31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 11:22 | Link

Marcell

Továbbra se értem, hogy, tulajdonképpen mit is keresek már kint az iskolán kívül. Nem tudom, hogy mikor hagytam el a szobámat, de még csak azt se, hogy kiléptem volna az épületből. Na de minden rejtélyes kezdetnek csak jó vége lehet. Így nem tétovázok sokat, hiszen már a Bagolyfalva felé vezető kis ösvényt koptatom. Nem tudom, hogy milyen helyszínekkel fogok összefutni, de biztos vagyok benne, hogy nem csak holmi mindennapi unalmas boltok vannak errefelé. Na nem mintha most rá lennék szorulva akármilyen boltra is. Sokkal inkább valamilyen izgalmas helyszínre vágyok, ahol egyedül lehetek, és töprenghetek azon, hogy hogyan is tudnék innen megszökni. Igaz, hogy az eddigi iskoláim közül ez a legjobb, de továbbra se tudom elképzelni, hogy itt maradjak, és több évet húzzak le itt. Valamiért nem tűnik valósághűnek. Sokkal inkább tudom elképzelni az életemet Las Vegasban, esetleg attól távolabb, Los Angelesben. Mivel itt, Magyarországon nem látok annyi lehetőséget a nagybetűs életre, mintsem kint, ahol minden második sarkon felajánlanak neked filmszerepet, modellkedést, háttértáncos, esetleg énekest. Tapasztaltam már hasonlót, bár az még London utcáin volt. De, merem feltételezni, hogyha Londonban történnek hasonló "csodák", akkor a nagyobb városok is előszeretettel kínálják az igazán hasznos munkákat. És, szerintem az arcomból tökéletesen meg tudnék élni, modellkedés, vagy színészet terén. Annyira meg még én se vagyok hülye, hogy ne tudjak megtanulni egy komplett szöveget. Bár, sokan így gondolják, de nagyon mélyen elrejtve van egy intelligensebb, okosabb Desmond, aki éppen feltörőben van. Vagyis csak lenne, hogyha a bunkó, vérbeli rellonos nem állná útját. Mit ne mondjak, elég nagy harc van keletkezőbe a viselkedésemet figyelembe véve. Hiszen minden bunkónak van egy jóságos énje, aki néha úrrá lesz a személyen, de, akarva-akaratlan visszatér az eredeti személyisége. Pedig a rellonoson kívül talán egy eridonos, esetleg navinés bújik meg bennem. Na jó, a navine az talán túlzás, hiszen én sokukkal ellentétben nem vagyok visszahúzódó. Ezért tartom inkább esélyesnek a piros házat, ahol a kalandvágyó, kicsit bohókás, jókedvű személyek bújnak meg. De, amint már említettem, még nem tört belőlem elő ez a személy. Majd talán, idővel...
Végül, mikor a város határában megpillantok egy lepukkant, elhagyatott házat, széles mosoly ül ki az arcomra, és behatolok a házba. Mindig is vonzottak az ilyen helyek, és, jelen pillanatban nem találok egy indokot se arra, hogy mért ne menjek be. Hogy sötét van? Igen, az már biztos. De még ez se tántorít vissza. Merem feltételezni, hogy a prefektusok se járkálnak csak úgy ki, ezért biztos, hogy senki nem fog itt keresni egy árva személyt se. Úgyhogy, ez tökéletes búvóhely, és legalább kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal összezárva. Mivel, mindenkinek kell egy kis nyugalom, amikor egyedül van, és senki nem parancsol neki, vagy utasítja olyanra, amit nem akar végrehajtani. És a jó kis csönd jó sokáig el is tart, bőven van időm arra, hogy járassam az agyamat a szabadulásom gyanánt, de egy mélyről jövő ordítás töri meg a nyugalmamat. Értetlenül pillantok magam elé, majd rászánom magam, hogy utána járjak. Eddig csak simán ültem a fal mellett, és bambultam, de most, hogy társaságom akadt, ez felkeltette az érdeklődésemet. Zsebre vágott kézzel közelítem meg a hang forrását, amit pár perccel később meg is pillantok. Vagy, inkább akit? Hát, ezek szerint tévedtem azzal kapcsolatban, hogy nem fog senki utánam járni. De, a kis méretéből, és a jócskán fiatalabb ábrázata arra enged következtetni, hogy nem perfektussal van dolgom. Hanem egy gyerekkel...? Mit ne mondjak, elég furcsa társasággal áldottak meg. De ahelyett, hogy tovább rágódok a kis srác kilétén, közelebb araszolok hozzá, és kiszabadítom a lépcső fogságából.
- Mit keresel te itt? -teszem fel neki az igazán egyszerű kérdésemet, majd helyet foglalok a pár lépcsőfokkal fentebb. Nem tudom, hogy ezek után mennyire bízhatok meg ebben a lépcsőben, de nagyon ajánlom, hogy ne szakadjon le alattam.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. szeptember 15. 22:21
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 12:32 | Link

Dededesmond Hihihill


Próbálok gyorsan sétálni, mert olyan érzésem van, mintha valaki követne, tudom, ez tök ciki, de egyszer láttam egy horror filmet és abban is pont sötét volt és elrabolták benne a kisgyereket. Utálom az olyasfajta filmeket, nincs is értelmük, csak arra való, hogy a kicsiket - mint engem - megriasszák. Sok benne a vér és fúúúúj... Igazából apa nem is engedte meg, hogy meglessem azt, dehát hajtott a kíváncsiságom, pedig én szófogadó gyerek vagyok, kivéve mikor nem. Például István bácsi megtiltotta az éjjeli járkálást, ám ha nem tudok magammal mit kezdeni, akkor inkább feltérképezem a kastélyt és környékét, mintsem az ágyamban maradjak. Mikor felkeltem még Lalla sem feküdt mellettem, akivel beszélgethettem volna. Ha otthon lennék biztosan nem mertem volna elhagyni a szobámat, különben anyáék nagyon mérgesek lettek volna rám. Viszont István bácsit nem igazán érdekli mit csinálok, és ezt ki is használom. Igen, ez nem szép dolog, tudom jól, de melyik gyerek nem csinál tiltott dolgokat? Azért én sem vagyok kivétel...
Szóval azért nincsen teljesen sötét, a lámpák azért adnak egy kis fényt, örülök, hogy itt nem fáklyák vannak, azokat utálom. Szinte minden egyes percben hátrafordulok, csak azért, hogy megbizonyosodjam arról, hogy nincsen senki mögöttem. Mesélték már nekem: Bogolyfalván is vannak gonosz varázslók, akik elrabolják a gyerekeket, én nem akarok közéjük kerülni. Otthon mindig az eltűnt kölykök fejét a tejes dobozra tették, sokan voltak.
Hamarosan egy elhagyatottnak tűnő épülethez érkezem, legszívesebben elszaladnék, de valami azt sugallja, hogy menjek be. Nem rajongok az ilyen helyekért, nagyon félelmetesek, főleg éjjel. Kinyitom az ajtót, ami nyikorogva tárul fel, belépek, majd be is csukom azt. Halkan és lassan közeledek a lépcsőhöz, közben pedig próbálok szétnézni, ám olyan sötét van, hogy még az orrom hegyéig sem látok el. Végül megérkezem a lépcsőhöz, csak pár lépcsőfokot megyek, eljutok kb. a közepéig, majd bumm, beszakadok. Hangosan felordítok, annyira fáj a lábam, le sem tudom írni. Mivel nem vagyok papírvékony beszorulok, legszívesebben kiabálnék, ám tudom, senki nem hall meg. Észreveszem, ahogyan valaki közeledik felém, hajaj, itt a véééég, viszlát világ! Ámde az a valaki nem bánt, hanem kiszabadít és pár lépcsőfokkal fentebb helyet foglal. Én megpróbálok utána menni, csakhogy annyira fáj a lábikóm, hogy meg sem tudom mozdítani. Kicsit erőlködöm, végül feladom és nagy nehezen felhúzom magam a fiúhoz, mintha valami kígyó lennék. Nagyon közel ülök a fiúhoz, a vállunk már összeér, nem tagadom, félek. Az biztos, ha a körülmények nem ilyenek lennének, tutira nem ülnék ilyen közel mellé, megtartanám a tisztes távolságot. Nos, ami azt illeti ő is kissé flegma, furcsán nézek rá, majd megszólalok:
 - Szeszeszebben is memegkérdezhetnéd, memelessleg kököszönöm a sesesegítséget, mimivel tutudnám meghálálni? - kérdezem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa