36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 18. 17:23 | Link

Csatáry Konrád


Én nem vagyok olyan nagyon vallásos, mint egyes emberek, és igazából nem is nagyon hiányoltam ezt az életemből. A nagyapám természetesen az, vagyis nagy keresztény, és azokban a ritka napokban, mikor meglátogattuk őt, mindig csak ilyenekről tudott beszélni, így valamelyest tisztában vagyok az ilyen dolgokban, de nem igazán szeretek róla beszélni. Nem mintha bajom lenne vele, de nem áll közel a szívemhez. De ezt inkább nem mondom ki, mert hallva, hogy milyen tanár Konrád, ő biztos vallásos, vagy hogy mondják. Meglep, hogy beszélgetne velem, mert én végül is csak egy diák vagyok, ő pedig tanár. De lehet, hogy ennek nincs semmi értéke, vagy értelme, mert engem nem tanít, szóval miért is ne. Attól, hogy ő felnőtt, az még nem azt jelenti, hogy ne beszélgethetnénk egy jót. Végül is ott van Hayate is, vele is nagyon jókat beszélgettem régen, még mielőtt bekerültem volna a suliba. Jó, tudom, hogy az teljesen más, mert őt már nagyon rég ismerem,és szeretem,apámként tisztelem. De talán annyira mégsem más. Mindegy, nem mondok nemet, és egy kis beszélgetés nem árt.
- Igen, lenne kedvem beszélgetni. -felelem egy mosollyal kísérve. Csak éppen nem tudom, hogy miről is tudnék beszélgetni egy tanárral, akit épphogy csak néhányszor láttam, futólag. Elteszem a gitárt a tokjába, majd szép lassan feltápászkodom, és odamegyek a padhoz. A gitárt a padnak támasztva leülök, és a tanárra nézek csendesen, várva, hogy ő is helyet foglaljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 21:48 | Link

Föföföldesy Krikrikrikristóf Dododominik ^^


Én nem értem Lallát, egyszerűen nem tudom mi van vele...
Igen, össze vagyok zavarodva, a legjobb barátom szomorú és halványabb, mint eddig volt. Nem is beszél olyan sokat, mint tegnapelőtt. Mióta kiment Elliot kis házikójából teljesen megváltozott. Talán elkapta őt a képzeletbeli rendőrség és rájöttek, hogy megszöktettem őt az otthonából, így most mérgesek rám. Talán az egyik képzeletbeli kutya megharapta őt, ezért ilyen halvány. Mi van, ha maradandó a sérülése és meghal? Nem akarom, hogy meghaljon, annyit sírnék, hogy csak na. Nem, nem, nem és nem! Ő sosem fog meghalni! Lalla mindig is erős fiú volt! Igaz, olyan erőtlennek tűnik az ágy másik végén. Odamászok hozzá és az ölembe veszem.
 - Jól vagy? - kérdezem aggódva. Mintha kicsit kezdene ugyanolyan színű lenni, mint régen.
 - Most már sokkal jobban! - mondja és megölel. Ez egy igazán furcsa ölelés volt, talán így, soha nem ölelt még meg senki. Érződött mennyire szeret engem Lalla, és hogy ezt szavakba nem tudja önteni, csak megmutatni. Egy könnycsepp folyik végig az arcomon.
 - Miért sírtál, mikor ott voltam Elliottal? - kérdezem.
 - Mert... Marci! Hiszen, hiszen, hiszen te nem dadogsz! - mondja Lalla csodálkozva. A szám elé kapom a kezem. Tényleg! Most jóval hangosabban szólalok meg, mint eddig:
 - Nenenenem dadadadogok! - vagyis de, dadogok. Talán ha Lallával beszélek, akkor nem dadogok, tök jó. Ránézek az órára és látom, hogy már három van, a francba!
 - Lalla, ha nem gond, akkor majd később beszélünk, most muszáj mennem, szia! - köszönök el a barátomtól. Felkelek az ágyamról, belebújok a cipőmbe és kiviharzok a Csikólakból. Még régebben kitaláltam, hogy ma lesétálok a faluba és elmegyek a kis tavacskához, gyakorlom az úszást. Ha legközelebb találkozok Noel lovaggal, akkor tökéletesen kell úsznom. Gyorsan lépkedek, mert beosztottam a mai napomat. Háromtól-négyig úszok, négytől-ötig pihenek, öttől-hatig játszok Lallával a többi fennmaradóidőben pedig eszek és alszok.
Már éppen kisétálok a kastélyból, mikor eszembe jut, hogy nincs rajtam fürdőnadrág. Azt a kacska-macskafrakát! Mindegy, majd úszok a nadrágomban. Gyorsan szedem a lábaimat, nem figyelek oda, hogy ki, vagy mi kerül az utamba. Mellesleg jó lesz nekem ez az úszás, úgyis olyan meleg van most.
Beletelik húsz percbe, mire megérkezem a tóhoz, de mikor már ott vagyok gyorsan lekapom a pólóm, a cipőm és a zoknim. Beleugrok a vízbe, és úgy teszek, ahogyan azt Elliot tanította. A lábaimmal csapkodni kezdek a kezemet pedig előrenyújtom.  Mikor elfáradok megállok, ám azzal nem számolok, hogy süllyedni fogok. Ordibálni és csapkodni kezdek, úgy tűnik nem hall senki. Végül feladom, elengedem magam és hagyom, hogy elsüllyedjek.
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 18. 23:44 | Link

Gergő


Kiöltötte a nyelvét, szóval vette a humort, és nem olt le miatta. Tudtam, hogy bár régen találkoztunk, azért tudja mikor viccelek, és mikor beszélek halál komolyan. Aztán megköszörüli a torkát, ebből arra következtetek, hogy valami hosszadalmasat fog mesélni. Érdeklődve figyelek rá, és reményeim szerint tudok is majd neki mit mondani a hosszas monológja után. Elhangzik egy név, egy hely, és egy gyűrű is. Csak remélni merem, hogy Gergő nem tett ostobaságot 14 évesen, és ezt az ő szavai is alátámasszák. A kisebb monológját azzal fejezi be, hogy a szerelem fájdalmas érzés. Hát igen, sajnos én is tudom, hogy milyen rossz, ha az ember hoppon marad. Veszek egy mély levegőt, s mindezt lereagálom.
– Voltam, és még most is szerelmes vagyok, így tudom, hogy milyen pocsék érzés. –együtt érzek vele. A lányok már csak ilyenek, mi meg csak reménykedhetünk, hogy észhez térnek. Gergő közben a kezembe nyomja mostohaöccsét, akit Tristannak hívnak. Nagyon aranyos kiskrapek, és mivel már van tapasztalatom a babázásban, hála a húgomnak, így tudok rá figyelni, meg foglalkozni is. Mivel Gergő már befejezte a mondandóját, így én következtem. Összeszedtem a gondolataimat, és egy mély levegővétel után kezdtem bele.
– Na szóval emlékszel a Tusa nyitóbáljára? Ott kimentem Amirával a lépcsőházba, mert kellett egy kis friss levegő. Beszélgettünk, meg minden és hát elcsattant egy csók is. A hogyanokat, mert a miérteket most hagyjuk inkább. Azóta valahogy mindig megmagyarázhatatlanul hevesen dobogott a szívem, mikor megláttam, és idővel bele is szerettem. A csók közben kitudódott, és szakított a barátjával... miattam. –itt tartottam egy kis hatásszünetet, mert erre még mindig nem vagyok büszke. Hiába cselekedtem utána jól, mégsem tudom megváltoztatni a múltat. Közben visszahúztam a kicsit az ölembe, mert éppen szaltózni készült. – Aztán találkoztunk Amirával a madárfészeknél, és elmesélte, hogy már vége van a kapcsolatának, én hülye meg kihasználtam... már ha érted mire gondolok. Másnap az Alagsori medencénél összefutottam Kristóffal, időközben befutott Amira is, és az még egy szép jelenet volt... Nem tudom hogyan, de sikerült őket kibékítenem, és most én maradtam egyedül. –szinte már elcsukló hangon mondtam a végén, visszatartva a felesleges könnyeket. Senkinek nem mondtam el, Gergő az egyetlen, és neki is csak azért, mert bízok benne. Kíváncsian fürkészem az arcát, hogy megtudjam belőle a véleményét erről az egészről.
Utoljára módosította:Nagy B. Đominic, 2013. augusztus 19. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. augusztus 19. 15:35 | Link

Đomukli Cheesy

Örülök, hogy van egy olyan jó barátom, mint Đomesz, vele mindent meg lehet beszélni és még okos dolgokat is tud hozzáfűzni a mondandómhoz. Miközben beszélek fogom a kis Tristant, nehogy valami baja legyen, úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére, egyszer már megígértem Janey-nek. Szóval elmesélek neki mindent, valahogy úgy érzem Đominic olyan, mint Endre, csak kisebb változatban. Vele is jól meg tudtam dumálni a dolgaimat, ugyanúgy viselkedett, mint most Đomesz. Hiányzik a kis Raczka, de vissza kellett térnie az otthonába, mert valami súlyos dolog történt a szüleivel. Megértem őt, de azért szomorú vagyok.
Miután végzek a mondandómmal kifújom magam. Ő az első ember, akinek ezt elárultam, jó volt kiadni magamból. És nem tudom elmondani neki, mennyire fáj, milyen rossz ez az érzés. Biancát akarom, talán az lesz a legjobb, ha egy kis időre eltűnök, elmegyek Janey szüleihez. Igen, ez egy tökéletes megoldás. Mielőtt még Đomi elkezdhetné a saját történetét a kezébe nyomom a kisgyereket, most fogja ő, biztos szeret babázni.
Figyelmesen hallgatom a srácot és miközben mondja egyre magasabbra szökik a szemöldököm. Miért pont Amirával? MIÉÉÉÉÉÉÉRT???
 - Először is: UTÁLOM AMIRÁT! És nem csak azért, mert egyszer majdnem eltörte a gerincem, hanem azért is, mert kétszínű és csak egy valamit akar a fiúktól, amit tőled meg is kapott. - mondom a srácnak.
Igen, Amiráról megvan a véleményem és szerintem egész jól látom a helyzetet. Kölcsönösen utáljuk egymást. Én sosem tudnám azt megtenni vele, amit Đomi, fúúúj. Igen Mira tényleg szép, a szemei egyenesen meseszépek, a mosolya pedig elragadó, de tudom, legalábbis képzelem milyen belül, úgyhogy én nem kérnék belőle.
 - Hát... én nagyon sajnállak téged, de lássuk be, Mira csak kihasznált téged. Legalább mondott egy köszönömöt? - kérdezem. Kiveszem Đomesz kezéből a gyereket és szépen belehelyezem a babakocsiba.
 - Mi lenne, ha elmennénk hozzánk és ott folytatnák, én kicsit éhes vagyok és szerintem Tristan is. - ajánlom fel a srácnak, hogy sétáljunk el hozzánk, otthon most nincsen senki, ott legalább nyugodtabban tudnánk dumálni.
Utoljára módosította:Leroy Lasch Gergely, 2013. augusztus 19. 15:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 20. 00:38 | Link

Gergő


Gergő szemöldöke egyre magasabbra, és magasabbra szökik, amiből kitallom, hogy nem igazán tetszik neki, amit mondok. Ráadásul olyasmi derül ki Amiráról, amit nem hittem volna. Csak nagyokat pislogok Gergőre, amolyan: "ez most komoly?" nézéssel.
– Hogy mit csinált veled? –még mindig nem akarom felfogni, amit Gergő mondott. – Igen megkapta... de hát mit tudjak csinálni, ha egyszerűen szerelmes vagyok belé? –költői kérdésnek szántam. Mintha valami rokonlelkek lennénk, mert neki is, és nekem is szerelmi bánatom van. Hogy melyikünké a nagyobb, na azt az egyet most meg nem mondanám.
– Ki... én meg még segítettem neki, hogy újra összejöjjön Krisivel. –visszaadtam a kicsit Gergőnek, majd lesütöttem a szemeimet. Ez az én szerencsém. Beleszerettem valakibe, akibe nem kellett volna, és ez lett a vége. El kellene felejtenem, de nem igazán megy. Elgondolkodtam egy kicsit, és Gergő szavai ébresztettek fel belőle.
– Jó, menjünk, de csak ha nem zavarok. –felkeltem, és nyújtózkodtam egyet. Nem tudom, hogy a szülei jó szemmel néznék, ha most beállítanék hozzájuk. Nem is ismerem őket, és még hallani se hallottam róluk egy szót sem. Vajon Gergő miért nem beszélt róluk eddig? Na mindegy, majd kiderül, hogy milyenek.
– Figyelj, kérdezhetek valamit? –igaz, ez már kérdés volt, de nem erre akarom megtudni a választ, hanem valami egészen másra vagyok most kíváncsi. Ezt se nagyon halogathatom tovább, mert ki fog derülni, de jobban szeretném, ha tőlem tudja meg, és nem a huszadik verzióban hallja vissza. Ha igenlő választ kapok, akkor egy nagy levegő után kérdezem csak meg.
– Mit gondolnál rólam, ha azt mondanám, hogy többé nem Levitás vagyok? –lassan lépkedek mellette, és közben felkészülök az újabb kiakadására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Csatáry Konrád
INAKTÍV


MitVall tanár
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. augusztus 20. 15:56 | Link

Keiko Sama


Türelmesen várt, míg a lány eltette a gitárját, addig a tavat bámulta. Észrevette, hogy egy vízcsepp töri meg a tó csillogó, egyenletes tükrét. Kitartotta a kezét, hogy ellenőrizze, nem esik-e az eső. Valószínűleg tévedett, mert nem kezdett el esni. Pedig az ő szeme sosem csal - gondolta. Konrádot rendkívül izgatták a paranormális jelenségek. ~ Mondjuk, ez nem nevezhető annak. ~ Míg ő ezen elmélkedett, Keiko leült mellé a padra. Gyorsan kiverte a fejéből a gondolatokat, és kiegyenesedett, mert már szinte lecsúszott a padról, úgy nézte a tavat. Egy ideig csak ült némán, és a szeme sarkából figyelte a tó tükrét. Észre sem vette, hogy már vagy fél perce csak némán ülnek a padon. Hirtelen nem jutott eszébe semmi téma. Már rég beszélgetett valakivel hosszabban. Ismerkedni meg még annál is régebben; leginkább csak a barátaival és rokonaival csevegett. Az iskolában is mindig csendes volt, bár azóta barátságosabb lett. Próbálta észrevétlenül végigmérni a lányt. A ruhája csak korábbi állítását igazolta, hogy levitás lehet, ugyanis teljesen kékben volt. De egy másik kérdés még jobban furdalta az oldalát. ~ Vajon hányadikos? ~ Erről csak egyféleképpen győződhetett meg, így hát erőt vett magán, hogy ne nézze a tavat, és megkérdezte:
- Mondd csak, hányadikos vagy? Már régóta fúrja az oldalamat ez a kérdés. Na, és ha jól gondolom, levitás vagy? - kérdezte Keikot felé fordulva.    
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 00:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A tudomány arról szól, hogy milyen a világ, a vallás pedig arról, hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 20. 21:05 | Link

Sarah Hudson


Ahogy véget ért az utolsó tanítási nap, nem bírtam magammal. Tervezgetni kezdetem, hol készülök fel a vizsgákra. Mit csinálok az itt töltött időszak alatt, és mivel fogom a munkás napjaimat színesebbé tenni.
Szóval a tanulás.
Ideális környezetben, kevés ember közelében - nehogy valami elterelje a figyelmemet- na, persze a természetben lehet legjobban tanulni.

A mai nap éppen csak virradt, mikor kikeltem az ágyamból. Szobatársaim mélyen aludtak még. Leszaladtam az étkezdébe és szereztem pár szendvicset, friss palacsintát, forrócsokit, almás pitét na meg sütőtök levet.
Hátizsákomba csomagoltam, jól teletömtem, már szinte egy kósza sóhaj nem sok, annyi sem fért el benne.

Gyors léptekkel elindultam a a falu felé. Majd egy határozott irányváltással, hogy a falú nagy részét kikerüljem egy ösvényre léptem. Szép és kellemes fák, bokrok között vitt tovább. A madarak halk hangja jelezte, hogy ébredezik a természet is. Rövid idő után kiértem a keresett helyre. Egy kis tavacska mellé.

mivel sohasem volt még olyan, hogy senki se legyen itt rajtam kívül, először körbejártam, figyelve a vizet és a körülötte elterülő tisztást. Azon gondolkodtam, melyik hely lehet a legjobb, ahonnan egész nap nem kell kimozdulnom, árnyék alatt leszek, de mégis mindent látok.

Találtam is egy hatalmas fát, annak törzsének vetettem a hátamat , körbenéztem. Ez az!
Na gyors csomagolás, pokróc leterítés, élelem és italok hűs helyre tétele után elővettem, a mai vizsga anyagom.
Legendás lények gondozása. Igen, ezzel hamar kész leszek, hiszen ez az egyik kedvenc tárgyam. A másik hét ráér, ebből legyek mihamarabb készen, így több időm marad a többire.
Persze, már tudom mely óráktól szabadulok meg az évfolyam végén. Túl sok ez a 15 tárgy.

Ahogy olvasgattam, jegyzeteltem egyszer csak megütötte a fülem valami nesz. Állat? Ember? Nem tudom, majd talán a szemem elé kerül, akkor ráérek ezen gondolkodni mitévő legyek. Persze a pálcám a kezem ügyébe vettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 09:21 | Link

Ronald

Ma reggel széles vigyorral az arcomon ébredtem. Végre itt vagyok Bagolykőben és készen állok az első napomra. Annyi mindent elterveztem már, hogy miket szeretnék csinálni, merre szeretnék elmenni, hogy hirtelen nem is tudom mivel kezdjem. Talán egy kis délelőtti mozgás nem ártana. Amúgy is szeretem a természetet és legalább a kastély környékét is felfedezném egy kicsit. 
Hamar ki is pattanok az ágyamból, előkeresem a táskámból a fogkefémet, egy topot és egy rövidnadrágot, majd gyorsan elfoglalom a fürdőszobát, mielőtt megérkezne a többi gólya. 
Körülbelül 10 perc múlva teljes készenlétben állok, hogy elinduljak a szokásos reggeli futásomra. A kis hátitáskámba teszek egy üveg vizet, majd elindulok.
Először eltöltök egy kis időt azzal, hogy kitaláljak a kastélyból, de ezt is sikerül megoldani. A kaputól már el is kezdek futni. Egyenesen előre megyek, de nincs konkrét célom. Ahogy haladok kifelé az udvarból, egyre több lélegzetelállító dolgot látok. Az egész környék csodálatos és olyan nyugalmat érzek, mint még eddig soha. 
Most tudom megérteni igazán, hogy miért szeretik annyira ezt a helyet, ha tehetném az egész napomat így tölteném, hogy csak futkosnék a faluban és felfedezném az egész mesevilágot. Most viszont még rengeteg mindent meg kell néznem, úgyhogy le is lassítok, amikor megpillantok egy kis tavacskát. Gyönyörű az egész környéke, én pedig nem tudok ellenállni, ezért lihegve indulok el a víz felé. A nagy melegben úgysincs jobb hely, mint ez, én pedig -mivel mostanában hanyagoltam az edzést- eléggé kifáradtam, úgyhogy még külön jót is tesz egy kis pihenés. 
A tó körül van néhány pad, de ezek mind foglaltak, úgyhogy inkább csak keresek egy jó nagy árnyékos fát és beülök alá. Miközben megindulok, előveszem a kis hátizsákomat és elkezdek benne kotorászni a víz után. Annyira nem figyeltem, hogy fel se tűnt hogy valaki ül a földön, így hát szokásomhoz híven szépen hasraestem az illető kinyújtott lábaiban és egy kupac könyvön landoltam.
- A fené... Ó... Jaj, ne haragudj! Csak a vizemet kerestem és... téged ez nem érdekel... bocsi... csak nem figyeltem... szóval... sajnálom! - Össze-vissza beszélek, szegény fiú meg szerintem azt se tudja, hogy mi történik. Gyorsan lehúzom a lábamat az övéiről és ügyetlenül elkezdem összerendezni a könyveit. Ijedt szemmel nézek rá, mert nem tudhatom, hogy milyen természetű. Lehet, hogy fél perc múlva már le leszek fejezve... Szép kezdés az első napon, mit ne mondjak... Hoztad a formádat Sarah, bravó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 21:09 | Link

Sarah Hudson


Épp azon tűnődöm mit is kezdjek a könyvek fogságában. Elkezdek kotorászni a hátizsákomban, egy kis élelem után. Jó szokásomhoz híven, ha magamban vagyok tanulás közben, jobban mondva olvasás közben eszek is.
Így alig veszem észre, hogy a tó partjáról nesztelen hangon jön felém valaki. Pedig az előbb, még hallottam valami neszeket. De úgy néz ki a korgó gyomrom a veszélyt feledtette velem.

Az utolsó pillanatban elém tűnt egy szőke kék szemű lány. Igaz ezt már csak az esése után vettem észre. Belém botlott, vicces dolog, hiszen ezen a nagy területen egymagam vagyok. A fiatal hölgy kicsit zavarba esett, ahogy a könyvkupacaimon landolt. Egyből pakolgatni kezdett, majd motyogott zavartan.

Nevetnem kellett volna. De gondoltam nem veszem észre a mostani botlását, figyelmetlenségét. Megfogtam az egyik kezét és megpróbáltam kedvesen válaszolni neki.

-Azt hiszem nem történt semmi, de ugye neked sem esett bajod? - mosolyogtam. A könyveket hagyd csak, a jegyzetekért sem kár. -Majd óvatosan elengedtem a kezét, mert éreztem ez már azért sok, elvégre még nem is ismerjük egymást.
-Én épp reggelizni akartam, megkínálnálak téged is, ha elfogadod. Amúgy Ronald vagyok, Ron ahogy a barátaim hívnak. Szerintem már láttalak a kastélyban.
Mélyen a szép kék szemeibe fúrtam a tekintetem és vártam a reakcióját. Közben elkezdtem kipakolni eléje az ételt és a sütőtök levet.
-Szendvics, palacsinta esetleg almás pite? Ja és van forró csoki is....
Azt hiszem vidám nap elé nézek, ha a fiatal lány velem fogyasztja el a reggelit és talán kicsit fel is üdíthet a jelenléte. Amúgy pedig a tanulás várhat még....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 22. 01:17 | Link

Ronald

A reggeli mozgás tényleg jó ötlet volt és a környékkel is teljes mértékig meg vagyok elégedve, magyarul egy tökéletes napot kezdhettem volna el... Ha nem rontom el az egészet az óriási hasraesésemmel. De hát nem is én lennék, ha minden úgy alakult volna, ahogy azt előre elképzeltem. Valahogy mindig történik valami, amivel megszűnik a teljes nyugalmi állapotom és ez általában saját hibámból, vagy adott esetben bénaságomból adódik. Minden esetre elég izgalmas életet élek, de legalább soha nem unatkozom.
A fiú -nagy szerencsémre- egyáltalán nem úgy tűnik, mintha haragudna, sőt még el is mosolyodik. Nem tudom nem észrevenni, hogy milyen jóképű az illető, és ettől még jobban zavarba jövök. 
A srác megfogja a kezem, mire egy picit összerezzenek, majd elpirulok. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, hiszen már volt dolgom fiúkkal, nem is egyszer, de valamiért ez most mégis más...
- Ó, én teljesen jól vagyok. A könyveid tompították az esést, úgyhogy nem is éreztem. De remélem tényleg nem lett semmi bajuk...- A fiú nagyon szimpatikus és megértő, legalábbis így, első látásra. Ahogy fölsegít, gyorsan el is engedi a kezemet, biztosan nem szokott hozzá nagyon a testi érintkezéshez, főleg idegenekkel.
- Köszi, szívesen maradok ha nem zavarlak. Én Sarah vagyok és szerintem ennek nem is nagyon van becézése, de ha mégis kitalálsz valamit, akkor azt is használhatod... kivéve ha nagyon szörnyű. - Felelek vigyorogva. Már kezd elmúlni a hirtelen zavarodottságom és szerintem hamarosan teljesen önmagam leszek, aztán majd le se lehet lőni. Szegény Ron, nem tudja mire vállalkozott, hogy itt marasztalt. 
- Tényleg láttál? Pedig még csak tegnap érkeztem. Esetleg ha eridonos vagy... - Magamban kicsit reménykedem, hogy hátha ugyanabban a házban vagyunk, mert akkor biztos gyakrabban láthatom az új ismerősömet, aki mellesleg folyamatosan tartja a szemkontaktust és olyan tekintettel néz rám, hogy nem sokáig bírom ki, hogy el ne kapjam a fejemet.
- Egy palacsintát elfogadok, köszönöm. Milyen ízűt hoztál? -
Eléggé meglep, hogy Ron ennyi mindennel készült, pedig nem úgy tűnik, mintha várt volna valakit, szóval gondolom egyedül akarta megenni az összes kaját. Annak ellenére, hogy ez egy szép nagy mennyiség, a srácon egyáltalán nem látszik, hogy el lenne hízva,  sőt a póló alatt szerintem nem kevés izom van.
- Amúgy a vizsgákra készülsz ilyen szorgalmasan? Jó sok tantárgyad lehet, már csak azért is, mert a fél pokrócot a könyveid foglalják el. Vagy esetleg már mestertanonc vagy? - Az utolsó kérdésemre már sejtem a választ, mivel a fiú nem tűnik sokkal idősebbnek nálam, maximum egy-két évvel, de aztán kitudja. Gyakran tévedtem már ilyenekben, úgyhogy inkább megkérdezem, hogy elkerüljem a félreértéseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 22. 09:37 | Link

Csatáry Konrád


Már legalább egy fél perce csak némán ülünk egymás mellett, és ez kezd kicsit nyomasztó lenni, de nem tudok ellene mit tenni, mert nincs semmi ötletem, hogy miről is beszélhetnénk. Hát ebből nem lesz nagy beszélgetés, ha így folytatjuk. Nem tudom, talán akad majd valami téma, amiről tudnánk beszélni, mert ez a csönd nem igazán tetszik. Felmerül bennem egy téma, de azt rögtön el is vetem, mert nem biztos, hogy szívesen beszélne a tantárgyáról, eleget beszél órákon is. Gondolom. Végül a csendet ő töri meg, két kérdésével.
- Elsős vagyok. Még. De remélem nem sokáig. Vagyis, én úgy érzem eleget tanultam ahhoz, hogy átmenjek a vizsgákon. Igen levitás vagyok. -Felelem, majd a tavat kezdem figyelni, de szemem hamar az égre emelem. Egy repülő halad el felettünk, úgy nagyjából 8-9 kilométerrel, amit más talán csak egy kis pontnak lát, vagy nem tudom, de én tisztán kivehetőén látom, hogy az egy nagy utasszállító, ami kelet felé halad. Ki tudja, talán épp Japánba megy, hogy ott letegye a turistákat, vagy az épp hazafelé tartó japánokat. Most szívesen lennék azon a repülőn, ha valóban arra tart, hogy elszabaduljak egy kicsit a nyomasztó vizsgáktól, de tudom, hogy ez nem lehetséges, de azért álmodozni csak szabad. Ezektől a gondolatoktól mosolyra húzódik a szám, majd egy két perc elteltével, mikor már elég távol kerül a repülő, a szemem az égről, Konrádra emelem, és szótlanul nézem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 22. 21:41 | Link

Sarah

-Ó, a jegyzetek. Azoknak nincs bajuk, a könyvek meg strapabírók. Nem kell félni.- mosolyodtam el újra.
-Hogy tompították az esést, annak örülök. Sajnos nem a karjaimban kötöttél ki, mert akkor kisebbet esel, valamint én sem lepődök meg ennyire.
Ekkor kicsit félve néztem a lányra, mert ezt nem akartam kimondani. Sajnos megint hangosan gondolkodtam. Pedig ez csak akkor fordul elő, ha valaki megtetszik. Naná, most nincs senkim. De ez eddig nem zavart.
Sokáig elidőzött a tekintetem Sarah arcán. A szeme megfogott. Tiszta angyali. Mármint boszorkányosan vonzó. De ezt már nem említettem. Legyen az én titkom, mit gondolok róla.

-Tudod, én félig angol vagyok apám részéről. Hallottam,, ahogy a Sarah nevet másképp becézik, de az sem igazi, hiszen két önálló név lett belőle. Sally és Saide. Elég távoli becézés, szóval már ez sem az igazi. Téged csillagszeműnek neveznélek szívem szerint, de gondolom, ez nem tetszik.
-Ja és a palacsinta: csokis(nem az a kakaóporból készült utánzat), lekváros, túrós és mákos.

-A lényeg, tudod, Eridonos vagyok, és tegnap elmentem a gólyák mellett. Igaz, akkor nem tudtalak ennyire megfigyelni, de láttalak. Szóval elsős leszel, én harmadikos. Tanulni pedig azért tanulgatok, az összes tantárgyat felvettem egyelőre, mert auror akarok lenni, de még nem tudom, minek vehetem a hasznát. - Mosolyodtam el újra.
-Sajnos még nem vagyok mestertanonc, de a harmadik évtől patrónus bűbájt fogok tanulni. A különleges képességemet szeretném előhívni. Az alakváltást későbbre tartom. Szóval, van dolgom rendesen.
-És Te tudod már mit szeretnél tanulni?


Most a sok infó után, amit Sarah fejére zúdítottam, csendben vártam, mit fog kezdeni ifjú barátném. Közben töltöttem neki sütőtöklevet is egy pohárba, és elé tettem. Majd a kezembe fogtam újra a kezét, és megszólaltam. - Tudtad, hogy a kezed mennyire selymes? Nagyon puha. Ha már itt tartunk, milyen pálcád van?
Na, talán nem vetettem el a sulykot.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 14:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 22. 23:09 | Link

Ron ^^

-Oké, ha te mondod, akkor rendben. - Felelek és kezdek egyre jobban megnyugodni. Biztos csak a kezdeti sokk volt, amitől ennyire össze-vissza hablatyoltam. 
A fiú a következő mondat után, mintha megszeppenne egy kicsit és én is ismét zavarba jövök, de ez az érzés most inkább pozitív.
- Lehet, hogy az kellemesebb lett volna...- Huncut vigyor jelenik meg a szájam sarkában, amikor szép sorban kimondom a szavakat. Kezd visszatérni a szokásos határozottságom és ennek most kifejezetten örülök, mert úgy tűnik, hogy izgalmas napnak nézek elébe.
Ron egyre szimpatikusabb és külön tetszik benne, hogy kimondja, amit gondol. Soha nem szerettem, amikor a srácok finomkodnak meg köntörfalaznak. Sokkal jobb az egyenes beszéd.
- Én félig amerikai vagyok, de nálunk valamiért nem terjedt el semmilyen becézés. A csillagszemű pedig szerintem aranyos. - Felelem mosolyogva és felpillantok a srácra. 
- Akkor egy ilyen csokisat szeretnék. Mégegyszer köszi. - Mondom, majd óvatosan kiveszek egy palacsintát a dobozból.
A következő kijelentésre felcsillan a szemem és szélesen elvigyordom. Tehát Ron is Eridonos. Ez jobban nem is alakulhatna.
- Biztos nagyon el voltam foglalva a pakolással és ezért nem vettelek észre, de örülök, hogy ugyanabban a házban vagyunk. -
Hamarosan kiderül, hogy a fiú nem véletlenül hordoz magával egy kisebb könyvtárat. Először teljesen elképedek, hogy mégis hogy lehet ennyi mindent megtanulni, de végülis teljesen jogosak az érvei.
- Akkor nagyon szorgalmas vagy! Ezért tényleg tudlak irigyelni, nekem biztos nem lenne ennyi energiám és türelmem, hogy az összes tárgyból felkészüljek.-
Ez a srác hozzám képest egy zseni. Határozott elképzelése van arról, hogy mit fog csinálni az elkövetkező pár évében és szerintem ez tök jó!
- Na, szép terveid vannak! Mióta tudod, hogy ezt szeretnéd csinálni? 
Nem, sajnos nekem még ötletem sincs, hogy mit kezdjek magammal... De remélem azért az első év után kiderül, hogy mi az, ami érdekel. Meg most még úgyis ráérek, vagy nem? -

Tényleg érdekel Ron véleménye, mert most már biztosra mondhatom, hogy ő sokkal jobban ért az ilyen kérdésekhez. Legalább majd ha valamit nem értek, akkor lesz kihez fordulnom.
A sok beszéd után különösen jól esik majd az ital, amit a fiú tölt nekem. Nagyon rendes tőle, hogy ilyen figyelmes.
- Köszi szépen! Remélem azért nem akarsz megmérgezni. - Nézek rá ártatlanul, majd újra elvigyorodom. 
A következő pillanatban azt veszem észre, hogy Ron újra a kezemhez nyúj, de most teljesen ok nélkül és olyanokat mond, hogy egy pillanatra a lélegzetem is elakad.
- Ó.. Hát köszönöm... - Vörös arccal mosolygok a srácra. Nem hiszem el, hogy már megint zavarba tudott hozni. Fogalmam sincs, hogy hogyan csinálja.
- Mi? Hogy a pálcám..? Jaa! Egyszarvúszőr, 10 és fél hüvelyk... Na és neked? - Hirtelen annyira meglepett a gyors váltás, hogy nem is igazán jutott el az agyamig a kérdése, de azért mégis sikerült összehozni egy félig-meddig értelmes választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 23. 20:09 | Link

- Hát igen. A pakolás miatt nehéz mindent észrevenni. Én is csak futólag néztem a gólyákra, rohannom kellett.
Majd elgondolkodtam egy pillanatig, vajon, ha ez így van, márpedig ez tény, hogyhogy emlékeztem Sarah-ra?
Majd hirtelen visszatértem egy kérdés hallatán.
Mióta tudom, hogy ezt szeretném csinálni? Nem tudom, hogyan mondjam el neki, de a családi tragédiákról elég sokat hallottam.
-Tudod, a családunk hagyományosan a sötét varázslók és boszorkányok ellen küzd. Így döntöttem az auror szakma mellett. Habár itt is vannak kevésbé veszélyes feladatok, de semmi sem lehet tökéletes. Remélem, sok kalandban lesz majd részem.
-Hogy miket tanulj, arról senki nem tud véleményt mondani az első év előtt. Vannak fontos és kötelező tantárgyak. De sok mindent lehet tanulni, amihez érzék kell vagy éppen mély elme. Úgyhogy jó lenne, ha magadtól jöhetnél rá, miben vagy igazán jó
-Szóval van időd eldönteni, mit is szeretnél. Egészen a nagy vizsgákig. -feleltem mosolyogva.
Miközben beszéltem, Sarah megköszönte az italt, majd viccesen megkérdezte, hogy reméli, nem akarom megmérgezni.
- Dehogy! A mérgeket még nem tanultuk. Majd később, ha engeded, kipróbálom rajtad, de addig is nyugodtan fogyassz bármit, amivel megkínállak.
-Ja, igen. Én pedig félig angol vagyok.- kacsintok a lányra, és még mindig a csillagszemeit nézem elbűvölve.
-Olivander készítette a pálcám - közben előveszem megmutatni - tizenhárom és fél hüvelykes tiszafa pálca főnixtoll maggal. Nagyon büszke vagyok rá, mert a főnixtoll elég ritka, na meg a házunk jelképe is főnix.- Most már széles mosolyom jelzi, nagyon jól érzem magam.
-Sarah, érdekelne mit csinálsz szabadidődben. Tudod, van pár dolog, amit szeretek csinálni, és jó lenne egy társ is némelyikhez. Persze csak, ha lenne hozzá kedved.
Még mélyebben a szemeibe fúrtam a tekintetem, és vártam a válaszát. Most eldőlhet kedvel-e.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 14:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 23. 22:18 | Link

Natacha

Úgy gondoltam, hogy a sok tanulás közepette leegyek a partra egy kicsit olvasni. Fogtam a Jane Austen könyvem, és egy pokrócot, majd kisétáltam a tavacskához. Ott éppen nem volt senki, én mégis egy kényelmes pad helyett a pokrócomat választottam. Leterítettem a fűre, és rátelepedtem. Kinyitottam a könyvet, és hamar belemerült Mr. Darcy és Lizzy veszekedésébe. Olyannyira, hogy észre sem vettem, hogy valami körülöttem ólálkodik. Akkor kaptam fel a fejem, amikor harmadjára reccsent meg a nádas. Hátrapillantottam, és Áfonya fekete pofiját pillantottam meg. A drága cicuskám egész a tóig követett úgy, hogy én észre sem vettem. Magamhoz hívtam, és megsimogattam a fejét, majd magam mellé fektetve olvastam tovább a könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 23. 22:39 | Link

Emma

Friss levegőre van szükségem. Olyannyira nagyon, hogy még a tanulás sem érdekel. Egész eddig csak tanultam, mást sem csináltam. Alig mozdulok ki a szobából, és ha mégis, akkor is csak a vizsgákra megyek, vagy épp csak a KH-ig. De ebből elég, most azonnal kimozdulok a kastélyból. Hallottam, hogy van egy kis tavacska itt a közelben, és arra gondoltam, hogy azt jó lenne egyszer meglátogatni. És itt a megfelelő alkalom erre. Egy térdig érő farmert, hosszúujjú vékony felsőt veszek fel, amin egy átszúrt, szárnyas szív van, és hozzá egy kényelmes sarut. Már nagyon jól ismerem a kivezető utat, így hamar kiérek, de a tóhoz vezető úttal már vannak kis bajaim. úgy nagyjából kell ég jó húsz perc mire megtalálom a helyes utat, és elérek a tóig. Azt gondoltam volna, hog senki nincs itt, de nagyot tévedek. Egy lány is itt van, és egy kismacskát simogat. Hogy milyen édes ez a cica. Hasonlít a nagyanyám macskájára, aki megette a hörcsögöm. Bár azt a macskát ki nem állhattam, mert egy lusta, és elkényeztetett dög volt. Persze míg egy autó el nem ütötte.
- Szia. Leülhetek? - kérdezem, és ha megengedi, akkor letelepedek mellé, ha nem, hát akkor is letelepedek mellé, csak akkor nem a pokrócra. Kicsit közelebbről is megnézem a lány arcát, és mintha már láttam volna őt valahol. Nem tudom, hogy hol, de valahol biztos. - Natacha vagyok. Natacha Couteau. - Mutatkozom be, majd kezemet nyújtom felé, egy barátságos mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 23. 22:51 | Link

Natacha

Mikor lépteket hallottam magam mellett. Egy lányt pillantottam meg, aki éppen befelé haladt. Felém tartott. Az arcán enyhe pír jelent meg. Biztos kimelegedett a nagy melegben. Megkérdezte, hogy ide ülhet e, és bemutatkozott. Ez jó modorra vall.
 - Persze! Ülj csak le! Én Bajai Emma vagyok, de a barátaimnak csak Emmy. Ő pedig itt Áfonya! - mutattam a talpig fekete macskára, aki rögtön játszani akart, és a közelben leszálló pillangó felé vetette magát. A könyvembe beletettem a virágos könyvjelzőmet, és lefektettem magam mellé.
 - Te is kikapcsolódni jöttél ide? - kérdeztem. Gyenge szél süvített végig a parkon, a hajamat is ide-oda lóbálta. Mikor végre elállt, a kezemmel odanyúltam, hogy megigazítsam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 23. 23:14 | Link

Emma

A lány kedvesen válaszolt, ami már egy jó pont ahhoz, hogy újabb barátot szerezzek. És nincs is jobb dolog egy ilyen szép napon, mint új ismerősöket, pontosabban barátokat szerezni. Egy mosollyal az arcomon ülök le mellé, majd mikor bemutatkozik, a szemem a lányról, macskára téved.
- Milyen szép neved van. - dicsérem meg. - Engem nyugodtan hívhatsz Nat-nek vagy Nati-nek. Legalábbis a barátaim így szoktak hívni. De ahogy jónak látod. Úgy hívsz, ahogy akarsz. - mondom, és egy bájos vigyort erőltetek az arcomra. - Nagyon aranyos ez a macska. Régen nekem is volt egy, vagyis pontosabban a mamámé volt, de mivel ő nálunk lakik, így minden nap látnom kellett. Bár azt a macskát ki nem állhattam. Nem mintha nem szeretném az állatokat, és a macskákat, de az egy dög volt. Nagyon nem bírtam elviselni. Nem aztán az ég megszabadított tőle, és egy autó elütötte. - és megint csak beszélek, és beszélek, a lányt nem is hagyom megszólalni. De végül sikerül valahogy lakatot tenni a számra, és végre befogom, hogy a másik fél is szóhoz tudjon jutni.
- Igen, ég kicsit pihenni szeretnék, mert eddig folyamatosan tanultam,de már egy kicsit belefáradtam. Alig várom, hogy vége legyen a vizsgaidőszaknak. - Felelek a lány kérdésére, majd megsimogatom a macskát. - Mond csak, te melyik házba tartozol? - kérdezem a lánytól, majd a zavar figyelem, amire épp egy vadkacsa szállt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 24. 11:18 | Link

Natacha

- Én Eridonos vagyok, és én is nagyon várom már! Gondolkoztam az évismétlésen is, de a tanárok nyaggatnak. Nincs is meg inden könyvem, így nem tudok minden vizsgát letenni. Simán lehet évismétlés is belőle. Bár a Mugli ismeretet talán még magamtól is le tudom tenni, mert olyan családból származom. - magamban korholtam magamat, mert olyan információt adtam ki, amit nem igazán szerettem volna. Ez elég furcsa érzés,  mivel régen nem tudtam csak így kibeszélni magam. Nem voltak barátai erre a célra.
- És te melyik házba tartozol? Tudod, még nem kerültem be egyik hálószobába sem, de már sokan ajánlgatták. A Szirénlak hangzik a legjobban. De még nem döntöttem el. Amúgy van egy király hely, amit majd meg szeretnék nézni. Mármint belülről is. A Kísértetházra gondolok. Nem akarsz velem tartani? - kérdeztem. - Jeremy már jönne! De ketten nem olyan jó buli, mintha többen lennénk! - mondtam, és teljesen lázba hozott a téma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 12:45 | Link

Ron

- Na akkor majd legközelebb jobban figyelek, hátha megint arra jársz. - Mondom vigyorogva. Nagyon jól érzem magam Ron-al és áldom a sorsot, amiért pont az ő lábaiban estem hasra.
- Ja értem! Szerintem biztos nagyon jó szakma lehet, mondjuk én nem lennék benne jó. Ahhoz, hogy valaki auror legyen, jó sokat kell tudnia, én pedig nem érzem úgy, hogy mindenhez értenék. De azért ha neked sikerül és valami izgalmas munkát kapsz, akkor vigyázz magadra! - Nem tudom, hogy miért mondtam ezt, hiszen még alig ismerem a srácot, szóval semmi okom, hogy aggódjak érte... De valamiért mégis így van és szörnyen zavar, hogy ezt nem értem. Nem szoktak ilyen hamar megfogni az emberek, de Ron más, csak én se tudom megmondani, hogy miért.
- Tényleg vannak kötelező tantárgyak? Ezt nem is tudtam, úgyhogy lehet, hogy bajban leszek... 
Na majd akkor igyekezek kitalálni idén, de szerintem nem lesz gond. -

A fiú mindenről tájékoztat, aminek nagyon örülök, mert legalább nem leszek annyira elveszett az elején se.
- Hát nem biztos, hogy szeretnék kísérleti nyuszi lenni, főleg ha mérgekről van szó, mert nem biztos, hogy az ellenszert is ismerni fogod, aztán hamar véget ér az ismerettségünk. - Felelek nevetve. 
A következő mondata után Ron rámkacsint, amitől megint elfog az a különös érzés, mint eddig minden alkalommal, ha zavarba jöttem. Először lesütöm a szemeim, majd újra elkezdem a fiút nézni. Őt is el lehetne nevezni a szemeiről, hiszen olyan kékek, hogy már messziről feltűnik az embernek. Ez is az egyik olyan dolog, ami különösen tetszik benne, meg amúgy is elég jóképű.
- Büszke is lehetsz! Gondolom nagyon szereted a pálcádat, ha ilyen előszeretettel beszélsz róla. - Teszem hozzá, én is mosolyogva.
- Fú, nagyon sok mindent szeretek. Főleg a sportokat, de zenélni is, meg igazából mindenre nyitott vagyok... mondjuk. Igazából attól függ, hogy kivel, de veled szívesen elmegyek, ha van valami ötleted. - Még szélesebben vigyorgok, mert feldob a gondolat, hogy Ron máskor is szeretne találkozni velem és talán nem is utál annyira...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 25. 08:14 | Link

Sarah


-Rendben, vigyázok majd magamra.- feleltem nevetve.
-Kötelező tantárgyak? Hogy is mondjam..... szóval bármit tanulhatsz, de van olyan tantárgy, amit minden boszorkánynak el kell sajátítania.- itt elgondolkodok kicsit, majd megpróbálom összeszedni az eddigi tapasztalataimat is.
-Az egyik ilyen tantárgy az SVK, ne feledjük, itt az életünk védelme és komolyabb problémák elkerülése végett a Mágiaügyi Minisztérium javaslatára kötelező tantárgyi besorolást kapott. Amúgy meg az egyik legmozgalmasabb óra. - tovább gondolkozom kicsit, melyiket is emeljem még ki.
-A bájitaltan és a bűbájtan is erősen ajánlott. Ismerni kell különböző főzeteket, eszenciákat, mérgeket- ellenmérgeket, na meg van elég bűbáj, amit jó megtanulni. Ezek kellenek a mindennapi életben is.
-Az igazság az, hogy a gyógynövénytant és az LLG-t is ajánlom. Előbbi azt hiszem egyértelmű, utóbbi pedig az érdekességek és hasznos tudása miatt erősen ajánlott.

Most vettem észre, hogy beszéd közben kérés nélkül is újratöltöttem Sarah poharát sütőtöklével. A finom hűsítő nedű kezd jókor jönni. A nap ébredezik, és egyre erősebb az ereje itt az árnyékban is. Majd mélyen Sarah szemébe nézek, és újra elcsodálkozom csillagszemű barátném bájában. Hát igen, engem a szemek el tudnak kápráztatni. Az is tetszik a lányban, hogy állja a tekintetem. Igaz, néha elpirul kicsit, de ez meg nekem esik jól.

-Hát én félig mugli félig varázsló családban nőttem fel, ha lehet ezt így mondani. A szüleim által a varázslócsalád minden előnyével éltem eddig, kivéve azt a pár hetet, amikor édesanyám szüleinél voltam nyaralni. Ők ízig-vérig muglik. Amikor náluk voltam, találkoztam korombeliekkel. Velük fociztunk és baseball-oztunk. Na még a kosárlabdát is ismerem. Az majdnem olyan, mint a kviddics, csak seprűk nélkül. -mondtam majd elnevettem magam az ötletemen.
-A zene számomra is fontos kikapcsolódást jelent. Igaz, nem játszom hangszeren, és énekelni sem tudok.

Ahogy beszéltem, észrevettem, hogy a napfény Sarah mögül egyre erősebb. Na, nem mintha meleg lenne, vagy félteném, hogy lebarnulna, hiszen még mindig árnyékban vagyunk. De az, ahogy körberagyogja a napfény, szinte aranyosra festve a haját, és sejtelmes fénnyel körülvéve a testét, mintha valami természetfeletti energiamező lenne. Ezen a gondolaton elmosolyodom, de nem szólok Sarahnak róla, mert nagyon jól áll neki, na meg amúgy sem láthatná így önmagát. Én viszont gyönyörködöm a látványban, a szépségében.

-Szeretek kirándulni - folytatom közben. - Van is itt nem messze egy varázslatos erdő. Jó móka, az ösvények ide-oda vándorolnak maguktól. Ott szoktam mászkálni. Na meg ide jövök ki sokat, vagy éppen lemegyek a faluba. Nagyon jó cukrászda van ott például. - kacsintok a lányra.
-Szívesen meg is hívnálak, ha ráérsz mostanában. Eltölthetnénk ott is pár órát. - mondtam nagy komolyan, majd újra elmosolyodtam.
Nem tudom miért, de ez a lány egyre jobban tatszik nekem. Azt hiszem, sokat fogok még vele találkozni. Persze nem akarok túl elbizakodott lenni, ezért gyorsan hozzáteszem: -Persze, ha lenne hozzá kedved, na meg nem tartasz túl unalmasnak.
Észre sem veszem, de a kezét újra a kezembe vettem. Reménykedve várom a válaszát. Nem mintha most búcsúzni akarnék, vagy nem érezném itt jól magam vele. De ha már belekezdtem, jó lenne tudni, mit is gondol az ajánlatomról.

-Végre megjöttél. - mondom szelíden. - Sarah, bemutatom neked Loachlan-t, a mókusomat...
Ahogy ezt kimondtam, a plédünkre merészkedett egy kicsi állatka. Megszaglászta Saraht is, és egyenesen a kinyújtott tenyerem felé lépdelt. A kezemben lévő almás pitét megszaglászta, majd evett belőle pár falatot, de látszott rajta, hogy nem tetszik neki. Óvatosan a hátizsákomba nyúltam. Az elmúlt 2 évben már megszokta tőlem ezt a mozdulatot, így meg sem rezzent, sőt már a két hátsó lábára állva kíváncsiskodott, mit vehetek elő belőle. Újra óvatosan felnyújtom a tenyerem, és jó pár mogyorót tartva a kezemben várom, hogy vegyen belőle. Ahogy eszegeti, megint óvatos mozdulattal pár mogyorót teszek Sarah kezébe, aki eddig a látványtól ámulva nézett csak. Mintha most tért volna vissza közénk. Rámosolyogtam, és figyeltem, vajon mit fog most csinálni.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 15:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 25. 21:05 | Link

Viktor

Mi az ember lányának első dolga, ha éppen friss prefektus?
Ja, igen… odakint sétálni az éjszaka közepén. Félreértés ne essék, én ezt nem pusztán azért tettem, mert egyszerűen nem bírtam megállni, hogy bezárva maradjak a bátyámmal kettesben. Fontos nekem, igazán közel kertült hozzám és épp ez volt az oka, hogy nem láthatott ilyen állapotban. Mert szomjas voltam, hihetetlenül, és senkinek sem kívántam a társaságomat. Megint túl sokáig húztam. Tovább, mint ameddig valójában bírtam volna, de nem akartam csalódást okozni senkinek sem, legfőképpen magamnak nem.
Talán kézenfekvőbb lett volna minden szembejövőt megcsapolni, csakhogy a helyzet egy pillanatig sem ennyire egyszerű. Voltak elveim és tartani akartam magamat hozzájuk, ha pedig ez nem lenne elég, akkor –bár jelenleg a lelkem legsötétebb szelencéjébe akartam elrejteni a létezését– ott volt Seren is. Seren, akinek akkor is elárultam volna, hogy öltem, ha éppen nem akarja velem kimatricázni a szobáját. Egy részem ember volt és ez a rész ragaszkodott a férfihez, hiába nem beszéltem már vele hosszú ideje. Mélyre csúsztam a gödörben, mélyebbre, mint bármikor hittem volna, de már kimászni sem akartam onnan. Kezdtem őt megérteni, amiért odalent ragadt. Hosszú távon az élet szívás! Ezt örökre megjegyeztem.
Utam a tavacska felé vezetett, annak ellenére, hogy eleinte nem terveztem ilyen komoly kitérőt. Illett volna elhagynom a falu területét, csakhogy sem kedvem, sem energiám nem volt ilyesmire, így végül egyszerűen csak felmásztam egy fára, ahol senki sem láthatott meg és az ágak közül szemléltem a világot, miközben hátamat a törzsnek döntöttem. Így most jó volt. Megnyugtató. Csendes. Senkivel sem kellett törődnöm és senki sem várta el, hogy törődjek vele. Pont megfelelt ez az állapot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Írta: 2013. augusztus 27. 23:39 | Link



Csodálatos nyárzáró buli van itt készülőben, hála a Bogolyfalvi tanács lelkes önkénteseinek. A Kis tavacska egész nap várja a hűsölni vágyókat, arról nem is beszélve micsoda hangulat övezi a területet. Virágfüzért kap, minden megjelenő ezzel is egy kis hangulatot adva a partynak. Mágikus DJ biztosítja a hangulatos nyári muzsikát, az egyik partszakasz átalakult kis strandjátékokhoz, még a másik egy igazi vendéglátós résszé avanzsált.
Az egyik lehetőség a röplabda, vízibicikli és még sok más hasonló jó és mókás dolog, ami várja a fiatalabb és a már nem annyira fiatal társaságot az egyik részen, ami mozgásra serkent minket, még ebben a melegben is jólesően. Még a másik, a hasunkat kényeztető asztalok felhozatala. Sós és édes finomságok tömkelege található itt meg, sok finom, hűsítő itallal együtt. Érdemes lejönni ide enni-inni és csobbanni egyet, főleg estefelé, hiszen akkor kezdődik még csak a java.
Egy nagy közös tábortűz mindig is vonzotta és vonzza az embereket, pár zenész tehetség vállalta, hogy gitárjátékával és hangjával szórakoztatja a kint ücsörgőket, és a tűz körül, a sütögetés alatt, fantasztikus zenei aláfestést adnak. Remek lehetőség közös dalolásra, beszélgetésre, rémtörténetek mesélésére. Ez itt a nyár vége, élvezzük ki együtt!

Emma McNeilly leírása


//Álmodói megjegyzés: Kérünk titeket, egy szálba helyezzétek a hozzászólásokat, ez a kezdő hsz.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 28. 13:25 | Link

Katniss

Egész délután csak unatkoztam. Sokféle dolgot kipróbáltam. Olvastam, de nem-igen kötött le. Gyakoroltam a varázslást, de az sem hatot meg. Lementem a társalgóba, de senki nem volt ott. Sajnos már voltam körbenézni, ezért a kastély minden sarkában megfordultam már.
Végül úgy döntöttem, hogy lemegyek Bogolyfalvára a nyár búcsúztató party-ra. Először a Fő utczában voltam, de végül kigyalogoltam egészen a Kis tavacskához. Ekkor már a nap kezdett lemenni, és utolsó sugaraival rózsaszínre festette az égboltot. Gyönyörű szép volt. Éppen akkor kezdte gyűjteni a fát néhány önkéntes. A röplabda pályán még nagyban ment a játék. A part közelében még sok fiatal hülyéskedett egymással. A pezsgő hangulat engem is feldobott egy kicsit. Úgy éreztem, hogy jó döntés volt, hogy lejöttem ide. Már léptem volna, amikor valaki elém állt, és egy virágfüzért akasztottak a nyakamba. Én mosolyogva fogadtam el, majd tényleg elmentem, hogy ne egy helyben toporogva várjam a tűzgyújtást. Arra gondoltam, hogy beállok röplabdázni. Oda is mentem a pálya széléhez, és akkor valaki nekem jött. Megfordultam, és egy lány arcát pillantottam meg magam előtt. Rámosolyogtam.
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. augusztus 28. 18:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 28. 13:42 | Link

Emma

~Megnézem magamnak ezt a nyárbúcsúztatót! ~ gondoltam a szobámban unatkozva, és máris a szekrényemhez léptem. Kissé hűvös már az idő így estefelé, így hosszú, fekete farmert vettem fel, felülre pedig azt a pulcsimat, ami lila volt, amíg Natacha át nem változtatta. Mosolyogva emlékeztem vissza, amíg a fejemen keresztül felvettem a pulcsimat. Megszagoltam, nincs-e gyros illata, de nyoma sem volt semmiféle étel szagának, sőt, ha lehetséges, enyhén faillat áradt belőle. Jól esett, az otthonomra emlékeztetett. Felkaptam magamra a fekete bőrdzsekim, majd a tükröm elé beállva párszor végigszántottam a fésűvel kibontott hajamon.
Már messziről hallottam, hogy sokan lehetnek a városban, így úgy döntöttem a kis tavacska megfelelőbb lesz számomra.
Bár a parton is volt nyüzsgés, de a félhomály vonzóbb volt, mint a Fő utcza. Vagyis most még ezt gondolom, de lehet, később oda is benézek. Most mosolyogva vegyülök el a tömegben, és vidáman csodálom a nyakamba akasztott virágfüzért. Hála a vastag kabátomnak, egyáltalán nem fázom.
~Vajon mit csinál az ikertesóm? Egyszerűen ma még nem találkoztam vele, csak pár pillanatra a Tündérkertben. Biztosan elment ő is nyarat búcsúztatni. Lehet, hogy itt van a kavalkádban vagy a Fő utczán... ~ gondolom, és hirtelen magányosnak érzem magam.
Éppen ezen gondolkodom, amikor észreveszem, hogy egy nagyobb csapat diák tart felém. Önkéntelenül hátralépek, mert nem akarom, hogy a lábamra tapossanak vagy oldalba könyököljenek.
Ahogy hátralépek, nekimegyek valakinek.
-Ohh, bocsánat! - fordulok hátra, attól tartva, hogy egy tanár az. Megkönnyebbülve látom, hogy egy lány. Visszamosolygok rá.
~Akkor.. ismerkedjünk!~
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. szeptember 16. 22:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 18:31 | Link

Sarah

Mit ne mondjak, elég találó ötlet ez a nyárbúcsúztató. Bezzeg Londonban nem voltak olyan leleményesek az emberek, hogy hasonló bulikat csapjanak. Feleslegesnek tartották, hiszen ott a nyár beköszöntével is szakad az eső, így csak nagyon ritkán tudtuk kiélvezni a meleget, a strandidőt. Belegondolva, talán ez is volt annak az oka, hogy elmaradtak az ilyesmi szórakozások. Na, de azért az már kicsit durva, hogy még a szünidő alkalmából se csináltunk semmit, csak ültünk és vártunk a csodára. És akkor még csodálkoztak, hogy miért léptem meg. Túl unalmas volt számomra ez a fajta iskolai környezet. Na, meg ugye a második iskolám se volt kivétel ezalól. Sokan még a nyarat is arra áldozták, hogy tanuljanak, mondván, hogy még nagyobb varázslók legyenek. Én az ilyeneknek előszeretettel röhögtem bele a képébe. Most őszintén, hogyha szünidő, netalántán nyár van, akkor miért kapják rögtön elő a tankönyvet? Biztos beléjük programozták, ha van szabadidejük, akkor tanulás van ezerrel. Még jó, hogy én ezalól kivétel voltam és vagyok is. A lehető legmesszebbről elkerülök mindenfajta tankönyvet, ha humán vagy pedig varázslásról van szó. Mindent, kivétel nélkül. Nem véletlen, hogy olyan tudatlan is vagyok. Igaz, azért azokat a varázsigéket megtanultam, amikre szükség volt, mivel nincs értelme a varázslólétnek, hogyha nem tudjunk használni. Csak ennyit voltam képes megtanulni. De olyasmit, hogy Legendás Lények Gondozása... na, az az, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Pedig mindenki oda meg vissza van érte, hiszen természetfeletti és már rég kihalt állatokat elemeztek és elemeznek is. De ez valamiért nem érte el az én ingerküszöbömet. Varázslás mindenek felett, és ennyi. Nem több. A többi tantárgy hülyeség. Legalábbis szerintem az. Ezért sokan lehurrogtak már; személy szerint a stréber iskolatársaim. Most nem tudok mit kezdeni azzal, hogy szerintem unalmas. Ez van, és kész... mély gondolatmenetek közepette kapok elő egy fekete halásznadrágot és egy szürke izompólót, lábbelinek pedig a strandpapucsomat használom. Adjuk meg azt, amire vágynak... na meg, hogyha már nyárról van szó, még ha annak búcsúztatásáról is, nem öltözhetek be Halálnak. Pedig rajtam mindig fekete felszerelést lehet látni, kivétel nélkül. Hát igen, az egész ruhatáram fekete színekből és annak világosabb árnyalataiból áll. Na jó, bevallom, vannak színes ruhadarabok is a szekrényemben, de azokat szökőévben egyszer veszem fel, mivel nem az én stílusom. Így - a megszokottól eltérő ruhadarabokkal - lépek ki a szobából, majd elhagyom az épületet is, és megkörnyékezem Bogolyfalvát. Nem telik bele tíz percbe, máris annak utcáit koptatom. Pontosabban a Fő utcát, ahol mindent a különféle édesség standok lepnek el. Nem tudom, hogy az itteniek hogyan vannak vele, de nekem a nyárról nem a gumicukor jut eszembe, hanem például a limonádé és a gyümölcsök. Na, de még így is, a standok fele gumicukorral van meg tömve. Ez biztos valamiféle hagyomány, amihez én nem konyítok semmit. Ki tudja... Hamar áthaladok a tömegen, majd elhagyom az utat, és a városhatárban megpillantom a tavat, amit eddig nem volt szerencsém felfedezni. Pedig már nem egyszer jártam erre, így érthetetlen, hogy hogyan kerülte el a figyelmemet. Halvány mosollyal közelítem meg, majd megkönnyebbülve sóhajtok egyet, amikor észreveszem, itt már különféle innivalók és ennivalók sorakoznak. El is kapok egy pohár üdítőt, és azt szorongatva környékezek meg egy nyugodtabb helyet, ahol még csak pár ember sorakozik.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. szeptember 16. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 28. 18:44 | Link

Katniss

- Semmi gond! - mondtam, és a rám mosolygó lányra pillantottam. Egy ideig csak magam elé bambultam, és azon gondolkodtam, hogy mennyire jól áll neki a bőrdzseki. Magamhoz tértem, mert rájöttem, hogy egy ideje csak egymást nézve hallgatunk.
 - Én Emma vagyok! - mutatkoztam be, és udvariasan kinyújtottam a kezem.
~ Vajon nem veszi tolakodásnak? ~kérdeztem meg magamtól, és zavartan pillantottam felé.
 - Tudod...én egyedül vagyok lent a parton! Gondoltam barátkozhatunk. - szóltam, mert úgy éreztem ezt tisztáznom kell. Egy kisebb csoport haladt el mellettünk, és a hangzavarban nem lehetett hallani semmit.
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. augusztus 30. 09:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 29. 17:55 | Link

Emma

-Katniss vagyok. Katniss Leyla Clare, a Levitából - rázom meg a kezét, miközben próbálom kitalálni, miért nézi annyira a bőrdzsekim. - Melyik házból?- kérdezem, és végigmérem a lányt. Szimpatikus...
Amíg várom a válaszát, a tavacska felé sandítok. Már élesztgetik a tüzet. Ez remek! Hangulatos kis este lesz!
Ahogy belemélyedek a gondolataimba, kizárom a külvilágot. Aztán egy újabb csapat elhaladására feleszmélek. Mit is mondott?
-Bocsi, melyik házból? Vagy nem is a kastélyba jársz? - kérdezem habozva, és remélem nem néz komplett idiótának, aki megkérdez valamit, és nem figyel a válaszra. Gyorsan visszaterelem a már megint elkalandozott tekintetem a lányra, és rámosolygok.
Amikor megemlíti, hogy egyedül jött le, közömbösen fogadom az információt. A hajamat tekergetem, miközben válaszolok.
-Oh, persze, van kedved körbenézni itt? - elengedem a hajamat, és belekarolok. - Aztán, ha lesz kedved, benézhetnénk a városba is, elvégre ott is sok érdekes program lehet. És eddig hogy tetszik itt, milyenek az emberek? - kérdezem, miközben szeretnék már elindulni, hogy egy nagy kört tegyek a tavacska körül, de azért mosolyogva, kicsit türelmetlenül megvárom a válaszát.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. szeptember 16. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 30. 09:42 | Link

Katniss

- Én az Eridon házba kerültem! - válaszoltam a lánynak, de ő még rám sem nézett. Teljesen elkalandoztak a gondolatai. Mondjuk megértem. Egy ilyen érdekes helyen beszélget egy ilyen...unalmas lánnyal. Jó hogy nem figyel. Megkérdezte újra a kérdését.
- Az Eridon házba. - válaszoltam ismét. Láttam, hogy már nagyon menne, ezért arra gondoltam, hogy nem tartom szóval. Már nyitottam a szám, hogy elköszönjek amikor megkérdezte, hogy nem sétálunk e.
- Persze! Szívesen sétálok veled! - mondtam mosolyogva. Örültem, hogy nem ráz le csak úgy, ezért elkezdtem mellette sétálni. Egy kicsit hallgattunk, de aztán én törtem meg a csendet.
- És hanyadik osztályba jársz? - kérdeztem meg, mert zavart a csönd. Persze nem arra gondoltam, hogy néma csend volt, mivel mellettünk még mindig ott daloltak az emberek, és a tűz is már elkezdett ropogni. A fiatalok már gyűltek a láng köré, és valaki még egy gitárt is lehozott. Nagyon hangulatos volt az egész. Közben új emberek jöttek akiknek virágfüzért lehet akasztani a nyakába. A sport programmal foglalkozó emberek is abbahagyták a testedzést, és inkább a tűz köré gyűltek. Néhányan lézengtek a parton is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 30. 21:32 | Link

Desmond

A mai estének igen vegyes érzésekkel indulok neki. Egyrészt várom és kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, másrészt annyira nincs is hozzá kedvem, mert nem beszéltem meg senkivel találkozót és nincs kedvem egyedül bulizni. Ezen felül a buli témája a nyárzárás, ami szintén nem egy vidító dolog. De lehet ezt más oldalról is nézni, hogy ha már vége a nyárnak, akkor bulizzunk egy utolsót. 
Minden esetre úgy döntök, hogy mégis elmegyek, mert hát túlságosan érdekel, hogy miként szórakoznak itt az emberek Bagolykőben. 
Mielőtt felvenném a kiválasztott ruháimat, még bezárkózok a fürdőszobába az összes kellékemmel együtt és megpróbálok egy új embert varázsolni magamból. Fél óra művészkedés után, végre készen állok és azt kell mondjam, hogy meg vagyok elégedve magammal. Felkapok az ágyról egy miniruhát, majd felhúzok egy fekete magassarkút és már indulhatok is.
Ügyes léptekkel letipeget a faluba, majd célba veszem a Kis tavacska környékét.
Az úton sok diákkal összetalálkozok, de nagyrészüket még nem ismerem. Szerintem ez teljesen természetes, hiszen alig vagyok itt egy hete. Azért megpróbálom megjegyezni az arcokat, csak sajnos ez nem megy olyan könnyen a sötétben, na meg a társaság fele el is válik tőlünk az egyik kereszteződésnél. Gondolom ők a Fő utczai vásárba mennek. Nem tudom miért, de nekem valahogy a tóparti buli szimpatikusabbnak tűnik, meg hát egy vásár az olyan snassz. 
Néhány percen belül el is érek a kivilágított térre. Elég sokan összegyűltek már itt, ami kicsit megnyugtat, mert így talán lesz valaki vagy valakik akikhez csatlakozhatok. 
Körbepillantok, majd meglátok egy limonádés standot. Odamegyek és elveszek egy poharat, majd elkezdem kortyolgatni a hűsítő italt, amikor észreveszek egy nagyon helyes srácot az egyik csöndesebb sarokban. Fogalmam sincs, hogy honnan jött a hirtelen bátorságom, de valami hihetetlen határozottsággal indultam meg a fiú felé és bájos mosollyal álltam meg mellette.
- Halihó! Csatlakozhatok? - Egy kacsintással is megtoldom a mondandómat, hátha így nagyobb sikerem lesz a srácnál. 
Nem nagyon szoktam ilyeneket csinálni, de hát egyszer élünk és itt a nyár vége, akkor élvezzük ki rendesen. 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa