Kezemmel intek a fehér abrosszal letakart, munkaasztalkén funkcionáló söröspad és a kinyitható székek felé. Ahol egy városnyi van, ott kettőnek is akad. Nem fogadok el pénzt az ételért- mondom és gyorsan alákavarok a pörköltnek. - Jöjjenek, üljenek le és falatozzanak - pillantok hátra vállam felett, de orrom közben az étel illatát elemzi. Kell még bele egy kis bor és bors és fokhagyma, de az majd csak akkor amikor a hús már majdnem teljesen, vajpuhára nem főtt. Úgy intenzívebb lesz a hatása. A hosszú forralástól elillanna hamar. Viszont így megmarad. A levesnek is kell még idő, mire a tejföl, a mustár, a citrom és a friss, leveles tárkony következne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] 45 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa