31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 10. 01:00 | Link

Péter Fanni
Muhahahaha, nem. Bezártam az ajtót. Meg az ablakot is. Ez meg egy szösz.

- Petiiii...! - Igen, most éppen Fannit hívja. Fojtott, halk hangon. Az erdőben állva. Hogy hogy kerül ide? Hát éppen az előbb említett leányzót várja, de hogy elüsse valamivel az idejét, kockás ingét a szoknyájába gyűrögeti kicsit sem szépen, aztán nekiáll, hogy feltűrje az inge ujjait. Amíg ő ezzel foglalatoskodik, addig Fanni is befut kicsit sem késve. Lányunk csak egy biccentéssel konstatálja háztársa érkeztét, aztán halál nyugodtan befejezi ruhája gyürmölését, majd csak ezek után mosolyog és köszön rá a lányra, hogy aztán egymás mellett lépdelve elinduljanak a kísértetház felé. Ami annyira nem is ijesztő, gondolja ezt az eperszőke hajú egyed, pedig valójában nagyon is félniük kellene attól a háztól. Ki tudja, a végén még ott marad a foguk. Meg a lábuk. Meg a kezük. A testük többi részéről nem is beszélve.
- Itt van, nééézd! - Izgatottan kapaszkodik bele a nálánál fiatalabba, ujjait annak felkarjára fonva. Bizonyosan meg is rángatná picit, ha a hátán lógó hátizsákja és abban lapuló pálcája hirtelen eszébe nem jutna, így csak rácsimpaszkodik, de nem kezdi el rángatni. Egyelőre. - Szerinted lesznek bent szellemek? Vagy húúú, zombik? Azsaló... nem. Ava... Szala...Szóval, aszalódott testek? Tudod, mint amilyen a bombiknak van! - Szegény nyelve párszor összeakad, de azért remélhetőleg Fanni megérti, mit is akar neki mondani. Ahogy közelednek az említett házhoz (vagy ami maradt belőle), ő egyre izgatottabb lesz. Már csak egy halk visítás hiányzik a képből, de az mindjárt átalakul majd sikoltássá, amint belépnek azon az ajtón. Addig is viszont vörös szépségünk lecövekel az ház előtt, annak ajtaját bámulva.
- Szerinted túléljük? - Kicsit buta dolog ezt még a bemenetel előtt feltenni, még csak krízishelyzet sem alakult ki, így nem lehetne pontosan meghatározni, hogy mi fog velük történni. Alíz nem szeretne elpatkolni ezen a helyen, és van egy olyan érzésem, hogy Fancsi sem szándékozik elhalálozni egy olyan helyen, ahova még talán prefektus sem jár. És, ha már Fancsi; epres szöszi Petire (ha már Péter) pillant, szeme eszeveszettül csillog, közben ujjacskáit összefonja maga előtt. Mert hát nem, ő nem fog egyedül és elsőként belépni azon az ajtón. Lehet, hogy próbálná kinyitni, és rádől. Csak így, egyszerűen rádől. Könnyen megeshet.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. augusztus 10. 19:02 | Link

Alízszínü Eper. :3

Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3

Amikor felvetődött eme csodálatos ötlet a buksimban, hogy nekem a kastélytól  a nem messze fekvő kísértet járta kúriában kell galoppozom, ügyet sem vetettem arra, hogy tényleg előfordulhat egy-két barátságtalan szellem is ott. Tudniillik mindig is rettegtem a szellemektől és a pókoktól, és ahova akkor készültem ott lesz mind két parámból bőven. Igazából úgy voltam vele, ha már Madagaszkárt megjártam, akkor semmi bajom sem eshet majd abban a régi viskóban.
Párpercig azon hezitáltam, hogy kit is kell majd elhívnom magammal, végül arra jutottam, hogy legyen egy random eridonos. Elhatároztam, az első velem szembe jövő háztársamat addig nyaggatom, amíg el nem jön velem szellemeskedni. A klubhelyiségben „elrejtőztem” az egyik fotelben és ott vártam az áldozatomat, amíg be nem sétált a képbe Alíz. A lányra vetettem magamat, leterítettem egy őrült vigyorral és csillogó szempárral. Tuti azt hitte nem voltam százas. Talán még ötvenes se... vagy tízes sem.
Nem sokáig nyekeregtem a harmadikosnak, könnyedén belement. Bevált a tervem. Így hát a földről felsegítettem és letraccsoltuk, hogy mikor és hol találkozunk maaajd. Azután persze spuriztam felfelé a gólyalakba, ahol valami normális göncöt cibáltam magamra, mert azért mackóban mégsem mehettem. Felvettem egy régi Nirvanas fekete pólót, hozzá egy piros-fekete kockás inget, egy fekete rövid gatyát és sötétbarna harisnyát bakanccsal, no meg persze a karkötőket.
Amint elkészültem az órára pillantottam. ~Hoppá idő van!~ Ismét vadul végigvágtattam a folyosón, és kikerültem minden velem szembejövő akadályt.
- Megyeeeeeeeeek! - visítottam, amikor már az erdőnél jártam, és a lányt megpillantottam. Úgy gondoltam, hogy percre pontos voltam, vagy legalábbis nem sokat késtem. Picit pihegtem, mert azért a végig sprintelt ide út nem volt egy laza tesióra. Mire kifújtam magamat, immár szóhoz is tudtam jutni, köszöntöttem az ingén ügyködő leányzót, aztán sovány malac vágtában megindultunk az elhagyatott szellemház felé amperkodni.
Megérkeztünk. Picikét ökölbe szorítottam a kezem, ahogyan végigmértem a hatalmas korhadt ajtókat, persze csak addig, amíg a másik rám nem csimpaszkodott.
- Tutifix, hogy lesznek. De lehet, hogy démonok is vannak, a szellemek mellett, akiket itt ölhettek meg. - gyerekesen elvigyorodtam, így lepleztem a félelmemet és aggodalmamat- Ha lesznek zombik, én tuti elkezdek velük táncolni úgy, mint Michael Jackson a Thriller  klippjében! – felkacagtam, aztán nyomattam pár ismert mozdulatot, amikre még emlékeztem, azért, hogy lássa mennyire is komolyan gondoltam ezt az egészet. Viszont csak amiatt imádkoztam magamban, hogy egy kísértettel se találkozzunk.
- Túl fogjuk, persze csak ha nem találkozunk vérnyulakkal vagy... gyerekszedővel esetleg a jetivel! Mert azok... megesznek.  Nem kicsit, nagyon! Egyébként itt lehet jeti?- értetlenül a lányra is pillantottam, ami közben feltettem ezt a nevetséges kérdésemet. Majd a fejem ismét az ajtó felé fordítottam és lenyomtam a kilincset, ha már én mentem előre. Az ajtó úgy nyikorgott, mint amit még soha a büdös életben nem nyitottak ki, kellett egy kis erő is, hogy egy vékony részt tudjak nyitni magunknak. Amint beléptünk, az előtérben dohos levegő fogadott bennünket. - Itt már vagy háromszáz éve biztos nem volt tavaszi nagytakarítás... - beljebb léptem, hagytam, hogy az eperlány is beszabaduljon mellém. - Ugye.... majd, majd megvédesz pókoktól? - cérnavékony hangon tettem fel a kérdésemet Alíznak, amikor az ajtón beszűrődő fények pont egy termetes dögöt emeltek ki a sötétből. ~Ha az a dög meg mozdul, én tuti ki fogok rohanni ebből a romhalmazból.~
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. augusztus 11. 18:03 | Link

Péter Fanni
Átépítés miatt zárva.

A nagyon nem fiú, sokkal inkább lány Peti rövidesen meg is érkezik, így már teljes harci felszerelésben közeledhetnek a kiszemelt áldozat, nevén a kísértetház felé. Ez hosszú kihallgatás lesz, ezt már csak abból is le lehet szűrni, hogy az eper szöszi hátizsákjába a pálcája mellé valami rágcsát meg a manóktól hosszas könyörgés után megszerzett málnaszörpöt is csomagolt. Csak arra az esetre, ha tényleg itt ragadnának, és valahogy ki kellene húzni reggelig.
  - Juuj, a démonok azok milyen? A és Michael Jackson...? - Hallható, hogy keveri a szavakat és betűket, egy helyen még talán a személyragot is eltéveszti. Bár amilyen gyorsan hadar, talán Fancsinak sem tűnik fel, úgy, mint az előbb, ő meg addig nem foglalkozik vele, amíg valaki rá nem szól, hogy hahó, ezt nem így kell mondani. Úgy tűnik Fannit viszont nem zavarja, hogy háztársa nem rendeltetésszerűen használja a kifejezéseket, ugyanis mindkettőjük figyelmét lefoglalja az eléjük táruló romhalmaz csodaszép látványa. A harmadikost ki is rázná a hideg, ha éppen nem lenne elfoglalva a Fanniba csimpaszkodással, és a házra csillogó szemekkel való meredéssel. De mivel ezek mind nagyon lefoglalják, nincs ideje arra, hogy ijedezzen egy háztól, amibe még be sem mentek. Csak egy kérdés erejéig lepődik meg a szél általi nyikorgástól, de ez inkább csak még jobban felcsigázza az érdeklődését.
  - Biztos van itt egy. Vagy kettő. De lehet, hogy három! - Nem, szegénykémnek fogalma sincs róla, mi az a jeti, csak bólogat bőszen Fanni szavaira, majd ugrál egy sort, mielőtt a lány benyitna a házba. Igen, nyitna, csak nem nagyon sikerül neki. Mikor kíváncsian közelebb lép, a rothadó fa nyikorogva kitárul, és na, ott, akkor, Alíz megborzong. Haljunk meg egy kísértetházban, part 1, ééééés, felvétel!
  - Arra, ott van valami! - Amint elővette pálcáját és egy lumos elmormogása után bevilágít a házba, a saját árnyékuk felé mutat, mintha az valami más lenne. - Pókok? ... öö, ja, persze, megvédelek majd - Elkeseredett fejet vág a lány mögött állva, aztán már látja is a szél miatt rohamosan a feléjük közeledő ajtót, ezért, hogy elkerüljék a becsapódást, lök egy picit Fannin. Csak olyan jelzésképp, hogy legyél szíves beljebb fáradni, ha nem akarod, hogy pofán csapjon egy ajtó. Amint a társa méltóztatik helyet csinálni neki is, magasra emelt pálcával lép előre, hogy bevilágítsa a helyet. Fordul balra, fordul jobbra, és akkor...
  - OTT EGY PÓK! - Felvisít, és védekezően az állat és Fanni közé áll, közben az első keze ügyébe kerülő tárgyat (ami történetesen egy elkorhadt pici kis fadarab) az állat felé hajítja. Nem is nézte igazából, hogy merre célzott, de a halálos fegyver pár centire a pók mellett csapódik be, ami ennek következtében visszamászik a sötétségbe.
  - Elmenekült... Vagy talán most hív a haverjait. Menjünk beljebb! - Nem volt éppen a legmegnyugtatóbb beszéd, de mivel őt nem zavarja, ha egy pók belemászik a hajába, mondhatjuk, sikeresen leküzdötte az első akadályt. Az már más kérdés, hogy Petya hogy áll a dologhoz. - Gyere, majd én megvédelek! - Azzal már meg is ragadja háztársa csuklóját, és húzza maga után, be az ismeretlen sötétségbe azzal sem törődve, hogy esetleg most majd szépen rájuk ugrik egy jeti...
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. augusztus 12. 14:14 | Link

Alízszínü Eper. :3

Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3


- Nem tudom, hogy micsodák pontosan, csak annyit tudok, hogy olyanok, mint a szellemek, de ezek gonoszak és bántani akarnak minket. - A fejemet vakargattam, megfelelő definíciót próbáltam keresni a démonok megmagyarázására, de mivel én sem voltam valami nagy Paranormál Activity guru, így csak ennyivel tudtam megmagyarázni, hogy "gonosz szellemszerű izék".
- Tudoooooood! Jacko, a pop királya! - Behullámoztam a felső testemmel, mintha csak táncolni próbálgattam volna. - Vagy... nem ismered Jackot? - Na igen, félvérként Michael Jackson neve számomra nem volt ismeretlen, de ugyanezt nem mondhattam el az eperszedő Alízomról. - Majd ha visszaértünk az eridon toronyba, megmutatom neked. Egész véletlenül van az mp4esemen Michael Jacksontól egy-két dal. - Legyintettem egyet mosolyogva, aztán már csak találgattunk, hogy vajon miféle lényekkel találkozhatunk odabenn. Természetesen hoztam a formámat, és jöttem a sületlenségeimmel, amik például ilyenek voltak: gyerekszedő, vérnyúl, medvedisznóember, jeti. Végül is, az eperlánynak is igencsak élénk fantáziája volt, ő sem volt híján az efféle agymenéseknek.
- Három? Na akkor kell valami jeti riasztó bűbáj. Mondjuk..... Jetius disappearus! Vagy... valami ilyesmi! - Mély levegőt vettem, előrébb léptem, megragadtam azt a régi rozsdás kilincset, ami a hatalmas korhadt faajtón díszelgett és megpróbáltam lenyomni. Sikerült, úgy ahogy. Már csak be kellett mennünk. Aha. Az ajtó meg sem akart mozdulni, be kellett lökni, hogy bemehessünk oda. Talán a ház sem akarta, hogy mi bemenjünk. Lehet, hogy félt tőlünk? Az kizárt.
Bent öt méter vastag por állt a padlón és a fehér lepellel letakart foteleken, szekrényeken. Persze ezeket csak Alíz jóvoltából láthattam, mert megvilágította a folyosót a pálcájával.
Az egyik sarokban egy termetes pókszerű dög telepedett meg, már kitudja mióta. Hunyorítva figyeltem, meg ne merészeljen mozdulni. Hosszú másodperceken keresztül figyeltük egymást, ám ezt a romantikus szemezésemet Alíz szakította meg. Majdnem a nyakába ugrottam, amikor felsikkantott, viszont helyette a karjába kapaszkodtam, ablaknagyságú szemekkel sasoltam körbe-körbe.
- Pók? HOL?! - semmit sem láttam, majd csak annyit válaszolt, hogy hozza a haverjait. Nagyon reméltem, hogy az, az ízeltlábú nem volt a haverja, amelyikkel én fél percig szemeztem. A biztonság kedvéért visszapillantottam az említett lényre, hogy a helyén volt-e még. De eltűnt. - Nyhhnn..... - kétségbeesetten nyekeregtem, és most már ténylegesen a lányon csimpaszkodtam.
- Jó, akkor majd én meg... én meg... nem tudom, de viszonozom.. valahogyan. - úgy festhettem, mint egy gyáva kis nyuszi, lényegében az is voltam, mert hát PÓKOK.
Beljebb haladtunk az épületben, én lassacskán elengedtem a lány karját, amiben már elszoríthattam a vérkeringést is. Beértünk – szerintem - a nappaliba, vagy valami ahhoz hasonlóba. - Páncélok! De menőőő! – odarohantam az egyikhez, a mellvértről lesepertem a bal kezemmel a port. - AAAAAAAA... ezt nem akarjuk hazavinni? Olyan jól mutatna a klubhelyiségünkben! - felkacagtam, ahogyan a lányra pillantottam.
Ám valami furcsa kaparászó hangok szűrődtek le a plafon felől és mintha lánccsörgést is hallottam volna fentről. - Ez meg mi a penész volt? - felpillantottam a plafonra, abban a hitben, hogy majd én jól át fogok látni rajta. Haha. Nem sikerült. – Gyere, nézzük meg! - Megindultam felfelé, ez biztos nem pók volt, a pókok soha nem tudtak kaparászni, sem láncokat csörgetni.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. augusztus 12. 14:19
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 9. 22:48 | Link

Fanneeeeee
Átépítés miatt zárva

- Nem igazán - rázza meg csinos fejecskéjét, miközben nagyon lázasan kutat az előbb említett ifjú neve után a buksijában. De nem, semmi, még sosem hallott róla pedig azért azt el sem lehetne róla mondani, hogy mágus közegből jött ahol tényleg minimális az esélye annak, hogy halljon bármit is erről a Fanni által említett fickóról. Bár, ha Fanni ennyire nagy lelkesedéssel említette biztos valami nagy emberke lehetett...valahol.
- Ez olyan dinós - csóválja a fejecskéjét csalódottan a háztársa ötletére reagálva. Tényleg jó lenne egy varázslat ha szorul a hurok, mert azért valljuk be: lánykám nem éppen egy Bunyós Pityu alkat és Fanni is csak az eszére hagyatkozhatna. Kivéve, ha Fanni titokban a harc istennője, mert akkor nem szóltam. Megmenekültek, jeeeej. - Mondjuk legyen izé - ezzel pedig mindent meg is magyarázott fél perc alatt. Ötlet hiányában pedig inkább csak megrántja a vállát és próbál a kitáruló ajtóra koncentrálni, beljebb lépve pedig nem meglepően por, por és a változatosság kedvéért még több por fogadja őket. Szörnyű. Hát hogy itt senki nem szokott takarítani...!
- OTT - üvöltve mutat a közben eliszkoló pók hűlt helyére, aztán kitör belőle a nevetés és a korhadó falba kapaszkodva vihog tulajdonképpen a semmin. Mert hogy az nem egészen tiszta neki, hogy mi is a nevetés tárgya. Az viszont biztos, hogy a haverjaiért iszkoló pók nem ilyen mulatságos. Ennyire azért ő is megkomolyodott már az évek során. - Pókica, pókica, pókica - hogy ez honnan jött most, azt ne kérdezzétek. Egyszerűen csak elkezdi kántálni ezt, miközben Fannival beljebb hatolnak a dzsungel sűrűjébe mármint, khm, a házba. Ami egyébként tele van páncélokkal. Szörprájz. Fanni jó eridonoshoz méltóan már rohan is az egyikhez, a mi lányunk sem lusta ám, már emeli is le egy másikról a sisakját, hogy aztán hangosan felsikítva hátraugorjon és eldobja a sisakot, ami hangos csörömpöléssel ér földet.
- PÓKOOOOK! - visítva kapaszkodik Fanniba és mutat a páncél irányába, amelyből valóban kimászik két-három állatka. Az előbbi "majd én megvédelek" terv egy pillanat alatt változik át "meneküljünk amíg még lehet" tervvé. Alíz végül is tizenhét év után sikeresen rájött, hogy mitől fél. A pókoktól. Pedig az előbb még nem zavarta volna, ha a hajába mászik egy. Na mindegy.
- Menjünk inneeeen - nyöszörögve kapaszkodik bele még jobban Fanniba, mikor ő is meghallja a kaparászó hangot, a lánccsörgésre meg halkan fel is sikkant: aztán őrülten csillogó szemekkel a lépcső felé int s pálcáját előre szegezve lépdel ki a szobából és közelíti meg az emeletet. Jetikém, hát jönnek érted a leendő gazdáid.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. október 11. 20:55 | Link

Alízszínü Eper. :3
Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3


Két szóban el tudom mondani, hogy miért nem tetszett egyrészt az a hely. Két szóban, büdös és pókos. Röviden, tömören ennyi volt vele a bajom. A dohos szag arra emlékeztetett, amikor még kisiskolás voltam a mugli általános iskolámban és elvittek minket a skanzenbe, ahol régi parasztházakat nézegettünk. Amik igazából nagyon tetszett, de a szag egy életre az orromba maradt. Na meg a pókok. Na, az kész. Szerencsémre Alíz nem volt tőlük betojva, sőt még azt is felajánlotta, hogy megvéd tőlük. Kicsit jobban éreztem magamat, végül csak beljebb haladtunk. A fejemet pedig még mindig a Jetiriasztó bűbájon törtem. De sajnos nem jutott eszembe jobb a Jetiusos butaságomon kívül.
Amint beljebb lépdeltünk, - én szinte a harmadikos főnixen csüngtem- egy nappalihoz hasonlóba érkeztünk, vagy valami olyasmibe. Zöld és kék szemeimmel azonnal kiszúrtam a porosodó páncélokat, velem párhuzamban Alíz is megindult feléjük. Azonnal megfordult a fejemben, hogy elvigyük őket az eridonba. Pont a lányra pillantottam, ahogy hangot adtam a kívánságomnak, mire az felsikított, így az általam felemelt páncél sisakot én is a földhöz vágtam ijedtemben.
- MIIIIIIIIII?! - visszakérdeztem, teljesen kétségbeesve, közben magamhoz öleltem, mert hát én is rajta akartam csimpaszkodni. De nem jött össze. Akkor már meg sem mertem nézni az én sisakom tartalmát. Még szerintem reszkettünk volna ott egy jó óráig, ha nem hallottuk volna a kaparászást és lánccsörgést a felettünk lévő emeletről.
- Szerinted ez egy Jeti volt? - vártam pár pillanatig majd folytattam, igen lelkesen. - Gyere, nézzük meg!- Előhúztam a hátizsákomból a pálcámat, amivel nem biztos, hogy túl sokra fogunk jutni, de attól jól jöhet még.
Kiértünk a nappaliból és a lépcsőn kezdtem felfelé lépdelni, de az a korhadt izé olyan szinten nyekergett, mint a nem tudom mi.
- Ennyit a lopakodásról... - lehangoltan jegyeztem meg az orrom alatt s haladtunk felfelé tovább.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 12. 19:37 | Link

Fanneeeeee
Átépítés miatt zárva

Csak kicsit lepődött ám meg a sisakból kimászó pókok láttán, s az ijedtség még nem is lenne olyan főbenjáró bűn, ha nem az előbb ígért volna védelmet Fanninak a "szörnyek" ellen. Kicsit sem néz ki szánalmasan, ahogy Fanniba csimpaszkodva figyeli tágra nyílt szemekkel a menekülő soklábúakat. Ez a helyzet pedig csak azért nem vicces, mert a másodikos is ugyanúgy belé csimpaszkodik. Gyakorlatilag egymást védik a mik is elől? Szörnyek? Hát szörny az van, csak nem a földszinten. De hogy kinek lesz bátorsága elmondani nekik, azt nem tudom.
- Nem egy, három - bőszen bólogatva követi háztársát, miközben néha maguk mögé pillant nehogy egy gonosz pókocska meglepje őket valami gonoszsággal. Mert az, akárhogy is nézzük, nem lenne valami kellemes. Hátba támadni meg amúgy sem szép az embert, de hát ki tudja ezeket a csúnyaságokat mennyire érdekli az, hogy mit szép és mit nem. Csak mennek, támadnak, falnak, és csendben visszalapulnak a helyükre. Mármint Alíz fejében. A nyikorgó fa(?)lépcső már meg sem lepi, ahogy a hirtelen elhallgató kaparászás sem. Húúú, a jeti most meghallotta őket és biztos menekülni akar - vagy nem, de a kislány éppen rögtön erre gondol, s a gondolat, hogy lecsúszhatnak egy jetiről megrémiszti. Épp ezért is kiált fel halkan (már amennyire halkan fel lehet kiáltani) és beelőzve Fannit annak csuklóját megragadva siet is felfelé a lépcsőn, mielőtt még az izé elmenekülhetne.
- Csendesen, még elmegy! - nehéz ezt egy öreg, dohos, mindjárt összedőlő házban kivitelezni, de Alíz bíz kettejükben s a rejtőzködési képességükben. Pláne, hogy itt most nem is a rejtőzködésről van szó és ennek talán semmi köze sincs a csendben levéshez. Mert akkor még oké, ha az az izé meglátta őket és kiderült róla, hogy megeszi az embereket és félni kell tőle, de addig is csak maradjon ez. Addig legalábbis, míg ki nem találnak rá egy jobb szót.
- Hallod? - a semmit. Ugyanis semmi sem kaparászik, semmi sem motoz, ők pedig ott állnak az első emeleten egy szem világító pálcával.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. október 13. 15:58 | Link

Alízszínü Eper. :3
Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3


- ÚRISTEN. HÁROM?! - ijedten kérdeztem vissza, szemeim kimeresztettem, amik leginkább egy gülüszemű mopszhoz, vagy chiwawahoz hasonlítottak. Aztán csendben ott álltam pár pillanaterejéig, mint Katiban a gyerek... Ki az a Kati? Lényegtelen.
S mint akit kicseréltek, lelkesen megindultam, invitáltam magammal Alízkát. A nyikorgó lépcsőfokokon óvatosan lépdeltünk, haladtunk felfelé. Én figyeltem előre, gondoltam Alíz biztosan fedez engem hátulról, így hátrafelé nem is pillogtam, lekötött az előre törtetés, amíg az említett háztársam felkiáltott halkan, én abban a pillanatban összerezzentem, s vele együtt rohantam fel a lépcsőn, aminek a tetején megtorpantunk. Füleltünk pár percig, mire válaszoltam Alíznak.
- Nem hallok semmit... Szerinted megszökött? - háztársam füléhez hajoltam és belesuttogtam óvatosan a fülébe, mindeközben a környéket pásztáztam a szemeimmel. Majd visszahúzódtam oda, ahol eredetileg is álltam.
- Gyere, nézzük meg! – felbátorodva, hangosan jelentettem ki, ám most én kaptam el a csuklóját a főnixnek és elhúztam magammal a szerintem helyes irányba, ahonnét jöhetett a hang. A pálcámat szorongatva gondolkodtam pár percig a zárt ajtó előtt.
- Ha szólsz egy prefinek, megharaplak. – természetesen nem gondoltam komolyan a fenyegetést, ezt egy kacsintással és nyelvöltéssel is jeleztem feléje, majd suhintottam a pálcámmal és használtam egy csintalan bűbájt.
- Insidiae - motyogtam halkan, s az ajtó egy kis részen, átlátszóvá vált. Könnyedén átkukucskálhattam rajta, csak az óvatosság kedvéért használtam. - Nem látok semmit sem, megnézed te is? - félre álltam, hogy ne legyek útban neki, a kezem pedig a kilincsre helyeztem, ha be kellene nyitni vagy fogni kellene az ajtót.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 13. 18:57 | Link

Fanneeeeee
Átépítés miatt zárva

- Mármint jeti. Érted - persze, ezt mindenképpen érteni kell még akkor is, ha éppen nem. Ezt jól megmagyaráztam, tudom. Na de inkább figyeljünk csak szépen a két lánykára, mielőtt még leszakadna alattuk a korhadt padló és ők úgy zuhannának a mélybe, hogy csak lesnénk. Vagyis nem, mert éppen a magyarázással törődtök még mindig. Ejj. Szóval, ahogy szépen rájöttek, hogy az emeleten tényleg semmit nem hallani és talán az állatka (vagy miaz) tényleg eltűnt, hirtelen mindketten megijedtek. Alíz legalábbis egy picit megijedt, ahogy arra gondolt, hogy elvesztette az esélyét egy jeti meglátására. Azt pedig, köztudott tény, nem lenne valami jó elveszíteni. Épp ezért is húzzák-vonják egymást már percek óta, egyikük sem szeretne lemaradni a furcsa izéről. Bármi is legyen az.
- Biztos nem szökött meg, azt hallottuk volna. Vagy talán az előbbi kaparászással vágta ki magát a tetőn, de áááá...biztos nem! Menjünk tovább és figyeld meg, bármi is legyen az, ott lesz. Tudom. Érzem az izé...a zsigereimben vagy mi - vigyorogva megrántja a vállát suttogása befejezése után, és már hagyja is magát rántani az ajtóhoz. Fannira csak bólogat nagy bőszen, aztán ő is bekukucskál az ajtón keletkezett lyukon. Ahonnan nem lát semmit. Először fordul balra, fordul jobbra, végül már éppen hajolna el onnan, mikor mozgást lát bentről. Nem igazán biztos benne, hogy ott tényleg mozgott-e valami, éppen ezért is kell megbizonyosodni a dologban. Fanni felé fordul izgatott arccal, aztán halkan kézzel-lábbal elmutogatja neki, hogy be fognak oda törni, mert van ott valami. Vagy valaki. De erre természetesen Alíz nem gondolt még, és talán nem is fog egészen addig, míg ez meg nem bizonyosodik.
- Három...kettő, most! - kiált fel hirtelen, ahogy nekifeszülve az ajtónak belöki azt és gyakorlatilag bezuhan a szobába. Csak annyi szerencséje van, hogy sikerül nem elbucskáznia és szemecskéivel már rögtön az előbb még itt mozgó árnyat kutatja, amit meg is pillant az egyik ledeszkázott ablak másik oldalán. Az a valami pedig ijesztő, a sötétségben viszont nem látja túl jól. Amikor az a valami ráemeli rikító kék szemeit, ő halkan felsikkant és tesz egy lépést az izé felé. Hirtelen viszont mintha minden bátorsága elszállt volna. Hát így néz ki egy jeti?
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. október 15. 15:42 | Link

Alízszínü Eper. :3
Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3


"...Vagy talán az előbbi kaparászással vágta ki magát a tetőn..." Alíz mondandójából ezen az egy félmondaton kívül semmit sem fogtam fel, kivéve ezt az egy mondatot.
- De ha az, az izé kiszabadul, mi leszünk a hibásak, mert nem állítottuk meg! - elkerekedett szemekkel hebegtem-habogtam, igyekeztem a leghalkabban kifejteni az, hogy enyheszóval kiakadtam. Amúgy meg, nem is a mi dolgunk volt a Jetifékezés, de persze, mint mindig, túlreagáltam a dolgokat. JustFannithings.
Rendszerint megint nem gondolkodtam, mielőtt beszéltem volna, vagy cselekedtem volna. Hisz már az ajtó előtt kuporogtam, egy nem éppenséggel iskolában tanult bűbájt mormoltam az orrom alatt s pálcámmal suhintottam. Íme, meg is született a kukkolólyukacskánk. Elsőként én kukucskáltam be rajta a jobb szememmel, de semmit sem láttam néhány egeren, bedeszkázott ablakon és poros-dohos illetve lebontakozó félben lévő tapétán kívül. A fejemet csóválva adtam át helyemet a lánynak, akinek vagy jobb volt a szeme az enyémnél - ami elképzelhető, amennyi órát én számítógép előtt töltöttem a szünetben, illetve az iskola előtt- vagy csak a Jetinek pont akkor akadt valami dolga, ezért előbújt a rejtekéből. Tudta a franc.
A főnix izgatottan mutogatott, azt hittem, hogy valami jelbeszédet próbált nekem demonstrálni, ezért gondoltam ugyan így válaszolok neki. Azonnal mutogatni kezdtem én is, mint egy debil fóka, hogy "Oké, akkor törjünk be!"  Eperke az ajtónak feszült én meg neki és az ajtónak, így dupla erővel nyomtuk be az ajtót, ami valójában annyira régi volt, hogy a zárt ajtót tokostul kidöntöttük a helyéről. Azaz, dőlt az ajtó, aztán az epres barátosném s végül én, mint hab a fagyi tetejére. Yeeey, kicsi a rakás!
Az esés következtében hatalmas port kavartunk, na meg persze hangzavart okoztunk. Az ott nyüzsgő egerek úgy spuriztak el a menedékhelyükre, mint a szél, ám az a valaki vagy valami mégis ott maradt.
Lemásztam Alízról, aki hamar fel is pattant és megindult felé. Én pedig a földön csücsülve vagy fél percen keresztül szemeztem a feltételezett Jetivel.  Alízra terelődött a figyelmem, amikor megtorpant én négykézláb megindultam s a bokája után kaptam, próbáltam megfékezni, nehogy megharapja az a valami. Lehet egy kisebb szívrohamot is kapott miattam, így még mielőtt ő harapta volna le az én fejemet, felpattantam, bocsánatot is kértem.
- Bocsi, de meg kellett, hogy állítsalak, még a végén egybe lenyel a Jeti.- Ekkor eszembe jutott, hogy a lény még mindig ott ácsoroghatott, így fejemet ismét az irányába kaptam, rózsaszín tincsem pedig fellibbentek.
- J...Jeti? - szólottam a lényhez s a jobb kezemet úgy nyújtottam felé, mintha egy cikesz lett vola, míg a másikban a pálcámat markolásztam.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. október 15. 15:42
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 15. 19:32 | Link

Fanni

Feltételezzük, hogy az a valami ott nem egy vadállat. Feltételezzük, hogy nem egy vérfarkas nem mellesleg gyönyörű kék szemekkel. Mondjuk így jobban belegondolva elég kicsinek tűnik vérfarkasnak, és a füle sem úgy áll, ahogyan egy vérfarkasnak kéne. Az tehát talán nem lehet és legyen már egyszer a lányoknak is jó napjuk, lássanak már jetit. Az Északi-középhegységben, Magyarországon. Mert egy jeti nem is mehetne máshova Hángörinél. Itt van a legjobb helye, ezt mindenki tudja. Csak a jeti nem, ezért nem vándoroltak még be. Viszont akármennyire is nézegeti, Alíznak nem tűnik úgy, mintha tényleg egy kitalált lény lenne a szobában és épp meredne rájuk, ráadásul még a földön fekvő Fanni is a frászt hozza rá a bokája megérintésével. Fel is sikít rendesen, mire az izé hirtelen megmoccan és egy ugrással a félig bedeszkázott ablak mögé kerül, ahol volt igazából eredetileg is, csak bemászott valamiért.
Azt hiszem tényleg nem akarja egyikük sem elveszíteni a lehetőséget, hogy lássanak egy olyan lényt, amiről csak mendemondák szólnak, de a legtöbbnek nincs semmi valóságalapja sem. Ennek sem lesz, hacsak nem készítenek valamilyen bizonyítékot és itt most nem arra gondolok, hogy kapják fel a lényt -bármi is legyen az- és fussanak vele a kastélyig, hogy megmutassák az igazgatónak, hanem mondjuk egy képre. Be is lehetne tenni lehet az Edictumba, biztos szívesen fogadnák az ilyet, hiszen, hé, ki ne örülne egy jeti megjelenésének?
- Vigyázz, mert elszökik! - üvölt fel hirtelen Fanni óvatos kérdését figyelmen kívül hagyva, aztán az ablak felé vetődik azzal szándékkal, hogy ő azt most jól betöri. Vahaha, csak hát nem úgy megy ám az. A sötétségben nem igazán lát szegénykém, így Fanni premier plánból nézheti végig ahogy lába hátrabicsaklik és bizony hatalmasat zakózik. Könyökét rendesen beveri a padlóba, és fájdalmában felkiált, mire a szörny is menekülőre fogja.
- KAPD EEEEEL!
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. október 15. 20:27 | Link

Alízszínü Eper. :3
Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3


Amióta beosztottak az Eridon házba, azóta napról-napra tapasztalom azt, hogy a mi házunkba járnak a legelvetemültebb emberek, persze jó értelemben. Hiszen ennyi színes egyéniségű emberrel senki nem találkozik csak úgy. Természetesen Alízzal együtt mi is színesítjük a házat a saját személyiségünkkel. Ezért is indultunk meg a kísértetház felé, mert Why Not?
Amikor már visítoztunk, szaladgáltunk, ajtót romboltunk és még jetit is láttunk, vagyis az alakját, azt hittem, hogy ezeket nem überelheti semmi. Na ja, csak hittem.
Közelebb léptem a lényhez, hogy megérintsem, magam sem tudtam, hogy miért akartam, de én hozzá akartam érni. Azt éreztem, ha nem teszem meg, többet nem lesz rá alkalmam és egy életre bánni fogom, ha nem teszem meg. Így hát félénken megneveztem a lényt, ami nem is biztos, hogy jeti volt. A karomat nyújtottam feléje, de az elugrott, menekülőre fogta. Alíz pedig egy hatalmasat zúgott. Nem akartam nyomoréknak tűnni, de ezt nem lehetett kibírni röhögés nélkül.
- WAHHAHAAAAA! - Azonnal feltört belőlem az említett nyerítés még a könnyem is kicsordult. Tényleg, de tényleg nem akartam bunkó lenni, de ezt nem bírtam volna ki fapofával. A nagy kacarászásomat Alíz szakította félbe, így azonnal befogtam a számat.
Felvettem egy támadó pozíciót, úgy nézhettem ki, mint egy kung-fuzni készülő béka, egy rózsaszínhajú breki. Befogyasztottam a lábaimat, és elrúgtam magamat a földtől, próbáltam ráugrani a lényre, de mellé pottyantam. Kilapított béka. A fenekemet feltoltam, húztam alá húztam a lábaim s felálltam.
- Azt hiszed, hogy nyerhetsz? Nagyot tévedtél, Te jeti!- mutató ujjamat szegeztem rá és ismét megindultam felé pirosló arccal és homlokkal, ugyanis pofára estem. Ekkor már a hátára próbáltam ráugrani. Szegény jeti.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. október 15. 20:27
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 16. 19:23 | Link

Fanni

Nagyon nem volt bekalkulálva ez az esés, láthatóan Fanni sem tudott először mit kezdeni a helyzettel, Alíz pedig már csak abban reménykedett, hogy a lány nem fagy le és a kiáltásra hallgatva a lény nyomába ered amíg ő eljátszadozik a földön fekve. Fanni azonban nem akart a lény után futni, sőt megállt Alíz mellett és csúnyán kinevette. Na jó, mentségére szóljon Alíz is biztos ugyanezt tette volna, csak ő talán még le is heveredett volna a társa mellé, hogy együtt nevessenek, most viszont nagyon nem találja viccesnek a dolgot. Ujjait a fájós könyökére szorítja és amíg sikerül ülő helyzetbe tornáznia magát, csúnya arccal néz a lányra. Kinevetni, még ilyet! Szerencsére azonban Fanni is észbe kap végül s elindul a lény felé, ezt pedig a főhősnőnk sem akarja kihagyni, így lassan feltápászkodik és a már levegőben lévő társa után fut. Fanni jól rá is vetné magát a lényre, ha amaz nem lenne kint, ők pedig nem tartózkodnának még bent a házban, így tehát elég nehézkes lesz bármit is csinálniuk.
- Én kimászok. Már csak azért is megfogjuk fogni ezt a szörnyet, akár tetszik akár nem! - hangjában határozottság cseng, méghozzá elég komolysággal keveredve ahhoz, hogy ez ne csak levegőbe beszélésnek hasson. Ahogy pedig kiejtette a száján a szavakat, már indul is tényleg az ablak felé, hogy a valami után másszon. Még azzal sem törődik, hogy talán zuhan tíz métert és majd szépen kitöri a nyakát, csak legyen meg az a lény, legyen róla bizonyíték, legyen egy jó estéjük, legyen...maradandó sérülésük? Hát az mondjuk nem lenne valami szerencsés, így nem is biztos benne, hogy Fanni gondolkozik-e azon, hogy utánajön vagy sem. Elvégre ez tényleg egy nagyon veszélyes "küldetés" és ezért illendő lenne kihagyniuk, még mielőtt valaki megsérülne. Az a valaki pedig a megint csak menekülő szörny lesz, ezért Alíz is gyorsabbra veszi a figurát és elkezd szépen lassan kimászni az ablakon szemeit az izén tartva.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. október 16. 21:38 | Link

Alízszínü Eper. :3
Ruhaaaaaaa || Zárva vagyunk, gyere vissza holnap. :3


Jó, beismerem. Nem volt szép dolog olyan csúnyán kinevetni Alízt, szerencsére nem láttam a feltehetően durcás arcát a nagy nyerítések közepette, mert összeszorítottam a pislogóimat. Egyedül a hangja vetett véget a kacarászásomnak. Arca tényleg komoly volt és egy kicsit mufurc. Össze-visszaszégyelltem magamat, ezért megkomolyodva - nem voltam/vagyok skizofrén- azonnal a szörny után vetettem magamat, ami valljuk be, nem volt éppen nevezhető szerencsés elkapásnak.
Epres Alíz hamar összeszedte magát, s már mászott is kifelé, igen határozottan. Én kissé porosan, bambán próbáltam felfogni, hogy mit is darált az imént a lányka s csak a cselekvései miatt fogtam fel a dolgokat.
- Héééééééééj, várjá' meg! - nyüsszentem fel kétségbe esetten ezért odapofátlankodtam én is a háztársam mögé. Meg vártam, amíg kimászott ezután követtem a példáját. Nekem nem tűnt olyan nagynak a távolság köztünk és a talaj között, hisz a kviddicsben már hozzászoktam a magassághoz, viszont itt egy rossz mozdulat és búcsút inthetek eme varázslatos világnak.
- Alízka, merre van a jeti? Láttad merre menekült? - sajnos én lemaradtam róla, ugyanis a kimászással és a nézelődés jobban lekötötte a figyelmemet, meg persze a kapaszkodás.  Kénytelen voltam Alízra támaszkodni, nem mintha bántam volna, sőt.
- Imádom az akciókat! - csillogó szemekkel, gyerekes vigyorral vágtam hozzá a lányhoz, ezt a kijelentésem, még hozzá tettem volna a Hajime csatakiáltásomat is, de lehet akkor lepottyantam volna onnét, ahol akkor igen csak kapaszkodtam az életemért.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. október 16. 21:58
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. október 17. 12:19 | Link

Fanni

Ahhoz képest, hogy kicsit igazából sietniük kéne mielőtt még az a furcsa lény eliszkol előlük, tök lassan mászik ki az ablakon a víztől csúszós tetőre. Szerencsére akkor épp nem esik az eső, de előtte eshetett ezért is kell tehát nagyon figyelni arra, hogy mikor hova lépnek. Amint kijut a tetőre, rögtön megkapaszkodik az egyik kiálló fadarabban és segít Fanninak is kijutni. Jááj mibe keveredtek. Innen nagyon könnyen le lehetne esni, ha pedig egy prefektus vagy tanár erre járőrözik és elkapja őket, akkor lesz ám haddelhadd. Abban a pillanatban viszont talán egyikük sem gondol se a büntetésre, se a kicsapásra és még a halálra sem, csak a szörnnyel törődnek.
- Arrraaa...Nem is, mert arra! - kezeit gyors egymásutánban húzza jobbra majd balra, de nem tudja belőni a pontos irányt. Csalódottan sóhajt fel és szabad kezével megvakarja a homlokát. - Nem tudom. Elvesztettem. De biztos, hogy idekint van, mert...mert izé, hát erre jött ki és biztos nem mehetett el semerre sem, azt láttam volna, meg te is láttad volna, aztán úgy utána tudnánk menni és megfoghatnánk. Akkor fel lehetne vinni a kastélyba megmutatni mindenkinek és mi leszünk az elsők, akik fogtak egy jetit! Talán még tanulnunk sem kell olyan híresek leszünk!
Mondandóját egy szuszra (és tényleg) hadarja el, köhög is utána rendesen és kell neki pár perc, míg összeszedi magát. Az a pár perc talán elég is a szörnynek arra, hogy végleg elszökjön a lányok elől, mikor pedig erre Alíz is rájön, hirtelen felvisít elengedve ezzel a kapaszkodóját és kis híján lebucskázik a házról. A félelemtől Fanni keze után kap, ahogy lába lassan csúszni kezd a vizes és korhadt fán. Nem esik viszont le, sikerül még időben megállítania a halálcsúszást, hogy aztán kicsit ijedten, de felvigyorogjon Fannira. Mehet a menet.
- Gyere, ameddig eltudunk menni, menjünk - óvatosan emeli feljebb a lábát, majd amikor nem szakad le alatta semmi, elindul, hogy felkutassa a szörnyikéjét. Innen addig bizony el nem megy, míg meg nem találják.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa