36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 5. 20:05 | Link

Milán


  Mikor végre elhatároznám magam egy álláspont mellett, ez a vacak engem meghazudtolva és kinevetve pont az ellenkezőjét cselekszi a dolgoknak.
Úgy véltem, hogy tovább nincs hová futnom, úsznom, vagy kúsznom. Szembe kellett néznem a kíváncsiskodó idegennel, azonban ezt nem emberi testben akartam megtenni. Csakhogy a tárgy megint helyettem döntött, az a nyomorult ékszer ismét úgy gondolta megcsillogtatja ékes humorérzékét.
Hatalmas villanás, és érzem ahogy testem minden porcikája átalakul. Megnyúlik vagy éppen eltörpül, eltűnik vagy megjelenik. A szokásos bizsergés és enyhe fájdalom járja át egész testem. Majd néhány másodperc, és az egésznek nyoma sem marad. A fény elhalványul, én magam pedig olyan vagyok, mint bármelyik átlagos ember.
Úgy tűnik a fiú közelebb volt hozzám, mint elsőre gondoltam, és mostanra ott áll majdhogynem velem szemben, közöttünk csupán néhány nádszál nyújtózkodik, alig takarva valamit. Biztos vagyok benne, hogy az előző jelenetet végignézte. Ám arca semleges marad, meglepő. Le mertem volna fogadni, hogy ha mást nem, legalább hátrahőköl és hátrazuhan, beleülve a sáros vízbe.
Hosszú percek telnek el, mire a fiú megszólal, szemöldököm pedig a megállapításától azonnal a magasba szökik. Talán reagáltam is volna rá, más keretek között, azonban most leginkább máson jár a fejem. Gondolataim gyorsan cikáznak, és próbálnak összerakni valami értelmes magyarázatot. Csakhogy az ilyesmire nincsen olyan értelmes magyarázat, ami le nem leplezne teljesen.
Azután a fiú kapcsol, minden teljesen mindeggyé válik.
- Pszt...az ilyen semmiségeket nem kell nagydobra verni - nyögök fel, kicsit előre dőlve, azután kapcsolok, és lángoló fejjel csúszok vissza a sáros vízbe. Érzem ahogy hasam körül jégkarikaként táncolnak a hullámok, a hold csekély fénye sajnos nem ad meleget ennek a földnek.
- sőt, a legjobb az lenne, ha el is felejtenéd amit láttál - vakarom meg fejem, gyenge próbálkozás, de hátha beválik. - Sötét van, csalhat a szemed...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 11. 13:08 | Link

Hablegény


Egy fél lépést tesz hátra a nagy felfedezés után. Na nem azért, mert félne tőle, vagy bármi ilyesmi, hiába talán az lenne a normális. Inkább csak az vezérli, hogy kevésbé kellemetlenül legyen benne a másik aurájába. Viszont csak ekkor érzi meg igazán, hogy a lábai már jégtömbbé fagytak, és a nadrágja is félig már teleszívta magát vízzel, mint valami hevenyészett szivacs. Az ajka is kezd lilulni már, de nem vesz tudomást róla igazán. Sokkal érdekesebb ez a történet annál.
Teljesen bizonyos a megállapításában és egyszerre megannyi kérdés tolul az elméjébe, amit csak nehezen tud magában tartani. Egyelőre. Most még buzog benne a megérteni akarás, hogy mégis hogyan változott át. Nem emlékszik, hogy ilyesmi szerepelt volna a könyvben. Bár lehet véletlenül átugrott volna egy fejezetet?
Nagyokat pislog a figyelmeztetésre és automatikusan körbe kémlel, hogy van e rajtuk kívül más is itt, vagy sem. Egészen hozzászokott már a szeme a sötéthez, így képes elég jól kivenni a körülöttük lévő formákat, alakokat. De semmi emberit nem hall magukon kívül, csupán a szél suhogtatja az ágakat, leveleket. Csak azután téved vissza a tekintete a másikra, hogy megszólal.
- Nem fogok a faluba rohanni és kikiáltani, hogy egy... hogy Te laksz itt. Egyáltalán itt laksz? - Túlságosan érdekes ez a dolog, hogy ilyesmivel elrontsa. Amúgy sem érdekli más véleménye, a lényeg az, hogy ő maga megértse. Ha meg érti, roppant elfogadó. Viszont lassan az is eljut a tudatáig, hogy a másik csupaszon fürdőzik, bár fogalma sincs, hogy ez őt mennyire zavarja. Őt viszont a hideg víz egyre inkább, így mielőtt le lehetne törni tőből a lábát, kisétál a partra, de próbál nem eltávolodni teljesen.
- Van ruhád? - Ki tudja, ő meg talán még segítőkész hangulatában is leledzik. Bár azt még nem tudja, hogy honnan szalajtana bármit is neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 27. 22:52 | Link

Milán


Kicsit megnyugtatott a kijelentésével, bár fejben emlékeztetem magam, hogy a szavak csupán szavak. Valami légből kapott, test nélküli dolgok, melyeknek élettartama alig ha pár másodpercet ölel magába, ha pedig eltűnnek, nem marad utánuk semmi. Se bizonyíték, se morzsa, se jel, csak az emlékük. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy bízhatok benne. Nem tudtam megmagyarázni egészen pontosan miért is hittem neki, de biztos voltam benne, hogy betartja azt, amit itt ígért.
Halvány mosoly ült ki arcomra, amolyan barátságos fajta, és beletúrtam cseppektől elnehezült hajamba.
- Azt hiszem, mondhatjuk lakásnak is, bár csak átmeneti a dolog. Egy ismerősömet jöttem meglátogatni, de itt ragadtam...csekély időre -  úgy beszéltem róla, mintha ez lett volna a legegyszerűbb dolog a világon. Egy látogatás, csupán egy ártatlan látogatás. De mégis miért mondtam volna el kereken az egész történetemet, nem tehetett volna semmit, hogy segítsen. Különben is, a hallgatásáért csúnya viszonzás lett volna a részemről egy maréknyi is bajomból, melyet vállára helyeztem volna.
Szememmel követtem a fiú mozdulatait, ahogy a part felé hátrált, nem volt nehéz dolga, egészen sokáig bekergetett a nádasba, mikor talajt érintette talpa, utána is könnyűszerrel képes voltam mozdulatok nélkül látni félhomályból kirajzolódó alakját.
Lassan bólintottam.
- Az egyik nagyobb fa gyökerei között van elrejtve egy táska. Abban vannak a legfontosabb dolgaim. Ha idehoznád...azt megköszönném - a legfontosabb dolog szó mindenkinek mást jelentett, valószínű meglepődne a fiú, ha felmérné a zsák tartalmát. Hisz habár valóban helyet foglalt benne némi ruhanemű, leginkább olyan dolgokkal volt telepakolva, melyek elengedhetetlenek voltak néhány káros szenvedélyem űzéséhez. Bár a készleteim is szép lassan fogytak, ahogy csak tudtam, próbáltam minél jobban kinyújtani a határidőt, de  a mugli dolgok már csak ilyenek, náluk semmi sem tart örökké. Sőt ha jobban belegondolok, sehol sem tartanak a dolgok igazán a végtelenség pillanatáig.
Eközben ujjaim már megtalálták az említett növényt,és iránymutató gyanánt mutogattak afelé, hogy a fiú könnyebben találja meg az egy táskányi cuccomat, így is elég nehéz lesz számára kiügyeskedni a makacs gyökerek közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fenyvesi Eliza Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 21
Írta: 2015. december 26. 16:03 | Link

Rozsos Annamária

Csípte az arcomat a hideg, de elindultam. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne foglalkozzak állatokkal. A madarakat különösen szeretem, és tudom, ez nehéz időszak számukra. Hideg van, élelmet nehéz szerezni. Hoztam magammal egy zacskó szotyit. Tudom, tudom ez igen kevés, de még szándékomban állt több zacskóval hozni. Elindultam hát, az út kissé csúszott, de az ég derült volt. Lehajtott fejjel sétáltam, közben elmerengtem gondolataimban. Ilyenkor rendesen transzba esek, és csak arra vettem észre magam, mire már neki mentem valakinek. Egy lány volt, kezében ő is szotyit tartott.
-Bocsáss meg, ugye nem esett semmi bajod? - kérdeztem tőle, és felsegítettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 26. 16:45 | Link

Fenyvesi Eliza Adél

 - Öhm.. nem. - néz a szétszórodott szotyira búsan, mert ő aztán föl nem szedegeti a földről. Ebbe a belegyalogolós dologba kezd már beleszokni, rendszeresen előfordul a kastélyban, de a szotyit kicsit sajnálja. - Megvagyok, kösz.

Szóval az úgy volt, hogy ő mindig imádta a madarakat. A piciket, mert ő is pici madárra hasonlít, épp annyi a különbség, hogy ő nem tud senkit kedve szerint megjelölni a vállán, ahogy a galambok szokták. És tél van, és hideg, és hó, és olyankor etetni kell szegénykéket, és ő megy, hát naná, nincs annak ahhoz semmi köze, hogy két nap múlva le kéne adnia egy hosszú esszét, aminek még neki se állt, és nem is tervezi, hogy valaha is neki fog.

Fölszerelkezett szotyival meg azokkal a fura golyóbisokkal, sok zsebkendővel és több réteg ruhával, illetve fontolgatta a szalonnát is, de valahogy nem volt kedve a zsebébe gyömöszölni egy csinos darab zsírt, úgyhogy az most nincs. És elindult, be a hideg erdőbe, mert minden, de minden jobb, mint tanulni. És akkor valaki belegyalogolt, és az összes maradék szotyija kihullt a kezéből, szóval ide érdemes jönnötök, madarak, itt van kaja.

 - Jé, te is madarat etetsz? - veszi észre a másikat végre, és egy enyhén eszelős mosollyal nyugtázza a másik szotyikészletét, mert madarak, érted, és kicsit túl lekesen kapja elő a zsebéből a golyóbisait.

 - Van ilyenem is, kérsz? - kérdi a kiszóródott zsebkendők felszedegetése közben, mert ő mindent a zsebébe gyömöszölt, és az nem volt okos dolog.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. december 26. 16:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fenyvesi Eliza Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 21
Írta: 2015. december 26. 18:42 | Link

Rozsos Annamária

Nagyon megijedtem amikor nekimentem ennek a lánynak, de szerencsére nem haragudott meg rám. Szerencsére már nem túl sok szotyi maradt. Kevés volt, mégis nagyon elszomorodtam, hogy miattam szóródott ki. -Csalódottság ült a lány arcán, de amíg kérdezett tőlem pár dolgot, néhány cinke szállt a napraforgó magokra, és vidáman csipegetni kezdték.
-Igen, a nagyapámmal ilyenkor már napirendre van tűzve a madár etetés. Így legalább itt is segíthetek. - egy kicsit elszomorodtam, hogy nem lehetek ott, a család mellett, de tényleg nagyon sok dolguk van, és nem mehetek haza -Nem köszönöm, nekem is van szotyim. Nézd a cinkék máris megtalálták a tiedet. - tényleg nagyon aranyosak, de azt hittem találkozni fogunk valami érdekes, rejtelmes varázs fajjal, ami csak bagolykövön rak fészket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 26. 21:40 | Link

Fenyvesi Eliza Adél

 - De jó! - hm, ez rövid lelkendezés lett, de legalább szívből jött. Ez a nagyapás madáretetés igazán jól hangzik. Ő ilyennel nem szolgálhat, de erdő szélén lakni jó dolog. A téli etetés náluk is megszokott dolog volt, na, nem mintha a lányka felismerne egyebet a cinkén meg a vörösbegyen kívül. Jó, a tyúkot se mondja kacsának, és azt is kell etetni télen, szóóóval..

 - De aranyosak! - ez ilyen tőmondatos nap lesz, úgy tűnik, minden mondat mellé jár pedig egy széles mosolygás, mert imádja madarakat, a színes tollukat, a pici csőrüket, imádja elgondolni, hogyha megkopasztaná és kipucolná a madarakat, mégis mennyi hús jönne ki egy cinkéből, és összességében, ennyi elég is a gondolataiból. Jelenleg a lábait nézi szegény cinegéknek, hogy mégis mekkorák lehetnek a kisujjához képest. Az anatómia érdekes egy dolog.

 - Vannak ilyen izéim is - ha megfeszül se tudja, mi a nevük a golyóbisoknak -, gondoltam, felakasztom valami fára. Az alsó ágakra kell tenni, igaz? - mert hogy fogalma sincs róluk. Neki azt mondták, ez madáreleség, ő meg megvette. Nem az a tudatos vásárló.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Soóki Zsóka Boglárka
INAKTÍV


Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 2184
Írta: 2016. január 15. 23:03 | Link

Rellonos bácsi

Ahogy ma felöltöztem


Haját szépen megfésülte, majd piros sapkáját a fejébe nyomta, indulásra készen. A mai napot, nem szeretné az előkészítőben tölteni, egy kicsit körülnézne a faluban, hátha akad valami érdekes számára. Kesztyűt is húzott kicsi kezecskéire, hátha akad olyan személy, akivel tud hógolyózni, vagy hóembert építeni. Rengeteg fehér hó van a környéken, eddig azonban még nem akadt személy az ilyesmire. Valamiért a nővérkéje sem akart hideg emberkét építeni, pedig az nagyon jó móka. Mindenre felkészülve hagyja el az előkészítő kapuját, megindulva a falu széle felé. Ott talán nem fogják bántani az építményét és még az egyik tanárnéninek is megmutathatja. Emma néni biztos megnézné mi szépet épített. Mindenhol párokat, vagy nagyobb hármasokat lát, beszélgetnek, nevetnek mindenféléről. Senki nincs egyedül, akihez esetleg odamehetne, hogy segítséget kérjen. Ahol több ember van, ott már nem érzi magát olyan jól, nem tud megszólalni és inkább csöndben figyeli az eseményeket. Soha nem volt társasági lény, a testvéreivel mindent együtt oldottak meg, nem volt szükség másra. A tavacskához érve sem talál magának partnert a nehéz munkához, ezért a tó széléhez megy. Itt-ott a vízen láthatni lehet befagyott jégdarabokat, és a vízpartot is jég borítja. Hallotta, hogy ilyenkor befagynak a tavak és olyanok lesznek, mint az a pálya, ami a téren is van. Amennyire nem szeret társaságban lenni, annyira nem érzi át a veszélyhelyzeteket sem. Meggondolatlansága abból fakad, hogy kisebb korában az állatkertben nem volt veszélyforrás számukra, az állatokat jól elzárták, emiatt semmilyen hasonló helyzetbe nem keveredhetett. A jeget is elég vastagnak találja, ahhoz, hogy rámerészkedjen és csúszkáljon egy kicsit. Egyik lábát már rá is helyez, miközben karjait oldalra tartja, akár egy kötéltáncos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Tiberiusz | Bodza | RicsiCsikó örcsibarcsija | jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2016. január 16. 01:10 | Link

Bogi

Egy pillanat az egész; ahogy a derekánál fogva hirtelen megragadja a lányt és a legminimálisabb időt se hagyva bármiféle ellenkezésnek, visszarántja őt a szilárd talajra. Nem hagyja, hogy elessen a lendülettől, szóval ha dől is, érezheti, hogy Ian biztosan fogja, de nem mondhatni, hogy túl gyengéd lett volna közben - minden figyelmeztetés, engedély vagy előjelzés nélkül, csak úgy a semmiből. Nagyjából tíz másodperccel ezelőtt hopponált ide a tótól alig három méterre, úgyszólván pont időben érkezett.
- Mondd csak, normális vagy? - Nem emeli fel a hangját, de keményen a kislány szemébe néz, miközben hátrál tőle egy lépést, hogy innen aztán újra végigmérje. Mintha az épelméjűségéről igyekezne megbizonyosodni...utána pedig lehajol, hogy felvegyen egy félig betemetett kisebb követ a földről - ezt a tó felé hajítja, néhány lépésnyire attól a távtól, ahol az imént játszani kezdett volna a lány. A reprezentálás sikeres; a kő koppan a jégen, a koppanás után halk reccsenés - a jég nem törik meg teljesen, de a kőből kiindulva szerteágazó, gyors kis repedések futnak körbe a területen.
- Ennél ezernyi gyorsabb módja van a halálnak. - Jegyzi meg, miközben keresztben átdobja a válla fölött az edzőtáskáját, amit az előbb -teljesen akaratlanul- ledobott magáról. Nem indul el rögtön: nyilván attól, hogy kvázi lehülyézte a lányt (mind a tekintetével, mind a szavaival) megrémíteni azért mégse állt elsőrendű tervei között - különben csak hagyta volna, hogy beszakadjon alatta a jég, utána bőven ráért volna kiemelni őt a vízből. Áll hát vele szemben, ránézve és azt találgatva, mennyi idős lehet; az arca és a testalkata valahogy furcsa diszharmóniában van az öltözködésével, a kamaszlányoknál pedig amúgy se lehet tudni...talán 14 körül van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Soóki Zsóka Boglárka
INAKTÍV


Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 2184
Írta: 2016. január 24. 19:58 | Link

Megmentőm

Ahogy ma felöltöztem


Éppen helyezné át súlypontját egyik lábáról a másikra, mikor erős kezek fognak a hóna alá és durván elhúzzak a tó szélétől. Hallott valami pukkanást az előbb, de nem tudja milyen hopponálni, szóval a hangját sem ismeri. A rántás következtében majdnem elesik, de a nagyfiú erősen támasztja, és nem hagyja orra bukni. A dorgáló szavakra legörbül a szája, már majdnem sírni kezd, de nem hagyja, hogy az érzékeny fele átvegye a hatalmat a boldogság felett. Most nem lesz szomorú.
- Én csak azt hallottam, hogy más már ráment a jégre és sétált is rajta - válaszolja. Az egyik előkészítős ezzel dicsekedett, és csak mondta, hogy milyen jó volt, meg milyen bátor meg hasonlók. A fiú egy kővel imitálja mit történt volna, ha mégis rálép a jégre. A bemutató sikeres, és a vékony réteg betörik.
- A halálnak? - pillant csodálkozó tekintettel a fiúra. Nem akart ő meghalni, teljesen még tudatában sincs annak mi az a halál. Ő csak szórakozni szeretett volna egy kicsit, mint az a másik gyerek. - Én nem akartam meghalni, csak azt mondták jó szórakozás, ha nem a koripályán korcsolyázik valaki. És ezt legalább ki tudom próbálni.
A korcsolyapálya drága nekik, édesanyjuk nem keres olyan jól, hogy ilyen szórakozási lehetőségük legyen, emellett olyan cipője sincs, amivel a jégre lehet menni, csak bérelni tudna, ami szintén nagyon drága. Nem engedhetik meg az ilyesmit. Még mindig a fiút vizsgálja, de nem tud semmit leolvasni az arcáról. Reméli, hogy nem dühös rá, csak hirtelen felkapta a vizet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Tiberiusz | Bodza | RicsiCsikó örcsibarcsija | jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa
Kováts Marcell
INAKTÍV


Éjfélherceg
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
Írta: 2016. február 28. 21:59 | Link

{Kamilla}

Hála égnek lassan véget ér a tél. Annyira jó lesz végre a tavasz! Napsütés, virágok, madarak, szivárvány minden kis cuki dolog, amit csak el lehet képzelni.
Ezekkel a színes gondolatokkal indult el szürkületkor Marci a falu irányába, igazából különösebb oka nincs az esti sétának, semmi randi, semmi barátkozás, egyszerű februári séta az egész. Megunta már a kastélyban való ücsörgést. Azért felöltözött rendesen, nem suta ő, gondolta, hogy be fog fagyni a feneke, ha térdnadrágban meg ujjatlanba bandukol. Ezért került rá hosszú, szűk farmer, kék kötött pulcsi, és természetesen egy meleg fekete kabát. Még egy sapka is simán elkélt volna, de valamiért nem rajong értük.
Útközben a közeledő vizsgákra terelődtek gondolatai. Még össze is rezzent, mikor realizálta, hogy alig pár hét, és már be is kell számolnia az elmúlt évben tanultakról. Elképesztő. Azért az elfogadható minősítést mindenképp meg kell szereznie legalább három vizsgájára, szóval itt lenne az idő egy kis tanulásnak.
Bogolyfalva egész csendes ma este, meg úgy összességében mindig, tehát ezen nem is kell meglepődni. Lényegtelen.
Pillanatok alatt már a falu határán találja magát, a tavacskánál. A legközelebbi fára egy szempillantás alatt fel is költözik, s onnan kémleli a környéket, mint valami béna, óriási, vörös bagoly.

Hozzászólásai ebben a témában
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. április 2. 19:02 | Link

Gwen | Kora esti órák


Öltözék

Találkozót beszéltem meg ma kora estére Gwennel, a Parfümvarázs alkalmazottjával, vagyis régi alkalmazottjával. Furcsa, hogy nincs többé a kicsi rózsaszín boltocska, hiába telt el már jó néhány hét azóta, még mindig nem tudom felfogni, hogy csődbe ment. Pedig az elején annyira flottul ment minden, és én naiv kislány módjára azt hittem, ez mindig így lesz. Lám, minden nap tanul az ember valamit… Igaz, azóta nem tétlenkedtem, elkezdtem varázspszichológusként dolgozni Pesten az ispotályban, és a legnagyobb meglepetés az egészben, hogy tetszik is, amit csinálok, pedig anno csak azért szereztem meg ezt a képesítést, hogy a sárkány-nagyi, és a szüleim leszálljanak rólam, elvégre ez egy diploma, így én sem lógok ki a sorból.
Talán ennek a meglepő szimpátiának köszönhető, hogy egészen idáig nem volt alkalmam rá, hogy felkeressem a szőke lányt, és a neki járó végkielégítést átadjam. Nem tudom, eszében volt-e az egyáltalán, hogy én ilyesmivel tartozom neki, mindenesetre én borzasztóan kellemetlenül érzem magam, hogy ennyire elhúzódott ez az egész. Nem mertem nyilvános helyre hívni, hogy átadjam neki a borítékot, tekintettel a jelenlegi helyzetre, ami most a kastélyban és a faluban egyaránt van. A minisztériumnál ugyanis betelt a pohár, és ideküldték a kopóikat szaglászni, ergo most mindenki gyanús, most mindenkit megfigyelnek. Nem igazán venné ki jól magát, ha mondjuk a teaházban bonyolítanánk le ezt a teljesen tisztességes üzletet. Még a végén azt hinnék, kenőpénzt adok Gwennek, hogy hallgasson ügyes-bajos dolgaimról, pedig erről aztán szó sincsen. Aztán szépen lecsuknának bennünket, elkoboznák a pálcánkat, és hűvösre tennének mindkettőnket, aztán lenne miről írnia az iskolai pletykalapnak. Jut eszembe, azért a paparazzi fotóért, ami a különszámban megjelent, még el kell kapnom a felelőst…
De ez most mindegy is. Sietős léptekkel igyekszem a kis tavacskához, ez viszonylag csendes környék, talán itt nem kerülünk bajba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. április 2. 19:43 | Link

Lenke
Ruha

Meglepte a levél. Nem számított rá, hogy ennyi idő után a nő fel fogja keresni, de úgy tűnik, vannak csodák. Kedveli Lenkét, talán a barátnőjeként is lehet emlegetni, de ő is hosszabb időre eltűnt, mint pár másik emberke az életéből. De lényeg, hogy visszajött.
Egy kora esti találkával nem lehet baj, már nem az iskola tagja, emiatt nem szabhatják meg, mikor hova menjen. Nem érti ezeket a felügyelőket, eddig remekül folyt a tanítás, a többi meg mondhatni mellékes. A legtöbb diák biztos örülne, ha nem is lennének ezek az emberek és teljes mértékben megérti őket. Ha diák lenne, nem repesne az örömtől, és nem egyszer próbálna meg keresztbe tenni nekik. Még a büntetőmunkák sem zavarnák.
Lassan odaér a tóparthoz, ahová megbeszélték ezt az egészet. Kivételesen nincs késésben, de a nő már azt is megszokhatta tőle. A munkából soha nem késett, de volt egy két helyzet, amikor éppen odaért, vagy pont nem. Még előbb is érkezik, ami nagyon meglepő, talán beteg a lány. Ilyen nem fordul elő gyakran. Lenkének még semmi nyoma, ezért van ideje elgondolkodni, hogy mit szeretne. Nemsokára utazik a határon túlra a kviddicses felvételi miatt, amiről nemrég szóltak neki. Felfedezték. Mindig ez volt az álma. Egy külföldi csapatnál lehet terelő, de először biztos csak a cserecsapatban fog helyet kapni. Reménykedett benne, hogy egy japán csapathoz mehet, de jobb ez, mint a semmi és talán később átmehet hozzájuk.
- Szia! - köszön az éppen érkező nőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. április 3. 19:08 | Link

Gwen | Kora esti órák


Öltözék


Teljesen belefeledkezem a felügyelőkről szövődő gondolataimba. Nem igazán tudom hova tenni az ittlétüket, szerintem inkább csak megzavarják az eddig viszonylagosan jól működő rendszert, de a minisztérium biztosan jobban ért a dolgához, mint én. Egy a lényeg, nem kerülhetek összetűzésbe velük, mert a családom, különösen édesapám szorosan kötődik az MMM-hez, már csak az hiányozna, hogy valami szabálytalanságot kövessek el, bezsuppoljanak, és anyáéknak kelljen óvadékot fizetni értem. Azt hiszem, az életben soha többé nem szabadulnék meg tőlük, visszaköltöztetnének Pestre, és már csak szép emlék maradna a szabad, önálló élet. Brr! Még a hideg is kiráz, ha csak erre gondolok!
Saját eszmefuttatásomtól libabőrösen, és elkomorult arccal érkezem a kis tavacskához, ahol már Gwen vár rám türelmesen. Remélem, nem várakoztattam nagyon meg, nem szokásom késni, neki azonban annál inkább, habár a munkába általában mindig pontosan érkezett. Meg is lepődöm egy kicsit, s ez meg is látszik rajtam, de biztos vagyok benne, hogy nem fogja sértésnek venni.
-Szia!--fogadom a köszönését, majd helyet foglalok mellette, és köntörfalazás nélkül vágok bele a mondókámba.
-Ne haragudj, hogy eltűntem az utóbbi időben, és az üzlet csődbe menése óta nem is írtam neked, csak tudod lefoglalt az álláskeresés, illetve az önsajnálat. Remélem, minden rendben van veled. Most viszont azért hívtalak ide, hogy lerójam a tartozásomat.
A táskámból előhúzom a fehér borítékot, és a lány felé nyújtom. Egész csinos kis összeg van benne, milliárdos persze nem lesz belőle, de el lehet belőle éldegélni egy kis ideig.
-Ne haragudj, hogy ezt ilyen titokzatosan intézem, de tekintve, hogy a falu és a kastély is hemzseg a felügyelőktől, nem akartam nyilvános helyen odaadni a végkielégítésed. Még a végén illegális ügylettel gyanúsítottak volna meg bennünket, és gondolom neked sem hiányzik egy kihallgatás az őrszobán, meg a többi hercehurca.
Sejtelmesen elvigyorodom, hallottam azért ezt-azt a lány dolgairól, persze nem sokat, de azért Bogolyfalván teljesen titokban nem marad semmi sem.
-És mik a terveid a jövőre nézve? Maradsz a faluban, esetleg új vizekre evezel?
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. április 3. 19:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 5. 11:16 | Link

Péter Fanni

ezer bocsi O.O

Meglep és fogamam sincs, hogy miről beszél, de szerencsére, megoldja helyettem is a rejtélyt. Kissé zavartan bólogatok. Valószínűleg igen. Akkor még nem laktam itt. Bár továbbra sem tudom miről hadovál. A ki mit tud-ot legalább nagyjából el tudom képzelni, hogy micsoda. De amúgy sem tudom, hogy szeretnék-e én ilyesmin fellépni. Régebben szó nélkül mentem volna, s szerintem most is élvezném a rajongást, meg a tapsot, és a szimpla tényt, hogy örömet szerzek egy előadással, de a magyar közönség nem valószínű, hogy értékelné az én koreai dalaimat. Angollal még próbálkozhatnék, de magyarul egyelőre semmit sem tudok énekelni. Egyébként is felesleges ezen agyalnom. Nem ezért vagyok itt.
Inkább a kutyusra figyelek, ahogy ugrál, játszom is még vele, hergelem, hátha magasabbra is ugrik, aztán elkapom, megsimogatom, majd visszateszem a földre. Aztán felkapom a fejem. Hallom hát. Nem vagyok süket. Vagy mondott valamit korábban, amit nem hallottam? Ki van csukva. Kérdőn pislogok rá. A kérdésre, apró nevetés hagyja el a számat.
- Ne, ne - mondom koreaiul, aztán kapcsolok - Vagyis... Jöhetsz. Nyugodtan. Néz be valamelyik nap és megegyezünk a részletekben.
Igazából nem nagyon van szükségem segítségre. De ha szeretne, miért ne? Talán így akar többet tanulni a művészetekről. Az eszközök ismerete pedig nem rossz alap.
Viszont, viszketni kezd a kézfejemen a bőr, így azt hiszem, nekem mennem kéne el a napról.
- Öhm... figyi... végeztél? Mert én... Hát én visszamennék, szóval... - körbe pillantok, az balkezem mutatóujjával is mutogatok, így téve fel a kérdést, hogy mégis merre. Merthogy azt mondta visszavezet majd...
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. április 5. 11:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. április 23. 22:48 | Link

Lenke

Kivételesen ő érkezik előbb, ami nagy csoda, hiszen a szőke nem a pontosságáról híres. Ha a barátairól van szó, próbál nem sokat késni, de ez általában nem jön be és akár fél órával a megbeszélt időpont után érkezik a helyszínre. Most épp az ellenkezője van. Még öt percet kell várnia a hivatalos időpontig, de addig is a tavat bámulja. Mások biztos a megnyugvást látják benne, a tó nyugodt hullámait, mozgását, de a szőke csak a vizet. Soha nem volt képes végig hallgatni a nyugtatós és elmélyülős CD-ket, amik elhozzák a belső békét, úgyhogy ezekkel ne próbálkozzunk nála. Őt inkább zavarták a nyugtatós zenék, mintsem ellazították.
- Írtam neked egy-két levelet, de nem válaszoltál. Már azt hittem valami baj van, és esetleg alapíthatom a Lenke mentő csapatot. Úgy tűnik, le kell mondjam az egészet. Pedig milyen menő lett volna - már csak azok a fekete macskabetörős ruhák is elképesztőek, plusz még hozzájuk a kiegészítők. Valakit el fog raboltatni, hogy megcsinálhassa a megmentősdit és felvehessen ilyen szerelést. Bár egy Mondoconra sem lenne rossz, és ott még egyszerűbb is.
A borítékra elkerekednek a szemei és hirtelen azt sem tudja, miről van szó, de aztán felvilágosítják. Nem tudta, hogy ennyi minden marad a boltból, pedig ott dolgozott.
- Ne is említsd őket, a diákok ki nem állhatják azokat a tagokat, amit teljesen megértek. Ha még oda járnék, megpróbálnám kikészíteni őket - mosolyog a szőke, majd legyint egyet. Nem kell velük annyira foglalkozni, hogy ilyen titkos helyeket kelljen keresni. Azok csak az iskolában járőröznek, elviekben a falu nem tartozik a hatáskörükbe, ha meg mégis, semmi közük a két nő ügyeihez.
- Leszerződtettek egy külföldi csapathoz csereterelőnek, most az fogja elvenni az időmet. Aztán majd talán visszamegyek az iskolába mestertanoncnak, hogy azért szakom is legyen - válaszolja, miközben a tervein gondolkozik. Még annyira nincs meg, hogy mit szeretne később csinálni, de talán most van ideje eldönteni.
- És te? Mit tervezel most?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. május 5. 19:33 | Link


A helyzet az, hogy Rebeka elkezdett szelídülni. Persze ezt igen nehéz elhinni, hiszen a stílusa, megjelenése és alapvető magatartása mit sem változott, de mindez csak a látszat. Odabent megkezdődött egy folyamat, ami nemcsak elfogadásra, de megbocsátásra is sarkallta. Olyan sokáig fújt az apjára, hogy már azt is elfelejtette, milyen lehetett egyszer egy másik férfit, akit az apjának hitt, szeretni. Nagyon sokat töprengett ezen, miközben az események egyre csak felgyorsultak körülötte. Már túl is van egy sikeres vizsgaidőszakon, sikerült szereznie egy vadi új tetkót a bal sípcsontjára, a haja vörösebb, mint valaha (hiszen a tél folyamán nem volt, ami világos színűre szívja), és jelenleg jobb kedélyű, mint valaha.
Mindezek örömére úgy döntött, hogy ad Zsigmondnak egy esélyt, hogy bizonyítsa, igenis jó apja lenne. Beavatja hát olyan dolgokba, amiket elvileg egy lánynak meg kell beszélnie szerető szülőjével. A levelezésük során megállapodtak abban, hogy a kis tavacskához menjenek, ami nem volt egyszerű. Ezek a nyomorult felügyelők megkeserítik az ember életét, én mondom, de még szerencse, hogy Rebeka nem zavar sok vizet. Még az amorfizációt sem merte használni, pedig...! Az minden szempontból pozitív.
Mikor odaér, apját már ott találja, azt a bizonyos semmirekellő csapos férfit, akit olyan mélységesen megvetett. Most mégis mosolyra görbül a szája. Felesleges olyasmire számítani, minthogy nevetve odarohan hozzá és megöleli, odabújik hozzá és mindenféle vidám dolgokról fecsegnek, de... Azért az a mosoly biztató.
- Szia - még csak véletlenül sem csúszik ki a száján az, hogy "apa", de nem ellenséges. Haladás! Lehuppan a fűre és kinyújtott lábait keresztbe rakja, megtámaszkodik két kezén és nagyon alaposan tanulmányozni kezdi a bakancsát. Kíííínos. - Na szóval csak arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valamit közösen, ha már izé... Család vagyunk, vagy mi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. május 5. 19:56 | Link



A tavacska közvetlen közelében, néhány nagyobb kő közé telepszik le, bakancsainak sarkát éppen, hogy nem éri víz. Kezei háta mögött, a puha fűben támaszkodnak, sötét szemeit fekete napszemüveg takarja. Olyan vággyal s élénkséggel figyeli a lemenő Napot, mint anno húszévesen tette, és bár akkor más nőt várt egy másik, ehhez hasonló helyen, mostani partneréért is egészen odavan. Csű, de még mennyire!
- Szia! - fordul a felcsendülő hang irányába, szája szegletébe azonnal bekucorodik egy kedves, de még mindig zavar ihlette mosoly. - Hoztam kenyeret a kacsáknak.
Baljával esetlenül nyúl a lába mellett pihenő kiló vekniért, hogy felmutassa egy szem gyermekének. Lássa csak a nagylány, ő biza' készült, hozott száraz kenyeret, és bár a kacsák most épp sehol, ő rá aztán senki fia ne mondja, hogy a lányával való egyetlen közös program a pénteki tippmix az egyik lepukkant pesti lottózóban. Mondjuk annál jobb nincs, azt hozzá kell tenni.
- Ja - bólintva dobja vissza maga mellé a kacsaeledelt, majd feljebb, lánya mellé tornázza magát, s tenyereit összedörzsölve, mentolos rágóját edzve bólogat továbbra is. Néha-néha felpillant Rebekára, majd vissza a víz irányába. - Mi újság a... - nyaki ütőere kezd már ugyan dagadni, de egyelőre még minden oké. - A fickókkal?
Nem hülye ő, tudja, hogy a lánya korában már tombolnak a hormonok, és mikor ő volt annyi idős, mint most Rebeka, nos, már javában élvezte az életet. Érdeklődve, ámbár a választól előre rettegve pillant ki napszemüvege alól. A legrosszabbra készül, mire már most jóval hevesebben kezd verni a szíve, mint illene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. május 5. 20:21 | Link


Kis híján felnevet, ahogy Zsigmond felemeli a kilós kenyeret és megmutatja, hogy ez mind a kacsáknak lesz. Egy rajnak hozta vagy mi a halál? Ettől függetlenül még Rebeka szerint is aranyos ötlet, így szája szegletében bujkáló mosollyal és a szeme sarkában meghúzódó nevetőráncokkal együtt huppan le apja mellé. Vagyis majdnem mellé, de nem lényeg, mert pillanatokon belül a férfi hátrébb húzódik.
- Jó ötlet, de itt max galambok vannak elvétve, kacsák sehol - és ekkor nem bírja tovább, felkacag, de olyan igazán jóízűen. Legszívesebben összeborzolná apja haját, de megállja valahogy, csak szórakozottan csóválja meg fejét. Ez a kis előjáték szükségeltetik az ezt követő kínos csendhez. Merthogy fogalma sincs, miről beszélhetne a tulajdon apjával. Mármint, nem tud róla szinte semmit és ez fordítva is igaz, így viszont marad a víz nézegetése, aminél ganébb programot nem igen lehet találni. Akkor inkább tipszmiksz, pedig azt is hogy utálja...! Legutóbb Zsiga elvitte a lottózóba, valami lepukkant téglarengetegbe, ahol mindenki a focimeccset nézve szorongatott valami cetlit és dögunalom volt. Mi a jó ebben? Nyilván semmi. De ha a férfinak ez tetszik... Mindig is tudtuk, hogy rendhagyó ízlése van, kivéve Anettet, Rebi anyját. Ő kifejezetten jó ízlésre vall.
A kérdés olyan hirtelen éri, hogy a saját nyálában kezd el fuldokolni. Köhög egy párat, megütögeti a mellkasát, amitől kipirul az arca. Soha nem hitte volna, hogy pont ettől fog majd zavarba jönni, meg igazából hirtelen azt sem tudja, mitől - vagy inkább kitől - jött rá a pironkodhatnék.
- Te aztán nem kertelsz - megköszörüli torkát, hogy az utolsó kis köhögést is megállítsa, majd apjára néz. Ez a pasas ideges. Ettől meg sajnos Rebeka is az, úgyhogy egy pillanatig nem tudja, hogyan beszéljen róla. Még szerencse, hogy a yolo szellemében  összerántja magát és belekezd. - Szakítottam Harolddal, most szingli vagyok, de... De van egy srác, vagyis nem is srác ő már, hanem férfi... - és itt valahol a férfi szónál hangsúlyosabb a mondat. Nem mernék megesküdni rá, de mintha sóhajtott is volna. Nem lényeg. - Szóval eléggé bejön. Fura ezt veled megbeszélni, de igazából mással úgyse teszem. Sza'l az a helyzet, hogy tök normális, elvileg facér, meg szerintem a színház is randi volt, de vagy meleg vagy frigid, mert hiába vibrál köztünk a feszültség, még csak meg se csókolt, nemhogy smároltunk volna - értetlenül rázza meg a fejét. - Még az is felmerült bennem, hogy velem van a baj. Kicsi a mellem, vagy szeplős az arcom, duci vagyok vagy nem tudom...? - na most igazából a szelői tök jól állnak neki, nem duci, hanem csinosan telt és semmi gond nincs az idomaival... Szép méretben cipeli őket. Bár ugye a mai férfiaknál sose tudni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. május 5. 20:51 | Link



Rebeka mosolygó szemei láttán az ő szája is kiszélesedik, pillanatnyi vigyorát azonban gyorsan lehervasztja tüneményes gyermeke. Szavaira felháborodottan összehúzza szemöldökeit, s hunyorogva fordul a tó vize felé.
- Édes kislányom, válaszolj a kérdésemre, legyél szíves - mondja, hangjában felfedezhető némi sértettség, amit a hiányzó kacsák miatt érez. - Ez itt egy tó, vagy nem?
Ha válaszolt a mellette ülő vörös, ha nem, ő erősen bólint, és anélkül fűzi tovább okfejtő szavait, hogy esélyt adna bármilyen ellenkezésnek.
- Na már most, ha ez egy tó, akkor tartoznak hozzá kacsák is - jobbját feltartva dörmögi, szavai inkább a víznek szólnak, mint tanult lányának. - Galambok... a galambok Pestre kellenek, nem ide, no.
Csöppet durcás az öreg, de nem érdekes. Lesz ez még rosszabb is, majd mikor jön a reuma meg a prosztatamegnagyobbodás.
- Hova kerteljek? Túl vagyunk már a pett*ngidőszakon - szelíden legyint egyet, ő amúgy sem híve a felesleges körök lefutásának. Legalábbis, ahogy ő fogalmazna: kinőttem már a kamaszkort. Ideges mosollyal néz fel a gyönyörű, vörös hajú nőre, akit - míg meg nem szólal - kész felnőttként könyvel el magában. Aztán, ahogy kinyitja a száját, és újabb és újabb szó hagyja el ajkait, úgy látja egyre fiatalabbnak, kislányosabbnak, az ő kis hercegnőjének, akihez csak ne nyúljon senki, mert ő biz'isten, de menten agyvérzést kap.
- Áh, egy srác - dünnyögi bólogatva - Ó, nem is, inkább egy férfi, mmm - méltóságteljesen bólogat tovább, követi a cselekményt, egy pillanatra sem veszíti el a fonalat. - Bejön. Hát kislányom, ennek roppantmód örülök.
Meg sem próbálja tettetni, hogy csak mondja, de még nem teljesen, sőt, mondhatni egyáltalán nem tudja átérezni azt a csontig hatoló, meghatódott örömöt, amiről most remek szülőként zagyválnia kellene. Ideges, feszült, minden baja van, Rebeka meg nem úgy néz ki, mint aki ennyivel befejezte a történetet.
- Áh, szóval van még... - suttogja csak úgy magának, s jószerével bólogat tovább. - Facér, színház, randi... - motyogja, közben arra gondol, hogy Haroldra vajon miért nem emlékszik? Egy ilyen név igazán megragadhatott volna az emlékezetében. - Meleg? Frigid? - a napszemüveg sötét lencséi mögött kikerekednek szemei, tenyere már nyirkos az izzadtságtól. - Áh, vibráló feszültség, aha, nagyon jó - elhaló hangon ismétli a lányt, de amit az ezután mond, végleg lakatot tesz apja tátva maradt szájára. Csak pislog, mint hal a szatyorban, aztán, mikor már ő maga is kínosnak érzi a rájuk telepedő csendet, felsóhajt, előredől, tenyereit újra összedörzsöli, majd leveszi a szemüvegét.
- Ide figyelj, Rebeka - válla fölött fordul a lányhoz, kivételesen vonásai és szemei is komolyságról árulkodnak. - Azt most szögezzük le, hogy jóból kicsit adnak. De! Pont akkora melled van, amekkora kell, a szeplőid meg azért jók, mert így nem vagy olyan átlagos kiscsaj, mint a többi.
Nagyon próbálkozik. Halántékán végigpörög egy izzadtságcsepp, de nem foglalkozik vele.
- Sz'al csórikám nem mert megcsókolni? - nincs mese, muszáj elvonatkoztatnia a ténytől, hogy ezt most a lányával beszéli meg, különben itt helyben felrobban. Szíve a torkában ver, erei lüktetnek, fülei fenemód zúgnak. - Talán megközelíthetetlennek tart. Erős személyiség vagy, határozott, aztán megijedt. Vagy mit tudom én. Ha ilyen kis anyámasszonykatonája, akkor válassz nála tökösebb gyereket.
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2016. május 5. 20:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. május 5. 21:20 | Link


A megszólítás és az erélyesség teljesen elnémítják. Csak bólintani mer a kérdésre, miszerint az előttük elterülő víztömeg egy tó. Hirtelen fülét-farkát behúzza, mert megérzi a férfiből áradó atyai szigort. Ami elég nevetséges, már ha figyelembe vesszük a következő mondatát. Rebekának kikerekednek a szemei és kitör belőle a röhögés. Elterül a fűben és képtelen abbahagyni. Mert ha ez egy tó, akkor tartoznak hozzá kacsák. Mert az így megy ám. Hogy egy tó lesz, oszt a tóval együtt csak úgy odaterem egy kacsahad, mert ez jár. Hát mindjárt sír a nevetéstől. Amint kicsit csillapodik, megtörölgeti könnyes szemét és rendezi vonásait, úgy pillanat a férfira.
- Igen, tök igazad van, bocs - még mindig érzi, hogy szája széle meg-megrándul, de visszatartja a további nevetést. Szegény apja, próbál itt komoly felnőtt lenni, aztán a lánya meg kiröhögi. Hiába minden próbálkozás, ők félig-meddig úgyis haverok maradnak és ez így is lesz jó.
A megfogalmazáson meglepődik. Tudniillik a gyerekek nem képzelik el a szüleiket mondjuk a... Szóval annak a bizonyos időszaknak az idején. Meg igazából az ember szülei soha nem csókolóznak, meg az olyan felnőtt tevékenységek, amik nyögéssel, nyikorgással és "sportnak titulált" kalóriaégetéssel zajlanak, azok meg szóba se jöhetnek. Nyilván őket magukat egy méhecske vagy gólya dobta be az ablakon, de az ő szüleik biztos nem csináltak huncutságokat. Szóval jah, eléggé durva belegondolni, hogy márpedig ezek a dolgok megtörténtek, na mindegy.
Miközben beszél, észre sem veszi apja zavarát. Csak mondja és sorolja, mert tök természetes, hogy apuci pici lánya elsírja az apjának, hogy a kiszemelt fiú, A Jelölt még csak meg se csókolja, nemhogy egyéb dolgok is történjenek... Meg nyilván vele beszéli meg azt is, hogy talán plasztikai sebészhez kéne fordulnia, mert valami nincs rendben az alakjával. Az egész beszélgetés annyira szürreális, hogy ha nem történne meg, nem hinném el.
Mondandója befejeztével Zsigára pillant és döbbenten látja, hogy még a szava is elállt. De levegőt azért még vesz, ugye? Ekkor kezdi el lepörgetni az agyában, hogy mi mindent borított rá az apjára. Hupsz.
- De az ellen bezzeg nem tiltakozol, hogy kövér vagyok! - nőből van, megragadja a lényeget. Kit érdekel, hogy most dicsérték meg a szeplőit, meg a dekoltázsát, ha egyszer kövér, akkor mindez teljesen mindegy. Törökülésbe húzza lábait és Zsiga felé fordulva kezdi tépkedni a füvet. Szinte már lehangolja ez az egész. Ami mellesleg eléggé vicces.
- Hát de kit válasszak? Az összes srác a suliban hernyó! - felháborodottan tárja szét karjait. - Hallod, mindegyik ilyen gizda, érted belekap a szél oszt sose látom viszont. Meg felnyalja a haját és úgy néz ki, mint valami ecsetpamacs, amivel úri körökben a seggüket törlik ki az emberek - még mutogatja is, hogy mennyire nagyon gáz az egész. Mert tényleg, ezek a mai férfinak titulált egyedek esetleg az egyéb kategóriába sorolhatóak be. Esetleg. Talán. - És akkor jön Dávid, aki végre férfi és nemcsak úgy néz ki, hanem tök udvarias, okos, van kiállása és erre az van, hogy hozzám se akar érni. De elhív színházba, meg mit tudom én. Jó, nem azt mondom, hogy csapjunk a közepébe és család, meg gyerek, de istenem, nem kezdeményezhetek az olyan rib... Akarom mondani nem valami előnyös egy lány részéről - ahogyan a káromkodás sem. És ha megfigyeljük, nagyon hasonlít a stílusuk. Szóval jah, le se tagadhatnák, hogy ugyanaz a család. Ez most mondjuk nem tudom, hogy bók vagy sértés, de aranyosak. Kár, hogy Zsiga a beszélgetés végére agyérgörcsöt kap, ami Rebekának fel sem tűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. május 6. 11:49 | Link



Hangja feszes, fegyelmezett, akár még szigorúnak is mondható, azonban ez nem lányának szól, sokkal inkább a felette oly gyorsan elszaladó éveknek, a világ változásának és a... rucák hiányának. Hiszen ő kristálytisztán emlékszik még arra, hogy legénykorában minden tóhoz tartozott legalább kéttucatnyi kacsamadár. Ha nem több! Kis barna tojók és a zöld fejükkel meg rikító tollazatukkal közülük is kitűnő királyi gácsérok. Mögöttük általában három-négy piciny csibe pancsolt. Mert így volt kerek a világ. És a tó, természetesen.
- A bátyámmal néha lejártunk a birtokvégi tavacskához... - kezdi atyai visszaemlékezését, de Rebeka alig hallható, visszafojtott kuncogására megáll mondandójában, és fél szemöldökét kérdőn felhúzva hátrapillant már hangosan hahotázó, elterült, éppen hasába kapaszkodó lányára.
Csendesen nézi őt egy hosszú pillanatig, és bár gondolatai közé máris beszökik néhány mi lett volna, ha? képzet, nem enged a merengés csábításának. A múlton rágódni teljesen hiábavaló, úgysem tud változtatni rajta. Ez van, ezt kell szeretni. Némán sóhajt egyet, és míg a fűben röhögcsélő lányt nézi, csámcsog egyet-kettőt megkeményedett, ízét vesztett rágóján. Borostás arcán végül megrándul egy izom, szájának íve felfelé görbül, és a következő percben már együtt is nevet saját kis csibéjével.
- Na, ne szemtelenkedjél - mutatóujját játékosan megrázva, igen bárgyún mosolyog le a vörösre, hangjáról és arckifejezéséről is tökéletesen lerí, hogy még soha nem mondott ilyet, de talán még csak hasonlót sem. Nem ő a világ leghitelesebb apja. Tudjuk. Ő inkább a tudod, a jófej szomszéd fickó kategóriába esik, akinek füstölgő cigi lóg ki a szájából és töretlenül tesz mindenre, amin más, normális ember ha mást nem is, de legalább elgondolkodna.
- Mi? - fintorogva, már-már haragosan pillant a látványosan elszontyolódó gyermekre. Értetlenségében szemei összeszűkülnek, orrát felhúzza, legszívesebben téglafalba verné a fejét, hogy a női nem miért ennyire... miért?! Egyébként is sokszor, de most különösen jó volna, ha itt lenne velük az édesanya is, és olyan tanácsokkal látná el a kamaszt, amivel ő minden igyekezete ellenére is képtelen. - Az agyad a kövér, felpuffadt a fejedben, azért mondasz ennyi hülyeséget!
Úgy is van, Zsiga, ismét egy helytálló jogi magyarázattal szolgáltál. Csak mint mindig. Pacsit rá!
- Hát hol lennél már kövér? - idegesen hajol Rebekához, és szavai szemléltetéseképpen belecsíp a hasába. - Ha ennél vékonyabb lennél, olyan gebe lennél, hogy senki fia-borja rád se nézne!
Idegesen csóválgatja a fejét, csűri-csavarja szájában a rágóját, de már nem szólal meg újra. Komolyan feszültté teszi a hír, hogy Rebeka kövérnek látja magát, hiszen annyi mindent hall testképzavaros fiatalokról, ő meg aztán mit tudna kezdeni a vörössel, ha róla is kiderülne, hogy furcsa krikszkrakszok vannak az agya helyén? Lópikulát. Se.
Egyszeriben aztán rázkódni kezdenek a vállai, elnyílik a szája, a rágó majd' kiesik belőle, úgy röhög csibéje hadaró szavain. Felé fordul, s könnyes szemekkel, hitetlenkedve hallgatja az előadást. Imádja ezt a csibét, az a nagy helyzet.
- Olyat haza ne hozz! - mondja két erőteljes nevetés között, levegőért kapkodva. - Vagy na, izé. Olyat ne mutass be.
Tétován megvakargatja a pajeszát, hiszen az előbb jócskán megfeledkezett magáról. Ők ketten soha nem laktak együtt, és nagy valószínűséggel már nem is fognak, így kissé zavartan pillant le a fűbe, majd kezdi tépkedni ő is a zöldet.
- Gyeeeereeeek? - sűrűn pislogva kapja fel a fejét, keze még a mozdulatban is megáll. - Én azt hittem te még... - elharapja így is nyegle mondanivalóját, hangja vékonyka, akár egy kisegéré. Nos, nemcsak a gyerekeknek nehéz elképzelni szüleiket ágytorna közben. Ez fordítva még kellemetlenebb!
- Vigyázz a szádra, hát úgy beszélsz, mint... én - hökken meg egy pillanatra, majd gondolatban legyintve egy újabbat, továbbfűzi szavait. - Szeretnék találkozni ezzel a Dávid gyerekkel - jelenti ki, miután túlteszi magát a vajon ártatlan-e még az én kislányom? és a miért beszél ez úgy, mint egy kocsis? kérdéskörökön. Komolyan kíváncsi mekkora kandúr jött búgni az ő privát udvarába. Mondjuk mi tagadás, a színház jó jel. Dagad is Zsigmond mellkasa a büszkeségtől, hogy a lányát megbecsülik, és tartják annyira értelmesnek, hogy színházba vigyék. Hát csak jó munkát végeztek Anettel annak idején...
És akkor beúszik a képbe egy jól szituált, életerős kacsalány, szárnyait boldogan csattogtatva, éhesen hápogva a parton ülőknek. Még hogy itt nincsenek rucák! Hö.
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2016. május 6. 11:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. május 6. 12:56 | Link


A történet kezdetét már meg se hallja, mert hasát fogva nevet a fűben elterülve. Ezek a ténymegállapítások, amiket Zsigmond tesz, egyszerűen kicsinálják Rebekát. Hosszú idő óta először önfeledten nevet, konkrétan jól szórakozik az apja társaságában.
- Én soha - még rá is kacsint, mintha tényleg nem lenne szemtelen. Na és ez most azért picit az volt. Vagy inkább huncut? Gyermeki bájjal telített csintalanság volt ez, kívülről nézve a kettősük pedig kísértetiesen hasonlítani kezd egy csonka családhoz. Ahol a mama már nincs, de a papa meg a gyerek elszakíthatatlanok, összetartóak és szeretik egymást. Ebbe a vörös bele sem gondol, hiszen ő az események kellős közepén evickél, de a szép ábrándból lassan valóság lesz.
- Bárcsak kövér lenne az agyam... Az azt jelentené, hogy tele van tudással - pislogás nélkül mered maga elé, ahogy ezeket a szavakat kimondja, ebből a réveteg állapotból pedig Zsiga téríti magához azzal, hogy belecsíp a hasába. Felháborodottan ugrik egyet ültében és szúrós szemekkel néz a férfira. Tök aranyos tőle, hogy bizonygatja, valójában édes pici lánya mennyire nem kövér, de ott most valami olyasmit piszkált meg, ami kiszabadítja a szörnyet a barlangból. Vagy hogy mondják ezt? Nyulat a bokorból, na, azt. Felhúzza az orrát és lendületesen visszacsípi apja hasát. - Biztos tőled örököltem Manót, a hájamat - merthogy el is nevezte, ami elég creepy, ha jobban meggondoljuk. - És ne piszkáld, mert nem esik jól neki. Ha megsértődik, meg fog ereszkedni és nem fogom tudni felvenni egyik gatyámat sem, tiszteld a hájam! - még meg is simogatja a pocakját, ami amúgy nincs is neki. Én azért valahol sajnálom Zsigmondot, mert nők ide vagy oda, Rebeka esetében az ő vére, nem teheti meg, hogy azt mondja, nincs köze hozzá. Vagyis megtehetné, de le sem tagadhatja egy szem gyermekét.
A következő kijelentésre azért felkapja a fejét. Haza ne hozza? Az ő otthona Marcsinál van, neki a nagymamája a családja... Most kezdi csak realizálni, hogy eddig végig mennyire közel engedte magához a férfit, aki szinte csak idegen még számára. Leszegi fejét és a füvet tépkedi, majd úgy dönt, ha új esély, akkor új lehetőségek.
- Sose vinném haza. Kinyírnád a konyhában vagy nem tudom. Valami jól szituált vadászpuskával lőnéd képen, már ha el tudod találni. Tudod, a fejük is olyan nyominger - még mutogatja is. Bár őszintén szólva, amit a levegőbe rajzol az inkább egy sütőtök, semmint egy emberi fej, de ha jobban megnézzük az ember ecsetfejű alfaját, egészen helytálló az illusztráció. Érzi, hogy apja talán kínosnak véli megszólalását, de ha Rebi átsiklik felette, neki is át kell.
- Jaj apa, csak ezt ne! - olyan ösztönösen szalad ki a száján az apa kifejezés, hogy észre sem veszi. - Úgy csinálsz, mintha apácák és francia nevelőnők között nőttem volna fel. Nem vagyok már kislány. Azt hittem egyértelmű, hogy már csináltam... Dolgokat - a végét korrigálja picit, mert elég durván hangzik kimondva, hogy "figyelj fater, d***** már meg tisztességesen, mit kell ezen meglepődni?" Ezt így talán nem volna ildomos semmilyen formában, hát még ilyen felettébb kulturáltan kinyilvánítani. Bár, a mai tizenévesek már kukaccal a lábuk között születnek - és most nem a fiúkra gondolok. Például van valami tizenöt körüli rellonos csaj, aki most terhes. Tök nem normális. Azt se tudja, melyik a feje és melyik az altája, nemhogy gondoskodjon róla! - De ne aggódj, én védekezem! Vagyis ő. Vagyis mi, érted - ha ezt megnyugtatásnak szánja, nos akkor... Elég ergya próbálkozás, de lelke rajta, mindent megtett.
- Na micsoda meglepetés! Mégse a postás csinált - hacsak Zsigmond nem volt annak idején levélkihordó. Mert akkor elképzelhető, hogy mégis a postástól lett. Pedig amúgy tuti nem, mert Marcsi mesélte, hogy már akkor is semmirekellő volt, mikor Anettel megismerkedett, s minő meglepetés, hogy most is az. De ezt már nem mondja ki. - Jézusom, mit akarsz csinálni vele? Nehogy tönkretedd a csodálatos arcéleit! Merlinre, ne égess be előtte, ez tök ciki - azonnal fogja a fejét és hát, ideges. Hogyan mondhatná meg Dávidnak, hogy az apja látni akarja? Nem is járnak, meg semmi, akkor hogy intéz el egy találkozót? Azt nem mondhatja, hogy "figyi, a fater laposra ver, vagy kifaggat, tudja halál, de éld túl, mert utána megjutalmazlak"... Vagy ilyesmi.
A perifériájába bekúszó kacsa édesen hápogva totyog előre. Látja apja arcán a megelégedést, miszerint igaza volt. Rebeka nem is gondolkodik sokat, dühből cselekszik. Megragadja a kilós kenyeret egy az egyben és egy "hülye madár, nesze, zabálj" felkiáltással szó szerint hozzávágja. Úgy értem fogja, megcélozza a kacsát és eldobja a veknit. Szerencsétlen állat kétségbeesetten toporog, hogy merre induljon el, még tiszta szerencse, hogy Rebeka nem volt pontos, így a kenyér elzúg a madár mellett. A jószág persze megszámolja egyetlen nyomorúságos életét, mindemellett falfehéren (illetve nem, de belül biztos) hápog. Vagyis csak nyitogatja a csőrét, de a nyomorultja inkább elreppen. A vörös fújtat egyet és úgy néz az apjára.
- Na figyu fater. Az van, hogy tökre bírlak, de a stílusodon volna mit csiszolni. Így nem találkozhatsz Dáviddal, mert parasztnak fog tartani és igaza is lesz. Ő lesz a férjem egy napon, akinek gyerekeket fogok szülni és boldogok leszünk, úgyhogy csak akkor eresztelek össze titeket, ha megneveltelek, vili?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 14. 23:52 | Link

Anne

Egy szabad hétvége szombatjának délelőttje...


Manapság igen csak jól mennek a dolgok. Tanulás terén szinte már nincs is akadály, amit nem tudnék leküzdeni. Az összes szorgalmimat, amiket beküldtem elfogadták, és ezzel pontok nyertem a házamnak. Végre úgy érzem, hogy hasznos is vagyok, nem csak úgy éldegélek a kastély falai közt, a lábamat lógatva. Szerencsére már túl vagyok az első kviddicsmeccsemen, amin énszerintem várakozáson felül teljesítettem, bár ezt lehet, hogy csak én gondolom így. Na mindegy. A lényeg az, hogy nem paráztam annyira, mint az azelőtti heteken, és még csak le se estem a seprűről, sőt, semmi rosszat nem csináltam. Jó, mondjuk gólt nem dobtam, így az még várat magára. Az is lehet, hogy már nem sokáig, mert holnap meccs van, és bármi megtörténhet.
Most, jelenleg itt sétálgatok Bogolyfalva utcáin, jó sok finomsággal megtömött táskával a hátamon. Mindig beszoktam vásárolni a szabad hétvégéken, hogy legyen mit kajálnom olyankor is, amikor nagyon elfoglalt vagyok, és nincs időm lemenni enni.
Szerencsémre most sem rossz az időjárás, sőt, szép tavaszias idő van. Nagyon nagy a meleg, de ez ugyan nem érződik annyira, mert van annyi szellő, hogy ezt enyhítse. A napokban nagyon gyakori az ilyen idő, és én ezt igyekszem minél többször kihasználni. Így teszek most is, ezért nem egyből a kastélyba megyek vissza, hanem a kis tavacskához, ahova még nem volt szerencsém elmenni. Legtöbbször társaságban voltam, és mindig elment az idő, az ilyen-olyan boltba mászkálgatásokkal.
Mikor kiérek a zöld, füves területre, bebizonyosodik, hogy megérte ide eljönni. Gyönyörű látvány. Alapjában véve nem az vagyok, aki teljesen bele van zúgva a természetbe, de nincs is ellenemre egy séta.
Picikét közelebb megyek a tavacskához, és leguggolok, nézve a napot, a víz felszínén. Nem sokkal rá fel is pillantok a sugárzó égitestre, de egyből elrántom a fejemet, mert most is, ahogy mindig, zavarja a szememet.
Utoljára módosította:Szőke Gellért, 2016. május 17. 18:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anne Wolf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Gellért
Írta: 2016. május 15. 00:08
| Link

Ezen a szombat reggelen, ahogy fölébredtem, elhatároztam magamban, hogy elmegyek a kis tavacskához, ami a falu határánál található.
Nagyon szép idő volt; hétágra tűzött a nap, és nagyon nagy volt a meleg,  bár, a szellő enyhített rajta, és így kellemesen meleg lett.
Ahogy odaértem, megpillantottam a csodaszép természetet. *Egy kicsit természetbolond.* Nagyon szép volt a fű, és ahogy a tó vize visszaverte a napfényt, gyönyörű volt. Ahogy arra sétálgatott, észrevette egy háztársát, Gellértet. Ugyan, személyesen nem ismerte, de tudta a nevét, és az is több, mint a semmi.
-Szia!- Köszönt rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 17. 19:17 | Link

Anne

Egy szabad hétvége szombatjának délelőttje...


A nap iránti "érdeklődésemet" egy hang zavarta meg. Nem gondoltam volna, hogy még lesz itt valaki, de nem bosszankodom miatta, sőt. Kifejezetten örülök most annak, hogy nem vagyok egyedül, és beszélgethetek valakivel. Mert ugye nem csak köszönni jött, az a bizonyos valaki?
A hang hallatára hirtelen felálltam, és megfordultam, mint amikor kiskoromban édesanyám rajtakapott valamin, én meg csak nem akartam, hogy lássa, amit csinálok. Végigmérem a lányt, és be is ugrott, hogy ki is ő. A napokban érkezett egy ikerpár a tanodába, és abból az egyik végül Navinés lett. Mondjuk azt nem értem, hogy hogyan, és, hogy miért, de külön házban vannak, az biztos.
- Helló! Hát te? - köszönök rá mosolygósan. Ez valószínű, hogy a szép időjárásnak köszönhető, mert ilyenkor van nagyon jó kedvem.
Mikor ténylegesen megállapítottam, hogy, igen, ő lesz az új ikerpár egyike, csak akkor jutott el az agyamig, hogy igen ám, de azt nem tudom, hogy ő most melyik.
- Várj, ne mondd! Kitalálom. Te vagy a... - Dobpergés.- Hanna. Igaz? - már egy picit fel is nevettem magamban, mert hát igen... Eléggé viccesen próbáltam megtudni azt, hogy ő most háztárs, vagy sem. Igazából nem nagyon érdekel, hogy igazam lesz-e, vagy sem, mert ha rosszul tippeltem, akkor úgy is elnevetjük az egészet, ha meg eltaláltam, akkor meg, akkor meg... Akkor nem történik semmi.
Utoljára módosította:Kiss Veronika, 2016. május 30. 19:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anne Wolf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Gellért
Írta: 2016. május 18. 18:58
| Link

Amint végigmondta a fiú, hogy talán ő Hanna, először fel sem fogta, majd miután sikerült, válaszolt.
- Nem, én Anne vagyok, navinés.
Igazából jót mosolygott rajta, hogy senki sem tudja kitalálni, hogy milyikőjük ki az ikrek közül. Még a szüleik sem. Ahol laktak az iskola előtt egy kis mugli faluban, az iskolában se tudták őket megkülönböztetni, és ez jól is jött a felelésekkor.
- Te, ha jól tudom, Gellért vagy. Szintén navinés. - Reménykedett benne, hogy eltalálta, de igazából mindegy, mert a végén úgyis kiderül.
Utoljára módosította:Anne Wolf, 2016. május 18. 18:58
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. május 18. 19:03 | Link



A férfiak nagy része, ha gyerekvállalásról van szó, fiút akar első - és olykor másodkörben is. Ezt ráadásul nemhogy le sem tagadják, még előre le is szögezik: asszony, nekem fiút szüljél, mert ihaj-csuhaj, ha nem!
Zsigának eddig a szép napig egyszer sem jutott eszébe, hogy most akár egy lassan felnőttkorba lépő fiatalemberrel is ücsöröghetne itt, sörről, fociról meg dúskeblű csajokról diskurálva, félszavakból megértve a másikat. Merthogy ő valahogy így képzeli a dolgot; szerinte a fiú az apjával, a lány az anyjával képes a leginkább egy hullámhosszra kerülni, ahol tabuk nélkül, mindenről őszintén, szabadon lehet beszélgetni. A helyzet viszont az, hogy Rebeka életében egy ideje már neki, férfiként kell betölteni az űrt, amit az édesanya elvesztése hagyott maga után. Nos, nem titok, hogy nem könnyű egyszerre apának és anyának is lenni úgy, hogy még az apaszerepet is csak éppen kezdőszinten gyakorolja.
Pajeszát vakargatva sandít át lányára, a szemében némi értetlenség, de annál több figyelem és egyre erősebben pislákoló szeretet egyvelege játszik. Egyelőre nem szólal meg, bölcsen hallgat, hagyja, hogy kiscsibéje minden önmagával kapcsolatos kínjáról számot adjon. Vicces, hogy ez az egész, a szavak, az előadásmód, a lány stílusa, egész lénye úgy, ahogy van mennyire szórakoztatja. Milyen boldoggá teszi.
Érdekes, hogy lánya született. Pont neki, aki soha a büdös életben nem értett a nőkhöz, cudarul bánt velük, cudarul bántak vele is, senkinek nem volt a jingje vagy jangja, sem lelki - vagy hálótársa. Ő csak jött és ment, járta a nagyvilágot, élvezte az életet. Megmondta neki az apja, úgy éljen, hogy az életből csak egy van.
- Ó, a manóba! - végül nem bírja tovább, elneveti magát, s védekezően feltartott kezekkel pillant le a zöldellő földre. - Bocsánat, nem tudtam, hogy ilyen érzékeny a...
Képtelen kimondani, hogy "háj". Egyrészről, mert roppantmód fél a lányától, másrészről pedig mert nincs neki. És nem fog hazudni, főleg nem képzeletbeli, amúgy nem létező zsírrétegekről. Pont.
Jó, sőt mi több, a lehető legjobb dolog, ami élete során történhetett vele az az, hogy lánya született. Kár, hogy nem tért hamarabb észhez, és erre csak mostanság kezd rádöbbenni.
- Mit nekem puska? - elkerekedő szemekkel pillant fel Rebekára, kezeit maga előtt szorítja ökölbe, majd úgy tesz, mintha éppen vérengző vadállatként fojtogatna valakit. - Ha egyetlen ecsetfejű is átlépi a küszöbömet, a saját kezemmel végzek vele.
Szőrös arca egyik pillanatban még piros, bütykei elsárgulnak a nagy erőlködésben, a másik pillanatban meg már mintha mi sem történt volna, rendezett arcizmokkal vigyorog.
- A vadászpuskát annak tartogatom, aki érdemes is lesz rá - lassú, megfontolt bólogatással toldja meg szavait, hogy a kis vörös érezze, apja most hihetetlenül fontos méltóságnak, teljhatalmú embernek, minimum Julius Caesar-nak, ha nem rögvest Merlinnek képzeli magát, aki hüvelykujja fel - vagy lefordításával dönthet a fiatal udvarlók további sorsáról. Hát igen, most mit mondjak, gyakorló apuka a szentem.
- Hé! - összeszorított szemekkel mutatja fel mutatóujját, és már pisszeg is, hogy a gyerek ki ne mondjon valami olyat, amit ő még véletlenül sem szeretne hallani. - Cssss! Css, css, csss! Csssssss.
És csend. És ő visszapörgeti csibéje szavait addig a pontig, hogy apa, és sír a lelke, és sír a szíve, hullajtja a hatalmas, boldogságtól duzzadó krokodilkönnyeket, és hallja, hogy a háttérben minden harang kong és minden szirén énekel a tó fenekén. Visszapörgeti és lejátssza újra meg újra meg újra, míg azon nem kapja magát, hogy a kelleténél hangosabban és sűrűbben veszi a levegőt, és nagyobbakat szuszog. De nem sír! Nem, a felszín még száraz, mint a Góbi-sivatag, de belül minden odaveszett, zokog, rí, legszívesebben győzelemittasan verné a mellkasát és éljenezne, hogy aztán a kocsmában és a lottózóban is elújságolja a nagy hírt: apa lett! Há' éppenséggel nem most, de most először a gyerek úgy is szólította! Apa!
És akkor a bal szeméből szolidan kicsordul egy könnycsepp, mire ő rekedtes hangján krákogni, s köhögni kezd.
- Ez a szmog... - csóválja meg a fejét tettetett felháborodással, míg farmernadrágja zsebében zsebkendő után keresgél. - A muglik miatt van, tudtad?
Kérdése a mellette lévő szottyadt bokornak szól, ugyanis egy pillanatra sem néz Rebekára. Hát milyen ciki már, hogy a lánya éppen most szólította apának - mert most látta meg benne az erős, legyőzhetetlen férfit, aki képes őt megvédeni mindentől, ugyebár -, erre ő richtig elsírja magát. Oda minden erő! Ezt nem hagyhatja. Zsepi elő, hangos trombitálás, némi szipogás, és máris mehetünk tovább.
- Ne, ne, ne! Nem akarom tudni! - kiáltja a védekezés szót meghallva, mutatóujját ismételten a gyerek arcába tolva. Aztán gondolkodik egy kicsit, hümmög, billegteti a fejét, és egy hatalmas, színpadiasan eltúlzott sóhajjal kinyitja szemeit, hogy Rebeka felé fordulva bólintson egy tisztességeset. - Oké, ezt jó, hogy tudom. Ügyes vagy, büszke vagyok rád!
És tényleg az. Nem elég, hogy szép a csibe, de még okos is. Mi lenne vele, ha tyúkeszű lenne?
- Jaaaj, nem kell a befoscsi, kislányom - legyint cinkosan, a szemeiben azért szépen gyűlő viharfelhőkkel. Elképzeli a találkozó minden lehetséges változatát, a bemutatkozástól egészen a búcsúzásig. Már azt is tudja, hogy melyik pólóját fogja viselni akkor. - Re...
Lemerevedve, csak szemeivel mozdulva figyeli a kibontakozó jelenetet. Kacsalány jön, totyog, hápog, Rebeka dühbegurul, kenyér repül, ő meg csak olyan kicsire zsugorodik össze, amennyire ez méltóságteljesen lehetséges.
- Mi a hét szentség?! - suttogja elhűlten, majd a gyerek felé fordul, persze csak óvatosan, nehogy leszerelje az ő fejét is. - Na látod, most már tuti biztos, hogy nem lesz ennek a tónak kacsája!
Fejéhez nyúl, megdörzsöli homlokát, aztán röhögni kezd lánya kacsaetetési szokásain. Még, hogy ő a kulturálatlan paraszt! Drága Marcsi, Zsiga innen üzeni, hogy járhattatok volna többet állatok között, mert a felnőtt lánynak f*ngja nincs mi fán terem a kenyérmorzsa. Na de nem baj, itt van apa(!!!), majd ő rendet tesz.
- Na figyu, csibe! - azonnal jön a válasz, vigyor nélkül, komoly arccal, azért csak meg-megránduló szájjal. - Az van, hogy tökre bírlak, de a látottak alapján volna mit csiszolni a stílusodon. Mer', ha így fogsz bánni a Dávid gyerekkel, mint ezzel a szegény kacsalánnyal, az hót ziher, hogy nem lesz a férjed, és nem fogsz neki rahedli utódot szülni, és nem lesztek boldogok sem, mert úgy elhagy, kiscsillag, hogy nézhetsz.
A végére már nem bírja ki, elcsuklik a hangja és hangos nevetésben tör ki. Vette a célzást, és ha a bőréből kibújni nem is tud, azt megígérheti, hogy rendes lesz.
- Imádlak - nyúl Rebeka felé, hogy gyorsan megsimogassa a combját. - Igyekszem nem paraszt lenni, no. Holnaptól oszthatod az észt, min kell javítsak, hogy megfeleljek annak a kölyöknek, jóvan?
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2016. május 18. 19:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Végvári Zoé
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 25. 07:18 | Link

A faluból kiérve eddig ismeretlen ösvényre tévedt. Vidám ruganyos léptekkel haladt előre. Nem tudta merre megy,de a kaland ígérete  izgatot boldogsággal töltötte el. Kisvártatva egy zöld,parkos területre ért. Középen gyönyörű tavacska csillogot. Csendben felkapaszkodott az egyik fa legközelebbi ágára ott pedig nemes egyszerűséggel lefelé fordult akár a denevér. Innen egészen máshogy lehetet látni a dolgokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. május 25. 21:37 | Link

Krisztina

Mostanában elég sokat bolyongok, mint valami holdkóros fickó.. Legalábbis úgy éreztem, mivel már megint kint bolyongtam este a faluban. Kezdtem úgy gondolni, hogy jobb lenne néha otthon töltenem a szabad estéimet, de nem. Most is itt kódorgok és eszem ágában sincs hazamenni. Még a gondolata is pocsék volt, hogy korábban essek be az ajtón mint az szükséges, mert nem volt kedvem leállni Kyleval dumálni. Nem vele volt a gond, csak néha rájött az a... Még nevet se tudtam volna adni ennek a helyzetnek, na meg hétvége volt, gondoltam lejön a barátnője és nem akartam az a bizonyos tartó fél lenni a játékban. A dzsekim zsebébe süllyesztettem a kezeim és baktattam a tó felé. A tavacska olyan gyerekes elnevezés. Régen még a tengerparti homokba ásott gödröt is annak hívtuk amibe beleöntöttünk egy kis vizet. Egészen odáig nem zavarta senki a nyugalmamat, csupán az itt-ott megrezzenő bokrok, vagy éppen egy előttem elfutó állat. A tóhoz érve körbenézve megpillantottam valakit, aki ha jól láttam az eget bámulta. Hétvége van.... Olyan kölyök korú lehetett, szóval nem vonzotta különösebben az tekintetem, inkább a tény, hogy teljesen egyedül van itt. Mi van? Már a lovagiasság is kihalt ebben a nyomorúságos világban, hogy szerencsétlen leányzóknak egy társ sem akad? Mély sóhaj kíséretében szólítottam meg az ott lévőt.
- Nem félsz egyedül? - szegezem neki a kérdést semleges hangnemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa