31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kísértetház - Araczki Endre hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 18. 19:23 | Link

Katalin

A kastély szinte kivetette magából az időben gazdag, ámbár kastélyon kívüli élményekben szegény Araczkit. Az újonc még csak a hét végén lépte át Bagolykő kapuját, és még bőven volt látnivaló ezen az új helyen, ami nélkül nem halhatott meg.
Léptei csendesek voltak, de annál gyorsabbak. Hamar maga mögött akarta tudni a körbezáró falakat, hogy ha egy kis időre is, de a szabad levegőt szívhassa, a puha talajon járhasson, és ha a sors úgy akarja, ismét lehetősége legyen ismerkedni. Még nem tudta merre tart, egyáltalán visszatalál-e fenséges lakosztályhoz hasonlatos szobájába, de azzal sajnos találkoznia kellett, hogy a kinti hőmérséklet mit sem változott legutóbb tett kalandja óta. Hideg volt, és a fiú nem túlzottan volt oda a közeledő tél küldte hírmondókért. Dzsekijét szorosan összecipzározta, svájci sapkáját meghúzkodva próbálta fejéhez rögzíteni. Fogai már-már vacogtak, mit van mit tenni, nyári gyerek nem érzi jól magát a hűvösben.
- Endre, öcsém, talán választhattál volna kevésbé kinti kalandot is - mormolta halkan zsebre tett kezekkel, és tovább harcolt a fagyos időjárással - folytatta útját. Áthaladt az iskola zöldjén, a fák mellett, és elsétált a kedves cukrászda melegséget árasztó ablaka előtt is.
Az itt töltött pár nap oly távolinak tűnt, hogy Endre kezdte azt hinni, hogy valami úton-ódon, de egyik pillanatról a másikra sikerült meghibbannia, vagy véletlenül felejtés átokba ütközött, esetleg annyi süteményt halmozott fel szervezetében, hogy az agyára ment a sok cukor. Nem tudni.
Elhaladt egy házakkal tömött utcán, majd egy ritkás, régi temető mellett is, és csak ekkor állt meg egy pillanatra.
- Na, hátrébb az agarakkal! - forgolódott, támpontokat keresve. - Hol a szalamandrába vagyok? Temető?! Egy iskola körül?
Döbbenten mered maga elé, még ajkai is eltávolodnak egymástól. Észre sem veszi, hogy meglátszódik a lehelete, és ebből még komolyabb megfázás is kisülhet. Nem fél a látottaktól, legalábbis ezt szajkózza magában.
- Nem félek, nincs mitől. Ezek halottak, nem? - sutyorog, és egyre melegebbnek érzi az időjárást. A szellemeket sosem találta jófejeknek, vagy cimbi jelölteknek, inkább borzasztó jelenségként fogta fel őket, mint a halál sajnálatos maradékát. Az út közepére fagyottan ácsorgott, fejét némileg jobbra billentve bámult egy elkorhadt, vagy még a régi időkben feketére égett, majd megmentett fát, amely ugyanolyan pozitúrában nézett vissza rá, mintha egy olcsó, kisköltségvetésű filmben lenne az első életét vesztő szereplő.
- A fenébe is, fiatal vagyok én még ehhez... - nem gyáva ő, csak szereti magát biztonságban tudni. Pálca sehol, izomzat sem túl megnyerő, ebből még baj lehet.
Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 16:51 | Link

Katalin

Az utca közepén ácsorogni abban a dermesztő hidegben, ami aznap éjjel köszöntötte a kastély-és környékének lakóit,enyhén szólva sem volt tanácsos. Endre elképedt a temető látványán, és amikor egy ismerősen csengő hang a nevén szólította, akaratlanul is kirázta a hideg.
Hátrafordulván, az a fiatal lány nézett vele szembe, akivel sajnos nem a jó sors hozta össze, hanem az az esküvő, amit jobb lenne még a világ emlékezetéből is törölni. Iván és Andrea egybekelésének napján jött egy muris család, és annak egyik tagja volt ez a leányzó. Hogy is hívták? Krisztinek? Kittinek?
Ezek a fránya gondolatok, nem akarják az igazságot. Valami kával kezdődő neve volt, az szent. Hmm, Karol. Nem, Karina. Izé, Kinga. Kármen, Kitti, Klára, Kunigunda. Mi? Kunigunda? Bolond.
Az a nap Endréből az összes energiát kiszippantotta, és ahány vendéggel akkor kezet fogott, örvendett és bemutatkozott, nem is csoda, hogy nem emlékszik minden pontra tökéletesen. Tanú és némileg házigazda is volt, ezen felül az egyik fő kiszolgáló és a humorherold szerepe is a posztjaként volt feltüntetve. A nap már kora reggel kezdődött, amikor Andrea ruháját kellett holtig dicsérni, majd csodálni az amúgy nem is szép alakját. A nő hibátlannak szeretett volna látszani, és ezt a napot a család minden tagja titkos, néma megegyezés alapján neki ajánlotta. Kiszolgálták, feladták rá a ruhát, elkészítették a haját, Endre édesanyja neki ajándékozta az egyik családi ékszerüket is. Iván aznap a földkerekség legboldogabb varázslója lehetett, és fáradhatatlanul viharzott fel-alá a házban, a kertben, fogadta a vendégeket, majd a papot is.
- Szi...ööö... - mukkantgatott a fiú, mikor a lány már a nyakában lógott. A meglepetés erejével hatott, Endre nyakába nem sűrűn kapkodták magukat a lányok, főleg nem az ismeretlen, egyszer látott fajták. - Szóval, én, ööö, hát tudod...izé...
A beszédkézsége ennél azért jócskán fejlettebb volt, most viszont egy fogyatékkal élő mugli is hasznosabb és nem utolsó sorban értelmesebb választ adott volna Katalin kérdésére. Hogy mit lehet csinálni egy elhagyatott temető, és egy lepukkant ház között, fogós kérdés, Endre hirtelen csak makogással, sűrű levegővételekkel, és határozott kézmozdulatokkal képes felelni. Végül elneveti magát, és bólint egyet, bár maga sem tudja, hogy ezzel mit szeretett volna elérni.
- Jöttem megnézni a látnivalókat - gyötri ki magából mélységes alázattal, majd sebesen el is fordul a lánytól, hogy folytathassa útját. - Engedelmeddel.
Túl sok volt a tizenévesnek viccekkel traktálni a vendégeket - többek között ezt a lányt is -, majd egymásról gyerekkori meséket hallgatni a szülők által. Gyors, nem túl őszinte mosolyt villantott a lány felé, majd utat tört magának a hidegben, és bevonult abba a házba, amely még azt is elborzasztaná, aki nappal járna erre.
- Inkább a halál, mint ez a lány, meg a beszámoló, hogy milyen jól érezte magát nálunk... - motyogja, miközben a kinti sötétedő ég elől, a teljes semmibe csöppen. Hátsózsebéhez nyúl, majd a kabátjának belsőjét tapogatja, és a szomorú tény, hogy már megint nem tudja, merre hagyta pálcáját, feszengővé varázsolja a helyzetet.
- Ez így érdekes lesz - sutyorog, és hunyorogva bámul az orra elé - ugyanis tovább nem lát. Majdnem kopasz fejbőréhez nyúl, és az odafújt hajszálakat a helyükre igazítja. Mást úgy sem tud csinálni abban a korom sötétben.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. november 20. 16:55 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 22. 19:31 | Link

Katus

Kata, hát persze! Hogy nem juthatott eszembe pont egy ennyire hétköznapi, nem mellesleg sűrűn használt magyar név, mint a Katalin? Vagy csak simán Kata? Tudja a halál.
- Igen, igen, Kata! - mormogja, még mielőtt lelép a kísérteties ház felé, és értelemszerűen bólogat is szavai mellé, mintha még a lánynak kellene rosszul éreznie magát, amiért Endrének nem volt annyi esze, hogy udvariasan ismételten megkérdezze a keresztnevét. Bezzeg a családnevet azt tudja. Sokat hallott már róluk, főként Andrea által, akinek Kata anyukájához valamiféle köze van. Kata bizonyára egy Turnman leszármazott, és Endre ezzel le is akarta tudni magában a témát. - Tudtam, hogy Katának hívnak.
Szavaihoz még a szemeivel is sértődött sznob módjára néz, ami pedig egyáltalán nem jellemző rá, így a gondolatra el is neveti magát.
- Ne haragudj! - teszi még hozzá, majd útjára indul.
A ház csak olyan lehet belül, mint kívülről látszott, csak a sötétben az a különbség a kettő között, hogy Endre akárhogy is erőlködik, az ég világon semmit sem lát, még a saját orra hegyét sem. Azért maga elé tartja hosszú kezeit, és igyekszik megszemlélni őket, viszont...
- Semmi. Ez igen - mondja elégedetten, és pálca hiányában úgy dönt jobb volna Kata társaságát választani, mint a ki tudja milyen szörnyekkel, démonokkal, sárkányokkal - azokat talán észre fogja venni -, részegekkel, hajléktalanokkal és hasonlóan félelmetes jelenségekkel van tele a kísértetház. A fiú döntésére gyorsan meg is fordul, ami a tekintetben, hogy mennyivel lát többet, sajnos semmi változást nem hoz.
Mi a...?! Pedig tuti, hogy valahol itt jöttem be. Jobbra néz. Vagy lehetséges, hogy itt? Balra fordul, és elindul a vak sötétben, hogy ha már itt ragadt, legalább ne egy helyben álljon, hiszen sokkal jobb ötletnek tűnik felbukni valamiben, és elvágni magunkat, mintsem megadjuk a láthatatlan ellenségnek azt az örömet, hogy könnyű célpontok legyünk. Nos, igen, az emberek sokszor így gondolkoznak - főleg, ha hiába van nyitva a szemük, mégsem látnak fikarcnyit sem.
Endre éppen maga előtt hadonászva igyekszik kitapogatni valamit - bármit, hogy minél jobban kiismerje magát az új helyen, amikor éles hangot hall. Ijedten ugrik fel, és vág bele valami törékenynek tűnő tárgyba, ami azonnal leesik, és ripityára törik.
- Atya gatya! - kiáltja szemeit hatalmasra tágítva, majd a hirtelen gyúlt fény felé fordul. Van ott valaki a sötétben, és bizonyára ő jajdult fel előzőleg is. A fiú sietve indul el az apró fényű varázs felé, de hamarosan rájön, hogy mindezt inkább óvatos toporgással kellett volna intéznie. Talán egy kanapé volt, vagy egy rozzant ágy, de az is lehet, hogy egy alvó sárkány hátsó lába keresztezte útját, ám a navinés amekkora lendülettel elindult, akkorával buckázott át a titokzatos tárgyon. Nagyot puffant a porszőnyeggel díszített hideg földön, és azonnal tüsszögni kezdett.
- A jól ismert porallergiám - prüszkölte. - Már csak te hiányoztál a napjaimba, és mint mindig, most is a legjobbkor jöttél.
Valami tollpihének tűnő, rosszízű nyálcsomót köp ki azután, és feltápászkodva a földről, lassan indul tovább.
- Hahó! Van ott valaki? - kérdezi bután, és nemsokára egy ablakhoz ér. - Kata?! Te miért nem mentél haza?!
Bár, a helyzetet elnézve, Kata jobbnak bizonyult a temetőből jöhető élőhalottaknál, zombiknál, mérges bibírcsókos boszorkáknál és hasonló elfajzott lényeknél.
- Jól vagy? - néz a lumos biztosította fényben, próbálja kivenni a vágás mélységét. Sajnos viszont tenni nem tud ellene pálca hiányában, az együttérzését kifejezheti.
Szál megtekintése
Kísértetház - Araczki Endre hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa