31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 28. 14:24 | Link

Silana

 Ma direkt játszós kedvében van. Végül is eldöntötte, mi lesz a móka tárgya, de azért próbál minden eshetőségre felkészülni. Jó vastag, sötétzöld, kötött kezeslábast húzott fel, amiben pont úgy néz ki, mint egy átlagosnál kicsit nagyobb csecsemő. Erre még egy pár számmal méretesebb, szintén kötött, bordó pulóver, hogy ne fázzon a hidegben, illetve sál, sapka, kesztyű, ahogyan anyu tanította. Haját pedig oldalra fonta, hogy az se zavarja akciózás közben.
Indulás előtt belenéz a tükörbe, és úgy kezdi méregetni magát. Nem lesz ez így jó. Valami még hiányzik, érzi, de mi az? Eltelik vagy öt perc, mire beugrik neki a megoldás. Odarohan a szekrényhez, kidobálja belőle a fél tartalmát, mire megtalálja, amit keresett. Festék. Összekeni vele ujjait, majd arcának mindkét felére csíkokat húz. Így már igazi dzsungelharcos törpe lett belőle! Felkapja az ágya mellett tartogatott hatalmas dobozt, és kispurizik a szobából.
Meg sem áll a sokat emlegetett Kísértetházig. Vajon ide szabad a bejárás? Mert ha nem, akkor… akkor is bemegy. Nincs mese. Osonó üzemmódba kapcsolva összehúzza magát, és egyik fedezéktől a másikig mászik, egyre beljebb hatolva a kísérteties helyre. Anno még ő is látta a cápát, úgyhogy közben halkan annak zenéjét énekli, mintha éppen becserkészne valakit.
- Tűűű-rü… tűűű-rü… tű-rü, tű-rü, tű-rü… tü-tü-tü-tü-tü-tü – A végén már lábujjhegyen fut át a nappalin, egyenesen a lépcső irányába. Különösebb oka nincs rá, de körül sem néz a földszinten, egyből az emeletre megy. Ott aztán megáll a lépcső tetején, ledobja a dobozát, aminek tartalma kicsit hangosabban kezd motoszkálni, majd elindul felfedező útra. Előbb tanácsos lenne rájönni, hogy van-e rajta kívül más is a helyszínen. Igazi kommandós módjára, a falhoz lapulva oson egyik helyiségből a másikba.
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 28. 19:35 | Link

Leonie, mostantól Leon

Hóka-móka. Milyen érdekes szó! A cserkészek szokták használni, mint például a dzsindzsát és a dzsuvát is. Nem szerette a dzs betűt, mert nem passzolt, hogy három betűt egyszerre mondjon ki. Ha anyukája nem lett volna magyar, biztos, hogy soha nem tudott volna megtanulni folyékonyan beszélni magyarul. Bonyolult egy nyelv.
Ezek voltak az ébredést követő első gondolatai. Miért gondol mindig a magyarokra úgy, mintha ő nem az lenne? Hagyjuk...
Feltápászkodott, és kiropogtatta a nyakcsigolyáit. Belegondolt, hogy egy rossz pillanatban roppan a csontja, hangos reccsenéssel. Éppen megközelítette a két vadlány a tanárit. Lopakodtak. Egy pisszenést sem lehetett hallani. A kis vörös előkészítette a trágyagránátot, amikor hirtelen RECCS. Na ez, kínos  lett volna! Kiverte fejéből a megalázó gondolatokat.
Elvégezte reggeli teendőit, (arcmosás, öltözködés, fésülködés, vékony sminkréteg felkenése) amikor a fekete sáljára tévedt a tekintete. Ha már a csintalankodáson jár az esze, legyen megfelelő az öltözéke! Rátekerte a nyakára, majd a fejbúbjára, aztán végig az egész arcán, és újra a nyakán. Kizárólag a smaragdzöld szeme látszódott ki belőle. Csak úgy viccből bepózolt a tükör elé és nindzsa mozdulatokat imitált.
- Auu... - szisszent fel, amikor megrántotta a vállát. A fájdalom elvette a kedvét a további bolondozástól a szobában. Felkapta apró ezüstös moke-ját, (rég eltervezte, hogy kiviszi egy kicsit levegőztetni) és kisétált az utcára.
A Fekete Múmia visszatér! Nem, ez túl sznob. A Fekete Halál. Mint egy horrorfilm! A Vérszomjas Holló. Nem ölni mennek, ez nem találó! Illetve ki tudja, ha Leon tervezi a programot akár még bankot is rabolhatnak, mivel annyira nem ismerte a lányt. Nem tudta mire számíthat. Ez bejött neki. Utálta a kiszámítható embereket.
Nesztelenül suhant végig a macskaköves utcán, mígnem meglátta a szellemházat. Bizarr külseje még vonzóbbá tette Sil számára.
Beosont a kapun. Vajon ő érkezett elsőnek? Körbenézett a földszinten, miután üresnek titulálta felment az emeletre.
Nicsak, egy doboz! Szóval már itt van. Vagy ez valami trükk?
Mellényzsebében Silver összezsugorodott pók méretűre. Silana elmosolyodott rajta.
Így hát vigyorogva indult el Leonie keresésére.
- Buhhh! Szevasz! - ugrott ki az egyik oszlop mögül, remélhetőleg megijesztve a leányzót. Sálja miatt kicsit nehézkesen beszélt. - Hát, itt vagyok! Mit csinálunk?
Érdeklődve nézett végig az alacsony lányon. Élénk vörös haja úgy tűnt, mintha lobogó tűzzel lett volna befestve.
- Ne haragudj, de festeted a hajadat? Olyan gyönyörű! Természetesen ilyen árnyalatot még sohasem láttam.
Lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye. A csodás hajkorona megbabonázta a Feketét. Miután alaposan megnézte feltűnt neki a két csík az arcán. Hát ő is felkészült! De mire is?
- Tehát. Lenne egy fura kérdésem. Melyik név jobb? Fekete Múmia, Fekete Halál, Vérszomjas Holló? Ezen gondolkoztam egész reggel amíg ide nem értem. Óriási dilemma.
Óriásról jut eszembe, 175 centijével kétszer akkora volt, mint Leonie.

Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 28. 20:37 | Link

Sil

 Mennyi törött ablak... meg deszkák, meg málló falak. Ha olyan nagyon félős kislány lenn, már sírva rohant volna ki. Úúú, ez így tényleg nagyon fura egyedül! Kicsit megborzong, mikor benéz az egyik fürdőszobába. Na, itt sem venne romantikus gyertyafényes fürdőt az este leszálltával. Különben is... hol van Ssss... Szilva? Vagy jelen helyzetben a "Sil-ent hill" jobb elnevezés lenne? Hiszen úgyis kezd nagyon horrorba menni ez a nap...
-Vááá! - Oké, csak megérkezett a nap felhőkarcolója. Miért van az, hogy minden kis... izé, nagy barátjára fel kell néznie? Ez a jelen helyzetben mondjuk azért lehet hasznos, mert nem kell magaslesre mászniuk, elég lesz, ha Leonie beleül Sil nyakába, és így mindent kikémlelhetnek majd.
-Szia! - Vigyorog a feketébe burkolózott hölgyre. - Mázlid van, hogy nincs nálam a macsétám, mert akkor most ijedtemben kettévágtalak volna. - Nyilván a pálcáját még vészhelyzetben sem jutna eszébe használni.
-Hogy mit csinálunk? Húúú, gyereee! - Elkapja a nindzsa harcos kezét, és maga után rángatja a lépcsőhöz. Egyelőre nem biztos benne, hogy jó ötlet pont most elereszteni a doboz tartalmát, de más hirtelen nem jut eszébe.
-Igen, festem! - Hátrapillantva ezer wattos vigyort ereszt meg. - Köszi! Gondoltam, ha már úgyis olyan nagy, legyen még érdekesebb. Így néha még én is azt hiszem, hogy begyulladt a fejem. - Lelkes ugrándozását hirtelen abbahagyja, és lefékez a lépcső tetején.
-Őőőő - Elgondolkodva fordul szembe játszópajtijával, és végigmustrálja őt. Hogyan is... hogyan is kéne nevezni?
-Szerintem Fekete Halál. Vaaagy... Pusztító Varjú? Sálas Gyilkos? Sötét Árny... - Nevetve kezd el további variációkat sorolni, miközben letérdel a doboz mellé, és megkocogtatja a tetejét.
-Netán... Magas Les? - Esetleg Sil Vafa? Vagy Sil Aj? A lehetőségek tárháza végtelen, és napestig lehetne sorolni. De térjünk csak át hamar arra a dobozra, mert én magam is izgatott vagyok, nemhogy Leonie!
-Tudod, mi van ebben? Apától kaptam! Egy csomó játékkatona. Azt hiszem... van, amelyik repülni is tud, de még nem mertem kinyitni, nehogy kiszabaduljanak. Elvileg hallgatnak néhány parancsszóra... csak.. öm... apa azt nem árulta el. - Izgatottan pillog fel a hölgyre. No, jöhet a móka része?
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 28. 22:23 | Link

Leon

- Macséta? Ne fenyegess! Egy nindzsával van dolgod! - kacsint egyet.
Képbe kerülnek újra ezek a dzs betűs szavak. Szerencsés volt ninDZSának öltözni.
Leon elráncigálta, hogy megmutassa mit fognak csinálni. Egyre jobban furdalta a kíváncsiság, mivel már a kísértetház eleve szokatlan hely egy találka nyélbe ütésének helyszínéül. A dobozkához vezette, mint ahogy sejtette. Oké már két kérdése volt. Mit csinálnak? Mi van a ládában? Az elsőből levonta, hogy a másodiknak köze lesz az elkövetkezendő tevékenységhez. Csavarás mentesen: kell a doboz, az száz! Mivel a lány nagyon izgatott volt, Sil is azzá vált. Úgy nézett a dobozkára, mintha lézersugarakkal bele tudna nézni és megtudná a tartalmát. Belenézett Leonie szemébe és próbált olyan fejet vágni, mintha egy édes kis hörcsög lenne, aki két napja nem kapott rágcsát.
- Nem baj, jól áll. Különlegessé tesz. Nem látni minden sarkon ilyen hajzatot! - ezt dicséretnek szánta, mégis ironikus hangnemet ütött meg. Ő a természetességre lett nevelve, ezért nagyon huncutnak tartotta azokat a merész embereket, akik befestetik a hajukat vállalva a kockázatát, hogy majd lenő és ronda lesz. Képletesen mondva felnézett Leonra a bátorsága miatt, mégis a tekintete megrovó maradt. Pókerarc mögé rejti valódi érzelmeit, hogy kiszámíthatatlan legyen. Szerencsére színészi képességei engedelmeskednek neki, így a mimikája szinte tökéletes a helyzetnek megfelelően.
Az extravagány kérdésre megfordult a lány és megvizsgálta minden egyes részét. A sál alatt vigyorgott mint a tejbetök, de szerencsére ezt ő nem látta. Ez is a furcsaságát erősítette: szerette ha nézik, ha vele foglalkoznak. Ezzel szemben ő ugyanennyit foglalkozik másokkal... legalább igyekszik na!
- Gyilkos? Eljátszottam a gondolattal, hogy ölni megyünk de elvetettem. Talán lőfegyver van a dobozban? - ahhoz túl pici. - Dobócsillag! Stukker! Suriken! Ja az ugyanaz.
Nem valami nagy fegyverszakértő az biztos.
Vagy Sil-uett. Mert az a világ legszebb szava! Esetleg Siiiil-tán. Vagy Silmaril! - nem bírta ki. Egy rossz szóvicc után muszáj benyögnie egy fantasys dolgot. Tehát eddig bírta az igazi énje takargatását. " No ezt majd még fejlesztjük, mostmár nincs meg a kellő imidzs." Imidzs... Állj már le!
- Muti! Jaj de jó! Nem tévedtem annyira az öldökléssel! - somolygott egy picit a kendő alatt, és várt.
Közben Silvert elhelyezte a dzsekije mélyebb bugyraiba, csupán elővigyázatosságból.

A fene essen beléd dzs!
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 28. 23:42 | Link

Sil

Ó, őt aztán a legkevésbé sem zavarja a megrovó tekintet. Túlzottan határozott elképzelései vannak saját magával kapcsolatban ahhoz, hogy másokra hallgasson. Úgy érezte ez a vörös kell, hogy kifejezhesse önmagát, már így, mindössze tizenöt évesen. A szülei pedig belementek. Leonie-nak remek eszközei vannak a meggyőzéshez, ez tény.
-Dehogynem látni! Én mindenhol ott vagyok! – Közli derűsen, amiben mondjuk, van igazság. Pont olyan minden lében (két) kanál fajta a kis vörös törpe, ha teheti,  mindenütt ott van, és mindenbe beleüti az orrát. Szimpla kíváncsiság persze, meg aztán nehogy már kimaradjon valamiből, mert abba belehalna. Apropó, halál.
-Ölni? – Néz értetlenül sálas pajtására. Hát ennyire kegyetlen feje volna? Oké, hogy olyan fehér a bőre, simán elmehetne bármelyik vámpíros tini filmbe, de attól még kicsit sem hasonlít holmi hosszúfogú, piros szemű bőregérre, akinek éjszakánként Anonim Vérszívók Klubjába kell járnia. Ő még egy bogarat is sajnálna kinyiffantani.
-Gyilkolni nem fogunk, mert az csúnya dolog. Minden élet fontos! – És mert apuci nem lenne büszke, ha rájönne, hogy kinevelte a texasi láncfűrészes kettőt.
- Igazából eszembe jutott, hogy rászabadíthatnánk őket valakire… - A tökéletesen ártatlan külső mögött azért rejtőzik bőven rosszaság. Nem hiába van egy bátyja, aki megtanította a szakma csínjára-bínjára. Persze mindig csak olyanokkal támad, amiről tudja, hogy nem bánthat mást vele. Semmilyen értelemben.
-De ugye nem egy házban vagyunk, szóval a diákok kizárva… - Mereng hangosan tervéről. – Maradnak a tanárok vagy egy semleges hely, ahova a sok mit sem sejtő jár. – Biztos lenne nagy meglepetés, ha egy rakat játék katona kezdené el támadni a szerencsétleneket.
-Vagy Sil Ikon, mert annak meg szép a formája – Teszi hozzá vigyorogva. Nem tehet róla, sajnos minden gondolatát ki szokta mondani, különösebb előválogatás nélkül.
-Na jó… akkooor… nem is tudom. Szerinted hátrébb kéne állnunk? – Elkezdi feltépni a doboz tetejét, ami nem is olyan kicsi ám, mondhatni igen méretes, talán csak abból a nagy magasságból tűnhet annak, amiből Sil a világot figyeli a lábai alatt.
-Tádámm! – Kinyitja a tetejét, és eldönti, hogy a figurák, amik nagyjából tíz centisek, könnyedén kiszabadulhassanak. Egymás hegyén-hátán hevernek a fából készült katonák, lovaik, járműveik, illetve a harci repülők.
-Azt hiszem, a sötétben kicsit lelassulnak. – Állapítja meg kis vörösünk szórakozottan, miközben megpiszkál egy zöld egyenruhást, aki kótyagosan próbál lábra állni. Azonban, amint összeszedik magukat a bábuk, eluralkodik a káosz. Egymást kezdik csépelni, kisebb csapatok alakulnak, akik menekülőre fogják, és ami a legjobb, akadnak bátrak, akik Silnek és Leonienak támadnak. Ez még hagyján lenne, de bekapcsolódnak a repülők is, akik kamikaze módjára kezdenek a két lánynak menni. Ami nem fájdalmas ugyan, de egy idő után roppant idegesítővé válik.
-Hoppá! – Nagyjából ennyi hozzáfűzni valója van az eseményekhez, miközben próbálja lerázni a lábára kapaszkodó katonákat. – Állj! – Szól rá az egyikre, miközben arrébb pöccinti. – Apa azt elfelejtette megemlíteni, hogy ezek azt csinálnak, amit akarnak… - Az erőlködő harcosok látványán kénytelen nevetni. Főleg, hogy észreveszi, egy repülő tart éppen Sil fejének irányába, rajta vagy három emberkével.
-Ott.. ömm.. vigyázz! – Mutogat a háta mögé vigyorogva. - Esetleg jobb lenne,
ha mi is menekülnénk. - Veti fel az ötletet. - Talán azokat a csapatokat a mi oldalunkra állíthatjuk, akik éppen most futnak át a másik helyiségbe. - Nyilván, pont a leggyávábbakat.
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 30. 20:16 | Link

Leon ^^

- Akkor csoda, hogy eddig még nem ütköztünk egymásba. Ugyanis én mindenhol ott vagyok, meg nem is! Én vagyok a minden és a semmi! Ezt a jelenséget nevezik NYÉK-nek. Ne kérdezd miért, ez már rám ragadt! - nevet fel hangosan. - Ez egy ugyanolyan Silana szó, mint a bunyevác.
Újra elnevette magát, de ezúttal görcsbe rándult hassal és könnyáztatta arccal hagyja abba, nagyokat lélegezve. Nem érdekelte, hogy Leonie rajta, vagy a fura szaván nevet, esetleg nem nevet. Ha egyszer ő röhög, nincs megállás. Amikor a hevében van, már hangot se tud kiadni, csak kapkodja a levegőt. Egyesek azon nevetnek ahogy ő kétrét görnyedve sír a röhögéstől.
- Ó, már arra készültem. Vagy nem mi fogunk ölni hanem a dobozban levők.
Kicsit elcsügged, de még van remény! Amikor Leon a "minden élet fontos" témát ecsetelgeti, Silana képzeletben épp nem csapott le egy szúnyogot, vagy minden hangyát direkt átlépett. A legijesztőbb mégis a ronda, szőrös, nyolckarú rémség életben hagyása volt. Nem, nem az apja titkárnőjéről van szó.
Hogy odahaza milyen pókok vannak! Kiskorában arról álmodott, hogy egy pók behálózza a szobája ajtaját és nincs kiút. Azóta retteg ezektől a csáprágós vadállatoktól. Legalább Magyarországon nincsenek 20 centis egyedek.
Megnyugvás céljából elővette Silvert. Pók méretűből felvette egy normális gyík alakját. Féltve megcirógatta, (új neki a környezet, ez érthető) és Leonie felé nyújtotta.
- Megfoghatod. De előtte hagyd, hogy megszaglásszon és ő másszon fel rád. Eddig még senkinek sem adtam oda, nagyon vigyázz vele! Csak a VB tud róla, ezért örülnék ha nem beszélnél róla...
Kinyújtott kézfején az ezüstös hüllő smaragdzöld szemét éLeonra meresztette. Szeme színe szinte pont olyan volt, mint Silé.
- Rászabadítani? Király! - ennyit tudott mondani. Várt, hogy a vöröske folytassa.
- Legyen mondjuk egy tanár! De melyik? Igazából egyikkel sincs bajom - fogós kérdés.
A szilikonos szóvicc határozottan előhozta a hörgő énjét. Már nem csak kapkodta a levegőt, lecsüccsent a padlóra.
- Hát ez! Hát ez, haláli! Hogy tudsz ilyeneket kitalálni? - amikor röhögött, szeme vízszintes félhold formájúvá torzult.
Végre bontogatja a dobozt, Silana is leguggolt mellé. Érdeklődve szemlélte a feldőlt hadsereget. Úgy fetrengtek egymás tetején, mint akiket meglepetés szerűen lerohantak Napóleon katonái. A vert sereg lassan feltápászkodott és megjött a harci kedvük. Egymást ütötték-vágták, még egy rohamosztag és lovasság is verbuválódott, hogy közös erővel rohanják le a piros egyenruhás, ágyúk mellett álldogáló bábukat. Silana az egészen megint elkezdett kacagni, olyan szokatlan volt számára. A legjobban egy zöld nyerte el a tetszését, aki a fejetlenségében önmagát kezdte püfölni hegyes ki szablyájával. Néha megigazította kackiás bajszát és folytatta tovább a kemény harcot. A sálas megböködte az aprócska lány vállát és a mókás kis katonára mutatott.
A káosz kellős közepén ragadtak mindketten, mert a katonák közös erővel kezdték el ostromolni a lábukat. A repülők is bekapcsolódtak. Silana csak reménykedni tudott, hogy nincsenek apró hidrogénbombák a csomagtartóban. Ugyan nem volt fájdalmas a támadás, egy idő után idegesítő volt a szeme sarkában a sólyom szerűen köröző, maszkos pilóta látványa. Akárhogy is nézett máshová, a periférikus látásába mindig beúszott egy-egy zöngicsélő repülő.
Leonie mondott valamit a katonák irányításáról meg valami repülőről a fejénél.
Agyában a riasztó hirtelen vijjogni kezdett. Sil reflexei szerencsére nagyon jók voltak, így elhajolt a tömött repcsi elől, aztán egy jól irányzott mozdulattal megragadta a repülő propellereit. Kicsit megkarcolta az ujjait, de a hajtóművek legalább megadták magukat.
- Nyomás a szökevények irányába, egy-kettő egy-kettő! - adta ki a vezényszót, majd az ütemre szedte a lábait. Meglátott a sarokban egy egérlyuk felé menetelő katonakülönítményt. Utánuk!
Parancsnoknak érezte magát, aki átlát a felforduláson, de ez sajnos nem így volt. Azt viszont tudta, hogy ezek a katonák elengedhetetlenek a hadjárathoz. Egy hosszú lépéssel elállta a harcosok útját.
- Egyes raj, lépés állj, egy-kettő! Balra át, pihen! A segítségeteket kérjük. Spartacusi lázadás tört ki a lépcső tetejénél. A mi feladatunk leverni őket! Ti képesek vagytok rá! Gyerünk! Benne vagytok? - nagyon beleélte magát a tábornok szerepébe. Kérdőn a katonákra nézett, majd egy biztató pillantást várva Leonie-re.
Utoljára módosította:Silana Blueflower, 2013. február 3. 14:16
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 31. 23:10 | Link

Sil

-Bunyevác? – Kérdez vissza vigyorogva. Ezt mintha már hallotta volna. Nem valami népcsoport? De abban azért van igazság, hogy jól hangzik a nevük. Meg amúgy is… minél többet mondogatunk egy szót, annál idiótábban hangzik, ez tény. Meg az is, hogy röhögő görcsöt kapott hölgyemény sokkal szórakoztatóbb látvány, mint bármi más ezen a helyen, így a kis vörös is együtt nevet vele. Vagy inkább rajta? Fene tudja… de a móka hamar véget ér, mikor előkerül Sil házi kedvence. Mázli, hogy Leonie állatbarát, és nem rohan sikítva anyucihoz, ha meglát egy gyíkot. Mondjuk, ha vakondot nyomnának az orra alá, az egészen más kérdés volna, mert akkor inkább más államba költözne, minthogy el kelljen viselnie.
-Tényleg megfoghatom? – Kezd izgatott ugrándozásba, és már nyújtja is a kezét, hogy átvegye a jószágot. Ha eddig senkinek nem adta oda, talán nem a legjobb választás pont a vörös törpével kezdeni, de sebaj.
-Ez komoly? Meg kell szaglásznia? Mint egy kutyának? – Vigyorogva az állatka képe elé tolja a kezét, és csak bízni tud benne, hogy Sil nem csak azért mondta ezt, hogy ingyen uzsit szerezzen kedvencének.
-Pitizik is, ha megkérem? – Tudakolja derűsen, immár Silverrel a kezén. – Hát ez klassz! Bár én jobban szeretem a bundásabb fajtát. – Nem hiába van egy ugráló szőrcsomója otthon.
-Nem is azért, mert bajunk van velük. – Mondja teljesen ártatlan fejjel. Ugyan, neki lenne problémája bárkivel? Hiszen ő a megtestesült szeretet! És tényleg.
-Csak… biztos nekik is hiányzik a gyerekkoruk, és mi lehetne jobb orvosság erre, mint egy adag játék? – Mily’ bölcsesség lapul ebben a törpillában! Vagy inkább rejtett rosszaság? Hiszen ezeket a bábukat a legkevésbé sem lehet kellemes ajándéknak titulálni. Már csak abból is kiindulva, hogy megpróbálják leműteni a két hölgy lábfejeit. Persze ez egy pár centis fakarddal igen merész célnak hat.
-Mármint az egérlyukba utánuk? – Lohol lelkesen Silana nyomában. A legkevésbé sem válna belőle jó katona, mivel nem ütemre szedegeti lábacskáit, és valószínűleg sosem hallgatna a parancsszóra.
-Szerinted megértik? – Apukája általában a munkából hazahozott selejtet küldi el, vagy legújabb szerzeményeit, hogy majdnem egyetlen lánya próbálja ki őket. Persze még így is mázlinak mondható, hogy van egy játékgyáras a családban.
-Persze, hogy benne vannak! Nincs más választásuk. – Vigyorodik el. – De nem gondolod, hogy pár katona túl kevés a győzelemhez? Már bocsi, nem azért, mert biztos nagyon hősiesen harcoltok majd.. – Utolsó mondatát a játékok felé intézi vigyorogva, majd ismét Silana irányába. – de attól még úgy letörik a fejüket, hogy csak na! – Meglóbálja a lány kisállatát a nyaka előtt, jelezve, milyen sors vár haderőikre, ha így beküldik őket a fennforgás közepére.
-Menjünk, nézzük meg a másik szobákat, és gyűjtsük össze a menekülteket. – Visszapillant a lépcső irányába, ahol a megmaradt sereg épp a dobozt tologatja, hogy megfelelő fedezéket alakítsanak ki maguknak.
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 3. 20:30 | Link

Vörös tábornok

- Nem lepődnék meg, ha azt mondanád, még nem hallottad ezt  szót. Mivel a haverommal találtuk ki. Sil nyelven akkor használom, amikor mondjuk kölcsön kérek, és nem adnak semennyit - magyarázta kuncogva. Szerencsére a sál miatt nem látszódott széles fogkrémreklám vigyora.
Örült, hogy Silvernek tetszik az új környezet és a társaság. Ez az elmélet beigazolódott, amikor felmászott Leon kezére.
- Nem harap. Remélem! - hatáskeltő szünetet tart, hogy lássa Leonie reakcióját, majd huncutul hozzáteszi - Jó, jó csak vicc volt.
- Pitizni még nem tud, sajnos. de összezsugorodni igen. Király, mi? - nézi elbűvölten kiskedvencét.
Igazából neki sárkány kellett volna, de papa pici kedvencének azért az mégiscsak túl sok lett volna, hogy apu munkahelyéről ellopjanak egy sárkánybébit, és illegálisan bújtassák Silana szobájában. Ezért kapott egy gyíkot. Sárkánygyíkot. Sárkány-gyíkot. Így minden érthető, inkább az arany középutat választották a felégetett lakás helyett.
- Nekem csak a régi mugli tanáraimmal voltak bajaim. Az itteniek jófejek, nem?
Ne is említsük a matek tanárját. Dementornak hívta, vagy Dementorzabálónak, ami még rosszabb. A matematika pedig a 4D nevet viselte. Dementorizált Degeneráló Deffenzív Dögunalom. Korrekt!
- Hát milyen csodálatos karácsonyi ajándék lehetne ez egy öregek otthonában! - újra felnevetett.
Ahogy lohol katonák után, hallja Leon cipőjének kopogását a kemény fapadlón. Nem is ütemre csattog, na ez nem jött össze!
- Dehogy a lyukba! Csak kerítsük be őket!
A terve atombiztos volt, nem akart felsülni vele. Ha már annyi harcos filmet látott, kölcsönveheti az ott kialakított stratégiát. Az nem számít bűncselekménynek, mint a DVD lemásolása.
- Igazad van, keressünk még több önfeláldozó... vagyis hősies katonát, és csapjunk a lovak közé! Gyerünk! Katonák! Várjatok meg minket az oszlop mögé rejtőzve! Tíz perc múlva hadi tanácsot tartunk. Leonie, induláááás! - felhagy az ütemes számolgatással, inkább a gyorsaságra koncentrál.
- Héj, odanézz, ezek barikádot építenek! - bámult meredten a lépcsőnél gyülekező katonákra.
No, mindegy. Ment tovább, és észrevett egy piros katonákból álló osztagot akik éppen tábortüzet próbáltak gyújtani. Csak nehogy önmagukat, ne adj' isten, a házat égetnék el.
- Szerinted nem probléma, hogy különböző csapatokból rakjuk össze őket? Nem lesznek ellenségesek? - kérdezi felvont szemöldökkel.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. február 4. 16:16 | Link

Csibe és Leonie

Hétfőn Mira igazándiból Danieles napot tartott. Alit helyettesítette, a hétvégén meg egyébként is keveset lehetett a fiával, tehát kapóra jött. Úgymond szabadságot vett ki, de előtte megígérte magának, hogy nem mulaszt sokkal többet és ezt is bepótolja. Tehát már délelőttől kezdve a faluban volt, csak később indult vissza a kastélyba. Még ki sem lépett a házból, észrevette, hogy egy idétlen fekete ruhába öltözz kislány siet a Kísértetház felé. Szem forgatva várt egy percet, majd utána indult. Lassan, szinte csigalassúsággal haladt, hogy időt hagyjon az áldozatának.
Megtanulta már, hogy a lepukkant szellemes helyre hogyan kell csendben bejutni. Elég jól ismeri a helyet, szerencsés, hogy eddig csak egy szellem, egy eléggé amatőr próbálta elüldözni. Sok a rémhír arról, hogy páran nem jöttek ki a házból, vagy nem élve... Ki tudja, lehet, hogy most a kis csaj nem fogja megúszni, mert Mira egyből megkínozza.
A folyosón várakozott, figyelte a hangokat. Hoppá! Ketten vannak. Cseppet sem volt kedve prefiskedni miután a fiával olyan jól elvoltak. De azért be kell vallani, hogy élvezi, amikor rajtaüthet.
A hangok felé ment, és már nem csak a hangokat, hanem az ebereket is betudta azonosítani. A kis vörös Leonie, a másik bugyuta meg Silana. Olyan "te jó ég, kikkel vagyok körülvéve" szusszanás hagyta el ajkát, majd előhúzta a pálcáját.
Hogy mire nem jó a nonverbális varázslás... Gyakorolt varázslatai között a listán szerepelt már a lebegtető varázslat is, és most magában mondta ki a bűvös Vingardium Leviosat. Az egyik kis játékkatona, amivel a lányok játszottak, a kezébe reppent, így jobban szemügyre vehette. Közben a két rosszalkodó felé lépkedett, lassan, magassarkú csizmája pedig csak úgy kopogott a fán. Innentől nem kellett rá figyelnie, hogy hang nélkül jusson el a célig. A kis katonát a földre dobta, és még mielőtt a lányokhoz szólt volna, egy varázslattal vetett véget a bábu életének.
-Bombarda -pálcaintés, és a kisember a derekánál kettétörött. A feketeség megköszörülte a torkát, és gyilkos mosoly ült ki az arcára.
-Tudod milyen nap van, vöri? -intézte első szavait Leonie-hoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 4. 17:27 | Link

A Kegyetlen és a Nindzsa

Még mindig a kezén pihenteti (vagy inkább repteti?) a gyíkocskát. Immár jó haverok lettek, legalábbis amíg nem tépi le tőből hölgyünk kezét, addig nincs probléma. Fel is vonja egy pillanatra a szemöldökét, mikor Sil megemlíti, hogy esetleg le lesz harapva az egyik ujja.
-És mi van akkor, ha úgy összezsugorodik, hogy meg sem találod? Vagy ráülsz, és annyi? Nem félsz? – Magából indul ki, nyilván. Trillian legalább feltűnő jelenség. És még így is volt, hogy majdnem agyonnyomta szerencsétlent.
-Én még nem találkoztam ellenszenves tanárral. – Vigyorodik el. Mondjuk így lehet, tényleg gonoszság volna telenyomni a szobájukat ezekkel az őrült katonákkal. Mire észrevennék őket, szétszednék a helyiséget. Ahogy most is próbálkoznak vele.
-Jobb lesz, ha sietünk, mert a lépcsősök legyilkolják a mieinket, mire visszaérünk! – Állapítja meg, miközben már spurizik is a helyi nindzsaharcos után, hogy előkerítsék az elkószált darabokat.
-Hát ez… - Elámul a piros katonák láttán. Ezek komolyan tüzet akarnak gyújtani? Ez a fabábuk közötti kannibalizmus. Csak ők nem megeszik egymást, hanem egymásból raknak tüzet. Szinte hihetetlen. Már éppen odalépne hozzájuk, mikor feltűnik neki a kopogó hang. Először azt hiszi, a lépcsőnél hagyott csapat ügyeskedik valamit, így rögtön arra fordul. Hát hello! Kis titkos találkozójukból egy csapásra igazi csoportos összejövetel lett. Még valaki? Van itt hely bőven!
Egy játékkal úgyis kevesebb lett… mi? Most komolyan tönkretette a játékát? Egy pillanatra elképed a jelenetet látva.
-Ezt most miért csináltad? – Mindjárt jön a „megmondalak apának” szöveg is, csak elvonja a figyelmét az elhangzó kérdés.
-Milyen nap? Várjunk csak… áhh, igen, hétfő! – Tájékoztatja készségesen a leányt. Nem is sejti, hogy Amira nem csak azért jött utánuk, hogy megérdeklődje, milyen napot írnak.
-Mert tegnap jó sokáig aludtam, szóval akkor tuti vasárnap volt. – Bólint még egyszer végiggondolva a választ. Aztán most, hogy megtudta, amit akart, amerről jött, am(i/ar)ra távozhat is.
-Beszállsz? – Jajj, ugyan honnan lehetne olyan jól értesült, hogy ismerje az idegen gyilkost? És ha már itt van, akár maradhatna is. Leonie a megtestesült kedvesség, nemde?
-De itt nem az ám a lényeg, hogy mi irtjuk a katonákat - Mutat a földön heverő kettétört játékra.
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 4. 20:12 | Link

Töpörödött törpördög és Mirumami

- Egyfolytában kajtatok utána, de újabban a mellényzsebemben pihizik reggelente, így most megvolt. Eddig még nem ültem rá, de nem is szándékozom - szórakozottan babrálta kínosan üres mellényzsebét. Hiányzott neki Silver szuszogása, de a leányzó legalább figyelt rá. Ha a katonákhoz kerülne... Előhozná belőle a védelmező anyatigris énjét.
- Vagy te nem voltál ellenszenves a tanárnak. Ez velem nem túl gyakran fordult elő, mivel "rossz kislány" vagyok - száját ferde mosolyra húzta. Nem telt el egy hónap se intő nélkül a drágalátos muglisuliban. Olyan jófej volt, hogy mások baját is magára vállalta, apuci legnagyobb örömére, aki kislány mentőakcióiról mit sem tudott. Ó, áldott tudatlanság!
- Mi a jó fr... - sziszegte összeszorított foggal - Jönnek!
A már jól ismert "uramatyámbajbanvagyunkmenekülj!" érzés ismét rátört, de ha el is menekülhetne mi lesz a katonákkal? Fölösleges cécó inkább megmondja, hogy ő a hibás. Kenhetné Leonniera is, mivel ő csábította az esetleges tiltott helyszínre, de az nem lenne hiteles. Így mérhetetlen lassúsággal száznyolcvan fokos fordulatot tett meg, és felpillantott az előtte álló nőszemélyre. Jól ismerte már az iskolai pletykákból, híresztelésekből és az Edictumból is. Még egy pár közös órájuk is volt. "Kettő még társaság, három már tömeg. Főleg ha az illető hat emberrel is felér a saját szemében, mint Amira." Különösebb baja nem volt a prefikisasszonnyal, de kedvelni se volt indoka. Amit hallott róla, az merőben eltért az ő általa helyesnek ítélt életmódtól.
Kezében egy kettétört katonát tartott dölyfösen Leon orra alá tolva. El tudta képzelni milyen érzés lehet ez a vöröskének. Tekintete átsiklott Mira tökéletesnek vélt külseje fölött és a gyíkjára tapadt. Egy gyors nindzsa mozdulattal kikapta Leonie kezéből, majd a zsebének süllyesztőjébe rejtette. Legalább ezért ne kelljen magyarázkodnia.
Aha, szóval hétfő van. Itt van a kutya elásva. Ebbe bele fog kötni, annyi szent!
- Ha már itt vagy, segíthetnél összegyűjtögetni őket. Kettőnknek túl nagy feladat - mondta a cicababáknak szánt hangján. Biztos volt benne, hogy ekkora pimaszságért büntire lesz ítélve. Segítségre meg eleve nem számított. Egy puhány porcelánlány nem fogja bemocskolni a kezét ilyesfajta munkával (még a katonát is varázslattal tette tönkre), inkább összedörzsöli a tenyerét, és a sarokban kuncogva várja, hogy a katonák kárt tegyenek bennük. De Sil azért játssza az ártatlant és menteni próbálja a menthetetlent. Ki tudja? Talán a fölényeskedő hölgy "lesüllyed" az ő szintjükre, és félreismerte őt. Bárhogy is alakul a sztori, attól még nevetni támadt kedve, amikor Leon közölte vele, hogy nem kéne kinyírni a katonáikat. Milyen édesen naiv a kis vörös! Lehet neki idegen lesz majd a büntetés emiatt, de neki aztán nem. Büszkén kihúzta magát, és várta Mira válaszát a cseles kérésére. Ha segít legalább elvégzi az ő dolgukat, ha nem segít akkor megmondja neki, hogy nem fog leesni a karikagyűrű az ujjáról. Ez valami Silana-féle IQ-színt felmérő volt. Az ő szemében a jól pörgő nyelv felért egy K vizsgával.
- Mellékesen Silanának hívnak - "Nem mellékesen, kisanyám." , Tudta, hogy tudja a nevét mégis bemutatkozott. Egyrészt barátságos akart lenni, ezért elnézte a lány tahóságát az illemet illetően, másrészt az emlékezetébe szándékozta vésni az első privát beszélgetésüket. Kinyújtotta kesztyűs kezét a fekete csajszi felé. Smaragdzöld szeme a másik lány arcát fürkészte. "Mit lépsz, édesem?"
Utoljára módosította:Silana Blueflower, 2013. február 4. 20:20
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. február 4. 21:14 | Link

Csibe és Leonie

Egy kisgyerek borzasztóan feltudja dobni az ember kedvét. Két nagyra nőtt gyerek viszont már kevésbé, inkább idegesítőek. Amira sosem volt az a típus, aki ilyen idiótán viselkedik, a játékait meg főleg nem cipelte magával. Néha -de csak és kizárólag a barátai körében- kivetkőzik önmagából, és akkor aztán futkos, és embert épít, de jobb szereti figyelni a játékokat. Ő inkább a másfajta szórakozás híve.
A katona csúfos vége Leoniet azért nem hagyta hidegen, reakciót viszont már nem kapott rá, csak a kérdést, amire okos kislány módjára helyesen válaszolt. Amira csak gúnyosan mosolygott a lányra, hallgatta a játékra való invitálást, na meg, hogy meddig aludt. Hűha, és ki a jó franc kérdezte? Mintha Mirát aztán foglalkoztatná, hogy rajta kívül más hogy aludt...
Miután Leonie befejezte, Silana is szóhoz jutott. A feketeség nem akarta őket túlságosan megbüntetni, így viszont, hogy még pofátlankodtak is, szebbnél szebb ötletek fordultak meg a fejében.
-Pontosan tudom, ki vagy te. Egy ízlésficamban szenvedő elsős kis tökmag, aki nagynak képzeli magát, pedig csillagom, egy senki vagy. És még pofátlan is. Nem tanítottak meg az illemre? -mutatóujjával a kesztyűs kézre mutatott. Eleve nem fogott volna vele kezet, és ezzel, hogy még a kesztyűjét sem vette le...hát nem éppen lopta bele magát Amira szívébe. Végigmérte, mert gondolta elraktározza ezt az emléket a kis buksijában. Ez aztán egy elég durva...uhm...öltözködési stílus (?). További megjegyzéseket nem kívánt tenni a kinézetére, sem egyébre, lesüllyedni hozzá nem fog.
-Egyébként meg nyugodtan gyere csak azzal, hogy "hű, miért, Te ki vagy?". Még mielőtt megszólalsz, elmondom, hogy Amira vagyok, ismersz, van okom rá, hogy nagyképű legyek, és nem mellékesen tudhatnád, hogy prefektus vagyok. Na már most ez azzal jár, hogy ha kedvem szottyan megbüntethetlek, senki nem fogja kérdezni, miért. Viszont drágáim -itt vetett egy gyors pillantást Leonie-ra is-, hétfő van. Nektek pedig csak hétvégén szabad a faluban tartózkodnotok.
Pálcáján végigsimított a másik keze ujjaival, és a katonák felé nézett, majd ezután a lányokra.
-Dupla büntetést szabok ki rátok. Az első ok, hogy engedély nélkül tartózkodtok itt, a második pedig, hogy nagy a szátok és ez nem tetszik. Jobb ha befogod a nagy szádat, a rellonosok nem szeretik az ilyen mitugrászokat -nagyobb hangsúlyt fektetett Silanára, hiszen vele egy házban van, és jóval több alkalma van rá, hogy lássa, mint a vöröskét. Ráadásul ő még szimpatikusabb is neki, ő legalább csak egyszerűen butus.
-Baziteo -pálcájával egy még egyben levő katona felé intett, ami azon nyomban húsz centit nőtt. Ezután következett egy másik, de nem volt a leányzó megelégedve a méretükkel, úgyhogy még egy húsz centivel nagyobbra varázsolta őket. -Mivel nem szeretnétek bántani őket, most bánjatok úgy velük, mintha  saját gyerekeitek lennének. Az összes katonát egyenként fogjátok felvinni a kastélyba. Tudjátok mit? Elég lesz, ha a réten felsorakoztatjátok őket szépen katonásan. Centire pontosan. Jó szórakozás lesz.
Tekintve, hogy a falu és a kastély között legalább tíz perc séta az út, a lányok egész éjszaka ezt fogják csinálni. Kibúvójuk pedig nem lesz.
-És nehogy azt higgyétek, hogy nem foglak figyelni benneteket -jegyezte meg csupán kedvességből, hiszen tényleg, igazáén nem akarta, hogy még vissza is kelljen vinniük a házba az összeset, aztán újra fel, tényleg egyesével.
-A következő büntetést pedig holnap éjszakára fogjátok megkapni. Várlak titeket a Könyvtárban este tízkor. Mielőtt pedig elfelejtem, oldjátok meg, hogy ezek ne ficánkoljanak a réten. -végül a helyére rakta pálcáját, és összecsapta tenyereit. Mosollyal az arcán intett a lányoknak, hogy megfoghatják a katonákat, és már indulhatnak is az útra.
Amíg a lányok elindultak a feladatukra, karjaikban a babákkal, Mira hozzálátott a többi bábu megháromszorozásának. Ez egy igazán príma alkalom volt rá, hogy gyakorolja a varázslást.
Később, amint készen lett a nagyítással, elindult haza. Na nem a kastélyba, hanem Ali házába, Dannyhez. Tökéletes megfigyelőállás.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 4. 21:38
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 4. 22:04 | Link

Sil és Mira

Vajon az ő lelki világát miért nem zaklatja fel annyira, hogy tilosban kapták el őket? Végül is olyan rosszat nem tettek, meg hát naivan azt feltételezi, hogy egy ilyenért nem jár karóba húzás, de semmilyen másik halálbüntetés sem. Akkor pedig mi rossz jöhetne? Pozitív világszemlélet! Ez a kulcsa mindennek. A végén a hatalmas pofára esésnek is, természetesen.
Kissé száját tátva hallgat el, miközben Silana is bekapcsolódik a beszélgetésbe, mégpedig nem is akármilyen hangnemben. Értetlenül áll a helyzet előtt. Vajon miről maradt le, amiért ennyire rühellnie kéne Amirát? Megvakarja feje búbját, és tekintetét a földön heverő, törött játékra szegezi. Ez igazán nem volt szép. Nem ártott senkinek ez a játék. Persze, ha ötven centisre növelik őket, sokkal betyárabb ellenfélnek fognak bizonyulni. Talán rá lehetne uszítani őket Amirára. Utána még a gödröt is ki lehetne ásatni velük, amibe elföldelnék a tetemet… Hogy mi? Egészen elkalandozott, és csak arra lesz figyelmes, hogy már nagyban megy az osztás. Hogy nem lett még szívbeteg ez a lány ennyi idegeskedéstől? Pont, mint a nagymamája. Az is mindig ilyen mérges, amikor Leonie belóg a kertbe. Persze az ő szívének semmi baja. Bizonyára a rendszeres reggeli felestől. Vajon Amira is bedob egyet minden nap, pont úgy, ahogy a nagyi? Talán, ha közelebb lépne, és megszaglászná…
-És azt is tudod, hogy én ki vagyok? – Csillan fel a szeme vidáman, miközben egy pillanat alatt rákapcsolódik a beszélgetés fonalára. Nem pimaszkodásból kérdezi, csak olyan vidám dolog, ha esetleg kiderül, hogy be sem kell mutatkoznia.
-Igen, hétfő – Helyesel. Ezt már egyszer kitárgyalták, nem? Jaaa! Hogy hétfő! Azt a kutya mindenit! Az ilyen szabályok felett mindig elsiklik valahogy. Elvégre csak nem tanulhatja be az egész iskolai szabályzatot, az olyan hosszú! És nem mellesleg tele van felesleges dolgokkal, mint úgy általában minden helyen. De hogy a kialakult helyzetet megfelelően összefoglaljuk: Ezt megszívták.
-Megtámadjuk a kastélyt? – Érdeklődik vidáman. Nem… bizony nem vágta földhöz a büntetés. Inkább jó mókának indul, hiszen hölgyünk legjellemzőbb vonása az energiatúltengés. Legalább jót fog aludni utána.
-De utána megmondjuk ám, hogy Te voltál az értelmi szerző! Tudod, a háborúban mindig az agyat akarják elkapni, és a leginkább megbüntetni! – Figyelmezteti jóindulatúan Amirát, miközben lehajol egy bábuért. Tulajdonképpen nem is kell annyira lehajolnia, tekintve törpe termetét, jó hogy nem akkorák már a játékok, mint ő. Azért talán mégiscsak meg fog ezzel a feladattal küzdeni.
-Komolyan két éjszaka? Hát ezt érdemeljük? – Értetlenkedik Silnek, miközben kifelé baktat a Kísértetházból kezében a megtermett és kicsit sem nyugalmi állapotban lévő katonával.
-És mi van akkor, ha megtámad minket a sötétben Nagyláb? Elvisz az erdőbe, és soha nem kerülünk elő többet. Mi leszünk a vacsora. Vagy a hárem. Nem is tudom, melyik lenne a jobbik… - Tanakodik hangosan csupa sületlenségről. Hosszú lesz ez az éjszaka! Valószínűleg Sil ezek után jó messzire el fogja kerülni a vörös törpét.
-Na, nyughass már! - Szól rá a kezében ficánkoló játékra. - Egyébként... van ötleted, hogy hogyan fognak megmaradni a seggükön, ha már egyszer leraktuk őket? - Pillog a nindzsára, aki valószínűleg mellette halad a Rét irányába. Ha csak el nem menekült...
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 5. 12:48 | Link

Mirci és Leon

Hát, legalább tudja ki ő. Nem volt túl kedves hozzá, de ő nem fog a cicababáknak arra a szintjére süllyedni, amin Amira lappangott. Kit érdekel az ő véleménye? Silana nem nagyon adott másokra. Persze meghallgatta őket, - mondjad csak, igen, hallgatlak - de igazából azt is csak azért tette, hogy jóarcságát villogtassa. Ő volt a lelki szemeteskosár minden megtört léleknek.
Viszont ha Silana valakit nem kedvelt, és az a valaki felborzolta az idegeit, az bújjon el a vackába és ki ne jöjjön onnan amíg Sil le nem nyugszik, mert közelgő apokalipszisnak néz elébe! A második legnagyobb bűntett volt vele összeveszni. Az első piros ruhát lilával hordani.
Nem igaz, hogy ebben a törékeny, cingár testben mekkora mentális erő lakozik! Még egy olyan embert sem talált, akinek az ereje vetekedhetett volna a magáéval. Lehet, hogy még új itt és nagy arca van, de hát ez van, ilyen a természete. Tisztában van a rossz tulajdonságaival ugyanúgy, mint az előnyeivel, és ezekkel simán visszaél a célja érdekében. Már kiskorában megmutatkozott nála az a tulajdonság, hogy jószerével manipulálja az embereket. Megérzi, hogy kinek mi esne jól vagy mi bántaná meg. Nyíltan felvállalja, hogy az ő érdekei szerint mozgatja a sakktábláján a többieket, mint holmi bábokat, de ez nekik nem tűnik fel. Csak azt látják, hogy sosem vall kudarcot, és csupa eltökéltség, céltudatosság. Épp ezért vagy imádják vagy utálják. Megosztó személyiség, átmenet nincs. Aki szereti az tűzbe nyúlna érte, de ez fordítva is igaz. Aki meg utálja, az... Azzal nem volt ideje foglalkozni, hogy megfigyelje a viselkedésüket. Két fajta embertípust válogatott a barátai közé:
- akiknek védelemre volt szükségük
- vagy akik felértek az ő tulajdonságaival.
(A harmadik csoport nem tartozik a barátai közé, mégis szerves része az életének. Ez pedig azoknak a csoportja akik vegyes érzelmekkel is, de felnéznek rá. Nevezzük őket fanatikusoknak.)
Ez kicsit egoistának hat, de vegyünk egy példát: Sil összeveszik az egyik barátjával. Az egyes típust, (akikből jóval több van) szavakkal a földbe döngöli ha úgy tartja kedve. A kettesek pedig harcba szállnak vele, és mondják a maguk igazát, mint jómaga. "Azt hiszem, Mira megengedheti magának, hogy a kettes típusba soroljam."
- Igazad van. Senki vagyok, gólya vagyok, furán öltözöm, ámbár ez alkalmi cucc - mutat végig a nindzsaszerkóján. - Örülök, hogy átlátsz a helyzeten. Illemre próbáltak tanítani, de nem sikerült túl jól, mint látod. Nem tudom most mit rontottam el, nem volt szándékos. Ha van rá időd-kedved, adhatnál pár illem órát.
Amit most mondott, teljesen őszintén gondolta, nem gúnyolódásból. Hangjából eltűnt az idegölő cinizmusa, megerősítvén szándékai tisztaságát.
- Ja, tényleg prefektus vagy! El is felejtettem - és ezt is komolyan mondta. Annyira fura neki ez a prefektusos dolog. Neki anno Kairóban semmi ilyesféle posztja nem volt. Nem is akart, túl nagy felelősség. Ha Amirának ez jól esik, nyugodtan játssza a mini tanárt, legalább a szemmel verést már elsajátította. Silana állta a tekintetét.
- Jé! Majdnem ugyanolyan színe van a szemünknek! Ööö akarom mondani, elfogadom a büntetést, nincs más választásom. Viszont azt hadd tisztázzam, hogy Leonie-nak nincs felvágva a nyelve, ezt az én listámra kell írnod.
Igen, kezdődik a mentőakció! Ezzel már úgyse javít a helyzeten, de legalább őszinte, és felvállalta magát.
Mártír tekintettel pillantott Leonra aki máris felkapott egy megnövesztett katonát. Hát ez az! Varázslat! a fene fogja cipelni ezeket a koszos bábokat... Szerencse, hogy élesen vág az esze, így megspórolhatnak egy csomó időt és szenvedést.
Az igazi véleményét a büntetésről még magában tartotta és csak akkor közölte a vöröskével miután Amira kisasszony elhagyta a házat.
- Na, most biztos azt hiszed ez egy borzasztó nehéz feladat. De kiskapuk mindig akadnak, amit én megtaláltam. Említette volna, hogy tilos varázsolnunk? Nálam van a pálcám - húzta elő a csizmájából - Oké, először vigyük el őket a rétre: Vingardium Leviosa!
A hozzá legközelebbi bábura mutatott ami elkezdett lebegni a levegőben. Óvatos pálcamozdulatokkal irányította egyenesen a rét felé.
- Ne hagyd, hogy rugdaljon! - kacagott Sil - Petrificus Totalus! Így mindjárt jobb nem? Ezzel a helyükön tudjuk tartani őket és nem mozdulnak el. Gyerekjáték és szuper móka!
Kedvelte Leonie-t. Kicsit naiv volt, de ez nem eget verő probléma. Sokkal jobb, mint mások hibái.
Amirára gondolt és az ő hibáira. Túl sok hasonlóságot vélt felfedezni köztük.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa