36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 23. 13:34 | Link

Adam Kensington

...A hír letaglóz, de van kiút innen is, csak felfelé, csak pozitívan...

 Az arcom minden vonása megfeszül egy pillanatra, majd elterül rajta a béke és mosoly fut ajkamra is. Hiszen ez olyan dolog ami jó, egy csoda. Boszorkány vagyok, illetve talán az vagyok!? Hihetetlen, de felemelő érzés. Mintha bilincsek kattantak volna le karmról. Annak ellenére, hogy még igazából nem is tudom mit jelent ez valójában. Midegy, mert az öröm, ami pár pillanatra most szárnyakat adott nekem, az minden felmerülő esetleges kétséget és félelmet elfeledtet.

- Még a nevét sem tudom, árulja el kérem, kinek köszönhetem ezt a csodás hírt? A én nevem Evana Roddson.

 Nyújtok kezet a férfinak, akinek kifürkészhetetlen vonásai olyan jóságot sugallanak, be is villan egy ékszer, ahogy azt már kis korom óta megszoktam. Az én furcsa kis szinesztéziám eredménye. Fekete bőrszálon egy ónix csúcs pihen, karmot formáló ezüst foglalata erőt sugároz, nemes vad erőt, komor színe távolságtartást. Mégis mai és modern darab. Múlt és jelen egyben. Ilyennelk érzem a velem szemben álló magas jótevőmet. Akinek most már remélem a nevét is tudni fogom.

   
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 23. 18:35 | Link

Evana Roddson

Nem követel tőlem bizonyítékot, magyarázatot, semmit. Egyszerűen érzi és tudja, hogy nem verem át. Hogy igazat mondok. Hogy komolyan beszélek. Amennyire botorságnak tarthatnánk ezt, olyannyira emberi és ésszerű is. Néha nem kell mindent tudni. Néha elég az ösztöneinkre, a megérzéseinkre támaszkodni. Gyakorta sokkal jobb tanácsadók bárminél. Az előttem álló nő az ékes példa rá. Hiszen elhajthatna azzal, hogy hagyjam a hülyeségeimmel és hogy nyilván légből kapott mesékkel szórakoztatom őt. Ezzel pedig azt érné el, hogy még jóval később ébredne rá saját magára. Azonban ő hagyta, hogy segítsek. Hagyta, hogy felnyissam a szemét.
- Adam Kensington. - nyújtom neki nagy, hűs kezemet.
- Öné az ékszerüzlet, igaz? - vonom össze sötét szemöldökömet. Ez egy részt a nevéről ugrott be, más részről pedig most eszméltem rá, hogy ott éreztem már ezt az illatot, amikor elhaladtam a bolt előtt.
- A miénk a ketyerekereskedés. - tárom elé az érdekes tényt, hogy valamilyen szinten kollégák vagyunk. Már ha a boltosokat lehet annak tekinteni. Meg már ha engem lehet boltosnak tekinteni vagy akármilyen kategóriába sorolni. Elég az hozzá, most már megfelelő mennyiségű és minőségű információval szolgáltam a hölgynek ahhoz, hogy akár beazonosíthasson. Hiszen a nevem ismerős lehet a tanoda újságjából, a Kins&Kensről pedig köztudott, hogy az egyik tulajdonosa vámpír. Aztán persze, lehet, egyik sem üt szöget a fejébe. Végülis nem vagyok híresség vagy hasonló. Nem kell felismernie. Csak talán némileg könnyítene a helyzeten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. szeptember 23. 19:12 | Link

Kensington úr

...Most már tudom ki ön, így még egyszerűbb megköszönnöm...

 A keze hideg és hatalmas. Elveszek benne, ami nagyon fura érzés. Félnem kellene ettől a helyzettől és tőle, de nem érzek mást csak mélységes hálát. Kérdésére titulusommal kapcsolatban csak bólintok. Nevét és boltos mivoltát megtudva ismerősnek tűnik egy kicsit. A bolt előtt már párszor elbandukoltam, de be még nem volt okom menni. Oh ha tudom, hogy az egyik tulaj segít magamra talàlni...na mindegy. Ja igen, olvastam vámpírokról, hogy itt köztünk élnek. Bizarr, de nem hiszem, hogy olyan vadak vagy csillogók, mint a filmekben. Szóval emiatt nem aggódom egy percig sem.

- Kensington úr, megkérdezhetem, hogy miket árulnak az üzletükben? Vannak esetleg mugli kütyük is? Kezdek kifogni például fúrófejekből.

 Tényleg érdekel mik vannak náluk, mert nincs sok kedvem beutazni Budapestre vagy bàrhovà. Kicsit megszetettem az én kis lakásocskàmat. Pici napos és barátsàgos. Esténként csendes és puhán biztonságos. Ja és ott van benne Zsömle. Biztos vár már rám. Azt hiszem meghívom magamhoz jótevőmet egy kávéra vagy valamire, bár azt nem tudom iszik-e egyáltalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. szeptember 23. 21:07 | Link

Evana Roddson

Nem. Nem hiszem, hogy felismerne. Vagyis talán mintha derengene neki valami, ám nem jutott el a végső következtetésig. Sebaj. Jobb később, mint soha. Eljön majd az ideje. Mindennek eljön. Kivárom. Nem erőltetem.
- Vannak. Mindenféle szerkezet. - bólintok a kereskedéssel kapcsolatban.
- Barkácsgépek és tartozékok nem igazán vannak raktáron, de felveszünk rendelést. Beszerezzük, ha kívánja. - beszélek az üzlet nevében, bolttulajdonoshoz méltó kiállással és hangnemmel. Mindent a vevőért, nem igaz? Valójában nem ezért vagyok ilyen. Nem kötelességből és nem azért, hogy jó színben tűnjön fel a Kins&Kens. Egyszerűen azért, mert szerintem ez a megfelelő viselkedés.
- De... ha jól láttam, az imént menni készült. - utalok arra, hogy igazából én léptem ide hozzá, mikor ő már szedte a sátorfáját és éppen el akarta hagyni a tó partot. Talán pont miattam. Hiszen méregettem.
- Nem akarom feltartani. - rázom meg finoman a fejem, és kezeimet dzsekim zsebébe süllyesztem. Körbepillantok. Már nem igazán vannak itt rajtunk kívül mások.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. szeptember 26. 00:57 | Link

Állia Szipenni

Ruha, Gitár


- Zongorázol? Ez nagyon király! Nagyon szeretem a zongorás átdolgozásokat. -mondom a mellettem épp helyet foglaló lánynak. Átfutott az agyamon az a gondolat, hogy talán egyszer majd ő is játszhatna valamit a zongoráján, de végül elvetettem az ötletet. Elég értelmetlen formában tettem fel a tipikus "És mi a neved?" címszavú kérdést. Hát hiába, hozom a formámat. De a rengeteg agyalás helyett inkább válaszoltam a kérdésére:
- Isaac Matthew Philips a becsületes nevem. De az egyszerüség kedvéért az emberek többsége Matt-nek, Matty-nek, vagy Issac-nek hívnak. -mutatkoztam be és elgondolkodtam rajta, hogy poénosan kezet rázok veled, de már így is tudja, milyen idióta vagyok, nem kell a továbbiakban is igazolnom ezt. No, de lássunk is neki a játéknak! -gondoltam magamban. Igen ám, de a pengetőm még késleltetni akarta az előadást. Magam körül nézelődve kerestem "A csudába..." "Pedig biztos itt kell lennie..." és egyéb mondatokat motyogva a bajszom alatt. Végül rekord sebességű egy perc alatt végre megtaláltam, ám ekkor jutott eszembe, hogy anélkül is játszhattam volna. Még mielőtt felhúztam volna magam ezen, elkezdtem úgymond' felkonferálni magam:
- Nos, akkor kezdem is. Remélem felismered... -villantottam egy sejtelmes mosolyt és pengetni kezdtem a húrokat. A Safe and Sound-ot kezdtem játszani, de csak a refrént énekeltem, nehogy a hangom elrontsa a gitár hangját...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. szeptember 26. 23:10 | Link

Alíz és Ferdinánd
ruha | egy sáros vasárnap

Persze, sózzuk rá Gwenre a gyereket az évforduló napjára. Valami hasonló fordulhatott meg a keresztapja fejében, a pár nappal ezelőtti levélben. Nagy sóhajtások közepette válaszolt rá, igenlően. Nem kalkulálta be a programba keresztfiát, ami azt jelenti, hogy a "Lógjunk együtt Kiliánnal egész nap" tervet le kellett fújnia. Csak nem akar a fiú egész végig egy kisfiúra vigyázni. Azért a szőke örül, az együtt töltött időnek Ferdivel, mert nem sokat találkoznak a szüneteket leszámítva. Most is az van és gondolta megmutatja a fiúcskának a falu melletti kis tavat. Kora ősz lévén, minden sáros, de ez nem okozhat nekik problémát. Nemrég esett ezzel lehűtve és frissítve az időt. Az éjszakai szél nem csillapodott, ugyanolyan lengén fúj. Lehet, hogy nem kellett volna lehozni a fiút, már most mindene sáros, de mit tehetett a lány. A kastélyban nem lenne el a kissrác. Olyan örökmozgó, mint a keresztanyja, nem bír meglenni a fenekén egy percig sem, ezzel Gwent megfuttatva. A kis tavacskánál most éppen kacsákat etet kenyérmorzsával. Néhányat sikerül kicsalnia a vízből, mert nem dob el odáig, ezáltal a madarak is kijönnek a vízből. Biztos nem olyan agresszívak, mint a hattyúk, hogy megcsipkedjék a kölyköt, aki folyamatosan simogatni szeretné őket. Gwen egy pillanatra felnéz a vigyázásból, mert hangokat hall az idevezető út felől. Nem érkezik senki, Gwen pedig éppen időben néz vissza. Ferdinánd megindul a víz felé, a kacsákat követve. Megunhatták a társaságot, (vagy csak az nem tetszik nekik, hogy elfogyott a kaja) és máshol keresnek szórakozást, ha egyáltalán tudnak olyat. Azonban a kisfiú nem akarja ilyen könnyen elengedni a tollasokat és a vízbe is követni szeretné őket. A lány éppen időben nyúlik utána, ezzel visszatartva a vízbe pottyanástól.
- Ilyet nem szabad - néz szigorúan a kissrácra, de nem tud rá haragudni. Olyan kis aranyos és annyira szereti Gwent. Ezért is öleli meg a lányt, meg, mert bűntudata van.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. szeptember 27. 01:14 | Link

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután || Hime ||


Hime boldogságát nehéz szavakba önteni, a kis teremtmény annyira, de annyira boldog volt, hogy legszívesebben kiugrott volna a bőréből. Igazából, ő csak egy izgága kis kölyök volt, aki kiélvezte minden pillanatát annak, hogy akkor csakis ő volt a középpontban, és a világ, azaz Minjong körülötte forgott.
Amikor Hime orra és a srác nózija összeért, a törpe nem habozott, azonnal végig is nyalt, apró ám igencsak érdes, kutyanyálas nyelvével Minjong arcán. Az apró rózsaszín nyelvecske a srác álla csúcsától kezdte útját, végig haladva pirosló ajkain, végül az orra hegyénél távolodott el. A szeretettel teljes kutyacsók után csak csippantott még egyszer, ami igazából vakkantásnak indult, de sajnos a kölyökhangja nem elég erős még ahhoz, hogy mélyebbre sikerüljön a hang.
Mindeközben én csak a padon ücsörögtem, a már fellapozott vázlatfüzetem felett görnyedtem, koncentráltam, hogy sikerüljön azt az átkozott fát élethűen megrajzolni. Ha más nézett volna rá, azt mondta volna, hogy sikerült, viszont én szerintem nem. Tudtam, hogy képes voltam jobbra is, de valahogy akkor elhagyott a rajztehetségem, vagy csak artblockom volt, esetleg felidegesítettem magamat s türelmetlen lettem. Ki tudja. Mérgemben megragadtam a lapot majd kitéptem a helyéről és összegyűrtem, galacsinná formáztam. Bánatosan felsóhajtottam, ismét a kezembe fogtam a ceruzát, ám ekkor egy dalocskára lettem figyelmes, természetesen nem értettem, hogy miről szólt, hisz koreai volt. Felkaptam a fejemet, a cuccaimat, amik az ölemben helyezkedtek el a padra tettem én pedig megfordultam, azonban még mindig a padon ücsörögtem. Csendben, mosolyogva figyeltem, ahogyan MJ eljátszadozott a kis kölyökkel. A pad háttámlájára könyököltem, az fejemet pedig a kezeimmel támasztottam ki. Fogalmam sincs, hogy mi üthetett belém, de ettől a látványtól és a zenei aláfestéstől valahogy jobban éreztem magamat, nem voltam már dühös magamra.
- Miért nem indultál a versenyen? - csillogó szemekkel kérdeztem meg, amikor MJ rám pillantott éneklés közben. Mosoly húzódott ismét az arcomon, ám ez a mosoly eltérő volt az előzőtől, erről a mosolyról a nyugalmat lehetett leolvasni.
- Nagyon tehetséges vagy, biztos megnyerted volna!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. szeptember 27. 10:51 | Link

Gwen és a kiskölyök
~ kinézet

Ismét megbukott. Ezáltal pedig biztosan nem kerülhet fel barátaival egyszerre év végén a végzősök tablójára. Jobban belegondolva igazából ez csak akkor valósulhatna meg, ha Gwennek nem sikerülne a három betű rövidítésből álló vizsga, ő pedig szépen elkezd rendesen, tényleg rendesen tanulni az egyébként nem olyan nehéz vizsgáira. Már, akinek nehéz. Mert a levitások biztos kisujjból rázták ki a válaszokat és ők végeztek legelőször, neki viszont nehézséget okozott a tananyag megtanulása. Meg az elolvasása is. Nevelőanyja persze megint megértően mosolygott rá és megígérte neki, hogy legközelebb majd jobban fog sikerülni. Mintha Budapestről olyan sok mindent tehetett volna. Nevelőapja megpróbálta elviccelni a dolgot, amin kivételes esetben Alíz nem nevetett. Kezd fontos lenni neki a jó vizsgaeredmény, mert a végén huszonkét évesen sem lesz semmilyen végzettsége.
Ma viszont nem akar ilyeneken gondolkozni és két napig haza sem utazik a családjához, így hát a még kellemes meleg időt figyelembe véve nem öltözik nagyon, majd elindul a kastélyból. Kezeit nadrágja zsebébe süllyesztve lépdel lehajtott fejjel a falu felé kivételesen egy kis nyugalmat keresve. Szeretné átgondolni a dolgokat, érződik is rajta, hogy nagyon komolyan veszi ezentúl a vizsgákat. Tényleg szeretne jó eredményeket elérni, aztán talán mestertanoncképzésre menni, vagy valamelyik mugli iskolába diplomát szerezni. Ezekért pedig ugye tenni is kell, nem nyomnak csak úgy a kezedbe év végén. Ezt ő is tudja, picit pedig sajnálja is. Ahogy tovább sétál, végig a fő utcán, majd kanyarog jobbra-balra, végül a falu határánál köt ki. Hangokat hall, amikkel először nem is törődik, hiszen mások is lehetnek itt, nem ő az egyetlen a kastélyból. De aztán valami megállásra készteti. Egy hang. Gwen hangja. Nem hangos, nem is halk, épp csak hallja, de azt már nem érti pontosan, mit mondott. Mégis, ez elindít benne valamit, s gyorsan elindul a feltételezett irányba. Kivételesen jól tájékozódik. Kivételesen tudja, hol van a lány. Kivételesen elsőre rájuk bukkan.
- Hát ő? - pislog nagy szemeket meresztve az előtte álló lányra és az azt ölelő, négy évesnek kinéző kisfiúra. Szemei rögtön felcsillannak a kisfiú láttán, mert ő tudniillik nagyon szereti a kisgyereket. De csak a hat éven aluliakat, Ráhel is hét éves volt, mikor ő a családhoz került, vele meg akkoriban nagyon sokat veszekedtek, de persze szeretik egymást. De vissza a kisfiúhoz, szóval szereti a gyerekeket. A következő mozdulata éppen ezért a közelebb sétálás, majd a leguggolás Ferdinánd elé. Barátságosan mosolyogva integet a kisfiúnak, aztán Gwenre néz.
- Örökbe fogadtál egy kisfiút és nem is szóltál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. szeptember 27. 20:21 | Link

Alíz és Ferdinánd

Összegezve nem is olyan rossz, hogy a kisfiúra kell vigyáznia. Nem csinált volna semmi értelmeset, ha nem lenne itt, esetleg elolvasta volna a legvastagabb könyvét, de ez jobb programnak bizonyul. Nem egyszerű minden lépésére vigyázni ezt elismeri, de üdítő a társasága és a napi mozgás is megvan.
A kettesben töltött idő akkor szakad félbe, mikor megjelenik Alíz is. Csak akkor veszi, észre a szőke mikor kérdez valamit, sőt a fiú meg sem hallja. Tovább ölelgeti a lányt, majd mikor elengedi, akkor néz a vörösre. Visszainteget a lánynak, és őt is ölelésben részesíti. Talán ebben különbözik keresztanyjától, hogy Ő bárkit megölelne, akár az állatokat is. De nem mondták, hogy kiskorában Gwen nem ölelgetett másokat. Nem emlékszik azokra az időkre túlságosan. Aztán a Gwenhez intézett újabb szavak hallatán nevethetnékje támad. Szereti a gyerekeket, meg vigyázni rájuk, de miért gondol rögtön Alíz arra, hogy örökbefogadott valakit? Eddig még nem látta kisgyerekkel? Ja, persze, hogy nem, mivel legutóbb a pécsi éjszakai sétája alkalmával nem vitte magával a kisfiút. Akkor is fent volt, ami ritka, viszont Kevin nem tartózkodott a szomszédban, egyedül pedig éjszaka nem vigyáz a rosszcsont fiúcskára. De visszatérve, a vörös komolyan gondolja, hogy ez a gyermek Gwené. Bár nem lenne rossz tovább vinni a Blake nevet, de azt Tonyék megteszik. Gwen gyerekei maximum a férje vezetéknevét kapják és az övét, azonban nem tolna ki annyira szegényekkel, hogy ilyen hosszú nevet kelljen viselniük.
- Igen Alíz, örökbe fogadtam. És elárulom, hogy nemsokára lesz kistesója is - nem is rossz alkalom a vörös ugratására. Egyébként is le kell küzdenie a naivitását, Gwen pedig ebben próbál segíteni a saját módszereivel.
Közben már húzzák a kabátját, ezzel jelezve Ferdinánd, a menni akarását. Olyasmit ígért neki a lány, hogy beülnek enni a közelben lévő kajáldába.
- Te is szeretnél jönni ebédelni a falatozóba? - kérdezi barátnőjétől. Addig is szórakozhat Alíz örökbefogadásos kérdésein. Milyen képtelen gondolat 18 évesen örökbefogadni valakit. Nem is tehetné meg. Általában azoknak adnak gyereket, akik párban élnek és jó ideje együtt vannak. De ez is megdőlt a lánykánkat illetően. Mindazonáltal később szeretne családot, jó nagyot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. szeptember 27. 20:32 | Link


- Értett a dolgához? Na mesélj csak! Gyerünk, ki vele! - nógatja is nyomban barátnőjét nevetve a nő.
Egymásba karolva, remekül elkacarászva élvezik ki az este fennmaradó részét, mielőtt még mindketten nyugovóra térhetnek. Nessa most tényleg jól érzi magát, és jó így együtt. Nem kellenek nekik pasik, akik csak a felesleges gondot jelentik. Itt vannak egymásnak, mint a testvérek, és vigyáznak a másikra.
Most minden békés, nyugodt, derűs, és olyan, amilyennek lennie kell. Egy időre még a gondjait is elfelejthette.
Aztán egyszer csak furcsa érzése támad. Talán valamiféle ösztön, valami ősi beidegződés, ami azt súgja "veszély."
Nem tudja mire vélni ezt, még akkor sem igazán, amikor meglátja a pillangót, és már teljes hangerővel villog a vészjelző az agyában.
És ekkor valami robban. Egy halk, elfojtott kiáltás hagyja el a száját, de ez betudható a meglepettségnek. Ám mielőtt bármit is tehetne, már a földön van, Kinoshi jóvoltából. Hiába, az auror reflexek.
Ő nem látta, hány fénycsóva volt, de a pálca azért már az ő kezében is benne van. Varázslénygyógyítóként azért szerencsére neki sem olyan a reakció ideje, mint egy álmos koalának.
- Jól vagy?
Ennyit sikerül még barátnője utasítására válaszolnia, a lehető leghalkabban, de csak annyira, hogy a lány azért még hallja őt.
A fű hideg, ahogy a lábához ér, a szíve pedig egyik pillanatról a másikra felgyorsul, és olyan hevesen kezd el verni, hogy félő, hogy kiszakítja a mellkasát. De próbál nyugalmat erőltetni magára. Bármi is történik most, az biztos, hogy éles helyzet, és itt nincs helye eltompult agynak.
Csendben marad, és vár. Nem tudja még pontosan mire, de érzi, hogy hamarosan kiderül. Figyel minden rezdülésre, minden hangra, s közben próbálja megnyugtatni magát Kino közelségével. Nincs egyedül. Együtt vannak. Bármi is lesz... megoldják. Legalábbis egészen biztos, hogy küzdeni fognak, ahogy csak tudnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. október 1. 10:46 | Link


Viselet


Csendben, egyedül üldögélt a kis tavacska mellett a rellonos lány. Nem járt az iskola közelében már egy ideje. Hivatalosan is magántanuló lett az utazások okán, amit nem is nagyon bánt. A dolgait el tudta intézni bagolyban is, csak néhány fontosabb gyakorlati órára ment be. A második hét Firenzében is már a vége felé jár. Szórakoznia kéne és bejárni a helyet, helyette teljes két napot arra áldozott be, hogy hazalátogasson és ezzel letudja a fontosabb köröket, azaz Barbiék meglátogatását, az apjával való beszélgetéseket és gyakorlásokat, meg hát Nessához is benézett. A munkát is hanyagolnia kell kis ideig.
Az első nap estéjén már elege is volt a faluból, tehát erre vezethető vissza az, hogy sötétedés után még kint üldögélt a hideg talajon. A tél közeledtét megérzik a növények is; Anne ujjai között néhány lehullott levelet fogott és azokat ragasztotta össze a Madagaszkáron tanult módszerrel, elemi mágiát használva. Zöld, sárga, barna, a színek szépen, átmenetesen váltakoztak a hibátlan, formás leveleken.
Hangokat hallott a fák közül és biztos volt benne, hogy a zaj Noaktól származik. Az éjfúria már legalább egy órája eltűnt, vadászni ment. A lány büszkesége már jócskán kinőtte a rellonbeli ágyikóját és valószínűleg a kanapét is.
Nem is nézett hátra, egészen amíg a halk zörgés el nem halt. Biztos volt benne, hogy Noak már az arcát nyalogatná ha ő lett volna a zaj forrása. Lassan és érdektelenül pillantott oldalra, ahol a szentjánosbogarak fényében egy ember formáját vette ki. Halványan elmosolyodott. Kedveli azokat a fénylő rovarokat, kimondottan csodálatos lényeknek tartja őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 2. 22:29 | Link

Gwen és a kiskölyök
~ kinézet

Szóval összegezzük a dolgokat: Gwennek van egy gyereke, aki ráadásul már három vagy négy éves lehet, neki senki nem szólt egy árva szót sem, és így talán még a keresztanyu szerepkörről is lecsúszott, hát most mondjátok meg, hová fajul ez a világ? Az még talán megbocsátandó bűn lehetne, hogy Gwen nem szólt az örökbe fogadásról, de hogy még keresztanyának sem kérte fel... hallatlan. S ezt most nem olyan értelemben mondom, mintha a lány nem tudná, hogy a barátnőjének igazából nincs is gyereke, hanem mondjuk izé. Vigyáz valakijére. Mert ha az igazi keresztanyaságról csúszna le, na azért már tényleg harapna.
- Hát szia, Prücsök - kész, ennyi, már nem is érdekli hogy hívják igazából a kisfiút, ő Prücsöknek fogja hívni és ebben még az sem akadályozhatja meg, ha a kölyök nem hallgat a rögtönzött becenévre. Egyelőre azonban úgy tűnik nem igen haragszik érte, sőt, meg is öleli lánykánkat, aki először nagyon megilletődik, de aztán készségesen húzza picit magához a kisfiút, ujjaival végigsimítva annak gerince mentén, hátha Prücsök majd csikis és ez nevetésre készteti.
- Lehetek az új pici keresztanyja? Szerintem róla - mutat Prücsökre - már lecsúsztam.
Csalódottan húzza el a száját, miközben feláll és fejét kicsit megemelve pillant Gwenre. Régebben még mennyit hisztizett otthon, mert ő milyen alacsony a barátnőihez képest, most meg tessék, itt szaladgál - vagy nem - körülöttük egy tényleg kis emberke, tehát egy szava sem lehet a kisasszonynak. Éppen ezért is bólogat a neki szegezett kérdésre, habár úgy jött le a kastélyból, hogy egyedül lesz és gondolkozik majd egy jót. Erre tessék, összefut Gwennel meg a nemkeresztfiával, ezt az ismeretséget pedig kár lenne kihagyni.
- De figyelj már. Nem hoztam magammal semmi pénzt, és lehet nem örülnének neki, ha megint elkezdenénk ott dobálózni...
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. október 2. 22:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3462
Írta: 2015. október 5. 22:24 | Link

Annelie


Ahogy megszokja a szeme a rovarokat, sikerül túllátnia vakító fényükön; kilép a fák vonalából, eggyel közelebb a tóhoz, de rögtön meg is áll. Egy idegen ül a parton, tőle nem messze és egyértelműen feltűnt neki a fiú jelenléte. Elveti a nesztelen, sietős távozás gondolatát - minek? Nem lehet mindenki elől menekülni. Főleg nem úgy, hogy közben azon kevés egyedek elől, akiktől valóban fejvesztve, remegő térdekkel kéne rohannia, soha nem teszi. Valószínűleg semmi veszélyt nem rejt ez a találkozás. Talán még jó is származhat belőle. Már ha nem hagyja itt szó nélkül a lány. Elvégre tátott szájjal, megbabonázva állt az erdőben és bámult egy csapat repülő bogarat. Lehetséges, hogy kerülendőnek tartja őt a lány; de az is lehetséges, hogy ez Tobiast nem érdekli. Ma, most, itt nem.
Újra megindul, komótosan lép még egyet, majd még egyet, de nem megy túl közel. Zsebretett kézzel, kócos fejjel néz el a távolba, a tó túloldalát fürkészi.
- Lampyris noctulica. Éjszakai világítók. - hangja in medias res szólal meg az éjszakában. Tekintetével és testének enyhe hátrafordulásával jelzi szavainak alanyát, a röpködő fényforrásokat a háta mögött. - Fényüket arra használják, hogy párt találjanak maguknak. A tömegből ítélve pedig... - újra hátrapillant, majd vissza a tó és a lány fele - sokan vannak ma este pártában.
Szavainak szociálisan semmi, de semmi jelentőségük. Hisz vagy nem érdekli a lányt és akkor most teljesen őrültnek fogja nézni, vagy érdekli és ez esetben esélyes, hogy már tudta mindezt. Tudományosan sincs különösen óriási jelentősége - ezek a rovarok nagyon elterjedtek, főként a nedves és erdős helyeket kedvelik, tehát az, hogy egy tó partján húzódó erdőben rájuk talált, különösebben nem döbbentené meg a biológusok világát. Orvosi értelemben viszont már jogot formálhat a szakertők figyelmére - hogyha nem is patológiai releváció, mindenesetre érdekes esettanulmány lehetne. Egy majdnem-aspergeres hétköznapjai. Ha film készülne belőle, vajon ki játszaná a főszerepet? Egy alacsony költségvetésű, érthetetlen művészfilm, amelyet senki se ért, még az se, aki vehemensen bizonygatja az ellenkezőjét. Kultikus darab.
A nemlétező film létező főhőse nem lép közelebb, így gyakorlatilag egy idegen hátának magyaráz bogarakról, és mindezt egy cseppet sem tartja furcsának. Egészen... kellemes érzés kerítetette hatalmába. Már-már jól érzi magát, nyugodtnak legalábbis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. október 6. 13:38 | Link

Adam Kensington

...Egy kis beszélgetés nem árthat, hátha mond még új dolgot, párat...

 Udvarias boltos Kollégám készséges, és előrejezi, hogy beszerzi amit szeretnék. Mindezt kedves mosollyal nyugtázom, hiszen tudom nem puszta kedvesség, mint sem a szakmánkból adódó jó szándék megnyilvánulása részéről. Magam is így tennék vele szemben, ha betévedne hozzám és bárkinek olyasmit keresnek ami profilomba vág de nincs készleten.

- Oh, igen...Indultam, igen...Nincs kedve eljönni, útközben még pár dolgot mesélni az ősömről és a varázslatos világról? Nem lakom messze, igazából a boltom fölött van a lakásom. Meg van egy kis jószágom. Nem tart a görényektől, ugye? Zsömle aranyos kis maszat és vörös mint én.

 Invitálom ezekkel a szavakkal a titokzatos férfit, hangomban ártatlan jószándék csendül, várakozón nézek fel rá, mint karácsonyfa csúcsára ünnep idején a gyermek. Remélem eljön hozzám és csevegni is tudunk séta közben. A tó partja lassan kiürült, hazaszéledt az a néhány kóbor lélek is aki még mint mi kinn töltötte esti óráit. Néptelen csend ereszkedett ránk, csak a part menti világ neszezése hallattszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 10. 22:16 | Link

Hablegény


Túlságosan is zajlanak az események az utóbbi időben, már lassan saját magával képtelen lépést tartani. Túl sok ember, túl sok kontakt, ő meg csak úszna az árral, de sokszor még azt sem hagyják. Valahogy gyűjti maga köré a népet, ami hihetetlen a számára, hisz nem tesz semmi különöset, csak úgy... van. Mégis van, akit barátjának nevezzen és még ennél is tovább mehetne a felsorolásban. Bár érdekes, hogy ez fullasztja, viszont a számára teljesen idegen közeg és szokások hidegen hagyják, nincs kultúrsokk és semmi ilyesmi. Egész hamar sikerült beleszoknia, már amennyire ennyi idő alatt lehetséges. Az órákat is könnyedén vette eddig, pedig sok mindenről még mindig fogalma sincs. Viszont ezen segít saját magán, amilyen gyorsan csak tud. Frusztrálja, ha nem tud valamit, szeret mindennek utánajárni, addig elemezni a dolgokat saját magában, míg értelmet nem talál benne. Hamar fel fog zárkózni a szakavatottak közé és bizony van egy olyan tudat is benne, hogy túl fogja szárnyalni valamennyit. Legalább is ebben bízik.
Viszont az olyan zseniknek is kell némi pihenő, mint amilyen ő. Mivel haza nem megy, mert minek menne, ha úgy sem érdekel senkit, hogy ott van-e vagy sem, így megrohamozta a Bogolyfalvát ma, úgy sem járt még itt. Egyedül indult felfedezőútra gondolataival övezve, zenével elnyomva azokat, ha túl sok jutott belőlük. Olykor megrohamozza a gondolatok kusza fonala, amit képtelenség rendszerezni, csupán elveszni lehet benne. Az meg neki sem jó, ilyenkor jön egy az alternatív megoldás; fejhallgató fel és csak bámul ki a fejéből. Így bolyongott végig az egész faluban, majd ért el a tóig, vagy két órával sötétedés előtt. Az egyik fa tövébe dobta le magát a táskájából előhúzott könyv társaságában, mert nem is ő lenne, ha nem így tenne. Képes órákra belemerülni a betűk rengetegébe, átsuhanni egy másik világba, egy másik ember testébe, felfogni egy másik ideológiát. Csupán elszakadni a valóságtól és közösen alkotva egy új világot a könyv írójával. Hisz ugyan az a könyv teljesen mást rejthet két különböző ember számára.
Nemrég sötétedett be és mivel nem született macskaszemmel, sem bagolynak, elemlámpát meg nem szokása magával hordani, más elfoglaltság után kellett néznie. Attól a perctől csábította a tó, amint ideért, de eddig ellenállt a kísértésnek, több okból is. Azért elég hűvös van már és a suliba se kutyagolna vissza szívesen vizesen. Viszont ez már kit érdekel? Az unalom törvényt bont. De egyelőre nem jutott tovább, mint a cipő-zokni kombótól megszabadulva, nadrágját térdig feltűrve masírozott a hideg vízbe.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. október 10. 22:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 11. 18:39 | Link

Milán

Ma is korábban keltem, mint terveztem volna. Mostanában valahogy így megy ez. Talán egyre korábban térek nyugovóra ittlétem alatt, vagy esetleg testem kezd nem egy részeg, hanem egy normális lény ritmusára kattogni?
Mindenesetre ma több mint két órával megelőztem az alkonyt, így jutott időm körbenézni a tó mélyén is. Általában elvarázsolnak a tavak mélyén alvó világok, a hínárerdők és moszatrétek csillogó zöldjei, a sokszínű halpopuláció no meg a víz alatt élő csigák házainak színes játéka. Csakhogy ez a tó nem bővelkedett igazán ilyesfajta dolgokban. Mintha haldokolna az egész. Az alj sötét és keserű, az élővilága ritka és egyhangú.
Ahogy éreztem a fentről jövő sötétség rám zuhanó súlyát, úgy döntöttem inkább a víz tetején várom meg a sötétedést mintsem idelenn. Tudom, ez az opció veszélyekkel teli, hisz így bárki megláthat akinek csak egy kicsit is érdeke a tavat bambulni, de ha itt maradnék az unalom ölne meg.
Hamarost a felszínen bukkan elő fejem és körbenézek óvatosan, végigmérem ki van a tópart környékén. A legkedvezőbb az volna, ha senki sem lenne odafenn. Akkor feltűnés nélkül csinálhatnám azt, amit akarok, csakhogy mint általában a szerencse most sem az én oldalamon áll; egy kölyök ül a parton, belemerülve az ölében tartott könyv írott betűibe.
Talán még fél óra és rázuhan az éj, akkor pedig kénytelen lesz abbahagyni az olvasást, és tovaállni. Vagy olyan elszánt lenne, hogy az este csillagainak lámpásai alatt akarna tovább olvasgatni? Nem azt nem hinném, az emberek egyszerűen nem ilyenek.
És valóban amint a naplemente beköszönt a fiú pakolni kezd, én pedig közelebb úszom  a parthoz, hogy minél előbb ki tudjak ugrani a vízből, amint biztonságos a terep.
A kölyök feláll, én pedig már majdnem a sekély vízben vagyok, egyre nehezebb lent tartani fejem, a víz kezd kidobni magából.
Csakhogy az ifjúnak nem áll szándékában elmenni. Helyette közelebb jött hozzám és a tóhoz, zokniát kezdi lehámozni lábairól. Hirtelen közelgő mozdulata megrémiszt és irányt váltva a nádasba vetem magam, elfeledkezve arról, hogy annak valószínűleg hangja is lesz, amint testem hozzáér a zizegő növényekhez.
Ha fiú nem süket, könnyen meghallhatta az elsőre jó ötletnek tartott cselem hangjait.
Elhúzom számat és felpillantok az égre, lassan beesteledik és emberi alakom feltör a felszínre. Vagy leveszem a gyűrűt és tovább tartom a sellő alakom, vagy tovább viselem és valahogy kénytelen leszek kimagyarázni a fiúnak mit is keres egy Ádámöltönybe öltözött férfiú a tóban....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 12. 12:06 | Link

Hablegény


Éjszaka valahogy mindig aktívnak érzi magát valamivel, mint általában. Talán a hűvösebb levegő készteti aktivitásra, vagy a rá zuhanó sötétség, ami jótékonyan vesz takarásba mindent. Legyen az jó, vagy rossz, ember,  vagy állat, nem kivételez semmivel és senkivel. A tó környékét is csupán a folyamatosan ébredő csillagok és a Hold fénye világítja meg kissé, hogy körvonalazza a formákat. Talán pont ezek miatt nem indul meg vissza a kastélyba. Hétvége van, a kutyát se érdekli úgy sem, mégis hova sietne? Itt a környezet mozdulatlansága és mostani kihaltsága nyugalommal árasztja el. Folyamatosan száguldó gondolatainak ádáz folyama is kezd enyhülni és a tucatnyi különálló fonalból csak néhány marad meg. Kellemes változatosság.
Ahogy belelép a vízbe, egész testében megborzong a hideg érintésétől. Érdekes kettősség zajlik le benne a teste tűrőképességének és az elméje felfrissülésének harca. Még tél sincs, nincs fagy, mégis már ez a hőfok is a majdhogynem a végigjárja a testét. Fizikuma gyenge mivolta ilyenkor is megmutatkozik, holott lélekben sokszor érzi úgy, hogy szüksége van ilyesmire. Ilyenkor érzi, hogy van benne élet, hisz különben nem reagálna rá úgy a teste, ahogy.
Kissé előrébb gázol a vízben, térdig, mire dideregni is kezd rendesen, de nem érdekli. A sötét vizet bámulja maga körül, amiben visszatükröződnek a csillagok. Semmi más, csak az apró izzó gömbök, mintha ő ott sem lenne. Viszont ilyesmin elmélázni nincs ideje, hisz a ráboruló csöndben, mintha a normálisnak dupla akkora robajjal zizzenne fel a nádas hirtelen. Egyből odakapja a fejét, de nem sokat látni, szinte semmit. Biztos valami béka, vagy madár... Viszont ezekhez túlságosan is éles volt. A zsebében már a pálcáját markolássza, nem mintha hadonászáson kívül bármi érdemlegeset tudna vele kezdeni. A Trullusig már eljutott, de valószínűtlen, hogy azzal, hogy mondjuk hupililára változtatna valakit, azzal el is ijesztené. De legalább eljutott már odáig, hogy mindig nála legyen. Szépen lassan haladunk.
A vízben gázolva közeledik a nádashoz, így képtelenség nem hallani lépteit. A fel-felcsapó hullámok, amiket ő maga gerjeszt, a feltűrt nadrágját érik, ami szivacs módjára szívja is magába. Viszont nem érdekli, ahogy látszólag semmi sem. Nem kezd kétségbeesetten ordítozni, hogy ki van ott, menekülőre sem fogja. Miért tenné? Ahhoz túl kíváncsi természet. Legalább is kell neki a magyarázat. Anélkül nem nyugodhat. A nádashoz érve lassan kezdi odébb mozdítani a növényzetet, de még így is megvágja egy-két helyen, amire fel is szisszen, de nem törődik vele. Csak hunyorog a sűrűjébe, hátha megtalálja a zaj forrását.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. október 12. 13:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. október 14. 14:45 | Link

Evana Roddson

Ha jól értem tehát, akkor éppen felhív magához a lakására. Mindezt persze nem a gesztus csábító értelmében, hanem egyszerűen társaságként, beszélgetni. Végighallgatom az helyesen fecsegő elmondásba és puhatolózó kérdésekbe burkolt ajánlatot, aztán lesütöm kissé a szemem.
- Szívesen. - bólintok rá a dologra, noha testbeszédem azt sugallta, mintha vissza akarnám utasítani. Ennek megvannak a maga okai, amelyeket mindjárt a hölgy elé tárok, amint elindultunk. Könnyedén intek neki egyet, hogy fáradjon csak előre, és már csatlakozom is hozzá.
- Darina kellemes társaság volt. - kezdek neki a felmenőjéről mesélni, immáron egyáltalán nem palástolva a tényt, hogy személyesen ismertem.
- Okos, művelt, érzékeny. - sorolom tovább a nő tulajdonságait, noha csak körvonalakban emlékszem rá. Próbálom felidézni, amit tudok. Lassan megérkezünk a falu házai közé. Fehér kezeimet magam mellett lógatva haladok az ékszerész oldalán magasodva. Kék, különös fényű tekintetem az előttünk álló úton pihen.
- De a mosolya szinte mindig hamis volt. - tárom elé a bús tény és valót, amely azt hiszem, igazán nem meglepő azok után, amit a férjéről meséltem az imént. Darina tettetett boldogságban élt. Elvárták tőle. Mint oly' sok mindenkitől. Örömömre szolgált kicsit kirántani őt és a hozzá hasonlókat ebből. Hálás szerep a enyém. Ám amennyire hálás, olyannyira igazságtalan is a körülöttük élőkkel szemben. Hiszen én csak megjelenek, elveszek tőlük valamit, adok egy másikat, aztán elegánsan távozom. Ők viszont maradnak. Aztán pedig elmúlnak.
- A varázsvilágról mit szeretne hallani? - tekintek le rá magam mellé, témát váltva kicsit, közben mintegy időt hagyva neki megemészteni, amit szerintem már eddig is gyanított, mégpedig hogy egy halhatatlan az, aki éppen hazafelé kíséri. Apropó...
- Nem tartok a görényektől, de ők tőlem sajnos igen. - árulom el neki a szomorú valót. Nem maradnak meg az állatok a közelemben. Lehetőleg elmenekülnek. Szóval megértem, ha visszavonja az invitálást, amit igazából konkrétan meg sem ejtett. Nem akarok kellemetlenséget okozni. Minden esetre ezt még van ideje eldönteni, hiszen a tavat hátrahagyva, lassan az ékszerüzlethez érünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 14. 16:34 | Link

Zephyrine Sabra Iweala

Nem rég óta voltam itt, de azt hiszem, az utóbbi időszakban sikeresen elszoktam a társasági eseményekben. Legközelebb akkor voltam emberekhez, ha az aktuális munkaadómat próbálták zaklatni, ezért képen könyököltem őket, vagy ilyesmi. Aztán a nyakamba szakadt hirtelen a diáksereglet, akik itt tanultak, nekem pedig szó szerint már lassan fóbiám lett tőlük. Én voltam a fekete bárány, noha barna volt a hajam, de ez nem zavarta őket. Amikor lehetett az ajtó közelébe ültem, hogy amint megszólal az óra végét jelző hang, felugorhassak és eltűnjek a helyszínről. Ismeretségeket nem kötöttem, nem is különösebben érdekelt semmi ilyesmi. A mai napom is viszonylag gyorsan elment, ahhoz képest, amire számítottam, szóval amint véget értek az óráim, visszamentem a szobámba, felkaptam pár könyvet, arra az esetre, ha tanulni lenne kedvem. Mondjuk nem mintha ez valószínű lenne...
Azzal el is indultam a dolgomra, de mindenhol voltak emberek, amik elbizonytalanítottak abban, hogy én az adott helyen akarok-e maradni. Végül egy tavacska mellett kötöttem ki, ami viszonylag nyugis helynek tűnt, legalábbis sehol nem láttam egy lelket sem. Leraktam a pad szélére a két tankönyvet, majd kilazítottam a nyakkendőmet, a taláromat meg azonnali hatállyal levágtam a padra és úgy döntöttem ideje kicsit kiengedni a feszkót. Ledőltem a földre, majd ismét körbenéztem és elkezdtem felülésezni, miután megállapíthattam, hogy nincs itt senki. Tanulás és iskola ide vagy oda, attól még a napi rutinom megmarad, maximum átidőzítem más időpontra. Szóval miután megcsináltam ötven felülést, kiterültem a fűben és az eget bámulva hallgatóztam. Remélem, hogy ezek nem lépések voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
Írta: 2015. október 14. 18:58 | Link

Ward

Ami azt illeti, nagyon nem fűlött a foga ehhez az egész iskolásdihoz. Igaz, otthon is folytatta a tanulmányait, de koránt sem volt ennyire intenzív, mint amikor itt tanult. Táncolt, dolgozott mellette...élvezte az életet. Most is élveznie kellene, ettől függetlenül valami mégis bántotta. Pont ezért választott egy jó hosszú sétát, a nap levezetéseként. Fehér szövegkabátban, nagy sállal a nyakában, a hátára omló szögegyenes hajjal, hagyta maga mögött a kastélyt. Egyedül akart lenni egy kicsit a gondolataival, hogy átgondolja azt, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e se. Hirtelen döntött, talán kicsit elhamarkodottan is, de ott abban a helyzetben úgy érezte, hogy nem volt más választása. Kíváncsi, vajon mi sül ki az egész helyzetből, de türelmetlen is volt, mert szokásához híven most akart rögtön, mindent. Persze, a helyzet pikantériára is tökéletes volt, élvezte, ugyanakkor dühítette is. Ez a kettősség pedig szétfeszítette, amitől zaklatott és figyelmetlenné vált.
Lassan sétált végig a falun, úgy tett, mintha korábban még nem lett volna itt, közben mindent megnézett, amihez valami emléke kötötte. Észre sem vette, hogy időközben kiért a faluból, mert mikor felnézett, már a kis tavacskánál volt. Mérgesen fújt egyet és gyorsan körbepillantott, miközben megigazította a nyakában lévő sálat. Valami gyorsabb utat keresett vissza a kastélyhoz, ám ekkor a tekintete megakadt egy ismeretlenen. Szórakozottan vágta zsebre a kezeit, miközben oldalra billentett fejjel figyelte, ahogy a közelében lévő srác edzett, vagy legalábbis valami olyasmit csinált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 14. 19:22 | Link

Zephyrine

Éppen elmerültem volna az edzésben, legalábbis valami ilyesmit terveztem, hogy akkor én most kiengedem a gőzt, amit napközben a személyes szférámba mászó emberek generáltak, az által, hogy felüléseztem. Ötven után kis szünetet tartottam, hogy akkor most pihenek, aztán ismét folytattam volna ötvennel. Erre mit hallok? Lépéseket, ráadásul nem is túl messziről, ez pedig valahogy nem dobott fel, mert azért jöttem ide, hogy végre egy kicsit távol legyek az emberektől, nem azért, hogy megint valaki a pofámba másszon. Rohadt jó, de tényleg, másra sem vágytam, mint társaságra. Felültem, majd leporoltam kicsit a füvet az ingemről és abba az irányba kaptam a fejemet, amerre az ismeretlent sejtettem. Nem azért tudtam, hogy ismeretlen, mert én valami wodoo-mester vagyok, ennél jóval egyszerűbb oka volt: semmi kedvem nem volt senkihez, ezért egyáltalán nem is mutatkoztam be, se semmi ilyesmi.
A térdeimre támasztottam a könyökömet, majd a lány felé néztem lassan és felvontam a szemöldökömet. Kedvem lett volna elzavarni, hogy ugyan már, eredjen dolgára és ne engem bámuljon, de azért inkább nem tettem, az első napokban nem kéne senkivel összerúgnom a port. Nem hiányzik egy megrovás, vagy ilyesmi...
- Mi annyira érdekes? - kérdeztem bokor arccal, majd feltápászkodtam és kiroppantottam a hátamat egy nyújtózkodás kíséretében. - Tudom, hogy jól nézek ki, de azért ezt már túlzásnak érzem.
Megengedtem magamnak egy halvány mosolyt, de csak mert elvoltam a kis "beszólásommal".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
Írta: 2015. október 14. 20:06 | Link

Ward

Egy ideig még figyeli a srácot, aztán már csak a tekintetét felejti rajta, a gondolati egészen másfelé viszik, már nem is a tavacskát és a környezetet látja maga előtt, sokkal inkább az elmúlt heti eseményeket pörgeti magában le. A kellemes emlékek elviszik innen jó messzire, sőt, még meg is mosolyogtatják. Aztán eszébe jut, hogy most mennyire egyedül érzi itt magát és egyáltalán nem akar itt lenni. Mérgesen horkant fel, megrázza a fejét és elindulna, de akkor már késő. Az ismeretlen srác felé szól, legalábbis úgy gondolja, hogy neki szól a csöppet sem kellemes megjegyzés. A háta mögé néz, mintha lenne mögötte valaki, mert egészen elfelejtette, hogy megakadt a tekintete a srácon. De amikor rájön, hogy közel s távol egyetlen ember sincs, összeszedi magát és felszegi a fejét.
- Csák ászt nhésztem ménnyire szánálmás vágy.
Mondja tört magyarral, mert amúgy sem beszéli túl jól, ráadásul az utóbbi időben el is szokott tőle. A megjegyzéshez társul még egy jóleső fintor is. Nem azért nézte a srácot, mert esetleg annyira elájulna tőle. Van neki kit néznie és ami azt illeti, ez a faragatlan ismeretlen annyira távol van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
- Nyomjál mhég lé vagy ezhret és ákkor tálán lhesz is válámi hátásá.
Legyint, majd hátat fordít és elindul visszafelé. Nem társalogni jött, abszolút nincs ehhez kedve és még csak szájalós hangulatban sincs, hogy leálljon veszekedni egy ilyen senkivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 14. 20:25 | Link

Zephyrine

A csaj eléggé elkalandozott, szóval a megjegyzésem meglepte, de nem is igazán érdekelt a dolog, egész egyszerűen csak azt akartam, hogy húzzon innen. Nem szerettem a társaságot, ilyenkor meg aztán pláne nem. Erre most itt nézelődik, ahelyett, hogy lelépne. Körbenézett, mint akit most ébresztettek fel, vagy nem is tudom, talán az is lehet, hogy keresett valakit, aztán felszegte a fejét és rám nézett, mintha legalábbis ő lenne az angol királynő. Bármennyire is próbált meg bántó lenni, ennyivel engem nem lehetett meghatni, pláne nem egy ilyen fruska részéről, lényegében csak annyit ért el, hogy röviden felnevettem.
- Nem kevésbé, mint a te magyar kiejtésed, attól tartok... Pedig az aztán már súlyos - bólogattam olyan arccal, mint aki rémesen érzi magát emiatt, pedig ez most kifejezetten jól esett.  Még nem kötözködtem senkivel egy jót, olyan igazán jót, mióta itt voltam, ez pedig nem volt egy rossz lehetőség. Azt kell mondjam, hogy a csaj nem igazán mozgatta meg a fantáziámat, egyáltalán nem volt az esetem, szóval még felületes okom sem volt rá, hogy esetleg egy hangyányit is kedves legyek vele. Ő sem volt éppen az a megtestesült finomság... sőt.
- Azt csinálok, amit akarok, nem igazán érdekel a véleményed. Viszont elmehetnél egy tanárhoz, hogy ragadjon rád valami magyarból, mert valami borzalom a kiejtésed, pláne, hogy ennyire affektálsz. Vagy az anyanyelveden is hasonlóan bántó a hangod? Sok mindent megmagyarázna - mosolyodtam el gúnyosan, majd a nyakamba akasztottam lazán a nyakkendőt, de megkötni már nem volt sem kedvem, sem indíttatásom.
- Cshujha, anyuci kicsi lánya beverte a hisztit. Micsoda tragédia! - fojtottam vissza a röhögésemet, mert szerintem ez a lány egy tini moziból lopta a távozós jelenetét. Hát ilyen még egy nincs!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
Írta: 2015. október 14. 20:39 | Link

Ward

Úgy tűnik, hogy a srácnak nem elég. Látszik, hogy szeret kötözködni, ami igencsak felszínes és gusztustalan szokás. Általában azok élnek ilyesmivel, akiknek kisebbségi komplexusuk van, így nem...nem veszem fel, bármennyire is szeretné. Pedig, ami azt illeti igencsak látszik rajta, hogy mennyire kívánja, hogy valaki beszóljon neki.
- Tudod, a kisebbségi komplexuson ma már tudnak segíteni.
Mondom neki ezúttal tökéletes angollal, miközben rákacsintok és hátradobom a hajamat. Úgy közlöm vele, mintha valami baráti jó tanács lenne, hatalmas mosollyal az arcomon. Ha időm lenne, még szánni is kezdeném. Közönséges és gusztustalan. Kár érte, pedig ha összeszedné magát, akkor elérhetne egy gyönge közepes szintet.Mindezt szívesen megosztanám vele, de mint mondtam, nem kenyerem az ilyen gyerekes vitába belebonyolódni, így nem is fogok. A megjegyzésem közben megállok és összefűzöm magam előtt a kezeimet. Ha már ennyire idegesíti a jelenlétem, akkor miért ne maradhatnék egy kicsit? Tudom, hogy az ilyenek felhúzzák magukat azon, ha valaki nem veszi fel a dolgot, sőt, még ki is neveti a fajtáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 14. 22:09 | Link

Zephyrine

Igazából nem nagyon zaklatott fel a dolog, sem az, hogy egy kötözködős kis.... volt, sem az, hogy most még ő gondolta magát felsőbbrendűnek. Egész egyszerűen annyit akartam, hogy felszívja magát annyira, hogy lelépjen és máskor lehetőleg ne másszon a tíz méteres körzetembe. Vagy akár húsz... Az már részletkérdés, a lényeg az, hogy minél messzebb legyen. Nem csak ő, mások is. Ő csak egy lapáttal rátett, hogy még inkább ne akarjak beszélgetést kezdeményezni senkivel.
- Jó, majd ha összeakadok valakivel, akinek van, esetleg értesítem róla - közöltem higgadt, sőt, már-már egészen emberi hangszínben, mert sem az angol kiejtése, sem a megjátszott, tanácsadós stílusa nem győzött meg. Nem, még a legkevésbé sem. Közben dobálta a haját, mintha legalábbis valami Head & Shoulders reklám lenne és ez bárkit is meghatna. Uggyan már kérlek. Annyira viszont nem tudott érdekelni a hölgyike, hogy esetleg még egy ál-mosolyt is magamra erőltessek, az túl sok lett volna. Mivel elég sok dolgom volt már hasonló egyénekkel az előző sulimban, pontosan tudtam, hogy most arra megy ki a játék, hogy engem felhúzzon... Legalábbis elég valószínű... Nem adom meg ezt az örömet, aranyom.
- Esetleg segíthetek valamiben, vagy csak a tájban gyönyörködsz? - kérdeztem érdeklődő arcot vágva, bár a lehető legnagyobb mértékben hidegen hagytak a dolgai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. október 15. 20:21 | Link

Milán

A csillagok kezdenek megjelenni, fehérre pettyezve a sötét eget. Lassan itt az idő, sietettet az est.
Hallom ahogy a nádas szélén meghajolnak a növények sikítva, utat engedve a fiúnak. Kíváncsi természetű lehet, vagy csak nem nézett elég horrorfilmet ahhoz, hogy fejében rémképek jelenjenek meg egy idegen zajforrást észlelve. Próbálom beljebb verekedni magam, csupasz hátamat felhasítja a növényzet, a víz lassan iszapos salakká változik...kezdem úgy érezni magam, mint egy sarokba szorított nyomorult. És utáltam ezt az érzést.
És mindezt még az is tetézi, hogy lassan el kell döntenem mit is tegyek. Ha engedem megláttatni sellő énem valakinek, akkor lehet másnapra az egész falu tudni fogja, hogy mi él közöttük. Nem akarom, hogy ez alapján béklyózzanak meg. De természetesen az is benne van a pakliban, hogy csak nem törődnének velem. Lehet gyakori vendég náluk a vándorló sellő, mint valami szél, mely félévente látogatja az embert, belekap néha a hajába éppen csak megrángatva azt, majd úgy eltűnik, mintha soha csak ott sem lett volna, míg egy nap ismét vissza nem tér. Magam is így tervezem. Eltűnni, majd ismét visszajönni, ha máshová megint nem mehetek.
A sápadt hold kontúrt rajzol az alak körvonalai mögé, látom egész testét, lehet már ő is észrevett engem. Nem tudom ennyiben tér el egy sellő és egy varázsló látása, de bizonyost annyival nem sokban, hogy megvakítsa a fiút az este.
Lassan kihúzom magam és farkasszemet nézek az árnnyal. Talán épp itt az idő, hogy megtudja valaki a titkot, hogy sellő él a tóban.
Csakhogy ebben a pillanatban a gyűrűm felragyog, az egész nádast elborítja a vakító fény. Érzem, ahogy leolvad rólam a pikkely és hártya, a bőröm kifakul és megvékonyodik, arcom megnyúlik, orrom előreugrik, szemem összemegy és színt vált. Csupán alig pár másodperc és a fénykavalkádnak már vége is, ismét átváltja helyét a sötétség.
Csupasz hátam megcsapja a hideg levegő, hajamon átszáguld a szél. Ajkaim közül cifra káromkodások egyvelege kap szárnyra ahogy dühödt tekintettel az ékszert szidom. Sosem volt képes jól időzíteni, de ennyire borzalmasan még egyszer se sikerült neki.
Az alakra meredek, figyelem az arcát, mennyit láthatott. Próbálok olvasni, de a sötétség nem sokban nyújt segítő kezet. Végül csak hallgatok és oldalra billentett fejjel várom a reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
Írta: 2015. október 16. 17:35 | Link

Ward

Borzasztóan unalmas helyzet volt. A legmeglepőbb mégis az volt az egész helyzetben, hogy ezt az egész komédiát, ami még egy olcsó harmadrangú közönségnek is unalmas lett volna, komolyan gondolta. Nem lepődtem meg rajta, mert találkoztam hasonlóan unalmas személyekkel korábban is. Mégis, nekik legalább volt valami, ami miatt így viselkedhettek. Ő viszont csak úgy belekötött valakibe, aki még csak a közelében sem volt. Érhetetlen. A legérhetetlenebb mégis az volt, hogy egy percre megfordult a fejemben, hogy itt maradok és idegesítem. Az ilyenek még erre sem érdemesek, van nekem jobb dolgom is.
- Nem, igazából nem.
Abba már bele sem kezdek, hogy a tó nem az övé, és valószínűleg én régebben keringek itt, mint ő...de kár hülyékkel vitatkozni, csak lesüllyedsz a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal. Így csak megvonom a vállamat és szó nélkül elindulok az úton vissza a kastély felé, amúgy is dolgom van és valószínűleg elszaladt az idő. Nem szólok hozzá többet, hagy könyvelje csak el hatalmas győzelemnek. De miközben visszafelé sétáltam, magamban abban reménykedtem, hogy nem a Rellon házát gyarapítja egy gyökér, mert az elég szégyen lenne, az egész házra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. október 25. 20:43 | Link

Fancsa

Ez a kutya haláli. Imádom! S egyre inkább kezdem érteni, miért feltételezte, hogy elrabolnám, mert eskü most már megtenném. Kell nekem is egy ilyen kis dög, ami végig nyalja az arcom, visszaugat és veszettül csóválja a farkincáját. Órákig tudnék vele játszani, nem hiszem, hogy megunnám. Csak hát a napon azért nem lenne annyira kellemes mindig. Mégis a kis jószág annyira szórakoztat, még egy kis dalba is belekezdek neki, s legjobb baráttá avanzsál, igaz csak rövid időre, de nem látszik, hogy kifogásolná a dolgot. Megfeledkezem róla, hogy nem az enyém, hogy a gazdája pár méterre ücsörög, s hogy estlegesen zavarom Fannit a festésben. De hát ez van. A kis vakarcs levett a lábamról. Aztán a dal végére érek és a hirtelen emberi hang, nem pedig a kutya vakkantás, amit várnék, megijeszt. Nem nagyon. Csak aprócskát rezzenek össze, s a hang irányába fordulok. Rögtön eszembe jut minden, s realizálom a helyzetet újra. A kérdést azonban nem értem.
- Milyen versenyen? – kérdezek vissza, mert fogalmam sincs miről beszél. A bóknak persze örülök, de hogy nyertem volna meg bármit is? Főleg, hogy nem tudom mit hablatyol össze?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 26. 18:55 | Link

Hablegény


Mintha meg sem fordult volna a fejében az a lehetőség, hogy nyúlcipőt húzzon és visszasiessen a kastélyba, úgy indult meg habozás nélkül a nádas felé. Ami furcsa, ha már róla beszélünk, hisz legalább pár hosszúra nyúlt másodpercig átveszi általában a hatalmat a spontán cselekedetek felett a józan gondolkodás. Pro-contra érvel felsorakoztatása tiszta fejjel, a mérlegelés, majd a higgadt döntés. Most viszont automatikusan indult meg, bár a higgadt, tiszta fejből nem adott alább, hisz legalább a pálcáját szorongatja.
Ahogy eltűri az útból a sűrűn nőtt növényzetet, hunyorogva hajol óvatosan közelebb, hogy lásson is valamit. A szeme mostanra úgy ahogy hozzászokott a sötéthez, így ha mást nem is, egy árny alakját képes felfedezni, némi szuggerálás után. Ahogy megmoccan az árny, automatikus reakció gyanánt rezzen össze alig láthatóan, de a szemét akkor sem veszi le róla. Tucatnyi gondolat cikázik a fejében, többek között egy fénykeltő bűbáj után kutat, mait nemrég sajátított el. Jól jön az ember fiának, ha az éjszaka közepén nem tud aludni és a könyvek oltalmába menekülne. Viszont ahogy szóra nyitná a száját és a pálcát ívesen megtáncoltatná a levegőben, mintha egy szempárt látna rá szegeződve, amiben a hold fénye kísértetiesen csillan meg. Nem bolond, nem akarja ennél jobban megpiszkálni az alvó oroszlánt, így is könnyen elképzelhető, hogy ő húzza a rövidebbet. Talán még nem lenne késő megfutamodni és elmenni. De az a fránya kíváncsiság nem engedi... egyszerűen tudnia kell, hogy mi ez előtte a vízben. Addig nem nyugodhat.
A gondolatmenete után, mintha csak neki akarna kedvezni valami magasabb erő, villan valami a vízben, ami bevilágítja a sötétséget maguk körül kissé. Nem kapja el a fejét, nem hunyja le a szemét, hunyorogva issza magába a látványt, ami alig pár rövid másodpercig tart. Döbbenten bámulja immár a húsvér embert és a hallójáratai is megtelnek az elejtett szitkokkal. Csak állja a farkasszemet egy darabig, majd a pálcáját leeresztve köszörüli meg a torkát, de a tekintetét továbbra is rajta tartja, mintha ezzel bármit is elérhetne.
- Az előbb... más voltál. - Rettentő bölcs megállapítás, de még nem sikerült minden egyes puzzle darabkát a helyére raknia. Olvasott már mágikus lényekről és mára már elmondhatja, hogy nem csak a mugli fantasykönyvekből. Az előbb... tisztán látta, ahogy egy pillanat erejéig a testén tucatnyi apró fénypötty módjára tükröződött vissza a hirtelen jövő fény, ami arra engedi következtetni, hogy pikkelyek fedték a testét. Lábakat sem látott, na meg az emberi vonások is igen elenyészőek voltak, már amit ilyen rövid idő alatt képes volt megállapítani és szemrevételezni.
- Egy hab... sellő vagy. - A hableány elég gázos lett volna, tekintve, hogy elég nyilvánvalóan a férfi nemet erősíti. Viszont nem látni rajta, hogy túlságosan lesokkolná a helyzet, sőt. Teljesen nyugodt, most, hogy megoldotta a rejtélyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sese Hysteria
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. november 1. 10:16 | Link

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután || Hime ||


Már majdnem befejeztem a rajzom, amikor meghallottam Choi hangját. Elvarázsolt a csengése. Kellemes volt és lágy, mintha egy profi énekes adott volna magánkoncertet Himének. Abbahagytam a mérgelődést, és megfordultam a padon, könyökömmel kezdtem támasztani a fejem s a padot egyaránt. Szerintem még egy mosoly is az arcomra kúszott. Elgondolkodtam azon, mi lenne, ha én is ilyen szépen tudnék énekelni. Mondjuk a hangom akkor is és most is üvegrepesztő, csak nem a miatt mert szép.
A dal végszavával, nem bírtam magamban tartani tovább, így egy kérdés bukott ki belőlem.
- Hát a Bogolyfalvi Ki Mit Tudba, vagy várjá' akkor még nem laktál itt? - bizonytalanságomban a szemöldökömet ráncoltam, elgondolkodtam, bár a választ nem biztos, hogy az én fejemben kellett volna keresnem, mert Minjong ezt bizonyára jobban tudta.
Így hát a fejem megráztam és megvártam a reakcióját. De ahogy elnéztem a képét, kicsit megilletődött, nem biztos, hogy értette mindazt, amit összekuruttyoltam az előbb.
Vártam egy kicsit, szemeimmel Himére pillantottam, aki boldogan pattogott Minjong körül, olyan volt, mint egy kis nikkelbolha. Nagyon megszerette őt, Hime. Szerintem, ha legközelebb megyek a művészellátóba, akkor viszem magammal. Csak nem hajít ki kutyástul, mindenestül az új legjobb barátja Himének. Ekkor bevillant valami. ~Mi lenne, ha diákmelót vállalnék ott? Ez az! Így össze tudnám kötni a kellemest a hasznossal. Sima-liba.~ Gondoltam magamba, aztán mély levegőt vettem, ám bátorságot nem kellett gyűjtenem, mert eddig nem olyannak ismertem meg, aki leharapja a fejem egy rossz szó miatt.
- Hallod. - kezdtem bele a kérdésemben, abban az idióta lányos hangnemben, aztán, ha megint rám figyelt legalább fél füllel, folytattam- Diákmunkát nem vállalhatnék nálad? Persze, ha van rá igényed és elkélne a segítség. - amilyen bátran indult olyan szégyenlős lett. Szép volt. Jár a keksz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa