36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 ... 52 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. október 29. 10:22 | Link

Belián részére


Hallgatja a fiút és rendíthetetlenül jegyzetel úgy, hogy közben nem vág a szavába csak fejmozdulataival jelzi egyetértését vagy épp annak hiányát. Hagyja beszélni és igyekszik minden kiejtett szavát a kimondás eredeti formájában felvezetni jegyzettömbjébe, hogy majd amikor a cikk összehegesztésére kerít sort, bőven legyen miből mazsoláznia és idéznie. Nem mindent fog persze beletenni, ebben biztos, hiszen számtalan dologról beszélgetnek. Meg fogja szerkeszteni a feljegyzett szöveget, hogy az egyszerre legyen tájékoztató jellegű információ közlés és egy fiatalember szubjektív, valós tapasztalatain alapuló, és mindenek felett őszinte beszámolója állapotáról. Erre fog törekedni és arra, hogy amit kiragad az illeszkedjen a cikk struktúrájába, annak szerves részét képezze. - Szerinted miként lehetne elejét venni, hogy egyesek ilyen vérengző, eszüket vesztett vadakká váljanak? - kérdezi, miután a fiú befejezte mondandóját - Nincs tökéletes megoldás, ezt persze tudjuk, de mégis mivel lenne érdemes próbálkozni? - folytatja majd vesz ő is egy süteményt és örömmel állapítja meg, hogy jól sikerült. Mondjuk ez pont olyan, amit elég nehéz elrontani, bár neki azért néha sikerül. Az életben minden ilyen. Néha kajla lesz a krémes, de ha az íze mennyei a kis defektje már a kutyát sem érdekli. Csak szív legyen benne. - Bár Yoda mester megmondta, hogy "Tedd, vagy ne tedd, de sohase próbáld!" - mosolyog beszélgetőtársára majd egy harapással tünteti el süteménye maradékát. Ezután az eddigi jegyzeteket visszaolvassa gyorsan és közben formálódnak benne a további kérdések. - Úgy tudom veled is elbeszélgetett a kastély vizsgálatával megbízott minisztériumi szakember. Milyen érzéseid voltak ezzel kapcsolatban, és azóta a minisztérium felkeresett-e valamilyen okból? - érdeklődik szándékosan hivatalos megfogalmazásban. Nem említi, hogy Sándor tőle kért segítséget, hogy együtt próbálják megmenteni állását, mert ő hősies módon nem mószerolta be a fiút jelentésében, melyet róla írt. Nem volna korrekt részéről sem mint riporter, sem mint magánember, ha elárulná forrását. Ez is egy szabály. Sose fedd fel a forrást. Ha Sándor és Belián jóban maradtak, márpedig ezt feltételezi a férfi szavaiból és viselkedéséből kiindulva, akkor neki magának kell ezt elmesélnie Beliánnak, ha akarja. Hősnőnknek nincs ehhez joga és az azon az estén történtek után igyekszik minél kevesebb szállal kötődni Szigethy Sándorhoz. Túl eleven még az emléke. - Ez talán keményen fog hangozni, de ha választhatnál, lennél újra az, aki a kórral való megfertőződésed előtt voltál? - érdeklődik miközben tollát ajka széléhez emeli. Tűnődve néz maga elé pár pillanatig. A válaszra őszintén kíváncsi. Azt látja ugyanis, hogy valószínűleg kitartó és komoly belső munka árán, de Belián mára elfogadta állapotát. Aminek örül és elismeréssel adózik így kimondatlanul. De vajon meg tudta-e benne találni a jó dolgokat? Anyja mindig azt mondta Elektrának, amikor valami miatt padlón volt, hogy minden helyzetből meg kell próbálni kihozni a legjobbat. Hősnőnk ezt azzal egészítette ki az idők folyamán, hogy előbb meg kell látni a jót is a rosszban és a többi csak ezután jöhet. Ennek fényében az ami most van a fiatalember számára már tényleg a legjobb, tehát az igazi önelfogadás, vagy inkább beletörődés csupán? Erre fog fény derülni válaszából kolumnistánk reményei szerint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. november 3. 23:05 | Link

interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.


Lágyan csóválja meg elsőre a kérdésre fejét.
- Sehogy sem lehet. Nézd, az emberek, mármint, akiknek semmi kórság nem nyomja a lelküket, azok is megvadulnak, kegyetlenkednek. Ha őket sem tudják megfékezni… - hiszen csak elég abba belegondolni, mennyien ülnek börtönökben vagy ahol még van kivégzés, annak halálsorán. Lehetetlen, hogy most ez evolúciós berögződés vagy épp mi és hogyan romlik el, olyan kérdés, amiről napestig lehet vitatkozni. Nem ezért jöttek, nem filozófusok ők, hogy ezen kelljen vitatkozni, csupán csak a kérdésre fókuszál.
- Segítséggel? Hogy aki nem teheti meg, az is hozzájusson a bájitalhoz, vagy csak, hogy ne kezeljék szörnyként. Nem tudom, hogyan lehetne, arról tudniuk kellene mindenkiről, akit megfertőztek valaha és fognak – nem tudja, hogy hogyan lehetne és, hogy van-e rendszer arra, hogy mindenkiről tudhassanak. Fogalma sincs és ezt nem is ő fogja ma megmondani. Talán nincs is tökéletes segítség. Nála sem volt, sőt, tökéletes példája volt annak, hogy mennyire felkészületlen érte őket egy másik világ áldozata. De nem egyedüli, nem ő az egyetlen, aki a mai napig él a világban. Csak van, ahol biztos okosabbak voltak. Felnevet végül, a hasonlat találó és nagyon is kedvelt. Nem titok, hogy az egyik kedvenc űreposza, ami, mugliknál nem is olyan ritka.
- Pontosan, pontosan. Nem is tudtam, hogy ismered – meglepte persze, mikor ilyennel találkozik, aztán jön rá, hogy erre is sokan használnak már mobilt, mindent. Érdekes, hogy nem a mugli világba olvadt bele a mágia, hanem fordítva.
- Igen, volt egy „idézésem” és megvolt a beszélgetés – jó régen volt, igencsak rég, mégis élénken él benne az a nap. Esett, mégsem attól reszketett. – Nem keresett, egyelőre, csak a szokásos jelenésre mentem. Csak annyit tudok, hogy… az incidens óta, valamin dolgoznak – húzza el a száját, mert azt az újságban olvasta és jó kérdés, hogy mire jutottak, vagy mire fognak. – Az meg, hogy milyen érzéseim voltak… Bah. Rettegtem, azt hittem a halálsorra megyek. Hogy vége mindennek, de kellemes csalódás volt az egész. Még ha… - harapja el a mondatot, majd legyint. Nem akarja, hogy leírja, tud már arról, hogy Sándort ezért mi érte, nem akar megint bűntudatot, pedig van. Nehéz. Inkább nyúl újabb süteményért, falatozza inkább, várva az újabb kérdést, amely végül úgy csapódik közéjük, mint valami meteor. Váratlan és gyorsan. Leengedve a kezét, kis szünetet hagyva mered maga elé, ahogy keresi a választ, ahogy csak gyorsan, de átpörgeti magában a szavakat. Végül, elmosolyodva pillant fel a nőre.
- Nem kemény. Sokáig azt választottam, akit és amit elvesztettem. Szeretnék visszakapni pár dolgot, egyszer talán, de… - kicsit elmereng a távolba, pár pillanatra. A szüleit, a testvérét, csak őket. Hogy minden mást? Nem mondana nemet, de csak rájuk vágyik. Ölelésre, kimondott szavakra. – Nem lennék már az, aki előtte voltam. Talán sosem voltam az. Nehéz, furcsa, de ha még nem egészen, de azt érzem; ez vagyok én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 739
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. november 4. 19:38 | Link

Belián részére


Hősnőnk nem ért egyet a fiatalemberrel. A maga részéről hisz abban, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt a változásra és mindenkit megéri megpróbálni megmenteni. Mondhatni hőskomplexusa van, ám ennek ellenére tiszteletben tartja Belián vélekedését. Ezért nem kezd vitázni, hiszen most a fiú szavai számítanak. - Talán úgy lehetne, mint ahogyan az AIDS betegeket vagy az alkoholistákat kezelik. Anonim gyűlésekkel, ingyen ispotályi rendelésekkel és a bájitalok könnyebben hozzáférhetővé tételével valóban javíthatnának a helyzeten - állapítja meg egy kicsit elgondolkozva, inkább magához beszélve, így ezeket a szavakat le sem jegyzeteli. Filmes utalása célt ér, hiszen a fiatalember meglepetten konstatálja, hogy Elektra ismeri a Csillagok háborúját. Az újságírónő egy pillanatra kilép hivatalos mivoltából és elmosolyodik. - A magam részéről inkább a Star Trek: Voyager híve vagyok, de láttam, azt hiszem legalább kétszer a Star Wars összes részét a tavaly kijött Skywalker korával bezárólag - mondja olyan egyszerűen, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga és megvonja vállát. Kevesen tudják róla, hogy nagy mugli zene, sorozat és mozikedvelő. Azt pedig még kevesebben, hogy rajong Clark Kentért, vagyis Superman, a szintén mugli képregényhős emberi alteregójáért. Egy aki ismeri titkát azt ígérte meg is tartja. Ezután a Sándorral és a minisztériummal kapcsolatos kérdéseire kap szép sorjában választ. - Még ha, mi? - akad meg az írásban hősnőnk és kíváncsian felnéz a papírról a fiú arcára. Valamit el akar mondani, mégis titkolni igyekszik. Látszik a szemében és az arcán. Apró jelei vannak, de Elektra ezeket jól ismeri. Nem akarja faggatni, nem is fogja tovább nyüstölni, ha azt mondja nem akar róla beszélni. Mivel azonban belekezdett, de elharapta a mondatot egy próbát tesz. Ugyanis amit kimond az ember azt jó eséllyel nem akarja magában tartani. Ezt tanítják meg az elsők között a beszédelemzőknek. A vokálisan manifesztálódó gondolat mindig szándékot feltételez. Sokan ezt freudi elszólásnak becézik, és valóban magához a személyhez igen sok köze van a fogalomnak amit megneveznek általa. Minden esetre hősnőnk kíváncsian várja mit is kottyantott el majdnem Belián. Ezt követően a legnehezebb kérdésre beszélgetésük során Elektra olyan választ kap, amilyet feltételezett és szíve mélyén talán remélt. A fiatalember az önelfogadás útján jár és valódi belső erőről tesz szavain keresztül tanúbizonyságot, amiért hőnőnk felnéz rá és tiszteli. - Azt hiszem, már csak annyit szeretnék megtudni, hogy mit üzennél azoknak akik esetleg most tartanak még az elején ennek a folyamatnak? Mivel biztatnád őket vagy mire hívnád fel a figyelmüket? - teszi fel az utolsónak szánt kérdést. Ez is legalább olyan fontos mint az eddigiek voltak, ha nem fontosabb egy hajszállal. Elegendő anyagot gyűjtött, hogy akarata szerint az igazságot mesélje el a vérfarkas kórról egy vérfarkas szemén át nézve az állapotot. Viszont szívesen maradna kapcsolatban a fiúval több okból kifolyólag. Az egyik az, hogy saját módján vigyázhasson rá és Sándor mellett legyen még valaki, akire támaszkodhat, ha szükségét érzi. A másik pedig, inkább civil dolog, de aki ismeri a Star Warst és hasonlókat az rossz ember nem lehet, így legalább végre ő is tudna úgy beszélni valakivel a filmekről, hogy nem úgy néznek rá, mint Dana Scully Fox Mulderre, amikor az az Ufókkal kapcsolatos teóriáit sorolja. Ilyen ízléssel a varázsvilágban élni igazából kihívás. Egy szó, mint száz, néha ráférne egy műkedvelő beszélgetőtárs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. november 15. 21:39 | Link

interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.


- Talán. Ezt én nem tudom és nem is fogom tudni, mert őszintén, amikor én a semmiből benne voltam, mindenhova mentem volna, csak csoportfoglalkozásra nem. Szóval, fogalmam sincs, másoknak mennyire lenne kedve – az tény, hogy egyszerűbb meglelni azokat, akik ebben szenvednek, mert aki túléli, az átalakul, nyomot hagy és meglelik előbb vagy utóbb, kezelik, no de, ez mind csak papíron működik, vagyis, az ő véleménye szerint. – Fogalmam sincs, hogy kutatják fel a friss farkasokat, nekem is a véletlen műve – az egész, hogy nem halt bele, hogy volt olyan erős a szervezete, hogy tudott küzdeni ellene és fel tudott épülni annyira, hogy a következő hold ne vigye el. Aztán pedig, hogy ahova szállították, volt olyan, aki tudta kinek és mit kell szólnia, mert ugyan sok sebes, vérző embert látnak el a sürgősségin, de egy vérfarkasnak vannak jegyei, amelyből könnyen felismerhető. Véletlenek, amiknek köszönhetően itt ül és beszél erről az egészről. Egyrészt bizarr, másrészt… szintén. Mindenhogy furcsa érzés és történés. Sosem képzelte volna és talán egy-két dolgot máshogy mondana, ahogy agya játssza vissza a történést, de ettől függetlenül, nyugodt jelenség.
- Óóó! Hogy akkor ennyire művelt! Öröm hallani, azt is láttam, vagyis részeket belőle, de kinek mi jön be. Nem vagyok az a fajta, aki fröcsög, mindenki azt néz, amit akar. Én a klasszikus részeket szeretem jobban, de erről vitatkoznak elegen – legyint is, mert tényleg nem kenyere az ilyesmi, meghallgatja, ha valaki neki áradozik valamiről, elmondja a sajátját és ennyi, nem fog veszekedni azon, melyik a jobb. Nincs egységes vélemény úgy sem, így ejti is, hiszen amúgy is másfelé terelődik a téma, ez csak egy rövid kitérő volt, ami persze meglepte, miért ne, ritkán hall ilyesmit, olyankor pedig mindig örül. Ugyan, maga az élmény, ami felbukkan benne, nem a legkellemesebb, oda sem neki, túlélte akkor, most pedig csak beszélnie kell. Valahogy nem lepi meg, hogy az elharapott mondat kerül kiemelésre, kissé még talán szégyellősen is süti le a szemeit, hogy akaratlanul kotyogott majdnem, vagyis, fogalma sincs, mennyire ismert infó ez, hiszen arról sem tud, hogy a nőnek és a férfinak akad e bármiféle kapcsolata, nem követi ezeket.
- Még ha csak nagyobb volt a füstje, mint a láng. Segítőkész volt és könnyen lement a beszélgetés – javítja a helyzetet, ahogy tudja. Mégsem mondhatja, hogy igen, szuper volt, de emiatt kirúgták a szerencsétlent. Vagy emiatt is, fogalma sincs. Könnyebb végül magáról beszélnie ismét, ott nem kell füllenteni vagy eltitkolni a dolgok egy részét, vagyis de, de most… most zavarodik bele. Inkább beszél, olyasmit, amit eddig nem kérdezett senki és amit mégis ki kellett mondania hangosan, hogy igazzá váljon. Talán ennek a nyomával a tekintetében néz fel rá, pislogva párat, mintha most realizálná, hol is van éppen. Nagyot sóhajt végül, mintha egy tehertől szabadult volna meg.
- Huh – fogós kérdés, kortyol párat, mielőtt válaszolna, bár, tudja jól, mit akar mondani. Végül, a nőre tekintve húzza apró mosolyra ajkait. – Ne meneküljenek, kapaszkodjanak abba és akibe, ahogy csak tudnak és lehet. Ne adják fel és a legfontosabb, fogadják el azt, ami bennük van. Nehéz, ijesztő, de úgy lesz könnyebb. Legyen támaszuk, erejük, és bármit is írnak manapság, nem lesz elnyomás sem. Nem lehet. Ne adják fel, tényleg – ismétli meg, bár van, ami még neki is jelenleg futó projekt, ami még nem teljes. De tudna mesélni, ő mit és mikor rontott, hogyan. Hosszú lenne. Sóhajt csak, megint. – Ja meg, egyenek sokat, az csak jót tesz – bólogat, majd felkap egy süteményt és már tömi is magába. – Kell az energia. Meg mert enni jó – magyarázza a nőnek, miközben letörli arcáról a sütimorzsát. Az éhes farkas sosem jó, egy mesében sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 8. 20:12 | Link

Farkasházy
Így ni.

Lassan egy hónapja költözött végleg Tündérmanó utca bájos kis szegletébe, mely az átalakításokkal már azt az érzést kelti benne, hogy otthon van. Mégis néha úgy érzi, hogy menekülnie kell onnan, nehogy Barnabás szellemébe belefusson.
Ez is egy olyan pillanat.
A kellemeset összefűzi a hasznossal, ugyanis egy hete már egy Samu névre hallgató blöki gazdája. Szegény eb, nem igazán tudja még, hogy miféle kiképző táborra vállalkozott akkor, mikor boldogan ugatott és csóválta farkát, ezzel jelezve örömét, hogy elhozzák a menhelyről.. Nos, meggondolatlan döntés volt a nő részéről ezt bármikor belátja.. De reményekkel telve ugrott bele ebbe az újdonsült "kapcsolatba", mintha már nem is emlékezne arra, hogy Sámuel elődje, nagyjából egy hónap után, mivel felakasztani nem tudta magát, inkább csak megszökött tőle. Nem, nem kínozta vagy túráztatta, mint egy őrmester, csupán megfeledkezett egy kicsikét róla.
Samu még gyermeki naivsággal vakkant mellette, ahogy haladnak a tavacska felé, nem is sejtve azt, hogy Zorka éppen marha büszke magára, hogy nem felejtette el, hogy ki kéne végre már hozni őt sétálni és még nasit is vásárolt neki. Mikor már kellő távolságra érnek az emberektől, nincs más csak a szabad és friss levegő, a nő úgy dönt, hogy leveszi a pórázról a kutyát, hogy az had virgonckodjon egy keveset. Sámuel pedig ki is használja ezt, s neki iramodik az ismeretlennek. Néha pofára esik, néha eltűnik a fűben, de mindig visszatér a biztos ponthoz, egészen addig, míg egy férfit ki nem néz magának.
Gazdájára ügyet sem vetve fut a végtelenbe, s játékosan közelíti meg az ismeretlent, akinek a figyelmét mindenáron magára kívánja vonni. Zorka pedig kis idővel érkezik meg az eb után, fejét kínjában jobb kezébe temetve.
- Ne haragudj - szólal meg kedves hangon, miközben indul a jószág felé, hogy pórázát rácsatolja. - Nem tett kárt semmiben? - néz végül fel a férfira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 603
Írta: 2021. március 8. 20:45 | Link

Zorka


Vannak olyan gyógynövények, melyek szabadon teremnek, és melyeket így könnyebb beszerezni. A hirtelen jött melegedés okán, hirtelen bújt ki számos növény, így aztán, mielőtt még más taposná le, hirtelen szedem le én is őket. Az erdő szélén egy jókora csokrot gyűjtöttem már, aki nem ismer, jelen állapotomban azt hihetné, hogy modern virágkötészeti kurzuson veszek részt, ahol a vadvirágokból készülnek ízléses csokrok, vagy éppen egy nő szívét készülök elhódítani. Egyrészt, messze áll tőlem a kreativitás, másrészt a Martha-val kapcsolatos érzelmi hullámvasútam éppen elég nekem, sok is, így egyáltalán nem jut időm olyanra, mint a másik nem hódítása. A sajátom pedig nyilvánvalóan nem érdekel.
Fekete nadrágom felett szürke átmeneti szövetkabát található, alatta, bár nem látszik, de ott az elmaradhatatlan ing-mellény kombináció. Egy fekete sál, semmi izgalmas. Szőkés hajam kusza összevisszaságban, mint akinek nincs ideje elmenni fodrászhoz, borostám is lassan szakállá érik. Valahogy mostanában megint a munka létezik csak. Ingázok az egyetem, a Bagolykő és a patika között, közben újabb tudományos munkába fogva próbálom elmélyíteni a tudásom. Amikor pedig éppen úgy alakul, szívesen látogatom meg korábbi mesteremet, hogy jótanácsokkal lásson el. Minden a hétköznapi átlag szerint halad, nap, nap után, én pedig ennek teljes nyugalmában lépegetek előre életem nem túl izgalmas folyamán.
- Hm. Helló.
Érzem, hogy guggolás közben valaki a térdhajlatom magasságában jár, majd nedves orr nyomódik a tenyeremnek. Millió illat, tudom, kesztyűt kellett volna húznom, de a múltkor a patikában felejtettem, Elizabet nőies kesztyűje pedig nyilvánvalóan széthasadt volna az én széles kézfejemen. Egy perc csak, talán másfél, és már nem egyedül vagyunk, hanem megérkezik a gazda is, elhúzva a szaglászót tőlem.
- Minden rendben van, nem ártott senkinek.
Érdekes a jelenet, ahogy virágcsokorral a kezemben, féltérdre ereszkedve pillantok fel rá, de a helyzet komikusságát még nem érzékelem. Egyelőre kisbarátommal vagyok elfoglalva, és csak hunyorogva pillantok fel a nőre, aki elállja a napot, szerencsére.
- Úgy tűnik én vagyok a legelesettebb a környéken, hiszen hozzám rohant.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 8. 21:26 | Link

Farkasházy
Így ni.

A családja valószínűleg azóta is kacag, hogy meg tudták, hogy van nála egy élőlény. Zorka éppen ezért akar igazán bizonyítani. Ha csak másfél hónapot kibír mellette a kis teremtés, akkor már gyakorlatilag ő lesz az, aki mindent és mindenkit számítva a legtovább bírta vele.
Ezen gondolatok közepette nem figyel eléggé, s ekkor szökik meg a delikvens, mintha csak megérezné azt, hogy a nő szívéről a hatalmas kő egy darabja alább hull.
– Tipikus –sóhajtja csak úgy magának, majd gyorsabb léptekkel ered a kutya nyomába, miközben igyekszik néha egy-egy füttyszóval visszacsalogatni. Sikertelenül. Mikor végre nyomára bukkan, nagyra nyílt szemmel néz a virágokat szedő férfira. Szokatlan látvány, ez nem vitás.
– Hála az égnek – sóhajt egyet megkönnyebbülten. Nem nagyon tudna mit kezdeni azzal, ha bármit is művelt volna ez a kis vakarcs. Eléggé rossz probléma megoldóképességekkel rendelkezik, s általában a próbálkozásai csak csúfos kudarcokat okoznak. Mindenki szerencsés ma, hogy nem kell bemutatnia ezen áldását.
- Hogy mi vagy te? – néz kissé megszeppenve és értetlenül a másikra. – Szerintem csak keresett egy biztos pontot, mert úgy döntött, hogy már egy hét után elmenekül tőlem – tárja szét nevetve a kezeit. Igyekszik ő, komolyan próbál beleadni mindent, de azért be kell látnia, hogy van olyan művész agya, hogy olykor nem csak magának, de a kutyának is elfelejt ételt vagy italt adni.
– Amúgy, elég festői képet mutatsz így, komolyan mondom, megérné ezt vászonra vetni – s mindezt nem ironikusan közli. Tényleg így gondolja.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 603
Írta: 2021. március 8. 21:45 | Link

Zorka


- Elég rossz irányba indult. Fogalmam sincs, hogy hogyan kell ellátni egy állatot. Volt egy macskám, de elszelelt.
Ami azt illeti egy szervál volt, és nem feltétlenül kedves gondolat a volt menyasszonyomat házikedvencnek titulálni, de az, hogy elszelelt, teljes mértékben igaz, mivel nem bántam vele a legjobban. Semmi családon belüli erőszak, csak a figyelmetlen férfi és a dühös nő esete. Ennyi történt. Jogos, és én is csak azt tudom mondani, amit millió másik társam, hogy ha újrakezdhetnénk, akkor mindenképpen sokkal jobban odafigyelnék rá. De hát ez luxus, és az nem nagyon adatik meg az embereknek.
- Elesett, pontosabban eltérdelt, azt hiszem.
Mert jelenleg éppen térdelek, de egy perccel később rájövök, hogy egy némiképp furcsán veszi ki magát, így a következő pillanatban felállok, zavartan leporolva térdemet, ahol szerencsére nem marad nyoma sem a földnek, sem a kezdődő fűnek.
- Vászonra? Ilyet se mondott nekem még senki.
Olyat, hogy van fodrász a városban, látogassam meg, vagy, a szakáll az esetemben tizenöt évet is képes öregbíteni, igen, de, hogy festmény is lehetne belőlem, nos, olyat még soha, senki. Pedig hízelgő gondolat.
- Azt hittem, hogy manapság csak az előkelő családok tagjai kerülnek vászonra. Különösen azok, akik épp eladósorban vannak.
Az egyik diákom például ezért hiányzott az utolsó két óráról, ami meg is látszik a vizsgateljesítményén, tekintve, hogy éppen azokat a bájitalokat húzta, amikről akkor volt szó. Megkegyelmeztem neki, mert tudom, hogy ezekben a körökben nem dívik a bukás.
- Én pedig határozottan nem vagyok az. Farkasházy Rudolf, az új bájitalmumus.
Nyújtom előre a nem virágcsokorral teli kezem, és ha elfogadja, ahogy megtanítottak rá, röviden, finoman megrázva, de határozottan, nem erőszakosan tartva, kezet fogok vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 8. 21:59 | Link

Farkasházy
Így ni.

Olyan könnyedén hagyja el száját a mondat, hogy bele sem gondol abba, hogy lehetne akár sértő is. Pedig csak viccnek, amolyan hangulatoldásnak szánja, de látva a másik meglepett arcát, valamiért az-az érzése támad, hogy jobb lett volna csendben hóna alá kapni a kutyát és hazáig rohanni, mint valami bolond. Mondjuk a bolond jelzőt még így is lazán begyűjtheti, ha továbbra is balgaságokat fecserészik.
– Na, hát ha valakiket, akkor őket én még biztosan nem festettem – annál sokkal szabadabb lelke van, nem akarná ilyesmi festményért eladni.
–Amúgy csak a virágok, meg térdelés egy nő előtt, tudod.. Izé, csak vicc lett volna, na mindegy –legyint egyet, s szinte érzi, hogy elkezd vörösödni a feje. Neki mindig is különleges humora volt, amit mások, alig értettek meg. Az évek során már sikerült enyhítenie rajta, de úgy tűnik még mindig nem érte el azt a szintet, hogy mindenkivel kompatibilis legyen.
– Bánki Zorka, öhm az új rajz és technika tanár, vagy mi fene – nyújtja ő is a kezét. Nem annyira fontos az számára, hogy mások orrára kösse mit is csinál, de valahogy ez most ide kívánkozott, ha már a másik is megtette.
– Akkor a virágokat kotyvasztáshoz gyűjtöd? – nem akarja megsérteni, de neki körülbelül ennyi lövése van a bájitalokhoz és mindenhez, ami ezzel kapcsolatos. Zorkát tényleg lehetne azzal jellemezni, hogy nem éppen a legélesebb kés a fiókban, ettől függetlenül semmiből se bukott soha, de ha valami nem érdekelté igazán, hát azért nem is tett sokat, csak a minimumot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 603
Írta: 2021. március 14. 15:08 | Link

Zorka


- Pedig azt mondják, hogy egy jó portré jó bevételt hoz. Sokan még mindig egy-egy festményt küldenek a házassági ajánlat mellé, és minél gyorsabban kel el a vásznon szereplő arc tulaja, annál népszerűbb a festő. Furcsa szokás volt ez már régen is.
Persze, akkor még nem volt fényképezőgép, nem tudtak lőni egy jó képet, így festettek. A vérmágusok pedig, ha jók az ismereteim, akkor a mai napig így csinálják. Vannak furcsa dolgok a világban, de ki vagyok én, hogy ezen fennakadjak. Amikor Lizi beállított a ténnyel, hogy férjhez megy, akkor is csak felvontam a szemöldököm, és bár azt hittem, a bátyámhoz kíván hozzámenni, végül egy ismeretlen arcot mutatott. Őt is egy kép alapján házasították ki, de látva, hogy neki ez mennyire nem volt morbid, én magam már nem szóltam, felesleges is lett volna.
- Nagyon rossz a humorom, mondanám, hogy a férfias külsőmmel kompenzálom, de az a nagy helyzet, hogy ebben a faluban az embernek csak kisebbségi komplexusa lehet.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a tanodában a tanáriban az asztalom Ambrózy Henrik és Damyan Volkov között helyezkedik el. Ha jobbra nézek, akkor a diáklányok félistenét láthatom, aki még hetero férfi szemmel is vonzó, ha balra, akkor meg egy volt kviddicsistent. A kettő között pedig ott vagyok én, mint az a fiú, akit szánalomból visznek magukkal a nagyobb testvérek, meg mert az anyjuk rájuk szólt, és nem akarnak vele ellenkezni.
- Vagy mi a fene? Izgalmas tantárgy lehet.
Jegyzem meg egy félmosollyal, miközben kezet fogunk. A kinézete alapján arra következtetek, hogy még új a szakmában, még nem szokott bele, hogy ő is tanár, meg aztán az előkészítőben a gyerekek még valóban fiatalok, nem kell hozzájuk annyi komolyság.
- Igen, pontosan. Van pár drágább alapanyag, amire muszáj kiadni a pénzt, így, amit tudok, azt szeretek így beszerezni, csökkentem az iskola kiadásait, és mégsem robbantjuk fel a bájitaltan termet. Mindenki nyer. Technikához és használhatóak, préselni vagy színezni velük, nem tudom, mennyire szigorú a tanmeneted.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 15. 12:49 | Link

Farkasházy
Így ni.

Valóban ez a hír járja. Az régi szokásokhoz görcsösen ragaszkodó családok, sokat képese kicsengetni azért, hogy eladósorban lévő gyermekükről a lehető legtökéletesebb kép készüljön. Zorka mégsem állt be ebbe a dologba, mert ő szeret szabad lenni, nem pedig a hagyományokhoz kötött művész.
– De, ha valakit nem a pénz motivál, hanem a művészet szeretete és az egyediség, akkor ő nem véletlenül nem áll be holmi portrékat pingálni – ez pedig mindenféle cinizmus nélkül mondja, tényként.
– Na igen. Nem lennék férfi ezen a helyen az biztos – nem lehet ezzel vitatkozni. Manapság annyira elszaporodtak errefelé a tökéletes hím egyedek, hogy a nőknek lassan el kellene gondolkozni azon, hogy nem-e egy illúzió világba kerültek be. – De azért megsúgom, miattad i bőven lehetne valakinek komplexusa – és tényleg halkabbra is veszi a hangját, hogy véletlenül se hallja meg senki, hogy ő ilyesmit mondott bárkinek. Nem, mintha nem vállalná fel mindig a véleményét, talán néha még túlságosan harsány is, de nem ismeri ezt az embert, így nem tudja, hogy örül-e ő egyáltalán ilyesmi bók féleségnek.
– Hát, ha én tartom az parádés lesz - neveti el magát, hogy ezzel ellensúlyozza a zavarát. – Nem tudom igazából a hivatalos nevét, eléggé új a dolog – mert más a mugliknál és más itt. Meg azt is tegyük hozzá , hogy a mugli világban évente más a neve, nehogy véletlen az ember megjegyezze mit is tanít pontosan.
– Ez tök jó dolog - elismerően hümment egyet. Valahogy úgy tudta eddig elképzelni, hogy ezeket az alapanyagokat nem önként gyűjtik be a tanárok, hanem keresnek rá valakit avagy megveszik. De úgy tűnik, hogy van még mit csiszolnia a tudásán.
- Most eléggé rosszul fog hangzani, de számomra a tanmenet az egy halom papír, amit le kellett adni és kész.. Rajtam kívül senki sem látja igazából, szóval gyakorta térek el tőle – vagy hát nem olyan gyakran, hiszen még nem igen volt ilyenben része, de majd igyekszik nem meghazudtolni önmagát. - Jó ötleteid vannak – eszébe jutott már, hogy majd ősszel levelet préselnek, meg állatokat ragasztanak és ilyenek, de hogy a virágokkal rajzolni.. Na az nem, pedig aztán művész vagy mi fene lenne.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. március 22. 22:39 | Link

egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.


Kellemesen nyújtózva hagyja, hogy vállai ropogjanak párat, amibe beleborzong. Még kettőt jobbra, majd balra, hogy aztán lábát is hasonlóképp átmozgatva, a lépcsőkről leszökkenve induljon meg kocogni egy pár kört. Kint, Amerikában egészen visszaszokott rá, hogy ha nem is a maratont, de legalább fölös energiát levezesse, illetve, kicsit egészségesebb is legyen, elhanyagolta magát, ami illeti, az utóbbi időben még jobban. Érzi is, hogy hiába Rudolf kiváló erősítője, minden lassabb és fájdalmasabb. Vagy csak ő halad előre a korban és válik egyre kínzóbbá, de egyelőre, mindent a lelki okokra fog. Mert hazudna, ha minden varázsütésszerűen eltűnt volna, de kimondhatja, jól van. Egyben van és él. Annyi szent, hogy van még mit dolgoznia, egyelőre úgy néz ki, millió egy dolog fogja lefoglalni és lekötni, hogy ne essen vissza a gödörbe. Mint a futás, amely közben zenét hallgat, bárcsak szólt volt Diminek és akkor még mókásabb lenne, de tudja, ilyenkor már bőven a kicsik kötik le az idejét, így nem zavargott, beköszönni sem volt még alkalma, hogy hazajött. Nyilván kap fejmosást, de áll elébe, ha majd a férfi meglátja, hogy úgymond összekapta magát. Egyelőre azonban csak halad előre.
Viszont mégsem egy sportember, így végül, fokozatosan lassítva a tempón végül séta lesz belőle csupán, ráérősen, a lihegést szép lassan elhagyva. A sok bagó, az, de ha egyszer ebben az időszakban jobban rákapott, nem fogja most mentegetni magát. A tavacskánál áll meg, ahol lehajolva kezét a vízbe dugva, kicsit lehűsíti ujjait, azokkal pedig tarkóját. Megállva néz szét, piheg és nyújtózik, mikor a ritmus elér a fülébe. Szinte felpezsdül, ahogy a taktus dübörög a fülébe és észre se veszi, ahogy mozogni kezd rá. Kezei a magasban, lába jár, vagy épp csípője, ahogy lassan indul meg ritmusra. Szemeit lehunyva adja át magát a zenének, majd pördül egyet, ahogy a klippekben szokás, de amikor megtorpan, nem egy fával vagy a semmivel találja szembe magát, hanem egy hús-vér emberrel, méghozzá, szemtől szemben. Kirántja a füléből a zsinórt és kínos vigyort ejt meg.
- Ööö.. szép estét – mintha mi sem történt volna, tömködi zsebébe a zsinórt és próbál úgy tenni, mint aki az előbb nem rázta volna magát. Köhint egyet és odébb lép, ha szeretne, mehet tovább, nem ropja. Egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollus Zádor Kelen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 27
Írta: 2021. március 23. 14:31 | Link

Helvey Belián BalázsHangulat


Ami azt illeti, egészen jó hangulata van most. Hamarosan kinyithat, már szinte minden készen, és a mai napja egészen elfogadhatóan telt. A kezéről is már lekerült a kötés, sőt, ezalatt a néhány nap alatt be is gyógyult már, így az sem fáj. Szokásos fekete, galléros szövettalárja van rajta, régi, kopott farmerja, és a fekete, tornacipőszerű mégsem tornacipő. Így indult neki az esti sétának, ami különösen jó döntésnek bizonyult a mai estén. Szinte egy lélek sincs sehol, talán csak azt a párocskát leszámítva, akik az egyik padon ültek. De ők is úgy elvoltak foglalva egymással, hogy szerencsére csak a pozitív érzelmeket sugározták felé, még ha kissé zavarba ejtőn is. De legalább ettől is csak vigyorogni támadt kedve.
Itt jó. Egészen jó, a sűrű, dolgos reggeleket leszámítva. Sokkal könnyebben bírja a hétköznapokat, sokkal kevésbé zajos, sokkal kevesebb ember van, sokkal kevesebb rossz, letaglózó érzelem. Jó döntés volt ide költöznie, ebben napról napra egyre biztosabb, az első napi szerencsétlenségét leszámítva. De az valószínűleg az ő figyelmetlensége és hibája volt, nem több. Bájitallal már minden reggel elviselhető. Budanekeresden, a fővárosi tömegekben reggeltől-estig, és olykor még éjszaka is úgy érezte néha, hogy bájitallal együtt is felrobban a mellkasa, mint abban a mugli filmben a xenomorph-tól. És így élt le sok-sok évet. Csoda, hogy kiborult? Ilyen itt nincs. Itt béke van és csend. Különösen most.
Annyira sikerül békességben elmélyülnie a gondolataiban, hogy nem is látja az érkezőt. Vagyis pontosabban már a megérkezettet. A kis tavacska, aminek a partjára sodródott sétája során, eleve lefoglalja, magához vonzza a tekintetét, és még a gondolatai is körülveszik, egyfajta különös falat képezve körülötte. Ilyenkor szoktak valami olyasmit gondolni, hogy jelenleg egy másik bolygón lépdel.
De azért megérzi valaki közelségét. Egy csipetnyi boldogság, jó érzés, ami elfogja, ez pedig olyan ritka, hogy oda kellene figyelnie rá, de csak magáénak tudja be, és élvezi. Amikor is hirtelen eszméleténél lesz, előre pillant...
És még éppen látja a piruettet, majd az orra előtt megtorpanó, pislogó, másik férfit. Egy pillanatig valószínűleg döbbent arcot vág... aztán a következő másodpercben felnevet. Nem túl hangosan, és nem is hosszan, de nem tudja nem elnevetni magát. Azért hamar befejezi, nem szeretné, ha az idegen azt hinné, kineveti őt.
- Elnézést - köszörüli meg a torkát végül, még mindig megtorpanva ott, ahol döbbenetében megállt, megelőzve ezzel egy mindkettejük számára bekövetkezendő, ütős katasztrófát.
- Jó estét. Szép pörgés volt - marad a vigyor a képén.
Elképesztő, mennyire még közvetlenebb lett mostanában. Biztosan ennek is a környezetváltozás az oka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. március 23. 21:55 | Link

egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.


Pedig aztán aki ismeri és látta, mielőtt elutazott, nem tudná elhinni, hogy ő így, ilyen lépésekkel és lendülettel halad. Saját magáról sem hiszi el és talán ez nem is a teljes igazság, az sokkal rétegesebb és bonyolultabb a felszínnél, amit láttatni enged. Az, hogy ez most így ütközik ki, sok-sok beszélgetés és leginkább önvizsgálat eredménye, hogy hol hibádzik a gépezet, ámbár az, hogy felismeri, még nem egyenlő azzal, hogy meg is oldotta és meg is fogja. Egyszerűen nem is akarja. Kiengedte ujjai közül, mint valami por, úgy szállt a széllel és úgy volt vele, majd lesz valami, addig fókuszál mindig arra, ami előtte van. Ha a növényekre, arra, ha a konyhai művészetére, akkor csak az, ha pedig jönnek a gondolatok, lefoglalja magát. Mert jönnek, még mindig és örökké, de aztán elalszik és jöhet egy újabb nap, amely tele lesz lehetőségekkel. Mert van, akad, megtanult a jelenben élni és megragadni, amit csak lehet. Hogy közben mi morzsolódott, morzsolódik le belőle még, jó kérdés. Lehet azt mondani, hogy képmutató, hogy nem valódi, hogy még saját magának is hazudik, nemhogy a világnak, de ameddig ez fennmarad, ameddig tud belőle táplálkozni és szinten marad, addig neki tökéletesen megfelel.
Most sem keres vagy kutat senkit, valahogy Dimi régen, egy másik állapotban hallgatott szavaira alapozta a kis várát, amelybe beköltözött. Akkor is sírt, de egészen más miatt, aztán végül összeomlott minden, odakint azonban, mikor épp semmi dolga nem volt és senki nem vette körül, áttúrta a romokat. Ha csak pillanatnyi is, ha csak ámítás is, de ha lehet egyedül olyasmi, amire rá lehet aggatni, hogy boldog, akkor legyen így. Talán valami ilyesmivel próbálkozik. Talán bolond, megint gyáva és mégis, mozdul, ropja és csak a zenére koncentrál, semmi másra, még a világra sem. Simán belegyalogolna így a tóba, ha éppen nem a másik irányba ropná, akkor lesz ő a bolond, csak ne fájjon.
A világra azonban figyelhetett volna, mert jóformán beletáncolt valaki aurájába, meg majdnem úgy az egész lényébe, azonban sikeresen állt meg. Nézik egymást pár pillanatig, majd az idegen nevetni kezd, ő pedig egyhamar csatlakozik hozzá. Hamar elhal a másiké, ő még kacarászik egy sort saját nyomorán, majd abbahagyva szusszan egy nagyot. Na, ez jó kínos bemutatkozás, mondjuk nem kínosabb, mint amik lehetnének, számtalan eset lehetne rá példa, inkább nem is gondol egyre sem. Tarkóját vakarja zavartan, ahogy nyelvét rágja, szája szélében még ott bujdosik a nevetés.
- Hát köszönöm, azt hiszem. És én bocs, hogy majdnem… elgázoltalak – pillant fel rá, nem moccanva engedi le a kezét. Megesik, tény és való, fájdalmas ütközés lett volna, azonban kár is gondolni rá, nem történt meg. – Akkor én, nem is állok az útban – mert toporog egy kicsit, majd jobbra lép egyet, bizonyára tart valahová, nem mindenki olyan szabadnak akar mutatkozni, mint aminek ő. Pedig mélyen odabent ő bizony egy ketrecben ül, távol a valóságtól még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollus Zádor Kelen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 27
Írta: 2021. március 24. 13:18 | Link

Helvey Belián BalázsHangulat


Hát ez egyszerre kínos és mókás, ami most történt. Mégis olyan vidámnak és felszabadultnak tűnik. Jó érzés. Egészen egy bizonyos pontig.
Persze nyilván, a majdnem ütközés kivált mindkettejükből, de talán főleg a másikból némi zavart, de mintha valami furcsa, más dolog is lenne a háttérben. Mintha ez az egész... annyira lenne spontán, mint amennyire hazugság? Létezhet ilyen?
A derűje azért érkezik a dicsérettel.
- Semmi gond - rázza meg a fejét, és most kellene jönnie valóban annak a résznek, hogy ellép, és kész. De van valami megmagyarázhatatlan dolog benne, ami hajtja Zé-t, hogy ne engedje el a megmagyarázhatatlant. Pedig ez lenne a normális. Mégis, egyre biztosabb, ahogyan még mindig ott áll, fürkészi a férfi arcát, és nem lép semerre sem tovább, hogy ki fog bukni belőle az az idegesítő kérdés. Már a nyelve hegyén van. Már érzi, hogy érkezik, és próbálja visszatartani, de...
- Ne haragudjon, de... - folytatja a maga részéről a magázódást. Ezt belenevelte rendesen az apja. Vagyis pontosabban ezt is. Addig így beszél, a minden bizonnyal nagykorúakkal, amíg valamelyik fél fel nem ajánlja ennek az ellenkezőjét.
- Minden rendben?
Na tessék, itt is van a kérdés. Eddig bírta magában tartani. Szép.
- Bocsásson meg, ha kellemetlenkedek...
Pedig tényleg csak félre kellett volna állnia. Nem lenne képes egyszer az életben így tenni, ha valami furcsát érez? Csak egyszer. Egyetlen egyszer. Ráadásul nem is tudná hirtelen megmagyarázni, hogy mi a furcsa. Lehet, hogy csak a majdnem ütközésük zavarja a másikat, vagy az, hogy látta a felszabadultnak tűnő kis táncát. Mert az tényleg annak hatott, és egy pillanatra az érzelmek is. Mégis, mintha valami nem stimmelne, mintha valami kissé zavaros lenne. Ekkor pedig ő nem tudja befogni láthatóan a nagy száját, és idegenek magánéletébe avatkozik bele éjjel, egy tóparton. Pedig igazából a látottak alapján pont nem lenne oka feltételezni, hogy bármi baj lenne az idegennel. Ha csak nem gondolja azt a másik mindjárt, hogy zakkantnak nyilvánította magában a kis tánca miatt, és még rosszabbul jön majd ki a dologból, mint általában. Volt már rá példa. Aztán az istennek se mentegetőzhet, és nem is tudna mivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. március 24. 22:09 | Link

egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.


Hosszasan lehetne elnézést kérni, ha legalább a lábára lépett volna, azonban nem így történt és roppant hálás, hogy a nem létező belső szeme időben nyílt fel és állította meg. Mégis, kicsit kínos, feszengő érzés marad benne, de csak egy pillanat az egész, mert oszlik is, ahogy szavakba öntve válik semmivé az egész. Mint amikor a létezésért kért jóformán elnézést, vagy szavakért, amiket kimondott, még ha nem is volt biztos benne, majd soknak érzett. Azóta legalább nagyjából megtanult kommunikálni, bár mostanság nem kellett érzésekről, érzelmekről és olyanról beszélnie, amiktől bizonytalanná és zavarttá vált. Az egy másik életben volt talán, ahogy minden más is.
- Nagyszerű – biccent, hogy semmi és még annyira sem, majd félre is áll. Kezével lehúzza melegítőnadrágjának zsebén a cipzárt, mert ebbe tette a mobilt, pontosabban a másikba, a cipzár alatt a cigisdoboza lapult, hogy el ne hagyja és hiába a futás, a mozgás, hazafelé levezetésnek jól esett volna, hát most itt kezdi el. Épp csak a szálat illeszti ajkai közé, ujjai között a gyújtó pihen, amikor felvont szemöldökkel pillant a másik felé, hiszen nem is ment el, de hozzá is beszél.
- Hmm? – elsőre nem érti, mi lehet a gond, majd kapcsolva húzza ki a bagót ajkai közül. – Jaj, ha nem bírod… bírja, akkor majd odébb csinálom – rejti tenyerébe a szálat az öngyújtó mellé, majd a kérdésre kicsit megszeppen. Rendben? Nem sebes, nem menekült futás néven, ez most olyan váratlan éri, ahogy a felbukkanása az előbb, ahogy fordult. Csak úgy, a semmiből, pedig szentül meg van róla győződve, hogy a szeme alatti karikák átlagosak, haja se csapzott, a korábban, a sötétségben töltött leadott kilók is szépen visszamásztak rá, úgy is néz ki, mint aki él. Valami mégis félrement?
- Hogy tessék? Mi nem lenne rendben? – lehet a tánc, hogy bolondnak tűnhet, persze nem az, mert nem egy fával veszekedett hangosan vagy éppen előre és hátra billegett. Semmi ilyenről szó sincs, ha eddig tudta követni az eseményeket, akkor most már biztosan elvesztette a fonalat.
- Én nem haragszom, csak nem értem a dolgot. Minden rendben, persze – mert a fene sem akarja azt gondolni, hogy tovább lát, mint kellene. Mert még ha látná is a gondolatait, mint lakótársa, abban a zene volt, a táj, mit evett, vagy épp pár emlék a tengeren túlról, semmi olyan, amely arra engedne következtetni, hogy ne lenne rendben. Nincs, mert talán az sem egészséges, amit és ahogy művel, de senki nem kötelezte másra és semmi olyan nem történt, amely kibillentette volna. Talán nem is fog, hiszen, ha eddig nem, akkor már nemhogy nem remél, nem is vár. Csak él, pillanatról pillanatra. Ez maradt a kirakós darabjaiból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollus Zádor Kelen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 27
Írta: 2021. március 25. 14:09 | Link

Helvey Belián BalázsHangulat


Úgy tűnik a kis majdnem baleset elkerülődik, mégis valahogy muszáj még kínosabbá tenni a dolgokat, láthatólag, azzal, hogy áll, mint valami idióta. Aztán hirtelen a férfi benyúl a zsebébe, majd egy szál cigarettát dob az ajkai közé, Zé pedig, ha mást nem, ez biztosan megbűvölten nézi. Kissé talán túl megbűvölten is.
- Nem, ugyan, semmi gond - szabadkozik is nyomban, amikor láthatóan az idegen férfi azt hiszi, hogy ezzel van a problémája. Már ha egyáltalán tényleg lenne olyan. A zavara viszont egyre csak nő.
- Semmi baj vele. Igazából én is...
Igen? Nem. Leszoktam. Vagy csak akartam? Nem is tudom... A francba, de jól esne most egy nekem is!
Igyekszik elszakítani tekintetét a varázslatosan szép látványú hófehér dohányrudacskától, és zavartan megköszörülve torkát feldolgozni a furcsa, kavargó érzelmeket benne. Csak nő tőle a zavara, ami valószínűleg részben már nem is a sajátja. Most egészen biztosan nem tudja összerakni már, hogy pontosan mi volt az a dolog, amit az előbb megérzett, és hogy egyáltalán honnan vagy kiből érkezett. Talán igazából csak saját magát érezte, és csak még ostobább képet fest így magáról.
- Elnézést... én csak...
Csak mi? Mit akartál már megint? Miért nem vagy képes egyszer az életben befogni és tovább sétálni? Menj már!
- Nem is fontos. Jó éjszakát - biccent végül, halvány mosollyal, miközben valami megmagyarázhatatlan szomorúság továbbra is ott marad a szemében, mint általában mindig, és már fordul is el a férfitól, hogy tovább induljon. Jobb lesz ez így mindkettejüknek, mielőtt az idegen feldühödik, ő pedig pórul jár. Sokféle értelemben is.
Közben kitapintja a plusz bájitalt a zsebében, a talár anyagán át. Megnyugtatja a jelenléte. Talán nem ártana mindjárt le is húznia, amikor kicsit távolabb ér mindenkitől. Egyre hasznavehetetlenebb kezd lenni a hatása nélkül, láthatóan.
Micsoda egy barom vagy, Zé!
De legalább megint komoly oka van kínosan érezni magát. Igazán megszokhatta volna már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. március 25. 22:56 | Link

egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.


Attól még valahogy megáll a mozdulatban, nem fejezi be, nem gyullad fel az apró lángocska és a parázs, mintha megtört volna a lánc, egyelőre a kezében marad. A pillantása olyan, mintha belé látna a másik, kezdi tényleg azt érezni, hogy lát valamit, a fejében, amitől kínosan érzi magát és olyan sebesen kezd gondolatban sepregetni és mindent a szőnyeg alá dugni, mintha sose létezett volna. Kint, ugyan belőle nem lehet okklumentor, de gyakorlatokat tanult arra, hogy legalább ki tudja üríteni, vagy éppen palástolni a gondolatait, amikor nyugodt és most az, a zavar és értetlenség nem nyírja ki a lelkét, tud koncentrálni. Ezt alkalmazza, persze tudja, egy képzett ezeket a kis gátakat könnyen rúgja szét, de ennyi is elég egyelőre.
- Áhh, értem – nem akart sosem senkinek kellemetlenséget, nem mindenki bírja, gyerekek közelében tökéletes megállja, hogy eszébe se jusson a bagó. Figyelmes, ez általában hamar lejön azoknak, akik találkoznak vele.
- Ohh, vagy úgy. Ezen nem múlik– esetlen mozdulat, ahogy felé tartja az ismét elővett dobozát, hogy kínálja, ha akarja, vehet, ha nem, akkor visszateszi oda, ahonnan elővette. Végül befejezi, amit elkezdett. Ahogy figyeli, úgy érzi, a férfi leszokóban van és azért „szenved” ennyire a látványtól, küzd magával, vagy fogalma sincs, de valamiért tarkóján libabőrös lesz, pont úgy, mint mikor valaki figyeli, de nem tudja honnan. Ez az egész kezd valami nagyon furába átmenni, nem is tudja, miért, de kezdi elveszíteni a fonalat. Az, hogy majdnem beletáncolt, mintha már hetekkel ezelőtt történt volna.
- Igen? – érdeklődik, miközben meggyújtja végül a cigarettát és mélyet szívva belőle, félrefújja a füstöt. Ha vett, ha nem, elpakolja a zsebébe a dobozt a gyújtóval együtt, érdeklődve nézi, mire akar kilyukadni. Komolyan, mintha vallani akarna valamit, csak nem meri. Ismerős, nagyon ismerős ez, mert ő is pontosan így szokott küzdeni a szavaival, a gondolataival, amikor valami feltört benne. Mivel mostanság felszínes, nem tesz ilyet, ha leásna, biztosan ugyan így hebegne-habogna.
- Hát… azt nem tudhatom – mert mindenkinek más a fontos, a másik meg küzd. Sóhajt egy nagyot, szerencsére nem kínozza a ciklus annyira, hogy rá is förmedjen, de kicsit a türelme már karcos. Mély levegő, majd szép lassan utána ered, mert a kíváncsisága a régi, nem tudja hova tenni ezt az egészet, az arcát, a tekintetét. Lehet, hogy lemaradt valahol.
- Én nem harapok, most biztos nem. De… mi volt ez? Mi az, ami nem fontos? – lehet, hogy hagynia kéne a francba, valami azonban mélyen nem engedi. Micsoda és miért? Hagynia kellene mindent és a pillanatnak élni, azonban nem olyan. Figyelmes, figyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollus Zádor Kelen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 27
Írta: 2021. március 26. 00:28 | Link

Helvey Belián BalázsHangulat


Úgy tűnik a cigaretta látványára tett reakciója feltűnést keltett, ami egyáltalán nem is meglepő. A férfi pedig minden zokszó nélkül hirtelen elé tárja a fehér, füstölgő Paradicsom kapuját. Már így is elég zavart az érzelmei terén, nem biztos benne mit honnan érez, vagy magától érzi-e, avagy sem, de ez most kemény háborút robbant ki az agyában.
Egyfelől hirtelen úgy érzi, megvesz érte, és pont tökéletesen stimuláló nyugtató placebohatása lenne az idegeire. Másfelől... nem akart leszokni tényleg? Á, nem, már nem is emlékszik rá.
Elvesz egy szálat, miközben úgy érzi magát, mint valami tarháló tróger alak.
- Köszönöm.
Hát ez tényleg egyre kínosabb. Előveszi a pálcáját, azért ügyelve rá, hogy nehogy megijessze a férfit, mit akar vele, majd maga elé tartja azt.
- Lacarnium Inflamare.
Az apró láng fellobban, a cigaretta meggyullad, majd a láng elalszik, a pálca elkerül, ő pedig annak rendje és módja szerint, ahogyan szokta, nem tüdőzi le az első slukkot, csak kifújja. De aztán jön a második... és ó, milyen mennyei, mámoros érzés! Most tényleg elég bénán festhet, ahogyan lehunyja még a szemét is egy pillanatra, de igyekszik nem a férfira fújni a füstöt. Ez azért valamennyire most segít. Meg a zsebében lévő bájital megnyugtató gömbölyödése, ahogyan hozzá-hozzá koccan az oldalához. Végül ez is segíthet abban, hogy úgy dönt, jobb, ha nem sodorja magát még kínosabb helyzetbe, és inkább betudja annyinak a dolgot, hogy valamit nagyon benézett. Megköszön hát mindent, elfordul a férfitól, jó éjszakát kíván, és tovább indul. Épp csak egy újabb adag füstöt szív le, és fúj ki lassan, miközben továbbra is furcsán érezheti magát, de már egyedül, mikor meghallja a lépteket. Szemöldökei összeszaladnak egy pillanatra, de aztán meghallja az iménti hangot, amint annak gazdája felzárkózik közben mellé. Egy pillanat alatt elönti a megkönnyebbülés. Bármilyen idiótának is érezte magát, ha nem is volt teljesen igaza, mert ebbe már maga is belezavarodott, a pszichológus radarjai még igenis jók. Nem tudja nem elnevetni magát, az útra meredve, ha halkan és röviden is, zárt szájjal teszi. Megcsóválja fejét, majd megtorpan, és a táncoslábú idegen felé fordul. Az embereket csak akkor érdekli valami ennyire, ami velük kapcsolatos, ha az mégsem lényegtelen.
- Tényleg nem fontos - mondja kedves mosollyal, bár a szemeiből továbbra sem tűnt el az a furcsa szomorúság. - Csak egy megérzés volt, semmi több. Ha csak... maga nem érzi úgy, hogy valami fontos lehet. A legtöbb dolog azzal válik fontossá, hogy azzá tesszük.
Na tessék, és most elkezd itt bölcselkedni az út közepén. Mindjárt kitesz egy "ingyen kéretlen terápia" táblát is. De legalább érzi a cigarettát az ujjai között. Ez furcsán megnyugtató, ha a bájitalt nem is pótolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 603
Írta: 2021. március 27. 09:20 | Link

Zorka


- Nem, akkor feltételezhető, hogy a vérében Grosserlieb vér csörgedezik, vagy legalábbis nagy hatással volt rá a nő.
Ezt viszont szintén csak hírből tudom, mert én és a művészet nem állunk olyan közel egymáshoz. Ha a tökéletes élő-halál esszenciáját, vagy egyedi fiolákat kellene értékelni, na az az, ami számomra a művészet fellegvára volna. De mind tudjuk, hogy az, ami engem gyermeki rajongással tölt el, kevés embernek jelent valódi boldogságot. Nekem igen, számomra csodálatos, de eszemben sincs kényszeríteni bárkit is, hogy hasonlóképp vélekedjen erről a területről. Tudom, hogy én is túlzó vagyok olykor, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a saját menyasszonyomat is elveszítettem miatta. Tettek, amiket sosem fogok magamnak megbocsátani.
- Szerintem van balansz a kettő között. Abban az esetben, ha mondjuk az ember megszorul anyagilag, akkor jó, ha van egy olyan terület, ahol igen busásan fizetnek. De tudom, hogy ez ellene megy a művészi szabadságnak, csak arra jó, hogy az ember túléljen. Én se szívesen csinálnám, meg tűrném el az úri körök rigolyáit.
Meg is borzongok cseppet arra a gondolatra, hogy nekem így kellene élnem. Nem, semmi esetre sem. Én szeretem, hogy tényleg a szenvedélyem a munkám, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy megélek belőle. Szeretem látni, hogy a bátyám is boldog, ő kis a maga útján van, és igazából titkon örülök neki, hogy ő meg én újra együtt lakunk, mintha kaptunk volna egy második esélyt arra, hogy megismerjük egymást, és én szeretném ezt a lehetőséget maximálisan kiélvezni. Ehhez pedig tudom, hogy az kell, hogy egyelőre ne legyen más, csak mi ketten. A gondolatra, hogy miattam komplexusa lehetne valakinek, csak elnevetem magam, és finoman a fejem ingatom.
- Ez kedves, amíg nem ismered meg a bátyámat, szóval, azt hiszem, szeretném, ha nem ismernéd meg, onnantól megváltozik a véleményed rólam.
És valljuk be, bármennyire is nem izgat az, hogy én most nővel kezdjek, nagyon jól esnek a szavai, melyek arra utalnak, hogy ha akarom, akkor lehet még esélyem ezen a téren, és akár egész gyorsan el is kelhetek a piacon. Elvégre, ki láthatna jobban, mint egy művész?
- Egyáltalán nem hangzik rosszul, kreatív téren szerintem bűn is tanmenetet követelni. Élvezze az, aki oktatja, és az is, aki tanulja, ennyi lenne szerintem ebben a korban minden rajzzal, énekkel és ehhez hasonlatos kreatív művészeti ágakkal való megismertetés lényege. De hát mi porszemek vagyunk a gépezetben, viszont, ha bármikor bármilyen ötlet kell, szívesen adok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 27. 09:52 | Link

Farkasházy
Így ni.

Halkan felnevet, mikor Rudolf a bátyját említi. Tudja milyen érzés ez, néhány évig szenvedett tőle, mikor még túl fiatal volt és mindenki a nővére körül forgott. Aztán szerencsésen kinőtte, legalábbis igyekszik. Ha egy lapon kéne őt említeni bármiféle kapcsolattal, az nagyjából a Titanic és a jéghegy lenne, se több, se kevesebb. Bókokat nem tudja kezelni, maximum elvihogja őket, ajándékokkal szintén hadilábon áll –nem mintha nagyon kapott volna, hiszen addig soha nem jutott, hogy ilyen mélységeket éljen meg-. De neki így tökéletes ez. Majd talán 20-30 év múlva másképpen gondolja.
– A kicsikkel amúgy is nehéz azt követni, ami le van írva. Bemegy az ember egy tervvel, aztán átlépve a küszöböt simán borul minden – ha csak Karolából indul ki, akkor bizony egy tanmenetet az első öt perc után lazán lehúzhat a slozin. A gyerekeknek szabadság kell, lehet őket irányítani, de ott is van egy pillanat, mikor hátra kell lépnünk és hagyni nekik, hogy szárnyaljanak. Ő is így van ezzel, mikor nem önmaga miatt, hanem egy rendelés, egy feladat végett ül le rajzolni, festeni. Meghallgatja a paramétereket, aztán köszöni szépen, csinálja maga. Eddig még nem volt rá igazán panasz.
– De arra például nem lennék képes, hogy tizenéveseket tanítsak – néz a másikra haloványan elmosolyogva. – Nekem ők már túl nagyok, túl sok elvárással, túl sok kritikával és makacssággal. Szerintem ha azt mondanák, hogy menjek meg egy csapat tizenhat –tizenhét éveshez és tartsak nekik egy órát elbőgném magam – nevet fel a végére. Nem egy beszari alak, sőt! szeret sok mindent kipróbálni, de hogy ezzel a korosztállyal dolgozzon, na azt már nem. Inkább megy egy mugli nagyáruházba kasszázni a sok idióta vevő közé.
Utoljára módosította:Bánki Zorka, 2021. március 27. 09:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. március 28. 00:00 | Link

egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.


Bizonyára nem a bagó miatt viselkedik és érzi úgy magát a másik, ahogy, ez már csak hab a tortán, azt szokták mondani. Hát nem rest legalább egy valamin javítani, mert a zavarodottságot, vagy legyen az bármi, nem tudja elűzni, azonban a sóvárgást enyhíteni lehet. Csak lehet nem éppen a legjobb dolog, ha nem a saját zsebéből teszi, lehet kocabagós vagy épp leszokóban; egyiknek sem a legjobb döntés kínálni. Ám az, hogy mi etikus és mi nem, azt nem magában és magával fogja megvitatni.
- Hát, nem mondom, hogy egészségedre – pakolja el a dobozt, már épp a gyújtót venné elő, teljesen megszokásból, amikor a másik pálcát vesz kézbe. Megáll a saját mozdulatában és pislog felé, nyakát nyújtva nézi, ahogy végül lángocska gyullad fel majd tűnik is el a fadarab végén.
- Ez valahogy könnyebbnek tűnik – kerül végül elő az öngyújtó és kattint egyet. Összeakadt nyelvvel egy éppen mulatásra szánt éjjelen nem éppen sikerülne kimondania ilyesmit. Lehet, hogy abból valami pokoli lényt idézne meg, mint mikor az ember az IKEA bútorneveit igyekszik kiejteni. Az biztos, hogy rosszat mégsem okozott vele, ahogy nézi, kellemes dologként éli meg, nem fullad, így a beálló csendben ő is csak pöfékel, kényelmesen, minden elán nélkül. Csak megszokás, ahogy emeli a kezét, szív, majd lepöccinti a hamut. Megesik, hogy tollal a kezében is így tesz, ha nagyon elbambul, aztán kapcsol és csak röhög magában. Most azonban nem teszi, inkább válik meglepetté, hogy mégis elindul, vagyis, nem lenne ez probléma, hiszen se rokonok, se ismerősök, két idegen csupán. Az már inkább furcsa, ahogy ezt teszi, közvetlen előtte sodorja a kérdések tengerébe és nem engedi, hogy gondolatai máson járjanak. Nem érti és szeretné megtudni, mi ez az egész, leginkább a furcsaság oka, azonban választ nem kap, pár pillanatig csak a férfi hátát nézheti, ahogy távozik. Végül, lábai és mindene indul meg utána, nem nevet, még kicsit se, inkább elszánt és érdeklődő tekintettel figyeli. Valami tuti van, ebben biztos. Megáll ő is, amint a férfi, egymás felé fordulnak és megint azt kapja, hogy nem fontos. Most van paranoiás vagy már annyira társaságra vágyik, hogy mindent beleképzel, csak valaki beszélgessen vele. Kezd megőrülni, talán.
- Jó, de lehet mégis. Miféle megérzés? – pont vele kapcsolatban? Ó abból akadhat pár, de a válaszra biztosan nem gondol a lehetőségek között. Rajta a sor, hogy felnevessen a bölcseleten.
- Hagyjuk a coelho-i magasságokat. Én mit érzek annak? Reggelig tudnám sorolni. De most csak kíváncsi vagyok, hogy mi az, ami nem fontos, viszont, mégis úgy van előle menekülve, mintha rémalakot látnál – mert ő annak látja, megfutamodásnak, ki ne látná ezt jobban, mint az, akinek ez a hobbija. Ez jutott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollus Zádor Kelen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 27
Írta: 2021. március 28. 16:13 | Link

Helvey Belián BalázsHangulat


- Végül is, arra megy - ejt meg egy mosolyt a férfi felé. Majd meggyújtja a pálcájával a cigarettát, aztán a férfira pillant, aki valamiféle furcsa, önoltó szerű eszközzel próbálkozik. Nem teljesen érti, mire érti a másik a dolgot, és mit művel, de azért igencsak érdeklődve szemléli a gyújtós eseményt, de úgy érzi, inkább jobb, ha nem fűz hozzá semmit, így is elég idiótának érezheti már magát. És közben mintha feszültté is válna valamiért. Itt dönt úgy, hogy inkább csak megköszöni a dolgokat, elnézést kér, és a cigarettájával tovább áll.
De a férfi követi őt. Ez pedig okot ad rá, hogy mégis csak bízzon képességeiben, ha csak egy röpke pillanatig is. De a hirtelen rátörő, eddiginél is erőteljesebb zavar őt magát is megzavarja.
- Egyszerű megérzés. Mondjuk, hogy van ilyen képességem. Néha bejön.
Igazából ez nem teljesen így van, bár nem is hazudott vele. Van ilyen képessége, de még milyen! Bárcsak soha nem is létezett volna, teljesen más ember lenne most, teljesen más élettel. Bár talán utóbbira nem is vágyna másként. Viszont soha nem mondja el igazán senkinek, hogy milyen is ő valójában. Mindig csak a szakmájára és a szakmai megérzéseire fogja. Ebbe viszont nagyon nem mélyedne bele máris, így elsőre, főleg, mivel közben a férfi ledorongolja. Sőt, hárít. Méghozzá rá. Zé szemöldökei egy pillanatra megemelkednek a csodálkozástól, és a szavak mellé kapott érzelmektől. Már sejti is a baj okát. Nem ő az. Ilyen esetekben sosem az a hibás, akinek kitálalnak, így vagy úgy. Igaz, valóban menekülne ő is ettől a furcsaságtól, de külső szemlélőként nincs benne logika, hogy ezt feltételezzék. Talán ő az, aki inkább menekülne, ezért hárít rám - gondolja.
A csodálkozás elmúlik az arcáról, helyére megértés költözik, ha a szemei továbbra is furcsán szomorúak maradnak.
- Miért tulajdonít ennek ekkora jelentőséget? Hiszen csak egy idegen vagyok.
Hát igen, ez csak úgy kiszaladt a száján. Pszichológusi betegség. Egy terápián jönne ki hasonló belőle, de most el kell fogadnia, hogy ez itt és most nem egy terápia. Gyorsan meg is köszörüli a torkát. A férfi meneküléssel vádolja, de valahogy úgy gondolja, ez inkább csak kifogás valamire. A magányra? De úgy érzi nagyobb szüksége van most a másiknak arra, hogy az nyerjen számára bizonyosságot, ő érzi magát magányosnak, talán azért furcsa a helyzet. Ha az ember úgy látja, a másik a magányos, könnyebben fogadja el, hogy ő is az, ha valóban így van. Könnyebben mond igent valamire, ha úgy látja, nem őt kell megjavítani, hanem a másikat. Pedig igazából sosem kell senkit sem megjavítani, sosem az emberekkel van a hiba. Na jó, többnyire.
- Tudja... nem rég költöztem a faluba. Nem nagyon ismerek még itt senkit - fog bele hirtelen. - Elvagyok magamban, de kissé még ez magányos dolog. Furcsa kérdés lehet ez, de... nincs kedve sétálni egyet? Vagy leülni egy padra. Szépek itt a fények - mondja.
- Akkor békésen elszívhatnánk a cigarettát, és közben kifaggathat. Addig sem vagyunk egyedül, nem igaz? - kérdezi bátorító mosollyal. - Sokszor jó a magány, de valljuk be, néha kell pár jó emberi szó. Lehet, hogy annak híján tűnhetek én is furcsának - mosolyog tovább, magára fogva az egész dolgot így, teljesen nyugodtan. Persze látszólag. Belül valószínűleg épp továbbra is a zavarral küzd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. április 5. 13:47 | Link

egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.


- Végül is – ismétli meg, aztán aprót von vállán. Minek az egészsége, az már jó kérdés. Ez is egy függőség, valamit elsimít, mást rombol, átmeneti megoldás. A szálak fogynak, minden más marad. Ha azonnali és végleges megoldást nyújtana, nem tartana most itt és így, senki sem. Minden végleges helyett bámulja megint, ahogy valaki mágiát használ, erről mondjuk, így évek múltán már bőven leszokhatna, de nem sikerül valahogy, igazából, kicsit zavarja csak. Hogy másokat ez mennyire? Már nem érdekes.
- Ó, képesség, értem – bólint, mert rövid elválásuk pár másodpercig tartott, mert ahogy a másik válik frusztrálttá és zavarttá, benne úgy nő az, hogy követni kell, hogy maradjon és fejtse meg, mit rejt ez az egész. Vagy ő is zavart és frusztrált, csak másképp jön ki rajta. Pont úgy, ahogy nem kellene. Talán ezek a szavak bőven jelei annak, hogy semmi sincs teljesen rendben, hogy zavaros és kusza, olyasmi, amelyet nem tud kezelni, nem tud jól kezelni. Szavak, amelyeket neki címez és amellyel ellök minden olyan lehetőséget, amely valójában talán mégis igaz. Nem tudja. Most érzi csak ténylegesen, hogy zavart, hogy hagyni kellett volna inkább elmenni, mintsem követni és kikövetelni úgymond belőle a választ a megérzéseire. Sóhajt egyet, szabad kezét zsebébe süllyeszti és az öngyújtóval babrál. Nem a legjobb így, de mivel nem akarja magát tétovának érezni és mutatni sem, marad.
- Épp ez a lényeg, idegen. Egy ismerős elfogult akaratlanul, míg egy idegen azt látja, ami a valóság. Karikás szem, nem jó frizura, előnytelen öltözék, hamis mosoly. Nem a szépet és a jót, hogy de biztosan jól áll. Őszintébb – vagyis, gondolja ő ezt, hogy így van. Nem tudósa ennek, amit mond, azt inkább csak ő gondolja így. Lehet, hogy színtiszta hülyeség az egész, semmi több. Csak okoskodni próbál, mintha olyan tudás birtokában lenne, amely talán sosem volt az övé és soha nem is lesz. Tükörbe kell csupán néznie, mennyire nem.
- Ó, vagy úgy – tehát új erre, frissen beköltözött. Megérti, hiszen így kezdte saját maga is, csakhogy, azzal a különbséggel, hogy tagadta a magányt és elvolt azzal, ami volt. Akkoriban felszolgált, meg se fordult a fejében a tanítás, a tanulás is csak később. Egyedül élt, egyedül boldogult, minden csak később változott meg, egy részét sosem csinálná vissza, van, amit most, ebben a zavaros időben igen.
- Szívesen sétálok. Pár éve élek csak itt, de még mindig emlékszem, milyen újnak lenni. Merre van a ház? – nem arra akar menni, csak érdeklődik, most már hivatalosan beleegyezve abba, hogy vele tart. Lépked mellette, hallgatja, bólogat. Mert igen, addig sincsenek egyedül, más kérdés, hogy ehhez kezd hozzászokni, kezd megbékélni. Még van hiány, de már csak halovány.
- Egy ideig kényszerből, aztán én választottam. Aztán nem voltam magányos és végül azzá tettek. Nekem ebben nincs furcsaság, mert közben sokan vesznek körül. Ki mit vesz észre. Azonban, tényleg kell pár jó szó – mert a némaság mindig sok olyan dolgot szül, amelyet nem kellene. – Nem te vagy furcsa, inkább a helyzet. Valami… nem tudom – harapja be alsóajkát, mintha zavarban lenne a gondolataira. – Amikor úgy néznek az emberre, mintha mindent látnának. Ez nekem mindig… olyan furcsa – oké, semmi se változott. Még mindig nem tudja értelmesen kimondani, mire gondol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollus Zádor Kelen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 27
Írta: 2021. április 6. 17:34 | Link

Helvey Belián BalázsHangulat


A férfi követi az elválásuk után is, ez pedig sok mindent elárul számára. Azon túl, amit éppen érez vagy nem érez.
Elő is bújik belőle varázspszichológus énje, és fel is teszi a nagy kérdést. Miért számít ennyire egy idegen véleménye? A válasz viszont egészen meglepi. A vele együtt érkező zavarodottság viszont annyira nem.
- Meg kell nyugtatnom, nem látom, hogy karikásabb lenne a szeme az enyémnél - húzódik azért mosolyra haloványan az ajka. De ez egy igen jó és érdekes válasz. Talán ezért is dönt amellett, hogy magára vállalja a problémás oldalt, mintha neki lenne szüksége társaságra. Bár... igazából valóban lehet, hogy szüksége lenne. De a megmentési mániája persze valószínűleg ennél is jobban közreműködik a dologban, mint általában.
- Akkor hát sétáljunk - biccent. Ha pedig mindketten beleegyeznek, talán el is indulnak közben a tó partján, a szép, keringő kis fénypontok között.
- A Fő utczán lakom, a rendelőm felett. Hollus - mutatkozik be ilyenformán, ha már így szóba jött. - De nevezzen csak Zé-nek - nyújtja a kezét menet közben a férfi felé egy kézfogásra, ha úgy alakulna a helyzet, hogy elfogadná a bemutatkozási rituálét. - Könnyebb lenne esetleg a tegeződés? Ha már úgyis beszélgetni kezdtünk - teszi még hozzá a végén egy halovány félmosollyal. Majd beleszív a cigarettájába, és jóleső érzéssel fújja ki lassan a füstöt a másik irányba. Közben pedig az alattomos ügyességgel feltett kérdésére érkezik is a válasz. Ha nyíltan szólnak az emberhez, hajlamos az szintén megnyílni egy kissé, ami csak a javára válhat a beszélgetésnek. Legalábbis Zé esetében.
- Azzá tették?
Nem is ő lenne, ha nem ragadna ki egy jelentéktelennek tűnő részletet az elbeszélésből. Mégis, varázspszichológusi agya ismét bekapcsolt üzemmódban tevékenykedik.
- Hogy érti pontosan azt, hogy azzá tették? Lehet valaki ennyire befolyással egy másik ember életére, hogy magányossá tegye?
Lehet, hogy túl sok a kérdése hirtelen. Ezért még biztos, ami biztos alapon, hozzáfűzi a végéhez a maga meglátását a férfi mondandójának lezárására.
- Ezennel elnézést is kérek érte, ha úgy néztem volna. Nem állt szándékomban - somolyog az orra alatt. Valóban nem, de tudja magáról, hogy néha sikerül ezt elérnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. április 13. 17:33 | Link

egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.


Ha tudná, hogy olyan ember figyeli és „elemzi”, akit ért hozzá, azonnal féket húzna magán és próbálna nem ennyire feltűnő lenni. Mert oké, nehezen vette rá magát a múlt nyár után is arra, hogy menjen, valahogy ez olyan ijesztő számára. Pedig nem az, de segítséget kérni, mindig is nehéz volt valamiért. Nem azért, mert makacs vagy büszke, hanem mert tehernek érzi magát.
- Ahh, szuper. Akkor használ a krém – nem mintha nagyon kenne valamit magára, csak hogy ne legyen száraz és kérges mindene, mert földet túr és földön mászkál. Nem szokta érdekelni a karika a szeme alatt, mert az akkor is ott van, ha nem akarja, főleg a holdak után, akkor nagyon is. Persze, Hay mondta, hogy simán sminkelhetne, legalább azt, de nem vetemedett erre sosem. Felesleges.
- Az sosem árt – lépked hát így előre, a férfivel az oldalán, akiről semmit sem tud, csak azt, amit lát és ami foglalkoztatja. Ami érdekes és nem tudja elengedni. – Rendelő? Orvos talán? – nem is látta eddig, vagy csak bamba volt nagyon, mikor arra járt. Mindegy, mert most már tudja és megjegyezte. Szépen bővül a városka, annyi szent. – Rendben Zé, én Belián vagyok, Helvey Belián – kicsit Bond-os figura sikerült, elmegy azonban, ahogy megfogja és megrázza a kezét. Elengedi, hiszen még mindig sétálnak és visszadugja a zsebébe azt.
- Jaj bocsánat, én a hivatalos formát valahogy mindig kikerülöm. De nyugodtan, persze – bólogat, hogy eszébe se jutott legalább megpróbálni használni. Oké, ezen még csiszolnia kell, ha egyszer komolynak akarja eladni magát.
- Hja, de nem is fontos – legyintget, elszólta magát. Kicsit füle ég is, szerencse azt csak nem látja, hogy vörös is. Nem fogja idegenekre rásózni a kínjait, ha a barátaival sem nagyon lelkizik. Most így van jól, még ha nem is jó. Ez egy olyan kör, amelyből nem tud szépen kimászni és nem is akar; amennyire kilát, pont tökéletes. De csak nem engedi el a témát, visszakérdez és nagyot sóhajt.
- Sokáig volt távol, akit szerettem és amikor visszakaptam, elhagyott. Egyszerű, béna, szerelmes történet – semmi több. Mégis, felkarcolja, megforgatja odabent a már rég benőtt tőrt, amelyet a legmélyebbre döftek. De semmi több, arca ugyanolyan marad, mint volt. Sehogy sem egyszerű történet. Tragédia, amely halállal végződött. Meghalt, mert szeretett.
- Ugyan, nincs gond. A lakótársam legilimentor. Hozzászoktam igazából – nem, de ennyi füllentés belefér, miközben elmosolyodik. – És mivel foglalkozol, ha már van rendelő? – érdeklődik most ő, kevésbé kellemetlen témáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 239
Írta: 2021. április 25. 16:52 | Link

Széplaki Alíz
Tikki

A hétvégi délutáni séták mindig feldobják a kedvét, főleg, olyankor, amikor nem borongós az idő. Mostanság többször volt társasága az ilyen kiruccanásokhoz, sőt arra is rávette a kedves családja, hogy még olyan helyekre is beüljenek, mint cukrászda vagy egy étterem. Magától nemigen kedvelte az ilyen létesítményeket, főleg nem egyedül, azonban annyira nyúzták ezzel, hogy mostanság alig volt olyan alkalom, amikor a természetbe tudott kimozdulni, mert mindig egy nyüzsgő, zárt térben lyukadtak ki. Persze a jó társaságot szereti Ákos, azonban nagyon hiányzott már neki a természet és a magány, amire az utóbbi időben nem jutott annyi ideje, mint máskor. Valamiért többet punnyadt mostanában otthon olyankor, amikor valami nyomta a lelkét, pedig a jó bevett módszere a természetjárás volt erre. Ráadásul mostanság Tikkit is elhanyagolta, nem túl sokat mentek ki sétálni, csak bent lógtak együtt, zenét hallgattak, játszottak. Kicsit olyan neki ez a madár, mint valami rakoncátlan gyerek, de ugyanakkor jó barátjává is nőtte ki magát az évek alatt.
Így a délelőtti családi programot, és közös ebédet követően úgy döntött, hogy a madárral kettecskén nyakukba veszik a környéket. Először az erdőbe akart menni, azonban ott már többször jártak, ráadásul már nem volt korán, s nem szerette volna, ha korán rájuk sötétedne a fák között.
Emiatt úgy döntött, hogy végül a kis tavacskához mennek, ahol bár több emberrel találkozik, de mégis tudják a távolságot tartani.
A mai nap utolsó napsugaraiban fürdőzve, az izgága madárral a vállán érkezik meg a tóhoz, ami körül többeket talál, de vasárnap délutánhoz képest egyáltalán nem vészes. Ennek hála még éppen lel egy üres stéget, ahová komótosan bevonulnak. Karját oldalra nyújtja, a fehér kakadu pedig boldogan tipeg végig a válláról a könyökéig. Majd baljával nagyot lendítve engedi, hogy a madár felszálljon a magasba. Bízik Tikkiben, be van tanítva arra, hogy visszajöjjön. Szárnyait szélesre tárva száll a víztükör fölött egy méterrel, majd újból a magasba tör nagyokat sípolva. A férfi szemével követi az állatot, majd bal karjával nekitámaszkodik a korlátnak, mégis kényelmesebb úgy állni és gyönyörködni a szeme előtt elterülő látványban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2021. április 25. 21:47 | Link

Kállay Ákos






Mostanság nem sok kedvem volt a négy fal között ülni, és eleve pörgősebb napjaim voltak, így nem volt számomra kérdéses, hogy a vasárnapi napom mivel fogom eltölteni. Délelőtt pakolásztam kicsit a szobámban, és játszottam kicsit a cicámmal, aki fél óra múlva már vígan szundikált a fekhelyén. Nem volt az az örökmozgó típus, fiatalabb korában is többet aludt, mint játszott, de valamilyen szinten azért igényelte a társaságot. Régebben gondolkodtam rajta, hogy veszek egy másik macskát mellé társnak, de végül úgy döntöttem, hogy lemondok erről, mert remekül érezte magát egyedül is, és amíg én dolgoztam, addig ő általában átaludta a nap nagy részét. Vasárnap délután összekaptam magam, egész szép idő volt, de azért valamennyire hűvös is, ennek megfelelően felöltözve indultam neki a fényképezőgépemmel a kis tavacska irányába. Úgy döntöttem, hogy ezen a napon nem megyek be a falu központjában, inkább a természetben töltöm az időmet. A fényképezőmet azért vittem magammal, hogy hátha látok valami érdekeset, amit érdemes lesz megörökítenem. Úgy voltam vele, hogyha nem is lesz semmiféle izgalmas téma, akkor is ellövök pár képet magáról a természetről, a tavacskáról, a madarakról, az égboltról, és amit még érdemesnek tartok megörökíteni. Miután odaértem a helyszínre elégedetten vettem tudomásul, hogy nem volt tömegnyomor, persze azért volt jó pár ember, de nem egymás nyakában voltak, hanem szépen eloszlottak. A stégekhez közelítve az egyik irányából mintha papagáj hangját véltem volna felfedezni, majd a távolból meg is láttam a madár alakját, amint a víztükör felett röpköd. Izgatottan elindultam feléje, hiszen nem volt szokványos látvány a papagáj ezen a területen, ráadásul arra gondoltam, hogy remek fotóalany válhatna belőle. Közelebb érve a stéghez egy férfi sziluettjét véltem felfedezni, aki épp a korlátnak támaszkodva szemlélte a madarat. Egyenesen megindultam feléje, mert sejtettem, hogy ő a papagáj gazdája, mivel más nem tartózkodott ezen a stégen rajta kívül, de azért rákérdeztem nála, hogy biztos lehessek a dolgomban. Abban biztos voltam, hogy be volt tanítva a madár arra, hogy visszatérjen hozzá, különben nem engedte volna a gazdája, hogy szabadon szárnyalhasson a természetben.
- Örvendek, Széplaki Alíz vagyok. Az öné ez a papagáj? Tudja, nem tudtam nem észrevenni a távolból, csodaszép madár - köszöntöttem a férfit, majd a tekintetem újból a madárra siklott, és pár perc néma csendben figyeltem, ahogyan vidáman repked a vízfelszín felett.
- Látom, nagyon élvezi a szabadságot. Hogy hívják a papagájt? Arra gondoltam, hogy remek fotóalany lenne számomra, ugyanis részben fotográfus vagyok, szóval szívesen megörökíteném a madarat, persze, csak ha nincs ellenére - folytattam a társalgást a férfival, és reméltem, hogy rábólint a dologra. Ritkán adódtak olyan pillanatok, amelyekről úgy gondoltam, valóban érdemes megörökíteni őket, ez pedig pont egy ilyen alkalom volt, amit vétek lett volna kihagyni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. május 11. 08:50 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | belépés csak engedéllyel | kukkantás

Szerintem annyira nem stresszeltem rá erre a bulira, mint kellett volna. Jó, mondjuk tény, hogy legelőször áprilisban jutott eszembe Rin születésnapja, aztán úgy kiment a fejemből, mint annak a rendje. Logikus, hogy a születésnapja előtt két nappal esett le a tantusz, ráadásul éjjel, szóval Móric annyira nem örült a villanykörtének a fejem felett, amit hangos hőbörgéssel fogadtam. Meg néhány igencsak válogatott káromkodással. No, de mindegy, a lényeg, hogy sos-ben gondolkodtam kikről beszélt Rin a mindennapok során, akiknek mindenképpen jelen kell lennie a bulin, mert gondolom spanok, ráadásul a szórásból Brightmore sem maradhatott ki, mer’ Rin úúúúgy szereti a profot, hogy na. Érte mindent megteszek. Szóval szépen lepasszoltam a felelősséget, hogy rángassa el más a férfit. Ha sikerül neki vagy nekik. Gihi. Problem solved.
Ja, a lényeg, hogy simán megszerveztem mindent egészen időben. A meghívókat kiküldtem, bevásároltam mindenféle dán nasiból, szereztem neki dán sört, meg minden másik piát is, ami a zsebpénzem nagy részét felemésztette, de éppen maradt annyi, hogy a tökéletes ajándékot vehessem meg neki. Tudod mit kap? Hajolj közelebb, elmondom, tesó: katicabogaras fogkefe tartót. Brutál király, és a poén, hogy Dániában csinálták. Legjobb legjobb barát vagyok ever. A tó mellett az egyik asztalt pakolom éppen arrébb, amikor pontban hétkor libben be egy lány társaság a helyszínre, lepakolják a hozott cuccokat, majd csusszannak arrébb és foglalnak helyet az egyik padon. Nincs időm feleszmélni, mert rá pár percre belibben még egy társaság, szóval a legjobb dolgot teszem, amit tehetek: írok Kendének, hogy szedje már a lábát, bakkerka, mert itt valami nagyon nem jó. Azért annyira nem akadok fenn a dolgon, inkább vállat vonva csinálom meg az utolsó simításokat, hogy végül a kérdező lány felé pislogjak. - Ja, aha. Mindenből is lehet inni meg enni, amolyan közös, vágod - túrok mosolyogva tincseim közé, hogy meredten szuggeráljam a tóhoz vezető utat, hátha felbukkan a dude. Mert igazán megtehetné már.


//Álmodói megjegyzés: mindenki azt csinál, amit szeretne. A helyszínen van kaja/pia kedvetekre, nem szabom meg ki mit nasizik vagy iszik. Sörpadok és asztalok - elég sok - van lepakolva a tó környékére. Van megbűvölt tábortűz, hogy ne fagyjon be a valagatok, ha a buli előreszaladgál és kezd hűvös lenni.
Kérek mindenkit, hogy az előtte lévő emberhez szálazzon, hogy megkönnyítsük a téma modolását.
Ha van kérdés ne írjatok nyugodtan, brutál szívesen válaszolok, mert aranyos vagyok.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. május 12. 12:44 | Link


#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI



Gány egy kedd volt az biztos. Nem elég, hogy még a tanárok is össze-vissza szívatták őket - főleg Brightmore, valószínűleg még mindig fújt rá az évnyitós incidens után -, de Lokit meg Kendét is alig látta egész nap. Szóval már épp ott tartott a barna, hogy vagy becsapja felhőt és belopódzik a fiúk hálókörletébe, vagy belóg megint a navinésekhez. Azok úgyis mindig olyan nyugisan szokták kezelni, hogy jár-kel föl-alá, mintha minimum közéjük való lenne. Komolyan, ha egyszer házat kell váltania, tuti hozzájuk menne, még a végén le is nyugtatnák őt azzal a vibe-al, ami mindig körbelengi őket. És igen, még Kendét is.
Szóval még majdnem sárga lett, mikor Loki üzent neki, hogy húzza le a seggét szép popóját a tóhoz. A barna meg kérdés nélkül ment. Pláne, hogy így még az iskolából is kiszabadulhatott, és út közben előhúzott egy szálat kedvenc dán cigijéből. Menet közben a 'Whip My Hair'-t dalolta, de hát ember legyen a talpán, aki felismer Marina gyönyörű hangján bármit is. Talán az volt árulkodó, ahogy a fejét rázta közben. Menet közben teljesen véletlenül betévedt az erdőbe is, mert látott egy nyuszit arra szaladni - ne is kérdezd -, szóval valahonnan oldalról sikerült megközelítenie a helyszínt, amit Loki megadott. Elismerően nézett körbe a helyszínen, és halkan a barátjához lépett.
- Wow, jól néz ki a hely, kinek lesz szülinapja? - kérdezte meg őszintén a barna, közben az arcokon mélázott el, hogy kitalálja a rejtélyes személy kilétét. Komolyan, hogy Loki még erről se tudta értesíteni az SMS-ben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT

Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 ... 52 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa