31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. augusztus 27. 16:23 | Link


Meglehetősen sok idő telt el Kinsey legutóbbi sötétedés utáni sétája óta. Gyakran tartózkodott késői időpontokban is a ketyereboltban, így nem igazán jutott már ideje kellemes, egy órás andalgásokra a faluban. Ezen az estén viszont valamiért csak károkat sikerült okoznia a mugli szerkezetekben. Minden egyes hiba révén egyre frusztráltabbá vált. A negyedik elrontott rúnánál már elfogadta, hogy most vagy abbahagyja a munkát, vagy a következő ketyerét szét fogja törni a pulton. Ideges mozdulattal kulcsolta be az ajtót, majd sietős léptekkel indult el a Macskabagoly utcza felé. Rengetegszer tette már meg ezt a rövid utat, és tudta, hogy ezalatt véletlenül sem lesz ideje rágyújtani. Otthon már leszokott róla, mindenhol máshol viszont... A francba is, legyen. Kinsey megtorpant, és gyorsan körbepillantott. Senkit sem látott a közelben, így senki sem láthatta, ahogy kínos (?) módon visszavett a sebességből, és az eddigivel ellenkező irányba fordult. Beszívta a hűvös, esti levegőt, mintha ezzel bármennyire is kárpótolhatta volna a tüdejét az eddigiekért - és a későbbiekért. Az utcán beszélgetésfoszlányokat kapott el, de ezúttal egyiket sem volt kedve kielemezni. Amíg emberek között volt, maga elé nézve lépdelt. Csupán a falu határához érve kezdett jobban figyelni a környezetére. Letért a Fő utczáról, a kitaposott ösvényen keresztül az erdő felé haladva. Céltalanul kószált a fák között, ezúttal távol Kens házától. Csak akkor torpant meg ismét, amikor így is sikerült egy régi épületre bukkannia. Elhagyatott háznak tűnt, sokat eltakaró, vad növényzettel. Kinsey tudta, milyen szerepet töltött be az ilyen épületek nagy része. Drogtanya. Ebben az esetben ugyan nem tartotta valószínűnek, hogy létezett egy ilyen az iskola melletti erdőben, de manapság semmit sem lehet tudni. Ő pedig ugyan nem ezt tervezte esti programnak, de... További gondolkodás helyett a viselkedéselemző inkább megkerülte az egykori kerítés egyik oszlopát, és átvágott az udvaron. Óvatosan nyitott be a fülsértően nyikorgó ajtón. Tévedett. A hely teljesen üres volt, az általános gaz és szemét kivételével. Talán jobb is volt így. Matthew behajtotta maga után az ajtót. Az egyedüli fényforrás a kitört ablakokon beszűrődő holdfény volt. Bár a göndör hajú jelenleg is magánál hordta a pálcáját, úgy döntött, ezen most nem fog változtatni. Egyébként sem szeretett volna túl sokáig maradni. A szoba egyik távolabbi sarkába húzódott, majd elővett egy szál cigarettát és az öngyújtóját.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2015. augusztus 28. 00:34
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 3444
Írta: 2015. augusztus 27. 22:05 | Link

Kinsey


*Hideg, nedvesség. Alulról jön, mintha a föld alatta feltámadt volna. A víz körbeöleli a karjait, lábait, kezdi magába szívni, maga alá temetni. Magatehetetlenül, mozdulatlanul próbál küzdeni, de ebből semmi sem látszik. Nem tud mit tenni. Kalapáló szívvel, tágra nyílt szemekkel érzi, amint a víz már a mellkasát is befedte és az arcán kúszik felfele. Görcsösen erőlködik, hogy kitörjön a bénultságból, és közben az agya kétségbeesetten sikolt magyarázatért, de nem megy a ráció, nem jön egy érv, a feloldozás, semmi. Csak a pánik, a csontvelőig hatoló félelem. Kiáltani próbál, ám hang nem jön ki a torkán. Olyan mély csend van, hogy sípol tőle a füle, lüktetnek az erei. A víz átcsap a száján, a nyakát nyújtja, erőlködik, próbál felemelkedni, felülni, de nem sikerül és a hullámok beborítják a teljes testét és -
hangos sikoltás szakítja meg a csendet, egy egér ijedten iszkol be egy falrepedésbe, Tobias pedig felhúzható játékként ül fel és zihálva néz le magára, még meg is tapogatja az arcát, a testét. Kétséget kizáróan itt van, életben van és - a saját izzadságát leszámítva - nem vizes. Úgy ver a szíve, hogy fél, menten rövidzárlatos lesz a túlhajszolástól és végleg leáll. A bal mellkasára szorítja a tenyerét, próbálja csillapítani kétségbeesett szívét, mely lassan, de kezd visszaállni a normális ritmusba.
Fogalma sincs, hol van. Vagy hogy egyáltalán hogy került oda. Mert egyértelmű, hogy nem Michelle kanapéján ül. Hacsak nem söpört végig az apokalipszis Bogolyfalván, miközben ő álmában fulladozott, nem hinné, hogy ugyanott van, ahol legutóbb volt. Alaposabban megnézi magát. Talán... igen, így volt legutóbb felöltözve. A kockás pizsamanadrág, egy fehér póló és a lábán semmi. Bár amilyen fekete a kosztól, úgy tűnhet, nincs is mezítláb. De hova került? Egy csupasz földön ül, papírok, száraz levelek, korhadt deszkák körülötte. Nagyon reméli, nem ment be senkinek a házába és mindjárt egy pálcával kell farkasszemet néznie - az övé nyilván nincs nála. Felpillant, de sehonnan se röppen felé átok, legalábbis még. Továbbra is reszket egész testében, az elméje félig még az álomban van, érzi minden pórusában az őrült rettegést, hiába ismételgeti magában, hogy álom volt, csak egy álom volt...*


***
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. augusztus 29. 20:04 | Link


A szájához emelte a cigarettát, de meggyújtani már nem volt alkalma. Fülsértő sikoltás törte meg a ház csöndjét. A viselkedéselemző megrezzent, és akaratlanul is hátrált egy lépést. Pár másodpercig feszült figyelemmel hallgatózott a sötétben. Valaki levegőért kapkodott, valószínűleg a lépcső túloldalán. Kinsey agyán átfutott a gondolat, hogy megpróbálhatna feltűnésmentesen kiszökni a házból, anélkül, hogy kapcsolatba lépne az illetővel. De miért? Miért tenne ilyet, mikor pont erre vágyott hetek óta. Egy cseppnyi izgalomra. Eltette a cigarettát és az öngyújtót. Most már jobbnak látta, ha nem csupán a holdfényre bízza magát, és elővette a pálcáját. Nem tervezte semmilyen módon meglepni a másikat, tehát az nyugodtan láthatta, ahogy a Lumos fényköre lassan közelített hozzá a pálca tulajdonosával együtt. Kinsey két méternyire állt meg a földön ülő alak előtt. Szenvtelen arccal jártatta végig a tekintetét a ziháló férfiún. Ha Matthew különösen földhöz ragadt és makacs lett volna, akkor most biztosan újra a drogtanya ötletét erőltette volna. A srác pupillái viszont normális gyorsasággal reagáltak a fényre. Metamfetamin, kokain, LSD kizárva. A marihuána még okozhat hallucinációkat, de legyünk őszinték. Az idegen pizsamában üldögélt a földön. Sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy Kinsey-nek egy holdkórossal volt dolga, mint sem egy drogossal.
- Mi történt veled?
Matthew feleslegesnek érzett bármiféle köszönést vagy a másik állapotára vonatkozó kérdést. Most kérdezte volna meg, hogy jól érzi-e magát? A göndör hajú ezt magának is meg tudta válaszolni. Az ember nem kellett viselkedéselemző legyen ahhoz, hogy lássa: az idegen félt valamitől. Rettegett.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2015. augusztus 29. 20:30
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 3444
Írta: 2015. augusztus 31. 15:21 | Link

Kinsey


A remegése lassan alábbhagy, bár még párszor el kell ismételgesse magában a mantráját: Eördögh Lars Tobias vagyok és élek... Abban sem biztos, hogy ezt csak a fejében ismételgeti, lehet, hogy hangosan is kiejti a szavakat és most magában beszél. De muszáj mondania, meg kell töltse a fejét a saját hangjával, a biztonsággal és a tudattal, hogy ő valóban önmaga, nem veszett el az álmok sötét poklában, és él, él, él... Bárcsak tudná, hány óra. Amikor lefeküdt, levette a karóráját, ami hatalmas butaság, mostmár tudja, akkor is tudhatta volna, de ez már mindegy. Akkor... hány óra is volt? 11 után... igen, olyasmi. Most mennyi lehet, mennyi esett ki neki és egyáltalán hogy jutott ki a házból? Reméli nem tett kárt semmiben és senkiben.
Egy fény közeledik felé lassan imbolyogva. Hunyorítva néz az irányába, majd ahogy egyre közelebb jön, a kezével tart ernyőt a szeme fölé, hogy az ne bántsa - hisz épp felébredt egy korom sötét helyen és most szembevilágítják. Mert egyértelmű, hogy nem egy villanykörtét evett szellem lebeg végig a szobán, hanem valaki van is a fényforrás végénél. A pálcát tartó alakot nem tudja kivenni, pedig csak pár méternyire állt meg tőle.
- Nem tennéd azt félre... esetleg? - a hangja nagyon rekedt, mint aki régóta nem adott ki emberi hangokat, csak állatian üvöltözött volna úgy, ahogy csak a torkán kifér. Lehet, hogy ezt is tette. Lehajtja a fejét, a szemeit dörzsölgeti és várja, hogy végre visszakapja a látását. Bár egy ideig még biztosan csak egy nagy sárga folt fog lebegni előtte.


***
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. szeptember 1. 23:15 | Link


Ahogy közeledett a hangok forrásához, Kinsey nem tudta pontosan, milyen reakcióra számítson. A zihálást folytonos motyogás váltotta fel. Matthew csak az utolsó szót tudta kivenni, mivel a közeledtére a másik elhalgatott: élek. Hát, ez legalább egy jó hír. Valószínűleg. Megtorpant a zavartnak tűnő idegen előtt, és a vele történtekről érdeklődött. Az eszébe sem jutott, hogy az eddig sötétben kuksoló srácnak nem tett valami jót, amikor "vallatás" közben a szemébe világítottak.
- Nox - szólt válaszul a fiú kérésére, és a fénygömb a pálcája végén kialudt. Kinsey hangjában és arckifejezésében a közöny helyét lassan átvette a kíváncsiság.
- Nem nézel ki valami jól - jelentette ki. - Gyakran szoktál alvajárni errefelé?
Kérdésén talán kicsit érződött, hogy előbb angolul fogalmazódott meg a fejében. Ettől függetlenül sejtette, hogy a srác így is meg fogja majd érteni. Már nem világított vele ugyan, de Kinsey még mindig leeresztett kezében tartotta a pálcáját, csak a biztonság kedvéért. Az idegen egyelőre még mindig a földön ült, és a szemeit dörzsölgette. A viselkedéselemző elégedett volt a holdkóros teóriájával, de fel kellett készülnie arra a ritka eshetőségre is, hogy tévedett. A másik nem tűnt veszélyesnek, ugyanakkor jellemeztek már így több pszichopatát is a történelem során. Bár minden bizonnyal egyikük sem nézett ki annyira rémülten, mint ez a srác.
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 3444
Írta: 2015. szeptember 2. 14:49 | Link

Kinsey


Végre újra sötét van, bár még nem lát sokat a fehér folton kívül maga előtt. Inkább lehunyja a szemeit és pihenteti, amíg újra visszakapja a látását. Közben érkezik egy újabb kérdés, ez már kíváncsibb hangnemben csendül, mint az előző. A hang alapján körülbelül vele egyidős lehet a fiú, talán idősebb? A baritonok csalókák tudnak lenni. Az ő hangja sem épp vékony, de semmiképp sem olyan dörmögő, mint az idegené, csak kellemesen mély és rekedtes néha. Örül, hogy nem az épület tulajdonosa áll előtte, és valószínűsíthető, hogy az épületnek egyáltalán nincs is tulajdonosa egy jó ideje. Tehát senki nem fogja felcibálni az igazgató elé területsértésért és még jó ég tudja miért.
Lassan kinyitja a szemeit és felemeli a tekintetét az idegenre. Nem kapkodja el a választ. Frissen visszakapott érzékével alaposan megnézi magának a srácot. Mit kereshet egy elhagyatott házban? Éjszaka, egyedül? Úgy méri fel az arcvonásait, mint aki egy térképen próbál eligazodni. Valósággal látja maga előtt, ahogy a másik fejében forognak a kerekek, nyikorogva, füstölve dübörög a gépezet, próbálja ő is kitalálni, hogy ki lehet ő és főleg mi lehet.
- Errefele? Nem, nem szoktam. - a szavakat lassan, nyomatékosan ejti ki. - Bárhol is legyünk. - először is még új, errefele valószínűleg nem is járt még soha, bár fogalma sincs, hogy hol van. Másodsorban nem nevezhető szokásnak az alvajárás. A tudatalattija néha megindul, miközben ő szeretne pihenni, és aztán kiköt egy olyan helyen és helyzetben, amiből nehezen szedi ki magát Tobias. Nincsenek jóban, ő meg a tudatalattija.
Lassan előredöl és egyik lábára áll, majd a másikat is mellé teszi és kiegyenesedik. A nadrágjának egyik szára térdig felszakadt és a pólója is úgy néz ki, mintha egy medve szájából ráncigálták volna ki. Ennél már csak az arca nézhet ki jobban, bár azt szerencsére nem látja. Kosz borítja a kezeit, a lábait, az orrát, homlokát. Mindenképpen így szeretett volna megismerkedni valakivel. Mindenesetre próbál egyenesen, felemelt fejjel állni a másik fiú előtt, mint akinek semmi takargatnivalója nincs.
- Nyugalomért jöttél ide. - állapítja meg. Látszik rajta, a testtartásán, mert más a sötétben kevéssé kivehető, hogy ideges, vagy nemrég ideges volt és még nem múlt el teljesen, hogy valami elől menekült ide, kiszellőzni, lenyugodni, bár az okot nyilván még nem tudja kitalálni. Ehhez képest kapott egy sikoltozó holdkórost. Legalább elvonja a figyelmét a saját bajairól. Tobiasnak meg kiváló alkalom ez arra, hogy szintén ne a saját problémáival foglalkozzon.
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2015. szeptember 8. 01:44 | Link


Különleges társaságnak számított az idegen, erre Kinsey már ismeretségük első pillanataiban rájött. Kívülről talán furcsának és kínosnak hathatott, ahogy egy ideig némán méregették egymást a sötét helyiségben, de a göndör hajú egyáltalán nem érezte kényelmetlenül magát. Volt valami ismerős a srác elemző tekintetében. Matthew egyelőre nem bánta meg, hogy odalépett a sikító fiúhoz. Válaszát a viselkedéselemző megjegyezte magának, de más módon nem reagált rá. Figyelte, ahogy a másik végre feltápászkodott, és büszkén farkasszemet nézett vele. Bár jelenlegi állapotára nem igazán lehetett büszke, valamilyen szinten ez az idegen személyiségével járhatott. Váratlan kijelentésére Kinsey meglepetten emelte meg a szemöldökét. Csak egy rövid időt töltött el a csodálkozással. A felismerés hamar önelégült mosolyt csalt az arcára.
- Nem rossz, de ezt a játékot ketten játsszák - állapította meg, lassan ejtve ki a szavakat. Már nem mosolygott, a fürkésző pillantása viszont pontosan ugyanolyan mértékben volt bizalomgerjesztő. Hogy mennyi is volt az annyi, az csakis a fiún múlott.
- Ha ennyire idegen neked a környék, azt elmondhatom, az emberek nem szoktak sokáig cseverészni ezen a helyen - fordította a fejét a szoba belseje felé Kinsey. - Rád nyilván nem vonatkozik a takarodó, de talán te is szívesebben lennél már ilyenkor a kastélyban.
Matthew ismét a másikra pillantott. Korban hozzá közelinek tűnt, ezért több, mint valószínű volt, hogy mestertanoncnak érkezett a Bagolykőbe. Mi más dolga lett volna egy ilyen srácnak Bogolyfalván? Ha nem lett volna a bolt és... egyéb indokok, akkor Kinsey is rég maga mögött hagyta volna az egyébként rém unalmasnak ható varázslófalut. Az pedig a fiú első megszólalása óta nem volt titok, hogy nem ismerte a kísértetházat, és vele együtt valószínűleg a környéket sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 3444
Írta: 2015. szeptember 9. 14:46 | Link

Kinsey


Egy pillanatig meglepetten pislogott rá az idegen, de hamarosan a felismerés hulláma öntötte el az arcát. Tehát nem lassú felfogású, remek. Nem lenne türelme egy... rosszabb képességű emberhez Tobiasnak ebben az órában és helyzetben. De vajon lesz-e hozzá? Bár tudatában van annak a rellonos, hogy most nem neki kedveznek a körülmények, úgyhogy amennyire csak lehet, igyekszik civilizáltan viselkedni. Egy elhagyatott épületben, éjszaka, szakadt pizsamában, koszosan, mezítláb. Ez elég gyenge alap a "civilizált" viselkedéshez, de ezzel kell dolgoznia.
Szóval ez egy kettős játszma. Most Tobiason van a sor, hogy halvány mosoly bukkanjon fel a szája sarkában. Átáll a másik lábára - Merlinre, üvegdarabokon mászott keresztül? Ég a talpa megannyi apró pontban, valószínűleg vérzik is -, karjait pedig összefonja maga előtt. Mindent nyugtáz magában, amit a másik mond, semminek sincs éppen információértéke számára, bár ezt a fiú valószínűleg tudja is. Az utolsó szóra azonban felkapja a fejét.
- A kastélyban? - összeráncolt szemöldökkel apró, önkéntelen fejrázásba kezd. - Nem a kastélyból jöttem le idáig így. - néz végig magán, mint mondandója illusztrációján. Persze, akár onnan is lejöhetett volna, de elég valószínű, hogy a hálótermekből kifele jövet a folyosókon valakivel csak szembement volna. De mielőtt folytatná a gondolatmenetét hangosan is, rádöbben, hogy talán okosabb, ha most hallgat, vagy legalábbis nem próbálja kioktatni a másikat. Nem szokott jól elsülni és kivételesen még érdeke is, hogy a fiú ne hagyja ott szó nélkül. Ugyan megtud állni a lábain, de valószínűsíthető, hogy a járás már nem lesz ilyen egyszerű művelet. És nincs egy seprűje, amit magához hívhatna, meg egyébként a pálcája sincs nála - és ha nála lenne, akkor? Rongyosan, koszosan végigrepülhetne a falun, egyenesen be a Saint-Venant rezidenciába. Emlékezetes látványt nyújtana. Ennél már csak az lenne emlékezetesebb, ha négykézláb mászna keresztül, vagy legjobb esetben sántítva, vércsíkot húzva maga után, rohamosan fertőződő sebekkel. Ragyogó kilátások. Tehát semmi okoskodás - mentálisan ad magának egy fenékbe lódítást.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa