31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 23:03 | Link

Marcell

Hát, az eddig itt töltött úgy... három hét alatt még nem volt szerencsém ahhoz, a lehető legjobban fel tudjam mérni a terepet. Igaz, hogy az iskola minden pontját bejártam már, mindent a lehető legjobban kielemeztem, és értékeltem, de az épületen kívüli, és még attól is távolabbi helyszíneket fel tudjam térképzeni. Így, egy nagy kérdőjel díszeleg a "térképem" azon részén. Mindenesetre, én tökéletesen ki vagyok békülve az eddig begyűjtött tudásommal az iskola iránt, de, mint mindig, most is hív a kalandvágy. Ezt szempontul véve, talán nem a rellonban kellett volna kikötnöm, de amint szóba elegyedek valakivel, tökéletesen lehet látni, hogy vérbeli sárkány vagyok, aki nem tántorodik el egy kis kihívástól, netalán tán felfedezéstől, kutatástól. Nem rám vallana. Kiskoromban is több gond volt velem, hiszem mentem mindenfelé, minden idegen tárgy, idegen hely a birtokába ejtett, és nem engedett, míg meg nem néztem azt a helyet közelebből is. Ezek alapján mindenki egy szófogadatlan "betyárnak" titulált, anyámék meg is küzdöttek velem, de rendesen. Na, de most őszintén, melyik gyerek nem olyan, aki, hogyha lát valamilyen érdekeset, akkor nem érdekli, hogy éppenséggel el is veszhet, csak megy, és megnézi? Szerintem csak azok ilyenek, akiket gyerekpóráz által neveltek fel. Mivel a mostani világban már ilyeneket is feltaláltak, hogy a gyerek, még csak véletlen se tudjon megszökni, és hagyja figyelmen kívül, hogy már méterekre elmászott a tömegben csődülő szüleitől. És ezek után jöttek a gondok, amikor több napon keresztül nem mentem haza, mivel az elég furcsa neveltetésnek köszönhetően többször elszegődtem otthonról, és leltem békére, igaz, hogy csak pár nap erejéig. Fogalmuk se volt, hogy merre lehetek. Általában egy barátnál húztam meg magam, de többször elő fordult, hogy a természet lágy öle hívogatóbb volt, mintsem egy barát, aki meleg otthonnal, jó társasággal van megáldva. Mivel az én családom még csak véletlen se volt ilyen. Nem foglalkoztak velem, de amikor nem voltam ott mellettük, és pár napon belül kerültem haza, akkor több órán át tartó fejmosást kellett végighallgatnom. Így talán hálás lehetek az őseimnek, hogy betuszkoltak ide, és még csak véletlen se kell azt hallgatnom, hogy hol voltam már megint, mért nem mentem haza, mért nem szóltam nekik, és a többi, és a többi... Na, de ennyit is a gyerekkoromról. Most a jelenben járunk, és, hogy őszinte legyek, már nem is az iskola védelmet nyújtó épületében, hanem attól távol, már, lassacskán Bogolyfalva előtt koptatva a földet. Fogalmam sincs, hogy mikor is hagytam el az épületet, de az biztos, hogy már, lassan tizenöt perce sétálgatok. Hiszen körülbelül ilyen távra lehet az iskola Bogolyfalva kapujától, mihez odaérve, az engedelmesen tárul fel előttem, én pedig nem zavartatva magamat, annak macskaköves útjára lépek. Eddig csak annyira volt szerencsém itt járni, amíg a vasútállomástól az iskoláig nem értem. De, most, hogy már itt vagyok, alkalmam nyílik arra, hogy minden kis zugát felmérjem, és, talán még az angolok jó szokásából eredően be is ülhetnék egy jó csésze teára. De, ez most nem az a pillanat, amikor meg kéne bújnom egy épületben, és várnom, hogy eltűnjön a fejem felől a nap. És, hogyha már itt tartunk, a tűzgömb már lemenőben van, így gyéren megvilágítva a falucska minden utcáját. És a régi, istenverte házakat. Mivel, ami előtt most ácsingózok, az pontosan ilyen. Régi, elhagyatott, koszos... pont nekem való helyiség. Így, széles mosollyal az arcomon vágtázok be, majd folyosóról folyosóra járva alaposan szemügyre veszem a házat. Szerintem számíthatnak rá, hogy többször meg fogok itt fordulni.
Utoljára módosította:Seren E. Weaver, 2013. szeptember 15. 22:11
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 10:45 | Link

Dededesmond Hihihill


Míg véle életem, minden óra csoda volt, minden perc egy drága emlék, nem feledem el...
Ez az egyik kedvenc mesedalom a sok közül, annyira magával ragadó a szövege... És hogy ezt miért is énekeltem? Nos, kitaláltuk Lallával, hogy ma mesenapot tartunk, régebben sokszor csináltunk ilyeneket. Szóval a ma be kellett öltöznünk annak a mesehősnek, akire legjobban felnézünk. Én Herculest választottam, mert őt nagyon-nagyon imádom és tetszik, hogy bátor és ő is a mese elején kicsit furcsa, de végül menő lesz. Remélem velem is ez fog történni. Lalla egy krumplinak öltözött be, a Toy Story-ból. Azt is szeretem, de Pán Péter és a Hercules sokkal jobb!
Tehát reggeli után azonnal felöltöttük a jelmezünket és különösebben nem zavart minket az, ahogyan a diákok bámultak ránk, sőt, csak engem láttak, ám én vidáman szökdécseltem ki Lallával együtt a rétre. Ott játszani kezdtünk, bújócskáztunk, meg fogócskáztunk. Mivel hamar kifáradok, olyan egy óra után bementünk és megebédeltünk, majd következett a szokásos délutáni alvás. Valamiért nem tudtam sokáig aludni, egy óra szundi után kipattantak szemeim és már mentem is tovább játszani. Igazán örülök, hogy Lalla nem halt meg, mióta mindennap együtt lógunk egyre jobban van, csak egy gond van... én már nem érzem jól magamat vele. Igen. igen természetesen jó vele játszani, de inkább Ellel bújócskáznék, bár ő nem biztos, hogy benne lenne. Mintha már nem szeretném annyira Lallát mint eddig, úgy érzem eltávolodtunk és ni... nincs... nincsen rá szükségem. Ezt még magamnak sem merem bevallani, mert imádom őt és nem szeretném elveszíteni. Csakhát... lehet eljött a búcsú ideje? Nem is tudom...
Vacsora után természetesen következett a fogmosás és az alvás, ámde a jelmezemet nem vettem le, mert imádok abban lenni. Nos, éjjel fel is kéltem, olyan fél tizenegy körül, valamiért mostanában sosem tudok aludni. Felhúzom a kis mamuszkám és már el is indulok. Ha nem tudok szundizni mindig járok egyet, akkor általában elálmosodom. A kastélyban kéne maradnom, de valamiért ki szeretnék menni az iskolából. Bár most már késő, itt vagyok kinn, sikerült meglógnom az épületből. Kissé hideg van és mamuszban nem olyan jó sétálni. Hamarosan már Bogolyfalva macskaköves utcáin lépkedem, senki nincs már kinn, kicsit félelmetes így gyalogolni. Az lenne a legjobb, ha visszafordulnék és... húha! Ez milyen régi háznak tűnik! Állapítom meg magamban, mikor már a falu határánál járok, egy házacskát pillantok meg, ami tök nagy és úgy néz ki, mint egy romhalmaz. Végül belépek, most már még jobban félek... Elindulok a lépcső felé, megyek rajta pár fokot, de rossz helyre lépek és bumm, leszakadok. Hangosan felordítok fájdalmamban, a lábaaaaaaaam!
Utoljára módosította:Kováts Marcell, 2013. augusztus 28. 10:45
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa