36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. július 25. 21:16 | Link

Végzős bál, Ombozi
Kinézet

Kíváncsian fordul Noel felé, mindvégig ügyelve arra, hogy tartsa azt a tisztes távolságot lélekben is. Néha elpillant a diákok, a díszek és más asztaltársaságok irányába. Egész idő alatt a mellette ülőre koncentrál, de ha nem venné le a szemét róla, egyértelművé válna minden rejtett gondolata és érzése. Ha már érzések, bizony végig a fránya heves szívdobogással küzd, melyen nem segít a gramofonból felcsendülő klisés, szerelmes szám.
- Mi? - kapja fejét vissza, kékjeivel a férfit figyeli és arra vár, hogy megmásítsa az elhangzottakat. Még nem látta az értesítését arról, hová lesz hivatalos, minden idejét lefoglalta a bál szervezése és a munkálatok.
Ez a hír Ombozi szájából váratlanul éri és csak izgalmat vált ki belőle, ami egyszerre jó és őrjítő. Gyomra összerándul, tekintete rövid időre üvegessé válik, míg feldolgozza a hallottakat. Az összes végtagja egyszerre kezd zsibbadni.
- Együtt megyünk. Romániába. A rezervátumba - elnyíló ajkait megnedvesítve szedi szavakba gondolatait, tisztázza magával és Noellel egyszerre, aki ezért talán kicsit lököttnek is nézheti. - Nem jelöltem - rázza meg a fejét, mintha mentséget keresne.
- Nem tudtam róla. Én... Igen... A főnök halálával alakultak a dolgok Kremisiában, nem vesznek erre a tanévre vissza, de Gergőczy új, fix helyet ígért egy reziben - magyarázza el, miért is reagált furcsán, mint akinek fogalma sincs, miről hadovál a másik. - Hát... Üdv kolléga - mosolyodik el, miután sikerül némiképp elfogadnia a helyét és a jövőbeli társat. Az első nyár, amikor hónapokon keresztül kötelezően néznie kell és nem otthonról gondolni arra, éppen melyik sárkány nyeli le keresztbe...
Egyszerre kezd pánikolni és érez boldogságot, hogy vele lesz ott összezárva. A legutóbbi félresikerült este és levelezésen kívül nem maradt köztük kapcsolat, ez a kettő pedig nem épp a legjobb. Minden bizonnyal Noel tökéletesen tisztában van vele, mit él most át odabent a lány, hiába viselkedik a lehető legtermészetesebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. július 25. 21:43 | Link

Kis feleségem

Büszkén sétál kis feleségét magához ölelve. Büszke saját magára, meg arra, hogy övé a bál legszebb nője, és hogy az imént sokkal jobb dolgot találtak maguknak elfoglaltságként a keringőnél. Távolról sem érdekli, ki milyen véleménnyel van róluk, beszéljenek csak.
- Odinra, nekem van a legjobb nőm - hitetlenkedve ingatja meg fejét, miközben követi Annát a kinézett asztalok felé.
Jó az, amikor az asszony jól tud főzni és esetleg ágyba viszi a kávét meg a sört, de tökéletes az, amikor ő is az emberrel tart a nagy evések és ivásokban. Ha pedig asztalok és ivás, az biztosan evéssel jár.
- Nézd már! Süti - mint egy ötévesnek, úgy csillan fel a szeme.
Magához vesz egy tányért, telepakolja süteményekkel mialatt kedvese italt tölt magának. Egy kis ilyen, egy kis olyan, Niko pedig egyre éhesebb. Megnyalja szája szélét és visszasétál nejéhez, akire felvont szemöldökkel néz le.
- Te kis kérsz belőle?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 26. 21:39 | Link

Mesélő, Ráhel, Dwayne

Lehet, hogy lenne esély az enyhülésre, ha eljutnának hozzá Ráhel szavai. Csakhogy nem jutnak el, túlságosan lefoglalják saját indulatai, és az adrenalin száguldása az ereiben. Őszintén szólva arról is megfeledkezik, hogy egy bál közepén vannak. Túlzás lenne azt állítani, hogy folyton várja az alkalmat, amikor végre megmozgathatja a mágiáját - Dante saját maga tudatosan csak nagyon ritkán kezdeményez konfliktust; mégis, hazugság lenne az is, hogy nem várja ezeket a csörtéket. Az emberek felé tanúsított teljes hozzá nem értése pedig sok alkalmat ad másoknak arra, hogy mérhetetlenül gyűlöletes jelenségnek tartsák. Nem feltétlenül alaptalanul.
Siccus Fatua Jön a sugallat, épp csak az nem fut át a fején válaszképpen az alkimistára, hogy "magamtól is tudom". Nem kellenek javaslatok. Anélkül, hogy Ráhel kezét egyáltalán lerázná magáról emeli fel a pálcát tartó kezét, amellyel már formálja az igéhez tartozó mozdulatot. Hazamenni? Csak azután, hogy látta megszégyenülten vonaglani a fiút (akinek még a neve sem jut eszébe) valamelyik átkától.

Aztán egyszer csak sajgó fájdalmat érez a tarkójában, és előrebukik a feje az ütés lendületétől. Ösztönből mozdul hátra a keze, egyszerűen csak hátracsap, mindenféle megfontolás és célzás nélkül. Még csak nem is gondolja át - és ehhez mérten nem is találja el Dwayne-t. Nem mintha célja lenne. Olyan, mint mikor zavartan elhessegeti az ember a legyek az alkarjáról. Mindössze ez a reakció a döbbenete miatt indulatosabb.
Még sosem ütötték meg. Illetve persze, ütötték már meg, nyilván. De ilyesfajta atyai tarkónverést sosem kapott. Ezt az irányított erővel kivitelezett, feddő gesztust nem ismeri, természetesen támadásként is azonosítja. És már fordulna is hátra az aurorhoz, hogy ne csak egy egyszerű visszakézből indított legyintés legyen a következménye mindennek, amikor újabb átok érkezik.
Amit Warren protegoval emelt bűbájpajzsa hárít. A varázslat rosszindulatú fénye szétoszlik az összesűrűsödött mana által emelt falon, elveszik az éterben, mintha soha nem is formálódott volna ártó igévé.
Csakhogy nagyon is ott volt. Dante pedig nagyon is látta. Megint, ismét. Igaz, fogalma sincs, milyen következményekkel jár a "ferrum virgo". Ez az igazán nagy szerencséje Endrének, mert a tudás birtokában egészen biztosan még ennél is inkább elöntené agyát a vörös köd. Holott.. így sem kell félteni. Már elfeledkezett az előbbi kizökkenéséről, Warren ütésének emlékét már csak a sajgás őrzi a tarkóján. Endre viszont egy valamiben egészen ügyesnek bizonyult: különös intuícióval képes kivívni a pozíciót, mint Dante indulatainak célpontja.
Mondhat most bármit Ráhel, akár Warren, bárki a környezetében, már felpiszkálták benne a rosszindulatot.
- Siccus Fatua! - megkésve bár, de törve nem hangzik el az ártás igéje. Csak érje el, hogy Endre világtalanul kóvályogva az öklébe szaladjon. De kétségtelenül szomjazik arra az arckifejezésre is, amikor a fiú rájön, hogy nem lát semmit. Igen, az lenne a legjobb. És utána eltörni valamijét még jobb lesz.


//A Dwayne által kasztolt protegot előre egyeztettem az érintettel.//
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 26. 21:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2017. július 27. 16:20 | Link

Magamnak
- a büféasztal alatt -

Hallgatja kint a zajokat, megy az ordibálás, bár azt némileg távolabbról hallani, itt a büféasztal környékén csak bámészkodó diákok zúgolódnak, hogy mi lehet a ramazuri tárgya. Lássuk be, egy varázslópárbaj látványos, nem olyasmi, ami diszkréten lezajlik a rendezvény egyik sarkában. Az ő rendelkezésére sajnos nem állnak csinos nők, hogy a felfordulást naplementés romantikával bekkelje ki, csak a baconnel körbetekert csirkefalatok nyújtanak neki vigaszt ezekben a háborús időkben.
- Ssz, aljas egy átok - jegyzi meg fél falat között (alatt) csámcsogva, majd egy újabb csirkemell szeletet vesz a fogai közé, hogy lehúzza a nyársról. Ez a hely tökéletes, itt tuktóra nem kapja el semmi szar, és Dwayne-nel ellentétben nyugiban megeheti a kajáját.
Apropó Dwayne. Apropó kaja. Alattomosan összeszűkülnek a szemei, és elmosolyodik. Ez az, ezt fogja csinálni! A saját adagja úgy is kezd elfogyni. Hiába no, ez a nagy izgalom! Persze isten ments, hogy kimerészkedjen innen, de leteszi a tányért a földre, nem lesz annak semmi baja - legfeljebb egy-két hangya belemászik, de egy kis fehérje nem árt.
Egy kéz kandikál ki a büféasztal alól, Kornél vakon tapogat felfelé, míg el nem éri az abrosz tetejét. Út közben beleakad egy lány szoknyájába, kivételesen töktotál véletlenül, a felháborodott sokkantást csak sietős "jóvanmá' jóvan, bocsi, nem kell úgy kiakadni" kommentárral reagálja le. Egy tányér széle. Fúj, ebben valami izé van, zselé. Ok, nem ezt keresi. A magányos kézfej tovább vándorol az asztalon, újabb felfedeznivaló után kutatva.
Ez egy chipses tál. Azt ma már evett, nem kell.
Óh, ez a puncs. Legalább nem lökte fel.
Saláta tapintása van. Ez.. csíkokra szelt répa? Ez meg uborka. Úristen ez a vegetáriánus tál! FÚJ. Úgy kapja el a kezét onnan, mint akit megégettek. Kirázza a hideg, és egy sokatmondó fintort mutat az előtte lelógó abrosznak.
Cukorkástál.
Megvannak a ciabatták is.
EZAZ!
Ez lesz az!
Győzedelmes vigyorral ragadja meg Dwayne tányérját a rajta lévő ételekkel. Már akkor, amikor összetalálkoztak, sunyiban kinézte magának a garnélákat. Mire ideért a bálra, azokat már elkapkodta a többi vendég, szóval ennyi. Erről lemaradtál, Dwayne.
- Köszönj el a garnéláidtól. - Biccent arrafelé a fejével, amerre Warrent sejti - megj.: teljesen rossz irányba küldi a jókívánságot -, aztán nekilát beburkolni a hiánycikknek számító tengeriherkentyűket.
Az élet kemény, és az él túl, aki elég leleményes lenyúlni a másik tányérját a büféasztalról; jól jegyezd meg, kedves olvasó. Szükség lehet még erre a tudásra.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2017. július 27. 16:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. július 27. 18:58 | Link


Egy kicsit féltem ám attól, hogy majd ő komolyan akarja gondolni ezt az egészet, de nem, és ez jó. Nem kell arra figyeljek, hogy most semmiképp se legyek félreérthető, mert veszekedni fog, vagy, hogy életem minden rezzenéséről beszámoljak neki, nem mondja meg mit csináljak, vagy mit ne csináljak, egyszóval nem köt meg, és ez jó. Cserébe én is ugyan így vagyok ezzel, és lám, mégis jobban elvagyunk mint sok komoly kapcsolat. Ami amúgy is hülyeség szerintem addig, amíg mindenki mindenkibe keresi a komolyat meg az igazit, és mindenki ugyan olyan. Ha majd az utadba kerül, úgyis tudni fogod, és kész.
- Hmmmm? Hát nem tudom - megvonogatom vállaim, most nyilván az "imádsz", és "annyira szeretsz" változatok kéne terítéken legyenek, de ezeket úgyse szeretem kimondani, és ő úgyse imád. Most minden lányos hiszti nélkül, tényleg. - Köszi - bele is kortyolok, minden bizonnyal nincsenek mérgezett cuccok egy iskolai bálon, ahol tanárok, meg defenzorok vannak, gondolom. De ebből az iskolából már bármi kitelik, komolyan, arról a lányról is, hogy elterjedtek a pletykák. Aztán senki nem kérdezi meg, hogy mi is történt igazából, csak mindenki beszél mindent. Ha nem lenne itt a húgom, meg a családom, amit nem akarok Dávid nyakára borítani, már az első vonattal elléptem volna valamerre. Például egy csereprogramra, hogy senki ne akarjon visszahozni.
- Ejha - meglepetten próbálok valamit látni, ahogy Cameronra támaszkodva - mármint tényleg rá támaszkodva, nem csak olyan lányos ráteszem a kezem módon - próbálok valamivel magasabbá válni, hogy lássak is valamit. Nem. Látok. Semmit. Nem tudom mi történik. mert egy törpe vagyok. De előrébb se fogok menni, az biztos, hogy nem hívom magamra a figyelmet, akármi is legyen ott.
- Kik azok? - oké, nem vagyok hülye, az átkokból felismerem, hogy ez bizonyára nem egy teaparti épp, de még mindig nem ismerem ezernemtudomhány diák hangját, nyomi vagyok, tudom tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2017. július 28. 10:53 | Link

Lola

A zakót oldalához szorítva tartja a poharat is ugyanazon kezével, hogy így szabad jobbját homloka elé emelhesse, árnyékot tartva, hátha jobban látja, mi is történik éppen.
- Uuuu, párbaj - állapítja meg nemes egyszerűséggel, de annál nagyobb lelkesedéssel a nyilvánvalót. Loláról mindeközben szinte teljesen meg is feledkezik, amíg csak a lány rá nem támaszkodik abban a reményben, hogy úgy majd többet lát. Szeme sarkából pillant rá csupán, végigmérve, hogy ezt most komolyan gondolta-e, de szóvá nem teszi. Nem kell azt, így is elég egyértelmű volt szerény véleménye szerint azt illetően, hogy kire vagy mire is támaszkodjon a lány. Ahhoz, hogy egész biztosan jobban lássanak, közelebb kell menni, márpedig ő nem fél néhány átoktól. Igaz, fel-felszisszen egyik másikra, kissé elhúzva a száját, de ez pont ettől válik csak még érdekesebbé, hogy nem a szokásos stupor, capitulatus meg protego menetrendszerű használata zajlik éppen. Ja, hogy ez egy bál, és még azt sem kellene? Ki a fenét érdekel? Megragadja szabad jobbjával Lola könyökét, hogy ha már közelebb megy, ő is biztosan csatlakozzon. Mégiscsak neki volt kérdése.
- Nem tudom. Már legalább két éve nem vagyok az iskola diákja, és ha a pletykarovatot szerkesztem éppen, az információim a portréktól származnak, nem maguktól az emberektől. Legfeljebb a neveket keresem ki egy névsorból, hogy biztosan jól írjam le őket. Különben is te vagy a prefektus, nem neked kellene tudni? Ha egy bálon párbajoznak, csak csináltak már egyebet is - dünnyögi, közben pedig szeme a párbajozókon van. - Na jó... így már azt hiszem, rövid életű lesz ez a dolog, hogy a defenzor is felbukkant, pedig olyan rémesen unalmasak tudnak lenni ezek a bálok. Mit szeretsz bennük egyáltalán? - érdeklődik roppant kedvesen a lány felé fordulva végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. július 29. 16:07 | Link

Felfordulás a bálon

Az egyik pillanatban még nyugodtan sétálgat a tó mentén, ügyelve arra, hogy ne történjen baleset, vagy ha valaki esetleg belecsúszik, mert annyira megrémítette az öröm - és nem a puncsba csempészett szesz - akkor tudjon segíteni rajta, vagy legalábbis azt tudja megakadályozni, hogy eggyel több terhes lány legyen harmadévfolyamtól felfelé. Nem érti a mai fiatalokat, és őszintén szólva, ő most már annak is örül, hogy ha Mina ebben a pillanatban teherbe esik, akkor is idősebb már, mint amennyi ő volt a saját terhességekor, és már akkor is kijárta az alapképzést!  
Békésen elmélkedik, és pálcája fényénél vizslatja a környezetét, a következő pillanatban meg kiabálás és átkok, villanások. Megtorpan, de csak egy másodpercre, ez viszont nem csoda, hiszen senki sem azért jön bálozni, hogy párbajozzon, ő legalábbis így gondolta. A ruháját felemelve, magában hálát adva, hogy nem magassarkúban jött, siet vissza a táncparketthez, és fúródik át az odasereglett tömegen. Ez a művelet nem éppen könnyű, hiszen amikor izgalom van, akkor persze mindenki szeretne egyből közelebb menni, mindent látni, és utána úgy átadni a többieknek, mintha ő maga párbajozott volna, vagy mintha bekaphatott volna egy átkot, de persze ő kiválóan reagálva kivédte azt, sőt, megmentette a mellette álló társait is. Ja, hogy ők észre se vették? Az csak azért volt, mert olyan mereven bámulták az eseményeket. Morogva, de végül sikerül áttörnie, éppen akkor, amikor Dwayne pajzsbűbájt alkalmaz. Közelebb lép, és abban a pillanatban, ahogy Dante ellentámadásba lendül, rántja el onnan Ráhelt. Azt hallotta, hogy nem akar ott lenni, hogy haza akar menni, ám mozdulni nem mozdul, hát ő tesz róla, megragadva a kezét kihúzza a tömegen keresztül, mielőtt még valami komolyabb baja esik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 29. 17:35 | Link

Kalamajka

- Komolyan Dante én ezt nem aka... - és az átok betalál. Megint. Én nem tudom, mit árthattam szerencsétlen fiúnak, amiért engem is részesít ebben a kivételes bánásmódban, de... kezd nagyon rosszul esni.
Tátogok, mást nem igazán tudok, és vicces látványt nyújthatok, hisz szavak a számon nem jönnek ki. Könny szökik a szemembe, erről már igazán leszokhatnék mondjuk. De mindig is nehezen viseltem, ha bántottak. Zója talán megérti ezt, vagy tudja is, hisz karon ragad és elnavigál onnan. Ideges kalimpálásba kezdek, veszettül tátogva, mert nem akarom ott hagyni Dantét. Hiába tudom, hogy a helyzet magaslatán áll, és feltételezem, még élvezi is, jobban mint a békés ücsörgést.
Annyi bátorságom viszont nincs, hogy visszamenjek a csatatér közepére. Idegesen kotrom elő a pálcám, betűket rajzolva a levegőbe vele, hogy megértessem anyámmal, mi is a helyzet jelenleg.
Elvette a hangom!
A szavak gyöngybetűvel rajzolódnak ki, én meg könyörgőn pislogok, hogy ha mást nem is, azt adja vissza nekem. Mondjuk nem tudom, mit kezdek vele, kinek a fejét üvöltöm le, abban sem vagyok biztos, hogy nekem ebbe jobban bele kéne folynom, hisz ahogy láttam, van még ott pár prefektus, akik idősebbek, hát tegyenek ők rendet. Megtörlöm a szemeim, még a szipogás se hallatszik, csak a vállaim reszketése mutatja, hogy bizony a mécses megint eltörött.
Pedig annyira jó volt ez a bál, tényleg. Kimondottam élveztem, de most mást sem szeretnék, csak hogy hazamenjünk innen. Még szerencse, hogy a tónál van, így nem lakunk messze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 30. 09:34 | Link

Mindenféle ártások bálja

- Nem puncsoltam eddig sem, hé! Engem alapból imád mindenki.
Leszámítva talán Will bácsit, aki a frászt hozza rám a mai napig, ha csak eszembe jut a szúrós tekintete, meg az, amiket nekem mondott, amiért végül is megfutamodtam. Vele ellentétben Lexa apja sokkal lazább volt, sokkal normálisabb, és amikor beszélt velem – mert nagy atyai beszélgetés mindenhova kell –, akkor egyáltalán nem éreztem azt, hogy innen el kell húznom, de nagyon gyorsan, hanem, hogy ha Lexa nem fog lovagolni a kivel vagyok témán, egész jól megszokok náluk. Amúgy sem akarom én ezt örökké csinálni, de egyelőre így kényelmes, és úgy vagyok vele, hogy jobb most, mint hat év házasság után. Én nyíltan lefektettem a játékszabályokat, hogy a másik fél mit kezd vele, az már a maga dolga.
- Ez igaz.
Mondjuk, nem vagyok benne biztos, hogy ezt feltétlenül ő generálja, az is elképzelhető, hogy volt egy rossz lépésem, és olyannal kezdtem, aki bár tudta, hogy mit csinálunk, mégis azt hitte, hogy több lesz annál. Ez is benne van a pakliba természetesen, úgyhogy én egy szó nélkül tűröm a tekinteteket, Lexának nagyobb falat ez az egész, de ahogy kijelenti, hogy őt nem érdekli, én is továbblendülök, és a következő pillanatban már ott is találjuk magunkat a párbajozók mellett szinte.  
- De, az tényleg Ráhel.
Húzom össze a szemöldököm, és ösztönösen indulok, hogy elhúzzam őt onnan, mert a fiúk ilyenkor párbajoznak, és tudom, hogy a lány vagy értelmetlen áldozat lenne, vagy csak hátráltató, főleg, hogy lefogja Dante kezét. Bonyolult nők. Ekkor pedig egyszerre nagyon sok minden történik. Érzem, ahogy egy váll, a vállamhoz ér, Mácsai tanárnő húzza el végül a lányt onnan, aki piszok módon szerencsés, hiszen az erős pajzs megvédte, a nő kihúzza a tömegből, én pedig ösztönösen Lexa elé fordulva kapom a hátamba az ártást, mellyel egy kicsit kibillenek az egyensúlyomból, és majdnem ráesek a lányra, végül viszont csak a vállát fogom meg a kelleténél erősebben. Egy pillanatig semmi, majd hirtelen kapok a szememhez, hiszen égeti valami, mintha paprika spray lendült volna felém.
- Azt hiszem vége a bulinak.
Homályosan ugyan látok foltokat, de nem tudnám megmondani, hogy egy ember vagy egy cserje az, ami előttem van, illetve olyan irdatlan mennyiségű könny indult meg lefelé, hogy az ingem már kezd hozzám tapadni.
- Segíts, kérlek. Haza kell jutnom.
Nem tudom, hogy az hogyan fog sikerülni, de mindenesetre el kell indulnom innen, mert nagyon védtelen vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 31. 15:11 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

Elég egyetlen másodperc, a tekintetük pillanatnyi összeforrása. Még a lány hangját sem kell hallania ahhoz, hogy tudja, ő még nem tudott a nagy hírről. Annelie visszakérdezésére elmosolyodik, és ajkait beszívva bólogatni kezd.
- Csodálkoztam is - vallja be, míg a dologgal kapcsolatos korábbi képzelgéseit halk nevetéssel engedi el. Hiába, megfordult a fejében, hogy a barnaság azért hagyta ott imádott erdejét, mert a közelében akart lenni. Hú, de gáz...
A tó felé pillant, mutatóujját lassan végighúzza szája szélén. Azután, egy halk sóhajt követően zöldjeit visszavezeti Annelie-hez. Annyi mindent mondana és kérdezne tőle, a szavak mégsem indulnak el. Bizonytalanul dobogó szívéről tudomást sem véve, hosszan fürkészi a lány arcát. Szemei ide-oda zizzennek, hol a kékségben vesznek el, hol a vastag ajkakra tévednek.
Ez nehéz ügy.
- Táncoljunk - noha csak egészen sokára szólal meg, hangja határozottan cseng. Jobbját Annelie felé nyújtva emelkedik fel a székről, és ha partnernője engedi, ujjaikat összefűzve vezeti őt a táncparkett széléhez. Nem szívesen venné el a főszerepet az idei végzősöktől, így a tér közepét kikerülve, azt észrevétlen hagyja meg nekik. És egyébként is, egy ideje már egyáltalán nem vágyik arra, hogy a figyelem középpontjában legyen. Vannak helyzetek, amelyeket sokkal, de sokkal jobb árgusan figyelő szempárok nélkül át- és megélni.
- Örülök, hogy velem leszel Romániában - jegyzi meg csendesen, míg keze Annelie derekára csúszik, és közelebb húzza magához. A díszítés, a fények és a zene kellemes, valódi báli hangulatot csempésznek a máskor kopár, kihalt tóhoz, ez az érzés pedig bekúszik Noel ingje alá is, hogy egészen a lelkéig hatoljon. - Nem tudom, mi lesz velünk, és úgy egyáltalán, mi lesz - nevetősen ingatja meg a fejét, majd oldalra, Annelie halántékának dönti. Karjainak ölelése is szorosabbá válik, de erről mintha tudomást sem venne. Nagy kár volna maga előtt letagadni, mennyire hiányzott neki ő. - De az, hogy ott leszel, sokat jelent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. július 31. 21:16 | Link


Hűha, jaj szegény Cameron, mekkora megterhelés lehet neki a jóindulattal ötven kilónak mondható súlyom... Jézus Krisztus, csak bele ne roppanjon. Nagyjából ezek a gondolatok tükröződnek az arcomon is, amikor visszanézek rá, mert ha már ő csúnyán méreget, akkor én miért is ne tehetném meg ugyanezt. Aztán csak így előre is kerülök, ugyanebből az indíttatásból valószínűleg. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én eléggé be tudok gurulni attól, ha engem csak így ráncigálnak meg pakolnak egyik helyről a másikra - márpedig az emberek hajlamosak erre, nagyon hajlamosak, tekintve, hogy nincs túl nehéz dolguk. Egy pillanatig dühösen nézek Cameronra, nem várom el, hogy meghassa, vagy akármi, ettől még lehetek ideges.
- Jaj tényleg, prefektus vagyok, el is felejtettem, hogy ettől már egyből ismernem kell az összes diák hangját - megforgatva szemeim rázom meg fejem, mindegy. Úgysem érek el semmit azzal, hogy hisztizek, már azon kívül, hogy jól itt hagynak egyedül.
- Hát... Háromból kettő prefektus - megemelem szemöldököm, ahogy elnézem Ráhelt, meg Dantét, meg úgy mindenkit akik ebben így benne vannak. - És egy defenzor is van velük - összeráncolva homlokom rázom meg a fejem, okéééé, hát ez így most nyilván egy elhanyagolt iskolai verekedés meg átokváltás, mert van velük egy felnőtt, viszont ez így még furább. - Nem tudom, mit kellene ilyenkor csinálni - eléggé el vagyok ettől amúgy bizonytalanodva. Mármint, nekem nyilván semmit, biztos nem fogom közéjük vetni magam, mert egyiket sem hatná meg, ha a nagy hősiességben betalálna egy átok. De fura, hogy nincs itt konkrétan egy tanár se, úgy értem, ez egy faking ISKOLAI BÁL, HOL A FRANCBAN VANNAK AZ ISKOLÁBÓL A TANÁROK? Egyre rosszabb ez a hely, komolyan.  
- Hm? - először nem is értem a kérdését, annyira belemerülök ebbe a tanár problémába, ami tényleg egy probléma, méghozzá nem is kicsi. - Ja, van ingyen kaja, vannak emberek, társaság - bár tény, hogy a séma minden évben ugyan az. Nagylelkűen hirdetnek szavazást, amit úgyis Annelie nyer majd meg, egymásra találnak a nagy szerelmek, táncolnak, lézengenek, van aki azért jön, hogy csak tátsa a száját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. augusztus 1. 18:54 | Link

Végzős bál, Ombozi
Kinézet

Teljes zavar. Annelie fejét feldobták az űrbe és nincsenek mások, csak információcsillagocskák és keveregnek, mintha turmixba rakták volna őket. Igyekszik csak a tényre fókuszálni, nem törődni érzéseivel, amelyek most szép lassan egy szélforgót alkotnak hasában.
Még jó, hogy Noel felkéri táncolni, különben lehet, hogy rosszullétre hivatkozva azonnal ott hagyná a bált. Ha már itt tartunk, egy-két zavarba ejtő, mindent összezavaró pillantás után az is megeshet, hogy a rezervátum elől is fejvesztve menekülne.
- Táncoljunk - bólint mosolyogva. Ujjaik olyan tökéletességgel fűződnek össze, mintha egymáshoz lennének tervezve. És oly rég érezte már azt, amit most. Ajkait összepréselve rejti el kislányos mosolyát, melyet Noel közelsége okoz.
- Noel, mi... Nem is tudom, hogy fogom kibírni. Mert mégis...eddig egyedül mentél. Most meg össze leszünk zárva - vigyorogva pillant fel a fölé magasodó férfira. A magassarkút otthon hagyta, ami azt illeti, mezítláb ácsorog a táncparketten és egyáltalán nem érdekli, kivillan-e lábujja a ruha alól. Elveszik Ombozi jól ismert zöldjeiben.
Kezeit a vállára csúsztatja, és ez egyre inkább megy át nyakának ölelésébe. Hozzásimul, s néhány pillanatig újra otthon érzi magát. Mintha nem lenne senki körülöttük, mintha nem kellene lassan bármit is tennie a diákönkormányzatnak.
- Lesz miről beszélnünk, igaz? Hallottam...dolgokat - halkan jegyzi meg. Az iskolában sok olyat hallani, aminek valószínűleg van igazságalapja. De nem foglalkozott ezekkel, mert tudta jól, hogy ha igaz amiket mondanak, abban ő nagyon is bűnös. Talán nem is akarja tudni, mi történt Noel és egy másik nő között. Azt tudja, mi volt kettejük között, és azt is, hogy azután még találkozott a házvezető-helyettessel, mintha az Ombozi iránti érzések nem lettek volna. Ó pedig dehogynem! Az is csoda, ha most, a tánc alatt nem érzi Annelie szívének heves dobogását.
- Te megbántad? - lazít az ölelésen, miközben fejét hátrahúzva felvonja szemöldökét. Az elmúlt időszakban nem gondolt bele, mi történt kettejük között, de így, hogy összeáll a kép, kezdi sejteni, mire fel kérdezte ezt tőle. - Bánod - bólint, és nagyot nyel. Válasz nélkül válik egyértelművé számára a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. augusztus 1. 19:49 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

Hosszú ujjai végigszántanak Annelie gerincén, hol virágmintás ruháját, hol csupasz bőrét érintve. Tekintete találkozik a rávigyorgó lányéval, mire az ő szája is mosolyra görbül. Vállait ártatlanul megvonja, szemei körül huncutul mélyülnek el a finom ráncok.
- Laktunk már együtt, nem lesz benne semmi új - feleli könnyedén, de szavaival még magát sem tudja meggyőzni. Habár az éppen nem is célja. Egyszerűen csak beszél, mintha így próbálná meg megnyugtatni a másikat.
Pedig biztos benne, hogy Annie is ugyanúgy érzi: az idei nyár mindenben újat ígér; kiszélesedő munkakört, újabb szintet a sárkánygondozásban és önismeretben, nem utolsó sorban pedig talán egy új kezdetet egymással. Hogy is szokta mondani Szofi? Noel, Annie a te másik feled. Ha eljut az agyadig, ha nem. Ha bevallod, ha nem.
Ideje bevallani.
- Hmmm - sóhajt bele hosszan a lány fülébe, és néhány pillanattal később elhúzódik tőle, hogy az eddig nyakát ölelő kezek sajátjaiba csússzanak. - Szerettem volna már róla beszélni - mondja halkan, szavaiból kitűnik, hogy egyértelműen személyre céloz. Érdekes azonban, hogy az arca továbbra is derűs marad, mintha már túl lenne az elmúlt időszakon. Valójában nincs még egészen, de túl lesz.
Jobbját felemeli, és azzal a lendülettel megpörgeti a mezítlábas hercegnőt. Aztán tesz felé egy kisebb lépést, hogy mikor megérkezik, már ismét a karjaiban tudhassa.
- Mi? - homlokráncolva kérdez vissza, hangja értetlenül cseng. - Ezt meg honnan veszed?
A közelségből nem enged, így, fejét ingatva pillant le, és kezdi keresni a kék szemek viszonzását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. augusztus 1. 20:13 | Link

Végzős bál, Ombozi
Kinézet

Öröm, boldogság és hasonló jó érzések keringenek benne a megválaszolatlan kérdések mellett. Látni Noel mosolyát hosszú idő után, érezni a simogatását, és közben máshogy gondolni rájuk, mint ott a kunyhóban.
Az érzések azonban hamar változnak, ahogy sikerül észhez térnie. Nem hagyja, hogy a rózsaszín köd beborítsa és elhatalmasodjon felette az a pillanatnyi, Noeltől már ismert jóság. Mert Ombozival lenni ennyi. Mint hullámvasúton ülni. Egyszer fent, egyszer pedig lent, de az adrenalin van, ahol nem uralkodik. Talán öt év után eljutott arra a pontra, amikor nem hagyja, hogy szíve vezesse. Csak éljék túl az összezártságot, meg a beszélgetést, ami előtt állnak.
- Megkereshettél volna - hangjában nincs harag, vagy éppen szégyen. El is mosolyodik mellé, de már nem néz a férfi szemébe. Mialatt oldalra lép és kezét elkapva megpördül, vesz egy mélyebb levegőt. Mindkét kezét kihúzza a másik fogásából, és mellkasára helyezi tenyereit.
- Hagytad, hogy beléd szeressen. Hogy megbízzon benned és visszaéltél vele. Mert rávettelek - hangja halk, a zene mellett alig hallható. Főleg így, hogy nem hajlandó felnézni és arra a gombra koncentrál, melyet Noel ingén bökdös ujjaival. - Boldog lennél nélkülem - fájdalmasan húzza féloldalas mosolyra ajkát. A felismerés, hogy a zöldszemű nélküle is boldog és ő most ezt elrontotta, lelkiismeretfurdalásként eszi be magát bordái alá. Ott, ahol szíve hevesen ver. Már nehezebben veszi a levegőt. Szeretne elmenni. Ott akarja hagyni Noelt és vissza akarja küldeni Nadine-hoz, de lábai nem mozdulnak. Teljesen lefagyott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. augusztus 1. 20:48 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

Érzi a karjaiban tartott lány megingását, hát hogyne. Ez a néhány perc az elmúlt öt év, a közös életük rövidített mása. Érzések hullámvasútja, amely most ahelyett, hogy felfelé ívelne, éppen a semmibe zuhan.
- Gondoltam rá - bólint, és a parkett közepén egymásba bújó, vidám párok felé pislog. Aztán megrázza a fejét, és elkomoruló arcára hagyja, hogy a partnernőjéhez hasonló, fájdalmas mosoly üljön ki. - Akkoriban rám sem néztél, amiért nehogy félreértsd, egy percig sem hibáztatlak, hiszen ahogyan vége lett... - kelletlenül elhúzza a száját - jobbnak láttam hagyni.
Hagyni és új életet kezdeni, mint ahogyan - gondolta ő - új életet kezdett Annelie is. És bár nem hallott róla sokat, csak hogy utazgat és tanul, biztos volt benne, hogy az idejét nem egyedül tölti. Túl szép, tehetséges és független ahhoz, hogy a férfiak figyelmét elkerülje.
Annelie következő, váratlan szavaira egyszersmind kiszárad és összeszorul a torka, a szíve pedig úgy pumpál, mintha szikláról kellene a mélybe vetnie magát. Először csak elengedi a barnát, kezeit nadrágja zsebébe rejti, majd a tavacska felé int fejével.
- Jó lenne, ha tudatosítanád magadban, hogy semmi rosszat nem tettél. Az az este nem a te hibád- kezd bele, felemelt, reszelős hangja kellő nyomatékkal bír. A másik pillantását keresve folytatja. - És nem is hiba.
Valahol persze az, de azzal egyedül Noelnek kell elszámolnia. Ő pedig már pontott tett a Nadine-ügy végére. Ahogy távolodnak a bálozóktól, úgy sötétül el a környék. Noel a tavacska partjánál lassít le, majd áll meg, hogy hátradöntött fejjel, hosszú másodpercekig bámulja a csillagos eget.
- Boldog lennék - oldalvást, csak zöldjeivel pillant le a barnára. - Minden bizonnyal irigylésre méltó remek és teljes életem lenne. Gyönyörű feleséggel, átokrossz gyerekekkel és álommunkával. De vajon mit tennék, ha akkor is minden nap eszembe jutnál te, és a gondolat ott játszana, hogy mi lett volna, ha?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. augusztus 1. 21:18 | Link

Végzős bál, Ombozi
Kinézet

Anélkül is tudja, hogy számolta volna a napokat, majd a hónapokat, egy év is eltelt úgy, hogy nem beszéltek. Akárhányszor látta, mintha ismeretlenek lennének egymásnak. Talán a köszönést is elfelejtette. Aztán jött az újabb nyár. A változások sokadik nyara.
Magát hibáztatja mindenért, egy másik nő boldogtalanságáért. Megfordul az is a fejében, hogy ő maga megy el Nadine-hoz és bocsánatot kér. Belelépett egy kapcsolatba, ami jól ment volna, ha nem teszi tönkre. Nem lát most mást, csak a saját létezésének hibáját és az sem tudatosul a rellonosban, hogy valójában nem tudta, tartozik-e Noel szíve valakihez abban a pillanatban.
- Hiba volt az, ahogy történt. - Végre felemeli fejét és a férfi szemébe néz. Elgyengül, ám ez semmi ahhoz képest, ahogy annak idején tette. Tartja érzéseit magában, csak szája remegése utal arra, hogy talán jobb lenne menni.
Hirtelen fázni kezd a sötét éjszakában. Kezeit összefűzi maga előtt, és elindul mellette, hogy távolodva a bálozóktól kettesben tudják megvitatni felmerülő gondjaikat.
Négy év együttlét után már nem tartja magában gondolatait. Szerelem, vágy, harag és megalázkodások sorai, túl sok minden mentek keresztül együtt. Ez pedig csak egy beszélgetés.
- Velem nem lett volna csodaszép életed - megvonja a vállát miközben a tó széléhez sétál. Ruháját feljebb húzva ül le oda, tekintete megragad a vízen tükröződő csillagfényeken. Sosem tudta volna megadni neki azt, amit elvárnak tőle és amire vágyik. Nagy család, csillogás és feleségeskedés.
- Mátét a tavalyi gyakorlat alatt ismertem meg. Velem volt, amikor te nem, mint barát. Ő csak látogató volt, nem sokat találkoztunk. De amikor újra láttam... Tudod én úgy éreztem, szerelmes vagyok - keserűen, röviden nevet fel. Arcát kezeibe temeti, és ezután fejét Noel felé fordítja. - Rájöttem, hogy mindig te leszel az. Csak te.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. augusztus 1. 21:35 | Link

Bál
A balhézó jóképességűek



Az ütése hatását Dante legyintésének törvényszerű ellenhatása követi, ő reflexből rántja arrébb a fejét, nem mintha a fiú keze minimálisan is közel került volna hozzá. Hallja, ahogy a rögtönzött szurkolótáborból többen felhördülnek és sportszerűtlennek minősítik a defenzor megmozdulását, amiben, nos, lehet valami. Hátulról tarkón legyintés egy párbajban részben alantas, de inkább megalázó mozdulat. Az ő dolga azonban jelenleg nem a lovagiasság, hanem a maximális effektivitás: és lám, Dante tényleg kibillen a koncentrációjából.
Még akkor is, ha a tapasztalata ellenére már itt elkövetett egy, talán nem végzetes hibát.
Amikor a párbajozók közt felismerte Dantét, egyáltalán nem volt kérdéses számára, őt kell hatástalanítania. Tudja, amit kell és azt, amit a jelenlévők közül más nem és nem csak annyit, hog a rellonos kölyök veszélyesebb, mint amilyennek tűnik. Hanem, hogy az esetleges túlkapásainak hivatalos következményei is lehetnek.
Ám ez, igen, talán hiba volt. Dante majdhogynem felé fordul, ekkor azonban ő meghallja az átokhoz tartozó kiáltást. Az teste robotpilóta- módban, majdhogynem automatikusan idéz pajzsot eléjük, erre már koncentrálnia sem kell.
Ami még szerencse, hisz ebben a pillanatban a vörös köd ellepi az agyát.
Az az átok neki szólt.
Őt nem átkozhatja meg senki.
Dante elindul a fiú felé, az ő nonverbális átkának vörös csóvája azonban beelőzi. A stupor pedig remélhetőleg Endre mellkasa közepét találja el.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. augusztus 1. 22:44 | Link

A párbaj résztvevői és nézői

Végre a vörös köd, ha nem is tűnik el, de átszűrődik rajta keresztül néhány információmorzsa is. Mint például, hogy Ráhel oldalt belé kapaszkodik, ezért nem tudja úgy mozgatni a karját, és úgy általában a felsőtestét, ahogy akarja. Nem idegesíti fel magát a tényen, mert tényleg nem ez a legfontosabb most, ami lefoglalja koncentrációs kapacitásának nagy részét. Azonban a lány vékony hangú, félénk megjegyzései zavaró légyként zizegnek figyelmének perifériáján. Szemsarokból Zójáék után pillant, amikor a nő befut, hogy valami anyáskodó deus ex machinaként elragadja a navinést. A csalódottság halvány árnyéka suhan át rajta - nem elég markáns benyomás ahhoz, hogy elvonja a figyelmét, de elég ahhoz, hogy tudatosuljon benne. Lehet, kisebb hiányérzete lenne, ha a lány is kiállt volna a támadás ellen. Végtére ugyanúgy neki is szánták az átkokat, nem lehet egy egész életet leélni úgy, hogy mindig csak behúzott nyakkal elkullogunk a nehézségek elől. Természetesen meg sem fordul a fejében az, hogy másnak talán nem egyezik a világszemlélete és az alapvető felfogása az övével.
Mindegy, akkor menjen, ha úgy neki jobb, legalább az ő fél karja is felszabadult, ráadásul volt akkora szerencséje, hogy a Dwayne által felhúzott protego pajzsa mögé szintén befért.
Nem mintha túl sokáig mögötte maradna. Nem is figyel maga mögé, talán még azt is csak mellékesen fogja fel, hogy bámészkodók gyűrűje veszi őket körbe. Valószínűleg jó néhány tánchoz nem értő végzős sóhajt fel megkönnyebbülten, amiért az ő körük egyelőre tovább húzódik az ütemtervnél. A pálca már csak dísz a kezében, nem is jut eszébe egyetlen konkrét átok sem, amit megformálhatna, hogy Endre irányába hajítsa. Hanyagul magára öltött zakója a megpróbáltatásoktól enyhén gyűrötten lobog a lendület szelében, amellyel legyűri a távolságot maguk között. Egy lépés, kettő, egyre közelebb van már. Épphogy kikerüli egy ártás csóvája, Warren valószínűleg tudja, hogyan célozzon úgy, hogy még az mozgó akadály ellenére is elkapja azt a pillanatot, amikor pontosan célba találhat a stuporral.
Ha Endre hárítja azt, Dante akkor sem lassít - a fiúnak döntenie kell, hogy megpróbálja hatástalanítani az auror átkát, vagy a rohamosan közeledő rellonosnak állít mágikus akadályt, talán egy újabb varázslat formájában.

Amennyiben Dwayne átka elég gyors és váratlan volt, hogy sikerrel leterítse a diákot, úgy Dante még ennek ellenére is megteszi a maradék távolságot, hogy a revansért bizsergő ökle végre fizikai célt találjon, támadója arcának képében. Az összeeső Endre gallérját kapja el, mielőtt a földre csuklana, de nem holmi lovagiasságból, mert anélkül, hogy fontolóra venné, mennyire korrekt egy védtelen, eszméletlen személyt támadni, úgy üti meg teljes erőből, ököllel bal oldalról az állkapcsát. Az ő bütykei is belesajdulnak, egy ilyen csapás nemcsak az elszenvedő félnek kellemetlen, de ez a fájdalom legalább némi elégtétellel párosul.
Ha Endre netán hárítaná a Warren által idézett stuport, akkor egyértelműen a még eszméleténél lévő fiú felé intézi gyakorlatilag ugyanezeket a mozdulatokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. augusztus 2. 18:50 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

- Ez a jó megfogalmazás, igen - ért egyet halvány, keserű mosollyal, és követi a part szélén elhelyezkedő lányt. Némi távolságot tartva ugyan, de ő is leül, jobb lábát felhúzza, majd térdére könyököl. Pillantása a tó vizén egyre csak gyülekező csillagokba réved, és mintha hallani lehetne megnyugvó, egyenletessé váló lélegzetvételeit.
- Tudod - szólal meg kisvártatva, tekintetét Annelie barna loknijaira emelve. - Csak miattad tettem. Ha valaki mással futok össze akkor este, hidd el, szó nélkül megyek el mellette.
Soha nem csalta volna meg Nadine-t. Ha nem Annelie-ről lett volna szó, ő hűséges maradt volna. És nem csak Nadine-hoz, hanem bárki máshoz is. Ahogyan bárki mást is megcsalt volna aznap este.
Van egy mondás, úgy szól: a hűség döntés kérdése. Ha így van, akkor csak az lehet a válasz rá, hogy Noel egy évvel ezelőtt elhagyta azt a nőt, aki mellett döntött. Már sok-sok évvel ezelőtt. Mikor még vörösben ragyogott a haja, és elvitte őt valami hülye üdítőt inni. Annelie aig volt tizennégy.
A lelki szemei előtt felelevenedő emlékekre csendesen belenevet felkarjába, majd onnan pillantva a barnára, kérdőn húzza össze szemöldökeit.
- Kívánni nem tudnék jobb életet - helyesbít rosszul hallható, kissé morgó hangon, hiszen ajkait eltakarja sötét ingje. Szavait továbbfűzné, mondana még valamit, amivel mélységet ad előző kijelentésének, de Annelie hangja hamarabb csendül fel. És amit mond, az azonnal belemar Noel szívébe.
Figyeli a barna arcát, vonásainak változását. Látja a szemében ülő fájdalmat, majd elfordítja fejét, és a tükörsima tófelszínt kezdi bámulni. Nem lát semmit, csak mered maga elé.
- Talán az is voltál - suttogja. Szerelmes. Egy év sok idő, pont ő ne tudná? Elmereng a szó jelentésén, és a pillanatnyi csendet, amit a másik tart, arra használja, hogy eltompítsa magában a csalódottság és düh mardosó egyvelegét.
Aztán elhangzanak a fiatalember jelenlegi életének legfontosabb szavai: Rájöttem, hogy mindig te leszel az. Csak te.
Komoly, hitetlennek ható arccal fordul vissza Annelie-hez. A szíve, miután egy hosszú másodpercre kihagyott, most újult erővel, vészes iramban taszítja mellkasát.
- Meg tudsz nekem bocsátani? - csak ennyi képes kijutni kiszáradt torkán. Félelemtől csillogó szemei a lányhoz fagynak, térdén pihenő könyöke megreszket.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2017. augusztus 2. 18:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. augusztus 2. 19:53 | Link

Végzős bál, Ombozi
Kinézet

Mint mindig, most is kételkedik. Pillanatról pillanatra változnak érzései azzal kapcsolatban, hogy hogy is alakul a kapcsolatuk. Nem lesz egyszerű, azt tudja, de talán pont emiatt nem menekül el. Ha megint csak húzzák-halasztják a beszélgetést, abból nem sül ki semmi jó. A saját érzéseit tudja, de Noel új életét és változásait nem ismeri.
Halványan mosolyodik el, mikor gyomra bukfencezik egyet a fel nem tett kérdés válaszának hallatán. Már megint ott tartanak, ahol sokszor az évek alatt. Ugyanazok az érzések vannak mindkettejükben, de túl Ombozik és Merkovszkyk hozzá, hogy ezt bevallják egymásnak.
Mégis megteszi. Nem kertel, kimondja érzéseit, melyeket talán csak Noel nem vesz észre. Szíve hevesen kalimpál, többször kell mély levegőt vennie. Szereti figyelni a férfit, most mégis szívesebben fordítja fejét a tó felé miközben beszél. Visszaemlékezik, érzi a mellkasában a fájdalmat, emlékszik arra, hogy könyörgött az emlékeiért. Azért, hogy Lucifer mellett lehessen. És miért? Talán minden Noelre vezethető vissza.
Könnyebben megy a vallomás, mint ahogy azt elképzelte. Kimondja, és szavait sajátjának érzi. Elmosolyodik a másik arcát figyelve. Tisztán látja benne a csalódottságot és a hirtelen csodálkozást, bár utóbbit nem tudja hová tenni.
- Ne csinálj úgy, mintha nem tudtad volna - mosolya kiszélesedik. Úgy érzi, valami nagy terhet tett le magáról, melyet hosszú ideje cipelt.
- Meg, Noel - hangja nyugodtan cseng a helyzet komolyságához képest. Hosszan tekint a zöldekbe, majd lepillant a kezére. Elneveti magát a kettejük tehetetlenségén. - Egy feltétellel.
Miután ezt kimondja, kivár. Komolyan, immár mosoly nélkül néz fel újra a férfi szemébe és a köztük levő távolságot lecsökkenti. Egész közel húzódik hozzá, hogy lábuk is összeér. Lassan emeli arcához balját, s ujjait végigvezeti arcának ívén. Homlokát a homlokának, orrát az orrának dönti.
- Én akarom eldönteni, mi jó nekem. Nélküled nem jó - súgja a kettejük között maradt lélegzetnyi távba. Szemei lassan lecsukódnak, tenyere az arcán pihen. Mintha csak Madagaszkáron lennének a csillagok alatt. Ott, ahol minden kezdődött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2017. augusztus 3. 21:09 | Link

Felfordulás

Azóta, hogy ott lettem hagyva az erdőben, azóta, hogy Dante nem segített, hogy magamra hagyott, erre a pillanatra gyakoroltam. Fogalma sincs milyen az, amikor magatehetetlenül az erőben töltöd az éjszakát, hogy milyen erőt és kitartást ad az ahhoz, hogy minden szabadidődben gyakorolj. Szinte éreztem a fizikai erőszakot, melyet elkövettem a bennem lévő mana ellen azért, hogy még pontosabb, még precízebb legyen minden varázslatom. Pontosan tudtam a sorrendet, tudtam, hogy mit akarok Danténak adni. Az, hogy Ráhel és Warren is ott voltak, nos, járulékos veszteség.
- GYÁVA VAGY, WEILER! ELBÚJSZ EGY PAJZS MÖGÉ! MÉG CSAK MEG SE TUDSZ OLYAT IDÉZNI!
Ordítok, bár kiabálás nélkül is hallja, amit mondok, de most olyan feszültség van benne, hogy ki kell adnom. Ha itt ma vesztek is - és onnantól, hogy a defenzor elé bűvölte a pajzsot, tudom, hogy így lesz -, mégis én leszek az, akire idővel hősként tekintenek majd. Én nem bújtam el egy felnőtt férfi mögé, ellenben Dante igen. Mert gyáva, mindig is gyáva volt, és mindig is gyáva lesz.
Amikor Dwayne Warren kezében lendül a pálca én már nem ellenkezek, mert pontosan tudom, hogy kivédhetetlen lesz. Megvallom, én magam nem fordítottam időt a védekezésre, minden erőmet a támadásra áldoztam, és tudom, hogy ha ketten lettünk volna, most Weiler sírva könyörögne nekem. Az átok becsapódása nem fáj, pedig azt hittem, hogy iszonyatos lesz. Kinyitom a szemem, és látom,
ahogy az a fába csapódott, ennek ellenére nincs szerencsém, mert Dante odaér, és mire felfogom, már a földön vagyok, és kemény ütéseket szenvedek.
Nem vagyok azonban rest, azonnal támadok én is vissza, fogalmam sincs, hogy mennyi a sikeres találatom, de ütök, rúgok, harapok, igen, utolsó erőmmel még beleharapok egyet Dante alkarjába tiszta erőből, de abban már nem vagyok biztos, hogy önszántamból engedem-e el a kezét, mert képszakadás következik.
Utoljára módosította:Mesélő, 2017. augusztus 3. 21:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 5. 14:20 | Link

Bálozunk - Lora
szépi ruci | cipőcsoda

Jó volt ott lenni a tavacska partján a többi iskolatársammal. Mivel még nem voltam ilyen eseményen, főleg nem mágusokkal. Nagyon izgatott voltam, vártam hátha történik valami érdekesség, de egyenlőre még minden nyugodt volt, kellemesen telt az este.
   - Most mit műveltél? - nevettem rá. Nem ismertem régóta, de már én is rájöttem, hogy szinte a gyengélkedőn lakik, hiszen első találkozásunk végén mi is ott végeztük. - De most már jól vagy, ahogy látom - ahogy végignéztem rajta nem érzékeltem semmi sérülést vagy azt, hogy nehezen mozogna, csodálatosan állt a ruhája és még a magassarkújában sem ingott meg egy pillanatra sem (legalábbis amikor én néztem).
   - Egész jól, nem igazán csinálok mostanság semmit, inkább csak olvasok meg festek - az elmúlt pár hétben inkább csak a szobámban lézengtem. - Velem nem történik annyi érdekes dolog, mint veled. Én inkább a szobámat preferálom, nem a gyengélkedőt - mosolyogtam rá. - Majd valamikor mindenképpen megmutatom őket, utána meg a festményeimet is megnézheted, ha van kedved, abban talán egy kicsit több örömödet fogod lelni.
   - Neked is hozok - forgattam meg a szemeim és elindultam az asztal felé, amin a koktélok voltak. Az utolsó két darabot ki is szúrtam magamnak, de mire átverekedtem magam a tömegen már eltűntek. Csalódottan indultam vissza Lorához.
   - Amikor odaértem már egy se volt, az összeset elvitték - sajnáltam, hogy elfogytak, de hát akkor koktél nélkül fogjuk jól érezni magunkat. Ám ezután meghallottam az övöltözést, eddig is elég nagy volt a hangzavar, de hirtelen még hangosabban lettek.
   - Mi történik? - pillantottam kérdőn Lorára. Ahogy közelebb értem megláttam, hogy elég nagy tömeg gyűlt a történések köré. Nem ismertem a résztvevőket, de mintha már láttam volna őket az iskolában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Richárd Dávid
INAKTÍV


Puszedli
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 2311
Írta: 2017. augusztus 7. 21:16 | Link

Panka
megjelenés | Kim Sung Gyu - 41 Days

Nem szeretem az olyan összejöveteleket, ahol túl sok az ember, vagy nem a levitásokkal van tele a hely. Rengeteg embert ismerek fel a kékek közül, a legtöbbjüknek köszönök is, sőt van egy zöld lány is, akit rögtön kiszúrok, de mégiscsak jobb lenne a buli, ha csak a háztársaim lennének itt. Az órámra pillantok, megint én jöttem előbb, emiatt várakoznom kell Pankára. Fogalmam sincs, miért hívtam el a lányt, pedig tudtam, végzős táncot fog lejteni. Nincs problémám a szerepléssel, egy táncosnak nem szabad lámpalázasnak lenni, keringőzni is tudok, mégsem szeretem, ha az iskolatársaim bámulnak. Fura, mi? Amíg nem érkezik meg a párom, pacsizok a haverokkal, miközben váltok velük pár szót. Egy hónapja beszéltük meg, hogy el kéne menni nyaralni, ergo kivesszük valamelyik srác szüleinek a nyaralóját, aztán mehet a szórakozás. Nem mondták, mennyi fő mehet, ezért majd szólok az öcsinek, meg még néhány embernek, hátha lenne kedvük, de a srác esetében, addig sem a másik bátyával fog lógni. Elfogadtam a köztük lévő kapcsot, hisz ugyanannyira testvére Daisukének, mint nekem, azonban szeretném, ha megmaradna köztünk az eddig kialakult kapcsolat. Féltékeny vagyok a srácra, mégiscsak ő a másik személy, akivel megosztja a problémáit, és segítséget kér, illetve rá jobban hasonlít, mint rám, de próbálom visszafogni ezt az érzést, mert ezzel fogok mindent elszúrni. Nem kötözhetem meg, és tarthatom a szobámban, ha találkozni szeretne a japánnal, akkor fog így is, úgy is. Jó fejet vágok az egészhez, aztán meglátjuk, mi történik. Mindkét végkifejletre van tervem, bár a negatívabbat nem szívesen járatom a fejemben, pedig minden bizonnyal észrevenné, hogy baj van, csak már későn.
Utálok várni. Sóhajtok egyet, már mindenkit láttam itt, kivéve két személyt, azaz Zalánt, és Gwent. A srác szintén végzős, és nem fog mással táncolni, mint a barátnőjével. Szeretem ezzel szívatni, és röhögni rajta, ki ne tenné: az öccse a HV-val kavar, pontosabban járnak, ez már annak számít. Felemlegetem neki, számomra viszont tök jó ez így, ha rosszat csinálok, vagy bajba kerülök, két szép szemmel nézek a szőkére, utána mindent elrendez. Egyébként is bírnám a csajt, de ezzel a tulajdonságával áldásomat adom, amit nem mondok ki, nehogy elbízza magát Zalán. Megint megnézem az órámat. Kínkeservesen nézek fel, majd meglátom Pankát. Rögtön változtatok az arckifejezésemen, már nem szenvedést láthat rajta, hanem a tetszésem kinyilvánítását. Ajkaim óóó alakban ejtik ki azt a betűt, jó hosszan, míg oda nem ér hozzám.
- Szia, gyönyörű vagy – fejezem ki szavakkal is, majd karomat tartva várom a reakcióját. Amint megtette, vagyis hozzám ért, elindulok befelé, a tömegbe, kéz a kézben, pontosabban kar a karban vele. Még van időnk a nyitótáncig, addig a bárpulthoz vezetem, szükségem van a hűsítőre, szerintem neki is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


 Berci patrónusa | Tesós táncikálás :3
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. augusztus 8. 13:11 | Link

Ainsley


Ainsley mit műveltél kérdését, meg se hallottam, tekintetem a bálozók irányába emeltem. Olyan nyugodt és békés volt most minden, semmi sem utalt arra, hogy néhány perc múlva egy hozzám hasonló, elkeseredett szerelmes szegezi majd pálcáját a Mácsai duóra.  
Egyáltalán mi vihet rá egy embert, hogy ilyen szinten kiboruljon? Vajon mit követhetett el Dante? – összeszűkült szemekkel méregettem a helyzetet, néha-néha a homlokomat is összeráncoltam, úgy nézhettem ki -  a nagy erőlködés közepette -, mint egy vénasszony, bár a ruhám árulkodott arról, hogy egész fiatal vagyok, ez a mély kivágás mágnesként vonzza a férfitekinteteket. Vagyis vonzotta mindaddig, ameddig hajlandó voltam a bálon tartózkodni, ugyanis a helyzet kezdett elmérgesedni, és az a tudat, hogy még lerészegedni se lehet, hamarosan kijózanított abból a döbbenetből, ami nem akart alábbhagyni bennem:
Merlin szakállára, hisz az ott Ráhel – erre a felismerésre a szemeim elé kaptam a kezemet, még élénken élt bennem, ahogy kisnyusziként simogattam és nem akartam elhinni, hogy mindez vele történik.  Szívesen odaszaladtam volna, hogy megnyugtassam, vagy hogy kifejezzem az együttérzésemet, de a lábaim földbe gyökereztek és nem hagyták, hogy egy métert is megtehessek felé. Valószínű, beléjük több higgadtság szorult.
- Szerintem mennünk kellene – kicsit dadogva, kicsit nyögve- nyelősen, de sikerült felszínre hoznom az igazságot. Az igazat megvallva szomorú voltam. Se Dimitri, se alkohol, csak röpködő átkok, nem így képzeltem el ezt az estét.  Azért még indulás előtt elmentem a nagy kínáló asztalokhoz, üres pocakkal mégsem távozhattam innen, úgy megraktam egy papírtálcát, hogy roskadozott a sok finomságtól. Ainsleynek is intettem, hogy ne legyen szégyellős, szedjen a dolgokból, nem minden nap jut az ember ilyen Dionüszoszi lakomákhoz. Egy kicsit tétovázott, de aztán hála Merlinnek megjött az esze, úgy láttam még a ruhájába is bedugott pár gyümölcsös kosárkát. Így félig osonva, kicsit kajarablósan kacsintottam rá a távolból, büszke voltam rá, az én tanítványom volt.  Szinte észrevehetetlenül lopóztunk a tavacska felé, a sok kalóriával a kezünkben, ugyan ki akart volna elátkozni bennünket? Mi már megkaptuk a boldog befejezést...

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. augusztus 8. 13:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. augusztus 10. 15:31 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány
Neked.

Pedig nem tudta. Fogalma sem volt arról, hogy Annelie hogyan érez, egyáltalán, érez-e iránta bármit is. A testbeszéde minden találkozásukkor távolságtartó, rideg és talán-talán még elutasító is volt vele szemben, amiből férfiként nehéz volt arra következtetnie, hogy a nő érzései változatlanok. Most viszont, tudván, hogy amit ő érez, azt érzi a barna is, egészen ledermed. Csak ül ott csendben, és megbénult tagokkal nézi a másikat. A mellkasát egyszerre nyomja és szabadítja fel valami eddig ismeretlen, a megbocsátás és újrakezdés lehetőségének egyvelege, és csak arra tud gondolni, hogy ezt most nem ronthatja el. Soha többé. Szótlanul mosolyodik el, a szíve a torkában dobog, úgy érzi, ha muszáj volna, sem tudna most megszólalni. A torkában egyre csak nő a gombóc, amit hiába próbál, nem tud lenyelni.
- Hallgatlak - suttogja rekedten. A hangja elveszett valahol odabent félúton. Kimondaná, hogy bármit megadna azért, hogy még egy utolsó esélyt kapjon Annelie-től, de biztos benne, hogy ezt tudja. Mint ahogy tudja mindenki más is. Zöld szemei lecsukódnak, mikor bőrük összeér, mikor megérzi a lány érintését, és bár legszívesebben azonnal mozdulna, nem teszi. Meg sem moccan. Csak hallgatja az életében új fejezetet nyitó szavakat, és engedi, hogy szája széles mosolyra húzódjon. Szemeit kinyitja, belenéz az övéit kereső kékekbe, és bólint. Jól láthatóan, jelezve, hogy megértette. Annelie kérésének igyekszik eleget tenni, még akkor is, ha a féltés és az iránta való, nagyon is létező érzései másra ösztönzik majd.
- Nem arra kérlek, hogy most azonnal bízz bennem - mondja halkan, s tekintetével egészen belemászik a lányéba. - Csak beszélgessünk, töltsünk együtt időt, és ismerjük meg egymást újra.
A külön töltött idő hosszú volt, ami alatt kár is volna tagadni, mindketten változtak, és könnyen lehet, hogy már közel sem olyanok, mint ahogy azt a másik képzeli. Talán csalódás lesz, de ha nem adnak neki esélyt, soha nem derül ki.
- Tudni szeretném, hogy mi tesz boldoggá, mi a legnagyobb vágyad, hogy ki lettél - fűzi tovább szavait, míg testével Annelie felé fordul, és jobbjával a puha arcbőrhöz ér. - Már nem akarok lemaradni egyetlen élményedről, egyetlen fontos pillanatodról sem.
Ennél őszintébben és érthetőbben el sem lehet mondani, mit érez a fiatal nő iránt. Ez nem csupán szerelem. Amit érez, az a másikkal való törődés igénye, az ottlét fontossága.
Sokáig figyeli a kékségeket, fürkészi a Hold fényében ragyogó lelket, majd, mikor már szíve dobogását a túlparton is hallani, aláfog Annelie állának, és megszűntetve a maradék távolságot is ajkaik között, átadja magát érzéseinek. A csók lágysága gyorsan változik, erőszakosabbá, éhesebbé válik, pont olyanná, amilyen kapcsolatuk során volt. Noel szívében tűz lobban, erei egy pillanat alatt felforrósodnak, ezt a vágyat pedig, ha nem is vallotta be még soha, a barnán kívül senki nem tudta felébreszteni benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. augusztus 10. 16:31 | Link

Chaos is my spirit animal

Ha eljutna Endre üzenetének a tartalma hozzá, lehet még az sem érdekelné. Sosem különösebben zavartatta magát amiatt, ha gyávának hitték, amíg a tényleges győzelem az övé volt. A lényeg, hogy nyerjen, a történelmet pedig úgyis a győztesek írják. Valami ilyesmi elgondolás húzódhat a "mindent a cél érdekében" frázis mögött is. Ő sem gondolkodik túl sokat a fairplayről pillanatnyilag, sem arról, hogy mi a korrekt vagy elegáns. Nem kell jól kinéznie a cselekedeteinek. A lényeg, hogy effektív legyen.
Nyitva hagyott védelem - fut át a fején gondolatban, nem is feltétlenül ilyesformán, szavakba öntve, inkább mint egy észrevétel. Nehéz megállapítani, hogy ez a saját megállapítása, esetleg az alkimista hívta rá fel a figyelmét. Ha utóbbi, tekintetével már akkor is kiszúrta a pontot, ahova a testsúlyát helyezni akarja majd, ha földre kerülnének. Sosem tanult semmilyen közelharcot, pusztakezes harcot, csak az elemi ösztönök munkálnak benne. Tényleg elviszi a lendület mindkettejüket, a rellonos felülről kísérli meg leszorítani az "áldozatot".
- B*meg. - Fájdalmasan felszisszen, elsőre reflexből kapná el a karját a harapástól, de ezzel csak még inkább belemélyednek a fiú fogai. Egyáltalán nem spórolta ki az erőt az utolsó ellentámadásából a másik, hiába tudta, hogy semmi értelme. Miután az első néhány másodpercben rájön, hogy elrántani nem fogja a kezét, úgy dönt, az ellenkezőjét fogja tenni.
Márpedig, ha Endre annyira akarja az alkarját, megkapja. Szabad kezével a fiú hajába markol,  durván megragadja a hajhagymákat, mert nem hajtépésre készül, hanem annál fogva kívánja lefeszegetni a karjáról a másikat. Amint sikerül, könyökkel vág bele Endre arcába, jó eséllyel eltörve az orrát, de lehet, hogy roncsolva az arccsontot is. Nem spórolja ki ugyanis a lendületet a támadásból. Összeszorított fogakkal ül ismét, ezúttal a kölyök állát találva el, mire észreveszi, hogy akivel hadakozik már nincs eszméleténél.
Nem mintha ez megállítaná...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2017. augusztus 10. 21:14 | Link

Végzős bál, Ombozi
Kinézet

Végtelenül szerelmes ebbe a férfiba, akivel az évek során nem egyszer próbálták meg, milyen külön lenni. Talán kellett ennyi szünet ahhoz, hogy megtudják, mennyit jelent együtt lenni. Együtt, egyként, egy olyan párként, akiknek nem csak az ágyuk közös, de mindenük. Minden egyes szívdobbanás és lélegzetvétel.
Feltétele van. Mindössze egy, de az elég komoly és nem fogja újból Noelre hagyni az életével kapcsolatos döntéseket. Most nehezebben lélegzik, nagyobbakat. Orrát megtölti az Ombozi illat. Mint mindig, ezen az estén is odafigyel magára, nem csak holmi arcszeszt löttyintett az arcára.
- Noel... - szeretné félbeszakítani, szeretné, ha ez a pillanat némán maradna. Mégis csendben marad, szemét lehunyva szedi a levegőt. Gyorsabban dobogó szívének ugyanis egyre több és több oxigénre van szüksége. Talán még sosem hallotta ennyire őszintének. Hisz minden szavának és nem kételkedik abban, hogy nem csak pillanatnyilag gondolja így. Annelie ugyanezt érzi. Egyszerűen vele akar lenni életének minden pillanatában, amíg csak lehetséges.
Te vagy minden fontos pillanatom. A vágyam. Legyen családunk, álljon az gyerekekből és sárkányokból, de főként tűzokádókból... Beszélne, válaszolna, ám ez felesleges. Ezen a ponton nincs jelentősége a szavaknak, csak annak, ahogy kifejezik azokat.
Soha, senkit nem csókolt Noel óta azzal a szenvedéllyel, mint itt, a tóparton a csillagok alatt egy év kihagyás után. Ezzel fejezi ki, mennyire hiányzott már a lánynak, s hogy ettől a perctől nem engedi el már soha többé. Összetartoznak.
- Remélem nem hal bele senki, ha az elnök lelép... - szuszogja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2017. augusztus 11. 22:08 | Link

Lola

Nem foglalkozik különösebben azzal, hogy Lola mennyire néz dühösen. Eridonos. Majd elmúlik mindjárt neki, amint talál valami figyelemre érdemesebbet, például azt, hogy felfedezze, kik is párbajoznak éppen.
- Hát aki párbajozik egy bálon, feltehetőleg nem most kezdi. Vagy notórius szabályszegő, akit sokszor büntettetek meg, vagy valami kiemelekedően jó, magabiztos kölyök, aki nagyon bepöccent. Bármelyik is legyen, nem középszerű valaki, aki felejthető kategória - fejtegeti elnézve a röpködő átkokat. Uha, ezek veszélyesek. Valaki nagyon elmerülhetett a tiltott könyvek olvasásában, merthogy ilyen átkokat biztosan nem tanítanak az iskolában. Felszisszen egyik-másiknál, már csak úgy ösztönös reakció gyanánt is, hiszen bármennyire nem büszke rá, az ő családja sem makulátlan éppenséggel. Bólogatva hallgatja az összefoglalót, hogy prefektusok, defenzor, miegymás fordul elő abban a zűrzavarban, amit azért mégiscsak holmi be nem vallott élvezettel bámul. Izgalom, kérem. Adrenalin. Végre valami történik a jólneveltség határain túl is. Lehet írni az Edictumba is, csak éppen nem ő fog. Ez Will feladata, akit lát is egy fának támaszkodva. Bizonyára éppen megjegyez minden részletet.
- Na látod, csak tudod, kicsodák - jegyzi meg, aztán a kérdésre válaszul megvonja a vállát. - Miért, mit akarnál csinálni? Végre történik valami izgalmas - jegyzi meg, majd ha mégis megunja az egyre inkább eldurvuló és fizikai erőszakba torkolló összecsapást, ismét Lolára fordítja minden figyelmét.
- Hát jó. Ingyen kaja, ez egy jó pont. Akkor együnk valamit, aztán lépjünk le, mert ha ennek vége, megint unalmas lesz az egész. Kitalálok valami izgalmasabbat - közli a terveit az est további részét illetően, és már fel is fedezi az egyik büféasztalon a választékot, hogy aztán majd távozhassanak, ha a vacsora megvolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathan J. Dolan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 22. 15:47 | Link

Scarlett

A várakozást sosem szívlelte, így miután sejtette, hogy a lány valószínűleg néhány percet késni fog, belépdelt a közeli cukorkba boltba, és pillantását körbevezette a fakkokba szórt édességeken. Volt ott minden,mi szem-szájnak ingere, Bagolyberti drazsé, csokibéka, gumicokor ezer féle színben, medve cukor, de a hagyományos tejkaramellából is volt bőven. Édesszájú lévén, ajkait megnedvesítve lépdelt egyik polctól a másikig,végül fogott egy papírzacskót, az egyikbe gumicukrot szedett, a másikba pedig tejkaramellát, s azzal lépett az eladó pultja elé.
- Szép napot, ezeket kérem, illetve, abból a likőrös bonbonból kérnék hat szemet- ujjával az eladó háta mögötti polcra bökött, aki örömmel szolgálta ki a fiatal vásárlót.
- Sok ez az édesség egy embernek, nem de?-nevetve pillantott a fiatal mestertanoncra, miközben a becsomagolt, likőrös bonbonokat is átnyújtotta.
- Ne aggódjon, nem egyedül fogom ezeket elfogyasztani-nevetve fizette ki az édesség árát, majd hátizsákjába elpakolta az édességet,s csupán a gumicukros zacskót hagyta elől, abból rögtön be is kapott egy szemet.
Kisétálva az üzletből, tett néhány lépést az utcasarkon, majd a kis tavacska felé vezető út sarkán telepedett meg egy korláton,s ott várakozott tovább Scarlettre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 22. 21:40 | Link

Nathan


  Egyszerűen nem ő lett volna, ha nem késik el. Dehát a dolgok sosem úgy vannak, ahogy azt ő eltervezi. A gitárja valahogy pont útban volt, amikor ő készülődni akart, és valahogy nem tudott neki ellenállni.
  Szóval végül tíz perc alatt kellett összekapnia magát, és elindulnia a találkozóhely felé. A dombról lefelé menet folyton magát átkozta - persze nem szó szerint -, hogy miért is nem tud egyszer tényleg pontosan érkezni, ha megbeszélnek valamit. De talán jobb is lesz, ha elengedi a dolgot.
  Már messziről észrevette a barátját, aki magányosan, valamit rágcsálva ücsörgött a korláton. Be kell vallani, elég nyomorékul festett ott kuporogva, mint egy ázott cica, aki azt eszi amit talál, pedig jobbhoz van szokva.
  - Szia - mosolygott rá a lány. Legszívesebben elsütötte volna, hogy "Mi az cica, nincs gazdád?", de úgy volt vele, hogy a fiú valószínűleg éppen eleget várt már rá így is, nem kell még rátenni egy lapáttal.
  - Mit nyamnyogsz? Én is kapok? - próbált belelesni a fiú kis zacskójába. Mit lehet tenni, ha az ember lány édesszájú...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa