31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 10. 19:25 | Link

Oph

Nagyon úgy tűnt, hogy a bokorban bujkáló lány igencsak meg volt ijedve, és ezt hiába akarta leplezni, bizony a hangján is hallatszott. Még Arvid se hitte el neki, hogy tényleg megátkozná őt, ha netán a zaklatót ismeri fel benne, bár a mondatok alapján úgy tűnt, hogy meg sem ismerné, ki követte. Ez annyiból mindenesetre jó hír, hogy legalább nem állandó veszélyforrás rohangászik a lány körül.
Aztán mikor némi zörgés és zizegés után a lány előbújt, és a nevén szólította őt, Arvid arcára némi tanácstalanság költözött. Elkezdett az emlékezetében kutatni, hátha rájön, hogy ki a lány, de a hangjától nem lett okosabb. Ettől függetlenül automatikusan zsebkendő keresésbe kezdett, és az ismeretlen felé nyújtotta.
Végül a rengeteg beszédből sikerült kihámoznia, hogy igen, jól tippelt, és egy követésnek volt fültanúja, továbbá, hogy a lánynak valami kattanás lehet a fejében, mert úgy nyomja a szöveget, mint egy ügyeletes rapper, bár hála az égnek nem azzal a hangsúllyal. Bizony, mióta Arvid mugli környezetben is sokat mozgott, már tisztában volt az ő zenei stílusaikkal, vagy legalábbis a nagyobb hullámokkal.
- Mibe is akarsz te belehalni? - kérdezte aztán végképp értetlenül, mert egy bokortól baja az embernek maximum akkor lesz, ha mérges szömörcéhez volt szerencséje, de egyébként egy sima elbújás nem szokott halálos veszedelmet okozni, esetleg néhány karcolást. Vagy lehet, hogy épp ez a gond?
Szinte hallotta a pillanatot, mikor a lánynak leesett, hogy neki a leghalványabb gőze sincs arról, hogy honnan ismerhetik egymást, de miután az a segítségére sietett, már sikerült beazonosítania a megmentett egyedet.
- Miért érzem úgy, hogy rosszabbul tájékozódsz, mint én..? - tette fel végül szemöldök ráncolva a fiú a költőinek szánt kérdést, mert most komolyan, Bogolyfalván eltévedni? Bár talán nem is olyan különleges eset, hiszen Noel is így került a házukba, de te jó ég, hát miért van az, hogy az összes kóbor lélek nekik jut?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 12. 16:30 | Link

Drága

Elég nehéz elfojtani magamba az érzést, hogy hiányzik és látni akarom, de ha kötelezettségem van, mint például az órája járás, akkor muszáj lenne, mert a figyelmemet rajta kívül semmi más sem köti le. Nem is lenne kötelező bejárnom órákra, azaz de, csak megtehetném, hogy nem, viszont én nem az vagyok, és nem is szeretnék megváltozni, jó ez így. Úgysincs olyan sok, kibírom még talán.
Lényegében az volt az első dolgom suli után, hogy egy baglyot reptessek a Drága felé, méghozzá annyival, hogy a tavacskához menjen ki, ennél több nem kellett, és miután kicsit összeszedtem magam én is elindultam a megjelölt helyre. Az, hogy van egy kis szél még talán jó is, egyébként pedig meglepően meleg van. Ez szintén csodás, nem is akarom, hogy beboruljon az ég, vagy akár vihar legyen, imádom, amikor kint is lehet császkálni, és melegen sem kell öltözni. Én sem vagyok túlöltözve, de ez nem is probléma.
Viszonylag gyorsan leérek, még magassarkúban is. El kell ismernem, hogy minél többet használom, annál jobban szeretem, és ha egy kicsivel is magasabbnak akarok tűnni meg tökéletes. Persze Jeffre így is fel kell néznem, de nem zavar, szerintem pont jó is. Sokszor nem volt még probléma a magasságom, és az átlagot így is meghaladja, tehát nem panaszkodhatok.
A gondolkodás nekem nagyon megy, de azért remélve, hogy nem kell várnom leülök nyugodtan az egyik padra, egy párszor körbenézve, hátha itt van már valahol, aztán pedig a tavacska felszínének fodrozódását, apró hullámait figyelem, kizárva a külvilágot pár másodpercre.
Most sem tudom másra gondolni, csakis Rá, és arra, hogy igazából azt szeretném, ha egy perce se kellene elengednem, mindig velem lehetne, bár ez realista életszemlélettel megoldhatatlan, legalább a közelemben tudhatom, és ha a faluba költözünk majd, akkor még inkább.


ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 13. 14:54 | Link

Arvid

Szegény Arvid, bár...  ő az egyetlen, aki előtt nem kell palástolnom, mi van az arcomra írva. Nos, jelenleg ijedtség, értetlenség, kis düh, meg értetlenség, és az, hogy marha éhes vagyok.
Igen, nem terveztem be egy eltévedést, azt hittem hamarabb visszaérek a suliba, én naiv. Eddig háromból két alkalommal tévedtem el, egyszer véletlenül jó irányba mentem, nos... igen, szerencsés vagyok. Kezdem azt hinni, hogy az utcák szórakoznak velem. Most miért ne? A lépcsők is mozognak, vagy mit csinálnak, simán megtehetnék ezt az utcák is. Hülye varázsvilág. Nem, még most sem szeretem, társadalmilag is lemaradott vagyok itt, és szerencsétlenebb az átlagnál.
- Köszi... ezzel most életet mentettél, bár még így is fent áll az elvérzés veszélye, de legalább a füvet nem mocskolom össze- azzal kivéve a zsepit a kezéből, leülök törökülésbe, és a fájó térdemre nyomom, aztán némi töprengés után megint megszólalok.
- Gondolom, fertőtlenítőt nem tartasz a farzsebedben- de mi van, ha mégis? Bár csak a nők olyanok, hogy még olyasmit is magukkal visznek, amit életükbe nem használtak, és lehet, nem is fognak. Na mindegy, azért egy próbát megér.
- Hát honnan tudjam, milyen bokorba vetettem bele magam... és ha mérgező?- osztom meg vele a jelenlegi dilemmám, hát... nem vagyok egy könnyű eset, sose mondtam.
Észbe is kapok ám, hogy nem biztos, hogy felismer, ezért  kezdek el hadoválni összevissza, de elmosolyodok, mikor látom, leesik neki.
- Én bárkinél rosszabbul tájékozódok. Nem szoktam figyelni az utat- vonok vállat, amit ő nem láthat... de hát most mit hazudjak? Mikor sétálni indulok, általában kikapcsolok. A muglik között ez még veszélyesebb is, de még egyszer se ütöttek el.
- Nem tudom, ki volt az, a sétány közepétől kezdett el követni, nem mertem leállni megkérdezni, hogy mit akar- motyogom magam elé. Hurrá, full rellonos jellemem van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 13. 17:42 | Link

Oph

- És a föld is hálás lesz érte, ha nem fogsz ráhalni - jegyezte meg Arvid ártatlan hangon, miközben a úgy nagyjából próbálta belőni, hogy mit is csinál éppen a lány. Aztán a következő kérdéstől kissé meggyötört kifejezés jelent meg az arcán. Most komolyan, hogy lehet ilyet kérdezni tőle? Még ha valaki mondjuk narancslét vagy kakaós csigát keresne rajta, az hagyján, na de fertőtlenítőt? De ezzel együtt is megszólalt bent a gondoskodóbbik fele, ami elkezdte bökdösni a rellonost, hogy hiába nem tudja, ki mellett áll, azért lehet, hogy segíteni kéne neki.
- Ennyire vérzik? - kérdezte, aztán előkaparta valahonnan a pálcáját, de aztán a lány újabb kifakadása egy pillanatra megállította. Letépett egy levelet a kérdéses bokorról aztán az ujjai között morzsolgatta egy kicsit, majd megszagolta, hogy tudja, mivel is van dolga, bár ő végképp nem hitt abban, hogy a lány ebbe fog belehalni.
- Sima buxus - közölte a tényt, majd eldobta a levelet. - Amíg nem eszed meg, addig nem mérgez. Ugye nincs még egy szád ott is, amit megsebeztél? - érdeklődte enyhe iróniával, arra célozva, hogy a lány csak úgy ontja a szót. Aztán a kilétére is fény derült, és így már mindjárt tisztább volt a helyzet a szőke számára.
Üggyel-bajjal leguggolt, hogy segíteni tudjon, aztán újra készenlétbe állította a varázspálcáját.
- Na jó, mivel nem látom hol a sebed, légy szíves és irányítsd rá a pálcám, aztán vedd el a kezed. Nem kell halálra rémülni, csak begyógyítom a sebed, ezt a varázslatot már sokszor használtam - mondta a maga megnyugtató módján. Annak idején mikor már megunta, hogy folyton megsebzi magát a konyhában, amikor újra tanulta a késhasználatot, és mikor már Kon is többedszerre morgott rá, hogy jobban is vigyázhatna, inkább nem várta meg, hogy mugli módszerekkel kötözgessék nevelő célzattal, hanem rászánta magát, hogy varázslattal próbálja begyógyítani a sérüléseket.
- Valetudo! - mondta végül, pontot téve az ügy végére, remélhetőleg eltalálva a sebet. - Jobban is tetted, hogy nem álltál le, de ha ilyen béna vagy, hogy még egy ekkora faluban is eltévedsz, lehet, hogy nem kéne lejárnod - morogta Arvid. - Most mondd meg, mit csináljak veled? Fel nem kísérhetlek, mert akkor Kon nem fogja tudni, hogy hová tűntem, hozzánk meg egészen nyilvánvalóan nem foglak meghívni. Ne vedd magadra egyébként, de nem szeretjük a látogatókat - törte a fejét a szőke hangosan, hogy mi legyen a következő lépés, elvégre itt már mégsem hagyhatta, ki tudja hol leselkednek a lányra rosszakarók.
Utoljára módosította:Csák Arvid Geminián, 2013. június 13. 18:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 13. 18:12 | Link

Arvid

- Már sokkal jön nekem- morgom, burkoltan célozva, hogy az ilyen eset nálam már-már mindennapi jelenségnek számít. Erdő, vagy falu, esetleg a szobám, vagy a klubhelyiség, tökmindegy, ahol lehet, eltaknyolok, de valamiért... ezek a sebek nem fájnak annyira, mint azok, amik a testem többi részét borították. Ugyan már csak pár heg díszeleg rajtam, az mégis elég ahhoz, hogy ne felejtsem el, hol is voltam 16 évig.
- Igen, de... azért mentőt nem kell hívni, gyakori az ilyen eset- bököm ki nagy nehezen, leküzdve a fránya női büszkeségem. Azért le nem venném a szemem az újabb szerzeményemről, mintha csak attól félnék, hogy a nyílt sebből kijön mindjárt egy mutáns E.T., és hiába akarna haza telózni. Telefon. Net. WiFi, vagy bármi, komolyan ennyire nagy kérés lenne. Oké, most lejjebb veszek az elvárásaimból, és beérem egy szimpla csokival... komolyan, a szemeim már nem kopognak, hanem lassan becsöngetnek valahová.
- Ugye... tudod, hogy ezzel most nem mondtál semmit?- még hogy sima buxus. Chh, annak könnyű, aki tudja, mi az. Vagy várjunk... már én is tudom, a francba, hogy vélhetőleg öt perc múlva ugyanolyan halálfélelmem lesz, mert elfelejtem.
- Mellesleg, vagyok annyira éhes, hogy simán bekajáljam- mint valami reality túlélőshow. Itt Bogolyfalván.
- Te, vigyázzál!- kapok utána, mikor le készül guggolni, és jelenleg ignorálva azt, hogy tuti, nem fog neki tetszeni, akkor is segítek neki. Nos, a helyzet nem a legfényesebb, imádkozzunk, hogy a követőm nem jön vissza autogramért
- Ne megnepróbáld- húzódok is hátrébb. Oké, hálás vagyok neki azért, hogy próbál segíteni, meg minden, meg nem is szociopata valaki, csak... vannak, amiket még nem tudtam leküzdeni.
- Nem akarom, hogy hozzám érjenek, se pálcával, se semmivel. Inkább... van még zsepid?- és itt jön el a pillanat, mikor nem érdekel, mennyire néz hülyének. Nem tehetek erről, tenni ellene próbálok, de még... még nem megy.
- Egyszer visszataláltam- vágok vissza dacosan, elhallgatva, hogy az is a puszta véletlennek köszönhető.
- Nem kell semmit tenned- mondom kissé lágyabban, még a hála is érződik a hangomban, mert tényleg rendes tőle. Más simán elment volna. Tudom, az emberek elég parasztok ahhoz, hogy ilyet tegyenek.
- Amúgy is... én nem fogok elmozdulni innen, mi van, ha megint megtalál? itt legalább van esélyem elbújni, de ha mennénk, akkor lehet, te is veszélyben lennél, azt meg ugyebár senki nem akarja- végtére is.... jobb esetben éhen halok, de a világért se vallanám ám be, hogy félek. Én? Ugyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 14. 22:27 | Link

Oph, Arvid

Ujjait a papírpohár köré kulcsolta, ahogy másik kezét zsebre dugva lépkedett a kastély birtokán, tekintetét mereven a kis ösvényen tartva, melyet halvány fénnyel világított meg a mellette lebegő bolygóláng. Egykedvűen hagyta maga mögött az iskolaépületet, és kanyarodott el a falu felé, amerre az állítólagos "rellonos szabályszegők" rejtőztek. Egy kis levitás odakint csatangolva meghallotta a meg fogok halni kifejezést, és máris rémült kisgyerekként bújt a házvezető szoknyája mögé, aki természetesen szólt Serennek, hogy kezdjen valamit a neveletlen sárkányokkal. A férfi egy ideig kitartott állítása mellett, hogy a kölyök csak hallucinál összevissza, túl sok hülyeséget evett össze és rosszat álmodott, de észérvei süket fülekre találtak, így már csak azért is kénytelen volt elindulni, hogy ne kelljen tovább hallgatnia a nyivákolást.
A kis tó felé tartott, és nem is kellett nagyon erőlködnie, hogy behatárolja, merre keresse a két delikvenst, mivel egyikőjük sem igyekezett suttogni, úgyhogy könnyedén rájuk talált, és mint kiderült, Ophelia és Arvid bontja a rendet. Érdekes párosítás.
 - Melyikőtök döglődik? - tette fel az égető kérdést, de mivel egyik diákot sem látta agonizálni, máris elkönyvelte idiótaként az őt feleslegesen ugráltató kölyköt.
Az utolsó mondathoz kapcsolódva pillantott Opheliára, aki a rejtőzködés művészetében nem bizonyult túl kiválónak.
 - Talán nem kellene ordítozni akkor. Kilométerekre hallani, hogy itt vagytok - jegyezte meg szemforgatva, válaszként Ophelia kijelentésére, kifejezéstelen arccal méregetve a lányt, majd egyszerűen megcsóválta a fejét, amolyan "miért-is-lepődök-meg?" stílusban.
 - Mit szeretnél büntetésnek? Takarítani, esszét írni, vagy kényszerszocializálódni? - teszi fel a kérdést, mert a lány már rég túllépte a limitet, amit megúszhat büntetés nélkül, noha Seren már rég nem kereste az alkalmat, hogy ezzel szívassa a diákjait. Azt megtehette tanórákon, korlátlanul.
 - Tényleg követte valaki? - pillantott Arvidra, egyrészt mert a srác jobb hallástéren, mint ők, másrészt meg mert Ophelia már-már köztudottan hajlamos volt a paranoiára, ami nem feltétlenül jelentette persze, hogy nem járnak a nyomában, de Seren nem tartotta kellően objektív forrásnak.
 - Most pedig visszamegyünk a kastélyba - duruzsolta gunyorosan, akármi is volt a válasz, mindkettejükhöz címezve a szavait, érezhető örömmel, amiért diákbegyűjtőt játszhat éjnek évadján. Nem kifejezetten ingerült, inkább egykedvű, de az érzés igen könnyedén irányt változtathat, ha a lány nem engedelmeskedik és nem követi hűséges kiskacsa módjára, mint Konrad Lorenzt a csemetéi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 14. 23:01 | Link

Arvid és Seren

Seren hirtelen tűnik fel, amivel eléri, hogy én köpni- nyelni ne tudjak. Persze, ha valami marha nagy baj van körülöttem, ő felbukkan - talán radarja van?-, hogy szembesítsen a ténnyel, mekkora rakás szerencsétlenség vagyok. De most megelőzték, és bár a gyomrom megint megremeg, és érzem, milliméteresre zsugorodok képzeletben, kezdő rellonoshoz méltóan állom a tekintetét. Nem, nem szegem le a fejem, nem kezdek összevissza hebegni, még csak egy bárgyú vigyort sem erőltetek magamra.
Szólásra nyitom a szám, többször is, de mindig belém fojtja. Jelenleg alig akarom elhinni, hogy ő áll előttem. Ő, akire nem is olyan rég még felnéztem, most meg úgy beszél, mintha a világ legalja lennénk. Oké, velem megteheti, engem nem renget meg, sőt, mintha kicsit otthonias légkört teremtene vele, de Arvid... ő mégis mit ártott? Már azon kívül, hogy hajlandó volt segíteni, mikor még csak fel sem ismert.
- Állj már le- csúszik ki a számon akaratlanul. Nem emelem fel a hangom, sőt, mintha halkabb is lennék a kelleténél, de ezt csak a meglepettségnek tudom be, ugyanis tényleg halvány lila gőzöm sincs, mi lelte.
- Tudod, lehet most újat fogok mondani, és lehet ezzel meg is rengetlek egy kicsit, de emberek vagyunk, nem holmi ölebek, akikkel beszélhetsz így- visszanyerem a hangom, de még most sem emelem fel, sőt még csak jelét sem adom annak, hogy ezzel egy kicsit felhúzott.
- Igen, követtek- vonom meg a vállam, és inkább egy másik zsepit - már ha kapok- szorítok a sebemhez, mert valamiért a vérzés még most sem akar elmúlni.
- Nem terveztem új hobbit teremteni a bokrok mögé bújással- ezt csak úgy közlöm mintegy mellékesen. Visszanyerem a nyugalmam, nálam az ilyen hangulatingadozások gyakoriak.
- Számít, mit szeretnék? A végén úgyis az lesz, amit te adsz- éhes vagyok, félek, és fáj a lábam, na meg éhes is vagyok, ez nekem bőven elég indok ahhoz, hogy megengedjem magamnak a pofátlanság határának súrolását.
- Azzzz... nem fog menni- szisszenek fel, mert úgy érzem ideje felvilágosítani, ahhoz, hogy visszamenjek a kastélyba, mennem is kellene, ami jelenleg tragikus módon nem kivitelezhető.
- De, ha van nálad zsepi... - mert fertőtlenítőben nem is reménykedek. Azért bízom benne, nem kell leamputálni a lábam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 10:45 | Link

Oph és Seren

- Azért le tudok guggolni, nem béna vagyok, csak vak - morogta Arvid maga elé, mikor a lány megpróbált neki segíteni. - Csak nem akartam rád taposni.
Aztán mikor megpróbálta meggyógyítani a lány lábát, az épp így ellenkezett. A szőke sóhajtott hát egyet, és elrakta a pálcát, nem kérdezősködve, mert nem volt szokása, holott nyilván érdekes lett volna megtudni, hogy miért is vannak a lánynak fóbiái. Inkább felállt hát, és elkezdett turkálni a zsebében, de sajnálkozón tárta szét végül a kezeit.
- Nincs nálam több zsepi. Vizet engeded, hogy locsoljak rád? Legalább kimosná a sebet - javasolta végül a szőke, de aztán elhallgatott, mert észrevette, hogy valaki közeledik.
Ahogy megszólalt az érkező, Arvidnak rögtön kedve lett volna lefejelni a legközelebbi fatörzset, de legalább már tudta, hogy mit kezdjen Opheliával. Rá fogja sózni Serenre, ő pedig szépen mehet is hazafelé. Ettől függetlenül csak fintorgott egyet a férfi megjegyzésére, amit Ophnak tett.
- Lehet, hogy te nem tudod, de ha többen vannak valahol, akkor éppen a zaj az, ami legjobban elriasztja a lehetséges támadót - közölte nyugodt egyelőre nyugodt hangon, de koránt sem volt biztos, hogy ez így is fog maradni, mert a tanár érezhetően túl magas lóról beszélt velük. Ettől függetlenül azt szó nélkül hagyta, hogy Opheliát büntetni akarja, hiszen ő is volt prefektus, tudta, hogy a lány megérdemli, és a kölyök még amúgy is diák volt.
- Követték, de valószínűleg nem vette őt észre az az ember, miután elbújt, mert más irányba indult tovább, futva - összegezte Arvid a történéseket némileg megenyhülve, mert Seren legalább nem hozzá beszélt javarészt. Igaz, volt már egy viszonylag békés beszélgetésük a fűzfa alatt, ez azonban nem változtatott azon, hogy nem igazán szerette a férfi stílusát, és folyamatosan úgy érezte, hogy lenézi őt.
- Istenem, Ophelia, hagyd már abba! - fakadt ki aztán hangosan, mikor a lány már sokadszorra emlegette, hogy nagyon mennyire éhes, és a kabátzsebéből előtúrt egy fóliába csomagolt pizzás csigát, amit lefelé nyújtott, hogy vegye el a lány ha akarja. Határozottan kezdte őt frusztrálni a helyzet.
Pláne, mikor a férfi kijelentette, hogy mennek a kastélyba, és bizony ezt neki is címezte.
- Légy oly kedves és vegyél vissza magadból, én már nem hogy a te diákod, az iskoláé sem vagyok, arról meg, hogy mi történt, mindent elmondtam. Szóval akár tetszik, akár nem, részemről megyek haza! Szép jó estét! - jelentette ki Arvid dühösen, mert a gunyoros hangnem kicsapta nála a biztosítékot, és lényegében elfelejtette, hogy ezek után nem kéne egyedül mennie, mert magányosan már tényleg veszélyt jelenthet a követő, aki azóta lehet, hogy már innen figyeli őket az egyik fa mögül. Így hát megpróbálta beirányozni magát, kitapogatva a bokrot, hogy biztosan jó felé induljon el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seren E. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. június 15. 11:47 | Link

Oph és Arvid

Úgy tűnt, ma este mindenki az igazság bajnokává avanzsált, de elfelejtettek Serennek szólni, hogy otthonmaradással készüljön az eseményre. Sebaj, ignoranciája az elmúlt négy-öt hónapban egyre csak nőtt, és tőle akár a dalai láma is kérhetné személyesen, hogy legyen kevésbé gunyoros, valószínűleg akarva se lenne képes a változásra.
 - Bocsánat. Megtévesztő a hasonlóság - válaszolta, és ha Ophelia azzal a célzattal közölte ezt a mondatot, hogy Seren majd jól magába néz, csalódnia kell, mert se a hozzáállásán, se a hangulatán nem változtatott sokat a "beolvasás", igaz, ingerültebb sem lett, valószínűleg mert cseppet sem érdekelte a lány mondandója. Amikor valaki tilosban jár, és ennek eredményeképp mindenféle hülyeségbe keveredik, Seren szemében nem nagyon van joga bármiféle visszapofázásra.
Nem mintha egyébként adott volna Ophelia véleményére.
Vagy akár Arvidéra, mert övé volt a következő szerep az álljunk ki megtépázott és elfeledett igazságunkért című darabban.
 - Kivéve, ha a lehetséges támadó okosabb, mint egy ötödikes - jegyezte meg válaszként, elvégre nincs olyan varázsló, aki - ha már elkezdett valakit követni - ne tudna elbánni egy vakkal és egy tanonccal, aki fél kézen összeszámolható mennyiségű bűbájt tud.
Arvid leírását leokézta, nem mintha egyébként nagyon tartott volna tőle, hogy valami sorozatgyilkos épp diákokat szeretne likvidálni Bogolyfalván, és nemcsak azért, mert nem igazán fájt volna a szíve az elhullott tanoncokért, de nem volt túl valószínű esemény.
A figyelme csak akkor irányult Ophelia elsősegély-nyújtási akciójára, amikor közölte, hogy nem képes visszamenni, mert már megint gallyra vágta magát. Kíváncsi lett volna, hogy van-e az ex-navinésnél szerencsétlenebb diák a kastélyban, de önmagában reprezentatív minta nélkül is nemre tippelt. Ehhez jön pluszban, hogy a lány kézzel-lábbal tiltakozik, ha valaki megpróbálja meggyógyítani, vagy akár hozzáérni, úgyhogy itt tényleg nem nagyon volt megoldás.
Legfeljebb kúszhat az avarban, vagy ugrálhat féllábon. Holnapra meg is teszik a falu-kastély gigantikus, rendes körülmények között öt perces távolságát.
Arvid félreértette a kijelentését, de Seren nem vette a fáradságot, hogy kijavítsa.
 - Jó. Szia - vonta meg a vállát, őt teljesen hidegen hagyja, hogy Arvid mit csinál, és mit nem, főleg, mert Arvidot esze ágában sem volt a kastély felé toloncolni, csupán jelzésértékűen beszélt hozzá, Opheliára és önmagára vonatkoztatva. Ha haza akar menni, az az ő dolga, Seren örömmel megengedte, egyébként sem sok kedve volt hallgatni a megnyilvánulásokat, amelyek helyett a srác homlokára lehetett volna írni, hogy "uram kérem itt érzelmek is vannak! érzelmek!", és körülbelül ugyanazt a hatást eredményezte volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 13:50 | Link

Arvid & Seren

- Jó, bocsánat, csak...- hagyom függőben a mondatot, mert fogalmam sincs, miért tettem, ez amolyan reflex volt. Nem akartam én megbántani.
Nem akartam én így reagálni, azt hittem, ezt a mozzanatot is sikerült eltemetnem, úgyhogy megint rosszul érzem magam, amiért nem. Mindenről az a féreg tehet, mára már tudom, csak kezdeni ellene nem tudok semmit.
- Öhm.... ahha- percekkel később szólalok csak meg, akkor is félszegen. Hát... csak nem fogok a torkának ugrani, azaz... tényleg azon leszek, hisz csak segíteni akar.
De megjön Seren, nekem meg kedvem támad kikaparni a szemét. Huh, ilyet se éreztem még a tanerő iránt. Na, nem mintha mást igen. Megnyugtatok mindenkit, nincs sehol egy féltve őrzött Seren oltárom, még csak a hajszálát se rakosgatom, sőt semmi ilyen gusztustalanság.
Én itt váltok át láthatatlanba. Az amit mondtam, nem érdekli, ráadásul még Arvid is beszáll a buliba, így nem kell feleslegesen beszélnem, mert tudom, hogy amit én mondok az senkit nem hat  meg.
- Kössziii-  nagyon hálásan nézek Arvidra, mikor kapok pizzás csigát. És már nem is fenyeget az éhen halás.
- Miért, csak a pasik lehetnek hisztisek ha délután óta egy falatot se ettek?- ezt  azért kikérem magamnak, igen is van okom a hisztire, na de inkább elkezdem a fejem tömni. Amúgy... én tök jól érzem magam, már a félelmem is kezd múlogatni, mivel hiába akarnak egymásnak ugrani azok ketten, én itt ülök közöttük, nem hiszem, hogy a morcos Serent látva, bárkinek is kedve lenne engem átkozni. Azt már inkább ignorálom, hogy Seren felől simán tehetnék, max. popcornt varázsol.
Még a kaját is félrenyelem. Így miután már kiköhögtem magam, a lehető leglesajnálóbban bámulok a HVHmra, és erőt véve magamon, felállok.
- Lehet, te nyugodtan tudnál aludni, de én nem. Arvidnak is veszélyes, sőt.. és ő hajlandó volt segíteni, mikor még csak azt se tudta, ki vagyok- emlékeztetem arra, hogy ő simán végignézte, ahogy konkrétan miatta szívtam összevissza az erdőben.
- Én elkísérem- max. jobb esetben ide visszakeveredek, aztán reggel körbefaggatózok, hogy kell a kastélyba jutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. június 16. 16:54 | Link

Keiko

Amanda kétségbeesetten szaladgált a szobában, mivel nem találta a fülbevalóját, ami tegnap a fülében volt. Biztosan elveszett, ugyanis csak a fél pár van meg belőle, és nincsenek olyan emberek, akik külön helyen tartják egy pár fülbevaló feleit.  ~De hát akkor hol lehet?~ kérdezi magától tanácstalanul, de fáradhatatlanul keres, kutat, túr fel, szóval mondani sem kell, hogy a szoba sem a legszemetgyönyörködtetőbb állapotában van… Már legalább fél órája keresi, és mindenhol, hangsúlyozom mindenhol megnézte a szobájában, minden egyes négyzetmilliméteren. ~De ha nincs itt, akkor vajon hol van?~ teszi fel magának a logikus kérdést, és rögtön sorra veszi a helyeket, amelyeken a fülbevaló viselése közben megfordult. Egy pillanat nem telik bele, már a folyosón járőrözik, és olyan alapossággal néz be minden szobor mögé, amit még egy sebész is megirigyelne. Sehol semmi. Hol lehet még?
Naná, hogy pont tegnap kellett kimennie a kis tóhoz, hogy ott süttesse a hasát. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak a réten lett volna tegnap, de nem, semmi sem lehet egyszerű! Így ismét ki kell látogatni a kis tavacskához. Amanda ezdett végérvényesen elkenődni. Képtelenség, hogy megtalálná, de mindent meg kell próbálni, mert ha nem, akkor egész életében azon filózna, hogy miért nem tette meg.
Az odavezető utat kétszerannyi időbe tellett megtennie, mint rendesen, ugyanis végig kellett vizsgálnia ezt az utat is. Sokan csodálkozva néztek rá, miért megy behajlított háttal, és miért kotor az út menti fűben. Talán mindenki hülyének nézte, de ez ő most fikarcnyira sem érdekelte. ~ Amikor ideértem, odamentem a tóhoz, ~ idézte fel magában az útvonalat, miközben lement a tóhoz, ~ és utána leültem körülbelül oda ~ saccolta be a helyet, ahol jelenleg egy lány önfeledten, és biztosan nem elveszett fülbevalók miatt szomorúan gitározgatott. Talán nem volt teljesen tiszta minden hang, de Amanda egyáltalán nem abszolút hallásáról volt híres, így nem is igazán érdekelte. ~ Remek, íme még egy ember, aki hülyének nézhet ~ gondolta kedvtelenül, és még mindig a fűszálak között vizslatva elindult a lány felé. Most sem koronázta siker a keresgélést.
 - Öhm, szia. – szólította meg bátortalanul Amanda a lányt, miután felegyenesedett. Biztos volt benne, hogy udvariatlan dolog megszakítani a szám közepén, de ez az ügy nem tűr halasztást. – Először is bocsi, amiért kizökkentettelek a gitározásból, de tegnap valahol errefelé elhagytam a fülbevalómat. Esetleg nem állnál fel egy pillanatra, hogy megnézhessem alattad? – kérdezte Amanda esdekelve. – Utána pedig végigkutatom a környezetedet is, ne haragudj, ha zavarlak. – egy félénk, bocsánatkérő mosolyt küldött a lány felé, hogy megértesse vele, nem akarja idegesíteni, de ő el tud menni máshova gitározni, ő maga viszont nem mehet máshova keresni, mert nem akárhol hagyta el, még ha elég tág is a helyszínek köre.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. június 19. 13:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 18. 01:35 | Link

Yannick

Ez az egész éjszaka-kiszökök-otthonról dolog annyira nem hozott lázba. Egyrészt, mert nem is igazán szöktem, elvégre Rich nem zárt be, vagy ilyesmi. Másrészt, mert tudtam vigyázni magamra. Kifejezetten jobb voltam ebben, mint bárki más az iskola területén –na jó, talán Lyrát és Serent nem tudnám körözni… bár, valljuk csak be őszintén, nem is akarom. Ha valaki képes lenne végezni velem, anélkül, hogy nekem csak megfordulna a fejemben a dolog, azok ők lennének. Külön vagy együtt, lényegtelen. Tehát egyelőre semmiféle veszély sem fenyegetett.
Yannickkal az oldalamon hagytam el a csárdát, miután megittam az italomat és indultam meg célirányosan a tavacska felé. Jelen pillanatban teljesen üresnek éreztem magam. Nem igazán gondolkoztam azon, hogy mi lesz holnap, csak mentem az ostoba fejem után –mint Firenzében, mint legutóbb a klubhelyiségben… szóval, csak mint általában. Szerintem lassan mindenki elkezdhet fedezékbe vonulni, mert előbb-utóbb már nem csak magamat fogom veszélybe sodorni, hanem körülbelül mindenkit, aki a száz méteres körzetemen belül tartózkodik. Ön- és közveszélyesnek lehetne hivatalosan is nyilvánítani.
Ráfordultam a gyakorlatilag teljesen sötét útra és vetettem egy pillantást a fiúra, mielőtt feltettem volna a kérdésemet.
-Szóval, miért is éppen engem kellett elrángatnod onnan? –érdeklődöm mosolyogva.
Fogalmam sincs róla, mennyire látja az arckifejezésemet jelen fényviszonyok között, mivel nekem tényleg semmi problémám nincsen a sötétséggel. Sokkal jobban látok itt, mint bárki más. Mintha csak nappal lenne, tehát nem érzem át Yannick helyzetét és azzal sem foglalkozom, hogy gyakorlatilag bármelyik pillanatban hasra vágódhat valamiben, ha nem elég ügyes és figyelmes. Ez már az ő problémája.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 18. 10:09 | Link

Amanda

Nagyon sokféle dalt ismerek, amiket még a zenesuliban tanultam, vagy esetleg csak úgy magamtól. Bár ezek közül sokat nem kedvelek, főként azokat, amiket az iskolában tanultam, mert igazság szerint azokat nem lehet eljátszani gitáron. Már egészen belejöttem, mikor hozzám szólt egy lány, és ettől egy olyan hangot hallatok a gitáron, ami valami szörnyű. Egy pillanatra csúnyán nézek a lányra, de aztán meglátom, hogy valamit keres, végül ki is derül, hogy egy fülbevaló az eltűnt tárgy.
- Szia, nincs semmi baj - felelem, majd elmosolyodok, hogy az előbbi csúnya nézésem ellenlábazzam. - Egy pillanat - mondom, és elrakom gyorsan a gitárom a tokjába.
Kicsit arrébb állok, hogy kényelmesen körül tudjon nézni.
- Öhm... Segíthetek? - kérdem kicsit bátortalanul, majd nekitámasztom a gitárt az egyik fának, és elkezdem én is keresni. - Amúgy..... Hogy néz ki?
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. június 18. 10:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 19. 10:28 | Link



Manócska
Medál


Sietek, sietek, sietek. Már egy kicsit késésben vagyok, de elaludtam, nincs mit szépíteni. Kis zselé, egy fehér trikó, egy farmer, sport cipő és már szaladok is a tó felé. Ide beszéltük meg a találkát. Remek időnk van, jót fog tennie z a kis séta. Vagyis nem is a séta, hanem az, hogy láthatom az én Szerelmemet.
Mikor már a tavacska közelében járok, lépteim lelassítom és a terepet pásztázom, végül a szőkeséget egy padon ücsörögve pillantom meg. Megállok és mosolyogva gyönyörködök benne pár percig, aztán halkan a háta mögé lopózok és megijesztem. Széles vigyorral nézek rá, mikor tekintetét felém fordítja. Most kapok egyet, hogy itt ijesztgetem, de mit tehetek? Kihagyhatatlan volt.
-Szia Cica.
Nyomok egy csókot az arcára, és huppanok le végül mellé.
-Mi a helyzet, hogy vagy?
Nézek rá, és a padon átkarolom, aztán hirtelen felpattanok. El is felejtettem az ajándékát.
-Ezt azért kapod, Édesem, mert nagyon szeretlek.
Kacsintok rá, és előveszem a zsebemből a kis dobozkát, benne egy medállal.
Miután odaadtam neki a kis ajándékát, homlokon csókolom és visszacsüccsenek mellé.
-Ne haragudj, sokat vártál? kicsit elaludtam, későig dolgoztam tegnap.
Magyarázkodok a pár perces késésem miatt, végül szemeim a lány íriszeibe mélyesztem és mosolyogva gyönyörködök benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. június 19. 11:13 | Link

Életem

Miniszívrohamként ér, ahogy megijeszt, mivel eléggé belefeledkeztem a kis tó bámulásába, de nem haragszom Rá. Inkább széles vigyorral fordítom felé a fejemet, természetes, hogy tekintetét keresve.
- Szia.
Csak édesen mosolygok Rá, majd ahogy egy puszi után leül mellém ezt folytatom is.
- Csodásan, boldogan. És Te?
Ahogy átkarol tenném ezt én is a háta mögé nyúlva, de amilyen hirtelen felpattan csak nézek Rá először iszonyat okos ábrázattal.
- Oooh, Jeff, ezt igazán nem kellett volna...
Igen, Jeff, innentől a Drágán kívül így fogom hívni, tetszik. Persze ettől függetlenül örülök én neki, de mégsem leginkább az ajándéknak, hanem hogy Ő itt van nekem. Átadja a kis dobozt, én pedig csillogó szemekkel nyitom ki, mintha kisgyerek lennék, olyan érzésem van közben, de ez teljesen más. Egy kis gitár medál, apró csillogó kövekkel díszítve.
- Ez gyönyörű.. Nagyon szépen köszönöm. És ami a legfontosabb: én is szeretlek.
Visszaül mellém, nekem pedig az első tennivalóm, hogy apró csókot adok ajkaira, majd csak vigyorgok Rá továbbra is, mint eddig. Most már ténylegesen át tudom karolni, még mielőtt válaszolnék kérdésére.
- Dehogy, semmi gond. És az a fontos, hogy itt vagy már.
Nem kell magyarázkodnia, nem érdekel, nem vagyok allergiás a késésre, és tényleg nem is lényeges. Azt mondom talán ha valami üzleti megbeszélés lenne, akkor ne késsen, de így nem zavar, csak szépen csendben pillanatokra elmerülök tekintetében.
- Van már terved a mai napra, Édes?
A kérdés előtt még fejem a vállára döntöm, és még arra a kis időre is, amit itt kívánok tölteni kényelmesen elhelyezkedek. Őszintén, nekem nincs tervem. Mindegy mikor, hol vagy miért, Vele: ez a lényeg. Felőlem csinálhatunk bármit, mehetünk akárhová, csak talán nem ártana kitalálni. Van egy másik lehetőség is persze, elindulunk és csak megyünk, de bizonyára sikerül majd valamire jutni. Amíg nem szól semmit addig pedig csak mosolygok.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Violetta, 2013. június 22. 18:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. június 19. 13:21 | Link

Keiko

Ki találta ki, a fülbevalókat? És vajon mennyit kaszált vele? És miért nem kasznizták be a „mellékhatások” miatt?
Ha Amanda ismerte volna a fülbevaló feltalálóját, akkor az most biztos nem számíthatna semmi jóra. De legalább valaki (valaki valaki: Amanda) jól megmondaná neki ami biztos nem csak egy lányban fogalmazódott meg az évek folyamán. Hogy inkább maradt volna csöndben, ahelyett, hogy két ugyanolyan apró bigyót alkot, amiket olyan könnyű elveszíteni.
 - Ne haragudj! – ismétli Amanda bűnbánóan az ismeretlen lány arckifejezése láttán. A szemei felnyársalásra készen villannak Amanda arcába, hogy majd kiszúrják a szemét. De most nem fog ezen keseregni, és azért lássuk be: nem akkora tragédia, hogy vége a zenedélutánnak, ezt a gitározgatást akármikor lehet folytatni, de egy fülbevalót a földön akármelyik pillanatban berúghatnak az út menti bokorba, úgyhogy ok nélkül húzza fel magát a primadonna.
Szerencsére mégsem olyan kiállhatatlan, amilyennek az előbb tekintete mutatta, hamar észbe kap, és benyomja a gitárt a helyére, felpattan és segítőkészen álldogál. Ahogy figyeli, amint Amanda hogy kutatja a füvet, ahol az imént még ő zenélgetett, felajánlja segítségét.
 - Tényleg? – Amanda meglepett arccal egyenesedik ki. – Azt mondtad, hogy segítenél? – a vonásai kezdenek átrendeződni hálássá. Ez újabb adag kitartással tölti el, és valljuk be, nem sok kellett, hogy kifogyjon belőle. ~ Nocsak, pedig az előbb még meg akart volna ölni a szemeivel! Micsoda pálfordulás. ~ Pár másodpercig némán fürkészi a lány arcát, hátha csak blöfföl, de meglehetősen őszintének tűnik. Amanda úgy áll, mint aki a nevét is elfelejtette hirtelenjében. Bizony, az ő agyából egy-egy váratlan fordulat mindent ki tud törölni. Nem kellene azonban sokat kételkedni, még a végén megsértődik a művésznő, és nem segít. ~Pedig arra nagy szükség lenne.~
 - Na jó, hát akkor ilyen picike, szóval nem lógós fülbevaló, fémszínű, és egy lovacskát ábrázol. – félig becsukott szemmel mutatóujja és hüvelykujja közötti egy centiméteres távolságot mutat a lánynak. – Kábé ekkora. – hadarja el, majd ismét lebukik a fűtengerbe.
 - Tudod, nagyon szeretem ezt a fülbevalót, nagyon szomorú lennék, ha tényleg nem lenne meg. – dünnyögi a füveknek halkan.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. június 19. 13:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. június 19. 22:36 | Link

Leonie
június 7. éjszaka

Nagyon nehéz dolog belegondolni a döntéseink következményébe. Van úgy, hogy az ösztönök, vagy a vágyak vezérelnek, és ilyenkor nem létezik 'majd' nem létezik 'később,' ilyenkor csak most van, egy pillanat - és ezen az egyetlen, aprócska pillanaton áll, vagy bukik a helyzeted, ez dönti el, nyakig merülsz-e különböző állati ürülékekben, vagy megúszod szárazon.
Hát, ez az eset is pontosan erről szól. Paff, ploccs, bluggy.
Keith-nek még annyi lehetősége sincs, hogy olyan szépen repüljön bele a vízbe, ahogy Leonie tette - az ő esése jobban hasonlít ahhoz, mikor egy mesefigura függőleges helyzetből, arccal előre rázuhan a vízre, majd néhány másodperc múlva lassan alámerül. Csak ő kis híján megfullad a boájától, amit Leonie olyan különlegesen tehetséges mozdulattal szorított össze a nyakán, de érdekel ez egyáltalán valakit? Mindkét gyerek a vízben van.
- Plehh, plehh, kkhr. - Válaszolja, miután a nagy szőke hajkupaca felbukkan a víz felszínén. A nem várt fordulat annyira megijesztette, hogy akaratlanul levarázsolta magáról a boát, ami most lusta, szőrös kígyóként úszkál mellettük.
- Áh...- Leonie vérfagyasztó sikolyát követően végre sikerül elkaparni haját az arcából, kidörzsölni a vizet a szeméből, úgyhogy a látási viszonyok hirtelen ugrásszerűen javulni kezdenek - megkönnyebbülten sóhajt, mintha most, hogy végre az alig pár fokos vízben úszhatnak, helyreállt volna a világ rendje.
- Tényleg! - A lassan megbékélő vízfelszín csodálatos tükörként szolgál a csillagoknak, ennek a tündöklésnek a kellős közepén pedig ott van két lökött kölyök, akik gondolkozás nélkül választják az égi úszást annak ellenére, hogy végtagjaik példátlan gyorsasággal igyekeznek teljesen lehűlni és megmerevedni. Hátúszás, hátúszás, mellúszás, békeúszás, nyugis lebegés, vacogó fogak, remegő ajkak.
A mókának végül is az a fránya biológia vet véget, ami először Leonie hangján szól hozzájuk. Tényleg ideje elindulni.
- Talán megoldjuk valahogy. - Vacogja vissza a lánynak vigyorra fagyott arccal, majd megkeresi Leonie kezét a víz alatt, megkeresi a saját nyakát -meglepő, hogy ez ment nehezebben- aztán rápakolva a kisebb kézpárt, menetirányba fordulva a part felé veszik útjukat. Leonie közelsége rejtélyes okokból remek motiváció Keith végtagjainak, úgyhogy csak négyszer tart tovább kijutniuk, mint ahogy befelé haladtak.
- Visszamegyek a boámért. - Közli a lehetetlenül hangzó tervét, éppen mikor már -jócskán rájátszva- négykézláb kimásztak a partra. Erre már nem is vár reakciót, igazolva elmebetegségét rögtön visszagázol a jéghideg tóba. Szerencsére a boa hűen követve gazdáját alig két méterre úszkál a parttól, szóval még éppen sikerül élve visszajutnia Leonie mellé, akihez aztán úgy bújik oda, mint egy kisállat a testvéréhez. Az ölelésben némán rálehel párat a fülére, csak azért, mert az előbb Leonie azt mondta, nagyon hideg már.
Kicsi később, mikor a tónál maradt életereje végre megtalálja és visszabújik belé, elneveti magát.
- Talán jobb lett volna ha ezt nappal játszom el. - Mondja békésen mélázva, érdeklődve kitekintve Leonie felett a csillagfényes nagyvilágba, és hamar meg is találja, amit keresett; az alig néhány méterre tőlük, a diákok által összetákolt kezdetleges tűzrakóhely egészen biztos, hogy még soha senkinek nem volt ilyen gyönyörű.
- Nem mondom, hogy használtam már ezt a bűbájt, de láttam, ahogy a nagybátyám ezzel gyújtotta fel a képeit és a könyveit...- Arra se pazarolja az erejét, hogy felálljon, négykézláb mászik oda a tűzrakóhelyhez, ahol is némi keresés után előhúzza pulóvere alól a pálcáját. Úgy tűnik, Keith ma nem elégszik meg a vízzel, ami nem ölte meg őt, megkísérli hát felgyújtani az erdőt. Ha ezt is túléli, biztos, hogy földrengést csinál.
- Piroinitio! - Szól, mire egy meglepően erős lángcsóva robban ki a pálcájából, recsegve-ropogva rögtön meggyújtva a fahasábokat, meg egy kicsit a füvet is - nem baj, a boával gyorsan el lehet oltani ezt a néhány szikrát.
- Jééé...- Olyan meglepett vidámsággal pislog fel a tűzre -ülve, mert a varázslata sikeressége egyenesen ledöntötte a térdéről- mintha bizony a tűz egyszerűen csak kinőtt volna előtte a fűből.
- Képzeld, elázott a csokim. - Panaszolja nagyokat fintorogva, miközben a tűz mellé szépen sorban kipakolja a zsebében lévő holmikat; egy kevéske pénz, cukrok, az említett átázott csokoládé, egy kicsi, meggyötört notesz, mellé pedig egy tönkrement, magát töltő toll. Aztán cipő le, zokni le, pulóver le, póló le, még meztelen felsőtesttel is kevesebb az esélye a megfázásnak, mintha magán hagyná a pamutpulóvert, ami jócskán teleszívta magát vízzel. A nadrág már olyannyira hozzátapadt, hogy kár lenne ezzel szenvedni.
A tűz állati jólesik a bőrének, úgyhogy hamar átlendül egy újabb hangulati fázisba, énekelni kezd.

Donovan, Atlantis - zene 1:54-től
Buffalo Sprongfield, For what its Worth
Emberek, Tábortűz
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 19. 23:03 | Link

Elbééééém *-*

Nappal van kivételesen, így leküzdve a cseppnyi félelemet, a faluba veszem az irányt. Hiába követtek a múltkor, és hiába nem tudom, ki volt, és miért tette, ez még nem tántorít el attól, hogy szerezzek fagyit. Mert hogy most ez minden vágyam. Hála égnek a Rellonban ilyenkor kellemes a légkör, ennek köszönhető, hogy olyan alakokba botlok ott, akiket még nem is láttam. A bikinim már rajtam, ami fölé csak egy ruhát húztam. Még a hajam is kontyban van a fejem tetején, de cseppet sem zavar, annak ellenére, hogy kibontva hordom.
Meg se lepődök, hogy a faluban is többen vannak, de nem tetszik, hogy annyit kell várnom a fagyira.
Mihelyst hozzájutok, már veszem is az irányt a tó felé. Azt valahogy sikerült megjegyeznem, merre van. Nem zavar, hogy sokan még most is fürkésznek, pedig semmi rendhagyó nincs rajtam, sőt, ennyire normálisan már rég néztem ki, így nem is tudom mire vélni.
A tóhoz érve, le is kapom magamról a ruhát, előveszem a táskámból a naptejet, bekenem magam, és megyek is a part szélére. Igen, először felmérem a terepet.
- This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof

This time I'll be bulletproof
This time I'll be bulletproof

This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof
This time, baby, I'll be bulletproof- éneklem közben az első számot, ami eszembe jut. Ezt hallgattam utoljára, és amúgy is tetszik, így nem érdekel, hányan néznek hülyének emiatt. Persze a vízbe még nem megyek bele, előbb megnézem a lábammal, tényleg annyira jó-e, mint amennyire azt mondják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 20. 11:16 | Link

Keith-enléti állapot

Az úszkáló sárga boa nagyon vicces látványt nyújt, és úgy tűnik, Leonie idővel jobban kezd azon mulatni, mint a lefagyott lábujjain. Pedig azok sem piskóták! Sőt, most jobban hasonlítanak a mélyhűtött halrudacskákra. Ezek a bolondok persze aligha foglalkoznak vele, mennyire egészségtelen tud lenni egy ilyen éjszakai fürdőzés. Hogyan is lehetne éppen ez a téma, mikor Keith éppen a nyaka köré csavarta a vöröske kezeit. Ohh! Miközben azzal van elfoglalva, hogy mókából úgy nyomja le Hercit a víz alá, hogy az a saját bénázásának tűnjön, és még csak meg se fojtsa őt közben, szíve mélyén a rettentő hideg ellenére valami olvadozni meg csöpögni kezd. Ja, nem. Az csak a haja, amiből a víz csöpög. S miután drága barátja kivonszolta a partra, kiterül, mint egy jegesmedveszőnyeg. Csak annyira képes, hogy kissé összehúzza magát, és hallgassa a madarak csicsergését. Fene! Hiszen ez a hang nem is a szárnyasoktól jön, hanem saját fogainak ritmikus összekoccanását hallja csupán.
-Ho..ho… - a nagy horgász. – Hova mész? – kérdezi értetlenkedve. Egy darabig azt hiszi, rosszul értette, de Keith pillanatokon belül újra csobban. Kínjában vagy sem, mindenesetre jól elneveti magát, a helyzethez cseppet sem illő módon, és várja tovább a felkelő napot, hogy az majd jól felmelegíti őket. De a nap csak nem jön, helyette Herci jelenik meg a sárga boájával, és bújik hozzá, amit hölgyünk – pechjére – alig érez lefagyott tagjaival. Így azért már kevésbé romantikus a szitu. Tulajdonképpen lassan az is megfordul a fejében, ha Keith nem csinál meleget, felvágja őt, mint Solo a tauntaunt, és belebújik.
-Csak gyújtsál fel valamit – vigyorodik el, bár kissé sajnálja, hogy a szőkeség arrébb mászik tőle, mert egészen belejött már az ölelgetésébe. Utána kúszik a tűzrakó hely mellé, egészen közel, és alig várja, hogy fellobbanjon az első lángocska. Míg az az első lángocska majdnem felgyújtja őt magát is. Ekkor úgy dönt, egy felet mégiscsak visszavonul.
-Tábortűűűz! – lelkesedik tapsikolva, egyből kevésbé sajnálja magukat, amiért szénné fagytak időközben. El is kezd magyarázni arról, hogy otthon hatalmas máglyákat szoktak rakni az udvaron, és az apukája mindig megengedi, hogy botokkal piszkálják a tüzet. Meg hogy egyszer leégett a bátyja szemöldöke, mert behajolt a parázs fölé. És mondja, mondja, mondja, amíg ki nem tudódik a csokik szomorú esete.
-Nekem meg a tiarám – sóhajt fel bánatosan, miközben megpróbálja kibogozni elázott hajából a csodálatos játékékszert, de pár perc leforgása alatt rájön, hogy ez tökéletesen lehetetlen feladat.
-Megolvaszthatnánk… a… csokit – dobja fel az ötletet, de beszéde kissé belassul, mikor Herci nekiáll vetkőzni. Óóó, szent krumplistészta! Nem egyszer látta már őt öltözködni, hiszen ha kell, ha nem, a nyakán lóg, de ilyen hatásvadász módon még sosem adta elő a figurát. Profibban kivitelezi, mint Hasselhoff a Baywatch-ban.
Hűűű, de meleg lett itt hirtelen! Ráadásul egy kisebbfajta nyálpatak ered meg hirtelen a kishölgy felől, s torkollik bele a tóba. Hogy elrejtse saját reakcióját, gyorsan a tűz felé fordul, és elkezdi melengetni a kezeit. (Persze közben „alig” feltűnő oldalpillantásokkal méregeti Keith-t.) Ő maga csak a zokniját veszi le idővel, hiszen már így is eléggé zavarban van.
Akkor kezd ismét felengedni, mikor meghallja az első dalt. Jesszus, hihetetlenül imádja, mikor a szöszi énekel! Ragyogó arccal tapsikol egyet-kettőt, és jó közel mászik hozzá, hogy premier plánban élvezhesse a csodálatos előadást. Annyira csodálatos, hogy szíve szerint belevetné magát Herci karjaiba, de nem, ilyet nem szabad. Vagy várjunk csak… hiszen már meg is tette! Vizes ruhájával jól rácuppan az úrra, majdhogynem fel is borítja. Hiába, sosem volt híres visszafogottságáról.
-Akarom a hangodat! – jelenti be, s szerencsétlen fiúban felmerülhet a gondolat: a törpe itt helyben ki fogja szedni a hangszálait, ha nem tesz ellene valamit.
-Énekelj még! - adja ki a parancsot, közben pedig nagy kegyesen végre felkászálódik róla, s beáll a kezdő pozícióba egy tűztánchoz. Nemsokára jön a tűzön átugrás meg a parázson sétálás... attól függ, mennyit akarnak maradni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. június 21. 01:39 | Link

Leonie
június 7. péntek, éjjel

A tűznél is jobb jel Leonie hangja, mert ez tényleg azt jelenti, hogy visszatértek a rendes kerékvágásba - az a másfél perc, amikor kénytelenek voltak küzdeni egy kicsit az életükért, borzasztó némaságban telt, és egyikük se táncolt közben. Most Keith megismétli azt a nevetést, aminek egy gyengébb változatát a parton már megengedte magának, de most csak azért is sokkal harsányabb és vidámabb hangon, mert szép az élet.
- Mi az? - Kérdi szórakozottan, mikor Leonie, tőle teljesen szokatlan módon lelassítja a beszédét, mi több, egy pillanatra talán el is hallgat. Felpillantva Keith legnagyobb meglepetésére Leonie elkapja a tekintetét, ami tudomása szerint még sosem fordult elő megismerkedésük óta, úgyhogy hirtelen zavarában neki is csak egy könnyed nyakvakarászásra futja, de lepillantva meztelen mellkasára rögtön rájön a megoldásra; hát persze, nincs miben megolvasztaniuk a vizes csokit, így nem tudják megenni se. Ez a probléma valóban zavarba ejtő.
Ám ha nincs csoki, legalább zene van, és ha zene van, Leonie újra beszélni kezd.
Keith már csak arra eszmél, hogy vörös hajszálakat köpdös, és megint csupa víz, holott az előbb már kezdett megszáradni.  
- Odaadom a hangomat, ha ideadod a hajad! - Válaszolja gondolkodás nélkül Leonie követelésére. Valójában nem is annyira bonyolult elképzelni őt derékig érő vörös hajjal, egy bizonyos szögből nagyon is csinos lenne vele. Ki tudja, egyszer talán tényleg kipróbálja.
- In the summer time when the weather is high, you can stretch right up and touch the sky... - Soha nem veszi nagyobb hasznát zenei tudásának, mint az ilyen éjszakákon, amikor a nevetéstől fuldokolva visítja a dalokat egymás után. És dob a térde, meg a kőrakás, Leonie és a saját hangszálai az összes többi, még nem érezték, hogy ennél több kéne.
- When the weather's fine, we go fishin' or go swimmin' in the sea, we're always happy, life's for livin' yeah, that's our philosophy - Se Keith, se a boa nem hagyja túl sokáig egyedül táncikálni Leonie-t, és a sámántánc is tökéletesen megfér a jive mellett - pörgések, forgások, jógázzunk, riszáljunk, ó a fene, meggyulladt a nadrágom, jó boa, ügyes boa, szellemek, jöjjetek. Ma már úsztak a csillagok között, hátha ezúttal sikerül lecsalogatni őket maguk közé.

Mungo Jerry - In the Summertime
Doors - Alabama Song
Doors - Gloria /csak a szöveg miatt, meg pont ez ment/
Bob Dylan - Mr. Tambourine Man
Bob Dylan - Tangled up un blue
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. június 21. 08:41 | Link

Amanda

Ismerős érzés elveszíteni olyan tárgyat, amire szükséged lenne, vagy épp csak nagyon szereted. Én is hajlamos vagyok elhagyni kisebb tárgyakat, bár főleg a radírjaimat hagyom el. Egyik alkalommal az egész szobát feltúrtam, hogy megtaláljam, persze eredménytelenül. Aztán mikor már semmi szükségem nem volt rá, mert vettem egy másikat, akkor találom meg, olyan helyen, ahol többször is megnéztem, de nem szúrta ki a szemem. Szerencsére fülbevalót még nem vesztettem el, bár nincs is olyan sok fülbevalóm, és azok is mind lógósak. Így természetes, hogy felajánlom neki segítségemet, amin kicsit meglepődik, bár nem is csodálom, hisz az első benyomása rólam -vagyis az a csúnya nézés - nem bizonyult a legjobbnak.
- Igen, tényleg segíteni szeretnék - felelem. - Ha nem gond - teszem hozzá kicsit bátortalanul, mert ha nem akarja hogy segítsek akkor békén hagyom, és elmegyek.
Elmondja, hogy hogyan néz ki a fülbevaló, és én máris a földet kutatom, hátha rábukkanok.
- Amúgy ismerős érzés elveszteni egy kis tárgyat amit kedvelsz, vagy épp szükséged van rá. Én is hajlamos vagyok Elhagyni kis méretű tárgyakat - mondom a lánynak, miközben a padon térdelek, onnan nézek szét.
Megakad a szemem valamin a fűbe, talán az a fülbevaló. Persze nem hogy leszállnék a padról, áá dehogy, inkább onnan, a háttámláján keresztül hajolva próbálom elérni, ami természetesen nem sikerül, és így leesem a padról, egy sikítás kíséretében, majd a földön landolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. június 23. 19:04 | Link

Cica Kiss
még a tusa előtt


 Szabadlábon védekezhet még egy ideig, és ezt kiélvezi. A tusa némileg megköti majd ebben, nemigen mehet majd messzire, de hát, a győzelemnek ára van és ezzel nagyon is tisztában van. Nem búcsúzkodásképp, csak lazításképp indult meg egy kis sétára, egy apróbb kirándulásra. Egyedül volt, sosem kér senkit, hogy kísérje bárhová, neki így is tökéletes megfelel. Kellő füstfelhővel övezi magát, miközben káros szenvedélyének élve sétálgat, figyeli, ki merre jár, mit csinál. Sehol senki alapon unott arckifejezéssel szemléli a tájat, viseli el az amúgy igencsak fullasztó hőséget és felhagyva a füstölgéssel, egyhamar szabadul meg felsőjétől. A földre dobja hanyagul, miközben leül, egybe olvad csendesen a környezetével, és vár a valamire, akármire, ami feljebb viszi a kedvét és nem untatja halálra.
Napfürdőzve, szinte megrendelésre figyel fel egy igencsak ismerős szőkeségre, ahogyan közeledik a hely felé, és úgy dönt, háttérbe húzódik, csendesen elbújik, megvárva, hogy közelebb érjen. Reméli, hogy nem szúrja ki, terve ezen része sikerül is, hiszen a lány nem szúrja ki, sőt, még énekelni is kezd. Szélesen elvigyorodik a nóta hallatán, hallgatja csendben, vár a megfelelő pillanatra, amikor előléphet. Egyhamar következik be, lép a lány a tó közelébe, ami már tökéletes meghívó a számára. Lassan, halkan, feltűnésmentesen bújik elő, közeledik felé, settenkedve, hogy ne keltse fel a figyelmét.
- Bú! - ijeszt rá végül, amint mögé ér, majd, finomat lökve rajta, a vízbe küldi őt, ahova amúgy is igyekezni készült. Sikeres tervét letudva neveti el magát, ül le a fűbe, pólóját az árnyékban hagyva, és a kacajt elfojtva vigyorog rá Opheliára.
- Szerbusz, kellemes a víz? - kérdezi nagy ártatlan képpel, mintha nem tett volna semmit sem az elmúlt pár másodpercben. Ahogy ismeri a lányt, előbb úgy is robban, amire teljességgel fel van készülve. Már amennyire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 19:20 | Link

Te drága Kiss

Mire nem késztet az unalom, vagy micsoda. Hogy őszinte legyek, rég volt már olyan, hogy nem tudok mit kezdeni magammal, és ez most sincs így, csak... mégis érzem, valami hiányzik. Igen, amennyire taszítottam bárminemű társaságot eleinte, most annyira szomjazom érte. Azért annyira túlzásba nem esek, hogy én magam csapódjak oda valakihez, meg amúgy se állok le akárkivel, általában a háztársakkal jövök ki jobban, így nem csoda, hogy a baráti köröm főként sárkányokból áll.
Persze elénekelgetek én itt magamnak, azzal nincs semmi gond, csak... jobb lenne, ha más is tudná, na jó abba hagyom az ömlengést. Meg amúgy is abba kéne, mivel hallok egy hangot, amire reagálni nincs időm, mert pillanatokra rá már a vízben kötök ki.
- Hogytemekkoraszemétvagy- legyen az bárki is. Igen, képes vagyok én így is köszönteni valakit, ha az illető előbb a frászt hozza rám, azt készül belefojtani a vízbe. Miután visszanyerem a látásom, gyilkos pillantást küldök az illető felé, akiről aztán meg is tudom, hogy Benji.
- Tényleg az vagy- vágok komoly képet, aztán elnevetem magam, mégse haragudhatok rá, magas volt a labda. Meg a víz is jó, így a fagyhalál se áll be, hurrá.
- És akkor most bejössz magadtól, vagy megvárod, míg kikecmergek, és én cibállak be? De az fájni fog- vigyorgok rá, kivillantva a fogaim, hisz ő már csak tudja, hogy szimplán poénkodok, eszemben sincs bármit is tenni vele, azaz... nem úgy, meg úgy se...áá inkább hagyjuk.
- Merre jártál idegen?- döntöm oldalra a fejem, mert rég láttam, mai azt illeti. Persze nem várom el tőle, hogy napi 24 órában  a közelemben legyen, nem is tehetném, de érdekel, mi van vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2013. június 23. 20:05 | Link

Kedveskéim

Végre-végre-végre, itt a nyár! Az utóbbi időt az egyik toronyszobában töltötte, lévén minek mozduljon ki, amikor zuhog az eső - merthogy tavasszal lényegében mást sem csinált, csak esett és esett, néha hó, néha eső, neki aztán oly mindegy volt, egyik sem ideális munkakörülmény. Akármennyire is vádolták az emberek, hogy hajlamos volt vakon lődözni össze-vissza, ez egyáltalán nem igaz: kifejezetten szerette eltalálni a célpontjait, csak az volt a probléma, hogy azok az ominózus célpontok nem mindig értettek egyet a döntésével, de ez igazán nem az ő hibája volt. Mindig is körültekintően válogatott, egészen ritka volt, amikor csak úgy heccből lődözött ki néhány nyilat, bár be kell ismernie, az is előfordult.
Most viszont határozott célja volt. Már hónapok óta figyelte titkon a párost, akiknek segíteni szeretett volna, mert úgy gondolta, igazán csak egy szikra kell ahhoz, hogy egy csodálatos szerelem lobbanjon lángra köztük, ma pedig épp ideális volt az idő ilyen tevékenységekre - kellemes meleg, nincs szél, és új nyilakat szerzett be.
Bizony-bizony. Merthogy ennek is van piaca, és ezúttal meghatározott, nevekkel ellátott darabok lengedeztek a hátán lévő apró tegezben a többi, átlagos nyíl mellett.
Nyilat kivesz, céloz, lő, és....hopsz. Igen, Ophelia és Benjamin megkapták az eltervezett nyilakat, így bizonyosan egymásba szeretnek, azonban valami hiba csúszott a gépezetbe, mert egész véletlenül leejtett még egy nyilat, ami egy közeli brekkencset talált el. Vigyázva kell pillogniuk a fiataloknak, különben a békakirályfi esete megelevenedik, átváltozás nélkül...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV


kaméleon
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
Írta: 2013. június 23. 20:59 | Link

Cica Kiss
még a tusa előtt


- Ne hízelegj, mert belepirulok. - szélesíti ki a vigyorát olyannyira, hogy már lassan Joker is megirigyelné azt, miközben a vízben pihenőt nézi. jól esett neki, hogy sikeresen megtudta viccelni őt. Elvégre, ilyenek a barátok nem? Mindig csalnak valahogy mosolyt a másik arcára, vagy legalább a magukéra. Főleg ő. Amint felé pillant, épp kényelembe helyezi magát, lábát a vízbe lógatja, kezével támaszkodik a fűben, arcán meg még mindig ott ül a vigyor.
- Nem kell mondani, nagyon jól tudom. De ezért szeretsz, ugye? - kérdezi a tényt, ami már kettőjüket nézve is irreális, hiszen mind a ketten eléggé furcsa és sajátos felfogással, és életstílussal rendelkeznek. Talán pont ezért jönnek ki jól egymással, hasonló ügyeik és érdekeik miatt. A kérdésre az ijedtség csak színészi felindulásból ül ki arcára, hiszen nem tart ő attól, hogy ténylegesen tudna fájdalmat okozni neki a másik, vagy akarná azt. Megcsóválja a fejét, ciccegve, mint aki rosszallná, hogy a másik így beszél vele, közben feltápászkodik.
- Minden vágyam, hogy becibálj, tudod te azt. Szeretem ha kicsit fáj. - vált mazoista szerepre, miközben lép egyet a víztükör felé. - A tusán.. - kezdett bele a merre jártál témába, de félúton megakad minden, hiszen igencsak furcsa, igencsak szúró érzésben részesül. Méhcsípés? Nem épp annak érzi, sem azt a furcsa, meleg-szerű érzést odabent. Tekintetét visszaemeli előre, és úgy pillant Ophelia-ra, mint most lenne az első. Arca ellágyul, vagyis sokkalta lágyabb, kedvesebb vonásúvá válik, mint átlagosan, szemei csillognak, vigyor helyett ajkaira mosoly húzódik.
- Ophelia. - indul meg felé a vízben, egyenesen felé, a furcsa, újszerű érzéstől vezérelve. A szerelem megfertőzte, és teljesen hatalmába kerítette őt, nem tud mit tenni ellene, jelenleg nem. Így, a frissen született lovag a kezét nyújtja a lány felé, finoman kulcsolja ujjait a csuklója köré, miközben felhúzva vonja magához, arcát csodálva, közelebb kerülve hozzá.
- Már én is vártam, hogy lássalak, talán jobban is, mint ahogy azt lehetne. - súgja neki, csendesen, nem olyan harsányan, mint ahogy nemrég kacagott. A régi, a saját normális énje egy ilyen monológot komolyan nem mondana, valószínűleg már rég röhögőgörcsben tört volna ki, de most jelenleg minden szava teljesen komoly, érzelemdús.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


| exRellonos | az örök
metamorfmágus istencsapása
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 23. 22:09 | Link

Keith

Ez a vörös törpe alapjáraton sem tud normálisan viselkedni, Keith mellett pedig egyszerűen megszűnik gondolkodni. Nagyjából olyan katasztrófa a hölgy ilyenkor, mintha a bátyjával zárnák össze. Jó, gondolhatjuk, Herciért egy egészen leheletnyit másképpen rajong, mint testvéréért. Éppen ezért lehetséges az, hogy a szőkeség társaságában könnyebben zavarba is jön.
-Őőő – kezd némi egyetemi szintű nyökögésbe, mikor a srác rákérdez, mi ütött belé. Nem villám, az egyszer biztos, mert az jóval látványosabb lett volna, de még így sem tuti, hogy megrázóbb.
-Baj van! – morogja az orra alá, aztán később már inkább pajtija fülébe, miközben jól megölelgeti őt. Mondhatnánk, hogy ez bosszú, amiért Keith nekivetkezett, és sokkal könnyedebben veszi a száradási folyamatot, míg Leonie-ból egyfolytában csöpög a hideg víz.
-Nem fogtunk halat vacsorára – pedig ehetnének botra tűzött, csokiba mártott pikkelyest, mert az jó a tüdőgyulladás ellen, ez köztudott tény. Mint ahogy az is, hogy a hölgyemény haja nem eladó, mivel az védi a fejbúbját a leégéstől. És még szép is, mit tagadjuk.
-De Keeiiith! - nyávogja vigyorogva. - Tudod, hogy nem kaphatod meg, mert anyukám nem ismerne meg otthon, és akkor kizavarna a házból, és úgy kénytelen lennék nálad lakni! - mindeközben már körbe-körbe ugrándozik a tűz körül, és próbálja túlvisítani Herci énekét, hogy azért hát kommunikáljanak is valamit, ne csak lebutult, beszívott diákok látszatát keltsék.
-De ha mi hangot cserélünk, attól még mind a kettőnket meg fognak ismerni, csak én szépen fogok énekelni, te meg nem! - Hirtelen beugrik játszópajtija, és szembefordulva vele lefékez. Reméljük a fiúcskának - aki a pletykák szerint az a tipikus cukigyerek - elég jók a reflexei, különben csúnyát fognak esni.
-Tudod, mi legyen most? Kocsérozzunk! - Keresztbe rakva mancsait, elkapja Keith kezeit. No, már most, ha a kedves olvasó ennyiből még nem jött rá a megoldásra, többek között hívják ezt siminek, huszinak, kocsinak, spormnak és még ki tudja, mennyi más névvel illeték már különböző helyeken.
-Aki előbb elesik, az egy teljes napig teljesíti a másik kívánságait! - Jelenti ki, és elkezd körbe-körbe sasszézni meg ugrándozni. Egyre gyorsabban és vadabbul forog Hercivel, miközben hangosan visít a nevetéstől. Igen ám, de sokáig nem lehet tartani ezt az állapotot, a keze elkezd kicsúszni a szőkeségéből, és láss, csodát! Egyszerűen kirepül az éterbe. A mázlija annyi, hogy a tűzzel ellentétes irányba esik, ezzel szemben viszont Keith... ajajj, vajon őt beküldte egy fincsi kis máglyahalálra?
-Vááá, élsz még? Hol vagy? - a földön fetreng és nyöszörög, mint egy napszúrásos vámpír, közben próbálja kiráncigálni tömérdek haját az arcából.
-Ki nyert? Én nyertem? Ne kamuzz, én nyertem, te előbb estél el! - Még mindig vízszintesben van, és nem látja sehol Hercit. Talán, ha feltűnne a fiú égő haja, hölgyünk is jobban iparkodna, hogy összeszedje magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 23. 23:49 | Link

Te drága  Kiss

- Addig örülj, míg piros foltok lesznek rajtad, és nem lilák- morgok, de elég hangosan ahhoz, hogy ezt Benji is meghallja. A barátom, szeretem is.... valamilyen szinten biztos, mert amúgy nem lógnék vele annyit, de ez akkor se jogosítja fel arra, hogy a frászt hozza rám. Persze vigyorgok, mert... mindennek ellenére vicces a helyzet, még akkor is, hogy jelenleg rajtam csattan az ostor.
- Ez a te marha nagy szerencséd- forgatom meg a szemem, ugyanis tényleg csak ezért nem ugrok a torkának. Más már minimum sóbálványátokkal lenne gazdagabb, az mostanság úgyis megy, szóval igazán elismerhetné valaki a kedvességem.
Szerintem azért vagyunk mi ilyen jóban, mert hasonlítunk, mármint, nekem még csak meg se fordult a fejembe, hogy máshogy tekintsek rá, az nekem nem megy, na meg róla se hinném, hogy éjszakánként velem álmodik, és ez így van jól, legalább megcáfoljuk azt, hogy nem létezik fiú-lány barátság.
- Tudtam én, lerí rólad- kekeckedek vele, teljesen ignorálva tényt, hogy idősebb nálam, és simán kicsinálhatna, ha ahhoz van kedve. Mivel a barátom, és szeret, nem is kell ezen agyalnom.
A szemeim elkerekednek, ahogy hirtelen... más lesz, és ahogy közeledik felém, én úgy hátrálok, de aztán megérzek valami szúrósat, és valahogy egyből nincs kedvem hátrálni, sőt, mintha fájna, hogy nem vagyok közel hozzá. Zokszó nélkül hagyom, hogy magához rántson, még a nyakát is átkarolom.
- Jééé, mindig ilyen szép szemeid voltak?- döntöm oldalra a fejem, ahogy bárgyú mosollyal figyelem az arcát.
Aztán a mellkasába fúrom a fejem, és sóhajtok egy nagyot.
- Erről is az a hülye tusa tehet. Nem is gondolnak arra, hogy nekem egyszerűen fáj távol lenni tőled- ezért is nem engedem el most, eszem ágában sincs.
Nos, egy kívülálló már biztos rájött, hogy itt valami nem stimmel, mázli, hogy mi ezt észre se vesszük.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. június 24. 00:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. június 25. 17:55 | Link

Tiff


Sietve öltöztem, mert a levélben említett időpontról kezdtem lecsúszni. ÉS mégis csak én hívtam el őt, akkor ne rám kelljen várni. Egy fehér ujjatlan pólóban, rövidnadrágban és kalapban indultam el, és miután kiértem a kastélyból egy pilóta fazonú napszemüveget is feltettem. Lassan sétáltam a tó felé, amit ebben a melegben tökéletes helyszínnek ítéltem egy kis beszélgetésnek. Annyira már ismerem, hogy tudjam, nem a legkedvencebb dolga összezártan élni egy csomó harcias emberkével. Út közben összefutottam egy manóval, aki már jól ismer engem, mivel sokszor megjelenek a konyhában, hogy szerezzek valami ehetőt. Így most a kezembe nyomott egy kis adag meggyet, aminek a felét út közben meg is ettem. Amikor megérkeztem, és láttam, hogy sikerült előbb jönnöm, mint Tiff, elterültem a földön, a kalapomat az arcomra tettem, csak a szám maradt szabadon, amibe folyamatosan adagoltam az érett gyümölcsöt, ami szép lassan el is fogyott. Onnantól kezdve a színjátszókörén kezdtem agyalni. Valami jó darabötletet próbáltam kitalálni, olyat, ami mindenkinek tetszik. Meg ezeknek a jeleneteknek és jelmezeknek a megvalósításán. Összességében addig agyaltam, amíg szép lassan kicsit elaludtam. Olyan vagyok, mint egy csecsemő. Csak eszek és alszok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. június 25. 18:26 | Link

Eric

Június 8.


 Tiff pillanatnyilag nagyon szerette Maurice-t. A héten már harmadszorra kért kimenőt, a férfi meg sóhajtozva ugyan, de a kezébe nyomta a zsupszkulcsot. Biztos észrevette a lány izgatottságát. A minap kapott egy levelet Erictől, hogy találkozzanak a tónál. Csodálta, hogy a fiú ennyire figyelmes, és örült, hogy kiszabadulhatott a tusások közös zárkájából. Persze szeretett ott lenni, így egy hét után már meg is szokta nagyjából, de azért még mindig jobb volt kint a szabadban, vagy legalább a kastély falai közt. Ma reggel szokatlanul rosszul vette a zsupszkulcs akadályt, míg máskor semmi baja nem volt, ma majdnem telehányta az előcsarnokot, de szerencsére csak majdnem. Végül csak kicsit falfehér lett, majd pár percig kapaszkodott a korlátban, s mire elindult, már nagyjából visszakapta a színét. Ahogy kilépett a nagy faajtón, meleg, szinte tikkadt levegő csapta meg. A vöröske ezt sokkal kellemesebbnek találta, mint az elmúlt heti légkört, így vidáman indult meg. Tudatosult benne, hogy késésben van, de nem nagyon sietett, hisz tudta, hogy Eric is a késős típus, így legrosszabb esetben egyszerre érnek oda. Egy fekete rövidnadrágot húzott magára, hozzá fekete-fehér csíkos ujjatlan toppot, és egy masnit tűzött a hajába. Újabban mindig hord magával egy-egy masnit feltűzve a loboncára, de maga sem tudja, miért. Mikor megérkezett körbenézett, és meglepetten vette észre, hogy a fiú magas alakja sehol sem tornyosodik ki, majd hamarosan megpillantotta a füvön. Egy félmosoly kíséretében sétált oda hozzá, majd levette az arcáról a kalapját. Szélesen elvigyorodott mikor észrevette, hogy alszik, majd kicsit közelebb hajolt a füléhez, és félhangosan belesuttogta, hogy: Bú! Talán kicsit gyerekes cselekedet volt, de hát mi mást lehetne elvárni tőle?

Ruha
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. június 26. 01:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. június 25. 21:38 | Link



Manó

Mosolyogva konstatálom, hogy az ajándékom elnyerte méltó tetszését. Csak megsimogatom az arcát a mondatra, hogy nem kellett volna. Oh, dehogynem. Érte és Neki, bármit!
-Hát, én is remekül vagyok, Szívem, csak egy pirinyót fáradtan, sokat dolgoztam ma is.
Mesélem neki, mosolyogva, aztán kitérünk arra, hogy mit is szeretne csinálni, illetve mit is szeretnénk csinálni. Eszembe jut, hogy tulajdonképpen, ma igen keveset sikerült ennem és innom, így egyből beugrik a kezdő programunk.
-Mit szólnál hozzá, ha együtt elmennénk az étterembe és ennénk valami finomat?
Kacsintok rá, és fel is állok. Először kinyújtóztatom végtagjaimat, mivel, hogy ma sikerült sokat ülnöm és még nem is edzettem. Sőt, mostanában elhanyagoltam a mozgást, ami nagyon nem jó, és amit nem csak a testemen, de a lelkemen is ugyanúgy érzek.
Mikor a lány is feláll, odalépek hozzá, és átkarolom. Szorosan magamhoz húzom, két kezemmel megölelem és mosolyogva állam a buksijára helyezem.
-Jaj, Te! Ha tudnád, mennyire hiányoztál!
Sóhajtok fel és el sem engedem. Tán percek is eltelnek, hogy csak így állunk a tavacskánál, de ezek a percek pillanatoknak tűnhetnek. Olyan jó lenne, ha minden reggel mellette ébredhetnék, és minden este vele hajthatnám nyugovóra a fejemet, de semmit sem szeretnék elkapkodni, tanultam a két előző kapcsolatomból.
Elengedem a lányt, és megfogom a kezét. Miközben az étterem felé vesszük az irányt, kérdezgetni kezdem.
-Mikor költöztök a faluba?
Nézek rá, mosolyogva, és kézen fogva, egyre sebesebb léptekkel haladunk a cél felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa