31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. december 12. 19:36 | Link

[Valentin]


Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?!!? Mintha vonzanám magammal a bajt! Pedig reménykedtem benne, hogy a vélaságom miatt a baj is elkerül. Vagyis, hogy pontosabb legyek... jó lenne ha a szép embereket elkerülné a baj... bár ez most kicsit nagyképűen hangzott. Mondjuk néha lehet annak is kell lenni. Mióta ide kerültem a faluba kicsit megváltoztam. Ez a környezetváltozás úgy érzem jót tett, vagy inkább rosszat. Ismét kezd visszatérni a régi énem, ismét kezdem kihasználni a szépségemet... már amennyire lehet. Azért valljuk be, nem túl sok fiatal, szingli pasi él ebbe a kicsi faluba. Leginkább idős bácsik, és iskolás kisfiúk rohangálnak errefelé. Én pedig a 22 évemmel egyik korosztályhoz sem tartozom. Szerencsémre már sikerült összefutnom pár fiatal férfi tanárral. Már várom, hogy végre én is taníthassak, és köztük élhessek. Akkor lehet több esélyem lenne találni valakit. Igazából nem tudom, hogyan gondoltam, hogy én majd mestertanoncokat oktatok. Nagyjából ugyan annyi idősek, mint én, és ez a legrosszabb kor a fiúknál. Ilyenkor nem az eszük irányítja őket, hanem valami más, ami kicsivel lejjebb van, és most nem a hasukra gondolok. Hozzám pedig alapból vonzódni fognak.
A szerencsétlenségemhez visszatérve. Éppen Dongót sétáltattam, amikor is a kis dög meglátott egy macskát. Utálja a macskákat! Szóval kirántotta a kezemből a pórázt - amit alig fogtam - majd üldözni kezdte a cicát. Én persze amint kapcsoltam utána is iramodtam, de gyorsabb volt. A macska persze a lehető legrosszabb helyre menekült be. Az utcában lévő elhagyatott házba, melyről azt hallottam, hogy kísértetek lakják. Utóbbitól nem tartok, mivel hát őket kutatom. De a ház állapota eléggé aggasztó. Ennek ellenére nem tudok mit tenni. Belököm az ajtót, majd fütyülni kezdek, hátha... de ez nem jött be. Beljebb lépkedek és a lábam alatt szörnyen elkezdenek recsegni a padló deszkái. Egyre beljebb és beljebb haladok, miközben hallgatózok, hogy honnan is jön a lárma. Természetesen az emeletről, így a lépcső felé veszem az irányt.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 28. 16:35
Hozzászólásai ebben a témában
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 13. 22:12 | Link

Alig egy hónapja volt csak, hogy berobogott a vonata a bogolyfalvi pályaudvarra. Azóta nem is járt lent, jobban mondva szinte sehol sem járt azóta, hogy megérkezett. Leginkább a tanulás kötötte le, de ez is csak egy újabb ürügy volt, hogy ne kelljen elhagynia a mestertanoncok tornyát. Persze nem azért, mert annyira kényelmes volt ott, hanem mert gyűlölte az egész kastélyt, a helyzetet, amibe önnön hibáján kívül keveredett, és nem utolsó sorban a gyász miatt is. Odabent gubbasztva próbált rájönni, a "miértekre", de az önostorozás helyett természetesen az anyját hibáztatta a történtekért.
Aztán a délután folyamán valamiért mégis meggondolta magát. Levegőre volt szüksége, de nem a birtokon, egész máshová vágyott. Menni akart, jó messzire mindentől, de végül csak a falu egyik mellékutcájában kötött ki. Élvezte a hideg levegőt, ami már egyenesen marta az arcbőrét, a lefagyott füleit pedig ne is említsük, mikor aztán hirtelen a semmiből feltámadt a szél, már kezdte kissé kellemetlenül érezni magát. Próbált tovább haladni előre, de a kavargó hópelyheknek köszönhetően az orráig se látott.
Nemsokára megtorpant, felemelte a tekintetét és egy pillanatra elgondolkodott.
Az előtte magasodó, épp az összeomlás szélén álló ház nem volt túl biztató ugyan, de mi mást tehetett volna? Menedéket akart, hát megkapta, s bár egy kicsit sem fűlött hozzá a foga, hogy bemenjen az öreg épületbe, a hófúvás helyett mégis csak azt választotta. Valószínűleg akkor se fordult volna vissza, ha ismerte volna a faluban keringő hiedelmeket a romos épületről.
Lazán belökte maga előtt az ajtót, mit sem törődve a zajjal, ami ezzel járt. Nem pazarolta arra az idejét, hogy még be is csukja maga után, egy kicsit erősebb fuvallat, és az ócska nyílászáró máris újra tárva nyitva, ami odakint tombol azt meg hát... nem lehetne épp szelecskének nevezni. Beljebb sétált néhány lépést, közben pedig elgondolkodva futtatta körbe jeges tekintetét a koszfészek falain. Mikor meghallotta a padlórecsegést, kíváncsisága nyomban a hang után vezérelte.
Mikor észrevett egy női alakot a lépcső előtt, hirtelen megtorpant, cipője alatt megreccsent egy padlódeszka, szinte jelezvén a lánynak, hogy társasága akadt, de Valentin meg nem szólalt. Köhögött egyet, félrebillentette a fejét és türelmesen várta, hogy megcsodálhassa a lányt szemből is.
 
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. december 15. 15:50 | Link

A lépcső igen veszélyesnek mutatkozott, recsegett, ropogott, és volt ahol hiányos is volt már. Nagyon reméltem, hogy Dongó nem esett bele valami hasonló lyukba. Ha történne velem valami... hát nem is tudom mennyire borulnék ki. Még mindig elég sok barátom idiótának tart, hogy ennyire szeretem ezt a kutyát, és, hogy a kabalámnak tartom. De nem tudom nem szeretni, még annak ellenére sem, hogy az exemtől kaptam. Ha egyszer elpusztul akkor depresszióba fogok esni egy időre, az biztos. De ebbe egyenlőre bele se akarok gondolni. Még fiatal kutyus, elég sokáig fogja még húzni mellettem... ha csak bele nem esik egy lyukba odafenn.
Minden bátorságomat összeszedem, és egyre feljebb és feljebb megyek. Minden egyes reccsenésnél becsukom a szemem, és összeráncolom a homlokomat. Megállok fél percre, nagy levegő beszív-kifúj, majd irány tovább. Mint már említettem nem a szellemektől félek. Azok hidegen hagynak, sokkal inkább a ház állapota aggaszt.
Már majdnem fenn vagyok, amikor is egy kisfiú szelleme jelenik meg előttem. A lépcső tetején áll, mereven bámul rám, miközben egy labdát pattogtat maga mellett. Semmi csúnya nincs rajta, semmi sérülés, vagy bármi, ami a halálára engedne következtetni. Ennek ellenére mégis csak nyelek egy nagyot.
- Ömm.. Szia! -
Köszönök a kisfiúnak szinte suttogva. De ő csak tovább püföli a labdát. Nem haladok tovább felé, nem akarom megijeszteni, bár ennek úgy lenne értelme, hogy ő ijeszt meg engem. De annyi szellemmel volt már dolgom, hogy egy kisfiútól nem fogok félni. Ha egy régi börtönbe is el mertem tölteni pár napot, akkor ez már meg sem kottyan. Na ott aztán voltak érdekességek. Volt, hogy a szívinfarktus közelébe kerültem.
Egyszer csak a hátam mögül reccsenés, és köhintés hallatszik, fentről ugatás és nyávogás. Én hirtelen nem tudom merre is figyeljek előbb, de azonnal hátrafordulok, a köhögés irányába. Ez a hirtelen mozdulat eléggé megrémiszti a kisfiút, aki gyorsan átreppen rajtam. Hogy én mennyire utálom ezt az érzést! De nem foglalkozok vele túlzottan, inkább a lenn ácsorgó fiatal srácra koncentrálok, aki ha nem lép arrébb, akkor szintén megtapasztalja milyen érzés, ha átszáguld rajta egy szellem.
- Vigyázz!!! -
Szólok oda az élő fiúnak, majd lépek egyet hátrafelé. De teljesen megfeledkeztem arról, hogy a lépcső romos állapotban van, így beleléptem egy lyukba, elvesztettem az egyensúlyom. Hamarosan a lépcső alján fekszek hasogató bokával, és vérző homlokkal.
- Hogy az a.... -
Dühösen nyúlok a homlokomhoz, ahonnan lassan vér bugyog kifelé.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. január 28. 16:36
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2012. december 20. 19:43 | Link

Vanda és Valentin

Egész nap unottan ücsörgött az iskola legmagasabb pontján lévő egyik ablakba. Lábát lógatta és az orrát is. Zoé és Benjamin szerelemre lobbantása óta nem okozott sehol rózsaszín felhőt. Ez a tél nem az ő időszaka. De majd a tavasz! Akkor lesznek bőven bimbózó románcok! De egyenlőre sehol semmi nincs kilátásban az iskola falai között. Nagy unalmát hatalmas sóhajtozások kísérték, és egy búskomor tekintet. Végül nem tudott jobbat, apró szárnyaival az irányt a falu felé vette. Kinn cudar egy idő volt, de őt ez sem állíthatta meg tervétől. Elhatározta, hogy ma ha törik, ha szakad, akkor is összeboronál egy párocskát. Hamarosan úgyis Karácsony, így ez az ő ajándéka lesz. Hiszen mi lehet szebb ajándék, mint egy csodálatosan szép, új kapcsolat?!
Az utcákat rótta már egy jó ideje, de nem, hogy párkezdeményeket, de még csak embereket sem talált odakinn. De egyszer csak... egy fiatal szőke lányt pillantott meg, amint berohan egy romos épületbe. Nagyot dobbant a szíve, érezte, hogy itt ma még lesz valami. Nem is kellett sokat várnia. Egy szőke fiú is követte a szőke lányt. Cupido arcán széles, sunyi vigyor jelent meg, összecsapta tenyereit, majd az épület felé reppent. Az egyik nyitott ablakon halkan besurrant, majd végignézte a jelenetet, ahogy a lány legurul a lépcsőn. Ez a tökéletes alkalom. Előkapta apró íját és már reppent is a nyíl az ifjú szőke herceg hátsó fele felé. Telitalálat!
Cupido ezután elbújik, majd mikor már nem rá koncentrálnak, hanem egymásra, akkor leül az ablakpárkányra, és könnybe lábadt szemekkel lesi a két fiatal bimbózó románcát.
Hozzászólásai ebben a témában

Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 19:33 | Link

Türelmesen megvárta, hogy a lány megforduljon, de a képzeletét jócskán felülmúlta az, amit látott. Bár csak alig néhány pillanatig csodálhattaá a lány arcát, még a szemein is látható volt, hogy mennyire meglepődött. Na persze, nem a szívét dobogtatta meg a hölgyemény, inkább csak a fantáziáját mozgatta meg, ez nála már-már ritkaságnak mondható.
A lány hirtelen felkiáltott, Valentin pedig csak akkor vette észre a felé közeledő, rémült kísértetet. Mivel volt már szerencséje jó néhány szellemhez, egy hirtelen mozdulattal kitért a kisfiú elől, majd újra a lépcső tetejére szegezte jeges tekintetét. Ám a szőke hölgyemény addigra már a lépcső közepénél járt, csak épp nem úgy, ahogy szokás. A fiúnak volt szerencséje végignézni, ahogy a csinos szöszi végigbucskázik a fokokon, majd nemes egyszerűséggel földet ér a rozoga tákolmány legalján.
Összevonta a szemöldökét, s már épp készült volna leteremteni egy-két epés megjegyzéssel, de a szavak valamiért fennakadtak a torkán, s egy pillanat múlva már a lány mellett guggolt.
 - Te jó ég! Hiszen te vérzel! Várj...
Aggódva elkapta a lány csuklóját, másik kezével pedig egy zsebkendőt húzott elő a kabátjából.
Valentin egyetlen szerencséje, hogy egy elhagyatott kísértetházban kevés a valószínűsége annak, hogy felbukkan egy ismerős, aki ha látná az önmagából teljesen kifordult fiút, egyből észrevenné, hogy nem színészkedik. Márpedig azt kifejezetten jól tud. Akkor aztán annyi lenne az imázsának. Persze, a dolog legjobb része csak az lesz, mikor elmúlik majd a varázs.
 - Minden rendben van?
Tekintében őszintén csillogott a félelem, a hangja lágy volt, mégis érezni lehetett benne, mennyire bántja, ami a lánnyal történt.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 22. 19:34
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa