31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 13:12 | Link

Marcell

Mikor megpillantom a város határában elhelyezkedő, eléggé lepukkant házikót, széles mosoly terül el az arcomon. Szerintem nem is kell több indok arra, hogy mért lépek be. Köztudott, hogy imádom a régi helyeket, ahol biztos, hogy nem fog senki megzavarni. Mert hát, kétlem, hogy a perfektusok csak úgy kijárkálnának az éjszaka kellős közepén, hogy megnézzék, van-e valaki a "kísértetházban". Mert hát, igazán kísértetiesen hat az épület. Sehol egy bútor, maximum olyan, ami már el van rohadva. A falakról már rég lepergett a festék, esetleg a tapéta. Az ablakoknak csak a helye látszik, az ajtók ki vannak szakadva a helyükről. Kétlem, hogy akárki is szeretne egy ilyen helyen lakni. Bár, hogyha felújítanák, biztos pofás kis lakást hoznának össze belőle, de, szerintem addig jó, amíg a mostani formájában van. Nem kell mindenből lakható házat kreálni, hagyni kell, hogy néhány az eredeti állapotában pompázzon, és bűvölje el az embereket. Mivel, az ilyen házak teljesen a birtokukba vesznek, és nem engednek addig, amíg fel nem térképezem minden kis zugát. Nem véletlen, hogy anyámék bosszankodtak, hogy milyen egy rossz kölkük van, sosincs otthon, mindig csak lófrál, vagy egyedül, de általában a hülye haverjaival. Most úgy őszintén, mit várnak egy kamasz tinitől, aki, nem mellesleg fiú, és még több gondot hoz a házra? Szerintem nekik is voltak olyan dolgaik, még az őskorban, ami miatt az őseik halálra aggódták magukat. Vagyis, a mi esetünkben egyáltalán nem aggódtak, csak utálták, hogyha nem tudnak szemmel tartani. Mit ne mondjak, igazán furcsa szülőkkel voltam, és vagyok is megáldva. Csak így, hogy ide kellett költöznöm, legalább nem kell a sok baromságot hallgatnom, és minden este az oktatásukat figyelemmel követnem. Itt szabad ember vagyok, azt csinálok, amit akarok, még a szabályok se tarthatnak vissza. Mindig is pártoltam azt a mondást... hogyha minden szabályt betartasz, minden jóból kimaradsz. Teljes mértékben így van. És, ugye ezt a rellonosok is figyelemmel követik, nem csak én. Sokan vagyunk szabály szegőek, és, hogyha ezeket a személyeket egy házba teszik... hááát, akkor a tanároknak főni fog a fejük, az egyszer biztos. Hát még a perfektusoknak, akik nem tudnak nekünk parancsolni. Mindannyian, akik itt vagyunk, szabad emberek vagyunk, nem kötelességünk betartani a szabályokat. Hogyha pedig kirúgnak érte? Hát, akkor ez van... legalábbis, én így fogom fel a dolgokat. Az már más tészta, hogy sokan térden csúszva mennének a dirihez, hogy ugyan vegye már vissza őket, többet nem csinálnak ilyet, bla bla bla. Hülyeség... úgyis csinálni fogják. Hogyha egyszer elkezdik, akkor jön a következő szabályszegés, és így tovább. Velem is így volt. Legelsőnek egy békés kisgyerek voltam, aki minden egyes pontot betartott, még az íratlan szabályokat is megjegyezte. Most meg már azt se tudnám megmondani, hogy hány pontból áll az itteni szabályzat, nem, hogy fel tudjak belőle sorolni akár egyet is. Az lenne már az igazi luxus. Na meg, hogyha majd egy olyan ember fogja nekem elhalandzsázni, akit, legalább egy kis mértékben is, de tisztelek, akkor azt mondom, hogy oké, és talán fontolóra veszem a dolgot, miszerint a rám vonatkozóakat betartsam. De így, hogy egyik tanár se érdemelte ki nálam ezt, hát még nem az igazgató... így elég húzós a helyzet. A lényeg, hogy ne kapjanak rajta. Amíg képes vagyok úgy véghez vinni a dolgokat, hogy ne gyanúsítsanak engem, addig jó. Na meg, hogyha egyen rajtakapnak, akkor is, mi van? Legelsőnek nem fognak kirúgni, maximum a nem tudom hányadik szabályszegés után.
Mikor meghallok egy közelről jövő ordítást, felkapom a fejemet, és bamba ábrázattal meredek magam elé. Egy ideig gondolkozok, hogy utána járjak-e a dolognak, majd, miután tisztáztam magamban a dolgokat, felpattanok a földről, és elindulok a hang felé. Hamar meg is pillantom a kisfiút, aki éppenséggel rossz helyre lépett a lépcsőn, és sikeresen beszorult. Egy ideig csak bámulok rá, majd megközelítem, és segítek neki, hogy, még csak véletlen se törjön el a lába. Mivel hát, nem valószínű, hogy olyan kényelmes pozícióban van, ami jót tenne a lábának. Mikor épségben kijut, pár lépcsőfokkal fentebb helyet foglalok, és felteszek neki egy igazán egyszerű kérdést. De, amikor erre válaszol, csak felnevetek, és magam elé meredve adok rá választ.
- Akkor megkérdezem szebben... egy kisfiú miért van itt éjnek évadján? Ilyenkor már rég fellőtték a pizsit, nem? Legalábbis, én ilyen korban már nagyban az ágyat nyomtam. Nem kell semmivel meghálálnod... -zúdítom rá kérdések százait, majd választ adok az ő kérdésére is. Nem tudom, hogy mért gondolják azt sokan, hogy meg kell hálálniuk azt, hogyha egy ember szívességet tesz nekik.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. szeptember 15. 22:32
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 17:20 | Link

Dededesmond Hihihill


Ki nem lenne oda egy lerobbant házért, ki nem menne be? Nos, azt hiszem erre egyértelmű a válasz, így hát én is belépek. Mivel itt nem igazán van fény, nem látok semmit a házból, viszont el tudom képzelni. Nem nagyon vannak bútorok, azt hiszem mindenhol pókháló van, igen, sikeresen átsétálok egyen, pfúúúúúj... Mindegy, haladok tovább a Herculeses jelmezemben és a kis mamuszkámban, nem épp erre alkalmas. Pesten is volt sok ilyen elhagyatott ház, ám oda nem engedtek el a szüleim, szerintem érthető miért nem tették. Az osztálytársaim odajártak bandázni, nem értem, hogy nem féltek ott, egyedül... húú... én itt most egyenesen rettegek, mindjárt bevizelek.
Felsétálok a lépcsőn, ám nem jutok túl sokáig, a közepén leszakadok, bumm, az egyik lábam beszorul, a másik pedig nem, egyáltalán nem kényelmes ez a pozíció, fájdalmamban még fel is ordítok. Segítségért kéne kiabálnom, de ezen az elhagyatott helyen nem igen található rajtam kívül élő ember, azt hiszem... úgyhogy szépen maradok. Próbálok kiszabadulni, nos, nem igazán sikerül, hiszen a fájdalomtól alig tudok megmozdulni. Hajaj, mindjárt hisztizni fogok. Már nekikezdenék a sírásnak, mikor lépteket hallok. Megrémülök, talán eljött értem a zsákos bácsi?! Sokat hallottam már róla, azok a sztorik nem voltak túl jók. Befogom a számat és próbálom lassan venni a levegőt, félek. Látom, ahogyan egy ideig csak néz rám az emberke. Lehet azon gondolkodik, hogyan raboljon el? Neee... végül felém közelít, jaaaaaaaaj... neneneneeeeeee... ám ekkor segít nekem és kihúz onnan, olyan gyengén, ahogy csak tud, el ne törjön a lábam. Rámosolygok, majd értetlen fejet vágok, az emberek általában csak akkor segítenek, ha cserébe adsz valamit, sajnos most nálam nincsen csoki, a francba, ezt megszívtam! Próbálok felállni és megközelíteni a fiút, ám ez nem sikerül, annyira fáj a lábikóm. Ezért nagy nehezen felhúzom magam hozzá és olyan közel ülök hozzá, ahogyan csak tudok, ha történik megint valami tudjak belé kapaszkodni, vagy elbújni a háta mögé. Ki tudja? Lehet még eljön a zsákos ember? Ekkor a fiú olyan hangnemben kérdez tőlem, ami egyáltalán nem tetszik, ezért meg is szólom őt, úgy, ahogyan Davidet. A srác felnevet, így hát én is elmosolyodom, úgy tűnik nem voltam túl meggyőző.
 - Sésésétálni indultam, mememert nenenem tutudtam aludni. - vallom be. -Rereremélem nenem kököpsz be. És te, mimit keresel itt? - próbálok odahajolni a füléhez, kisebb-nagyobb sikerrel, még így is magasabb nálam.
 - Szeszeszerinted itt vavan vavalahol a zsázsákosember? - kérdezem alig hallhatóan.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa