36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 13. 01:09 | Link

Ward, a merész.

Ex. Ismeretlen szó számomra, mivel nekem nem létezik egy se. Nem volt, aki elrontson, megneveljen, elátkozzon vagy bolonddá tegyen. Nem volt szerelem első látásra, sem másodikra. Csalódás az volt, hülyítés és kihasználás, de ex az nem. Hála az égnek.
- Biztos jó munkát végzett, ha most már te magad ki tudod ezt mondani. – egy bátortalan mosolyt erőltetek az arcomra. Ezt a témát nincsen kedvem feszegetni. Először is azért, mert nem hiszem, hogy beszélgetni szeretne az exről és arról, hogy régebben mennyire rettenetes volt. Másodszor pedig azért, mert nem szeretem tudni milyenek voltak az embere azelőtt, mielőtt találkoztunk. Szeretek én kialakítani róluk magamnak egy véleményt, mindenféle előzmény nélkül.
– Nem tudom mi van. Megzavarsz. – Ő kérdezi mi van velem? Hát ezzel küszködök, amióta itt vagyunk. Legszívesebben adnék magamnak két pofont, hogy észhez térjek, de valószínűleg elég nevetségesen néznék ki.
– Menj pár lépést odébb, akkor jobb lesz. - Fuss. Menekülj, ne tőle, hanem saját magadtól.
- Karácsonyi bál? Jézus, ilyen hosszútávra tervezünk, pedig még csak most tudtuk meg egymás nevét? – Elvigyorodom. Nem számítottam ilyenre és valószínűsítem, hogy csak viccel. Vagy nem? Ha nem, akkor mit kell erre mondani és honnan tudom, hogy nem csak viccel? Atyaág. Agyrém.
- Testőr? – Megtorpanok egy pillanatra. Mit keres itt egy testőr? Miért jár iskolába? Ezernyi kérdésem lenne, de nem vagyok benne biztos, hogy ezekre válaszolna, ezért magamban tartom és újra elindulok.
– Azt hittem a testőrök merevebbek. Te nem tűnsz merevnek. - Ott egy lyuk, pont elég nagy ahhoz, hogy beleugorjak és eltűnjek..
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 13. 01:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. november 13. 01:26 | Link

Hajna, a menekülni vágyó

Kicsit furcsán nézett rám, de nem kérdezett rá az ex dologra és ezért egy egészen picurka hálát éreztem iránta. Nem szoktam Helenát emlegetni, az egyetlen, ami még rá emlékeztetett, a plüsskutyám volt. De most csórót miért bántsam, ő nem tett semmit.
- Azt hiszem, talán igen. Bár nem tudom, hogy ez mennyire szolgálja az én érdekeimet - mosolyodtam el halványan, mert szerintem sokkal könnyebben megálltam a magam lábán, ameddig tényleg lesz.rtam másokat. De hát ez van, a változás visszafele nem mindig sül el jól, most már maradok amilyen vagyok. Jó lesz nekem így is. Közölte, hogy megzavarom, mire csak elvigyorodtam, majd igyekeztem tanácstalan fejet vágni.
- Esküszöm nem direkt csinálom. Én próbálok jó lenni, de nem megy néha - őt néztem, mert hát nem igen tudtam hova tenni a dolgot. Én zavarom meg? Mivel? Nem is csináltam semmit, most még a pólóm is rajtam van. Hideg az idő. Közölte, hogy menjek odébb pár lépést, mire közelebb léptem egyet, így oldalasan sasszézva.
- Nincs kedvem, szerintem jó vagy így is - közöltem a magam hülye stílusával, majd a hajamba túrtam kicsit. Szerettem szívózni, ő meg adott hozzá muníciót, hát istenem, most hogyan ne éljek vele? Rettenetes lenne. Akkor már tényleg teljesen ki lennék fordulva magamból.
- Hát figyelj, még a végén hoppon maradok. Nem mondhatod, hogy nem szóltam időben - forgattam a szemeim, hiszen ha már egyszer kimondtam, kötöm az ebet a karóhoz. Vérig sértődök, ha mégis mással megy. Én, a dráma király.
A testőr dologra egy pillanatra megtorpant, én meg felsóhajtottam. Valahogy mindenki meglepődik az ilyesmin. Pedig szerintem semmi fura nincsen benne.
- Hosszú sztori, szabadulni akartam, munka kellett, testőr lettem, az maradtam - foglaltam össze a dolgokat röviden, kínos grimaszt vágva, aztán csak megvontam a vállamat, mikor közölte, hogy én nem vagyok merev.
- Hát még csak az kéne... - jegyeztem meg, de nem bírtam elfojtani a vigyort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 13. 11:58 | Link

Ward, a meglepetés


Talán az ex is tudta, hogy nem Ward érdekei számítanak ebben a dologban, hanem inkább másoké. Bár én nem értek ezekhez, nem tudom hogyan működnek a kapcsolatok vagy minek is kell ezeket nevezni, így nem szeretnék jobban belefolyni ebbe a témába.
– Ne gyere még közelebb és ne beszélj így. – védekezésként még a kezemet is közénk teszem, bár nem tudom hogy ez mennyire lehet hatásos. Főleg, ha véletlenül hozzáér, akkor még a világból is elmenekülök, vagy egy kedves hiszti rohammal jutalmazom. – Miért nem vagy bunkó? Miért vagy kedves? Még nem ordítottad le a fejemet azért, mert rád törtem majdnem az ajtót és, és, és.. áhh mindegy. – Kicsit túlpörgök. Ezzel próbálok hárítani, vagy egy kis időt nyerni, nem is tudom. Nem tudok a karácsonyi bálos dologgal sem mit kezdeni, ezért inkább összevissza beszélek mindenről, talán beválik.
– Te hoppon maradsz? - Nevetés tör ki belőlem. Ha Ő így vélekedik magáról, pedig elég magabiztosnak tűnik, akkor egy magamfajta mit mondjon erről? Nem mintha annyira odalennék az ilyen bálozós dolgokért. - Biztos minden sarkon leselkedik utánad egy nő... - Mellékes megjegyzés, vagy játék már nem is tudom. Elvesztem, teljesen meg lettem zavarva azzal, hogy ránézésre egy komor, bunkó ember közben meg kedélyesen el lehet beszélgetni vele. Csalódtam. Kellemesen.
- Elmegyek veled, de két feltételem van… Minimum –Talán, ha feltételt akarok állítani, akkor máris lemond erről az őrült ötletről. Ugyan már. Hol van az még? Addig még ki is nyírhatjuk a másikat…
– Nekem nem kell magyarázkodnod a szabadulási vágyról.. – Elmosolyodom. Tudom milyen az, ha nem tudsz megmaradni a családoddal egy helyen. Tudom milyen az, ha az állítólagos barátok inkább csak koloncok számodra és azt is tudom, milyen az ha kell a környezetváltozás..
- 3 éve nem voltam otthon és nem is hiányzik. – Ezt csak úgy mellékesen megjegyzem. Egy picit megállok azért, hogy nyújtsak egy keveset, mert izmaim jelzik, hogy valami nem tetszik nekik. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy futni indultam, pedig általában senki nem tud visszatartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. november 13. 15:56 | Link

Hajna, a feltételes

Persze kitörte a frász, mikor közelebb léptem, de fogalmam sincs miért. Végül is annyira nem is lényeg, az viszont biztos, hogy szórakoztató volt, legalábbis az én részemről biztosan. Még a kezét is feltartotta, hogy meghúzza azt a bizonyos határt... nagy volt a kísértés, hogy oldalba bökjem, de az rettenetesen gyerekes lett volna, hát végül nem tettem meg.
- Nem értem, miért gondolod azt, hogy kedves vagyok, illetve, hogy miért kellett volna leüvöltenem a fejed... Azt sem tudtam, hol vagyok, akkor keltem fel. Úgy éreztem magam, mint egy rakás szerencsétlenség - nevettem el magamat kicsit, miközben a hajamat piszkáltam, igyekeztem értelmes irányba beállítani, de ez nem igazán akart összejönni. Sh.t.
Mikor közöltem, hogy lehet hoppon maradok, nevetésben tört ki, mire kissé felvontam a szemöldökömet. Nem értettem mi ebben olyan vicces, hiszen simán megesik, hogy az ember pofára esik, mert halogatja a dolgokat. Nem mintha ettől féltem volna, de attól még igaz volt. Megeshet.
- Ja, persze, én vagyok Gedeon bácsi, a nők bálványa... Nem, nem igazán. Túl "bunkó"  vagyok, meg "magamnak való". Nem nagyon szoktam a nőkkel foglalkozni, így könnyebben veszem rá magam arra, hogy tanuljak. Túl nagy lenne a kísértés - csóváltam a fejem rosszallóan. Lehetetlennek tartottam, hogy ha az embernek van egy barátnője, akkor teljes koncentrációját a tanulásra fordítsa. Szóval többnyire nem igen figyeltem a csajokra. Amúgy sem voltam az a nagy kötöttség párti.
- Minimum? Na, mondjad, figyelek és mérlegelem a dolgokat... - jegyeztem meg pókerarccal, mert hát, erre szerintem nem igazán számított. Közölte burkoltan, hogy ő átérzi, hogy én meg akartam lépni otthonról, mire kissé kérdőn néztem. Azért ez mégsem volt annyira gyakori. Hm...
- Én lassan 7 éve nem jártam otthon és még csak nem is tervezem, hogy a közeljövőben ezen változtatni fogok. Nem hiányzanak és én sem nekik - oh, ha tudná mennyire nem..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 13. 16:27 | Link

Ward, feltételes?


Vele együtt nevetek. Ez a rakás szerencsétlenség találó egy jelző, bár nekem nem úgy tűnt, mintha az lenne. Nézem, ahogy szerencsétlenkedik a hajával és bár szívesen segítenék neki, de az valahogy túl sok lenne. Nem csak nekem, de valószínű neki is fura szitu lenne, ha egy idegen a hajában turkál.
- Gedeon bácsi öreg, vén.. és csak a pénzéért bolondulnak a nők. - Megforgatom szemeimet. Talán meglepő lehet, hogy ismerem a szöveget, de mivel a család mugli vonalával több időt töltöttem, mint a másikkal, így tudatában vagyok néhány dolognak. – Ezzel szemben te egész jól nézel ki. Jó a kiállásod, magabiztosnak is tűnsz… – Ezt most már tényleg be kell fejeznem, ezért félbe is hagyom a mondatot és zavartan tűröm el a szememből a copfomból kiszabadult hajszálamat. Szégyenszemre lesüllyedtem addig, hogy egy fiúnak bókolok, itt van a világ vége?
– Anélkül vagy kénytelen belemenni, hogy előre megmondanám mi az.. De ne aggódj semmi nyálas, romantikus dolog nincsen benne. – isten ments, az már tényleg a mai nap legalja lenne. Nem hiszem, hogy belemenne a dologba úgy, hogy nem tud semmit. Nem ismer, nem tudhatja milyen őrültségre gondolok.. Miért akarná a nehéz utat választani, ha bárkit könnyedén az ujjai közé csavarhat és elvihet magával?
– 7??? Azta … – Azt hittem az én 3 éves eltávom soknak számít, de 7 év. Bár esélyem van arra, hogy elérjem én is ezt a szintet, egyetlen egy dolog vinne csak haza. De soha nem fog bekövetkezni.
– Szóval te sokat tanulsz… Különös. Nem nézel ki strébernek. – vigyorogva intézem hozzá a szavakat miközben lehajolok pár darab kavicsért. Kezemet kinyújtom felé, hogy néhány kavicsot átadjak neki, majd szavak nélkül a fejemmel a tó felé bökök. Ideje megtanulnom kacsázni..
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 13. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. november 14. 18:09 | Link

Hajna, a meglepett

Azt hiszem, hogy vagy egyetértett velem, vagy legalább vette rá a fáradtságot, hogy velem együtt nevessen, amiért hálás voltam. Nincs cikibb annál, mint mikor az ember egyedül röhögcsél azon, hogy próbál vicces lenni. Olyankor az egész rettenetesen szánalmasnak tűnik... eh.
Nem igen számítottam rá, hogy ismeri a szöveget, de itt az embernek semmin nem szabad meglepődnie. Különben folyton fura fejet vágnék és ugrálnék jobbról balra, majd balról jobbra.
- Igazán köszönöm a megtisztelő  bókokat, de az én egóm nagy, csak magadat hozod zavarba - közöltem már-már szelídnek mondható mosollyal. Az ilyesmi nálam ritkaság-számba megy, tessék feljegyezni, hölgyeim és uraim. Végül a kijelentés miatt pár percig csak haboztam, majd rábólintottam.
- Hát bánom is én, tervezgess, kötögesd ki a feltételeidet, aztán majd megbeszéljük a dolgokat utána, Ms Titokzatos - horkantam fel, mert hát ki hallott már ilyenről, hogy először feltételeket akar szabni, aztán utána meg nem akarja elmondani, mik azok! Nők!
- Mindenki azt hiszi, hogy ez szomorú, meg sok idő és hüpp-hüpp, Wardie, de igazából engem nem zavar. Mikor utoljára arra jártam, volt egy apróbb... vitánk. - ezzel elmondottnak is tekintettem a történetet. Nem volt sem a hely, sem az idő, sem a személy alkalmas arra, hogy azt a napot részletezzem, vagy akár csak a felszínt érintsem a történtekkel kapcsolatban. Rövidre zárná a szimpátiát egy pillanat alatt.
- Nem, tényleg nem nézek ki annak, mindig mindenki meglepődik, hogy járok könyvtárba, meg olvasok és hasonló finomságok. Pedig tényleg és szeretem is. Az olvasást, nem a tanulást. - szögeztem le gyorsan, mielőtt még azt hiszi, kattos vagyok.
Közben ő kavicsokat kínált fel nekem, amit egy pillanatra fel sem fogtam, de aztán felvont szemöldökkel átvettem párat. A buksijával a tó felé intett, én meg drámai sóhajjal fordultam arra, kiválasztottam egy laposabb kövecskét és megröptettem.
- Boldog vagy? - kérdeztem, miután a kő párat pattant és elmerül.
Utoljára módosította:Ward Weaver, 2016. november 14. 18:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 14. 18:31 | Link

Ward, a lehangoló


Leszúrásnak és egyben jó ébresztésnek veszem szavait. Nem alázkodom meg, nem bókolok többet, inkább visszaveszem a fapofát az már úgyis megy. Amúgy is minek erőltessem meg magamat, ha csak figyelmeztetést kapok érte, meg elutasítást. Nem éri meg.
– Csak jobban meg akartalak volna ismerni és a feltételek inkább csak kérések lettek volna, de mindegy. Biztos haláli jó buli lesz majd, talán megismerni azért meg fogjuk a másikat. – Egy lemondó sóhajt préselek ki összeszorított ajkaim között. Egyre rosszabbnak tűnik az ötlet, pedig már kezdtem beletörődni hogy kivételesen nem a szobában gubbasztva töltöm el az estét.
– A zűrős család dologról nekem nem kell mesélned, tudom milyen az és eszem ágában sincsen felróni neked azt, hogy nem mentél haza ennyi ideje. Ez a te dolgod, nem foglak érte se megvetni, se sajnálni… – Tudom milyen az, ha az emberek beleütik az orrukat abba, ami nem tartozik rájuk. Én se szívesen beszélek egy idegennek a családomról, így soha nem vártam el másoktól se hogy ezt tegyék. Sőt, ha kell könyörgöm is, hogy ne kelljen hallanom a családi történeteket, mert annyira nem érdekel ez a téma.
Némán végighallgatom a könyvtárral és tanulással való kapcsolatát és egy elismerőst hümmögök. Nem tudok hozzá érdemleges szavakat fűzni és nem akarom azt az elcsépelt szöveget lenyomni, hogy jaj majd akkor hozzád fordulok segítségért… Minek? Hiszen csak koppanás lenne a vége, végre kezd tudatosulni bennem.
– Nem. – miért lennék boldog? A kezdeti incselkedés, játszadozás hatalmas fordulatot vett.. Sóhajai, tekintete és arca is azt sugallja mintha már szenvedne attól, hogy itt kell lennie. Már nem is érdekelnek a kavicsok ezért egyszerre belehajítom az összest és lemondóan sóhajtok egyet. Tudom jól, hogy én róttam fel neki a kedvességet, de nem gondoltam volna hogy egyből átváltunk semlegesbe és szinte már kellemetlenül fogom magamat érezni mellette.
– Azt hiszem lassan jobb lesz elindulni vissza. Úgy lehűlt a levegő, mint a hangulat… – A mondat második felét alig hallhatóan mondom vagy meghallja vagy nem. Kezeimet zsebre dugom és indulásra készen nézek rá.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 14. 18:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2016. november 14. 19:04 | Link

Hajna, a durcás

Persze a csaj félreértette az egészet, a horkanás nem amiatt volt, mert hogy én kiakadtam, vagy bármi ilyesmi, komolyan gondoltam, hogy agyalja ki, mit szeretne, aztán mondja el. Istenem, hogy a nők mellett mennyi mindenre oda kell figyelni...
- Most totál félreértettél és úgy vetted kiakadtam? Csak mert nem, arra céloztam, hogy nyugodtan találd ki, mit akarsz, mert még van időnk, aztán majd meséld el, hogy mire jutottál - túrtam a hajamba, hogy kicsit oldjam magamban a hirtelen keletkezett feszkót. Lehetséges, hogy egyszerűbb lenne, ha nem tudnék beszélni, mire eljelelném a dolgokat, sikeresen át tudnám gondolni, mit is akarok mondani és kisebb lenne a rizikófaktor. A beszélgetés úgyis olyan parás, a szád gyorsabban reagál néha, mint az agyad.
- Ez fairnek tűnik a részemről. Tetszik az ajánlat - vágtam zsebre a kezemet, a kavicsokkal együtt, miután láttam, hogy idegesen eldobta az összeset. Felsóhajtottam, majd az ajkamba haraptam kicsit és őt figyeltem.
- Hé... én nem... akartalak kiakasztani, oké? Csak mert... áh, lényeg a lényeg: címeres ökör vagyok és ezt nyugodtan a fejemhez vághatod, ahányszor akarod, anélkül, hogy sértődés lenne a vége. True story. - elcseszted Ward, de még hogy! Hujujujujj.
A mondat hallatán csak lesunytam a fejemet, majd aprót bólintottam. Hát most mondjam, hogy nemár? Kússzak elé térden? Alig ismerem, túlzás lenne.
- Persze, ha gondolod... - egyeztem bele kelletlenül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 14. 19:34 | Link

Ward, a feltételes.
Zárás.


Meséljem el? Mégis hogyan? Minek? Ez egy adok kapok lett volna, amitől már totál elment a kedvem. Csak szórakozásra vágytam volna és azt hittem vele lehet, hiszen letisztáztuk nem merev és még jó fej is volt.. Egy apróbb félreértésből milyen gázos szituk lehetnek…
– Mindegy. Elmegyünk és feltételek nélkül. Majd találok magamnak valakit, akitől kérhetek „szívességet”. – Most meg tök úgy jön le, mintha parancsolgatni akarnék.. Ha most szétnyílna a föld, az lenne a legjobb, legalább nem állnék itt ilyen bárgyún és egyre vörösebb fejjel.
Nézem, ahogy a kavicsok elmerülnek és hallgatom a szavait. Szóval ilyen az, ha két olyan ember kerül egy légtérbe, akik nehezen kommunikálnak és nem tudják megértetni magukat a másikkal. Teljes mértékben félreértelmeztem őt, ami annak köszönhető, hogy mindent támadásnak és kritikának érzékelek. Ezen a téren jócskán van még mit fejlődnöm.
– Nem, ne haragudj, csak… nem te vagy az ökör, én nem.. én nem tudok normálisan kommunikálni az emberekkel…az is csoda, hogy egészen eddig nem jött ki ez.. én.. én tényleg sajnálom. – lesütöm szemeimet és inkább már nem is nézek rá. Mikor nem ragaszkodik ahhoz, hogy tovább maradjunk talán még jobban a földbe tiporva érzem magamat, de nem őt hibáztatom ezért. Némán elindulok mellette vissza a kastélyhoz, hiszen minek rohannék el, ha még a hálókörletünk is ugyanarra van. Az út alatt néhány szót váltok még vele, majd a kastélyban elválnak útjaink és bennem az az érzés támad, hogy ezt jól elcsesztem… Te barom.

//Köszönöm  Kiss//
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 14. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. november 29. 00:06 | Link

Szarvaspacis néni


- Mhm - szélesedett el vigyorom. Végre a saját terepemen voltam, nem engem sokkoltak, hanem én pofáztam meghökkentő, szemöldököket rángató dolgokról. Éppen ideje volt. Fejemmel feltekintettem az égre, a nap már csak épp'hogy látszódott odafenn, javarészt csak a peremen úszkált a fenekéből egy kevés, narancssárga felhőkoloncokkal karöltve. Egészen biztos voltam abban, hogy fél percnél tovább még a legszívósabb fénynyaláb sem fogja kibírni.
- Mit szólnál hozzá ha megmutatnám? - fordultam ismét a lány felé, s kihasználva, hogy éppen én ülök a nyeregben a meglepetéseimmel felhúztam magam a tópart szélére és felszabadítva kezem a fára mutattam. Már nem izgatott annyira a tény, hogy szinte minden porcikámat felfedtem a lány előtt, éreztem magamon tekintetét és bár tényleg próbálta leplezni a lapos pillantásait, veszett fejsze nyele volt az ügy.
- Ha benyúlsz az odúba, találni fogsz egy fekete hátizsákot, ha megkérnélek ide tudnád hozni? Persze nélküle is megmutathatom, mit értettem másik alak alatt, de tudod félreérhető lenne a helyzet...van rá kb...25 másodperced...24... - kezdtem iszonyatosan élvezni a helyzetet és ez arcomon is rettentően meglátszott.
Az átváltozást amúgy sem kerülhettem el és ha a lány nem vak akár a víz alá bújok, akár a felszínen maradok, a szikrázó fény így is úgy is egyértelműsíteni fogja benne, hogy valami történt.
- Gondot? Kezes bárány volt, el sem hiszem, hogy valaha is tett valami rosszat a kishölgy - nevettem el magam ujjaim végighúzva a csikó buksiján. Ha volt neki buksija. Fogalmam sem volt az élőlények anatómiájáról és arról, hogy mi milyen nevet viselt, elvégre nem voltam és se biológus se gyógyító, de még csak király sem, akinek mindenhez kellett értenie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 29. 03:50 | Link

Kisherceg

Azon a mosolyon egyből látszódott, hogy nem sok jóban sántikál az úrfi. Szóval enyhén rosszat sejtő arckifejezéssel, bizonytalanul, de viszonoztam a mosolyt. Nem tudtam hova tenni az "ebben is" kijelentését, hiába kattogott végig az agyam a mondat összes értelmét. Bamm, meg vagyok lőve...
Pár pillanatig a horizonton alábukó utolsó napsugarakat kémlelte, majd ismét hozzám fordult, azzal a bizonyos kérdéssel, hogy megmutassa-e.
- Attól tartok, ledöbbennék - közöltem enyhén megilletődve és még éppen tanúja voltam ahogy kihúzta magát a tópart szélére. Határozott elképzelésem volt, hogy nem fogom különösebben megbámulni, de hát Merlin szakállára, ki az, aki nem bámul meg egy habfiút, ha lehetősége adódik rá? Szóval a szemem sarkából mértem csak végig a csuromvizes szőkét, bár azt hiszem, ez sem maradt titok előtte.
Egyre csibészesebb vigyor terült el az arcán, ahogy közölte, hogy igazán idehozhatnám a fa odvából a hátizsákját. Minek a hátizsák? Azonban egyre rosszabb sejtésem támadt, ahogy elkezdett visszaszámolni, hát jóformán futólépésben tettem meg az utat a fáig. Végigfuttattam a kezem a fa érdes törzsén, hiszen jóformán sötét volt és ha még a fénnyel vacakolok, egyértelműen nem sikerül a táskát időben prezentálnom. Az odúban tényleg ott lapult a táska, kissé porosan, de ott volt. Egy határozott mozdulattal kihúztam, majd visszasiettem a fiúhoz, hogy aztán mellé passzoljam a táskát.
- Gondolom ez lenne az... - köszörültem meg a torkomat, zavartan ácsorogva és továbbra is igyekeztem nem megbámulni. Ő közben Arwennel kötött közelebbi ismeretséget. Furcsa volt, hiszen a kis primadonna alap esetben nem kedvelte a férfiakat.
- Örülök, hogy nem mutatta a rosszabbik oldalát. Néha hajlamos rá. Múltkor az egyik szomszédom hajkoronáját igyekezett megritkítani. Rémesen tud viselkedni - a figyelmem jóformán a csak a törpe szökevényre koncentráltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2016. december 1. 22:03 | Link

Kelemen Farkas
[Illúziómágia óra]
-megjelenés-


Amikor először lépett ki a benti melegből, meg kell vallani, hogy némileg megbánta a kültéri helyszínt. Még jó, hogy varázslók, ezért egy egyszerű bűbájjal kiküszöbölhető az, hogy dideregni kezdjenek, még akkor is, ha nem olyan vastag a kabát, mint azt a december eleji idő megkövetelné. Az egyik padon ülve várakozik, miközben azt a kis felhőcskét figyeli, ami minden lélegzetvételét követi, ahányszor kifújja a levegőt. A tanonca rendhagyó módon (bár neki pont az a természetes, ha kollégával dolgozik együtt, és szakmabelit segít) hozzá hasonlóan auror, ugyan a szakma két teljesen ellentétes oldalát művelik. Ő maga sosem lenne különösebben jó kihallgatótiszt.
A jegyzetekben az állt, hogy a foglalkozásából kiindulva logikusan az ilyen irányú felhasználásáról akar tanulni az illúziómágiának. Nem látott túl sok foglalkozást beiktatva, valószínűleg az apjával épp csak belekóstoltak kicsit az alapokba, mielőtt az öreg visszavonult volna. Épp ezért konkrétabb elképzelései is vannak arról, hogy mivel akar most foglalkozni majd a másikkal. Nagyon tesztelgetni még nem érdemes, hol tart a felismerésben és illúziótörésben, legfeljebb majd szóban megkérdezi, hogy áll az idősebb Magnustól kapott üvegcsével, de hogy abban komolyabb konklúzióra jusson, elég kivárni az év végét. Egyik lábát szélesen átveti a másik felett, bokájával a másik térdén támaszkodik meg, miközben unottan köröz a lábfejével. Valami bugyuta angol gyerekdalt fütyörész, pontosabban a Baa Baa Black Sheep, minden brit származású nagybecsű gyermekkori örökzöldjét. Hála annak, hogy a városban már most van néhány üzlet és ház, ami karácsonyi díszben tündököl, nehéz kikerülni a karácsonyi hangulatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. december 2. 01:12 | Link



A kissé csípős, jellegzetesen decemberi idő ellenére is megszokásból viseli csak az egyenruha részét képező vastag talárt, ha már egyenesen a minisztériumból érkezik. Talán az ünnepek közeledtét jelzi előre, hogy mintha felgyűlt volna az elvégzendő munka mennyisége, vagy csak ő talál magának mindig valamit még, ami lefoglalja, de újabban meglehetősen sok időt tölt az ismerős iroda falai között, íróasztala és a rajta felhalmozott akták rengetege mögé rejtőzve, vagy éppen valamelyik komor kihallgatóteremben igyekezve kamatoztatni évek tapasztalatát és gyakorlatát. Mindehhez még egy gyakornok a ráadás, bár hazugságnak érezné azt mondani, hogy mindez gondot jelentene. Ildát kedveli, a munkáját pedig szereti, és mindössze egyetlen problémát tudna megnevezni, ha nekiszegeznék a kérdést, van-e bármi, amiért nem rajong - a munkája terén tapasztalható elkötelezettségnek a pontossága látja kárát. Már nem ér oda mindenhová percekkel korábban, hogy aztán órája számlapját figyelve várakozzon. Örül, ha sikerül pontosan megérkeznie. Most is csak a sietős tempóban megtett, öles lépteknek köszönhető, hogy nem késik a megbeszélt időponthoz képest, már ha nem számítja azt a néhány másodpercet, amivel előreszaladt éppen óráján az a bizonyos harmadik mutató.
- Good evening - köszön gondolkodás nélkül angolul, már csak az ismerősen csengő dallam hallatán is. Igaz, azt is tudja, hogy újdonsült tanára pár évvel alatta végzett Roxfort falai között, ez azonban nem emlékeire épülő tudás, hanem csupán rövid, felületes keresgélés eredménye, ha már kíváncsi volt, ki veszi át régi oktatója helyét. Kezeit zakója zsebébe mélyesztve szorongatja az üvegcsét, amit még tanév elején kapott, és ami kellőképpen leköti az érdeklődését, amikor éppen időt szán a gyakorlásra, de még a kezét sem húzza elő.
- Kelemen Farkas- fogja rövidre a bemutatkozást, hiszen ez mégiscsak illik, ha már most találkoznak először. - Nice to meet you - biccent arcán egyelőre egészen barátságos mosollyal, és leheletnyi kíváncsisággal is tekintetében, mert még nem igazán tudja, mire is számítson. Némileg a nap végére rátelepedő enyhe fáradtságnak is betudható, hogy kényelmesen elvan az angollal, és már azon gondolkodik, mit is mondhatna az időről. - Do you mind if I take a seat? - kérdezi meg azért előbb, hogy helyet foglalhat-e, majd csak utána tér rá az időjárásra is, bár talán inkább az illúziómágiáról kellene társalogniuk, végtére is azért van itt. - Nice weather we're having.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2016. december 3. 21:46 | Link

Szarvaspacis néni

Úgy láttam mint az idő, mint a szituáció nem hagyott más lehetőséget az átváltozáson kívül, így végül nem is ellenkeztem a sorssal, hanem helyette kiélveztem, amennyire csak lehetett.
A lány reakcióján felnevettem, én is biztosra vettem, hogy le fog esni az álla, de minimum egy meglepett és elkerekedett tekintettel fogja jutalmazni, ha meglátja azt, ami a közeljövőben be fog következni. A nagyon közeli jövőben.
Hamar el is küldtem a cuccaimért, s hogy siettessem el is kezdtem visszaszámolni, bár azért kicsit túlzásba estem az időt illetően. De mégiscsak nyomatékosítanom kellett, hogy nem szabad félvárról venni a dolgot, mert ha kicsúszunk akkor már én is el tudok menni magam érte, de addig olyan öltönyben fogok parádézni, amit a természet szabott rám.
- Igen, igen, nagyon profi vagy - bólogattam nagy elégedettséggel magamhoz vonva a zsákot. Általában kevés holmit hordtam benne, mivel amúgy is a közelben volt a pub, így nem is volt csoda, hogy sem nagykabát, sem más, téli vagy késő őszi ruházat nem lapult a gyomrában, csupán egy farmer egy fekete ing és egy bakancs, zoknival.
- Lehet csak nem tetszett a szomszéd frizurája, tudod a hölgyek néha kényesek a másik megjelenésére - tréfálkoztam, miközben újra a napra tekintettem. Néhány másodpercem volt, már alig látszódott a pereme, szinte teljesen magába falta az alkony.
- Kérlek fordulj el és akármit is látsz a szemed sarkából ne fordulj vissza, amíg nem szólok rendben? - kértem meg rá, a vigyorgó kölyökből majdhogynem egy szempillantás alatt teljesen megkomolyodva. Felőlem aztán végignézhette volna az egész műsört, nem voltam különösebben szégyenlős az emberi testemben, de gondolom ő ezzel másként lett volna, így az ő érdekében kértem, amit kértem.
Amikor megtette, már kezdtem lassan világítani, talán még a végén ő is észlelte, ahogy bőröm egyre világosabb lett. Lehunytam szemeim és hagytam, hogy az az ismerős bizsergés átjárja testem és belevackolja magát minden porcikámba. A fény egyre terebélyesedett, s vakítóvá nőtte ki magát mielőtt nyom nélkül kihunyt volna, bőrömbe pedig hirtelen belemart a hideg szél. Az emberek gyengék és mégis erősebbek nálam. Ezt a tényt mindig is nehéz volt megértenem, pláne megemésztenem. Fogaimat csikorgatva másztam ki a tóból és téptem fel a táska cipzáros részét, hogy azt a kevés anyagot ami egy keveset felmelegített magamra tudjam rángatni.
- Oké, megfordulhatsz - adtam meg az engedélyt az ingem gombjaival bajlódva.
- Meglepetés! - vigyorogtam el, mikor az utolsó apró gombocska is átcsusszant a résen. Hamar beletúrtam vizes hajamba, hátrasimítva azt, hogy mégse lógjon annyira a szemembe majd kíváncsi és érdeklődő tekintettel a lány felé fordítottam pilláim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2016. december 5. 21:48 | Link

Kelemen Farkas
[Illúziómágia óra]
-megjelenés-


Ha Farkas késett is volna valamennyit, az apjával ellentétben Alastair nem ennyire háklis az időpontokra. Idefagyni úgysem fog, sőt, még jót is tesz neki a szabad levegő, tíz perc-negyed óra nem a világ. Azért ennek ellenére értékeli a látható igyekezetet, amivel a nála idősebb auror befutott.
Tessék, itt a másik véglet, ami miatt még zavarban érezhetné magát, nálunk idősebb varázslókat tanítgatni, pláne aurori munkakörben, nem a leggyakoribb jelenség. Mentségükre legyen szólva a beosztások különbözősége, egy harctéren is tapasztaltabb felettest sokkal, de sokkal kínosabb lenne mentorálni. Eddig legfeljebb egy-két vele egy idős kollega kérte, hogy mutasson nekik néhány alap dolgot, amivel legalább egy kis időre megzavarhatják az ellenfelet, de még ez sem történt rendszeresen. Végső soron Alastair a mágikus ütközetekben van otthon, nem a pedagógiában.
- Jó lesz magyarul is, félig magyar vagyok. Már, ha úgy kényelmesebb - vigyorodik el derűsen, intve maga mellé, hogy persze, foglaljon csak helyet a padon a férfi. - Persze maradhatunk az angolnál is.
Utóbbi az anyanyelve mégis, gyakrabban használja, de a magyarral is boldogult az anyja miatt. Ugyan, csak az utóbbi másfél-két hónapban jött bele ismét, de teljesen magyar környezetben könnyű is beleszokni a nyelvbe, ha már ismeri. A továbbiakat Farkas válaszának függvényében választott nyelven fogalmazza meg.
- Az, kutyahideg van, de már kellett. Alastair Magnus vagyok egyébként, örvendek, én veszem át az apám helyét az év hátralévő részében.. és tovább. Láttam, hogy már elkezdték a munkát; mozdulatlan vizuális illúziókat már sikerül létrehozni, igaz?
Utoljára módosította:Alastair Magnus, 2016. december 5. 21:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. december 7. 00:47 | Link



Nem mondhatja, hogy a mögötte álló majdnem harminckét év során ne tanulhatta volna ki az illúziómágia titkait, ha nagyon akarta volna, de valahogy mégiscsak akadt mindig valami ok, amiért meglehetősen gyorsan beszélte le magát a gondolatról is, ahányszor csak megfordult a fejében. Előfordult, hogy a tanítás módjának voltak óriási hiányosságai, és pusztán elméleti síkra szorítkozni ez esetben például nem tűnik a leggyümölcsözőbb lehetőségnek, ahogy az elmélet hiányos vagy követhetetlen vázolása sem előnyös, a tanítani képtelen tanárokról nem is szólva. Az érdeklődését végül tavaly keltette fel igazán a tárgy, amikor olyan szintű és minőségű oktatásra nyílt rálátása, amelyben még keresve sem talált kivetnivalót, és már évtizeden is túlmutató régisége ellenére azzal a gondolattal vágott neki a tanulásnak, hogy jobb később, mint soha. Érkezni viszont mégiscsak előbb szeret, mint utóbb, főként, hogy egyeztetett időpontról van szó. Némi sietség árán sikerül is viszonylag pontosan érkeznie végül, órája számlapja legalábbis ezt támasztja alá, de a köszönés pillanatától fogva ez már egyáltalán nem is foglalkoztatja. Kissé meglepődik az elhangzott válaszon, mint aki nem is számított arra, hogy magyarul szólnak hozzá, de mindez csak szemöldöke futó rándulásában mutatkozik meg.
- It's... azaz megfelel a magyar is - szólal meg, válasza közepén váltva nyelvet pillanatnyi megtorpanást követően. Nehezére esik az első pillanatban eldönteni, milyen nyelven is válaszoljon, miután majdhogynem idegenül csengett fülének az imént saját anyanyelve, amennyire nem számított rá. Az illendő bemutatkozáson túl figyelmesen hallgatja végig új oktatója szavait, egyik-másik információ tudomásulvételét bólintásnak éppen nevezhető fejmozdulattal jelezve, hogy közbe mégse vágjon.
- Igen, azokkal már foglalkoztunk - válaszol a hozzá intézett kérdésre, amint beáll a csend. - Most mi következik? Szintfelmérő bemutató, amiből kiderül, hol is tartok pontosan? - kérdezi meg. Nem ragaszkodik hozzá, hogy eddig megszerzett csekélyke tudását mutogassa, hiszen azon nincs mit fitogtatni - és különben sem ezért kezdett bele - , azt viszont mégiscsak magától értetődőnek tartja, hogy nem árt tudni, ténylegesen hol is tart, ha már egyszer mégiscsak most kezdik a közös munkát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. december 19. 17:59 | Link

Kisherceg

A dicséretre természetesen kihúztam magam, mintha akkora kihívás lenne egy fa odvában kiválasztani, hogy az most a hátizsák, vagy a hátizsák. Milyen durva lett volna, ha mondjuk odatoppanok egy mókust lengetve, hogy "Nézd, nézd, ezt találtam, ugye ez az?". Na, az már mindennek a teteje lett volna.
Egészen értelmes magyarázatot szolgáltatott arra, hogy Arwen vajon miért is csapott fel hirtelen mesterfodrászba, szóval egy széles mosollyal biccentettem aprót. Legalább ez a rejtvény megoldódott.
- Teljesen igazad van, lehet, hogy ez történt! - Szinte már semmit sem láttam, hiszen a nap egyre csak kúszott lefelé az égről, én pedig nem hoztam zseblámpát, hát kénytelen voltam a pálcám után kutatni a kabátom belső zsebében. Éppen ezért furcsán is néztem rá kissé, mikor azt kérte, forduljak el, de nem hezitáltam. A reálisan gondolkodó énem a hirtelen komolyság láttán megszavazta neki a bizalmat, én pedig szót fogadtam. Ilyesmi sem gyakran fordult elő. Az ujjaim végül a  pálcára találtak, hát ráfontam őket és előhúztam, csupán azért, hogy az oldalam mellett lógatva várjam a csodát.
Hirtelen egyre nagyobb fényesség támadt, láttam a saját árnyékomat és a környezetem is még utoljára fényárban sütkérezett. A kísértést, hogy megforduljak, csak nehezen sikerült leküzdenem, de végül rávettem magamat arra, hogy ne tegyem meg.
Hallottam, ahogyan a táska cipzárjával bíbelődött, aztán nem sokkal később engedélyt kaptam arra, hogy megforduljak. Nem is igen húztam az időt, megpördültem a sarkam körül, hogy aztán csak nagyokat pislogjak.
- Wow... mármint. Ezt... hogy? Most te komolyan...? - Az abszolút tanácstalanság egy új fokát ismertem meg, ahogyan közelebb léptem a szőke fiúhoz és végigfuttattam rajta a tekintetemet. Nem sok minden változott, azon kívül, hogy már volt valami ruha rajta, ja és enyhén magasabb lett nálam. Ez tökre nem volt érvényes.
- Hát... hu. Ööööö, Grace vagyok, aki többnyire nem ennyire sokkos vagy kretén, hogy még csak be se mutatkozzon - nyújtottam kezet megszeppenve végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. január 2. 19:08 | Link

Kelemen Farkas
[Illúziómágia óra]
-megjelenés-


A helyzet némileg faramuci is lehetne, amiért korban hozzá ennyire közel állót kell tanítson, de mintha ez a körülmény nem is foglalkoztatná, teljes természetességgel érkezik minden verbális és nonverbális reakciója. Talán azért, mert diákkorában bár tanársegédségnek még csak a közelében sem volt, de a párbajszakkörök alkalmával gyakran kellett, hogy segítő kezet/pálcát nyújtson. Az mindenesetre egyértelmű, hogy Farkassal teljesen más hangot kell, hogy megüssön, mint mondjuk Zoéval vagy Keith-szel.
- Igen, mondhatjuk így is. Ha már a kezünkben vannak stabilan a képi illúziók, elkezdhetünk foglalkozni azok mozgásba lendítésével. Jól emlékszem, hogy a cél a szakmán belüli hasznosítása a mágiaágnak, igaz?
Felhúz maguk köré egy bűbájt, egy láthatatlan burkot, amivel, ha nem is szűri ki teljesen a hideget, de némileg barátságosabbá teszi adott területen belül a hőmérsékleti viszonyokat, majd kilazítja a sálat a nyakában.
- Ebben az esetben majd komolyabb figyelmet fordítunk a.. hát nevezzük házi feladatnak azt az üvegcsét, amit az előző oktató hagyott itt. Aurorként legalább annyira fontos felismerni és hatástalanítani a megtévesztő varázslatokat, mint létrehozni.
Ha nem lenne elfogult, hozzátenné, hogy még talán fontosabb is. Azonban nagyon is az, így ez a kis megjegyzés még azelőtt hal el a száján, mielőtt még kiszaladhatna rajta.
Utoljára módosította:Alastair Magnus, 2017. január 2. 19:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. január 22. 22:34 | Link



Miért is választotta a magyart? Miközben a nyelv adta lehetőségek között válogat gondolatban, hirtelen meglehetősen távolságtartónak érzi modorát, valamelyest régimódinak is, hiszen ki az ma már, aki olyan makacsul magázódik, mint ő? Megkísérti a gondolat, hogy tulajdonképpen nem kerülne semmibe, ha legalább leheletnyit közvetlenebb lenne, amikor nem a kihallgatóban üldögél és információkat igyekszik kihúzni emberekből. Megfontolandó gondolat, a töprengést azonban inkább máskorra hagyja most csupán a lehetőleg köztes, némiképp semlegesnek mondható szófordulatok használata mellett döntve, és  bólint a kérdésre válaszul.
- Igen. Ugyan a művészi részével is szívesen megismerkednék közelebbről, aurorként az elsődleges valóban a biztonságtechnikai, harcászati alkalmazásnak venném hasznát a munkámban - fejti ki a gondolatait kissé bővebben. Szívesen mutatná meg illúziók formájában azt is, amit el tud képzelni, papírravetni azonban többnyire képtelennek bizonyul, ez viszont nem sűrűn lenne a munkájában hasznos, így nem is tartja különösen fontosnak e tekintetben. Az üvegcsét előhúzza zsebe mélyéről aztán, ha már említésre kerül, és elnézi tenyere közepén egy pillanatig, mielőtt újra megszólalna.
- Furfangos kis jószág. Nagyon szeretném tudni, mit rejt, de mindig megelőz egy lépéssel - mosolyodik el kissé szórakozottan. Néha még az irodában is előveszi szabad perceiben, annyira szeretne ő előbb lenni egy lépéssel, mint a bűbáj, ami elrejti szeme elől az üvegcse tartalmát.
- Talán még fontosabb is, legalábbis számomra annak tűnik. Nem szeretném leértékelni az illúziók létrehozását, az is fontos, meg érdekesnek is találom, de közel tizenöt évig megvoltam anélkül, hogy használtam volna őket, felismerni és hatástalanítani azonban... nos, az kihívás, és sajnos nem hurcolhatok mindenhová magammal egy illúziómágust - pillant fel összezárva ujjait az üvegcse körül, kezét ismét zsebredugva, szabad kezével pedig talárja gallérján lazít kicsit, várva, hogy vajon milyen feladatot kap, vagy kap-e, netán esetleg elszórakozhat az üvegcsével? Azt sem bánná, ebben a percben úgyis szinte égeti a tenyerét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2017. február 6. 19:49 | Link

Szarvaspacis néni

Az életmentő mágia megtörtént és hatalmas uszony helyett rögvest több végtag is előkerült, meg rám némi ruha, mely ugyan teljes mértékben nem óvott meg a hidegtől, de vajmi keveset azért csak segített a jeges szél kizárásában, még ha nem is eleget ahhoz, hogy akaratlanul is, de ne vacogjanak fogaim, vagy álljanak ég felé, újonnan kinőtt, szőke szőrszálaim.
- Mintha meglepődtél volna a varázslat láttán, pedig azt hittem itt mindenki ilyen szenvedélyekkel él - A lehető legártatlanabb pofimat vetettem be, társként pimasz hangsúllyal előadott mondatom mellé, hogy még erősebb hangvételt nyerjen a játékos csipkelődésem. Szerettem ilyesmivel dobálózni a mágiával rendelkező személyek felé. Úgy éreztem ilyenkor magam, mint egy bűvész, aki más bűvészeket nyűgöz le egy egyszerű itt a piros, hol a piros játékkal. Csak ez amolyan itt a farok, hol a farok játék volt.
- Vadász Richárd - fogtam meg kezét és ráztam meg kedélyesen. - Aki többnyire nem a jéghideg vízben lubickol ám. Sőt, kifejezetten kevesen tudnak erről az aprócska titkomról. Őrizd meg jól - kacsintottam rá, bár az sem izgatott volna, ha világgá kürtöli. Lassan én magam is ezt teszem, mostanában a figyelmetlenségemnek hála. Meg abban is biztos lennék, hogy sok minden nem változna, de néhányan tuti megbámulnának, mint valami cirkuszi teremtményt. És, hogy ezt honnan tudom? Mert az ő helyükben én is ezt tenném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. február 9. 23:11 | Link

Kelemen Farkas
[Illúziómágia óra]
-megjelenés-


Át tudja érezni Farkas motivációit, hiszen annak idején elsősorban ő is ezért akart az apja nyomdokaiba lépni. A valamilyen mágiaágra szakosodott jelentkezőket mindig előnyösen bírálják el a parancsnokságon, elvégre biztosabb képük van a kvalitásaikról, konkrétabb feladatokra lehet őket beosztani. Egy képzett illúziómágus nem csak a muglik előtti rejtőzködésben hasznosítható, hanem egy bevetésen remek védelmi, sőt, támadó pozícióba kerülhet a képességeinek köszönhetően. Nem csoda, ha adott volt egy ezen a téren jártas auror apa, ő maga is e felé fordult.
Az ő pillantása is az üvegcsére esik. Kicsit nosztalgikus ez az egész - őt is az apja oktatta. Alastair maga is találkozott ezzel a módszerrel. Hosszú órák megfeszített próbálkozásai a szobájában, míg a varázslótársai azt kérdezgették, lejön-e velük a faluba szórakozni és mágikus édességeket enni. De addig az ilyen luxus nem volt megengedett (saját maga előtt, nem tartott senki pálcát a fejéhez), míg rá nem jött, mi rejlik az üveggömb közepén.
Ha épp nem jutott semmire, néha úgy állt oda az apja elé, hogy találgatni kezdett. "Egy szakadt spárgadarab? - Nem. - Egy gomb. - Távolról sem. - Egy Berti-féle drazsé. - Hagyd abba a találgatást, és végezd el inkább rendesen a dolgod."
Sosem jött össze, mikor barkóbára adta a fejét.
- Az a dolga, hogy megelőzzön. Ezzel kényszeríti rá az embert, hogy alkalomról alkalomra, próbáról próbára kicsit mindig megugorja a saját korlátait. Hozzászoktat ehhez a fajta mágiához. Egy idő után már nem is lesz megerőltető újra és újra nekirugaszkodni.
Szóval Farkas inkább az illúziófelismerésre és törésre szeretne koncentrálni. Legalábbis ezt veszi ki elsőre a szavaiból. Ebben az esetben gondolkodnia kell majd ezen túl más módszereken, amelyekkel még fejleszteni tudnának ezen a készségen.
- Logikus, amit.. mondasz. Ha tegezhetlek. Hosszútávon talán így kényelmesebb lesz. Egyelőre akkor neked még inkább javaslom, hogy tölts el több időt ezzel a feladattal, ha találkozhatunk gyakrabban is, ha gyorsabban haladsz ezzel a készséggel, és erősíthetek a feltörni kívánt illúzión. Ezen kívül nem ez az egyetlen módszer arra, hogy a felismerés és illúziótörés metódusára edzük a varázsló képességeit, így meg foglak keresni egyedi feladatokkal is ennek kapcsán, ha ez megfelel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. február 11. 14:11 | Link



Kissé megdönti a tenyerét, elnézve, hogyan gördül odébb az üvegcse, természetesen véletlen sem fedve fel még csak egy kis töredékét sem tartalmának. Azt kénytelen lesz maga kideríteni még több próbálkozás révén, de biztos benne, hogy ha elég kitartó, belátható időn belül tudni fogja a választ.
- Határozottan motiváló - jegyzi meg elismerően, miközben elrejti előbb ujjai között, majd zsebe mélyén az apró tárgyat titkával együtt. Ha valamit eldönt, akkor azt véghez is viszi, de ez a kis üveg még csak nem is holmi kínos kötelesség, hiszen huzamos ideje táplálja a kíváncsiságát, ennek eredményeként pedig mondhatni élvezi a próbálkozást, és pillanatnyi csalódása gyorsan illan tova minden alkalommal, amikor azzal szembesül, hogy ismét nem járt sikerrel. Akár most is tenne egy próbát, már-már ég a tenyere, de lemond róla egyelőre. Majd kicsit később, ha már minden felmerülő kérdésre született válasz.
- Valóban - szól közbe egy határozott bólintás kíséretében. Tudatosítja az ösztönös vonakodást, amit a tegeződéssel szemben érezni szokott, most is felbukkan a mélyből, de megpróbál nem tudomást venni róla. Hosszútávon egyszerűbb lesz és kényelmesebb, mint ahogy mindenki más esetében is, akinek sikerült elérni, hogy tegeződjenek. Mégsem a fél veséjét kérték éppen, vagy azt, hogy ugorjon kútba, csupán egy túlságosan megszokott formalitásról mond le. A gyors eszmefuttatással párhuzamosan illan el a feszültség vállából, és máris lazábban ül, lábait előre nyújtja bokáit egymáson keresztbe téve. Türelmesen hallgatja végig aztán a férfi további mondanivalóját, időnként érdeklődő pillantást vetve felé, bár többnyire a távolba néz, átrágva a hallottakat.
- Persze, megfelel. Annak csak örülök, ha nem vagyok kénytelen a tanév menete szerint haladni. Nem sietek különösebben, de valamivel mégiscsak több időt tudok az illúziómágiára szánni, mint ha beadandókat is kellene írnom vagy vizsgákra tanulnom. Ha épp nincs munkám, szívesen jövök bármikor - feleli kissé elgondolkodva. Ugyan úgy érzi, hogy még ennél is lehetne többet, de majd átrendezi ahhoz mérten otthon a dolgait. - És... milyen más módszerek vannak még? Meg gondolom, azért nem árt gyakorolnom az illúziók létrehozását sem. Láthatom a lehetséges hibák végtelen tárházát közben - jegyzi meg egy félmosoly kíséretében, enyhe öniróniával a hangjában. Az illúziói alakulnak ugyan, de határozottan nem tökéletesek. Szintén rengeteg gyakorlást igényelnek még, amíg kiküszöböl minden kis pontatlanságot például, amelyek alapján egyelőre sok esetben könnyedén látni, hol kezdődik az illúzió, hol végződik a valóság, és fordítva.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. február 11. 14:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. február 20. 21:48 | Link

Kelemen Farkas
[Illúziómágia óra]
-megjelenés-


Elégedetten biccent a beleegyezésre, neki is jobb úgy tanítani, ha a tanítványt érdekli is a dolog. Nem egy kötelező tárgyat oktat, ezért neki nem kötelessége.. illetve nem is érzi kötelességének, hogy a másik félre rákényszerítse a tanulást. Ha nem akarja csinálni, akkor nem fogja. És Alastair sem fog fáradni vele, ilyen egyszerű. A többi tanoncnak is csak jobb, ha több figyelem marad rájuk. Mindenesetre az, hogy Farkas tud időt szakítani rá, mindenképpen jó hatással lesz az előrehaladására.
- Ahhoz, hogy felismerd, ismerned kell a mechanikáját a varázslatoknak, felfoghatjuk úgy is, mint az ismeretek egyfajta szimbiózisát. Minél jobban ismered, annál könnyebben felismered, és minél inkább ki vagy éleződve erre a fajta mágiatípusra, hiszen.. keresed és megpróbálod fellazítani a létrehozott manahálót.. annál inkább érteni fogod, és annál sikeresebben hozod létre te magad is.
Mutatóujjával imitálja a levegőben a körkörösséget, amiről beszél.
- Azt szoktam amúgy mondani a tanoncoknak, hogy olvassanak minél több könyvet vagy hallgassanak minél több zenét, csukott szemmel. Olvasás közben az ember képzelete automatikusan dolgozik. Akarunk valamire támaszkodni, elképzelni a leírás alapján, hogy barna hajú, zöld szemű, alacsony ésatöbbi. Amikor létrehozzuk az illúziókat, tulajdonképpen felnagyítjuk ezeket, részletgazdaggá tesszük, hihetővé.. és megjelenítjük.
Mindig vitába tud szállni azért azzal is, ha valaki azt mondja, hogy ez mindössze kreatív folyamat. Sok tudást és ismeretet kell hozzá összeherdálni. Nem lesz hihető egy madár, amelynek a röpte olyan sima és vázlatos, mint egy rajzfilmbelié. Nem lesz hiteles egy vasgolyó, ami úgy pattan, mintha strandlabda lenne. Fizikai és biológiai ismeretek, mind elkélnek egy hiteles illúzió létrehozásánál.
Kivéve, ha az ember például művészi önkifejezésre szánja. Ott ezeket általában szabadabban lehet kezelni szándéktól függően.
- Vannak olyan módszerek is, amelyek nem otthoni feladatok. Olyan akadálypályák.. illetve, nevezzük most így azokat, amelyeket ott helyben kell megoldani, akár időre. Mindig más otthoni körülmények között saját tempóban gyakorolni, mint nyomás alatt. - Megvakarja a tarkóját. Őszintén szólva, még nem ismeri annyira Farkast, hogy tudja, a férfinál melyik válik be jobban, mire kéne helyeznie a hangsúlyt.
- Majd később ezzel is teszünk egy próbát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. február 25. 15:41 | Link



Mhm – hümmög egyetértően a magyarázatra, miközben figyelemmel követi a férfi mozdulatait, mint amolyan mellékelt ábrát. – Logikus. – Tenyerén megtámaszkodva hátradől kissé, és elgondolkodva mered maga elé egy hosszú pillanatig. Minél jobban érti az egész mechanizmust, annál könnyebben épít és bont bármit, és minél többet gyakorol, annál jobban fogja érteni. Az első próbálkozásaihoz képest haladt is már rengeteget, hiszen azok vagy a sikertelen vagy a siralmas kategóriába voltak sorolhatóak többnyire, nem nagyon akartak hihetőre sikeredni. Még most sem az minden alkotása, habár szép lassan csiszolódnak a részletek, ahogy újra és újra megpróbál alkotni is valamit, nem csak az üvegcse titkát fedni fel. Azonban ahogy mondják, az ördög a részletekben rejlik, és az illúzióknál valahogy talán még fontosabbak is ezek az apróságok, mint mondjuk egy rajznál, amire az ember legfeljebb ráfogja, hogy posztmodern alkotás.
Apró mosoly jelenik meg szája szegletében, miközben újdonsült tanára tanácsát hallgatja.
– Olyannak tűnik ez is, mint a nyelvtanulás. Minden kis apró részlet hasznos lehet, ha nyitott szemmel jár az ember a világban, minden elkapott szófordulat vagy ebben az esetben éppen minden kis részlete a valóságnak, ami csak megfigyelhető és megőrizhető – foglalja össze meglátásait a témát illetően. Úgy véli, ha valamihez, hát ehhez is hatalmas bázis kell mögé tudásból, tapasztalatból, gyakorlásból, és ahhoz még hozzájön a kreativitás és a kitartás.
Az már biztos. De ez így egész érdekfeszítőnek hangzik. Állok elébe. – Az ilyesféle kihívásokat mindig is szerette, már amíg nem volt közük viharokhoz, ez azonban pusztán személyes probléma, amin kénytelen lesz túllépni. Talán éppen az illúziómágia jelentheti valami módon arra is a megoldást, ezzel egyelőre azonban még nem foglalkozik. Messze vannak még a hangok ahhoz, relatíve messze, hiszen még a látványnál tart, a mozgás is csak most következik. Már csak próbaképpen is megemeli a kezét, még ha nem is kapott rá utasítást, hogy alkosson bármit is. Kitárja a tenyerét, melynek közepén egy falevél ölt alakot összpontosítása eredményeként. Élettel teli zöld, éppen csak észrevehetően sárguló szélekkel. Majdnem pontos mása az általa elképzelt képnek. Minden részlete azonban most sem tökéletes, felületén ugyanis azt a hatást kelti, mintha olajfesték adná a színét. Tudomásul veszi, hogy további probálkozásokra lesz szükség a jobb eredmény érdekében. Még nem elég. Tulajdonképpen soha nem is lesz az. Ennek a fajta tanulásnak valószínűleg sosem lesz vége.  
Ezzel próbálkozom egy ideje, de még mindig bőven van mit gyakorolnom – állapítja meg, ahogy fejét kissé oldalra billentve szemléli alkotását. El se hinné most már, hogy valamikor ez kétszer-háromszorennyi erőfeszítésébe került, ha nem többe, és sokkal bénább volt az eredmény.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. február 25. 15:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 15. 20:48 | Link

Csengi

Valószínűleg engem jobban irritál az egész helyzet, mint az alanyt, aki elszenvedi, de ez van. Ha kedvelek valakit, ösztönösen veszem fel a problémáit, és kezelem sajátomként, ez pedig egy elég nagy probléma.
Eleinte tényleg én is csak egy sulis tréfának hittem, de mára már jóval túlmutat azon, és egyszerűen nem lehet a szőnyeg alá söpörni, én meg nem is fogom.
Napok óta agyalok azon, hogy akadhatnék a nyomára, még Eriket is bevontam, ami nem biztos, hogy szép dolog, de ő a bátyám, és ilyesmit nem fogok elhallgatni előle, főleg akkor nem, ha még segíthet is nekem.
Először a PUB elé megyek, megvárni míg Csenger végez. Most nem megyek be, alapból túl feldúlt vagyok ahhoz, hogy megpróbáljak bárkivel is normálisan kommunikálni, van pár dolog otthon, ami felzaklat, ezt pedig tetézi egy újabb cetli felbukkanása. Első blikkre már majdnem gyűröm össze, de aztán észbe kapva, rakom zsebre, hogy majd oda tudjam adni Eriknek. Nem, nem olvasom el, mert tudom, hogy az még csak tetézni az indulataim, már pedig... nem ártana lenyugodni.
- Helló szépfiú - elővarázsolom a legszebb mosolyom, mikor meglátom kilépni. Próbálok olyan ábrázatot kölcsönözni magamnak, mint aki abszolút rendben van, és nem készült felrobbanni másodpercekkel ezelőtt.
- Sétáljunk - bökök a fejemmel egy irányba, kezeim pedig a bőrdzsekim zsebébe dugom, és ha a srác beleegyezik, meg is indulok vele a tó felé.
Nem beszélek talán percekig, csak élvezem, ahogy a levegő lassan tisztítja ki a fejem, visszatoloncolva a ködöt... legalább is egy időre.
- Nézd... gondolkodtam... szép dolog, hogy megpróbálunk nem tudomást venni erről az egészről, összegyűjteni a cetliket, és kidobni, mintha sose kapnál újakat, de ez nem egy járható út. Szóval... beavattam a bátyám... én nem tudom, mi a te titkod, nem is várom el, hogy beavass ebbe, de ez már kezd egyre súlyosabb lenni, amit nem vehetünk félvállról. El kell kapnunk azt a barmot, oké? Különben lehet, sose áll le - a tavat nézem, lévén elég hamar oda lehet érni a PUBtól, aztán csak utána pislogok Csengerre.
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. május 15. 23:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2017. május 16. 14:19 | Link

Lexa


Igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy eddig is. Feljártam a pubba, néhanap beálltam a pult mögé, máskor elvegyültem a vendégek között. De az önfeledt jókedvemet akárhol kerestem, nem találtam meg. Akármit tettem, akárhová mentem, mindig ott lebegett fejem felett, baljós felhő gyanánt a rettegés, hogy mikor lepleznek le. ajkamon már hetek óta nem volt felszabadult somolygás, csupán pillanatnyi öröm, vagy illedelmes mosoly.
Előbb végeztem a pub bezárásával mint terveztem volna, nem akartam a megszokott napirendem szerint élni, mert féltem, hogy akkor kiszámítható célpont leszek. Majd valamit csinálok addig, míg fel nem jön a nap, vagy maximum leveszem a gyűrűm arra a röpke időre.
Gondosan, belülről bezártam a pub ajtaját, több zárral is és a saját szobám felőli kijáraton hagytam el a teleket, azonban nem jutottam sokáig egymagam.
Meglepődtem, mikor Lex ott várt rám az épület előtt. Azért nem mindenki gyűlölt, voltak akik támogattak és mellém álltak. És ez a lány volt az egyik, az elsők között.
Elmosolyodtam, őszinte, lány mosollyal és felé intettem üdvözlésképpen.
- Miért nem jöttél be? Régóta vársz? - kérdeztem, mikor mellé értem. Féltem, hogy a támogatóim is, az " Aki nincs velünk az ellenünk van. " elv alapján célpontokká válhatnak miattam, ezek a bolondok ki tudja mire képesek, csak azért, mert valaki nem olyan, mint a többi. Bőrszín, származás és most egy egész fajta. Az emberiség sohasem volt hírhedt kegyességéről.
A felajánlásra bólintottam, ráértem, volt még nagyjából egy és fél órám, tehát nyugodt szívvel indultam meg arra, amerre a lány is ment.
Szomorú mosolyra húztam ajkaim amíg hallgattam Lexet. Kedves volt tőle, hogy ennyire foglalkozott velem, pedig ha tudná, talán ő is elpártolna tőlem. A holdfényes pofira néztem, elidőztem rajta egy keveset, nem, nem hittem, hogy megrendítené ez a tény abban, hogy kiálljon mellettem.
- Gondoltad volna, hogy egy ilyen parányi településen, ahol ennyi országból és ennyi bőrszínnel megáldott ember él, ennyire durván meg tud nyilvánulni a rasszizmus? - szomorú volt a hangom és hozzá tekintetem is, ahogy saját cipőmet vizslattam végig, egész beszédem alatt.
- Nem tudom egy ember írja-e ezeket vagy több. És ha az egész falu ellenem van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 17. 22:16 | Link

Csengi

Fogalmam sincs, ő miként élheti meg ezt. S noha a problémáját átérzem, ennyi. Nem tudok teljesen azonosulni vele, mert ha velem tennének ilyet... nos, nekem van kitől segítséget kérnem, már rég le lett volna állítva az illető, vagy illetők. Nem hagytam volna ennyire elfajulni a helyzetet, amennyire azt Csenger tette.
És tényleg meg kell vele ezt beszélnem, ami nem is akkora gond. Amúgy is szeretek vele lógni, és én lennék a legboldogabb, ha nem ez lenne a fő téma köztünk, pedig mostanság másról sincs szó, de én csak aggódom érte. Ez nem normális dolog, már megfogalmazódott bennem az is, hogy a hivatalos szerveket is be kellene vonni, csak valamiért úgy érzem, ennyi azért nem lenne elég nekik, ők is csak egy ártatlan sulis tréfának fognák fel. Arról nem is beszélve, hogy így Csenger kénytelen lenne kiteregetni a szennyest, amit meg szintén nem szeretnék. A titkok azért titkok. Nehéz ez, az én tizenéves fejemnek mindenképp, de... nem vagyok az a belenyugvós fajta, szóval biztos vagyok benne, hogy ki fogok találni valamit.
- Nem volt kedvem - vonom meg vállaim, aztán aprót rázok a fejemen is, ezzel választ adva a másik kérdésére.
Jól esik ez a séta, még a csend is, mert szabad utat tudok engedni a gondolataimnak, aztán mégse vagyok egyedül. Azt sose szeretek, szerintem annál rosszabb nincs, mikor magányos valaki.
A kérdésére kapom fel a fejem legközelebb, pedig tudom ám, hogy az egészet én kezdeményeztem, egyszerűen csak a figyelmem most nincs a toppon. Mondom, túl sok minden van.
- Egy feleekkora helyen is ugyanez lenne. Sajnos, emberi baromság, ha valaki nem illik a szalagsorra, elkönyvelik selejtnek. A selejtekkel meg tudod, mit szoktak csinálni - forgatom meg a szemem. Tudom, hogy ez egy nagyon undorító dolog, de azt is, hogy kevés vagyok ahhoz, hogy fellépjek ellene, így most is csak a csendes belenyugvást választom, és azokra asszociálok, akik a közvetlen közelemben vannak. A világot úgyse válthatom meg.
- Dehogy van... egy csomóan imádnak téged, és biztos, ha tudnának erről az egészről, ők sem néznék csak úgy végig - nem emelem meg a hangom, de kellően határozottan ejtem ki a szavakat, végig társam szemébe nézve. Nem szeretném, ha egy pillanatig is megfogalmazódna benne ilyen, vagy hasonló gondolat.
- Megteszel nekem valamit? Innentől ne dobd ki a cetliket, oké? Add nekem, meg bármit, amit kapsz... kellenek, hogy el tudjunk indulni valamerre - bármennyire is szörnyű, én ezt élvezem. Talán családi hagyaték, ez is jött a génekkel, de cseppet sem bánom.
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. május 17. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2017. május 20. 22:08 | Link



Figyelem, figyelem! Grillparti!


A bogolyfalvi szabad hétvégén néhány falusi úgy döntött, meglepi a szomszédokat és a diákokat egy egész napos evészettel, üdítőzéssel. Bárki, aki erre téved, meleg fogadtatásban van része, valószínűleg egyből a kezébe nyomnak egy tányért és a grillek felé irányítják. Több is van, gondoltak mindenkire, még a vegetáriánusokra is.
Minden önkiszolgáló, annyit eszel amennyit akarsz, cserébe csak némi mosolyt várnak. Ha nem megy magadtól, süss egy mályvacukrot és garantáltan jobb kedvre derülsz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 21. 10:54 | Link

Kirill
grillmuri | így ni

Amúgy is bírom a bulikat, legyen ez bármilyen. Valószínűleg egyetlen ismerőst sem ér majd meglepetésként a felbukkanásom, még az sem rettent el, hogy a toronyból senkit nem tudtam megfűzni, hogy jöjjön velem. Micsoda punnyadt bagázs.
Mire a tóhoz érek, már vannak páran, szerencsére ezt az utat meg még jól is ismerem, így eltévedni esélyem se volt. Egyből kiszúrok pár embert, akik noha nem háztársak, de vannak közös óráink, így oda is csapódok hozzájuk. Mondom én, hogy nem lesz itt gond. Még a fogadtatás is jól sült el, legalább is, nem küldtek el a francba, mai azért pozitív dolog. Talán egy óra is elmegy, míg megosztják velem a történéseket, meg a random pletykákat, aztán körbe is nézhetek.
- Na skacok, én megszomjaztam... - azzal oda is libbenek az egyik asztalhoz, szépen megköszönve a segítséget, amire egyébként nincs szükségem. Mivel korán van még, egy puncsot veszek csak el, aztán nézem meg, mit sütögetnek itt.
- Hmmm a rellonos HV kötényben, ez már megérne egy képet - tudom, hogy ki ő, vagyis láttam már, ezért is merem megszólítani, nem tűnt pokróc alaknak még az évnyitón sem, sőt... ahogy láttam, még a folyosón is képes lepacsizni pár diákkal, ami egy tanártól merően új számomra. Nem ehhez vagyok szokva. Egyébként meg tetszik ez a lazaság, már ami az egész kastélyt körbelengi, a kutya nem kíváncsi arra, mikor mit csinálok, bár szerintem ennyi embert számon tartani lehetetlen... mindenesetre mégis csak jó helyre kerültem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2017. május 21. 11:34 | Link

Lexa


Selejt. Rápillantottam a lányra, majd kifújtam a levegőt. Talán igaza volt, talány tényleg az voltam, akármennyire is próbálkoztam és fogok, sohasem leszek ugyan olyan mint a többiek. Mint az igazi, két lábon járó emberek. Csak egy alak, akinek van egy varázsgyűrűje.
- Elűzni, jobb esetben. - nyögtem ki, ami nekem eszembe jutott először. - De én nem akarok elmenni. - riadtan fürkésztem a lány arcát. Végre felépítettem valamit, egymagam vezettem egy pubot, volt munkám és ott volt Lotti, akit annyira szerettem. Család és munka, mint minden normális embernek, nem akartam mindezt ellökni magamtól, ha menekülésre kerülne a sor. No meg voltak, akikkel össze is barátkoztam, akik hiányoznának, ha el kéne mennem. Egyszerűen túl szép világot teremtettem magam köré ahhoz, hogy le tudjak mondani róla.
- Ha tudnának erről, a titok is kiderülne, lehet akkor már senki sem állna mellettem. Tudod én nem jókedvemből jöttem ide...igazából menekültem valami elől... - még nem tudtam elmondani neki egészen a dolgot. Ki vagyok, miért vagyok itt és mit akarok. Ő látatlanba segített, de attól még, hogy egy meg tudta tenni, mások talán nem lesznek képesek rá.  Álltam a szemkontaktust és minden érzelmemet hagytam, hogy a szememen át a külvilágba áradjon. Pedig volt ott sok minden: riadalom, szomorúság, enyhe pánik, aggodalom, letörtség... a negatív érzelmek ötven árnyalata.
- Nyomozni akarsz? Abban te is megsérülhetsz - figyelmeztettem, nem rosszándékból, inkább aggodalomból. Nem is beszélve arról, hogy akkor rá kell majd jönnie a titokra, ami miatt az egész volt. Nem akartam, hogy másoktól tudja meg. Megragadtam a kezét és megállítottam a sétában. Körbenéztem, az erdő csendes volt, még a madarak sem voltak ébren, életnek nyoma nem volt a környéken és a pub magas falait is elnyelni látszott a sötétszürke lombkorona.
- Mondanom kell valamit. - hát itt volt az idő. Hiszen már többek is tudják, nem ő lesz az első és nem is az utolsó, mégis izgultam kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa