30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2013. október 7. 20:52 | Link

Ginnie és Runa

Nagyon unatkozott. Márpedig Kírának első számú, ősellensége az unalom. Egyszerűen ilyen fából faragták, hogy nem tud megülni egy helyben, és rendszerint talál is magának elfoglaltságot.  A hangulatától függően vagy bevackolja magát a könyvei közé, és valami eddig számára ismeretlen tudományos vizekre evez, vagy egyszerűen csak a házi gyertyagyártás csínját-bínját igyekszik elsajátítani. Máskor pedig inkább sétál egyet a természetben, és kíváncsi ötéves módjára fedezi fel a környezetét.
Ma úgy döntött kombinálja a kettőt. Annak örömére, hogy már egy ideje Bogolyfalvára tette a székhelyét, kicsit a helytörténetet olvasgatta. Persze nagyrészt ismerte már a falu múltját, hiszen akkor is akadt már a kezébe pár irat, amikor még csak a kastélyban tanult. Azóta viszont sok minden változott, már nem egy flúgos kislány, igazi érett, felnőtt nő lett. Fogjuk rá.  Abból a szempontból biztosan, hogy úgy döntött, nem csak olvasgatni fogja, hanem írni is a helytörténetet, igaz, erről még nem tud a falu önkormányzata,  és egyébként Kírán kívül senki a világon. Neki is csak jó öt perce született meg a korszakalkotó ötlete.  És persze, hogy is foghatna hozzá a dologhoz, ha nem terepmunkával. A falu határában álló romos épületről elég sok minden van a könyvekben, bár nem egységesek a leírások. Na mintha azt várta volna, hogy ha odamegy, az épület majd szépen elmeséli neki az egész történetet, onnantól kezdve, hogy Jóska bácsiék kiásták az alapot... Ennyire azért még ő sem volt elrugaszkodott a józan ész kereteitől. De azért, ha a házról akar írni, mindenképpen tüzetesen meg kell vizsgálnia a helyet. Igaz, valaha diákkorában többször is megfordult ott, de csak poénból, meg mert átverték.
Teljesen tájidegen öltözetben, csinos, homokszínű ballonkabátban, sötétzöld harisnyában és fekete bokacsizmában közelítette meg a helyet. Az ember általában nem ilyen szerelésben megy poros, omladozó épületekbe, de Kírát ez cseppet sem zavarta, szerette volna megadni a módjáét annak, hogy ő most megfigyel és információt gyűjt. Még egy jegyzetfüzetet meg egy tollat is berakott a zsebébe, orrá biggyesztette az okuláréját, és teljes harci díszben vonult a falu széle felé.
Élvezte ahogy a lágy, őszi szellő a hajába kap, és a napsugarak az arcát simogatják. Sőt, abban a pillanatban kifejezetten élvezte az egész életet is. Néha elgondolkodott, hogy ideje lenne már valami napirendet vagy életstílust kialakítania, de ilyesmi nem szerepelt az életében, mióta elballagott az iskolából. Egyelőre pedig nem bánta, hogy "szabadúszókén" csak úgy lézeng a világban.
Elérte a kísértetházat, de mielőtt belépett volna, a ház előtt növő különböző színes kis őszi virágok vonták magukra a figyelmét. ~ Deszép! ~ Gyorsan el is határozta, hogy szednie kell egy csokorral, de úgy döntött, erre ráér akkor is, ha már kifelé jön. Nagy levegőt vett, mint aki éppen hihetetlen veszélyes kommandóakcióra készül, és belépett az épületbe. Megállapította, hogy nem sokat változott, mióta legutóbb ott járt. Elkezdte módszeresen átvizsgálni a földszintet, hátha valahová kiírták nagybetűkkel, hogy "ITT JÁRT TUDODKI" és az évszám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 8. 19:09 | Link

Kíra és Runa
Ruha

Jobb, bal, jobb, bal, jobb, bal.
Értelmes ember, érett 18 éves felnőtt és felelősségteljes prefektus lévén nincs jobb dolgom ezen a szép hétfői - vagy talán keddi? - napon, mint a faluban járkálni, és azt nézni, hogy a lábaim hogy követik egymást. Nos igen, ez van akkor, ha az ember végzős lévén nem tud mit kezdeni magával. Vagyis de, tudom mit kéne kezdenem magammal, csak nem akarom. Elő kéne vennem azt a helyes kis lapot, és meg kéne néznem, hogy milyen szakon szeretnék továbbtanulni, ha tovább tanulok, de hogy őszinte legyek; már ebben sem vagyok biztos.
Ha régen megkérdezte tőlem valaki, hogy mi leszek, ha nagy leszek, akkor két válaszom volt: felnőtt vagy híres teniszjátékos. Ebből az egyik már teljesült, elvégre lassan két hónapja felnőtt vagyok, de a második esélytelenné vált a múltbéli események miatt.
Mondjuk most a szünetben, meg nyáron nagyon élveztem a menhelyi munkát Londonban, élvezet volt segíteni az elveszett és bántalmazott állatoknak, de az önkéntességből mégsem lehet megélni. A mugli egyetemek pedig ki vannak zárva, elvégre hol fogadnának el egy varázslóiskolás bizonyítványt? Sehol. Ahhoz pedig már kicsit öreg vagyok, hogy beüljek egy rendes gimnázium padjába, szóval a mugli egyetemek is ki vannak lőve. A jövőm remek dolgokkal kecsegtet. Mindenesetre sóhajtok egy nagyot, majd előkotrom a táskából a leírásos lapot, hátha megszáll az ihlet, és rájövök, hogy mi az, amit én igazából csinálni szeretnék.
Szépen, lassan olvasom végig a sorokat, de semmi, minden olyan… olyan nem én. Szóval szépen és érthetően; egyikben sem érzem azt, hogy én lennék, hogy nekem való lenne. Amikor rájövök, hogy ez a lap megint nem fog nekem semmit mondani kifújom a levegőt, majd megállok egy pillanatra, behunyom a szemem és hagyom, hogy a nap melengesse egy kicsit az arcomat. Azonban az ezt követő pillanatban egy kisebb, de annál hidegebb szélroham vonul át a téren, minek köszönhetően összekócolódnak a kiengedett vörös tincseim, ami önmagában elég rossz, de még ennél is rosszabb, hogy a gonosz kis természeti jelenség kikapja a kezemből a lapokat, és egy tökéletesen jól irányzott mozdulattal besodorja őket a legközelebbi ház ablakán.
Persze, semmi baj nem lenne ezzel, ha a fent említett építmény, vagyis inkább rom, nem a Kísértetház névre hallgató hely lenne. Mondjuk nincs bajom a hellyel, nem félek tőle, de van benne valami, ami taszít.  
Egy rövid pillanatig eljátszom a gondolattal, hogy hagyom veszni a dolgot, de aztán mégis elindulok a ház felé. Ez az egyetlen példányom.
A léptem kimértek és lassúak, nem sietek, nem hajt a tatár. Így, a komótos tempómban pont látom, hogy egy lány, aki valahonnan ismerősnek tűnik, de egyébként fogalmam sincs róla, hogy kicsoda éppen határozott léptekkel halad be a Romba. Igazából nem tudom, hogy mit kezdjek a helyzettel, ugyanis az utóbbi időben nem túlzottan voltam társasági lény.
Bár, mennyi az esélye annak, hogy Ő és a lapom egy helyen vannak? Nagyjából semmi, de azért óvatosan és halkan lépek be a házba, nem akarom felhívni magamra a figyelmet. A Sors, Isten, Allah vagy Buddha - mindenki döntse el, hogy miben hisz - azonban nem így rendelkezik, mert ahogy a betört ablak irányába megyek, felhúzott szemöldökkel konstatálom, hogy a lány éppen az ablakkal szembeni falat vizsgálja. Mintha keresne rajta valamit.
Ahogy a szemem gyorsan körbefutja a helységet, meglátok egy fehér foltot a földön, ami tisztább, mint bármi a helységben, azonban a dologban van egyetlen bökkenő. A fehér folt pontosan az ismeretlen lába alatt van. Erre a tényre akaratlanul is felnyögök, majd megköszörülöm a torkom, és belekezdek a mondanivalómba, mielőtt meggondolom magam.
- Szia! Tudod az előbb volt egy nagy szél, ami kifújta a kezemből a lapomat, oda tudod nekem adni? - hadarom el egy szuszra a mondani valómat, miközben még mutogatok is hozzá, mint valami elmefogyatékos. Majd várakozóan pillantok rá, hátha még normális embernek tart és megértette, hogy mit szeretnék.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. október 8. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

elsős mestertanonc| Hydromágus tanonc| Eridonos hajtó|Csibe
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 10. 04:34 | Link

Kíra és Ginnie

PUFF! A két lány feje felett jókora dübbenés hallatszik éppen társalgásuk hajnalán már. Nem kizárt, hogy felkapják rá a fejüket, mert a nagy hangot rögtön több kisebb is követi: olyasféle szűrődmények, foszlányok ezek, mint mikor valaki vagy valami legurul a lépcsőn. Egy szó, mint száz, valaki nagyon hangos.
Nemsokára léptek botorkáló zaja csordogál be zaj szinten az ajtón túlról, s másodperceken belül megjelenik egy százhatvan centi magas törpilla könnyező szemekkel, a hátát dörzsölgetve. Mikor megpillantja a másik két lány/nőt, megáll a küszöbön és szipogva rájuk néz, sőt kissé ijedten is.
-Ehm, khöm, énh... én tényleg sajnálom. Csa-csak odafent... szóval volt egy dobozka és... a bagoly amúgy megjött, tudják... az úgy volt... hát szóval... Szóval nagyon sajnálom, hogy csak úgy bejöttem.- nyögi ki végül, miközben közelebb pimpikál két lépést a zöld harisnyás lányhoz, meg a lappal szemező fiatalabb hölgyhöz. Még mindig behúzott nyakkal, fájós háttal és kézzel vizslatja a kettőst és nem is nagyon tudja, mit mondhatna nekik.
Meg van róla győződve, hogy a szellemtanya tulajdonosai hazataláltak, ám amikor eddig jut gondolatmenetében, kissé gyanakodva közelít egy lépéssel a lányok felé.
-Elnézést,... hogy csak így rákérdezek, de.... szellemek vagytok... véletlenül? Kopogók? Speciális, fel nem fedezett faj? Vagy a ház tulajdonosai?- valahogy egyiknek sem igazán hiszi őket, mi több, még csak nem is helybéliekben néznek ki. Melyik itteni jön ennyire kiöltözve romos házakban kóborolni? Oké, ez az egy romos ház maradt meg, a többit vagy elbontották, vagy tudja a gondviselés, mi történt velük. Számára csak annyi biztos, hogy szemet szúrt, mit keres itt ez a két személy. Szerinte jogosan feltételezi, hogy a tulajok lehetnek, ha meg nem, majd elnézést kér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. október 10. 21:39 | Link

Katkó

Nos, mivel a lány beleegyezett, kezdődhetett a móka, kacagás, bár utóbbira nem igazán számíthatunk valószínűleg. Izgatott voltam, és már gondolatban összegyűjtöttem, mi mindenre lehet szükségünk a továbbiakban, ugyanakkor nem tudtam elhessegetni a félelem gondolatát sem, ami meglepő módon most nem zsibbadásszerű bénulást okozott a végtagjaimban, hanem pozitívan hatott rám, és csupán az érdeklődésem, kalandvágyam növekedett. Féltem a lebukás gondolatától is, de ez persze benne van a pakliban. Féltem a balul elsülő eshetőségektől, hisz az ilyen misztikus dolgok nem mindig ártalmatlanok. Ezeket a gondolatokat azonban elmém egy kis rekeszébe száműztem. Nem tudtam és nem is akartam belegondolni, mi lehet a legrosszabb, ami történhet, de a menekülési útvonal világos és egyenes, maximum igénybe vesszük.
 - Igen, igen, idéztem már szellemet tavaly, a Levitásokkal, a temetőben. Titkos akció volt, de szerencsére nem kaptak el, pedig sokan voltunk. Szóval ne aggódj, azt hiszem, tudom, mit csinálok – biztattam a lányt, legalábbis igyekeztem hideg fejjel beszélni, gondolom ilyenkor örül az ember, ha nem marad kételyek között, és mivel az ötletgazda is én vagyok, én volnék a biztos pont. Hajh, nagy felelősség.
- Mécsesre mindenképp szükség lesz, meg ööö – egy kicsit elbizonytalanodtam, nem akartam elijeszteni a lányt, ezért inkább átgondoltam, és utána vázoltam fel mondandómat.
- Nos, nézd, mi úgy csináltuk, ahogy annak rendje-módja van, pentagramm, vér meg ilyesmi. Persze nem várom el ezt tőled, nem szándékom ismeretségünket rossz benyomásokkal kezdeni – vallottam be az igazat. Tény, a lány vállalkozó szellemével és a hajlandóságával, hogy itt maradt, élni, és nem visszaélni akartam.
- Szóval a lényeg az, hogy van ennek egy sokkal egyszerűbb módja is, ám fennáll a veszélye, hogy nem sikerül, márpedig csak egyszeri próbálkozás adott – magyaráztam tovább, közben igyekeztem a lány arcvonásaiból kitalálni, mire gondolhat, hogy vajon épp totál elmeháborodottnak tekint-e vagy sem. Ami azt illeti, egy percig sem csodálkoznék. De ha már belekezdtünk, kár lenne a kezdeti izgalom után mégis felfüggeszteni az akciót.
Természetesen volt nálam két mécses – hogyne lett volna, készülök a halloweenre.
Az emeletet jobb helyszínnek láttam, így nem indítványoztam, hogy menjünk le, és helyet is foglaltam a földön, majd magam elé raktam a két mécsest, és meg is gyújtottam őket, habár egy külső szemlélőnek azon benyomása támadhatott, hogy nem alakultak ki finommotoros képességeim, hisz kezem remegett, mozdulataim nem voltak éppen kontrolláltak. Elméletben ehhez az egyszerűsített változathoz nem kell egyéb eszköz, illetve az eszközök mi magunk leszünk, bármilyen rosszul is hangzik ez.
- Persze ne olyan szellemre gondolj, mint akik a kastélyban rohangálnak – folytattam tovább a helyzet felvázolását hangosan – őt nem fogjuk látni még áttetszőként sem, sőt hallani vagy beszélni sem fogunk vele. Csupán jeleket kapunk majd, így tehát csak eldöntendő kérdést tehetünk fel. Továbbá nem tarthat a dolog tovább, mint 15 perc, hisz nem célunk, hogy a nyakunkon ragadjon, akár jó akár rossz – beszéltem folyékonyan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kétségkívül úgy tűnt, értem a dolgom, pedig ez lehetett egyfajta álarc is részemről, kicsit magamat is meg akartam győzni.
- Szólj, ha van kérdésed, és ha készen állsz, csak ülj le velem szemben, és majd mondom a további lépéseket – mosolyogtam Katára, és várakozón pillantottam rá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. október 18. 21:26 | Link

Ágo:D

Még ha akarnám sem tudnám titkolni a meglepettségemet, afelett a tény felett, hogy  Ágota már tavaly idézett szellemet. És nem csak úgy hűbelebalázs módjára bohóckodtak a haverokkal, hanem az elmondottak alapján nagyon is szervezetten és felkészülten vonultak ki a temetőbe. Az első benyomás alapján nem feltételeztem volna a levitásról, hogy ilyesmikben venne részt szabadidejében. Így végül a meglepetésből valamilyen elismerés féle kifejezés költözik az arcomra, amiért a lány ilyen bevállalós.
Első hallásra kicsit megakaszt a pentagramm meg a vér, de be kell ismernem, hogy nincs értelme adnom itt a félszeg kislányt, ha az kell, benne lennék én a kakas-áldozásban is. De ha nem muszáj, azért nem ragaszkodom ehhez a verzióhoz. Igen, valahogy elmúltak azok az idők, amikor teljesen elzárkóztam volna egy efféle őrült és esetlegesen veszélyes dolog elől. Mostanában sokkal kevesebbet aggódok azon, hogy mit csinálok, és mi lesz a következménye, és ki mit fog gondolni. Egyelőre azon sem gondolkodtam, hogy meddig lesz vajon tartható ez az életszemlélet, de rövidtávon mindenképpen pozitív hatással van a közérzetemre és a lelki békémre.
- Értem, te vagy a profi. De ha attól több esélyünk van a sikerre, tőlem mehet a véres változat is. Már ha ettől nem fog megszállni egy szellem vagy ilyesmi... És egyébként miért csak egy próbálkozásra van lehetőség? - teljesen komolyan beszélek, már egészen el is felejtem, hogy először csak nevettem az ötleten. Igazából most még valahol azon a határon lebegek, hogy nem tartom küldetésemnek, hogy sikeresen véghezvigyük a szellemidézést, de annyira azért komolyan veszem, hogy rendesen akarjam csinálni és elgondolkodjak a dolgon.
Úgy tűnik, Ágota fel volt készülve, mert előszed két mécsest, ami nem éppen azok közé a tárgyak közé tartozik, amiket az ember mindig magával cipel. Ezek után leül a földre és meg is gyújtja a gyertyákat, közben pedig magyaráz. Mivel én egyáltalán nem vagyok a tájékozott a témában, kénytelen vagyok teljes mértékben elfogadni a lány szavait. Nem mintha egyébként azt feltételezném, hogy a tudatlanságomat kihasználva megpróbálja eladni a lelkemet a sátánnak, és ebből valamilyen módon profitálni. Csak frusztráló érzés, ha az embernek halványlila gőze sincs, hogy mibe is keveredik bele.
- Gondolkodtál már azon, hogy esetleg tanárnak menj? - kérdezem vigyorogva, miközben - a csupasz padló adta lehetőségek szerint - kényelmesen leülök vele szemben. Nagyon kíváncsi vagyok, hová fog vezetni ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2013. október 18. 23:43 | Link

Ginnie és Runa

A fal semmiféle információt nem tartogat egy átlagember számára, és reménykedhetünk ugyan, hogy Kíra mégis talált valami felbecsülhetetlen értékű dolgot, de ez persze nincs így. A fal csak fal, a málladozó festék csak festék, a vakolat vagy vakolat. Még azután sem tárják fel a szupertitkos mágikus képességeiket, hogy Kíra több ízben is szakszerűen megbökdöste őket a pálcájával. Ez az apró kudarc azonban nem vette ez a lelkesedését, hiszen ettől még rengeted meg nem fejtett titkot tartogathat a ház. Neki pedig feltett szándéka kifürkészni ezeket, ám mielőtt behatóbb vizsgálódásba kezdene, egy női hang zökkenti ki a gondolataiból. Megpördül a tengelye körül és szemben találja magát egy fiatal, vörös hajú lánnyal.
- Szia! Öööö...persze - bólint mosolyogva, miután némi fáziskéséssel sikerült dekódolnia az ismeretnem üzenetét. A vörös leányzó tekintetét követve gyorsan megtalálja a lapot, amit előzetesen sikerült megtaposnia, de lényegi károsodást azért nem okozott. Nagy műgonddal arrébb lép, és gyorsan felveszi a papírt. Kíra kíváncsi természete azonnal előtérbe kerül, és mielőtt kiadná a kezéből az esetlegesen világuralmi terveket tartalmazó lapot, vet rá egy gyors pillantást és átfutja a benne foglaltakat. Valamikor hét-nyolc évvel ezelőtt akadt a kezébe hasonló példány, amikor is ötödikes növendékként el kellett döntenie, hogy milyen szakon szeretné folytatni a tanulmányait. Egy-két tantárgy és követelmény újdonságnak számít Kírának, de azt azonnal megállapítja, hogy a mestertanonci rendszer nem sokat változott azóta, hogy ő elballagott.
- És melyik szakkal szimpatizálsz? - kérdezi kíváncsian, miközben átnyújtja a lapot jogos tulajdonosának. Egyáltalán nem zavartatja magát olyan apróságokon, mint hogy egy állítólagosan kísértet járta, romos épületben tartózkodnak, vagy hogy a lány minden bizonnyal tanúja volt annak, hogy látszólag teljesen ok nélkül merően bámulta a málladozó falat. Az ő világában az ilyesmi annyira természetes, mint hogy a chupacabra szereti a kecskéket.
Még mielőtt azonban mélyebben belemerülhetnének a boszorkánynövendék jövőjébe, vagy Kíra elkezdhetne mesélni a saját iskolás éveiről, valami égtelen ricsaj szűrődik le az emeletről. Nem sok hasonló hangeffektussal volt még dolga Kírának, így sajnos nem tudja beazonosítani, hogy egy lépcsőn leguruló személy jellegzetes zaját hallja.
- Remélem kopogószellemek! - jegyzi meg csillogó szemekkel. Egyrészt ha találkozna szellemekkel, talán megtudna ezt-azt a ház történetéről - ~ ó, ezaz, szellemekkel kell majd beszélnem! ~ -, másrészt pedig szórakoztatónak tartja őket, és szívesen beszélget velük.
De nem szellemek jelennek meg, csak egy középtermetű, kissé ijedt leányzó, aki így első ránézésre azt sem tudja hol van. A habogásából Kíra azt szűri le, hogy a lányt egy bagoly hozta dobozban, amiből kiesett és így került le ide. Csakhogy ez még az ő számára is elég képtelen elképzelés, így kénytelen azt feltételezni, hogy nem teljesen jól értelmezte a lány szavait. Csak annyi biztos, hogy nem szellem. Meg az, hogy nagyon népszerű ma ez a ház. Kíra nem zavartatja magát a váratlan események miatt, sosem volt az a fajta, akit ekár egy pillanatra is leblokkol az ilyesmi, neki mindig van mit mondania, még ha elég képtelenek is néha az asszociációi.
- Szellemek? - neveti el magát Kíra. Nem akarja ő kinevetni a jövevényt, de mégiscsak mulattató, hogy azt feltételezik róla, hogy szellem! És hogy itt él!
- Lehet, hogy kicsit sápadt vagyok, de szellem azért még nem! Kírának hívnak - hogy alátámassza a szavait, még meg is tapogatja az arcát, és ha már ott magtat a keze, és a hajába is beletúr.
- De csak a magam nevében beszélhetek - ezennel pedig át is adja a stafétát a vöröskének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 26. 11:12 | Link

Emma

* Bár Eris legutóbbi alagutas próbálkozása büntetéssel végződött, nem adta fel hogy kilátogasson az órák helyett Bogolyfalvára. Ezúttal nem is találkozott össze odalent egy kóborgó diákkal vagy prefektussal sem, viszont az acélbetétes bakancsa és a nadrágja széle tele lett sárral és még pár karcolást is szerzett a lenti csapdáktól. A talárja csuklyáját a szeme elé húzva, hogy ne ismerjék fel szorgoskodik a fejében kialakított térkép után menni. Az anyja mesélt neki Bogolyfalváról, elmondta hogy hol van a kísértetház, amit ő annyira meg akar nézni, sőt, még azt is hogy egy kis meglepetést rejtett diákkorában oda a jövő generációjának. Ezt a kis "ajándékot" akarja most megkeresni, furdalja a kíváncsiság hogy mi lehet amit diákkorban el lehet rejteni, mint valami időkapszulát. Szorgosan szedi a lábait, és bár életében nem járt itt, olyan, mintha mindig is megtette volna ezt az utat. Pillantást vesz a házakra, az utcatáblákra és a mesékből betájolja magát hogy merre is lehet. Nem kell hozzá sok idő, már messziről megpillantja a roskadozó ház vonalait, a szíve összeszorul az izgalomtól. Mit hagyhatott itt?
Ahogy egyre közelebb ért a kísértetházhoz, a tekintete ide-oda járkál a környéken, nehogy megint elkapja valaki. Sajnos a büntetőmunkát kénytelen lesz megcsinálni, hamár a pontszerzésre fogja adni a fejét, mert annyira unatkozik. De most nincs se büntető, se prefektus, se senki aki megállíthatná. Vékony keze a kilincsre tekerőzik és határozott mozdulattal benyit az előtérbe. Az ajtó nyikorgóan adja meg magát és engedi be őt. Eris a lehető legóvatosabban becsukja maga mögött, de a próbálkozása ellenére továbbra is nyikorogva. Merre? Merre? Néz körül, a szeme megállapodik a lépcsőkön. "Odafent." Óvatosan ráhelyezi egyik lábát az első lépcsőfokra, és amikor az elég stabilnak tűnik, tovább megy, tenyere végigsiklik a korláton, ha netán az egyik deszka megadná magát, legyen mibe kapaszkodni. Felér az emeletre, a lány pedig megfontolt mozdulattal a jobb oldali kis szobába megy a folyosóról. Egy egyszerű kis helyiség, talán gyerekszoba lehetett valamikor. A túloldali sarokhoz megy, leguggol a porba, előveszi a kis zsebkését és a falat díszítő fa burkolatot kezdi el feszegetni. Az némi ellenállás után megadja magát és immáron bepillantást nyerhet mögé, ahol a pókhálók és porcicák nászában talál egy kis dobozkát. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 26. 11:43 | Link

Eris

  A lány sorban nyitogatja a fiókokat, és a polcokról is ledobál mindent. Nem találja. Közben állandóan oda-oda kapja kezét a nyakához, hátha mégis ott bújkál a rejtett kincse. De persze nem volt ott. Már az egész szobát végigvizsgálta legalább kétszer, de nincs meg. Leroskadt a padlóra, és szomorúan maga elé meredt. Egy egész kis ötletes gondolata támadt, ami arra ösztönözte, hogy felálljon, és kiszökjön az épület területéről. Miközben a lépcsőn haladt lefelé, előhúzta pálcáját, hogy ha valaki mégis megállítaná, korrigálni tudja a hibáját, miszerint nem volt elég óvatos.
 ~Biztos, hogy ott van! Nem lehet máshol!~ öntötték el elméjét a gondolatok.
  Elég gyorsan kiért, és minden egyes rezzenésre odakapta a fejét. Már közel járt a házhoz, ezért lopakodó üzemmódra váltott. Belépett az elhagyatott házba, és elment a lépcsőhöz. Minden lépésénél nyikorgott a padló, mintha segítséget kérne. Óvatosan fellépdelt a lépcsőn, és a két szoba közül bement a bal oldali szobába. A padlót nézte át először, majd sorra vette a régi bútordarabokat is, amik dohos szagot árasztottak magukból. Végül az egyik fiók legaljában találta meg, és arcára kiült a győztesek vigyora.
  De ekkor a földszintről ajtónyikorgás hangja hallatszott. Kikukucskált az ajtón, ahol egy lány lépkedett felfelé. Bement a másik szobába. Emma tudta, hogy most kell cselekednie. Gyorsan kislisszant a szobából, de bepillantva a szemben lévő teremben, furcsa dologra lett figyelmes, és nem tudta szó nélkül hagyni.
 - Te mit csinálsz? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel, és a lány reakcióját figyelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 26. 12:03 | Link

Emma

* Hát itt van. Leemeli a fejéről a csuklyát, hogy jobban szemügyre vehesse mit is talált. Benyúl a kis üregbe és kihúzza a fadoboznak látszó valamit. Lefújja róla a port, letörölgeti hogy láthassa is hogy mi van belevésve.
"Anny S. Awer"

Hirdeti a felirat, Eris pedig mosolyra húzza a száját. Hát ez tényleg az anyja cucca. A dobozon nincs se lakat, se semmilyen zár ami megakadályozná abban, hogy most felnyissa és belekukkantson. A ládikó teteje kissé szorul, de szépen kinyílik és belül pormentes állapotban tűnik fel az ismerős papírdoboz... az anyja kedvenc cigarettája, a cseresznyés. És van rajta egy cetli is. Csúnyán írták, nehezen kivehető, de a lány mindenképpen ki akarja silabizálni hogy mi van ráírva.
"Elvittem a tartalmát, remélem nem gond.
H.Kowai"

Eris döbbenten fogja továbbra is a dobozt, elakad a lélegzete. *
~ Apa...? ~
* Ez valóban...? Igen, ez biztosan az apja neve. Itt járhatott miután az anyja betette az időkapszuláját és kicsente belőle a cigarettákat. Tehát az apja is dohányzott és kifigyelte hogy az anyja mit csinál. Talán szerette? Vagy már ekkor is volt közöttük valami? Sosem mesél neki hogy milyen volt, csak a nevét tudja. Eris arcára olyan lágy mosoly húzódik, amilyet még soha, senki sem látott, és ezúttal sem fog. Ez az ő kis ereklyéje. El kell vinnie, ez a bizonyítéka a szülei titkos kis kapcsolatának és annak, hogy ők is szabályszegők voltak. Magához ölelné a cetlit, de inkább nem nyúl az újonnan megszentelt "Szent Grállhoz". Ekkor lépteket hall a szoba bejárata felől és idegesen, mintha intim dolgon kapták volna fordul hátra a hangra. Ez csak egy lány. Ő is diák lehet. Arca kisimul, felveszi a legjobb poker face-ét, becsukja a ládikát. *
- Semmi közöd hozzá.
Utoljára módosította:Eris L. Awer-Kowai, 2013. október 26. 12:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. október 26. 14:36 | Link

Katkó

A lány szinte teljes egészében rám bízta magát, illetve a kaland sikerességét, tehát nem hagyhatom cserben. Elszántságot láttam az arcán, illetve némi bizonytalanságot a folyamat menetét illetően, ezért elhatároztam, hogy mindent lépésről lépésre elmagyarázok majd neki, hogy tudja, mi miért történik. Így nincs meg az a látszat sem, hogy netán valamiféle kísérletfélét végeznék a lánnyal, és ezért marad a dolog ilyen rejtélyes kivitelezésben. A felelősség – miszerint mindenképp sikerülnie kell – egyre nagyobb súlyként nehezedett a vállamra, nem szerettem volna totális bohócot csinálni magamból a majdnem egészében ismeretlen lány előtt. Feladatomnak éreztem azt is, hogy Kata ne higgye azt, hogy ez értelmetlen és nem létező dolog, bár ezt is maximálisan megérteném, hisz én sem hittem a létezésében egészen addig, míg a saját reszkető, és hidegtől kirázott bőrömön meg nem tapasztaltam.
Időközben a lány elhelyezkedett a padlón velem szemben, így könnyebben szemléltettem a kellékeket, meg hogy mi, mire való. Magamhoz vettem a pálcám és letettem a földre úgy, hogy az egyik vége felém nézzen, a másik fele pedig a lány felé.
- Ne aggódj, a pálcát most nem a rendeltetésének megfelelően fogjuk használni, ameddig nincs vészhelyzetből adódó szükség rá, egyelőre csak egy kellék – néztem a lány szemébe, s azt vettem észre magamon, hogy teljesen beleéltem magam a szituációba, akárcsak az életem múlna rajta.
- Visszatérve a kérdésedre, azért csak egyszer próbálkozhatunk, mert a folyamatnak szépen felépített menete van, és az egészet meg kellene ismételnünk a többszöri próbálkozás során, az pedig nem kevés energiával járna, de szerintem ne kockáztassuk erőnlétünket egyelőre.
Tovább folytattam a helyszín előkészítését, a pálca alá hajtottam fekete talárom, majd a szoba sarkában magányosan felállított, gondolom felesleges vagy nem pótolandó fadeszkákat hordtam oda és mintegy keretszerűen körberaktam azt a pár négyzetmilliméteres területet, amelyre majd szükségünk lesz. Ügyeltem arra, hogy jól odaférjünk, és közben a mécsesek se okozzanak balesetveszélyt, így azokat kicsit távolabb helyeztem el. Némán folytattam ténykedésemet, gondoltam erre még nem szorul magyarázat, hisz ő is látja, mit csinálok, a segítségére pedig nem volt szükségem egyelőre.
- Nem szívesen lennék tanár, nem értek a fegyelmezéshez, s türelmem sem épp végtelen – magyaráztam közben a lánynak, nehogy kínosnak érezze a csendet.
– Miért kérdezed? – néztem rá mosolyogással vegyes érdeklődéssel.
- Nos, ha készen állsz, elmondom, hogy fog zajlani ez a pár perces rituálé. Az igazat megvallva, cseppet sem vágyok most a véres megoldásra, így arra nem lesz szükségünk. Ha szólok, becsukjuk a szemünket, és hangosan, verbális úton fogunk tudomást szerezni arról, hogy tartózkodik-e itt szellem, és hogy a kapcsolatba lépés vele sikeres volt-e. A pálca két végét fogjuk fogni, és nagyon fontos szabály, hogy egyikünk sem mozgathatja, hagynunk kell, hogy magától mozogjon – illetve mint tudjuk, nem magától. Csak eldöntendő kérdéseket tehetünk fel, hisz a válaszadásra két módja van csak a szellempajtásnak – magyaráztam talán kissé szájbarágósan a lánynak, de igyekeztem nem félelmetesen hangzani.
- Nos, ha gondolod, elkezdhetjük – fogtam meg a pálca felém eső részét némi célzással, hogy tegye ő is ezt, majd becsuktam a szemem és vártam pár percet, hogy a lány is felvegye a hasonló pozíciót.
Az épület lokális adottságainak – miszerint távol helyezkedik el az időnként zajos falutól – köszönhetően teljes csönd uralkodott körülöttünk, csupán egyenletesen megszaggatott levegővételeinket hallottam. Tökéletes kezdés, el is merültem pár percig a csendben, és csak a légzésemre figyeltem, a fejem tisztább volt, mint valaha, s szép lassan belefogtam mondandómba.
- Ha tartózkodik a szobában valaki, akit mi nem látunk, és nem is hallhatunk, mozdítsa el a pálcát valamelyik irányba, és innentől az lesz az ’igen’ iránya – suttogtam el a bevezető részt, majd keményen odatapasztottam két ujjam a pálcára, hogy érezzek bármiféle változást.
- Kata, ha ez a lépés megvan, te jössz, tegyél fel egy kérdést, amire tudni szeretnéd a választ, akár vele, akár mással kapcsolatban – irányítottam szavaim most a lány felé, aki fogalmam sincs, milyen állapotban volt, egyelőre nem kérdeztem e felől.
Lassan a nap is nyugovóra tért odakinn, így a kellemes félhomály világította be a szobát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 27. 19:22 | Link

Eris

  Láttam, ahogy egy cigaretta dobozt húz ki a faládikóból. Ezt már nem hagyhatta szó nélkül. Megszólal, és hangja olyan erélyes, és magabiztos volt, hogy még ő maga is meglepődik. A lány olyan természetes arccal nézett vissza, mintha csak az iskola területén tartózkodnának. Ezt azért eléggé furcsállta, és rögtön tovább érdeklődött.
  - Mit keresel itt? - kérdezte, és rájött, hogy  legautomatikusabb kérdést kihagyta. - És ki vagy? - tette hozzá. A lányt most kicsit sem hatotta meg az, hogy nem volt udvarias, és nem mutatkozott be. Ez egy teljesen más helyzet volt. Itt nem a rendes környezet uralkodott, hanem egy ócska régi házban voltak, amiről sok kísértet história szólt a kastélyban.
  Egy újabb lépést tett a lány felé, hátha végre megtudja amit szeretne. Újra feltette kérdését.
  - Ki vagy te? Egyáltalán az iskolához tartozol? - fakadt ki a lány, mert nem igazán tudta elviselni azt, hogy nem tud mit csinálni, csak a csendes házban ácsorog egy idegennel.
  Hirtelen becsapódott mögöttük a szoba ajtaja, és Emma idegesen kapta oda a fejét. Senki nem volt ott. Odalépett, hogy megpróbálja kinyitni, de zárva volt. Dörömbölni kezdett a felületen, és közben ordibált torka szakadtából.
  - Engedjenek ki! - mondta, de nem jött válasz a túloldalról. Még egyszer megpróbálkozott a kinyitással, de nem jött össze. Visszafordult az idegen lányhoz.
  ~ És pont vele kellett összekerülnöm~ morgott magában. Nekidőlt az ajtólapnak, és háttal lecsúszott rajta egészen amíg le nem ért a földre.
  - És most mit csinálunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 684
Összes hsz: 1133
Írta: 2013. október 27. 21:37 | Link

Eris és Emma

A diákság nagy részét már nem lehet megijeszteni holmi dajkamesékkel egy kísértet járta házról meg szellemkutyáról, sőt a többséget még a házhoz köthető legendák sem kötik le. A düledező épület egyszerűen mindig is vonzotta a Bagolykő diákságát, szinte már zarándokhelynek minősül a szabályszegő és kalandvágyó tanoncok körében. Az esetek túlnyomó részében a kísértetház nem is szolgál rá a nevére, kevésbé tűnik hátborzongatónak, mint a kastély alagsora. Az itt élő szellemek már belefáradtak abba, hogy megpróbálják elűzni a kíváncsiskodókat, persze ha az ember rossz hangulatban találja őket, vagy egyszerűen csak szórakozni akarnak, nem számíthat semmi jóra.
Még ha ez lenne most is a helyzet! Azonban a két lány teljesen más természetű problémával áll szemben, mint néhány bosszús lélek.
A korhadt gerendák, repedezett falak ugyanis sokkal több életnek adnak otthont, mint azt az ember gondolná. A különböző ízeltlábúak akkor is veszélyesek lehetnek, ha semmilyen mágikus képességgel nem rendelkeznek, a varázslények sok esetben pedig még kifinomultabb gyilkosok.
Erist és Emmát egy seregnyi különleges pók nézte ki magának vacsorára. Az állatok teljesen áttetszőek, így történhetett, hogy a lányok nem is vették észre, hogy a szoba tele van nagyjából tíz centiméter hosszú, a kaszáspókéhoz hasonló testfelépítésű lényekkel. A faj érdekessége, hogy nagyon változatos az étrendjük, szinte mindent elfogyasztanak, amihez csak hozzájutnak. Nagyobb préda esetében pedig képesek összedolgozni. A mágiájuk a mérgükben és az emésztőnedvükben van, az előbbi a préda elejtésében, az utóbbi az elfogyasztásában nyújt nagy szerepet.
Az állatok pedig egyre csak jönnek, jönnek és jönnek, talán több százan is bezsúfolódnak a falakra, a plafonra, a földre, míg végül az általuk reprezentált mágia hatására az ajtó becsapódik. Sem Emma, sem Eris nem tudják kinyitni, akárhogy is próbálkoznak.
A pókok ekkor lendülnek támadásba, egy csapat Erisre, egy csapat Emmára. A lányok természetesen már megérzik és talán még be is azonosítják az ízelt lábakhoz tartozó állatokat, ahogy azok elkezdenek felmászni a lábukon. Megpróbálhatnak megszabadulni tőlük, azonban a kis bestiák rengetegen vannak, így előbb utóbb az egyiknek sikerül fedetlen bőrfelületet találni a lányokon, és megmarni őket.
A lányok enyhe szédülést és zsibbadtságot érezhetnek egy pillanatra, kicsit összefolyik a szemük előtt a világ, és amikor újra kitisztul a pókok és az egész kalamajka csak egy rossz álomnak tűnik. Még mindig a kísértetházban vannak, csakhogy a ház ezúttal hajdani fényében díszeleg, ahogy egy nemesi kúriának ki kell néznie. A lányok öltözete is a díszletez alakul, mind a ketten egyszerű szabású, de díszes, mélykék talárt viselnek. A szobán kívülről pedig közeledő léptek zaja hallatszik. Ha kinéznek az ablakon, a ház előtt álló hatalmas fa lombjain túl a 19.századi Bogolyfalávra esik a pillantásuk.
Csak rajtuk múlik, mit kezdenek a helyzettel. Minél előbb összerakják a képet és visszatérnek a saját valóságukba, annál valószínűbb, hogy a belső szerveik nem pépesednek el - ami szerencsére nem kétperces folyamat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 27. 22:30 | Link

Emma és Mesélő


* A lány újabb kérdésekkel bombázza, Eris felhúzza az egyik szemöldökét, de nem felel. Miért is kéne felelnie? Megint egy kotnyeleskedő mitugrász. Elrakja a zsebkését és a kezébe veszi a pálcáját, magához szorítja a dobozát, mint egy féltett kincset. Ekkor csapódik be az ajtó, amire a lány rögtön odakapja a fejét. Nem nyílik, legalábbis nem tudja kinyitni a másik. Az "és most mit csináljunk?" kérdés után pedig élből megjelennek a pókszerű lények. Eris hirtelen sokkot kap, gyerekkora óta utálja ezeket a dögöket, hiába próbálta az anyja kinevelni ezt belőle. Mereven áll és bámul, kezében a pálcával és a dobozzal, érzi amint a lábán felszaladnak az apró lábak, hátát kirázza a hideg, majd amikor bele is marnak, kész, kisült az agya, elveszti az eszméletét.

De láma, eme pompázatos napon ébred, kék talárban. Hol van? Mi történt? Az agya össze se tudja rakni hogy az imént hol volt és mit csinált. Halvány emlékképek egy kastélyról merengenek neki, de miért? Meglepett tekintettel néz a vele szemben álló lányra, akin a jelek szerint szintén olyan talár van, mint rajta. Szó nélkül körülnéz a szobában, majd ki az ablakon. Kint csodaszép az idő, hívogató a táj, de egyben mintha koszosabb is lenne az utca. Hol van? Ki ő? Eris. Ez rémlik, így hívják. De hol van? Hol?? Mielőtt viszont magának tudna válaszolni, inkább a másiknak teszi fel a kérdést. *
- Te ki vagy?
* Hangja közömbös hanglejtése mintha picit visszarántaná a valóságba. Annyi biztos, hogy Bogolyfalván vannak. Bogolyfalva... mintha most másképp nézne ki. Meg sem várva a másik válaszát, mivel eszébe jutott a hely neve megint kinéz az ablakon, pásztázza a kinti tájat. Valami nem stimmel. Ismerős neki, de mégsem. Sarkon fordul és elmegy az ajtó irányába, csak egy pillanatra néz vissza hogy a másik jön-e. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 28. 08:25 | Link

Eris és Mesélő

  A lány nem válaszolt a kérdésemre, mert a falakból, és a kis sarkokból ízeltlábú lények közelednek feléjük. Emma gyorsan felpattan, hogy minél kevésbé érjék el. A pókszerű lények csak közelednek. A lány megfordul, és az ajtót kezdi el rángatni, de az nem nyitódik ki. Arcán kétségbeesett könnycsepp gördül le. Kezével folyamatosan lökdösi le a állatokat a lábáról, de az egyik belemart a kezébe, és a lány félájultan zuhan a padlóra. Mielőtt végleg elvesztené az eszméletét, még visszanéz a másik emberre, aki már a padlón van, és ezer meg ezer pók mászik rajta.

  Amikor felébred furcsa érzés keríti hatalmába. Nem tudja, hogy kicsoda, és hogy hol van. Valahol mélyen derengeni kezd neki valami. A legelső kép ami a szeme elé ugrik, az a húga. Ismeri, és tudja ki az, de a nevén nem tudná hívni. Egy megszokott mozdulattal a nyakához kap, ahol egy kis csillag formájú medál lóg. Erősen megmarkolja, szinte már fáj. Hirtelen valaki hozzászól, és csak akkor kapja fel a pillantását. Egy fekete hajú lány ül vele szemben. Még észre sem vette.
  - Azt hiszem Emmának hívnak... - dadogta, bár ez nagyon furán hatott a fülének. A másik lány felállt, és kiakart menni a szobából. Hát Emma sem volt rest, rögtön talpra ugrott, és a lány után vetette magát.
  - Te tudod hol vagyunk? - kérdezte, szinte elfúló hangon. Haja az arcába csúszott, és megérezte azt az édes méz illatot. Ettől derengeni kezdett valami. Egy tavaszi kép villant be, ahol a nagy kalászok között fut. Barna haja ide-oda csapódik a hátán. Mosolyog. Egy borostás arcú ember követi, és a nevét kiabálja. Elkezd futni a lány után, mivel ő nem állt meg. Utoléri a lányt, és egy könnyed mozdulattal a magasba emeli. Mind a ketten nevetnek.
  Ennyi volt az emlék, de azért ez is valami. Visszatér a komor életbe, ahol most azt sem tudja, hogy hol van, vagy hogy mit csinál. Mit keresett egy ilyen romos házban? Annyi kérdés tódult az agyába, de nem volt kitől megkérdeznie. Senkit nem ismert. Csak az emlékében lévő férfit, és a húgát. De vajon ők hol lehetnek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. október 28. 19:28 | Link

Ágo Cheesy

Miután elhelyezkedünk a padlón, a gyertyák is égnek, úgy tűnik Ágota teljesen átszellemül és csak a feladatra koncentrál. Kirakja kettőnk közé a pálcáját, és közben magyarázza, hogy nincs miért aggódni, most nem varázsolunk. Aztán a kérdésemre is pontos és kielégítő választ ad. Ezek alapján már teljesen biztos vagyok benne, hogy Ágota tényleg tudja mit csinál - vagy legalábbis  nagyon-nagyon-nagyon magabiztosan adja elő magát. Próbálok a helyzethez méltóan komolynak maradni, elvégre a szellemidézés mégsem játék, még a végén örök életünkre kísérteni fog minket egy fogatlan banya. De valahogy nem bírom elfojtani a vigyorgásomat, mert igazán nem gondolok bele a szellemidézés mélységeibe. A kastély is hemzseg tőlük, és persze biztos nagyon érdekes az életük, meg összességében a létezésük, de engem nem fog meg. Mostanában semmi sem köt le igazán, ezt a szituációt is inkább komikusnak érzem, mint ijesztőnek. De azért igyekszem moderálni magam, nehogy Ágota azt higgye, rajta mulatok ilyen jól.
Érdeklődve figyelem, ahogy berendezi a terepet, ezzel kapcsolatban már nincsenek kérdéseim.
- Csak azért kérdezem, mert szerintem nagyon jól magyarázol. Tényleg.  - vonom meg a vállamat mosolyogva. Elvégre ő tudja, hogy menne-e neki a tanítás, avagy sem. Olyanokkal, akiket tényleg érdekel egy adott tárgy, egész biztos jól boldogulna.
Aztán egy bólintással jelzem, hogy kész vagyok, jöhet a fekete leves. A szellemidézés menetét hallgatva már megint alig tudom visszafogni magam, hogy szélesen vigyorogjak. Még mindig hihetetlen, hogy ilyesmit csinálok.
- Bocsi, csak olyan fura ez nekem. - fűzök rövidke magyarázatot a mosolygós tejbetök arckifejezésemhez.
- Amúgy, oké, kezdjük! - követem a levitás példáját, és óvatosan megfogom a pálca másik végét, majd a szememet is lehunyom. Próbálok a csendre koncentrálni, meg kiüríteni a fejem, az eddigi tapasztalatim alapján az efféle érzéki alapon működő dolgokhoz tiszta fej kell. Valahogy azonban sorra kergetik egymást a fejemben a képet a nap mint nap látott szellemekről, meg arról, hogy mire kinyitom a szemem, körül leszünk véve velük.
Ágota hangjára koncentrálva sikerül félbeszakítanom a fantáziálást, és a pálcára  koncentrálok, hátha megmozdul. A felém intézett szavakra bólintok egyet, aztán rájövök, hogy a velem szemben ülőnek be van csukva a szeme, így elmotyogok egy "oké"-t.
Még jó néhány pillanatig nem történik a semmi, aztán mintha megrezdülne a pálca.  Az első gondolatom az, hogy biztos én mozdítottam meg véletlenül, de az nem lehet, mert nem rezeg a kezem. Aztán nem csak megrezdül, hanem szépen kitér jobbra. Nyelek egyet - ezek szerint működik a dolog.
- Akkor ööö hogy haltál meg? Jaaa, bocsi, eldöntendő kérdés kell... Öhm... - bénázok egy sort, és rá kell jönnöm, hogy eldöntendő kérdést feltenni nehéz. Minden, ami eszembe jut, úgy kezdődik, hogy "Miért" vagy "Hogyan".
- Kérdezz inkább te - feladom a dolgot, és Ágotára hárítom a felelősséget. Addig is töröm a kobakomat valami jó kis kérdésen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 28. 21:14 | Link

Emma és Mesélő


* Szörnyen hasogat a feje. Valami történt. Dereng neki a hely, de nem tudja hogy hol van. A lányt Emmának hívják. Legalább ennyivel okosabb lett. *
- Fogalmam sincs.
* Vallja be elakadó hangon, szemeit összehúzva. Mi történt? Kilép az ajtón, előtte egy emelet tiszta képe rajzolódik ki. Ismerős, de valahogy másképp néz ki. Lemegy a lépcsőn és lent is körbepillant. Tiszta és rendezett kis otthon. Végignéz magán és undorodva tapasztalja, hogy nem szereti a kék színt. Akkor milyen színt szeret? Nem jut eszébe... szereti egyáltalán valamelyik színt? Kinyitja az ajtót, kint pedig megint minden olyan más, de annyira ismerős. Mikor mellé ér a lány, megosztja vele amit sejt. *
- Azt hiszem... talán... Ez Bogolyfalva.
* Mereng kifelé, az emberek jönnek-mennek, kék talárba öltözött diákok nevetgélnek, felnőtt talárosok alkudoznak. *
- De hogy kerültünk ide? Én...
* Gondolkozik. Kastély. Ez rémlik. Valami kastélyban volt. Szállnak felé a pékségből az illatok. Nem, nem szereti az édeset. Mit keres itt? *
- Honnan jöttél? Te mire emlékszel?
* Fordul hátra a lányhoz, komoly tekintettel, ellentmondást nem tűrő hangon. Kezd kicsit pánikba esni, gyűlöli mikor tehetetlen. Igen, gyűlöli... egyre több infó van magáról. Körülpillant a faluban, teljesen tanácstalan hogy hol van és még abban sem biztos hogy ő maga kicsoda. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. október 29. 22:20 | Link

Eris és Mesélő

  Emma gondolatai egyre jobban belefáradtak a sikertelen kutatásban, amit az agyában végzett. Semmit nem talált. A másik lány kiszaladt a szobácskából, és meg sem állt a friss levegőig. Emma követte, és közben olyan ismerős tárgyak mellett haladt el. Hirtelen beugrott egy kép valami kastélyról. Onnan jöhetett ide.
  ~ De hol a kastély?~ kiért a szabadba, és megállt.
  - Amúgy téged, hogy hívnak? - kérdezte meg a másik kék ruhást, de ő nem válaszolt, csak tovább kérdezgetett. - Fogalmam sincs, hogy mi történt. Nem emlékszem sokra. Az rémlik, hogy Emmának hívnak. Van egy húgom. Elég fontos lehet. Egy férfi is rémlik, valószínűleg az apám. Van egy nyaklánc a nyakamban, aminek ismerős az érintése. Olyan megnyugtató, és valami kastély féleségből jöhettem ide. Ennyi az összes emlékem - tartott egy kis szünetet, mert azért neki is jó volt egy kicsit összerakosgatni az információkat. - Te mire emlékszel? - kérdezte meg végül, mert azért fúrta a kíváncsiság. Közben belül magát korholta, hogy miért ilyen kíváncsi. Vagy talán alapból ilyen lenne?
  Egy pillanatra kezdett tisztán látni, de most már megint minden tiszta ködös.
  ~ Vajon hol lehet a húga? ~ lebegett a fő kérdés a szeme előtt.
  - Meg kéne keresnünk azt a kastélyt. Talán úgy többet megtudunk. Ugye segítesz, hogy ráleljek az emlékeimre? Nem akarok egyedül maradni a nagy semmivel. Mást nem igazán ismerek rajtad kívül - vallotta be.Tiszta hülyén érezte magát. Egy olyan lányra kellett bíznia magát, akinek még a nevét sem ismeri.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. december 19. 18:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 684
Összes hsz: 1133
Írta: 2013. október 30. 00:19 | Link

Eris és Emma

A pókméreg hatásosan dolgozik alternatív valóságba taszítva a lányok tudatát, hogy aztán ebben élhessék le hátralévő életüket.
Azzal, hogy Eris azonnal felfedezőútra indul, máris működésbe hozza ezt a világot.
A pókméreg valósága a benne élők kénye-kedve szerint alakul, keszekusza követhetetlen hálóját létrehozva az "itt és most"-nak. Az ember élhet örökké Bogolyfalván, belerázódva a korabeli életbe, de vágyhat máshová is. Csakhogy ebben áll a fantáziavilág nagy csodája, minél többet utazgat benne az ember, minél messzebb kerül a kiindulóponttól, annál inkább homályba merül a múltja, és így az állandó jelen rabjává válik.
Így aztán, a lányok zavarodottsága és kíváncsisága nyomán említésre kerülő "kastély" szót követően Eris és Emma a közeli Bagolykő csúcson találja magát. De hogy kerültek ide? Honnan jöttek? Ezek azok a kérdések, amikre sehogyan sem tudják felidézni a választ.
Kastély helyett azonban csak régi romok fogadják őket, az viszont tagadhatatlan, hogy a helyet átjárja a mágia. A középkori vár falai több helyen beomlottak, de azért még elég stabilnak tűnnek a támpillérek ahhoz, hogy bekukkantsanak a romok közé. A boszorkánynövendékeknek ismerős, megnyugtató, biztonság érzetet közvetít a romokat átjáró mágikus energia. Arra sarkallja őket, hogy benézzenek. Az ő döntésük, hogy hallgatnak-e erre az intuícióra, vagy inkább fenntartásokkal kezelik és teljesen a saját kezükbe próbálják venni az irányítást...
Utoljára módosította:Mesélő, 2013. október 30. 00:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. október 31. 14:02 | Link

Emma és Mesélő

* Nem válaszol arra, hogy őt hogy hívják, mert maga sem biztos benne, hogy tényleg Eris a neve. Ha igen, akkor jól kiszúrtak vele a szülei... De mégis, ha valóban ez lenne, akkor okkal kaphatta. Kastély... igen, az neki is rémlik. Ebben a pillanatban fel is kerülnek a Bagolykő csúcson lévő romokhoz. Akkora ott a mágikus jelenlét, amit mind a két lány érez, hogy antihősnőnknek derengeni kezd valami. Átjárja ez az erő és ettől eszébe ötlik az, ami biztosabb annál hogy ki is ő. *
- Erősebb... erősebbé akarok válni mindenkinél...
* Motyogj, inkább csak magának, de valószínűleg a másik is meghallhatta. Körbepillant. Körös-körül csak romok vannak, itt hogy akarhat erősebb lenni? Itt? Összehúzza szemeit, arcán a gondolkodás ráncai figyelhetőek meg. Nagyon töri a fejét, hogy miért jutott éppen ez az eszébe. Nem emlékszik szinte semmire és senkire, nem valószínű hogy azelőtt lettek volna neki barátai akikhez kötődjön. És szülők? Testvérek? Semmi sem rémlik. Egyke lenne és árva? De akkor is lenne fogalma arról hogy ki ő. Valami belül arra készteti, hogy nézzen be a romok mögé, lessen be a falakon túlra. Nem tűnik túl biztonságos ötletnek, jobb lenne a másikat beküldeni és körül nézni, ha baj történik, akkor legalább az ne őt érje. Mégis... furdalja a kíváncsiság. *
- Nem emlékszem semmire.
* Szögezi le a másiknak. Karjait összefonja és megint elmereng, hogy vajon benézzen-e ő is, vagy sem. Egyedül kéne hagyni ezt a lányt és önmagának kiderítenie hogy mi nem stimmel. De a másik még meg is kéri hogy ne hagyja magára és valami neki is azt súgja hogy a megoldáshoz Emma is kell. *
- Rossz előérzetem van. Nem tűnik neked furcsának hogy egyszer csak itt termettünk fent? Hogy kerültünk ide? Hogy kerültünk oda?
~ Bogolyfalva... Egy házban voltunk... ismerős volt, de nem tudom hogy honnan... itt van ez a kastély, be akarok menni, mégis úgy érzem hogy az a ház a kulcs. ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. november 1. 20:57 | Link

Eris és Mesélő

*Emma és a másik lány a romok előtt gondolkoznak. Egyszer csak megszólal az ismeretlen, akinek a nevét még mindig nem tudja Emma. A lány értelmetlen arckifejezéssel figyeli az elfúló hangokat, és próbálja megemészteni. Igen, ő is pontosan erre vágyott mielőtt még elvesztette volna a gondolatait, és emlékeit. Arra emlékezett, hogy neki mindenkinél többet kellett teljesítenie. Új volt azon a helyen. De milyen helyen is?
  Talán be kéne nézni a romok közé. Valami vonzza. Talán megleli ott az emlékeit. Vissza-vissza térnek a gondolatai, és már tudni fogja, hogy kicsoda? Vagy csupán rádőlne az egész kóceráj?
  - Én sem tudok többet! *jegyzi meg a másik mondatára. Pár percig mind a ketten csak elmerengnek.*
  - Talán meg kéne próbálni bemenni! Lehet, hogy nem borulna ránk a várrom. Úgy érzem, hogy ott megtaláljuk a választ mindenre.* mondta magabiztosan, és a másik lányra pillantott. * - Együtt? *kérdezte bizonytalanul.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. november 1. 23:55 | Link

Katkó

Egyre inkább melegem lett a szobában, ezért levettem a kötött, meleg pulóverem és leterítettem magam mellé. Kétségkívül kerültek elő a negatív érzelmeim a folyamat során, talán ki kellett volna szállnom még az elején, de most már mindegy. Most már a helyzet magaslatán álltam, nem hátrálhattam meg. Talán nem épp jó dolog a halott lelkek bolygatása, eszembe jutott, mi lenne, ha egy olyan bukkanna fel a semmiből, aki egykor hozzám közel állt. Nem látnám, nem érinthetném meg, nem hallanám, s mégis érezném a közelségét… azt hiszem, ennél jobban nem is kínozhatnám magam. Igyekeztem elhessegetni ezeket a gondolatokat és véletlenül sem bevonzani ezzel bármit is. Persze az is előfordulhat, és hasznos lenne, például megtudhatnék részleteket nagybátyám rejtélyes eltűnéséről, de sem a helyet, sem az időt nem láttam megfelelőnek erre.
A lányra fókuszáltam, aki nem tűnt olyan érzelgős, magába esős balféknek, mint olykor én tudtam lenni, no de mit lehet tenni, elég régóta vagyok ilyen. Személyiség.
- Ó, köszönöm, ennek örülök – mosolyogtam, ezek szerint szándékaim nem csak akaratlagosak, a világos kifejezésmód a gyakorlatban is megnyilvánult és a lány talán biztonságban érzezte magát mellettem, még ha fel is tette a kérdést magában, hogy vajon mit keres itt.
- Semmi baj, szólj, ha be szeretnéd fejezni, és túl idegennek érzed a helyzetet, semmi sem kötelező – bátorítottam a lányt, mielőtt bármi maradandó rossz élménye marad akár rólam, akár a ma estéről. Nagyon a szívemre venném. Kételkedése azonban nem gátolta meg a folytatásban, és megerősített abban, hogy kezdhetjük.
Talán nem volt jó ötlet rá bízni a kezdést, de eszmélésemmel majdnem egy időben máris változás történt, és ez csaknem a valóság és nem illúzió. Kétlem, hogy a lány mozgatná, az én kezem is szilárdan támasztotta a földet, két ujjam pedig a pálcát, aminek szorításán most engedtem egy kicsit, hisz meggátolni sem akartam a mozgásban. A pálca jobbra tért el – ez tehát az igen iránya, innentől nincs más dolgunk, mint figyelni, merre mozdul el.
A lány komolyan vette utasításomat és kérdéssel próbálkozott, de nem épp eldöntendő kérdés jutott az eszébe – szememet résnyire nyitottam és az arcára kiülő némi kétségbeesés megmosolyogtatott. Mókásnak találtam a lányt. Kisegítettem.
- Hagyd, addig kérdezek én, nem is feltétlen kell váltogatva kérdezni, ha eszedbe jut valami, csak vágj bele a szavamba nyugodtan – hangom valamiért olyan lágy és halk volt, mint még soha.
- Rég haltál meg? – tettem fel kicsit hangosabban a kérdést, mint ahogy a hús-vér lányhoz beszéltem, de sejtelmem sem volt róla, hogy milyen hangosan kellene beszélnem, vagy talán a szellem egyenesen a fejembe lát, ezért valójában meg sem kellene szólalnom. A pálca azonban megint jobb oldalra mozdult el, amitől kissé görcsbe rándult a gyomrom, és mohón feltettem a következő kérdésem.
- Kevesebb, mint 10 éve? – érdeklődtem, akárcsak egy tea mellett társalognánk. Valójában egyre rosszabbul éreztem magam, hátamban szúró tekintetet éreztem, mintha valaki figyelne, muszáj volt hátrapillantanom, de természetesen nem volt ott senki. Senki látható.
Émelygésemet csillapítani igyekeztem, képzeletemben egy zongoránál ültem és játszani kezdtem, ez talán kicsit pozitívabb talajon tartott. Vártam a lány reakcióját, az én elmémnek alighanem pihenésre volt szüksége, egy pár percre legalább. Ez még a legilimenciánál is jobban megviselt.

Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. november 3. 20:31 | Link

Ágo:D

Mikor a szellem megmozdítja a pálcát elég rendesen zavarba jövök, és nem is tudom mit kérdezzek. Nem is erőlködök nagyon, inkább a levitásra bízom a dolgot. Nem ijedtem meg, nem akarom abbahagyni és még mindig nem veszem túlzottan komolyan, amit csinálunk, csak kell egy kis idő, mire magamban rendezem a dolgokat. Nem voltam felkészülve rá, hogy tényleg alkalmunk lesz elbeszélgetni egy szellemmel. Nem is vagyok benne biztos, hogy azt a dolgot is nevezhetjük szellemnek, amivel kapcsolatot teremtettünk, a szellemek nálam eddig csupán az áttetsző emberalakokat jelentették. Most viszont semmi ilyesmi nincs jelen. Kicsit elgondolkodtat, hogy a suliban mennyi mindent nem is tanulunk meg a varázsvilág rejtelmeiről. Vagy talán nem a megfelelő tárgyakat tanulom. Másrészről viszont kezdem úgy érezni magam, mintha egy olcsó költségvetésű mugli horrorfilmbe csöppentünk volna, ez a gondolat pedig megint csak megmosolyogtat. Röviden: egyelőre nem is tudom eldönteni, hogyan álljak ehhez a szituációhoz.
Így aztán csak csöndesen hallgatom, ahogy Ágota nagy hozzáértéssel, puha, lágy, nyugodt hangon beszélgetni kezd a kísértetünkkel. Az első kérdésére igent, a másodikra viszont nemet jelez a pálca. ~ Tehát több, mint tíz éve..~ Miközben ez a rövid beszélgetés zajlik, elfog a késztetés, hogy kukucskáljak. Nem is tudom, hogy egyáltalán csukva kell-e még lennie a szememnek. De azért reméltem, hogy Ágota nem csinálna bohócot belőlem, és szólna ha már kinyithatom a szemem. Bárhogy is, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy csak egy gyors pillantást vessek a környezetemre. Éppen akkor kukucskálok ki a pilláim között, mikor Ágo hátrafordul valamiért, de aztán gyorsan újra lehunyom a szemem, nehogy csaláson kapjon.
- Ebben a házban haltál meg? - kérdezem halkan. Talán buta kérdés, de valamiért az az elképzelésem van, hogy van valamilyen kapcsolat a megidézett szellem és a megidézés helye között. Bár lehet, hogy az égvilágon semmi. Továbbra sem vagyok művelt a témában, így jobb tisztázni a dolgokat.
Most már, hogy sikerül leküzdenem a kezdeti megilletődöttséget, kezdek egészen fellelkesedni. Mindig is nagyon kíváncsi típus voltam, szeretek mindent kipróbálni, főleg mostanában.
- Tudsz bármi mást mozgatni a pálcán kívül? Képes vagy látható alakot ölteni? - az utóbbi kérdés csak úgy kicsúszott a számon, kezd egyre több kérdésem lenni, és nem is tudom melyeket tegyem fel. Azért ezzel a kettővel kezdem, mert nagyon zavar, hogy csak igen-nem alapon tudunk kommunikálni. Az is feszélyez egy kicsit, hogy nem látom, hogyan néz ki a másik. Persze nem megjelenés alapján kell ítélni, de én akkor is ahhoz vagyok szokva, hogy ránézzek arra, akivel beszélek. Ha a pálcát mozgatni tudja, mást miért ne tudna csinálni? Lehet, hogy azért mert a pálca mágikus tárgy, biztos a mágiához kötődik és azt tudja manipulálni a... onnan, ahol van. Csak úgy cikáznak az agyamban a gondolatok, annyi mindent akarok még kérdezni.
A következő pillanatban éles, áramütés szerű fájdalom cikázik végig a a karomon, a pálcát tartó ujjaimtól egészen a vállamig. Reflexszerűen el akarom engedni a pálcát, de képtelen vagyok rá. Csak egy pillanat az egész és már el is múlik, a fájdalom az ujjaimat a pálcához bilincselő láthatatlan erő. Meglepetésemben pedig egy hang sem jön ki a torkomon. Pedig tudom, hogy talán ez nincs benne az alapcsomagban, és szólnom kellene Ágotának.
~Nem mozdul~ Fájdalmas súllyal nehezedik rám a felismerés, a pálca nem modul meg a kérdéseim hallatán. Nagyot nyelek, és visszafojtott lélegzettel várom, hogy történjen valami. Szeretném megkérdezni Ágotát, miért van ez, de valahogy nincs erőm megtörni a ránk telepedő csendet. Érzem, ahogy a szívem egyre gyorsabb ütemben ver, ahogy az adrenalinszintem kúszik felfelé. Ez a csend valahogy ijesztőbb, mint mikor még mozgott a pálca.
- Most elment...vagy...? Rosszat kérdeztem? - nagyon halkan suttogom a szavakat, reménykedve, hogy a levitás továbbra is kézben tartja a dogokat. Már határozottan komolyan veszem a szellemidézést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. november 6. 18:00 | Link

Katkó

A minden bizonnyal kintről érkező hűsítő szellő hatására kicsit kezdtem jobban érezni magam, felfrissült a levegő. Legalábbis reméltem, hogy nincs összefüggés a szellem jelenléte és a fagyos levegő között, elvégre nem dementorokkal társalgunk.
Kata kérdése még inkább megborzongatta a hátamat, a gondolat, hogy ebben a házban halt meg, egyre több érzést keltett bennem, ugyanakkor nagyon is elképzelhetőnek tartottam. Már csak az kezdett motoszkálni a fejemben, hogyan is halhatott meg, és vajon hogy deríthetnénk ezt ki. Édesdednek kevéssé mondható jelenetek játszódtak le a képzeletemben; a halálos Avada Kedavra hatására, egy pálcából kiröppenő zöld fény villant fel egy másodpercre, majd hangos, szaggatott kacajt hallucináltam, és közben azt kívántam, bár ne mindig a legdrasztikusabb dolgok jutnának az eszembe. Lehet, hogy az illető egyszerűen ágyban, párnák közt lelte végső nyugalmát.
Kata szemmel láthatólag belejött a kérdezősködésbe, nem is szakítottam félbe, örültem, hogy átvette a kommunikálást. Ez is jó kérdés volt, hát még jogos is – ugyanakkor már tudtam a választ, így nem is tétováztam kiigazítani bizonytalan kérdését.
- A mozgatáshoz elengedhetetlen a fizikai kapcsolatunk az adott tárggyal. Tehát ha azt akarjuk, hogy mást mozgathasson, például meglibbentse a függönyt, akkor azzal kell érintkeznünk. – suttogtam a lánynak, s közben kinyitottam a szemem, hogy felvegyem a szemkontaktust, amennyiben szüksége van arra, hogy legalább engem lásson beszélgetés közben.  
- Szeretnéd kipróbálni? – kérdeztem a lányt, nem voltam ellenére az ötletnek, egész érdekes dolog sülhet ki belőle.
Észre sem vettem a magyarázatom alatt, hogy a lány kérdéseire semmi reakció nem érkezett, a pálca mozdulatlan maradt. Most már nem csak résnyire nyitottam a szemem, az aggodalom hideg zuhanyként futott végig rajtam, és reméltem, hogy nem akadt nagyobb probléma, amit ne tudnánk itt és most orvosolni, netán külső segítség kellene.
- Jól vagy? – kérdeztem a lánytól, mozdulni azonban nem nagyon mertem, mintha egészen hozzátapadtam volna a pálcához. Nem tudom, hogy csak képzelgés volt-e, vagy ha akarnám, sem tudnám elvenni a kezem, de most nem ezzel foglalkoztam.
- Nem hiszem, hogy rosszat kérdeztél volna – biztattam a lányt, mielőtt kisebb pánik uralkodna el rajtunk.
A lány arca kezdett nem annyira egészséges színeket felvenni, fogalmam sem volt, minek a következménye ez, vagy mit tehetnék, és vajon mit érezhet, de gondoltam találgatás helyett inkább rákérdezek.
- Mit érzel? Nem érzel olyasmit, mintha elnehezült volna a tested? Vagy súly lenne rajtad? – kérdeztem, s közben kezdett körvonalazódni, mi történhetett. Azt hiszem, a lány hamarosan megkapja arra a kérdésére a választ, hogy képes-e testet ölteni a szellem. Ilyen formában képes, és ha sejtésem beigazolódik, akkor a következő lépés az lesz, hogy Katát fogja használni a szellem a további kommunikációra, immár nem csak igen-nem válasszal. Remélhetőleg Kata mindenre emlékezni fog, és nem lesz tudattalan arra a kis időre sem, a kérdés az, hogy fogja viselni, hogy mozog a szája, de nem ő mozgatja és a gondolatai sem azok, amik hangosan a térben elhangzanak. Egyre izgalmasabb volt ez az egész.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2013. november 10. 12:48 | Link

HALLOWEEN KINCSKERESŐ

Nem szívesen merészkedtek erre a környékre, igaz? A kíséretházat övező legendák és pletykák sokszor igaznak bizonyulnak, aki félős, ne is merészkedjen oda, főleg a romos házba ne.
Nektek azonban most muszáj lesz. Együtt mentek be, de szét kell válnotok, miután megtaláltátok a hangos nyikorgással nyílódó ajtó külső oldalára kitűzött pergament.
Elérkeztetek az utolsó állomáshoz, ahol majd tiétek lehet a kincs. Ehhez azonban szükség lesz a fantáziátokra, de első sorban arra, hogy körültekintőek legyetek.
Menjetek körbe a telken, és szerezzétek meg az elbújt papírokat, amiken szavakat találtok. Bárhol lehetnek, bármilyen formában (például egy őszi falevélen piros betűvel). Bent is, kint is keressetek, de óvatosak legyetek, és vigyázzatok a saját, és egymás testi épségére!
Miután összeszedtétek a szavakat, fogjátok az egykor nappaliként funkcionáló helyiségben elhelyezett pennát és pergament, és írjatok egy újabb mesét, vagy verset, az összes szó felhasználásával, majd olvassátok fel.


//Egyesével kapjátok meg bagolyban a szavakat, a mesét/verset úgy írjátok meg, ahogy szeretnétek. A végén lehet rajta finomítani, majd a kész végeredményt tegyétek be a felolvasó hszébe. 13-a este 9-ig kérném, hogy írjatok, hogy megkapjátok a kincset!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 684
Összes hsz: 1133
Írta: 2013. november 10. 21:45 | Link

Eris&Emma

A lányok még csak nem is tudják, hogy milyen értékesek az elillanó másodperceik, de ez már csak egy ilyen kifacsart, irreális és követhetetlen világ, ami egy perc nyugalmat sem hagy a belecsöppenőknek. Folyton leköti valamivel a figyelmüket, az az egyetlen esélyük, ha észreveszik az apró jeleket, a valóság gyenge átszüremlését.
Amint megszületik a fejükben az elhatározás, hogy benéznek a romok közé, már ott is állnak a boltíves bejárat alatt. Nem egy nagy távolság, így az eddigi emlékeiket, gondolataikat nem zavarja össze megint. De nincs is idejük elmerengeni azon, hogy hogyan lehetséges ez, a romok megelevenednek körülöttük. Az alacsony, ledőlt falak nőni kezdenek, a törmelékek és a közülük kimenekülő pókok is felszívódnak. Mindeközben lágy szellő csiklandozza a lányok tarkóját, enyhe deja vu érzést keltve. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen abba is marad a bizsergető érzés és a kastély felépülése. A diákok immár a jól ismert falak között állnak a népes előcsarnokban. A diákság hangyaboly módjára nyüzsög körülöttük, a legtöbben kintről jönnek és azonnal felmennek a lépcsőkön, vagy eltűnnek az egyik folyosón. Néhányan azonban a hirdetőtábla és a pontversenyt állását jelző homokórák előtt diskurálnak. Minden teljesen átlagosnak tűnik, csak az szúrhat szemet a lányoknak, hogy egyik diák arcát sem látták még.
Új helyszín, új bonyodalom, új jelenet - a már meglévő és újabb kérdések, információk. Hiszen az már a lányok számára is nyilvánvaló lehet, hogy teljesen értelmetlenül ugrálnak térben és időben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. november 11. 13:04 | Link

Mesés kincsem keresése


 Végre a kis csapat becaplat az utolsó helyszínre, melynek színe inkább szürke, olyan mint az enyém, mert meg kell mondjam, eléggé félek én. Kóborolunk körbe-körbe, rátalálok egy törött tükörben elrejtve nekem rendelt szeletemre. Pontosabban jön egy szellő fogalmam sincs honnan kel ő mégis röppenti a lapot, mely most kitárt kezemben landolt. A szavam a hurrikán, elönt az öröm, mint az orkán és boldogan újságolván szólok a többiekhez.

- Megvan megvan! Legyen vers az eleje, rímbe szedve jobban pörög Ivy nyelve!

 Kiálltom és rögtön kezdem is, elfoglalom helyemet, megragadom a pennát, ami már serceg azon nyomban. A pergamenen girbegurba betűim megjelennek legott. Arra bazírozok, ami a legjobban megy nekem, a rímbeköltés, versbeszedés mester ül vele most egy asztalhoz le. Íme hát az én részem, ahogy írom mondom rögvest:

Havas a táj, odakinn egyre csak
Nő a homály, s a borzasztó fergeteg.
Hull magasból ezernyi jég-tükörszilánk,
S felkapja őket a bősz-fagyos Hurrikán.
Repíti messze távoli helyekre
El hozzád, egyenest szemedbe.
Vigyázz a Hókirálynő jön majd el érte.


 Egy ismert mese ez, amit a többiek folytathatnak akár versbe szedve, akár rímtelen sima szövegszerűen. Remélem tetszik majd nekik, s elismerésüket elnyerik az elkészült sorok. Kincsemre, s rájuk várok már csak, bennem nincs semmi kétely, megkapjuk hamar díjaink, mert ügyesek, gyorsak és jók vagyunk. Dicső menet lett ez nekem, kincsek mellet ismeretségeket is szereztem, s tán barátokat. Rellon a Levitával, diák a diákkal, hisz mind emberek vagyunk.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. december 19. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. november 11. 14:53 | Link

Mikor Ivy megtalálta az utolsó cetlit, először furcsállottam, hogy kéne egyetlen A-betűből és négy mássalhangzóból kiraknunk bármilyen szót, de a lánynak rögtön leesett, mi a megoldás, és amikor kimondta, rájöttem, hogy én is hallottam már ilyen állatról, bár nem emlékeztem, mi az. Vajon egy ötös skálán mennyire ciki, hogy varázsló létemre nem vagyok képben a mágikus állatokról?
No mindegy, ez még nem fog rávenni, hogy felvegyem az LLG-t. A szó kitalálása után megkaptuk a képet az utolsó helyszínről. A kísértetházba kellett jönnünk, ahol még sosem jártam ezelőtt, pedig régen érdekeltek az ilyen helyek. Végigrobogunk az egyenetlen területen, egészen a házhoz. Így napfényben nem valami megrázó, bár én nem ismerem a pontos sztorit róla. Egy egyszerű, elhagyott épületnek tűnik.
A feladatunk szintén cetlikutatás, de ezúttal szavakat kell találnunk rajta. Kénytelenek vagyunk szétválni. Én bent keresek, mert a gazzal benőtt kertben nincs nagy kedvem bukdácsolni. A ház elég lepusztult, és nem tűnik kizárt dolognak, hogy hamarosan beszakad az egész. A vakolat és mindenféle piszok hever a padlón, az ablakoknak még a kerete is elrohadt vagy elvitte őket valaki. Nem sok megnézni való van errefelé, de végül egy törött kád lefolyója körül találom meg a következő szót: sütőtök.
Még bóklászom odabent, rámosolygok az épp az emeletről jövő Tamira, amikor halljuk a kiáltást a folyosón. Teperünk a nappaliba, úgy tűnik, a többiek már megtalálták a többi szót.
Ivy, mintha a Flintstones család tagja lenne, rímekben beszél. Gyerekkoromban nagyon tetszett, hogy Frédi és Béni így löki a sódert, de sosem tudtam utánozni őket. Hozzám kerül a pergamen következőnek, és kérdőn nézek a rellonos lányra, most komolyan verselnem kéne-e. A költői pályafutásom rövid szösszenetek fabrikálásában merült ki anno Dalminak, és nem is akarom rabolni a többiek idejét, amíg kinyögök két rímet, úgyhogy én inkább prózában folytatom. Egy hókirálynő. Anyám, nem érzem magamban a művészt ma. Meg úgy általában. Azért csak körmölök valamit.

Folytasd az utad, ne sértsen a fagy,
Bírd ki még egy kicsit, mindjárt ott vagy!
A fehérben kuporgó kunyhó ablakán át
Látod a család...
- na mit? mi rímel erre?
...apraját-nagyját - szódával elmegy.
Verd le a csizmád, hagyd kint a hót,
Lökd be az ajtót, keresd a szót:
Jó újra itthon, hiányoztatok.
Kintről láttam sütőtököt, én is kapok?


Höhö, csak muszáj volt rímelnie. Nem is lett annyira vacak, csak a vége, de tán nem röhögnek ki. Elég olvashatatlan, szóval rákészülök, hogy segítenem kell annak, akinek beletörik a szeme.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. november 11. 20:55 | Link

Emma és Mesélő


* Együtt... együtt nekivágni... Ki se mondta Emma, a falak körülöttük megváltoznak. Minden annyira álomszerűen mosódik össze és olyan valóságos, hogy Eris éppen csak körbepillant és máris a kastélyban vannak, a megszokott kerékvágásban. Kastély. Iskola. Maga elé mereszti sötét szemeit. Mitől lett minden ilyen más? Hiszen az előbb még... az előbb... nem tud visszaemlékezni hogy az előbb hol volt és miért is tűnik most másnak a táj. Emmára pillant, aztán a pontjelző homokórára. A házak címerei ott díszelegnek a tetejükön. Eris szemei megállapodnak a sárkányon. *
- Rellon...
* Suttogja az idegennek tűnő szót ami mégis ismerősen cseng. Miért van az előtérben? *
~ Gondoljodj Eris, gondolkodj! ~
* Kezd pánikba esni. Végigpillant a diákságon, hátha felfedez pár ismerős arcot... de nincs arcuk az embereknek. Mi a...? Ez már nem vicc. Az egyetlen ember, akinek látja az arcát, az Emmáé. Megint a lányra néz. *
- Ki kell jutnunk innen.
* Jelenti ki határozottan, hangja ijedtséggel telített. Ellentmondást nem tűrően elkapja Emma csuklóját és szaladni kezd, valamerre a kastély kijárata felé. *
- Ez nekem nem stimmel. Miért kerültünk ide le? Mit csináltunk előtte? Hol voltunk azelőtt, mielőtt ide jöttünk? Ne mond hogy te nem tudsz semmit, csak a te arcodat látom, neked is közöd van hozzá!
* Vicsorog a lányra futás közben. *
- Sőt...
* Lassít le a lépéseivel, majd megáll. Lassan hátrapillant, Emma csak azt a fénytelen szemét láthatja, ami alatt ott húzódik az arcán a kereszt. *
- Te vagy az egész okozója.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. november 12. 20:58 | Link

Eris és Mesélő

  Hirtelen megváltozott minden a két lány körül. Falak nőttek ki. Színek jelentek meg halványan, majd egyre erősebben. Feltűnt a négy ház zászlaja is. Emma szeme egy pár pillanatra megakadt rajta, és amikor valaki a karjának ütközött, felébredt merengéséből. Hirtelen felindulásból felkiáltott.
  - Héj! Nézz a szemed elé! - ekkor nézte csak meg az ismeretlent. A lány nem nézhetett a szeme elé, mert nem volt szeme. Nem volt arca.
  Emma arca megmerevedett, és elakadt a szókincse. Hirtelen nem tudta, hogy mit gondoljon a sok információ láttán. Egy percre világos lett minden, de utána megint összezavarodott.
  A nagy dilemmából Eris ébresztette fel. Szinte már el is felejtette a lány jelenlétét. Eris marka a lány csuklójára szorult, és elkezdte kihúzni.
  - Mi van? Hogy én tettem? Ugyan úgy elfelejtettem az emlékeimet ahogy te is! Nem tudok semmit, és ez nem csak téged idegesít - mondta a lány, mert az idegei eddig bírták. Ez már túl sok volt neki. - Ne engem hibáztass azért, amibe éppen úgy belekerültem ahogy te is. De annyit tudok, hogy ezt ketten kell végig csinálnunk! Nem hiába vagyunk ugyanolyan ruhában, és ébredtünk fel ugyan ott. Ez biztos, hogy nem véletlen. Azt viszont nem tudom, hogy ez kinek a beteges játéka, de én minél gyorsabban túl akarok lenni rajt. - mondta ki a lány egy szuszra, és utána kellőképpen felszabadult. Mintha legördült volna róla egy adag aggodalom. Egyelőre.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. december 19. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 12. 23:52 | Link

Kincskeresés.

Az állatkereskedésben sikerül végére érni a feladatnak, onnan meg egyenesen a kísértetház felé veszik az irányt. Nem is hallott még arról, hogy ilyen is létezik errefelé, de különösebben ijesztőnek első ránézésre nem tűnik. Inkább csak lepusztult, olyasféle, aminek mindjárt bedől egy-két fala, ha éppen nem az összes, mint valami félresikerült dominó. Szétválik a csipetcsapat most is, mert megint papírokat kell keresgélni. Az emeletre fel nem menne, amilyen ingatagnak tűnik az egész, úgyhogy inkább lent keresgél ő is. Benéz minden hozzáférhető zugba, amitől még lelkes is lenne, ha nem omlana vakolat a fejére az előtérben kezdetnek. Morgás kíséretében igyekszik a hajából eltüntetni a koszos mészport, meg kitudja hány éve rá rakódó koszt. A következő kellemes élmény pedig nem más, mint egy orra előtt leereszkedő pók, amitől meg tényleg lefagy. Ha valamivel ki lehet kergetni a világból, az egy ilyen gyönyörű nyolclábú micsoda, ami most itt lóg előtte egy vékony saját szövésű fehér szálacskán, és enyhén himbálózik. Mindegy, hogy van-e kereszt a hátán, nincs-e, fekete-e, piros-e, pók, és ez éppen elég ahhoz, hogy lépjen egyet máris hátra falfehéren. Mindezt ráadásul úgy sikerül kivitelezni, hogy megbotlik a szőnyegben, kibillen az egyensúlyi állapotából és hiába kap a levegőbe, nem talál kapaszkodásra alkalmas pontot, így hátrazuhan. Mintha ez nem lenne elég, még a padló régi deszkái is megmozdulnak, és egy ócska fogas ennek eredményeként éppen ráborul. Az egyetlen jó az egészben az, hogy úgy tűnik, valami köze lehetett az egyik keresendő papírhoz, mert az szép lassan szállingózik éppen a levegőben, aztán mellette landol. Vesz egy nagy levegőt, idegesen kifújja, aztán odébb löki a bútordarabot - még jó, hogy nem valami vaskos és jó nehéz mintapéldány volt - aztán felveszi a papírt, amin az a szó áll, hogy múmia és feltápászkodik. Komolyabb baja szerencsére nem esett, legalábbis úgy érzi, néhány kisebb színes folttal megússza ezt a találkozást a földdel, csupán a jobb tenyerét sikerült a deszkákon lehorzsolni. Az ajtófélfának támaszkodva hallgatja végig a rímeket, majd ha már Alex is végzett, elsétál az asztalig és sérült lévén a jobb keze, ballal lát neki kaparni közben huzamos ideig grimaszolva, és csak ha kész, akkor olvassa fel.  

Sütőtökre gyűl ide most pár múmia,
Bár kérdés, honnan sikerült megtudnia,
Hogy e havas tájon mi is ma a vacsora.
Tán a ludas most sem más, mint Mumi, a
hírnökből aszalt hírhordozó múmia,
ősi kripták sok fehér és rém fura
gyolcsba csavart lakójának szónoka.

Most ennyi tellett, ha végére ért, akkor át is adja a tollat, meg a helyét és a tenyerét vizslatva támaszkodik neki újra az ajtófélfának, és figyeli, mi lesz a végeredmény majd, mert eddig egészen viccesnek tűnik, amit összehoztak.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa