31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kísértetház - Dobrai Vanda hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. december 12. 19:36 | Link

[Valentin]


Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?!!? Mintha vonzanám magammal a bajt! Pedig reménykedtem benne, hogy a vélaságom miatt a baj is elkerül. Vagyis, hogy pontosabb legyek... jó lenne ha a szép embereket elkerülné a baj... bár ez most kicsit nagyképűen hangzott. Mondjuk néha lehet annak is kell lenni. Mióta ide kerültem a faluba kicsit megváltoztam. Ez a környezetváltozás úgy érzem jót tett, vagy inkább rosszat. Ismét kezd visszatérni a régi énem, ismét kezdem kihasználni a szépségemet... már amennyire lehet. Azért valljuk be, nem túl sok fiatal, szingli pasi él ebbe a kicsi faluba. Leginkább idős bácsik, és iskolás kisfiúk rohangálnak errefelé. Én pedig a 22 évemmel egyik korosztályhoz sem tartozom. Szerencsémre már sikerült összefutnom pár fiatal férfi tanárral. Már várom, hogy végre én is taníthassak, és köztük élhessek. Akkor lehet több esélyem lenne találni valakit. Igazából nem tudom, hogyan gondoltam, hogy én majd mestertanoncokat oktatok. Nagyjából ugyan annyi idősek, mint én, és ez a legrosszabb kor a fiúknál. Ilyenkor nem az eszük irányítja őket, hanem valami más, ami kicsivel lejjebb van, és most nem a hasukra gondolok. Hozzám pedig alapból vonzódni fognak.
A szerencsétlenségemhez visszatérve. Éppen Dongót sétáltattam, amikor is a kis dög meglátott egy macskát. Utálja a macskákat! Szóval kirántotta a kezemből a pórázt - amit alig fogtam - majd üldözni kezdte a cicát. Én persze amint kapcsoltam utána is iramodtam, de gyorsabb volt. A macska persze a lehető legrosszabb helyre menekült be. Az utcában lévő elhagyatott házba, melyről azt hallottam, hogy kísértetek lakják. Utóbbitól nem tartok, mivel hát őket kutatom. De a ház állapota eléggé aggasztó. Ennek ellenére nem tudok mit tenni. Belököm az ajtót, majd fütyülni kezdek, hátha... de ez nem jött be. Beljebb lépkedek és a lábam alatt szörnyen elkezdenek recsegni a padló deszkái. Egyre beljebb és beljebb haladok, miközben hallgatózok, hogy honnan is jön a lárma. Természetesen az emeletről, így a lépcső felé veszem az irányt.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 28. 16:35 Szál megtekintése
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. december 15. 15:50 | Link

A lépcső igen veszélyesnek mutatkozott, recsegett, ropogott, és volt ahol hiányos is volt már. Nagyon reméltem, hogy Dongó nem esett bele valami hasonló lyukba. Ha történne velem valami... hát nem is tudom mennyire borulnék ki. Még mindig elég sok barátom idiótának tart, hogy ennyire szeretem ezt a kutyát, és, hogy a kabalámnak tartom. De nem tudom nem szeretni, még annak ellenére sem, hogy az exemtől kaptam. Ha egyszer elpusztul akkor depresszióba fogok esni egy időre, az biztos. De ebbe egyenlőre bele se akarok gondolni. Még fiatal kutyus, elég sokáig fogja még húzni mellettem... ha csak bele nem esik egy lyukba odafenn.
Minden bátorságomat összeszedem, és egyre feljebb és feljebb megyek. Minden egyes reccsenésnél becsukom a szemem, és összeráncolom a homlokomat. Megállok fél percre, nagy levegő beszív-kifúj, majd irány tovább. Mint már említettem nem a szellemektől félek. Azok hidegen hagynak, sokkal inkább a ház állapota aggaszt.
Már majdnem fenn vagyok, amikor is egy kisfiú szelleme jelenik meg előttem. A lépcső tetején áll, mereven bámul rám, miközben egy labdát pattogtat maga mellett. Semmi csúnya nincs rajta, semmi sérülés, vagy bármi, ami a halálára engedne következtetni. Ennek ellenére mégis csak nyelek egy nagyot.
- Ömm.. Szia! -
Köszönök a kisfiúnak szinte suttogva. De ő csak tovább püföli a labdát. Nem haladok tovább felé, nem akarom megijeszteni, bár ennek úgy lenne értelme, hogy ő ijeszt meg engem. De annyi szellemmel volt már dolgom, hogy egy kisfiútól nem fogok félni. Ha egy régi börtönbe is el mertem tölteni pár napot, akkor ez már meg sem kottyan. Na ott aztán voltak érdekességek. Volt, hogy a szívinfarktus közelébe kerültem.
Egyszer csak a hátam mögül reccsenés, és köhintés hallatszik, fentről ugatás és nyávogás. Én hirtelen nem tudom merre is figyeljek előbb, de azonnal hátrafordulok, a köhögés irányába. Ez a hirtelen mozdulat eléggé megrémiszti a kisfiút, aki gyorsan átreppen rajtam. Hogy én mennyire utálom ezt az érzést! De nem foglalkozok vele túlzottan, inkább a lenn ácsorgó fiatal srácra koncentrálok, aki ha nem lép arrébb, akkor szintén megtapasztalja milyen érzés, ha átszáguld rajta egy szellem.
- Vigyázz!!! -
Szólok oda az élő fiúnak, majd lépek egyet hátrafelé. De teljesen megfeledkeztem arról, hogy a lépcső romos állapotban van, így beleléptem egy lyukba, elvesztettem az egyensúlyom. Hamarosan a lépcső alján fekszek hasogató bokával, és vérző homlokkal.
- Hogy az a.... -
Dühösen nyúlok a homlokomhoz, ahonnan lassan vér bugyog kifelé.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 28. 16:36 Szál megtekintése
Kísértetház - Dobrai Vanda hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa