36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. október 10. 21:12 | Link

Luna

 A szaglásom kifinomult, na nem annyira, mint négy lábú komámnak, de azért megérzem a közelemben elhaladó illatát. Semmi feltűnő, én mégis utána fordulok és egy nőt látok sétálni. Szőke haja és formás idomai láttán beindul a mozi odabenn. A ház és a közös gyerek, meg egyebek helyett kicsit másfelé kalandozom a filmen, amikor kacsolok. Már azon tanakodom miként érjem utól és szólítsam meg, amikor az én hű haverom gondoskodik a megoldásról, mert tiszta erejéból nekiszalad a nőnek, hogy csókjaival hevesen üdvözölje. - Zsömleee! Nee, ne, ne! - szaladok oda a duóhoz azonnal és kezdem húzni inam szakadtából drága szőrös cimborám, aki a maga jó súlyával igen nehéz esetnek bizonyul, s valamiért a vezényjelekre sem akaródzik neki reagálni. Mondjuk nem csodálom, az alatta kiterült hölgy szebb mint hittem. - Ha már így levette a lábáról, had mutassam be, a neve Zsömle, én pedig Nesztor vagyok, a pasas akire elvileg hallgatnia kellene - segítem talpra a nőt mosolyogva, ha hagyja, ha nem akkor az után teszem meg mindezt, hogy ismét a lába és nem a háta alatt van a talaj. - Mivel kárpótolhatom? - érdeklődöm azon az egészen kellemesnek mondható hangon, melyet a megigézett fordítógép ad nekem. Továbbra is mosolyogva figyelem, de bocsánatkérőn nézve rá mert igazából tényleg ciki ez a helyzet. Remélem nem kap tőlem frászt, feltéve, hogy Zsömesztől nem kapott. Míg válaszára várok gyors és kivételesen nem fotós szemmel mérem fel a terepet. Fekete farmerbe bújtatott lábak és fenék, laza dzseki és jókora színes körsál emellé bájos arc és mutatós hajkorona. Szép, nagyon szép, én meg mázlista vagyok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2018. október 11. 13:22 | Link

Nesztor

Azt hiszem, kicsit talán túlságosan el is merülök a természet nyújtotta szépségekben, mert szinte fel sem tűnt, mikor elhaladtam a mellettem sétáló mellett. Megszokott már a számomra, hogy néha csak kizárom a külvilágot és meg sem próbálok tudomást venni róluk, az utóbbi években ez nagyon jól jött, mert a munkám végére néha már csak nem akartam társaságot.
Aztán berobban a képbe a kutya, mint egy bomba, letarol a lábamról és hanyatt vágódok, olyan erővel, hogy a levegő egy pillanatra a mellkasomban ragad. Meddőn kapok az oxigén után, miközben a kutya heves örömmel üdvözöl, mintha régi bajtársam lenne. Mikor végre felenged a rekeszizmom, és egy nagy sóhajjal kiengedem a levegőt, eltolom a fejét óvatosan, de határozottan.
- Na, haver, óvatosan! - mosolyodom el kicsit, felülve lassan és megmozgatva a vállaim, hogy a maradék levegőt is kiengedhessem. A gazdája is megérkezik közben és nem igazán úgy veszem észre, hogy képes lenne az állat megfékezésére. A kezét is nyújtja, hogy felsegítsen, de csak rá vetem a pillantásomat, majd talpra emelkedem és leporolom magamat, anélkül, hogy elfogadnám a segítséget. Ez amolyan reflex, önálló nő vagyok, nem szükséges a külső behatás, hogy megálljak a lábamon.
- Örvendek, vagy valahogy így. Luna - biccentek apróbbat, miközben alaposabban is végigmérem az előttem álló férfit, amennyire a fényviszonyok ezt lehetővé teszik a számomra. A beállásából ítélve, hogy a válla megfeszült, kínosan érzi magát, de ugyanakkor kíváncsi tekintettel méreget. Kissé felvonom a szemöldökömet.
- Nem tudom, mik a lehetőségek?
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 11. 16:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. október 11. 16:33 | Link

Luna

 A hölgy nem kér a segítségemből. Nagyon nem veszem a lelkemre. Nincs nekem bajom a független, erős nőkkel. Együtt éltem kettővel is egy jó ideig. Az anyám és a húgom sem pont egyszerű esetek, szóval megszoktam. Persze akkor jó vagyok, ha rászorult a konzervre a tető, na mindegy. Hamar túllendülünk a bemutatkozáson, de nem állom meg, hogy megjegyzést ne tegyek - Nagyon szép neve van. Sokan jöttek ezzel már, ugye? - kérdezem és huncut kisfiús mosolyom nem lankad, hiába látom rajta, hogy nem esett jól neki Zsömle hirtelen üdvözlőköre - A Hold istennőjét hívják így, gondolom tudja - folytatom, egy kicsit filozofikusan, már amennyire ez hallható a hangból, amit a szerkezet ad nekem. Mintha szinkronizálva lennék...frankó, olyan vagyok, mint egy híres színész, akinek magyar hangja van! Állati! A magamban való örömködést a nő szavai szakítják félbe. - A lehetőségek? - emelem államhoz kezem és enyhén borostás állam kezdem vakargatni - Egy csodás vacsora az ország legjobb görög éttermében, egy séta Zsömlével és velem itt a szép kis tó partján, egy pohár ital a pubban vagy...- picit talán erős lesz, de ha már kigondoltam kimondom - Csevegés a falu legkényelmesebb kanapéján, vagyis nálam - amikor ideáig eljutok Zsömle úgy néz fel rám, mintha valami hülyeséget mondtam volna. Komolyan néha rosszabb, mint a bátyám. Az is kamasz korunkban minden csajozós szövegemet baromságnak tartotta. Úgy könnyű, ha első óta vagy együtt a suli legszebb csajával. Na, sebaj, nyugtatólag megvakarászom kutyám fejét, bár nem tudom neki, vagy nekem van-e erre nagyobb szükségem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2018. október 19. 03:20 | Link

Nesztor

- Nem igazán, kevesen tudják a nevemet, és ha mégis, általában mással voltak elfoglalva. - Nem kifejezetten a kifinomult a legjobb jelző a társaságokra, amelyekben az esetek nagy többségében mozgok. Vagy ha mégis, akkor másra kaptam bókot, a nevem huszadrangú volt. - Nos, minden nap tanul valami újat az ember.
Kiropogtatom a hátamat és hagyom, hogy az ajkaim szélére azért kiüljön egy egészen apró mosoly. Mert hát, soha, senki nem szokott ennyire erősen pedálozni azért, hogy egy kicsit jobbá tegye az estémet.
- Azok bizony.
Még meg is erősítem, hogy igen, erre gondoltam, az a minimum, hogy kicsit kárpótol, miután a kutyája képes volt és rám vetette magát. Hízelgő ez a fajta érdeklődés, de csak akkor, amikor éppen nem lihegnek a nyakamba. Bár néha tehetek kivételeket.
- Igazából lehet, hogy elfogadnám a vacsorát, de egy pizzáért most lelkesebb lennék, mint a görögért. Csak eszembe jut és belekordul a gyomrom - nevetek fel, hangosan, miközben kicsit még az orromat is ráncolom. Ettől eltekintve ez nem vicc. Már volt benne gyakorlatom, hogyan is passzoljam le az ilyen lakásra invitálós szövegeket. Valahogy soha nem rajongtam az ilyen elhamarkodott meghívásokért. Szomorú. A keze a kutya fejére simul, majd megvakargatja, valószínűleg stresszt csillapít, mire az ajkamba haraptam kicsit belülről.
- Persze, ez csak egy lehetőség. De olyan, amihez pozitívan állok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. október 20. 20:35 | Link

Luna

 A szépséges hölgy kissé be van még mindig rágva rám, ez süt a nonverbális jeleiből. Az ilyen viselkedésre a igazi gyógyír a tánc és az uozo, de mivel sajnos, egyelőre még nem tartunk ennél a résznél ezt egyelőre nem említem meg. Szerencsére, mert miután végigsorolom mikkel szeretném vagy tudnám kiengesztelni megtörik a jég és egy csodás mosoly önti el azt a szép arcát. - Szóval pizza, hm... - morfondírozok látványosan, majd elvigyorodom - Szuper! Akkor irány a Félszemű, vagy van olyan hely ahová szívesebben menne? - kérdezem meg, mert ugye van, akinek bevált helyei vannak, amiket szeret meglátogatni, főleg ha épp fájdalomdíjat zsebel be egy heves ebtámadás okán. - Nem zavarja, ha Zsömle is velünk tart? - faggatom tovább a virágszálat, miközben immár kicsit megkönnyebbülten vakarászom a fejét jókora vadállat barátomnak, aki sokkal kellemesebb vacsorapartner, mint gondolná. Ritkán kunyerál és azt is olyan ártatlanul és emiatt sikeresen teszi, hogy már fontolgatom, hogy leckéket veszek tőle. Hold hölgyem válaszának fényében indulunk el oda ahová ő szeretne. Nincs nekem bajom a pizzával, főleg, ha azt egy olyan nő társaságában ehetem meg mint a mellettem álló fehérnép. Igazából szinte bármit mondhatott volna, szóval ez így pont jó. A levegő már egy kicsit hűvös lett, ahogy a napot elnyelte a látóhatár, úgyhogy klassz lesz egy meleg helyen kiengedni a gőzt és közben felmelegedni, mint a töltött káposzta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Frank Martina Luna
INAKTÍV


Professional entertainer | Miss Történés
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
Írta: 2018. október 21. 22:17 | Link

Nesztor

Nem vagyok barátságos és azt hiszem, ez nem is feltétlenül a helyzet teszi. Ha annyira édes egy nő lennék, nem álltam volna aurornak és pláne nem azon a területen, amire szakosodtam. Szóval a szemem sem rebben, ahogy a kutyás férfira nézek.
- Nem, a Félszemű jó, ott tudom, hogy mit érdemes rendelni - vonom meg a vállamat lazán. Ott dolgozom, ha én nem tudom, hogy mit kéne enni, akkor azt hiszem, hogy leginkább senki. Jó, esetleg Ari meg a szakácsfiú még nálam is jobban tudják, de nem sokkal. A tekintetem a kutyára siklik, majd vissza a férfira. Annyira végül is nem lehet katasztrofális ez az este. - Nem, nincsen bajom az állatokkal, ameddig nem próbálnak meg agyonnyomni.
Nekem soha nem volt saját kutyám vagy cicám, csak egyszer egy aranyhalam, amit aztán anyám megivott. Nem akarom tudni, hogy sikerült neki, de valami nagyon intelligens estéje lehetett, ebben a mai napig biztos vagyok.
- Akkor mehetünk? - biccentem oldalra a fejemet, miközben a szőke tincseim egy oldalra omlanak. Már félhomály van, elég nehezen látnék itt, nem is szívesen maradtam volna túl sokáig. - És mi járatban volt éppen erre?
A karjaim magam köré fonva próbálok meg beszélgetni, ha már egyszer társaságom akadt előre láthatóan egész este.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. október 25. 05:07 | Link

Bogna
x kinézet x április 30. x


Megrázta a fejét, különösebb gondolkodási idő nélkül. Lehet, hogy át kellett volna gondolnia, de nem akarta, azt mondják, az első, gondolkodás nélküli reakció a legőszintébb. Tim most így felelt.
- Nem, soha nem gondoltam úgy, hogy az életem nem teljes. Minden okkal történik, az sem véletlen, hogy én egyke maradtam. - Szólt Tim Coelho, aki a látszat ellenére nagyon is tudott életbölcsességekkel dobálózni. És bármennyire is tűnik röhejesnek, hitt abban, hogy nem véletlen ez az egész és a sors akarta így. Mindenki nevezze, aminek csak szeretné, de ő belefutott itt Blueba, aki az élete szerves része lett! És! Még a kacsa sem kapta el őt, hogy kitépje a szerveit, majd eladja jó pénzért.
- De az más, ő eleve ezzel él együtt... - mutatott csapkodva az előtte lévő kastélyra,egy pillanatra ki is billent a lelke az úgy áhított egyensúlyból, nem érezte, hogy minden a legnagyobb rendben lenne. Twix okosabb volt nála - legalábbis ő határozottan ezt érezte-, ha az elemére került a sor és ezt nehezen tudta csak feldolgozni. Szinte már kézzel tapintható barádzák száradtak Tim tenyerébe, amire még épp időben pillantott le, apró sóhajjal, hogy a zsebében pihenő krém után nyúljon. Akadt már rá példa, hogy fájt és vérzett is a tenyere a kiszáradástól. Nem volt magas a túlélőösztöne.
- Nálam csak ott szakadt el a cérnájuk, mikor közöltem, hogy visszaköltözöm Berlinbe. Egyedül. Nem szerették különösebben az ötletet, pedig akkor éppen nem csináltam semmit - mesélte, miközben összedörgölte a tenyereit, talán éppen abból a megszokásból, ami kezdett nála kialakulni. Nem, mintha annyi esélye lett volna. - Te Bogna, szerintem lebuktunk. De a te fülesed örül neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. október 29. 18:23 | Link

Tim
÷ kinézet ÷ április 30. ÷


Nem igazán éreztem azt a német közelében, hogy nagyon túlcicomázna vagy túlgondolna dolgokat, a reakciója meg ennek megfelelő volt, amit meg is mosolyogtam egy pillanatra, hogy aztán csak elmerengjek a dolgon. Nem tudom, hogy ez pontosan kinek is számít, már az, mi van megírva és mi nem. Kicsit a sors is olyan hitszerű volt számomra, mint amit a torkomon próbáltak már kislányként is lenyomni. Meg amúgy még tavaly is. A testvérem más volt, ő valahogy szót értett velem is, de pontosan megvolt benne az, amit a szüleink elvártak. Látszólag legalábbis. A morális és etikai határai egy másik lap.
- Ez könnyű így? Mármint nem túl megterhelő hagyni, hogy teljesen irányítás nélkül történjen minden - néztem rá tényleg kíváncsian és meg is akadva a dologgal. Olyannyira sikerült ez, hogy a koncentrációm is alábbhagyott így az egyik torony csúcsáról pár homokszem le is pergett és él nélkül maradt. Kicsit megrázogattam a kezem, mert ami azt illeti zsibbadt és a csuklómnak se volt már kellemes majd a tenyerem nézve nyitogattam meg csukogattam kicsit mielőtt újra nekifeküdtem volna a befejezéshez segíteni. már látom, hogy az esti menet az egy nagy adag pakolás lesz a kezeimre is az arcom mellé.
- Ezzel születik, de mi is, csak később bújik elő. Ő benne jelen van, de a képességén kívül, nálatok a buborékokon, ő is veled fejlődik - mondtam neki kicsit megnyugtatásnak is szánva pedig nem vagyok valami jó az ilyenek felismerésében. Most azért feltűnt, hogy nem volt túl jól a dolog hallatán Tim. De Dustin ezt mondta, ő meg okos ember és az adott szakirodalmak is erről szólnak. Így kell legyen, alkalmazkodunk ők meg hozzánk.
- Ezt megértem, mikor eljöttem otthonról előbb azt hittek, úgyis visszamegyek mert be fogok pánikolni - vontam meg a vállam, mintha csak úgy mondanák, de valójában tény volt. Korábban is sikerült egy nagyobb karácsonyi vásárban egy pánikrohamot kapnom, mikor a tömeg összeszorított. Azóta sem szeretek egyedül menni sok ember közé. - Mostanra meg csak nem értik megint amiket teszek és Istenkáromlásnak értékelik.
Nem tudom mi rosszabb, ha nem foglalkoznak veled, vagy ha ennyire nagyon. Kezdem azt hinni valami nagyon elkattant az enyémeknél otthon.
- Nézd a füleit, ha le fogja csapni a balt oldalra, akkor igen - mondtam Timnek, ahogy befejeztem az utolsó kis formálást. Nem néztem addig az állatokra eléggé csak ez után, de ismertem már Misiut és a szokásait. Meg a rombolási kényszerét is így elég csúnyán néztem rá, amiből megértette, hogy nem szétszedni mehet a helyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 8. 19:04 | Link

Gergely

Szerintem simán őrültnek hisznek. A tavat járom körbe-körbe órák óta, néha egy-egy szót intézve a vízhez. Pedig nekem azt mondták, hogy tényleg van itt egy sellő, és ha még szimpi is vagyok neki, teljesíti is egy kívánságom. Már pedig az tök jó lenne. Mondjuk így kapásból nem tudom, hogy mit kívánnék. Szerencsére az a lány vagyok, aki elmondhatja, hogy megvan mindene.
Igazából csak a sellőt szeretném nagyon látni, mert... sose volt igazán szerencsém egyhez sem.
Megint leggugolok hát a tó parton, nagyon közel a vízhez, és jobb híján, némi almaszirmot szórok bele, mert hogy csak ez van nálam jelenleg.
- Hahóóó - próbálom meg még egyszer, jól láthatóan a vízhez intézve. Hangom vékonyka, és roppant bizonytalan, mert egyre inkább kezdek rájönni, engem megint átvertek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. december 8. 19:54 | Link

Saci

Könnyed esti séta, avagy ha már egyszer megígértem, akkor elviszem a töltött káposztát Marcsi néninek. Arról mondjuk nem volt szó, hogy anyu vagy harminc litert csomagol neki, de azért csak sikerült épségben leszállítanom a legtávolabbi utcába. Visszafelé azonban gondolok egyet, és úgy döntök, hogy kerülőúton jövök, célszerű lemozogni azt a sok süteményt, amit a káposztáért cserébe kaptam. Meg amúgy is kell némi elmetisztogatás, mert egyrészt sok macska, sok történet, sok név, sok emlék, én meg nagyon sokat bólogattam. Persze, emlékszem Mancsocskára, arra, amelyiknek három folt volt a mancsán, függetlenül attól, hogy akkor még meg sem születtem, és óó igen, hogyne, a kis Hófehérke. Mondjuk rá tényleg emlékszem, mert négyévesen a cicát a nyakánál fogva emeltem fel, amiért Marcsi néni seprűvel megkergetett. Azóta is csak kényszer alatt vagyok hajlandó elmenni hozzá, mosolyogni, és nagyon igyekszem kerülni az érintkezést a bundás élettársakkal.
Sétálok, sétálok, és egyszer csak egy lányba botlok, aki nagyon nézi a vizet. Vannak furcsa szokások erre, de hogy valaki így nézi a tavacskát, azt még nem láttam. Beleszól, aztán tovább halad, megint beleszól, megint továbbhalad. És így folytatja a rendes tókört.
Nem tudok elmenni a helyzet mellett, hogy egy lány tényleg a vizet szólongatja. Ez eléggé morbid és aranyos egyszerre. Oké, én se vagyok teljesen normális, ahogy egy fának dőlve nézem őt, és vigyorgok.
- Helló.
Köszönök vissza végül, mert ha már a víz nem válaszol, akkor legalább én sajnáljam meg ezt a szerencsétlent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 8. 21:04 | Link

Gergely

Rendesen megdöbbenek, mikor hallok egy Hellót. Épp szórnám az újabb szirmokat, hátha mégis elő tudom vele csalogatni, de a pillanatban megmerevedek, és valahogy a mozdulat is abba marad, mintha sóbálvány átkot szórtak volna rám.
Aztán csalódottan sóhajtok, mikor sikeresen konstatálom, hogy a hang nem lentről, hanem mögülem jött.
Szuper, sellő az nincs, de kényszerzubbony az hamarosan várható. Kelet felől.
Fogalmazódik meg bennem a gondolat, miközben olyan lassan egyenesedek fel, és fordulok meg, amilyen lassan csak tudok. A gondolatok meg cikáznak a fejemben, hogy mégis mivel tudnám kivágni magam, hogy ez inkább menőnek tűnjön, semmint valami bolond szökésének.
- Ez nem az, aminek látszik - bukik ki belőlem hirtelen, miután sikeresen szembe nézek a leleplezőmmel. Nem, Saci továbbra se tud gondolkodni fiúk közelében. Nem, Saci egyáltalán nem menő, még így se, hogy Várffy.
- Mondjuk, nem tudom, hogy minek látszik, de nem az - a korrigálásom se állja meg a helyét. Sóhajtok hát, mert úgy gondolom, a legjobb az lesz, ha színt vallok.
- Azt mondták, van itt egy sellő, aki teljesíti egy kívánságom.... beetettek, mi? - várom hát tőle a kegyelem döfést, és közelebb araszolok hozzá, kivéve a csodazacskót a zsebemből.
- Almaszirmocskát? - lekenyerezem, hisz kajával mindent meg lehet oldani. Sőt kajával azt is el lehet érni, hogy a fiúk azt csinálják, amit akarsz. Ezt anyu mondta, és a számomra tök idegen srác, tökéletes arra, hogy ezt teszteljem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. december 8. 22:02 | Link

Saci

- Ahham.
Eléggé sokat beszél ez a lány. Már éppen nyitnám a számat, hogy megmondjam neki, fogalmam sincs, minek akarja, hogy látsszon, de nekem még tippem sincs arra, hogy mi az, amikor hozzáteszi ő is, hogy nem tudja, hogy minek látszik, de nem az. Hát ez igazán remek. Szóval kicsit ráncolom a homlokom, és megvallom, megpróbálom felvenni a fonalat, de azért valljuk be, hogy nem könnyű.
- Szóval.
Emelem fel a kezem, remélve, hogy nem tesz hozzá még hat mondatot az eddigi ismereteimhez, mert most már legalább azt is tudom, hogy minek kellene látszania, annak, ami nem annak látszik, aminek látszik, de mégsem.
- Tényleg van itt sellő, de szerintem ebben a idegben nem dugja ki a nóziját. Neki elég jó ideje van ott lent, majd talán tavasszal.
Akkor szokta néha megijesztgetni a gyerekeket, mert azért valljuk be, egy sellő minden, csak nem szép. A mitológiai alakkal, meg a mesekönyves Ariellel szemben eléggé "brrr" a kinézete. Sőt! Nagyon is az. Mondjuk úgy, hogy a lány nem nagyon vesztett sokat azzal, hogy lemaradt az élményről.
- Aha, köszi!
Bár ettem elég édességet, ez valami átmenet volt inkább a savanyú és az édes között, pont jó arra, hogy lefojtson több tonna cukrot, ami lerakódik majd, és idő előtt feldobom a pacskert.
- Viszont, ha már a fejedben vannak a kívánságok, megpróbálhatom teljesíteni őket.
Nem mintha én olyan sukár sellő lennék, vagy nagyhatalmú, de ínséges időkben, nem árt meggondolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 8. 22:14 | Link

Geri

Sokat beszélek. Ez már jó párszor bebizonyosodott. A vicc az, amikor zavarba jövök attól, hogy látom a másikon, hogy sokat beszélek, és akkor elkezdek még többet.
De most azért mégsem, magamba tudom fojtani a szavakat, mert.. ezt is gyakorolni kell olykor.
- Ohh, legalább most az egyszer igazat mondtak. Már sokszor megtréfáltak, a múltkor elküldtek randizni azzal, hogy valaki nagyon belém zúgott, erre egy rellonossal találtam szembe magam, aki még csak azt se tudta, hogy ki vagyok. Meg beküldtek az erdőbe, hogy kihozzam a szobatársam, de nem volt ott semmi... csak ijesztő volt, meg hát szabályt is szegtem miattuk... és mindig elhiszem - tárom szét a karom, egy amolyan "szerinted se vagyok normális, mi?" tekintettel karöltve.
Annak viszont örülök, hogy ezek után is elfogadja a nasimat, így én is megnyugszom kicsit, mégse ástam el annyira magam.
- Ja az nincs, én tényleg csak a sellőt akartam látni. Apu mesélte, hogy valakit az ispotályba kellett vinni, mert annyira megijedt tőle... meg hát aztán le is húzta magával mélybe és nem volt nála varangydudva így meg levegőt se nagy... a francba, megint nem bírom befogni. Egyébként Sára vagyok el...izé harmadikos, eridon - gyorsan kijavítom magam, hisz nehéz megszokni ezt a hirtelen évfolyamlépést ám. Persze nagyon örülök neki, hogy a tudásom egy harmadikosé, csak furcsa őket a szünetekben hallgatni, főleg a lányokat furcsa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. december 9. 09:16 | Link

Saci

- Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy neked sincs unalmas életed.
Felelem őszinte csodálkozással, hiszen való igaz, ennyi dolog szerintem velem még életemben nem történt, nemhogy az elmúlt néhány hétben. Ez a lány nem semmi, biztos vagyok benne, hogy Eridonos. Ők szoktak ennyire aktív életet élni.
- Miért hiszel nekik?
Mert hát eléggé átlátszóak lehetnek, és a második után az ember már inkább csak elsétálna, mint, hogy odafigyeljen rájuk. Azonban, ha megvizsgáljuk a dolgokat, lehet jogos is a dolog. Ki ne remélné, hogy élete szerelmét látja meg a vakrandin, vagy éppen tényleg bajban van valaki az erőben, hogyan feküdnél ezzel a tudattal nyugodtan az ágyba? Szóval a lány cselekedeteit még meg is értem, csak mondjuk azt nem, hogy az osztálytársai miért ennyire gonoszok.
- Gergő, negyedikes levitás.
Felelem, ahogy végre sikerül lenyelnem az almaszirmot, és még a kezemet is kinyújtom felé. Azt nem teszem hozzá, hogy prefektus, mert nem nagyon szeretnék megbüntetni egy amúgy kedves, és láthatóan eléggé hiszékeny kislányt.
- Én a faluban lakom, de ha gondolod, szívesen elkísérlek az iskolai kapujáig, nehogy valami bajod essen.
Nem mindenhol biztonságos a falu, és nem mindig, az is igaz, de nekem sincs kedvem kockáztatni, mert ugyanúgy én se tudnék nyugodtan aludni, ha tudom, hogy ő bajban van. Ördögi dolog ez az aggodalom.
- Gondolom, te eridonos vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 9. 16:40 | Link

Geri

- Egyébként de. Most nemrég jöttem vissza, még alig ismerek itt valakit - húzom el a szám, mert meg kell mondanom, a balesetem nem tett jót a szociális életemnek, de hát ez van. Akkor pont ezt akartam, és az lett az első. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen kimenetele lesz egy bajnokságnak.
- Mert mi van akkor, ha egyszer tényleg komoly probléma van, és nem hiszem el? - vállat vonok. Sőt, még azért élvezem is, mert a kalandokat meg kimondottan szeretem, még akkor is, ha ez abban a pillanatban nem látszik meg rajtam.
- Nem szeretem a levitásokat. Van az a Laura, mindig lealáz, ha kettőnknek kell versenyezni. Nem tudom, titeket fenyegetnek, hogy folyton jó jegyeitek legyenek, meg jobbak legyetek másoknál? Ne haragudj meg, én ezt nem sértésnek szánom. Tuti, csak féltékeny vagyok, mert valaki nálam okosabb - mélázok el kicsit, a csizmám orrát bámulva, mert szerintem is erről lehet inkább szó.
- Pedig nem szeretnék, irigykedni nem szép dolog - motyogom is, hisz ezt is megtanították, meg hát előttem is ott a lehetőség, csak én hamarabb lustulok el. Kezet is fogok vele ám, miután feleszmélek, hogy kellene.
- Haza? Már most? Még akartam ennit venni a menhelyes állatoknak. Oda nem akarsz elkísérni? Nem is tudom, hol van az a bolt - pedig hallottam, hogy van, és még szépen is pislogok rá.
- Ohh igen, miből gondoltad? Tök furcsa, hogy vannak akik így már látásra megsaccolják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. december 11. 15:36 | Link

Saci

- Hamar lesznek.
Tapasztalatból beszélek. Eddig én voltam a szellem srác, aki néha megjelent, megírt egy vagy két dolgozatot, aztán huss, már el is tűnt, és sokan csak néztek, hogy ki az. Aztán, ahogy egyre több fent létre lett lehetőségem, úgy lett egyre több barátom is, és azt kell, hogy mondjam, egyikőjük sem unalmas. Van egy manólány, Kedves prof elsőszülöttje, és Emese, aki azért jött a világra, hogy engem elrontson.
- De bolond vagy!
Nevetem el magam az elméletére, és jól megrázom a fejem. Nem mondta még senki ezt nekem, de vicces. Sokan amúgy azt hiszik, hogy levitásnak lenni annyit tesz, hogy mindenféle pluszokat csepegtetnek belénk, amitől tiszta szivacs lesz az agyunk.
- Csak fogékonyabbak vagyunk a tanulásra meg az új ismeretekre. De például, mi inkább elméletben vagyunk jók, kivéve Helena Payne-t, mert ő komolyan mondom a legokosabb boszorkány az egész suliban. Viszont, ha valaki tápos, az tuti, hogy az ő családjuk. Tök különbözőek, de nagyon különlegesek és megmaradnak az ember emlékezetében.
Helena nekem első látásra egy olyan plátói szerelem. Szőke, idősebb, intelligens, babaarcú. Eléggé olyan, aki után szívesen megfordul az ember. Aztán a múltkor, amikor Mesivel a pubban voltunk. láttam Ariana-t, neki a szemei maradtak meg a leginkább, hatalmas nagyok és sötétek. Aztán ott van Cath, aki hangos és feltűnő, hát, nála leginkább a domborulatai amik úgy a tini elmém jó részében benne vannak. Szerintem ott nagyon különleges úton vannak kiválasztva a feleségek.
- Laura... nos ő, eléggé pökhendi. Sőt, továbbmegyek, állítom, hogy csak a szája nagy. Okos, de nem intelligens.
Laura sokat kérkedik. Az eredményeivel, a vizsgáival, a versenyeken elért helyezésével. Leginkább az ember arcába tolja azt, amitől ő az, aki, és ez szörnyen zavaró tud lenni.
- Rá nem is éri meg irigykedni. Ebbe meg gyorsan belejössz majd, csak egy-két barát kell, ha gondolod, én szívesen leszek az egyik. Mondjuk nem mindig vagyok a suliban, de ha igen, akkor lóghatunk együtt.
Nem hinném, hogy Maja vagy Bella ellenezné, ők is nagyon kedvesek, és szerintem eléggé örülnének is neki, ha lógna velünk még valaki.
- Persze, szívesen. Akkor arra menjünk.
Mutatom az utat vissza a falu felé, mert ez még szerintem bőven belefér. Menet közben pedig válaszolok az utolsó kérdésére.
- Először még nem volt egyértelmű, mert almaszirommal hívogatni egy sellőt, nos ez navinés dolog inkább, tudod, olyan kis helyes. Azonban jóval élénkebb és pattogósabb vagy náluk, így betippeltelek az eridonba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. december 12. 14:00 | Link

Geri

- Az azért nem olyan egyszerű. Nekünk legalább is nem. Mert ugye, van egy navinés ikeröcsém, amivel alapból nem is lenne gond, csak hát mi Várffyk vagyunk... - a végét már csak halkan teszem hozzá, mert miután bezártak abba a kabinba a rellonosok, rájöttem, nem lehet ezt csak úgy hangoztatni. Pár lány amúgy is már a nyilvános megszégyenítésemet követeli, csak mert néha odajön hozzám, és őket meg le se tolja. A másik csoport meg nemes egyszerűséggel kerül engem is, mert azt hiszik, olyan vagyok, mint ő. De nem vagyok. Nagyon szeretnék, de bennem az a magabiztosság nincs meg, még akkor se, ha sokszor megkapom, hogy "többre vagy hivatott". Lövésem nincs arról, mi az a több. Meg hát van a Bence, aki folyton olyan dolgokat mond, amiktől zavarba jövök, és azt se szeretek, így hát nem is tudom. Persze a tudattal, hogy nem csak nekem mondja, könnyebb vele barátkozni.
- Róla még én is hallottam. Cathet meg kimondottan csípem, még én se tudom elfordítani a fejem, ha eljön előttünk. Ő az a lány, akiért bárki odaadná fél kezét, hogy a barátja legyen, mert...  akkor ő is menő lenne. Pedig én aztán nem vagyok a klikkesedés híve. - és tényleg nem. Soha nem is voltam, meg amíg a hobbimat életvitelszerűen űztem, nem is volt se időm, se energiám a szociális életre. Na de majd most.
- Az viszont nagyon durva, hogy szinte az összes más anyától van. Nem értem ezt a Payne fickót se... mi nem volt érthető elsőre? - forgatom meg a szemem, persze poénnak szánva mindezt, hisz a szöveget is csak egy mémből loptam, de tökre idevág.
- És te intelligens vagy? - kikívánkozik belőlem a kérdés, én annak látom, de hát ki tudja, ő mit gondol saját magáról.
- Annak örülnék, mármint, ha barátok lennénk... lehet, segíthetnél is átváltoztatás tanból, mert a poharamnak megint denevérszárnyai nőttek... és nem akarom annyival letudni, hogy nekem ez nem megy... tuti megy. Csak furcsa ez a hirtelen váltás, mert egyébként az elsőt se fejeztem be, mert ki kellett hagynom, majdnem egy fél évet, erre meg egy szintvizsgán kiderül, hogy a tudásommal harmadikba is kerülhetek... de tuti, hogy az a teszt nem tért ki mindenre, és valamit még igenis be kell pótolnom, hogy könnyebb legyen - mert a múltkor is ezen gondolkodtam, mert egyszerűen nem akarom elhinni, hogy lazán túlléphetek másfél éven, mindenféle lemaradás nélkül. Az annyira lehetetlennek tűnik.
El is indulok a mutatott irányba, így azért sokkal jobb, mint egyedül.
- Még örülök is neked. Múltkor is volt itt pár furcsa fickó, apu szerint sötét varázslók lehettek, tudod, apu auror, és ő nagyon képben van az ilyesmivel, de ennek ellenére enged egyedül császkálni a faluban, csak mindig mondja, milyen helyekre ne menjek... meg hát van egy varázslat, és akkor pillanatok alatt itt van. Nem használtam még sose, csak mikor mutatta, mert nem akarom a szívbajt ráhozni, de úgy mégis csak jobb, hogy valaki idősebbel vagyok... - és lehet a nyelvmegeredésem is emiatt van, ha sokat beszélek, egyszerűen elfelejtek félni, meg... nos két ilyen felmenő mellett, amúgy se nagyon szoktam. A tudat, hogy bármelyikük a segítségemre lenne, ha arra kerülne a sor, elég, és pont ezért is nem ugrasztom őket egyből... mert szerintem az ilyesmivel nem szabad visszaélni.
- De akkor te is falulakó vagy? Tiszta mázlista vagy... van külön szobád is? - felcsillannak a szemeim, mert a kastélyban ez luxus, pedig én esküszöm, hogy próbálkoztam, de nem lehet.
- És téged zavar, hogy pattogós vagyok, mert akkor megpróbálok ám visszavenni, de kedvellek, és nem félek tőled. Mikor Tristannal hozott össze a sors, hidd el, negyed ennyire se voltam pattogós... sőt, azt latolgattam, hogy inkább visszazárom magam abba kabinba, és megvárom, amíg rám talál valaki más... az a srác ijesztő, nem? - szegény, lehet azt se tudja, kiről van szó. De a prefektusokkal általában mindenki képben szokott lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2018. december 12. 17:38 | Link

Saci

- Várffy, óóó, részvétem.
Hallottam, hogy szeretnek rászállni az olyanokra, akik tanárgyerekek vagy vannak hozzátartozóik a tanári karban. Nem csodálom, hogy Sára is lehalkította a hangját a megfelelő pillanatban. Nem értem mondjuk, hogy mire jó ez, mit éreznek azok, akik ezt csinálják. De gondolom, nem is kell értenem, mert én ilyet nem csináltat sosem, ez meg ilyen lelki kielégüléses dolog.
- Igen, ő eléggé ismert, és az biztos, hogy akivel ő barátkozik, az menő. Nem, én sem, de hát meg kell próbálni, hátha nem is olyan rossz fej. Az ilyen lányok tudod, mindig elképzel valamit az ember róluk, főleg azt, hogy ők jobbak, mint azok, akik nem így népszerűek, aztán meg kiderül, hogy ők is átlagosak, csak jobb a marketingjük.
Tudok egy-két lányt, akik eléggé népszerűek, és ők például megtervezik az egész napjukat, előre. Hogy hogyan viselkednek, milyen szavakat használnak, kivel érnek rá barátkozni. Mondjuk nekem ez így nem tetszik, mert ők is annyira mássá tudnak válni. Jó, ők nagyon igyekeznek a látszatnak élni, de pont az igyekezetben vesztik el önmagukat. Legalábbis én így látom. Szóval nem minden a népszerűség, hiszen nem is biztos, hogy te magad, a valódi ember a népszerű.
- Lehet, hogy ilyen háremes törekvései voltak az apjának. De ha jól tudom, nem is Helenáék anyja az első felesége, hanem ők valami harmadik vagy negyedik anyától vannak.
Láttam egy régebbi tablón, hogy volt itt már egy Payne, valami Trevor. A múltkor, amikor járőröztem, akkor olvasgattam a tablókon a neveket, és ott szúrtam ki. De az a srác mostanra már valami harmincéves, vagy annál is több. Szóval utána a könyvtárban megnéztem a családfájukat, és akkor láttam, hogy mennyire sok anyától születtek.
- Annak tartom magam.
Sok mindent mér az intelligencia, de úgy gondolom, hogy a legtöbb dolognak, amit jelent, megfelelek, valamint a viselkedésem is olyan, ami engem tükröz, és amivel nem bántok meg másokat. Ezt - hogy intelligens vagyok - bátran merem mondani.
- Vannak itt furcsa alakok, az biztos, de szerencsére nem olyan sokan. Ennek kifejezetten örülök.
Régebben többen voltak, apa is az olyanok miatt robbant le, akik átléptek egy határt. Amikor betörtek a boltba, és ott találták az öregemet, nem volt kegyelem. Persze járhatott volna rosszabbul is, ő is, mi is, de szerencsére ez nem történt meg, hiszen a mai napig morgósan dirigál nekem.
- Igen, és nem, nincs. Vannak szobatársaim, ha jól tudom, fent, de én mindig lesétálok a faluba. De van egy ágyam valamelyik szobában arra az esetre, ha mondjuk nem tudok hazajutni.
Mondjuk az a nagy helyzet, hogyha ez bekövetkezne, akkor szerintem azt se tudom, hogy melyik szobába kellene mennem, ennyire nem voltam még fent sosem hosszú távon. Mostanság is a prefektusi feladataim miatt vagyok láthatóbb.
- Nem, nem zavar. A legjobb barátom, Annabella is eridonos és pattogós. Ő az egyik prefektusotok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. február 7. 23:21 | Link


#JAJ | csütörtök esti nézelődés


A tükör előtt ácsorogva még én sem hittem el, hogy azért, csak mert új helyen vagyok, már képes vagyok izgulni, egy egyszerű, koraestinek beillő futás miatt. Még délután volt, ma pedig szabadnapot kaptam, így a sötétedés előtti délutáni órákban van alkalmam körülnézni. Felkötöttem a hajam, majd végigsimítva az anyagon magamon elővettem a pálcám. Gyorsan elláttam átázás és áthűlés elleni bűbájokkal a nadrágom, a zoknim és a futófelsőm is. Ehhez hasonlóan jártam el a cipőmmel és a vékonynak tűnő, de különleges, sporthoz használt melegítőfelsőmmel is. Elég extrás, mert bár vékony, nagyon jó hőszigetelő és kényelmes is. Még megnéztem mindent az övtáskába súvasztottam-e, majd az ajtót bezárva magam mögött elindultam a tó irányába.
Nézelődtem természetesen, mert nem igazán vagyok még otthon a helyben, meg talán kicsit az is érdekelt ki és mit tesz éppen, kedvelem az embereket, így a már megismert betegeknek nagy mosollyal köszönök és intek, hogy aztán előbb egy futó férfit kerüljek ki még utána is vigyorogva, majd a kis kerülőúton a fák között levágjam a célomig vezető ösvényt. A fák rejtekében nem is olyan szeles, egész kellemesnek mondható az idő, így mikor felbukkanok a víz közelébe az arcom kellemetlenül csapja meg a hőmérsékletkülönbség. Az egyik padhoz sétálva kezdem lenyújtani kicsit a lábaim, a hátam és a karjaim is, szeretek biztosra menni, közben pedig felrúnázott telefonomon a futáshoz összerakott számlistám pörög már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 8. 07:51 | Link

Jasmine A. Jhaveri


Lustulás. Ez jellemezte az elmúlt napjaimat. Mi tagadás eltunyultam kicsikét. Több finomság csúszott le ez alatt a közel egy hét alatt, mint egy hónap alatt. Észrevétlenül kúsztak fel rám a fölös kilók és ez elég bosszantó. A megoldás nem más, mint a futás. Rendszeres formában persze. Akkor kezdjük az elején. Pálcámmal felbűbájozom a melegítőm, a pólómat, a polár puóveremet, meg a cipőmet, hogy ne fázzak és ázzak meg. Laza, már-már topis szerelésemben lépek ki a házból. Fejembe csapom csuklyámat és átsétálok a kis tavacska partjára. Szapora léptekkel haladok, hogy bemelegedjek. Sűrű pára gomolyagok jelzik utamat, ahogy intenzíven lélegzem. Csak a fülemben zúgó érverésemet hallom. Direkt nem hoztam magammal a kis zenelejátszómat. Elvonná a figyelmemet a környezetemről. Megállok egy padnál és nyújtani kezdem immár langyos izmaimat. Felhúzom sarkam a térdhajlatomhoz, oldalra döntögetem felsőtestem, karjaimmal körözgetek párat. Eközben figyelem a körülöttem lévőket. Nem messze egy másik padnál egy nő ugyanúgy bemelegít, mint én ennél. Elidőzöm rajta. Az alakja kifogástalan, a felszerelése - nagyon vörös, nagyon testhez simuló - fiatalos, mondom ezt úgy, hogy én is csak harmichárom vagyok még. Mondjuk ebben az öltözékemben inkább laza ötvenes és abból is a leharcoltabb fajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. február 8. 11:36 | Link


#JAJ | csütörtök esti nézelődés


Bár csak pár nap, még költöztem és dobozoltam maradt ki az utóbbi időben, amin szabad voltam és jött volna a lehetőség, kevésbé éreztem magam jól. Nem kifejezetten a futásért vagy a sportért rajongok, de vannak dolgok, amikért oda meg vissza vagyok. Az egyik maga a ruha! Jó, nyilván minden nő hiú, de én extrán néha rápörgök arra, amit aktuálisan hordok. Szeretem ha szép, ha kényelmes, és amúgy a vöröset is és nem csak rúzsban preferálva. Ma különben teljesen tiszta arccal libbentem le, tényleg csak a ruha öltöztet, így nem is mondanám hogy teljes harci díszben érezném magam.
Lassan hajoltam a betámasztott, nyújtott lábam fölé teljes testtel, majd ugyanezt megismételtem a másikkal is, mielőtt kis rázogatással pihentem volna a törzskörzések előtt. A nyakam rendesen beállt, még se rend, se semmi otthon része nincs az új lakásnak, azon kaptam magam, hogy egy ruhatömbön aludtam el, ennek pedig ma véget kellene vetnem. De nem most! Közben bár nem vagyok nagyon precíz, éppen leköt, hogy ne akarjak belegondolni, ha nincsenek a bűbájok, hogy válnék jégkockává, feltűnik a nő is, aki rám néz. Elmosolyodva nézek felé, és ha már így alakult a dolgaim összekapva pattintom vissza az övtáskám és sétálok az ő padjához. Nem különösebben kérdezve, várnak-e ott engem. Furcsa, extrovertált szokás.
- Szép délutánt - köszöntöm kedvesen, egyelőre inogva az ön és a te között, szeretem, hogy a magyar nyelv lehetőségei kellően határtalanok. Közben elnéztem a tó irányába is, amin pár érdekes hangon túl semmi feltűnő nem volt. Hideg ez még madaraknak gyűlni, pedig kedvelem őket, a tavaszt is, de még nem jött el.
- Szokásos alkalom, vagy új?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 8. 22:14 | Link

Jasmine A. Jhaveri


Az megvan, amikor a szörnyeteg lesi a szépséget, az meg észreveszi és odamegy hozzá? Nincs? Helyes, akkor jól ismeritek a mesét és nem dőltetek be nekem. Minden esetre én most pont így érzem magam és mellékesen megjegyzem, a szörny vagyok a fentebb vázolt szituációból. Az általam eddig figyelt nő ugyanis odajön hozzám és kedvesen rámköszön. - Jó estét! - vetem hátra csuklyámat, hogy lássa nem a helyi szatírt - ha van ezen a környéken egyáltalán ilyen - sikerült leszólítania - Szokásos, de itt most új - felelek mosolyogva - Új vagyok a faluban. És önnek? - kérdezek vissza érdeklődve és közben tovább nyújtogatok, hogy ne hűljenek ki a már bemelegedett izmaim, elvégre tél van még, vagy mi a szösz. - Ha van kedve, futhatunk együtt is akár - vetem fel, mert ketten minden könnyebb. Jó, ha van aki motivál az első és az utolsó métereken. A magam részéről szeretek egyedül futni, de ha akad hozzá társaságom azzal sincs bajom. Mindenki másként szeret sportolni. Az akadémián, majd később a mugli kiképzésen is meg kellett tanulnunk alkalmazkodni. Társai és ellenfelei voltunk egymásnak, hogy mindkét szerepben megálljuk a helyünket, ha a szükség úgy hozza. Szóval el tudom kerülni, ha nemet mond és mellette tudok lenni, ha igent. A döntés rajta áll. Van olyan akit az ilyen hirtelen ötletek kibillentenek, míg mások látják benne a lehetőséget. Kíváncsian várom ez a csinos ifjú hölgy melyik lesz ezek közül.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 9. 08:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. február 10. 21:18 | Link


#JAJ | csütörtök esti nézelődés


Nem voltam mindig ilyen, sőt. A kisdiák éveim arról szóltak, hogy szerettem volna minél kevesebbszer szem előtt lenni, megszűnni, sokszor teljesen eltűnni. Nem adatott meg, akkor sem, mikor csak voltam, és akkor sem, mikor a szükség meg lett volna rá. Bántam, sajnáltam és szántam is saját magam, utólag belegondolva viszont azt érzem, hogy talán én is tehetek az egészről. Ennek ellenére örülök, hogy az elmúlt pár évemben, ha sok dolog nehezemre is esett, egészen máshogy kezdtem állni a világhoz. Máshogy a munkám se lehetne az, ami. Ebben biztos vagyok.
- Szintén zenész - mondom vidáman, ahogy lassan megállok pár lépésre tőle a pad támlájának döntve a csípőm és kicsit oldalasan támaszkodva. - Éppen meg akartam kérdezni van-e javaslata, hogy hol érdemes, akár még sötétben is, de mindig jó hasonló kitapasztalókat látni. Én is nem olyan régen költöztem ide.
Igazából sokszor voltam csak attól egy kicsit pozitívabb, ha bármiben találtam közös pontot az aktuális személlyel, akivel a sors összehozott. Sok betegemnél is ezért volt könnyebb az empátia, azt hiszem legalábbis ezzel jól megmagyarázható lenne. A felvetésére bólogattam, nem különösebben féltem, hogy majd el akar kapni egy bokorban, vagy ne adj isten egy emberrabló gárda része és majd váltságdíjat kérnek értem. Egyrészt mert hiszek még némileg az emberi jóságban és a szép szó erejében, másrészt bár látszott hogy nem ugyan azt preferáljuk öltözésben, ettől nem lesz rosszabb vagy jobb személyisége senkinek a másiknál, harmadrészt legjobb tudomásom szerint a falu elég békés hely.
- Örülnék neki. Hozzám hasonlóan te is munka miatt, vagy esetleg más cél? Már ha szabad érdeklődni - kezdtem bele mosolyogva, majd a padot megkerülve nyújtottam kezet. - Jasmine vagyok - mutatkoztam is be. A vezetéknevem kérdését mindig egy plusznak éltem meg, hol jó volt, hol kicsit teher apám tekintve, de ez előfordul azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 10. 21:48 | Link

Jasmine A. Jhaveri


- Ophelia vagyok - nyújtok kezet a lánynak mosolyogva - Nem, szerencsére nem a munka miatt jöttem. Szabadságon vagyok épp és gondoltam ideje lefutni a sok helyi ínyencség nyomait - finomítok egy kicsit a tények egy részén. Elvégre ez az egész utazás tényleg olyan, mint valami kalandtúra. Ráadásul semmi értelme friss ismeretségeket olyan történttel nyitni, hogy "nyomozó vagyok, akit felfüggesztettek, mert három ember halála szárad részben a lelkén", legalábbis szerintem. - Így elsőre tegyünk egy tó kört? Mit gondolsz? - kérdezem és már aprókat kezdek is helyben lépkedni a pad mellett, hogy felvegyem a kezdő ritmust. Felpezsdül a keringésem. A szívverésem egyre gyorsul. Érzem a vérem surranni az ereimben. Testem felkészült a terhelésre. Elmém egy részét elzárom az ajtó mögé, amit akkor használok, ha tiszta és befogadó elmével szeretném szemlélni az engem körülvevő világot. Oda száműzök bánatot, örömöt, félelmet és kétséget. A nyomasztó gondolatokat és minden bajomat. Okklumentorként erre képes vagyok és elég gyakran alkalmazom ezt a technikát, ha például koncentrálni akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. február 11. 19:02 | Link


#JAJ | csütörtök esti nézelődés


Pozitív embernek tűnik, legalábbis a mosoly megnyugtató, szeretem, mikor valaki ilyen, a vidám természetet. Annyi negatív és rossz vesz minket körül, persze ha arról van szó nagyon komolyan és minden derű hiányában állok a dolgokhoz, hiszen éppen lehet ezt kívánják, de az őszinte oldal nem ez sajnos. És ezt sokan nem is sejtik.
- De jó! Mármint gondolom, hogy az, bár kétféle ember van - nézek felé el is vigyorodva. Ebben otthon voltam, mert az ismerősi körömben, hogy ne menjek messze az örökbefogadó szüleim elég megnézni. Két külön világ, még édesanya világutazó, édesapa munka megszállottja. - Van, aki menne, még a lába bírja. És ott a másik oldal, akit a főnök székestől tol ki, hogy pihenj, túl sok a bent maradt szabid.
Én valahogy köztesre sikerültem, de ennek csak azt tudom be, hogy boldoggá tesz a munka is, néha olyan rossz egyedül lenni és ezt főleg a szabadidőben érzi meg az ember. Lelkes bólogatással néztem végig a tavon és kezdtem az azt körbevivő sétányszerű részt fürkészni. Jó terep, elég letisztult, egyenes és széles is, hogy senki ne zavarjon benne járókelőt se. Vagy biciklist. Vajon itt vannak?
- Nézzük meg mennyi sütin állhatunk vele bosszút - mondtam az órámon megnyomva a kis számlálót, hogy elkezdheti lassan mérni a pulzusom és a megtett utat is. Szeretem tudni, mit művelek. Felhúztam a cipzárom maradékát, majd megigazgatva és stabillá téve az övtáskát hasonlóan hozzá helyben futással, majd a sétány felé indulva kezdtem meg a ráhangolódást. Fejben megvolt ez már, szeretem is csinálni, valahogy olyan pihentető, bárki mondjon is bármit. Aztán elindultam egy viszonylag könnyebb tempóban, oldalra is figyelve, Ophelia követ-e.
- Ahogy láttam a pizzériát és a cukrászdát, csodálkozom, ho...hogy nem futnak többen - sóhajtottam nagyot, inkább azért mert tudtam, ha már futunk, akkor jó lenne a csacsogásomra is jobban ügyelni. Szerencsére eleget jár a szám időnként, hogy már tudjam ezt kompenzálni. Pár mélyebb levegő és visszazökken minden. - Messziről jöttél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 11. 19:50 | Link

Jasmine A. Jhaveri


Megjegyzésére egyetértően elmosolyodom, ahogy kezdünk megindulni. - És még nem láttál mindent..a gyorsétteremben olyan a gyros, hogy..abba bele lehet halni! - igyekszem tisztán, lihegés nélkül beszélni, de azért ez kicsit nehéz. Egyenletes tempót veszünk fel, ez még amolyan előfutam jellegű körnek ígérkezik. Még figyelnem kell az izmaim munkájára, a légzésem ütemére és a pulzusomra, amit fülemben hallok dobogni. A sétányon ilyenkor - télen és kora este - mondjuk úgy, a madár se jár. Ja nem, mert fut. Ez egy irtó rossz poén - mondaná Orph - még nekem is kínos, ezért bizony meg is tartom magamnak. Saját szakállamra nem sokat csacsognék, mert még küzdök az oxigénért - azt a puhány fajtámat - de amikor a mellettem haladó lány kérdez, természetesen készséggel válaszolok neki. - Ha Zeusz és Szent Patrik, meg a Szabadság szobor hazája messzinek számít, akkor igen, eléggé - mosolygok a lányra és előhalászom laza felsőm megbűvölt zsebéből a vizes palackomat, jót húzok belőle, majd visszadugom a helyére. A folyadék pótlás még ebben a cudar időben is fontos, ha az ember futásra adja a fejét. Nem tudom miként fogja értelmezni a válaszomat futótársam így kicsit megtoldom egy amolyan magyarázat félével. - Athénban születtem, a gyermekkorom egy részét viszont Dublinban töltöttem..A családom egyik ága ír, a másik olvas..Jó, nem, hanem görög..A munkám és az életem központja pedig jó ideje New York..Sokat utazom, ez a tényállás - vigyorodom el két levegővétel után, hogy pótoljam a beszéd okozta veszteséget - És te? Honnan érkeztél és mivel foglalkozol? - kérdezem érdeklődve, majd kis ívben kanyarodni kezdek, hogy az ösvényen maradva fordulni tudjunk.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 11. 19:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. február 13. 18:02 | Link


#JAJ | csütörtök esti nézelődés


- Jó ég, akkor oda se lehet feszülősbe menni - ingattam is meg a fejem még kicsit nevetgélve is a dolgon. Ha valaki nagyon nő, akkor az erre is ügyel. A lehető legkellemetlenebb beszélgetésem zajlott le egyszer, mikor a legszebb, kék, testhez simuló ruhámban mentem el egy vacsorára, majd annyira megszaladt a kezemben az evőeszköz, hogy az este végére lett egy olyan pocim, amire kifelé menet egy néni rácsodálkozott. Majd gratulált. És megkérdezte mikor jön a kicsi. Én menten lesápadtam és meg kellett kapaszkodom, ilyen jelzőt se kaptam addig és azt hiszem elég nagy pofon volt, hogy azóta kicsit jobban oda is figyeljek. Az alakom nem kompatibilis az étvágyammal.
- Az egy elég szép háromszög, majdnem mint a Bermudák, és ide nyelt el a föld? - kérdeztem viccesen, mert nem akartam én rosszat, de adta magát, hogy ilyen nagynak mondható helyek után egy kis községbe kilyukadni furcsa lehet. Én jártam sok kis helyen, hogy ez már ne legyen furcsa, meg mégis csak öt évet tanultam a szomszédos intézmény falai között.
- Hidd el, vannak helyek, ahol ez valós bemutatás - bólogattam sokatmondóan, majd próbáltam egységesen lélegezni, ahogy a lábaim szinte különösebb behatás nélkül, önállóan vették fel az ütemet. Kellemes volt, éreztem a finom húzódást az elején a combjaimnál, de ahogy kezdett bemelegedni minden szükséges izom, illanni látszott ez. - Indiában születtem az egyik kikötővárosban, majd Újdelhibe kerültem egy árvaházba onnan pedig a nevelő szüleim, későbbi örökbefogadó családom hozott Magyarországra - vontam vállat könnyedén. Évek kellettek, még ezt ki tudtam mondani. Sokszor remegett meg az ajkam, éreztem magam kellemetlenül, de az elmúlt pár egyetemi időszakot már nagyon jól éltem meg, több lett a bizalmam abban, hogy ez hozzám tartozik és a negatív dolgokat is el tudom viselni. - Hamarosan teljes értékű gyógyító leszek, jelenleg az utolsó gyakorlataim végzem a faluban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. február 15. 13:42 | Link

Jasmine A. Jhaveri


- Néha kell egy kis csend és béke. Bogolykőben ezt megtaláltam.Tudod egy pici pihi ráfér az emberre, ah a munka kiszívja a lelkét meg az agyát - talán nem kell magyaráznom, hiszen ez a munkák jó nagy részénél így megy manapság. Azt persze nem teszem hozzá, hogy engem néha tényleg komoly veszélyek fenyegetnek a szó szoros vagy épp képletes formájában egyaránt. Megesett, hogy egy társkereső alkalmazás volt elátkozva és, aki felregisztrált rá az a rabja lett és bődületes baromságokat csinált. Be kellett férkőznünk a felhasználók közé és megkeresnünk az átkot rávető személyt, meg a zéró áldozatot és feloldanunk az ártást. Ez az egész úgy valósult meg, hogy majd harminc kamu randevúm volt csak nekem. A társaimnak is nagyjából ugyanennyi, kivéve a technikusunkat, aki maga is az app hatása alá, került, de mivel  hamar megoldottuk az ügyet ez nem szivárgott ki, szerencsére. A végére azt hittem kifolyik az agyvelőm. Mondja valaki, hogy egy ügynök élete nem nehéz, hanem csupa kaland! Na azt ültetném oda egy ilyen szituációba, hogy nesze komám, csináld! - India varázslatos hely, az arany háromszöget sajnos csak részben jártam be, de a kedvencem Amritsar temploma, na meg természetesen a Taj Mahal volt - mosolygok a lányra, aki jobban megnézve valóban magán viseli az indiai nők szemet gyönyörködtető vonásait - A zene, meg az ételek is magukkal tudják ragadni az embert - emlékszem vissza néhány képre az utazásból, miközben izmaim nyúlását és húzódását érzem egyre fokozottabban. Lesz ebből még holnap járókeret, de nem bánom, mert fájdalom nélkül nincs változás. Márpedig az a sok sütemény ott lapul rajtam és el kell tüntetnem a nyomukat, hogy ehessek tovább. Arról nem tudok ugyanis lemondani, hogy jókat ebédeljek vagy vacsorázzak. - Mi vonzott a gyógyítói hivatásban? - kérdezem, mert valóban érdekelnek a motivációk. Ami azt illeti vonzom az egészségügyiseket. Előbb Blossom Miles doktornő - akit szerintem ismer - most meg Jasmine, aki hamarosan orvos lesz. Legalább ha baleset ér lesz kihez fordulnom. Mondjuk a bokaficamnál nagyobb bajom nem nagyon lehet ezen a kellemes helyen, de sosem lehet tudni.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. február 15. 13:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. február 19. 23:15 | Link


#JAJ | csütörtök esti nézelődés


- Azt hinné az ember nyugodt hely, de valahogy mégis olyan hangos. Legalábbis az első napomon legalább hat helyi hölgy állított meg és mesélt el mindenfélét - nevettem el magam. Volt, aki az unokáját próbálta reklámozni, akadt, aki óva intett emberektől, volt aki csak elmondta a piacon kinél a legfinomabb az eper, merthogy az kuriózum. Rendesek a maguk nemében, még ha kicsit sok is tőlük. Maga a bevásárlás, főleg az említett árusoknál pedig kész káosz, de ezt majd biztos ő is megtapasztalja. De nagyon finom zöldségeket lehet beszerezni! És a fűszerek, na azok magukat veszik meg.
- Tényleg rengeteg része van, ami olyan, hogy ha kötődsz, ha nem, meg kell nézd életedben legalább egyszer. Én szerencsés vagyok, hogy a nevelőapám részéről a nagyszüleim, nevelőnagyszüleim.... de bután hangzik - nevettem fel kicsit kínosan. Mindig próbálom elmagyarázni, miként állunk, de sosem hívtam őket eltérően. Anya, apa, nagyi, nagyapi, illetve hát nyilván az anyanyelvemen, ettől még... Ők az indiai ága az újonnan akkor lett családomnak, és van a magyar a nevelő anyukám részéről. Vegyesből vegyesbe. - Velük és feléjük elég sokat kirándultam korábban, de egy vagy két éve már én sem jártam a kontinensen - gondolkodtam el, ahogy köhintettem párat. Nem nyeltem félre a nyálam, csak majdnem, ahogy kicsit rosszabbul vettem a levegőt, de hamar túlestem ezen és egy kis futás közbeni nyakropogtatás meg nyújtózás a felsőtestemmel helyre is tett. Most még. Azért lehet hogy megérzem majd a napok kimaradását.
- Az ételek csodák, de tényleg. Imádom a konyhát, ha a nagyim nem parancsol maga mellé, magamtól is megyek. Az illatok, a színek... és az ízek.
Az ember szájában - az enyémben biztosan - már ettől összefut a nyál, így azt kell mondanom, hogy az aprót korgó gyomrom csak egy másik visszajelzés, legalább hangja nincs csak én érzem azt a tipikus mocorgást.
- Szeretem az embereket, segíteni és a kihívásokat. Kicsit ez így mind, valahogy az életben túl sokat vett el tőlem valamilyen gond, probléma, ami orvosilag kezelhető és szeretnék visszaadni - vontam meg a vállam. Ennél részletesebben sosem tértem ki rá, még ha nagy is a szám. - Mit is mondtál, mit csinálsz te pontosan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. március 5. 20:04 | Link

Jasmine A. Jhaveri


A futás ellenére elég figyelnesen hallgattam a lányt, akivel igyekeztem tartani is a tempót. Érdekesnek találom, hogy valamiféle különös törlesztés miatt választotta az orvosi pályát. Nem egyedi eset, azonban ezeknél mindig érdekelt a mögöttes tartalom. Ennek ellenére úgy döntök, hogy most nem kérdezek rá, hogy mi mindent vesztett el az általa említett kezelhető okok miatt. Nem vagyok ekkora tapló. Alig ismerem, így az életében vájkálás egyáltalán nem opció. - Auror vagyok. Szakterületem az átok sújtotta tárgyak semlegesítése, ezzel együtt az életvédelem - felelek kérdésére egyszerűen és nyíltan. Tudom az ismeretségek kötése szempontjából fontos, hogy felfedjük életünk egy részét. De most valahogy nincs sok affinitásom ecsetelni a munkám részleteit. Tovább futunk. Egy idő után kezdem azt érezni, hogy görcsöl a vádlim, ezért kicsit lassítok. A húzás erősödik, így kénytelen kelletlen megálljt parancsolok magamnak. A tüdőmbe is egyre hűvösebb levegő hatol. Az este is lassan alászállt és a sötétség körülvenni látszik bennünket. Még sétálok vele egy kicsit, majd udvariasan elköszönve a kedves lánytól bérelt szobám és annak minden komfortja - különös tekintettel a rákfőzően meleg zuhanyra - felé veszem az irányt. Míg hazafelé tartok dudorászom és bízom benne, hogy lesz alkalmam Jasmine társaságában futni. Kedves lány, kellemes kisugárzással, ami minden bizonnyal hasznára lesz hivatásának gyakorlása közben. Az a mai futás olyan jót tett, hogy elhatározom, hogy ha naponta nem is, de két naponta megismétlem majd. Sőt lehet utánanézek hol találhatók a környező városokban jó futó helyek és átruccanok majd azokhoz is alkalom adtán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa