36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 9. 23:36 | Link

Kornél

-Valakinek muszáj.
Nem mintha különösebben örültem volna neki, hogy éppen Kornél az univerzum által erre a játékra kijelölt személy. Aggódtam érte és magamért is. Sohasem volt senki, akiből egymás után többször is ittam volna. Általában olyan embereket választottam, akiket még az életben nem láttam és szerettem volna továbbra is fenntartani ezt a tendenciát, csakhogy most a fiú tökéletesen összezavarta a fejemet. Talán nem a legszerencsésebb ebben az állapotban döntéseket hoznom.
Minden esetre megtettem, innen pedig nincsen visszaút.
A következő megjegyzés előtt várok egy pillanatot a válasszal. Nem csak magam miatt, Kornél miatt is. Helyre raktam már a puzzle-darabkákat vele kapcsolatban, így meg sem lepődök semmin.
-Nem szándékozom a gyilkosod lenni. –fúrtam tekintetem az övébe.
Talán az lenne a legegyszerűbb, ha egyszerűen csak ráhagynám az egészet, de én nem ilyen vagyok. Nem tudnám elviselni, ha Kornél így gondolna rám –márpedig kétségkívül azt teszi. Ezért is játszom el egy pillanat erejéig a gondolattal, hogy felszívódom, végül mégis csak be kell látnom, hogy nem szeretném őt itt hagyni.
Még így sem. Még most sem.
Pedig egyszerű lenne. Sokkal könnyebb, mint rengeteg dolog, amit átváltozásom óta tettem, most mégis itt csücsültem és eszem ágában sem volt elmenni.
-Sajnálom. –húztam el a számat. –Régen találkoztunk, kiestem a gyakorlatból.
Tényleg meg sem fordult a fejemben, hogy Kornél hogyan fog reagálni a saját vérére. Még engem is kirázott volna a hideg a helyében, pedig én tényleg nagyon jól tűröm az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket.
Egy valódi hőssel van dolgunk.
Ha nem lenne olyan mérhetetlenül remek önkontrollom, akkor abban a pillanatban a keze után kaptam volna, ahogy eleresztett. Így viszont csak némán várakoztam egy röpke pillanatig. Csak és kizárólag ezután nyúltam a kezéért és fűztem össze ismét az ujjainkat.
-Nem, nem akarok elmenni. –ráztam meg a fejemet és picivel közelebb hajoltam. –Én tudom, hogy mire vállalkozom, csak arra voltam kíváncsi, hogy te tisztában vagy-e vele. –még közelebb hajoltam és az ajkaim alig pár centire voltak az övéitől. –De ha neked megfelel, hogy gyakorlatilag egy hullával csücsülsz itt, akkor nekem nincsen semmi problémám.
Csak, hogy tisztázzuk a helyzetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 23:58 | Link

Kath

-Ki lenne erre alkalmasabb?
Önbizalomnak nincs híján, talán elhamarkodott kijelentés volt és az igazat megvallva, ő semmire sem alkalmas. Soha nem fejez be semmit és amit csinál sem csinálja soha normálisan. Kath valami normálisabb, értelmesebb férfiegyedet érdemelne, de Kornél van olyan önző, hogy ebbe még bele sem gondol. Majd rosszabb napjain, amikor beüt a baj, gondolkodik ezen. Régen sem számított sokat, akkor most miért lenne másként?
-Pedig lehetnél, szép és gyors halált szeretnék. Nem akarok szenvedni.
Micsoda remek randizós téma. Kíváncsian várja, hogy a következő találkozásnál milyen téma fog majd a terítékre kerülni. Könnyelműen bánik az életével, teljesen biztos abban, hogy a sajátja egy betevő falatot nem ér és bármikor képes lenne könnyen eldobni magától. Más kérdés, hogy vajon a örömteli pillanataiban is képes lenne-e ilyen következtetésre, ha hirtelen választás elé kényszerítenék. Nála soha nem lehet tudni, mint az időjárás.
-Kibírtam.
Bármennyire is élvezi a helyzetet, a saját vére azért még neki sok volt. Nem hozza szóba, nem kerít neki nagy feneket, hiszen mindenki megkóstolja a saját vérét, még akkor is, ha esetleg ráharap a szájára, de ilyen formában, azért nem mindenkinek adja meg a szerencse, egy vámpír szájából...
-Akár elhiszed, akár nem, nem sokat változtál. Én viszont komolyodtam, vagy legalábbis szeretném ezt elhinni. Majdnem biztos vagyok benne, hogy tudlak emberi lényként...nőként kezelni.
Nem pedig játékszerként. Nem fejezi a be a mondatot, a szó a torkára forr. Fogalma sincs, honnan jönnek fel ezek a dolgot, valahonnan biztosan mélyről. Arról viszont fogalma sincs, hogy ez hazugság, vagy komolyan gondolja? Idővel ki fog derülni, ha hagyja.
-Lehet, hogy már nem élsz, mégis élettel telibbnek tűnsz mint én.
Nagy nehezen, de megszorítja a lány ujjait, próbál valamit kisajtolni magából, még. Egész jól áll, hiszen a hazugságoktól eltekintve - amik nem is biztos, hogy azok voltak - normálisan viselkedett. Mit tesz még vele?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 10. 00:30 | Link

Kornél


-Kezdjem el sorolni? –nevetek fel.
Nem, valójában senki mást sem tudtam volna említeni Kornélon kívül. Csak éppen még mindig voltam bennem némi félsz. Én hajlamos vagyok bajba keveredni és öngyilkos küldetésekbe indulni teljesen egyedül, miközben elhiszem, hogy túlélhetem valahogy. Őt nem ránthatom magammal, arra képtelen lennék. Most mégis elindultunk lefelé a lejtőn –nos, legalább az a pozitívumok közé sorolható, hogy ketten vagyunk.
De vajon ez változtat a tényen? Ismerem már annyira Kornélt, hogy tudjam, most éppen maga alatt van –és akkor enyhén fejeztem ki magamat. Valószínűleg ez a kapcsolat mindkettőnek sokkal nehezebb lesz, mintha egyszerűen csak összejönnénk valakivel, aki még semmit sem tud rólunk; legalábbis semmi igazit.
Várok egy pillanatot a válasszal, hiszen pontosan tudom, mi is játszódik le a fiú fejében és valamiért ez egyáltalán nem tetszik nekem; nem akarom hallani, amit mond.
-Nem leszek a gyilkosod. –vágom rá, szinte gondolkodás nélkül.
Ismerős szavak.
Én is ugyanezzel a kéréssel fordultam Seren felé, alig pár nappal ezelőtt, de most, hogy a színpad másik oldalán vagyok, már teljesen másképp látom a helyzetet. Nem vagyok gyilkos és senkit sem akarok bántani. Nem vagyok hajlandó végignézni, ahogyan Kornél meghal a kezeim között. Követtem már el butaságokat, de nem vagyok hülye.
Az emberek többsége, akik fontosak számomra, valamiért mindig holtan végzik; általában előbb, mint utóbb. Egyértelműen rossz karma, de érdekel is ez engem! Megint közel engedtem magamhoz valakit, akiért majd aggódhatok az idő előrehaladtával. Csakhogy ez most cseppet sem érdekel.
Ki. Persze, elvégre életben maradt. A legtöbb ember mindössze pár percet bír ki a társaságomban, tehát Kornél igazi veteránnak számít. Ezért minimum tapsot érdemelne.
-A majdnem biztos, az már jó. Főleg nálad. –mosolyodom el halványan.
Legszívesebben fejbe verném valamivel, csak térjen már észhez, de tudom, hogy ez jelen helyzetben nem megoldás. Gyakorlatilag kézikönyvet írhatnék arról, hogyan is kell kezelni Kornél hangulatingadozásait.
Legördülök róla és a mellkasára fektetem a fejemet, miközben összekulcsolt ujjainkat bűvölöm.
-Ne mondj ilyeneket. –suttogom a pólójához intézve szavaimat. –Én már meghaltam, te viszont csak pillanatnyilag érzed így.
Honnan jött ez a fene nagy optimizmusom? Kornél egyértelműen rossz hatással van rám, de bánom is én! Inkább hagyjam el még egy kerekemet, de most tökéletesen érzem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 10. 00:49 | Link

Kath

-Ne, inkább ne.
Jelen pillanatban nem tudja eldönteni, hogy Kath viccel-e vagy komolyan mondja. Nem esik túl jó a vaskos önbizalmának, hogy bárki életében is pótolható darabként szerepel. Ez a gondolat igencsak felidegesíti, de most inkább csak vesz egy mély levegőt és elnyomja a felkívánkozó gorombaságot. Sok minden átsuhan a fején, de egyik sem olyan fontos, hogy szóvá tegye, nem tér el, nem beszél félre, maradnak az tárgynál.
-Jól van, megértettem.
Az már más kérdés, hogy tényleg így is gondolja-e. Természetesen nem, még szép. Ha nagyon megakarna halni elég lenne rendesen megidegesíteni a kis szörnyecskét. Pár nappal ezelőtt egész közel állt hozzá. Ez a gondolat megnyugtatja, de annyiban is hagyja a dolgot, nem akarja feleslegesen felzaklatni a lányt, csak akkor ha úgy érzi, itt az ideje.
-A fenébe Kath, ne higgy már nekem olyan könnyen.
Elégedetlenül nyög fel. Hát tényleg nem tanult semmit? Próbálkozik ő, de amíg nem biztos benne, hogy igazat mond, addig Kath nem veheti még kósza elgondolásnak sem a dolgokat, nehogy készpénznek. A kettősség egy pillanat alatt eltűnik és helyette visszatér a lezser, jófiús imázs, igyekszik hamis biztonságérzetbe kergetni nem a csak a lányt, hanem saját magát is. Hagyja, hogy Kath mellé feküdjön, hogy ráfeküdjön a mellkasára, még a kezét is hajlandó tovább fogni. Micsoda áldozatok, ennyi erővel akár egy szertartás keretében kasztrálhatnák is. Még szerencse, hogy sötét van, és senki más nem kíséri végig ezt a jelenetet. Sokkal nyálasabban hatna, ha a téma is egy kicsivel szerényebb lenne. Így, hogy ma este már volt vér, és gyilkolás és halál, annyi nem érzi csöpögősnek a dolgot. Ha meg Kathynek az a vágya, hogy ilyet játsszon, akkor legyen, valahogy kifogja bírni, remélhetőleg.
-Bebizonyítom neked, hogy nem vagy olyan hallott, mint gondolod. Illetve, a technikai dolgokon nem tudok változtatni, de úgy teszek, mint aki nem veszi észre, rendben?
Nem lesz nehéz. A nyilvánvaló dolgoktól eltekintve Kath teljesen olyan volt, mint bármelyik lány, csak sokkal izgalmasabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 10. 01:02 | Link

Kornél

-Helyes, én is így gondoltam.
Természetesen egy szavamat sem szabad komolyan venni. Könnyedén átveszem a környezetemben lévők tulajdonságait és most éppen Kornél van terítéken. Ha ezt tudná, egészen biztosan nem hinné el egyetlen árva szavamat sem. Csakhogy még sejteni sem sejthetni, elvégre éppen ezért is olyan érdekes megfigyelni a reakcióit bizonyos helyzetekben. Mi lenne abban a buli, ha tudná, hogy szándékosan idegesítem? Természetesen semmi.
Nem hiszek neki. Egy pillanatig sem, de ennyiben hagyom a dolgot. Mi értelme tovább feszegetni a kérdést? Úgy sem fogom megölni őt, akármennyire is könyörög érte. Ami a legutóbb a klubhelyiségben történt, az egy egyszer botlás volt, én magam sem gondoltam komolyan, hogy akkor és ott végzek a fiúval.  Vajon képes lettem volna rá?
Nem akarok ezen gondolkodni, de a kérdés továbbra is ott lebeg az agyamban, mint valami neonvillogó. Talán jobban meg kellett volna gondolnom a dolgot; ezerszer jobban.
Nem mozdulok, nem ugrok fel, nem rendezek dührohamot, egyszerűen csak felsóhajtok és végigfuttatom a tekintetem a fiún.
-Hinni akarok neked. –jelentem ki ellentmondást nem tűrően. –Ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor legalább tudjuk, hogy én csesztem el, itt és most.
Nem szokásom csúnyán beszélni, de elindult bennem felfelé a pumpa, azonban kívülről teljesen nyugodtnak szerettem volna látszani. Márpedig, ha a kikívánkozó nyakonvágást el kell nyomnom magamban, akkor valahogyan ki kell eresztenem a gőzt.
Elhelyezkedem Kornélon és próbálok neki valamiféle használható érvet felhozni. Valamit, ami eltereli a figyelmét saját magáról. Fogalmam sincsen, ez mennyire jó megoldás, minden esetre egyszer megéri kipróbálni, elvégre mit veszíthetek?
Elmosolyodom, hiába tudom, hogy nem láthatja. Végigpörgetem az agyamban a lehetséges opciókat –már a bennem felmerülőket–, de a helyzetek felével nem tudnék mit kezdeni, a másikkal pedig még annyira sem.
-Erre kifejezetten kíváncsi vagyok. –jegyzem meg és felemelem a fejemet, hogy láthassam a fiú arcát. –Csak ügyesen csináld!
Fogalmam sincs, mikor éreztem magam utoljára többnek, mint egy nyomorult vérszívó; ja, igen… úgy körülbelül öt perccel ezelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 10. 01:25 | Link

Kath

Csak cancog, komolyan nem szeretne erre reagálni. Mert ha belemélyed a dologban, akkor félő, hogy elragadják az indulatai. Nem biztos benne, hogy még ebben a nyugodt helyzetben is mi lenne a dolog végkimenetele. El is tereli inkább a gondolatait, valamilyen kellemesebb téma felé. Akad itt bőven, kellemes és kellemetlen is. De bármiről szívesebben beszélget mint erről.
-Az egy dolog, hogy akarsz, de ne tedd. Hallgass az eszedre, mérlegelj.
Soha nem fordult még elő, hogy bárkit is figyelmeztetett volna, legalábbis ennyire nyíltan még soha. Aki közelebbi kapcsolatot ápolt vele, az tudta, hogy nem szabad azt készpénznek venni, amit kiejt a száján, közéjük tartozott Kath is. De most mégis annyira könnyű volt őt meggyőzni, mert pontosan azt mondta, amit a lány hallani akar, ez pedig egyszerre volt győztes és vesztes helyzet. Lehet, hogy már holnap meggondolja magát, az is lehet, hogy két perc múlva, nála soha nem lehetett az ember biztos semmiben.
-Nem cseszted el, csak...egy kicsivel hiszékenyebb vagy, mint kellene.
Próbálja meggyőzni, visszabillenti a kellemes folyamba ezt a társalgást és nagy nehezen Kath engedni látszik és áttér egy kellemesebb témára. Szabad kezével végigsimítja a hátát, újra és újra, mintha csak melegíteni akarná, pedig tudja, hogy nincs rá szüksége, de ez amolyan reflex dolog, a csajok amúgy is odavannak az ilyesmiért, ebből is érzik, hogy a srácok törődnek velük.
-Letesztelhetjük mennyit felejtettél, amióta elmentem. Viszont, ez nem épp a legalkalmasabb hely rá. Mivel, lehet hogy te nem érzed, de a föld irtózatosan hideg. Folytathatjuk ezt, csak nem itt, hanem mondjuk egy melegebb helyen.
Itt ő konkrétan az ágyára gondolt, de nem akart egyből tolakodónak tűnni. Most meghagyja neki a választást, amit a múltkor nem adott meg neki. Kíváncsian várja, Kath hány másodperc alatt egyezik bele a dologba.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. július 10. 02:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 2. 11:26 | Link

Oliv

Teljesen kiterülve feküdtem a fűben, tagjaimat szétvetve, és a csillagokat bámulva. Ebben a melegben muszáj voltam egy kicsit lefeküdni, mert bár vágytam a mozgást, de nem tudtam sokáig hajtani magam. Hiába sötétedett már be, még mindig szinte perzselt a forróság, de itt a tó mellett egy picit jobb volt, mert a vízgőz hűtötte a levegőt.
Szerettem így egyedül kószálni olykor, ettől a szokástól nem tudtam, és nem is akartam szabadulni, főleg, hogy amúgy is szinte minden este járőröznöm kellett. Ma viszont szabad voltam, mint a madár, és ezt kihasználva pihengettem idekint. Kahlil valószínűleg dolgozatot javított odafent, és bár kísértett, hogy segítsek neki, de valljuk meg, hiába voltam bejegyzett melodimágus, az elmélethez nem sokat konyítottam, így talán jobb, ha nem piszkálok bele ilyesmibe. Erről a gondolatról aztán eszembe jutott, hogy gyakorolni kéne, és oldalra fordítva a fejem a tóra szegeztem a tekintetem. Halk dallamot kezdtem dúdolni, valami kicsit búsan nyugodtat, a mágiát a vízre irányítva, hogy az finoman gyűrűzzön a hang nyomán. Néha belegondoltam, hogy mennyire nagy energia is az mm, és hogy mekkora pusztításra lenne képes. Régen nem gondolkoztam ezen, csak használtam, és ennyi - azt hiszem kezd rám hatással lenni, hogy sokat vagyok Kahlillal.
Füttyszóra váltottam, és nem érdekelt, hogy ha esetleg valaki hallja a dallamot, csak szórakoztam magamnak. Jó volt ez az édes semmittevés, már csak azért is, mert közben szépen lassan elkezdtem lehűlni. Igazán vége lehetne már ennek a forróságnak.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. augusztus 2. 11:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 2. 19:36 | Link

Lyra

Céltalanul bolyong a faluban. A múltkorihoz képest már szinte teljesen nyugodt, de mégse annyira, hogy a lelkiismerete előtörjön. Mondhatni, aznap éjjel belefáradt abba, hogy amiatt utálja magát, amiről nem is igazán ő tehet. Vámpír, vért iszik, olykor megöl embereket, de ez azzal jár... állítólag, mégis.. Drake szerint fényévekkel jobb a hasonszőrű társainál. Ő maga mondta, hogy szinte csodálatra méltó, mennyire... emberi maradt. most már csak vállat von, mert tudja, ez nem egy végtelen állapot, bármikor billenhet a mérleg nyelve, és ő nem fog mást tenni, csak úszni az árral. Nem róhatják fel neki, nem vonhatják felelősségre, nem utálhatják, mert.... fajához méltón viselkedik. És emberek... meg fognak halni, jobb esetben, és az eridonosnak fontosabb, hogy a saját "rétegébe" sikerüljön beolvadnia, hisz az onnan kötődő kapcsolatokon nem igazán fog az idő.
Megint az az ismerős szívdobogás, és az illat. Találkozott már vele egyszer, így nem is gondolkodik, egyenesen a tavacska felé veszi az irányt, hisz a lánynak ott kell lennie. Talán most tudnak is beszélgetni mindenféle hisztéria nélkül. Oliv még most is jót kuncog  a másik vámpír viselkedésén, mintha bármi célja lett volna az elemi kíváncsiságon kívül. Őszintén szánalmasnak tartja, de ezt persze megtartja magának. Sose érzett késztetést aziránt, hogy saját magának nyilvánítson valamit, de persze... hisz ezek rellonos jellemvonások, amiket ő nem örökölt, hála az égnek. Tulajdonképp a pincelakókat - legalább is nagy többségüket-, még annyira se tartja, mint a manókat, akik a kastélyban dolgoznak, de ez persze egyéni szociális probléma.
- Szia, zavarok? Nem baj, ha leülök?- csendül fel a hangja, ahogy a lányhoz ér, és egy halvány mosoly kíséretében le is ül, persze távolságot tartva.
- Sajnálom, hogy a múltkor miattam lett feszült a hangulat, de tényleg csak a kíváncsiság vezérelt- úgy érzi, ennyivel tartozik, hisz sejti, nem lehet könnyű két vámpír kereszttüzében tengődni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 2. 19:56 | Link

Oliv

Szinte már épp elkezdtem csodálkozni, hogy még senki sem járt erre, és nem óhajtott velem feltétlen beszédbe elegyedni, mikor meghallottam a lépteket. Könnyedén haladt a közeledő, volt az egészben valami nem-emberi, amiből arra mertem következtetni, hogy valamelyik vámpír tanoncot vetette erre a sors, és tényleg, hamarosan fel is tűnt egy szőke lobonc, aminek az eridonos példány volt a tulajdonosa.
- Csak tessék - intettem a gyep szabad része felé, elvégre nem volt semmi kifogásom a lányka ellen, ha pedig neki feltett szándéka velem társalogni, akkor csak tessék. Olykor azért eltűnődtem, hogy honnan ez a birkatürelem, amit mostanában produkálok, mindenesetre most csak feküdtem tovább a fűben, a lányt fürkészve.
- Semmi vész - mosolyogtam egy haloványat a bocsánatkérésre. - Engem nem zavarsz, csak Kath egy kicsit nagyobb vehemenciával kezeli az ilyen helyzeteket. Ami szerintem érthető - tettem még hozzá, mert ha én vámpír lennék (ami hála az égnek nem vagyok), akkor biztos, hogy bármi áron védeném a területem, még akkor is, ha ettől az egésztől volt némi "pisiljuk körbe a territóriumunkat" feelingje az egésznek. Magam is rellonos voltam, tökéletesen megértettem Kath-et.
- Mindenesetre szerintem jobb, ha elkerülöd őt - javasoltam, mert nem tudtam, hogy ők azóta beszéltek-e már egymással, vagy történt-e bármi fejlemény. Egy biztos, legközelebb nem biztos, hogy ott leszek, hogy lenyugtassam Kath-et.
Az oldalamra fordultam fél kézen támasztva a fejem, miközben a lányt néztem. Kedves arc, nyílt tekintet - ha nem tudom, akkor egészen biztos, hogy nem nézem ki belőle, hogy vámpír. Nekem pedig nem volt okom kötözködni vele, bár azt azért nem felejtettem el, hogy Kath a szövetségesem. Ezt a szót használom leginkább a kapcsolatunkra, mert a barát kicsit talán erős fogalmazás lenne, bár ki tudja.
- Hogy kerültél ide? - kérdeztem végül, remélhetőleg elég nyilvánvalóan ahhoz, hogy a lány ne a tóra értse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 12. 20:12 | Link

Blanka

Roland úgy gondolta, a sok tanulás után megérdemel egy kis pihenést, felkapott hát egy nagyobb pokrócot, és elindult a falu felé. Nézelődött mindenfelé, és amikor a falu határához ért meglátott egy kis tavat. Úgy gondolta, tökéletes lesz a pihenéshez, biztosan kevesen járnak arra. Ahogy odaért, leterítette a pokrócot egy  fa mellé és lefeküdt.
Gondolkozott. Még mindig nincsenek barátai, és senki akivel együtt lehetne ezeken az unalmas késő délutánokon. Tudta, hogy még csak most érkezett, és hogy nem könnyű mindig mindenhol gyorsan beilleszkedni, de neki eddig mindig sikerült. Mindig rögtön mindenki vele akart barátkozni, és vele akart lenni. Talán azért, mert otthon ismert volt. Otthon minden lány odavolt érte, és minden srác vele akart barátkozni. Lehet, hogy csak azért, mert odavoltak érte a lányok, de akkor is.
Most viszont csak pihenni akart, és nem akart ezen görcsölni. Még csak pár napja van itt, ráadásul mindjárt jönnek a vizsgák, és most arra kell koncentrálnia. Ha vége ennek, akkor jön a szünet, és mehet haza a családjához és a barátaihoz.
Aztán majd, ha következőre kezdődik az iskola, majd akkor beilleszkedik.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 11:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 12. 20:53 | Link

Roland

Blanka nagyon unatkozott már odabent. Úgy gondolta, hogy mivel már kissé lehűlt a levegő, sétál egyet. Tudott erről a kis tavacskáról, így erre irányította lábait.
A fiatal lány egész úton azon gondolkozott, hogy nem kéne-e mégis visszamennie, és tanulni még. Igaz, már majdnem mindent tud, de akkor is. Biztos ezt is elbaltázza majd, mint ahogy a mugliknál elbaltázta a dolgozatait.
Elhessegette a muglikat a gondolaitól. Nagyon hiányoznak neki az otthoni barátai. Illetve, az egyetlen barátai. Merthogy itt még nem szerzett barátokat. Egyet sem. Igaz, még nem rég érkezett, és eddig teljesen magába rántotta a tanulás. Szóval nehéz is lett volna így barátkozni.
Amikor a tóhoz ért, meglátott egy fiút, aki az egyik fa tövében feküdt.
~ Oda menjek hozzá? ~ gondolta magában.
Na jó, odamegyek. Hátha jófej, és akkor talán még össze is barátkozhatunk.
-Szia. Zavarlak? Nincs kedved beszélgetni? Unatkozok.-mondta egy édes mosoly mellett.
~ Remélem, nem zavarom, és nem fog megharagudni, hogy megzavartam a pihenésben. ~ Gondolta magában, és bámult a fiúra.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 11:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 12. 21:21 | Link

Blanka

~ Azért jöhetne már valaki erre, kezd egy kicsit unalmas lenni. És kezdek elálmosodni. Nem bírom én ezt a sok tanulást. ~ Gondolta, amikor lépteket hallott maga mögött. Nem akart hátranézni, úgy gondolta, hogy ha idejön az illető hozzá, akkor esetleg beszélgethetnek, ha nem, akkor majd, ha már nagyon unatkozik, ő maga megy oda hozzá. Nem is kellett több. Az ismeretlen mellé lépett, és megszólította.
-Szia. Nem, dehogy zavarsz. Már úgyis nagyon unatkozom. Gyere, ülj le mellém!- Mosolygott a lányra, miközben felült.
Azta, micsoda lány, milyen szép. Mióta eljöttem otthonról, nem láttam kb. egy ilyen gyönyörű lányt sem.
-Hogyhogy egy szép lány, mint te, ezekben a késői órákban egy ilyen sötét helyen bolyong, mint ez?-nézett kérdőn a lányra.
Egy gyenge fuvallat csodás illatot fújt Roland orrába. Megborzongott tőle. Annyira  jó illata volt ennek a lánynak, hogy az elképzelhetetlen. A szíve mintha kicsit hevesebben kezdett volna verni. Rég érzett már ilyet.
-Egyébként bocsánat, be sem mutatkoztam. A nevem Roland, és Rellonos elsős diák vagyok. És te?
Kérdései közben a lányt tanulmányozta. Gyönyörű kék szemei voltak, és szép csókos szája.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 11:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 12. 21:48 | Link

Roland

A lány megnyugodott, amikor a fiú kedvesen válaszolt neki. Le is ült mellé, és elkezdte tanulmányozni őt. Izmos test, szép szemek, csókos ajkak. Így lehetne jellemezni a fiú külsejét. Blanka nem szokott ismeretlenül véleményt kialakítani az emberekről, de Rolandról úgy gondolta, elég beképzelt lehet. Már a nézéséből is ez sugárzik. Lehet hogy a suli legmenőbb fiúja mellé ült le, aki csak viccelni akar vele? Elhessegette a rossz véleményt a fejéből, és válaszolt a fiúnak.
-Unatkoztam, már nagyon unalmasak a könyvek. Tudod, csak most érkeztem, és még nem tudom az egész anyagot, s ez tűnt a legcsábítóbb helynek, amikor elindultam.-Mondta egy félmosollyal.
Megigazította a haját, amit az előbb összefújt a szellő. Utálja a szelet. Mindig igazgatni kell a haját ahhoz, hogy lásson valamit, de legalább ez kicsit hűt a levegőn, mert még mindig nagyon meleg van. Nem is tudna most aludni sem, akármennyire álmos lenne.
-Az én nevem Blanka, és én is Rellonos vagyok, szintén elsős.
Ez a fiú nagyon édesen mosolyog. És a teste is milyen izmos! De nem érdekli most egyenlőre Blankát egy fiú sem, most az a lényeg hogy átmenjen a vizsgán.
-És te? Hogyhogy ilyenkor nem vagy a kastélyban?-Kérdezte érdeklődően a fiatal kishölgy.
Már kezdett álmos lenni. Hiába, kimerítőek a tankönyvek. De mégsem mondhatja azt a fiúnak, akit körülbelül 5 perce sem ismer, hogy most megyek, szia. Bunkóság lenne. Reméli, hogy a fiú dobja fel az ötletet, hogy megy vissza a kastélyba, és akkor majd Blanka is vele tart.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 11:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 12. 22:43 | Link

Blanka

-Azért, amiért te - mosolygott.
Roland kezdett elálmosodni. ~ Lehetséges, hogy lassan mennem vagy akár mennünk kéne. Egészen sokat beszélhetnénk, amíg visszaérünk ~ gondolta.
-Nem akarsz elindulni vissza a kastélyba? Mert szeretem én a friss levegőt meg minden, csak kezdek kicsit álmos lenni - mondta mosolyogva a lányra.
~ Mi ez az érzés bennem? Most vagy beteg vagyok, vagy nem tudom. Mióta megéreztem az illatát, azóta teljesen össze vagyok zavarodva. Lehet, hogy beleszerettem? Nem, dehogy, biztos nem. Kb. 10 perce ismerjük egymást. Ennyi idő alatt nem lehet beleszeretni valakibe. ~ Tűnődött magában.
Végigmérte a lányt. Újra. Tökéletes alak, gyönyörű, jó a stílusa, és talán még jófej is.
-Mesélj magadról! Azt már tudom, hogy gyönyörű vagy, elsős és Rellonos, de csak ennyit. Ez meg vajmi kevés. Sajnos.-Mondta. Egyébként a lány tényleg szimpatikus volt neki. El tudott volna képzelni akár egy hosszú távú kapcsolatot is. Mondjuk, még bármi lehet belőle. Az is lehet, hogy Blanka egy beképzelt, öntelt, bunkó és buta lány. Bár nem úgy tűnik. Viszont sok emberrel találkozott már, aki először tökéletes benyomása tett, és mégis az ellenkezője volt. És persze ez megtörtén fordítva is.
-Egyébként, ha nem veszed bunkóságnak, megkérdezhetem: van barátod?-kérdezte egy huncut mosoly mellett.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 12:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 12. 23:04 | Link

Roland

-De, igen. Mondani is akartam. Kezdek én is fáradni.-mondta.
~ Érdekes, lehet hogy tényleg nem a suli legmenőbb srácával találkoztam. Vagy lehet, hogy csak ügyes színész. Nem, nem hinném, hogy bármi oka is lenne megjátszania magát. Lehet, hogy még akár több is lehet ez, mint barátság. De egyenlőre nem. Most a tanulás a fő. Akármennyire édes is ez a fiú. De azért egy kis több belefér. ~ Gondolta, és el is mosolyodott. Remélte, hogy a fiú nem veszi észre. Még a végén hülyének nézi, hogy magában mosolyog.
-Mit szeretnél tudni?-kérdezett vissza Blanka.
~Aranyos, hogy érdeklődik. Nem is tudom, mit mondhatnék magamról. Egyre szimpatikusabb lesz ez a Roland. De nem kéne, hogy leszálljon a rózsaszín köd túlságosan gyorsan, különben még bajok lesznek, nagyon gyorsan tudok meggondolatlan is lenni. A múltban erre nagyon sok példa volt már. ~ Gondolkodott el rajta.
-Én? Mint gyönyörű? Biztos jól érzed magad?-mondta meglepetten.
~ Ezt azért muszáj volt. Szeretem hallani, mikor dicsérnek. Nem tehetek róla. Olyan jó érzés ~ gondolta, és már megint elmosolyodott.
-Nem, nincs. Igazából tényleg nem ismerek itt kb. senkit. És neked? Van barátnőd?-Ilyen buta kérdést. Biztos, hogy van barátnője. Jaj, de buta vagyok.

Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 12:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 13. 12:32 | Link

Blanka

Elindultak a kastély felé. A sötét éjszaka meleg volt. Roland felnézett az égre, és látott egy hullócsillagot.
-El is felejtettem. Ma nagy hullócsillag eső van. Figyeljük az eget, és majd kívánunk.-Mondta nevetve, és akkor egy másik hullócsillag is lehullt.
~ Azt kívánom, hogy lássak bele mások fejébe. ~
Jó volna belelátni Blanka fejébe, hogy mit gondol róla; hogy miként érez iránta.
Roland a nagy nézelődésben ásít egyet, majd átkarolja a lányt. Kicsit magához húzza, és megpuszilja a fejét.
-Remélem, nem haragszol érte -mondja egy kacér vigyor mellett.
A lány folyamatosan nevetett valamin. Valószínűleg a gondolatain. Ki tudja, min gondolkozik. - És ekkor Roland is elmosolyodik a saját vicces gondolatain.
Ha most valaki látná őket, biztos, hogy azt hinné, hogy barát és barátnő. ~ Nem is lenne rossz. Hmm... tényleg. Kifejezetten jó lenne. ~ Gondolta Roli.
-Viccelsz? Tényleg nagyon gyönyörű vagy te buta!-Édes mosoly hozzá.
~ Biztosan nem gondolta komolyan ezt a kérdést, csak szereti hallani, ha dicsérik. Rafinált ~ nevetett magában.
-Nem, nekem sincs barátnőm. Igazából ugyanúgy vagyok, mint te. Kb. senkit nem ismerek itt.
A lány szemébe néz, és olyan szívesen megcsókolná, de csak mosolyog rá. Mosolyog, mint egy idióta.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 12:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 16. 20:31 | Link

Csatáry Konrád


Tudom, hogy most kezdődött el a vizsgaidőszak, és egy normális és átlagos levitás a szobájában ülne, vagy épp a könyvtárban tanulna, de én nem. Ezek szerint én nem vagyok normális levitás, bár ki tudja. Az elmúlt jó pár napot azzal töltöttem, hogy tanultam, szinte hozzám ragadtak a tankönyvek, le sem lehetett rólam szedni őket. De már egy kicsit belefáradtam, és már a szemem is kezd fájni a sok olvasástól. És ami rosszabb, teljesen elhanyagoltam a kreativitásomat. Vagyis úgy értem, hogy az utóbbi, talán egy hónapban egyáltalán nem rajzoltam, vagy vettem elő a gitárom. De a mai délutánt csakis a zenének szánom, vagyis kimegyek valahova a kastély köré, és előveszem régi ismereteimet.
Egy egyszerű kék ruhában, és hozzáillő cipőben indulok útnak, természetesen hajamba egy kék virágot tűzök. Le sem lehet tagadni, hogy levitás vagyok, főleg most, de ez nem is baj. Hamar kiérek a kastélyból, és a tavacska felé veszem az irányt. Ott remélhetőleg nem lesz senki, és nyugodtan tudok majd gitározni. Szerencsémre valóban nincs még itt senki, így leülök a fűbe, és egy mély lélegzetvétel után elkezdem pengetni a húrokat. Hagyományos Japán számokat játszom, mert azokat nagyon imádom, és amúgy is már nagyon rég hallottam olyanokat. Bár az eredeti hangzáshoz képest ez semmi, de még így is nagyon szépen hangzik. Legalábbis szerintem. Ki tudja, hogy másoknak hogyan tetszene, ha lenne itt valaki, de szerintem nem is akarom megtudni. Egyetlen hangot nem vétek el, minden teljesen tökéletes, és engem is teljesen átjár a zene, szinte teljesen egybeolvadok vele, és környezetem minden apró zaját teljesen kizárom elmémből.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 14:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Csatáry Konrád
INAKTÍV


MitVall tanár
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. augusztus 16. 21:04 | Link

Keiko Sama


Konrád fáradtan indult el a faluba, most, hogy elkezdődött a vizsgaidőszak egy csepp nyugta sincs. Ott van még néhány kijavítatlan szorgalmi, no meg a rengeteg vizsgalap. Úgy hallotta, hogy a falu határában fekszik egy kis park, ahol talán nyugodtan meg tud piheni. Mire le ért a faluba, már alig voltak az utcákon. Azt gondolta valószínűleg miden diák a vizsgára készül. Lassan végiggyalogolt az utcákon és közben azon járt az agya, hogy mit csináljon a szünetben. ~ Talán haza kéne mennem, vagy inkább maradjak itt Bagolyfalván? ~  Miközben így elmélkedett észre se vette, hogy a talpa alatt a köves utat felváltotta a füves rét. Körülnézett a kis parkban, de nem látott senkit. Egy ideig figyelte a tavacskát, amelynek felszínén egyetlen hullámot sem lehetett látni. Felvett egy kavicsot, amit rá akart dobni a tó tükrére. Visszaemlékezett gyerekkorára, amikor még szüleivel együtt jártak le piknikezni a házukhoz közeli tóhoz. Amíg ő nosztalgiázott a tavacska felszíne elkezdett gyűrűzni a süllyedő kavicstól. Egyszer csak lágy zeneszó ütötte meg a fülét. Körbenézett és felfigyelt egy lányra, aki éppen gitározott a parkban. Először meglepődött, aztán gondolt egyet és közelebb ment hozzá. Megvárta még szünetet tartott játékában, majd megkérdezte tőle:
- Szervusz! Te ide jársz iskolába? Csak mert a legtöbb diák ilyenkor tanulni szokott. - kérdezte kíváncsi hangon.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A tudomány arról szól, hogy milyen a világ, a vallás pedig arról, hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 16. 21:34 | Link

Csatáry Konrád


Miközben játszom, néhány madár csiripel, de ez különösebben nem zavar, sőt, talán így még jobban élvezem a játékot. Minden egyes hang eszembe juttatja szülőhazám, amitől most nagyon távol vagyok, és félő, hogy még a szünetben sem tudok néhány napra hazalátogatni a családomhoz, és az ottani legjobb barátomhoz. Szemem előtt feltűnnek, mégha csak képzeletben is, azok a gyönyörű cseresznyefák, mik alatt sokszor pihentünk, meg az egész táj, szinte minden megelevenedik előttem, és a régi emlékek is a felszínre kerülnek. A jók és a rosszak egyaránt, és ezek vegyes érzelmekkel töltenek el. Ezeknek az érzelmeknek a harcától, ami bennem van, könnyek gyűlnek a szemembe, ami miatt kénytelen vagyok egy kis szünetet tartani, hogy szememet meg tudjam törölni. Ekkor valaki hozzámszól, és én egyszerűen ledermedek. Nem merek megmozdulni, mert érzem a hangon, hogy egy nálam jóval idősebb férfi szólított meg, akár még tanár is lehet. Sőt, biztos vagyok benne, hogy tanár. Lassan, és óvatosan fordulok meg, vagyis pontosabban felnézek, mert az a valaki mellettem áll. Sejtésem igaznak látszik arról hogy tanár, mert mintha láttam volna már őt a kastélyon belül. Mondjuk engem nem tanít, az biztos,mert akkor tuti emlékeznék az arcára, és még a nevét is tudnám. De az arcmemóriám az mindig is nagyon jó volt, szóval bizton állíthatom, hogy már láttam őt a kastélyban.
- J-jó estét. - köszönök én is, bár ez egy kicsit nyögve-nyelősen ment. Nem is tudom, hogy igazából, hogy köszönhetnék neki, mert azért mégsem tegezhetem le, de a "csókolom" meg valahogy nem jön a számra. És hát ez lett belőle. - Igen, én is ide járok. És tudom, hogy nekem is tanulnom kéne, de eddig folyamatosan azt tettem, és csak egy kis pihenésre volt szükségem. - Felelem egy igen halovány mosoly kíséretében, ami eléggé bátortalanra sikeredett, bár ez az arcomon is látszik, hogy kicsit bepánikoltam, de próbálom ezt le gyűrni, kisebb nagyobb sikerrel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Csatáry Konrád
INAKTÍV


MitVall tanár
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. augusztus 16. 22:16 | Link

Keiko Sama

Amíg ő várt a lány válaszára eszébe jutott, hogy egyszer látta már őt valahol a levita ház környékén. Miközben ezen gondolkozott, addig az ismeretlen lány kissé ijedten válaszolt a neki. ~ Biztosan nem tanul nálam, mert úgy látom kicsit megijedt. ~
- Á, értem, hát igen ez a vizsgaidőszak mindenki számára kiakasztó. - válaszolta nyugodt hangnemmel. Az utóbbi időben elégé strapára mentek az idegei, de jobbnak látta nem idegesíteni vele senkit. Szerencsére az előző héten ki tudta pihenni magát. Észrevette, hogy a lány mosolyog, de arra is felfigyelt, hogy bizonytalan egy kicsit.
- Mond csak jól vagy? - kérdezte tőle, mert látta, hogy a szemét törölgette.  
Utoljára módosította:Csatáry Konrád, 2013. augusztus 16. 22:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A tudomány arról szól, hogy milyen a világ, a vallás pedig arról, hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 16. 22:35 | Link

Csatáry Konrád


Szerencsére, legalábbis így az elsőre ezt tudom leszűrni, nem az a szőrös szívű, komor tanárfajta az az ember, akivel szemben állok. Pontosabban ülök. Mondjuk az is igaz, hogy még itt, a kastély falain belül nem igazán találkoztam olyan tanárral, bár lehet hogy van olyan is, csak én még nem.futottam össze olyannal. De addig jó, míg az nem történik meg, és reményeim szerint ilyen nem fog olyan lenni úgy nagyjából... soha.  Válaszából azt tudom leszűrni, hogy neki is nagyon sok dolga volt, vagy esetleg még mindig van, a vizsgaidőszak miatt. Bár ez nem csoda, hisz tanár, és biztos sokan küldtek neki szorgalmit, meg mi egyebet, de ezen kívül tuti sok más dolog van, amit tanár ként meg kell biztos csinálnia, de erről sokat nem tudok.
- Öhm... Maga milyen tanár? Mármint mit tanít? - teszem fel ezt a roppant egyszerű kérdést, ami már egy pár perce furdalja az oldalam. Kíváncsi vagyok rá, mert azért jó tisztában lenni azzal, hogy pontosan mit is tanít, de lehet hogy majd az fog kiderülni, hogy valójában nem is tanár csak egy Bagolyfalvi lakos. Ki tudja?
- Hm? Nem, nincs semmi baj. - Felelem kicsit értetlenül, mert nem értem, hogy ez most hogy jutott eszébe. Az persze fel sem merül bennem, hogy a szemem törölgetése végett kérdezte, de mindegy. - Miből gondolja ezt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Csatáry Konrád
INAKTÍV


MitVall tanár
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. augusztus 17. 14:49 | Link

Keiko Sama


~ Ezek szerint tényleg levitás ~. Szűrte le ezt a választ Konrád, ha így reagált a vizsga szó hallatán.  Amit ő megtudod a levitásokról, hogy mind sokat tanulnak, ráadásul most, ebben az időszakban. Ezen kívül másik sejtelme is beigazolódott, hogy a lány nem jár hozzá órára. Az év folyamán azért sikerült megjegyeznie tanítványait, bár ha nem is név szerint, csak felismerte őket. Közelebbről még egy diákot sem ismert annyira, nem azért, mert ellenezte a baráti tanár-diák viszonyt, csak mert sose jutott rá elég ideje. Itt az iskola falain belül szabadidejét a tanáriban töltötte vagy a könyvtárban. Ott is elegyedett már szóba diákokkal, de inkább végzősök beszélgettek vele személyesebb témákról. De ezt a lány biztosan nem látta az óráján. Nem is tévedett, ugyanis a következő kérdés el is árult mindent.
- Én Csatáry Konrád vagyok, Mitológiák és Vallásokat tanítok az iskolában. Ha jól sejtem, te nem jász hozzám órára?- válaszolt neki.
Konrád kicsit meglepődött, hisz egyértelműen azt látta, hogy a lány egy könnycsepp törölt le az arcáról.
- Csak azért, mert úgy láttam, hogy a szemedet törölgeted.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A tudomány arról szól, hogy milyen a világ, a vallás pedig arról, hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 17. 15:41 | Link

Csatáry Konrád


Mitológiák és Vallások. Hm... Elég érdekesen hangzik, biztos jó tantárgy lehet, de szerintem nem igazán az én stílusom, vagy hogy is mondjam. Igazából a tanárokkal soha nem beszélgettem olyan nagyon, csak épp annyit, amennyi szükséges volt, és hát, az nem túl sok. Talán csaknéhány mondat erejéig beszéltem négy szem közt egy-egy tanárral, aztán rögtön el is mentem onnan.
- Igen, én nem járok a maga órájára. - Felelem egy, már kicsit bátrabb, de még mindig halovány mosoly kíséretében. - Amúgy a nevem Keiko Sama. - Mutatkozom be, h már ő us elmondta nekem a nevét, mert ez tudtommal így illik, mégha nem is kérdezte.
Persze, a könnyek a szememben, hogy-hogy nem jöttem rá előbb? Én is biztos azt gondolnám, valami baja van a velem szemben álló embernek, ha a könnyeit törölgetné. De nekem most nincs semmi bajom, szóval ez egy kicsit megtévesztő lehet.
- Tényleg nincs semmi bajom. Csak... emlékek. - Csak ennyit mondok, és szememet leemelem a tanárról, majd a tavat kezdem nézni, a férfi válaszát várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 17. 20:50 | Link

Gergő


Eljött ez a nap is. Olyan régen beszéltem Gergővel, és akárhol kerestem, sehol nem találtam meg, így hát írtam neki egy baglyot, hogy ma estefele találkozzunk a faluban lévő tónál. Úgy is hétvége van, majd megkérem Yancsit, hogy hagy aludhassak nála. Tuti megengedi, mert jó fej, és már régóta ismerem. Vele is majd beszélnem kell, mert érdekel, hogy mit is gondol most rólam, hogy már nem a kékeket erősítem. Furcsa, mert egyszer azt mondtam, hogy velem ne szúrjon ki a kastély, hogy másnap egy másik házban ébredek, de ezek szerint megetette. Ha így látta jónak, hát nem szállok vele vitába, és kitudja nem e szeretem meg a Rellont. Hamar meg fogom szokni a változást, csak azt nem tudom, hogy kinek fog feltűnni, hogy már nem vagyok ott. De őszintén szólva eddig is láthatatlan voltam, és ha nem nyertem volna meg a Tusát, még most is az lennék. Na de ennyi elég arról, hogy már nem vagyok Levitás.
A délután szunya sajna azt eredményezte, hogy most kapkodhatok, hogy időben odaérjek a tóhoz. Gyorsan felvettem egy inget, meg a cipőimet, kivettem a szekrényből egy doboz minden-ízű drazsét, amit Gergőnek adok, és már rohantam is le a faluba. Jó pár embernek nekimentem, de nem érdekelt. Ők voltak az útban és nem én. Már jól tudtam az utat a tó felé, így nem kellett megállnom, hogy megkérdezzek valakit. Befordultam pár sarkon, még rohantam vagy tíz percig, és kifulladva érkeztem meg. Gergőt még nem láttam sehol sem, ezért megnyugodva ültem le a fűbe, hogy kifújjam magam, mire ideér. A Tusa óta nem beszéltünk, ha jól emlékszem. Sok mindenről kellene beszélgetnünk, de konkrétumokat nem tudok, majd adja magát a helyzet. Körbenézek, és mivel még nem látom Gergőt sehol sem, ezért keresgélni kezdek. Hamarosan a kezembe akad egy kő, és mosolyogva hajítom bele a vízbe, hogy kacsázzon. Pár ilyen dobálás után, elfekszek a földön, és az eget kezdem nézni. Szép tiszta, és ez tetszik benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. augusztus 17. 21:25 | Link

Đomesz



Mióta szakítottam Biancával ki sem mozdultam otthonról, a hétvégéket pedig otthon, a házban töltöm Janeyékkel. Vincent még mostanában sem tér haza, kezdem azt gondolni, hogy egy napon teljesen el fog menni. Janey mindennap Tristannel van, vagy épp az ajándékboltot vizsgálja át, nehogy valami baj legyen, ugyanis az alkalmazottaira van bízva az egész üzlet. A mostohahúgaim pedig mindig az előkészítőben tanulnak új dolgokat, amikről általában mosolyogva számolnak be, kezdenek kissé az agyamra menni. Én pedig összetörtem, mint az a váza, amit öt éves rúgtam le a polcról mikor ninja-sat játszottam. Olyan apró darabokra hullottam szerte a földön, hogy csak nagy nehezen lehet összerakni. Mindig is érzékeny típus voltam, aki nagyon ragaszkodik az emberekhez és nehezen engedi el őket. Bianca Charlotte Shanes-t egyszerűen képtelen vagyok csakúgy, egy csettintésre szárnyalni hagyni. A fejemben mindig hallom azokat a szavakat, amelyeket a fejemhez vágott az utolsó találkozásunknál. Az a gyűrű még azóta is nálam van, nem akartam az erdei menedékben hagyni, elvégre kifizettem azt a hülye tárgyat, nem is kevés pénzért. Máshova fogom dobni, oda, ahol soha, senki sem találhatja meg. Szóval az üresség, ami most a szívemben van, nem lehet betömni, mint egy rossz fogat. Mikor fogok újra úgy beleszeretni valakibe, mint Biancába? Lesz-e egyáltalán az életemben egy olyan lány, aki olyan okos, olyan szép és olyan különleges, mint ő? Valószínűleg soha. Még egyszer utoljára úgy átölelném és megcsókolnám. Tényleg, egyszer sem adtam puszit a szájára, mindig féltem attól, hogy kiakad. Na, mindegy. Most inkább összeszedem magam és megyek a kis tavacskához, mert Đomi küldött nekem egy levelet, hogy találkozzunk ott. Már régen beszéltem a sráccal és úgy érzem vele megoszthatom mindezt. Mellesleg neki is van mesélni valója, mióta megnyerte a tusát alig dumáltunk. Felkapok egy fehér nadrágot és egy zöld pólót, felhúzom a cipőim. Benézek Tristan szobájába és látom, hogy halkan fekszik a kiságyában. Felveszem és ő rögtön elvigyorodik. Magamhoz ölelem, nyomok egy puszit a homlokára, lesétálunk az emeltről és szépen beleteszem a babakocsiba, nem árt neki a séta. Az úton egész végig beszélek hozzá, nem akarom untatni. Mindenféle hülyeséget mondok a babának, amiken jókat derül, még akkor is, ha nem érti. Olyan kis aranyos. Mikor megérezünk a tavacskához rögtön megpillantom Đomit. Odasétálunk hozzá és mikor már előtte vagyunk, köszöntöm őt és kiveszem a kocsiból Tristant. Leülünk mellé, a babát az ölembe veszem és megfogom a kicsi kezét, majd úgy csinálok a kis kacsójával, mintha integetne.
 - Látod, ő itt Đomi, Nagy B. Đomi. - mondom. - Jaj, annyi mindent kell neked mondanom. - mondom egy sóhaj kíséretében, közben pedig Đomeszra nézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. augusztus 18. 01:26 | Link

Gergő


Léptek zaja üti meg a fülemet, na meg babakocsié, ebből következtetek arra, hogy biztosan nem Gergő érkezett meg. De kellemeset kellett csalódnom, mikor megállt mellettem, és meghallottam a rég nem látott haverom hangját. Felültem, és vigyorogva néztem végig Gergőn. Megváltozott elég rendesen, vagy csak nekem tűnik úgy? Nem, határozottabban más lett, a legutóbbi találkozásunk óta. Ami még furább, hogy egy kis lurkót is hozott magával.
– Hello. Ennyi idő eltelt, hogy már gyereked is lett? –vigyorogva kérdeztem rá, bár tuti nem az övé. Nem úgy ismertem meg, hogy fiatalon apa legyen, de nem tudtam kihagyni ezt a dolgot. Remélhetőleg ő is viccnek fogja fel. Integetek a kicsinek, és még kezet is rázok vele, persze finoman. Az én húgom is ilyen aranyos, mint ő, és már van tapasztalatom a kicsik terén. Közben Gergő elmondja, hogy sok mindent kell nekem mondania, és a sóhajtásból ítélve, nem valami vidám történetek lesznek. De erre valók a barátok, hogy meghallgassuk egymást, még akkor is, ha nem tudunk segíteni, csak annyival, hogy itt vagyunk egymásnak.
– Nekem is mondanom kell majd pár dolgot, de előbb mesélj te. –mindig is jó hallgatóság voltam, de most már kezd kinyílni a szám is. Igaz, csak azokkal szemben nagy, akik megérdemlik, de mivel Gergő a barátom, vele szemben csak akkor fogom kinyitni, ha tényleg hatalmas ostobaságot követ el, és egy alapos fejmosás kell majd neki. Olyankor aztán lesz régi csapatkapitányi hangulatom, csak itt az lesz a különbség, hogy Gergő nem az egyik átlövő játékos, aki nem tudja alkalmazni a bizonyos formációkat.
– Aranyos gyerek. Hogy hívják? –kérdezek rá mosolyogva, mert ez még nem derült ki, és valahogy hívni kell a kicsit is, nem csak babunak, meg kis lurkónak. Biztosan Gergő mostoha öccse lehet, vagy valamelyik szomszédjának a gyereke, csak éppen bébicsőszködik. Az is jó kis zsebpénz forrás, de mondjuk inkább lányok szoktak lenni a gyerek vigyázok, ezért marad az, hogy az öccse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 13:28 | Link

Lyra

Nem érti, miért érez késztetést aziránt, hogy szóra bírja a lányt, akárhányszor találkozik vele. Sejti, nagyrészt Nadya műve, a barátnőjét még Drake harapta meg... állítólag, és kis híján bele halt a vérvesztésbe, neki is olyan furcsa az illata, csak nem ennyire feltűnő.
- Nektek, rellonosoknak bizonyára, de az én eridonos mivoltom teljesen feleslegesnek érzi, hogy a magunkénak nyilvánítsunk egy közterületet, és nem mellesleg baromi nagy önzőségnek, de hát- tárja szét a kezét, amolyan "ez van" feelinggel. Nem érzi rosszul magát, csak a véleményét fejezte ki, és ahhoz joga van ugyebár. Tényleg feleslegesnek érezte Kath kirohanását, hisz semmit nem tett azon kívül, hogy közelebb merészkedett hozzájuk, persze ez nem jelenti azt, hogy hagyta volna magát, ha elfajulnak a dolgok. Nem is olyan rég bebizonyosodott, hogy az eridonost se kell félteni, tud ő kreatív is lenni, ha arról van szó. Kezdi egyre inkább elfogadni, már nem a régi, és bár élvezni még nem tudja, igyekszik szemet hunyni az emberi gondolkodása felett, hisz már nem kell úgy tennie, mintha az lenne, nem ember.
- Nézd, csak mert van még egy vámpír, aki feltételezem, mióta megtudta, hogy én itt vagyok, az egész kastélyt magáénak érzi, én attól még nem fogok egy sarokban kuporogni, ha összefutunk, hát... nem elkerülhetetlen, de ne várd tőlem, hogy féljek egy magamfajtától- néz rá komolyan, bármilyen is a viszonyuk a rellonos vámpírral, talán őt érzi a legközelebb magához, hisz bizonyára átélte már azt, amit Oliv is, és ez megnyugtatja, az hogy nem épp a legfényesebb a kapcsolatuk, nem számít, Oliv még így is kevésbé érzi egyedül magát, neki elég a tudat, hogy van a közelében valaki, aki olyan, mint ő, a többi  már mellékes.
- Az illatod. Tudod, ezt akartam elmondani a temetőben. Van egy barátnőm, a mostohaapám megharapta, majdnem bele is halt, nos, neki is hasonló illata van, csak nem ennyire.... kirívó- húzza kissé össze a szemeit, úgy vizslatja Lyrát.
- Nem lehet könnyű... mármint, a vámpír szájában összefut a nyál... nem, eszem ágában sincs megharapni- teszi is fel a kezét védekezőileg, de nem tehet róla, sejti, a rellonos őszinte választ akar hallani, nem holmi kertelést, Oliv meg nem fogja vissza magát.
- És kicsit féltékeny vagyok emiatt rád, gondolom... megharaptak, de... de te nem lettél egy szörnyeteg, ez igazán... aljasság- mosolyodik el fanyarul, miközben a füvet kezdi tépkedni.
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. augusztus 18. 13:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 14:03 | Link

Oliv

- Mások vagyunk, és nincs ezzel semmi baj. Bár valamiért én úgy gondolom, hogy az éjszaka teremtményei, akik vadásznak, valamilyen területre szorulnak. De lehet, hogy tévedek. - Kimondatlan megállapodás volt az köztünk Kath-tel, hogy ha egyszer valami módon legyűrne a méreg, akkor is tovább segítjük egymást, hiszen nem tudhattuk, hogy működik, így az ő területe akár mintha az enyém is lett volna, de persze én ezt nem vettem komolyan. Nekem nem kellett vér, hála az égnek és a szerencsémnek, ezzel a helyzettel pedig tökéletesen elégedett voltam, mert már túltettem magam azon, hogy valamilyen szinten már én is az éjszakához tartozom.
- Nem mondtam, hogy félj - legyintettem. - Csak nem tartom jó ötletnek, hogy direkt provokáld. De erre talán már magad is rájöttél.
Furcsa volt a lány, valahogy éreztem rajta, hogy nem olyan rég lehet még az élőhalottak sorában, mert nem tette egészen magáévá a szokásos gondolkodásukat. Mindenesetre erre nem vesztegettem több időt, mert szóba került valami, ami sokkal inkább érdekesnek bizonyult, mint az, hogy vajon egymásnak esnek-e Kath-tel. Különben is, mi közöm nekem ahhoz?
- Valóban? - kérdeztem vissza kíváncsian, a lány arcát fürkészve, mielőtt nemes egyszerűséggel kinevettem volna. - Kérlek, harapj meg, úgyis rég láttam már haldokló vámpírt! - mondtam neki, de a hangomon érezhető volt, hogy nem gondolom komolyan. Aztán meg is magyaráztam a dolgot. - A vérem mérgező nektek, te előbb halnál bele, ha innál belőle, mint én a mérgedbe.
Aztán a vallomást hallva elmosolyodtam.
- Nem te vagy az első, aki ezért jött hozzám beszélgetni, és azt hiszem nem is az utolsó, bár megjegyzem, örülnék, ha nem mászkálna az iskolában több vámpír - mondtam meg őszintén. - De nehogy azt hidd, hogy így is könnyű volt elfogadnom a helyzetet. A barátnődnek... neki vannak képességei? - kérdeztem aztán tapogatózva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csatáry Konrád
INAKTÍV


MitVall tanár
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2013. augusztus 18. 15:11 | Link

Keiko Sama



Konrád már régóta nem beszélt olyan diákkal, akit ő nem tanít. Kellemes csalódás érte, mikor megtudta, hogy ő nem jár hozzá. Végre olyasvalakivel beszélt, aki nem csak ellenzi vagy pártolja a vallást. Őszintén szólva, kicsit unalmas volt neki, hogy a legtöbben csupán azért keresik fel, hogy szerinte helyes erkölcsi úton haladnak-e? Természetesen szívesen segített az embereknek, csak már belefáradt ezekbe a dolgokba. Mikor meghallotta a lány nevét, azonnal megértette, miért is játszott Keiko japán dalokat. Miután elmondta, hogy miért könnyezett, belőle is előtörtek az emlékek. ~ A régi szép idők ... ~
- Á, értem. - válaszolt Konrád. Kissé zavarban volt, hogy nem gondolt erre. Pedig rá is rá szoktak törni ilyen visszaemlékezések. Átérezte a lány bánatát, hogy milyen messze lehet most az otthonától. Eközben azt is észrevette, hogy Keiko a tavat bámulja.
- Nos, én azzal a céllal érkeztem, hogy pihenjek egy csöppet. Mit szólnál, ha leülnénk ide a padra, persze csak, ha van kedved beszélgetni? - mondta neki, azzal a reménnyel, hogy talán közelebbről is megismerhetne egy diákot.  
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 00:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A tudomány arról szól, hogy milyen a világ, a vallás pedig arról, hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. augusztus 18. 17:16 | Link

Đomesz


Ahogy ránézek a kisöcsémre eszembe jut milyen is volt kicsinek lenni és mindenen csak nevetni. Olyan jó lehet neki, hogy egész nap mindenki vele foglalkozik, etetik, itatják. Sosem szomorú, csak akkor, ha Janey egyedül hagyja, vagy ha más nincsen vele. Tudom, nem a vér szerinti testvérem és nem is örökölhetett tőlem semmit, de a szemei olyanok, mintha az enyémek lennének. Imádom Tristant, még akkor is szerettem, mikor nem éppen azt mutattam ki. Ő még nem tudja mi az igazi fájdalom, milyen szerelmesnek lenni és kétségbeesetten kapaszkodni a másikba, csak azért, hogy ne menjen el. Igen. Próbáltam magamhoz láncolni Biancát, de ő inkább szárnyakat növesztett és egyedül hagyott. El nem tudja képzelni most milyen nehéz nekem. Milyen rossz őt látni Noellel ebédelés közben, vagy amikor a folyosón összefutunk és nem köszön nekem, ezért én sem. Ennek mikor lesz már vége? Valaki mondja meg?!
Igen, útközben újra ők jutnak eszembe és mikor megérkezem a tavacskához inkább rámosolygok Đomeszra és nem törődök velük. Odatolom a babakocsit, szegény Tristan kicsit rázkódik de őt nem zavarja különösebben, inkább vigyorog. Mikor a padhoz érünk Đomika felül és én pedig lecsüccsenek mellé. Kiveszem a kocsiból a babát és az ölembe rakom, megfogom a kis kezecskéit és úgy mozgatom azokat, mintha integetni akarna Đominak, Tristan ezt nagyon élvezi.
 - Óh, aha, persze. - nyújtom ki a nyelvem, majd elnevetem magam. Oké, Đomi humorérzéke még megvan. Hú, most hogy ezt felhozta rájöttem mennyire szeretnék magamnak egy nagy családot három gyerekkel. Szép nagy házam lenne Budapesten és a feleségem is gyönyörű lenne. Biztosan nem az iskolából fogok választani, mert a végén úgy végezném, mint Biancával, amit már nem igazán szeretnék.
Egy sóhajtás kíséretében mondom Đominak mik is történtek velem. Jobb lesz, ha most elkezdem, mert nem fogok a végére jutni.
 - Szóval. - megköszörülöm a torkom, mintha olyan nagy dolgot szeretnék mondani. - Csináltam egy jó nagy hülyeséget. Biztosan tudod, hogy Bianca Charlotte Shanessel régebben jártam, de ő már másba szerelmes, ám én nem tudtam annyiban hagyni. Egyszerűen nem tudtam csakúgy elengedni, én nagyon ragaszkodom azokhoz az emberekhez, akiket egyszer megszeretek. Ezért elhívtam őt az erdei menedékbe, ahol énekeltem neki egy gyönyörű dalt és adtam neki egy gyűrűt, amivel azt szerettem volna kifejezni, hogy addig várni fogok rá, míg vissza nem tér hozzám. Nos... ez jó nagy hülyeség volt, ugyanis teljesen megutált engem és látni sem akar, én pedig szomorú vagyok, de nagyon. Nem tudom, hogy te voltál-e már szerelmes, de ez az érzés iszonyúan fájdalmas tud ám lenni. - mondom Đomesznak. Hát igen. Egyáltalán nem jó, főleg most. Azt sem tudom mivel töltsem ki azt a szabadidőmet, amellyel a szakítás óta rendelkezek. Az összes barátomnak dolga van, itt a vizsgaidőszak és... tényleg, majd levizsgázom az összes tárgyamból, így legalább nem fogok a lányra gondolni, addig se.
 - Tristannek hívják. - mosolygok a fiúra. - Ő a mostohaöcsém. Meg szeretnéd fogni? - kérdezem a sráctól. Nem várom meg a válaszát a kezébe nyomom az öcsikém. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor a baba ordítani kezdene, de azén öcsém nem. Ő ugyanolyan, mint eddig, biztos érzi Đomin, hogy nem rossz ember és nyugodt.
 - Na, most te jössz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa