31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 20:56 | Link

Marcell

A lehető legnagyobb csendet egy kiabálás töri meg, melyre rögtön felkapom a fejemet, és tétovázva ugyan, de felkászálódok a földről, és utánajárok, hogy honnan is jön a hang. Amikor meglátom a kissrácot a lépcsőbe szorulva, elnyomok magamban egy mosolyt, mivel látni, hogy egyáltalán nem olyan pozícióban van, amiben, hogyha sokáig úgy marad, ne esne kár benne. Így, lassan megközelítem a gyereket, és igaz, hogy egy ideig eltart a segítségnyújtásom, de, legalább nem órákat kellett vele szenvednem. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy sikerült összehoznia. Én is valahogy feljutottam ezen a lépcsőn, de még csak véletlen se szorultam be. Akkor jön a kérdés, hogy egy nálam, körülbelül harmincöt, netalán tán negyven kilóval kisebb gyerek hogy tudta ezt elérni. Én is ezen az oldalon jöttem fel, ugyanúgy léptem, mint ő, de, láss csodát, még mindig itt vagyok, nem tört el semmim. Hm... a sors keze? Lehetséges. De ennél már csak az jobb kérdés, hogy mit keres itt tizenegykor, egy eléggé elhagyatott helyen a város határában, ahol senki nem hallotta volna az ordibálását. Mázlija van, hogy jó pár órával ez előtt ide tévedtem, különben még mindig a lépcső fogságában lenne, én pedig, nyilván a szobámban henyélnék, és várnám, hogy mikor sütne ki a nap. Kíváncsi lennék, hogy ilyenkor a szülei, vagy a gondviselője merre jár, és hogy nem vette észre, hogy nincs meg a gyerek. Pedig, valahogy ki kellett jutnia a házból, hogyha el akart jönni idáig. Bár... mintha rémlene, hogy itt létem alatt láttam volna sétálgatni a kastélyban. Akkor meg ki felügyel rá? Még szép, hogy egy tanár. Na de melyik? Arról fogalmam sincs. De nyilván nem az ő gyereke, hogyha nem tudja normálisan megfegyelmezni, vagy, legalábbis figyelemmel követni, hogy este tizenegykor ne dzsasztázzon ki, és járja a várost. Vagyis, most a "kísértetházat". Miután tisztázzuk egymással, hogy nem szándékozom beköpni, mivel fogalmam sincs, hogy ezt melyik tanárnál tudnám megtenni, jön is a fel nem tett kérdésemre a válasz.
- Ó... szóval Markovits István tanár úr. Hát, belőle nem nézném ki, hogyha véletlen elfecsegném neki, hogy ordibálna veled. Legfeljebb megszidna. Abba meg még senki nem halt bele. Tudtommal, legalábbis nem -felelem széles vigyorral az arcomon, miközben próbálom beazonosítani a kis srác körvonalát. Na, de a város határban egy árva lámpa, de még csak fáklya sincs, minek segítségével, legalább homály lenne, nem csak a mindent körülölelő sötétség. Így, semmit nem látok a gyerekből, maximum azt érzékelem, amikor megmozdul. Mivel hát, annyira megijedt a helyzettől, hogy annyira közel ül hozzám, hogy szinte azt is érzem, amikor ő vesz levegőt. De, nincs szívem közölni vele, hogy ugyan menjen már odébb, mivel belemászik az aurámba. Bezzeg, hogyha egy tizennégy éves gyerek ülne mellettem, gond nélkül a fejéhez vágnám ezt. De így...
- Lehet, hogy láttál róla, de akkor is tájékoztatlak, hogy nem létezik. Az csak egy modell, vagy egy sima, halandó ember volt, akit lefényképeztek. Ő nem létezik -felelem, és a kérdésein csak mulatok egyet, majd válaszolok rájuk. -Csináltam már rossz dolgokat. De téged nem bántanálak. Főleg úgy nem, hogy egy tanár a rokonod. Nem vetne rám jó fényt -adok választ, még mindig széles vigyorral az arcomon, melyet a koromsötéttől nem lát. Hát, jobb is, különben kétlem, hogy nem kezdene el randalírozni, hogy ugyan mért nevetem ki. Volt már dolgom ilyen gyerekkel. Ott is hagytam... csak az volt a gáz, hogy ez a gyerek az unokatestvérem volt, így kénytelen voltam visszafordulni érte. De, amikor elkezdi markolászni a karomat, értetlenül meredek rá, majd, mikor felteszi a kérdést, hangosan felnevetek.
]- Nem tökmag, még csak véletlen se vagyok Hercules. De, hogyha már a neveknél tartunk... Desmond vagyok. -felelem megborzolva a haját. Most már értem, hogy mi is volt ez a nagy bicepsz ellenőrzés. Csak tudnám, hogy miből jött neki ez az ötlete, miszerint én vagyok Hercules.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. szeptember 15. 22:42
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 29. 09:24 | Link

Dededesmond Hihihill


Szerencsére még épp időben megérkezik a Super hero-m, úgyhogy egy kis idő elteltével meg is menekülök a lépcső fogságából. A lábam még mindig nagyon fáj, ezért sok erőt fektetek abba, mire felhúzom magam a sráchoz. Szorosan helyet foglalok mellette, elvégre félek, hogy még bármi megtörténhet itt, ilyenkor örülök, ha nálam idősebbek vannak a közelemben. Pedig én nem igazán rajongok a "nagyokért", a legtöbbjük gonosz és csúnyán beszélnek. Bár az itteni diákok száját alig hagyja el vulgáris szó, amit tök jó, utálom ha valaki olyan szavakat használ, amik egyenesen sértik a fülemet. Inkább nem is sorolom fel őket, sosem akarom azokat kimondani, phúj... Szóval ez a srác kissé hasonlít Davidre, bár a megjegyzései sokkal furábbak, mint az előbb említett fiúé, úgyhogy nem igazán tudom mit gondoljak. Na, majd megismerem őt, nem szeretem úgy elítélni az embereket, hogy még nem is ismerem őket igazán, legalábbis anya mindig azt ezt cselekedjem, ne pár szóból, mondatból döntsem el a másikról, hogy gonosz, vagy kedves, az nem fair, mélyre kell ásni.
Eközben kapok is egy kérdést, ami nem nagyon tetszik nekem, ezért megkérem ismételje el újra, ő megteszi, majd válaszolok és számára új információval szolgálok: Markovits István viseli a gondomat. Igazából kedves férfi, bár nem sokat beszélgetünk, mert sok a dolga. Én nem használom ki azt, hogy itt tanít, nem köpök be nála olyan diákot, aki valami rosszat csinál, pedig szoktam párat látni párat, akik szabályt szegnek, ez a felnőttek dolga, nem avatkozok bele. Talán kár volt felhoznom István bácsit, nem nagyon szeretek róla beszélni, valaki meghallja mit gondolok róla és rögtön tovább adja.
 - Nenenem az az ordibálós fafajta, vagyis... mémémég nem is láttam mémémérgesnek. - árulom el a srácnak. Tényleg, még sosem láttam ordibálni, pedig a felnőttek legtöbbször mindennap megteszik, még azért is, ha a kávéjuk kiborul, olyan butusok. - Sososokan féfélnek tőtőle, pepedig nenem kell. Engem még sosososem szisziszidtak meg. -
Tényleg, eddig még egyszer sem ordibáltak velem, csak figyelmeztettek, azt is csendesen. Világéletemben jó kisfiú voltam, sosem tettem semmi rosszat, ezért sokszor beszóltak nekem az osztálytársaim, ami természetesen érdekelt, de nem tudtam mit tenni ellenük, túl sokan voltak. Sajnos ezekről a dolgokról még egy embernek sem meséltem, Noel lovagon kívül, úgy gondoltam vele őszintének kell lennem.
Aztán a srác elárulja: nem létezik a zsákosember. Jaj, szegénykém olyan butus, még jó, hogy életben van az a gonosz bácsi, láttam róla képeket és anyukám nem hazudna nekem. Lehet a srác azért mondja, hogy nem létezik, hogy ő is meggyőződjön erről, tök jó, nem csak én félek valamitől, valakitől. Mindegy, ezt a témát nem feszegetem tovább.
 - Mimimilyen rorossz dolgokat? - fordulok felé kíváncsian. - Az tötök jó, itt mémémég sesesenki sem vevert meg, pepedig a nanagyok hatalmasat tutudnak ütni. - mondom vidáman. Tényleg  örülök annak, hogy eddig még senki nem vert meg, pedig én igazán félek a diákoktól, olyan nagyok én meg... mindegy.
Ekkor megfogdosom a srác karját, mekkora a bicepsze. Hmmm... elmenne Herculesnek... nem tudom erre hogyan reagál a srác, nem látom az arcát, pedig kíváncsi lennék rá. Nem habozok, rögtön rátérek a lényegre: Ő Hercules, vagy nem? A fiú felnevet, majd nemleges választ ad, kissé elszomorodom.
 - Ó, pepedig azt hittem. Az én nenenevem Mamamarci és mimiért hívtál először tötökmagnak? Sosokszor adnak nenekem ilyen neneveket, tötöpszli, kikiskrapek, stb. De mimiért, olyan viviccesen hangzanak? - kérdezem, ez mindig is érdekelt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa