31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kísértetház - Kováts Marcell hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 10:45 | Link

Dededesmond Hihihill


Míg véle életem, minden óra csoda volt, minden perc egy drága emlék, nem feledem el...
Ez az egyik kedvenc mesedalom a sok közül, annyira magával ragadó a szövege... És hogy ezt miért is énekeltem? Nos, kitaláltuk Lallával, hogy ma mesenapot tartunk, régebben sokszor csináltunk ilyeneket. Szóval a ma be kellett öltöznünk annak a mesehősnek, akire legjobban felnézünk. Én Herculest választottam, mert őt nagyon-nagyon imádom és tetszik, hogy bátor és ő is a mese elején kicsit furcsa, de végül menő lesz. Remélem velem is ez fog történni. Lalla egy krumplinak öltözött be, a Toy Story-ból. Azt is szeretem, de Pán Péter és a Hercules sokkal jobb!
Tehát reggeli után azonnal felöltöttük a jelmezünket és különösebben nem zavart minket az, ahogyan a diákok bámultak ránk, sőt, csak engem láttak, ám én vidáman szökdécseltem ki Lallával együtt a rétre. Ott játszani kezdtünk, bújócskáztunk, meg fogócskáztunk. Mivel hamar kifáradok, olyan egy óra után bementünk és megebédeltünk, majd következett a szokásos délutáni alvás. Valamiért nem tudtam sokáig aludni, egy óra szundi után kipattantak szemeim és már mentem is tovább játszani. Igazán örülök, hogy Lalla nem halt meg, mióta mindennap együtt lógunk egyre jobban van, csak egy gond van... én már nem érzem jól magamat vele. Igen. igen természetesen jó vele játszani, de inkább Ellel bújócskáznék, bár ő nem biztos, hogy benne lenne. Mintha már nem szeretném annyira Lallát mint eddig, úgy érzem eltávolodtunk és ni... nincs... nincsen rá szükségem. Ezt még magamnak sem merem bevallani, mert imádom őt és nem szeretném elveszíteni. Csakhát... lehet eljött a búcsú ideje? Nem is tudom...
Vacsora után természetesen következett a fogmosás és az alvás, ámde a jelmezemet nem vettem le, mert imádok abban lenni. Nos, éjjel fel is kéltem, olyan fél tizenegy körül, valamiért mostanában sosem tudok aludni. Felhúzom a kis mamuszkám és már el is indulok. Ha nem tudok szundizni mindig járok egyet, akkor általában elálmosodom. A kastélyban kéne maradnom, de valamiért ki szeretnék menni az iskolából. Bár most már késő, itt vagyok kinn, sikerült meglógnom az épületből. Kissé hideg van és mamuszban nem olyan jó sétálni. Hamarosan már Bogolyfalva macskaköves utcáin lépkedem, senki nincs már kinn, kicsit félelmetes így gyalogolni. Az lenne a legjobb, ha visszafordulnék és... húha! Ez milyen régi háznak tűnik! Állapítom meg magamban, mikor már a falu határánál járok, egy házacskát pillantok meg, ami tök nagy és úgy néz ki, mint egy romhalmaz. Végül belépek, most már még jobban félek... Elindulok a lépcső felé, megyek rajta pár fokot, de rossz helyre lépek és bumm, leszakadok. Hangosan felordítok fájdalmamban, a lábaaaaaaaam!
Utoljára módosította:Kováts Marcell, 2013. augusztus 28. 10:45 Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 12:32 | Link

Dededesmond Hihihill


Próbálok gyorsan sétálni, mert olyan érzésem van, mintha valaki követne, tudom, ez tök ciki, de egyszer láttam egy horror filmet és abban is pont sötét volt és elrabolták benne a kisgyereket. Utálom az olyasfajta filmeket, nincs is értelmük, csak arra való, hogy a kicsiket - mint engem - megriasszák. Sok benne a vér és fúúúúj... Igazából apa nem is engedte meg, hogy meglessem azt, dehát hajtott a kíváncsiságom, pedig én szófogadó gyerek vagyok, kivéve mikor nem. Például István bácsi megtiltotta az éjjeli járkálást, ám ha nem tudok magammal mit kezdeni, akkor inkább feltérképezem a kastélyt és környékét, mintsem az ágyamban maradjak. Mikor felkeltem még Lalla sem feküdt mellettem, akivel beszélgethettem volna. Ha otthon lennék biztosan nem mertem volna elhagyni a szobámat, különben anyáék nagyon mérgesek lettek volna rám. Viszont István bácsit nem igazán érdekli mit csinálok, és ezt ki is használom. Igen, ez nem szép dolog, tudom jól, de melyik gyerek nem csinál tiltott dolgokat? Azért én sem vagyok kivétel...
Szóval azért nincsen teljesen sötét, a lámpák azért adnak egy kis fényt, örülök, hogy itt nem fáklyák vannak, azokat utálom. Szinte minden egyes percben hátrafordulok, csak azért, hogy megbizonyosodjam arról, hogy nincsen senki mögöttem. Mesélték már nekem: Bogolyfalván is vannak gonosz varázslók, akik elrabolják a gyerekeket, én nem akarok közéjük kerülni. Otthon mindig az eltűnt kölykök fejét a tejes dobozra tették, sokan voltak.
Hamarosan egy elhagyatottnak tűnő épülethez érkezem, legszívesebben elszaladnék, de valami azt sugallja, hogy menjek be. Nem rajongok az ilyen helyekért, nagyon félelmetesek, főleg éjjel. Kinyitom az ajtót, ami nyikorogva tárul fel, belépek, majd be is csukom azt. Halkan és lassan közeledek a lépcsőhöz, közben pedig próbálok szétnézni, ám olyan sötét van, hogy még az orrom hegyéig sem látok el. Végül megérkezem a lépcsőhöz, csak pár lépcsőfokot megyek, eljutok kb. a közepéig, majd bumm, beszakadok. Hangosan felordítok, annyira fáj a lábam, le sem tudom írni. Mivel nem vagyok papírvékony beszorulok, legszívesebben kiabálnék, ám tudom, senki nem hall meg. Észreveszem, ahogyan valaki közeledik felém, hajaj, itt a véééég, viszlát világ! Ámde az a valaki nem bánt, hanem kiszabadít és pár lépcsőfokkal fentebb helyet foglal. Én megpróbálok utána menni, csakhogy annyira fáj a lábikóm, hogy meg sem tudom mozdítani. Kicsit erőlködöm, végül feladom és nagy nehezen felhúzom magam a fiúhoz, mintha valami kígyó lennék. Nagyon közel ülök a fiúhoz, a vállunk már összeér, nem tagadom, félek. Az biztos, ha a körülmények nem ilyenek lennének, tutira nem ülnék ilyen közel mellé, megtartanám a tisztes távolságot. Nos, ami azt illeti ő is kissé flegma, furcsán nézek rá, majd megszólalok:
 - Szeszeszebben is memegkérdezhetnéd, memelessleg kököszönöm a sesesegítséget, mimivel tutudnám meghálálni? - kérdezem.
Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 17:20 | Link

Dededesmond Hihihill


Ki nem lenne oda egy lerobbant házért, ki nem menne be? Nos, azt hiszem erre egyértelmű a válasz, így hát én is belépek. Mivel itt nem igazán van fény, nem látok semmit a házból, viszont el tudom képzelni. Nem nagyon vannak bútorok, azt hiszem mindenhol pókháló van, igen, sikeresen átsétálok egyen, pfúúúúúj... Mindegy, haladok tovább a Herculeses jelmezemben és a kis mamuszkámban, nem épp erre alkalmas. Pesten is volt sok ilyen elhagyatott ház, ám oda nem engedtek el a szüleim, szerintem érthető miért nem tették. Az osztálytársaim odajártak bandázni, nem értem, hogy nem féltek ott, egyedül... húú... én itt most egyenesen rettegek, mindjárt bevizelek.
Felsétálok a lépcsőn, ám nem jutok túl sokáig, a közepén leszakadok, bumm, az egyik lábam beszorul, a másik pedig nem, egyáltalán nem kényelmes ez a pozíció, fájdalmamban még fel is ordítok. Segítségért kéne kiabálnom, de ezen az elhagyatott helyen nem igen található rajtam kívül élő ember, azt hiszem... úgyhogy szépen maradok. Próbálok kiszabadulni, nos, nem igazán sikerül, hiszen a fájdalomtól alig tudok megmozdulni. Hajaj, mindjárt hisztizni fogok. Már nekikezdenék a sírásnak, mikor lépteket hallok. Megrémülök, talán eljött értem a zsákos bácsi?! Sokat hallottam már róla, azok a sztorik nem voltak túl jók. Befogom a számat és próbálom lassan venni a levegőt, félek. Látom, ahogyan egy ideig csak néz rám az emberke. Lehet azon gondolkodik, hogyan raboljon el? Neee... végül felém közelít, jaaaaaaaaj... neneneneeeeeee... ám ekkor segít nekem és kihúz onnan, olyan gyengén, ahogy csak tud, el ne törjön a lábam. Rámosolygok, majd értetlen fejet vágok, az emberek általában csak akkor segítenek, ha cserébe adsz valamit, sajnos most nálam nincsen csoki, a francba, ezt megszívtam! Próbálok felállni és megközelíteni a fiút, ám ez nem sikerül, annyira fáj a lábikóm. Ezért nagy nehezen felhúzom magam hozzá és olyan közel ülök hozzá, ahogyan csak tudok, ha történik megint valami tudjak belé kapaszkodni, vagy elbújni a háta mögé. Ki tudja? Lehet még eljön a zsákos ember? Ekkor a fiú olyan hangnemben kérdez tőlem, ami egyáltalán nem tetszik, ezért meg is szólom őt, úgy, ahogyan Davidet. A srác felnevet, így hát én is elmosolyodom, úgy tűnik nem voltam túl meggyőző.
 - Sésésétálni indultam, mememert nenenem tutudtam aludni. - vallom be. -Rereremélem nenem kököpsz be. És te, mimit keresel itt? - próbálok odahajolni a füléhez, kisebb-nagyobb sikerrel, még így is magasabb nálam.
 - Szeszeszerinted itt vavan vavalahol a zsázsákosember? - kérdezem alig hallhatóan.
Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 20:12 | Link

Dededesmond Hihihill


Nos, vannak kényelmes pozíciók, de amiben én vagyok most nem tartozik közéjük, talán nem kellett volna felmennem a lépcsőn, sőt, egyáltalán be sem kellett volna idejönnöm, annyi veszély leselkedhet rám. Legközelebb rámszakad a plafon, vagy mi? Fájdalmamban - jó hangosan - még fel is ordítok és próbálok valahogyan kiszabadulni. Leírni nem tudom mennyire fájdalmas, mióta itt vagyok egymás után jönnek a balesetek, hol belefulladok a vízesésbe, hol csak simán elesek... Nem vagyok túl szerencsés, sőt egyenesen szerencsétlen vagyok.
Mikor meglátok a távolban egy alakot kissé elfog a félelem, mi van, ha csak rosszat akar? Sokat hallottam már a zsákosemberről, bár nála nincsen zsák. Szóval az az ember elrabolja a gyerekeket és kitudja mit kezd velük. Próbálok nem segítségért kiáltani, az biztos csak rontana a helyzetemen. Végül a fickó magától segít nekem kiszabadulni, húúú, lehet, hogy ő Hercules? Tök menő lenne, volt egy olyan jelent a filmben, ahol a főhős megmentett két kisgyereket, akik beszorultak egy nagy szikla alá. Miután kisegít onnan, ő pár lépcsőfokkal feljebb helyet foglal, így követem, bár lassabban. Jó közel leülök hozzá, majd ő megszólal olyan stílusban, ami egyáltalán nem tetszik nekem. Megkérem arra, hogy ismételje ezt meg sokkal szebben, ő nevet egyet, majd megteszi azt.
 - Akkor jojó... Háháhát nenem csacsacsapnának ki, de Mamamarkovits István bábábácsi mémémérges lenne rám, amiért éjszaka jájárkálok, ő a rokonom. - árulom el a srácnak. Pedig általában a legtöbb diák erre már rájött, ő biztosan új, ezért nem tudja. Sokan kérdezgetnek a vizsgával kapcsolatban, de én sem tudok náluk többet, úgyhogy olyankor megrázom a fejem és megyek tovább. Miután válaszol a kérdésemre felteszek neki egy újabbat jó halkan, mert azt hiszem itt még a falnak is füle van, ő vigyorogva válaszol, mire én értetlen fejet vágok.
 - Ó, ő lélélétezik, láláláttam róla már kéképeket. - mosolygok. - Tetete mimimiért vavagy veszélyes? És egyáltalán mimiért bábántanál? - jönnek a következő kérdések. Nem értem, miért próbál átverni? A zsákosember igenis létezik! És ő miért lenne veszélyes, miért bántana? Nem tűnik olyan rossz fiúnak, kicsit kezdek tartani a sráctól, azt hiszem nem kéne benne megbíznom. Ekkor megfogdosom a karját, csak azért, hogy megtudjam mekkora a bicepsze. Hmmm... talán elmenne Herculesnek.
 - Tetete vavagy Hehehercules? - kérdezem nagy, csillogó szemekkel.
Szál megtekintése
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 29. 09:24 | Link

Dededesmond Hihihill


Szerencsére még épp időben megérkezik a Super hero-m, úgyhogy egy kis idő elteltével meg is menekülök a lépcső fogságából. A lábam még mindig nagyon fáj, ezért sok erőt fektetek abba, mire felhúzom magam a sráchoz. Szorosan helyet foglalok mellette, elvégre félek, hogy még bármi megtörténhet itt, ilyenkor örülök, ha nálam idősebbek vannak a közelemben. Pedig én nem igazán rajongok a "nagyokért", a legtöbbjük gonosz és csúnyán beszélnek. Bár az itteni diákok száját alig hagyja el vulgáris szó, amit tök jó, utálom ha valaki olyan szavakat használ, amik egyenesen sértik a fülemet. Inkább nem is sorolom fel őket, sosem akarom azokat kimondani, phúj... Szóval ez a srác kissé hasonlít Davidre, bár a megjegyzései sokkal furábbak, mint az előbb említett fiúé, úgyhogy nem igazán tudom mit gondoljak. Na, majd megismerem őt, nem szeretem úgy elítélni az embereket, hogy még nem is ismerem őket igazán, legalábbis anya mindig azt ezt cselekedjem, ne pár szóból, mondatból döntsem el a másikról, hogy gonosz, vagy kedves, az nem fair, mélyre kell ásni.
Eközben kapok is egy kérdést, ami nem nagyon tetszik nekem, ezért megkérem ismételje el újra, ő megteszi, majd válaszolok és számára új információval szolgálok: Markovits István viseli a gondomat. Igazából kedves férfi, bár nem sokat beszélgetünk, mert sok a dolga. Én nem használom ki azt, hogy itt tanít, nem köpök be nála olyan diákot, aki valami rosszat csinál, pedig szoktam párat látni párat, akik szabályt szegnek, ez a felnőttek dolga, nem avatkozok bele. Talán kár volt felhoznom István bácsit, nem nagyon szeretek róla beszélni, valaki meghallja mit gondolok róla és rögtön tovább adja.
 - Nenenem az az ordibálós fafajta, vagyis... mémémég nem is láttam mémémérgesnek. - árulom el a srácnak. Tényleg, még sosem láttam ordibálni, pedig a felnőttek legtöbbször mindennap megteszik, még azért is, ha a kávéjuk kiborul, olyan butusok. - Sososokan féfélnek tőtőle, pepedig nenem kell. Engem még sosososem szisziszidtak meg. -
Tényleg, eddig még egyszer sem ordibáltak velem, csak figyelmeztettek, azt is csendesen. Világéletemben jó kisfiú voltam, sosem tettem semmi rosszat, ezért sokszor beszóltak nekem az osztálytársaim, ami természetesen érdekelt, de nem tudtam mit tenni ellenük, túl sokan voltak. Sajnos ezekről a dolgokról még egy embernek sem meséltem, Noel lovagon kívül, úgy gondoltam vele őszintének kell lennem.
Aztán a srác elárulja: nem létezik a zsákosember. Jaj, szegénykém olyan butus, még jó, hogy életben van az a gonosz bácsi, láttam róla képeket és anyukám nem hazudna nekem. Lehet a srác azért mondja, hogy nem létezik, hogy ő is meggyőződjön erről, tök jó, nem csak én félek valamitől, valakitől. Mindegy, ezt a témát nem feszegetem tovább.
 - Mimimilyen rorossz dolgokat? - fordulok felé kíváncsian. - Az tötök jó, itt mémémég sesesenki sem vevert meg, pepedig a nanagyok hatalmasat tutudnak ütni. - mondom vidáman. Tényleg  örülök annak, hogy eddig még senki nem vert meg, pedig én igazán félek a diákoktól, olyan nagyok én meg... mindegy.
Ekkor megfogdosom a srác karját, mekkora a bicepsze. Hmmm... elmenne Herculesnek... nem tudom erre hogyan reagál a srác, nem látom az arcát, pedig kíváncsi lennék rá. Nem habozok, rögtön rátérek a lényegre: Ő Hercules, vagy nem? A fiú felnevet, majd nemleges választ ad, kissé elszomorodom.
 - Ó, pepedig azt hittem. Az én nenenevem Mamamarci és mimiért hívtál először tötökmagnak? Sosokszor adnak nenekem ilyen neneveket, tötöpszli, kikiskrapek, stb. De mimiért, olyan viviccesen hangzanak? - kérdezem, ez mindig is érdekelt.
Szál megtekintése
Kísértetház - Kováts Marcell hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa