31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 13. 22:30 | Link


Gondolatai a kézirat és a történet körül keringenek, és ha már ott tart, akkor azon is elgondolkozik, mi is lett a fiatalokból. Mikor ő volt tini akkor még nem voltak ilyen könyvek. Akkor mindenki megbecsülte azokat, amelyekben egy csók szépen és tökéletesen volt leírva és nem kellett arra várni lapokon keresztül hogy a szex kerüljön előtérbe. Egyszerűen mindenki a könyvek szeretete és a tartalom egyszerű de nagyszerű mibenléte miatt művelődött és ő mindig is így fog gondolkodni ezt tudja, többek között ezét nem szimpatizál azzal a tartalommal amit épp legyezőnek használ.  Ekkor hallja meg a köszönést, mely kissé kibillenti a már megszokott nyugalmából. A fiatal bariton jótékonyan karistolja a dobhártyáját, és a látvány után immár mosolyogva integet az ismeretlen fiúnak.
Nem kifejezetten barátkozós típus, azonban a fiú mellett úszkáló kacsa mindent elárul annak gazdájáról. Így tehát Pearl sem lesz az, aki egy esetleges kellemes társaságnak nemet intsen.
- Szép igen! Nem hideg a víz? - kiabál a fiúnak, majd teljesen ülőhelyzetbe tornázza magát. Hoztál törülközőt?  - kérdezi, majd kissé arrébb mászik a pokrócon, hátha a fiú úgy gondolja, hogy esetleg kimászik és csatlakozik hozzá.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 13. 22:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. április 15. 13:12 | Link

Egerszegi Nina Viktória



Szusszan egyet, lassan és szenvedőn, hagyja, hogy a karjai elgyengüljenek, ő pedig elfeküdjön az egyelőre még hűvös, de legalább száraz, zöldellő fűben. Rövid időre belenéz a Napba, majd összeszorítja a szemét, fintorog és hunyorog, miközben a másodpercek telnek és telnek Nina kérdését követően. Hiába keresné bárki a tekintetét, az, ha a szeme nyitva is van, valahol az égen jár, ahol a madarak repkedik céltalan köreiket.
   -  Tök jól vagyok. Tényleg. Meg mindenki jól van, sz'al... tök jó az egész. Franc se gondolta volna, hogy valaha apa leszek, aztán nesze nekem, máris duplán. Az élet szép.
A hanghordozása flegma és erőltetetten közönyös, maga mellett tartott öklével lassan, ütemesen püföli a pázsitot, minimális erőt beleadva a műveletbe. "Hogy van Zója és a gyerek?" A kérdés számtalanszor elhangzott a napokban, az ő hogyléte felől azonban, végtére is érthető okokból, senki sem érdeklődött. A gyermekek születéséből az apákat a társadalom kategorikusan kivonja, semmi közük hozzá, húzódjanak meg a sarokban, lehetőleg adják a pénzt és a masszív támogatást, de másra alkalmatlanok. Tény, ezzel a feladattal a világon semmi baja sincs... de mégis, pusztán Nina érdeklődése elég hozzá, hogy tisztítson kissé összezavarodott, borús hangulatán.
   -  Átugorhatnál valamikor mondjuk. Két hétig nem melózok, de halálra unom magam. Ha elenged a lovagod, elugorhatunk valahová.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 14. 17:24 | Link

Tompos Csege úr:3

*Mióta hazaérkeztek a Madagaszkárról Anna képtelen a fenekén maradni, csak megy, megy és megy egyfolytában. Hol a konyhában, hol a könyvtárban, hol a nagyteremben jelenik meg, s vigyorogva köszönti rég nem látott helyiségeket. Iszonyúan hiányzott már neki a könyvtár fantasztikus illata, a konyhában a manók mozgolódása... Minden! Ki sem tudná fejezni mennyire boldog, hogy végre itt lehet.
Ja, most épp Bogolyfalva utcáit rója, olyan helyeket szándékozik felfedezni, ahol még sosem járt. A kirándulás egész sokat formált a lánykán. Nyitottabb lett, többet kacag, s már nem is fél csakúgy random beszélgetni diáktársaival. Ádám büszke lesz rá! Nem fogja többé könyvmolynak tartani, főleg mikor látja, ahogy majd a barátaival szórakozik. Mondjuk a Pubban. Ja, valamelyik nap lehet el is megy Dióval. Kiderül még...
A falu egyáltalán nem kihalt, valószínűleg mert nyár van és épp alkonyat. Ilyenkor a kis suhancok szaladoznak mindenfelé, vagy épp a kastély lakói járkálnak erre. Már majdnem el is felejtette mennyire király hely ez a Bogolyfalva, pedig eleinte Madagaszkár is az volt, utána meg... A forróság elpusztított a Podmaniczky lányt. Még jó, hogy itt nincs akkora hőség, Anna valószínűleg elrohanna Grönlandra, természetesen Dioka társaságában.
Lassan megérkezik a tavacskához, ami a falu határa után található. Húú, ez a séta milyen jó volt. Borzasztóan hiányzott már az ismerős környék. Mivel már eléggé este van apró kis fénypontok jelentek meg a tavacska körül. Milyen szééép! Közben Anna közelebb merészkedik a vízhez, s belelógatja a lábát. Hmm... Vajon mit szólnának hozzá, ha ő most csobbanna egyet?*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tompos Csege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. július 15. 21:11 | Link

A.

sokadik nap - 19. óra

Este van, este van, ki-ki... Kit érdekel, hogy ki kivel, mit, hol, mit csinál? Csege sosem volt az az ember, akit foglalkoztattak más dolgai, éppen ezért sosem érdekelte őt az sem, ha másokat foglalkoztatja az, hogy ő éppen mit és hogyan csinál.
Így pedig az sem foglalkoztatja őt túlságosan, hogy az alkalmasint beköszöntött kánikulával való küzdelmei milyen furcsa pillantásokat okoznak mindenki számára, akinek a tekintete rátéved, egészen véletlenül, pedig azalatt a pár hónap alatt, amióta itt van, megszokhatta volna mindenki, hogy nem egyszerű jelenség. Családja már megszokta a Disneyhercegnős fürdőnadrágját, meg megszokták ventilátorral felszerelt sapkáját is, de amikor ebben kilép az utcára, hogy széles mosollyal az arcán elinduljon a falu aprócska kis tava felé, hogy hab testét megáztassa, akkor azért megnézik.
Szerencsére útja a tóig nem tart kifejezetten sokáig, így amikor csobbanótávolságba ér, szépen elkezdi felvenni a kiskacsás úszógumiját és Mickey egeres karúszóját, hogy aztán nekifutásból iramodjon meg a csillogó víztükör felé, beletajcsog, és összevizez mindent és mindenkit, aki csak a közelében volt ebben a pillanatban... Mert miért figyelne oda? Az nem ő lenne.
Amint egyenesbe hozta magát a gyors merülés után, és megnyugodott, hogy az úszóguminak hála megfulladni sem fog – hiszen ifjú urunk úszni azt nem tud -, körbepislant, hogy mégis ki jár erre, s hatalmas mosollyal az arcán kezd el kalimpálni a már nyakig vízfröccsös lánynak
- Bejössz vagy berántsalak, Tündérhercegnőm? - kérdezi, miközben már evickél is az irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 15. 22:14 | Link

Tompos Csege úr

*Egészen kellemes az időjárás. Nincs olyan borzasztó meleg, mint Madagaszkáron volt, de nem is fagy meg Annácska. Olyan... olyan pont jó. Hát nem hiába indult el sétálni, tudja ő mikor kell menni. Útközben egy ismerőssel sem akad össze, pedig most kivételesen nem szeretne egyedül lenni, manapság jobban érzi magát társaságban. No, mindegy, ez van. Legközelebb mindenképp szól valakinek, hogy tartson vele. Így nem akkora buli! Mindenesetre vidáman lépeget a tavacska irányába, hiszen végre itthon van! A mai napját semmi sem ronthatja el. Semmi!
Lassacskán meg is érkezik a helyszínre, ahol még életében nem járt, vagy legalábbis nem emlékszik. Egész romantikusnak tűnik a hely, roppantul meg is tetszik ez Annának. Bámulatos. Megközelíti a vizet, fenekét ledobja a földre, lábait belógatja a vízbe, s lehunyja szemeit. Annyira, de annyira jó most itt neki... Kezével kitámasztja magát, és egyszerűen csak élvezi a csendet. Néha random elmosolyodik, vagy felsóhajt, ha olyan emlékképek bukkannak fel elméjében, melyekre szívesen emlékszik vissza. Akár egy filmbe illő jelenet lehetne a mostani, ám ekkora hallja, ahogyan valaki fut, fut, fut és fut, aztán meg csobban egyet a vízben. Kacagni kezd, azon a kedves, kislányos hangocskáján. Nem fülsértő az ő kacarászása, inkább cuki. Nem is tudnám mihez hasonlítani, egyedi. Pár héttel ezelőtt valószínűleg teljesen ki lett volna akadva, ha valaki összevizezi ruháját, ám most meg viccesnek találja. És mikor meglátja, hogy ki volt a tettes szája mosolyra húzódik. Csegét még a játszótérről ismeri, egészen megkedvelte akkor. Mivel elutaztak a sulival, értelemszerűen nem sűrűn tudott vele találkozni, szóval rettentően örül, hogy végre újra láthatja.*
 - Nem kell kétszer mondani - *vigyorog, s már bele is csusszanna a tóba, ám ekkor jut eszébe, hogy nincs nála pálca. A manóba! Baromira nem akarja összevizezni magát, nem lenne túl király csuromvizesen az éjszaka közepén hazagyalogolni. Rossz ötlet. Sóhajt egyet... Végülis, olyan, mintha bikiniben lenne... Gondolja, miközben lehámozza magáról a pólóját és a shortját, aztán pikk-pakk a vízben is van.*
 - Szia-szia! - *vigyorogva fröcsköli le Csegét. Pompás estének ígérkezik a mai. Miután befejezi a mókázást egész közel úszik hozzá. Belekapaszkodik a király úszógumiba, s csak vigyorog.*
 - Igazán menő az úszógumid. Nekem nem hoztál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. július 15. 22:23 | Link



Merőben más így. Az időjárás tökéletes, ahogy a mellette lépkedő Michelle szintén. Vasil sosha nem gondolta volna, hogy valaha is összeszűri a levet a bélpoklossal. Az hazugság lenne, hogy nem fordult meg a fejében soha, de ismerve kettejük merőben eltérő habitusát nem vette komolyan ezt a gondolatot. Egészen a kincses gödörig. Na, jó, talán már előbb is, de, hogy akkor világosodott meg, az biztos.
- Tök fura ez Mich – fordul a lány felé, miközben egymás mellett lépdelnek. Ami feltűnhetne az ott lévőknek, hogy nincsenek egymásba gabalyodva, mint két szerelmes. Nos, ezt egyikük sem érzi helyénvalónak, hiába is mondhatják egy párnak egymást.
A kis tavacska látványa tényleg romantikus hangulatot árasztana, egy szerelmes párnak. Dehogy Vasil és Michelle valójában micsoda egymásnak, ezt még maguk sem voltak képesek megfogalmazni. Vasil semmiképpen. Talán az „egy lépéssel közelebb valamihez” megfelelő alternatíva lenne a kettejük kapcsolatához, de semmi mást nem tudna ráhúzni. Ennek örülhetne is, hogy nem sablonos, és végül is beletörődött már, hogy Michelle lelke nincs felkészülve erre, lehet, hogy sosem lesz. Ahhoz túl zabolátlan, hogy megtörhessen, és szerelmes tekintettel rohanjon a bolgár karjaiba. Ezt maximum két másodperc erejéig és csakis kettesben lehet elképzelni, akkor is csak akkor, ha Michelle éppen úgy van. Vasil a maga részéről túl másmilyen ahhoz, hogy hasonlóan cselekedjen. Túl óvatos még mindig, az eddigi élete eléggé meghatározza a továbbit, szóval végül is így neki is tökéletesen megfelel. Ha ránéz Michelle, tudja, érzi, hogy mi van az ívelt bordák mögött, és ez eléggé feltölti őt. Azonban a csábos ajkak… azoknak kevésbé tud ellenállni. Mégis, nem teheti meg a lánnyal azt, hogy lerágja a száját és feltapasztja a sajátjára, hogy állandóan érezze azt.
- Az a helyzet, hogy… - kicsit megáll és szembefordul a másikkal, miközben csípőre teszi a kezét. Végigméri a lányt és elgondolkodó arcot vág, és ez nem véletlen. Nagyon is nézi a másikat, lassan kifújja a levegőt az orrán, majd hirtelen ötlettől vezérelve, elkapja a lány arcélét két kézzel és egy apró csókot lehel rá.
- Nem, mégsem annyira fura – vonja meg a vállait egy félmosollyal.
- Az jutott eszembe, hogy be kéne, lökjelek a tóba, neked meg be kéne rántanod magad után. Ilyennek képzelem el minket – vigyorog és egy lépéssel közel megy, miközben a Michelle derekára teszi a kezeit, vészesen közelítve a kimondott akció megvalósításához. Pedig most csak ki akarja zökkenteni őt a hallgatásból. Mégiscsak jobb, ha beszélnek azok az ajkak, amikért megőrül állandó jelleggel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. július 15. 23:10 | Link

Vasil és Éden
Akkor ez most egy... Randi. Oké, bevallom furcsa ezt a szót Michelle közvetlen környezetében alkalmaznom, főleg, ha ez a közvetlen környezet az egyik programja. Hol is kezdjem? A javasasszony óta nem töltött túl sok időt a bolgárral, mert hogy is mondják? Élni és élni hagyni, arról nem beszélve, hogy amint szőkénk meghallja a randevú szót és annak variációs kombinációit, inkább nemet változtat, hogy beálljon szexi hula táncosnak Madagaszkáron. Igen, vissza is menne. Mivel azonban a mai program megnevezése találkozó, így vár egy kicsit a műtéttel és a sötét gondolatokkal. A tó mellett sétálva amúgy is eltöpreng a helyzet abszurditásán: ők most elvileg egy pár, azonban nem fogják egymás kezét, nem fetrengenek a fűben, nem csinálnak hasonlóan vérgáz dolgokat - legalábbis a Saint-Venant értelmező kézi szótára szerint -, így meg olyan... Baráti az egész hangulata. És az, hogy tulajdonképpen a légkör nem változott, nagyban segíti a körülmények feldolgozását: képes ő egy zárt, egyszerű kapcsolatra, minden a legnagyobb rendben.
- Hát, inkább nem megszokott - igazából totálisan wtf, de ezt csak nem vághatja a navinés fejéhez, főleg mikor az hirtelen megáll és úgy dönt, ellenőrzi Michelle testi minőségét. Elképesztő, hogy a kézzel-lábbal tiltakozás ellenére is szinte villámcsapásként éri a fiú minden érintése. Pedig igazán rászólt magára, hogy maradjon nyugalomban, persze mindhiába. Nem is reagál arra, hogy nem furák. De, roppant mód azok, ahogy a Michelle-ben dolgozó érzések is.
- Vasil, ha megteszed, csak egyikünk jön ki élve a tóból - fenyegetően kettejük közé csúsztatja kezeit, bár ez inkább magának afféle gát. Ha nem lenne ott, egészen biztosan megint a smacizásnál kötnének ki, ami bár nem elítélendő, mostanság roppant gyakori tevékenység. És a probléma be is következik, mint azt a korábbiakban felvázoltam: nem tud huzamosabb ideig a bolgár közelében tartózkodni úgy, hogy ne kívánja meg legalább egy hangyányit. Így aztán, ha már nem úsznak, legalább valami örömük legyen, a francia karjai végül a fiú nyaka köré fonódnak és lehúzza magához annak fejét, hogy ajkaik találkozzanak. Az igazság az, hogy így tudja a legegyszerűbben kifejezni azt, amit kimondani képtelen. De mi is volna mindez...? Végtére is lényegtelen, szőkénk most végre vindikálja a jogot magának, hogy megszerezze azt a bizonyos hosszú csókot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. július 16. 00:29 | Link

Michelle & Vasil

Visszatérés a kastélyba, yaay! Szokatlan, hogy minden szembejövő diák rendesen fel van öltözve, ahogy az is, hogy két perc szabadban tartózkodás után nem akarom kiszáradt torokkal, az életemért küzdve bevetni magam az első árnyékos helyre – csak, hogy rájöjjek, ott sem jobb semmivel.
Ezt kihasználva járom körbe a kastély közvetlen környékét, később pedig a falut is becserkészem. A nyaralás előtti itt eltöltött idő molyfing volt, és enyhe zavart vált ki belőlem a hosszú hassüttetés utáni hirtelen váltás. Nem vagyok eltévedve, csupán annyira, hogy néha még keresem a lakhelyünkként szolgáló bungalókat az alagsor helyett, és akkor a fülemben folyamatosan kísértő tengerzúgásról már ne is beszéljünk! Még jó, hogy hajóingadozást nem képzelek… bár ki tudja, mivel leptek meg minket lelkes kis házimanóink visszatértünk alkalmából a kajában.
Tétlen bámészkodásomat egy szőke hajkorona és ismerősen ide-oda billenő csípő együttesének felbukkanása a perifériámban zavarja meg. Fókuszálok, és… nézzenek oda! De ki Michelle mellett ez a srác? Enyhén oldalra döntött fejjel, összehúzott szemekkel, kíváncsian követem őket a tekintetemmel, és valami egészen nyilvánvaló információ próbálkozik utat törni magának a fejemben. Körülbelül akkor indulok feléjük, kizárólag egy kedves barát köszöntése és némi rendkívül érdekfeszítő bájcsevej kicsikarása céljából, amikor megállnak, és… MI A FRÁSZ TÖRTÉNIK ITT? Az ott komolyan Michelle? A Saint-Venant lány, akit én ismerek?
És akinek épp a nyelvét dugja le a torkán, nyilvánvalóan Vasil lesz. Az ikertesós incidens. Tudok mindent ám, csak ilyen… traumák szükségeltetnek hozzá, hogy felidézzem őket.
Pár másodperc. Ennyire van szükségem ahhoz, hogy kilábaljak az előttem lévő történések sokkjából, és nagy léptekkel meg is szüntessem a cuki párocska, és köztem lévő távolságot. Sőt, még egy másodpercet várok, mintha mérlegelnék, esetleg lehetőséget adnék arra, hogy a szöszke természetfeletti képességeivel megérezze jelenlétemet, és még mielőtt bekövetkezhetne, véget vessen a katasztrófának. HAH!
- Aztaku – azthittedmi? – tyafáját! Éljen soká az ifjú pár! Összeadjalak titeket titokban? – gondoskodom arról, hogy elég hangosan beszéljek ahhoz, hogy többméteres körzetünkben minden élőlénynek feltűnjön a balhé. Ja, kellenek a szemtanúk. És nem csak azért, mert Michelle bepasizott, de pillanatokon belül ki is fog nyírni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. július 16. 10:02 | Link



Hát, neki nem megszokott. Sem látványban, sem semmiben. Igaz, sosem volt az a macsó típus, aki falta a nőket és jobban tették a lányok, ha kerülik, már csak a saját érdekükben is. Nem, nem volt egy vadállat, csak nem szerették őt, és ezért mindig keresztbe tettek neki, ahol csak lehetett. De nem vak, tudja, hogy miket csinálnak a párok nyilvánosan –és nem nyilvánosan -, de az bizonyosan nem, amit ők ketten tesznek. Mégis valamiért úgy érzi, hogy Michell-lel szemben ez a helyes, hogy a lány ne akadjon ki és kapcsolatuk tovább fonódjon egy – lehetőleg pozitív – irányba.
- Na, ezt vártam, te vagy az, nem álmodom – vigyorodik el, majd ajkaik össze is forrnak, hogy végre párként működjenek egymás mellett. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy inkább természetesnek veszi ezt a reakciót, minthogy beskatulyázott közhelynek. Azért egy kicsit meglöki a lányt közben a tó felé, csak, hogy incselkedjen vele, akkor is, ha tényleg a tóban végzi esetleg. Vasilt nem zavarja, ha megfürdetik, pláne ha egy olyan lány teszi vele, mint e francia.
Csókjukat azonban megzavarják, sajnos nem kelet felől és nem két nap múlva pirkadatkor. Hanem éppen a legjobb résznél. A legjobb rész a tapadástól az elszakadásig tart, szóval ez a megállapítás mindenképpen helyes volt. A csók megszakítása viszont igen helytelen.
Vasil tehát elszakad az önkéntes pap szavai miatt az édesen csábító ajkaktól. Szentségtörés egyébként, csak úgy mondom. Megnézi magának az illetőt és biztos benne, hogy már látta valahol. Azonban nem jön rá, hogy hol, pedig ha egy kicsit belegondolna, rájöhetne, hogy a rellonos kviddics csapatban látta feltűnni a srácot. nyilván kissé zavart és piruló fejjel, de ezt senki sem róhatja a szemére.
- Ö, helló. Azt hiszem, egyelőre ott még nem tartunk. Sajnos még a gyűrűket sem vettem meg – elvigyorodik, próbálja oldani a hangulatot, ami egyébként nem is annyira feszéjezett, már ha nem pillant Mich arcára. De ezt jelenleg nem figyeli.
- Vasil – nyújt kezet az idegennek. – Ismeritek egymást? – vág ám az esze, mint a borotva, tudja, hogy ez nem csak olyan kis odaköszönés volt. Már csak azért sem, mert eddig senki sem jött oda hozzájuk, meg úgy általában sem szoktak ismeretlenek ilyesmivel szemtelenkedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. július 16. 13:01 | Link

Vasil és Aiden
Végre nincs olyan rekkenő hőség, hogy örülnie kelljen egy esetleges fürdetésnek, így letenne erről a tervről. Épp eleget pancsoltak a tengerben, lassan már tengeri beteg lett volna, ha mindez így folytatódott volna. De nem, így heves reakcióját csókkal pecsételi meg. Egy édes, hosszú csókkal. Furcsa, ha testiségről van szó, könnyedén kifejezi bárkinek, hogy szereti (csók, finom érintések) vagy utálja (van valami lila a szemed alatt... PUFF). Ezt átkonvertálhatná valami kevésbé személyes térbe hatolóan, mondjuk szavakká. Azok hosszú kilométeres távolságból is remekül szuperálnak, bár feleannyira sem kielégítőek, mint az eddigi technika. És, ha már erre járunk, jó ideje nem csinálta... Hát, tudjátok. Igazából a születésnapja előtt sem, de azóta végképp, ez pedig betudható annak a valaminek, ami közte és a bolgár között van alakulóban. Ez nem célzás, mindössze tény: a végén jó lány lesz, ez pedig ijesztőbb, mint az sz betűs szó.
Na de térjünk vissza a tóhoz, ahol épp rendkívüli módon elmerül fontos tevékenységükben - még az sem zökkenti ki, hogy a navinés a víz felé próbálja terelni, ugyanis rendkívül dekoratív lábain rendkívül masszívan áll, így igazából nagy vonalakban annyit lehet elérni, hogy még inkább egymásba gabalyodjanak. És ez így is lenne, ha valami idegesítő károgás nem szakítaná félbe őket. Ajkaik túl korán és túl váratlanul válnak el, Michelle arca pedig elfintorodik, mintha csak vackorba harapott volna. Aiden annyira tapintatos, nem? Hogy az isten lába rúgná *síp*... Kékjeit kifejezetten barátságtalanul emeli a rellonosra, mindeközben az ölelésből is kibontakozik. Egyetlen egyszer próbálna normális emberként viselkedni, normális párkapcsolatban, akkor is betoppan ez a gyökér.
- A házasság amúgy hülyeség, semmi szükség papírra ahhoz, hogy bizonygassak valamit. Ha anélkül nem működik, azzal se fog - ez igazából válasz és figyelmeztetés is egyben: nem kell ide pap, lánykérésről pedig pláne szó sem lehet. Ha pedig ez nem volna elég, Aiden érezheti, ahogy késként vájnak belé Michelle íriszei. Igen te paraszt, ez egy női jelzés arra, hogy kopjál le de nagyon gyorsan, mert arra a szervedre lépek, amivel gondolkozol. És az nagyon fog fájni.
- Hogyne - bosszúsan erősíti meg, hogy igen, az egyik legjobb haverja a srác, ami így is marad, csak kotródjon már el innen. - Mondd, Mr. Tapintat, sokáig akarsz még itt állni, vagy hajlandó vagy mást idegesíteni? - ismét megvillannak a kékek, ezúttal azonban gonosz mosoly kúszik fel a lány arcára, ugyanis Aiden nagy franc, nem mesélt neki Shayleenről, de a pletykák így is terjednek. Rellonos buli, rémlik? Itt az ideje kicsit visszaszúrni, ha már a fiú direkt ezért van itt. - Mondjuk azt a navis csajt, Rómeó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2015. július 19. 18:14 | Link


Hiába szabadultak végre-valahára el a szigetről, Adélt elfogta az az érzés, hogy a nyavalyás hőség direkt követte őket ide. Arra már nem is emlékezett, hogy Madagaszkár előtt is meleg lett volna, de ott az volt, és most, hogy megint itt voltak, még mindig meleg volt. Teljesen egyértelmű a kép.
Legszívesebben bebújt volna egy hűtőbe, de ilyesmi nem nagyon volt a kastélyban (és el nem tudta képzelni, hogy nem romlanak akkor meg a dolgok odabent, mert olyanról, hogy éléskamra, még nemigen hallott), így kénytelen volt más lehetőségek után nézni. Mivel pedig a beiratkozása előtt rengeteg időt eltöltött a faluban és környékén kolbászolással, tudta is, hol hűthetné le magát kicsit. Hogy a szabályzatot hány ponton sérti meg a kis kiruccanása, azt nem latolgatta, miközben átvágott az iskola előtti nyílt terepen, és az erdő mellett, a fák árnyékában elindult a Bogolyfalva felé, de volt egy olyan érzése, hogy körülbelül egy és kettő közé tehető ez a szám. Az még belefér. Főleg, ha el se csípik, vagy kiderül, hogy valójában nem gáz, ha sétál egyet vasárnap délután.
Szóval nem is olyan sokára feltűnt előtte a barátságos kis tavacska, lelkesen oda is futott, és már rúgta is le cipőit, és fél lábon ugrálva kezdett dulakodni a zoknijával. Nem akart nagy pancsolást rendezni, csak a lábait akarta a tóba lógatni, és közben rimánkodni, hogy egy sellő se rántsa le lehetőleg.
Miközben leült, kis válltáskájából elővette tükrét, és ellenőrizte külsejét. Semmi fura elváltozás, ha nem számítjuk, hogy az iskolai nyaralás során szépen lebarnult. De azt legalább nem maga művelte, hanem a Nap. Neki megengedte, a Nap jó fej. Már amikor nem süt ennyire, és kell megsülni tőle. De Adél azért szerette, jobb volt, mint mikor télen bujdosott, és vacogtathatta a fogait orrba-szájba. Főleg szájba, orrban kicsit fura lett volna, még tőle is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda M. Polter
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2015. július 19. 22:53 | Link

Adélka

Kellemes idő, nincs tikkasztó hőség, bár itt sincs tél. Igazság szerint egész más a klíma így is, otthonosabb. az évek alatt ez vált Manda számára a normálissá, pedig északabbról jött ő is, ott a hűvösebb, a kellemesebb. Most is süt a nap, perzseli a bőrt, ha az ember sokáig tartózkodik kevésbé árnyékos helyen. Lili unszolásának azonban így sem tudott nemet mondani. Lássuk be elérkezett, mikor olyan ember született a földre, akinek képtelen. Ő maga "teremtette", egy szava se lehetne, nincs is. Egy tünemény, abból az ördögi és ravasz fajtából. Állandóan megy, pakol, huncut mód vigyorog és ha kihallgat egy beszélgetést, kombinál. Mindenkit, aki apukaképként lebeg előtte az ujja köré csavart és úgy mozognak olykor, ahogy Lilike kedve tartja. Anyjára ütött a törpike.
Az egyik terebélyes, víz közeli fa alá terít egy plédet és dobja le a hozott, szükségesnek vélt holmit rá, majd már csak arra eszmél, hogy Lili rá hajítva a szoknyáját rohan előre a víz felé. Hát ez nem lehet igaz! Ez nem anyaság, hanem lassan sprinteredzés! Mindenesetre érzékelve a veszélyt igyekzik a kislány nyomában, aki még vihog is mellé, hogy megléphetett az anyjától, és orra elé nem igazán figyelve rohan bele egy hátba, majd megtántorodva ül fenékre. ezután csak nagy szemekkel bámul előre a lányra.
- Liliana! Az állj meg rögtön nem így értendő, mi történt?
Siet a tett helyszínéhez Manda, de mire odaér, a kislány már a nagyobbik leányka egyik feléhez bújik, mit sem törődve egy esetleges ellenkezéssel, jól meghúzva magát. Tudja hogy bajban van, idegesen gyűrögeti az apró fürdőruhácskát magán és még a haja is elkezd átszíneződni.... remek.
- Ne haragudj, megütött? Néha nagyon nem figyel...
- Nem bántottam őt, Ana, vé'et'en vo't.
Kezd bele még szúrós tekintettel méregeti lányát, mikor pedig észreveszi megint, hogy megijedt és a képessége is előjött nagy sóhajjal guggol le hozzájuk és megvárja még végez a mondattal a törpe.
- Gyere ide, nem szabad elfutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2015. július 20. 19:20 | Link


Félretette a tükröt, majd a másik zokniját kezdte el lerángatni, gondolatban már elképzelve, milyen csuda jó is lesz, mikor belemeríti csupasz lábait a tó vizébe, ami a fejében persze tökéletes hőmérsékletű volt. Nem túl hideg, de fel sem volt melegedve, mint minden más a környékén. Mint a föld, amire lehuppant, az is meleget árasztott magából.
Egy pillanatra az is átfutott az agyán, hogy talán mégiscsak jobb lenne megmártózni benne, biztos nem mély, és nincs semmi rémséges sem benne. Aztán legfeljebb leszidják, amiért eláztatta a ruháit. Sőt, talán még azt se, úgyis megszáradna ebben a nagy melegben, mire visszaérne a kastélyba.
Aztán kizökkent, gondolataiból és kicsit egyensúlyából is, és legnagyobb rémületére valóban majdnem a tóban kötött ki. Azért nem gondolta ám komolyan ezt a ruhában fürdést, na!
- Héhéhéhéhé..! - forgatta fejét, és látta megrettenve, hogy már változik is a hajszíne..
Na de várjunk csak, valami nem klappol itt. A saját feje búbját nem szokta látni. És amúgy is biztos nagyobb feje van ennél. Meg is tapogatta, és csakhamar tudatosodott benne, hogy tényleg nem a saját fejét nézni. Vagy testen kívüli élménye van. Elvégre honnan tudhatná, hogy néz ki a feje felülről, lehet eddig teljes tévedésben élt! Lehet beleesett a tóba, és megette valami kákalag vagy óriás pirája? Mondjuk ennek se volt sok értelme, ahogy jobban belegondolt.
- Hogy mi? - kérdezte egy pillanatnyi kihagyás után, felpillantva a nőre, aki odasietett hozzájuk.
Ismét lenézett, és jól elnevette magát.
- Jaa, nem, csak majdnem fürödtünk egyet a pirájákkal.
Szórakozottan elkezdte húzogatni saját haját, melynek vége szépen bevörösödött, majd lassan göndör fodrokban hullámozni kezdett lefelé. De ezúttal nem érdekelte. Már egy ideje rövidebbre vágatta a haját, és sikerült is megőriznie így. Ez egy fogadalom volt, és valami, amit a pszichonéni javasolt, hogy megbarátkozzon a változásokkal. Egész jól ment, most viszont kezdte visszanyerni korábbi hosszát, ahogy Adél az apró kislányt figyelte.
- Szia, Adél vagyok! Téged hogy hívnak? - Rosszul viselte, ha ölelgetik, azt csak Emma néni tehette meg és persze Boti, ha szerette volna, ráadásul a kisebb gyerekeket, de még a saját korosztályát is kerülte, ez a csöppség azonban egyáltalán nem zavarta. Hozzá hasonló volt.
Utoljára módosította:Gál Adél, 2015. július 20. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda M. Polter
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2015. július 21. 11:54 | Link

Adélka

Alapvetően úgy van Manda néha ezzel az egész nyilvánosan is anyának kell lenni dologgal, hogy kerüli még lehet. De a nyarat nem erre találták ki. Mindenhol elviselhetetlen meleg tud lenni, bár ma azért egész emberi a korábbiakban megélthez képest. Mikor beéri a lányokat és érdeklőik meg elnézést kér, kezeit már kinyújtja Lili felé, hogy megölelhesse, aztán még megnyugszik, remélhetőleg a haja is újra szőkévé válik. De idő kell, hogy eltopogjon felé a lány takarásából kibújva esetleg.
- Nincs emberevő hal szerencsére, bár hirtelen mélyül, azért jó vigyázni.
Mondja mosolyogva, nem mintha bárkit biztatna ebben a tóban való pancsikolásra, de a falu szélén lévő fürdő mellett ez az egyetlen lehetősége itt a diákoknak. A lánykát elnézve őt is kisdiáknak mondaná, bár  akkor behatárolás sosem volt erőssége, ráadásul mást szúr ki, egészen mást.
- Biztos nem történt semmi? A hajad...
Ismerős és mégis ismeretlen dolgot, olyat, amit azért nem látott még a lányán kívül senkin élesben megtörténni. Meg általában ha valami komoly és erős érzelem van a törpénél akkor jön elő, így azért csak illik rákérdezni biztosan. Az idő közben oda jött kislány megöleli őt, aztán engedélyt kérően néz, hogy ülhessen láblógatni Adél mellé, Manda pedig bólint.
- Jiji, ő meg Ana. - Mutat Mandára aki bemutatkozik mosolyogva inkább, mielőtt ez az anyadolog ragad meg valakiben is. - Manda vagyok.
- 'zép a neved. - Ekkor elkezd elég önkényesen, de nem bántóan nyúlni Adél haja felé, hogy végighúzza rajta a kezét,  ujjára csavarja, majd elengedi és tapsol egyet ahogy lábaival a vízben rugdalózik. Közben persze a nagy örömködésben a haja nem vissza indult el, hanem a másikéhoz hasonló vörös színbe fordult át, de csak tincsekben.- 'zínes, én is akajom. Ana nem 'zereti, ha vá'togatom.
Manda a lányok mögül figyelte a dolgot, valahogy örült is meg nem is. Egyrészt láthatóan sehogy nem állnak kontroll terén és nem csak a képességet értve, szóval lesz még baja Lilivel, másfelől viszont még ha véletlenül is, de a lehető legjobb emberbe futott bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. július 21. 15:52 | Link

Nessa

Hopp(análás) hangja törte meg az esti levegőt. Csupán egy halk pukkanás a tavon. Majd azonnal a víz csobbanása és hangos nevetés. Kicsit eltévesztette a célt, de még szerencse, hogy csak térdig ázott el. Vagyis a cipője használhatatlan lesz másnap.
Még tapicskolt egy kis ideig az iszapban, mire kivergődött a partra.
- Hát ez aztán megkoronázta az estét!
Nem tervezték ilyen hosszúra... vagy legalábbis Kino nem tervezte ilyen hosszúra ezt a kis kirándulást. Késő délután elindultak Nessával bejárni a budapesti éjszaka legjobb helyeit. Kellett is, hogy egy kicsit kieressze a gőzt. Az elmúlt hetek, sőt hónapok elég kemények voltak, csakúgy mint barátnőjének. Ez az este pedig tökéletes volt a vízbe pottyanást leszámítva.
- De legalább csak a ruhám alja lett egy kicsit vizes - mutatta fel a fehér szoknya átázott, fodros szélét, majd nagyot ásított.
Kicsit elvesztette az időérzékét, így igazán meglepte a hajnal első sugara. Ilyenkor szokott felkelni. Van hogy korábban, hogy minden előtt még végignézhesse a napfelkeltét.
- Még szerencse, hogy holnap szabadnapunk van, nem tudom, hogy végezném el a munkát. Tuti, hogy ma egész nap aludni fogok.
 Levette a magassarkúját, így mindjárt kényelmesebb volt. Általában inkább lapos talpú cipőket hordott. Éppen elég magas, nem kell neki még a tíz centis sarok hozzá.
Ujjaival mélyen a földbe vájt, és beszívta a friss, hajnali levegőt, majd elmosolyodott.
- Többször ejthetnénk meg ilyen estéket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2015. július 23. 07:30 | Link


Még mindig mosoly játszott arcán, és minden körülmény ellenére úgy tűnt, ez egyelőre így is marad. Pedig a képessége ismét elszabadult, igaz, csak egy enyhébb mértékben, de a tetejébe még ez a csöpp lány nekiállt fogdosni is haját, ami, aki kicsit is ismerte Adélt, tudta, hogy főbenjáró bűnnek számít. De ezúttal máshogy volt.
- Nem-nem, semmi vész - rázta meg a fejét szórakozottan, miután belógatta lábait a vízbe, és a kislány is mellészegődött.
Felpillantott az anyukájára, majd vissza Lilianára.
- Én se szeretem váltogatni.. nem direkt csinálom - szólalt meg, és kezdett pacsálni lábaival. - Téged nem zavar?
Aztán tekintete ismét Mandán állapodott meg, kíváncsian pislogva rá, hogy ő mit szól ehhez. Kicsit koncentrált, egy pillanatra a szemét is behunyta, és a piros szín fürtjei közt élénk lilába fordult, a göndör fürtök pedig kiegyenesedtek, és kicsit visszább húzódtak, megrövidültek.
- Neked is szép ám a neved! - vigyorodott el újból a kislányra vetve pillantását, figyelve őt, ezúttal is lemásolja-e az ő színét.
És közben arra gondolt, hogy nem csak a neve szép, de ő maga is, a színes hajával együtt, úgy, ahogy van. Mert - bár ezt ő akkor még nem értette meg - elfogadta, hogy más, mint a többiek, sőt, láthatóan szerette is magában ezt. És boldognak tűnt, gondtalannak. Talán csak a kora miatt, de Adél nem emlékezett rá, hogy valaha is ilyen vidám lett volna, mikor kitűnt mások közül. Ő csak olyan akart lenni, mint bárki más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. augusztus 3. 00:10 | Link

Michelle & Vasil

Lazán zsebre tett kezekkel ácsorgok, az arcomon virító kifejezés körülbelül azt sugallhatja, hogy megnyertem a lottó ötöst, és srácok, azt kell, hogy mondjam… ez még annál is jobb! Ha nem is az újdonsült fiúja szeme láttára fog ezért csúnyán megkínozni, esetleg egyenesen eltenni láb alól, de már abban a pillanatban tudtam, hogy ezért szörnyen meg fogok lakolni, amint lefüleltem őket. Nos, szerencsétlen helyválasztás, illetve karma és ilyenek, you know.
A teljesen egymásba merült – szó szerint is, fúj – párocska szétrebben a hangom hallatán, kedves barátném átható tekintete pedig pont azt sugallja, amitől tartottam. Mindegy, egyszer élünk, vagy mi.
A belga, bolgár, boglár, tudja franc, valami szláv gyerek értetlen arckifejezését látva szúrós pillantást vetek Michelle-re, amolyan, most komoly, hogy még nem is meséltél rólam üzenettel. Pedig mióta kavarhatnak már! Tutira előbb tudta –volna – a környezetükben mindenki – ha látta volna őket bárki –, mint ők, hogy járnak. Igazság szerint… egészen cukik így együtt. Persze leszámítva azt a világító kék tekintetet. Szerintem pont azt terveli ki, hogyan fog felnyársalni azokkal a batárnagy késeivel.
- Igen, tudom – bólintok a név hallatán mindent-tudó mosollyal, aztán kezet rázok a sráccal. Egész szimpatikus. Sajnálatos, hogy pont azt a nőszemélyt kellett kipécéznie, akinek ilyen remek barátai vannak, mint jómagam. – Ó, ne már, Michelle! Most törted darabokra a terveit, hát milyen vagy! – csóválom a fejem. Persze, hogy kihasználom az első ellentétes dolgot, amit kiejtenek a szájukon, egymás után.
- Sikerült a banya szívébe lopnom magam, komoly szándékaim is voltak vele kapcsolatban, de hát… betoppant a szőke herceg, bár a fehér lovat nem látom sehol – kémlelek körbe, mintha valóban arra számítanék, hogy a semmiből az utasszállító kelléke is megjelenik. Azok a bizonyos szándékok pedig… ugyan, ki akarna járni ezzel a sokkal inkább köz, mint önveszélyes nőszeméllyel, félnék, hogy egy rossz szó és kitekeri a nyakamat. Ja, hogy ennek az esélye most is minden pillanattal egyre inkább növekszik? Tehát, talán nem olyan meglepő, ha elárulom, annyira komolyan soha nem gondolkodtam a szöszivel kapcsolatban, de azért egyszer… hm, ez a csónak bizony már elúszott.
- Ó, mármint… megzavartam valamit? – vágok olyan ártatlan fejet, mintha nem ez lett volna a célom az első perctől kezdve. – Úúúúgy sajnááálom! – teszem hozzá, a megadott helyeken jól elnyújtva a hangokat, csak mert hobbimmá vált az életemmel való játszadozás hirtelenjében.
- Navis lány, navis srác. Valamiben mégiscsak hasonlítunk, kedves Michelle – mosolyodom el, de kivételesen nem a kilencven százalékban használt, idegőrlő görbét veszem elő, hanem valamivel őszintébb, lágyabb – egy cseppnyit gúnyos – verzióját. Ebben a játékban csak te szenvedsz, drága, gyenge visszavágás volt ez, pláne az SV-mércét nézve.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. augusztus 3. 00:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. augusztus 3. 14:38 | Link


Vasil megfigyeli a fiút. Számításai szerint Michelle jó ismerőse, ha egy ilyen poénnal indít, ami egyáltalán nem esik rosszul a bolgárnak, de biztos benne, hogy a szőkének ez egy jó kis fricska. Nem, gond ennyi bele is fér. Szóval, jó gyerek lévén bemutatkozik és kezet is nyújt, amit a másik el is fogad, de a megjegyzése már nem annyira jön be a bolgárnak. Egyrészt ő nem ismeri, legalább egy nevet mondhatott volna még hozzá, akkor leokézná az egészet. De így, udvariatlan volt a másik, ami nem tesz jó benyomást Vasilra, aki rengeteg bunkó emberrel találkozott már a durmstrangi évei során. De egyelőre nem ítélkezik, hagyja évődni a másik kettőt, talán még egy kicsit élvezi is, hogy Michet kissé megpiszkálják, mert a fiú kedveli, ha összeszaladnak a kis gödröcskék a lány arcán, meg összehúzódik a tekintete. Végül is mindenhogy tetszik neki Mich, és most az is kedvelni való, hogy nem ő a célpont.
A két ismerős beszélgetése viszont olyan irányba halad, ami Vasil önérzetét erősen sérti és ha tudná, hogy a „navis lány” Shayleen, még külön az ő becsülete miatta is kezdene rosszul lenni. Mintha két tárgyról beszélgetnének ezek ketten, Vasil karba is fonja a kezeit, úgy mered rá a másikra és félig-meddig Michellere.
- Egyébként a barátod alapból ilyen bunkó, vagy külön nekem csinálja? – néz Michellere, majd a srácra. – Ne haragudjatok meg, de ha ez a ti kis barátkozásotok ilyen irányban halad tovább, nélkülem is folytathatjátok – mindkettőt szemrevételezi magának, de visszafordul a srác felé.
- Egy bemutatkozás illene, gondolom az előzőeket nem annak szántad. Emellett - pillant Michellere is – ha nem tűnt volna fel nektek, én is itt vagyok. Talán némi tisztelet lehetne irányomba, legalább annyi, hogy ha itt vagyok nem néztek Michelle játékszerének, vagy akármijének. És a navinés lányt sem kéne kibeszélni egy harmadik félnek. Bulizzatok együtt és olyankor hozzátok fel a témát, amikor mi nem vagyunk jelen - ingatja meg a fejét, majd leereszti a kezét. Nem, nem a megszeppent, vagy éppen kedves Vasil most. Ő sem szereti ha a barátnője előtt lekezelik, ráadásul a francia még csak meg sem emelte a szemöldökét miatta. Megsértődhetne, de inkább csak helyre akarja állítani a rendet, hogy itt elvileg három felnőtt beszélget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
KARANTÉN


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. augusztus 14. 00:25 | Link

Állia Szipenni

Ruha, Gitár


Szerettem a szabadban tevékenykedni. Akkor meg pláne, ha az a bizonyos tevékenység a zenélés volt. Egyszer aztán gondoltam egy nagyon, hátra csaptam a gitárom, lebaktattam a faluba, valami csendes, eldugott kis helyet, ahol a húrok mozgásának hangját nem zavarja semmi. Már eléggé a falu falu határán túl jártam, amikor megfordult a fejemben, hogy csak tartoztam az ördögnek ezzel az úttal és inkább visszamegyek a szobámba, a gondolatmenetet azonban az a tény szakította félbe, hogy megtaláltam azt a helyet, amit kerestem. Vagy legalább is úgy éreztem. Első látásra parknak tűnik, de...de csinálni is kéne valamit, nem csak ott állni, mint bálám szamara! Lassan végtagjaim is megértették e gondolatot és vánszorogva megindultak a kis park irányába. Ahogy egyre beljebb haladtam a fák között, megláttam egy kis tavat. Vidám mosollyal a képemen letelepedtem a tavacska mellé, elővettem a gitáromat, vele együtt a pengetőt, kezeibe vettem őket és megpengettem őket. A hangolást még indulás előtt elvégeztem, így erről nem kellett most nem kellett foglalkoznom. A zene hangjai remekül eljátszadoztak a falevelekkel, miközben a szél hátán szálltak a messzeségbe. Énekelni kezdtem, nem törődve azzal, ki hallja éppen, ki nem. Élveztem és ez a lényege az egésznek, nem?
Utoljára módosította:Mat Filips, 2015. augusztus 14. 22:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 14. 11:21 | Link

Mat Filips
Ruha

Mi is volt ennek a címe? Két napja hallottam egy dallamot a folyóson és azóta gondolkozom rajta. Talán a szabadban könnyebben eszembe jut, gondolattal indultam útnak fél órája, de eddig csak egy hideg limonádét ittam a faluban és céltalanul sétálgattam.
Végül elindultam a faluhatárán túlra. Megszokásból belenyúltam a talárom zsebébe és megérintetem a zongorám. A zsugorított hangszert azért vettem magamhoz, hogy gyakoroljak. Talán most meg is teszem....
A gondolataimból egy gitár hangja ráz fel. Körül nézek, hogy hol vagyok. Parkra hasonlító helyre vezetett a lábam. Nem éppen gyakorlásra megfelelő hely, de legalább festői a környezet. Elindulok a zene irányába, ezzel majd nem egy időben elkezd énekelni az ismeretlen zenész. A hangja alapján fiú lehet, esetleg mélyebb hangú lány.
Kiérve a fák közül oldalról pillantom meg a gitározó srácot. Hátra lépek egyet, hogy takarjanak a fák, nem akarom zavarni. A hangja után legszembetűnőbb dolog a fiú iszonyatos sapkája. Bár a hosszú farmert is elég furcsa ebben a melegben, de ahogy mondani szokták ízlések és pofonok.
Megvárom a dal végét, aztán kilépek a fák közül. Közben köszönök.
-Hello.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. október 16. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mat Filips
KARANTÉN


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. augusztus 14. 23:53 | Link

Állia Szipenni

Ruha, Gitár


A zene teljesen magával ragadott. Olyannyira sikerült megbabonáznia, hogy észre sem vettem, hogy figyelnek, amint a szám végére értem a láthatatlan közönség egy sima "Hello"-val köszöntött, ez pedig elég váratlanul ért. Olyannyira, hogy kis híján belefordultam a kis tóba. Vöröses árnyalatú arcszínnel felpattantam, lesöpörtem a fűmaradványokat a képtelen felemről, s szép lassan közeledtem a lány felé. Csak akkor jutott eszembe, hogy valamit ki is kéne nyögnöm, amikor már a lány előtt álltam.
- Öh, izé, szia! -fogdostam a tarkóm zavaromban- Bocs, ha idesegített a dalolászásom, már húzok is el! -mutattam a kis park "kijárata" felé. Éreztem, hogy nem kellett volna énekelnem. A gitár-szóló még csak-csak elmegy, de az énekhangom még nem az "Elviselhető" szinten tartózkodik, szóval nem csoda, ha a lányt sikerült megajándékoznom egy nagyon szép dobhártya-gyulladással. Nagyon el akartam kerülni a kínos csendet, így elszántan gondolkoztam egy témán, de végül maradtam az alaptémánál.
- Vagy ha esetleg mégsem kaptál ideg-rohamot a hangomtól, akár játszhatnék is neked valamit -kaptam a földön heverő gitáromhoz. Imádok másoknak zenélni, pláne, ha az illető még bele is egyez. Remélem ez a lány sem fogja túlzottan ellenezni. Maximum kedvesen vissza utasítja.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. augusztus 19. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 15. 17:20 | Link

Mat Filips

Úgy látszik nem a sapkája legfurcsább. Amikor köszönök neki, majd nem bele esik a vízbe. Ehhez még jön a paradicsom színűre változó arca. Néhány pillanatig bírom csak nevetés nélkül, utána kacagva figyelem a srácot. Egyenlőre nem mond semmit, a gitárját hátra hagyva közeledik felém. Ebből arra következtetek elakar küldeni melegebb éghajlatra vagy valami hasonlót akar közölni.
Megpróbálom abba hagyni a nevetést, de elég egy pillantás a srác vörös arcára és újra elkezdek kuncogni.
Amikor már csak néhány lépés választ el tőle meg áll és a tarkóját fogdosva elkezd beszélni.
Hát nem tudom minek néz, hogy egy "Hello" miatt el kellene mennie. Abba hagyom a nevetést és mosolyogva várom a folytatást. Nem úgy néz ki, mintha tényleg elfog menni.
Ebben igazam is lesz, hosszú csend után újra beszélni kezd. Az ajánlat meglep, bár a srác eddigi reakció itt sem értem. Először azt hiszi, hogy idegesít. Most meg már nekem akar játszani. A kettő között nincs összefüggés.
Mielőtt válaszolok végig mérem a srácot. Egyel talán nem ismerős és a borzalmas sapkán kívül nincs is rajta semmi figyelem megragadó, már ha nem számítjuk a paradicsom színű arcát...
Vállat vonok, végül is mért ne?
-Mért ne, én itt úgy sem tudnék nagyon gyakorolni.
A fiú már fel is kapja a gitárját, amin nagyon szép minták vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 16. 13:52 | Link

Zoé

...Szép hely ez, ide máskor is ki fogok jönni...

 Megérkezünk a tavacskához, ami nagyon barátságos hangulatú hely. Sok ember kinn ücsörög a part melletti fák árnyékàban de pár merészebb pihenő pancsolni is bemerészkedett a vízbe. Ha lenne nàlam fürdőruha követném a példájukat, ehelyett lehelyezkedek egy fa alá.

- Azt mondtad, igaz, hogy szereted a lepkéket? Pillangós ékszered is van akkor jó pár, ugye?

 Érdeklődöm mosolyogva, mert lelki szemeim előtt màr fel is villant az ő ékszere. Ezüst lepke bross festett achátlemezekkel mozaikolva. Az achát olcsó kő de színezve csodás motívumokat formàló sávjaival vetekszik akár egy ametiszt vagy akvamarin szépségével is.

...Jó volna elkészíteni neki a brosst...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. augusztus 16. 16:25 | Link

Evana

Tavacska part. Egész hangulatos kis hely, tele emberekkel, akik közül nem egy fürdik is. Akkor már nincs más hátra, mint valahova a környékére elhelyezkedni, például az egyik fa tövébe, ahol még árnyék is van, de az idő is kitűnő.
Egy pléd, amit kiterítek, az elemózsia, amit aztán az egyik sarokba teszek, a táskám mellé, és már kész is van a pihenőhely. Egy karnyújtásnyira a víz, amibe szinte rögtön belemártom a lábam, miután strandos öltözékemet villantom elő.
- Nincsenek ékszereim. Franciaországban hagytam az összeset. Azt a két pár fülbevalót, meg talán egy ezüst nyakláncot.
Vonom meg vállaim, majd invitálom Evana-t is a plédre. Bár, ha legszívesebben állna, vagy ott ülne egy helyben, minden kényelem nélkül, én azt sem fogom elrontani. De valami hiányzik...
Nem telik sok időbe, két ágacskából hamarosan két darab napszemüveg lesz, amiből az egyik az enyém, másik pedig a nőé. Láthatólag nem strandoláshoz készült, de ha már napfény, meleg, vízpart, akkor tegyünk érte, hogy legalább egy valamije legyen, ami ide passzol.
- Neked mi az ilyen hóbortos valami, amihez kötődsz?
Utalok a saját kis mániámra, amiből mindenkinek van, több vagy kevesebb, de biztos hogy van. A tárgya pedig szintén emberenként változik, és mivel az enyémet kikotyogtam, most ő jön. De persze nem kötelező, maximum találunk más témát.
Utoljára módosította:Böröczky Zoé, 2015. augusztus 18. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 18. 17:35 | Link

Zoé

...Most már bánom, hogy a táska aljára nem tuszakoltam be egy fürdőruhát legalább...

 Miközben figyelmes kíváncsisággal hallgatom invitálására a plédre csusszanok át, és nagy mosollyal fogadom a napszemüveget, ami jól illik a nyáriruhámhoz. Szandálom levetem és én is a vízbe lógatom a lábam majd felelek kérdésére.

- Tyűha, talán a görényem, Zsömle. Minden ékszerem születésénél ott zizeg, szeretek vele játszani, mellettem alszik és együtt eszünk. Nem hagyom magára soha egy napnál tovább. Ha mégis hosszabb útra kell mennem, visszem magammal.

 Mesélek mosolyogva rőt szőrű kis barátomról aki már biztos vár, ott ül a puha ágytakarómon összetekeredve és az ajtót nézi. Ahogy kattan a zár sprintel elém, apró karmai kopognak a parkettán. Mindig hozok neki valamit. Most egy kis csomag eledel különlegességgel kedveskedek neki. Megérdemli.

...Jó lesz már látni, hiányzik a kis vacak...

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. augusztus 19. 17:25 | Link


Mikor megérkeznek, Nessa eleinte észre sem veszi, hogy vízbe csobbannak. A hoppanálások ötven százaléka nála eleve szédülésekkel jár... hát még, ha egy igencsak mókás görbe este után érkeznek meg, és még csak nem is Bogolyfalva központjába.
Nem baj. Hiszen épp azt beszélték, milyen jó volna még valahol kisétálni a koktélokat, egy remek csajos trécs közepette - na nem mintha eddig nem beszélgettek volna rengeteget az este folyamán, a tánc, ének, és egyéb mulatság mellett. Ezzel indultak meg hazafelé.
Aztán a víz átslisszan a magassarkú szandálja és a talpa között. És barátnőjébe kapaszkodván hangosan nevetve zökken ki eddigi gondolatmenetéből.
Meg sem szólal egy ideig, csak nevetve sétál ki a tavacska partjára Kino oldalán, majd ahogy a lány, ő is leveszi szandálját, és bal kezébe fogva azokat, mezítlábasan áll meg vele szemben a puha fövenyen. Fekete, arany mintás, térdig érő, laza miniruha van rajta, haja pedig hullámokban omlik vállaira. Neki nem érte a ruhája alját a víz, bár a kikászálódásnál közel állt azért hozzá.
- Nem is lett volna jó a lezárás, ha nem a tóban landolunk. Ne tedd le a mugli jogsit! - mondja nevetve barátnőjének, de Kinoshi tudhatja, hogy Nessa csak viccelődik vele, és a világ minden kincséért sem akarná megbántani.
Egy ideig még elkacarászik, Kino szavaira heves egyetértőn bólogatva, majd int fejével, hogy induljanak el valamerre, vagy üljenek le egy padra, mielőtt beleszédül egy bokorba.
- Egyetértek. - biccent aztán, ha elindulnak valamerre.
- Idejét sem tudom már, hogy mikor volt ilyen utoljára... hogy így elengedhettem magam... - hirtelen fordul Kino felé, majd remélve, hogy egyikük sem veszti el az egyensúlyát, szorosan húzza magához barátnőjét egy ölelésbe.
- Köszönöm... - sóhajt fel aztán. - Jó volt valakivel kilelkiznem magam végre... rám fért. És azt hiszem már rád is... na meg... - ereszti el aztán cinkos pillantással nézve a lányra.
- Pasikkal táncolni sem volt olyan rossz... mi is volt azzal a helyes kis szöszivel? - hunyorít sokat sejtően, jelezve, hogy ő azért akkor is lát, ha épp a mosdóból verekszik át a tömegen a pult felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
KARANTÉN


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. augusztus 19. 22:44 | Link

Állia Szipenni

Ruha, Gitár


Nos, a "bemutatkozásom" remekül sikerült, hisz egy sima köszönéstől is majdnem a vízben landoltam. A kínos helyzet vörös ételfestékként hatott a bőrszínemre, így sikerült mosolyt, sőt nevetést varázsolnom a lány arcára. Na, legalább már az elején megismerte az őrült és szórakoztató oldalamat. Amint odasétálok hozzá, elárulom sejtésem, miszerint zavarom és odébb kéne állnom, de azért kikérem a véleményét, hogy nem kapott-e többpontos agyvérzést a hangszálaim és a gitárhúrok duettjétől. utána elballagok a hangszeremért, majd vissza hozzá és felajánlottam, hogy játszok neki valamit?! Csak úgy árad belőlem a logika, mint mindig. Megfigyeltem, hogy egy kisebb szkennelést végez rajtam, szóval én is hasonlóképp tettem. A szerelésesből ítélve laza lány, az iménti reakciója a paradicsom-pofáma pedig arra, hogy érti a poént, vagy legalább is van humorérzéke. De egy komplex vélemény megformálása helyett inkább reagáltam a válaszára, miközben visszahuppanok az előbbi helyemre.
- Gyakorolni? Miért, milyen hangszeren játszol? -fogom ölembe a hangszeremet, de még nem kezdek játszani rajta, inkább megvárom, amíg a lány a mondat végére ér. Elvégre így illendő, vagy nem? És ha már illendőség:
- Tényleg, de paraszt vagyok, még a neved se kérdeztem! -csaptam a homlokomra hirtelen...
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. szeptember 25. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. augusztus 20. 14:41 | Link

Kis görény. Azok nagyon aranyosak tudnak lenni, szinte magam előtt látom, ahogy szaglászik, futkos, és mindent jól megvizsgál. Megmosolyogtató...
- Régen volt egy macskám. Vagyis apáé. Ők is össze voltak nőve, amikor persze apa nem dolgozott.
Szegény pamacs mérgezés áldozata lett, úgy 5-6 évvel ezelőtt. Ahogy jobban belegondolok, akkor én még igazán voltam érte oda. Bár most sem. A macskák az állatvilág franciái. Mondom ezt én, aki gyakorlatilag nevezett országban nőttem fel. Öngól, elég magas szinten...
- És milyen ékszereket szoktál készíteni?
Csak így ömlesztve, ebben minden benne van. És tényleg érdekel. Most, hogy felhoztuk a témát, talán még én is szeretnék újra néhány csecsebecsét, amit aztán kis ékszeres dobozokba tehetek majd, hogy úgy őrizzem őket, mint bármelyik másik lány. Hm. Nem is rossz ötlet.
A lábam közben kezd jobban lehűlni, mint kéne neki, mondhatni, hogy fázom. És az idő is kezd hűvösebb lenni, ami könnyen kerékbe törheti a délutánt. Ezt viszont nem akarom. A végtagjaimat viszont kénytelen vagyok kiemelni a hideg vízből, inkább törökülésbe helyezkedem a nővel szemben, olyan képpel, mint aki egyszerre érdeklődik, de gyanít is valamit. Ez mondjuk nálam csak érdeklődést, és reménykedést fejez ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 21. 10:38 | Link

Mat Filips

Vidáman figyelem a srácot, a köszönésem óta sok vicces dolgot csinált. Ami valamiért szimpatikussá tette.
Néhány perc alatt megbeszéljük, hogy nem kell elmenni és inkább játszón nekem. Az előbb halott dal alapján jól játszik, bár a hangja nem éppen énekeshez illő...
Mondjuk a fiú eddig elég logikátlan, szóval ez még valahogy illik is a képbe. Úgy mint a dilis sapka és hosszú farmer.
Ezekre majd nem rá is kérdezek, mivel nem értem, hogy hogyan nem kapott még hőgutát ebben a melegben. De végül elvetem a kérdést, nem kell mindent tudnom. Elég ha élvezem a környezetet és a zenét.  
A srác leül, de még nem kezd játszani, helyette vissza kérdez. Tisztes távolságban leülök mellé. Közben válaszolok.
-Zongorázom.
Szinte be se fejezem a mondatott, amikor a homlokára csap. Enyhén megemelkedik a szemöldököm, hát ez most mi volt?
A magyarázat szinte azonnal jön is. Elmosolyodom, még mindig nem értem a logikáját. Kényelmesen elhelyezkedem, aztán válaszolok.
-Állia Szipenni vagyok.
Feltolom a napszemüvegem a fejem tetejére.
-Na és téged, hogy hívnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 23. 19:28 | Link

...Lassan indulnom is kell megetetni Zsömlét...

 Mosolyogva hallgatom Zoét, lábamat én is kiemelem a vízből, pár perc alatt hagyom megszáradni, majd belebújok fehér balerina fazonú bőrcipőmbe, miközben felelek a fiatal lány kérdésére.

- Mindenfélét, de mindig azt amit a megrendelőmhöz illőnek érzek. Tudod ez nálam amolyan adottság. Első pillantásra sejtem, vagyis bevillan elém az adott ember ékszere. Neked például egy nagyon könnyű, àttört ezüst lepkét mintázó brosst készítenék, apró kövekkel kirakva.

 Mesélem lelkesen és nagy átéléssel. Arcom és szemem ragyog az ékszerek iránti szeretettől, de le is lohad mosolyom, ahogy az órámra nézek.

- Most mennem kell, Zömle soká van egyedül otthon, ne haragudj! Örülök, hogy megismertelek és kérlek látogass meg majd a boltomban. Addig is minden jót neked! Szia!

 Azzal felkapom táskámat és miután Zoé elbúcsúzott tőlem szinte repülő rajtot veszek és távozom.

...Remélem tényleg eljön egyszer...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa