31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] Le | Téma száljai | Témaleírás
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
online
RPG hsz: 189
Összes hsz: 382
Írta: 2021. június 3. 20:41 | Link

Bulizók
Mit keresek itt?
Outfit

Minden pörög körülöttem. Újabb és újabb emberek gyűlnek a tóhoz, tanárunk mellett felbukkan egy másik felnőtt is, akivel szintén szóba elegyednek a diákok. Én hosszú pillanatokig megmukkanni sem tudok, hiába kérdez tőlem a rellonos. Dícséretére is csak zavartan nézek végig magamon, és reflexből mondok egy "köszit".
- Igazából én sem tudom, miért jöttem - hebegem végül kérdésére. Ujjaim továbbra is csak a szatyrot szorítják, egyik kezem engedi csak el, hogy elvegyem Mórictól a narancslével megtöltött poharat, amit kértem tőle.
Talán én még jobban meg vagyok lepve, hogy a tónál ácsorgok, mint ahogy a rellonos, de a legváratlanabb mégis az, mikor meglátom Améliát is. Odamennék hozzá, hogy legalább valaki más is legyen mellettem, aki nagy valószínűséggel pont annyire élvezi ezt a bulit, mint én. Időm azonban nem marad rá, mert vállamon navinés prefektustársam keze landol. Térdeim megrogynak picit, ahogy megérzem Kende karjának súlyát, ám elindulok velük együtt a két rellonos felé. Csak tudnám miért!? S ha pedig érzékszerveim még nem lennének telítődve az ingerekkel, valaki mögöttem még énekelni is kezd. Legalábbis valami olyasmit.
Néha nagyon tudom irigyelni, hogy Lili ennyire lelkesen bele tudja vetni magát mindenbe, és, hogy mindenkivel jóban tud lenni. Míg ő vígan cseveg a sörröl, én csak csendben ácsorgok a navinés mellett, és próbálom kitalálni, mit csináljak. Talán most kéne átadnom amit hoztam, aztán elköszönni, és visszamenni a kastélyba. Akkor még bajba se kerülnék. Úgy döntök tehát, hogy most van a pillanat, hogy átadjam a szülinaposnak az ajándékomat.
- Öhm... Boldog szülinapot! - lépek picit előre, s nyújtom Marina felé a csomagot. A mogyorót időközben kivettem belőle, s most a kiürült poharammal együtt szorongatom. Már csak azt kell eldönteni, tényleg elinduljak-e. Hátha Amélia is jönne velem, akkor egyedül se lennék, ami nem lenne nagy gond, hiszen a Nap már elindult a horizont felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 291
Írta: 2021. június 8. 11:33 | Link

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

Gondolhattam volna. Jajj, Móric! Tulajdonképpen miért is nem hasított a fejembe azonnal a megoldás: ő hozta előre idén a születésnapomat. Csak tudnám miért! Marina válla felett tekintek rá a távolban, ahogy Bettivel beszélget és az a eszement haverja is körülöttük sertepertél. Nem időzik el pillantásom, hiszen a születésnapos összeteszi milyen hónap és nap van. Összeáll neki: őt ünneplik ma. Mosolyom kitart, magam előtt fonom karba a kezem, majd bólintok egyet kérdésére. Többet mondanom sem kell, a kezembe nyom egy üveg italt, így tesz az idegen férfivel is, majd úgy viharzik el, mint aki itt sem volt. Ha valóban kinyírja, remélem nem nagyon fogja kímélni a Tökfejet. Innen éppen addig nézem el őket, amíg az az idióta dőlni nem kezd. Összetörik magukat, az még remek lesz.
Nem akarok udvariatlan lenni, így aztán fordulok is a férfihez, aki mint kiderült nem aurori pozícióban van. Akkor vajon miért kérdezget itt engem? Bocsánatkérően pillantok fel rá, majd leszek ismét szkeptikus, ahogy beszélni kezd. Persze! Ha tartanom kellene tőle, biztosan nem mondaná, hogy „tőlem nem kell tartanod”. Aztán mintha a zene megakadna, de nyilván csak a szívverésem csapódik vissza a fülemből. Perverznek néztem egy papot? Elnyúlt arcomat igyekszem rendezni, ami nem sikerül egyhamar. Lesütöm a szemem és hallgatom tovább. Atya isten! Jaj, egyáltalán illik ilyesmit gondolni ilyenkor? Miért az jut eszembe, hogy áldássék a gyümölcs? Zavarba jöttem talán, azért? Megköszörülöm a torkomat, tincsemet simítom a fülem mögé. – Értem, bocsánatot kérek – őszintén, aztán mégis hamar összekapom magam és kihúzva tartásomat nézek fel rá. – Én Amélia vagyok. Nem láttam sajnos ma Lénát, de ha gondolja szívesen megkérdezek egy két embert – ajánlom fel, hátha a segítségére lehetek és akkor máris több értelme volna itt lennem. A kezében tartott sörre nézek, majd sajátomra. – Fogalmam sincs. Kóstolja meg esetleg – helyettem is, mondanám, ám azzal lehet átlépnék valami erkölcsi határfélét. – Tehát, rendes pap? Templommal és gyülekezettel? – kérdezek rá a férfinál, mert nem is gondoltam volna, hogy ez a varázsvilágban is jelen van. Érdekes. Újabb kérdése érkezne, de újabb ismeretlen lép mellém és köszön az atyának. Balázsnak. Bettivel szalad közben össze a tekintetem és intek neki egy aprót szabad kezemmel, a másikban tartott sörre pedig furcsán sandítok rá, amíg Balázs atya és a lány beszélgetnek.
 Ha ezt Hunornak elmesélhetném egy teljes napon át rajtam nevetne… Egy buliba jutok el és az első ember akibe belefutok az egy pap. Nem is én lennék.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. június 8. 11:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Fellner Ádám
Diák Levita (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 81
Írta: 2021. június 8. 20:04 | Link

Buli - Leila


Annyi fajta italtól roskadozott a pulttá avanzsálódott asztal, hogy magam sem tudtam eldönteni, mit is igyak. Kapjak fel egy dobozos sört, igyak egy kis bort, esetleg bekeverjek valami töményet naranccsal vagy kólával. Ötletem sem volt, meg annyira túl sokat nem is akartam inni, így végül csak egy sörre esett a választásom, azt kaptam fel, majd fel is pöccintettem a tetejét és meg is kóstoltam a habzó csodát. Egész jó volt, sőt, jobb volt, mint amilyenekkel eddig találkoztam, el is kezdtem forgatni a dobozt, hogy lássam, hol is gyártották. Valami dán szöveg volt rajta, ebből is lejött, hogy ez bizony nem kőbányai málnás. Közben eszembe jutott Bori, hogy neki is vihetnék valami italt, el is tekintettem az ételes pult irányába, láttam is, ahogy ott ácsorog, s fecserészik az egyik barátnőjével. Nem tudtam, melyik lehet, ezt a lányt még nem láttam a társaságában, de Borinak elég sok ismerőse akadt, így nem csodáltam, hogy voltak olyan barátai, akiket még nem ismertem. Gondoltam rá, hogy odalépek hozzá, s megkérdezem, mit inna, de aztán az is megfordult a fejemben, hogy keverhetnék neki egy vodka-narancsot, mert arról tudom, hogy szereti. Már épp nyúltam volna az üveg után, amikor meghallottam a nevemet, s ahogy felkaptam a fejem, megláttam Leilát.
Nagyon meglepett a jelenléte, egy kicsit le is sokkolt, mert rá egyáltalán nem számítottam. A veszekedésünk óta nem is találkoztunk, azóta nem beszéltünk egymással, s ha őszinte akarok lenni, nem is akartam vele beszélni, mert még mindig bántott az, ami történt. - Nem hiszem, hogy beszélnünk kellene, ami fontos volt, azt épp elmondtad múltkor - vetettem oda ridegen a szavakat, s próbáltam róla elterelni a figyelmem, így elkaptam a vodkásüveg nyakát, meg odahúztam egy poharat, s neki álltam, hogy keverjek Borinak valami finomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 560
Összes hsz: 3673
Írta: 2021. június 8. 21:12 | Link

Reiner meg az “emberei”
születésnapi meglepetés lettem - ki lepődik meg jobban? - rám nézhetsz - hova kerültem?


Mindenki pörög az arcán, amivel nem lenne feltétlen bajom, de a legtöbben körülöttem teszik. Biccentek Kende felé, amikor mutogatja a whiskyt, majd tartva a szemkontaktust húzom le rezzenéstelen arccal Darikkal, mintha cseppet sem lenne furcsa, hogy éppen egy diákommal iszok. - Nyugalom, Darik, akkor csak segít rajtad az alkohol - engem is útjára, mert ez sem tud megülni a valagán. Cortez a vállamon ülve forgatja ide-oda nyakát, mert nem nagyon érti, hogy mégis mi ez a nyüzsgés körülötte. Az előkészítőben sem szokott még hozzá, az én haverjaim meg már túl estek a mutáláson, így a zaj csak még zavaróbb. Ujjaimmal dörzsölöm meg szemeimet látványosan, majd töltök magamnak még egy istenes adagot és állok vissza eredeti helyemre. Legalább egy ideig hadd higgyem el, hogy felelősségteljes felnőttként vagyok itt, mert ezeknek hiába a figyelmeztetés, most is tőlem harminc centire borul az egyik Mórocz és a barna dán. Sóhajtva lépek arrébb, hogy véletlen se legyek nekik útban. Cortez ugrik le hirtelen a nyakamból, az asztalra érkezik, ami meginog a hirtelen jött mozdulattól. Az állat meg, mintha mi sem történt volna, néz körbe a körülötte lévő mindenségen, mint valami minőségellenőr, majd gondolván egyet ugrik át egy rekesz sör fölött és indul el a hosszú asztal soron. Elképzelésem sincs mi a terv, de még így is komótos léptekkel indulok utána, mert semmi kedvem rohangálni, mint egy vadbaromnak. A zsivajból hallom ki a visítást valamelyik fáról, halovány mosoly lesz ajkaimon, miközben a hang irányába fordulok. Sóhajtva indulok tovább, míg Cortez nemes egyszerűséggel rugaszkodik el az asztalról és ugrik Amélia vállára. Lefelé nyújtogatja a nyakát, hogy tervei szerint elérje az üveget, mert legnagyobb bánatomra egyik állatom sem hülye, és tudja basszameg, hogy amelyik kézben van, az valószínűleg nyitva is. Visszafojtom a röhögést, ajkaimat préselem össze, majd torkomat köszörülve lépek el egy “bocs” kíséretében a férfi mellett, hogy tanítványom elé lépjek.
- Bocs - emelkedik el Cortez a lány válláról anélkül, hogy megmozdulnék. Őszintén mosolyodom el, és így legalább minimálisan abszolváltam a felkészülni törő röhögésem ingerét. Cortezt a levegőben tartva esnek vissza kékjeim Améliára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 232
Írta: 2021. június 8. 21:18 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | belépés csak engedéllyel | kukkantás | szedd alá!

Éppen annyi időm van, hogy Betti kezébe nyomjam a poharat, mert meghallom a teljes nevemet, amitől megáll bennem az ütő. Nem is kell sokat várnom, hogy Rinnel magamon fetrengjek a földön, de no prob, tesó, a sört megmentettem. És más nem is számít. Amikor végre leszáll rólam, felállok, meghúzom a sörömet, és csak utána állok neki leporolni a valagamat, mert nem poén, ha foltos, vágod. Vigyorogva lépkedek vissza Furcsajhoz.
- Bocs, itt vagyok, csak megtámadtak - ingatom fejemet drámaian, mert komolyan nem akarja elhinni az ember fia, hogy eljön bulizni, és még támadgatják. Van ilyen szó amúgy? Nincs. Szerintem sincs. Nem baj, most lesz, később meg levédetem, majd megkérdezem Kiscsibét hogy kell. - Mit szólnál, Furcsaj, ha kevernék neked valami ihatóbbat, mielőtt megtáncoltatlak? - kapom elő pálcámat és lép működésbe azonnal a rendszer, majd szólal meg pár másodperc múlva a bromantikusan bromantikus dalunk. Felkapom fejemet, felugrok a padra, miközben gyorsan iszom ki a maradékot az üvegből, majd Kende felé ordítom a szöveget, mintha valami elbaszott tehetségkutatóban lennék. - Since I was born they couldn't hold me down, another misfit kid, another burned-out town, never played by the rules, I never really cared, my nasty reputation takes me everywhere - az üveg remek mikrofonként szolgál. Lábam mozog a ritmusra, miközben éneklem a dalt, minden sornál megfelelően mozogva. Hol előrehajolok, hogy hirtelen egyenesedjek fel, hol szabad kezemet emelem a magasba, miközben a dal halad előre. Ééééés jön az utolsó refrén. - We stand and we won't fall, we're the one and one for all, the writing's on the wall, we are the youth gone wild - és akkor: - Vó-ó-óóóó-ó-óóóóóóóóó - üvöltöm torkom szakadtából. A dal végeztével koccolok le röhögve Kendével, ha kell elverekedem magam a padon odáig, majd lépkedek vissza Bettihez és ugrok le a padról. - Na, hol is tartottunk? - pillogok rá párat, kékjeim kíváncsian fürkészik arcát. - Ja, igen, szóval mit szólnál, haaaa… - kapok fel egy pöpi módon behűtött vodkát. - Megspékelném diszkréten a narileved, mielőtt a parkett ördögévé teszlek? - villantok meg szemtelen mosolyt felé, és igazából már válasz nélkül bontom is a vodkát Bettinek.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. június 8. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Másodikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 47
Írta: 2021. június 8. 23:11 | Link

H҉a҉p҉p҉y҉B҉i҉r҉t҉h҉d҉a҉y҉
hívatlanul | dal neked | szolidba


Még mindig azt az üveget öleli, mintha muszáj lenne, de leginkább azért, mert az már az övé és senki másé. Az emberek gyűlnek, egyre nagyobb a tömeg és ő vicsorogva szisszen egyet. Szerencsére velük nem kell legalább egy fedél alatt élnie, vagyis nem úgy, ahogy attól igencsak befeszülne és akkor senki se örülne annak, mert olyankor inkább jobb bezárni valami ajtó mögé. Lehet most is azt kellene, mielőtt rájön, hogy az alkohol milyen jó neki. De nem az, viszont az íze se, tudja azonban, hogy nem azért kell inni. Végignéz az arcokon, hogy aztán rájöjjön, hiába van itt egy ideje, aligha ismer valakit és akit igen, az meg el van foglalva. Nézhetne boci szemekkel, hogy valaki szórakoztassa, nem erről híres szerencsére. Feltalálja magát, ahogy lepöcköli a kupakot és nagyot kortyol. Arca rándul fintorba, meg nem nyikkan, kézfejével törli meg száját és merít bátorságot, hogy akkor most fog műsort tartani. Ja nem?
- Mivaaan? – kurjanta, beleszőve az apró kérdést a dalocskába, az elégetlenkedő félnek. Végül mégis abbahagyja, mert nem tudja hogy van tovább, így röhögve hajol el a pohár el, lemászik az asztalról és körbe fordul. Amúgy is beindul a buli, valami veszett nóta jön, ő kortyol párat és az üveggel forog körbe néha, táncikál, mintha muszáj lenne. Csak a dallamot dúdolja, megállva néz ismét körbe. Mikor lettek megint ennyien? Hunyorog kicsit, ahogy a szívatás órája előtt látott macskaszerű lény futkos az asztalon. Kész a káosz. Felkiált, majd megindul a szülinapos felé. Semmit sem hozott, de tényleg nem készült, így rögtönöz.
- Marina! – pattan oda, fél karjában öleli magához az üveget majd lecsatolja nyakából a láncot – nem azt, amin lakatja lóg, hanem egy vastagabb, ezüst darabot, amit még otthonról örökölt. – Boldog szülinapooot. Tiéd, szerencsét hoz. Vagy add el és veszel valami... Csajos izét – von vállat, hogy felőle mehet a dolog. Szinte könnyebbnek érzi a nyakát hogy nincs ott. Nyom két puszit a lány arcára, már ha a helyzet engedi, majd visszaadja a haverjainak. Még pörög kettőt, majd lesöpör és asztalt, ami a leüresebb és felülve, törökülésbe húzza a lábait. Innen is kilóg, nincs ezzel gond, mert iszogatva, dölöngélve énekelget. Hja hát kérem, nemigen ivott idáig, szóval most nagyon jót érez. Egy kicsit elvesztette a kapcsolatot a valósággal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2021. június 9. 15:54 | Link


#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI



Már nem is volt nagyon ideje Csibével foglalkozni tovább, úgy elborította agyát a düh. Vagyis az emberek számára úgy tűnhetett, meg talán egy pillanatig komolyan is gondolta, de aztán csak a srác nyakába vetette magát. Amit valljuk be őszintén nem gondolt, hogy ennyire dráma lesz az eséssel, de hát nincs olyan, amit nem tudnak kevésbé látványosan csinálni. Mármint komolyan, mindenki köréjük gyűlt mint valami cirkuszi látványosságok, miközben a porban fetrengtek ennél jobb Rin-Ric pillanatot el se lehetett képzelni.
Nevetve nézte a feltartott sört, az éneket, meg hát az egész szituációt, mert végre úgy érezte, hogy jó helyen van. Megérkezett a világba. Felnézett Kendére, és kacsintott egyet a felajánlásra, de igazából megmelengedte a szívét, hogy a srácok még erre is gondoltak. Mondjuk a kacsa meg nokedlit nem teljesen értette. Főleg, hogy azt sem tudta mi az a nokedli, de ezt a mondatot el tudta engedni.
- Csináljunk belőle versenyt. Ki issza meg előbb a feleseket - rántotta meg szemöldökét a lány kihívóan. Aztán csak élvezte, hogy egy pillanatig nem kell forognia mint a ringlispíl, és Loki öleli. A szöszke ölelése volt a kedvence, mert úgy le tudta nyugtatni, ahogy senki másé. - Köszönöm - suttogta vissza, egy pillanatra a pilláit is lehunyva. Aztán megjelent Lili. Marina elnevette magát, majd Loki mellkasára csapott játékosan, hogy ne bántsa a barátnőjét, és felállt. Hirtelen sokan is megjelentek ajándékokkal, mintha csak ezt a pillanatot várták volna, szóval átvette Bettitől, Ádámtól - nem is tudta, hogy itt van -, aztán pedig az a fura éneklős gyerek is odalépett hozzá. Persze ő sose ítélkezett, csak amikor már volt miért, szóval mosolyogva fogadta. - Köszönöm - vette át, és megölelte a srácot szabad karjával. - Nem fogom eladni. Az nagyon cringe lenne. Meg amúgy is ha szerencsét hoz, miért adnám el? - ráncolta a szemöldökét a barna, és a közeli asztalra lerakva a csomagokat a csuklójára akasztotta a láncot, többször áttekerve rajta.
Kendéhez és Lilihez lépett, és mosolyogva fogadta a tényt, hogy ezek szerint egészen kijönnek egymással ők ketten. - Mit szólnátok, ha felpörgetnénk a bulit, és innánk valami töményebbet? Persze a sör mellé, mert jézusom, honnan szereztetek be ennyi dán sört? Hát imádlak - ölelte meg Kendét is. Komolyan, ez lesz az este szava, az ölelés.
- Hey... - akadt meg a mondatban, és barátaihoz fordult. - Nem tudjátok véletlen a srác nevét? Áhh mindegy. Hey Kócos, nem jössz inni velünk? - kiabálta a fiúnak, akitől a láncot kapta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 63
Írta: 2021. június 10. 04:09 | Link

Városnapja - Június 15.



Rengeteg munkaóra, szellemi és anyagi hozzájárulás kell ahhoz, hogy egy település fejlődjön, hát még ahhoz, hogy a fejlődés szóhoz a dinamikus jelző is joggal társulhasson. Éppen ezért öröm, hogy Bogolyfalván sikerült mostanra kivívni az emberek bizalmát, akik elismerik, hogy bizony, a település vezetése valamit jól csinál. Új üzletek nyitnak, újabb beruházások kezdődnek. A falu várossá vált, és ez még csak a kezdet! Ezt megünnepelendő a városnak saját nap is jár, melyen az itt élők kikapcsolódhatnak, megismerkedhetnek egymással, és megünnepelhetik az elmúlt évek változásait. Ez a nap pedig nem más, mint június 15-e.
Ezen a napon kicsiket és nagyokat egyaránt számos programmal várják a tó környékére, ahol piknikezési és főzési lehetőséget is biztosít a tanács. A kisebbeket légvár, játszóház, arcfestés és millió minta közül választható csillámtetoválások várják, a nagyobbaknak vetélkedőket, sorversenyeket szerveztek értékes ajándékokkal. Meghirdetésre kerültek továbbá közös versenyszámok, főzőversenyek is, a családok részére.
A Mágustanoda, és az Előkészítő számára is nyitott a lehetőség, hogy bemutatkozhassanak e napon, részükre sátrak kerültek kiosztásra, melyek alatt akár családosan is megpihenhet az ember az árnyékban. A tanári gárdák lelkes tagjai kézműves foglalkozásokkal, mesékkel, játékokkal várják az érdeklődőket, valamint a nap folyamán lehetőség van különböző mágikus és mugli sportok kipróbálására is.
Természetesen azok számára, akik nem szeretnének főzéssel bajlódni, sem játékokon megmérettetni magukat, a terület szélén felállított bazársor biztosít széleskörű és változatos lehetőségeket. Van itt minden, a vattacukortól a vízipisztolyon át a mini bűvölt seprűig minden, mire csak az ide látogatók vágyhatnak. Itt tényleg csak a képzelet szabhat határt.
Az egész napos rendezvény hivatalos megnyitója délelőtt tíz órakor kezdődik, amikor is a település polgármestere köszönti a város lakóit. Ám maga a rendezvényhelyszín a főzési időt figyelembe véve már hét órakor megnyitja kapuit, az önkéntesek várják az érkezőket, előkészülőket. Az esemény zárómomentumára nyolc órakor kerül sor, majd utcabál kezdődik, a pihenni térők védelme érdekében helyszínváltoztatás nélkül, a kis tó mellett. Itt több neves előadó és környékbéli tehetség is bemutatkozik a változatosság és a jó hangulat jegyében.
A tanács tagjai mindenkit szeretettel várnak, aki szeretne egy jó hangulatú, vidám napon részt venni, érkezzenek egyedül, barátokkal, vagy családi társaságban is.


//A játék időtartamának nem kívánunk időkorlátot szabni, ezért is nem hoztunk létre külön témát neki, játékszinesítő élmény, esemény, amely mellett természetesen minden további játéknak is helye van a témában. Jó szórakozást kívánunk! Pirul //

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela : joy :
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 244
Írta: 2021. június 11. 21:15 | Link

HAHI, SKUBIZZD A SNITTET: UGRUNK AZ IDŐBEN BULIZÓK. - Hsz alján dőltel fontinfó

Fontos:  Móric megmentette a sört. – Helyes, mert ha kiborult volna nem kapsz másikat haver! – kiabál oda, majd fordul vissza Lilihez. Aki szökdécsel, Kende meg még szép, hogy vigyorogva szökdécsel vele és követi a tekintetét. Felröhög, amint a szösztalicska és a dudi befut, majd húzza meg ismét az üveget a kezében lendületesen kortyolva. Nem most fog ajándékozni még, így hagyja a népet kibontakozni. Szemei kerekednek ki, leengedi az üveget tátott szájjal néz fel a dudera, aki az asztalon táncol neki (:smirk:) nem is akármire. Az üveget nyomja valami szemüveges srác kezébe, majd térdeit felrántva ugrik fel az asztalra. Móric a dalszöveg elejét ordítja, Kende kicsapja a lángos pózt, majd: I look and see it's not only me, So many others have stood where I stand, We are the young so raise your hands! – dobja ökleit a magasba, aztán szökken párat, mert folyt.köv.: - They call us problem child, We are the youth gone wild – a többit pedig hamisan ordítja tovább a spancijával, miközben headbangel egy kört, így nem csak kipirosodik, de homokszín haja is csupa kócba áll. Csillogó szürkéskékkel nevetve koccol le a haverjával, hajol meg a népnek, majd leugrik és a szösztalicska hajába adva egy puszit áll be a társasághoz Lili mellé. Mae is kitöltené végre az alkoholt. Ám Kende felröhög, amikor bedobja, hogy a sörön túl jöjjön valami keményebb.  – Ez tömény, nem víz – kocogtatja meg az üveget a kezében, amit a szemüvegestől hálásan vett vissza. Amolyan hydromágus over here gödröcskés mosolyt villantva. Az előnye megvan. Furcsa, de jelenleg ennek is örül, még ha kihívás is berúgnia. – De így is van! - Ezt a kört is fizeti mindenkinek, aki szereti! - Skera ide! – csapja fel a kezeit a levegőbe ismét, hogy na, - A szülinapos inni akar, tessék cukinak lenni és idehúzni a helyes hátsókat! – Kiabálna Rókának, hogy hallja e, de viszonylag szereti a fogait nem kiütve, így csak a vörösre vigyorog, ha összefut a tekintetük. A bulizó társaság nagy része - a jóarcok, just sayin - jön és megissza a maga felesét, hogy néhány kör után Marina Darik egyik kedvenc számára menjen mindenki Low low low – Flo Ridaval. Kende mosolyogva figyeli, ahogy a szösztalicskát további ajándékokkal találják meg. Tánc van. Pia van. Kaja van. Sokan teli arccal röhögnek a másikra. A buli pörög, az idő telik. Az addig mindenhova rohangáló, táncikáló Maet ássa elő órákkal később. Csípőjére teszi a kezét, teker rajta meg a sajátján haveri alapon tisztes távolból, majd vigyorogva ugrik elé és csapja össze a kezét. Két mutatóujja célozza meg az asztalt, mintha mugli stukik lennének. – Lassan éjfél van szépségem – vonogatja a szemöldökét és táncosan mozdít a csípőjén, ami elég jól sikerül, így elégedetten fordítja irányba a barnát bárkivel is dumált. – Dude! Idő van! – kiáltja el magát, mert hallja meg az az állat különben mókust dug a kispárnahuzatába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 77
Írta: 2021. június 13. 18:26 | Link

SütisSzülinap

- Ugyan, ne kérj bocsánatot, teljesen normális az, hogy nem adtál ki csak úgy információkat egy idegennek, értékelem - mondtam őszinte mosollyal, mert ennyi erővel tényleg bárki kérdezhette volna a húgomról, s ha locsi-fecsi lenne ez a lány, akkor az idegen már rég a testvérem körül lófrálni. Ez a fiatal hölgy pedig abszolút elővigyázatosan járt el, így nem volt miért haragudnom rá.- Amélia? Örvendek  - kezet ráztam a lánnyal, ha nem volt ellenére, majd bólintottam a szavaira. Nem is tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy ma még nem látta erre mászkálni, vagy inkább ideges legyek, hogy ha nem itt van, akkor vajon hol lehet. Persze, nagykorú már, s azt hiszem, egy kicsit túlzásba vittem ezt a nagytesó őrző-védő szolgálatot, de mégis féltettem Lénát.
- Á, köszönöm, nagyon kedves vagy, de kérdezni én is meg tudom a többieket, nem szeretnélek feltartani. Amúgy is talán túlzásba viszem, végül is, már tud magára vigyázni - mondtam egy halovány mosollyal. - Nem , inkább kihagyom- nem akartam megsérteni senkit, sem Améliát, sem pedig az ünnepeltet, de egyáltalán nem akartam alkoholt fogyasztani, sőt, legszívesebben az összes üveget eltüntettem volna, látva a fiatalok kezeiben a poharakat. El is fordultam egy pillanat erejéig, hogy lerakjam a kezembe nyomott dobozt, ekkor jött szemből egy ismerős arc, s azt hiszem, épp úgy meglepődtem, ahogyan Zsófia, s ki tudja, hogy most mit gondolhatott, látva, hogy épp egy doboz sört raktam le a pultra. - Ez…ajándék volt - mondtam egy zavart mosollyal, miközben intettem neki. - Jó bulizást - tettem még hozzá, s visszafordultam megint Améliához. - Ő…az éttermemben dolgozik, kicsi a világ - jegyeztem meg, s bólintottam a lány kérdésére. - Igen, katolikus, de itt Bogolyfalván nem túl nagy a gyülekezet, és templom sajnos nincs, ami használható lenne, ezért a Művelődési házban szoktunk összeülni - Közben megpillantottam egy tálcán finomnak tűnő süteményeket, nem tudtam, hogy miből készülhetett, de nagyon is jól nézett ki, így felkaptam belőle kettőt, az egyiket a lány felé nyújtottam. - Te vallásos vagy egyébként? Mert van egy énekkarunk is, és szívesen látunk új tagokat, ha volna kedved- nem mintha ez volna a reklám helye, de kedves lánynak tűnt ez az Amélia, s jól jött volna még egy-két tag, ezért is kérdeztem rá. Közben falatoztam a sütiből, s míg tovább beszélgettünk, néha körbepillantottam, majd loptam még egy sütit, mert nagyon ízlett. Az idő meg csak telt, egymást követték a dalok, s furcsa mód nem sok idő elteltével már kifejezetten táncolhatnékom volt, a zene üteme, ritmusa átjárta minden porcikámat, a fények és a színek pedig sokkal izgalmasabban hatottak rám, mint korábban. - Ahh gyönyörű a fülbevalód ahogy szikrázik - nyúltam Amélia füle felé, hogy közelebb hajolva is szemrevételezzem azt a kis követ a foglalatban, ami ezer irányba szikrázott. Arcomra mosoly szökött a csodálattól, majd amikor meghallottam a következő dallamot, a szívemhez kaptam. - Ez a zenee tadamm, tadamm érzed? Imádom, gyere táncoljunk - ledobva a dzsekimet, kézen fogtam, pörgettem rajta egyet, s már táncoltam is, mert valami vitt, nagyon vitt.
Utoljára módosította:Nemes Balázs, 2021. június 13. 18:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ráczhalmi Ármin
Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 1
Írta: 2021. június 14. 12:35 | Link

Családom és egyéb állatfajták

Van az az izé, közmondás - vagy szólás? sose tudtam megkülönböztetni - hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. Hát úgy tűnik, az univerzum nagyon komolyan veszi ezt a cuccot, mert én három gyerekkel érkeztem és erre gyorsan várossá minősítették Bogolyfalvát. Apropó, nem kéne ilyenkor át is nevezni? Az itt élőknek nyilván mindegy, de másoknak összezavaró lehet, mintha ránéznék a térképre és aszongya, New York falva, lakosság 8 milla.*
- Repülarepüla...-*hajolok le hatodik érzékemtől vezérelve, még épp idében nyúlva lányom hónalja alá és kapva fel,*- repül a Panka!-*Mielőtt gyermekem teljes testsúllyal fejest ugorhatna az édességes stand kínálatába, hirtelen a nyakamban találja magát és az élmény meglepetése eléri, hogy átmenetileg megfeledkezzen a nyalánkságokról. Lesz majd az is, de a később koncepcióját az összes ivadékom rettenetesen utálja. Amúgy megértem. Az élet igazságtalan, de hiába magyaráznám, hogy én se kaptam három gyerekhez adekvát mennyiségű kart, szemet és fejet, amit kapkodhatok, fütyülnek rám. Dimi nélkül valszeg odaragasztottam volna őket a sufniban talált talicska aljához, hogy sérülés nélkül juthassunk el az előkészítő sátráig. A bébék szerencsére még elég kicsik hozzá, hogy egyszerűen kendőbe kösse őket az ember és a hátára dobja, ha kell (B1 nálam, B2 éppen Dimi nyakába csimpaszkodik, mert ő az aktuális kedvence). Panka viszont motoregér és már nagylány, úgyhogy ha lehetne, se próbálkoznék ilyesmivel. Általában jól elvan kettőnk között, valaki ujjába csimpaszkodva, most viszont túl sok az érdekes, színes, szagos mindenféleség, szóval tátott szájjal sétál bárki lába alá.*
- Jövő ilyenkor már iskolás leszel!-*paskolom meg az említett bocs mancsát, amivel az enyémbe kapaszkodik, nem annyira emlékeztetőül, mint hogy figyelmét a várható programok felé tereljem. Persze, addig még vár ránk az iskolatáska kiválasztása, az írószerek és egyéb kellékek beszerzése, á, inkább neki se kezdek ennek a mentális listának most.
A megőrzőnél Virginia és Riley vannak szolgálatban - elsőre le se esik, mert a számomra megszokott doki két méteres, úgyhogy a nyaktekergetés híján harmadjára is bemutatkozom neki. Napi blama pipa! Panka lába alig éri a földet, már szalad tovább, Benjivel kicsit el kell beszélgetni, mielőtt hajlandó lenne csatlakozni a többi tökmaghoz, játék lajhárját magához szorítva. Nézem, ahogy elvegyül, aztán Dimi felé fordulok, hogy lássam, neki kell-e esetleg segítség B2-höz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 97
Írta: 2021. június 16. 12:40 | Link



Az üveg orosz vodkát, amit tévedésből vettem, lévén, hogy egy röpke - habár a legrosszabb - pillanatra azt hittem, hogy a dán tyúk kevésbé dán, mint amennyire orosz, , széles vigyorral passzolom le az ünnepeltnek, még azt is hagyom, hogy körbeörömködjön kicsit, arconnyalás mondjuk nem játszik meg az öleléstől is hányok, de azt bírom, mikor nevet, szóval ja, fogjuk rá, hogy megérte.
Közben persze megy a násztánc, pacsi ennek, pacsi annak, tüzetesebben egyiket sem ismerem, de az azért így első blikkre is gyorsan megvan, hogy mindnek van valami fenszi kis stikkje, hát ámen, szexepilnek elmegy, nekem nem fáj, és amúgy is jobb, mintha karót nyelt kispöcsökkel lenne dugig tolva a hely. Jahm, izgi.
Koccintok Marikával, a díszes társasággal, de még XYZ-vel is, és már a nyolcadik kiscsaj sikítja bele a fülembe, hogy mennyire ariii, ha egy pasin sok a tetkó, grrr, azok a cukcsi vajszívű rosszfiúúúúk!, mikor megpillantom a peremvidéken ragadt Haydent. Egyem meg.
- Ne várj tőle sokat - mondom köszönésképp, mikor mellé érve átnyújtok neki egy fehér műanyag poharat. - Vörösbornak hazudott olcsó cefre, de raktam bele neked narancsot, hátha.
Nem tudom, él-e bárki a földön, aki szeletekre vágott narancsot tesz az italába, de ez önmagában olyan szar volt, kóstoltam!, hogy ha nem tunkolom tele gyümölccsel, Hayden biztos nem kér belőle többet. Rögtönzött kényszermegoldás. Nem mintha az lenne a célom, hogy korán este fejreálljon itt nekem, azt viszont nem bánnám, ha megszólalna végre. Ismét. És nem épp azért, hogy felszólítson arra, hogy ne nyúljak a hajához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


Róka
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 177
Írta: 2021. június 16. 22:22 | Link

Bulizók & Romhányi


Az amúgyis rettenetes időérzéke a nullára csökken nagyjából, fogalma sincs, hogy két percet, vagy két órát ácsorog ott egyedül. Fél szemét Rékán tartja, aki néha kitekint a peremen hagyott barátnőjére, de olyan pillantással, mintha valami útszélen hagyott, elárvult kiskutya lenne a vörös. Végig is néz magán, hogy tényleg ennyire szerencsétlenül néz-e ki, de végül arra a megállapításra jut, hogy nem vészes. A még éppen elmegy kategória.
Visszainteget Lucasnak, mosolyt erőltet arcára, mikor valaki feltétlenül el akar neki mondani valami világmegváltóan fontosat - a többségüknek mondjuk a nevét sem tudja. Bosszantja, hogy ennek ellenére mégis megtalálják, legszívesebben haza menne, mert rosszul van ettől a tömegtől, de mire végleg elszánja és rábeszéli magát az eltűnésre megérkezik az, akire egészen eddig várt.
A köszönés kimerül egy halvány, de legalább őszinte mosolyban, tolla ugyan van, de papírja nincs, így ha akarna sem tudna kérdezősködni, vagy beszélgetést kezdeményezni, legfeljebb, ha alkarját írná tele. De nem is akar ilyesmire vetemedni.
Így, hogy van kire fókuszálnia kevésbé zavarja a rengeteg ember, bár szűnni nem akaró émelygésén nem segít. Illendőségből elveszi a poharat, de tudja, hogy nem fog inni, sőt talán az első adandó alkalommal, mikor Áron nem látja, egy bokor tövében fog kikötni a fehér műanyag tartalma. Tartja magát a nincs ivászat szabályhoz, nem csak azért, mert egészen biztosan hányna tőle, hanem azért, mert jobban fél, miféle más következményei lennének, ha amúgy sem tiszta tudatára még az alkohol is rátelepülne.
Ugyanott áll, mint ahol lecövekelt, amikor megérkeztek, pillantása ingázik a bulizó tömeg és újdonsült társasága közt. A zene hangos, és rossz, nem kimondottan Róka stílusa, túl sok az ember, pláne az idegen, a lábai pedig kezdik feladni a túl sok egyhelyben álldogálástól. Nem ez lesz a kedvenc estéje, ez már egészen biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 74
Írta: 2021. június 17. 14:57 | Link

Party Time
He's Just Not That Into You (2009)



Nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy mit fogok mondani. Egyedül azt sejtettem, hogy ez után Ádám majd még annyira sem akar majd velem beszélni. Én leszek a rossz hír hozója, de az isten szerelmére, muszáj. Inkább most, mielőtt még ugyanaz lesz, mint Sophie-val. Azonban ahogy megpillantottam az italospultnál, a gyomrom egy hatalmas gombócba sűrűsödött össze. Talán láthatta is rajtam, hogy miután neve elhagyta ajkaimat, megszeppentem. De az élből való elutasítás új tüzet szított fel bennem.
- Most nem arról van szó. Igen, barom voltam, amiért lesmároltalak. Nagyon sajnálom, mert én nem tudtam, hogy te... - összeszorítottam a számat. A picsába. Már megint elterelődött a téma. Hiába nem akartam most erről beszélni, egyszerűen elkerülhetetlen volt. Mondhatni a barátságunk tört ezzel a dologgal felébe.
- Azt akarom elmondani, ha végre idefigyelnél rám... - emeltem meg a hangomat, ahogy egyre inkább ment fel bennem a pumpa. Ennyit arról, hogy hűvösen kezelem a helyzetet. - ... hogy múltkor dolgoztam lent a pubban, és láttam ott Borit. Valaki m... - böktem volna ki a lényeget, amikor maga az ártatlanság mintaképe jelent meg Ádám mellett.
- Szia Leila! Nem is tudtam, hogy te is jössz - csiripelte, miközben belekarolt Ádámba. Nekem meg elpukkant az agyam. Abban a percben.
- Én meg azt nem tudtam, hogy ti ketten nyitott kapcsolatba vagytok. Komolyan olyan hülye vagy, hogy pont a pubba szeded fel a csávókat, amelyikben én dolgozom? - kérdeztem karba fonva a kezem, mert csak így tudtam megállni, hogy ne kapjak szinte azonnal a hajába. Lehet, hogy én se voltam jobb, mint ő, de legalább egyik csávónak se hazudtam azt, hogy csak ő létezik számomra. Kurva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Másodikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 97
Írta: Tegnap, 10:14 | Link



Akkor asszem ennyit arról, hogy a ma estét - megtörve a nem is olyan mély csendet - végigmókázzuk, és a tömegben vagy a tömegen túl, szarom is én le hol, kikkel és hogyan, de világosodásig fejtegetjük az életet, egymás szavába vágva keressük a válaszokat az emberiség hajnala óta létező, mindenki fantáziáját bizgeráló kérdésekre, aztán beleröhögünk az új nap első fényeibe, what a lovely thought!, hogy végül könnyes búcsút vegyünk egymástól - szigorúan azután persze, hogy daliás lovagként visszakísértem őt a Navinébe. Mert hogy Navinés, ugye?
Egyébként nem.
Hülye lettem volna bízni az előzőkben, őszintén, még azzal sem számolhattam, hogy egyáltalán megszólal, de így, hogy fasztudja miféle hirtelen felindulásból a füzetét sem hozta magával, egy az egyben vágta el a lehetséges kommunikációt kettőnk között. Mire számított? Úgy mégis. Hogy majd állunk egymás mellett, és minden válasz nélkül, minimál reakcióval az arcán végigstandupolom neki az éjszakát? HELL NO.
- Füzeted betelt? - kérdezem, hátha kibújik a szög a zsákból, és Hayden valójában tényleg azzal az eltökélt szándékkal hagyta azt a szobájában, hogy erőt vesz magán és majd ma jól megszólal. Nem akarok bunkón viselkedni vele, vagy feleslegesen bántani őt, hiszen élvezem a társaságát, és jelenleg semmire sem vágyom jobban, mint hogy újra halljam a hangját. Pillantásom a poharam tartalmára vándorol, kicsit meglötykölöm benne az olcsó bort, aztán egy levegővel eltüntetem az egészet. Vesszen csak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
online
RPG hsz: 189
Összes hsz: 382
Írta: Tegnap, 19:02 | Link

Bulizók, de főleg Móric
Mit keresek itt?
Outfit

Arra már régen rájöttem, hogy nem vagyok bulikba való, arra nem tudom hogyan nem, hogy rellonosok mellé se. Pedig ahogy elnézem a Móric és Marina párost, abszolút nem tudok, és talán soha nem is fogok tudni normálisan beszélgetni velük. Bár az is lehet, hogy csak az alkohol teszi, hiszen Móriccal egészen jót beszélgettünk, mikor megismertük egymást. Persze, csak ha nem számítjuk a kezdeti veszekedésünket.
Visszaintegetek Améliának, s már indulnék is felé, hogy ne érezzem magam egyedül, mikor Móric hozzám szól. Zavart mosoly ül ki az arcomra ajánlata hallatán. Ösztönösen a poharamba nézek, és kicsit meg is lötyögtetem a tartalmát. Mit akar ez nekem ebbe a pohár narancslébe keverni? A poharamról ismét a srácra nézek, és csak ekkor értelmezem a "megtáncoltatlak" részt.
- Hát... Nem is tudom - felelek halkan. Hosszabb beszélgetésre azonban megint nem akad alkalom, mert a rellonost megszállja valami, s mint aki rohamot kapott kezd vonaglani az asztalon.
Arcomra már-már ijedt kifejezés ül, ahogy a két éneklő fiút nézem, és próbálom feldolgozni, amit látok. Közben eszembe sem jut meginni a narancslevet, pedig ha még azt is újra kéne töltenie Móricnak talán adna egy kis menekülési időt. Bár, nem vagyok benne biztos, hogy nem töltené tele a poharamat tiszta vodkával. Akkor is olyan sokkban állnék, mint ahogy állok, mikor visszatér hozzám a rellonos. Valóban a vodkát veszi a kezébe, és már tölti is, én meg csak állok, és valamiért el sem húzom a poharat. Csak hagyom, hogy tegye amit tesz. Ösztönösen szagolok bele a pohárba, a narancson kívül azonban nem érzek sokat. Na, most beleigyak, vagy sem? Ártani nem árthat sokat, igaz? Poharamról Móricra pillantok, majd erőt veszek magamon, és óvatosan kortyolok az italba.
- Nincs rossz íze - mosolyodom el halványan. Valahol legbelül jó érzéssel tölt el, hogy megtettem, hogy belekóstoltam. S valami legbelül arra ösztönöz, hogy igyam ki az egészet, sőt igyak még, hogy menjek és igyak a szülinapossal. Az eszem azonban megállít, és meggyőzöm magam, hogy nincs nekem helyem Kende, Móric és Marina mellett. Helyette csak még egy aprót kortyolok a poharamból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 232
Írta: Tegnap, 19:41 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Betti, majd Kiscsibe, végül Dudi és Rin - kicsi a rakááás | másik szedd alá! | vizualizáljunk | kukkantás

Aj, bakkerka. Tökre tudom, hogy kéne ajándékozni is, de elkap a hév, hogy kicsapjam a koncertet a dude-dal, majd visszaszambázzak Bettihez, akinek ma nincs is olyan savanyú képe, mint általában szokott lenni, szóval ez eléggé jó alap annak, hogy már töltsem is a narilevébe a vodkát. Persze látom az arcán, hogy annyira nem tetszik neki, de hát ez van. Fogadni mernék rá, hogy még nem próbálta a megspékelt narilevet, így megtiszteltetés, hogy a szende levitást én vihetem a rosszba. Kitöltöm neki, ő kortyol, addig én lehúzom a sörömet és figyelem vigyorogva.
- Naná, hogy nincs. Keveset kaptál, mielőtt nagyon a fejedbe szállna, és te táncolnál legközelebb az asztalon - egyébként belegondoltatok abba, hogy mekkora császárság, hogy részegnek sem kell lennem ahhoz, hogy simán megcsináljam ezt, míg valaki akkora béna, hogy innia kell hozzá? Behalok. Az asztal felé fordulok, elcsórok még egy sört, majd akad meg a tekintetem a férfin, aki éppen Kiscsibét húzza táncolni. Konkrétan leesik az állam. Nemtom feltűnt-e valakinek, de az egy felnőtt csávó, Kiscsibe meg nem elég, hogy nem csávó, de még nem is felnőtt. Miafasz?! - Várj meg itt, kérlek - mosolygok kedvesen Bettire, és csak remélem, hogy nem szökik meg, majd denszelek oda Kiscsibéhez és a pasihoz. Könnyed mozdulattal kapom el Kiscsibe kezét és forgatom magamhoz. - Gyere velünk inni - pillantok el róla a pasira. - Ha megbocsát, ellopom a szárnyast - bólintok egyet neki, majd kezdem el magam után húzni a lányt, hogy Bettinél torpanjunk meg. Egész jól eldumálunk, oszt máris jön az éjfél csira, bár azért elmondanám, hogy sör követ sört két levitás társaságában, ami igencsak nagy kihívás. Ha ezért nem jár valami díj, akkor semmiért. Messziről hallom meg haverom hangját.
- Mi? Máris? - há’ ne bassz, hogy ennyire elszaladt az idő! Pálcámat előkapva teszem be a legjobb dalt, ami létezik ever, majd fordulok a lányok felé. - Jöttök velem? Kéne a háttérből a supportot tolni, ne dőljek ki idő előtt - mármint, hogy én most komolyan gondolom, hogy tartsák a hátam. Szó szerint. Az üveget számhoz emelve, még odafele ürítem ki, majd toppanok meg Kende mellett. Vállán átdobva a kezemet kezdek el mozogni. - Nyomjuk csorooooo! - hirtelen állok meg. - Először ajándék, amíg nagyjából képben vagyok - bólintok egyet, majd lépkedek egy elég nagy doboz felé, amit Rin elé teszek az asztalon. - Boldog születésnapot már ajcsival, min elskede - vigyorodom el szélesen. Vahahahaha, hogy mennyire rohadt jó vagyok, már előre tudom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 99
Írta: Tegnap, 21:26 | Link

Theo
Június 15. Városnapozás |

______________________________________________________


Mielőtt az első mondathoz elérnénk le szeretném szögezni, hogy nem szeretem ezeket a családbarát, vígjátékok idilli káoszába illő nagy betűs napokat. Talán kicsit mindig is zavart, hogy túl sok volt itt a boldog ember. Apuka, anyuka, gyerek. Együtt. Nevetgélve, tréfálkozva. Utáltam beismerni, hogy féltékeny voltam. Egyszer meg szerettem volna tapasztalni milyen ez, milyen ha gondtalanul lehetsz a családod körébe. Kijárhattok falunapokra, rendezvényekre, állatkertbe rettegés nélkül, hogy azon kattogna az ember vajon mi lesz ha hazaértek, mikor a színjátéknak vége és a függönyök eltakarnak újra. Büntetést kapok vagy közömbös fejsimogatást?
A gondolattól is kirázott a hideg, hogy az a nyomorult akár egy ujjal megérintsen. Merné megpróbálni, felrúgnám a picsába. Különben is, már én voltam az erősebb. Szóval habár nincs családi love meg szeretet, nincs ütlegelés sem. Fél siker. Igaz, már család sincsen.
A bazárnál kezdtem. Úgy terveztem, hogy a délutánomat itt töltöm, nézelődök, röhögök a versenyzők szerencsétlenkedésén, piknikezek kicsit távolabb és felzabálom a vásári kínálatot. Este pedig hazadobom Gombócot és visszajövök kicsit táncolni a koncertekre.
És, hogy miért jöttem le mégis nappal, ha utálom a nyáladzást és túlcsorduló családosdit? Ez a retek messze elnyúló illat vonzott ide. Ahogy megéreztem a vattacukor mámorító édességét tudtam, hogy Vattai Júlia ma vattacukrot fog enni, akkor is, ha ehhez az oroszlán rózsaszín barlangjába kell bevonulnia. Tehát álltam, kis nyári ruhácskámban, a kezemben a pórázra kötött nyúllal és azt kerestem, hol van ennek a démoni éteknek a forrása. Az előbb láttam két vihorászó lányt egy még egészen egyben lévő darabbal. Az ilyen édességek öt percnél nem tartanak, szóval közel kell lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 291
Írta: Tegnap, 22:30 | Link

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

Éppen csak bekerülök Marina forgatagába, majd itt a férfi, aki pap, hogy utána egy állat a semmiből támadjon meg. Hirtelen rugózik térdem, és sikkantok ijedtemben. Bármi is ez a csíkos, lompos farkú állat legalább egyikünket izgatja a sör. Tekintetem pedig Brightmore tanár úrra esik. Annyira nem lehetett kín az az Edictum interjú, hogy rám uszítsa a… bármi is ez az állat. Elfogadom egy bólintással a bocsánatkérést és fordulok is vissza Balázs atyához. Kihúzom magam. Értékeli, hogy nem adtam ki információt, majd mosolyogva rázom meg a kezét.
- Igazán? Ezt nem is tudtam - emelkedik a szemöldököm, majd billen oldalra a fejem. - Tudja, az iskolaújságnál vagyok. Fontosabb ügy kapcsán keressen fel, ha a diákok körében elterjesztené - ajánlom fel, majd csillan a szemem. - Akár egy interjút is készíthetnék - teszem hozzá, majd meglátva a süteményt veszem át megköszönve. - Én nem. Viszont zongorázom, bármikor szívesen kísérem a kórust - bár tagja nem lennék. Voltam kórista, elég volt. Lepillantok a süteményre. Nincsen rajta porcukor, az meg sem fordul a fejemben mi van benne. Vállamat megvonva harapok bele és eszegetem, amíg beszélgetünk.
Melankóliám folyamatosan oldódik, amint az utolsó falatot is megeszem. A zene mintha távolabbról szólna, és lelassulna, míg mosolyom szélesedik a bókra, a végére pánik-szerűen kerekedik ki a szemem és kapok oda. - Szikrázik? - de nem süt, engem pedig már visznek is táncolni, amin nevetek. Hiszen én nem táncolok! - Tadamm, Tadamm - bólogatok. Tyűha! Mégis táncolok. Mintha valahogy könnyed végtagjaimat emelné a dallam és pörgök-forgok. Vagy… nem. - Szia - vigyorom terül el arcomon. A Tökfej. Kezem nyúl fel és mutatóujjam löki arrébb az egyik homlokába lógó tincset. Boing boing. Ajkamba harapva kuncogok fel, ismétlem meg. - Ó, Balázs kedves fickó, biztos megbocsát... vagy gyere velünk! - fordulok az atyához. Tadamm, Tadamm, Tadamm lépek, ahogy Móric karjába kapaszkodva lépkedek gyorsabban, szinte repülünk. - Egy pillanat én vagyok a szárnyas? - kérdezem, ahogy megállunk Betti előtt és nevetek fel hangosan nem is tudom miért. Móric lába mellé teszem a lábam és nézek lefele. Kérdem én: csoda, ha szárnyamnak kell lennie, hogy beérjem, ha egyszer akkora, mint egy zsiráf? Felnézek rá, barátnőmhöz fordulok, majd lépek mellé. - Tetszik a szoknya - mondom, mert olyan szépen sorakoznak rajta a gombok. Pillantásom jár körbe, akad néha meg valamin amit elnézegetek. Kérdezgetem Bettit szinte mindenről, mosolygok a Tökfejre. Mert színesek. Minden színes lett.
- Kidőlnél, kapálózhatnál a hosszú lábaiddal, mint a zsiráf, ha felborul -imitálom, majd fordulok Bettihez. - Te tudod, hogyan kell csinálni, amit kért, hogy csináljunk? - karolok belé és lépdelek oda, ahova. - Biztos tudod - persze, mert Betti okos és szép. Ám hamar felkapom a fejemet, mert úgy tűnik a három muskétás sorba áll, mint tavasszal a madarak. Betti karjába kapaszkodva lépek arrébb a szomszédos asztalhoz és leülve húzom magammal. - Örülök, hogy itt vagy - vigyorodom el. - Képzeld, perverznek néztem egy papot - suttogom, ahogy elújságolom neki. - De ez titok - nézek rá, szám elé téve ujjamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry

Oldalak: « 1 2 ... 34 ... 42 43 [44] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa