32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 28. 19:51 | Link

Szabó Lívia Lujza

Éppen sietek az iskola kapujához. Már rég elmúlt takarodó de én mégis sietek egy találkozóra. Éppen Líviával van programom. Nem nagyon ismerem a lányt csak egyszer futólag találkoztunk. Hallottam, hogy kiakar lógni takarodó után Bagolyfalvára. Még én sem voltam nagyon a faluban de nem hagyhatom, hogy egy elsős kint mászkáljon az utcán. És is csak egy évvel vagyok idősebb mégis jó ha van egy másodéves a Kísértetháznál. Ha lenne ott valaki legalább megtudom védeni a rellonost. Nem mindenkivel jövök ki abból a házból de ez a lány nem tűnik veszélyesnek. A varázslatok tanulásával jól állok bár a gyakorlati oktatást tartom előbbre amit otthon meg is kapok. Ránézek az órámra. Már tíz perce kések mikor meglátom a hatalmas kétszárnyú kaput ami előtt egy nálam egy fejjel kisebb lány áll.
- Szia! Bocsi a késésért - köszönök neki mikor odaérek - A Kísértetházba megyünk?
Ő csak egy aprót bólint.
- Biztos vagy benne? Lehet, hogy ijesztő lesz neked elsőre - nem mond semmit majd elindul. Hamar leérünk a faluba. Az idő ilyenkor még elég hűvös szóval rajtam van egy meleg pulcsi. Mivel az éjszaka nem mehetünk ezért gondoltam teljesen feketébe leszek, hogy ne legyen feltűnő. A faluban nem sokan járkáltak csak pár ember van az utcán. Ha meglátok egy boszorkányt vagy varázslót aki felénk tart behúzom egy másik utcába. Nemsokára elérjük a a házat ahol a kapu mint mindig zárva van. Kívülről is elég ijesztő. Az ablakok kitörve a bejárati ajtó félig nyitva és a kertben lévő növények mind rohadtak. Gyorsan átmászunk a kerítésen és már a házban is vagyunk. Elindulunk de bentről még ijesztőbb a helyiség. Minden szobába benézünk a szekrényeket fiókokat kinyitjuk de nem találunk semmit. Igazából nem is tudom mit keresünk. Kiérünk egy másik folyosóra. Lívia észrevesz valamit és vadul mutogat. Mikor én is odafordulok észreveszek egy szellemet. Megkérdezi, hogy ismerem-e de nincs időm válaszolni mert a szellem megszólal.
-Ki mer megzavarni!? - kérdezi ijesztően. Láttam pár szellemet de ilyen nagyot még nem. Lívia elindul felé kezében egy...fadarabbal. Mivel az ellenségünk egy szellem ezért a lány simán átfut rajta.
~Bárcsak figyeltem volna amikor a szellemekről tanultunk - gondolkozom valami terven de nem jut eszembe semmi. A szellem engem néz. Hirtelen eszembe jut valami.
-Fumos - kiáltom és a pálcámból fekete füst jön ki. A szellem nem érti mi történik ezért nem tud semmit tenni ellene. Gyorsan átszaladok rajta és megragadom a rellonos karját. Elindulunk ki a házból és már a kerítésnél járunk amikor meglátom a szellem dühös tekintetét. Noszogatom az elsős diákot, hogy menjen már, majd bakot tartok neki. A szellem gyorsan közeledik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Szabó Lívia Lujza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 28. 20:41 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones

Értetlenkedve néztem, ahogy Gwen bakot próbál nekem tartani. Ezt mondom neki: -A telek másik végében van egy fa arra felmászunk és elbújunk, majd megvárjuk azt amikor elmegy, utána lemászunk és körülnézünk a telken. - mondtam kissé rémülten. Azzal futásnak eredtem. Már láttam a célt egy jó dús lombkoronájú fát. Én gyorsan felkapaszkodtam és felhúztam Gwent. A szellem pont akkor került a látómezőnkbe, amikor már megbújtunk a lombok között. Egy 5-10 percet még a fán időztünk a biztonság kedvéért, majd lemásztunk.
A síri csöndben egyszer csak ágreccsenések voltak hallhatók. Szerencsére csak egy kis nyuszi volt az aki megzavarta a természet csendjét. A ház bal oldalát közelítettük meg. Onnan láthatók voltak Bagolykő magasabb tornyai. Eleredt az eső. Behúzódtunk az eresz alá. Ez után arról faggattam Gwent, hogy ki ez a szellem a festményről. Szerintem már egy kicsit unta úgyhogy abbahagytam. Csak magamban folytattam feltevéseket.
Elállt az eső. Azt gondoltam jó lenne a ház másik oldalát (jobb) megnézni. Útra keltünk. A ház azon oldalán mancsnyomok voltak a földön. Tisztán kivehetőek voltak a nyomok, kutya vagy farkasnyomok. Ahogy körbenéztünk azt vettük észre, hogy egy domboldalon állunk. Farkasvonyítás hallatszott a távolból. Engem már kirázott a hideg, de maradni akartam és ki akartam deríteni e háznak titkait.
Eléggé fáztam úgyhogy a derekamra kötött pulcsit felvettem. Felfutottam a dombon. Telihold van, ilyenkor a farkasok élénkebbek, talán ide is tévedt egy. Morgást hallottam a hátam mögül. Hátranéztem, s egy kis kölyökfarkas volt ott aki biztos elcsatangolt a falkától és itt lyukadt ki. Gondoltam a Vagus jó név neki, hiszen egy igazi vádorról van szó. A táskámban volt egy kis szalámi, azt odaadtam neki. Egy kicsit játszottam is vele. Halkan ezt kérdeztem Gwentől: -Szerinted megtarthatom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 28. 21:38 | Link

Szabó Lívia Lujza

Furán néz rám amiért segíteni akarok neki majd elmondja a másik kiutat. Nem vitatkozom vele csak futok utána. Felmászik egy fára. Gyorsan hátranézek de nem látom a szellemet. Segít felmászni majd pár perc múlva ott van alattunk a kísértet is. Mivel nem néz fel nem is vesz észre minket. Hamarosan elillan alólunk de mi még maradunk egy ideig a fán. Már nagyon hűvös van. Lívia is felhúzta a pulóverét de nem akar menni. Nem értem mit akar még itt, hiszen semmi sincs itt. Már mindent megnéztünk és amúgy is tilosban járunk. Ebből a tilosban járásról eszembe jutott a kedvenc filmem egyik jelenete.
~És most ha megengeditek elmegyek lefeküdni mert még egy ilyen jó ötlet és mindhárman meghalunk vagy akár ki is csaphatnak - egyik kedvenc Hermione idézetem a Harry Potterből. Ha nemsokára nem indulunk el akkor minket is kicsaphatnak. Már így is a kicsapás közelébe vagyok. Egy héten belül egy bunyó és ez is. Meghallunk egy ágreccsenést amitől egy picit összerezzenek. Végül kiderült, hogy egy kis nyuszi az. Elindulunk a ház bal oldalához de közbe elered az eső. Bemegyünk az eresz alá de mivel kevés a hely ezért nyomorgunk. Közben arról kérdezget, hogy ki az a szellem akivel találkoztunk. Mivel nem tudom nem is válaszolok. Egy idő után abbahagyja a kérdezgetést majd továbbmegyünk. Az eső már elállt, szóval a talaj tiszta sár. Hallani lehet a gumitalpú Conversem cuppogását. Nem tudtam, hogy esni fog ezért nem tudtam csizmát húzni. Sőt reggelig azt se tudtam, hogy kiszököm. Elindultunk a ház bal oldalához ahonnan látni lehet a teliholdat. A hatalmas gömb gyönyörű fénye megbabonáz. Gyönyörű így látni a holdat. Nem vagyok vámpír sem farkas de a telihold mindig megbabonáz. Merengésemből a farkasok vonyítása ébresztett fel. Nagyon szeretem ezeket az állatokat. A természetük alapján elítélik őket de egyébként kedves állatok. Morgást hallunk a hátunk mögött majd lassan megfordulunk. Egy kis kölyök farkas morog ránk. Olyan kis aranyos. Lívia máris ott terem és megsimogatja. A kisállat nem tiltakozik a művelet ellen, sőt el kezd hemperegni. Pár másodperccel később jön még egy, aki szerintem a testvére. Lívia ad neki egy kis ennivalót majd megkérdezi:
- Szerinted megtarthatom?
- Sajnálom de nem - válaszolom szomorúan - Pedig én is elvinném a testvérét.
Hát igen a házirend szerint csak veszélytelen állatot lehet tartani, ami kistestű. De a farkas veszélyes és majd megnő. És is odaadom a kajámat annak amelyik odajött hozzám.
- Szerintem mennünk kéne. Majd legközelebb is eljövünk. Már így is késő van. - mondom majd elindulok. Egy pillanatra hátrafordulok megnézni, hogy a rellonos barátnőm jön-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Szabó Lívia Lujza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 07:15 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones

Most már én sem vetettem meg azt az ötletet, hogy visszamenjünk. A sok futásban eléggé elfáradtam. Elköszöntünk játszótársainktól, majd a Kísértetház bejárata felé vettük az irányt. Még mindig óvatosan közlekedtünk a telken, mert féltünk, hogy a kísértet megtalál. Gyorsan a kerítéshez futottunk. A félelemtől, egy kis szélfuvallat is elég volt ahhoz, hogy egy ugrással átszökkenjek a kerítésen. Beértünk a Fő utczára, onnan egyenes volt az út vissza az iskolába. Az utcákon már egy lélek sem járt. Csak a fogadók és a kocsmák ablakai világítottak. Ahogy elértük a nagykaput. Láttam, hogy valaki a bejáratnál áll. Gyorsan kellett cselekedni. Elfutottunk a kastély egyik oldalán és másik bejárat után néztünk. Volt is egy bejárat a Levitások részlege felől. Ott belopóztunk. A nagyterem bejárata előtt szétváltunk és halkan köszöntünk egymásnak. Elindultam a háló körletem felé. De valami eszembe jutott és visszafutottam Gwenhez. -Máskor is csinálunk együtt egy programot? -kérdeztem.
Ez a kérdés után elmentem föl a szobámba és lefeküdtem. Biztosan rémálmaim lesznek.
Holnap utána nézek a könyvtárban, hogy ki ez a szellem a festményről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 29. 11:02 | Link

Szabó Lívia Lujza

Lívia  végül beleegyezik, hogy elinduljunk. Óvatosan osonni kezdünk mert félünk a szellemtől. Még mindig nem tudjuk rájönni, hogy ki is Ő. Gyorsan odafutunk a kerítéshez. Míg  a rellonos diák felmászik a és hátrapillantok. A kis farkasok éppen futnak ez erdő felé ahol két hatalmas farkas várja őket. Gondolom ők a szüleik. Mosolygok ezen egyet majd Lívia szól, hogy másszak. Sikeresen átjutok majd elindulunk. Innen pont látni lehet a temetőt. Kissé ijesztőek a hatalmas sírok amik már évtizedek esetleg évszázadok óta ott lehetnek. Még nem voltam olyan temető ahová csak varázslókat és boszorkányokat temettek, de majd szeretnék elmenni. Természetesen éjszaka. Elindultunk a kihalt utcákon. Már mindenki alszik vagy bent van az otthonában. A boltok már mind bezártak vagy pedig most rakják ki a 'zárva' táblát. Mivel mindketten elfáradtunk ezért nem szaladunk. A macskaköves utcán néha megbotlok de nem esek el. Most lassabban haladunk mint amikor jöttünk. Húsz perccel később felérünk a de akadályba ütközünk. Egy tanár áll a kapunál. Nem tudom miért van itt. Lehet, hogy észrevettek minket vagy csak úgy kijött levegőzni? Lívia elkezd húzni a kastély bal oldalához ahol találtunk egy másik bejáratot. Gyorsan besietünk aztán még egy kicsit együtt megyünk. Egy folyosónál végül elválnak az útjaink. Ő megy a Rallon klubhelyiségbe én pedig az Eridom klubhelyiségbe. Elindulok fel a lépcsőn mikor hallom, hogy fut utánam valaki. Hirtelen leblokkolok.
~ Csak ne tanár legyen. Csak ne tanár legyen. Csak ne tanár legyen. - fohászkodom magamban.
-Máskor is csinálunk együtt egy programot? - hallom Lívia hangját a hátam mögül. Most egy kisebb szívroham jött rám. Nem attól félek, hogy elkapnak csak nincs kedvem büntetőmunkára menni. Hátrapillantok majd elmosolyodom.
- Persze, hogy megyünk. Nagyon jól éreztem magam - válaszolom majd elindulok miután ő is elfutott. Felérek a szobámba ahol rögtön ágyba is bújok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. március 29. 16:17 | Link

Sheela

Én a tőlem telhető legnagyobb nyugodtsággal tudok kezelni mindent, így ezt a helyzetet is. Belegondolva tényleg, amikor nyomósabb okom lett volna bárkinél tombolni, én akkor is megmaradtam a csendes, letargikus állapotnál, és azóta vagyok ilyen. Rámegyek az emberek lelki világára, aztán.. lehet tönkreteszem.
D a válaszából, ahogy megítélem, ő nem ilyen lesz. Őt nem tudom tönkretenni, ha a sötétség miatt jött ide. A sötétséget nem kedvelik túl sokan, akik pedig igen, azokban valami nagyon más. Nagy részükre mondják, hogy problémájuk van, és forduljanak orvoshoz, de nem érzem, hogy ő valami kegyetlen szocproblémás leányzó lenne.
Önelégült félmosolyra húzom a számat, amit azért nagyon remélem, hogy legalább érzékel, ha nem is lát. A tekintetemet halál biztosra felfogta, mert a levegőben érezni azt a nyomottságot, amit a minimális szorongás és nyugtalanság is kivált. Ez pedig nem tőlem jön. De ha nem értem volna el ezt, amit akartam, igazából akkor is elégedettséggel töltene el, mert... szereti a sötétet!
- Tehát tökéletes? Akkor azt hitted egyedül leszel, mi?
Bevallom, első körben még én is, de az is ide tartozik, hogy egyáltalán nem bánom, hogy itt van ő is. Nem mondom, hogy bár ne lenne itt, még ha eltüntethetném sem. De tényleg.
A válaszát várom. Ezt az egészet fejben most nem egy szó szót követ beszélgetésnek képzelem el. Néhány lényegre törő mondat elég ahhoz, hogy megértsem. Megismerni is elég lesz talán. Hallottam már olyan, hogy sötétben könnyebben nyílik ki az emberek lelke, és ha magamból kell kiindulni, akkor ez igaz. A többi meg kiderül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 17:05 | Link

Alegria C. Martinez


Egyelőre arra tudok következtetni, hogy ő nagyon határozott ember. Van benne valami tekintélyt parancsoló, ugyanakkor engem nem tud megfélemlíteni, vagyis nem túl sokáig. Ki tudja, aki most itt ül velem szemben, talán arra is képes lenne hogy tönkretegyen lelkileg azonban kötve hiszem úgy szint ennek beteljesülését. Szereti a sötétet, akárcsak én. Van egy közös pontunk, és akik egyet értenek a sötétséggel kapcsolatban, támogatni is tudják egymást egy-két dologban, már ha mindkét fél benne van.
- Igen, de úgy látszik tévedtem - húzom fanyar mosolyra a szám. Reménykedtem abban hogy nem hoz össze mással a sors legalább ma, de nem bánom hogy most itt ülhetek a rejtélyes illetővel. Amikor ismét megszólal, a pillanatnyi szorongás tova illan, újra a nyugalom veszi át a helyét.
- Tökéletes - folytatom tovább - Mindig is gyűlöltem azokat, amiket átjárt a fény, és ahol sokan vannak - mondom. Önelégült mosolyát is ki tudom venni, s úgy vélem nem kell teljes mértékben látnom az arcát ahhoz hogy gondtalanul el tudjunk beszélgetni. A sötétség fog segíteni ebben, mert az jó, kicsit csillapítja a fájdalmaimat ha csak rágondolok. Ez az egyik leglényegesebb ok, amiért idejöttem, mert itt elfelejthetek mindent ami történt velem, és van mi vigasztaljon. Eh, engem semmi nem tudna összetörni, ezt korábban már megtették a saját szüleim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. április 12. 12:01 | Link

Sheela

A megszólalása alapján legalább annyiban már biztos vagyok, hogy van közös pontunk. A többi csak elképzelés, de abban sem szoktam nagyon tévedni, legfeljebb árnyalatnyi különbségekkel képes vagyok már felmérni az emberek milyenségét. Csak egy kis időt kell velük egy légtérben eltölteni, és még csak beszéltetni se kell, bár azért nem árt. A reakciók ehhez pont elégnek bizonyulnak. Nem tanultam soha pszichológiát.. Csak megfigyeltem, és kiismertem az embereket, akik a barátjuknak hittek. De nem voltam az. Most is csak egy itteni ember tud rólam dolgokat, és ha már erre méltattam, az azért van, mert bízom benne. Amit leszűrtem, az alapján méltatom erre.
De gondolatban hamar visszatérek az ismeretlenhez ide a sötétbe. Tévedett. Micsoda leleményes megállapítás. Ezt én is azonnal felmértem, igen, hát ez nem jött össze. Továbbra is az idegesítő, de halál nyugodt nézésemet tartom rajta, majd folytatja tovább, ahogy észreveszem, már ő is nyugodtan. Az önelégült mosoly még az arcomon, és nagy eséllyel marad is, az eddigiek alapján nem lesz kizökkentő megszólalása, azonban nekem muszáj reagálnom a hallottakra.
- Nekem nincs problémám a sok emberrel, amíg békén hagynak.
Fehér fogsoromat is kivillantom, mert meggyőződésem, hogy a számat látja a lány, ha már egyszer megnyugodott. Nem kell teljes egészében látnia engem, úgy is az a lényeg, hogy itt vagyok, amit meg éreznie kell, fogja is.
Nem mondhatnám, hogy jól érzem magam, de rosszul sem, és kíváncsi sem vagyok, azt meghagyom neki. Sokkal inkább hajt az, hogy akarom tudni, milyen ő. A sötétség pedig egy remek kiindulópont. Gondolkodó fajta a kislány, és nem egy szociális lény. Azt is el tudom képzelni, hogy elutasító, de akkor miért lennék kivétel? Mindenesetre hangulatfüggő, de a hangulata negativitást sugall. Egyáltalán nem életvidám, de látszólag nem is esetlen. Hiszem, hogy feltalálná magát, mert aki ilyen helyen 'otthon van', az a szememben jobb, minta többi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rétfalvi Geréb
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2014. április 13. 21:38 | Link

Elena

Talán rossz ötlet volt idejönni.
Idegesen toporgok egyik lábamról a másikra, ahogy a félhold előtt elvonuló felhőket nézem. Különösen szeles este ez a mai. A köpenyemet összehúzom magamon, de még ez sem zárja ki a hideget, az kíméletlenül áthatol a vékony szöveten. Ha nem szobroznék itt egy fél órája, akkor semmi bajom nem lenne az egésszel, sőt. Élvezném, hogy most először, mióta itt vagyok, a tilosban járok. Nem is tudom, hogy mire vártam két hetet. Nem éppen Rétfalvi Gerébre vall ez a fajta nyugis hozzáállás, de talán csak nem akartam, hogy az első levelem a szüleimtől egy rivalló legyen, ha egyáltalán érdekli őket, hogy mi van velem. De az is könnyen meglehet, hogy csak a megfelelő társaság hiányzott.
Apropó társaság. Kezdem azt hinni, hogy hülyét csinálok magamból. Lehet, hogy ez egy eridonos beavatási procedúra, amiről elfelejtett tájékoztatni az a prefektus? Vagy csak egy jól kitervelt női ármány?
 Talán rossz ötlet volt elfogadni a kihívást.
Az egyik pillanatban még zavartalanul szunyókáltam a klubhelyiségben, a másikban meg már lepaktáltam az ördöggel. Bizony, vele. Komolyan, annak a csajnak igencsak jó a meggyőző képessége. Sajnos ehhez az általában pozitívnak számítható tulajdonsághoz egy nagy adag hibbantság is társult. Na, így már mindjárt veszélyesebbnek hangzik, igaz? És mindezt miért? Mert nem bírom elviselni, ha egy cuki plüssnyuszihoz hasonlítgatnak.
Talán fel sem kellett volna ma kelni.
A széltől megrázkódik az utolsó épen maradt ablaküveg, és a száz éve olajozatlan kovácsoltvas kapu ki-be csukódva nyikorog, mint egy vénséges vén macska. Igen, ezekre mind van épeszű magyarázat. Én mégis egyre baljósabbnak érzem az egészet. Nem, nem ijesztő, csak éppen egyedül nem igazán ér semmit. Viszont, ha visszamegyek a kastélyba, Elena még azt hiszi, hogy meghátráltam.
Meggondolom magam, mégis várok még pár percet, de aztán kész, elhúztam. Csüggedten a karórámra pillantok, aztán az egy helyben ácsorgástól fáradtan nekidőlök a falnak. Azaz csak dőlnék. Ha az igazi fal lett volna, simán kibírja ezt a megpróbáltatást. Ez azonban a súlyom alatt ledől, és én a nyirkos földön végzem egy kupac tégla között.
Most már egészen biztos vagyok benne, hogy a mai nap nem volt más, csak rossz döntések hosszú sorozata.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. április 13. 22:47 | Link


Geréb



~ A francba! Már megint késésben vagyok... - morogja magának, miközben az óráját bámulja. Már vagy fél órája ott kéne lennie a Kísértetháznál, hogy találkozzon egy személlyel, ő meg még mindig csak a szobájában pakolgatja a cuccait. Nem is érti, miért nem hagyja ott a srácot a kinti hidegben egyedül, azzal az érvel élve, hogy vele is ugyan ezt csinálták, őt is átverték az első napján egy névtelen levéllel. De ez az átkozott érzés nem hagyja nyugodni, hisz benne is van valami kedvesség, még ha a lelke legmélyére száműzte is. Meg amúgy is, a srác sem volt bunkó vele a nagyteremben tegnap délelőtt, akkor ő miért lenne vele az. Így hát fogja a pálcáját, magára kap egy fekete pulcsit, majd kiviharzik a szobájából. Óvatosan járkál a folyosókon, hisz nem akar találkozni egy tanárral, szellemmel, prefektussal meg pláne nem. Járt már ő eleget tilosban mostanság, nem lenne jó, ha most először kapnák rajta. Lassan ugyan, de sikerül lejutnia a faluba, de még itt sem lehet teljes biztonságban, és erről hamarosan meg is bizonyosodik, mivel egy öregember észreveszi, majd hangosan magyarázni kezd neki. Elena valamit vissza is szól, meg legszívesebben megátkozná az öreget, hogy hagyja békén, de ma nincs abban a hangulatban, meg amúgy is már késésben van. Ezért inkább fogja magát és ügyet sem vetve a papa szövegeire, sietősen szedi a lábait a Kísértetház felé. Hamarosan meg is érkezik, de a látvány ami fogadja nem éppen hétköznapi. Geréb a földön hever, téglákkal körbevéve, mint valami részeg iszákos. Elena lassan közelebb megy, majd nekidől egy fának, de még mindig nem lép ki a fényre, inkább csak a sötétből szólítja meg a fiút.
 - Na, mi van? Túl sokat ittál az éjjel? - kérdezi gúnyosan, de valójában csak viccelődik és reméli, hogy ezt a másik is tudja és nem veszi komolyan a lány beszólásait. Látja, hogy a fiú egyedül nem fog boldogulni a téglák halmaza elől, ezért közelebb sétál, majd kezét Geréb felé nyújtva szólal meg ismét.
- Várj, hadd segítsek!
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. április 13. 22:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Rétfalvi Geréb
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2014. április 15. 22:30 | Link

Elena

Őszintén remélem, hogy a sötétben elmotyogott válogatott szitkokat senki sem hallotta. Nem vetne rám ugyanis túl jó fényt, hiszen egy elsős szájából ugyanolyan döbbenetesnek és otrombának hangzottak, mint egy harmincéveséből. Naná, hogy a szüleimtől tanultam, de a saját érdekemben eddig a szociális életembe nem igazán kevertem bele a magasztos frázisokat. Most azonban valahogy kikívánkoztak belőlem, tekintettel az amúgy sem rózsás hangulatomra.  Most már egészen biztos, hogy visszamegyek a kastélyba, mondjon akárki akármit. Csak fel kéne kelni innen.
Először a karomat mozdítom meg, majd a bal, utána a jobb lábamat. Szerencsére még képes vagyok rá. Már éppen ülnék fel, amikor egy ismerős hangot hallok valahonnan az éterből. Így hanyatt pozicionálva ugyanis elvesztettem a tájékozódási képességemet. Még azt sem tudom igazán, hogy hol van a fent, és hol van a lent. Talán tényleg sokat ittam.
 - Olyan érzés. Forog körülöttem a világ – válaszolok vissza a semmibe. - De meg mernék esküdni, hogy egy kortyot sem ittam. Lehet valaki belecsempészte a töklevembe – morfondírozok hangosan, és habár pontosan tudom, hogy kivel cseverészek, még hozzáteszem:
- Lefogadnám, hogy Rose keze van a dologban. Szabotálni akart, hogy ne álljam a próbát. De nem jött össze neki, még mindig itt vagyok.
Lépteket hallok közeledni, aztán a fejem fölött feltűnik a hang gazdája, Elena - pont akire számítottam – és felajánlja a segítségét. Általában nem szokásom lányokra támaszkodni, de most nem jönne rosszul egy segítő kéz. Valószínűleg bevertem a fejem, amikor földet értem.
 - Ez a minimum, amit megtehetsz, ha már ennyit vártam rád – vigyorodok el, aztán a segítségével feltápászkodok, és leporolom magam, ahol érem. Csak miután végzek saját magam helyrepofozásával, azután pillantok újra a lányra, aztán tekintetem tovább vándorol a pusztításom nyomában a téglahalmazra.
 - Te tudod, hogy ki építette ezt a házat? Baromi rossz kőműves lehetett – fintorodok el, hogy legyen kit hibáztatni a kis balesetért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 5. 22:51 | Link

Iván


Viktor konkrétan ki fog nyírni. Ha ez kiderül nem egy egyszerű leszidást kapok. Hanem hatalmas büntetést. Azt hiszem megismerkedhetek a szobafogság fogalmával. Vagy mint dédszüleimet, kukoricán fog térdepeltetni. Nos, talán a két opció közül az utóbbi lenne a legrosszabb. Ez biztos. Belekezdtem egy veszélyes játszmába. Nem lett volna szabad. Kicsit félek, sőt! Rettegek. És nem csak a bátyám haragjától, hanem az éjszakától. Tudom, meggondolatlan vagyok és... Ja, bocsánat, még nem is meséltem el miért kapok ki otthon. Hát... ki mondom kerekperec. Most, így 10 óra felé kimásztam az ablakon és ellógtam. A kísértetházhoz indultam el. Mellesleg remélem lesz akkora mázlim, hogy a bratyóm nem néz rám ma éjjel, ugyanis gyakran megesik, hogy bekukucskál a szobámba, vagy puszit nyom a homlokomra. Olyankor mindig felébredek és megkérem, hogy feküdjön mellém.Aztán addig mesél, vagy simogatja a fejem, míg el nem alszok. Aztán regbelre már el is tűnik. Na, a lényeg az, hogy borzalmas ember vagyok és a testvérem csalódni fog bennem. Csakhogy az Előkészítőben az egyik gyerek pisisnek nevezett, mert nem merek kimenni egyedül az éjszaka közepén a Kísértetházba. Pusztán bizonyítani akarom neki, hogy én egyáltalán nem vagyok betoji, ezért vetemedtem e marha tettre. Természetesen a hátizsákom nem maradt otthon. Nélküle nem mennék semmire. A tatyóban lapul egy kis élelem és víz, zseblámpa, meg egy fényképező, amilyen a varázslóknak van. Ezzel meg tudom majd örökíteni azt, hogy én bizony megmertem tenni ezt a dolgot. Viktor lehetséges nem lesz ennyire büszke rám...
Az úton szinte minden egyes lépésemnél hátra kandikáltam, mert attól tartottam, hogy valaki a nyomomban van, pedig senki sem baktatott utánam... Asszem. Féleeeeeeek. Mellesleg még szemrencse, hogy nem taknyoltam el, nem igazán néztem a lábam elé, ami öreg hiba. Tök hideg van. Az orrom lefagyott. Azért volt eszem és nem csak egy kis pizsut öltöttem magamra, hanem egy meleg gatyót és kabátot. Okos vagyok én! Beletelt legalább negyed órába, mire megérkeztem a kijelölt célhoz. Phúúú... A fogaim vacogtak, a kezeim reszkedtek, olyan félve léptem be... Azt hittem valami rámveti magát de nem. Még most is csak állok egy helyben és nézelődök. Persze a zseblámoa világít. Teszek még egy-két lépést aztán zutty. A földön találom magam. Halkan kinyögök egy aúúúúú-t és arrébb vonszolom a testem. Felhúzom a nadrágom, egészen a térdemig. Vérzik. Ó, a kutya meg a macska!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 14:16 | Link

Krisztián


Vizes, dohos, penészszag. Az egész ház olyan viszolygást keltő. Kicsiként mindenki fél az ilyen helyektől, amíg le ne győzi a félelmét, vagy éppen le nem győzetik vele. Gideont egyszer bekergették az ilyen házba, és akkor rájött, hogy az itt lakozó szörnyeket csak ő teremtette meg magának, csak egy egeret kereső kóbor macska jár erre maximum. Legalábbis ahol ő lakott eddig így volt. Ezzel a hellyel már más a helyzet. A macskák ugyanis nem szoktak ilyen hangosan puffanni, majd nyögni. Valami elmeháborodott kisfiú lehet az, a hangszínből ítélve. Ivánként megjelent Gideon ennek persze kifejezetten örül. Ezt természetesen iróniával telten kell értelmezni. Nem szereti, ha megzavarják a kotnyeles gyerkőcök. Az öccse nem sokkal fiatalabb nála, így ő sose tanulta meg kezelni a gyerekeket, nem jön ki jól velük. Annyira lelkesek és kíváncsiak. A kíváncsiságot pedig nem szereti Gideon. Ő is kíváncsi persze a maga módján, de a kicsik belemásznak mindenbe.
 - Mi a kénköves pokolért kell az embert háborgatni éjnek évadján? - Mordul fel mély hangján a nappaliszerűség ablakából az ajtó felé. A pálcáját előkapja, hogy pár átkot kiszórjon a kalandvágyó kisfiúra, hátha elmegy ettől a kedve.
 - Válaszolj! Anyuci nincs itt, hogy feleljen helyetted. - Ugrik le az ablakpárkányról és indul el az ajtó felé, ahol még vagy ott van a gyerek, vagy már kereket oldott. Gideon nem az a fajta, aki a sok gyerekkori sérelemből azt tanulta meg, hogy a többieket nem szabad bántani, mert nekik is rossz lesz. Hanem azt, hogy vagy te leszel az erősebb, vagy eltaposnak. Ezt persze csak Ivánnal tudja kiélni, Gideonként sosem lenne elég bátorsága hozzá, hogy bárkivel is szembeszálljon, mert még benne vannak a gyerekkori sérelmek, és inkább visszahúzódik, minthogy támadjon. De ma nincs félénk kedvében az idősebbik Romhányi gyerek, szóval pórul járt ma a kicsi hősködő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 14:55 | Link

Iván

Én annyira tudtaaaam! Vagy legalábbis éreztem. Egyáltalán nem kellett volna elindulnom. Istenem, hogy lehetek ekkora idióta. Nem is értem magam. Nem tudom mit tegyek. Ó, mindjárt sírok. De nem szabad! Az erős férfiak sosem zokognak! És én  bizony erős vagyok, ha valakinek nem tűnt volna fel. Na jó, ez talán kicsit túlzás, de ez így van! Majdnem. Áh, mindegy. A lényeg az, hogy be vagyok reccsenve. Totálisan. Szerintem hamarosan az alsóm is vizes lesz. Néha kár nagyosan viselkedni, ezt én mondom. Phú, de szerencsétlen vagyok. Már itt vagyok a házban, végülis megtettem a bátorságpróbát, most már mehetek is. Nem igaz? De. Nyomás! A franciba! A kép! Majdnem elfelejtettem a bizonyítékot! Kicsit beljebb sétálok, mire felbukok az egyik fában. Legalábbis azt hiszem egy léc miatt taknyoltam egy hatalmasat. Fáj a térdem. Ég. Fáj. Phúú. Valaki. Segítsen. Nekem. MOST! Elerednek a könnyeim is, halkan szipogok. A táskámat leteszem a földre, és arrébb kúszok, a lépcsőhöz. Nagyokat sóhajtok. Felhúzom a gatyámat és megpróbálom megvizsgálni, a zseblámpát odatartom és közben nézegetem a sebes térdemet. Épp előhalásznék egy zsepit a gatyómból. De csak ekkor észlelem, hogy nem egyedül vagyok. Egy mély, ijesztő hang szólal meg. Nem válaszolok semmit. Pedig kérdezett. De nem akarok erre felelni. Nagyon nem. A szám elé teszem a kezem és csöndben kuporgok a földön. Egyre több könnycsepp gördül végig a puha arcomon. Újra megszólal. Remegek. Jézusom de félek! Valaki segítsen! Láttam már ilyen filmeket, ott mindig az emeletre menekülnek az emberkék és végül vagy elkapják őket, vagy nem. Hát én lassan és iszonyatosan halkan felállok és bicegve elindulok a lépcsőn. A táskámat ott hagyom, csak a zseblámpámat szorítom veszettül. Hát ezt nem így terveztem. Megyek egy-két lépést, ám kb. az 5. lépcsőfok nyikorogni kezd, amint ráhelyezem a súlyom. Hát ezt roppantul elrontottam. Ó Mamám! Megszaporázom a lépteim, olyan gyorsan haladok, ahogyan csak tudok. Ha az ellenségem nem fog meg, akkor már az emeleten csücsülök és megpróbálom kitalálni melyik helyiségbe meneküljek. Végül a legközelebbi szobát választom, ami egy fürdő szoba. Behajtom az ajtót magam után, ami természetesen nyikorogva csukódik be. Belemászok a kádba és ott kuksolok. Várom a végem. Buta, buta, butaaa.
Persze ez tényleg csak akkor jön össze, ha időközben ebben a "filmben" a "gonosz szereplő" el nem kapott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 17:13 | Link

Nem felel. Miért is tenné? Ezzel persze tovább nyomja fel a pumpát a Rellonos természetűben, aki lassú léptekkel halad a bejárat felé. Ad időt és lehetőséget arra, hogy kereket oldjon az éjjeli bagoly. De persze nem teszi. Legalábbis nem jó irányba. Ő se tanulta meg a leckét: mindig a szabadba menekülj. Kivéve persze, ha van a házon keresztül egy biztonságosabb út, mint a szabad. De az se az emelet. Elég kicsi lehet még, ha azt hiszi, hogy majd az emeleten biztonságban lesz. Ez ahhoz túl régi és túl kihalt ház, hogy a léptek zaja ne tűnjön fel a mezei varázslónak is. Pedig Iván az, nem rendelkezik szuperszonikus hallással, vagy éppen látással sem. Csak az arcát tudja kalibrálni.
Az ajtóhoz ér, és a pálcájából fényt csiholva körbe tekint. Senki már itt, csak egy táska. Egyedül van akkor, legalább kevesebb a munka vele.
Megtehetné, hogy nem megy utána, de ha már kereste magának a bajt a delikvens, nem lesz rest megadni azt neki. Így hát a lépcsőket ütemtelenül szedve, figyelve arra, hogy hol korhadt már el teljesen a fa felmegy az emeletre.
 - Ne bujkálj, úgy se tudsz messzire szaladni. El kellett volna inkább futnod, minthogy még beljebb merészkedsz. - Kicsit fennhangon beszélve nyitja ki az első ajtót a pálcájával, nem lép egy lépést sem, csak ott állva int a pálcájával az ajtók irányába először egy Alohomorat, majd egy Lejate bűbájt, amely ellöki az ajtókat. Ennek a háznak már úgyis mindegy.
 - Játszhatunk így is. - Vészjóslóan indul el az egyik szoba irányába, mert a fürdőszobát esztelen ötletnek tartotta, hiszen azon még az ablak is kicsi ahhoz, hogy kiférjen rajta ember, legyen az akármekkora is. - Háromig számolok, és utána mindent szépen elkezdek felrobbantani, ha addig elő nem jössz. - Fenyegetőzik a szobát nézegetve, ami valószínűleg megért már néhány párbajt. A bútorok töröttek, néhol kisebb égésnyomnak tűnő valamik is vannak a falon. Lehet oda talált be egy-egy átok.
 - Három... - Kár egy kicsit, hagy esélyt arra, hogy gondolkozzon a törpe. Ha nem észlel mozgást, akkor folytatja a számolást. - Kettő... - Ismét szünet és várakozás, hátha...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 18:01 | Link

Iván

Sosem rettegtem még ennyire, mint ebben a pillanatban. Ha filmesen akarnék beszélni, akkor azt mondaném, hogy még a vér is megfagyott az ereimben. Hát majdnem. Olyan kicsu vagyok, oktondi és alig tudok valamit a világról. Sorban hozom a rossz döntéseket. De azt nem gondoltam vona, hogy egy béna választásom miatt fogok megpusztulni. Azt hittem kb. 100 éves leszek, mint a mesékben az emberkék. Amúgy sosem gondolkodtam sokat a halálról, és azt hiszem nem most kéne elkezdeni. Inkább azon kéne agyalnom hogyan meneküljek el innen. Talán már Viktor felébredt és keres engem. Biztos meg fog találni itt és akkor megmenekülök! Najó, ez képtelenség. A bátyus egészen biztos, hogy alszik, mint a tej. Ilyenkor nem lehet felébresztenu. Szóval elérkezett a végem. Viszlát világ, viszlét Viktir, viszlát fincsi ételek.
Azért nem adom fel ilyen könnyen, próbálok kiokoskodni valami ötletet. Ezért döntök úgy, hogy feliszkolok a lépcsőn és elrejtőzöm az egyik szobában. Nos, ez meg is történik. Egy hideg kádat szemelek ki magamnak. Hát... nem a legtökéletesebb választás, hiszen, ha megtalál az ellenségem, akkor nem lesz hová menekülnöm. Mellesleg hallom a hangját. Azt a félelmeteset. Ahányszor csak megszólal kiráz a hideg. Halkan szipogok és sírdogálok, a kezemet a szám előtt tartom. Nincs nálam semmi, amivel megvédhetném magam. Hallom, ahogyan járkál. Szinte látom magam előtt azt a csúnya vigyorgós arcot, amilyet vághat. A szobák ajtaja kicsapódik, némelyik ki is tör, például a fürdőé. A zseblámpát hamar kikapcsolom, még a végén az buktatna le. Tudom, hogy nem szabad megmozdulnom, mert akkor tényleg végem. Síri csend van. Ekkor hirtelen megszólal az idegen és fenyegetőzni kezd. Erre kétségbeesetten nézek előre. Biztos lehetek benne, hogy végre meri hajtani azt, amit mondott. Szóval itt fogok meghalni. Csodálatos... Még számol is. Hú, de jó. Egyre jobban sírok, persze csak halkan. Semmi ötletem sincs, hogy hogyan lóghatnék el. A Scooby Doo-ban Vilmának biztos lenne valami logikus terve, ám én nem vagyok ő, szóval ennyi volt... Mivel ilyen pici agyban nincs sok ész, és mivel tehetlen vagyok csak egyet tehetek...
 - SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG! VALKI! KÉREEEEEM! - eztán hangosan folytatom a bőgést a kádban. Istenem.... én menten bepisilek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 6. 21:05 | Link

Keiko Sama
cuccos



Mindennapok. Minden visszaállt ismét a rendes kerékvágásba. Már túl van a beilleszkedős szakaszon; több, mint egy hónapja visszatért Magyarországra. Kialakultak a napi rutinjai, megszokásai, amit már úgy érzi, hogy nehéz lenne felborítani. De hát ez így van rendjén, természetes.
Amikor reggel felkelt, úgy érezte, hogy ez a nap más lesz, mint a többi... Igaza is lett, mert éppen a Kísértetház ajtajával néz farkasszemet és eltöpreng azon, hogy van-e értelme belépnie most az elhagyatott területre? De hogy is került oda? Kezdjük az elején.
Az óra éppen 11-et ütött, amikor felébredt. Ezt is csak annak köszönhette, hogy a redőnyön beszűrődő napfény éppen a szemébe sütött. Nem aprózza el a srác, de hát aki megteheti, az miért ne aludna addig amíg csak szeretne? Ilyen ez a popszakma. Vagyis, inkább rockszakma. A lényeg, hogy reggeli után dobolt egy jó kiadósat, aztán a napi edzése után lezuhanyzott, majd meg is ebédelt. Tehát a szokásos napi rutin, semmi extra. Miközben a kanapén üldögélt, kitalálta, hogy egyszer járt még tanulóként a Kísértetházban és mi lenne, ha ismét meglátogatná. A régi szép idők... Még Charlotte-tal látogattak el oda, mert ők a felfedezők, és egy szellem csúnyán meg is szivatta őket. Örök élmény marad számára. Eszébe is jut egy kis gondolkodás után, hogy azt a lányt is rég látta, nem is tudja, mi van vele. Azóta biztosan rendeződtek a magánéleti problémái, elvégre már jó ideje nem látták egymást. Ezzel a biztató gondolattal fejezte be kényelmes kis elmefuttatását. Fel is ment az emeletre, felvett valami vállalhatót, zsebre vágta pálcáját és elindult. A kapun kilépve neki is vágott a felfedezésnek; szerencsére nem volt még annyira régen, hogy az útvonalra ne emlékezzen. Az utcát rövid időn belül el is hagyta, közeledett a faluhatár. Annyira nem vészesen, de azért közelebb került a hőn áhított helyszínhez, a Kísértetházhoz. Közben azért gondolkodott még egy pár dolgon, a szép idő meghozta a fantáziáját. Olyan nosztalgikus a hangulata az elmúlt pár nap óta. Nem tudja elfelejteni ami Loise és közte volt, azért bevallhatjuk, hogy néha eszébe jutnak a dolgok. Meg persze Ráhel is, az azért jóval frissebb emlék és összességében pozitívabb is, no meg persze nem lezárt, közel sem...
És megérkezett, ott áll a kísértetház előtt. Az ajtó elé érve kicsit meg is fagy a levegő. Pusztán a légkörben is van valami felkavaró. Valami, valami, ami felkavarja az embert. Ő sem tudja, hogy micsoda, de különösebben nem is érdekli. Egy sóhajtás kíséretében kinyitja az ajtót és már bent is van a romos, ám hatalmas helységben. Na ezt aztán nem renoválták, mint egy két helyet pár évvel ezelőtt óta. Eddig nem is látott rá példát, hogy rohadna a fal, most láthatja testközelből. Nem mindennapi látvány. Pókháló, kosz mindenhol, bútorok elvétve és mégis mintha telve lenne valamivel. valami furcsával, nem emberivel. De hát a mágia már csak ilyen. Ne csodálkozzunk rajta. Volt már itt, de nem pont erre emlékszik, egészen másra.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 6. 21:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 23:27 | Link

Krisztián


Mindig elcsodálkozik azon, hogy az emberek mennyire ostobák. Pedig többtucatnyival összetalálkozott már. A Drumstrang meglátása szerint tele volt velük. De azért ettől még ő szeretett oda járni. Nem a diáktársai miatt, hanem a tanári miatt. Megkapta ott a kellő tudást, és a mentora is nagy segítségére volt. Azt a tudást pedig, amit ott kapott most tudja kamatoztatni.
Számol szépen, lassan visszafelé, a kettőt már kimondta, a harmadik jönne már, amikor elkezd a fürdőszobából ordítani torka szakadtából a kis törpe. Nem fér a fejébe, hogy miért azt választotta "ideális" búvóhelynek, de örül, hogy volt esze, és nem várta meg, míg mindent felrobbant itt. Pedig szerette volna kicsit levezetni az aktuális dühét, mert az egyik könyv, amit el akart olvasni nem volt bent a könyvtárban, és még fel is bosszantják ma. Ez nem az ő napja.
Lehunyja a szemeit, kifújja a levegőt, majd sarkon fordul és elindul a fürdő irányába lassú léptekkel. Hová rohanna, úgysem fog elfutni a kis félős.
 - Silentium - Halkítja lejjebb a szirénát, amikor belép a fürdőbe. Közelebbről egyre hangosabb volt ez a gyerek. - Nem lett volna szabad ide jönnöd. Jó lenne, ha ezt megtanulnád. - A tanulás a vesszőparipája neki, még Ivánként is. Persze más és más dolgokat tanít meg ő az embereknek így, vagy úgy.
 - Mi akartál itt? - Egy Finite varázslatot elmond a kérdése után, ha látja, hogy a gyerek már valószínűleg nem fog torka szakadtából sipítani, mert ha így lenne, még a végén rossz varázslat jutna az eszébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. május 7. 07:15 | Link

Chuck

Olyan szép időnk van, nemde? Hát persze, hogy igen, egyszerűen csodálatos, mint ahogy az előző napok is azok voltak. Minden csodálatos. És mit lehet tenni egy ilyen szép napon? Hát... nagyon sok mindent. Például kint a szabadban olvasni egy jót, cukrászdába menni, és még sok más. Persze csak szigorúan a tanórák után, mert órákra be kell járni, nem szabad ellógni őket. Mert az csúnya dolog. És a csúnya dolgok egyáltalán nem cukik, a cuki pedig jó. Tehát ha nem lógod el az órát, cuki maradsz, és nem leszel csúnya szabályszegő.
Mikor véget ért az utolsó órám is, még egy ideig a szobámban kuksoltam, és a két szőrmókkal játszottam. Már Mogyoró is kezdi megszokni, hogy ilyen vagyok, és nem akar kerülni, aminek felettébb örülök. Már nem zavarja, hogy állandóan tele aggatom szegényt különféle masnikkal, és már nem akarja minden áron leszedni azokat magáról. Annyira aranyosak mindketten, hogy az csak na, kis zabálnivaló cukorfalatok. Nagyon imádom őket, legszívesebben egész nap csak velük lennék, és játszanék velük. Csak sajnos ezt nem lehet, mert tanórákon nem szívesen látják a tanárok. Nem is értem, miért. Pedig nem is szoktak olyan nagy galibát okozni.
Hm... egy kis esti séta jól esne most, de nagyon, így hát fogom magam, felveszek egy vékonyabb kabátot, és a két szőrcsomó társaságában elindulok. Hogy merre, azt nem tudom, csak itt valahol a falu környékén teszek egy kis sétát, hogy felfrissüljek. Igaz, ennek a kis sétának a nagy része inkább futás, ugyanis Mogyoró úgy gondolja, rám férne egy kis testmozgás, így gyorsabbra veszi a tempót, és elszalad. Jaj de buta, miért csinálja ezt? Én pedig csak szaladok, és szaladok, hogy elkapjam a mókust, majd mikor úgy gondolom, hogy kellően közel vagyok hozzá, elrugaszlodom, és egy tigrisbukfencet tökéletesen végrehajtva elkapom a kis szörnyet. A puffskein ez idő alatt pedig a kabátom zsebében tartózkodik, mit sem sejtve minderről.
- Hah, megvagy! - nevetem el magam, miközben megsimogatom a buksiját, mert láthatóan kicsit megrémült.
Na de hol is vagyok? Áá, a kísértet ház... De rég jártam már itt. Biztos még mindig ugyanolyan roncs belülről is, mint pár hete. Vagy jobban. Hát, nézzük meg. Vidáman, szinte ugrálva teszem meg azt a néhány lépcsőfokot, ami elválaszt a bejárattól, majd azon belépve, nem is habozok, tovább megyek. Azonban nem veszem észre, hogy valaki már van itt, így szépen nekimegyek, az ütközés hatására pedig a fenekem közelebbről is megismerheti a kísértetház padlóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 8. 14:20 | Link

Keiko Sama




Érdekes, hogy máris mit hozott ki ebből a napból. Nem is gondolta volna, hogy a mai úti célja a Kísértetház lesz. Ennyire kreatív lenne az emberi elme? Úgy tűnik, de hát halálunkig tanulunk, de lehet, hogy utána is. Nem is vesztegeti az idejét, belép a romos kastélyba, szétnéz. Kicsit azért rácsodálkozik erre a mennyiségi retekre, amit ez a ház időtlen idők óta idetermelt. Ha itt lenne valaki, aki ismeri, akkor most lehetne azzal riogatni, hogy az ő  háza is ilyen lesz, ha nem tartja tisztán. Továbblép kettőt, recseg is alatta fapadlózat. itt aztán nehéz lenne elosonni, ha fel akarna szívódni. Felnéz; hát igen, a plafon néhol penészes, van ahol beázott és csöpög lefelé a víz, de csak cseppenként, szépen, komótosan. Hosszútávon idegtépő lehet. A szag sem a legbarátibb, állott, dohos, piszkos. Nem járt még ehhez hasonló helyen. És amikor legutóbb itt volt -évekkel ezelőtt-, akkor nagyon nem így nézett ki az emlékei szerint, de hát a memóriánk is becsapós tud lenni. Nem is mindig a valóságot fedi. Még nem megy semerre, hirtelen mindenféle gondolat támadja meg. Nem is mindenféle, hanem inkább azok a dolgok, amik elő szoktak jönni és jobb inkább nem bolygatni őket. De csak eszébe jut Loise; hiába zárta már le, néha még mindig eszébe jut. Vajon most mi lehet vele? Semmit nem tud róla, valószínűleg jobb is így. Ráhel meg a másik, az egy frissebb téma, már bőven a visszatérése alatt történtek a dolgok. Sőt, a napokban, egy héten belül. Fogalma sincs, hogy most mi lesz. Pedig nem jó ez így, meg kéne beszélniük, hogy akkor most mi a helyzet. Próbálták már, de fogalmazzunk úgy, hogy nem alakult a legrózsásabban.
Sokat gondolkodik, ezekből az zökkenti ki, hogy hirtelen kap valahonnan egy kis erőkifejtést a testére, még nem tudja, hogy honnan, kitől/mitől, és milyen apropóból? Szülinapja lenne? Nem, az már elmúlt...
Megfordul és egy mostanság ismerős szituációba keveredik. Valaki már megint nekiment. Most ennyire visszataszító, hogy mindenki csak bokszzsáknak használja, csak azért mert ki van gyúrva; vagy ennyire jól nézne ki, és csak ez a bevált módszer?
- Hát te? - kérdezi összeráncolt szemöldökkel a hölgytől, majd kinyújtja felé jobb kezét, hogy felsegítse. Egészen jó árnyalata van színes kezének a félhomállyal világító előtérben.
Már megint egy lány... Tehetsége van ehhez, vagy csak a jó Isten szórakozik vele? Egyszer csak megtudja majd. Nem mintha panaszkodna, de mióta hazatért, férfival nem beszélt még. Csak a lányok, mindenhol, minden mennyiségben.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 18. 11:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 8. 18:29 | Link

Iván

Tisztában vagyok vele, hogy ez az utolsó napom a Földön. Szörnyű. Azért valóban lehetett volna annyi eszem, hogy nem jövök ide. Maradtam volna inkább otthon aludtam volna egy nagyot. De neeeeem. Nekem be kell bizonyítanom az osztálytársaimnak, hogy nem vagyok betoji. Fúúú, de mérges vagyok magamra. Egyre jobban bőgök, érzem, hogy most már hangosan kell tovább folytatnom. Rázkódok a kádban, várom a végemet. Hát... ennek a mesének szomorú vége lesz. A fenyegetőzésre pedig nem tudom mit kéne reagálnom. Ám nem akarom magamat felfedni, inkább ordibálok, hátha meghall valaki. Eztán csak sírdogálok. Mikor megjelenik egy alak az ajtóban, nem hallgatok el, tovább sírok és ordibálok, ám hirtelen elhallgatok, pedig próbálok kiabálni. Én ezt nem értem... A kád másik végébe csúszok, minél messzebbre akarok jutni az ellenségemtől. Nagy szemekkel figyelek rá. Az első mondatára hevesen bólogatok, közben továbbra is bőgök. A kérdésére pedig válaszolni akarok, ki is nyitom a számat és hopp, már tudok is beszélni. Furcsa...
 - Én... Én csak... - nem áll szándékomban elárulni neki mi a valódi oka, annak, hogy itt vagyok. - Csak mememeg akartam nézni ezt a házat... - ennyit bökik ki két szipogás között. Hangosan veszem a levegőt és csak bámulok a férfira. Halvány lila gőzöm sincs mit tegyek... Pusztán el akarok menni, de nem hiszem, hogy elengedne. Ötletem sincs mit akar velem kezdeni. Talán megfőz? Meg fog enni? Esetleg kínozni fog... Passz. Óvatosan megkérdezem azért...
 - És... Ő... El... Elmehetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. május 12. 15:16 | Link

Várkonyi
outfit

Szeretem a hétvégéket. Mostanában igazából csak azokat szeretem, és nagyon várom őket. Ilyenkor mindig lenn dekkolok a faluban, annak ellenére is, hogy az elmúlt hetekben az antiszociális viselkedés legalját mutatom. De vasárnap új életre kelek és vidáman sietek le a faluba. Találkozóm van ilyenkor valakivel, aki ilyen rövid idő alatt nagyon a szívemhez nőtt. Igaz hetente csak egyszer látom, akkor is csak pár percre. Félreértések elkerülése végett nem vagyok szerelmes vagy bármi ilyen undorító érzés nem kerített hatalmába. De Ő vidámságot és nyugalmat hoz az életembe. Igaz, hogy bujkálnunk kell, de az sem foglalkoztat, hogy rejteget és nem akarja napvilágra hozni a kapcsolatunkat. Most semmi nem számít.
Vasárnap este érkeztem meg a faluba, a szokásos találkozóhelyünkre, a kísértetházba. Ide nagyjából senki nem jár be esténként, így tökéletes hely a találkozóinkra. Egy fekete hátizsák lóg bal vállamról, amikor belépek a koszos, poros helyiségbe. Nem teketóriázok sokáig, hanem azonnal az emelet felé veszem az irányt. Bakancsom sarka kopog a padlón, és még a nem túl nagy súlyom alatt is megrecsegnek a deszkák. Már hozzászoktam, így nem félek attól, hogy esetleg beszakad alattam, és itt halok meg. Mostanában ettől a gondolattól egyáltalán nem rettegek. Az emeleti szobába érve ledobom a táskát az egyik asztalra, majd az ablakhoz sétálok és onnan bámulok ki. A megbeszélt időbe meg is érkezik az annyira várt személy. Azonban most a várt rövid találkozóból, egy sokkal hosszabb éjszaka lett. Amiatt, ami miatt mi itt találkoztunk, nos azt gyorsan letudtuk, és onnantól együtt hódoltunk új szenvedélyemnek. Ami utána történt, hát... nem tudom mi történt. Kiesett a folytatása az estének, így csak tippelni tudok.
Kora délután ébredtem fel a kísértetház egyik rozoga ágyán. Kockás ingem gyűrötten lógott rajtam. Fekete sapkám már nem volt a fejemen, mint ahogy mást se találtam meg, ami tegnap este még rajtam volt. Szörnyű fejfájás lett úrrá rajtam, amikor felültem. Beletúrok kócos hajamba és nagyokat pislogva nézek körbe. Szerencsére a fekete táska ott van, ahol hagytam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. május 12. 16:14 | Link

Sofia

Lassú, ráérős léptekkel haladok végig a faluba vezető úton, a kezeim a zsebembe mélyesztve, mind emellé pedig jókedvűen fütyörészek. Hiába próbálkoztam vele a délelőtt folyamán, egy szót sem sikerült felfognom abból, amiből a hétvégén számot kell adnom, így inkább nem is erőltettem. Elpocsékolt idő lett volna, és ha rengeteg lehetőségem van még a könyvek bújásán kívül, miért pazarolnám arra, ami abszolút kilátástalan? Persze könnyen meglehet, hogy a jól ismert jelenség, a teljesen ártalmatlan iskolaundor a hibás, mestertanoncként már jóval nagyobb az elvárás, mint előtte.
Egész szép idő van, kétség sem férhet hozzá, hogy ilyenkor sokkal több kedvvel indul el az ember a faluba, minthogy négy fal között egye a penész. Első körben betáraztam néhány hasznos holmiból, meg némi táplálékból, ami elhagyhatatlan kelléke a bogolyfalvi látogatásoknak, hiába jöhetek le ahányszor, és amikor csak akarok, pótolni kell a rohamosan fogyó termékeket. Nem vagyok az a kifejezetten korán kelő típus, de ma valamiért kidobott az ágy - a galád -, ennek pedig megvan a maga előnye. Mégpedig, hogy bőven van időm ahhoz, hogy kedvemre sétálgassak mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül, amit a tudat vonzana magával, hogy márpedig ezer, meg egy elintéznivalóm van, ami epekedve várja, hogy nekiessek és megcsináljam végre. Nem. Azon kívül, hogy néha tudat alatt elkezdem felmondani az előzőleg bemagolt anyagot, vagy kész, megdönthetetlen tények miértjein kezdek gondolkodni, egyáltalán nincs hatással rám, hogy ezzel a hozzáállással talán szégyent hozok levitás mivoltomra.
A vállamon átvetett táskában zörgő papírtasakok és azok tartalmával közben a réges-rég lakatlan, a diákok által nagyívben elkerült kísértetháznál lyukadok ki. A kíváncsiságom kerekedik felül, engem nem igazán rémít meg néhány história. Nem számítva arra, hogy akárkivel is találkozom, alaposan körülnézek, mielőtt az emeletre tévednék. Ott viszont… igyekszem a lehető leghalkabban megbizonyosodni arról, hogy a szunyókáló leányzó valóban az- e, akinek hiszem, és azon morfondírozok, vajon kitekerné- e a nyakam, ha megijesztem.
- Nocsak – húzódik mosolyra az ajkam, mikor felébred. – Jó reggelt, Angyalka! Épp azt próbáltam kitalálni, mi oka lehet egy hozzád hasonló, bájos lánynak az éjszakát egy ilyen sivár helyen, egyedül tölteni? – tudom, hogy nem fogok választ kapni. Az ajtófélfának dőlve, fejemet oldalra biccentve figyelem, ahogy szépen lassan tudatosul benne, hogy lebukott. Hogy mivel, azt persze csak ő tudhatja.  
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2014. május 12. 16:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. május 12. 19:46 | Link

Chuck

 Egy kis esti séta mindenkinek kell, és a mostani idő tökéletes erre. Nincs már olyan meleg, mint ami egész nap volt, de még annyira hideg sincs. Pont tökéletes. És én ki is használom ezt, így felveszek egy vékony dzsekit, s elindulok. Úgy terveztem, hogy csak egy könnyű sétát teszek a falu körül, de persze, mint általában lenni szokott, ez nem így történik, a mókusomnak köszönhetően futás a vége. Én csak szaladok utána, nem is figyelem merre, így kis meglepetésként ér, hogy mikor felnézek, a kísértetház előtt találom magam.
Nem olyan szörnyű hely, mint ahogy azt a neve mutatja, bár igaz, hogy tiszta pókhálós, és poros, és úgy néz ki, mint ami bármelyik pillanatban összedől, de tűrhető. Bár van itt egy szellem, aki nagyon goromba, és pár hete, mikor utoljára itt voltam, nem tudtam neki elmondani, hogy nem cuki, és az ilyen embereket, illetve szellemeket senki nem szereti. Na de akkor majd most. Felcaplatok azon a néhány lépcsőn,majd belépek az ajtón is, és bumm... Valakinek olyan szépen nekimegyek, hogy aztán a fenekem közelebbi viszonyba kerül a padlóval is. Uhh... Ez fáj. De kinek mentem neki? Juj... Megint egy fiú.... Illetve férfi.
- Én? - kérdezek vissza, mert fogalmam sincs, hogy ezt most miért kérdezi. Hát nem egyértelmű, hogy egy lány mit keres itt, a Kísértetházban a takarodó közeledtével? Megfogom a kezét, hogy sikerüljön a felállás nehéz művelete, ami annyira nem is nehéz, majd tekintetem ottragad a karján. Nahát! Milyen színes. Igaz, a félhomályban annyira nem lehet látni, de attól még tisztán kivehető, hogy van rajta valami. Megfogom a karját, hogy jobban lássam, s pár másodperc elteltével már kezdenek jobban kirajzolódni a minták. Ezért jó, ha az ember lányának átlagon felüli a látása...
- Nahát... Ezek honnan vannak neked? - kérdem tágra nyílt, csillogó szemekkel, tekintetem az arcára emelve. Kezét pedig el nem eresztem, hacsak ő maga el nem húzza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 13. 14:54 | Link

Keiko Sama




Így visszagondolva már maga sem tudja, hogy milyen indíttatásból tévedt ide, a lényeg, hogy biztosan nem a véletlen műve. Na mindegy, már nem fordul vissza, csak mert egyedül van. Úgy gondolja, hogy ebből még lehet egészen jó egyszemélyes program is. Ha jobban belegondol, nem is olyan kicsi ez a ház, el lehetne itt szórakozni, csak nehogy megharagudjon rá valaki, vagy valami.
Számításait keresztülhúzza valaki, pontosabban már megint egy lány. Ezzel természetesen nincsen semmi baja, hiszen bármi történhet még addig, amíg hősünk lefekszik aludni. Szóval a lány elfogadja Chuck jobb kezét, amivel csak fel szeretné segíteni a földről. Sokan csak fél szemmel néznek végig rajta, esetleg amikor nem figyel. De itt most nem így történik, megragadja a srác karját és jobban szemügyre veszi a mintákat. Chuck egy kicsit össze is ráncolja szemöldökeit, nem így szokták intézni az ember megbámulását, de hát ahány ház, annyi szokás, mindegy is. Nem problémázik rajta. A Hát te? - című kérdésének válaszára nem reagál semmit, igazából költőinek szánta, de mindegy. Semmin sem változtat. A lényeg az, hogy mondania kéne valamit, elvégre kérdeztek tőle. Ilyenkor kell dumálni, nem akkor amikor senki sem kérdezi.
- Ez egy hosszú történet - mondja kis mosollyal a lány szemébe nézve, majd kezd ráeszmélni, hogy megint érdekes szituációba keveredett. Egy tök ismeretlen lány fogja a kezét, és ki tudja még, hogy mi lesz? Na jó, ez viccnek lett szánva, viszont attól még ne zárjunk ki semmit sem a lehetőségek tárházából.
Mégis vajon hogy kerülhettek oda? Nem véletlenül van kivarrva mindkét karja, nem baleset volt. Ilyen hülye kérdést... Vagy ő is egy olyan lenne, aki még nem találkozott tetoválással? Elképzelhető, de az is lehet, hogy nem. Majd csak kiderül előbb-utóbb.
- Nem láttál még ilyet? - kérdezi karjára mutatva, miközben az ismeretlen lány még mindig azt fogja. Nem érzi annyira kényelmetlenül magát, be is vallhatjuk, hogy azért annyira nem zavarja a dolog.
- A nevem Chuck - tisztára, mint a James Bond filmekben. A nevem Welch, Chuck Welch. Milyen stílusos lett volna, csak lehet, hogy a lány azt hinné rá, hogy teljesen hülye, amivel egyébként közelítene a valóság vizének tükréhez. De ez természetesen csak feltételezés. A továbbiakban inkább nem kezd semmit a szituációval, csak kérdően néz a lányra és szépen, nyugodtan átpasszolja a labdát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. május 13. 18:48 | Link

Várkonyi
outfit

Igaz, hogy körbenéztem, de valahogy nem tudatosul bennem, hogy egy illető áll az ajtóban. Kényelmesen neki van támaszkodva az ajtófélfának, és csak mered rám. A táskám megszemlélése után visszakapom a tekintetem a fiúra. Néhány másodpercig vizsgálgatom, hogy ki az. Ismerős, de ebben a félhomályban alig lehet kivenni valamit. De lehet, hogy csak az én szemem rossz. Lehet nem ártana valakinek megpucolni az ablakokat, hogy végre egy kis fény jusson be ebbe a poros, lepukkadt házba, ami amúgy tökéletes helyszín a titkos találkozókra. Lehet, hogy Arnold is éppen ilyen ügylet miatt jár erre. Bár Levitás... szóval erősen kétlem. Őszintén nem is értem, miért állok én szóba egy kékkel, de ő valahogy elüt a többitől. Talán mélyen, legbelül, elnyomva, még kedvelem is a fiút. De nincs az a pénz, hogy én ezt bevalljam neki. Tökéletesen megvagyok így, hogy néha csipkelődök vele, és olykor beszélgetünk néhány szót.
Kicsit lejjebb húzom az ingemet, majd hajamba is beletúrok, hátha attól partiképesebben fog állni. Utálom, amikor reggel találkozom valakivel. Nyilván a hajam kócos, a sminkem elkenődött, és még az is megeshet, hogy a párna gyűrődése még ott virít az arcomon. Reggel, én így imádlak!
Lassan, de biztosan feldolgozom, amit Arnold mond, és egy nem túl őszinte és bájos mosoly kúszik arcomra. Inkább nevezném gúnyosnak... Én Angyalka... hát hol él ez?! Ha tudná, hogy én mennyire távol állok az angyaltól. Ha meghalok, akkor a pokol legmélyebb és legsötétebb bugyraiba fogok kikötni. Túl sok rossz dolog szárad már az én lelkemen.
- Te szerintem nagyon csúnyán összekeversz valakivel... Vagy csak ennyire rossz emberismerő vagy? - teszem fel a költői kérdést, majd kimászok az ágyból. Magamra kapom azokat a ruhadarabokat, melyek valahogy lekeveredtek rólam az éjszaka folyamán. Ilyen például a rövidnadrágom. Utálok nadrágban aludni. Annyira kényelmetlen. Magamra rángatom, majd a táska felé lépkedek, és a vállamra dobom.
- Amúgy titok, hogy az "angyalka" mit keresett itt. -
Mondat közben odalépek hozzá, és a tőlem telhető leggyengébb érintéssel simogatom meg a fiú arcát. Jobb kezem egy kicsit elidőz az arcán, miközben a szemeit vizsgálgatom. Nem, ő nyilván nem azért van itt, amiért én. Leengedem a kezem és mindkettőt zsebre dugom, végezetül pedig hátrálok egy lépést.
- Na és te mit keresel erre így...Őőő... Nem tudod véletlen, hogy hány óra van?! -
Halvány lila gőzöm sincs, hogy hány felé járhat. Nem tudom mikor aludtam el, és azt sem tudom mennyit aludhattam. Kicsit elvesztettem az időérzékemet. Viszont azt tudom, hogy elképesztően szomjas vagyok, és a fejem szörnyen hasogat. Belenyúlok a táskámba és kiveszek egy fél literes üveget, valamit egy cukorkát. A cukrot bekapom, majd lehúzom az üveg tartalmának a felét.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2014. május 13. 18:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. május 16. 17:24 | Link

Sofia

Nincs túl sok időm azon töprengeni, mit kapnék a zöldek egyik szépséges kis mufurcától, ha nem hagynám, hogy biológiai órája úgy működjön, ahogy ő azt jónak gondolja, bár elég világos van ahhoz, hogy az alvásért felelős melatonin hormon bomlani kezdjen és… ne, ne is kérdezd, honnan és miért tudok ilyesmit. És ahogy reméltem, az álmos, lapos pislogás pillanatokon belül megkezdődik, én pedig kitartóan mosolygok, egészen addig, amíg el nem jut a tudatáig, hogy mi is a nagy büdös helyzet. Nem, mintha a mosolyom akár egy másodpercre is képes lenne elpártolni tőlem, talán nem is akkora csoda, hogy csak kevesen tudnak komolyan venni. Majd jelzem, ha esetleg zavarni fog, és életem problémája lesz, hogy ki mit gondol rólam.
A mellkasom előtt összefont karjaimat magam mellé ejtem, miután ellöktem magam a félfától, de egy tapodtat sem mozdulok. Kivéve, amikor hiányos öltözetben feltápászkodik, és a levetett nadrág után nyúl – túlontúl gentleman vagyok ahhoz, hogy végignézzem ezt a műveletet, még ha semmi olyat nem is fedne fel, amit nem láttam már korábban. Mármint, nem Sofián! Oké, rendben, ezt inkább nem ragozom túl, csak az magyarázkodik, akinek oka is van rá.
 - Ó, nem dehogy, pontosan tudom, magát az ördögöt zavartam meg valami nagyon titokzatos ügylet utáni ébredésében – természetesen egyáltalán nem gondolom komolyan, mint ahogy a szavaimhoz mellékelt halk nevetés is tökéletesen prezentálja érzelmeimet. – Egyébként pedig egész biztos, hogy nem kevertelek össze senkivel, igen jó a memóriám, és az ilyen szép – már-már angyali – vonásokat nehéz eltéveszteni. – Folytatom a béna jó-rossz hasonlatokat a leginkább ezeket megtestesítő lényekkel, vagy nevezzük, aminek akarjuk őket, lényegtelen. Az, ha valakinek csapom a szelet, egyáltalán nem jelenti azt, hogy véresen komolyan kell venni, nagyon szép hírem lenne ebben az esetben, mert szinte minden csinos, vagy kevésbé csinos – mert csúnya lányok nincsenek – hölgynek megejtek egy-két bókot.
Persze ez nem jelenti azt, hogy nem gondolom komolyan; csak a legvégső esetben szoktam füllenteni. A hirtelen előttem termő kisangyal pedig valóban kivételes vonásokkal rendelkezik. Nem hátrálok az érintésétől, ugyan egy kicsit meglep, de nem vagyok szívbajos alkat. Mosolyom egy pillanatra eltorzul, elhúzom a számat a válaszra. – Milyen sejtelmes! Kár – vonom meg a vállam, volt egy olyan érzésem, hogy nem erről fog szólni a délutánunk, már amennyiben nem rohan tovább valami hasonlóan titokzatos ürüggyel.
- Na, hát az én sztorim kevésbé izgalmas, szót sem érdemel. Talán úgy délután kettő körül lehet, nem tudom pontosan – tippelek, azt figyelembe véve, hogy tizenegy körül indultam el a kastélyból, és elég sok ideig bóklásztam tétlenül. – Köszi! Van nálam süti is, bár nem normális reggeli, de a cukornál kicsit táplálóbb. Kérsz? – meg sem várva a válaszát, már rángatom is előre a táskám a hátam mögül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. május 16. 20:22 | Link

Várkonyi
outfit

Majdnem hangosan felnevetek, amikor meghallom Arnold reakcióját. Hát ezzel a sráccal szemben nem tudom tartani a bunkó rellonos imidzsemet. Először csak a mondat elején mosolygok, de mikor olyan nagyon szépen beletalál a dolgok közepébe, akkor felkuncogok. Reagálnák rá valamit, de esélyem sincs, mert Várkonyi folytatja a bókolást. A mosoly tovább nő arcomon, ami tőlem egyáltalán nem megszokott. Ami pedig szintén újdonság nekem, az az, hogy valaki ilyen kedves szavakkal illet. Nem mostanában kaptam ennyi kedves megjegyzést, mint például szép, angyali... Olivér miért nem tud soha ilyet mondani?! Ja igen, mert ő Olivér. Tőle a legkedvesebb szó olyan, mint Arnoldnál a legbunkóbb. Ha ez a fiú így folytatja, akkor Olivért megszabadítja egy tehertől... tőlem. Bár meg merem kockáztatni, hogy nem is tudja, mennyire nagy hatással vannak rám a szavai. Jó, hogy ezt most úgy élem meg, hogy teljesen magamnál vagyok. Már amennyire ébredés után magánál van az ember. Szükségem lenne egy kávéra, egy nagy adag tejeskávéra sok cukorral.
Igaz, hogy ellépek tőle, de még mindig őt mustrálom erőteljesen. Igyekszem ténylegesen feldolgozni amit mondd, de csak annyit szűrök le, hogy dobálózik a bókokkal. Ez pedig így ébredés után teljesen fel tudja dobni az ember napját.
- Olyan édes vagy! - közlöm, majd újra közelebb lépek hozzá, lábujjhegyre állok és adok egy puszit neki. Közben az arca mások oldalára helyezem kezemet, és gyengéd mozdulattal cirógatni kezdem. Nem tudom mi ütött belém. Nem szoktam én ilyen lenni a férfiakkal. De ez a gyengédség olyan mélyen érintett. Olivér is tud gyengéd lenni, de az esetek többségében nem ez a jellemtő rá. Na és kedves szavakkal pláne nem szokott dobálózni. A legkedvesebb és legszemélyesebb szó, ami elhagyta a száját irányomba, az a hiányoztál volt.
Ismét eltávolodom Arnoldtól, és bekapom azt a cukorkát, miközben ő megsúgja, hogy hány óra van. Döbbenet ül ki az arcomra, maikor meghallom az óra állását. Azt hiszem kicsit elaludtam. De szerencsére gyorsan túlteszem magam a kezdeti sokkon, melyre ő is rásegít. Hangos nevetés tör fel belőlem, amikor sütivel kínál, mert a "cukorkánál" az is jobb. Ha ő tudná... De nem tudja, mint ahogy senki más sem. Nagyon ügyesen intézem a kis ügyleteimet.
- Kérek, köszönöm szépen! - nyöszörgöm nevetés közben - Üljünk le! -
Megragadom Arnold kezét, és húzni kezdem az ágy felé, ahol eddig aludtam. Odaérve lehuppanok rá, és magam mellé teszem a táskámat.
- Megkínálnálak cukorral, de ez nem ilyen jó fiúk szervezetébe való! Bocsi! -
Nem akarom elrontani őt, így nem adok neki az én kis édességemből. Elég ha én vagyok ennyire züllött, nem kell mindenki másnak is követnie a példámat. Szörnyű példakép lennék...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. május 17. 00:58 | Link

Angyalka

Valahol megértem azt a fajta hozzáállást is, amit a rellonosok produkálnak úgy általában, de mégis, ha néhány szép szóval ehhez hasonló reakciót érhet el az ember, akkor… nem éri meg? Nem éri meg csak egy pillanatra feladni azt a hosszadalmasan felépített imidzset, amivel mások elől bujkálsz? Jó, igazából mindegy, abszolút nem az én dolgom, és az ilyen pillanatnyi töprengéseken kívül semmiféle fejfájást nem okoznak ezzel, tehát jobbnak látom kimaradni ebből. Persze ezzel nem azt akarom kifejezni, mennyire negatív tapasztalataim vannak a zöldekkel kapcsolatban, mert ez nem állná meg a helyét a valóságban – tekintsünk csak az egyre szélesebben mosolygó angyalkára. Attól az embertől, akitől általában csak közömbös reakciókat kapsz, sokkal jobban esik egy nevetés, és még annyiszor is szebben cseng ez a hang, olyasmi, amire mindig emlékezni fogsz, mert tudod, hogy nem túl gyakori, és mindig csalódással tölt majd el, ha nem sikerül ugyanezt elérned később.
 - Sokkal jobban áll, ha mosolyogsz, a nevetésed pedig… - jegyzem meg csak úgy halkan, bár ezen a helyen nincs túl sok háttérzaj, hogy elnyomja a hangom, így tökéletesen érhető vagyok. Nem az a típus vagyok, akit zavarba hoz a szemkontaktus, sőt, szerintem ez az alapja mindennek, pláne, ha valamiféle kapcsolatot igyekszel kialakítani mással. Így most sem zavar, hogy Sofia kitartóan figyelemmel kíséri minden mozdulatomat, legyen az csak egy ártatlan pislogás, sajnálom, e nélkül azért még nem megy, a farkasszemezésben sosem voltam túl nagy ász.
 - Hát, tudod, próbálkozik az ember – még ha fogalmam sincs, hogy ezt most komolyan gondolta- e, vagy esetben valami jóféle vicc forrásává váltam. Nem, mintha túl sokat számítana, alapvetően pozitívan állok hozzá mindenhez, a folyamatos vidámság egyik elengedhetetlen összetevője ez, nincs mit tenni. A puszira szélesedik még néhány foknyit a mosolyom. Egy icike-picikét kihasználva a lány közelségét, óvatos mozdulattal a füle mögé tűrök egy csintalan, az arcába lógó tincset, és csak úgy, teljesen véletlenül hasonlóképp érintem finom, hibátlan bőrét, ahogy ő simít végig borostámon. Visszahúzom a kezem, attól függetlenül, hogy nehéz zavarba hozni és sok esetben észre sem veszem a helyzet komolyságát, esetleg kellemetlenségét, nem vagyok jó az ilyesmiben.
A döbbent arckifejezését kuncogással jutalmazom, ugyanakkor nem lepett meg, hogy váratlanul érte a válaszom, aki egy ilyen helyen ébred – egyedül, csak hangsúlyozni tudom –, annak kétlem, hogy a koránkelés, esetleg az órákra való visszaérés lenne a legfőbb gondja. A nagy kotorászás közben hirtelen ér a nevetése, felkapom rá a fejem, majd egy mosollyal lereagálom, és máris odébb vagyok rángatva. Milyen dolog ez, kérem szépen!
- Cukorkával, hah? – nézek rá féloldalas mosollyal, közben pedig az ölembe vett táskából halászom ki a délelőtt beszerzett zsákmányt, és közénk teszem a papírtasakokat, meg a literes palackot, ami a sok édesség után olthatja a szomjúságot. – Szolgáld ki magad. Annyit eszel, és abból, amiből szeretnél. Szóval miféle cukor az, ami nem való az olyan jó fiúknak, akiket egyébként nem kell félteni, mert már nagy fiúk, mint én? – kérdezek rá, magas labda volt ahhoz, hogy csak úgy, csendben maradjak, mint akinek totálisan elkerülte a tudatát a mondandójának a mögöttes tartalma.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. május 17. 12:07 | Link

Cukipofa
outfit

Legjobb tudomásom szerint nem mostanában mosolyogtam és nevettem ennyit. Amíg még Oph itt volt, akkor kb. minden nap szakadtunk a nevetéstől. Már amikor nem lent aludt a faluban. Hiányoznak, ő is és Kath is. Csak úgy se szó, se beszéd leléptek. Még csak annyit se mondtak, hogy "Szia!". Ez pedig szörnyen bánt engem. Úgy gondolom, hogy legalább ennyit megérdemeltem volna. De végül is mit vár az ember egy vámpírtól, és egy olyan zűrös, mindig bajba keveredő lánytól, mint Oph. Lehet ez is hozzátartozik a rellonos stílushoz. Mióta Oph is lelépett, nem nevettem, de még csak nem is mosolyogtam. Más boldogságot hozó dolgok után néztem, és szerencsére nem kellett sokáig keresgélnem. Ott volt az orrom előtt, hála Olivérnek.
Arnold megdicséri a mosolyom és a nevetésem, ami megint az újdonság erejével hat. Ezt se hallottam még sűrűn, pedig esküszöm, hogy én nem az a nagyon antiszoc, sose boldog rellonos vagyok. Inkább abba a kategóriába sorolnám magam, ami az esetek többségében boldog, nevet - legtöbbször gúnyosan- és emellett pedig egy nagy bunkó. Bár az elmúlt hetekben csak az utóbbit gyakoroltam egész sokat.
Furcsa, hogy ez a srác, ez alatt a röpke idő alatt annyi bókot vágott hozzám, hogy lassan nem tudok mit kezdeni a helyzettel. De még most is Olivér jár a fejemben. Ő miért nem tud csak picit is ilyen lenni? Én pedig miért lettem ennyire a rabja ennek az idiótának? Miért nem tudok lekattanni róla, és keresni valaki olyat, mint például Arnold?! Nyilván azért, mert Olivér már évek óta részét képezi az életemnek, és nem olyan könnyű elengedni egy aprócska részt is. Emellett ő is zöld, és azok közül is az a fajta, akit mindenki ismer, és hát nem mondom, hogy fél tőle, de tart. Arnold pedig a tipikus jófiú, aki a légynek sem tudna ártani... gondolom én. Ő nem illene hozzám. De most miről is álmodozom? Egy szóval se mondta a kékecske, hogy többet szeretne tőlem!!! Sofi térj már észhez! Na de kanyar vissza a bókokhoz.
Ha tipikus lány lennék, akkor most bele kellene pirulnom, de nem fogok, csak elnyöszörgök egy halk köszönömöt. Ezután kapja meg Arnold, az immár jól megérdemelt pusziját. Ekkor azonban kezd kicsúszni a talaj a lábam alól. Eltűr egy tincset az arcomból, majd gyengéden megérinti az arcom. A hirtelen döbbenettől csak nagyokat pislogok, és kérdően meredek a semmibe. Majd eltávolodom tőle és az ágyhoz rángatom. Arnold kiteríti a kis portékáját én pedig nagyokat nyelek, amikor végignézek a kínálaton. Lehet, hogy éhes vagyok?! Megeshet...
- Köszi! -
Rámosolygok Cukipofira, majd azonnal levadászom a legszimpatikusabb falatot. Mohón enni kezdek, de megáll a falat a számban a kérdés hallatán. Lenyelem, ami a számban van, majd a sütit is leteszem az ölembe.
- Hát őőő... Tudod ilyen mágikus cukorka. Van, amitől jobb kedved lesz, van, amitől melankolikus állapotba kerülsz, van, amitől nagyon pörögsz. -
Hirtelen ez jutott az eszembe, és jobban belegondolva, részben igaz is, amit leírtam. Keresgélni kezdek a táskámban, mert tudom, hogy valahol van benne pár szem szőlőcukor, mert az mindig jól jön. Némi kutakodás után meg is lelem, majd odanyújtom Arnoldnak.
- Tessék! Olyan, mint a szőlőcukor. - Azt nem kell neki tudnia, hogy az is. Ezután felveszem a sütit és tovább eszek. Majd miután elfogyott, kérdőn bámulok Várkonyira.
- Miért vagy ennyire kedves velem? -
Utoljára módosította:Lipovszky Dóra Villő, 2014. május 28. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa