37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 62 63 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. július 17. 23:57 | Link


#bálosruci | végzős bál | július 14.


Sok időbe és energiába kerül minden rendezvény megszervezése nekünk Annevel, pláne ha azt nézzük, milyen kis maréknyira csökkent a DÖK tagjainak száma. Ennek ellenére én örülök, hogy ilyen szépen haladunk, a SummerFest is igen szépen alakult, hiába csak társszervezők voltunk, így azt hiszem joggal mondható, hogy ügyesen végezzük a feladataink. A maival sem lehet ez másként, ezért is lett minden a legapróbb részletekig jól kitalálva és elrendezve, ráadásul úgy tűnt, ez pontosan illik is az időhöz, a hangulathoz és az egész eseményhez. Szeretem azt látni, hogy a munkámtól örülnek az emberek és ilyenkor ez megtörténik. Persze nem mindenki értékeli, de azért a félsiker is siker.
- Úúú, segítség. - Öltözködés közben sikeresen kaptam a hajamba, és ez az oroszlánsörén elnyelni akarta az ujjam az egyik gyűrűmmel együtt. Néha sikerül vele fennakasztani magam, de most nagyon rosszul álltam. Bár eredetileg a cipzáromhoz akartam kérni egy plusz kacsót, de fellépett egy nagyobbacska megoldandó helyzet is.
De aztán felöltöztem szépen, belebújtam a cipőbe, amivel nem éreztem magam alacsony tereptárgynak Lewcsi mellett, aztán fogva a kacsóját vonultunk le a tavacskához. Általában az elsők közt jövök és valamelyik sarokban vagy a többi szervezővel figyelek, de ha már sikerült nem egyedül jönni, meg van zene és színpad is... Azt hiszem ki sem kell fejtenem az álmaimat az estéről, így nem is tettem. Csak csendesen vigyorogtam, még meg nem kezdtem látni az apró fénypontokat, amik egyre nőttek, ahogy az emberek és a hangok sűrűsödtek. Intettem pár ismerős arcocska felé, akik felém is így tettek, akik meg esetleg csak úgy néztek felém, azokat igyekeztem nem nagyon látni, mert akkor megint a földet bámulnám, és előbb vagy utóbb orra is esek.
- Szeretnél inni valamit, vagy süüüti? Nagyon finik vannak, bár csak kettőt kóstoltam meg pakoláskor... - haraptam be az alsó ajkam a mondandóm közben. Nem szabadott volna tuuudom, de jól nézett ki. A kókuszos meg finom is volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 18. 06:41 | Link


#fancy | végzős bál | júli 14


Jobb lesz, ha előre leszögezzük: én már a saját végzős bálomra is csak egy nő miatt mentem el. Azóta sem lettek a kedvenc időtöltésem az iskolán belül, de mivel az asszonynak kötelező volt a jelenés, igazán belefért ennyi a keretbe. Még ha nem is repestem az örömtől, mikor először belegondoltam.
- Úr isten, te nő, hogy vagy képes ennyi hajjal élni?! Maradj nyugton! - Még nekem is fájt a látvány, ahogy a hajkoronája bekebelezte az ékszert, szóval óvatosan igyekeztem lefejteni a szálakat a gyűrűről. Az persze, mikor éppen megmozdult, nem igen tett jót. - Nyuszi, mondom maradj nyugton, vagy nem megyünk sehova!
Olyan volt, mintha visszafelé nézném életem filmjét, mert először rendbe tettem a haját, majd felhúztam a cipzárt a ruháján és ez olyan ehbeh volt kicsit. De! Attól még gyönyörű volt és a kis morgós sos-helyzet után ezt a tudtára is hoztam.
Elismerő biccentéssel nyugtáztam, hogy ez az idei bál valahogy sokkal szimpatikusabb nekem, mint az előzőek, amiken jártam, kevésbé rideg vagy formális, mint anno. A fákról lógó kis fényforrások olyanok voltak, mintha az aranyhajból szökött volna a jelenet. Voltak számomra is ismerős arcok, akiknek esetleg biccentettem - vagy nem - mikor közelebb értünk.
- Nekem úgy tűnik, kettőnk közül te vagy inkább sütis hangulatban. De előre szólok, hogy a hab nem fog szépen kinézni a ruhádon, még akkor sem, ha valaki segít leszedni - néztem sokatmondóan a habos csodák felé, de aztán csak egy viszonylag gyors mozdulattal végigsimítottam az arcán és egy apró puszit nyomtam oda. - Azt hiszem, szívesen innék valamit. Jössz, te csoda?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2017. július 18. 12:31 | Link

Végzős bál
Kinézet

Egy újabb bál. Már nem tudja számon tartani, hányadikat szervezi, de az idei kimondottan jóleső, hisz kevesebbet kellett csinálni és a kinézetre sem kell nagy gondot fordítani.
Ahogy mindig, most is jegyzetfüzettel mászkál, rendezgeti az asztalokat, hogy minden tökéletes legyen. Mosolyogva integet az ismerősöknek és tekintetével az érkezőket figyeli. Nincs párja, el nem hívták, de ez nem meglepő - többször jár egyedül, mint partnerrel.
A végzős keringő előtt foglal helyet az egyik távolabb eső asztalnál, még van ideje mielőtt felkonferálná őket. Elmerengve köröz ujjaival az asztaldísz virágja felett, tekintetét leköti a világítás. Néhány percig egyáltalán nem figyel arra, mi zajlik körülötte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. július 18. 14:12 | Link

Mr. Warren
Bálosba.

Amikor a férfi elhúzza a tányérját kuncogni kezd, és kicsit megrázza a fejét a jelenetre. Nem a húsra pályázott, Isten mentse meg ettől a vétektől, csak éppen nem akarta, hogy a répa kárba vesszen. Édes a jelenet amúgy, ahogy engedi, hogy egyen a tányérjából, azt hitte, sokkal jobban ráförmed majd. Viszont el kell ismernie, hogy maga a mozdulat nagyon szép volt, sőt, gyönyörű, valószínűleg ilyen az, amikor egy férfi nagyon akarja azt, ami a tányérján van. Még a végén irigy lesz rá, igen a rákokra. Mostanában itt mindenkiért megy a harc, ő meg csak ül, és nézi a környezetét, és nem kicsit féltékeny arra, hogy milyen mázlisták egyesek. Az biztos, hogy érte sose küzdöttek és már valószínűleg nem is fognak. A gondolatot azonban mellőzi, inkább bekap még egy répát, és a tekintetét a férfiról elfordítva inkább a tömeget kezdi el figyelni.
- Még a végén megsértődök. Azt hiszed, nem ismerlek?
Eszébe se jutna olyan dologhoz hozzányúlni a tányérján, amit nyilván a férfi is szívesen fogyaszt. Egy kicsit ugyan érződik rajta az a plusz íz, ami miatt nem szereti a franciasalátát, de az ő választásában nincs répa, és most úgy megkívánta. Már épp fordulna vissza reménykedve, amikor a szó félbemarad, és helyette inkább a tőlük nem messze álló fiú felé irányítja a figyelmét. Tipikus.
- Nos, ha szeretnél valamit, tudod hol találsz.
Tárja ki végül a kezét, jelezve, hogy innen nem nagyon mozdulhat el az este folyamán. Ő nyerte meg a zárás jogát is, vagyis, amíg az utolsó kiskölyök le nem lép, ő sem mehet sehova. Mondjuk nem mintha ne lenne tele a tanári kar még gyermektelen egyedekkel, de ám legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 18. 15:59 | Link

LexiMexi

Nem tudom eldönteni amúgy, hogy az öreg pikkel-e rám, vagy kedvel, de amikor meglátom a motort, ösztönösen kihúzom magam. Mindig ez van, meg akarok felelni a szülőknél. Claire esetében is mindent megtettem, és aztán az utolsó nap megkaptam azt, ami eltántorított attól, hogy tovább tudjam csinálni ezt az egészet. Will bácsi elindított a szavaival valamit, aminek a vége az lett, hogy Claire minden nálam hagyott cucca visszaköltözött a kastélyba, ő pedig azóta, ha lát is, elfordul, és megvallom, én se szaladok utána.
Apuka lesegíti a kislányát a motorról, elég stílusosan érkezik, valljuk be, amíg háttal vannak nekem, addig meg is mosolygom a dolgot, majd a bőrbe öltözött hatalmas kétajtós szekrény odajön hozzám, már vártam. Mindig odajön, és igazából tök jó arc, de azt mondta, hogy ha ezt elmondom valaha a kislányának, akkor megtalál, és megkínoz, hosszan, nagyon hosszan. Én meg hiszek neki, szóval nem szeretnék bajba keveredni, ezért inkább mindig vágok némi fancsali képet, hogy apuka is örüljön, és Lexa se higgye azt, hogy ennyivel megúszta a dolgot. Ez valami sajátos nevelés lehet náluk, vagy én nem tudom, de megígértem az apukának, hogy nem fogom a dolgot széttrollkodni a trollkodását. Ennyit igazán megtehetek ugyebár.
- Nem olyan rossz arc ám. Félt téged, gondolom. Nem lehet könnyű, a kicsi lánya gyönyörű nővé változik.
Bár Lexa még fiatal, tudom, de akkor is látszik már rajta, hogy amikor befejezi az „érést” – lehet ezt máshogy mondani? – akkor majd gyönyörű nő lesz belőle, megszorítom az ujjaimmal az ujjait picit, majd mielőtt még elindulnánk befelé, közelebb húzom magamhoz, és egy finom csókot nyomok a nyakára.
- Én is félnék a helyében, mert mi van, ha én mondjuk megmaradok? Úgy kezdjek kapcsolatot a lányával, hogy nem is félek tőle? Nonszensz, és tudod, ha egy nap lesz lányom, én is ilyen apa leszek, rettegni fog az a kis taknyos, aki rá mer nézni. Szivatni fogom.
Már látom is magam előtt, ahogy a gyerek reszketve csenget be hozzánk, én meg még az is lehet, hogy Leventével addigra összebarátkozom és kölcsön kérek tőle egy elhasználódott fegyvert, csak azért, hogy a kis taknyost ijesztgessem. Remélem, születni fog egy lányom, mert nagyon vágyok erre. Miközben beérkezünk a helyszínre, egyből a táncolók közé vezetem, és szorosan magamhoz húzva táncoltatom.
- Szeretném, ha tudnál valamit, Lex. Nem kerülök kapcsolatba olyan emberrel, aki tudom, hogy nem normális, vagy éppen szavakkal árthat neked.
Hallottam arról, hogy mi történt ma, nem is ismerem a kiscsajt, pláne nem másznék rá egy olyan őrült tyúkra, de elég sok emberrel vagyok jóba ahhoz, hogy tudjam, mi a helyzet a Sárközi lány körül.
- Vigyázok rád, még ha azt hiszed, erre nincs is szükség.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 18. 18:05 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

Tekintete még akkor is a főszervező után kutat, mikor arcán tökéletes, udvarias mosollyal vált néhány szót a folyton útját álló ismerősökkel. Sem ők, sem a bál nem érdekli, azt azonban tudja, hogy ma este itt találja Anneliet. Elköszön. Kezet fog. Lehajol, puszit ad. Elindul, csak hogy újra meg újra csevegni vágyókba botoljon. Mosolyog. Érdeklődik. Halkan nevet és megértően bólogat. A szemeit, a valódi figyelmét viszont senki sem képes elnyerni.
Aztán, mikor egy alkalommal elpillant idén végzős háztársa válla fölött, a közelében üldögélő lány jelenléte egészen váratlanul éri. Mosolyog, bocsánatot kér, és a fiú vállát megveregetve elköszön. Végre.
Szaporán dobogó szívvel, céltudatos léptekkel indul el az elnök asszony magányos asztala felé, hogy a hozzá legközelebb eső szék támlájára támaszkodva, visszafogott mosollyal kérdezze meg tőle:
- Szabad ez a hely?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2017. július 18. 19:34 | Link

Végzős bál, Ombozi
Kinézet

Annyira leköti a fény bámulása, hogy észre sem veszi az őt kereső tekintetet. A legutóbbi óta nem is beszélt Noellel, de jobb is így. Olyan port kavart fel a levelezésük az üvegházban, mely után sokszor azon kapta magát, hogy - mint most is - olyan dolgokban is Noelt látja, aminek semmi köze hozzá. Mert egyszer jártak itt - mereng a képeslapot nézve. Mert volt, hogy szóba került és hasonlít rá...
Összerezzen, felkapja a fejét. Az őt szólító hang irányába fordul, de máris tudja, ki foglalna helyet mellette. Szíve nagyot dobban, arcára mosoly kúszik. Hiába is tagadná, érzései sosem változtak, csak eltompította őket az a bizonyos harmadik személy. A harmadik, akivel azóta még találkozott, és akit nem kellett volna belekeverni az érzelmi kavalkádba.
- Szabad - bólint, mintha valami nagyon komoly kérdést tett volna fel Noel. Tekintetét le sem veszi róla. Kezét visszahúzza, az asztalra helyezi és egész testével a férfi felé fordul. Könnyeden elhelyezkedik, a kívülállók pedig mit sem sejthetnek abból, mit érez most Annie. Mosolyogva nézi a szeretett zöldeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2017. július 18. 22:18 | Link

.:Rebeka:.
#szexibe


Shayleen komolyan mondom került engem, talán már rám unt, talán már elege volt abból az egészből, ami már hetek illetve hónapok óta mentek. Nem tudtam mitévő legyek, nem láttam a folyosókon, a levitába pedig nem tudtam beszökni hozzá, lehet Gwen pakolt volna ki, de beszélnem kell a lánnyal. Muszáj. A bálba is csak azért mentem el, hogy ott hátha látom azt a gyönyörű, törékeny testét illegni. Ritka szar így ez a helyzet és ráadásul tutira az én hibám. Ha nem vallottam volna be neki az érzéseimet, talán... talán másképp alakult volna, viszont akkor a szívem szakadt volna meg. Bár így is sajog. Ha nem akar tőlem semmit, akkor álljon elém és mondja meg, de így a kétségek ködében ácsorogva kegyetlenül rossz. Rosszabb, mintha azt mondaná hagyjam békén örökre.
Mindenesetre aznap estére én a végzős bálra szándékosan nem hívtam el senkit sem, vártam, hátha Shayleen felbukkan vagy valami, szóval ahogy a dresscode diktálta, egy laza nyári ruhát vettem fel, hagytam a fenébe a szűk öltönyömet és végignézve a nyitótáncot az italos pulthoz léptem, ásványvizet töltöttem magamnak, mert diétáznom kell, hogy formában tartsam az alkatomat. Elég langyin hangzik, de ez így van, ráadásul x óránként ennem kell, napi ötször keveset. Sajnos mindig ugyanazt. Komolyan beleőrülök egyszer a rizsbe és a csirkemellbe meg a halba.
Szóval a poharam tartalmát szürcsölgettem, szemeimet az érkező lányokon legeltettem, de valahogy egyik sem mozgatta meg a fantáziám. Semlegesek voltak. Mind.
Túlságosan stresszes voltam.
Legyen már vége ennek a rossz álomnak!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. július 18. 23:05 | Link

Kevin
Bál|Ruha


Először nem igazán akaródzott elmennie a bálra, hiszen senki nem hívta el. Ezt a szívére is vette, hiszen eddig mindig akadt kísérője, de idén valahogy úgy kerülték a fiúk, mintha csak láthatatlan lenne. Ha valaki mégis megszólította, akkor az sem a bálba akarta elvinni, hanem vagy a bűbájtan háziról érdeklődött, vagy a kviddicsről vagy esetleg arról, hogy vajon a lány aki tetszik neki viszonozza-e érzéseit. Természetesen ilyenkor azért nagyon csalódott volt, és csokiba vagy gitározásba fojtotta bánatát, ez utóbbival szobatársait az őrületbe kergetve.
Végül úgy egy hét önsajnálat után vett erőt magán, és eldöntötte, hogy akkor bizony egyedül, de elmegy az estélyre, hiszen biztosan akad olyan srác, akinek szintén nincsen párja. Innentől fogva olyan volt, mintha kicserélték volna. Mosolygott és nevetett, valamint mindenkivel extra kedves volt. Ezért néha kapott egy két furcsa pillantást, de nem törődött vele. Végül már csak a ruhája hiányzott, ám végül azt a kérdést is viszonylag hamar megoldotta, és egy egyszerű rövid fekete ruhát választott szandállal, hogy  nyárias de elegáns legyen az összkép.
A bál délutánján minden flottul ment, időben elkészül, így időben oda is ért. Végignézte a nyitótáncot, ám a nagy meleg és a kiszáradás veszélye miatt úgy döntött, hogy iszik valamit. Magabiztos léptekkel indult el az italokkal megrakodott asztal felé, nagy reményeket fűzve az ott lévő italokhoz. Már majdnem oda ért, amikor észrevette Kevint, de mivel úgy gondolta, biztosan vár valakire inkább csendben az asztal mádik felét próbára megközelíteni, mintha észre sem vette volna a srácot.,
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. július 19. 00:07 | Link


#bálosruci | végzős bál | július 14.


- Lehet le kéne vágatnom… Aúúú, sziii. Jó. - Nem voltam abban biztos, hogy a kijelentésemet komolyan gondolom-e vagy sem, de nem hangzott még nekem se túl fényesen. Azt hiszem, ha megtenném, hiányozna. Könnyebb lenne, biztos úgy is megszeretném, de furcsácska volna tapizni, hogy jé, mennyivel kisebb. Kevesebb nem gondolom, hogy lenne. Sok van és sűrű, a legrosszabb kombináció. Próbálkoztam közben nem nagyon mozogni, de elég kitekert módban állt a kezem, és mivel így fájt, nem tudtam sokáig mozdulatlan maradni. Végül azonban kihámozta nekem, amiért nagyon hálás voltam, mivel már elég elkeseredetten néztem magam elé, hogy most akkor tényleg nem mennénk?
Pontosan tudtam, hogy ez az esemény leginkább nekem fontos, és nem is teljesen úgy, ahogy sokan gondolnák. Nekem még van egy évecském addig, hogy kimondhassam, végleg felnőttem és bizony eljárjam azt a fontos táncit. Ellenben már az elmúlt években ennél egy kicsit több közöm van itt mindenhez, most is, hiszen a főszervezők egyike vagyok, és még ha nem is lenne kedvem és nem lenen kötelező, akkor is szerettem volna itt lenni, legalább addig, még látom, igen, megérte a dolog.
- Vigyázok a ruhámra, olyan kis szép, nem akarom összekenni. Meg nagy popsit se, szóval majd nem mászom bele az asztalba és ölelek magamhoz egy egész tálcát, mint valaki tette korábban máshol…
Egyből felé fordultam a valaki szónál, hogy szépen nézzek a szemeibe, jelezve, hogy a még taxisbácsitól is féltett csodák kapcsán nem volt akkora baj, ha kicsit itt-ott maszatos lesz bárki. Bár tény, most én sem akartam foltosan lézengeni. Közben egy asztalnál észrevettem Annet, akinek nagy mosollyal integettem, mikor egy pillanatra elkaptam a tekintetét. Úgy láttam van társasága így nagyobb köszöngetésbe nem kezdtem nekik. Közben kaptam egy puszit amire boldogan mosolyodtam el, majd picit szorítottam a kezén, amit fogtam, hogy követhessem őt, ha elindul.
- Ahham, ú, vannak szép színesek, valami róóózsaszínt kereshetünk?
Amíg a válaszára vártam, már az italokat nézegettem, amikhez közeledtünk. Persze nem sokáig kötöttek le, hamar a táncolókat bámiztam lesegetve, és bármennyire nem akartam feltűnő lenni, erre nem vagyok túlságosan képes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 19. 00:46 | Link


#fancy | végzős bál | júli 14


A kijelentése volt annyira hatásos, hogy majdnem sikerült megtépnem és még bele is akadnom a hajába, így egy kissé ingerült sóhajjal igyekeztem megőrizni az amúgy már nem valami fényes állapotú türelmemet. Én igyekeztem a törődő és édes férj lenni, aki tényleg türelmesen gabalyítja ki a rettenetes csomóidat a hajadból, de ez nem egy egyszerű küldetés.
- Ugye tudod, hogy akkor szomorkodás lesz több napig? Szeretem a hajadat... - biggyesztettem le az ajkam pár pillanatra, de aztán elengedtem a dolgot, mert végeredményben mégiscsak az ő frizkója és joga van azt tenni vele, amit csak akar. Végül a keze megszabadult és a haja is csak minimális károkat szenvedett, a ruháján a cipzár medzsik módon felhúzta magát, szóval minden jó, ha jó a vége.
A bál egészen hangulatos volt, főleg az a része, hogy nem is a nagyteremben rendezték, mint a legtöbb rendes bált. Voltak szép fények, nők, ijesztően rövid ruhában és egy rakás habos süti, jól kinéző italokkal. Akkor mi másra lenne szüksége az embernek? Esetleg zenére, mert akadnak kis táncosok, mint a feleségem, nekik pedig nem árt... de az is volt!
- Ho, de kinyílt valakinek a szája! Nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz, ez új - vágtam előbb döbbent, majd inkább egy kissé felháborodott fejet, de összességében nem éreztem magamat felelősnek a dolgokért. Ott folyt annyi bambi, hogy a süti okozta károkról esetleg ne is vegyek tudomást. Az az énem akár meg is fürdött volna benne, ha utána is finom marad. - Amúgy meg igen formás hátsód van, a süti sem ártana neki, nem kell félned!
Az italok hallatán rögtön arra asszociált, hogy ő valami szép színeset szeretne, én meg egy gyors szemforgatást követően indultam el arrafelé, még mindig finoman fogva a kezét. Nem szívesen engedtem volna el, annyira nem vagyok nagy rajongója az iskola népének, hogy egy egész estét átdenszeljek velük Maja nélkül.
- Persze, szerezhetünk rózsaszínt, ameddig nincsen szilva íze. Ugye nincs neki? - kérdeztem, bár alapvetően olyasmikben megettem, mint a gombóc, meg lepény, meg... szóval kajákban. De italban és édességben, ha nem muszáj, ugranám. - Ügyesek voltatok, nyuszi.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 19. 01:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. július 19. 03:39 | Link


#bálosruci | végzős bál | július 14.


Nagyon kis segítőkész volt az egyetlen szerelmem, így bátran is mertem magam rá bízni, még akkor is, ha össze kellett szorítanom a fogacskáim. Néha felszisszentem, de egészen jól tűrtem azt hiszem. A probléma igazából akkor jött el, amikor feldobtam a fodrászos dolgot, ő meg megkérdezte, tudom-e, hogy arra, hogy is reagálna. Bólogattam, elfelejtve, hogy éppen tartja a tincseim, sikeresen meghúzgálva a saját frizurám. Oda is kaptam a nem gyűrűs kezemmel, kicsit megdörzsiztem, de aztán jobb lett. Hát, ennyit arról, hogy nem nagy cicaként megyek bálozni. Mondjuk én így is szeretem a hajam, csak ezek a nagy hullámok nem szeretnek engem. Mondjuk a kisebbek sem mindig.
- Én is szeretem. Az enyém is, a tiéd is…. Csak…én… szeretném, ha maradna, de ilyenkor mindig mérges leszek - mondtam ki végül a nyilvánvalót.
Ezek után inkább a bálra összpontosítottam, és lévén nekem nem volt új a dekoráció egy felszínesebb szemle után az embereket nézegettem, miközben kicsit el is szaladt velem az a paci. Kicsit el is szégyelltem magam, a számat harapdálva pillantottam fel a férjemre kis szünetet tartva és ezzel csendbe burkolózva.
- Én… nem…. Nem úgy értettem, naaa. Csak eszembe jutott. Aranyos voltál tökre akkor is.
Igazából nem a helyzeten akartam javítani a kijelentéssel, komolyan is gondoltam azt, de nem tudtam, hogy most ez az új dolog miként értendő. Valami rossz vagy csak furika? Ezért utálom a változásokat és az újításokat a legtöbbször. - A nagy és kerek is egy forma… de azért egy kicsit örülök, hogy neked nincs vele bajod. Majd meglátjuk, van egy kókuszos, azt muszáj leszel megkóstold te is, nagyon jóóóó.
Ügyesen és balesetmentesen követtem őt az italokhoz, ahol egész gyorsan szemlélgettem mi és merre van. Ebből sajnos nem emlékszem mindenre, de próbáltam felidézni őket azért, hiába kalandozott el a tekintetem néha.
- Ühm, azt hiszem van, és ömmm, narancssárga vagy barna színű, azokhoz ne nyúljunk. Meg van alkoholos meg nem olyan is, meg mindenféle gyümölcsös íz. A rózsaszínnek kicsit olyan epres gyerekrágó íze van, fini. Legalábbis a délutáninak olyan illata volt, bele nem ittam.
Igyekeztem a lehető legtöbbet segíteni, miközben sikerült elég hátulról, eldugott helyről egy rózsaszín kupacra lelnem az asztalon. El is emeltem egy poharat egyből. - Tényleg? Igyekeztünk, szerintem ez olyan csinibb, mint a nagyruhás termes, vagy nem tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 19. 05:06 | Link


#fancy | végzős bál | júli 14


Nem ez volt az első alkalom, hogy a vágással fenyegetőzött, csak mindig emlékeztetem rá, hogy én nem szeretném, jobb biztosra menni. Tehát igyekeztünk békét kötni a hajával, meg az ékszereivel is, és hát elég jól sikerült.
- Igen, tudom, nyuszi, de máskor meg annyira jó... szóval gondolj inkább arra! - javasoltam, de nem is mertem megemlíteni neki, hogy nekem meg már időpontom van a fodrászhoz, hogy kicsit visszavágja, mert ugye ez így nem lesz jó. Hosszú és összevissza áll, arról nem is beszélve, ha vizes, lassan már belelóg a szemembe és idegőrlő.
Őt nem annyira nyűgözte le a díszlet, mert hát itt volt, mikor készült, sőt, gondolom segített is benne, de én azért jól megnéztem magamnak, mert mást nem igen akartam bámulni. Néha persze kicsit a bálozók felé is pilláztam, de az más volt, nem különösebben kötöttek le, kevés volt, akiről tényleg tudtam, hogy kicsoda is.
- Tuuudom, nem haragszom, na, csak megleptél... az aranyos meg nem az első jelző, ami eszembe jut róla - intettem le, mikor közölte, hogy hát azért akkor is aranyos voltam. Nem feltétlenül ez a jelző szokott az emberek eszébe jutni, mikor kissé betintázva látnak. Kicsit azért le is csekkoltam, hogy teljes magabiztossággal és meggyőződéssel jelenthessem ki, de aztán elégedetten bólintottam. - Kereknek kerek, de nem nagy. Pont dögös. Na, muta azt a kókuszos sütit!
Nagyjából zökkenőmentesen sikerült átnavigálni az asztalokhoz, közben fogtam a kacsóját, hogy el ne vesszen nekem. Nem mintha akkora lett volna a tömeg, de jobb félni, mint megijedni. Ő, mint valami helyi boszorka, végigtanulmányozta a poharakat, én pedig csak érdeklődve figyeltem, hogy milyen kis magabiztosan operál ma. A barna folyadékra pillantottam az elegáns, magas falú pohárban és grimaszba rándult az arcom.
- Iky! Akkor legyen egy olyan rózsaszín, bánom is én, ha nekem nem ízlik, legfeljebb majd odaadom neked, ha neked sem, lerakjuk - vontam meg a vállamat, majd megvártam, ameddig kibűvészkedi a poharat a hátsó sorból és csak utána nyúltam érte. Kinézetre egészen biztató volt, egy ilyen kis befőttesüvegre emlékeztető pohara volt, ami olyan népszerű újabban. - Hát, az is szép, de ez stílusosabb.
Azzal az italba kortyoltam a szívószálon keresztül és végigmértem Maját. Elég nehéz volt róla levenni a szemem és ezzel szerintem nem voltam egyedül.  Halkan hümmögtem, majd felé nyújtottam a poharat kérdő pillantással.
- Megkóstolod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. július 19. 14:32 | Link

Várkonyi Tanár úrnak
ruhácska|hajacska
Végzős bálosdi


Meglepetten vonta fel szemöldökét, majd széles vigyor ült ki ajkára, ahogy leesett neki a dolog.
- Szóval hiányolni fog? Erről van szó? Ez nagyon édes - kuncogott a lány lelkesen, ritkán mutatta ki a férfi irányába, hogy azért szereti őt és nem csak az ajtón túlra kívánja a stílusa és a viselkedése miatt, és mikor eljöttek ezek a pillanatok Lala igyekezte annyira kiélvezni és kihúzni, amennyire csak lehetett.
- Ha szeretné meglátogathatom majd néha. Hoznék magának sós-karamellás süteményt, meg ha épp ráérek  beállhatok a sarokba, hogy teljes legyen a kép. - fecsegte, félig tényleges ajánlatként, félig pimaszságból, amíg figyelte, ahogy a férfi elveszi tőle a kiskacsát és mindenféle bűbájok mellett letette a fűre.
A lány nyugodtabb lett volna, ha a Pöttöm Panna inkább a szobában várta volna meg az urat, de mivel ilyet nem kérhetett, a  válaszra csak hamar biccentett.
- Igen, remek, köszönöm.
A lány észrevette a teste méricskélését, de ennek különösebben nem tulajdonított sok mindent, csak zavart mosolyt küldött a férfi felé, akit úgy tűnt már teljesen magáévá tett az ital.
- Lalácska? - nem gondolta volna, hogy Várkonyi róla nevezi majd el a kacsát. - Lalácskának nevezte el az a pihegombócot odalenn? - remekül mulatott, jót kacagott a dolgon.
- Bizonyára megoldja, már nagy fiú, Lalácskára meg tessen vigyázni, mert ha nem teszi visszajövök és magammal viszem. - intette játékosan rendre a férfit, még a mutató ujjával is mutatva a dolgokat.
A tanerő következő kérésére a válasz valószínűleg az lett volna, hogy " Maga már sokat ivott, hagyja ezt a többiekre " de mivel Lala tudta, hogy ilyen ajánlatot többet úgy sem fog kapni megvonta a vállát.
- Miért is ne?
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. július 19. 15:11 | Link


#bálosruci | végzős bál | július 14.


Hiába szeretem az ékszereim és a hajam is, ha ők egymással nem mindig jönnek ki. A nyakláncom kapcsába is néha beleakad egy-egy tincsem, az eljegyzésgyűrűm is szeret ebbe beleveszni itt a buksimon. Vagy valami jelet akarnak adni, hogy most már döntsem el, mit szeretnék vele, vagy így büntetnek. Még nem jöttem rá mi rosszat csináltam, de egyre jobban kezd bántani. Próbálom én a jó oldalát nézni, de ez ma csak nyünnyögés volt eddig, de szerencsére haj és ruha is rendben és egyben maradt, mi pedig nem kellett többet üljünk a dolgon most. Azt hiszem a haj dolog mindkettőnk részéről ilyen védelmi státuszt kapott. Én sem szerettem, ha új frizurája van, vagyis pontosabban, ha az túl rövid. Jó ideje én sem nyírtam bele a buksijába semmilyen mintát.
Egy nagyobb sóhajjal néztem körül, miközben jól összeszégyellni készültem volna magam, de még időben jött, hogy azért nehogy magamra vegyem a megjegyzést. Pontosan tudom, hogy nem rosszból teszi, de nem az agyam működik a leggyorsabban bennem, ezt mindketten jól tudjuk.
- Nem csak az voltál, de az is. Még Sebby is tök aranyos volt akkor, bár inkább elveszett. Azért ő sem ott éjszakázott az asztal alatt, ugye?
Ez olyan infó volt, amit meg sem tudtam azóta se. Valahogy ez az érdeklődés elmaradt, de most egy kicsit sajnáltam volna, hogy miután a férjecském a lábikójával ellenőrizte le él-e még ott is hagytuk és ki tudja hazakerült-e időben. Azt hiszem más emberek iránt túl magasan van a segítési és empatikus érzékem. A tekintetem az övére siklott, ahogy láttam, hogy a fenekem nézegeti, ha a nyakam megfelelően forogna én is odanéznék, mit is figyelünk, de mikor még a megjegyzésemre válaszolt tisztább lett a kép enélkül is. - De csak mert nem ettem annyi sütit még. Meg nem voltam lusta, de még lehetek sajnos.
Ezt már inkább magamnak mormogtam, miközben a szememmel megkerestem az italokhoz legközelebbi sütis asztalt, ahol van a kókuszos csodából. Eközben a kezem meg az italok között járt, hogy ráleljen valahol egy rózsaszínre.
- Soka, de van, aki szereti a szilvást, majd megisszák ők. Okie-taka - azzal meg is lett a pohár, amit szépen előre pakoltam, és még ő érte nyúlt, én hátrébb toltam pár barnát, ne is lássuk, meg úgy jobban nézett ki az asztalon. A szépérzékem legalább nem szokott cserben hagyni, ha az agyam igen.
- Ühhüm, az olyan hivatalos, vagyis… nekem biztosan. Sok dolog van ott, amit nemszeretek. Évnyitó, évzáró… uncsiii dolgok.
Közben felegyenesedve fordultam vele szemben szép mosollyal és csillogó szemekkel, előbb rá néztem majd a rózsaszín folyadékra. Azért reméltem, hogy nem olyan szörnyű tényleg, ha már én rajongtam éppen érte. A kérdésre bólogattam, aztán magam felé húzva hajoltam a szívószálhoz, nem is vettem ki a poharat a kezéből, mert minek. Még leborítom magunkat, amilyen ügyike vagyok. - Üh, olyan epres, tényleg. Szerintem fini. Ú, várj, mindjárt.
Eszembe jutott a sütemény, amit meg is láttam mögötte egy kék tálcán, szóval kikerülve őt fogtam szalvétát és két kockát felkapva vele tértem vissza.
- Ha ezt megesszük, az sok plusz kalória ám… nem szeretnénk letáncolni? - Szerintem a kérdésemmel számolt, én mégis körbekerítettem ilyen szépen, hogy biiztos legyen indokom, ne csak úgy megkérjem, vagy kibökjem, hogy én azért szeretnék és jó lenne, ha a végzősök letáncolták a magukét.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. július 19. 15:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. július 19. 20:59 | Link

Tuninghercegemmel
Kinézet
[ez egy zárt játék]

Sokkal könnyebben viseli a végzős bál keltette stresszt, mint Kolos, de ez nem nagy szó. Myra már túl van a sajátján rég, a tánc pedig nem esik nehezére. A próbák alatt végig mondogatta a fiúnak, hogy mennyire ügyes és napról napra jobb, még akkor is, amikor épp a lábára taposott.
A felkészültség ellenére izgatottan sétál mellette és mosolyogva dörzsöli meg a karját biztatóan.
- Ha ép marad, lesz jutalom - súgja vissza. Fejét felemelve rákacsint párjára, hogy biztosan értse, nem csokit fog kapni. Pedig talán az is jó választás lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. július 19. 21:24 | Link

Én egyetlen Bazsám ♥

Attól függetlenül, hogy egyáltalán nem értem apámat, nem tudom azt mondani, hogy annyira utálom ezt a helyzetet. A motor hátán jólesően hajtom fejem a hátára, meg karolom át a derekát. Régen többet csináltuk ezt, el is felejtette, szinte, mennyire jó érzés így utazni. A várakozás persze nagyobb, nem a bál gondolata foglalkoztat, sokkal inkább a tény, hogy ez lesz az első hivatalos eseményünk így együtt, párként, és fogalmam sincs arról, hogy Claire jelen lesz-e. Valamiért sose tartózkodik a szobában, amikor én is, nem... még nem is alszik ott. Persze, megértem, csak roppant gyerekesnek tartom. Ne engem utáljon, ha ő nem tudta megtartani. Na mindegy, ezt talán jobb is, ha magamban tartom.
- Csak a váltás éles. Úgy tűnt, mintha levette volna rólam a kezét, most meg háromszor küld vissza átöltözni - nevetve rázom meg a fejem. Csak miután apu elment, karolom át a derekát, és sóhajtok fel jólesően.
- Jó, többet nem hanyagolhatsz ennyi ideig - motyogom, persze ezt is csak játékosan, mert mennyivel jobban hangzik már, mint, hogy hiányzik, vagy valami. Az úgyse jönne a számra, és nem is szeretném, viszont a lényeget meg így is tudatom vele.
- Majd apa ad pro tippeket, ő ebben profi, szerintem születésem óta erre edzette magát, hogy szivasson - igen, én nem használom a ha szócskát, ha rajtam múlik, biztos marad, ezt valahogy sikerül lassan megemésztenem, már nem annyira ijesztő, és nem akarok menekülni a tudat elől, hogy igenis, én képes vagyok ilyesmire. De megígértem, hogy várok, majd ha kész lesz rá, úgyis előkerül a téma.
Alig van időm körülnézni, egyből a parketten kötünk ki, én meg mit sem törődve a tekintetekkel, bújok oda hozzá, és hagyom, hogy vezessen. Igen, érzem a tekinteteket, sok lány szemében nem vagyok több valakinél, aki feldúlt egy tökéletesnek tűnő kapcsolatot egy álompár között, de nem, most sem érdekel.
- Nem ártott. Már az elején tudtam, hogy ez is megeshet, hogy nem mindenki fogja kitörő örömmel fogadni, és felkészültem rá. Nem is érdekel túlzottan, nem adok ismeretlenek szavára, tudod - halkan beszélek, mert valahol meg iszonyat jól esnek a szavai, csak... nem értem.
- És nem kell vigyáznod rám. Tényleg nem kell. Évekig kellett ilyesmivel küzdenem otthon. Tény, itt nem akartam abba a szerepbe bújni, de úgy látszik elkerülhetetlen, viszont a terep nem ismeretlen... - elengedem, csak hogy aztán átkarolhassam a nyakát.
- És megmondtam, tök mindegy, hogy mi van, amíg mellettem vagy - ezt már halkan teszem hozzá, kissé még esetlenül is, mert nem sűrűn van ez. És eddig is csak a nő ügyekre értettem, de így belegondolva, igazából bármi lehet, nem érdekel, amíg ő itt van mellettem. Mikor lettem én ilyen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2017. július 19. 22:34 | Link

Dante és Ráhel
Bál. Megtorlás.

A múltkori alkalommal könnyű dolga volt, mert védtelen voltam, és váratlanul ért, és hátba támadott. Azóta minden egyes nap erre a következtetésre jutottam, így biztos vagyok a magam igazában. Csak így történhetett. Az ő hibája, én pedig végre megtaláltam a megfelelő alkalmat, hogy visszavágjak neki. Most ő lesz az, akit váratlanul, védtelenül és hátba támadnak. Most megismeri, hogy milyen azon az oldalon állni.
Azóta is kissé náthás vagyok, az orrom az ingujjamba törlöm, és szipogva haladok felé a tömegen. Képes volt otthagyni az erdőben, AZ ERDŐBEN, ahol a fűszál is kész megölni, nem törődve azzal, hogy mi lesz velem, hogy túlélem-e. Túléltem! Tudd meg Weiler Dante, túléltem! és most eljött a bosszú. Már egészen közel vagyok, már látom azt is, hogy nincs egyedül. Ráhel. Az a lány valamikor nekem is tetszett, akkor még, amikor szőke volt. Sokkal gyermekibb volt, sokkal ártatlanabb, de amióta ezzel a szemét alakkal van, ő sem jobb. Ő sem menekülhet. A bosszúm járulékos veszteséggel fog járni, ó de még mennyire, hogy azzal fog járni, és élvezni fogom.
Tegnap is még ezt terveztem, és a bosszúmat csak fokozta, hogy minden tárgyamból benyeltem egy trollt vagy hitványt, csak azért, mert nem készülhettem rá. Hát ennek most vége. Ha Dante nem lesz többet, akkor majd javítok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy rontsak.
- WEILER! SCRUPTO!
Nem hagyok időt neki, hogy megfordulhasson, de azt tudatni akarom vele, hogy kifejezetten neki szánom ezt a kis ajándékot. De itt nem állok meg, épp, hogy csak kimondom a rontást, a sikerességével nem is foglalkozva, azonnal Ráhel felé is küldök egyet, mert megérdemli ő is:
- CUMERUITA!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
Írta: 2017. július 19. 23:29 | Link

Mesélő, Ráhel - és aki a közelben van (opcionális)
/tulajdonképpen bárki beszállhat, akinek van kedve, csak ne hagyjon minket hoppon, ha ő jön/

Mit ad isten, tényleg nem számított a hirtelen támadásra. ÉS ha ez a jóképességű szerencsecsomag nem lett volna akkora gyökér, hogy készségesen, jó idióta módjára a nevét ordítva gyakorlatilag bejelenti, hogy ott van és támadni fog, akkor bizony ez az átok úgy ahogy van gyönyörűen betalálta volna a háta közepét. Ha. DE ez történt, Dante pedig már valahol a "WEILER!" név enyhén szólva is hangsúlyos világba kiáltásánál reflexszerűen összerezzenve húzódik arrébb, hogy megforduljon a hang irányába.
Nagyjából ekkor süvít el mellette haragvóvörös fénycsóva kíséretében a felé dobott átok, alig vétve így is célt. Még így is súrolta, az alkarjába éles, szúró fájdalom hasít, de nem is neki rosszabb, hanem annak, akit mögöttük végül ténylegesen eltalált. Abból az irányból a fájdalom valódi kiáltása hallatszik.
- Barom. - Ennyit az általános hidegvéréről. Egyébként titokban, mélyen, még magának sem bevallva kicsit élvezi is, hogy eleresztheti a gyeplőt, és nyilvánvalóan okkal megválhat szokásos nemtörődömségétől, hogy fejest ugorjon az agresszió feneketlen kútjába.
Rohadtul meg fogja bánni, hogy nem előbb az igét dobta, hanem nagy mellénnyel a nevét óbégatta. Elég kellemetlen amúgy, hogy a domináns karját találta az átok. Nem lehetetleníti el teljesen, de ahhoz elég, hogy minden mozdulattal csak még jobban és jobban táplálja benne az irritáltságból fakadó haragot. Szóval most már nem várja ki, hogy félrevonuljon, tömeg előtt mer csak nagyfiú lenni. Elég kínos, de hirtelen nem jut eszébe, hogy Ráhelt védje. Tudat alatt az fut át rajta, hogy a lány is boszorkány, van pálcája, ideje is volt elővenni ahhoz, hogy a második átoktól védje magát. Tudatosan viszont még ezt sem gondolja át, helyette rögtön csak arra tud koncentrálni, hogy amíg a fiú Ráhelre fókuszál, addig van ideje pálcát rántani neki is. Logikus lenne a Labia Clausa rontást használni, azzal elejét venné a többi támadásnak, minek után a srác esélyesen nem képes nonverbális varázslatokra.
De nem gondolkodik logikusan, rögtön olyan igézések közül kezd fejben válogatni, amelyekkel fájdalmat képes okozni a másiknak.
- Flamma Frumentus! - Nem figyeli, hogy vannak-e Endre közelében. Úgyis vannak. Ha nincs eszük, akkor még nem húzódtak onnan arrébb, pedig nem ártana, ugyanis a rellonost a legkevésbé sem érdekli, hogy az esetlegesen kikerült átok aztán kit tud eltalálni. Elkezdi legyűrni a távolságot maguk közt, tervei közt szerepel, hogyha sikerülne valahogy kartávolságba érni, akkor a "nemes varázslópárbajuk" (ami egy hátbatámadással kezdődött, ugye) egyszerű orr vagy kartörésben kulminálhatna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 20. 01:46 | Link


#fancy | végzős bál | júli 14


Visszagondoltam gyorsan, hogy mit is mondtak a takarítónők, hogy kiket találtak reggel még a teremben és hát, a számat elhúzva pillantottam a feleségemre. Akármily' szomorú, a panda ott feküdt, egy csomó üres üveggel, de tovább megyek, volt neki még üres üvege is.
- Reggel összeszedték! Addig aludt, jobb volt neki úgy, mert a földig érő terítő alá nem világított be a nap - túrtam a hajamba, kis vigyorral az arcomon. Utána három napba tellett, mire sikerült végre felmosni annyira, hogy megint használható legyen. A tekintetem kissé elkalandozott, de nem zavart különösebben, ahogyan őt sem, csak megmagyarázta, miért is néz ki úgy, ahogy. Nem mintha kételkedtem volna benne, hogy tenni akar érte.
Közben persze kotorászott, hogy szerezzen nekem egy rózsaszín löttyöt. Igazából vicceskén nézett ki, mert volt kis kupakja is, amibe bele volt szúrva a szívószál.
- Áh, mindegy, túlélem. Remélem. Van aki szereti? Jajfúj... Smoothieban is csak olyannal iszom meg, ami elnyomja az ízét. Undorító - grimaszoltam, még a nyelvem is kiöltöttem kicsit, olyan majdnem kígyósan, de aztán csak megingattam a fejem. Fúj.
Én az italomba kortyoltam, majd megtárgyaltuk az asszonnyal, hogy bizony a nagyteremhez képest üdítő a változatosság, már megérte ide kihozni a bulit. Kicsit szabadosabb volt a hangulat. Kissé lejjebb engedtem a poharam, kb annyira, hogy kényelmesen felérje a szívószálat. Összességében az ital nem volt rossz, kicsit a lázlehúzó és a rágó ízvilága közt helyezkedett el, annyi lehetett az epertartalma, mint nekem.
- Szerintem sem rossz, egész kellemes. - Még pár pillanatig méregettem a poharat, majd visszaemeltem a számhoz és  ismét ittam belőle. Másodszorra már egészen finom volt.
Valamikor ekkor hangzott fel az ismeretlen kiabálás. Nem volt különösebben ismerős, de az a helyzet, hogy kedves, vagy nyugodt sem, szóval csak enyhén frusztrált arccal keresgéltem a pasas után.
- Ömmm... persze nyuszkó, később lehet róla szó - jegyeztem meg, még pont azelőtt, hogy az első varázslat elröppent volna a levegőben. Eddig tartott a türelmem, szóval Maja csuklóját megragadva indultam el vele innen kifelé - Ha gondolod, a sütit hozd, de én ebben nem veszek részt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2017. július 20. 15:58 | Link

Lola

Lola valami múzsaféle. Mondhatni. Egy a sok közül, merthogy ő képtelen egyre korlátozódni, de ezt már mondta is. Hiszti még nem volt belőle. Egyelőre úgy tűnik, Lola egész jól viseli, hogy messze nem ő az egyetlen, de végtére is csak tudja, hogy ha ezen problémázik, akkor már a sok közül sem lesz egy sem. Különben is előnyös ez az egyezség szerinte. Csakis jól jár mindenki. Semmi féltékenység, semmi jelenet, de még túlzott kötődés sem. Ideális. Most meg azért van itt, mert a lány felvetette, hogy kísérje el, és ugyan melyik bál nem jó? Na persze, a legtöbb alapvetően unalmas szerény véleménye szerint, hiszen arról szól, hogy mindenki eszik, iszik, illedelmesen beszélget, illetve táncol, de mindössze egy kis szikra kell, és máris kész a kalamajka. Mondjuk elejteni egy megjegyzést arra, hogy valaki milyen előnytelenül öltözködik, netán ráönteni arra a fehér szaténra egy kis gránátalmalevet. Még vörösbor sem kell a csodához. Ó, ő máris a lehetőségek tárházát látja ebben az alkalomban, hogy okozzon némi zűrzavart, mindenekelőtt azonban körülnéz. Az ízlésének továbbra is túl puccosak ezek a bálok, de hát ha a nőknek ez kell, majd csak kibírja valahogy, mondjuk az említett lehetőséggel élve szít egy kis zűrzavart, aztán elnézi, hogyan esik egymásnak két tesztoszteron-túltengésben szenvedő kis kakas. Az innivaló viszont nem rossz ötlet. Bólint a javaslatra, hiszen mégiscsak kell valami, ami elviselhetővé teszi számára ezt a bált. Reméli, akad valami nagykorúak számára is, nem csak gyümölcslé és tea. Szét is néz gondosan az első asztalnál, amely útjukba esik, majd nagyot sóhajtva vesz el egy gyanúsan lila színű valamit, amiről azonban illat alapján biztos, hogy nem tartalmazza a legcsekélyebb mennyiségű tudatmódosító összetevőt sem. Kelletlenül szusszant.
- Mit keresek én itt? - kérdezi meg félhangosan. Kérés nélkül nyomja Lola kezébe a poharat, hogy megszabaduljon világos zakójától, aztán inge két felső gombját is kigombolja. Kell egy kis levegő. - Ahh. Rémes ez a pucc. Egészségedre, hercegnő. Óhohó - szalad ki aztán a száján, felkapva a fejét, amikor meghall egy elharsogott varázsigét. Nem ácsorognak az egész jelenet közvetlen közelében, de szinte meg is feledkezik Loláról, úgy sétál közelebb, hogy lássa, mi lesz ennek az eredménye. Végre valami kis érdekesség. Arcán elégedett mosoly terül szét. A végén csak kiderül, hogy megérte betenni ide a lábát.

Utoljára módosította:Cameron Wallace, 2017. július 20. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2017. július 20. 16:01 | Link

Dwayne és a felfordulás

- Dwaaaaaaaaaaaayne! - Nem számít, hogy már egyszer megszólította a pasast. Ha ennél is jobban lennének, mert mondjuk már megint hozta volna magával a szokásos zacskót (ami amúgy nála van), akkor a végtelenségig el tudnának ezzel játszani. Dwaaayne! Kornééél! Dwaaayne! Kornééél!
Mikor odaér a defenzorhoz, harcra készen feltartja ő is a nyársat (rajta még a kaja felével), és egy vívó mozdulattal megcsapja az auror koktélkardját.
- Ángárde. - Rosszul intonált, rosszul formált, amolyan magyarosan francia kiejtés. Egyszóval szar. - Az ingyen kaja még mindig jó a bulikon. De listen mate.. kell?
JóJó, a farmerzsebében van, de a hangszíne meg a simlis fejmozdulata amivel az említett zseb felé int, elég árulkodó. Ma még egyelőre elég jól tartotta ám magát, teljesen józan és tudatánál van, ami nem mondható el gyakran róla. Már épp fejtené ki a folytatást, amikor a tánctér széle felől nagy ordibálás és kiáltozás hallatszódik, aztán átkok igéit is sikerül elcsípnie. Meg a rontás csóvái is árulkodó fényt vetnek. Nem nehéz látni, nincsenek ám olyan messze. Alig egy-két sorral arrébb talál el valakit az elvétett átok.
Na ennyi se kell neki.
A világ még nem ismeri, mekkora hős tud lenni Révész Kornél. A hősök hőse. Senki olyan hős nem volt, mint ő. Mert megtehetné, hogy odaront, elővont pálcával, és közbelépve megmenti a bajba jutott csajt, ezen felül pedig elcsitítja a kedélyeket is. Megtehetné. De Kornél ennél sokkal királyabbat tesz.
Néhány üres másodpercig elbambulva néz a csetepaté irányába, aztán lassan visszafordítja a fejét Warren felé, és tőle szokatlanul nyugodt hangon szólal meg.
- Semmi baj. Intézkedem.
Azzal az egyik alkarjával körbeöleli az ételes tányérjának tartalmát, hogy a soron következő mozdulatoknak hála ne boruljon le semmi, majd gépiesen a büféasztalhoz lép. Leguggol. Megemeli az asztal lelógó abroszát. Végül bemászik alá.
Tökéletes. A végéig itt marad, az is hót biztos.
- Sok sikert főnök - szólt Dwaynehez a büféasztal.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2017. július 20. 16:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. július 20. 19:43 | Link


#bálosruci | végzős bál | július 14.


Sajnos bármennyire szerettem volna hinni egy más válaszban, sejtettem a dolgot. Kicsit fancsali arccal vettem tudomásul a dolgot, de azért örültem, hogy azóta nem hagyták ott lehetőleg sehol, legalábbis legjobb tudomásom szerint.
- Mert a nap volt gondolom a legnagyobb problémája neki is reggel - bólogattam, mint akinek meggyőződése van és egyetért, de nem így volt. Ettől még igyekeztem elhinni a dolgot. Annál jobban ment ez, mint az a tévhit, hogy a süti a combra megy elsőre. Nem bizony, az ember feneke növekszik, és nem szép módon. Igazán pakolódhatna másfelé az a süti, ha már ennyire ragaszkodó lesz a megevés után. Ezért is markolok elsőre rá inkább az innivalóra, ami alatt jót vigyorgok a poharak között kotorászva a reakción meg még meg is rázom a fejem. Mondjuk nem vicces, tudom én, ha véletlen gesztenyés sütit találnék, valószínűleg már a megyében se lennék, hanem inkább otthon.
- Van, a legtöbb, amit itt látsz el szokott fogyni. Majd ígérem otthon sosem tartunk semmit, amiben van, jó? De inkább igyál - mutattam a pohárra aztán a szájára. Miután felajánlotta nekem is, picit nyújtózva megszereztem a szívószálat és kicsit nézelődtem közben. Az utolsó kortynál felnéztem a kék szemekbe, aztán lévén elég vicces volt a dolog el is nevettem felbubizva az italunkat. Elengedve a rózsaszín finomságot inkább kerestem sütit. Azonban ellépve Lewy mellett egy picit összerezzentem. Megszoktam már, hogy hangzavar van, hangosak, vagy éppen élénkek az emberek, de ez nem olyan volt. Én visszatértem a sütikkel, már éppen örültem volna, de ez gyorsan megváltozott. Csak kicsit rémülten pillantottam a férjecskémre, hogy most itt mi történik, ő pedig megragadta a kezem én egy pillanatra lecövekeltem, így majdnem orra buktam, de aztán utána indultam. Jó, én sem akarok itt lenni, ez nem tetszik, nagyon nem.
- De…de… várj, sütik. De… jó. De..
Több mindent is akartam volna egyszerre, egyrészt, hogy mi a fene történt, még én a kókuszos csodákkal törődtem, meg azt is, hogy akkor ugye megint elmarad a tánci, amitől eléggé el fog csempülni a szám, meg hát hova is megyünk? Végül csak csendes bólintással annyit visszahúztam a Drágán, hogy a legközelebbi tálcát felkapjam. A tömeggel ellentétesen indultunk el, hamar kikerülve a fényeket és a balhét. Annet még kerestem a tekintetemmel, de éppen nem láttam őt. Ez biztos nem lesz majd egyszerű téma jövő héten a megbeszélésen. A sötétben botorkálva szorítottam meg a lengyel kezét, a másikban a tálcát szorongatva ahogy lassan ismerős utacskát tapostunk magunk mögött hagyva a tavacskát és a bált.


// PusziNyuszi Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. július 20. 22:29 | Link

LexiMexi

- Talán fél, hogy elveszít?
Szerintem az apja sosem vette le róla a kezét, az alapján, amit nekem mond, úgy tűnik, hogy mindig is rajta tartotta, jobban, mint a négy szülőm – Simfeléket is szülőnek számítom – együttvéve, az pedig elég kemény, ha az ember ismeri őket. A saját szüleim nem számítanak nagy eresztésnek, de Simfelék határozottan igen. Ehhez képest a lány apja még ezen is bővel túlmegy, sőt mi több, ha valaha is levette volna róla a kezét, akkor most biztos, hogy nem normális a nagy odafigyelés, ezért is hiszem azt, hogy ez állandó volt, csak maximum Lexa gondolta félre. Mondjuk a családjuk elég sok félreértésből áll, elég csak a múltkori „lelöktem a bátyámat a lépcsőn” esetre gondolni.
- Nem-e? És ha mondjuk, elmegyek a bátyáddal egy hétre horgászni, vagy ilyenek? Se telefon, se térerő, se bagoly, csak a férfiak és a természet?
Nem hiszem, hogy Leventével valaha is elmennék valahova, mert az a srác nagyon, de nagyon furcsa. Van benne valami ijesztő, valami nagyon titokzatos és zavaró, olyan, mintha az aurája instant cseszegetné az aurámat. Pedig valahogy azt hittem, hogy mi haverok leszünk, de mégsem bírok higgadt lenni a közelébe, mintha lenne valami sötét titok vele kapcsolatban.
- Te sem vagy jobb, ezt ne feledd, látszik, hogy ki az apád, és valljuk be, imádod őt.
Vigyorgok rá cinkosan. Tudom, hogy szereti, és tudom, hogy bármit megtenne érte, még akkor is, ha egyszerűen meg tudná fojtani néha egy kanál vízben. Szereti, és ez így természetes, én is szerettem egykor az apámat, amikor még képes voltam hinni neki, de a szó nélkül történő lelépése, az, hogy nem jelentkezik, hogy az öcsém teljesen összeroppant egy időben emiatt, ezek mind eltaszítottak minket egymástól, gyógyíthatatlan szakadékot képezve közöttünk.
- Tudom, de azt akarom, hogy te is tudd. Most tudom, hogy sokan akarnak ártani, hogy téged találnak meg, de ez a dolog halott volt már előtted is. Ha nem te, hát más teszi meg.
Közelebb húzom magamhoz, átkarolja a nyakam, én pedig egy apró csókot nyomok az ajkaira. Jobban nem akarok belelendülni, nem itt, és nem most, nem akarom nagyközönség előtt játszani a kapcsolatomat, az előzővel is talán pont ez volt a baj, ezért hitték, hogy álomszerű, pedig nagyon mások voltunk mi ketten.
- Lexa…mi ez?
Hirtelen robbant ki a nyugalomból a kiáltás, ösztönösen válok ki az ölelésből, és bár megfogom a kezét, mégis valahogy magam mögé húzom, mert hallom az átkot, de nem vagyunk olyan közel, hogy minket bármi elérjen, viszont valamiért, én sem tudom miért, ahelyett, hogy elmennék onnan, közelebb sétálok a bámészkodók közé.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 22. 09:48 | Link

Végzős bál és a Merkovszky lány

A széktámlára fonódó ujjai engednek a szorításon. A mellkasánál szabadon hagyott inghez nyúl, és megkerülve a széket, úgy ül le, hogy még futólag igazít egy keveset az egyébként is tökéletesen álló galléron. Azután felkönyököl a takaros kis asztalra, és Anneliere pillant; tekintete követi a virágmintás ruha szegélyét, a kivágását és fodrainak lenge útját, míg végül vissza nem ér a nő kéken égő szemeihez. A szíve szaporán ver, szinte taszítja a bordáit, ez azonban kívülről aligha látszik. Ha most valaki feléjük pillant, csak egy csillogó szemű fiatalembert lát, aki halványan elmosolyodva néz a vele szemben ülő gyönyörű barnára.
- Láttam a neved – jegyzi meg halk, mély hangján, míg hüvelykujjával futólag végigsimít borostás álla vonalán. – A gyakornoki listán. Úgy tűnik, idén nyáron együtt megyünk Romániába.
Habár izgatott, érzelmei sem a hangjában, sem arcvonásaiban nem köszönnek vissza. Megjelenése kiegyensúlyozottnak, szokatlanul nyugodtnak hat, ám a szemei elárulják: alig várja, hogy Annelie és ő végre a sárkányok között legyenek. Saját terepen. Az ő terepén. Otthon.
- Nem tudtam, hogy megjelölted a romániai rezervátumot - szólal meg újra, míg a táncoló párokról visszapillant Anniere. Hangjából ugyan hiányzik a kérdő hangsúly, zöldjeiben ott ül a kíváncsiság. Nem gondolja, hogy a lány azért jelölte be Romániát, mert vele akart lenni; tudja, hogy koránt sem. Valószínűleg éppen ellenkezőleg, és ez az, amit nem ért. Hiszen Annelie pontosan tudhatta, hogy ő csak és kizárólag azt a helyet véste fel a jelentkezési ívre, így, ha a lány kérvényét is elfogadják - mint ahogyan történt is -, akkor egész nyáron el kell viselnie a pyromagus társaságát. Elvégre, egy egész idény alatt nem kerülheti úgy, mint az iskolában szokta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 23. 21:48 | Link

Kalamajka Sad

Pedig még jól is éreztem magam, de úgy tényleg. Úgy néz ki, egy beszélgetés tényleg hat, merthogy Dantéval mintha azóta jobban ellennénk, vagy lehet csak én látom így, de teljesen mindegy.
Aztán derült égből villámcsapásként ér az átok. Még fel se bírom fogni azt, csak az ujjaimba nyilalló fájdalmat. Az egész hely egy pillanat alatt változik át egy csatatérré, én meg pontosan úgy pislogok, mint aki semmit sem ért. Persze ez így is van.
Dante persze képben van, ez lerí róla. Próbálok a keze után kapni, mert jobbnak látom a rellonost lenyugtatni, mint a másikat, akinek vélhetően ártott. Igen, tudom, hogy képes rá, van fülem, meg elég nagy képzelőerőm is, így eszemben sincs megkérdőjelezni a pletykákat, amiket szépen alá is támaszt Dante azzal, hogy szó nélkül pálcát ragad.
Tudom, nem kellene, mégse tágítok mellőle, csak összeszűkült szemekkel vizslatom a rendbontót. Meg kellene büntetni, vagy valami? Vagy azzal csak magam alatt vágom a fát?
A kezeimmel meg egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Bárhogy forgatom őket, hiába mélyesztem tenyereimbe a körmeim, a fájdalom nem csökken. Most közéjük kéne állnom? Az nem lenne jó ötlet, nagyon nem. Tanácstalanul nézek hol Ervinre, hol Zójára, hol Alexandrára, de okosabb nem leszek.
- Haza szeretnék menni - az ajkamba harapva, lépek Dante mellé, és a vállára teszem a kezem, persze csak óvatosan. Még a szavakat is csak halkan ejtem ki a számon.
- Légyszi... menjünk innen... - könyörgőn tekintek rá, hátha legalább egy kicsit meghatja, legalább ez, mert az, hogy "ne süllyedj a szintjére", "hagyd a francba", gyanítom nem válna be ebben a pillanatban. És esélyét nem látom annak, hogy szépen félrevonulunk, és megbeszéljük a problémáinkat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 24. 11:53 | Link

Bál
Lala


Ruha

A gonosz manó terve bevált, bár Várkonyi erősebbnek bizonyult, mint gondolta. A tripla adag részegítő hatással kombinált tetszetős koktél azért működött, tettesünk pedig élvezettel lesi a fejleményeket. Külön öröm, hogy a férfi nem távolodott el a pulttól, így a közvetlen közeléből mozizhat. Nem fog más történni, csak extrán berúg majd, remélhetőleg a saját hányásában fog fetrengeni, oda lesz a méltósága, sőt, ha alkalma lesz rá a megátalkodott bűnözőnek, még meg is rugdossa a fogatlan oroszlánt. Minek iszik, aki nem bírja, na nem? Kéjes örömmel dörzsölgeti kezeit a háttérben, előzékenyen töltögeti az újabb és újabb italokat, miközben aljas tervének hálóját fonogatja. Úgy is néz ki, hogy Várkonyi belesétál a csapdába. Jóhiszeműen dönti magába az amúgy kellemes zamatú itókát.
- Maga? Hiányozni? Na nem. - kap észbe - Csak a munkája kedvesem, csak a munkája - javítja ki gyorsan túlzott őszinteségét, ha lehet még egyáltalán. Lassan, de biztosan halad abba az állapotba, ahonnan már nincs visszaút, kimondja, amit gondol, akkor is, ha emiatt gyengének látják. Főleg a lány miatt nem szeretné ezt, de hiába, az ő akarata most semmit nem számít.
- Karamellás süti helyett hozzon egy másik, munka-és Várkonyibíró tanársegédet, akivel időnként kipucolhatom a sarokból a pókokat. - Lágyan helyezi a kis jószágot a talajra. A lány kényes arra, hogy bánik a tollassal és ezt a férfi tapasztalta már sokszor. Ezért is nem bízta végül az álnok manóra. Utóbbi szerencsés választásnak mondható. A mini ember biztosan okozott volna néhány kellemetlen hetet Várkonyinak a lánnyal kapcsolatban. Hiába csillantak azonban a z apró pincér szemei, most hoppon maradt. Zavartan válaszol a lány csipkelődésére.
- Csak nem jutott jobb az eszembe, és eleve hallgatott rá. - Szokásától eltérően lesüti a szemeit, inkább a kicsi jószágot bámulja, csak ne kelljen a lány szemébe nézni, még a külseje sem csábítja már a szemlélődésre. kifecsegett egy titkot, ám egy gyanú már motoszkál a fejében. Jobban bírja ő az alkoholt annál, hogy két pohárkától kidőljön. Egyelőre azonban nincs bizonyítéka semmire, de gyanúsan méregeti a manót, aki a kutató tekintet elől, a pult túlsó oldalára vándorol, így a tanerő maga tölt egy sima italt a lánynak.
- Tessen parancsolni Kisasszony! - Átnyújtja a poharat, majd koccintásra emeli a sajátját.
- Hoztam magának valamit, míg el nem felejtem. Gondolom, örülni fog neki, mert hát na...tudom, hogy odáig van érte. - Leteszi a poharat, anélkül, hogy ivott volna újból belőle, azután elővesz a talárja zsebéből egy becsomagolt könyvet. Azt a könyvet, amit az elmúlt nap attól a szőke, szimpatikus fiatalembertől vett. Mellékeli a sapkát is, amit egyenesen a lány fejére illeszt.
- Jól áll - jegyzi meg, bár az alkohol sokat rontott a célzóképességén.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. július 24. 11:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. július 24. 13:22 | Link

Egyetlen Bazsám

- Igen, sejtem, de úgyse - vállat vonok, mert többet nem tudok tenni. Annyi minden történt már, aztán mégis egy család vagyunk, na. Az a nyamvadt kötelék erősebb, mint gondoltam, vagy bárki gondolná. Tény, nem mi vagyunk az az idilli mintacsalád, akiket a reklámokban szoktak mutogatni, de család vagyunk.
- Ha elmész Leventével egy hétre horgászni, én zárdába vonulok - eresztek meg egy kihívó mosolyt. Röpke életem során nem tapasztaltam olyasmit, hogy a bátyám horgászna, vagy apa. Nem, nálunk a férfiak nem ilyenek.
- De mást simán... úgy tűnik, nem kell tovább puncsolnod - hisz a családom kedveli, vagy legalább is elfogadta a létezését, ami ebből a szempontból ugyanakkora siker. Főleg, ha azt vesszük, előtte a tanártól nem voltak annyira elragadtatva.... nem, egyáltalán nem voltak, sőt.
- Csak el ne mondd, el fog szállni magától - forgatom meg a szemem, mert tény, hogy nem egyszer kiborít, vagy az agyamra megy, és az is, hogy rá hasonlítok jobban, ennek ellenére, nekem ő tényleg a legfontosabb. De ez Levivel meg anyával is így van.
- Ervin... nem érdekel. Ha folyton azzal foglalkoznék, ki mit gondol rólam, már súlyos önértékelési problémáim lettek. Ez várható volt, amolyan szükséges rossz, és sejtettem, számítottam is rá. ha nem tudtam volna, hogy tudom ezt kezelni, nem vágtam volna bele ebbe az egészbe. Nézz csak körbe, a Claire klubb fel tudna minket gyújtani, és azok a fejek roppant viccesek - hajolok a nyakához, s miután a fülébe suttogtam a szavakat, óvatosan beleharapok a nyakába.
Még szerencse, hogy annyi jó érzés azért van bennem, hogy tudatosítsam magamban, rendezvényen vagyunk.
- Passz, de az az barna kicseszett szerencsétlen, bármi van, párbaj, vagy hasonlók, mindig jut belőle neki is - fogva Ervin kezét, lépek én is közelebb, egyetlen pillantást vetve a lányra.
- Várj, nem ő dekkol Simfeléknél veled? - ráncolom a homlokom, mert, jó... tudom, hogy megbeszéltünk valamit, de azért na. Jó, nem mintha tartanék attól, hogy valami történik köztük, hisz azzal a Dante gyerekkel van - amit megint csak nem értek -, csak épp furcsa. Itt minden ház szeretetszállóként is funkcionál?
- Átadhatnád neki a helyed, és jöhetnél hozzánk - vonok vállat, könnyedén ejtve ki a szavakat a számon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. július 24. 17:04 | Link

Végzős Bál
Kornél, majd az Istenverései, akik negyed órát nem bírnak ki balhé nélkül jézusom komolyan srácok épp ettem



A szendvicskardok összeérnek, az Mennyek Országa pedig megnyílik, az angyalok alászállnak és hárfaszóval szentesítik a némának távolról sem nevezhető szövetséget. Az avatatlan kívülállók azonban nem érzékelik a csodát: a rosszul artikulált kiáltást halk "klakk" követi, majd egy sokat sejtető fejmozdulat és mormogás.
Dwayne szeme Kornél zsebe felé vándorol - nem a zacsit csekkolja, nyugodjatok le, no homo -, egyfajta elhaló, "aahhhhghmgmgnm"- hangot hallat, ami magyarra fordítva félszeg beleegyezés, felhívva Kornél figyelmét továbbá a kényelmetlen tényre, hogy technikailag épp szolgálatban van. A krízisből fakadó, belső agónia azonban már nem teljesedhet ki.
Összerezzenve fordítja a fejét a kiáltás felé. Az átok villanását csak a szemben állók arcán látja tükröződni. Lejjebb ereszti félig még mindig megrakott tányérját, egy garnéla a szélére gurul, majd lepottyan a fűbe.
   -  Sonofa.. d.ck.
A tányért lecsapja az asztalra, még visszafordulna Kornél felé, azonban már csak az abrosz kíván neki sok szerencsét. Ezt komolyan neeeeeem hiszi el! Egyszer zabálná és inná tele magát ingyen, erre mi történik? Hát naná, hogy két pattanásos képű suhanc kakaskodni kezd és kinek kell szétszednie őket? Naná, hogy neki.
És még a garnélája is leesett!
Átcsörtet a bámészkodók tömegének koncentrikus pogókörén. Az eperfa pálcát lassan és mérsékelt lelkesedéssel veszi elő. Azt már nem nehéz megtalálni, kik a balhé és ezáltal a bál aktuális főszereplői.
Dante.
Édes f.szom, legalább neked lehetne több eszed.

A fiú nagyjából akkor mondja ki az átkot, amikor ő mögé ér. Mivel pedig ez a tevékenység épp maximálisan lefoglalja őt, Dwayne nyugodtan lendíthet szélesen a karjával.
Hogy aztán úgy istenigazából tarkón vágja ezt a nagyra nőtt idiótát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2017. július 24. 20:52 | Link

Dante és a környezete.

Teljesen elborul az agyam, akárhányszor látom őt, akárhányszor pöffeszkedve végighalad a folyosón. Annyira unszimpatikus volt mindig, aztán az az erdős eset, akkor bebizonyosodott, hogy tényleg az is. Egy olyan taszító alak, akit meg kell alázni, meg kell torolni, amit művel. Van egy pont, amin túl már nem lehet tovább tűrni azt, amit ő azt hiszi, hogy megtehet. Csak mert rellonos, csak mert van egy szép barátnője, aki megjegyzem, pont, hogy nem most kellene, hogy nyafogjon. Ez itt a férfiak terepe.
- SILENTIO!
Üvöltöm a lány felé a bűbájt, mert bármennyire is vonzódom hozzá, barnán sokkal inkább képes vagyok arra, hogy ártsak neki. Ha szőke lenne, ha olyan maradt volna, mint amilyennek megismertem, akkor legyőzhetne, akkor nem tudnék ártani neki, de most nem azt a lányt látom magam előtt, nem árt nekem.
- LENTIS NEBULA!
Ezt a volt háztársam felé küldöm, elsős voltam, amikor a srác végzős, nem volt rossz hozzám, de nem akarom, hogy beleavatkozzon abban, amit most Dantéval meg kell tennünk. Mire újra emelem a pálcámat, a defenzor is megjelenik, de már annyira elvakult vagyok, hogy nem is érdekel. Ráadásul tarkón vágja a rellonost, ami tökéletesen alkalmas pillanat, valószínűleg ő is szívből gyűlöli őt. Akkor megérti, hogy miért teszem, de ez sajnos rajta már nem segít. Minden dühöm ebben a helyzetben van, érzem, ahogy szinte átjár a mana, úgy, ahogy eddig talán még sosem. Most van itt az idő, hogy megmutassam, én is itt vagyok, és nem hagyom azt, amit ők művelnek.
- FERRUM VIRGO!
Kiáltom Dantéra szegezve a pálcám, majd a következő pillanatban már Mr. Warrent támadom, elvakultan.
- FLAGELLUM MAXIMA!
A sikerességük nem is érdekel igazából, nekem csak az a lényeg, hogy nekik fájjon. Eredetileg mindent a rellonosnak akartam adni, de ha közbeavatkoznak, akkor másnak is megjár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 62 63 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa